Külső területek - Mágustorony
Karaktered neve: --- Rangod: Nem bejelentkezett felhasználó Pénzed: --- arany
Varázsitalaid: Neked nincsenek varázsitalaid!
Herbária: Neked nincsenek varázsnövényeid!
Varázsitalaid: Neked nincsenek varázsitalaid!
Herbária: Neked nincsenek varázsnövényeid!
Üdvözlünk!
Ez itt a www.Lanawin.hu weboldal játéktere. Egy fórumos szerepjáték. Te nem vagy bejelentkezett állapotban, ezért nincs jogod ténykedni a fórumon. Csak olvasni tudod a hozzászólásokat, semmi mást. Ha szeretnéd kipróbálni milyen is a fórum valójában, átélni izgalmas kalandokat, varázslatokat tanulni, bájitalokat vásárolni, egyedi karaktert létrehozni, felszereléseket kovácsoltatni, vagy küldetéseket végrehajtani, akkor regisztrálj bátran, ne habozz. Miután regisztráltál, és beléptél minden funkciót elérhetsz. Lehetőséged lesz részt venni a mesékben, vagy csak spontán játszani a megalkotott, mesés világban. Felkutathatod a város rejtélyeit, és részese lehet egy olyan fórumos szerepjátéknak, ahol a játékosok kényelme, és a játék élvezete a legfontosabb.
Vissza a főoldalra!
<< Előző oldal - Mostani oldal: 116 (2301. - 2320. üzenet) - Első olvasatlan beíráshoz >>Oldal váltása: - Következő oldal >>
2320. hozzászólás ezen a helyszínen: Mágustorony
Üzenet elküldve: 2018-11-29 06:24:38
Üzenet elküldve: 2018-11-29 06:24:38
ÚJ
Rang: Törölt felhasználó
IC üzenetek: 91
OOC üzenetek: 39
Játékstílus: Megfontolt
IC üzenetek: 91
OOC üzenetek: 39
Játékstílus: Megfontolt
//A csibészek//
*Abogr mester álcázási javaslata nem különös számára, az ork harcművészetben, a más anyaggal (például: iszap) való álcázás taktikája, gyakori. Általában a szagok elrejtése a cél, ezért is alkalmas álcázásra. Mikor a pergamenre írás kerül szóba nem lepődik meg azon, hogy Abogr úgy véli, hogy nem tud írni, hiszen ork, nem az írás készség az orkok legjobb tulajdonsága, bár tudnak írni csak nem biztos, hogy jó a helyesírásuk és az írás képük. Ugyanilyen Uzazd is. A helyesírásával és az írás képével van csak baj. Nagy valószínűséggel nem ő fog írni, de ezt nem is bánja. ~Ha majd nekem kell átvennem, legalább tudni fogja Abogr, hogy mikor írtam én~ viccelődik magában Uzazd. Kicsit aggódik a küldetés miatt, de ha az onthroik tényleg olyan büdösek, mint ahogy Abogr állítja, biztos ki fogja őket szagolni, és utána jöhet a kedvenc része, a fegyver hasznosítása. Rodd a végén még kérdez párat, amik logikus kérdések, majd megvárja Abogr válaszait, és a terve szerint a toronyban fog éjszakázni, de csak este fogja elfoglalni a szállás helyet, amíg nem megy le a nap addig gyönyörködni fog a tájban, és a szabadban fog lenni.*
-Rám is számíthattok.*Uzazd ki nem hagyna egy ilyen lehetőséget.*
-Ha nem zavarom Abogr mester, az éjszakát a toronyban tölteném, de csak napnyugta után foglalnám el a szállás helyet, addig kint a szabadban lennék.*Kér engedélyt Abogr mestertől. Ha a többiek akarnak vele beszélgetni akkor beszél velük, de ha nem akarnak beszélni az se baj, hiszen lesz idejük összekovácsolódni.*
*Abogr mester álcázási javaslata nem különös számára, az ork harcművészetben, a más anyaggal (például: iszap) való álcázás taktikája, gyakori. Általában a szagok elrejtése a cél, ezért is alkalmas álcázásra. Mikor a pergamenre írás kerül szóba nem lepődik meg azon, hogy Abogr úgy véli, hogy nem tud írni, hiszen ork, nem az írás készség az orkok legjobb tulajdonsága, bár tudnak írni csak nem biztos, hogy jó a helyesírásuk és az írás képük. Ugyanilyen Uzazd is. A helyesírásával és az írás képével van csak baj. Nagy valószínűséggel nem ő fog írni, de ezt nem is bánja. ~Ha majd nekem kell átvennem, legalább tudni fogja Abogr, hogy mikor írtam én~ viccelődik magában Uzazd. Kicsit aggódik a küldetés miatt, de ha az onthroik tényleg olyan büdösek, mint ahogy Abogr állítja, biztos ki fogja őket szagolni, és utána jöhet a kedvenc része, a fegyver hasznosítása. Rodd a végén még kérdez párat, amik logikus kérdések, majd megvárja Abogr válaszait, és a terve szerint a toronyban fog éjszakázni, de csak este fogja elfoglalni a szállás helyet, amíg nem megy le a nap addig gyönyörködni fog a tájban, és a szabadban fog lenni.*
-Rám is számíthattok.*Uzazd ki nem hagyna egy ilyen lehetőséget.*
-Ha nem zavarom Abogr mester, az éjszakát a toronyban tölteném, de csak napnyugta után foglalnám el a szállás helyet, addig kint a szabadban lennék.*Kér engedélyt Abogr mestertől. Ha a többiek akarnak vele beszélgetni akkor beszél velük, de ha nem akarnak beszélni az se baj, hiszen lesz idejük összekovácsolódni.*
2319. hozzászólás ezen a helyszínen: Mágustorony
Üzenet elküldve: 2018-11-28 18:26:04
Üzenet elküldve: 2018-11-28 18:26:04
ÚJ
Rang: Játékos
IC üzenetek: 305
OOC üzenetek: 3
Játékstílus: Vakmerő
IC üzenetek: 305
OOC üzenetek: 3
Játékstílus: Vakmerő
//A torony előtt//
//Segítségkérés//
*A háta mögött feszülten csapodó szavakra nem reagál, nem neki szólnak. Figyelmesen hallgatja Waldrant, miközben gondolataiba merülve vakarássza sercegő szakállát és figyeli az egyelőre arcát rejtő leányt.*
-Bár az én közelségem gyógyítana.
*Fordul egy pillanatra Waldran felé, de hamar visszakapja tekintetét, mikor a leány végül felnéz. A szempár ismerősen hat, nagyon is. A lány szavait hümmögve hallgatja, miközben kotorászni kezd talárja zsebében. A heg dolgára azonban felkapja a fejét, megáll a mozdulatban és a lányra emeli szürke tekintetét.*
-Miféle heg az? Mi okozta?!
*A kételkedés gyanakvásba csap át, de nem akar elhamarkodott konklúziót levonni. Túl sok dolog történik egyszerre, az események láncolata kétségtelennek tűnik.
Körbepillant a lányt kísérők arcán. Nehéz lenne eldönteni, hogy testőrei-e a lánynak vagy barátai, de az aggódó vagy dühös arckifejezésüket látván végtére is mindegy.*
-Mit láttál?
*Vált vissza nyugodtabb hangnemre, még mindig a lány mellett térdelve. A látomás talán nem is fontos, az az átkozott heg a lényeg. Persze nem a szó szoros értelmében átkozott, még is könnyedén lehet köze ehhez a zegészhez.*
//Segítségkérés//
*A háta mögött feszülten csapodó szavakra nem reagál, nem neki szólnak. Figyelmesen hallgatja Waldrant, miközben gondolataiba merülve vakarássza sercegő szakállát és figyeli az egyelőre arcát rejtő leányt.*
-Bár az én közelségem gyógyítana.
*Fordul egy pillanatra Waldran felé, de hamar visszakapja tekintetét, mikor a leány végül felnéz. A szempár ismerősen hat, nagyon is. A lány szavait hümmögve hallgatja, miközben kotorászni kezd talárja zsebében. A heg dolgára azonban felkapja a fejét, megáll a mozdulatban és a lányra emeli szürke tekintetét.*
-Miféle heg az? Mi okozta?!
*A kételkedés gyanakvásba csap át, de nem akar elhamarkodott konklúziót levonni. Túl sok dolog történik egyszerre, az események láncolata kétségtelennek tűnik.
Körbepillant a lányt kísérők arcán. Nehéz lenne eldönteni, hogy testőrei-e a lánynak vagy barátai, de az aggódó vagy dühös arckifejezésüket látván végtére is mindegy.*
-Mit láttál?
*Vált vissza nyugodtabb hangnemre, még mindig a lány mellett térdelve. A látomás talán nem is fontos, az az átkozott heg a lényeg. Persze nem a szó szoros értelmében átkozott, még is könnyedén lehet köze ehhez a zegészhez.*
2318. hozzászólás ezen a helyszínen: Mágustorony
Üzenet elküldve: 2018-11-28 16:06:00
Üzenet elküldve: 2018-11-28 16:06:00
ÚJ
Rang: Haladó játékos
IC üzenetek: 104
OOC üzenetek: 45
Játékstílus: Megfontolt
IC üzenetek: 104
OOC üzenetek: 45
Játékstílus: Megfontolt
//A csibészek//
*Figyelmesen hallgatja végig előbb Uzazdot, akinek az álcázásra vonatkozó kérdése neki is megfordult a fejében, de nem merte feltenni. Fogalma sincs, hogy néznek ki az on-thro-ik, de nem szeretne úgy kinézni. Most is picit megfeszül, mert simán el tudja képzelni Abogrról, hogy két hókuszpókusszal, hármukat változtatja valami visszataszító ocsmánysággá, az álcázás végett.
Abogr tételesen válaszol neki és nem igazán nyugtatja meg Roddot. Mondjuk az nehéz lenne, de sokat segítene, ha nem bagatellizálná el a varázsló azt, hogy ő tud dolgokat, amit történetesen ők hárman nem. És persze ezeken az információkon az ő életük is múlhat. Mondjuk az sem nyugtatja, hogy ők, már ha jól érti, akkor szépen lerajzolják az útvonalat amin mennek, meg leírják a történéseket az öregnek. Ha esetleg meghalnának valahol, akkor az utolsó jelentésük mellé az öreg rakhat egy nagy piros kérdőjelet és verbuválhat másik csapatot, akik szintén irkálhatnak, hogy kiegészítsék a térképet. A kenegetésről abszurd módon a sörrel locsolt sült pulyka jut az eszébe, mézzel leöntve. Szederlekvárral nem annyira finom. Reméli Abogr ismeri a lények ízlését, és nem étvágygerjesztő illatuk lesz a kenegetés végén. Amit az öreg akadékoskodásnak titulál, azt ő alapból a tervezéshez szükséges információgyűjtésnek hívná, és mivel Abogr nem ment bele a részletekbe azért
az igénye még megvolna rá. Ugyanakkor az öreg fáradt és tulajdonképp reggel van. Lesz egy napjuk átbeszélni, ha bármi kérdés felmerül. Mikor Zeya körbenéz rajtuk, természetesen azért rámosolyog. *
-Jövök én is, rég barlangásztam. * mal válaszol neki és a többieknek is. Tőrét visszacsúsztatja a tokjába és elindul a hátizsákjáért. Persze egy kérdés, esetleg kettő azért reméli, még belefér:*
-Az onthroik nem egy fejlett társaság, ugye? Hogy tudtak robbantani? És ha ők is robbantottak, akkor sem állhatnak a városi népség megbolondulása mögött? Vagy de? És ha nem ők, akkor kik? Mert akkor lehet a közvetlen veszély a barlanglakók, de az igazi gond, aki ezt az egész bolondokházát kieszközölte, nem? * Hangja már korántsem kihívó és indulatos, sokkal inkább érdeklődő és picit fáradt, mintha már magán érezné az általa felsorolt kérdések válaszaihoz vezető rögös út minden terhét. Amennyiben Abogr válaszol, úgy azt megvárja, ahogy Uzazdot is, ha láthatóan nem kíván maradni és privát megbeszélni valamit a varázslóval. Hogy többedmagával vagy egyedül az a többiektől függ, lesattyog a torony aljába és leteszi a táskáját a tegnap este óta megszokott helyére. Megvárja, a többieknek van e kedve beszélgetni, ha nincs, akkor várhatóan elhagyja a tornyot*
A hozzászólás írója (Rodderiego Kryssais) módosította ezt a hozzászólást, ekkor: 2018.11.28 16:14:09
*Figyelmesen hallgatja végig előbb Uzazdot, akinek az álcázásra vonatkozó kérdése neki is megfordult a fejében, de nem merte feltenni. Fogalma sincs, hogy néznek ki az on-thro-ik, de nem szeretne úgy kinézni. Most is picit megfeszül, mert simán el tudja képzelni Abogrról, hogy két hókuszpókusszal, hármukat változtatja valami visszataszító ocsmánysággá, az álcázás végett.
Abogr tételesen válaszol neki és nem igazán nyugtatja meg Roddot. Mondjuk az nehéz lenne, de sokat segítene, ha nem bagatellizálná el a varázsló azt, hogy ő tud dolgokat, amit történetesen ők hárman nem. És persze ezeken az információkon az ő életük is múlhat. Mondjuk az sem nyugtatja, hogy ők, már ha jól érti, akkor szépen lerajzolják az útvonalat amin mennek, meg leírják a történéseket az öregnek. Ha esetleg meghalnának valahol, akkor az utolsó jelentésük mellé az öreg rakhat egy nagy piros kérdőjelet és verbuválhat másik csapatot, akik szintén irkálhatnak, hogy kiegészítsék a térképet. A kenegetésről abszurd módon a sörrel locsolt sült pulyka jut az eszébe, mézzel leöntve. Szederlekvárral nem annyira finom. Reméli Abogr ismeri a lények ízlését, és nem étvágygerjesztő illatuk lesz a kenegetés végén. Amit az öreg akadékoskodásnak titulál, azt ő alapból a tervezéshez szükséges információgyűjtésnek hívná, és mivel Abogr nem ment bele a részletekbe azért
az igénye még megvolna rá. Ugyanakkor az öreg fáradt és tulajdonképp reggel van. Lesz egy napjuk átbeszélni, ha bármi kérdés felmerül. Mikor Zeya körbenéz rajtuk, természetesen azért rámosolyog. *
-Jövök én is, rég barlangásztam. * mal válaszol neki és a többieknek is. Tőrét visszacsúsztatja a tokjába és elindul a hátizsákjáért. Persze egy kérdés, esetleg kettő azért reméli, még belefér:*
-Az onthroik nem egy fejlett társaság, ugye? Hogy tudtak robbantani? És ha ők is robbantottak, akkor sem állhatnak a városi népség megbolondulása mögött? Vagy de? És ha nem ők, akkor kik? Mert akkor lehet a közvetlen veszély a barlanglakók, de az igazi gond, aki ezt az egész bolondokházát kieszközölte, nem? * Hangja már korántsem kihívó és indulatos, sokkal inkább érdeklődő és picit fáradt, mintha már magán érezné az általa felsorolt kérdések válaszaihoz vezető rögös út minden terhét. Amennyiben Abogr válaszol, úgy azt megvárja, ahogy Uzazdot is, ha láthatóan nem kíván maradni és privát megbeszélni valamit a varázslóval. Hogy többedmagával vagy egyedül az a többiektől függ, lesattyog a torony aljába és leteszi a táskáját a tegnap este óta megszokott helyére. Megvárja, a többieknek van e kedve beszélgetni, ha nincs, akkor várhatóan elhagyja a tornyot*
A hozzászólás írója (Rodderiego Kryssais) módosította ezt a hozzászólást, ekkor: 2018.11.28 16:14:09
2317. hozzászólás ezen a helyszínen: Mágustorony
Üzenet elküldve: 2018-11-28 08:56:23
Üzenet elküldve: 2018-11-28 08:56:23
ÚJ
Rang: Játékos
IC üzenetek: 58
OOC üzenetek: 0
Játékstílus: Vakmerő
IC üzenetek: 58
OOC üzenetek: 0
Játékstílus: Vakmerő
//Waldran oposszuma és barátaik//
//Sötét gondolatok//
//A torony előtt//
//Segítségkérés//
*Nirs-nek egész hamar sikerül segítséget hoznia a toronyból. A köszöntésre Syv csak egy hosszabbat biccent. Aenae-nek, habár mintha a tünetei enyhülnének, a lehető leggyorsabb és mindenekelőtt hozzáértő segítségre van szüksége.*
- Elment az eszed!? Mi értelme lett volna? Szerencsétlen a saját lábán nem volt képes megállni. *Sziszeg vissza kérdőn Nirs-re. Aztán mikor szavait tekintete is követi csak akkor veszi észre a fiú arckifejezésén, hogy kérdésében nincs vádló él. Ekkor Syv újra nyugodtabb és barátságosabb hangnemre vált vissza.* - Ne aggódj, nem lesz semmi baja. Biztos ez a hely, meg a körülmények teszik.
*Aztán újra az őket körülvevő táj felé fordul. Jó maga itt nem tehet mást, a legtöbbet úgy, hogy biztosítja a terepet és egyben a kis csapat hátát, amíg a földön ülőt sikerül újra talpra állítani. Az elf továbbra is teljes készenlétben, lassú léptekkel köröz a tharg lány mellett térdelve gyülekezők csoportját fedezve. Fokozott figyelemmel kémleli a környezetet, ez a figyelem pedig maximálisra pörög mikor Waldran röviden felvázolja a történteket a Mágustoronyból érkező férfinek, megemlítve, hogy Aenae látott valamit vagy esetleg valakit a folyóparton. Pengéi továbbra is hátán keresztbe vetett tokjaikban pihennek, de szükség esetén villámgyorsasággal Syv kezében teremhetnek.*
//Sötét gondolatok//
//A torony előtt//
//Segítségkérés//
*Nirs-nek egész hamar sikerül segítséget hoznia a toronyból. A köszöntésre Syv csak egy hosszabbat biccent. Aenae-nek, habár mintha a tünetei enyhülnének, a lehető leggyorsabb és mindenekelőtt hozzáértő segítségre van szüksége.*
- Elment az eszed!? Mi értelme lett volna? Szerencsétlen a saját lábán nem volt képes megállni. *Sziszeg vissza kérdőn Nirs-re. Aztán mikor szavait tekintete is követi csak akkor veszi észre a fiú arckifejezésén, hogy kérdésében nincs vádló él. Ekkor Syv újra nyugodtabb és barátságosabb hangnemre vált vissza.* - Ne aggódj, nem lesz semmi baja. Biztos ez a hely, meg a körülmények teszik.
*Aztán újra az őket körülvevő táj felé fordul. Jó maga itt nem tehet mást, a legtöbbet úgy, hogy biztosítja a terepet és egyben a kis csapat hátát, amíg a földön ülőt sikerül újra talpra állítani. Az elf továbbra is teljes készenlétben, lassú léptekkel köröz a tharg lány mellett térdelve gyülekezők csoportját fedezve. Fokozott figyelemmel kémleli a környezetet, ez a figyelem pedig maximálisra pörög mikor Waldran röviden felvázolja a történteket a Mágustoronyból érkező férfinek, megemlítve, hogy Aenae látott valamit vagy esetleg valakit a folyóparton. Pengéi továbbra is hátán keresztbe vetett tokjaikban pihennek, de szükség esetén villámgyorsasággal Syv kezében teremhetnek.*
2316. hozzászólás ezen a helyszínen: Mágustorony
Üzenet elküldve: 2018-11-28 08:39:22
Üzenet elküldve: 2018-11-28 08:39:22
ÚJ
Rang: Tapasztalt játékos
IC üzenetek: 1793
OOC üzenetek: 64
Játékstílus: Vakmerő
IC üzenetek: 1793
OOC üzenetek: 64
Játékstílus: Vakmerő
//Waldran oposszuma és barátaik//
//Sötét gondolatok//
//A torony előtt//
//Segítségkérés//
*Látja maga előtt, hogy valaki elé térdel, a ruházat teljesen ismeretlen a számára, szóval minden bizonnyal az lehet, akit Nirs segítségül hozott. Nem válaszol arra a kérdésre, miszerint a Thargok leánya lenne, mert igazából csak egy thargnak a leánya, aki a főtharg, de mindegy is. Felnéz Kilvardra, akire ezzel a Hadúr tekintete vetül, ugyanaz a topázsárga szempár, mint Kagané, csak a szeme metszése más kicsit. Waldran továbbra is lefogja, jóllehet, hogy már legalább nem szorítja. Nirs kérdésére, hogy megverték volna, csak mordul egyet. Vajon hogy fordul meg a fiú fejében ilyesmi? Ha megverik, akkor tutira nem csak ücsörög itt és nem csak az oldala véres, hanem a szája lenne felrepedve, vagy az orra eltörve. És ugyebár nem is tűrné némán a dolgot.*
- Azt hiszem, hogy képzelődtem. Aztán fájni kezdett a fejem, de még sosem fájt így. Mintha a fogaim húznák és a szemem nyomnák ki egyszerre. Viszketni kezdett az oldalam, tudod van ott egy régi heg, de sosem szokott viszketni vagy nem ennyire. Aztán minden elmúlt.
*Hogy furcsa gondolatok is kerülgetik, azt nyilván nem fogja elmondani, sőt valószínűleg le is tagadja az egészet.*
- De már elmúlt. Biztos igazad van és a csak a hely miatt vannak ilyen furcsaságok.
//Sötét gondolatok//
//A torony előtt//
//Segítségkérés//
*Látja maga előtt, hogy valaki elé térdel, a ruházat teljesen ismeretlen a számára, szóval minden bizonnyal az lehet, akit Nirs segítségül hozott. Nem válaszol arra a kérdésre, miszerint a Thargok leánya lenne, mert igazából csak egy thargnak a leánya, aki a főtharg, de mindegy is. Felnéz Kilvardra, akire ezzel a Hadúr tekintete vetül, ugyanaz a topázsárga szempár, mint Kagané, csak a szeme metszése más kicsit. Waldran továbbra is lefogja, jóllehet, hogy már legalább nem szorítja. Nirs kérdésére, hogy megverték volna, csak mordul egyet. Vajon hogy fordul meg a fiú fejében ilyesmi? Ha megverik, akkor tutira nem csak ücsörög itt és nem csak az oldala véres, hanem a szája lenne felrepedve, vagy az orra eltörve. És ugyebár nem is tűrné némán a dolgot.*
- Azt hiszem, hogy képzelődtem. Aztán fájni kezdett a fejem, de még sosem fájt így. Mintha a fogaim húznák és a szemem nyomnák ki egyszerre. Viszketni kezdett az oldalam, tudod van ott egy régi heg, de sosem szokott viszketni vagy nem ennyire. Aztán minden elmúlt.
*Hogy furcsa gondolatok is kerülgetik, azt nyilván nem fogja elmondani, sőt valószínűleg le is tagadja az egészet.*
- De már elmúlt. Biztos igazad van és a csak a hely miatt vannak ilyen furcsaságok.
2315. hozzászólás ezen a helyszínen: Mágustorony
Üzenet elküldve: 2018-11-26 19:44:31
Üzenet elküldve: 2018-11-26 19:44:31
ÚJ
![>Waldran Thargodar [halott] avatarja! Úgy tűnik a kép nem megjeleníthető.](http://www.lanawin.hu/forum_ic/avatarkepek/11356_1544563224_ember_ferfi.jpg)
Rang: Tapasztalt játékos
IC üzenetek: 596
OOC üzenetek: 23
Játékstílus: Vakmerő
IC üzenetek: 596
OOC üzenetek: 23
Játékstílus: Vakmerő
//Waldran oposszuma és barátaik//
//Sötét gondolatok//
//A torony előtt//
//Segítségkérés//
* Nirs visszaér, és Syv a neszezésre már fordul is, de Waldran nem zavartatja magát. Lehet, hogy meg tudja különböztetni Nirs lépteinek hangját másétól, vagy csak bízik az elfben, ez nem egyértelmű. De a hangra már bólint, amikor a fiú megnyugtatja őket, hogy hozott segítséget. Waldrant nagyon zavarja, hogy a lány egyik pillanatról a másikra ennyit megváltozott. Vagy óriási feltűnési viszketegségben szenved, ráadásul mondhatni szó szerint, vagy pedig valami nagyon nincs rendben vele. *
- A folyónál látott valamit, aztán visszajöttünk. Nem sokkal később furán kezdett viselkedni, megszédült, aztán vakarni kezdte az oldalát, véresre karmolta magát. A közeledésed előtt hirtelen, mintha elvágták volna, megnyugodott. * Foglalja össze Aenae helyett a történteket, és néz Kilvardra fél szemmel, a másikat továbbra is a lányon tartja. A csuklóján enyhíti a szorítást, de azért nem engedi el, felkészül rá, hogy bármikor újra rohamot kaphat, és akkor le kell fognia mielőbb. *
//Sötét gondolatok//
//A torony előtt//
//Segítségkérés//
* Nirs visszaér, és Syv a neszezésre már fordul is, de Waldran nem zavartatja magát. Lehet, hogy meg tudja különböztetni Nirs lépteinek hangját másétól, vagy csak bízik az elfben, ez nem egyértelmű. De a hangra már bólint, amikor a fiú megnyugtatja őket, hogy hozott segítséget. Waldrant nagyon zavarja, hogy a lány egyik pillanatról a másikra ennyit megváltozott. Vagy óriási feltűnési viszketegségben szenved, ráadásul mondhatni szó szerint, vagy pedig valami nagyon nincs rendben vele. *
- A folyónál látott valamit, aztán visszajöttünk. Nem sokkal később furán kezdett viselkedni, megszédült, aztán vakarni kezdte az oldalát, véresre karmolta magát. A közeledésed előtt hirtelen, mintha elvágták volna, megnyugodott. * Foglalja össze Aenae helyett a történteket, és néz Kilvardra fél szemmel, a másikat továbbra is a lányon tartja. A csuklóján enyhíti a szorítást, de azért nem engedi el, felkészül rá, hogy bármikor újra rohamot kaphat, és akkor le kell fognia mielőbb. *
2314. hozzászólás ezen a helyszínen: Mágustorony
Üzenet elküldve: 2018-11-26 19:43:07
Üzenet elküldve: 2018-11-26 19:43:07
ÚJ
Rang: Haladó játékos
IC üzenetek: 377
OOC üzenetek: 5
Játékstílus: Vakmerő
IC üzenetek: 377
OOC üzenetek: 5
Játékstílus: Vakmerő
//Waldran oposszuma és barátaik//
//Sötét gondolatok//
//Segítségkérés//
*Mire visszaér a komor figurával akitől segítséget remélhetnek, azt látja, hogy Aenae a földön ücsörög Waldran és Syv mellett. Gyorsan leguggol a lány mellé, megsimogatja a haját, de hosszas babusgatásra nincs idő, mert Kilvard bedobja magát. Feláll, egy lépésnyit arrébb is oldalaz. Nem akarja zavarni a toronyból érkezett férfit, hátha a kotnyeleskedése csak hátráltatná. Azt azonban nem tudja nem észrevenni, hogy Aenae igen csendes. Amikor berohant a toronyba segítségért, még sokkal nagyobb hangon volt, még Nirs is megkapta tőle a magáét. Most viszont szinte megszeppenten gubbaszt a fűben. Nirs természetesen mit sem tud a lány állapotának örvendetesen villámgyors javulásáról, így a hangulatban beállt gyökeres változásra csak egy kézenfekvő választ tud elképzelni.*
- Megvertétek? *néz a Waldran- Syv kettősre, lehetőség szerint olyan távolságban Kilvardéktól, hogy ne zavarhassák őket. Semmi neheztelés vagy számonkérés nincs a kérdésben. A barbárok között is bevett dolog a hisztérikus vagy kiszámíthatatlanul viselkedő asszonyok számára gyógykezelés gyanánt egy-két nyaklevest kiosztani. Legfeljebb annak örül, hogy ezt nem neki kellett megtennie. Úgy érzi, hogy nem tudna kezet emelni Aenae-re. Azon most nem gondolkodik el, hogy vajon miért jobb, ha a rokonságból mások csépelik?*
//Sötét gondolatok//
//Segítségkérés//
*Mire visszaér a komor figurával akitől segítséget remélhetnek, azt látja, hogy Aenae a földön ücsörög Waldran és Syv mellett. Gyorsan leguggol a lány mellé, megsimogatja a haját, de hosszas babusgatásra nincs idő, mert Kilvard bedobja magát. Feláll, egy lépésnyit arrébb is oldalaz. Nem akarja zavarni a toronyból érkezett férfit, hátha a kotnyeleskedése csak hátráltatná. Azt azonban nem tudja nem észrevenni, hogy Aenae igen csendes. Amikor berohant a toronyba segítségért, még sokkal nagyobb hangon volt, még Nirs is megkapta tőle a magáét. Most viszont szinte megszeppenten gubbaszt a fűben. Nirs természetesen mit sem tud a lány állapotának örvendetesen villámgyors javulásáról, így a hangulatban beállt gyökeres változásra csak egy kézenfekvő választ tud elképzelni.*
- Megvertétek? *néz a Waldran- Syv kettősre, lehetőség szerint olyan távolságban Kilvardéktól, hogy ne zavarhassák őket. Semmi neheztelés vagy számonkérés nincs a kérdésben. A barbárok között is bevett dolog a hisztérikus vagy kiszámíthatatlanul viselkedő asszonyok számára gyógykezelés gyanánt egy-két nyaklevest kiosztani. Legfeljebb annak örül, hogy ezt nem neki kellett megtennie. Úgy érzi, hogy nem tudna kezet emelni Aenae-re. Azon most nem gondolkodik el, hogy vajon miért jobb, ha a rokonságból mások csépelik?*
2313. hozzászólás ezen a helyszínen: Mágustorony
Üzenet elküldve: 2018-11-26 12:43:21
Üzenet elküldve: 2018-11-26 12:43:21
ÚJ
Rang: Haladó játékos
IC üzenetek: 233
OOC üzenetek: 17
Játékstílus: Vakmerő
IC üzenetek: 233
OOC üzenetek: 17
Játékstílus: Vakmerő
//A csibészek//
*Nem kap választ Kilvardtól a fegyverre vonatkozóan, de végül is sejti, hogy a mágiához konyíthat valamit, így a kérdés okafogyottá válik. Majd felteszi másképp, nyugodtabb körülmények között, hogy mire számíthat tőle. Úgyis épp elég időt együtt fognak tölteni, ha minden igaz. Inkább az Uzazd-Rodd párosnak szenteli figyelmét.
A kinti zűrzavar lassanként beszivárog hozzájuk is, nem teljesen nyugodt afelől, hogy mi ez a felfordulás. Túl sok minden történik egyszerre, és Abogr sem tűnik egészen nyugodtnak.
Egykedvű arccal hallgatja végig a mester méltatlankodását, bár igazából lepereg róla, hogy ő kapja, mint első felszólaló, rosszkedve úgy az egész helyzetből fakad. Előfordulhatna, hogy tényleg semmilyen segítséget nem kapnak, hiszen épp a tájékozódás a lényeg, de ostobaság lenne, ha meg sem kérdeznék. És mint később kiderül, tényleg nem volt felesleges.
Felszólalása után már meg sem lepődik Rodd litániáján. De társa legalább mond néhány dolgot, aminek van értelme, és ahová így hirtelen még ő sem jutott el az akadékoskodásban. Az ilyen pillanatok miatt tud toleránsabb lenni abban, hogy hálóval kell kimeríteni mondandójából a lényeget. Bár a helyében eltenné azt a tőrt, mielőtt tényleg elfogynak az ujjai. Uzazd is hozzáteszi a maga meglátását az álcázás kérdésével. A nekik szóló válaszok még árnyaltabb képet adnak, és megint leül tőle a hangulata. A rá eső pillantásra bólint. Az írással nem lesz gond, bár talán inkább Roddra testálná a feladatot, ha Kilvarddal történne valami. Hozzá jobban illik.
Ezt az egészet még emésztenie kell, s főleg kilazítania gombóccá zsugorodott gyomrát. Az estig, sőt reggelig való felkészülés jól hangzik, mert ez elég sok volt egyszerre, le kell csitítania a lelkét, hogy helyre tegye magában a részleteket. Úgy érzi, egyelőre érdemleges kérdése nincsen. A neki szánt megjegyzésen kissé megnyúlik az arca, és kényelmetlenül feszengeni kezd a széken. Egyrészt, mert világosan emlékszik, hogy hangosan nem hagyta el a száját Lihanech neve, másrészt gyávának érzi magát tőle, hogy egyáltalán eszébe jutott. Felemeli a fejét, és határozottan felel.*
- Nem, nem akarok.
*Ezzel mondta ki igazán a végső szót részvételét illetően, és máris érezni kezdi a súlyát. Most már többnek tűnik az egész légből kapott ötletnél. Nem fog elmenni mellette. Feláll a székről, majd magához veszi a holmiját. Tekintetét körbefuttatja hármukon.*
- Rám számíthattok.
*A maga részéről végzett, az ajtóhoz sétál, kinyitja, s csak abban az esetben marad, ha még valaki érdemlegesen hozzászól. Különben levonul oda, ahol az előző éjszakát is töltötték. Tiszteli a pihenés igényét. Maga pedig friss levegőre vágyik.*
A hozzászólás írója (Tozeya Nazagaraki) módosította ezt a hozzászólást, ekkor: 2018.11.26 12:48:07
*Nem kap választ Kilvardtól a fegyverre vonatkozóan, de végül is sejti, hogy a mágiához konyíthat valamit, így a kérdés okafogyottá válik. Majd felteszi másképp, nyugodtabb körülmények között, hogy mire számíthat tőle. Úgyis épp elég időt együtt fognak tölteni, ha minden igaz. Inkább az Uzazd-Rodd párosnak szenteli figyelmét.
A kinti zűrzavar lassanként beszivárog hozzájuk is, nem teljesen nyugodt afelől, hogy mi ez a felfordulás. Túl sok minden történik egyszerre, és Abogr sem tűnik egészen nyugodtnak.
Egykedvű arccal hallgatja végig a mester méltatlankodását, bár igazából lepereg róla, hogy ő kapja, mint első felszólaló, rosszkedve úgy az egész helyzetből fakad. Előfordulhatna, hogy tényleg semmilyen segítséget nem kapnak, hiszen épp a tájékozódás a lényeg, de ostobaság lenne, ha meg sem kérdeznék. És mint később kiderül, tényleg nem volt felesleges.
Felszólalása után már meg sem lepődik Rodd litániáján. De társa legalább mond néhány dolgot, aminek van értelme, és ahová így hirtelen még ő sem jutott el az akadékoskodásban. Az ilyen pillanatok miatt tud toleránsabb lenni abban, hogy hálóval kell kimeríteni mondandójából a lényeget. Bár a helyében eltenné azt a tőrt, mielőtt tényleg elfogynak az ujjai. Uzazd is hozzáteszi a maga meglátását az álcázás kérdésével. A nekik szóló válaszok még árnyaltabb képet adnak, és megint leül tőle a hangulata. A rá eső pillantásra bólint. Az írással nem lesz gond, bár talán inkább Roddra testálná a feladatot, ha Kilvarddal történne valami. Hozzá jobban illik.
Ezt az egészet még emésztenie kell, s főleg kilazítania gombóccá zsugorodott gyomrát. Az estig, sőt reggelig való felkészülés jól hangzik, mert ez elég sok volt egyszerre, le kell csitítania a lelkét, hogy helyre tegye magában a részleteket. Úgy érzi, egyelőre érdemleges kérdése nincsen. A neki szánt megjegyzésen kissé megnyúlik az arca, és kényelmetlenül feszengeni kezd a széken. Egyrészt, mert világosan emlékszik, hogy hangosan nem hagyta el a száját Lihanech neve, másrészt gyávának érzi magát tőle, hogy egyáltalán eszébe jutott. Felemeli a fejét, és határozottan felel.*
- Nem, nem akarok.
*Ezzel mondta ki igazán a végső szót részvételét illetően, és máris érezni kezdi a súlyát. Most már többnek tűnik az egész légből kapott ötletnél. Nem fog elmenni mellette. Feláll a székről, majd magához veszi a holmiját. Tekintetét körbefuttatja hármukon.*
- Rám számíthattok.
*A maga részéről végzett, az ajtóhoz sétál, kinyitja, s csak abban az esetben marad, ha még valaki érdemlegesen hozzászól. Különben levonul oda, ahol az előző éjszakát is töltötték. Tiszteli a pihenés igényét. Maga pedig friss levegőre vágyik.*
A hozzászólás írója (Tozeya Nazagaraki) módosította ezt a hozzászólást, ekkor: 2018.11.26 12:48:07
2312. hozzászólás ezen a helyszínen: Mágustorony
Üzenet elküldve: 2018-11-26 08:42:54
Üzenet elküldve: 2018-11-26 08:42:54
ÚJ
Rang: Játékos
IC üzenetek: 305
OOC üzenetek: 3
Játékstílus: Vakmerő
IC üzenetek: 305
OOC üzenetek: 3
Játékstílus: Vakmerő
//Segítségkérés//
*Nem javítja ki az őt bemutató férfit, nem foglalkoztatja különösen a dolog. Nevének elbetűzése most a legkisebb gond.*
-Üdvözöllek Titeket.
*Szigorú tekintete végigpásztázta az "egybegyűlteket", majd a leányon állapodik meg.*
-Thargok leánya, igaz-e?
*Térdel le mellé, hogy szemük egy magasságba kerüljön, már ha a leány felnéz. Emlékszik a lányra, a főasztalnál ült a toron, ráadásul Kagan Thargodar közelében.* ~Így már érthető, miért volt olyan égető a dolog.~
*A lány látszólag jól van, de bármi is bújt belé, nem szabad félvállról venni, mert bizony visszatérhet. Vissza fog térni. És ha kiújul a baj, Abogr bizony a fejét veszi érte.*
-Ne érezd magad kényelmetlen. Sok furcsaság történik a Torony közelében... Mint manapság mindenhol.
*Réved egy pillanatra a földre, majd ismét befókuszálja a leányt.*
-Mit érzel, vagy éreztél?
*Fájdalmak, érzelmek, sok mindent maga alá gyűjt e kérdés, de ez így jó. Hagyja, hogy Kagaenae kifejezze magát, ha úgy tetszik. Vagy ne, ez csak is rajta áll. Feltett szándéka segíteni és lehet, hogy tud is.*
*Nem javítja ki az őt bemutató férfit, nem foglalkoztatja különösen a dolog. Nevének elbetűzése most a legkisebb gond.*
-Üdvözöllek Titeket.
*Szigorú tekintete végigpásztázta az "egybegyűlteket", majd a leányon állapodik meg.*
-Thargok leánya, igaz-e?
*Térdel le mellé, hogy szemük egy magasságba kerüljön, már ha a leány felnéz. Emlékszik a lányra, a főasztalnál ült a toron, ráadásul Kagan Thargodar közelében.* ~Így már érthető, miért volt olyan égető a dolog.~
*A lány látszólag jól van, de bármi is bújt belé, nem szabad félvállról venni, mert bizony visszatérhet. Vissza fog térni. És ha kiújul a baj, Abogr bizony a fejét veszi érte.*
-Ne érezd magad kényelmetlen. Sok furcsaság történik a Torony közelében... Mint manapság mindenhol.
*Réved egy pillanatra a földre, majd ismét befókuszálja a leányt.*
-Mit érzel, vagy éreztél?
*Fájdalmak, érzelmek, sok mindent maga alá gyűjt e kérdés, de ez így jó. Hagyja, hogy Kagaenae kifejezze magát, ha úgy tetszik. Vagy ne, ez csak is rajta áll. Feltett szándéka segíteni és lehet, hogy tud is.*
2311. hozzászólás ezen a helyszínen: Mágustorony
Üzenet elküldve: 2018-11-26 07:47:04
Üzenet elküldve: 2018-11-26 07:47:04
ÚJ
Rang: Tapasztalt játékos
IC üzenetek: 1793
OOC üzenetek: 64
Játékstílus: Vakmerő
IC üzenetek: 1793
OOC üzenetek: 64
Játékstílus: Vakmerő
//Waldran oposszuma és barátaik//
//Sötét gondolatok//
//Segítségkérés//
*Waldran fogja a lány vékony csuklóit, nincs nehéz dolga, könnyedén megfékezi a nálánál vékonyabb, kisebb és gyengébb lányt. Egyébként Aenae meglepően nagy erőt tud kifejteni - ezen nyilván saját maga lepődik meg a legjobban -, valamilyen szinten képes ellentartani a férfinak. Válaszolni nem válaszol neki, nyöszörög csak, ahogy erőlködve próbál szabadulni, de ez aligha nevezhető válasznak.
Aztán mintha elvágták volna, elmúlik a fájdalom a fejéből, megszűnik a bőrének viszketése. Semmi nem fáj, pedig a véresre vakart sebek általában csípni szoktak, de most ezt sem érzi. Teljesen természetesnek tűnik számára, hogy semmi sem fáj, hogy minden rendben van, Waldran ebből annyit érezhet, hogy a lány elernyed a kezei között.
Fel nem néz, fejét felhúzott térdei közé ejti, ha Waldran elengedte már, akkor karjait a térdére támasztja. Hülyén érzi magát, az elf kérdésére csak a vállát vonja meg, gőze nincsen arról, hogy mi volt ez a... roham... A fejét akkor sem emeli fel, mikor visszatér Nirs a segítséggel. A segítségre nyilván nem lesz már szükség, vagy a fene se tudja, hogy mi lesz még itt. Ő nem érti, hogy mi történt, de igazán beszélni sem akar a dologról, mert nem tudja, hogy mit mondhatna azonkívül, hogy elnézést kér azért, hogy gondot okozott.*
//Sötét gondolatok//
//Segítségkérés//
*Waldran fogja a lány vékony csuklóit, nincs nehéz dolga, könnyedén megfékezi a nálánál vékonyabb, kisebb és gyengébb lányt. Egyébként Aenae meglepően nagy erőt tud kifejteni - ezen nyilván saját maga lepődik meg a legjobban -, valamilyen szinten képes ellentartani a férfinak. Válaszolni nem válaszol neki, nyöszörög csak, ahogy erőlködve próbál szabadulni, de ez aligha nevezhető válasznak.
Aztán mintha elvágták volna, elmúlik a fájdalom a fejéből, megszűnik a bőrének viszketése. Semmi nem fáj, pedig a véresre vakart sebek általában csípni szoktak, de most ezt sem érzi. Teljesen természetesnek tűnik számára, hogy semmi sem fáj, hogy minden rendben van, Waldran ebből annyit érezhet, hogy a lány elernyed a kezei között.
Fel nem néz, fejét felhúzott térdei közé ejti, ha Waldran elengedte már, akkor karjait a térdére támasztja. Hülyén érzi magát, az elf kérdésére csak a vállát vonja meg, gőze nincsen arról, hogy mi volt ez a... roham... A fejét akkor sem emeli fel, mikor visszatér Nirs a segítséggel. A segítségre nyilván nem lesz már szükség, vagy a fene se tudja, hogy mi lesz még itt. Ő nem érti, hogy mi történt, de igazán beszélni sem akar a dologról, mert nem tudja, hogy mit mondhatna azonkívül, hogy elnézést kér azért, hogy gondot okozott.*
2310. hozzászólás ezen a helyszínen: Mágustorony
Üzenet elküldve: 2018-11-25 21:16:51
Üzenet elküldve: 2018-11-25 21:16:51
ÚJ
Rang: Mesélő
IC üzenetek: 932
OOC üzenetek: 97
Játékstílus: Szelíd
IC üzenetek: 932
OOC üzenetek: 97
Játékstílus: Szelíd
//Segítségkérés//
*Már csukná az ajtót, de félbeszakítják, amire csak homlokát törölve meg sóhajt egy nagyot.*
- Jó-jó, biztos nem hascsikarás, biztos az a sok hülyeség szállta meg, amin mostanában az ilyen fiatalok gondolkodnak! Csak a tipi meg a tapi! Meg az ivászat! Hihetetlen. *Vágja rá szinte azonnal.* Nem tudom mi van ezzel a generációval, de úgy érzem hamarosan kihalunk, ha rátok kell támaszkodjunk idős korunkban.*
- Na! Menjetek, menjetek! *Csukja be végül az ajtót, de azért Kilvard után kicsit tovább néz. Csak a bent ülő csapat láthatja, hogy aggodalmasan ráncolja össze homlokát, majd fejét rázva ül vissza, hogy belekezdjen a misszió ismertetésébe.*
//A csibészek//
*Kényelmesen kinyújtózkodik, majd megigazgatja kissé szakállát, aztán álmos tekintettel nyámnyog egy kicsit az asztal mögött. Két kezét megtámasztva kezd felállni:*
- Nos, akkor most, hogy ezt megbeszéltük... *Aztán elindulnak a kérdések és a hitetlenkedő tekintetek kereszttüzébe kerül, mintha nem tudja mit mondott volna.*
- Ááá... hitetlenek. *Fogatja meg látványosan szemeit, majd kelletlenül visszaül és ismét belekortyol a pohárba.*
- Mindig ezek a kérdések, miért nem lehet egyszerűen csak... csak elindulni és kész? *Rázza a fejét.* Odamentek, lemásztok, körbenéztek, visszajöttök. Ennyi! *Tárja szét két kezét teátrálisan elégedetlenkedve.*
- Hát olyan nagy dolog ez? Most komolyan mindent nekem kell csinálnom?! *Kérdezi úgy, mintha egyáltalán opció lett volna, hogy ő is csinál valamit. Még a homlokára is csap, mintha légy szállt volna rá. Ismét iszik egyet, majd Tozeyára néz:*
- Nem! *Kezdi kissé élesebben, majd sóhajtva erőltet magára nagyobb nyugalmat.* Nem. Ők arra nem készülnek, hogy bárki oda lemerészkedik, főleg, hogy kissé beljebb vannak... khm... ha helyesek a számításaim. *Lustán pislog a lányra, mindeközben Rodd is feláll, hogy valami ősbemutató keretein belül prezentáljon egy színpadi mutatványt. Ismét felsóhajt, de nem szól közbe.*
- Egy... *Kezdi lassan.* Igen van egy... nagy... lyuk a barakk helyén. Kaptok kötelet. Tőlem kapjátok, ami azt jelenti nem fog elszakadni... remélem. *Fűzi hozzá már mintegy mellékesen.* Kettő... nincsenek íjászaik, fogakkal és karmokkal támadnak, szóval nem lehet gond. A szaglásuk éles, de ha bekenitek magatokat valamivel nem lesz gond. *Legyint, mintha világéletében magát kenegette volna.* Három... visztek pergament és irónt. Jegyzitek merre mentek, ezt kértem is volna. Kilvard meg fogja áldani az egyiket, így én végig kapcsolatban leszek veletek a pergamenen keresztül és segítek. *Bólint immár határozottabban, a pergamenben úgy látszik magabiztos. Meg Kilvardban. Az ajtó felé is sandít, hogy mit késlekedik már.*
- A fényre nem lesz gondotok, vannak gombák, amik világítanak a sötétben. *Üti össze tenyereit.* Varázsolni pedig nem fogok. Nem avatkozom bele közvetlenül a világ dolgaiba. Továbbá azért is kell rajzolnotok, jegyzetelnetek, remélem tudtok írni, vagy ha mást nem rajzolni, mert az útvonalat nem ismerem, de gyanítom máshol fogtok kijönni, mint ahol bementetek. *Néz Tozeyára, mert, ha Uzazd nem tud, azt még elviseli, de egy ilyen művelt lány majd' csak megtanult már írni és olvasni. Legalábbis Abogr tekintete ezt a gondolatmenetet sugallja.*
- Amúgy nem beszélnek. *Legyint.* És on-thro-i, a többesszáma on-thro-ik. Hörögnek, üvöltenek, acsarkodnak, csapkodnak, pusztán, mint egy mocsári troll, csak nem olyan kedvesen. Semmiség. Jah, igen és büdösek, mint az ősszel napon felejtett sütőtök. Uzazd bizonyosan kiszagolja őket, ha közelednek. *Bólint biztatóan az orkra.*
- Ó és nem kell értenetek őket. Alapesetben kis üregekben falkákban élnek. De ha tömegesen összegyűlve látjátok meg őket: Akkor bizony készülnek valamire. No, van még kérdés? *Kérdezi kissé ironikusan.* Borzasztóan álmos vagyok, jó lenne, ha aludhatnék, majd hirtelen Tozeyára néz.*
- Az estét itt tölthetitek a toronyban, ha szeretnétek. Ha még reggel is Lihanechbe akarsz indulni, estig biztosan odaérsz. *Kacsint mosolyogva a lányra.*
- Figyeljetek. *Sóhajt fel.* Én bízom bennetek. *Fáradtan dörgöli meg halántékát.* Nincs más jelenleg, akire rábízhatnám ezt az egészet. *Tárja szét kezeit, s ebben a pillanatban ismét visszaváltozik egy kissé elfáradt, megtört vénemberré.*
*Már csukná az ajtót, de félbeszakítják, amire csak homlokát törölve meg sóhajt egy nagyot.*
- Jó-jó, biztos nem hascsikarás, biztos az a sok hülyeség szállta meg, amin mostanában az ilyen fiatalok gondolkodnak! Csak a tipi meg a tapi! Meg az ivászat! Hihetetlen. *Vágja rá szinte azonnal.* Nem tudom mi van ezzel a generációval, de úgy érzem hamarosan kihalunk, ha rátok kell támaszkodjunk idős korunkban.*
- Na! Menjetek, menjetek! *Csukja be végül az ajtót, de azért Kilvard után kicsit tovább néz. Csak a bent ülő csapat láthatja, hogy aggodalmasan ráncolja össze homlokát, majd fejét rázva ül vissza, hogy belekezdjen a misszió ismertetésébe.*
//A csibészek//
*Kényelmesen kinyújtózkodik, majd megigazgatja kissé szakállát, aztán álmos tekintettel nyámnyog egy kicsit az asztal mögött. Két kezét megtámasztva kezd felállni:*
- Nos, akkor most, hogy ezt megbeszéltük... *Aztán elindulnak a kérdések és a hitetlenkedő tekintetek kereszttüzébe kerül, mintha nem tudja mit mondott volna.*
- Ááá... hitetlenek. *Fogatja meg látványosan szemeit, majd kelletlenül visszaül és ismét belekortyol a pohárba.*
- Mindig ezek a kérdések, miért nem lehet egyszerűen csak... csak elindulni és kész? *Rázza a fejét.* Odamentek, lemásztok, körbenéztek, visszajöttök. Ennyi! *Tárja szét két kezét teátrálisan elégedetlenkedve.*
- Hát olyan nagy dolog ez? Most komolyan mindent nekem kell csinálnom?! *Kérdezi úgy, mintha egyáltalán opció lett volna, hogy ő is csinál valamit. Még a homlokára is csap, mintha légy szállt volna rá. Ismét iszik egyet, majd Tozeyára néz:*
- Nem! *Kezdi kissé élesebben, majd sóhajtva erőltet magára nagyobb nyugalmat.* Nem. Ők arra nem készülnek, hogy bárki oda lemerészkedik, főleg, hogy kissé beljebb vannak... khm... ha helyesek a számításaim. *Lustán pislog a lányra, mindeközben Rodd is feláll, hogy valami ősbemutató keretein belül prezentáljon egy színpadi mutatványt. Ismét felsóhajt, de nem szól közbe.*
- Egy... *Kezdi lassan.* Igen van egy... nagy... lyuk a barakk helyén. Kaptok kötelet. Tőlem kapjátok, ami azt jelenti nem fog elszakadni... remélem. *Fűzi hozzá már mintegy mellékesen.* Kettő... nincsenek íjászaik, fogakkal és karmokkal támadnak, szóval nem lehet gond. A szaglásuk éles, de ha bekenitek magatokat valamivel nem lesz gond. *Legyint, mintha világéletében magát kenegette volna.* Három... visztek pergament és irónt. Jegyzitek merre mentek, ezt kértem is volna. Kilvard meg fogja áldani az egyiket, így én végig kapcsolatban leszek veletek a pergamenen keresztül és segítek. *Bólint immár határozottabban, a pergamenben úgy látszik magabiztos. Meg Kilvardban. Az ajtó felé is sandít, hogy mit késlekedik már.*
- A fényre nem lesz gondotok, vannak gombák, amik világítanak a sötétben. *Üti össze tenyereit.* Varázsolni pedig nem fogok. Nem avatkozom bele közvetlenül a világ dolgaiba. Továbbá azért is kell rajzolnotok, jegyzetelnetek, remélem tudtok írni, vagy ha mást nem rajzolni, mert az útvonalat nem ismerem, de gyanítom máshol fogtok kijönni, mint ahol bementetek. *Néz Tozeyára, mert, ha Uzazd nem tud, azt még elviseli, de egy ilyen művelt lány majd' csak megtanult már írni és olvasni. Legalábbis Abogr tekintete ezt a gondolatmenetet sugallja.*
- Amúgy nem beszélnek. *Legyint.* És on-thro-i, a többesszáma on-thro-ik. Hörögnek, üvöltenek, acsarkodnak, csapkodnak, pusztán, mint egy mocsári troll, csak nem olyan kedvesen. Semmiség. Jah, igen és büdösek, mint az ősszel napon felejtett sütőtök. Uzazd bizonyosan kiszagolja őket, ha közelednek. *Bólint biztatóan az orkra.*
- Ó és nem kell értenetek őket. Alapesetben kis üregekben falkákban élnek. De ha tömegesen összegyűlve látjátok meg őket: Akkor bizony készülnek valamire. No, van még kérdés? *Kérdezi kissé ironikusan.* Borzasztóan álmos vagyok, jó lenne, ha aludhatnék, majd hirtelen Tozeyára néz.*
- Az estét itt tölthetitek a toronyban, ha szeretnétek. Ha még reggel is Lihanechbe akarsz indulni, estig biztosan odaérsz. *Kacsint mosolyogva a lányra.*
- Figyeljetek. *Sóhajt fel.* Én bízom bennetek. *Fáradtan dörgöli meg halántékát.* Nincs más jelenleg, akire rábízhatnám ezt az egészet. *Tárja szét kezeit, s ebben a pillanatban ismét visszaváltozik egy kissé elfáradt, megtört vénemberré.*
2309. hozzászólás ezen a helyszínen: Mágustorony
Üzenet elküldve: 2018-11-25 18:34:58
Üzenet elküldve: 2018-11-25 18:34:58
ÚJ
Rang: Törölt felhasználó
IC üzenetek: 91
OOC üzenetek: 39
Játékstílus: Megfontolt
IC üzenetek: 91
OOC üzenetek: 39
Játékstílus: Megfontolt
//A csibészek//
*Abogr mester visszatér, de Kilvardnak máris mennie kell valahova máshová, biztos kíváncsi lehet arra, hogy Abogr mit akar mondani nekik. ~Hisz Abogr mesternek dolgozik, biztos tudja, hogy Abogr mit akar mondani nekünk~ Az öreg jó kis csapatnak tartja őket, habár még nem is találkoztak, csak Zeya és Rodd ismerik egymást, és csak most tűnt fel neki, hogy Kilvardról nem is tud semmit, és egy ideig nem is fog hiszen nincs is itt, de most inkább Abogr mesterre figyel, aki Arthenior támadásáról, és a városban történt robbanásról beszél. A robbanás említésére Uzazd mintha hangokat hallana, de nem egyszerű beszélgetés hangjait, hanem mintha egy nyüzsgő város zajai lennének, ahol az emberek kereskednek, pletykálgatnak, gyerekek zsibongásának hangja, és mintha már a várost is látna. De ezek a hangok hirtelen elhallgatnak, egy kis csend, és a nyüzsgő hangok helyett sikoltozás hallatszik. Aztán egy hangos morajlás és mintha valami eltört volna, és akkor látja a várost kettészelő hasadékot. Uzazd Abogr mester asztalra csapására eszmél fel és máris eszébe jutott, hogy a Mágustoronyban van. Zeya kérdését helyénvalónak tartja. Nem lepte meg, hogy Rodd ilyen színpadiasan áll ki, és teszi fel kérdéseit. Roddból kinézi a szószátyárságot, de most jogos is a szóáradata. Hiszen az ismeretlenbe küldik őket. Mikor Rodd végez a kérdéseivel ő is felvázolja a kérdéseit.*
-Elsőnek is, én is a többiekkel értek egyet. Hogy jutunk oda le? Mászni kockázatos, és ha tényleg háborúra készülődnek akkor őrök is vannak.
Másodjára, más választásunk nincs, muszáj lesz másznunk, de álcázhatnák magunkat. Ne vegye tolakodásnak mester, de mindnyájunknak kellene valami varázs felszerelés, ha lehetséges, hogy megkönnyítsük a lejutást és a felderítést. *Más nem jut hirtelen az eszébe, úgyhogy ennél többet nem mond és ő is Abogr mester reakciójára vár.*
*Abogr mester visszatér, de Kilvardnak máris mennie kell valahova máshová, biztos kíváncsi lehet arra, hogy Abogr mit akar mondani nekik. ~Hisz Abogr mesternek dolgozik, biztos tudja, hogy Abogr mit akar mondani nekünk~ Az öreg jó kis csapatnak tartja őket, habár még nem is találkoztak, csak Zeya és Rodd ismerik egymást, és csak most tűnt fel neki, hogy Kilvardról nem is tud semmit, és egy ideig nem is fog hiszen nincs is itt, de most inkább Abogr mesterre figyel, aki Arthenior támadásáról, és a városban történt robbanásról beszél. A robbanás említésére Uzazd mintha hangokat hallana, de nem egyszerű beszélgetés hangjait, hanem mintha egy nyüzsgő város zajai lennének, ahol az emberek kereskednek, pletykálgatnak, gyerekek zsibongásának hangja, és mintha már a várost is látna. De ezek a hangok hirtelen elhallgatnak, egy kis csend, és a nyüzsgő hangok helyett sikoltozás hallatszik. Aztán egy hangos morajlás és mintha valami eltört volna, és akkor látja a várost kettészelő hasadékot. Uzazd Abogr mester asztalra csapására eszmél fel és máris eszébe jutott, hogy a Mágustoronyban van. Zeya kérdését helyénvalónak tartja. Nem lepte meg, hogy Rodd ilyen színpadiasan áll ki, és teszi fel kérdéseit. Roddból kinézi a szószátyárságot, de most jogos is a szóáradata. Hiszen az ismeretlenbe küldik őket. Mikor Rodd végez a kérdéseivel ő is felvázolja a kérdéseit.*
-Elsőnek is, én is a többiekkel értek egyet. Hogy jutunk oda le? Mászni kockázatos, és ha tényleg háborúra készülődnek akkor őrök is vannak.
Másodjára, más választásunk nincs, muszáj lesz másznunk, de álcázhatnák magunkat. Ne vegye tolakodásnak mester, de mindnyájunknak kellene valami varázs felszerelés, ha lehetséges, hogy megkönnyítsük a lejutást és a felderítést. *Más nem jut hirtelen az eszébe, úgyhogy ennél többet nem mond és ő is Abogr mester reakciójára vár.*
2308. hozzászólás ezen a helyszínen: Mágustorony
Üzenet elküldve: 2018-11-24 23:29:17
Üzenet elküldve: 2018-11-24 23:29:17
ÚJ
Rang: Játékos
IC üzenetek: 58
OOC üzenetek: 0
Játékstílus: Vakmerő
IC üzenetek: 58
OOC üzenetek: 0
Játékstílus: Vakmerő
//Waldran oposszuma és barátaik//
//Sötét gondolatok//
//Segítségkérés//
*Egy darabig még figyeli, ahogyan Nirs próbál segítséget hozni a toronyból, de amikor a fiú beljebb húzódik Syv elengedi a dolgot. Mélyről jövő sóhajtással fordul el, hogy tovább pásztázza a terepet, azonban az acélra ismét nincs szüksége. Mire visszaér Waldranhoz és a földön pihegő Aenae-hez a lány már szinte semmilyen tünetet nem produkál. Amilyen váratlanul jött a tharg lány rosszul léte, olyan gyorsan abba is marad. Összeráncolja homlokát, szemöldökeit pedig szinte koponyája tetejére húzza fel látva Aenae varázslatos gyógyulását.*
- Mi is volt ez pontosan? Nem sok ilyen furcsaságot láttam. Növekedik a mágikus erőd és az jár ilyen tünetekkel?
*Kérdezi ártatlan tekintettel, fejét vakargatva egyszerre a lánytól és Waldrantól is. Aztán neszezést hall háta mögül. Gyors mozdulattal megpördül saját tengelye körül, de a pengék végül a hüvelyekben maradnak. Nirs egy ismeretlen oldalán tér vissza a kis csapathoz, segítséget remélve tőle. Ugyan az elf nem viselkedik fenyegetően, de egyelőre szablyáit sem rögzíti újra. Jobb folyamatosan résen lenni, lehet Aenae-nak még szüksége lesz segítségre, de azt sem tudhatják, hogy Nirs éppen kitől szerzett segítséget.*
A hozzászólás írója (Syv Co'rax) módosította ezt a hozzászólást, ekkor: 2018.11.24 23:31:28
//Sötét gondolatok//
//Segítségkérés//
*Egy darabig még figyeli, ahogyan Nirs próbál segítséget hozni a toronyból, de amikor a fiú beljebb húzódik Syv elengedi a dolgot. Mélyről jövő sóhajtással fordul el, hogy tovább pásztázza a terepet, azonban az acélra ismét nincs szüksége. Mire visszaér Waldranhoz és a földön pihegő Aenae-hez a lány már szinte semmilyen tünetet nem produkál. Amilyen váratlanul jött a tharg lány rosszul léte, olyan gyorsan abba is marad. Összeráncolja homlokát, szemöldökeit pedig szinte koponyája tetejére húzza fel látva Aenae varázslatos gyógyulását.*
- Mi is volt ez pontosan? Nem sok ilyen furcsaságot láttam. Növekedik a mágikus erőd és az jár ilyen tünetekkel?
*Kérdezi ártatlan tekintettel, fejét vakargatva egyszerre a lánytól és Waldrantól is. Aztán neszezést hall háta mögül. Gyors mozdulattal megpördül saját tengelye körül, de a pengék végül a hüvelyekben maradnak. Nirs egy ismeretlen oldalán tér vissza a kis csapathoz, segítséget remélve tőle. Ugyan az elf nem viselkedik fenyegetően, de egyelőre szablyáit sem rögzíti újra. Jobb folyamatosan résen lenni, lehet Aenae-nak még szüksége lesz segítségre, de azt sem tudhatják, hogy Nirs éppen kitől szerzett segítséget.*
A hozzászólás írója (Syv Co'rax) módosította ezt a hozzászólást, ekkor: 2018.11.24 23:31:28
2307. hozzászólás ezen a helyszínen: Mágustorony
Üzenet elküldve: 2018-11-24 20:31:09
Üzenet elküldve: 2018-11-24 20:31:09
ÚJ
Rang: Haladó játékos
IC üzenetek: 104
OOC üzenetek: 45
Játékstílus: Megfontolt
IC üzenetek: 104
OOC üzenetek: 45
Játékstílus: Megfontolt
//A csibészek//
//A hozzászólás 16+ jelenetet tartalmaz!//
*Abogr távozásakor elejtett Kilvard megjegyzést nem kommentálja, egy mosollyal kísért bólintással reagál a taláros felé. Hogy kardforgató-e azt maga sem tudja. Mondjuk az biztos, hogy inkább ahhoz ért, mint a mágiához, ha csak azt nem vesszük annak, hogy tudja, hogyan bájolja el zenéjével a lényeket vagy hogy be tudja csapni a többieket, hogy azt lássák amit várnak, ne azt ami történik valójában. Szóval bólint a kérdésre, bár látszik nem nagy meggyőződéssel. A megmutatott rozsdás acélra nézve marad a némajátéknál és megvonja a vállát. Ki tudja, milyen pengéje van egy varázslónak. Lehet ezer éve kovácsolta valami akkori mágusmester és a külseje nem egyéb a korok patinájánál. Uzazd betoppanása előtti utolsó kérdésnél Zeya már előtte elmondja a frankót, így ekkor is csak bólint.
Rodd kérdéseire Uzazd kihúzza magát és magabiztosságot sugárzó tartással büszkén válaszol. A közben gyorsan előkerült dobótőrrel Rodd játszani kezd az ujjai közt. Semmi komoly, csak pörgeti a kezében, de ha valaki ért a fegyverforgatáshoz, akkor rögtön láthatja, hogy bár nem támadó tartások közötti váltásokról van szó, de egy gyakorlott tőrvető akár innen is tud indítani. Aki pedig picit a lelkek zegzugos útjain járatos, az pedig láthatja, hogy olyan pótcselekvésről van szó, amelyből a látszólag hanyag tartású félvér nyugalmat merít. Az álmon meglepődik, de hát ki tudja, mit használ az öreg pernahajder. Lehet őket is látta, hogy ide fognak jönni.
Mintha csak végszóra érkezne, visszatér Abogr. Kilvardot elküldi valami megbízással, majd leül az asztalához és újra belekezd a mondandójába. Rodd figyelmesen hallgatja, feszültségéről csak a kezében oda-vissza pörgő tőr sebessége ad visszajelzést. A tőrön kívül egy dolog vigasztalja: elég élénk a képzelőereje, így ha minden jól megy a valóság a közelében sem lesz annak, amit a félelmei táplálta élénk fantáziája teremtett. Az, hogy a várost megtámadták neki sem új, hisz szerinte valakik a háttérből mozgatták a szerencsétlen szegényeket, hogy azzal gyengítsék, vagy inkább fejezzék le a várost. Az hogy robbanás volt, ami leválasztott a városból egy részt, na, az már új. Egyfelől újra kell értékelnie a fantáziájának nagyságára vonatkozó elképzeléseit, másrészt: Basszus! Még a tőr is megáll a kezében és csak reflexeinek köszönhető, hogy el nem ejti. Arthenior nem egy falu, ami egy sor ház, meg egy sor budi. Az jó nagy gödör lehet, ami kettévágja. Picit bele is sápad a háttérben tevékenykedő erő nagyságába, főleg, hogy elvileg nekik szembe kellene nézniük vele. Abogr asztalra csapása zökkenti vissza a döbbenetből, aminek következtében újra megindul a tőr pörgetése. Az, hogy semmi gond nyilván valami beteg vicc az öregtől, ahogy reményei szerint a leereszkedés, behatolás és tudakolás is. Mondjuk, tudja, hogy nem, csak egyelőre felfogni nem képes, hogy ő aktívan részt vegyen ebben a küldetésnek nevezett öngyilkos valamiben. Az onthirok említésére bőszen elkezdenek dolgozni az agytekervényei, hisz Arcessel jó néhány legendát megismertek, meg persze ő is tanított Roddnak több életre valót belőlük, de nem rémlik neki a név, amit említett Abogr.
A kérdés van-e elhangzása után hirtelen a bőség zavarában megszólalni se tud, de ahogy Zeya felteszi a magáét az ő kérdései is kiszakadnak belőle, még azzal sem törődik, hogy Abogr megválaszolhassa a már feltett kérdést.*
-Egyfelől igen *reagál Zeya kérdésére * -, de kezdjük az elején. *Feláll a székből és kissé színpadiasan dobótőrével egyesével mutat az ujjaira, amiket a kérdések számának megfelelően nyújt ki. * - Egy: Van egy baszott nagy lyuk egy városban, ami felteszem nem két méter mély. Én nem vagyok egy nagy falmászó, de felteszem Kilvard még kevésbé az. Kettő: Aztán ahogy Zeya mondta, ha le is másznánk, ki az a hülye, aki háború idején nem állít őröket. A falon lefelé mászva egy félvak íjász is leszed minket egy törött csúzlival. Három: Aztán tegyük fel, hogy nincs ott őr, mert mondjuk pont imádkozik a tárnák nagy sötét akármijéhez vagy esetleg lejuthatunk nem a város felől, hanem más alagúton, amit kisebb erővel őriznek, hiába értünk be egyben ott vagyunk ahol a part szakad. Az az ő világuk, ismerik, mint a mi a saját nemlétező kertünket. Felteszem, hogy alagutak vannak, amikben könnyű eltévedni. Ha megjelöljük a falakat az jónak tűnik, mert tudjuk merre megyünk, és nyilván nagy baromság, mert ha van sütnivalójuk, akkor erre ők is rájönnek. Aztán csak követni kell a jeleket és megvagyunk. Négy: Aztán ott kukk sötét van. Ha fényt gyújtunk, akkor csak a vak nem vesz észre minket az alapján, de ha véletlenül azok is, akkor tuti van valami olyan szervük, amivel hamarabb kiszúrnak minket, mint ahogy mi észrevesszük őket a fáklya vagy bármi fényénél. Akkor megint csak meszeltek a felderítésnek és nekünk is. Öt: És ugye még a terveknél nem is tartunk. Én az onthirokról vagy mikről még nem halottam. Ugye ha véletlenül az előzőek ellenére a közelükbe is érünk, akkor mi garantálja, hogy egy kukkot is értünk abból, amit mondanak, vagy el tudjuk olvasni a csodák csodájára őrizetlenül hagyott terveiket. * A kezére néz, majd Abogrra. * - Elfogytak az ujjaim, de hidd el, hogy tudnék még kérdezni, csak elsőre ez is elég. * Pár pillanat gondolkodás után elvigyorodik. * - Felteszem ezekre gondoltál, azért ülsz ilyen nyugodtan. * Picit alábbhagy a lendülete és visszaül a székére. * - Mondjuk, ha pozitívan is akarunk gondolkodni, akkor esetleg eljuthatunk a tervekig, de jó volna valami plusz az oldalunkon, amiről Zeya beszélt. Mondjuk egy alagút a másik irányból és figyelemelterelés a gödör felől. Esetleg az őröket meg még néhányukat bakkecskévé változtathatnád vagy lezavarhatnál két három lángoló szobrot vagy mit. Arra tuti sokan kimennének az alagutakból. Vagy ilyesmi. * Néz Abogra az első felindulásból elkövetett szóáradat után. *
A hozzászólás írója (Rodderiego Kryssais) módosította ezt a hozzászólást, ekkor: 2018.11.24 22:38:12
//A hozzászólás 16+ jelenetet tartalmaz!//
*Abogr távozásakor elejtett Kilvard megjegyzést nem kommentálja, egy mosollyal kísért bólintással reagál a taláros felé. Hogy kardforgató-e azt maga sem tudja. Mondjuk az biztos, hogy inkább ahhoz ért, mint a mágiához, ha csak azt nem vesszük annak, hogy tudja, hogyan bájolja el zenéjével a lényeket vagy hogy be tudja csapni a többieket, hogy azt lássák amit várnak, ne azt ami történik valójában. Szóval bólint a kérdésre, bár látszik nem nagy meggyőződéssel. A megmutatott rozsdás acélra nézve marad a némajátéknál és megvonja a vállát. Ki tudja, milyen pengéje van egy varázslónak. Lehet ezer éve kovácsolta valami akkori mágusmester és a külseje nem egyéb a korok patinájánál. Uzazd betoppanása előtti utolsó kérdésnél Zeya már előtte elmondja a frankót, így ekkor is csak bólint.
Rodd kérdéseire Uzazd kihúzza magát és magabiztosságot sugárzó tartással büszkén válaszol. A közben gyorsan előkerült dobótőrrel Rodd játszani kezd az ujjai közt. Semmi komoly, csak pörgeti a kezében, de ha valaki ért a fegyverforgatáshoz, akkor rögtön láthatja, hogy bár nem támadó tartások közötti váltásokról van szó, de egy gyakorlott tőrvető akár innen is tud indítani. Aki pedig picit a lelkek zegzugos útjain járatos, az pedig láthatja, hogy olyan pótcselekvésről van szó, amelyből a látszólag hanyag tartású félvér nyugalmat merít. Az álmon meglepődik, de hát ki tudja, mit használ az öreg pernahajder. Lehet őket is látta, hogy ide fognak jönni.
Mintha csak végszóra érkezne, visszatér Abogr. Kilvardot elküldi valami megbízással, majd leül az asztalához és újra belekezd a mondandójába. Rodd figyelmesen hallgatja, feszültségéről csak a kezében oda-vissza pörgő tőr sebessége ad visszajelzést. A tőrön kívül egy dolog vigasztalja: elég élénk a képzelőereje, így ha minden jól megy a valóság a közelében sem lesz annak, amit a félelmei táplálta élénk fantáziája teremtett. Az, hogy a várost megtámadták neki sem új, hisz szerinte valakik a háttérből mozgatták a szerencsétlen szegényeket, hogy azzal gyengítsék, vagy inkább fejezzék le a várost. Az hogy robbanás volt, ami leválasztott a városból egy részt, na, az már új. Egyfelől újra kell értékelnie a fantáziájának nagyságára vonatkozó elképzeléseit, másrészt: Basszus! Még a tőr is megáll a kezében és csak reflexeinek köszönhető, hogy el nem ejti. Arthenior nem egy falu, ami egy sor ház, meg egy sor budi. Az jó nagy gödör lehet, ami kettévágja. Picit bele is sápad a háttérben tevékenykedő erő nagyságába, főleg, hogy elvileg nekik szembe kellene nézniük vele. Abogr asztalra csapása zökkenti vissza a döbbenetből, aminek következtében újra megindul a tőr pörgetése. Az, hogy semmi gond nyilván valami beteg vicc az öregtől, ahogy reményei szerint a leereszkedés, behatolás és tudakolás is. Mondjuk, tudja, hogy nem, csak egyelőre felfogni nem képes, hogy ő aktívan részt vegyen ebben a küldetésnek nevezett öngyilkos valamiben. Az onthirok említésére bőszen elkezdenek dolgozni az agytekervényei, hisz Arcessel jó néhány legendát megismertek, meg persze ő is tanított Roddnak több életre valót belőlük, de nem rémlik neki a név, amit említett Abogr.
A kérdés van-e elhangzása után hirtelen a bőség zavarában megszólalni se tud, de ahogy Zeya felteszi a magáét az ő kérdései is kiszakadnak belőle, még azzal sem törődik, hogy Abogr megválaszolhassa a már feltett kérdést.*
-Egyfelől igen *reagál Zeya kérdésére * -, de kezdjük az elején. *Feláll a székből és kissé színpadiasan dobótőrével egyesével mutat az ujjaira, amiket a kérdések számának megfelelően nyújt ki. * - Egy: Van egy baszott nagy lyuk egy városban, ami felteszem nem két méter mély. Én nem vagyok egy nagy falmászó, de felteszem Kilvard még kevésbé az. Kettő: Aztán ahogy Zeya mondta, ha le is másznánk, ki az a hülye, aki háború idején nem állít őröket. A falon lefelé mászva egy félvak íjász is leszed minket egy törött csúzlival. Három: Aztán tegyük fel, hogy nincs ott őr, mert mondjuk pont imádkozik a tárnák nagy sötét akármijéhez vagy esetleg lejuthatunk nem a város felől, hanem más alagúton, amit kisebb erővel őriznek, hiába értünk be egyben ott vagyunk ahol a part szakad. Az az ő világuk, ismerik, mint a mi a saját nemlétező kertünket. Felteszem, hogy alagutak vannak, amikben könnyű eltévedni. Ha megjelöljük a falakat az jónak tűnik, mert tudjuk merre megyünk, és nyilván nagy baromság, mert ha van sütnivalójuk, akkor erre ők is rájönnek. Aztán csak követni kell a jeleket és megvagyunk. Négy: Aztán ott kukk sötét van. Ha fényt gyújtunk, akkor csak a vak nem vesz észre minket az alapján, de ha véletlenül azok is, akkor tuti van valami olyan szervük, amivel hamarabb kiszúrnak minket, mint ahogy mi észrevesszük őket a fáklya vagy bármi fényénél. Akkor megint csak meszeltek a felderítésnek és nekünk is. Öt: És ugye még a terveknél nem is tartunk. Én az onthirokról vagy mikről még nem halottam. Ugye ha véletlenül az előzőek ellenére a közelükbe is érünk, akkor mi garantálja, hogy egy kukkot is értünk abból, amit mondanak, vagy el tudjuk olvasni a csodák csodájára őrizetlenül hagyott terveiket. * A kezére néz, majd Abogrra. * - Elfogytak az ujjaim, de hidd el, hogy tudnék még kérdezni, csak elsőre ez is elég. * Pár pillanat gondolkodás után elvigyorodik. * - Felteszem ezekre gondoltál, azért ülsz ilyen nyugodtan. * Picit alábbhagy a lendülete és visszaül a székére. * - Mondjuk, ha pozitívan is akarunk gondolkodni, akkor esetleg eljuthatunk a tervekig, de jó volna valami plusz az oldalunkon, amiről Zeya beszélt. Mondjuk egy alagút a másik irányból és figyelemelterelés a gödör felől. Esetleg az őröket meg még néhányukat bakkecskévé változtathatnád vagy lezavarhatnál két három lángoló szobrot vagy mit. Arra tuti sokan kimennének az alagutakból. Vagy ilyesmi. * Néz Abogra az első felindulásból elkövetett szóáradat után. *
A hozzászólás írója (Rodderiego Kryssais) módosította ezt a hozzászólást, ekkor: 2018.11.24 22:38:12
2306. hozzászólás ezen a helyszínen: Mágustorony
Üzenet elküldve: 2018-11-24 14:59:00
Üzenet elküldve: 2018-11-24 14:59:00
ÚJ
Rang: Haladó játékos
IC üzenetek: 377
OOC üzenetek: 5
Játékstílus: Vakmerő
IC üzenetek: 377
OOC üzenetek: 5
Játékstílus: Vakmerő
//Waldran oposszuma és barátaik//
//Sötét gondolatok//
//Segítségkérés//
*Kelletlenül gyalogol felfelé, az idős mesternek időnként noszogatnia is kell, amit szemmel látható lelkesedéssel tesz meg. Odafent aztán, amikor kis társaságba kerül, kis daccal fordul szembe Abogr-ral.*
- Biztosíthatlak, nem hascsikarás.
*Pontosan persze nem tudja, hogy mi baja lehet Aenae-nek, de mivel nem bokrok mögött guggol elkínzott arckifejezéssel, légyrajok sűrű felhőjében, ezt a lehetőséget a maga részéről kizárná.*
- Egyszerűen csak furcsán viselkedik. Mintha valami... nem tudom... megszállta volna.
*Aztán hamar kiderül, hogy miért kellett megmásznia a lépcsőket. Hogy a Abogr lepasszolhassa őt valami sameszának. Arcába száll a vér. Hiszen itt nem akárkiről van szó, hanem Aenae-ről! Az egy dolog, hogy a hatalmas Kagan Thargodar lánya, de az ő szereleme is. Ennél fogva pedig az lenne a minimum, hogy maga a mester rohanjon, de úgy, hogy nem létező szakálla is lobogjon mögötte. Erre ezt a Kilvardot kapja. Igyekszik nem túl barátságtalanul pislogni az őszülő férfire, és azzal nyugtatja magát, hogy ha Abogr környezetében van, akkor maga sem lehet kutyaütő. Meg aztán mégis segíteni akar, nem kéne maguk ellen hangolni.*
- Köszönöm, mester. *sóhajt egy nagyot ahogy Abogr útjára engedi őket, aztán Kilvarddal az oldalán szaporázza a lépteket lefelé.*
- A tó partján, a toronnyal szemben. Mindjárt ott vagyunk.
*És valóban, Aenae-t, Waldrant és Syvet ott találják, ahol hagyta őket. Aggódva lép közelebb a hármashoz, és igyekszik a torony küldöttét mielőbb a lány elé terelni.*
- Hoztam segítséget. *szólal meg egy kis izgalommal* Ő itt Kilgard, Abogr mester szerint segíthet rajtad.
*Az utolsó mondatot már Aenae-nek szánja, és igazán nem tehet róla, ha minden nevet nem jegyzett meg pontosan. Tényleg nagy volt az aggodalom.*
A hozzászólás írója (Nirs Thargodrym) módosította ezt a hozzászólást, ekkor: 2018.11.24 14:59:33
//Sötét gondolatok//
//Segítségkérés//
*Kelletlenül gyalogol felfelé, az idős mesternek időnként noszogatnia is kell, amit szemmel látható lelkesedéssel tesz meg. Odafent aztán, amikor kis társaságba kerül, kis daccal fordul szembe Abogr-ral.*
- Biztosíthatlak, nem hascsikarás.
*Pontosan persze nem tudja, hogy mi baja lehet Aenae-nek, de mivel nem bokrok mögött guggol elkínzott arckifejezéssel, légyrajok sűrű felhőjében, ezt a lehetőséget a maga részéről kizárná.*
- Egyszerűen csak furcsán viselkedik. Mintha valami... nem tudom... megszállta volna.
*Aztán hamar kiderül, hogy miért kellett megmásznia a lépcsőket. Hogy a Abogr lepasszolhassa őt valami sameszának. Arcába száll a vér. Hiszen itt nem akárkiről van szó, hanem Aenae-ről! Az egy dolog, hogy a hatalmas Kagan Thargodar lánya, de az ő szereleme is. Ennél fogva pedig az lenne a minimum, hogy maga a mester rohanjon, de úgy, hogy nem létező szakálla is lobogjon mögötte. Erre ezt a Kilvardot kapja. Igyekszik nem túl barátságtalanul pislogni az őszülő férfire, és azzal nyugtatja magát, hogy ha Abogr környezetében van, akkor maga sem lehet kutyaütő. Meg aztán mégis segíteni akar, nem kéne maguk ellen hangolni.*
- Köszönöm, mester. *sóhajt egy nagyot ahogy Abogr útjára engedi őket, aztán Kilvarddal az oldalán szaporázza a lépteket lefelé.*
- A tó partján, a toronnyal szemben. Mindjárt ott vagyunk.
*És valóban, Aenae-t, Waldrant és Syvet ott találják, ahol hagyta őket. Aggódva lép közelebb a hármashoz, és igyekszik a torony küldöttét mielőbb a lány elé terelni.*
- Hoztam segítséget. *szólal meg egy kis izgalommal* Ő itt Kilgard, Abogr mester szerint segíthet rajtad.
*Az utolsó mondatot már Aenae-nek szánja, és igazán nem tehet róla, ha minden nevet nem jegyzett meg pontosan. Tényleg nagy volt az aggodalom.*
A hozzászólás írója (Nirs Thargodrym) módosította ezt a hozzászólást, ekkor: 2018.11.24 14:59:33
2305. hozzászólás ezen a helyszínen: Mágustorony
Üzenet elküldve: 2018-11-24 14:27:47
Üzenet elküldve: 2018-11-24 14:27:47
ÚJ
Rang: Haladó játékos
IC üzenetek: 233
OOC üzenetek: 17
Játékstílus: Vakmerő
IC üzenetek: 233
OOC üzenetek: 17
Játékstílus: Vakmerő
//A csibészek//
*Pillantása tényleg elég sötét, és a száját is elhúzza Rodd biztatására. Tisztában vannak vele mindketten, hogy a férfi ilyet nem ígérhet neki, ezért teljesen feleslegesnek érzi a próbálkozást. A szusszanása viszont nem annyira ingerült, mint amilyennek ígérkezett.
Kilvard nyeri hát meg az első szó jogát egy szabadkozásfélével, Rodd viszont hozza a formáját, mikor új társuk köszöntésére kerül sor. Legfőbb fegyvere a szószátyárság, amitől ugyan Zeya is félti magát olykor, leginkább nyugalma tekintetében, ám kitartó gyakorlással valamennyire hozzá lehet szokni. A lényeg, hogy ő a háttérben maradhat megfigyelőnek. Kilvard kérdéséig. A nyilvánvaló választ harcosi minőségükről kihagyja, legalábbis önmagára vonatkozóan. Az elhanyagolt kardra pillant.*
- Az attól függ, mire akarod használni.
*Nem kerülte-e a figyelmét a „nem sokat konyítok a harchoz” rész.*
- Ha dísznek kell, akkor biztosan lehet tenni vele valamit. Ha harcolni, akkor előbb tudni is kell vele bánni. Addig mindegy.
*Sarkos nézet, az tény, de most ennyi telik tőle.*
- Csak ezt akarod magaddal hozni?
*Ébred benne kellemetlen gyanú. Bár azt már sejti, hogy nem ő lesz az élharcosuk, ezért nem is igazán fegyverre gondol. Nem túl boldog a káosz emlegetésétől. Ideérkezésük firtatását már megejtették odalent, nincs kedve megismételni, főleg, hogy Kilvard is jelen volt. Összefoglalja hát egy vállrándítással, talán így jobban megmarad.*
- A véletlen.
*Méghozzá egy elég szerencsétlennek érzett fajta, de ezt már nem teszi hozzá. Azt nem tudhatja, hogy Kilvard nem fog hinni neki, és meglehet, hogy Zeyában is kétségek körvonalazódnak, de ennél közelebbit nem tud mondani. Nem a Torony volt a célja, annyi biztos. Legalábbis nem tudott ilyesmiről. Uzazd szavai az álomról megütik a fülét. Ennyit a racionális magyarázatokról.
Abogr visszatérése újraéleszti a feszültséget a gyomrában. Neveik sorolása, és elsőként csapatként való emlegetésük kényelmetlenül érinti. Mintha sírfeliratokat olvasna valaki, aki megemlékezik néhány ostoba kalandorról, akik hőst akartak játszani. Csendesen hallgatja végig a beszámolót, miközben egyre inkább meghűl a vér az ereiben.
Feltehetően támad némi halott csend. Igen, neki volna kérdése. Valami olyasmi, hogy ha elindul északra a tópart mentén, eléri-e még sötétedés előtt Lihanechet. De aztán megfordul a fejében néhány dolog, és inkább egy epés megjegyzés érkezik összevont szemöldökkel.*
- Elég nehéz lesz kideríteni valamit anélkül, hogy a közelükbe kerülnénk. Ha támadásra készülnek, nyilván őrzik is a bejáratot. Ennyi az összes segítség, amit kapunk?
*Jobban örülne neki, ha Kilvard is itt lenne. Talán ő többet tud erről az egészről, vagy jobban tud olvasni Abogr sorai között, ami elkerülheti az ő figyelmüket.*
*Pillantása tényleg elég sötét, és a száját is elhúzza Rodd biztatására. Tisztában vannak vele mindketten, hogy a férfi ilyet nem ígérhet neki, ezért teljesen feleslegesnek érzi a próbálkozást. A szusszanása viszont nem annyira ingerült, mint amilyennek ígérkezett.
Kilvard nyeri hát meg az első szó jogát egy szabadkozásfélével, Rodd viszont hozza a formáját, mikor új társuk köszöntésére kerül sor. Legfőbb fegyvere a szószátyárság, amitől ugyan Zeya is félti magát olykor, leginkább nyugalma tekintetében, ám kitartó gyakorlással valamennyire hozzá lehet szokni. A lényeg, hogy ő a háttérben maradhat megfigyelőnek. Kilvard kérdéséig. A nyilvánvaló választ harcosi minőségükről kihagyja, legalábbis önmagára vonatkozóan. Az elhanyagolt kardra pillant.*
- Az attól függ, mire akarod használni.
*Nem kerülte-e a figyelmét a „nem sokat konyítok a harchoz” rész.*
- Ha dísznek kell, akkor biztosan lehet tenni vele valamit. Ha harcolni, akkor előbb tudni is kell vele bánni. Addig mindegy.
*Sarkos nézet, az tény, de most ennyi telik tőle.*
- Csak ezt akarod magaddal hozni?
*Ébred benne kellemetlen gyanú. Bár azt már sejti, hogy nem ő lesz az élharcosuk, ezért nem is igazán fegyverre gondol. Nem túl boldog a káosz emlegetésétől. Ideérkezésük firtatását már megejtették odalent, nincs kedve megismételni, főleg, hogy Kilvard is jelen volt. Összefoglalja hát egy vállrándítással, talán így jobban megmarad.*
- A véletlen.
*Méghozzá egy elég szerencsétlennek érzett fajta, de ezt már nem teszi hozzá. Azt nem tudhatja, hogy Kilvard nem fog hinni neki, és meglehet, hogy Zeyában is kétségek körvonalazódnak, de ennél közelebbit nem tud mondani. Nem a Torony volt a célja, annyi biztos. Legalábbis nem tudott ilyesmiről. Uzazd szavai az álomról megütik a fülét. Ennyit a racionális magyarázatokról.
Abogr visszatérése újraéleszti a feszültséget a gyomrában. Neveik sorolása, és elsőként csapatként való emlegetésük kényelmetlenül érinti. Mintha sírfeliratokat olvasna valaki, aki megemlékezik néhány ostoba kalandorról, akik hőst akartak játszani. Csendesen hallgatja végig a beszámolót, miközben egyre inkább meghűl a vér az ereiben.
Feltehetően támad némi halott csend. Igen, neki volna kérdése. Valami olyasmi, hogy ha elindul északra a tópart mentén, eléri-e még sötétedés előtt Lihanechet. De aztán megfordul a fejében néhány dolog, és inkább egy epés megjegyzés érkezik összevont szemöldökkel.*
- Elég nehéz lesz kideríteni valamit anélkül, hogy a közelükbe kerülnénk. Ha támadásra készülnek, nyilván őrzik is a bejáratot. Ennyi az összes segítség, amit kapunk?
*Jobban örülne neki, ha Kilvard is itt lenne. Talán ő többet tud erről az egészről, vagy jobban tud olvasni Abogr sorai között, ami elkerülheti az ő figyelmüket.*
2304. hozzászólás ezen a helyszínen: Mágustorony
Üzenet elküldve: 2018-11-24 10:22:13
Üzenet elküldve: 2018-11-24 10:22:13
ÚJ
Rang: Mesélő
IC üzenetek: 575
OOC üzenetek: 10
Játékstílus: Szelíd
IC üzenetek: 575
OOC üzenetek: 10
Játékstílus: Szelíd
//Sötét gondolatok//
//Segítségkérés//
~ Segítek. ~
*Kagaenae fájdalmai, viszketése és minden, amit eddig oly kellemetlennek érzett, egyetlen pillanat alatt oldódnak fel a semmiben és csak rossz emlék marad utánuk. Még a seb sem fáj, amit a topázszemű magának okozott a vakarózással, pedig szépen elvakarta az oldalán a bőrt, néhol az egykori heg felett véresre dörzsölte. Nem túl veszélyes, tényleg csak egy elvakart csípésre jellemző tünetek, semmi komoly.
De a fájdalom a fejében tényleg elmúlt, újra jól érzi magát, bár korábban elég rossz bőrben volt és most nyugodt és minden kíntól mentes.
~ Látod, minden rendben. Nyugodj meg. Most már minden rendben lesz. ~
A hang mintha a koponyájában szólna, enyhülést hoz és békét, olyat, amire mindig is vágyott. Egyáltalán nem furcsa, korábban is szólította már meg, de akkor még azt hihette, hogy a saját gondolatai, talán fel sem tűnt neki.
Waldran érezheti, hogy Aenae bizonyosan már nem küzd tovább, hisz nincs miért, a toronyból pedig talán lassan megérkezik Nirs és Kilvard.*
//Segítségkérés//
~ Segítek. ~
*Kagaenae fájdalmai, viszketése és minden, amit eddig oly kellemetlennek érzett, egyetlen pillanat alatt oldódnak fel a semmiben és csak rossz emlék marad utánuk. Még a seb sem fáj, amit a topázszemű magának okozott a vakarózással, pedig szépen elvakarta az oldalán a bőrt, néhol az egykori heg felett véresre dörzsölte. Nem túl veszélyes, tényleg csak egy elvakart csípésre jellemző tünetek, semmi komoly.
De a fájdalom a fejében tényleg elmúlt, újra jól érzi magát, bár korábban elég rossz bőrben volt és most nyugodt és minden kíntól mentes.
~ Látod, minden rendben. Nyugodj meg. Most már minden rendben lesz. ~
A hang mintha a koponyájában szólna, enyhülést hoz és békét, olyat, amire mindig is vágyott. Egyáltalán nem furcsa, korábban is szólította már meg, de akkor még azt hihette, hogy a saját gondolatai, talán fel sem tűnt neki.
Waldran érezheti, hogy Aenae bizonyosan már nem küzd tovább, hisz nincs miért, a toronyból pedig talán lassan megérkezik Nirs és Kilvard.*
2303. hozzászólás ezen a helyszínen: Mágustorony
Üzenet elküldve: 2018-11-23 19:03:16
Üzenet elküldve: 2018-11-23 19:03:16
ÚJ
Rang: Tapasztalt játékos
IC üzenetek: 596
OOC üzenetek: 23
Játékstílus: Vakmerő
IC üzenetek: 596
OOC üzenetek: 23
Játékstílus: Vakmerő
//Waldran oposszuma és barátaik//
//Sötét gondolatok//
* Waldran látott már emberek jobban könyörögni, komolyabb dolgokért, és rendszerint azok se hatották meg. Mégis, most ahogy a lány néz rá, az nem a legjobb érzés, de azért ennél több kell ahhoz, hogy a barbár szív megenyhüljön. Már ha megtud, ez egyelőre nem derül ki. Az viszont igen, hogy Aenae oldala véres, legalábbis Waldran számára világossá válik, amikor meglátja az egyértelmű foltokat a ruhán.*
- Fejezd be! * Szól a lányra kicsit erélyesebben, mint kellene, és határozottan húzza el a karját az oldalától. * Bántod magad, te lány! Az égre mondom, elég legyen!
* Ha kell, akkor folyamatosan egyre erősebben fogja a lány csuklóit, nem akar neki fájdalmat okozni, de azt se, hogy szétmarja magát. Egy kis zúzódás jobb, mintha lenyúzza magáról a bőrt, és beszaggatja a körmeit. Szerencsére volt már dolga máskor is személyek lefogásával, úgyhogy ha Aenae nem lepi meg hirtelen támadt gyorsasággal vagy kicsattanó erővel, akkor nem hiszi, hogy túlságosan nehezére esne, hogy türtőztesse. *
- Mi ütött beléd? Megkergültél? * Teszi hozzá a szavakat, amikkel alighanem csak ront a helyzeten, de ezt most fel se fogja a nagy izgalmak közepette. Bár lehet az is, hogy tudat alatt arra gondol, jobb, ha őt próbálja bántani, mintha saját magában akarna kárt tenni. *
//Sötét gondolatok//
* Waldran látott már emberek jobban könyörögni, komolyabb dolgokért, és rendszerint azok se hatották meg. Mégis, most ahogy a lány néz rá, az nem a legjobb érzés, de azért ennél több kell ahhoz, hogy a barbár szív megenyhüljön. Már ha megtud, ez egyelőre nem derül ki. Az viszont igen, hogy Aenae oldala véres, legalábbis Waldran számára világossá válik, amikor meglátja az egyértelmű foltokat a ruhán.*
- Fejezd be! * Szól a lányra kicsit erélyesebben, mint kellene, és határozottan húzza el a karját az oldalától. * Bántod magad, te lány! Az égre mondom, elég legyen!
* Ha kell, akkor folyamatosan egyre erősebben fogja a lány csuklóit, nem akar neki fájdalmat okozni, de azt se, hogy szétmarja magát. Egy kis zúzódás jobb, mintha lenyúzza magáról a bőrt, és beszaggatja a körmeit. Szerencsére volt már dolga máskor is személyek lefogásával, úgyhogy ha Aenae nem lepi meg hirtelen támadt gyorsasággal vagy kicsattanó erővel, akkor nem hiszi, hogy túlságosan nehezére esne, hogy türtőztesse. *
- Mi ütött beléd? Megkergültél? * Teszi hozzá a szavakat, amikkel alighanem csak ront a helyzeten, de ezt most fel se fogja a nagy izgalmak közepette. Bár lehet az is, hogy tudat alatt arra gondol, jobb, ha őt próbálja bántani, mintha saját magában akarna kárt tenni. *
2302. hozzászólás ezen a helyszínen: Mágustorony
Üzenet elküldve: 2018-11-23 19:02:13
Üzenet elküldve: 2018-11-23 19:02:13
ÚJ
Rang: Játékos
IC üzenetek: 305
OOC üzenetek: 3
Játékstílus: Vakmerő
IC üzenetek: 305
OOC üzenetek: 3
Játékstílus: Vakmerő
//Segítségkérés//
*Lassan csukódik az ajtó a hátuk mögött, mígnem hangos kattanással zárul. Önmagát csapná be, ha nem lenne bosszús, elvégre lemarad a legfontosabb részletekről. A megoldás pedig mindig a részletekben rejlik...* ~Ehh, no mindegy.~
-Hol a lány?
*Fordul a férfi felé hátrakulcsolt karokkal, szórakozottan hintázva a sarkán méri végig. Nem kérdezi, honnan jött és miért, vagy hogy egyáltalán ki ő. Ezek másodlagos, sőt harmadlagos információk most csupán, elméjének malomkerekei pedig hiába nem őrölnek.*
-Gyerünk fiam, mutasd az utat.
*Ő maga nem lenne meglepve, ha a baj mágikus forrásból eredne. Elvégre a lebegő Mágustoronyról van szó, benne és a közelében akaratlanul ott lappang a mágikus feszültség, mely óhatatlan vet szikrát itt-ott, ilyen-olyan formában.
Ha a férfi elindul, úgy követi le a bejárat, jelen esetben a kijárat felé, szótlan, egyesével szelve a lépcsőfokokat.*
*Lassan csukódik az ajtó a hátuk mögött, mígnem hangos kattanással zárul. Önmagát csapná be, ha nem lenne bosszús, elvégre lemarad a legfontosabb részletekről. A megoldás pedig mindig a részletekben rejlik...* ~Ehh, no mindegy.~
-Hol a lány?
*Fordul a férfi felé hátrakulcsolt karokkal, szórakozottan hintázva a sarkán méri végig. Nem kérdezi, honnan jött és miért, vagy hogy egyáltalán ki ő. Ezek másodlagos, sőt harmadlagos információk most csupán, elméjének malomkerekei pedig hiába nem őrölnek.*
-Gyerünk fiam, mutasd az utat.
*Ő maga nem lenne meglepve, ha a baj mágikus forrásból eredne. Elvégre a lebegő Mágustoronyról van szó, benne és a közelében akaratlanul ott lappang a mágikus feszültség, mely óhatatlan vet szikrát itt-ott, ilyen-olyan formában.
Ha a férfi elindul, úgy követi le a bejárat, jelen esetben a kijárat felé, szótlan, egyesével szelve a lépcsőfokokat.*
2301. hozzászólás ezen a helyszínen: Mágustorony
Üzenet elküldve: 2018-11-23 18:10:27
Üzenet elküldve: 2018-11-23 18:10:27
ÚJ
Rang: Mesélő
IC üzenetek: 932
OOC üzenetek: 97
Játékstílus: Szelíd
IC üzenetek: 932
OOC üzenetek: 97
Játékstílus: Szelíd
//Segítségkérés//
*Feltuszakolja a lépcsőn, nincs jó kedvében annyi szerint, erőteljesen felpaprikázták, ez látható pirosló arcáról. Hogy a tornyába betörtek egy dolog, de hogy még dolgozni sem hagyják? El sem tudja képzelni, hová fajul a világ.*
- Segítséget? Rontás? Miért gondolják azonnal egy kis hascsikarásra, hogy rontás érte őket?! *Forgatja a szemét, aztán fúj egyet, majd visszanyeri ismét a nyugalmát. A szobába lépve végigfuttatja szemét a csapaton.*
- Látom összeismerkedtetek. Jól van. Kilvard! Ő itt... hogyan is hívnak? Na mindegy. *Legyint.*
- Kilvard, kérlek, menj le vele és nézd meg azt a lányt. Állítólag rontás van rajta, vagy ilyesmi. Hihetetlen miket ki nem találnak az emberek. *Rázza meg a fejét.* Utána a többiektől megtudod a részleteket. Menj, fiam, segítünk, ahogyan tudunk, ne aggódj! *Szól Nirsnek ismét, immár szemében fáradt ráncok kezdenek gyűrűzni, talán együttérzés is megjelenik, Nirs joggal gondolhatná, hogy az öreg tud valamit, csak nem akarja elmondani. Erre bizonyosság az is, hogy mikor Kilvard elindul, az ajtóban Abogr a vállára teszi a kezét:*
- Légy óvatos, fiam. Figyelj meg mindent alaposan. *Bólint, majd miután elmentek, behajtja mögöttük az ajtót, s két tenyerét összecsapja.*
- Akkor kezdjünk is neki! Illetve folytassuk!
//A csibészek//
- Mint már arra minden bizonnyal rájöttetek, Abogr vagyok, a torony mágusa. Tozeya, Rodd, Uzazd, majd később pedig Kilvard. *Ízlelgeti a neveket, miközben helyet foglal íróasztala mögött.* Jó kis csapat. *Jegyzi meg csendesen, majd ismét feltekint.*
- Remélhetőleg már nem zavarnak meg bennünket, figyeljetek kérlek jól és alaposan. *Emeli fel intőn ujjait, feltételezhető, hogy szeret mindent egyszerre elmondani.*
- Nem tudom tisztában vagytok-e vele, de Artheniort támadás érte. Hogy kik és miért, még magam sem tudom bizonyosan. Sejtéseim vannak, de a sejtések a pletykával egyenértékűek, amíg bizonyítékom nincs, addig ezt fedje homály. *Nagy levegőt vesz, majd megdörgöli szemhéjait.*
- Nagyon siettem haza Lihanechből, de sajnos mire visszaértem, már késő volt.
*Az asztalkára készített kis üvegpohárból iszik egy kis vizet, majd elfintorodik. Ki tudja mióta állhat itt az asztalán, hisz hosszú idő óta nem volt a toronyban.*
- Robbanás történt, de ez a kisebbik baj. Mindig is sejtettem, hogy Arthenior alatt van élet, de soha nem volt bizonyítékom, ha a tanács elé tárom, kinevettek volna. *Kuncog fel, mintha ez lenne élete egyik legjobb poénja, persze aztán ismét elkomorul.*
- Nem véletlen, hogy ekkora hasadék nyílt a város, majdnem közepén, leválasztva ezzel egy jó adag területet. Sokan a túloldalon rekedtek, s az ármány, máris közéjük fúrta magát. *Csóválja meg fejét.*
- Node! *Csattan hirtelen fel, az asztal lapjára csapva egyet.* Semmi gond, mert ti leereszkedtek a szakadék oldalán és behatoltok a barlangokba, megtudakoljátok, hogy az onthroik mikor kívánják lerohanni Artheniort és kész. Ha nem találkoztok eggyel sem, akkor nem lesz baj. *Ismét elégedetten csapja össze tenyerét, mint, aki jól végezte a dolgát.*
- Kérdés van?
*Feltuszakolja a lépcsőn, nincs jó kedvében annyi szerint, erőteljesen felpaprikázták, ez látható pirosló arcáról. Hogy a tornyába betörtek egy dolog, de hogy még dolgozni sem hagyják? El sem tudja képzelni, hová fajul a világ.*
- Segítséget? Rontás? Miért gondolják azonnal egy kis hascsikarásra, hogy rontás érte őket?! *Forgatja a szemét, aztán fúj egyet, majd visszanyeri ismét a nyugalmát. A szobába lépve végigfuttatja szemét a csapaton.*
- Látom összeismerkedtetek. Jól van. Kilvard! Ő itt... hogyan is hívnak? Na mindegy. *Legyint.*
- Kilvard, kérlek, menj le vele és nézd meg azt a lányt. Állítólag rontás van rajta, vagy ilyesmi. Hihetetlen miket ki nem találnak az emberek. *Rázza meg a fejét.* Utána a többiektől megtudod a részleteket. Menj, fiam, segítünk, ahogyan tudunk, ne aggódj! *Szól Nirsnek ismét, immár szemében fáradt ráncok kezdenek gyűrűzni, talán együttérzés is megjelenik, Nirs joggal gondolhatná, hogy az öreg tud valamit, csak nem akarja elmondani. Erre bizonyosság az is, hogy mikor Kilvard elindul, az ajtóban Abogr a vállára teszi a kezét:*
- Légy óvatos, fiam. Figyelj meg mindent alaposan. *Bólint, majd miután elmentek, behajtja mögöttük az ajtót, s két tenyerét összecsapja.*
- Akkor kezdjünk is neki! Illetve folytassuk!
//A csibészek//
- Mint már arra minden bizonnyal rájöttetek, Abogr vagyok, a torony mágusa. Tozeya, Rodd, Uzazd, majd később pedig Kilvard. *Ízlelgeti a neveket, miközben helyet foglal íróasztala mögött.* Jó kis csapat. *Jegyzi meg csendesen, majd ismét feltekint.*
- Remélhetőleg már nem zavarnak meg bennünket, figyeljetek kérlek jól és alaposan. *Emeli fel intőn ujjait, feltételezhető, hogy szeret mindent egyszerre elmondani.*
- Nem tudom tisztában vagytok-e vele, de Artheniort támadás érte. Hogy kik és miért, még magam sem tudom bizonyosan. Sejtéseim vannak, de a sejtések a pletykával egyenértékűek, amíg bizonyítékom nincs, addig ezt fedje homály. *Nagy levegőt vesz, majd megdörgöli szemhéjait.*
- Nagyon siettem haza Lihanechből, de sajnos mire visszaértem, már késő volt.
*Az asztalkára készített kis üvegpohárból iszik egy kis vizet, majd elfintorodik. Ki tudja mióta állhat itt az asztalán, hisz hosszú idő óta nem volt a toronyban.*
- Robbanás történt, de ez a kisebbik baj. Mindig is sejtettem, hogy Arthenior alatt van élet, de soha nem volt bizonyítékom, ha a tanács elé tárom, kinevettek volna. *Kuncog fel, mintha ez lenne élete egyik legjobb poénja, persze aztán ismét elkomorul.*
- Nem véletlen, hogy ekkora hasadék nyílt a város, majdnem közepén, leválasztva ezzel egy jó adag területet. Sokan a túloldalon rekedtek, s az ármány, máris közéjük fúrta magát. *Csóválja meg fejét.*
- Node! *Csattan hirtelen fel, az asztal lapjára csapva egyet.* Semmi gond, mert ti leereszkedtek a szakadék oldalán és behatoltok a barlangokba, megtudakoljátok, hogy az onthroik mikor kívánják lerohanni Artheniort és kész. Ha nem találkoztok eggyel sem, akkor nem lesz baj. *Ismét elégedetten csapja össze tenyerét, mint, aki jól végezte a dolgát.*
- Kérdés van?
1-20 , 21-40 , 41-60 , 61-80 , 81-100 , 101-120 , 121-140 , 141-160 , 161-180 , 181-200 , 201-220 , 221-240 , 241-260 , 261-280 , 281-300 , 301-320 , 321-340 , 341-360 , 361-380 , 381-400 , 401-420 , 421-440 , 441-460 , 461-480 , 481-500 , 501-520 , 521-540 , 541-560 , 561-580 , 581-600 , 601-620 , 621-640 , 641-660 , 661-680 , 681-700 , 701-720 , 721-740 , 741-760 , 761-780 , 781-800 , 801-820 , 821-840 , 841-860 , 861-880 , 881-900 , 901-920 , 921-940 , 941-960 , 961-980 , 981-1000 , 1001-1020 , 1021-1040 , 1041-1060 , 1061-1080 , 1081-1100 , 1101-1120 , 1121-1140 , 1141-1160 , 1161-1180 , 1181-1200 , 1201-1220 , 1221-1240 , 1241-1260 , 1261-1280 , 1281-1300 , 1301-1320 , 1321-1340 , 1341-1360 , 1361-1380 , 1381-1400 , 1401-1420 , 1421-1440 , 1441-1460 , 1461-1480 , 1481-1500 , 1501-1520 , 1521-1540 , 1541-1560 , 1561-1580 , 1581-1600 , 1601-1620 , 1621-1640 , 1641-1660 , 1661-1680 , 1681-1700 , 1701-1720 , 1721-1740 , 1741-1760 , 1761-1780 , 1781-1800 , 1801-1820 , 1821-1840 , 1841-1860 , 1861-1880 , 1881-1900 , 1901-1920 , 1921-1940 , 1941-1960 , 1961-1980 , 1981-2000 , 2001-2020 , 2021-2040 , 2041-2060 , 2061-2080 , 2081-2100 , 2101-2120 , 2121-2140 , 2141-2160 , 2161-2180 , 2181-2200 , 2201-2220 , 2221-2240 , 2241-2260 , 2261-2280 , 2281-2300 , 2301-2320 , 2321-2340 , 2341-2360 , 2361-2380 , 2381-2400 , 2401-2420 , 2421-2440 , 2441-2460 , 2461-2480 , 2481-2500 , 2501-2520 , 2521-2540 , 2541-2560 , 2561-2580 , 2581-2600 , 2601-2620 , 2621-2640 , 2641-2660 , 2661-2680 , 2681-2700 , 2701-2720 , 2721-2740 , 2741-2760 , 2761-2780 , 2781-2800 , 2801-2820 , 2821-2840 , 2841-2860 , 2861-2880 , 2881-2900 , 2901-2920 , 2921-2940 , 2941-2960 , 2961-2980 , 2981-3000 , 3001-3020 , 3021-3040 , 3041-3060 , 3061-3080 , 3081-3100 , 3101-3120 , 3121-3140 , 3141-3160 , 3161-3180 , 3181-3200 , 3201-3220 , 3221-3240 , 3241-3260 , 3261-3280 , 3281-3300 , 3301-3320 , 3321-3340 , 3341-3360 , 3361-3380 , 3381-3400 , 3401-3420 , 3421-3440 , 3441-3460 , 3461-3480 , 3481-3500 , 3500-3519