Külső területek - Mágustorony
Karaktered neve: --- Rangod: Nem bejelentkezett felhasználó Pénzed: --- arany
Varázsitalaid: Neked nincsenek varázsitalaid!
Herbária: Neked nincsenek varázsnövényeid!
Varázsitalaid: Neked nincsenek varázsitalaid!
Herbária: Neked nincsenek varázsnövényeid!
Üdvözlünk!
Ez itt a www.Lanawin.hu weboldal játéktere. Egy fórumos szerepjáték. Te nem vagy bejelentkezett állapotban, ezért nincs jogod ténykedni a fórumon. Csak olvasni tudod a hozzászólásokat, semmi mást. Ha szeretnéd kipróbálni milyen is a fórum valójában, átélni izgalmas kalandokat, varázslatokat tanulni, bájitalokat vásárolni, egyedi karaktert létrehozni, felszereléseket kovácsoltatni, vagy küldetéseket végrehajtani, akkor regisztrálj bátran, ne habozz. Miután regisztráltál, és beléptél minden funkciót elérhetsz. Lehetőséged lesz részt venni a mesékben, vagy csak spontán játszani a megalkotott, mesés világban. Felkutathatod a város rejtélyeit, és részese lehet egy olyan fórumos szerepjátéknak, ahol a játékosok kényelme, és a játék élvezete a legfontosabb.
Vissza a főoldalra!
<< Előző oldal - Mostani oldal: 115 (2281. - 2300. üzenet) - Első olvasatlan beíráshoz >>Oldal váltása: - Következő oldal >>
2300. hozzászólás ezen a helyszínen: Mágustorony
Üzenet elküldve: 2018-11-23 16:11:34
Üzenet elküldve: 2018-11-23 16:11:34
ÚJ
Rang: Törölt felhasználó
IC üzenetek: 91
OOC üzenetek: 39
Játékstílus: Megfontolt
IC üzenetek: 91
OOC üzenetek: 39
Játékstílus: Megfontolt
//A csibészek//
*Miután Abogr mester bemutatta őt már el is ment, és otthagyta őket. Most már csak hárman vannak a teremben, illetve vele együtt négyen. Bent elég nagy a csend és mindenki őt nézi, bár ez nem is meglepő, hiszen nemrég érkezett és talán egy fontos beszélgetést szakított félbe. A nő, miután befejezte a rá való nézést, a mellette levő férfira néz. A férfi felállt, felé fordult, és elővette a fegyverét és mosolyogva bemutat mindenkit. Így megtudta, hogy a nő neve Zeya, a férfié, aki most fegyvert fog rá, Roddnak hívják, és a második férfit, akit elég furcsán a "Toronyhoz tartozónak" mutat be, Kilvardnak hívják. Kilvard elég furcsa témát hoz fel, talán, hogy a feszültséget oldja, de ez kevésbé érdekli, hiszen éppen fegyvert fognak rá, és rögtön kérdésekkel faggatják. Válaszként Uzazd kihúzza magát, kis terpeszbe áll, hogy magabiztos állást vegyen fel, és végre, valahára megszólal mély, ork hangján.*
-Mint tudjátok a nevem Uzazd, Uzazd Jagajneda.*Mutatkozik be mindenkinek, aztán Rodd felé fordul, elmosolyodik és folytatja.*
-Kedves gesztus, hogy harcra készen mutatsz be mindenkit. Továbbá a kérdéseidre a válasz.
-Nem, nem ismerem Aborg, vagy Abogr mestert, ahogy te hívtad.
-És hát, hogy a küldetés miatt lennék itt azt nem tudom, hogy milyen küldetésről beszélsz, én egy hangot követtem, ami az álmomban is ide vezetett, tehát valami céllal vagyok itt, és semmit nem tudok a küldetésről. És végezetűl elteheted a fegyvert, nem fogok senki sem bántani.* Az utolsó mondatnál még jobban elmosolyodik és úgy mondja, hogy egy kicsit felbosszantsa Rodderigót, és ha véletlenűl rá akarna támadni elővigyázatosságból a kezét a kardja markolatára teszi.*
*Miután Abogr mester bemutatta őt már el is ment, és otthagyta őket. Most már csak hárman vannak a teremben, illetve vele együtt négyen. Bent elég nagy a csend és mindenki őt nézi, bár ez nem is meglepő, hiszen nemrég érkezett és talán egy fontos beszélgetést szakított félbe. A nő, miután befejezte a rá való nézést, a mellette levő férfira néz. A férfi felállt, felé fordult, és elővette a fegyverét és mosolyogva bemutat mindenkit. Így megtudta, hogy a nő neve Zeya, a férfié, aki most fegyvert fog rá, Roddnak hívják, és a második férfit, akit elég furcsán a "Toronyhoz tartozónak" mutat be, Kilvardnak hívják. Kilvard elég furcsa témát hoz fel, talán, hogy a feszültséget oldja, de ez kevésbé érdekli, hiszen éppen fegyvert fognak rá, és rögtön kérdésekkel faggatják. Válaszként Uzazd kihúzza magát, kis terpeszbe áll, hogy magabiztos állást vegyen fel, és végre, valahára megszólal mély, ork hangján.*
-Mint tudjátok a nevem Uzazd, Uzazd Jagajneda.*Mutatkozik be mindenkinek, aztán Rodd felé fordul, elmosolyodik és folytatja.*
-Kedves gesztus, hogy harcra készen mutatsz be mindenkit. Továbbá a kérdéseidre a válasz.
-Nem, nem ismerem Aborg, vagy Abogr mestert, ahogy te hívtad.
-És hát, hogy a küldetés miatt lennék itt azt nem tudom, hogy milyen küldetésről beszélsz, én egy hangot követtem, ami az álmomban is ide vezetett, tehát valami céllal vagyok itt, és semmit nem tudok a küldetésről. És végezetűl elteheted a fegyvert, nem fogok senki sem bántani.* Az utolsó mondatnál még jobban elmosolyodik és úgy mondja, hogy egy kicsit felbosszantsa Rodderigót, és ha véletlenűl rá akarna támadni elővigyázatosságból a kezét a kardja markolatára teszi.*
2299. hozzászólás ezen a helyszínen: Mágustorony
Üzenet elküldve: 2018-11-23 14:02:43
Üzenet elküldve: 2018-11-23 14:02:43
ÚJ
Rang: Játékos
IC üzenetek: 305
OOC üzenetek: 3
Játékstílus: Vakmerő
IC üzenetek: 305
OOC üzenetek: 3
Játékstílus: Vakmerő
//A csibészek//
-Öhm.
*Köszörüli meg a torkát, mikor Abogr elhagyja a szobát.*
-Ez mindig ilyen.
*Nyugtatja meg a jelenlévőket a kialakult helyzetről. Itt mindig, minden körülményes.
Kissé felszalada szemöldöke, mikor Abogr egy orkal tér vissza.
Mielőtt bármit szólhatna, bemutatásra kerül. Nem is akárhogy, a "Toronyhoz tartozik". Mint holmi régi bútordarab, egy könyvespolc, egy kényelmes karosszék.*
-Felteszem, mindnyájan kardforgatók vagytok.
*Kezd bele lassan, végignézve a hármason.*
-Én magam nem sokat konyítok a harchoz, de az acélhoz sem. Mit gondoltok, ezt ki lehet kalapálni?
*Húzza félre a talárt, hogy az oldalán lógó csupasz, rozsdálló kardra mutasson.*
-A fene se tudja... Az alma se roppan már, ha rohad.
*Dörgöli meg szakállát, révetegen bámulva valahova az asztal sarka felé.*
-De látom Ti alaposan el vagytok eresztve jóféle szerszámokkal.
*Ocsúdik fel néhány másodperc elteltével, tekintete végigsöpör a kardokon.*
-Hasznát vesszük majd. Rendet kell teremteni a káoszban, mielőtt mindnyájunkat felemészt.
*Mégpedig az artheniori tapasztalatok alapján igen csak nagy káoszról lehet szó.*
-Mi hozott hát Titeket a Toronyhoz?
*Nem nagyon hisz a véletlenekben, főleg, ha egyszerre három is érkezik.*
-Öhm.
*Köszörüli meg a torkát, mikor Abogr elhagyja a szobát.*
-Ez mindig ilyen.
*Nyugtatja meg a jelenlévőket a kialakult helyzetről. Itt mindig, minden körülményes.
Kissé felszalada szemöldöke, mikor Abogr egy orkal tér vissza.
Mielőtt bármit szólhatna, bemutatásra kerül. Nem is akárhogy, a "Toronyhoz tartozik". Mint holmi régi bútordarab, egy könyvespolc, egy kényelmes karosszék.*
-Felteszem, mindnyájan kardforgatók vagytok.
*Kezd bele lassan, végignézve a hármason.*
-Én magam nem sokat konyítok a harchoz, de az acélhoz sem. Mit gondoltok, ezt ki lehet kalapálni?
*Húzza félre a talárt, hogy az oldalán lógó csupasz, rozsdálló kardra mutasson.*
-A fene se tudja... Az alma se roppan már, ha rohad.
*Dörgöli meg szakállát, révetegen bámulva valahova az asztal sarka felé.*
-De látom Ti alaposan el vagytok eresztve jóféle szerszámokkal.
*Ocsúdik fel néhány másodperc elteltével, tekintete végigsöpör a kardokon.*
-Hasznát vesszük majd. Rendet kell teremteni a káoszban, mielőtt mindnyájunkat felemészt.
*Mégpedig az artheniori tapasztalatok alapján igen csak nagy káoszról lehet szó.*
-Mi hozott hát Titeket a Toronyhoz?
*Nem nagyon hisz a véletlenekben, főleg, ha egyszerre három is érkezik.*
2298. hozzászólás ezen a helyszínen: Mágustorony
Üzenet elküldve: 2018-11-23 12:56:11
Üzenet elküldve: 2018-11-23 12:56:11
ÚJ
Rang: Tapasztalt játékos
IC üzenetek: 1793
OOC üzenetek: 64
Játékstílus: Vakmerő
IC üzenetek: 1793
OOC üzenetek: 64
Játékstílus: Vakmerő
//Waldran oposszuma és barátaik//
//Sötét gondolatok//
*Aenae egy kissé elveszíti a külvilággal való kapcsolatát, azt észleli, hogy az elf odébb ment meg azt is, hogy Waldran motyog valamit az orra alatt. Amúgy a feje szűnni nem akaró zúgásával és a vakarózással van elfoglalva. Oldala már nem csak viszket de fáj is, de a viszketés ennek ellenére sem enyhül. Mikor Waldran próbálja lefogni a kezét, akkor felnéz rá, szemei mintha bevéreztek volna, arcán látszik a szenvedés.*
- Nagyon. Viszket.
*Nyögi ki halkan és nem is hagy fel a vakarózással. Ha nem zúgna a feje, akkor megnézné, hogy miért is vakarózik ennyire, talán egy kósza hajszál, vagy valami csípés. Normális esetben lenne annyi önuralma is, hogy ellenálljon az ingernek, de kezdi úgy érezni, hogy ez nagyon nem egy normális eset. Normális esetben nem szólítaná Nirst Pyctának - vagy fordítva - és normális esetben senki nem mondaná neki, hogy megőrült. Nem őrült meg, csak éppen nagyon-nagyon rosszul érzi magát, nagyjából onnantól, hogy az imént a parton látni vélt valamit. Aztán meg az irbisz. Felnéz ismét, tekintete az előbbi madarat keresi. Ficereg kicsit, próbálja kiszabadítani a kezét a férfiéból, a poncsó alatt a világos színű tunikát vér pettyezi, ezt pedig Waldran láthatja is, mikor a szabadulási kísérlet közepette felcsúszik a lány poncsója. A férfi talán kiszúrhatja a sebhelyet is, aminek a környékét most vakarta véresre.*
//Sötét gondolatok//
*Aenae egy kissé elveszíti a külvilággal való kapcsolatát, azt észleli, hogy az elf odébb ment meg azt is, hogy Waldran motyog valamit az orra alatt. Amúgy a feje szűnni nem akaró zúgásával és a vakarózással van elfoglalva. Oldala már nem csak viszket de fáj is, de a viszketés ennek ellenére sem enyhül. Mikor Waldran próbálja lefogni a kezét, akkor felnéz rá, szemei mintha bevéreztek volna, arcán látszik a szenvedés.*
- Nagyon. Viszket.
*Nyögi ki halkan és nem is hagy fel a vakarózással. Ha nem zúgna a feje, akkor megnézné, hogy miért is vakarózik ennyire, talán egy kósza hajszál, vagy valami csípés. Normális esetben lenne annyi önuralma is, hogy ellenálljon az ingernek, de kezdi úgy érezni, hogy ez nagyon nem egy normális eset. Normális esetben nem szólítaná Nirst Pyctának - vagy fordítva - és normális esetben senki nem mondaná neki, hogy megőrült. Nem őrült meg, csak éppen nagyon-nagyon rosszul érzi magát, nagyjából onnantól, hogy az imént a parton látni vélt valamit. Aztán meg az irbisz. Felnéz ismét, tekintete az előbbi madarat keresi. Ficereg kicsit, próbálja kiszabadítani a kezét a férfiéból, a poncsó alatt a világos színű tunikát vér pettyezi, ezt pedig Waldran láthatja is, mikor a szabadulási kísérlet közepette felcsúszik a lány poncsója. A férfi talán kiszúrhatja a sebhelyet is, aminek a környékét most vakarta véresre.*
2297. hozzászólás ezen a helyszínen: Mágustorony
Üzenet elküldve: 2018-11-23 12:35:26
Üzenet elküldve: 2018-11-23 12:35:26
ÚJ
Rang: Haladó játékos
IC üzenetek: 104
OOC üzenetek: 45
Játékstílus: Megfontolt
IC üzenetek: 104
OOC üzenetek: 45
Játékstílus: Megfontolt
//A csibészek//
*Roddnak nem adatik meg, hogy elképzelje Zeya tekintetét a vállon veregetés után, cserébe láthatja azt. A felvont szemöldökre elenged egy *– Minden rendben lesz. * mondatot. Felkészül a lesújtó pillantásra és amennyiben nem azt kapja, megfelelő módon meg is lepődik rajta.
Miután leült érdeklődve várja Abogr terveit. Első körben még a két varázsló diskurál valami ajándék kipróbálásáról, amiről kiderül, hogy a küldetés alatt hasznos lehet. A gondolat picit fel is villanyozza, hisz igazából eddig az öreg mágusnak való segítség, csak mint kelletlen szükségszerűség volt jelen. Az előzőek alapján viszont akár még hasznos kis holmik használata és akár tulajdonlása is szóba kerülhet. Akár. Zeyára néz, hátha ő is hasonló következtetésekre jutott, de az ő arcáról jelenleg csak annyit tud leolvasni, hogy nagyon nem tetszik neki valami.
Mikor Abogr az előttük álló feladat ismertetésébe kezdene, kopogás és kiabálás szakítja félbe. Láthatóan kizökken és háborgó tekintettel kér elnézést. Ha Rodd is olvasna gondolatot, amit hálistennek nem tesz, akkor a „halálos küldetés közvetítése” résznél köszönné meg a lehetőséget és jelezné, hogy a továbbiakban igen elégedett lenne a legyek fogdosásával és a királykisasszonyok csókjainak eltűrésével. Esetleg fordítva, de az már mindegy. A javaslat, hogy bratyizzanak az öreg tündért deportáló Kilvarddal annyira nem vonzó, még ha tagadhatatlanul hasznos is lenne. Zeyával se nagyon tudna most beszélgetni, hisz neki se túl jó hangulata, ha nem változott meg pár pillanat alatt, úgyhogy már-már a napok óta elő nem vett kis butykosa használatba vételének gondolatával játszik. Egyfelől ugye jó volna picit enyhíteni a feszültséget, másfelől azért Abogr biztos nem örülne, ha egy ilyen fontos helyzetben ánizspálinka illatú lehelete lenne. Esetleg ha Kilvardba is belebeszélne egy-két kortyot ismerkedési áldomás címszóval. A gondolatmenet végigpörgetésére viszont nincs mód, ugyanis amikor az öreg mágus az ajtóba ér, egy ismerőssel találja szembe magát. Őt Uzazdként szólítja és a többiekhez, azaz hozzájuk irányítja. Hátrafordulva alaposan meglepődik, hisz a várakozásaival ellentétben, nem egy Kilvardhoz hasonló mágussal találkozik a tekintete, hacsak nem egy igazi különc, ugyanis egy csatabárd és egy kard is lóg az oldalán, ráadásul még ork is az istenadta. Legalábbis látszólag, ugyanis a szemei kékek és meglepően emberiek. Hirtelen az is megfordul a fejében, hogy esetleg Abogr egy másik büntetésének az áldozatával áll szemben, aki egy szimpla tehénfarok helyett egy komplett ork külsőt kapott. Felhúzott szemöldökkel Zeyára néz, aki szintén felé néz egy pillanatra. Tekintetéből sokat nem tud kiolvasni, annyira még nem ismeri az általános, értsd morcos, helytelenítő és rácsodálkozó pillantásokon kívüli arcjátékát. Mivel azonban ő maga bizonytalan és az ork az fenyegetést jelent, legalább is a belé nevelt szokások alapján, így a székből feláll, az érkező felé fordul és előveszi a fegyverét, amit szerinte a legjobban forgat: elmosolyodik és megszólal. *
-Üdvözöllek körünkben Uzazd. A társamat Zeyának hívják, én pedig Rodd vagyok. Ő meg ott * int a fejével a taláros varázsló felé * - Kilvard, bár őt talán már ismered, ő a toronyhoz tartozik. * Magukról többet nem szívesen mondana, hisz azt se tudja Uzazd velük tart e a továbbiakban vagy csak jobb híján tessékelte be ide Abogr. Így maradnak a kérdések, hisz amíg azokra válaszol a másik fél, addig sincs ideje mással foglalkozni: *
- Mennyire ismered Abogrot és milyen régóta? Te is a küldetés miatt vagy itt? Mit tudsz róla?
A hozzászólás írója (Rodderiego Kryssais) módosította ezt a hozzászólást, ekkor: 2018.11.23 12:39:05
*Roddnak nem adatik meg, hogy elképzelje Zeya tekintetét a vállon veregetés után, cserébe láthatja azt. A felvont szemöldökre elenged egy *– Minden rendben lesz. * mondatot. Felkészül a lesújtó pillantásra és amennyiben nem azt kapja, megfelelő módon meg is lepődik rajta.
Miután leült érdeklődve várja Abogr terveit. Első körben még a két varázsló diskurál valami ajándék kipróbálásáról, amiről kiderül, hogy a küldetés alatt hasznos lehet. A gondolat picit fel is villanyozza, hisz igazából eddig az öreg mágusnak való segítség, csak mint kelletlen szükségszerűség volt jelen. Az előzőek alapján viszont akár még hasznos kis holmik használata és akár tulajdonlása is szóba kerülhet. Akár. Zeyára néz, hátha ő is hasonló következtetésekre jutott, de az ő arcáról jelenleg csak annyit tud leolvasni, hogy nagyon nem tetszik neki valami.
Mikor Abogr az előttük álló feladat ismertetésébe kezdene, kopogás és kiabálás szakítja félbe. Láthatóan kizökken és háborgó tekintettel kér elnézést. Ha Rodd is olvasna gondolatot, amit hálistennek nem tesz, akkor a „halálos küldetés közvetítése” résznél köszönné meg a lehetőséget és jelezné, hogy a továbbiakban igen elégedett lenne a legyek fogdosásával és a királykisasszonyok csókjainak eltűrésével. Esetleg fordítva, de az már mindegy. A javaslat, hogy bratyizzanak az öreg tündért deportáló Kilvarddal annyira nem vonzó, még ha tagadhatatlanul hasznos is lenne. Zeyával se nagyon tudna most beszélgetni, hisz neki se túl jó hangulata, ha nem változott meg pár pillanat alatt, úgyhogy már-már a napok óta elő nem vett kis butykosa használatba vételének gondolatával játszik. Egyfelől ugye jó volna picit enyhíteni a feszültséget, másfelől azért Abogr biztos nem örülne, ha egy ilyen fontos helyzetben ánizspálinka illatú lehelete lenne. Esetleg ha Kilvardba is belebeszélne egy-két kortyot ismerkedési áldomás címszóval. A gondolatmenet végigpörgetésére viszont nincs mód, ugyanis amikor az öreg mágus az ajtóba ér, egy ismerőssel találja szembe magát. Őt Uzazdként szólítja és a többiekhez, azaz hozzájuk irányítja. Hátrafordulva alaposan meglepődik, hisz a várakozásaival ellentétben, nem egy Kilvardhoz hasonló mágussal találkozik a tekintete, hacsak nem egy igazi különc, ugyanis egy csatabárd és egy kard is lóg az oldalán, ráadásul még ork is az istenadta. Legalábbis látszólag, ugyanis a szemei kékek és meglepően emberiek. Hirtelen az is megfordul a fejében, hogy esetleg Abogr egy másik büntetésének az áldozatával áll szemben, aki egy szimpla tehénfarok helyett egy komplett ork külsőt kapott. Felhúzott szemöldökkel Zeyára néz, aki szintén felé néz egy pillanatra. Tekintetéből sokat nem tud kiolvasni, annyira még nem ismeri az általános, értsd morcos, helytelenítő és rácsodálkozó pillantásokon kívüli arcjátékát. Mivel azonban ő maga bizonytalan és az ork az fenyegetést jelent, legalább is a belé nevelt szokások alapján, így a székből feláll, az érkező felé fordul és előveszi a fegyverét, amit szerinte a legjobban forgat: elmosolyodik és megszólal. *
-Üdvözöllek körünkben Uzazd. A társamat Zeyának hívják, én pedig Rodd vagyok. Ő meg ott * int a fejével a taláros varázsló felé * - Kilvard, bár őt talán már ismered, ő a toronyhoz tartozik. * Magukról többet nem szívesen mondana, hisz azt se tudja Uzazd velük tart e a továbbiakban vagy csak jobb híján tessékelte be ide Abogr. Így maradnak a kérdések, hisz amíg azokra válaszol a másik fél, addig sincs ideje mással foglalkozni: *
- Mennyire ismered Abogrot és milyen régóta? Te is a küldetés miatt vagy itt? Mit tudsz róla?
A hozzászólás írója (Rodderiego Kryssais) módosította ezt a hozzászólást, ekkor: 2018.11.23 12:39:05
2296. hozzászólás ezen a helyszínen: Mágustorony
Üzenet elküldve: 2018-11-23 07:32:46
Üzenet elküldve: 2018-11-23 07:32:46
ÚJ
![>Waldran Thargodar [halott] avatarja! Úgy tűnik a kép nem megjeleníthető.](http://www.lanawin.hu/forum_ic/avatarkepek/11356_1544563224_ember_ferfi.jpg)
Rang: Tapasztalt játékos
IC üzenetek: 596
OOC üzenetek: 23
Játékstílus: Vakmerő
IC üzenetek: 596
OOC üzenetek: 23
Játékstílus: Vakmerő
//Waldran oposszuma és barátaik//
//Sötét gondolatok//
* Úgy tűnik, hogy a lánynak nem kell a víz, de legalább leül a földre, ami jó. Nirs úgy tesz ahogy kéri, és egyelőre Syv is, úgyhogy foglalkozhat unokahúgával, akin úgy tűnik, hogy nincsenek külsőleg látható nyomok. Viszont azt kizárja Waldran, hogy csak szimulálna, ez valahogy nem Aenae stílusának tűnik. Úgy tűnik, hogy a céljainak megfelelő növényt se lát a közelében, úgyhogy marad az aggódó tekintet, meg a gondolkodás, hogy mi legyen. Közben az elf is visszajön, mire Waldran csak csóválja a fejét, meg sziszeg maga elé mérgesen, de engedi, hogy a kardmester Nirs után szaladjon. *
- Nem pont ezt kértem... * Jegyzi meg csak magának, amikor az elf eltávolodott. Nem akar most vitákba kezdeni, majd ha az egésznek vége. Amúgy se tudja, hogy mit csináljon, úgyhogy a tájat kezdi el nézni, de azért nem tudja nem észrevenni, hogy a lány mit művel.*
- Ne vakard már! * Szól rá gyengéden, és megpróbálja elhúzni a kezét finoman az oldalától, még nem is sejtve, hogy már véresre kaparta magát a gyerek. Ha ezt kiszúrja, és továbbra is ellentart a lány, akkor a gyengéd mozdulat erősebbe vált, és ha kell, akkor igyekszik lefogni, hogy ne tehessen kárt önmagában. *
//Sötét gondolatok//
* Úgy tűnik, hogy a lánynak nem kell a víz, de legalább leül a földre, ami jó. Nirs úgy tesz ahogy kéri, és egyelőre Syv is, úgyhogy foglalkozhat unokahúgával, akin úgy tűnik, hogy nincsenek külsőleg látható nyomok. Viszont azt kizárja Waldran, hogy csak szimulálna, ez valahogy nem Aenae stílusának tűnik. Úgy tűnik, hogy a céljainak megfelelő növényt se lát a közelében, úgyhogy marad az aggódó tekintet, meg a gondolkodás, hogy mi legyen. Közben az elf is visszajön, mire Waldran csak csóválja a fejét, meg sziszeg maga elé mérgesen, de engedi, hogy a kardmester Nirs után szaladjon. *
- Nem pont ezt kértem... * Jegyzi meg csak magának, amikor az elf eltávolodott. Nem akar most vitákba kezdeni, majd ha az egésznek vége. Amúgy se tudja, hogy mit csináljon, úgyhogy a tájat kezdi el nézni, de azért nem tudja nem észrevenni, hogy a lány mit művel.*
- Ne vakard már! * Szól rá gyengéden, és megpróbálja elhúzni a kezét finoman az oldalától, még nem is sejtve, hogy már véresre kaparta magát a gyerek. Ha ezt kiszúrja, és továbbra is ellentart a lány, akkor a gyengéd mozdulat erősebbe vált, és ha kell, akkor igyekszik lefogni, hogy ne tehessen kárt önmagában. *
2295. hozzászólás ezen a helyszínen: Mágustorony
Üzenet elküldve: 2018-11-22 20:41:57
Üzenet elküldve: 2018-11-22 20:41:57
ÚJ
Rang: Haladó játékos
IC üzenetek: 377
OOC üzenetek: 5
Játékstílus: Vakmerő
IC üzenetek: 377
OOC üzenetek: 5
Játékstílus: Vakmerő
//Segítségkeresés//
*Ha kérdeznék, azt mondaná, hogy végtelenül finom és udvarias módját választotta, hogy felhívja magára a figyelmet. Nem kiabált, illetve csak annyira amennyire okvetlenül muszáj volt. Egy kis kopogtatást pedig igazán senki nem értékelhet úgy, hogy akár kárt tehet az épületben. Igazán kár, hogy nem kérdezik. Sőt, kisvártatva megjelenik egy durcás vénember, aki homokegyenest más véleményen van. Mivel már hallott eleget a torony uráról és annak természetéről, valószínűsíti, hogy magával Abogr mesterrel áll szemben.*
- Bocsáss meg, nem akartam tiszteletlen lenni.
*Ő persze nem feledkezik el a meghajlásról. Suttyó gyerek még, de azért józan észnek nincs híján.*
- Üdvözöllek...
*Nem nagyon tud belekezdeni, mert a morcos mágus a botjával kezdi noszogatni. Előbb a kezét kell félrekapnia, aztán már a hátsóját kezdi csapkodni az öreg.*
- Ne... sürgős lenne, mert... ne... ne!
*Elindul felfelé a lépcsőn, mert mi mást tehetne? Jó eséllyel szüksége lesz a vén gazember segítségére, meg amúgy sem lenne okos dolog ujjat húzni vele. De nagyjából a sírás környékezi tehetetlen dühében. Hiszen – mivel Aenae-ről van szó – az lenne a minimum, hogy Abogr ugrik frissen, és rohan segíteni. Erre nekiáll akadékoskodni. Az pedig csak a lépcső tetején, a szoba előtt jut eszébe, hogy nem is tudta elmondani, miért van itt.*
- Csak egy kis segítséget kérek, és nem is rabolom tovább a drága idődet. *fordul szembe az öreggel, ha az ad neki alkalmat, hogy beszéljen* Egy... öhm... barátom rosszul lett kint, a tó partján. Nagyon furcsán viselkedik, kiszámíthatatlanul. Lehet, hogy valami rontás érte. *visszhangozza amit Waldrantól hallott, mikor elindult befelé* Ismersz valakit, aki jártas az ilyesmiben? Nagyon hálás lennék.
*Igyekszik gyorsan hadarni, mert nem tudja, hogy az öreg mikor fojtja belé a szót a botjával, de próbál minden fontosat beleszőni a mondandójába. És persze muszáj résen lennie, hogy az esetleges ütlegek elől megpróbáljon félreugrani.*
*Ha kérdeznék, azt mondaná, hogy végtelenül finom és udvarias módját választotta, hogy felhívja magára a figyelmet. Nem kiabált, illetve csak annyira amennyire okvetlenül muszáj volt. Egy kis kopogtatást pedig igazán senki nem értékelhet úgy, hogy akár kárt tehet az épületben. Igazán kár, hogy nem kérdezik. Sőt, kisvártatva megjelenik egy durcás vénember, aki homokegyenest más véleményen van. Mivel már hallott eleget a torony uráról és annak természetéről, valószínűsíti, hogy magával Abogr mesterrel áll szemben.*
- Bocsáss meg, nem akartam tiszteletlen lenni.
*Ő persze nem feledkezik el a meghajlásról. Suttyó gyerek még, de azért józan észnek nincs híján.*
- Üdvözöllek...
*Nem nagyon tud belekezdeni, mert a morcos mágus a botjával kezdi noszogatni. Előbb a kezét kell félrekapnia, aztán már a hátsóját kezdi csapkodni az öreg.*
- Ne... sürgős lenne, mert... ne... ne!
*Elindul felfelé a lépcsőn, mert mi mást tehetne? Jó eséllyel szüksége lesz a vén gazember segítségére, meg amúgy sem lenne okos dolog ujjat húzni vele. De nagyjából a sírás környékezi tehetetlen dühében. Hiszen – mivel Aenae-ről van szó – az lenne a minimum, hogy Abogr ugrik frissen, és rohan segíteni. Erre nekiáll akadékoskodni. Az pedig csak a lépcső tetején, a szoba előtt jut eszébe, hogy nem is tudta elmondani, miért van itt.*
- Csak egy kis segítséget kérek, és nem is rabolom tovább a drága idődet. *fordul szembe az öreggel, ha az ad neki alkalmat, hogy beszéljen* Egy... öhm... barátom rosszul lett kint, a tó partján. Nagyon furcsán viselkedik, kiszámíthatatlanul. Lehet, hogy valami rontás érte. *visszhangozza amit Waldrantól hallott, mikor elindult befelé* Ismersz valakit, aki jártas az ilyesmiben? Nagyon hálás lennék.
*Igyekszik gyorsan hadarni, mert nem tudja, hogy az öreg mikor fojtja belé a szót a botjával, de próbál minden fontosat beleszőni a mondandójába. És persze muszáj résen lennie, hogy az esetleges ütlegek elől megpróbáljon félreugrani.*
2294. hozzászólás ezen a helyszínen: Mágustorony
Üzenet elküldve: 2018-11-22 20:14:36
Üzenet elküldve: 2018-11-22 20:14:36
ÚJ
Rang: Játékos
IC üzenetek: 58
OOC üzenetek: 0
Játékstílus: Vakmerő
IC üzenetek: 58
OOC üzenetek: 0
Játékstílus: Vakmerő
//Waldran oposszuma és barátaik//
//Sötét gondolatok//
*Syv összeráncolt homlokkal és felhúzott szemöldökkel figyeli, ahogy Aenae egyik pillanatról a másikra rosszul lesz. Nirs még éppen megfogja mielőtt elesne, Waldran pedig öles léptekkel indul el a páros irányába, hogy segítsen a tharg lánynak. Az elf fürge léptekkel követi az embert. A vándor segít a lánynak a földre ülni, az elf azonban nem megy teljesen közel. Két közepes lépés távolságából figyeli az eseményeket. A felületi sérülések ellátásan és a gyors kötözésen kívül nem ért a gyógyításhoz, és a szédülést és fejfájást produkáló lánynak nem feltétlenül tenne jót ha plusz egy valaki még felé görnyedve szívná előle a levegőt. Waldran intézi az elsősegélyt és közben jó csapatvezető módjára kiosztja az utasításokat. Syv határozottan bólint és kezeivel hátra nyúlva kipattintja ikerszablyái tokjainak csatjait. Nem veszi kézbe pengéit de fokozott figyelemmel kezdi körbejárni a tisztást. Be-beles a magas fű határán túlra és elsétál abba az irányba amerre Aenae korábban elszaladt.*
- Sehol semmi. *Közli egyszerűen, miután visszatér a lányt pátyolgató Waldranhoz. Aztán a mágikus torony felé pillant. Bosszús sóhaj hagyja el száját hiszen a toronyba segítségért induló Nirs épp eltűnik a bejárati küszöbön túl.* - Hát ez felettébb furcsa. *Utal a toronyban eltűnő fiúra és egyben a földön szenvedő lányra is.* - Utána nézek a fiúnak! *Veti oda válla fölött Waldrannak, majd óvatos léptekkel elindul a torony felé. Nem lép rá a lépcsőkre, még csak meg sem közelíti azt. Olyan szögben áll, hogy jól rá lásson Nirs-re, hogy vajon beljebb megy vagy sikerül kirángatnia valakit.*
//Sötét gondolatok//
*Syv összeráncolt homlokkal és felhúzott szemöldökkel figyeli, ahogy Aenae egyik pillanatról a másikra rosszul lesz. Nirs még éppen megfogja mielőtt elesne, Waldran pedig öles léptekkel indul el a páros irányába, hogy segítsen a tharg lánynak. Az elf fürge léptekkel követi az embert. A vándor segít a lánynak a földre ülni, az elf azonban nem megy teljesen közel. Két közepes lépés távolságából figyeli az eseményeket. A felületi sérülések ellátásan és a gyors kötözésen kívül nem ért a gyógyításhoz, és a szédülést és fejfájást produkáló lánynak nem feltétlenül tenne jót ha plusz egy valaki még felé görnyedve szívná előle a levegőt. Waldran intézi az elsősegélyt és közben jó csapatvezető módjára kiosztja az utasításokat. Syv határozottan bólint és kezeivel hátra nyúlva kipattintja ikerszablyái tokjainak csatjait. Nem veszi kézbe pengéit de fokozott figyelemmel kezdi körbejárni a tisztást. Be-beles a magas fű határán túlra és elsétál abba az irányba amerre Aenae korábban elszaladt.*
- Sehol semmi. *Közli egyszerűen, miután visszatér a lányt pátyolgató Waldranhoz. Aztán a mágikus torony felé pillant. Bosszús sóhaj hagyja el száját hiszen a toronyba segítségért induló Nirs épp eltűnik a bejárati küszöbön túl.* - Hát ez felettébb furcsa. *Utal a toronyban eltűnő fiúra és egyben a földön szenvedő lányra is.* - Utána nézek a fiúnak! *Veti oda válla fölött Waldrannak, majd óvatos léptekkel elindul a torony felé. Nem lép rá a lépcsőkre, még csak meg sem közelíti azt. Olyan szögben áll, hogy jól rá lásson Nirs-re, hogy vajon beljebb megy vagy sikerül kirángatnia valakit.*
2293. hozzászólás ezen a helyszínen: Mágustorony
Üzenet elküldve: 2018-11-22 15:26:59
Üzenet elküldve: 2018-11-22 15:26:59
ÚJ
Rang: Haladó játékos
IC üzenetek: 233
OOC üzenetek: 17
Játékstílus: Vakmerő
IC üzenetek: 233
OOC üzenetek: 17
Játékstílus: Vakmerő
//A csibészek//
*Még az ajtóban megtorpan és visszafordul Rodd vállveregetésére. Kérdőn vonja fel a szemöldökét. Úgy gondolja, jelezni vagy mondani kíván valamit. Ha kiderül, hogy nem erről van szó, akkor egy ingerült szusszanással folytatja az útját, és elhelyezkedik kiszemelt székén. Nem társa hibája. Egyszerűen csak nincs jó kedvében.
Kilvard magára vállalja a kérdezés feladatát, ezért a figyelmét ő is a feladatra összpontosítja. Arckifejezése semlegessé olvad, talán csak szemöldöke vet még apró ráncot, és az örökös kelletlenség ül szemeiben. Abogr felvezetője pedig némi feszültséget szül. Mind a némajáték, mind szavai. A megzavaró zajongásra éberen húzza ki magát, és az ajtó felé fordítja tekintetét. Ha belegondol, hogy előző nap Roddal milyen kísértetjárta helynek találták a Tornyot, a mai nap hihetetlenül nyüzsgőnek számít. Az pedig nem a kedvenc szava.
A levegőben lógó mondat bosszantja, szeretne végre világosan látni. Hitetlenül nézi a távozni készülő mestert, majd a két férfira pillant, mígnem a szeme sarkából észreveszi, hogy valaki más is feltűnik az ajtóban. A tegnapi események fényében nem a nyitottabb fele mozdul meg előbb, mikor rájön, hogy egy ork érkezett a körükbe. Roddal vált egy néma pillantást, de legalábbis küld felé egyet. Abogr azonban nevén szólítja a férfit, és úgy tűnik, rendben valónak találja a felbukkanását. Sőt. Zeya hátán enyhe borzongás fut végig a megjósolt és bejelentett érkezés gondolatára. A mágiától mindig nyugtalan lesz.
Most tényleg nem ő fog elsőként megszólalni, ebben bizonyos. Azt viszont nehéz lenne eltalálnia, hogy Kilvard és Rodd közül melyiküknek ered meg előbb a nyelve. Rodd imád beszélni, Kilvard viszont jobban otthon van a Toronyban. Zeya az, aki minden szempontból kilóg a társaságból. Vagy talán most már Uzazd is. Nem kizárt, hogy mégis ő lesz az első, aki megszólal.
Ha úgy adódik a sor, Zeyaként mutatkozik be, egyébként pedig egyelőre hallgatag szemlélődő marad, hacsak nem tenne mindenki más is így. Le merné fogadni, hogy nem. Lehet, hogy még a nevével sem kell fáradnia, mert lesz, aki beszámol helyette.*
*Még az ajtóban megtorpan és visszafordul Rodd vállveregetésére. Kérdőn vonja fel a szemöldökét. Úgy gondolja, jelezni vagy mondani kíván valamit. Ha kiderül, hogy nem erről van szó, akkor egy ingerült szusszanással folytatja az útját, és elhelyezkedik kiszemelt székén. Nem társa hibája. Egyszerűen csak nincs jó kedvében.
Kilvard magára vállalja a kérdezés feladatát, ezért a figyelmét ő is a feladatra összpontosítja. Arckifejezése semlegessé olvad, talán csak szemöldöke vet még apró ráncot, és az örökös kelletlenség ül szemeiben. Abogr felvezetője pedig némi feszültséget szül. Mind a némajáték, mind szavai. A megzavaró zajongásra éberen húzza ki magát, és az ajtó felé fordítja tekintetét. Ha belegondol, hogy előző nap Roddal milyen kísértetjárta helynek találták a Tornyot, a mai nap hihetetlenül nyüzsgőnek számít. Az pedig nem a kedvenc szava.
A levegőben lógó mondat bosszantja, szeretne végre világosan látni. Hitetlenül nézi a távozni készülő mestert, majd a két férfira pillant, mígnem a szeme sarkából észreveszi, hogy valaki más is feltűnik az ajtóban. A tegnapi események fényében nem a nyitottabb fele mozdul meg előbb, mikor rájön, hogy egy ork érkezett a körükbe. Roddal vált egy néma pillantást, de legalábbis küld felé egyet. Abogr azonban nevén szólítja a férfit, és úgy tűnik, rendben valónak találja a felbukkanását. Sőt. Zeya hátán enyhe borzongás fut végig a megjósolt és bejelentett érkezés gondolatára. A mágiától mindig nyugtalan lesz.
Most tényleg nem ő fog elsőként megszólalni, ebben bizonyos. Azt viszont nehéz lenne eltalálnia, hogy Kilvard és Rodd közül melyiküknek ered meg előbb a nyelve. Rodd imád beszélni, Kilvard viszont jobban otthon van a Toronyban. Zeya az, aki minden szempontból kilóg a társaságból. Vagy talán most már Uzazd is. Nem kizárt, hogy mégis ő lesz az első, aki megszólal.
Ha úgy adódik a sor, Zeyaként mutatkozik be, egyébként pedig egyelőre hallgatag szemlélődő marad, hacsak nem tenne mindenki más is így. Le merné fogadni, hogy nem. Lehet, hogy még a nevével sem kell fáradnia, mert lesz, aki beszámol helyette.*
2292. hozzászólás ezen a helyszínen: Mágustorony
Üzenet elküldve: 2018-11-22 09:22:03
Üzenet elküldve: 2018-11-22 09:22:03
ÚJ
Rang: Mesélő
IC üzenetek: 932
OOC üzenetek: 97
Játékstílus: Szelíd
IC üzenetek: 932
OOC üzenetek: 97
Játékstílus: Szelíd
//A csibészek//
*Mindenki kényelmesen elhelyezkedik, Abogr is az asztal mögött, majd összekulcsolja kezeit. Nem készít elő semmit, pusztán egyelőre csak megfigyel és Kilvard válaszát hallgatja.*
- Rendben van. Adott esetben kommunikációra tudod használni, ahogyan én a pergameneket, de lesz időd kitapasztalni, miközben majd nekem jelentetek. Ismét felnéz, majd előbb Tozeyán, Roddon, aztán Kilvardon időz egy kicsit, majd felsóhajtva belekezd.*
- Amit most kell véghezvinnetek, létfontosságú a város szempontjából. Ha nem lépünk, akkor örök pusztulásra és sötétségre van kárhoztatva. A feladat pedig… *Itt megakad mondandójában, mert vérmes kopogás és kiabálás hallatszik fel a toronyba. Méltatlankodva forgatja körbe szemeit, aztán lassan megáll. Arcán körülbelül a felháborodás és a „még itt sem hagynak nyugtot, mikor egy halálos küldetést közvetítek” érzések keverednek.
- Bocsássatok meg egy pillanatra. Addig ismerkedjetek, ha szükséges. Az új társatokkal is. *Húzódik cinikus mosolyra szája.* Rögtön jövök. *Mondja csendesen. Hogy miért nem Kilvardot küldi? Egyrészt vélhetően szeretné, ha kicsit összeszokna a csapat, az első találkozások mindig perdöntőek és ő most ebbe egy kicsit belefolyt. Más különben Abogr bár mogorva és zsémbes, olykor meglehetősen makacs is, általában segít a rászorultakon, ez a kiáltás pedig pont olyan, mint amikor valakinek segítségre van szüksége.*
//Uzazd//
*Egy orkkal találja magát szembe, de a szokványos, már-már közhelyes faji előítéletekkel szemben, különösebben nem rebben meg a szempillája, még szemöldöke sem húzódik feljebb. Csak úgy nyitott ajtónál, így a többiek láthatják mit csinál és mond, szól az orkhoz:*
- Á, Uzazd! Kerülj beljebb, már vártalak. Ismerkedj meg a többiekkel! *Tessékeli be szívélyesen, majd, ha az ork belép, becsukja az ajtót mögötte, elébb még a bent ülőkre kacsint.*
//Segítségkeresés//
*Mire a szobáját elhagyja halkan betéve maga mögött az ajtót, immár a lépcsőházból hallja a kopácsolást. Ezen mélységesen felháborodik, ugyan ki merészelné a tornának míves korlátait ilyen veszettül csapkodni.*
- Fejezd be, vagy egy rövid igével kifordítalak, kedves barátom, ajánlom, hogy fontos legyen épp egy igen izgalmas megbeszélés kellős közepén vagyok! *Rikácsolja le a maga módján, ettől függetlenül persze letipeg a lépcsőn, hogy annak aljában találkozzon az ijedt tekintetű Nirssel.*
- Mi olyan fontos, hogy szét kell verni érte a tornyot, fiam? *Kérdezi minden előzetes köszönés vagy hajbókolás nélkül. A férfi kezét botjával cseppet sem szelíden tolja félre a lépcső korlátjáról.*
- Azt... ne csináld! *Inti meg feddőn és zsémbesen.* Na, mi lesz, nyomás felfelé! *Ütögeti még mindig botjával, azonban ezúttal már a fenekét.* Majd fent mindent alaposan elmondasz, öreg vagyok már a lépcsőfordulóban álldogáláshoz! *Ha Nirs olyannyira nem is akarna megmozdulni, akkor a háta mögé lép és botjával tessékeli feljebb. Ha így sem annyira, akkor szikrázó tekintetén látszik, hogy nem rest varázslatot sem bevetni a cél érdekében, így hacsak Nirs nem szeretne magának kackiás tehénfarkat, mint a másik kettő, jobban jár, ha a fenti szoba felé veszi az irányt.*
*Mindenki kényelmesen elhelyezkedik, Abogr is az asztal mögött, majd összekulcsolja kezeit. Nem készít elő semmit, pusztán egyelőre csak megfigyel és Kilvard válaszát hallgatja.*
- Rendben van. Adott esetben kommunikációra tudod használni, ahogyan én a pergameneket, de lesz időd kitapasztalni, miközben majd nekem jelentetek. Ismét felnéz, majd előbb Tozeyán, Roddon, aztán Kilvardon időz egy kicsit, majd felsóhajtva belekezd.*
- Amit most kell véghezvinnetek, létfontosságú a város szempontjából. Ha nem lépünk, akkor örök pusztulásra és sötétségre van kárhoztatva. A feladat pedig… *Itt megakad mondandójában, mert vérmes kopogás és kiabálás hallatszik fel a toronyba. Méltatlankodva forgatja körbe szemeit, aztán lassan megáll. Arcán körülbelül a felháborodás és a „még itt sem hagynak nyugtot, mikor egy halálos küldetést közvetítek” érzések keverednek.
- Bocsássatok meg egy pillanatra. Addig ismerkedjetek, ha szükséges. Az új társatokkal is. *Húzódik cinikus mosolyra szája.* Rögtön jövök. *Mondja csendesen. Hogy miért nem Kilvardot küldi? Egyrészt vélhetően szeretné, ha kicsit összeszokna a csapat, az első találkozások mindig perdöntőek és ő most ebbe egy kicsit belefolyt. Más különben Abogr bár mogorva és zsémbes, olykor meglehetősen makacs is, általában segít a rászorultakon, ez a kiáltás pedig pont olyan, mint amikor valakinek segítségre van szüksége.*
//Uzazd//
*Egy orkkal találja magát szembe, de a szokványos, már-már közhelyes faji előítéletekkel szemben, különösebben nem rebben meg a szempillája, még szemöldöke sem húzódik feljebb. Csak úgy nyitott ajtónál, így a többiek láthatják mit csinál és mond, szól az orkhoz:*
- Á, Uzazd! Kerülj beljebb, már vártalak. Ismerkedj meg a többiekkel! *Tessékeli be szívélyesen, majd, ha az ork belép, becsukja az ajtót mögötte, elébb még a bent ülőkre kacsint.*
//Segítségkeresés//
*Mire a szobáját elhagyja halkan betéve maga mögött az ajtót, immár a lépcsőházból hallja a kopácsolást. Ezen mélységesen felháborodik, ugyan ki merészelné a tornának míves korlátait ilyen veszettül csapkodni.*
- Fejezd be, vagy egy rövid igével kifordítalak, kedves barátom, ajánlom, hogy fontos legyen épp egy igen izgalmas megbeszélés kellős közepén vagyok! *Rikácsolja le a maga módján, ettől függetlenül persze letipeg a lépcsőn, hogy annak aljában találkozzon az ijedt tekintetű Nirssel.*
- Mi olyan fontos, hogy szét kell verni érte a tornyot, fiam? *Kérdezi minden előzetes köszönés vagy hajbókolás nélkül. A férfi kezét botjával cseppet sem szelíden tolja félre a lépcső korlátjáról.*
- Azt... ne csináld! *Inti meg feddőn és zsémbesen.* Na, mi lesz, nyomás felfelé! *Ütögeti még mindig botjával, azonban ezúttal már a fenekét.* Majd fent mindent alaposan elmondasz, öreg vagyok már a lépcsőfordulóban álldogáláshoz! *Ha Nirs olyannyira nem is akarna megmozdulni, akkor a háta mögé lép és botjával tessékeli feljebb. Ha így sem annyira, akkor szikrázó tekintetén látszik, hogy nem rest varázslatot sem bevetni a cél érdekében, így hacsak Nirs nem szeretne magának kackiás tehénfarkat, mint a másik kettő, jobban jár, ha a fenti szoba felé veszi az irányt.*
2291. hozzászólás ezen a helyszínen: Mágustorony
Üzenet elküldve: 2018-11-22 08:33:40
Üzenet elküldve: 2018-11-22 08:33:40
ÚJ
Rang: Tapasztalt játékos
IC üzenetek: 1793
OOC üzenetek: 64
Játékstílus: Vakmerő
IC üzenetek: 1793
OOC üzenetek: 64
Játékstílus: Vakmerő
//Waldran oposszuma és barátaik//
//Sötét gondolatok//
*Elesni nem tud, mert Nirs elkapja a karját, a következő pillanatban pedig már Waldran is ott van, felé nyújtja a kulacsát. Ha Aenae feje nem akarna szétszakadni, akkor bizonyosan megjegyezné Waldrannak, hogy a "kipreparált" kulacsból nem szívesen inna. Sajnos túlságosan hasogat a feje az ilyen humorzsákhoz. Hagyja magát leültetni és bár a kulacsot elveszi, de mégsem iszik egyelőre, maga mellé teszi. Ültében fejét a felhúzott térdei közé ejti, ujjait a saját tarkóján kulcsolja össze, enyhülést remélve, de továbbra sem kapva. Csak akkor néz fel egy pillanatra Waldranra, mikor az elküldi Nirst. A topáz szempárban ott van a harag ugyan, de ez eltörpül a lány ködös-bávatag tekintetéből egyértelműen kivehető fájdalom mellett. A dühének konkrét célpontja nincsen egyébként, mert haragszik Nirsre, hogy elrohant, de haragszik Waldranra is, hogy elküldte a fiút, összességében mégis inkább hálát érez, akármennyire is próbálják agya felett átvenni az uralmat a negatív és ráadásul öngerjesztő gondolatok. Meg hát rögtön meg is haragszik magára azért, hogy Waldrant gondolatban levademberezte, ezek a gondolatok szó szerint fájnak neki, bár jelen állapotában az olyan gondolatok is fájnának, amiben mitikus, csillámló, egy szarvval rendelkező, lószerű lényeg ugrabugrálnak süteményillatban.
Aztán viszketni kezd megint az oldala, úgyhogy jobbjával átnyúl a bal hónalja alatt és vakarózni kezd. A szegycsontjától a gerincéig húzódó heg elképesztően viszket, úgy egy perc után már mániákusan vakarja, mikor is rájön, hogy ruhán keresztül közel sem olyan hatásos, mintha közvetlenül a bőrét vakarná. Újabb perc múlva már véresre dörzsölte a saját bőrét a jobb kezével, a balt meg tulajdon arcára szorítja, kisujja a jobb szeme sarkát nyomja, hüvelykje a balt, a másik három ujja pedig homlokába nyomódik. A körme nyomot is hagy, de a fejfájás és a viszketés sem enyhül. Viszont szó nélkül viseli a dolgot, pedig szeretne visítani szeretne.*
//Sötét gondolatok//
*Elesni nem tud, mert Nirs elkapja a karját, a következő pillanatban pedig már Waldran is ott van, felé nyújtja a kulacsát. Ha Aenae feje nem akarna szétszakadni, akkor bizonyosan megjegyezné Waldrannak, hogy a "kipreparált" kulacsból nem szívesen inna. Sajnos túlságosan hasogat a feje az ilyen humorzsákhoz. Hagyja magát leültetni és bár a kulacsot elveszi, de mégsem iszik egyelőre, maga mellé teszi. Ültében fejét a felhúzott térdei közé ejti, ujjait a saját tarkóján kulcsolja össze, enyhülést remélve, de továbbra sem kapva. Csak akkor néz fel egy pillanatra Waldranra, mikor az elküldi Nirst. A topáz szempárban ott van a harag ugyan, de ez eltörpül a lány ködös-bávatag tekintetéből egyértelműen kivehető fájdalom mellett. A dühének konkrét célpontja nincsen egyébként, mert haragszik Nirsre, hogy elrohant, de haragszik Waldranra is, hogy elküldte a fiút, összességében mégis inkább hálát érez, akármennyire is próbálják agya felett átvenni az uralmat a negatív és ráadásul öngerjesztő gondolatok. Meg hát rögtön meg is haragszik magára azért, hogy Waldrant gondolatban levademberezte, ezek a gondolatok szó szerint fájnak neki, bár jelen állapotában az olyan gondolatok is fájnának, amiben mitikus, csillámló, egy szarvval rendelkező, lószerű lényeg ugrabugrálnak süteményillatban.
Aztán viszketni kezd megint az oldala, úgyhogy jobbjával átnyúl a bal hónalja alatt és vakarózni kezd. A szegycsontjától a gerincéig húzódó heg elképesztően viszket, úgy egy perc után már mániákusan vakarja, mikor is rájön, hogy ruhán keresztül közel sem olyan hatásos, mintha közvetlenül a bőrét vakarná. Újabb perc múlva már véresre dörzsölte a saját bőrét a jobb kezével, a balt meg tulajdon arcára szorítja, kisujja a jobb szeme sarkát nyomja, hüvelykje a balt, a másik három ujja pedig homlokába nyomódik. A körme nyomot is hagy, de a fejfájás és a viszketés sem enyhül. Viszont szó nélkül viseli a dolgot, pedig szeretne visítani szeretne.*
2290. hozzászólás ezen a helyszínen: Mágustorony
Üzenet elküldve: 2018-11-21 23:31:56
Üzenet elküldve: 2018-11-21 23:31:56
ÚJ
Rang: Játékos
IC üzenetek: 305
OOC üzenetek: 3
Játékstílus: Vakmerő
IC üzenetek: 305
OOC üzenetek: 3
Játékstílus: Vakmerő
//A csibészek//
*Most, hogy úgy tűnik, mindkét ember hajlandó segíteni ügyükben, még az ő arcán is átsuhan némi mosoly. Abogr szavaira csak tovább somolyog és végigsimít szakállán. Kötve hiszi, hogy kardcsapás nélkül megúsznák a dolgot. Bármit is forgat a mágus a fejében, majdhogynem biztos benne, hogy valamilyen formában a vérük is hullani fog.*
-Még nem volt rá lehetőségem.
*Mormolja Abogrnak. A legkevésbé sem akar hálátlannak tűnni, de valóban nem volt rá még ideje, hogy elmélyedjen a ráruházott tudásban. Csak elképzelése van, hogy mi is ez a mágia pontosan, de indulás előtt mindenképp szakít rá időt, hogy kipróbálhassa. Nem csak a kíváncsiság furdalja, de könnyen lehet, hogy hasznát vehetik az ajándéknak a küldetésük során is.*
-Mi lenne a feladatunk Nagymester?
*Nem gondol bele küldetésükbe semmit, míg nem hallotta a részleteket. Mégpedig eme bizonyos részletek igen csak furdalják az oldalát. A Mágustorony feladatai mindig a részletekben rejlenek. A legkisebbnek gondolt tényező játszhatja olykor a legnagyobb szerepet, ha valamit, ezt volt ideje megtanulni az itt töltött idő alatt.
Tozeyához és Roddhoz még nem szól, lesz idejük szót váltani később is. Ugyan csak kíváncsi a furcsa kettősre és arra, hogy mi a búbánatos ménkű hozta őket a Toronyhoz. Most azonban Abogra függeszti szigorú tekintetét és figyel, minden egyes szóra.*
*Most, hogy úgy tűnik, mindkét ember hajlandó segíteni ügyükben, még az ő arcán is átsuhan némi mosoly. Abogr szavaira csak tovább somolyog és végigsimít szakállán. Kötve hiszi, hogy kardcsapás nélkül megúsznák a dolgot. Bármit is forgat a mágus a fejében, majdhogynem biztos benne, hogy valamilyen formában a vérük is hullani fog.*
-Még nem volt rá lehetőségem.
*Mormolja Abogrnak. A legkevésbé sem akar hálátlannak tűnni, de valóban nem volt rá még ideje, hogy elmélyedjen a ráruházott tudásban. Csak elképzelése van, hogy mi is ez a mágia pontosan, de indulás előtt mindenképp szakít rá időt, hogy kipróbálhassa. Nem csak a kíváncsiság furdalja, de könnyen lehet, hogy hasznát vehetik az ajándéknak a küldetésük során is.*
-Mi lenne a feladatunk Nagymester?
*Nem gondol bele küldetésükbe semmit, míg nem hallotta a részleteket. Mégpedig eme bizonyos részletek igen csak furdalják az oldalát. A Mágustorony feladatai mindig a részletekben rejlenek. A legkisebbnek gondolt tényező játszhatja olykor a legnagyobb szerepet, ha valamit, ezt volt ideje megtanulni az itt töltött idő alatt.
Tozeyához és Roddhoz még nem szól, lesz idejük szót váltani később is. Ugyan csak kíváncsi a furcsa kettősre és arra, hogy mi a búbánatos ménkű hozta őket a Toronyhoz. Most azonban Abogra függeszti szigorú tekintetét és figyel, minden egyes szóra.*
2289. hozzászólás ezen a helyszínen: Mágustorony
Üzenet elküldve: 2018-11-21 22:31:53
Üzenet elküldve: 2018-11-21 22:31:53
ÚJ
Rang: Mesélő
IC üzenetek: 575
OOC üzenetek: 10
Játékstílus: Szelíd
IC üzenetek: 575
OOC üzenetek: 10
Játékstílus: Szelíd
//Sötét gondolatok//
*A rosszullét lelki eredetű lehet, mert Kagaenae semmiféle fizikai tünetet nem produkál, ami pedig az elméjében játszódik le, azt egyedül csak ő tapasztalja. A homloka nem forró, verejték is csak talán az izgalom miatt ütközhet ki a homlokán, de amúgy tényleg nagyon valószínűsíthető Waldran számára, hogy ha nem is szimulál, de nem az egészségével van baj.
Nirs az aggodalomtól talán nem figyel fel ezekre a jelekre és segíteni akar, Waldrara bízza a topázszeműt, míg ő a toronyhoz megy, hogy segítséget kérjen.
~ Tényleg itt hagyott? Waldran is tudna segítséget kérni, ő meg maradhatna mellettem. Tényleg ennyit érek neki? Most kértél bocsánatot, erre meg itt hagy ezzel a vademberrel? ~
A gondolatok a pillanat tört része alatt játszódnak le Aenae fejében, ki tudja, milyen irányba terelve az amúgy sem fényes hangulatát. Mindenki köré gyűlik, "pátyolgatják", pedig talán nem is volna szüksége rá. Egyedül csak a régi heg kezd el viszketni.*
*A rosszullét lelki eredetű lehet, mert Kagaenae semmiféle fizikai tünetet nem produkál, ami pedig az elméjében játszódik le, azt egyedül csak ő tapasztalja. A homloka nem forró, verejték is csak talán az izgalom miatt ütközhet ki a homlokán, de amúgy tényleg nagyon valószínűsíthető Waldran számára, hogy ha nem is szimulál, de nem az egészségével van baj.
Nirs az aggodalomtól talán nem figyel fel ezekre a jelekre és segíteni akar, Waldrara bízza a topázszeműt, míg ő a toronyhoz megy, hogy segítséget kérjen.
~ Tényleg itt hagyott? Waldran is tudna segítséget kérni, ő meg maradhatna mellettem. Tényleg ennyit érek neki? Most kértél bocsánatot, erre meg itt hagy ezzel a vademberrel? ~
A gondolatok a pillanat tört része alatt játszódnak le Aenae fejében, ki tudja, milyen irányba terelve az amúgy sem fényes hangulatát. Mindenki köré gyűlik, "pátyolgatják", pedig talán nem is volna szüksége rá. Egyedül csak a régi heg kezd el viszketni.*
2288. hozzászólás ezen a helyszínen: Mágustorony
Üzenet elküldve: 2018-11-21 20:53:03
Üzenet elküldve: 2018-11-21 20:53:03
ÚJ
Rang: Haladó játékos
IC üzenetek: 377
OOC üzenetek: 5
Játékstílus: Vakmerő
IC üzenetek: 377
OOC üzenetek: 5
Játékstílus: Vakmerő
//Waldran oposszuma és barátaik//
//Sötét gondolatok//
- Felejtsük el!
*Nagyvonalúnak szánt gesztussal legyint egyet. Így már mindjárt más, hogy Aenae bocsánatot kért. Meg aztán eddig sem haragudott a lányra igazán. Valószínűleg nem is tudna. Csak amúgy férfiasan megbántva érezte magát. Hogy ez az érzés majdnem vissza is térjen amikor észreveszi, hogy Aenae csak úgy félvállról felelget neki. Már éppen ismét felhúzná az orrát, amikor a lány közli, hogy rosszul van. És mintha azonnal meg is tántorodva. Aggódva kap a karja után, igyekszik összenyalábolni.*
- Rosszul vagy? *teszi fel a tökéletesen felesleges kérdést, aztán segítségkérőn pislog Waldranék felé. De a barbár és az elf már érkezik is, alighanem észrevették Aenae rosszullétét.*
- Nem tudom. *néz Syvre* Hirtelen megtántorodott. Egyébként nem történt semmi.
*Waldran is intézkedik, Nirs pedig gépiesen engedelmeskedik és segít leülni Aenae-nek, hacsak a lány másként nem gondolja. Aztán a torony felé néz. Nem szívesen hagyná itt Aenae-t, de azt belátja, hogy ha segítségre lesz szükség, azt leghamarabb onnan kaphatnak.*
- Sietek. *bólint Waldrannak, aztán leguggol a lány mellé* Pihenj egy kicsit, Waldranék vigyáznak rád. Addig kerítek valami segítséget.
*Felpattan, mint aki rugóra jár, és futólépésben indul meg a torony felé.*
//Segítségkeresés//
*Csak a lépcsőnél torpan meg. Furcsa egy alkotmány, ha egyáltalán az. Tétovázva teszi lábát az első fokra, és egy cseppet sem lenne meglepve, ha átcsúszna ezen a bizonytalan matérián. De nem így történik, a ködszerű anyagból szőtt lépcső szilárd. Egyre gyorsabban lépdel felfelé, a végén már kettesével ugrálva a fokokon. Odabent aztán óvatosan áll meg. Furcsa érzés keríti hatalmába. Egy óriásinak tűnő helyiségbe érkezett, ami első ránézésre nagyobbnak tűnik annál, hogy elférjen a toronyban.*
- Khm... hahó! Valaki! Jó napot! *kezdi halkan, de a végén már majdnem kiabál* Tud valaki segíteni?
*Az egyik csigalépcsőhöz szalad, öklével alaposan megkopogtatja annak korlátját.*
- Van itt valaki?
//Sötét gondolatok//
- Felejtsük el!
*Nagyvonalúnak szánt gesztussal legyint egyet. Így már mindjárt más, hogy Aenae bocsánatot kért. Meg aztán eddig sem haragudott a lányra igazán. Valószínűleg nem is tudna. Csak amúgy férfiasan megbántva érezte magát. Hogy ez az érzés majdnem vissza is térjen amikor észreveszi, hogy Aenae csak úgy félvállról felelget neki. Már éppen ismét felhúzná az orrát, amikor a lány közli, hogy rosszul van. És mintha azonnal meg is tántorodva. Aggódva kap a karja után, igyekszik összenyalábolni.*
- Rosszul vagy? *teszi fel a tökéletesen felesleges kérdést, aztán segítségkérőn pislog Waldranék felé. De a barbár és az elf már érkezik is, alighanem észrevették Aenae rosszullétét.*
- Nem tudom. *néz Syvre* Hirtelen megtántorodott. Egyébként nem történt semmi.
*Waldran is intézkedik, Nirs pedig gépiesen engedelmeskedik és segít leülni Aenae-nek, hacsak a lány másként nem gondolja. Aztán a torony felé néz. Nem szívesen hagyná itt Aenae-t, de azt belátja, hogy ha segítségre lesz szükség, azt leghamarabb onnan kaphatnak.*
- Sietek. *bólint Waldrannak, aztán leguggol a lány mellé* Pihenj egy kicsit, Waldranék vigyáznak rád. Addig kerítek valami segítséget.
*Felpattan, mint aki rugóra jár, és futólépésben indul meg a torony felé.*
//Segítségkeresés//
*Csak a lépcsőnél torpan meg. Furcsa egy alkotmány, ha egyáltalán az. Tétovázva teszi lábát az első fokra, és egy cseppet sem lenne meglepve, ha átcsúszna ezen a bizonytalan matérián. De nem így történik, a ködszerű anyagból szőtt lépcső szilárd. Egyre gyorsabban lépdel felfelé, a végén már kettesével ugrálva a fokokon. Odabent aztán óvatosan áll meg. Furcsa érzés keríti hatalmába. Egy óriásinak tűnő helyiségbe érkezett, ami első ránézésre nagyobbnak tűnik annál, hogy elférjen a toronyban.*
- Khm... hahó! Valaki! Jó napot! *kezdi halkan, de a végén már majdnem kiabál* Tud valaki segíteni?
*Az egyik csigalépcsőhöz szalad, öklével alaposan megkopogtatja annak korlátját.*
- Van itt valaki?
2287. hozzászólás ezen a helyszínen: Mágustorony
Üzenet elküldve: 2018-11-21 19:23:13
Üzenet elküldve: 2018-11-21 19:23:13
ÚJ
Rang: Tapasztalt játékos
IC üzenetek: 596
OOC üzenetek: 23
Játékstílus: Vakmerő
IC üzenetek: 596
OOC üzenetek: 23
Játékstílus: Vakmerő
//Waldran oposszuma és barátaik//
//Sötét gondolatok//
* A férfi figyelmesen hallgatja az elf szavait, miközben még mindig a párost nézi. Egyre furább ez a helyzet, de Waldran csak akkor feszül meg, amikor a lány a szédülés jeleit mutatja. *
- Figyeld a tájat. Ha látsz bármi furát, azonnal jelezd. Már a folyónál is mintha látott volna valakit, aztán kicsit furán viselkedett, lehet hogy rontás vagy valami bűbáj. * Hadarja az utasítást a kardmesternek, miközben felkapja a kulacsát a páros felé tartva. A séta közben morgolódva, de belátja, hogy íjjal és nyíllal a kezében ez nehéz, úgyhogy a nyilat a tegezve, az íjat a hátán keresztbe helyezi. Egyből kedvenc unokahúgához siet, mire oda ér már kinyitotta a kulacsot, és nyújtja is a lány felé a vizet. *
- Igyál, és ülj le a földre, onnan nem eshetsz tovább. * Érkezik az utasítás, persze csak akkor, ha Nirs segített neki megkapaszkodni, amíg Waldran odaért. Ha a lány elesett, akkor már a földön van, nem kell utasítani, hogy kerüljön oda, de innia akkor is muszáj. *
- Nirs, te pedig szólj be a toronyba. Keress valakit, aki ért a gyógyításokhoz és hasonlókhoz, vagy mit bánom én. Hozz valakit aki hasznos. * Szól a fiúnak, a pillantása szigorú, de azért kissé aggódó is. Maguk körül is körbe kémlel, a növényeket figyeli, próbálja megnézni, hogy van-e bármi hasznos a környezetükben, ami most jól jönne. //Füvek barátja képesség használata// Közben a lány homlokát fogja meg lapát kezeivel, ha nem hajtották még el a közelből, és annak melegére is figyel. Ha túl meleg, esetleg izzadt a lány homloka, akkor elsősorban olyan növény érdekli, ami lázcsillapításra alkalmas, de ha nyugtató növényt talál, azt is egyből begyűjti, és igyekszik elfüstölni Aenae orra alatt. A lázcsillapító növényt persze nem égeti el, már ha talál. Ha másra alkalmas növényt van csak a közelében, azzal nem foglalkozik, most nincs rá ideje. *
//Sötét gondolatok//
* A férfi figyelmesen hallgatja az elf szavait, miközben még mindig a párost nézi. Egyre furább ez a helyzet, de Waldran csak akkor feszül meg, amikor a lány a szédülés jeleit mutatja. *
- Figyeld a tájat. Ha látsz bármi furát, azonnal jelezd. Már a folyónál is mintha látott volna valakit, aztán kicsit furán viselkedett, lehet hogy rontás vagy valami bűbáj. * Hadarja az utasítást a kardmesternek, miközben felkapja a kulacsát a páros felé tartva. A séta közben morgolódva, de belátja, hogy íjjal és nyíllal a kezében ez nehéz, úgyhogy a nyilat a tegezve, az íjat a hátán keresztbe helyezi. Egyből kedvenc unokahúgához siet, mire oda ér már kinyitotta a kulacsot, és nyújtja is a lány felé a vizet. *
- Igyál, és ülj le a földre, onnan nem eshetsz tovább. * Érkezik az utasítás, persze csak akkor, ha Nirs segített neki megkapaszkodni, amíg Waldran odaért. Ha a lány elesett, akkor már a földön van, nem kell utasítani, hogy kerüljön oda, de innia akkor is muszáj. *
- Nirs, te pedig szólj be a toronyba. Keress valakit, aki ért a gyógyításokhoz és hasonlókhoz, vagy mit bánom én. Hozz valakit aki hasznos. * Szól a fiúnak, a pillantása szigorú, de azért kissé aggódó is. Maguk körül is körbe kémlel, a növényeket figyeli, próbálja megnézni, hogy van-e bármi hasznos a környezetükben, ami most jól jönne. //Füvek barátja képesség használata// Közben a lány homlokát fogja meg lapát kezeivel, ha nem hajtották még el a közelből, és annak melegére is figyel. Ha túl meleg, esetleg izzadt a lány homloka, akkor elsősorban olyan növény érdekli, ami lázcsillapításra alkalmas, de ha nyugtató növényt talál, azt is egyből begyűjti, és igyekszik elfüstölni Aenae orra alatt. A lázcsillapító növényt persze nem égeti el, már ha talál. Ha másra alkalmas növényt van csak a közelében, azzal nem foglalkozik, most nincs rá ideje. *
2286. hozzászólás ezen a helyszínen: Mágustorony
Üzenet elküldve: 2018-11-21 18:48:16
Üzenet elküldve: 2018-11-21 18:48:16
ÚJ
Rang: Játékos
IC üzenetek: 58
OOC üzenetek: 0
Játékstílus: Vakmerő
IC üzenetek: 58
OOC üzenetek: 0
Játékstílus: Vakmerő
//Waldran oposszuma és barátaik//
//Sötét gondolatok//
*Waldran mellé telepszik és tekintetét az újból összetalálkozó ifjakra emeli. Megmagyarázhatatlanul nyugtató érzés tölti el, amikor Nirs és Aenae a békülés jeleit mutatják. Azonban arra sincs ideje, hogy egy apró, lágy mosolyt kanyarítson arcára, a páros ismét hevesebb szóváltásba kezd. Syv csak ide-oda billegeti fejét, majd hatalmas sóhaj szökik ki torkán mikor az ifjak újból a nyájasabb hangvételre térnek vissza.*
~ Dráma… Nem lesz egyszerű történet.~ *Jegyzi meg magában Syv, gondolatáról pedig csak egy halk kuncogás árulkodik. Nirs kérdésére határozottan megemeli maga mellett mindkét kezét és nemlegesen rázza fejét.*
- Én be nem teszem oda a lábam. *Biccent fejével a tó felett lebegő mágikus építmény felé, majd megkocogtatja bütykeivel a hátán keresztbe vetett ikerpengék markolatait.* - Még mindig az acél a nyerő. *Zárja le a bemenetel kérdését a maga részéről, majd Waldran kérdésére a férfi felé fordul.*
- Mozogtunk egy keveset. Azt biztosan egy életre megtanulta, hogy soha ne fordítson hátat ellenfelének. Egyébként nem ügyetlen, legalábbis a saját lábában nem esne össze. Talán.
*Felel apró kuncogásokkal tarkítva Waldran kérdésére, kicsit maga elé is morfondírozva miközben gondolatai visszatérnek és gyorsan átsuhannak a rövidke gyakorló párbaj történésein. Aztán tekintete ismét Nirs-re és Aenae-ra vándorol. Arcára furcsálkodásról árulkodó kifejezés ül ki, szemöldökeit összehúzva fókuszál a lányra. Mintha valami nem lenne rendben vele. Syv egy fél lépést tesz előre, de szinte azonnal meg is torpan.*
- Minden a helyén? Bementek vagy sem? *Aztán szemeivel gyorsan Waldran tekintetét keresi és szinte suttogva szól hozzá.* - Történt valami a parton? Mintha valami nem stimmelne. *Jegyzi meg egyszerűen a férfinek, miközben fejével a páros női tagja felé bólint.*
//Sötét gondolatok//
*Waldran mellé telepszik és tekintetét az újból összetalálkozó ifjakra emeli. Megmagyarázhatatlanul nyugtató érzés tölti el, amikor Nirs és Aenae a békülés jeleit mutatják. Azonban arra sincs ideje, hogy egy apró, lágy mosolyt kanyarítson arcára, a páros ismét hevesebb szóváltásba kezd. Syv csak ide-oda billegeti fejét, majd hatalmas sóhaj szökik ki torkán mikor az ifjak újból a nyájasabb hangvételre térnek vissza.*
~ Dráma… Nem lesz egyszerű történet.~ *Jegyzi meg magában Syv, gondolatáról pedig csak egy halk kuncogás árulkodik. Nirs kérdésére határozottan megemeli maga mellett mindkét kezét és nemlegesen rázza fejét.*
- Én be nem teszem oda a lábam. *Biccent fejével a tó felett lebegő mágikus építmény felé, majd megkocogtatja bütykeivel a hátán keresztbe vetett ikerpengék markolatait.* - Még mindig az acél a nyerő. *Zárja le a bemenetel kérdését a maga részéről, majd Waldran kérdésére a férfi felé fordul.*
- Mozogtunk egy keveset. Azt biztosan egy életre megtanulta, hogy soha ne fordítson hátat ellenfelének. Egyébként nem ügyetlen, legalábbis a saját lábában nem esne össze. Talán.
*Felel apró kuncogásokkal tarkítva Waldran kérdésére, kicsit maga elé is morfondírozva miközben gondolatai visszatérnek és gyorsan átsuhannak a rövidke gyakorló párbaj történésein. Aztán tekintete ismét Nirs-re és Aenae-ra vándorol. Arcára furcsálkodásról árulkodó kifejezés ül ki, szemöldökeit összehúzva fókuszál a lányra. Mintha valami nem lenne rendben vele. Syv egy fél lépést tesz előre, de szinte azonnal meg is torpan.*
- Minden a helyén? Bementek vagy sem? *Aztán szemeivel gyorsan Waldran tekintetét keresi és szinte suttogva szól hozzá.* - Történt valami a parton? Mintha valami nem stimmelne. *Jegyzi meg egyszerűen a férfinek, miközben fejével a páros női tagja felé bólint.*
2285. hozzászólás ezen a helyszínen: Mágustorony
Üzenet elküldve: 2018-11-21 16:54:57
Üzenet elküldve: 2018-11-21 16:54:57
ÚJ
Rang: Törölt felhasználó
IC üzenetek: 91
OOC üzenetek: 39
Játékstílus: Megfontolt
IC üzenetek: 91
OOC üzenetek: 39
Játékstílus: Megfontolt
//A csibészek//
*Nemrég volt egy álma, de mint a legtöbb álom, amit az ember legtöbbször elfelejt, ezt az álmot most nem tudja elfelejteni. Csak néhány részletre emlékszik, de azokra pontosan. Egy nagy tóra, aminek a közepén egy torony lebeg a tó felszíne felett. Miközben a tóparton áll, egy hang hívogatja a torony irányába, majd a toronyba. A torony elég tágas volt belülről. A toronyban a hangból hangok lettek, és néhány alakot látott átsietni a termen. Utánuk ment és még mindig hallotta a hangokat, de a furcsa az volt, hogy az alakok szája nem mozdult, és a hangok közül egyik sem volt az, ami őt a toronyba irányította, továbbá az alakokat csak egyszer tudta megpillantani és még így is csak annyit tudott megállapítani róluk, hogy van köztük egy öregember, egy nő, és két férfi, ennél többet nem tudott kivenni belőlük. Az alakok kinyitották egy szoba ajtaját, amin erős, vakító fény áramlott ki és felébredt. Elég furcsa álom volt, és ő sem kezelte volna máshogy, csakhogy miután felébredt, újra hallotta a hangot, ami hívta. Mivel kíváncsi volt, hogy honnan jön a hang, így követte. Később már csak annyit mondott a hang, hogy emlékezzen az álmára, és keresse meg a helyet ami az álmában szerepelt. Ezt is tette és most itt van a Mágustoronynál. Látta a szép tavat, ami így a valóságban még szebb volt, a torony meg még káprázatosabb, ahogy a tó felett lebeg. Bár az álmában nem látta hogyan jutott fel a toronyba, de gyorsan megtalálta a bejárati ajtót, így vele szemben kellett lennie lépcsőnek, ami felvezet. A torony belseje, ahogy az álmában is látta, elég tágas volt. A toronyban gyorsan megtalálta azt az ajtót ami az álmában is szerepelt. Nem tudta, hogy mit tegyen, hát egyszerűen benyitott. Bent rögtön észrevette az öregembert az álmából, és a többi alakok is, akik most ránéztek és mintha kicsit megrémültek volna.*
*Nemrég volt egy álma, de mint a legtöbb álom, amit az ember legtöbbször elfelejt, ezt az álmot most nem tudja elfelejteni. Csak néhány részletre emlékszik, de azokra pontosan. Egy nagy tóra, aminek a közepén egy torony lebeg a tó felszíne felett. Miközben a tóparton áll, egy hang hívogatja a torony irányába, majd a toronyba. A torony elég tágas volt belülről. A toronyban a hangból hangok lettek, és néhány alakot látott átsietni a termen. Utánuk ment és még mindig hallotta a hangokat, de a furcsa az volt, hogy az alakok szája nem mozdult, és a hangok közül egyik sem volt az, ami őt a toronyba irányította, továbbá az alakokat csak egyszer tudta megpillantani és még így is csak annyit tudott megállapítani róluk, hogy van köztük egy öregember, egy nő, és két férfi, ennél többet nem tudott kivenni belőlük. Az alakok kinyitották egy szoba ajtaját, amin erős, vakító fény áramlott ki és felébredt. Elég furcsa álom volt, és ő sem kezelte volna máshogy, csakhogy miután felébredt, újra hallotta a hangot, ami hívta. Mivel kíváncsi volt, hogy honnan jön a hang, így követte. Később már csak annyit mondott a hang, hogy emlékezzen az álmára, és keresse meg a helyet ami az álmában szerepelt. Ezt is tette és most itt van a Mágustoronynál. Látta a szép tavat, ami így a valóságban még szebb volt, a torony meg még káprázatosabb, ahogy a tó felett lebeg. Bár az álmában nem látta hogyan jutott fel a toronyba, de gyorsan megtalálta a bejárati ajtót, így vele szemben kellett lennie lépcsőnek, ami felvezet. A torony belseje, ahogy az álmában is látta, elég tágas volt. A toronyban gyorsan megtalálta azt az ajtót ami az álmában is szerepelt. Nem tudta, hogy mit tegyen, hát egyszerűen benyitott. Bent rögtön észrevette az öregembert az álmából, és a többi alakok is, akik most ránéztek és mintha kicsit megrémültek volna.*
2284. hozzászólás ezen a helyszínen: Mágustorony
Üzenet elküldve: 2018-11-21 11:50:07
Üzenet elküldve: 2018-11-21 11:50:07
ÚJ
Rang: Haladó játékos
IC üzenetek: 104
OOC üzenetek: 45
Játékstílus: Megfontolt
IC üzenetek: 104
OOC üzenetek: 45
Játékstílus: Megfontolt
//A csibészek//
*Ahogy Kilvard nehezményezi Zeya óvatos válaszát, ő ugyanúgy nem veszi jó néven annak morgását. Eleve rosszul érzi magát a gyomrában lévő görcs miatt, erre ez a muksó még a száját húzgálja, mert egy idetévedő idegen nem ugrik nekik azonnal a kútba. Zeyának joga van megfontolni, hogy mit tesz egy ilyen helyzetben és teljesen normális, ha hideg fejjel átgondolva az ember lánya nem szeretné magát felelőtlenül elkötelezni. Ha most erről diskurálni kellene a taláros férfival, akkor felvilágosítaná, hogy a lány talánja valójában sokkal erősebb elköteleződést jelent, mint az ő sziklaszilárd igene. Ráadásul, ha Zeya igent mond, akkor azt nem igen változtatja meg egykönnyen. Ha meg véletlenül még egy őszinteségi rohama is lenne közben, akkor még tán az is kiszaladna a száján, hogy bizonyára Kilvardot sem a szél fújta ide és nyilván ő is megfontolta a lehetőségeit, azoknak előnyét és hátrányát, mielőtt Abogr szolgálatába állt. Az meg valószínű, hogy több önös érdek van mögötte, mint az ő és Zeya döntése mögött, mert a világmegmentés, igencsak önzetlen dolog.
Itt picit elkalandozik a múltba, és Arces, egykori mestere szavai jutnak eszébe. ~ „Vigyázz magadra, mert a nagy dolgok véghezvitele nagy áldozatokkal jár. A romantikus elképzeléseid, egyszer a sírba visznek te fiú” mondta mindig korholólag. Egyfelől persze igaza volt, mert Rodd vette a fáradtságot és átnézte az elmúlt időszak hőseinek történeteit. Azokból az azért kiderült, hogy sokszor csak a szerencse mentette meg őket a barátaikat utolérő haláltól. Másfelől meg nem, mert Arces nem épp nagy dolgok miatt jutott oda ahová. Ugyebár egy nemes feleségével való hentergés nem dicső dolog, ha mélységiről van szó, akkor pláne nem bölcs és hát ezért meghalni még kevésbé. Szóval az emberfia akár meg is próbálhatja megmenteni a világot. ~ A jelenbe visszatérve Abogr épp válaszának végére ér. Abban viszont kedvét leli, hisz kifejezetten tetszik neki, hogy Abogr pár perc alatt levágta, ami neki napokba tellett, miszerint Zeya nemcsak összeszedett és tudatos, hanem megalkuvás nélkül egyenes is.
Kilvardtól az ő válaszára érkező nagyszerűre azért cinikus félmosolyra húzódik a szája, ami akkor sem tűnik el, amikor az végig méri őt és Zeyát. A maga részéről nem annyira lelkes a sors laposztásáért és úgy érzi a vak játékba is csak blöffel tud beszállni. Persze fordulhat a lapjárás, de óvatosan kell játszani és nem szabad túlvállania magát. Ha kicsiben játszik a nagyok asztalánál, akkor ha szerencséje van jóformán tudomást sem vesznek majd róla. Így belegondolva Abogr is valami hasonlót tervezhet velük, mert az ő jelenléte valahol túl feltűnő lenne, míg három kis hatalmú valaki átsurranhat a nagyokra tervezett rácsok között. Meg ugye egy tisztet az ember nem áldoz be az ellenfél sorainak megbontására, egy gyalogot meg simán. Az amit Abogr mond a feladatról, az igazából tetszik is neki, meg nem is. Nyilván jól hangzik, hogy kardcsapás nélkül, de az azt feltételezi, hogy ha odáig fajul a dolog, akkor már régen rossz. A veszélyes meg ijesztő szavak meg önmagukért beszélnek. És az, hogy az elején csak felderítenek, az meg nyilván alap. Rodd nem hadvezér, de ennyit ő is tud, hogy az az alapja a terveknek.
Mikor elindulnak az emeletre az itthon lévőket előre engedi és Zeyával is ezt tenné, de látja rajta, hogy még van mit elrendeznie magában, ezért hagyja, hogy a sor végén ballagjon fel. A szoba elé érve azért előre engedi a nőt, részint megszokásból, részint, hogy amikor elmegy mellette bátorítólag megveregesse a vállát. Maga is furcsállja honnan jön a gesztus, de érzi, hogy ebből ő is erőt merít. Aztán mielőtt belépne még elképzeli, milyen arcot vágott hozzá Zeya, ha érzékelte egyáltalán és ettől picit azért jobb kedve lesz. Odabenn gyorsan körbe néz, majd a zsákját és a hangszerét a fel mellé támasztja és utána leül ő is. Érdeklődve várja Abogr terveit, részint, hogy megnézhesse a vak lapjait, részint hogy a konkrét tervek átgondolása szépen visszaszorítsa a zsigereiben még jelenlévő félelem maradványait.*
*Ahogy Kilvard nehezményezi Zeya óvatos válaszát, ő ugyanúgy nem veszi jó néven annak morgását. Eleve rosszul érzi magát a gyomrában lévő görcs miatt, erre ez a muksó még a száját húzgálja, mert egy idetévedő idegen nem ugrik nekik azonnal a kútba. Zeyának joga van megfontolni, hogy mit tesz egy ilyen helyzetben és teljesen normális, ha hideg fejjel átgondolva az ember lánya nem szeretné magát felelőtlenül elkötelezni. Ha most erről diskurálni kellene a taláros férfival, akkor felvilágosítaná, hogy a lány talánja valójában sokkal erősebb elköteleződést jelent, mint az ő sziklaszilárd igene. Ráadásul, ha Zeya igent mond, akkor azt nem igen változtatja meg egykönnyen. Ha meg véletlenül még egy őszinteségi rohama is lenne közben, akkor még tán az is kiszaladna a száján, hogy bizonyára Kilvardot sem a szél fújta ide és nyilván ő is megfontolta a lehetőségeit, azoknak előnyét és hátrányát, mielőtt Abogr szolgálatába állt. Az meg valószínű, hogy több önös érdek van mögötte, mint az ő és Zeya döntése mögött, mert a világmegmentés, igencsak önzetlen dolog.
Itt picit elkalandozik a múltba, és Arces, egykori mestere szavai jutnak eszébe. ~ „Vigyázz magadra, mert a nagy dolgok véghezvitele nagy áldozatokkal jár. A romantikus elképzeléseid, egyszer a sírba visznek te fiú” mondta mindig korholólag. Egyfelől persze igaza volt, mert Rodd vette a fáradtságot és átnézte az elmúlt időszak hőseinek történeteit. Azokból az azért kiderült, hogy sokszor csak a szerencse mentette meg őket a barátaikat utolérő haláltól. Másfelől meg nem, mert Arces nem épp nagy dolgok miatt jutott oda ahová. Ugyebár egy nemes feleségével való hentergés nem dicső dolog, ha mélységiről van szó, akkor pláne nem bölcs és hát ezért meghalni még kevésbé. Szóval az emberfia akár meg is próbálhatja megmenteni a világot. ~ A jelenbe visszatérve Abogr épp válaszának végére ér. Abban viszont kedvét leli, hisz kifejezetten tetszik neki, hogy Abogr pár perc alatt levágta, ami neki napokba tellett, miszerint Zeya nemcsak összeszedett és tudatos, hanem megalkuvás nélkül egyenes is.
Kilvardtól az ő válaszára érkező nagyszerűre azért cinikus félmosolyra húzódik a szája, ami akkor sem tűnik el, amikor az végig méri őt és Zeyát. A maga részéről nem annyira lelkes a sors laposztásáért és úgy érzi a vak játékba is csak blöffel tud beszállni. Persze fordulhat a lapjárás, de óvatosan kell játszani és nem szabad túlvállania magát. Ha kicsiben játszik a nagyok asztalánál, akkor ha szerencséje van jóformán tudomást sem vesznek majd róla. Így belegondolva Abogr is valami hasonlót tervezhet velük, mert az ő jelenléte valahol túl feltűnő lenne, míg három kis hatalmú valaki átsurranhat a nagyokra tervezett rácsok között. Meg ugye egy tisztet az ember nem áldoz be az ellenfél sorainak megbontására, egy gyalogot meg simán. Az amit Abogr mond a feladatról, az igazából tetszik is neki, meg nem is. Nyilván jól hangzik, hogy kardcsapás nélkül, de az azt feltételezi, hogy ha odáig fajul a dolog, akkor már régen rossz. A veszélyes meg ijesztő szavak meg önmagukért beszélnek. És az, hogy az elején csak felderítenek, az meg nyilván alap. Rodd nem hadvezér, de ennyit ő is tud, hogy az az alapja a terveknek.
Mikor elindulnak az emeletre az itthon lévőket előre engedi és Zeyával is ezt tenné, de látja rajta, hogy még van mit elrendeznie magában, ezért hagyja, hogy a sor végén ballagjon fel. A szoba elé érve azért előre engedi a nőt, részint megszokásból, részint, hogy amikor elmegy mellette bátorítólag megveregesse a vállát. Maga is furcsállja honnan jön a gesztus, de érzi, hogy ebből ő is erőt merít. Aztán mielőtt belépne még elképzeli, milyen arcot vágott hozzá Zeya, ha érzékelte egyáltalán és ettől picit azért jobb kedve lesz. Odabenn gyorsan körbe néz, majd a zsákját és a hangszerét a fel mellé támasztja és utána leül ő is. Érdeklődve várja Abogr terveit, részint, hogy megnézhesse a vak lapjait, részint hogy a konkrét tervek átgondolása szépen visszaszorítsa a zsigereiben még jelenlévő félelem maradványait.*
2283. hozzászólás ezen a helyszínen: Mágustorony
Üzenet elküldve: 2018-11-21 10:01:21
Üzenet elküldve: 2018-11-21 10:01:21
ÚJ
Rang: Tapasztalt játékos
IC üzenetek: 1793
OOC üzenetek: 64
Játékstílus: Vakmerő
IC üzenetek: 1793
OOC üzenetek: 64
Játékstílus: Vakmerő
//Waldran oposszuma és barátaik//
//Sötét gondolatok//
- Te ne haragudj rám.
*Ha lenne a háta mögött elegendő tapasztalat, akkor ő most nem kérne bocsánatot, hanem megelégedne azzal, hogy Nirs megteszi ezt. Sőt büszke lenne magára és a rafinériára, hogy sikerült elérnie azt, hogy az ő hibájából is az jöjjön ki, hogy ő tulajdonképpen olyan ártatlan, mint a ma született bárány.
Nirs válla fölött meglátja a madarat, először csak a periférián, majd oda is fordul, maga sem tudja, hogy miért. Közben fejében zakatolnak a gondolatok. És ezek a gondolatok lassan, de biztosan megfájdítják a fejét. A madárra már nem figyel, de Nirsre sem igazán.*
- Ja, ja... Igen. Igen.
*Válaszolja bávatagon a fiúnak, de nem is igazán tudja, hogy mire mond igent. Fejét két keze közé fogja, mintha próbálná összeroppantani tulajdon koponyáját, közben pedig bizonytalan léptekkel megy utána. Nem szokott fájni a feje, nem is emlékszik, hogy mikor volt utoljára része ebben az élményben, szóval most egészen letaglózza. Olyan érzése van, mintha egyszerre akarnák kinyomni a szemeit és kihúzni az összes fogát, miközben a torkát is szorongatják. Konkrétan az ájulás környékezi.*
- Nem érzem magam jól.
*Nyögi ki hirtelen és fogódzót keres, szinte vakon tapogatva maga körül, mert muszáj megkapaszkodnia ahhoz, hogy talpon tudjon maradni, máskülönben még összecsuklik. Nem is akar már bemenni a toronyba, nem is akar itt lenni, ez egy borzasztó hely, ami csak nagyon megzavarja a fejét, előbb rémeket látott, majd félrebeszélt, most meg ez a fejfájás, talán a hely üzen neki, hogy ideje lelépni innen.*
//Sötét gondolatok//
- Te ne haragudj rám.
*Ha lenne a háta mögött elegendő tapasztalat, akkor ő most nem kérne bocsánatot, hanem megelégedne azzal, hogy Nirs megteszi ezt. Sőt büszke lenne magára és a rafinériára, hogy sikerült elérnie azt, hogy az ő hibájából is az jöjjön ki, hogy ő tulajdonképpen olyan ártatlan, mint a ma született bárány.
Nirs válla fölött meglátja a madarat, először csak a periférián, majd oda is fordul, maga sem tudja, hogy miért. Közben fejében zakatolnak a gondolatok. És ezek a gondolatok lassan, de biztosan megfájdítják a fejét. A madárra már nem figyel, de Nirsre sem igazán.*
- Ja, ja... Igen. Igen.
*Válaszolja bávatagon a fiúnak, de nem is igazán tudja, hogy mire mond igent. Fejét két keze közé fogja, mintha próbálná összeroppantani tulajdon koponyáját, közben pedig bizonytalan léptekkel megy utána. Nem szokott fájni a feje, nem is emlékszik, hogy mikor volt utoljára része ebben az élményben, szóval most egészen letaglózza. Olyan érzése van, mintha egyszerre akarnák kinyomni a szemeit és kihúzni az összes fogát, miközben a torkát is szorongatják. Konkrétan az ájulás környékezi.*
- Nem érzem magam jól.
*Nyögi ki hirtelen és fogódzót keres, szinte vakon tapogatva maga körül, mert muszáj megkapaszkodnia ahhoz, hogy talpon tudjon maradni, máskülönben még összecsuklik. Nem is akar már bemenni a toronyba, nem is akar itt lenni, ez egy borzasztó hely, ami csak nagyon megzavarja a fejét, előbb rémeket látott, majd félrebeszélt, most meg ez a fejfájás, talán a hely üzen neki, hogy ideje lelépni innen.*
2282. hozzászólás ezen a helyszínen: Mágustorony
Üzenet elküldve: 2018-11-20 20:29:03
Üzenet elküldve: 2018-11-20 20:29:03
ÚJ
Rang: Haladó játékos
IC üzenetek: 377
OOC üzenetek: 5
Játékstílus: Vakmerő
IC üzenetek: 377
OOC üzenetek: 5
Játékstílus: Vakmerő
//Waldran oposszuma és barátaik//
//Sötét gondolatok//
*Magában füstölögve indul vissza, így persze esélye sincs, hogy holmi varjakra, vagy toporzékolásokra figyeljen. Dühíti, hogy nem kapott épkézláb választ, és az az érzése, hogy Aenae valamit nagyon titkolni akar előtte. Így aztán megint felmerül benne, hogy a lány bizony nem úgy érez iránta, ahogy ő, hiába volt az a jóleső kis vallomás tegnap este. Legott el is határozza, hogy erről nem kérdez többet. Úgy egyáltalán, egy darabig semmit nem kérdez. Nem is szól a lányhoz. Ezt megfelelő büntetésnek tartja. A nagy elhatározás persze csak addig tart, míg meg nem hallja maga mögött Aenae vékony kis hangját. Kicsit meg is nyugszik, amikor a lány múlt időben beszél arról a Pyctáról.*
- Jól van. Akkor ne vesszünk össze, hm? *megsimogatja a lány arcát* És ne haragudj, hogy goromba voltam, de hát nem esett jól, hogy Pyctának szólítottál.
*Észre sem veszi, hogy ő kér bocsánatot az egész incidensért. Bizros Aenae alakította így a helyzetet. Hiába, minden nő boszorkány.*
- De azt hiszem, hogy a türelemről még lenne mit tanulnod.
*Elneveti magát, és ezek után jó eséllyel békében térhetnek vissza Waldranhoz és Syvhez. Előbbi válaszára majdnem megrántja a vállát, de nem akar túl tiszteletlen lenni, így végül bólint.*
- Mi azért bemegyünk. Kíváncsi vagyok arra az öreg mókusra.
*Csak nincs olyan, hogy a torony ura még a tó partján elhangzott szavakra is figyel. Aztán Aenae-re néz.*
- Jössz, ugye?
//Sötét gondolatok//
*Magában füstölögve indul vissza, így persze esélye sincs, hogy holmi varjakra, vagy toporzékolásokra figyeljen. Dühíti, hogy nem kapott épkézláb választ, és az az érzése, hogy Aenae valamit nagyon titkolni akar előtte. Így aztán megint felmerül benne, hogy a lány bizony nem úgy érez iránta, ahogy ő, hiába volt az a jóleső kis vallomás tegnap este. Legott el is határozza, hogy erről nem kérdez többet. Úgy egyáltalán, egy darabig semmit nem kérdez. Nem is szól a lányhoz. Ezt megfelelő büntetésnek tartja. A nagy elhatározás persze csak addig tart, míg meg nem hallja maga mögött Aenae vékony kis hangját. Kicsit meg is nyugszik, amikor a lány múlt időben beszél arról a Pyctáról.*
- Jól van. Akkor ne vesszünk össze, hm? *megsimogatja a lány arcát* És ne haragudj, hogy goromba voltam, de hát nem esett jól, hogy Pyctának szólítottál.
*Észre sem veszi, hogy ő kér bocsánatot az egész incidensért. Bizros Aenae alakította így a helyzetet. Hiába, minden nő boszorkány.*
- De azt hiszem, hogy a türelemről még lenne mit tanulnod.
*Elneveti magát, és ezek után jó eséllyel békében térhetnek vissza Waldranhoz és Syvhez. Előbbi válaszára majdnem megrántja a vállát, de nem akar túl tiszteletlen lenni, így végül bólint.*
- Mi azért bemegyünk. Kíváncsi vagyok arra az öreg mókusra.
*Csak nincs olyan, hogy a torony ura még a tó partján elhangzott szavakra is figyel. Aztán Aenae-re néz.*
- Jössz, ugye?
2281. hozzászólás ezen a helyszínen: Mágustorony
Üzenet elküldve: 2018-11-20 18:17:33
Üzenet elküldve: 2018-11-20 18:17:33
ÚJ
Rang: Haladó játékos
IC üzenetek: 233
OOC üzenetek: 17
Játékstílus: Vakmerő
IC üzenetek: 233
OOC üzenetek: 17
Játékstílus: Vakmerő
//A csibészek//
*Arraele és az őt kivezető Kilvard felé rebben a tekintete, aztán szenvtelen arckifejezéssel nézi a vonulást néhány pillanatig. Rodd elkötelezi hát magát a homályos küldetés mellett, ezért úgy tűnik, Zeya marad egyedül húzódozónak. Tájékozatlansága visszaüt rá. Nyilván egyszerűbb lenne számára a döntés, ha nem esnének olyan távol ismereteitől a mágia világának közszájon forgó meséi és neves alakjai, de nem érinti érzékenyen, hogy emiatt jogosan némi népszerűtlenségre tesz szert. Nem kifejezetten okos vagy művelt, viszont tudása gyakorlatias és két lábbal áll a földön. Talán nehezebben teszi meg most az első lépést, ám ha egyszer elkötelezi magát valami mellett, akkor már nem fog meginogni, legalábbis nyomós ok nélkül. Ezért fontos, hogy merre viszi a döntése.
Csak egy szenvtelen pillantást vet a morgolódó Kilvard felé, de nyilvánvalóan nem kíván vele semmit közölni a férfi, mert akkor hangosabban mondaná, így hát Abogr irányába fordul vissza. Ha nem történne minden ilyen gyorsan, magától levonna bizonyos következtetéseket, ahogy megérzései már eddig is támadtak, de nem bánja, hogy a szándékot kereken kimondva hallhatja. Úgy érzi, Abogr is az a fajta, akinek kijelentései súllyal bírnak, ezért megnyugtatják. Titkon egy kicsit meghűl benne a vér, mikor elejtett szavakból olyan hatalmat ír le a mester, melyet Zeya felfogni is képtelen. Egy leheletnyit megnyúlik az arca. Épp azon kezdene töprengeni, hogy miért is lehet szükség Roddra és őrá ilyen hatalom mellett, ám a gondolat csírájával egyidőben érkezik a válasz. Majd egy leheletnyi méltatás, amin meglepetten pislog egyet, és néhány pillanatig kényelmetlenül érzi magát. Talán mert olyankor és olyantól érkezik, amikor és akitől a legkevésbé sem számít rá. Vagy csak nincs hozzászokva az ilyesmihez.
A maga érzelemmentes módján értékeli viszont a további elhangzó információkat. A legtöbb nem lepi meg, emiatt el sem tántorítja, de nagyrészt még mindig homályt tapogat a küldetés mibenlétével kapcsolatban. Maradnak a várakozó tekintetek, amiktől elmenekül az övé néhány pillanatra. El kell hát döntenie, hogy pusztán a személyek mellett le tudja-e tenni a voksát, bármire készüljenek. Ez vele szemben igen nehéz elvárás, tekintve, hogy általánosságban milyen negatívan vélekedik másokról. Nem tud azonban mit kezdeni azzal a bosszantó hanggal a mélyben, ami az ő esetében annyit jelent, hogy már döntött, ám úgy éli meg, mint akinek megint nincs lehetősége választani. Mert csak egy helyes döntés létezik. Csendes sóhajával elfakul előtte Lihanech távolban csillogó képe. Felemeli a fejét és határozottan bólint. Az egész nem tartott tovább néhány lélegzetvételnél, ám lehet, hogy épp most kanyarodott sorsa egy kedvezőtlen vég felé. Nincs fényes hangulatban, ezért ha teheti, nem beszél és utolsónak marad, hogy nyugodtan kiduzzoghassa magát, míg felérnek. Ez csak őrá tartozik. És a vén kecskére.
Abogr szobájába érve már ismét teljesen szenvtelen a felszínen és viszonylag fegyelmezettnek érzi magát a mélyben, bár ez egy örök harc. Mégis úgy érzi, félre tudja tenni, hogy arra koncentráljon, ami most fontos. Holmiját a szék mellé pakolja, ahová leültetik. Kalapjával bezárólag.*
*Arraele és az őt kivezető Kilvard felé rebben a tekintete, aztán szenvtelen arckifejezéssel nézi a vonulást néhány pillanatig. Rodd elkötelezi hát magát a homályos küldetés mellett, ezért úgy tűnik, Zeya marad egyedül húzódozónak. Tájékozatlansága visszaüt rá. Nyilván egyszerűbb lenne számára a döntés, ha nem esnének olyan távol ismereteitől a mágia világának közszájon forgó meséi és neves alakjai, de nem érinti érzékenyen, hogy emiatt jogosan némi népszerűtlenségre tesz szert. Nem kifejezetten okos vagy művelt, viszont tudása gyakorlatias és két lábbal áll a földön. Talán nehezebben teszi meg most az első lépést, ám ha egyszer elkötelezi magát valami mellett, akkor már nem fog meginogni, legalábbis nyomós ok nélkül. Ezért fontos, hogy merre viszi a döntése.
Csak egy szenvtelen pillantást vet a morgolódó Kilvard felé, de nyilvánvalóan nem kíván vele semmit közölni a férfi, mert akkor hangosabban mondaná, így hát Abogr irányába fordul vissza. Ha nem történne minden ilyen gyorsan, magától levonna bizonyos következtetéseket, ahogy megérzései már eddig is támadtak, de nem bánja, hogy a szándékot kereken kimondva hallhatja. Úgy érzi, Abogr is az a fajta, akinek kijelentései súllyal bírnak, ezért megnyugtatják. Titkon egy kicsit meghűl benne a vér, mikor elejtett szavakból olyan hatalmat ír le a mester, melyet Zeya felfogni is képtelen. Egy leheletnyit megnyúlik az arca. Épp azon kezdene töprengeni, hogy miért is lehet szükség Roddra és őrá ilyen hatalom mellett, ám a gondolat csírájával egyidőben érkezik a válasz. Majd egy leheletnyi méltatás, amin meglepetten pislog egyet, és néhány pillanatig kényelmetlenül érzi magát. Talán mert olyankor és olyantól érkezik, amikor és akitől a legkevésbé sem számít rá. Vagy csak nincs hozzászokva az ilyesmihez.
A maga érzelemmentes módján értékeli viszont a további elhangzó információkat. A legtöbb nem lepi meg, emiatt el sem tántorítja, de nagyrészt még mindig homályt tapogat a küldetés mibenlétével kapcsolatban. Maradnak a várakozó tekintetek, amiktől elmenekül az övé néhány pillanatra. El kell hát döntenie, hogy pusztán a személyek mellett le tudja-e tenni a voksát, bármire készüljenek. Ez vele szemben igen nehéz elvárás, tekintve, hogy általánosságban milyen negatívan vélekedik másokról. Nem tud azonban mit kezdeni azzal a bosszantó hanggal a mélyben, ami az ő esetében annyit jelent, hogy már döntött, ám úgy éli meg, mint akinek megint nincs lehetősége választani. Mert csak egy helyes döntés létezik. Csendes sóhajával elfakul előtte Lihanech távolban csillogó képe. Felemeli a fejét és határozottan bólint. Az egész nem tartott tovább néhány lélegzetvételnél, ám lehet, hogy épp most kanyarodott sorsa egy kedvezőtlen vég felé. Nincs fényes hangulatban, ezért ha teheti, nem beszél és utolsónak marad, hogy nyugodtan kiduzzoghassa magát, míg felérnek. Ez csak őrá tartozik. És a vén kecskére.
Abogr szobájába érve már ismét teljesen szenvtelen a felszínen és viszonylag fegyelmezettnek érzi magát a mélyben, bár ez egy örök harc. Mégis úgy érzi, félre tudja tenni, hogy arra koncentráljon, ami most fontos. Holmiját a szék mellé pakolja, ahová leültetik. Kalapjával bezárólag.*
1-20 , 21-40 , 41-60 , 61-80 , 81-100 , 101-120 , 121-140 , 141-160 , 161-180 , 181-200 , 201-220 , 221-240 , 241-260 , 261-280 , 281-300 , 301-320 , 321-340 , 341-360 , 361-380 , 381-400 , 401-420 , 421-440 , 441-460 , 461-480 , 481-500 , 501-520 , 521-540 , 541-560 , 561-580 , 581-600 , 601-620 , 621-640 , 641-660 , 661-680 , 681-700 , 701-720 , 721-740 , 741-760 , 761-780 , 781-800 , 801-820 , 821-840 , 841-860 , 861-880 , 881-900 , 901-920 , 921-940 , 941-960 , 961-980 , 981-1000 , 1001-1020 , 1021-1040 , 1041-1060 , 1061-1080 , 1081-1100 , 1101-1120 , 1121-1140 , 1141-1160 , 1161-1180 , 1181-1200 , 1201-1220 , 1221-1240 , 1241-1260 , 1261-1280 , 1281-1300 , 1301-1320 , 1321-1340 , 1341-1360 , 1361-1380 , 1381-1400 , 1401-1420 , 1421-1440 , 1441-1460 , 1461-1480 , 1481-1500 , 1501-1520 , 1521-1540 , 1541-1560 , 1561-1580 , 1581-1600 , 1601-1620 , 1621-1640 , 1641-1660 , 1661-1680 , 1681-1700 , 1701-1720 , 1721-1740 , 1741-1760 , 1761-1780 , 1781-1800 , 1801-1820 , 1821-1840 , 1841-1860 , 1861-1880 , 1881-1900 , 1901-1920 , 1921-1940 , 1941-1960 , 1961-1980 , 1981-2000 , 2001-2020 , 2021-2040 , 2041-2060 , 2061-2080 , 2081-2100 , 2101-2120 , 2121-2140 , 2141-2160 , 2161-2180 , 2181-2200 , 2201-2220 , 2221-2240 , 2241-2260 , 2261-2280 , 2281-2300 , 2301-2320 , 2321-2340 , 2341-2360 , 2361-2380 , 2381-2400 , 2401-2420 , 2421-2440 , 2441-2460 , 2461-2480 , 2481-2500 , 2501-2520 , 2521-2540 , 2541-2560 , 2561-2580 , 2581-2600 , 2601-2620 , 2621-2640 , 2641-2660 , 2661-2680 , 2681-2700 , 2701-2720 , 2721-2740 , 2741-2760 , 2761-2780 , 2781-2800 , 2801-2820 , 2821-2840 , 2841-2860 , 2861-2880 , 2881-2900 , 2901-2920 , 2921-2940 , 2941-2960 , 2961-2980 , 2981-3000 , 3001-3020 , 3021-3040 , 3041-3060 , 3061-3080 , 3081-3100 , 3101-3120 , 3121-3140 , 3141-3160 , 3161-3180 , 3181-3200 , 3201-3220 , 3221-3240 , 3241-3260 , 3261-3280 , 3281-3300 , 3301-3320 , 3321-3340 , 3341-3360 , 3361-3380 , 3381-3400 , 3401-3420 , 3421-3440 , 3441-3460 , 3461-3480 , 3481-3500 , 3501-3520 , 3505-3524