Külső területek - Mágustorony
Karaktered neve: --- Rangod: Nem bejelentkezett felhasználó Pénzed: --- arany
Varázsitalaid: Neked nincsenek varázsitalaid!
Herbária: Neked nincsenek varázsnövényeid!
Varázsitalaid: Neked nincsenek varázsitalaid!
Herbária: Neked nincsenek varázsnövényeid!
Üdvözlünk!
Ez itt a www.Lanawin.hu weboldal játéktere. Egy fórumos szerepjáték. Te nem vagy bejelentkezett állapotban, ezért nincs jogod ténykedni a fórumon. Csak olvasni tudod a hozzászólásokat, semmi mást. Ha szeretnéd kipróbálni milyen is a fórum valójában, átélni izgalmas kalandokat, varázslatokat tanulni, bájitalokat vásárolni, egyedi karaktert létrehozni, felszereléseket kovácsoltatni, vagy küldetéseket végrehajtani, akkor regisztrálj bátran, ne habozz. Miután regisztráltál, és beléptél minden funkciót elérhetsz. Lehetőséged lesz részt venni a mesékben, vagy csak spontán játszani a megalkotott, mesés világban. Felkutathatod a város rejtélyeit, és részese lehet egy olyan fórumos szerepjátéknak, ahol a játékosok kényelme, és a játék élvezete a legfontosabb.
Vissza a főoldalra!
<< Előző oldal - Mostani oldal: 103 (2041. - 2060. üzenet) - Első olvasatlan beíráshoz >>Oldal váltása: - Következő oldal >>
2060. hozzászólás ezen a helyszínen: Mágustorony
Üzenet elküldve: 2018-09-03 13:52:03
Üzenet elküldve: 2018-09-03 13:52:03
ÚJ
Rang: Tapasztalt játékos
IC üzenetek: 483
OOC üzenetek: 24
Játékstílus: Vakmerő
IC üzenetek: 483
OOC üzenetek: 24
Játékstílus: Vakmerő
//Vadvédbe//
*Mindannyian útra készek, de Isqeha úgy dönt, kihasználja még az alkalmat, és még egyszer körbenéz a Torony környékén és a tóparton, ha már végre eljutott ide.
Hiszen mennyit tervezgette, hányszor gondolkodott rajta, hogy meglátogatja a híres öreg mágus tornyát, és mennyire örült, amikor kiderült, mert Pyr elmondta a hírt Erdőmélyén: Pycta ide szervezi a találkozójukat, ide, a Toronyhoz.
Először azt hitte, direkt gondolta így, a tanácskozáson elhangzottak miatt. De aztán Pycta nagyon meglepődött, amikor szólt, hogy Pyrrel együtt ő is ismeri a druidák erejét sűrítő varázslatot, aminek hasznát vehetik akár még a maihhinek befogásánál is.
Persze végül is nem mesélte el neki, mert nem is volt rá alkalom, hogy Aryna megtanította rá, a különös, még a vadállatokat is megszelídítő füttyszóra és a varázsra.
De azt elmondta neki, hogy mágusnak mondták, a mágia erejét érezték benne mások, és hogy nem egyszer akarata ellenére furcsa dolgokat csinált. És mondta neki, hogy meg kell tudnia, mi történt, hogyan változott ez az erő benne, mióta megjelentek ezek a különös új istenek, és mondta neki hogy el akar végre menni, el kellene mennie a Toronyba, hogy a kérdéseire válaszokat kapjon.
~Vajon Pycta valóban elfelejtette volna, hogy a mágiatanulásról beszéltem neki? Azért csodálkozott? Vagy egyszerűen csak a szelídítős varázs miatt lepődött meg annyira? Nem, ez nem lehet véletlen! Direkt kellett hogy ide szervezze a találkozópontot!~ tűnődik, még mindig válaszokat próbálva kicsikarni a magában feltett kérdésekkel az eltűnt vezér szándékairól.
Azon is erősen gondolkodik, hogy az aranyakkal, amit a nyeregtáskában talált, még egyszer el kéne látogasson a Toronyba. Hiszen így most újra kifizethetné Abogrt, és tanulhatna további varázslatokat!
Hiszen semmi másra nem tud kilukadni, minthogy Pycta direkt hagyta itt ezeket az aranyakat, neki, Isqehának, a nyeregtáskába belecsempészve, mielőtt az éjszaka leple alatt búcsú nélkül felszállt Éjviharra, és Xauzurral, sőt talán Pyrrel együtt elhagyták az éjszakai táborhelyet.
~Márpedig, ha ez így van, akkor Pycta nagyon is tudta, hová megy, és miért, és mindezt az egészet nagyon is végiggondolta!~
Persze Isq már döntött: induljanak haza. És ezzel a többiek is egyetértenek. De legbelül, valamiért, mégis azt érzi: Pycta azt akarta volna, hogy menjenek el, hogyha kell, akkor nélküle, a Pusztára. És teljesítsék a küldetést.
~De most már mindegy...~ kár ezen rágódnia.
Az aranyak viszont... ~azt akarta, hogy költsem el őket, méghozzá mágiatanulásra! Biztos vagyok benne! Csak ezért hagyhatta itt...~ gondolkodik, és nem tud elég hálásan gondolni a vezérre.
~Valami van, amire nem jövünk rá, pedig rá kellene!~ morfondírozik tovább, de mindez végső soron mégis inkább arra sarkallja, hogy menjenek, haza Vadvédbe, és beszéljenek mielőbb Lyzendrával.
~Talán mindez az egész, Pycta hirtelen távozása is kapcsolatban lehet az artheniori lázongásokkal... Hiszen Kilvard is ilyesmiről beszélt... hogy a nagyok, a hatalommal bírók, a tenni akarók meg kell akadályozzák a káoszt és a széthullást. Hogy tenni kell ellene. Talán Pyctának emiatt kellett sietősen távoznia. Nem lehet tudni...~
Mindezeken gondolkodik, amíg végigbóklássza a tópartot, Baydéra várva, a Fehér Quartan orgonaszerű cserjéi és fehér bogyói és a Zardil fürtökben növő kék virágai után kajtatva. Persze először nem sok sikerrel jár, de ez nem szegi a kedvét, tudja, hogy csak az nem talál, aki nem is keres, de ha valaki elég elszántan keres, akkor előbb-utóbb talál valamit. No nem mindig azt, amit épp keres, de Isq jól tudja, soha nem lehet semmiből sem elég, mert mindig általában épp arra lesz hirtelen szükség, amiből a legkevesebb van, vagy amiből éppen kifogyott a készlete. Persze mindent lehet pótolni valami mással, de Isq ha csak lehet, begyűjti a gyógyító növényeket, amennyit tud, amerre csak jár. Pláne így, hogy hazatérnek Vadvédbe, és lesz majd alkalma megszárítani őket, mert a Füves pusztára persze nem biztos hogy magával hurcolná. Nem is beszélve arról, hogy nemsokára eljön a Színek és a Levelek hava, azután a Vizek hava, az őszi és téli szelekkel és a fagyokkal. Kevés olyan növény van, ami olyankor is megél, bár éppen akad, de Isq télen legtöbbször csak várhatja az új tavaszi gyűjtő körutat.
A kitartása pedig most is meghozza a gyümölcsét, vagyis pontosabban mondva a bogyóját, mert két Quartan bokrot is talál, úgyhogy mindegyikről szépen begyűjti a fehér bogyókat. Aztán tovább keresgél, de a Zardillal nincs ilyen szerencséje, bár egy virágot abból is talál a végén, és arról le is szedegeti gondosan a kék szirmokat.
Igyekszik megjegyezni a helyet, bár nem ment messzire, és a Quartan bokrok nincsenek is messze a Toronyhoz vezető úttól.
Aztán visszatér, de mivel Bayde úgyis szöszmötöl még valamivel, kis gondolkodás után, lelkifurdalás nélkül csak annyit mond Zarának:*
- Még egyszer felmegyek a Toronyba! Hamar megjárom, ígérem, sietek! *mondja, és ez is a feltett szándéka.
A Toronyban egyenesen a harmadik emeletre megy. A helyiség üres, a titokzatos ajtó pedig még mindig zárva.~Itt kell lennie... ide tettem vissza.~ keresi meg a tekercset Isq, és ott is van, igen, bár itt, a híres Abogr mester titokzatos tornyában a füvész azon sem lepődne meg, ha már nem találná ott a tekercset, ahová tette, sőt azon sem lepődne meg, ha azóta magának az egész polcnak nyoma veszett volna, vagy esetleg teljesen más rendben találná a rajta lévő pergameneket és tekercseket, mint legutóbb, és mondjuk az ősidők leghírhedtebb mágus összecsapásait leíró munkák lennének a polcon a víz varázslatok helyett. De szerencsére nem így van.
A keresett tekercset hamar megleli, és le is ül, hogy memorizálni kezdje a gyógyító varázslatot, és pontosan elolvasson mindent arról, hogyan használja fel a víz mágiájának erejét a varázsige, és mire kell ügyelni az elmondásakor.
Nagyon régóta szeretné megtanulni ezt a varázst, azóta, amióta látta, Eralil Namos hogyan gyógyít meg vele egy csúnyán vérző sebet úgy, hogy a varázslat után a sebnek semmi, de semmi nyoma nem maradt.
Nem tart sokáig a dolog, talán ha egy fertályórát tölt el a tanulással a harmadik emeleten. Mással nem foglalkozik, sem másik varázslattal, sem újabb olvasnivalóval. Nem akarja, hogy a végén még itt hagyják Zaráék, megunva a várakozást.
Ahogy készen van, feláll, kinyújtóztatja a tagjait, még egyszer körülnéz, mert igazán nem tudja, mikor lesz alkalma legközelebb újra eljönnie ide.
Azután, már meg sem nézve az aranyait, csak konstatálva az erszény súlykönnyebbedését, elégedetten a tanultakkal és egyben elégedetlenül, ha arra gondol, mi tudást kell még itt hagynia, szépen lelépeget a varázslépcsőn, és visszamegy Zaráékhoz. ~Amint tehetem, visszajövök ide!~ fogadja meg még magában azért.
Aztán, ha elindulnak, még meg-megakasztja az ingovány felé vezető utat egyszer-egyszer azzal, hogy elnézést kérve le-leszáll Shayennről, mert nem tudván ellenállni a késztetésnek, még begyűjt ezt-ezt az úton.
Olyan növényeket, amik csak errefelé, és az év ebben a szakában teremnek, és amiket majd elültethet a mocsári kertben odahaza.
Ha az ingoványon átvezető úthoz érnek, még ott is megáll időnként, hogy növényeket gyűjtsön be a lápban, leginkább persze olyanokat, amiket az út mellett talál.*
- Ha kilépünk, talán estére sikerül hazaérnünk. *mondja Baydénak és Zarának, rájuk nézve, majd kelet felé pillantva. ~Vajon mit fog mondani Lyz, ha hazaérünk?~ tűnődik, de hát ez majd úgyis elválik hamarosan.*
*Mindannyian útra készek, de Isqeha úgy dönt, kihasználja még az alkalmat, és még egyszer körbenéz a Torony környékén és a tóparton, ha már végre eljutott ide.
Hiszen mennyit tervezgette, hányszor gondolkodott rajta, hogy meglátogatja a híres öreg mágus tornyát, és mennyire örült, amikor kiderült, mert Pyr elmondta a hírt Erdőmélyén: Pycta ide szervezi a találkozójukat, ide, a Toronyhoz.
Először azt hitte, direkt gondolta így, a tanácskozáson elhangzottak miatt. De aztán Pycta nagyon meglepődött, amikor szólt, hogy Pyrrel együtt ő is ismeri a druidák erejét sűrítő varázslatot, aminek hasznát vehetik akár még a maihhinek befogásánál is.
Persze végül is nem mesélte el neki, mert nem is volt rá alkalom, hogy Aryna megtanította rá, a különös, még a vadállatokat is megszelídítő füttyszóra és a varázsra.
De azt elmondta neki, hogy mágusnak mondták, a mágia erejét érezték benne mások, és hogy nem egyszer akarata ellenére furcsa dolgokat csinált. És mondta neki, hogy meg kell tudnia, mi történt, hogyan változott ez az erő benne, mióta megjelentek ezek a különös új istenek, és mondta neki hogy el akar végre menni, el kellene mennie a Toronyba, hogy a kérdéseire válaszokat kapjon.
~Vajon Pycta valóban elfelejtette volna, hogy a mágiatanulásról beszéltem neki? Azért csodálkozott? Vagy egyszerűen csak a szelídítős varázs miatt lepődött meg annyira? Nem, ez nem lehet véletlen! Direkt kellett hogy ide szervezze a találkozópontot!~ tűnődik, még mindig válaszokat próbálva kicsikarni a magában feltett kérdésekkel az eltűnt vezér szándékairól.
Azon is erősen gondolkodik, hogy az aranyakkal, amit a nyeregtáskában talált, még egyszer el kéne látogasson a Toronyba. Hiszen így most újra kifizethetné Abogrt, és tanulhatna további varázslatokat!
Hiszen semmi másra nem tud kilukadni, minthogy Pycta direkt hagyta itt ezeket az aranyakat, neki, Isqehának, a nyeregtáskába belecsempészve, mielőtt az éjszaka leple alatt búcsú nélkül felszállt Éjviharra, és Xauzurral, sőt talán Pyrrel együtt elhagyták az éjszakai táborhelyet.
~Márpedig, ha ez így van, akkor Pycta nagyon is tudta, hová megy, és miért, és mindezt az egészet nagyon is végiggondolta!~
Persze Isq már döntött: induljanak haza. És ezzel a többiek is egyetértenek. De legbelül, valamiért, mégis azt érzi: Pycta azt akarta volna, hogy menjenek el, hogyha kell, akkor nélküle, a Pusztára. És teljesítsék a küldetést.
~De most már mindegy...~ kár ezen rágódnia.
Az aranyak viszont... ~azt akarta, hogy költsem el őket, méghozzá mágiatanulásra! Biztos vagyok benne! Csak ezért hagyhatta itt...~ gondolkodik, és nem tud elég hálásan gondolni a vezérre.
~Valami van, amire nem jövünk rá, pedig rá kellene!~ morfondírozik tovább, de mindez végső soron mégis inkább arra sarkallja, hogy menjenek, haza Vadvédbe, és beszéljenek mielőbb Lyzendrával.
~Talán mindez az egész, Pycta hirtelen távozása is kapcsolatban lehet az artheniori lázongásokkal... Hiszen Kilvard is ilyesmiről beszélt... hogy a nagyok, a hatalommal bírók, a tenni akarók meg kell akadályozzák a káoszt és a széthullást. Hogy tenni kell ellene. Talán Pyctának emiatt kellett sietősen távoznia. Nem lehet tudni...~
Mindezeken gondolkodik, amíg végigbóklássza a tópartot, Baydéra várva, a Fehér Quartan orgonaszerű cserjéi és fehér bogyói és a Zardil fürtökben növő kék virágai után kajtatva. Persze először nem sok sikerrel jár, de ez nem szegi a kedvét, tudja, hogy csak az nem talál, aki nem is keres, de ha valaki elég elszántan keres, akkor előbb-utóbb talál valamit. No nem mindig azt, amit épp keres, de Isq jól tudja, soha nem lehet semmiből sem elég, mert mindig általában épp arra lesz hirtelen szükség, amiből a legkevesebb van, vagy amiből éppen kifogyott a készlete. Persze mindent lehet pótolni valami mással, de Isq ha csak lehet, begyűjti a gyógyító növényeket, amennyit tud, amerre csak jár. Pláne így, hogy hazatérnek Vadvédbe, és lesz majd alkalma megszárítani őket, mert a Füves pusztára persze nem biztos hogy magával hurcolná. Nem is beszélve arról, hogy nemsokára eljön a Színek és a Levelek hava, azután a Vizek hava, az őszi és téli szelekkel és a fagyokkal. Kevés olyan növény van, ami olyankor is megél, bár éppen akad, de Isq télen legtöbbször csak várhatja az új tavaszi gyűjtő körutat.
A kitartása pedig most is meghozza a gyümölcsét, vagyis pontosabban mondva a bogyóját, mert két Quartan bokrot is talál, úgyhogy mindegyikről szépen begyűjti a fehér bogyókat. Aztán tovább keresgél, de a Zardillal nincs ilyen szerencséje, bár egy virágot abból is talál a végén, és arról le is szedegeti gondosan a kék szirmokat.
Igyekszik megjegyezni a helyet, bár nem ment messzire, és a Quartan bokrok nincsenek is messze a Toronyhoz vezető úttól.
Aztán visszatér, de mivel Bayde úgyis szöszmötöl még valamivel, kis gondolkodás után, lelkifurdalás nélkül csak annyit mond Zarának:*
- Még egyszer felmegyek a Toronyba! Hamar megjárom, ígérem, sietek! *mondja, és ez is a feltett szándéka.
A Toronyban egyenesen a harmadik emeletre megy. A helyiség üres, a titokzatos ajtó pedig még mindig zárva.~Itt kell lennie... ide tettem vissza.~ keresi meg a tekercset Isq, és ott is van, igen, bár itt, a híres Abogr mester titokzatos tornyában a füvész azon sem lepődne meg, ha már nem találná ott a tekercset, ahová tette, sőt azon sem lepődne meg, ha azóta magának az egész polcnak nyoma veszett volna, vagy esetleg teljesen más rendben találná a rajta lévő pergameneket és tekercseket, mint legutóbb, és mondjuk az ősidők leghírhedtebb mágus összecsapásait leíró munkák lennének a polcon a víz varázslatok helyett. De szerencsére nem így van.
A keresett tekercset hamar megleli, és le is ül, hogy memorizálni kezdje a gyógyító varázslatot, és pontosan elolvasson mindent arról, hogyan használja fel a víz mágiájának erejét a varázsige, és mire kell ügyelni az elmondásakor.
Nagyon régóta szeretné megtanulni ezt a varázst, azóta, amióta látta, Eralil Namos hogyan gyógyít meg vele egy csúnyán vérző sebet úgy, hogy a varázslat után a sebnek semmi, de semmi nyoma nem maradt.
Nem tart sokáig a dolog, talán ha egy fertályórát tölt el a tanulással a harmadik emeleten. Mással nem foglalkozik, sem másik varázslattal, sem újabb olvasnivalóval. Nem akarja, hogy a végén még itt hagyják Zaráék, megunva a várakozást.
Ahogy készen van, feláll, kinyújtóztatja a tagjait, még egyszer körülnéz, mert igazán nem tudja, mikor lesz alkalma legközelebb újra eljönnie ide.
Azután, már meg sem nézve az aranyait, csak konstatálva az erszény súlykönnyebbedését, elégedetten a tanultakkal és egyben elégedetlenül, ha arra gondol, mi tudást kell még itt hagynia, szépen lelépeget a varázslépcsőn, és visszamegy Zaráékhoz. ~Amint tehetem, visszajövök ide!~ fogadja meg még magában azért.
Aztán, ha elindulnak, még meg-megakasztja az ingovány felé vezető utat egyszer-egyszer azzal, hogy elnézést kérve le-leszáll Shayennről, mert nem tudván ellenállni a késztetésnek, még begyűjt ezt-ezt az úton.
Olyan növényeket, amik csak errefelé, és az év ebben a szakában teremnek, és amiket majd elültethet a mocsári kertben odahaza.
Ha az ingoványon átvezető úthoz érnek, még ott is megáll időnként, hogy növényeket gyűjtsön be a lápban, leginkább persze olyanokat, amiket az út mellett talál.*
- Ha kilépünk, talán estére sikerül hazaérnünk. *mondja Baydénak és Zarának, rájuk nézve, majd kelet felé pillantva. ~Vajon mit fog mondani Lyz, ha hazaérünk?~ tűnődik, de hát ez majd úgyis elválik hamarosan.*
2059. hozzászólás ezen a helyszínen: Mágustorony
Üzenet elküldve: 2018-09-01 21:09:22
Üzenet elküldve: 2018-09-01 21:09:22
ÚJ
Rang: Játékos
IC üzenetek: 143
OOC üzenetek: 2
Játékstílus: Vakmerő
IC üzenetek: 143
OOC üzenetek: 2
Játékstílus: Vakmerő
//Noidana Renthara//
*Most, hogy elköszönt a többiektől, és a fontosabb dolgokat odaadta neki, nekivághat az útnak. Túl gyenge és esetlen tündér ő, hogy azok a holmik megvédjék- talán még saját magát csapná meg az ostorral-, viszont a többiek a küldetés során hasznát vehetik. Ahova megy, oda a nagy kabátja kell, hogy el tudjon bújni alá, és ismerni kell a kis sikátorokat.
Ám szinte el sem indul, máris egy vidám tündérlányt pillant meg, amint szökdécselve a torony felé tart. Nem igazán bírja ki, hogy ne szólítsa le, úgy van vele, hogy nem sokban befolyásolhatja a terveit. Egy fajtárs pedig bizony fajtárs.*
- Azt mondják, hogy nagyon mogorva a mester.
*Közelíti meg óvatosan a lányt, nehogy az megijedjen tőle, hiszen pontosan tudja, hogy fajának egyes tagjai milyen félénk és ártatlan tud lenni.*
*Most, hogy elköszönt a többiektől, és a fontosabb dolgokat odaadta neki, nekivághat az útnak. Túl gyenge és esetlen tündér ő, hogy azok a holmik megvédjék- talán még saját magát csapná meg az ostorral-, viszont a többiek a küldetés során hasznát vehetik. Ahova megy, oda a nagy kabátja kell, hogy el tudjon bújni alá, és ismerni kell a kis sikátorokat.
Ám szinte el sem indul, máris egy vidám tündérlányt pillant meg, amint szökdécselve a torony felé tart. Nem igazán bírja ki, hogy ne szólítsa le, úgy van vele, hogy nem sokban befolyásolhatja a terveit. Egy fajtárs pedig bizony fajtárs.*
- Azt mondják, hogy nagyon mogorva a mester.
*Közelíti meg óvatosan a lányt, nehogy az megijedjen tőle, hiszen pontosan tudja, hogy fajának egyes tagjai milyen félénk és ártatlan tud lenni.*
2058. hozzászólás ezen a helyszínen: Mágustorony
Üzenet elküldve: 2018-08-30 00:22:07
Üzenet elküldve: 2018-08-30 00:22:07
ÚJ
Rang: Tapasztalt játékos
IC üzenetek: 406
OOC üzenetek: 6
Játékstílus: Vakmerő
IC üzenetek: 406
OOC üzenetek: 6
Játékstílus: Vakmerő
//Maihhin vadászat//
//Isqeha, Bayde//
- No, örülök, hogy ebben mind egyetértünk. Ha sikerül kicsit jobban összeszedni a csapatot, esetleg majd újra nekifuthatunk.
*Hiába, minden nem sikerülhet, bár a kudarcnál sokkal inkább zavarja vezérük és Ert távozása. Ő is a lovához lép, hogy megigazítsa rajta a nyerget majd könnyed mozdulattal felpattanjon rá, és a többiek mellé lépdeljen a kanca hátán.*
- Eh, valóban! *Bólogat Bayde szavaira, bár az ő arca sokkal komorabb. A tó túloldalán fekvő város az ő otthona is, azonban kisit sem vágyik vissza. Na jó, talán kíváncsiságból, mi lett azóta az ottaniakkal, de... Jobb kihagyni azt a látogatást, amíg lehet.*
- Biztos nincs itt Xauzur valahol? Vagy ha mégis, visszatalál majd? Kár lenne érte...
*Bár okos állat, nagyon is, na meg biztosan nem esne baja.*
~Eh, szép is lenne, ha nem tudna boldogulni...~
- Na, indulhatunk?
//Isqeha, Bayde//
- No, örülök, hogy ebben mind egyetértünk. Ha sikerül kicsit jobban összeszedni a csapatot, esetleg majd újra nekifuthatunk.
*Hiába, minden nem sikerülhet, bár a kudarcnál sokkal inkább zavarja vezérük és Ert távozása. Ő is a lovához lép, hogy megigazítsa rajta a nyerget majd könnyed mozdulattal felpattanjon rá, és a többiek mellé lépdeljen a kanca hátán.*
- Eh, valóban! *Bólogat Bayde szavaira, bár az ő arca sokkal komorabb. A tó túloldalán fekvő város az ő otthona is, azonban kisit sem vágyik vissza. Na jó, talán kíváncsiságból, mi lett azóta az ottaniakkal, de... Jobb kihagyni azt a látogatást, amíg lehet.*
- Biztos nincs itt Xauzur valahol? Vagy ha mégis, visszatalál majd? Kár lenne érte...
*Bár okos állat, nagyon is, na meg biztosan nem esne baja.*
~Eh, szép is lenne, ha nem tudna boldogulni...~
- Na, indulhatunk?
2057. hozzászólás ezen a helyszínen: Mágustorony
Üzenet elküldve: 2018-08-28 14:10:16
Üzenet elküldve: 2018-08-28 14:10:16
ÚJ
Rang: Tapasztalt játékos
IC üzenetek: 483
OOC üzenetek: 24
Játékstílus: Vakmerő
IC üzenetek: 483
OOC üzenetek: 24
Játékstílus: Vakmerő
//Maihhin vadászat, olvasópróba//
//Bayde, Zara//
- Hát igen. *ennél többet nem fűz hozzá Zara és Bayde toroknyiszálós és megdicsőülős veszélyecseteléséhez, főként mert hasonlókat gondolt maga is végig, és különben is döntött már.*
- Igen... biztosan. Biztos vagyok benne. *mondja Xauzur kapcsán aztán komolyan.*
- Nem láttam azóta Xauzurt sem, amióta felfedeztük, hogy eltűnt. *~Képtelenség, hogy Pycta Xauzurt is szó nélkül magára hagyta volna...~*
- Úgy, ahogyan benneteket? Ezt sem tudtad volna elképzelni... *szól odabenn egy gonosz kis hangocska, de Isq elhessegeti magától. Semmi kedve apró kis démonokat nevelgetni magában, keressenek maguknak másutt búvóhelyet. ~Nem, vele kellett hogy menjen!~
De azért döbbent felismeréssel érez némi kesernyés utóízű sóvárgást Bayde kérdésében. ~Azt hiszem Pycta egy kicsit... kisajátította őt.~ gondolja szomorúan.
Mindenesetre azok után, hogy az ezüsthajú eltűnt, és egyik percről a másikra itt hagyta őket, és Pyr is elment ővele, vagy csak utána indult, ~vagy ki tudja, talán csupán nekikeseredett Pycta távozásán, hiszen mennyire odavolt érte! Nekünk is csalódás, ő meg majdnem még gyerek... áh, hagyd ezt az egészet!~ meg Seles és Leon is visszafordultak, no meg Ert is kijelentette, hogy itt hagyja a megmaradt csapatot, azok után most tessék: hárman most több mindenben egészen egyetértenek.
Isq komolyan meg van lepődve, mert akkor azért mégiscsak... hát igen.
Mert ugye bátran vitázhatnának is, végül is, győzködhetnék egymást, meg elbíbelődhetnének azzal, hogy ki döntsön, és melyik kettőnek kell szót fogadnia a harmadiknak, szétválhatnának, esetleg itt hagyhatnák egymást, és mindegyikük a maga külön útjára térne, de nem.
~Ez... ez egészen üdítő!~ gondolja Isqeha, és elvigyorodik, mert szó ami szó, nem mondhatni, hogy eddig folyton együtt lógott volna Baydéval vagy Zarával, és hogy országos nagy cimborák lennének, és persze ettől a nagy egyetértéstől nyilván nem is lesznek azok, de azért egy kis vita vagy nézeteltérés nélkül, csak így, minden izgalom és adrenalin löket hiányában elindulni... egészen újszerű élmény lesz az elmúlt órák után.*
- Ebbe eddig nem is gondoltunk bele *mondja válaszul Baydénak vigyorogva a tó túlsó oldalára repülő, egészen Lihanechig érő nosztalgiázására.*
- Talán majd legközelebb... egyszer akár még szívesen veled is tartok. Persze csak ha nem bánod. *teszi hozzá.*
- Csak párszor, de jártam már Lihanechben, akkor, amikor lementem a faluból eladni, meg beszerezni ezt-azt. *vigyorog, mert nem sűrűn látta még Baydét pironkodni, és lám, nem lehet nem észrevenni rajta a hazagondolást. ~Talán még egyszer azt is megkérdezem tőle, miért is jött el otthonról... és talán egyszer el is mondja. Vagy nem.~ vigyorog, de már csak magában, mert nem akarja még jobban zavarba hozni Baydét.*
- Szedelőzködjünk! *ismétli meg inkább ráhagyó komolysággal Bayde szavait, Zarára néz vigyorogva, aztán a lovakhoz indul.
Bár az előbb már felszíjazott és meghúzott mindent Shayennen, most gyorsan újra végigfutja a dolgokat. Az a dudor a nyeregtáska egyik bugyránál, amin most megint megakad a szeme, már odafenn a Toronyban is feltűnt neki. Odanyúl, és megtapogatja. ~Idegen. Mi a fenét tettem ide?~ kezd zavart érezni, és csak megnézi, kibontva, hogy mi is van ott.
Amikor kézbe veszi, kiszedve, akkor azért elhűl, mert egy súlyos bőrerszényt talál, tele aranyakkal. ~Mia... Pycta!! Ide tette, mielőtt elment?? Máshogy nem történhetett!!~ hirtelen azt sem tudja, mit csináljon. Végül visszateszi az erszényt ugyanoda a fejét vakarva. ~Majd Lyzendrával megbeszélem! Vissza kell adni neki!~
Aztán szó nélkül fellendül a feketetarkára, még egy pillantást vet a Torony irányába, aztán az ingovány felé fordítja az állatot. És ha a másik kettő is készen áll, elindul, haza, Vadvédbe.*
//Bayde, Zara//
- Hát igen. *ennél többet nem fűz hozzá Zara és Bayde toroknyiszálós és megdicsőülős veszélyecseteléséhez, főként mert hasonlókat gondolt maga is végig, és különben is döntött már.*
- Igen... biztosan. Biztos vagyok benne. *mondja Xauzur kapcsán aztán komolyan.*
- Nem láttam azóta Xauzurt sem, amióta felfedeztük, hogy eltűnt. *~Képtelenség, hogy Pycta Xauzurt is szó nélkül magára hagyta volna...~*
- Úgy, ahogyan benneteket? Ezt sem tudtad volna elképzelni... *szól odabenn egy gonosz kis hangocska, de Isq elhessegeti magától. Semmi kedve apró kis démonokat nevelgetni magában, keressenek maguknak másutt búvóhelyet. ~Nem, vele kellett hogy menjen!~
De azért döbbent felismeréssel érez némi kesernyés utóízű sóvárgást Bayde kérdésében. ~Azt hiszem Pycta egy kicsit... kisajátította őt.~ gondolja szomorúan.
Mindenesetre azok után, hogy az ezüsthajú eltűnt, és egyik percről a másikra itt hagyta őket, és Pyr is elment ővele, vagy csak utána indult, ~vagy ki tudja, talán csupán nekikeseredett Pycta távozásán, hiszen mennyire odavolt érte! Nekünk is csalódás, ő meg majdnem még gyerek... áh, hagyd ezt az egészet!~ meg Seles és Leon is visszafordultak, no meg Ert is kijelentette, hogy itt hagyja a megmaradt csapatot, azok után most tessék: hárman most több mindenben egészen egyetértenek.
Isq komolyan meg van lepődve, mert akkor azért mégiscsak... hát igen.
Mert ugye bátran vitázhatnának is, végül is, győzködhetnék egymást, meg elbíbelődhetnének azzal, hogy ki döntsön, és melyik kettőnek kell szót fogadnia a harmadiknak, szétválhatnának, esetleg itt hagyhatnák egymást, és mindegyikük a maga külön útjára térne, de nem.
~Ez... ez egészen üdítő!~ gondolja Isqeha, és elvigyorodik, mert szó ami szó, nem mondhatni, hogy eddig folyton együtt lógott volna Baydéval vagy Zarával, és hogy országos nagy cimborák lennének, és persze ettől a nagy egyetértéstől nyilván nem is lesznek azok, de azért egy kis vita vagy nézeteltérés nélkül, csak így, minden izgalom és adrenalin löket hiányában elindulni... egészen újszerű élmény lesz az elmúlt órák után.*
- Ebbe eddig nem is gondoltunk bele *mondja válaszul Baydénak vigyorogva a tó túlsó oldalára repülő, egészen Lihanechig érő nosztalgiázására.*
- Talán majd legközelebb... egyszer akár még szívesen veled is tartok. Persze csak ha nem bánod. *teszi hozzá.*
- Csak párszor, de jártam már Lihanechben, akkor, amikor lementem a faluból eladni, meg beszerezni ezt-azt. *vigyorog, mert nem sűrűn látta még Baydét pironkodni, és lám, nem lehet nem észrevenni rajta a hazagondolást. ~Talán még egyszer azt is megkérdezem tőle, miért is jött el otthonról... és talán egyszer el is mondja. Vagy nem.~ vigyorog, de már csak magában, mert nem akarja még jobban zavarba hozni Baydét.*
- Szedelőzködjünk! *ismétli meg inkább ráhagyó komolysággal Bayde szavait, Zarára néz vigyorogva, aztán a lovakhoz indul.
Bár az előbb már felszíjazott és meghúzott mindent Shayennen, most gyorsan újra végigfutja a dolgokat. Az a dudor a nyeregtáska egyik bugyránál, amin most megint megakad a szeme, már odafenn a Toronyban is feltűnt neki. Odanyúl, és megtapogatja. ~Idegen. Mi a fenét tettem ide?~ kezd zavart érezni, és csak megnézi, kibontva, hogy mi is van ott.
Amikor kézbe veszi, kiszedve, akkor azért elhűl, mert egy súlyos bőrerszényt talál, tele aranyakkal. ~Mia... Pycta!! Ide tette, mielőtt elment?? Máshogy nem történhetett!!~ hirtelen azt sem tudja, mit csináljon. Végül visszateszi az erszényt ugyanoda a fejét vakarva. ~Majd Lyzendrával megbeszélem! Vissza kell adni neki!~
Aztán szó nélkül fellendül a feketetarkára, még egy pillantást vet a Torony irányába, aztán az ingovány felé fordítja az állatot. És ha a másik kettő is készen áll, elindul, haza, Vadvédbe.*
2056. hozzászólás ezen a helyszínen: Mágustorony
Üzenet elküldve: 2018-08-27 20:23:19
Üzenet elküldve: 2018-08-27 20:23:19
ÚJ
Rang: Haladó játékos
IC üzenetek: 155
OOC üzenetek: 3
Játékstílus: Vakmerő
IC üzenetek: 155
OOC üzenetek: 3
Játékstílus: Vakmerő
//Maihhin vadászat//
//Isqeha, Zara//
*Talán szerencsésebb lenne, ha Isqeha nem járogatna be ebbe a toronyba, mert csak rossz hírekkel tér vissza. Például azzal, hogy a toronybéli mágus szerint ha elvállalnak valami veszélyesnek látszó feladatot az tulajdonképpen nekik jó, nekik kéne hálásnak lenni a megtiszteltetéséért.*
- Ja... *helyesel Zara észrevételére* Ha jobban belegondolok, igazán szép tőle, hogy a dicsőséget és persze a veszélyt is átengedné nekünk nagylelkűen, de félek, furdalna a lelkiismeret, hogy eloroztam előle. Dicsőüljön csak meg a nagy veszélyben!
*Itt még vigyorog kárörvendően, de amikor Pycta kerül szóba, azért csak elkomorodik. Az tény, hogy sohasem voltak barátok, sőt, valószínűleg végig idegenek maradtak egymásnak, míg egy fedél alatt éltek a Vadvéden. De egy pillanatig sem örül a távozásának. Az értékeit és érdemeit Bajdi fel- és elismerte, úgyhogy érzékeny veszteségnek érzi Pycta hiányát. Ennek hangot is ad, még ha eléggé sajátos módon is.*
- Gondolom Xauzurt is magával vitte...
*Most, hogy a tündér távoztával hárman maradtak, biztosan nehezebb lenne az eredeti küldetést végrehajtani. De Bajdi szerint nem lehetetlen, csupán alaposan meg kell szervezni, minden apróságra odafigyelni... és neki lehetőség szerint nem alduni addig, míg a maihhin a thargoknál nincs. Hát, lehet, hogy mégsem kéne erőltetni...*
- Menjünk. *sóhajt egyet, miután nemcsak Isqeha, de Zara is arra hajlik, hogy okosabb lenne hazatérni. Elindul, hogy lova után nézzen, közben a torony felé pillant. És a tó túlsó partja felé.*
- Tudjátok, hogy nagyon rég nem voltam ilyen közel az otthonomhoz?
*Kis pironkodással néz a másik kettőre.*
- Úgy értem, a régi otthonomhoz. Eh, mindegy, szedelőzködjünk!
//Isqeha, Zara//
*Talán szerencsésebb lenne, ha Isqeha nem járogatna be ebbe a toronyba, mert csak rossz hírekkel tér vissza. Például azzal, hogy a toronybéli mágus szerint ha elvállalnak valami veszélyesnek látszó feladatot az tulajdonképpen nekik jó, nekik kéne hálásnak lenni a megtiszteltetéséért.*
- Ja... *helyesel Zara észrevételére* Ha jobban belegondolok, igazán szép tőle, hogy a dicsőséget és persze a veszélyt is átengedné nekünk nagylelkűen, de félek, furdalna a lelkiismeret, hogy eloroztam előle. Dicsőüljön csak meg a nagy veszélyben!
*Itt még vigyorog kárörvendően, de amikor Pycta kerül szóba, azért csak elkomorodik. Az tény, hogy sohasem voltak barátok, sőt, valószínűleg végig idegenek maradtak egymásnak, míg egy fedél alatt éltek a Vadvéden. De egy pillanatig sem örül a távozásának. Az értékeit és érdemeit Bajdi fel- és elismerte, úgyhogy érzékeny veszteségnek érzi Pycta hiányát. Ennek hangot is ad, még ha eléggé sajátos módon is.*
- Gondolom Xauzurt is magával vitte...
*Most, hogy a tündér távoztával hárman maradtak, biztosan nehezebb lenne az eredeti küldetést végrehajtani. De Bajdi szerint nem lehetetlen, csupán alaposan meg kell szervezni, minden apróságra odafigyelni... és neki lehetőség szerint nem alduni addig, míg a maihhin a thargoknál nincs. Hát, lehet, hogy mégsem kéne erőltetni...*
- Menjünk. *sóhajt egyet, miután nemcsak Isqeha, de Zara is arra hajlik, hogy okosabb lenne hazatérni. Elindul, hogy lova után nézzen, közben a torony felé pillant. És a tó túlsó partja felé.*
- Tudjátok, hogy nagyon rég nem voltam ilyen közel az otthonomhoz?
*Kis pironkodással néz a másik kettőre.*
- Úgy értem, a régi otthonomhoz. Eh, mindegy, szedelőzködjünk!
2055. hozzászólás ezen a helyszínen: Mágustorony
Üzenet elküldve: 2018-08-27 15:11:50
Üzenet elküldve: 2018-08-27 15:11:50
ÚJ
Rang: Tapasztalt játékos
IC üzenetek: 406
OOC üzenetek: 6
Játékstílus: Vakmerő
IC üzenetek: 406
OOC üzenetek: 6
Játékstílus: Vakmerő
//Maihhin vadászat//
//Isqeha, Bayde//
*Isqeha válaszára csak mereven bólogat. Érti ő, de azért valahol mégsem. Legalább szólhatott volna nekik, hogy elmegy, nem csak így fogja magát, és világgá megy! Mérges rá, mert úgy gondolja, ennyivel azért tartozott volna nekik, habár haragja mögött inkább sajnálat áll, mintsem valódi sértettség.
Tovább nem is firtatja Pycta témáját, még a végén felkapná a vizet és a vezér után rohanna, hogy a fülénél fogva rángassa vissza.*
- Dicsőséggel aztán sokra megy az ember... Most nem azért, de nekem ez nem kerek.
*Váll rándítva néz a két férfira, hogy azok mit felelnek.*
- Ha ilyen homályosan közölt csak dolgokat, talán nem ártana kérdezősködni felőle. Én sem vállaltam el sosem olyan munkát, amiről nem tudom a felét, és nem azért mert én olyan jótét lélek lennék, hogy sajnálnám bárkinek is elnyisszantani a torkát egy zsák aranyért. Hanem mert baromi könnyen a visszájára fordulhat a dolog, és lehet, hogy holnap az én torkom nyisszantják el álmomban.
*Talán a legjobb megoldás valóban az, ha visszamennek, és nyugodtabban átgondolják az egészet, úgy dönteni is könnyebb lesz, mihez kezdjenek most.*
//Isqeha, Bayde//
*Isqeha válaszára csak mereven bólogat. Érti ő, de azért valahol mégsem. Legalább szólhatott volna nekik, hogy elmegy, nem csak így fogja magát, és világgá megy! Mérges rá, mert úgy gondolja, ennyivel azért tartozott volna nekik, habár haragja mögött inkább sajnálat áll, mintsem valódi sértettség.
Tovább nem is firtatja Pycta témáját, még a végén felkapná a vizet és a vezér után rohanna, hogy a fülénél fogva rángassa vissza.*
- Dicsőséggel aztán sokra megy az ember... Most nem azért, de nekem ez nem kerek.
*Váll rándítva néz a két férfira, hogy azok mit felelnek.*
- Ha ilyen homályosan közölt csak dolgokat, talán nem ártana kérdezősködni felőle. Én sem vállaltam el sosem olyan munkát, amiről nem tudom a felét, és nem azért mert én olyan jótét lélek lennék, hogy sajnálnám bárkinek is elnyisszantani a torkát egy zsák aranyért. Hanem mert baromi könnyen a visszájára fordulhat a dolog, és lehet, hogy holnap az én torkom nyisszantják el álmomban.
*Talán a legjobb megoldás valóban az, ha visszamennek, és nyugodtabban átgondolják az egészet, úgy dönteni is könnyebb lesz, mihez kezdjenek most.*
2054. hozzászólás ezen a helyszínen: Mágustorony
Üzenet elküldve: 2018-08-27 12:51:10
Üzenet elküldve: 2018-08-27 12:51:10
ÚJ
Rang: Kezdő játékos
IC üzenetek: 1
OOC üzenetek: 0
Játékstílus: Szelíd
IC üzenetek: 1
OOC üzenetek: 0
Játékstílus: Szelíd
//Szárnyatlan Ertatsnoy//
*Mindig is élénken érdeklődött a világ különös dolgai iránt, a kíváncsiság elég hajtóerőnek bizonyult ahhoz, hogy egészen a Lihanechi tó partjáig vigye a különös kis teremtményt. Vizen lebegő torony, még mit nem! A saját szemével kell látnia a világítótornyot, amit az istenek száműztek a kikötőből. Azt beszélik egy zsémbes vén mester is lakik benne, ha meg nem halt azóta az örge, hogy Noidana hallotta hírét. Még akár ez is megtörténhetett időközben, ám előbb utóbb ki fog derülni hogyan is van ez, s mennyi valóságalapja van ennek az egésznek. Egy bolondos (és részeges) törpe mesélt neki róla, lehet hiba volt hitelt adni szavainak, azonban ezt csak egy módon derítheti ki.
Nem tartva attól hogy nem várt társasága akad, szórakozottan szökdécsel saját útján. Szürke utazóköpenyéz hanyagul átvetette parányi vállain, így kristályokkal és egyéb fénylő kacatokkal tarkított ruhája jól láthatóvá teszi. Selymes, lila hajkoronája most is puhán fogja körbe törékeny alakját. Nincs sürgős dolga, így nem mulaszt el időt szánni arra, hogy megálljon ha épp meglát valami számára érdekes dolgot. Virágot, csillogó ásványt, követ, fürge gyíkot.*
*Mindig is élénken érdeklődött a világ különös dolgai iránt, a kíváncsiság elég hajtóerőnek bizonyult ahhoz, hogy egészen a Lihanechi tó partjáig vigye a különös kis teremtményt. Vizen lebegő torony, még mit nem! A saját szemével kell látnia a világítótornyot, amit az istenek száműztek a kikötőből. Azt beszélik egy zsémbes vén mester is lakik benne, ha meg nem halt azóta az örge, hogy Noidana hallotta hírét. Még akár ez is megtörténhetett időközben, ám előbb utóbb ki fog derülni hogyan is van ez, s mennyi valóságalapja van ennek az egésznek. Egy bolondos (és részeges) törpe mesélt neki róla, lehet hiba volt hitelt adni szavainak, azonban ezt csak egy módon derítheti ki.
Nem tartva attól hogy nem várt társasága akad, szórakozottan szökdécsel saját útján. Szürke utazóköpenyéz hanyagul átvetette parányi vállain, így kristályokkal és egyéb fénylő kacatokkal tarkított ruhája jól láthatóvá teszi. Selymes, lila hajkoronája most is puhán fogja körbe törékeny alakját. Nincs sürgős dolga, így nem mulaszt el időt szánni arra, hogy megálljon ha épp meglát valami számára érdekes dolgot. Virágot, csillogó ásványt, követ, fürge gyíkot.*
2053. hozzászólás ezen a helyszínen: Mágustorony
Üzenet elküldve: 2018-08-26 15:50:42
Üzenet elküldve: 2018-08-26 15:50:42
ÚJ
Rang: Játékos
IC üzenetek: 305
OOC üzenetek: 3
Játékstílus: Vakmerő
IC üzenetek: 305
OOC üzenetek: 3
Játékstílus: Vakmerő
//Rinald//
*Emberek. Csupa vak teremtmény, kiknek önnön boldogulása sokkal fontosabb, mint a világ alakulása. Ő már csak tudja, egy volt közülük. Talán ezért is halad a világ a pusztulás felé. Ám neki mégis bizadalma volt a fiúban. A Toronynak szüksége van szolgálókra, neki is az lett volna a végső célja, hogy maga mellé vegye a fiút. Úgy tűnik azonban, hogy ezzel mellé fogott.*
-Bizonyára. Ég veled.
*Biccent a távozó Isqeha felé sóhajtva, majd ismét az asztal mögé ülepszik.*
//A feladat//
*Előkotorja az üres pergament és a lúdtollat. Szórakozottan forgatja a kezében az íróeszközt és Abogr üzenetén gondolkodik.*
~Worenth, Kagan, Nestar, Lorew.~
*Érthetetlen. Mi szüksége van a Mesternek ezekre az emberekre? Előredől ültében és az üres papírost kezdi vizsgálni. Semmi, látszatra. Nem fogja Tanácsra hívni őket, erre egyáltalán nem kapott felhatalmazást. No de minek a papír? Legyen hát, megkeresi a Tanácstagokat. Hogy élnek-e vagy haltak, az majd elválik.
Felegyenesedik a székről, a gyertyát pedig ujjával oltja. Kezébe veszi a botot, majd kilép az ajtón.*
*Emberek. Csupa vak teremtmény, kiknek önnön boldogulása sokkal fontosabb, mint a világ alakulása. Ő már csak tudja, egy volt közülük. Talán ezért is halad a világ a pusztulás felé. Ám neki mégis bizadalma volt a fiúban. A Toronynak szüksége van szolgálókra, neki is az lett volna a végső célja, hogy maga mellé vegye a fiút. Úgy tűnik azonban, hogy ezzel mellé fogott.*
-Bizonyára. Ég veled.
*Biccent a távozó Isqeha felé sóhajtva, majd ismét az asztal mögé ülepszik.*
//A feladat//
*Előkotorja az üres pergament és a lúdtollat. Szórakozottan forgatja a kezében az íróeszközt és Abogr üzenetén gondolkodik.*
~Worenth, Kagan, Nestar, Lorew.~
*Érthetetlen. Mi szüksége van a Mesternek ezekre az emberekre? Előredől ültében és az üres papírost kezdi vizsgálni. Semmi, látszatra. Nem fogja Tanácsra hívni őket, erre egyáltalán nem kapott felhatalmazást. No de minek a papír? Legyen hát, megkeresi a Tanácstagokat. Hogy élnek-e vagy haltak, az majd elválik.
Felegyenesedik a székről, a gyertyát pedig ujjával oltja. Kezébe veszi a botot, majd kilép az ajtón.*
2052. hozzászólás ezen a helyszínen: Mágustorony
Üzenet elküldve: 2018-08-26 10:46:02
Üzenet elküldve: 2018-08-26 10:46:02
ÚJ
Rang: Tapasztalt játékos
IC üzenetek: 483
OOC üzenetek: 24
Játékstílus: Vakmerő
IC üzenetek: 483
OOC üzenetek: 24
Játékstílus: Vakmerő
//Ezüstcsörgő epilógus//
//Kilvard//
- Rendben van. Ha úgy lesz, estig visszatérek ide. *bólint komolyan.* - Ha addig nem jövök, akkor az istenek másfelé vezérlik útjaim.
- Akkor, ha úgy alakul, a városban *valamiért azt feltételezi, Kilvard oda indul* - csak találsz néhány régóta szolgáló városőrt, akit megbízhatsz majd ezzel a feladattal, és készségesen, nálam bizonyára sokkal jobban is teljesíti azt! *teszi még hozzá, és elköszönve elhagyja a Tornyot.*
//Maihhin vadászat//
//Isqeha, Bayde, Ert//
- Nem tudom. Ha azt akarta volna, hogy itt várjuk meg, úgy vélem, azt egyértelműen tudatta volna velünk. No meg... *mondja el azt is, ami odafenn eszébe jutott, amikor Kilvard kérdezte a Toronyban.* - A tanácskozáson... egyszer már lemondott a vezérségről. Aenae is... elment Vadvédből.
- Én attól tartok, hogy talán véglegesen a saját útjaira indult. Arra, amin egyedül az Erdőszellem, a Fákban lakó parancsol neki. Talán valami fontosabbat, mint a maihhinek befogása. Vagy Vadvéd őrzése. Talán úgy gondolja, hogy most már nélküle kell boldoguljunk. *mondja el azt, amit belül érez, és gondol lassan Pycta távozása miatt.*
- De nem tudom. *csak ingatja a fejét.*
- Sokat beszélgettem vele az Erdő szelleméről. Ő tudja. *hogy mit tud Pycta, azt nem mondja ki Isqeha, de amikor ezt a két szót kiejti, mélyen megrendül, és azt talán kihallja a szavaiból a másik kettő is.
Amit Zara mond a rabokkal kapcsolatban, arra csak bólint aztán, hiszen pontosan ezeket gondolta végig ő is, és nem tud mit hozzáfűzni a dologhoz.
Ekkor jelenik meg Ert, és köszön is el tőlük azonnal.
Isqeha csak bólint, komolyan, nem akarja semmiféleképpen sem tartóztatni a tündért, ha ezt érzi helyénvalónak az adott helyzetben, no meg az is méltányolható kívánság, hogy Ert a maihhinek helyett, ha már elindult Vadvédből, és nem mennek tovább, akkor szeretné az öccsét megtalálni.*
- Ég áldjon! Vigyázz magadra! *köszön el tőle, aztán visszafordul Baydéhoz.*
- Említett valamilyen jutalmat először, de elsősorban a veszélyre és a dicsőségre apellált. *mondja elgondolkozva.*
- De végül azt is világossá tette *vallja be* - hogy ő mindhármunkat nem tudna megjutalmazni mindezért. Igazából nem értettem, hogy pontosan kinek a megbízásából, és miért kéri mindezt, nem mondta el. De abban, hogy nagy veszélyt jelent az ottani helyzet, igaza lehet.
- Egy kicsit gondolkodnom kell. *rázza meg a fejét, annyi minden kavarog benne, most, hogy meghallgatta a többieket, és Ert is előkerült, de már megy is.
Még meghallgatja, bármit is fűznek hozzá a többiek, aztán elmegy, és felnyergeli Shayennt, felszíjazva rá a nyeregtáskákat és mindent, amit magával hozott az útra.
Közben gondolkodik. ~Hatalom~ egyre ez jár az eszében valamiért. Furcsa hatással volt rá ez a Torony. Emlékszik, Vadvéd könyvtárában olvasva róla, és még jóval korábban, az Árnyék utcában mennyire lenyűgözte a varázslat, amit Namos mester végzett el azon a torzonborz fickón, aki sérülten beesett a mágusvarázslók házába. Csupáncsak vizet csorgatott a sebre, arra a sebre, amit Isqeha a saját kenőcsével is be tudott volna gyógyítani, és egy-két hat alatt akár teljesen eltűnt és szépen behegedt volna a seb, de Eralil Namos csak vizet csorgatott rá a tenyeréből, és a seb szó szerint azonnal: eltűnt! Begyógyult!
~Ezért jöttem ide... hogy gyógyítást tanuljak. Olyan varázslatokat, amivel gyógyítani tudok. Már el is felejtettem!~ döbben rá, mert igen. Nemcsak gyógyító varázslatokat tanult... Mámorító volt elolvasni, hogy ő, Isqeha, jégesőt tud majd idézni! Vadállatokon fog tudni lovagolni! Mindenki tisztelni és félni fogja ezért! Fáradtan elszégyelli magát. Még azt is elképzelte, gondolja végig, hogy mi lenne, ha Xauzuron belovagolna a táborba. Hogy elámulnának majd a többiek!!
~Az Erdő szellemére!! Mit szólt volna Pycta?? Talán örökre csalódik bennem!! ~borzong meg a hideg fuvallattól, ami átfut rajta. Egy régesrégi történet jut eszébe egy elf királynőről, akinek választania kellett. ~Kicsi leszek, Isqeha maradok, és visszamegyek Vadvédbe.~ dönt végül, nagyot sóhajtva, és visszamegy a többiekhez.*
- Menjünk vissza Vadvédbe. Lyzendra majd tudni fogja, mi legyen. *mondja Bayde és Zara felé fordulva, bár az is megfordul a fejében, hogy mi lenne, ha ők körülnéznének a városban, ő pedig megvinné a hírt Pyctáról Lyznek. Aztán várja, mit mondanak a többiek.*
//Kilvard//
- Rendben van. Ha úgy lesz, estig visszatérek ide. *bólint komolyan.* - Ha addig nem jövök, akkor az istenek másfelé vezérlik útjaim.
- Akkor, ha úgy alakul, a városban *valamiért azt feltételezi, Kilvard oda indul* - csak találsz néhány régóta szolgáló városőrt, akit megbízhatsz majd ezzel a feladattal, és készségesen, nálam bizonyára sokkal jobban is teljesíti azt! *teszi még hozzá, és elköszönve elhagyja a Tornyot.*
//Maihhin vadászat//
//Isqeha, Bayde, Ert//
- Nem tudom. Ha azt akarta volna, hogy itt várjuk meg, úgy vélem, azt egyértelműen tudatta volna velünk. No meg... *mondja el azt is, ami odafenn eszébe jutott, amikor Kilvard kérdezte a Toronyban.* - A tanácskozáson... egyszer már lemondott a vezérségről. Aenae is... elment Vadvédből.
- Én attól tartok, hogy talán véglegesen a saját útjaira indult. Arra, amin egyedül az Erdőszellem, a Fákban lakó parancsol neki. Talán valami fontosabbat, mint a maihhinek befogása. Vagy Vadvéd őrzése. Talán úgy gondolja, hogy most már nélküle kell boldoguljunk. *mondja el azt, amit belül érez, és gondol lassan Pycta távozása miatt.*
- De nem tudom. *csak ingatja a fejét.*
- Sokat beszélgettem vele az Erdő szelleméről. Ő tudja. *hogy mit tud Pycta, azt nem mondja ki Isqeha, de amikor ezt a két szót kiejti, mélyen megrendül, és azt talán kihallja a szavaiból a másik kettő is.
Amit Zara mond a rabokkal kapcsolatban, arra csak bólint aztán, hiszen pontosan ezeket gondolta végig ő is, és nem tud mit hozzáfűzni a dologhoz.
Ekkor jelenik meg Ert, és köszön is el tőlük azonnal.
Isqeha csak bólint, komolyan, nem akarja semmiféleképpen sem tartóztatni a tündért, ha ezt érzi helyénvalónak az adott helyzetben, no meg az is méltányolható kívánság, hogy Ert a maihhinek helyett, ha már elindult Vadvédből, és nem mennek tovább, akkor szeretné az öccsét megtalálni.*
- Ég áldjon! Vigyázz magadra! *köszön el tőle, aztán visszafordul Baydéhoz.*
- Említett valamilyen jutalmat először, de elsősorban a veszélyre és a dicsőségre apellált. *mondja elgondolkozva.*
- De végül azt is világossá tette *vallja be* - hogy ő mindhármunkat nem tudna megjutalmazni mindezért. Igazából nem értettem, hogy pontosan kinek a megbízásából, és miért kéri mindezt, nem mondta el. De abban, hogy nagy veszélyt jelent az ottani helyzet, igaza lehet.
- Egy kicsit gondolkodnom kell. *rázza meg a fejét, annyi minden kavarog benne, most, hogy meghallgatta a többieket, és Ert is előkerült, de már megy is.
Még meghallgatja, bármit is fűznek hozzá a többiek, aztán elmegy, és felnyergeli Shayennt, felszíjazva rá a nyeregtáskákat és mindent, amit magával hozott az útra.
Közben gondolkodik. ~Hatalom~ egyre ez jár az eszében valamiért. Furcsa hatással volt rá ez a Torony. Emlékszik, Vadvéd könyvtárában olvasva róla, és még jóval korábban, az Árnyék utcában mennyire lenyűgözte a varázslat, amit Namos mester végzett el azon a torzonborz fickón, aki sérülten beesett a mágusvarázslók házába. Csupáncsak vizet csorgatott a sebre, arra a sebre, amit Isqeha a saját kenőcsével is be tudott volna gyógyítani, és egy-két hat alatt akár teljesen eltűnt és szépen behegedt volna a seb, de Eralil Namos csak vizet csorgatott rá a tenyeréből, és a seb szó szerint azonnal: eltűnt! Begyógyult!
~Ezért jöttem ide... hogy gyógyítást tanuljak. Olyan varázslatokat, amivel gyógyítani tudok. Már el is felejtettem!~ döbben rá, mert igen. Nemcsak gyógyító varázslatokat tanult... Mámorító volt elolvasni, hogy ő, Isqeha, jégesőt tud majd idézni! Vadállatokon fog tudni lovagolni! Mindenki tisztelni és félni fogja ezért! Fáradtan elszégyelli magát. Még azt is elképzelte, gondolja végig, hogy mi lenne, ha Xauzuron belovagolna a táborba. Hogy elámulnának majd a többiek!!
~Az Erdő szellemére!! Mit szólt volna Pycta?? Talán örökre csalódik bennem!! ~borzong meg a hideg fuvallattól, ami átfut rajta. Egy régesrégi történet jut eszébe egy elf királynőről, akinek választania kellett. ~Kicsi leszek, Isqeha maradok, és visszamegyek Vadvédbe.~ dönt végül, nagyot sóhajtva, és visszamegy a többiekhez.*
- Menjünk vissza Vadvédbe. Lyzendra majd tudni fogja, mi legyen. *mondja Bayde és Zara felé fordulva, bár az is megfordul a fejében, hogy mi lenne, ha ők körülnéznének a városban, ő pedig megvinné a hírt Pyctáról Lyznek. Aztán várja, mit mondanak a többiek.*
2051. hozzászólás ezen a helyszínen: Mágustorony
Üzenet elküldve: 2018-08-24 22:12:10
Üzenet elküldve: 2018-08-24 22:12:10
ÚJ
Rang: Játékos
IC üzenetek: 143
OOC üzenetek: 2
Játékstílus: Vakmerő
IC üzenetek: 143
OOC üzenetek: 2
Játékstílus: Vakmerő
//Maihhin vadászat//
*Valahonnan a torony mögül bújik elő, látszik rajta, hogy ideges. Rögtön az itt maradtakhoz megy.*
- A többiek elmentek, ebből már nem lesz semmi.
*Jelenti ki az egyértelműt.*
- El akarok menni. Megkeresem az öcsémet. Régen nem láttam, és aggódom értem. Állítólag a rokonainknál van, de már vissza kellett volna érnie.
*Bayde felé nyújt egy ostort, egy tört, és egy adag fúvónyilat.*
- Tessék, ez még jól fog jönni.
*Valahonnan a torony mögül bújik elő, látszik rajta, hogy ideges. Rögtön az itt maradtakhoz megy.*
- A többiek elmentek, ebből már nem lesz semmi.
*Jelenti ki az egyértelműt.*
- El akarok menni. Megkeresem az öcsémet. Régen nem láttam, és aggódom értem. Állítólag a rokonainknál van, de már vissza kellett volna érnie.
*Bayde felé nyújt egy ostort, egy tört, és egy adag fúvónyilat.*
- Tessék, ez még jól fog jönni.
2050. hozzászólás ezen a helyszínen: Mágustorony
Üzenet elküldve: 2018-08-24 20:21:24
Üzenet elküldve: 2018-08-24 20:21:24
ÚJ
Rang: Haladó játékos
IC üzenetek: 155
OOC üzenetek: 3
Játékstílus: Vakmerő
IC üzenetek: 155
OOC üzenetek: 3
Játékstílus: Vakmerő
//Maihhin vadászat//
//Isqeha, Zara//
*A szurka-piszka kekeckedés persze akkor az igazi, ha a másikat sikerül valamennyire felpaprikázni. És Bajdi most fölöttébb elégedett, hiszen Zara először csak döbbenten néz rá, aztán fel is fortyan. Ennek egy része érezhetően csak a komolytalan ötletre adott hasonló válaszreakció, de a druida szája azért fülig szalad. Sajnálatos, hogy rendkívül elcsépelt az a frázis, hogy valaki akkor a legszebb amikor dühös, hiszen most pontosan ezt gondolja Zarát látva. De inkább kitépné a nyelvét, mintsem ezt kimondja.*
- Azért elég sokan túlélték már, hogy gyereket kellett felnevelniük. *vonja meg a vállát* Nem lehet az annyira rémes. Főleg ha az én gyermekemről lenne szó. Leon fattya persze már más kérdés.
*Tovább vigyorog.*
- Persze, nem a fejem, tudom én. De ez a veszély már nem fenyeget. Seles már bekapta a legyet, ha minden igaz, és bár valószínű, hogy kettőnk közül én viselem el könnyebben a gyerekeket, de ahhoz nem sok kedvem lenne, hogy készen kapjak egyet.
*Legyint egyet, hiszen ha voltak is tisztességtelen gondolatai Seles iránt, ezekkel már nem kell törődnie. Valószínűleg így egészséges ez számára. Aztán Isqeha is visszatér, és nem mondhatni, hogy csupa jó hírt hozott. Pyctára nem kérdez rá, Zara már megtette ezt, biztosan kapnak választ.*
- Hárman talán nem lennénk kevesen. Főleg ha Ert is előkerül. *megvakarja a tarkóját* De ha különválunk, akkor megette a fene az egészet. Mindkettőt, akármibe is vág bele a két csapat.
*Benne is felmerül, hogy ugyan mi közük lenne ahhoz a barlanghoz, hiszen úgy tudja, hogy Arthenior az illetékes arrafelé, de inkább másra kérdez rá.*
- Tegyünk fel, hogy elnézünk arrafelé, és teljesítjük a mágus kérését. *elmosolyodik* Hiszen biztosan nem kérte viszonzás nélkül. Ugye?
//Isqeha, Zara//
*A szurka-piszka kekeckedés persze akkor az igazi, ha a másikat sikerül valamennyire felpaprikázni. És Bajdi most fölöttébb elégedett, hiszen Zara először csak döbbenten néz rá, aztán fel is fortyan. Ennek egy része érezhetően csak a komolytalan ötletre adott hasonló válaszreakció, de a druida szája azért fülig szalad. Sajnálatos, hogy rendkívül elcsépelt az a frázis, hogy valaki akkor a legszebb amikor dühös, hiszen most pontosan ezt gondolja Zarát látva. De inkább kitépné a nyelvét, mintsem ezt kimondja.*
- Azért elég sokan túlélték már, hogy gyereket kellett felnevelniük. *vonja meg a vállát* Nem lehet az annyira rémes. Főleg ha az én gyermekemről lenne szó. Leon fattya persze már más kérdés.
*Tovább vigyorog.*
- Persze, nem a fejem, tudom én. De ez a veszély már nem fenyeget. Seles már bekapta a legyet, ha minden igaz, és bár valószínű, hogy kettőnk közül én viselem el könnyebben a gyerekeket, de ahhoz nem sok kedvem lenne, hogy készen kapjak egyet.
*Legyint egyet, hiszen ha voltak is tisztességtelen gondolatai Seles iránt, ezekkel már nem kell törődnie. Valószínűleg így egészséges ez számára. Aztán Isqeha is visszatér, és nem mondhatni, hogy csupa jó hírt hozott. Pyctára nem kérdez rá, Zara már megtette ezt, biztosan kapnak választ.*
- Hárman talán nem lennénk kevesen. Főleg ha Ert is előkerül. *megvakarja a tarkóját* De ha különválunk, akkor megette a fene az egészet. Mindkettőt, akármibe is vág bele a két csapat.
*Benne is felmerül, hogy ugyan mi közük lenne ahhoz a barlanghoz, hiszen úgy tudja, hogy Arthenior az illetékes arrafelé, de inkább másra kérdez rá.*
- Tegyünk fel, hogy elnézünk arrafelé, és teljesítjük a mágus kérését. *elmosolyodik* Hiszen biztosan nem kérte viszonzás nélkül. Ugye?
2049. hozzászólás ezen a helyszínen: Mágustorony
Üzenet elküldve: 2018-08-24 19:13:18
Üzenet elküldve: 2018-08-24 19:13:18
ÚJ
Rang: Játékos
IC üzenetek: 305
OOC üzenetek: 3
Játékstílus: Vakmerő
IC üzenetek: 305
OOC üzenetek: 3
Játékstílus: Vakmerő
/A feladat//
-Megvallom, a feladatot neked szántam, nem másnak. Gyorsnak kell lenni, társaidnak pedig talán csalódás lenne a feladat. Ha gond lenne, megtalálsz itt.
*Kotor elő a fiók mélyéről egy hosszú gyertyát.*
-Én nem vagyok oly úr, ki meg tudna fizetni Titeket.
*Illeszti a hófehér gyertyát egy gyertyatartóba és gyújtja meg azt.*
-Tudod megtehetnénk, hogy csak ülünk itt egyre görnyedő háttal és figyeljük tétlen, ahogy a világ elsuhan mellettünk. Azonban ha felborul a mérleg és nem áll többet talpra, úgy egyszer nem lesz kinek tovább adni az itt őrzött tudást.
*Néz elgondolkodva a férfiúra.*
-Kérdés, mit vársz magadtól, a döntés a Tiéd. Megbújhatsz Erdőmélyén, talán életed végéig. Ha kétség nyomasztja szíved, úgy a megbízást nem adhatom neked.
Menj, gondolkodj a dolgon, de ne sokat. Hamarost útra kell kelnem nekem is.
*Amint Isqeha kilép az ajtón, nagyot sóhajt és a székre huppan. Egy pillanatra megdermed, majd megrázza magát.*
~Abogr csak erre gondolhatott.~
*Személyesen fog beszélni a Tanácstagokkal. Nem várhat levélfordultára, ráadásul ha a szükség úgy kívánja, meggyőzni sem lesz lehetősége őket.*
~Csak legyen bennük akarat.~
*Kagan, Lorew, őket alighanem a Vashegyen kell keresnie. A többiek hollétéről még csak ötlete sincs, úgyhogy a biztosat fogja választani.*
-Megvallom, a feladatot neked szántam, nem másnak. Gyorsnak kell lenni, társaidnak pedig talán csalódás lenne a feladat. Ha gond lenne, megtalálsz itt.
*Kotor elő a fiók mélyéről egy hosszú gyertyát.*
-Én nem vagyok oly úr, ki meg tudna fizetni Titeket.
*Illeszti a hófehér gyertyát egy gyertyatartóba és gyújtja meg azt.*
-Tudod megtehetnénk, hogy csak ülünk itt egyre görnyedő háttal és figyeljük tétlen, ahogy a világ elsuhan mellettünk. Azonban ha felborul a mérleg és nem áll többet talpra, úgy egyszer nem lesz kinek tovább adni az itt őrzött tudást.
*Néz elgondolkodva a férfiúra.*
-Kérdés, mit vársz magadtól, a döntés a Tiéd. Megbújhatsz Erdőmélyén, talán életed végéig. Ha kétség nyomasztja szíved, úgy a megbízást nem adhatom neked.
Menj, gondolkodj a dolgon, de ne sokat. Hamarost útra kell kelnem nekem is.
*Amint Isqeha kilép az ajtón, nagyot sóhajt és a székre huppan. Egy pillanatra megdermed, majd megrázza magát.*
~Abogr csak erre gondolhatott.~
*Személyesen fog beszélni a Tanácstagokkal. Nem várhat levélfordultára, ráadásul ha a szükség úgy kívánja, meggyőzni sem lesz lehetősége őket.*
~Csak legyen bennük akarat.~
*Kagan, Lorew, őket alighanem a Vashegyen kell keresnie. A többiek hollétéről még csak ötlete sincs, úgyhogy a biztosat fogja választani.*
2048. hozzászólás ezen a helyszínen: Mágustorony
Üzenet elküldve: 2018-08-24 13:16:55
Üzenet elküldve: 2018-08-24 13:16:55
ÚJ
Rang: Tapasztalt játékos
IC üzenetek: 406
OOC üzenetek: 6
Játékstílus: Vakmerő
IC üzenetek: 406
OOC üzenetek: 6
Játékstílus: Vakmerő
//Maihhin vadászat//
//Isqeha, Bayde//
*Amikor Bayde azt mondja neki, ez pont hozzá illő feladat lenne, felé kapja a fejét, és csak bámul rá hosszú másodpercekig. Arcáról szinte minden gondolatot le lehet olvasni.*
- Anyád nekem illő feladat!
*Szólal meg végül hosszas hallgatás után, persze csak viccelődik, nem akarja komolyan leszúrni ezért Baydet. Mosolyogva rázza a fejét, ahogy tovább magyarázza neki a férfi, mégis hogyan képzeli el ezt a csodálatos jelenetet.*
- Persze, persze, bűbájosan hajítanám ki a toronyból fél óra után. Na jó, ilyen gonosz nem vagyok, de... Bleh, a gyerekek undorítóak, csak visítanak folyton. ne is mondd tovább!
*Isqeha közben jön megy, következő pillanatban már el is tűnik a torony bejáratánál.*
- Igen, szép, valóban. Nem is kárhozlak, vagy mi... Csak hát én nem arra tippelnék, hogy Leon a fejedet fogja leszedni... *Kuncogva megrántja a vállát.* De a te dolgod.
*Csípőre tett kézzel hallgatja, hogy Bayde milyen nemes lélek, és már nyitná a száját, hogy valamivel ezt megcáfolja - mert sok példát tudna felhozni rá -, de akkor megjelenik Isqeha, aki kicsit zaklatottnak tűnik. Na meg az sem ígér semmi jót, hogy egyből azzal kezdi, üljenek le.*
- Híreket? Mondd, mégis miféléket?
*Az előbbi kis viccelődésük óta már teljesen eltűnt arcáról a mosoly, komoly ábrázattal figyel a férfira, hogy mi történt. Közben néha-néha Baydera pillant, hogy ő mit gondolhat.*
- Nem jön vissza...? Mégis miért? Ez csak egy megbízatás, nem? Egyébként... A vadászat nem tudom, működőképes-e továbbiakban. A fél csapat eltűnt, hárman kevesek vagyunk. Illetve gondolom, aztán lehet ti máshogy tudjátok. A rabok meg most őszintén, miért a mi dolgunk? Délen is vannak katonák, ott a városőrség ~Ha még van...~, a legkevésbé minket érint ez. Ha tudsz mondani egy indokot, amiért oda kéne mennünk, részemről rendben van, és ha ti úgy döntötök elvállaljátok, akkor is természetesen segítek mindenben.
//Isqeha, Bayde//
*Amikor Bayde azt mondja neki, ez pont hozzá illő feladat lenne, felé kapja a fejét, és csak bámul rá hosszú másodpercekig. Arcáról szinte minden gondolatot le lehet olvasni.*
- Anyád nekem illő feladat!
*Szólal meg végül hosszas hallgatás után, persze csak viccelődik, nem akarja komolyan leszúrni ezért Baydet. Mosolyogva rázza a fejét, ahogy tovább magyarázza neki a férfi, mégis hogyan képzeli el ezt a csodálatos jelenetet.*
- Persze, persze, bűbájosan hajítanám ki a toronyból fél óra után. Na jó, ilyen gonosz nem vagyok, de... Bleh, a gyerekek undorítóak, csak visítanak folyton. ne is mondd tovább!
*Isqeha közben jön megy, következő pillanatban már el is tűnik a torony bejáratánál.*
- Igen, szép, valóban. Nem is kárhozlak, vagy mi... Csak hát én nem arra tippelnék, hogy Leon a fejedet fogja leszedni... *Kuncogva megrántja a vállát.* De a te dolgod.
*Csípőre tett kézzel hallgatja, hogy Bayde milyen nemes lélek, és már nyitná a száját, hogy valamivel ezt megcáfolja - mert sok példát tudna felhozni rá -, de akkor megjelenik Isqeha, aki kicsit zaklatottnak tűnik. Na meg az sem ígér semmi jót, hogy egyből azzal kezdi, üljenek le.*
- Híreket? Mondd, mégis miféléket?
*Az előbbi kis viccelődésük óta már teljesen eltűnt arcáról a mosoly, komoly ábrázattal figyel a férfira, hogy mi történt. Közben néha-néha Baydera pillant, hogy ő mit gondolhat.*
- Nem jön vissza...? Mégis miért? Ez csak egy megbízatás, nem? Egyébként... A vadászat nem tudom, működőképes-e továbbiakban. A fél csapat eltűnt, hárman kevesek vagyunk. Illetve gondolom, aztán lehet ti máshogy tudjátok. A rabok meg most őszintén, miért a mi dolgunk? Délen is vannak katonák, ott a városőrség ~Ha még van...~, a legkevésbé minket érint ez. Ha tudsz mondani egy indokot, amiért oda kéne mennünk, részemről rendben van, és ha ti úgy döntötök elvállaljátok, akkor is természetesen segítek mindenben.
2047. hozzászólás ezen a helyszínen: Mágustorony
Üzenet elküldve: 2018-08-24 10:28:01
Üzenet elküldve: 2018-08-24 10:28:01
ÚJ
Rang: Tapasztalt játékos
IC üzenetek: 483
OOC üzenetek: 24
Játékstílus: Vakmerő
IC üzenetek: 483
OOC üzenetek: 24
Játékstílus: Vakmerő
//Ezüstcsörgő epilógus//
//A feladat//
//Kilvard//
*A feszült, kíváncsi várakozás jutalma nem marad el, miután az ajtó kinyílik végre, gyorsan fény derül arra, ki van a túlsó oldalán.
Egy kimerült futár érkezik, és Isq csodálkozással szemléli, ahogy átnyújtja a nála lévő pergament, ami ugyancsak sürgős üzenetet tartalmazhat Isqeha meglátása szerint, elnézve az érkezőt.
~Abogr mester küldte Kilvardhoz.~ tudatosulnak benne a szavak.
Aztán a küldönc egy újabb pergamenlapot is előszed, és azt is sietősen átadja, egy szépen kialakított, drága tollal együtt. Ha jól látja Isqeha, az a másik pergamen, az csak egy üres lap, legalábbis amíg az elsőt a szakállas Toronyőrző többször is átfutja, forgatja, és Isq mintha a gondterheltség felhőit látná rajta megjelenni a végén, a másikat elteszi, mint egy üres tárgyat, azt csupán elsüllyeszti a lúdtollal együtt egy fiókban.
Aztán Isqehához fordul.
Amikor aztán a "Hatalmasságok csatároznak fejünk felett, nekünk pedig az a dolgunk, hogy egyensúlyt teremtsünk e káoszban." mondat elhangzik, Isqeha egészen megdöbben, de azért bólogat, hogy érti ő, hogyne értené, hiszen nem tagadhatja, roppant izgalmasan hangzik, amit a Torony őrzője mond.
Hiszen ő csak két Ezüstcsörgőt hozott ide az öreg kérésére, és most hirtelenjében úgy fordul a dolog, hogy szerinte nekik (bár nem tudja pontosan, kiket is ért ezalatt a "nekünk" alatt a szakállas mágus, de az egészen zavarba hozza, hogy mindenesetre úgy tűnik, ebbe őt, Isqehát is beleérti) szóval, mint kiviláglik, nekik kell egyensúlyt teremteni a káoszban.
~Dehát hol vagyok én ehhez?~ jön az első, hiúsági kérdés, mert hát ugye miért ne tehetne hozzá Isqeha a magáét ehhez a felvázolt, szükségesnek tűnő rendteremtéshez? Például ennek a Krenkataur-dolognak a megoldását (ami nem tudja még, pontosan mit is jelentene, de az most egy másik kérdés). Mekkora dicsőséggel mehetne haza ezek után az öreg mesteréhez, nem is beszélve a többiekről a faluban, az elöljáróról és a fiatal elf ifjakról, na meg az öregekről? Mely ifjút ne kápráztatna el a kiválasztottság és dicsőség könnyen jövő ígérete? Így aztán persze Isqeha is végiggondolja igen gyorsan mindezt a dolgot.
Na de ott van mindjárt a másik kérdés.
~Okos dolog ebbe belekeveredni? A hatalmasok, meg a náluk még hatalmasabbak játszmájába?~
Nem, nem okos dolog, erre még a nem túl idős Isqeha is tudja a választ.
Na és a lelkiismeret? Mi lesz akkor azzal a Krenkataurral?
~Ajjaj, mi a fenének jöttem én ide!~ kezd Isq mérges lenni a sors, meg az istenek, meg a végzet kényelmes kártyacsatáira, úgy érezve magát, mintha egy kupac tét lenne épp az asztalon, vagy egy megcinkelt lap valami másik dimenzióból ideszakadt, kártyázgató istenség kezében.*
- Pycta del Ventus... *tér vissza a gondolataiból, rájőve, hogy Kilvard Vadvéd vezéréről kérdezi.*
- Vagyis hát, így hogy elment... nem tudom. *jut eszébe az, hogy Pycta már a tanácskozás során is felállt, és csak kérlelés után vállalta el újra a klán vezetését. ~Talán most is ezt akarja?~*
- Lyzendra... Ssyleana Lyzendra az alvezérünk. Vagyis még az is lehet, hogy ő a vezető Pycta távozásával. *mondja el, ami telik tőle.
~A Torony bíborát??~ jön az újabb meglengetett lélekdöfködő ígéret, sőt a végén Kilvard igazán komoly jutalmat is ígér.*
- Nem tudom... *dünnyögi Isqeha, a fejét csóválva, és jól látható rajta, mennyire sok ez most neki hirtelen, és hogy egyáltalán nincs arról meggyőződve, hogy ő, Rinald Isqeha, vadvédi illetőségű füvész és kezdő mágusmester arra hivatott, hogy Kilvard által részt vegyen az Arthenior városában, mint mondják felcsapott lázadás és káosz rendbetételében.*
- Megbeszélem a társaimmal. *mondja hát, mert egyedül semmiképpen sem menne el, bármilyen égető szükségét is látja ennek Kilvard.
~No meg hát nincsen senki más, akinek eszébe jutna ez, ha valóban akkora baj lehet belőle??! A városi őrségben csak gondol rá valaki, vagy a nagyurak, Arthenior vezetői... bár, ugye, ha a városi őrség megbirkózott volna a helyzettel, akkor nyilván nem fajultak volna idáig a dolgok... a hatalmasságok meg, hát igen, ők valószínűleg pont hogy elmenekültek Artheniorból a jelen helyzetben.~ kell saját magának ellent mondania.
~És a thargok ereje? Amon Ruadh? A Hadúr? Ők ott vannak délen! Csak nem... csak nem keveredtek ők is bele? Lehet, hogy őket is érintette a fosztogatás, a városi nép haragja??~ döbben meg.
Csak most kezdi felfogni, mekkora is lehet valójában a káosz, ha Kilvard egy ilyen megbízatással ismeretlenül hozzá fordul.*
- Ha elvállaljuk, megteszzük, ami tőlünk telik. *teszi még hozzá komolyan bólintva, hogy azért mondjon valami biztatót is.
És ha esetleg valóban így lesz, akkor azért lenne még néhány kérdése. Mert azt most már kapisgálja, hogy valami rabok, és az őket őrző őrség ellátása forog veszélyben a kialakult káosz nyomán, ott, a Krenkataurban. És hogy nincs róla semmiféle információja Kilvardnak (meg Abogr mesternek, meg ki tudja hogy kiknek, tovább már nem is gondolja a felettes vagy érdekelt hatalmasságok sorát), hogy mi is most arrafelé a helyzet.*
- És mit tegyek, ha nincsenek ellátva élelemmel, és a rabok már nincsenek a helyükön? *teszi fel a kérdést.* - Kinek vigyük el a hírt, akár rendben mennek ott a dolgok, akár baj van?? *mert hogy erről nem esett szó.*
- Nyargaljunk vissza ide? *hát az szép hosszú út lesz, gondolja Isqeha.
Aztán, ha még megbeszélik a megbeszélendőket, elindul, bizony sietősen, de erősen elgondolkozva, lefelé a Toronyból.*
//Maihhin vadászat//
//Zara, Bayde//
*Zaráékat ugyanott találja, ahol hagyta őket, Ertnek pedig továbbra sincs se híre, se hamva, bár az ő lova még ott legelészik a közelben. ~vagy húzza valahol a lóbőrt, vagy elkóborolt, de hát csak visszatér a lováért, vagy...~ na ebbe inkább nem gondol bele Isqeha, elvégre a Romtábor azért nincsen olyan messze a Mágustoronytól. ~De csak nem esett valami baja!!~ *
- Visszajöttem! *mondja roppant bölcsen Baydénak és Zarának, bár nyilván ők is konstatálják ezt a tényt és a visszatérő Isqehát a maga teljes valójában, de nem igazán tudja, hogyan is kezdje a dolgot. Márpedig muszáj dűlőre jutniuk a továbbiakat illetően. Így aztán letelepedik a kis tisztáson, mégse állva tanácskozzanak, már ha valóban végig fogják beszélni a dolgokat.*
- Szerintem üljünk le... híreket hoztam a Toronyból. *mondja egy nagy sóhajjal.*
- Meg abban is döntésre kell jussunk, hogyan tovább a maihhinek befogásával így, hogy Pycta elment, és most már, most már... *konyul le az arckifejezése jól láthatóan* - most már szerintem, akármennyit várunk, nem jön vissza.
- Szóval, odafenn az öreg mágus, a Torony őrzője, Abogr mester bízta meg amúgy... szóval azt akarja, hogy menjünk el, és nézzük meg, mi a helyzet lenn délen, a Krenkataurban. Hogy nem törtek-e ki a rabok, meg van-e élelmük, meg hogy az őrség rendben van-e. A lázongások miatt.
- Azt hiszem, a városban nagyon nagy lehet a káosz!
- Bár ez minket Vadvédben nem érint, de... mégis ezt kérte. Ő is elindul valami feladattal, futár jött hozzá.
*csak reméli, hogy Zaráék az invitálására tényleg leültek, mert szerinte mindezt állva megemészteni nagy kihívás.*
- Szóval, ti mit gondoltok? Menjünk tovább a küldetésünkkel? Vagy váljunk ketté? Esetleg menjünk vissza Vadvédbe, és beszéljünk Lyzendrával? Vagy teljesítsük a kérését?
//A feladat//
//Kilvard//
*A feszült, kíváncsi várakozás jutalma nem marad el, miután az ajtó kinyílik végre, gyorsan fény derül arra, ki van a túlsó oldalán.
Egy kimerült futár érkezik, és Isq csodálkozással szemléli, ahogy átnyújtja a nála lévő pergament, ami ugyancsak sürgős üzenetet tartalmazhat Isqeha meglátása szerint, elnézve az érkezőt.
~Abogr mester küldte Kilvardhoz.~ tudatosulnak benne a szavak.
Aztán a küldönc egy újabb pergamenlapot is előszed, és azt is sietősen átadja, egy szépen kialakított, drága tollal együtt. Ha jól látja Isqeha, az a másik pergamen, az csak egy üres lap, legalábbis amíg az elsőt a szakállas Toronyőrző többször is átfutja, forgatja, és Isq mintha a gondterheltség felhőit látná rajta megjelenni a végén, a másikat elteszi, mint egy üres tárgyat, azt csupán elsüllyeszti a lúdtollal együtt egy fiókban.
Aztán Isqehához fordul.
Amikor aztán a "Hatalmasságok csatároznak fejünk felett, nekünk pedig az a dolgunk, hogy egyensúlyt teremtsünk e káoszban." mondat elhangzik, Isqeha egészen megdöbben, de azért bólogat, hogy érti ő, hogyne értené, hiszen nem tagadhatja, roppant izgalmasan hangzik, amit a Torony őrzője mond.
Hiszen ő csak két Ezüstcsörgőt hozott ide az öreg kérésére, és most hirtelenjében úgy fordul a dolog, hogy szerinte nekik (bár nem tudja pontosan, kiket is ért ezalatt a "nekünk" alatt a szakállas mágus, de az egészen zavarba hozza, hogy mindenesetre úgy tűnik, ebbe őt, Isqehát is beleérti) szóval, mint kiviláglik, nekik kell egyensúlyt teremteni a káoszban.
~Dehát hol vagyok én ehhez?~ jön az első, hiúsági kérdés, mert hát ugye miért ne tehetne hozzá Isqeha a magáét ehhez a felvázolt, szükségesnek tűnő rendteremtéshez? Például ennek a Krenkataur-dolognak a megoldását (ami nem tudja még, pontosan mit is jelentene, de az most egy másik kérdés). Mekkora dicsőséggel mehetne haza ezek után az öreg mesteréhez, nem is beszélve a többiekről a faluban, az elöljáróról és a fiatal elf ifjakról, na meg az öregekről? Mely ifjút ne kápráztatna el a kiválasztottság és dicsőség könnyen jövő ígérete? Így aztán persze Isqeha is végiggondolja igen gyorsan mindezt a dolgot.
Na de ott van mindjárt a másik kérdés.
~Okos dolog ebbe belekeveredni? A hatalmasok, meg a náluk még hatalmasabbak játszmájába?~
Nem, nem okos dolog, erre még a nem túl idős Isqeha is tudja a választ.
Na és a lelkiismeret? Mi lesz akkor azzal a Krenkataurral?
~Ajjaj, mi a fenének jöttem én ide!~ kezd Isq mérges lenni a sors, meg az istenek, meg a végzet kényelmes kártyacsatáira, úgy érezve magát, mintha egy kupac tét lenne épp az asztalon, vagy egy megcinkelt lap valami másik dimenzióból ideszakadt, kártyázgató istenség kezében.*
- Pycta del Ventus... *tér vissza a gondolataiból, rájőve, hogy Kilvard Vadvéd vezéréről kérdezi.*
- Vagyis hát, így hogy elment... nem tudom. *jut eszébe az, hogy Pycta már a tanácskozás során is felállt, és csak kérlelés után vállalta el újra a klán vezetését. ~Talán most is ezt akarja?~*
- Lyzendra... Ssyleana Lyzendra az alvezérünk. Vagyis még az is lehet, hogy ő a vezető Pycta távozásával. *mondja el, ami telik tőle.
~A Torony bíborát??~ jön az újabb meglengetett lélekdöfködő ígéret, sőt a végén Kilvard igazán komoly jutalmat is ígér.*
- Nem tudom... *dünnyögi Isqeha, a fejét csóválva, és jól látható rajta, mennyire sok ez most neki hirtelen, és hogy egyáltalán nincs arról meggyőződve, hogy ő, Rinald Isqeha, vadvédi illetőségű füvész és kezdő mágusmester arra hivatott, hogy Kilvard által részt vegyen az Arthenior városában, mint mondják felcsapott lázadás és káosz rendbetételében.*
- Megbeszélem a társaimmal. *mondja hát, mert egyedül semmiképpen sem menne el, bármilyen égető szükségét is látja ennek Kilvard.
~No meg hát nincsen senki más, akinek eszébe jutna ez, ha valóban akkora baj lehet belőle??! A városi őrségben csak gondol rá valaki, vagy a nagyurak, Arthenior vezetői... bár, ugye, ha a városi őrség megbirkózott volna a helyzettel, akkor nyilván nem fajultak volna idáig a dolgok... a hatalmasságok meg, hát igen, ők valószínűleg pont hogy elmenekültek Artheniorból a jelen helyzetben.~ kell saját magának ellent mondania.
~És a thargok ereje? Amon Ruadh? A Hadúr? Ők ott vannak délen! Csak nem... csak nem keveredtek ők is bele? Lehet, hogy őket is érintette a fosztogatás, a városi nép haragja??~ döbben meg.
Csak most kezdi felfogni, mekkora is lehet valójában a káosz, ha Kilvard egy ilyen megbízatással ismeretlenül hozzá fordul.*
- Ha elvállaljuk, megteszzük, ami tőlünk telik. *teszi még hozzá komolyan bólintva, hogy azért mondjon valami biztatót is.
És ha esetleg valóban így lesz, akkor azért lenne még néhány kérdése. Mert azt most már kapisgálja, hogy valami rabok, és az őket őrző őrség ellátása forog veszélyben a kialakult káosz nyomán, ott, a Krenkataurban. És hogy nincs róla semmiféle információja Kilvardnak (meg Abogr mesternek, meg ki tudja hogy kiknek, tovább már nem is gondolja a felettes vagy érdekelt hatalmasságok sorát), hogy mi is most arrafelé a helyzet.*
- És mit tegyek, ha nincsenek ellátva élelemmel, és a rabok már nincsenek a helyükön? *teszi fel a kérdést.* - Kinek vigyük el a hírt, akár rendben mennek ott a dolgok, akár baj van?? *mert hogy erről nem esett szó.*
- Nyargaljunk vissza ide? *hát az szép hosszú út lesz, gondolja Isqeha.
Aztán, ha még megbeszélik a megbeszélendőket, elindul, bizony sietősen, de erősen elgondolkozva, lefelé a Toronyból.*
//Maihhin vadászat//
//Zara, Bayde//
*Zaráékat ugyanott találja, ahol hagyta őket, Ertnek pedig továbbra sincs se híre, se hamva, bár az ő lova még ott legelészik a közelben. ~vagy húzza valahol a lóbőrt, vagy elkóborolt, de hát csak visszatér a lováért, vagy...~ na ebbe inkább nem gondol bele Isqeha, elvégre a Romtábor azért nincsen olyan messze a Mágustoronytól. ~De csak nem esett valami baja!!~ *
- Visszajöttem! *mondja roppant bölcsen Baydénak és Zarának, bár nyilván ők is konstatálják ezt a tényt és a visszatérő Isqehát a maga teljes valójában, de nem igazán tudja, hogyan is kezdje a dolgot. Márpedig muszáj dűlőre jutniuk a továbbiakat illetően. Így aztán letelepedik a kis tisztáson, mégse állva tanácskozzanak, már ha valóban végig fogják beszélni a dolgokat.*
- Szerintem üljünk le... híreket hoztam a Toronyból. *mondja egy nagy sóhajjal.*
- Meg abban is döntésre kell jussunk, hogyan tovább a maihhinek befogásával így, hogy Pycta elment, és most már, most már... *konyul le az arckifejezése jól láthatóan* - most már szerintem, akármennyit várunk, nem jön vissza.
- Szóval, odafenn az öreg mágus, a Torony őrzője, Abogr mester bízta meg amúgy... szóval azt akarja, hogy menjünk el, és nézzük meg, mi a helyzet lenn délen, a Krenkataurban. Hogy nem törtek-e ki a rabok, meg van-e élelmük, meg hogy az őrség rendben van-e. A lázongások miatt.
- Azt hiszem, a városban nagyon nagy lehet a káosz!
- Bár ez minket Vadvédben nem érint, de... mégis ezt kérte. Ő is elindul valami feladattal, futár jött hozzá.
*csak reméli, hogy Zaráék az invitálására tényleg leültek, mert szerinte mindezt állva megemészteni nagy kihívás.*
- Szóval, ti mit gondoltok? Menjünk tovább a küldetésünkkel? Vagy váljunk ketté? Esetleg menjünk vissza Vadvédbe, és beszéljünk Lyzendrával? Vagy teljesítsük a kérését?
2046. hozzászólás ezen a helyszínen: Mágustorony
Üzenet elküldve: 2018-08-23 20:57:30
Üzenet elküldve: 2018-08-23 20:57:30
ÚJ
Rang: Játékos
IC üzenetek: 305
OOC üzenetek: 3
Játékstílus: Vakmerő
IC üzenetek: 305
OOC üzenetek: 3
Játékstílus: Vakmerő
//Ezüstcsörgő epilógus//
//A feladat//
*Kezei közé kapja a pergament és villámgyorsan átfutja a betűket. Semmi kétség, Abogr keze írása. Szemei többször futnak végig a sorokon, minden egyes szót alaposan megrágva.
Átveszi a pergament és a lúdtollat is, de a papíros hamar asztala fiókjába süllyeszti.
Szórakozottan forgatja ujjai között az írószerszámot, majd tekintetét ismét Isqre emeli.*
-Nos fiam, mégiscsak feladatot kaptam.
*Lép ki az asztal mögül, ujjai között még mindig az íróalkalmatossággal játszva.*
-Ugyanakkor.
*Emeli fel hosszú mutatóujját.*
-Több itt a feladat, minthogy egy magam fajta öregember megbírkózhat vele. Tudod Isqeha, ez a Torony nem csak az ősi tudás megőrzésére hivatott.
*Nem ecseteli tovább a dolgot, még nem.*
-Szükségem van segítségre, egy megbízható valakire. Rád most barátaid számítanak de... Ne felejtsd, nagy dolgok zajlanak most világunkban. Hatalmasságok csatároznak fejünk felett, nekünk pedig az a dolgunk, hogy egyensúlyt teremtsünk e káoszban.
*Az asztalhoz lép, és Abogr levelét megfordítva körmölni kezd rá a pennába mártott lúdtollal.*
~Worenth, Kagan, Nestar, Lorew. Csak néhány név még. Taitos....~
-Említettél egy vezért... A Vadvéd vezérét. Ki ő?
*Fordul hátra válla velett, de a választ nem várva elsüllyeszti a pennát és a papírt belső zsebébe.*
-Nem akarok súlyt helyezni válladra, hisz feladatod van.
*Teszi Isqeha vállára a kezét. Furcsamód megbízható ifjoncnak tűnik.*
-Nem mondom, hogy öltsd magadra a Torony bíborát, de még az az idő is eljöhet. Viszont a segítségedre van szükségem, persze csak ha jelenlegi munkád elvégezted. Lovagolj Krenkataurba. Meg kell győződnünk róla, hogy az őrség áll, el vannak látva élelemmel és a rabok is a helyükön vannak. Mielébb a végére kell járni...
*Még az kellene, hogy onnét árassza el a világot a mocsok. Visszalép az asztal mögé, hogy a fiókból jó néhány pergament készítsen elő az asztalra. Ő maga lehuppan a székre és Isqehára mered összekulcsolt kezei felett.*
-Megteszed-e Isq? Jutalmad nem maradna el.
*Fogalma sincs, kire másra bízhatná most a dolgot. Véletlenül sem kérné a fiatalt arra, hogy fordítson hátat barátainak, már ami a Maihhin vadászatot illeti. Pedig égető szüksége lenne most rá.*
//A feladat//
*Kezei közé kapja a pergament és villámgyorsan átfutja a betűket. Semmi kétség, Abogr keze írása. Szemei többször futnak végig a sorokon, minden egyes szót alaposan megrágva.
Átveszi a pergament és a lúdtollat is, de a papíros hamar asztala fiókjába süllyeszti.
Szórakozottan forgatja ujjai között az írószerszámot, majd tekintetét ismét Isqre emeli.*
-Nos fiam, mégiscsak feladatot kaptam.
*Lép ki az asztal mögül, ujjai között még mindig az íróalkalmatossággal játszva.*
-Ugyanakkor.
*Emeli fel hosszú mutatóujját.*
-Több itt a feladat, minthogy egy magam fajta öregember megbírkózhat vele. Tudod Isqeha, ez a Torony nem csak az ősi tudás megőrzésére hivatott.
*Nem ecseteli tovább a dolgot, még nem.*
-Szükségem van segítségre, egy megbízható valakire. Rád most barátaid számítanak de... Ne felejtsd, nagy dolgok zajlanak most világunkban. Hatalmasságok csatároznak fejünk felett, nekünk pedig az a dolgunk, hogy egyensúlyt teremtsünk e káoszban.
*Az asztalhoz lép, és Abogr levelét megfordítva körmölni kezd rá a pennába mártott lúdtollal.*
~Worenth, Kagan, Nestar, Lorew. Csak néhány név még. Taitos....~
-Említettél egy vezért... A Vadvéd vezérét. Ki ő?
*Fordul hátra válla velett, de a választ nem várva elsüllyeszti a pennát és a papírt belső zsebébe.*
-Nem akarok súlyt helyezni válladra, hisz feladatod van.
*Teszi Isqeha vállára a kezét. Furcsamód megbízható ifjoncnak tűnik.*
-Nem mondom, hogy öltsd magadra a Torony bíborát, de még az az idő is eljöhet. Viszont a segítségedre van szükségem, persze csak ha jelenlegi munkád elvégezted. Lovagolj Krenkataurba. Meg kell győződnünk róla, hogy az őrség áll, el vannak látva élelemmel és a rabok is a helyükön vannak. Mielébb a végére kell járni...
*Még az kellene, hogy onnét árassza el a világot a mocsok. Visszalép az asztal mögé, hogy a fiókból jó néhány pergament készítsen elő az asztalra. Ő maga lehuppan a székre és Isqehára mered összekulcsolt kezei felett.*
-Megteszed-e Isq? Jutalmad nem maradna el.
*Fogalma sincs, kire másra bízhatná most a dolgot. Véletlenül sem kérné a fiatalt arra, hogy fordítson hátat barátainak, már ami a Maihhin vadászatot illeti. Pedig égető szüksége lenne most rá.*
2045. hozzászólás ezen a helyszínen: Mágustorony
Üzenet elküldve: 2018-08-23 19:45:00
Üzenet elküldve: 2018-08-23 19:45:00
ÚJ
Rang: Mesélő
IC üzenetek: 932
OOC üzenetek: 97
Játékstílus: Szelíd
IC üzenetek: 932
OOC üzenetek: 97
Játékstílus: Szelíd
//Ezüstcsörgő - közjáték//
//A feladat//
*Ahogy nyílik az ajtó, egy elf lép be rajta, vagy talán félelf, nem lehet tudni, mert tunikájának csuklyája féloldalasan takarja füleit. Erőteljesen liheg, szinte alig bírja az első mondatokat kinyögni:*
- Boh-Bocsánat Kilvard nagy... nagyuram! Abogr mester küldött ezzel. *Nyújt át egy pergament rajta írással. Ha Kilvard átveszi és tüzetesebben megnézi Abogr cikornyás írását láthatja rajta, mely nem sok és annyira nem is tartalmas, inkább jellemző Abogra, mint egy misszió meghatározására. Ha sikerül az ákombákomokat kikövetkeztetni, bár tény, hogy Abogr azért magas szintre emelte még a kaligráfia művészetét is, ez áll a levélben:
"Kilvard! Remélem jól boldogulsz és gondját viseled a tornyomnak. Keresd a tanácstagokat: Worenth, Kagan, Nestar, Lorew. Üdv: Abogr"
A levél semmi egyebet nem tartalmaz, sem utalást, sem leírást, Kilvard meg is forgathatja kezében, attól még csak egy egyszerű pergamen marad. A küldönc viszont türelmetlenül toporog, majd miuátn meggyőződött arról, hogy Kilvard a levelet elolvasta, folytatja:*
- Ezt is át kell adnom. De gyorsan vedd el, vár a következő munka, sietnem kell! *Mondja szinte könyörögve és Kilvard kezébe nyom egy üres pergamenlapot, és egy arannyal futtatott lúdtollat.*
- A feladatot elvégeztem. Alásszolgája Kilvard nagyuram! *Nyögi ki végül, majd sarkon fordul és már csak a lábának csattogását lehet hallani a kövezeten, végleg eltűnik, utolérni nem lehetséges.*
//A feladat//
*Ahogy nyílik az ajtó, egy elf lép be rajta, vagy talán félelf, nem lehet tudni, mert tunikájának csuklyája féloldalasan takarja füleit. Erőteljesen liheg, szinte alig bírja az első mondatokat kinyögni:*
- Boh-Bocsánat Kilvard nagy... nagyuram! Abogr mester küldött ezzel. *Nyújt át egy pergament rajta írással. Ha Kilvard átveszi és tüzetesebben megnézi Abogr cikornyás írását láthatja rajta, mely nem sok és annyira nem is tartalmas, inkább jellemző Abogra, mint egy misszió meghatározására. Ha sikerül az ákombákomokat kikövetkeztetni, bár tény, hogy Abogr azért magas szintre emelte még a kaligráfia művészetét is, ez áll a levélben:
"Kilvard! Remélem jól boldogulsz és gondját viseled a tornyomnak. Keresd a tanácstagokat: Worenth, Kagan, Nestar, Lorew. Üdv: Abogr"
A levél semmi egyebet nem tartalmaz, sem utalást, sem leírást, Kilvard meg is forgathatja kezében, attól még csak egy egyszerű pergamen marad. A küldönc viszont türelmetlenül toporog, majd miuátn meggyőződött arról, hogy Kilvard a levelet elolvasta, folytatja:*
- Ezt is át kell adnom. De gyorsan vedd el, vár a következő munka, sietnem kell! *Mondja szinte könyörögve és Kilvard kezébe nyom egy üres pergamenlapot, és egy arannyal futtatott lúdtollat.*
- A feladatot elvégeztem. Alásszolgája Kilvard nagyuram! *Nyögi ki végül, majd sarkon fordul és már csak a lábának csattogását lehet hallani a kövezeten, végleg eltűnik, utolérni nem lehetséges.*
2044. hozzászólás ezen a helyszínen: Mágustorony
Üzenet elküldve: 2018-08-23 11:16:14
Üzenet elküldve: 2018-08-23 11:16:14
ÚJ
Rang: Tapasztalt játékos
IC üzenetek: 483
OOC üzenetek: 24
Játékstílus: Vakmerő
IC üzenetek: 483
OOC üzenetek: 24
Játékstílus: Vakmerő
//Ezüstcsörgő - közjáték//
//A feladat//
*Isq meggyőződése, hogy Kilvard arany híján lehet, máskülönben miért szalasztana el egy ilyen kiváló lehetőséget? Hiszen a piaci ár töredékéér juthatott volna hozzá a különleges készítményekhez. Ám akár így van, akár nem, felesleges győzködnie őt, hiszen amit akart, azt elmondta. Így maradnak az Ezüstcsörgővel kapcsolatos üzletnél, Isqeha pedig elégedetten elteszi az 50 aranyat, amit a növénykékért átnyújt a Torony szolgálója neki.*
- Szóval a föld erejének mágiája... *bólogat Isq.*
- Néhány varázslatát magam is ismerem, azokat, amelyeknek a növények gondozásánál hasznát veszem. Nem bírtam nekik ellenállni, amikor a leírást olvastam, bár Abogr mester borsos árat szab értük.
*fűzi ő is tovább a szót.*
- Bár szívesen elmélyülnék benne jobban is. De jelenleg az időm is, és sajna az aranyaim összege is véges.
- Bár esetleg szívesen megtanítanálak cserébe néhány, a víz erejét felhasználó varázslatra, úgy, hogy aranyakat nem kérnék érte. *ajánlja fel szívélyesen.
Hirtelen azonban a szakállas, őszes hajú mágus, aki egyre jobban elnyeri Isqeha bizalmát, Shayenn felől kezd érdeklődni, ami a beszélgetés eddigi menetét tekintve kicsit megzavarja füvészünket, nem tudván mire vélni a dolgot.*
- Éppen van *mondja, vállát vonogatva, de Kilvard már magára is kanyarítja a szék karfájáról bíborszínű, díszes talárját, mint aki hirtelen indulni készül, és az artheniori lázongások felől kérdezi.*
- Igen, Vadvédbe is eljutottak a hírek a lázongásról, és a gyújtogatásokról. *válaszol, mert hát ennyit hallottak a visszatérő Pyctától, nem többet. Azt, hogy a Krenkataurnál kiket őriznek, Isq nem tudja, mert erről soha senki nem beszélt neki, így arra csak a fejét ingatja.
Nem pontosan érti, mire céloz Kilvard, vagy mire akar kilyukadni, vagy hová is menne.
Már éppen feltenné az ezeket talán tisztázó kérdéseit, vagyis azokat a kérdéseket, amelyekre ha Kilvardtól választ kap, akkor világosabbá válik, miről is beszél a mágus, amikor halkan kopognak az ajtón. Isqeha zavartan hátrafordul, és a "Gyerünk fiam!"-ra, amit Kilvard még azzal is nyomatékosít, hogy megrántja a félvér karját, még kinyögi, hogy:*
- De hova? A társaim odalenn várnak! Ahogy mondtam, a Füves pusztára tartunk! *de az utóbbi szavakat már az egyre erősödő, és egyre durvábbá váló ajtóverés zajában mondja egyre hagosabban, igyekezve, hogy túlkiabálja annak zaját.
Aztán, hogy Kilvard a mérges kikiabálás után végül csak elengedi, és odasietve türelmetlenül felrántja az ajtót, Isq csak lesi, ott állva, ahol eddig is állt, hogy ki a csoda kér ilyen furcsa és erőszakos módon bebocsáttatást a Torony szolgálójához.*
//A feladat//
*Isq meggyőződése, hogy Kilvard arany híján lehet, máskülönben miért szalasztana el egy ilyen kiváló lehetőséget? Hiszen a piaci ár töredékéér juthatott volna hozzá a különleges készítményekhez. Ám akár így van, akár nem, felesleges győzködnie őt, hiszen amit akart, azt elmondta. Így maradnak az Ezüstcsörgővel kapcsolatos üzletnél, Isqeha pedig elégedetten elteszi az 50 aranyat, amit a növénykékért átnyújt a Torony szolgálója neki.*
- Szóval a föld erejének mágiája... *bólogat Isq.*
- Néhány varázslatát magam is ismerem, azokat, amelyeknek a növények gondozásánál hasznát veszem. Nem bírtam nekik ellenállni, amikor a leírást olvastam, bár Abogr mester borsos árat szab értük.
*fűzi ő is tovább a szót.*
- Bár szívesen elmélyülnék benne jobban is. De jelenleg az időm is, és sajna az aranyaim összege is véges.
- Bár esetleg szívesen megtanítanálak cserébe néhány, a víz erejét felhasználó varázslatra, úgy, hogy aranyakat nem kérnék érte. *ajánlja fel szívélyesen.
Hirtelen azonban a szakállas, őszes hajú mágus, aki egyre jobban elnyeri Isqeha bizalmát, Shayenn felől kezd érdeklődni, ami a beszélgetés eddigi menetét tekintve kicsit megzavarja füvészünket, nem tudván mire vélni a dolgot.*
- Éppen van *mondja, vállát vonogatva, de Kilvard már magára is kanyarítja a szék karfájáról bíborszínű, díszes talárját, mint aki hirtelen indulni készül, és az artheniori lázongások felől kérdezi.*
- Igen, Vadvédbe is eljutottak a hírek a lázongásról, és a gyújtogatásokról. *válaszol, mert hát ennyit hallottak a visszatérő Pyctától, nem többet. Azt, hogy a Krenkataurnál kiket őriznek, Isq nem tudja, mert erről soha senki nem beszélt neki, így arra csak a fejét ingatja.
Nem pontosan érti, mire céloz Kilvard, vagy mire akar kilyukadni, vagy hová is menne.
Már éppen feltenné az ezeket talán tisztázó kérdéseit, vagyis azokat a kérdéseket, amelyekre ha Kilvardtól választ kap, akkor világosabbá válik, miről is beszél a mágus, amikor halkan kopognak az ajtón. Isqeha zavartan hátrafordul, és a "Gyerünk fiam!"-ra, amit Kilvard még azzal is nyomatékosít, hogy megrántja a félvér karját, még kinyögi, hogy:*
- De hova? A társaim odalenn várnak! Ahogy mondtam, a Füves pusztára tartunk! *de az utóbbi szavakat már az egyre erősödő, és egyre durvábbá váló ajtóverés zajában mondja egyre hagosabban, igyekezve, hogy túlkiabálja annak zaját.
Aztán, hogy Kilvard a mérges kikiabálás után végül csak elengedi, és odasietve türelmetlenül felrántja az ajtót, Isq csak lesi, ott állva, ahol eddig is állt, hogy ki a csoda kér ilyen furcsa és erőszakos módon bebocsáttatást a Torony szolgálójához.*
2043. hozzászólás ezen a helyszínen: Mágustorony
Üzenet elküldve: 2018-08-22 21:14:21
Üzenet elküldve: 2018-08-22 21:14:21
ÚJ
Rang: Haladó játékos
IC üzenetek: 155
OOC üzenetek: 3
Játékstílus: Vakmerő
IC üzenetek: 155
OOC üzenetek: 3
Játékstílus: Vakmerő
//Isqeha és Zara, aztán Zara//
*Néz egy nagyot a kapott információra, aztán ugyanilyen nagyot néz a távozott párocska után. Erre nem gondolt volna. Nem tudná megmagyarázni, hogy miért. Valahogy úgy volt vele, hogy Seles és Leon között nagyjából annyi lehet, mint mondjuk Zara és közte. Most meg már baba... Ilyet! Úgy tűnik, hogy Zara is hasonlóképpen gondolhatja, legalábbis hitetlenkedik ő is.*
- Szerintem ez pont hozzád illő feladat lenne. *néz kaján vigyorral a vörösre Isqeha felvetése után* Dajkálni a kis porontyot. Szép dolog is az. Az ilyen kis csöppségek édesek, bűbájosak, csendesek, mosolygósak. Kivéve amikor ordítanak és összerondítják magukat. De hát hogyan is értékelhetnénk a fényt árnyék nélkül?
*Szinte már filozofálgatni kezd, de azért ismeri a határokat. És szerény véleménye szerint Zara igen aljas módon lenne képes bosszút állni a túlzásba vitt ugratás miatt. Nem túl sokkal később Isqeha térül-fordul, és megint csak nem sokkal később el is tűnik a toronyban azzal, hogy estére visszatér körükbe.*
- Gondolod, hogy akartam? *vigyorog a lányra, aki szerint van akkora nőcsábász, hogy a Vadvért minden nőnemű lakójánál próbálkozna. Legalábbis a megjegyzésből úgy tűnik ki.*
- Jól gondolod. *bólint rá a saját kérdésére* De nem kárhoztathatsz érte, hiszen elbűvölően szép, nemde? Más kérdés, hogy Leon valószínűleg letépte volna a fejem érte, hogy más testrészemről ne is beszéljünk, mert az még fájdalmasabb lett volna, ha ez egyáltalán lehetséges.
*Megvonja a vállát.*
- De ez csak az egyik ok. Hát hogyan nézett volna ez ki? Úgy tűnt volna, mintha te nem lennél nekem elég. Hálátlanság lett volna a részemről, és rád nézve sem hízelgő az ilyesmi, ugye.
*Itt már eléggé tenyérbemászó a mosolya.*
- Hát ilyen nemes lélek vagyok én...
*Néz egy nagyot a kapott információra, aztán ugyanilyen nagyot néz a távozott párocska után. Erre nem gondolt volna. Nem tudná megmagyarázni, hogy miért. Valahogy úgy volt vele, hogy Seles és Leon között nagyjából annyi lehet, mint mondjuk Zara és közte. Most meg már baba... Ilyet! Úgy tűnik, hogy Zara is hasonlóképpen gondolhatja, legalábbis hitetlenkedik ő is.*
- Szerintem ez pont hozzád illő feladat lenne. *néz kaján vigyorral a vörösre Isqeha felvetése után* Dajkálni a kis porontyot. Szép dolog is az. Az ilyen kis csöppségek édesek, bűbájosak, csendesek, mosolygósak. Kivéve amikor ordítanak és összerondítják magukat. De hát hogyan is értékelhetnénk a fényt árnyék nélkül?
*Szinte már filozofálgatni kezd, de azért ismeri a határokat. És szerény véleménye szerint Zara igen aljas módon lenne képes bosszút állni a túlzásba vitt ugratás miatt. Nem túl sokkal később Isqeha térül-fordul, és megint csak nem sokkal később el is tűnik a toronyban azzal, hogy estére visszatér körükbe.*
- Gondolod, hogy akartam? *vigyorog a lányra, aki szerint van akkora nőcsábász, hogy a Vadvért minden nőnemű lakójánál próbálkozna. Legalábbis a megjegyzésből úgy tűnik ki.*
- Jól gondolod. *bólint rá a saját kérdésére* De nem kárhoztathatsz érte, hiszen elbűvölően szép, nemde? Más kérdés, hogy Leon valószínűleg letépte volna a fejem érte, hogy más testrészemről ne is beszéljünk, mert az még fájdalmasabb lett volna, ha ez egyáltalán lehetséges.
*Megvonja a vállát.*
- De ez csak az egyik ok. Hát hogyan nézett volna ez ki? Úgy tűnt volna, mintha te nem lennél nekem elég. Hálátlanság lett volna a részemről, és rád nézve sem hízelgő az ilyesmi, ugye.
*Itt már eléggé tenyérbemászó a mosolya.*
- Hát ilyen nemes lélek vagyok én...
2042. hozzászólás ezen a helyszínen: Mágustorony
Üzenet elküldve: 2018-08-22 21:04:31
Üzenet elküldve: 2018-08-22 21:04:31
ÚJ
Rang: Játékos
IC üzenetek: 305
OOC üzenetek: 3
Játékstílus: Vakmerő
IC üzenetek: 305
OOC üzenetek: 3
Játékstílus: Vakmerő
//Ezüstcsörgő - közjáték//
//A feladat//
*Szakállát simogatva hallgatja az ifjú füvészt, majd haloványan elmosolyodik, miközben átadja az 50 aranyat Rinald Isqeha részére. *
-Látom, az üzleti érzéknek sincs hiányában az ifjú mester. Azonban nekem elegendő lesz most az, ami az említett főzethez kell.
*Nyúl a levelek után.*
-Nocsak, Erdőmélyén is terem belőle? Meglepő. Ez?
*Néz a kezében szorongatott papírosra, amit hamar az íróasztal fiókjába süllyeszt.*
-Ez csupán leltár. Nem is gondolná az ember, mennyi minden van itt és mennyi minden van rejtve a szemek elől.
*Tűnődik el egy pillanatra Rinald szavain.*
-A végére érni... Végére érni. Vízmágia?
*Ocsúdik fel gondolataiból és fókuszálja be ismét az arcot.*
-Ismertem gyermekkoromban egy félkarú vízmágust a városban, ki ha akart, viharfellegeket gerjesztett. Mondanom sem kell, roppant ijesztő volt.
*Bólogat merengve.*
-A földmágia az, mi engem kiváltképp foglalkoztat. Talán nem is csodálkozol, hogy épp a Krenkataur...
*Dermed meg egy pillanatra, szemét lassan emeli Rinaldra.*
-Mondd, fiam. Van lovad?
*Kanyarítja hirtelen magára a bíbor köpenyt a szék karfájáról.*
-Tudod-e, hogy mi zajlik Artheniorban? No és azt, hogy a Krenkataurnál kiket őriznek? Meg kell győződnünk róla, hogy minden rendben velük. Azokat az embereket ott Arthenior látja el! Ha nem kapnak majd élelmet és zsoldot...
*Fordul ekkor egy épp a helyiségen áthaladó bíbortalároshoz.*
-Gondolom hallottál. Ha Abogr mester visszatérne...
~Hogy is akarta befejezni ezt a mondatot? Mindegy.~
-Gyerünk fiam!
*Rántja meg Rinald karját. mikor heves kopogás üti meg a fülét.*
-A macska rúgja meg... Nyitva van!
*Kiáltja, majd fejcsóválva az ajtóhoz lép. A Krenkataur várhat még egy keveset, elvégre az őrség sem lázad fel néhány nap alatt. No meg teendői előrébbvalóak.
Felrántja az ajtót és odébb áll, hogy utat engedjen a frissen érkezett akárkicsodának.*
A hozzászólás írója (Kilvard Guldraen) módosította ezt a hozzászólást, ekkor: 2018.08.22 21:04:50
//A feladat//
*Szakállát simogatva hallgatja az ifjú füvészt, majd haloványan elmosolyodik, miközben átadja az 50 aranyat Rinald Isqeha részére. *
-Látom, az üzleti érzéknek sincs hiányában az ifjú mester. Azonban nekem elegendő lesz most az, ami az említett főzethez kell.
*Nyúl a levelek után.*
-Nocsak, Erdőmélyén is terem belőle? Meglepő. Ez?
*Néz a kezében szorongatott papírosra, amit hamar az íróasztal fiókjába süllyeszt.*
-Ez csupán leltár. Nem is gondolná az ember, mennyi minden van itt és mennyi minden van rejtve a szemek elől.
*Tűnődik el egy pillanatra Rinald szavain.*
-A végére érni... Végére érni. Vízmágia?
*Ocsúdik fel gondolataiból és fókuszálja be ismét az arcot.*
-Ismertem gyermekkoromban egy félkarú vízmágust a városban, ki ha akart, viharfellegeket gerjesztett. Mondanom sem kell, roppant ijesztő volt.
*Bólogat merengve.*
-A földmágia az, mi engem kiváltképp foglalkoztat. Talán nem is csodálkozol, hogy épp a Krenkataur...
*Dermed meg egy pillanatra, szemét lassan emeli Rinaldra.*
-Mondd, fiam. Van lovad?
*Kanyarítja hirtelen magára a bíbor köpenyt a szék karfájáról.*
-Tudod-e, hogy mi zajlik Artheniorban? No és azt, hogy a Krenkataurnál kiket őriznek? Meg kell győződnünk róla, hogy minden rendben velük. Azokat az embereket ott Arthenior látja el! Ha nem kapnak majd élelmet és zsoldot...
*Fordul ekkor egy épp a helyiségen áthaladó bíbortalároshoz.*
-Gondolom hallottál. Ha Abogr mester visszatérne...
~Hogy is akarta befejezni ezt a mondatot? Mindegy.~
-Gyerünk fiam!
*Rántja meg Rinald karját. mikor heves kopogás üti meg a fülét.*
-A macska rúgja meg... Nyitva van!
*Kiáltja, majd fejcsóválva az ajtóhoz lép. A Krenkataur várhat még egy keveset, elvégre az őrség sem lázad fel néhány nap alatt. No meg teendői előrébbvalóak.
Felrántja az ajtót és odébb áll, hogy utat engedjen a frissen érkezett akárkicsodának.*
A hozzászólás írója (Kilvard Guldraen) módosította ezt a hozzászólást, ekkor: 2018.08.22 21:04:50
2041. hozzászólás ezen a helyszínen: Mágustorony
Üzenet elküldve: 2018-08-22 20:49:47
Üzenet elküldve: 2018-08-22 20:49:47
ÚJ
Rang: Mesélő
IC üzenetek: 932
OOC üzenetek: 97
Játékstílus: Szelíd
IC üzenetek: 932
OOC üzenetek: 97
Játékstílus: Szelíd
//Ezüstcsörgő - közjáték//
//A feladat//
*Halkan kopognak az ajtón, majd nem sokra rá, hirtelen erőteljesebben is megütögetik. A férfiak csendes biológiai tényfejtésébe durván hasít bele a zengés, talán még a fejüket is felkapják egymásra nézve. A kint álló, vagy nagyon türelmetlen fajta, vagy valami fontos okból érkezett, hogy a Mágustorony mestere, Abogr hű szolgálója ajtaját veri ily vehemensen. A két férfi azt is gondolhatja, hogy haláleset történt, vagy valaki csúnya tettre készül, Kilvard fejében az is megfordulhat, hogy mestere tért vissza, bár ő nyilván az ajtón nem kopogtatna, egyszerűen csak megérkezne. Nos, mindenesetre ez csak akkor derül ki, ha utat engednek a sürgős kopogásnak és jelenleg elfelejtik a növényekről alkotott diskurzus érdekfeszítő mondanivalóját. Hogy eztán a két férfi útjai különválnak, vagy kapcsolatuk és gyümölcsöző üzletük ezáltal erősödik, csak az öreg istenek tudják, no meg a talán a szobában tartózkodók. Az még kérdés, mit tartogat a szürke homályba burkolózó jövő. A kopogás szüntelen hallik, már-már folyamatosan, félő, hogy még az ajtót is berúgják, ha Kilvard nem reagál hamarosan.*
//A feladat//
*Halkan kopognak az ajtón, majd nem sokra rá, hirtelen erőteljesebben is megütögetik. A férfiak csendes biológiai tényfejtésébe durván hasít bele a zengés, talán még a fejüket is felkapják egymásra nézve. A kint álló, vagy nagyon türelmetlen fajta, vagy valami fontos okból érkezett, hogy a Mágustorony mestere, Abogr hű szolgálója ajtaját veri ily vehemensen. A két férfi azt is gondolhatja, hogy haláleset történt, vagy valaki csúnya tettre készül, Kilvard fejében az is megfordulhat, hogy mestere tért vissza, bár ő nyilván az ajtón nem kopogtatna, egyszerűen csak megérkezne. Nos, mindenesetre ez csak akkor derül ki, ha utat engednek a sürgős kopogásnak és jelenleg elfelejtik a növényekről alkotott diskurzus érdekfeszítő mondanivalóját. Hogy eztán a két férfi útjai különválnak, vagy kapcsolatuk és gyümölcsöző üzletük ezáltal erősödik, csak az öreg istenek tudják, no meg a talán a szobában tartózkodók. Az még kérdés, mit tartogat a szürke homályba burkolózó jövő. A kopogás szüntelen hallik, már-már folyamatosan, félő, hogy még az ajtót is berúgják, ha Kilvard nem reagál hamarosan.*
1-20 , 21-40 , 41-60 , 61-80 , 81-100 , 101-120 , 121-140 , 141-160 , 161-180 , 181-200 , 201-220 , 221-240 , 241-260 , 261-280 , 281-300 , 301-320 , 321-340 , 341-360 , 361-380 , 381-400 , 401-420 , 421-440 , 441-460 , 461-480 , 481-500 , 501-520 , 521-540 , 541-560 , 561-580 , 581-600 , 601-620 , 621-640 , 641-660 , 661-680 , 681-700 , 701-720 , 721-740 , 741-760 , 761-780 , 781-800 , 801-820 , 821-840 , 841-860 , 861-880 , 881-900 , 901-920 , 921-940 , 941-960 , 961-980 , 981-1000 , 1001-1020 , 1021-1040 , 1041-1060 , 1061-1080 , 1081-1100 , 1101-1120 , 1121-1140 , 1141-1160 , 1161-1180 , 1181-1200 , 1201-1220 , 1221-1240 , 1241-1260 , 1261-1280 , 1281-1300 , 1301-1320 , 1321-1340 , 1341-1360 , 1361-1380 , 1381-1400 , 1401-1420 , 1421-1440 , 1441-1460 , 1461-1480 , 1481-1500 , 1501-1520 , 1521-1540 , 1541-1560 , 1561-1580 , 1581-1600 , 1601-1620 , 1621-1640 , 1641-1660 , 1661-1680 , 1681-1700 , 1701-1720 , 1721-1740 , 1741-1760 , 1761-1780 , 1781-1800 , 1801-1820 , 1821-1840 , 1841-1860 , 1861-1880 , 1881-1900 , 1901-1920 , 1921-1940 , 1941-1960 , 1961-1980 , 1981-2000 , 2001-2020 , 2021-2040 , 2041-2060 , 2061-2080 , 2081-2100 , 2101-2120 , 2121-2140 , 2141-2160 , 2161-2180 , 2181-2200 , 2201-2220 , 2221-2240 , 2241-2260 , 2261-2280 , 2281-2300 , 2301-2320 , 2321-2340 , 2341-2360 , 2361-2380 , 2381-2400 , 2401-2420 , 2421-2440 , 2441-2460 , 2461-2480 , 2481-2500 , 2501-2520 , 2521-2540 , 2541-2560 , 2561-2580 , 2581-2600 , 2601-2620 , 2621-2640 , 2641-2660 , 2661-2680 , 2681-2700 , 2701-2720 , 2721-2740 , 2741-2760 , 2761-2780 , 2781-2800 , 2801-2820 , 2821-2840 , 2841-2860 , 2861-2880 , 2881-2900 , 2901-2920 , 2921-2940 , 2941-2960 , 2961-2980 , 2981-3000 , 3001-3020 , 3021-3040 , 3041-3060 , 3061-3080 , 3081-3100 , 3101-3120 , 3121-3140 , 3141-3160 , 3161-3180 , 3181-3200 , 3201-3220 , 3221-3240 , 3241-3260 , 3261-3280 , 3281-3300 , 3301-3320 , 3321-3340 , 3341-3360 , 3361-3380 , 3381-3400 , 3401-3420 , 3421-3440 , 3441-3460 , 3461-3480 , 3481-3500 , 3501-3520 , 3521-3540 , 3533-3552