Nincs játékban - Lugas labirintus
Karaktered neve: --- Rangod: Nem bejelentkezett felhasználó Pénzed: --- arany
Varázsitalaid: Neked nincsenek varázsitalaid!
Herbária: Neked nincsenek varázsnövényeid!
Varázsitalaid: Neked nincsenek varázsitalaid!
Herbária: Neked nincsenek varázsnövényeid!
Üdvözlünk!
Ez itt a www.Lanawin.hu weboldal játéktere. Egy fórumos szerepjáték. Te nem vagy bejelentkezett állapotban, ezért nincs jogod ténykedni a fórumon. Csak olvasni tudod a hozzászólásokat, semmi mást. Ha szeretnéd kipróbálni milyen is a fórum valójában, átélni izgalmas kalandokat, varázslatokat tanulni, bájitalokat vásárolni, egyedi karaktert létrehozni, felszereléseket kovácsoltatni, vagy küldetéseket végrehajtani, akkor regisztrálj bátran, ne habozz. Miután regisztráltál, és beléptél minden funkciót elérhetsz. Lehetőséged lesz részt venni a mesékben, vagy csak spontán játszani a megalkotott, mesés világban. Felkutathatod a város rejtélyeit, és részese lehet egy olyan fórumos szerepjátéknak, ahol a játékosok kényelme, és a játék élvezete a legfontosabb.
Vissza a főoldalra!
| Nincs "nagyobb" helyszín | Lugas labirintus | Nincs "kisebb" helyszín |  |
<< Előző oldal - Mostani oldal: 16 (301. - 316. üzenet) - Első olvasatlan beíráshoz >>Oldal váltása:
1-20 , 21-40 , 41-60 , 61-80 , 81-100 , 101-120 , 121-140 , 141-160 , 161-180 , 181-200 , 201-220 , 221-240 , 241-260 , 261-280 , 281-300 , 297-316
316. hozzászólás ezen a helyszínen: Lugas labirintus
Üzenet elküldve: 2016-02-24 09:54:02
Üzenet elküldve: 2016-02-24 09:54:02
ÚJ
Rang: Játékos
IC üzenetek: 138
OOC üzenetek: 2
Játékstílus: Megfontolt
IC üzenetek: 138
OOC üzenetek: 2
Játékstílus: Megfontolt
//Második szál//
*A szabadság kérdésében nem értenek egyet, de ennek is meg van az oka, hiszen más kultúrából jönnek. Emellett, a lány szabados élete, jobban meg tudja ragadni a szabadság fogalmát, hiszen ha úgy tekintünk rá, mint amiben soha nem lép fel változás, akkor így csak saját magával van függési viszonyban. Ez bizonyos értelemben szabadság, de Q ezt másként gondolja. A nézeteit, hamarosan ki is fejti a leánynak és ezzel a beszélgetés fonala is tovább kígyózik.*
- Sssszerintem a ssszabadsszág ahogy te mondod, nem létesszik. Asssz ember, asssz elf, ork ésssz minden másssz értelmessz faj függéssszben van egymásssztól. Te isssz függsssz a péktől, akitől a kenyeret vesszed, a favágótól, aki rönköt hassszít a fából, hogy meleget adjon neked éssz így tovább. De függsssz még másssz lények kapcsolatától isssz, hisszen ha nem lennének mássszok akkor magányosssz lennél ésssz esssz assz érzéssz assszt jelöli, hogy bisszony hiány van, assz életeben, amelyet csak a másssik sszemélye tud megadni. A minden függéssztől mentesssz ssszabadssszágot csak teljesssz elsszigetelődéssszben tudod megvalóssszítani. Esssz ssszabadssszág? *Sziszegi a kérdést az okfejtés végén, de azonnal folytatja is.*
- Asssz én sszabadssszágom, amit váltosszássznak hívott két külön dolog. Asssz én sszabadsszágom abból ered, hogy felissszmertem, hogy nincs abssszolut ssszabadsszág. Mind essszkösszök vagyunk vagy esszkösszként hasssználunk tárgyakat éssz mássszokat. Ennek a felisszmerésszében élni jobb, mint asszt hinni bármit megtehetünk. *Mondata végén egy apró levegőt vessz, amely inkább egy sóhalytás és folytatja a szabadság gondolatsort.*
- Mikor ssszámüsszetésszbe kerülte, én pont asszt assz elssszigetelődéssszt találtam magam kürül, amelyre ssszoha nem vágytam ésssz, amely rabsszág ésssz nem sszabadsszág. Érti már miért nem sszabadsszág essz a váltosszássz?
*Talán kicsit hosszúra nyújtotta a beszédet, de egy ilyen fontos téma mellett kár lenne elmenni. Az élete jelenleg annyira a magány uralta létforma, hogy pontosan tudja, miről beszél. Reméli, hogy a lány is megérti, mi is a szabadság és milyen lehetetlen is ez a dolog egy alapvetően társas létre kárhoztatott fajnak, fajoknak.*
- Már nem érdekel mi isssz történhetett velük. Már nem mennék oda vissza, hisszen az életem nekem isssz drága. Asssz egéssz már a múlté ésssz ideje tovább lépni egy msszik valósszágba. Nem hisszem, hogy lenne jövőm abban, ha vissszamennék ésssz kutatnék, vajon ki ésssz mi élhet még abból asssz életből. Ott így mennek a dolgok. Hásszak felemelkednek ésssz elbuknak esssz asssz élet rendje. *Teszi hozzá beletörődött hangon ám nem szomorúan inkább természetesen.
Ami az istenekkel való kapcsolatba lépést illeti, ott már kissé fontosabb terepre tévednek. Ez az a rész, amely számára a múltat összeköti a jelennel Ennyi maradt meg neki abból, amelyet Viaka az előző témában ki akart boncolgatni. Csak az isten az, aki most is kíséri útját, legalábbis reméli, hogy figyeli.*
- Sssszajnosssz én nem isszmerem a hívó ssszavakat, amellyel a papok ssszólították a legfelsőbbeket. De ha issszmerném isssz, akkor ssszem bissztossz, hogy tudnám őket hassználni, vagy inkább merném. Mivel már gyermekkorunkban belénk nevelték, hogy kinek mi a feladata ésssz asszt tudtuk, hogy csak a papok asszok akik méltóak megsszólítani asssz issztensszéget. Lehet, hogy ha issszmerném a sszavakat éssz megpróbálnám, akkor asssz issztenek megharagudnának rám. Nem tudom. Mit gondol? Mi lenne? Jól gondolom? *Q itt némi bizonytalanságban van, amely jól érezhető és nem is akarja leplezni, hiszen ez az a pont az életében, amelyben mindig nyílt a szíve és a tekintete is. Itt nincsenek titkok. Isten előtt nincsenek!*
- Nem isszemerem a városszi életet. Ha lehetett elkerültem, így a tavernákat szem isszmertem meg alaposszan. *Q számára az világossá válik, hogy a jóslás, nem fontos és nem is lényeges elem a lány életében. Csak színesíti a munkáját ameddig rá nem térnek a lényegre. Ennek tükrében nem feszegeti tovább a jós témát. Annál inkább az élvezeteket, hiszen neki sem ideje sem lehetősége nem volt a köznapi értelembe vett élvezetekre.*
- Lehet, hogy ellátogatok mégisssz ebbe a Pintybe. Nem isssz tűnik olyan fura helynek. Legalább magam isssz meglátom mit élvessznek úgy, mit hívnak élvesszetnek a népek. És maga Viaka mit élvesssz úgy asssz egésszben? Assszt, hogy mássszok élvesszik, vagy maga élvesszi vagy, hogy annyussszka elégedett legyen? Asszt ne mondja nekem, hogy mindhármat, mert assszt a válasszt én isssz isszmerem. *Mosolyodik el a kígyó, miután mondandóját elsziszegte.*
*A szabadság kérdésében nem értenek egyet, de ennek is meg van az oka, hiszen más kultúrából jönnek. Emellett, a lány szabados élete, jobban meg tudja ragadni a szabadság fogalmát, hiszen ha úgy tekintünk rá, mint amiben soha nem lép fel változás, akkor így csak saját magával van függési viszonyban. Ez bizonyos értelemben szabadság, de Q ezt másként gondolja. A nézeteit, hamarosan ki is fejti a leánynak és ezzel a beszélgetés fonala is tovább kígyózik.*
- Sssszerintem a ssszabadsszág ahogy te mondod, nem létesszik. Asssz ember, asssz elf, ork ésssz minden másssz értelmessz faj függéssszben van egymásssztól. Te isssz függsssz a péktől, akitől a kenyeret vesszed, a favágótól, aki rönköt hassszít a fából, hogy meleget adjon neked éssz így tovább. De függsssz még másssz lények kapcsolatától isssz, hisszen ha nem lennének mássszok akkor magányosssz lennél ésssz esssz assz érzéssz assszt jelöli, hogy bisszony hiány van, assz életeben, amelyet csak a másssik sszemélye tud megadni. A minden függéssztől mentesssz ssszabadssszágot csak teljesssz elsszigetelődéssszben tudod megvalóssszítani. Esssz ssszabadssszág? *Sziszegi a kérdést az okfejtés végén, de azonnal folytatja is.*
- Asssz én sszabadssszágom, amit váltosszássznak hívott két külön dolog. Asssz én sszabadsszágom abból ered, hogy felissszmertem, hogy nincs abssszolut ssszabadsszág. Mind essszkösszök vagyunk vagy esszkösszként hasssználunk tárgyakat éssz mássszokat. Ennek a felisszmerésszében élni jobb, mint asszt hinni bármit megtehetünk. *Mondata végén egy apró levegőt vessz, amely inkább egy sóhalytás és folytatja a szabadság gondolatsort.*
- Mikor ssszámüsszetésszbe kerülte, én pont asszt assz elssszigetelődéssszt találtam magam kürül, amelyre ssszoha nem vágytam ésssz, amely rabsszág ésssz nem sszabadsszág. Érti már miért nem sszabadsszág essz a váltosszássz?
*Talán kicsit hosszúra nyújtotta a beszédet, de egy ilyen fontos téma mellett kár lenne elmenni. Az élete jelenleg annyira a magány uralta létforma, hogy pontosan tudja, miről beszél. Reméli, hogy a lány is megérti, mi is a szabadság és milyen lehetetlen is ez a dolog egy alapvetően társas létre kárhoztatott fajnak, fajoknak.*
- Már nem érdekel mi isssz történhetett velük. Már nem mennék oda vissza, hisszen az életem nekem isssz drága. Asssz egéssz már a múlté ésssz ideje tovább lépni egy msszik valósszágba. Nem hisszem, hogy lenne jövőm abban, ha vissszamennék ésssz kutatnék, vajon ki ésssz mi élhet még abból asssz életből. Ott így mennek a dolgok. Hásszak felemelkednek ésssz elbuknak esssz asssz élet rendje. *Teszi hozzá beletörődött hangon ám nem szomorúan inkább természetesen.
Ami az istenekkel való kapcsolatba lépést illeti, ott már kissé fontosabb terepre tévednek. Ez az a rész, amely számára a múltat összeköti a jelennel Ennyi maradt meg neki abból, amelyet Viaka az előző témában ki akart boncolgatni. Csak az isten az, aki most is kíséri útját, legalábbis reméli, hogy figyeli.*
- Sssszajnosssz én nem isszmerem a hívó ssszavakat, amellyel a papok ssszólították a legfelsőbbeket. De ha issszmerném isssz, akkor ssszem bissztossz, hogy tudnám őket hassználni, vagy inkább merném. Mivel már gyermekkorunkban belénk nevelték, hogy kinek mi a feladata ésssz asszt tudtuk, hogy csak a papok asszok akik méltóak megsszólítani asssz issztensszéget. Lehet, hogy ha issszmerném a sszavakat éssz megpróbálnám, akkor asssz issztenek megharagudnának rám. Nem tudom. Mit gondol? Mi lenne? Jól gondolom? *Q itt némi bizonytalanságban van, amely jól érezhető és nem is akarja leplezni, hiszen ez az a pont az életében, amelyben mindig nyílt a szíve és a tekintete is. Itt nincsenek titkok. Isten előtt nincsenek!*
- Nem isszemerem a városszi életet. Ha lehetett elkerültem, így a tavernákat szem isszmertem meg alaposszan. *Q számára az világossá válik, hogy a jóslás, nem fontos és nem is lényeges elem a lány életében. Csak színesíti a munkáját ameddig rá nem térnek a lényegre. Ennek tükrében nem feszegeti tovább a jós témát. Annál inkább az élvezeteket, hiszen neki sem ideje sem lehetősége nem volt a köznapi értelembe vett élvezetekre.*
- Lehet, hogy ellátogatok mégisssz ebbe a Pintybe. Nem isssz tűnik olyan fura helynek. Legalább magam isssz meglátom mit élvessznek úgy, mit hívnak élvesszetnek a népek. És maga Viaka mit élvesssz úgy asssz egésszben? Assszt, hogy mássszok élvesszik, vagy maga élvesszi vagy, hogy annyussszka elégedett legyen? Asszt ne mondja nekem, hogy mindhármat, mert assszt a válasszt én isssz isszmerem. *Mosolyodik el a kígyó, miután mondandóját elsziszegte.*
315. hozzászólás ezen a helyszínen: Lugas labirintus
Üzenet elküldve: 2016-02-23 14:11:55
Üzenet elküldve: 2016-02-23 14:11:55
ÚJ
Rang: Törölt felhasználó
IC üzenetek: 182
OOC üzenetek: 19
Játékstílus: Vakmerő
IC üzenetek: 182
OOC üzenetek: 19
Játékstílus: Vakmerő
//Második szál//
- Nem is az istenek szoktak válogatni. *Mosolyodik el sejtelmesen. Hiába, érdekes kettősség ez. Amennyire rá vannak szorulva a halandók arra, hogy higgyenek valamiben, hogy egy felsőbb hatalom pártfogásáért esdekeljenek, épp ezen halhatatlan lények is rá vannak szorulva az esendők imáira.
A szabadság efféle értelmezése kissé meglepi, ám annál nagyobb érdeklődéssel hallgatja Q-t.*
- Úgy tűnik, ez is olyasmi, amibe bele kell tanulni. Ha csak egyszerűen tesszük, amit mások mondanak, egyszerű eszközök vagyunk, akik csak sodródnak. Való igaz, nem kell felelősséget vállalni a tettekért, legalábbis sokan ezzel hitegetik magukat, ugyanakkor befolyásolni sem tudjuk. Másoknak lehet, csupán feláldozható élet vagyunk, de magunkra aligha tekintenénk így. Hacsak nem valami bolond dalia vagy, aki a lovag meséken nőtt fel. Ha van lehetőséged magad eldönteni, mihez kezdj, nos, rengeteg lehetőség nyílik meg előtted. Csak tudni kell élni ezzel. Meg kel tanulni okosan dönteni, hogy mikor, mi a célravezető nekünk. *Fejti ki erről a véleményét. Bár a teljes szabadságról nem tudna mit mondani, hiszen azért most sem egészen, teljesen a maga ura, lévén dolgozik valahol, s bár most ő a rangidősféleség a Pintyben, azért az alapítóknak, befektetőknek engedelmességgel és elszámolással tartozik.*
- Nem, ennek nem az a neve, hogy szabadság, hanem Változás. Amihez alkalmazkodni kell, vagy az alkalmatlan elhull. Más kérdés, hogy mit hoz a változás.
*Amit a férfi leírt, azt nem a szabadság fogalmához kötné. Lehet, hogy azt eredményezte végül, de az maga más volt.*
- Ez igaz. De nem akadt senki, aki esetleg információval szolgálhatott volna? Nem lehetett az árnyak között suttogást hallani, ami legalább a kérdések egy részére megadhatta volna a választ? Vagy szimplán értelmét vesztette az egész? *Tekint kérdőn méricskélve Q-ra. Mert hát kár tagadni, az is sok minden elárul valakiről, egy ilyen katasztrófa után mit tesz, mihez kezd, miképp vélekedik.*
- Már miért ne állhatna szóba veled az istenetek? Túlélted azt, amit a házad papjai nem. Szerencse, sors, tudás, véletlen, akármi is kímélt meg, azt az előnyödre fordíthatod, s ez túlélővé tesz, amit a többiek sajnos nem mondhatnak el magukról nemde? Akkor hát miért ne hallgathatna meg téged is az istenségetek?
*Pillant kérdőn a férfire. Semmi hitegetés nincs a hangjában, mondandójában, egyszerűen így gondolja, ez tűnik számára logikusnak. No persze ő csak egy szeszélyes halandó, ki tudja, miképp vélekednek erről az istenek.*
- Anyuska mindegyikünk kezébe adta azokat az eszközöket, amik a legjobban illettek hozzánk. Hogy utána ezekkel hogyan és miképp boldogultunk, azt már ránk bízta. A magam részéről mindig is szerettem élvezni az életet, ahogyan a jóslást is kedveltem, de hát a városban mindent aranyért adnak, a világot a pénz hajtja. A jövőért pedig nem mindenki áldoz, az élvezetekért viszont már annál többen. És néha mennyit! *Kuncog halkan. Elég az első Pintyben végzett munkájára gondolni, pedig akkor még az eredeti terv volt életben, miszerint ő a jövőbe látással fogja szórakoztatni a vendégeket. De hát, mint azt megmondotta, az élvezetek sokkal kelendőbbek, s ismertei e téren is bőségesek.*
- Persze még az én életem sem ebből áll, de panaszra nincs okom.
- Nem is az istenek szoktak válogatni. *Mosolyodik el sejtelmesen. Hiába, érdekes kettősség ez. Amennyire rá vannak szorulva a halandók arra, hogy higgyenek valamiben, hogy egy felsőbb hatalom pártfogásáért esdekeljenek, épp ezen halhatatlan lények is rá vannak szorulva az esendők imáira.
A szabadság efféle értelmezése kissé meglepi, ám annál nagyobb érdeklődéssel hallgatja Q-t.*
- Úgy tűnik, ez is olyasmi, amibe bele kell tanulni. Ha csak egyszerűen tesszük, amit mások mondanak, egyszerű eszközök vagyunk, akik csak sodródnak. Való igaz, nem kell felelősséget vállalni a tettekért, legalábbis sokan ezzel hitegetik magukat, ugyanakkor befolyásolni sem tudjuk. Másoknak lehet, csupán feláldozható élet vagyunk, de magunkra aligha tekintenénk így. Hacsak nem valami bolond dalia vagy, aki a lovag meséken nőtt fel. Ha van lehetőséged magad eldönteni, mihez kezdj, nos, rengeteg lehetőség nyílik meg előtted. Csak tudni kell élni ezzel. Meg kel tanulni okosan dönteni, hogy mikor, mi a célravezető nekünk. *Fejti ki erről a véleményét. Bár a teljes szabadságról nem tudna mit mondani, hiszen azért most sem egészen, teljesen a maga ura, lévén dolgozik valahol, s bár most ő a rangidősféleség a Pintyben, azért az alapítóknak, befektetőknek engedelmességgel és elszámolással tartozik.*
- Nem, ennek nem az a neve, hogy szabadság, hanem Változás. Amihez alkalmazkodni kell, vagy az alkalmatlan elhull. Más kérdés, hogy mit hoz a változás.
*Amit a férfi leírt, azt nem a szabadság fogalmához kötné. Lehet, hogy azt eredményezte végül, de az maga más volt.*
- Ez igaz. De nem akadt senki, aki esetleg információval szolgálhatott volna? Nem lehetett az árnyak között suttogást hallani, ami legalább a kérdések egy részére megadhatta volna a választ? Vagy szimplán értelmét vesztette az egész? *Tekint kérdőn méricskélve Q-ra. Mert hát kár tagadni, az is sok minden elárul valakiről, egy ilyen katasztrófa után mit tesz, mihez kezd, miképp vélekedik.*
- Már miért ne állhatna szóba veled az istenetek? Túlélted azt, amit a házad papjai nem. Szerencse, sors, tudás, véletlen, akármi is kímélt meg, azt az előnyödre fordíthatod, s ez túlélővé tesz, amit a többiek sajnos nem mondhatnak el magukról nemde? Akkor hát miért ne hallgathatna meg téged is az istenségetek?
*Pillant kérdőn a férfire. Semmi hitegetés nincs a hangjában, mondandójában, egyszerűen így gondolja, ez tűnik számára logikusnak. No persze ő csak egy szeszélyes halandó, ki tudja, miképp vélekednek erről az istenek.*
- Anyuska mindegyikünk kezébe adta azokat az eszközöket, amik a legjobban illettek hozzánk. Hogy utána ezekkel hogyan és miképp boldogultunk, azt már ránk bízta. A magam részéről mindig is szerettem élvezni az életet, ahogyan a jóslást is kedveltem, de hát a városban mindent aranyért adnak, a világot a pénz hajtja. A jövőért pedig nem mindenki áldoz, az élvezetekért viszont már annál többen. És néha mennyit! *Kuncog halkan. Elég az első Pintyben végzett munkájára gondolni, pedig akkor még az eredeti terv volt életben, miszerint ő a jövőbe látással fogja szórakoztatni a vendégeket. De hát, mint azt megmondotta, az élvezetek sokkal kelendőbbek, s ismertei e téren is bőségesek.*
- Persze még az én életem sem ebből áll, de panaszra nincs okom.
314. hozzászólás ezen a helyszínen: Lugas labirintus
Üzenet elküldve: 2016-02-19 00:23:45
Üzenet elküldve: 2016-02-19 00:23:45
ÚJ
Rang: Játékos
IC üzenetek: 138
OOC üzenetek: 2
Játékstílus: Megfontolt
IC üzenetek: 138
OOC üzenetek: 2
Játékstílus: Megfontolt
//Második szál//
*Q soha nem csinált titkot származásából. Azért takarja el magát olyan sűrűn, mert a látvány, ami az embereket fogadná nem túl bizalomgerjesztő. Emellett szereti, ha jelentéktelen és nem foglalkoznak vele, ehhez pedig a szegény szakadt, vagy hajléktalan kinézet a legmegfelelőbb. Ez a kinézet tömegben kihalt utcán és még a természetben is képes elrejteni őt a kíváncsi szemek elől. Azonban az, hogy melyik fajhoz tartozik az nem titok. Ennek nyomán bátran válaszol a cspadának tűnő kérdésre. Mielőtt a mindent eldöntő szavak elhangzanának, meggondolja magát és a beszélgetés eddigi szellemének megfelelően újra értelmezi a szavait.*
- A mi isssztenünk nagy issszten! Hatalma túlmutat a mi volt kössszösszégünkön így csak asszt mondhatom, hogy hívek akadnak a világ minden ssszarkában ésssz sszegletében. Assszt kell vélnem erről, hogy minden faj imádhatja a hatalmasssz úrnőt! De mely issszten válogatna a neki sszánt imádássszban vagy áldosszatban. Nem gondolja Viaka?
*A mondata végén elégedetten mosolyog, hiszen ismét sikerült továbbmenni a labirintusban.*
- A ssszabadsszág ahogy ssszejtem, hogy gondolja, maga a rabsszág. Eddig mindig tudtam, hogy merre kell, mennem megmondták mit csináljak, de amióta enyém lett a ssszabadssszág, minden elromlott. *Mondja nem feltétlenül meggyőzően, de mivel minden jó hazugság féligazságokra épített, így ki kell belőle bogarászni a valóságot.* - Képsszelje el, hogy egy olyan világban él, amelyben minden pillanata rendessszett. Esssz vesszi körül, gyermekkorától, mássszt nem tapasssztal, majd egy napon mindesssz megsszűnik. Essszt ssszabadsszágnak hívjuk? Mit gondol?
*Mosolyog a kérdés végén és félszemmel hunyorog a lányra, ahogy a világosság egyre nagyobb teret nyer a környezetükben.* - A hásszam elpussztult, nem voltam ott. De ha ott lettem volna én ssszem élek. Akik elpussztították egy mássszik hássz volt. Egy riválisssz hásssz. *Mondja teljesen természetes hangon. Az igazság az, hogy házak jönnek mennek, és egy szolgáló csak annyit ér, hogy feláldozzák, vagy éppen beolvassza őt a győztes család. Q esetében azonban nem ez történt, ő távol volt, amikor kitört a harc és még csak vissza sem ment, hogy megnézze mi maradt a romok helyén. Csak elmenekült, ahogy az kell egy riadt fiatal esetében.
Ami viszont fontosabb és igencsak szíven találja a sötételfet, az az Istennel való kapcsolatba lépés kérdése. Soha eszébe sem jutott volna, hogy ezt megtegye, vagy megpróbálja. Annyira az egész kultusz szélén helyezkedett el, hogy magát csak porszemnek érezte istene előtt. Egy senkinek, aki nem számít. Más kérdés, hogy ez így is volt a nemesek előtt.*
- Mire gondol Viaka? Maga ssszerint lehetsszégessz lenne? Nem vagyok én pap, hogy ssszóba álljon velem a Hatalmasssz!
*Beleretten az előző gondolatba, amely bizony egy leheletnyi időre a szemeiben is tükröződik, majd összekapja magát és átfordul a dolgon, hogy koncentrálni tudjon a lány életére.*
- Mindig essszt akarta csinálni? Vagy csak assszért csinálja, mert annyusszkának kösszönheti asssz élete javát?
*Egyszerűen kíváncsi, hogy egy ilyen okos lány miért lesz kurtizán, amikor találhatna egy gazdag férjet, ahol királynőként élhetne. Természetesen tisztában van a társadalmi különbségekkel, de akkor is, megpróbálni már csak meg lehet. Biztos vannak más vágyai a lánynak, de azokat nem fogja feltárni vagyis, nem azonnal. Lépésről lépésre. A hírszerzéshez végtelen türelemre van szükség.*
*Q soha nem csinált titkot származásából. Azért takarja el magát olyan sűrűn, mert a látvány, ami az embereket fogadná nem túl bizalomgerjesztő. Emellett szereti, ha jelentéktelen és nem foglalkoznak vele, ehhez pedig a szegény szakadt, vagy hajléktalan kinézet a legmegfelelőbb. Ez a kinézet tömegben kihalt utcán és még a természetben is képes elrejteni őt a kíváncsi szemek elől. Azonban az, hogy melyik fajhoz tartozik az nem titok. Ennek nyomán bátran válaszol a cspadának tűnő kérdésre. Mielőtt a mindent eldöntő szavak elhangzanának, meggondolja magát és a beszélgetés eddigi szellemének megfelelően újra értelmezi a szavait.*
- A mi isssztenünk nagy issszten! Hatalma túlmutat a mi volt kössszösszégünkön így csak asszt mondhatom, hogy hívek akadnak a világ minden ssszarkában ésssz sszegletében. Assszt kell vélnem erről, hogy minden faj imádhatja a hatalmasssz úrnőt! De mely issszten válogatna a neki sszánt imádássszban vagy áldosszatban. Nem gondolja Viaka?
*A mondata végén elégedetten mosolyog, hiszen ismét sikerült továbbmenni a labirintusban.*
- A ssszabadsszág ahogy ssszejtem, hogy gondolja, maga a rabsszág. Eddig mindig tudtam, hogy merre kell, mennem megmondták mit csináljak, de amióta enyém lett a ssszabadssszág, minden elromlott. *Mondja nem feltétlenül meggyőzően, de mivel minden jó hazugság féligazságokra épített, így ki kell belőle bogarászni a valóságot.* - Képsszelje el, hogy egy olyan világban él, amelyben minden pillanata rendessszett. Esssz vesszi körül, gyermekkorától, mássszt nem tapasssztal, majd egy napon mindesssz megsszűnik. Essszt ssszabadsszágnak hívjuk? Mit gondol?
*Mosolyog a kérdés végén és félszemmel hunyorog a lányra, ahogy a világosság egyre nagyobb teret nyer a környezetükben.* - A hásszam elpussztult, nem voltam ott. De ha ott lettem volna én ssszem élek. Akik elpussztították egy mássszik hássz volt. Egy riválisssz hásssz. *Mondja teljesen természetes hangon. Az igazság az, hogy házak jönnek mennek, és egy szolgáló csak annyit ér, hogy feláldozzák, vagy éppen beolvassza őt a győztes család. Q esetében azonban nem ez történt, ő távol volt, amikor kitört a harc és még csak vissza sem ment, hogy megnézze mi maradt a romok helyén. Csak elmenekült, ahogy az kell egy riadt fiatal esetében.
Ami viszont fontosabb és igencsak szíven találja a sötételfet, az az Istennel való kapcsolatba lépés kérdése. Soha eszébe sem jutott volna, hogy ezt megtegye, vagy megpróbálja. Annyira az egész kultusz szélén helyezkedett el, hogy magát csak porszemnek érezte istene előtt. Egy senkinek, aki nem számít. Más kérdés, hogy ez így is volt a nemesek előtt.*
- Mire gondol Viaka? Maga ssszerint lehetsszégessz lenne? Nem vagyok én pap, hogy ssszóba álljon velem a Hatalmasssz!
*Beleretten az előző gondolatba, amely bizony egy leheletnyi időre a szemeiben is tükröződik, majd összekapja magát és átfordul a dolgon, hogy koncentrálni tudjon a lány életére.*
- Mindig essszt akarta csinálni? Vagy csak assszért csinálja, mert annyusszkának kösszönheti asssz élete javát?
*Egyszerűen kíváncsi, hogy egy ilyen okos lány miért lesz kurtizán, amikor találhatna egy gazdag férjet, ahol királynőként élhetne. Természetesen tisztában van a társadalmi különbségekkel, de akkor is, megpróbálni már csak meg lehet. Biztos vannak más vágyai a lánynak, de azokat nem fogja feltárni vagyis, nem azonnal. Lépésről lépésre. A hírszerzéshez végtelen türelemre van szükség.*
313. hozzászólás ezen a helyszínen: Lugas labirintus
Üzenet elküldve: 2016-02-17 15:00:39
Üzenet elküldve: 2016-02-17 15:00:39
ÚJ
Rang: Törölt felhasználó
IC üzenetek: 182
OOC üzenetek: 19
Játékstílus: Vakmerő
IC üzenetek: 182
OOC üzenetek: 19
Játékstílus: Vakmerő
//Második szál//
*Habár a vallás és térítés kérdése elég alaposan terítékre került, kérdés mindig akad egy újabb. Így van ez most is. No persze valamennyire visszafogja magát, hiszen tudja, a túl sok faggatózás veszélyessé is válhat, még ha első pillantásra teljesen ártalmatlannak tűnik a beszélgetés. De azért akad olyan is, amit csak feltesz a férfinak.*
- És ennek a vallásnak a követői mely nép tagjai közé tartoznak? Lanawin csak egy faja követi, vagy ennél változatosabb a hívek összetétele?
*Pillant kíváncsian a csuklya rejtekébe bújtatott vonásokra, vagyis hát, ahol azokat sejti a kelme árnyéka mögött.
Bizony, az érzelmektől nem tudott megszabadulni teljesen, sőt, talán egyáltalán nem. Számító, haszonleső, opportunista, ugyanakkor szeszélyes, aki képes engedni a pillanatnyi hangulatának is, megkockáztatva azt, hogy mindent elbukik, amiért az ég tudja mióta munkálkodott. Ennek persze megvan az az előnye, hogy másokat, akiket szintén az érzelmek vezérelnek, szintén megért, de legalábbis bele tudja képzelni magukat a helyükbe, helyzetükbe. S ezzel pedig a maga malmára hajthatja a vizet, ha ügyesen keveri a lapokat, legye szó a testi örömök fokozásáról, információ nyerésről, vagy a maga védelméről.*
- Szabad. *Ismétli meg a szót. Ezt is meg tudja érteni. Amíg családja helyett családjával élt, bármennyire is sok mindent megtehetett, azért neki is voltak kötelezettségei, feladatai. Mert hát a közösség életben tartásához mindenkinek hozzá kell járulnia valamivel. Aztán ő is kirepült a fészekből, s bár néha hallat magáról hírt, és ő is érdeklődik a többiek hogyléte felől, teljesen más, ha az ember lánya tökéletesen a maga ura. Majdnem tökéletesen.*
- No és milyen érzés szabadnak lenni? És milyen az élet a felszínen, a mélység után? *Két újabb kérdés, amiknek a rá adott válasz roppant mód érdekli. Elvégre a szabadságra mindenki másképp tekint, s a föld alatt töltött megannyi év után merőben más lehet a felszíni lét.*
- Azt tudod, hogy mi végzett a Házaddal? Vagy ez már rejtély marad? Te magad nem tudnál kapcsolatba lépni az isteneddel? *Jön néhány újabb kérdés, ám a neki feltett elől sem tér ki, habár a hamiskás mosoly azt feltételezi, most is féligazságokkal fog szolgálni.*
- Anyuska tanított meg majdnem mindenre. Többek között a jóslás lényegére is. A jövőt sok mindenből ki tudom olvasni, csak figyelnem kell a jelekre. *Ám a misztikus szavak ellenére nem az égiekre. Nagyon is kézzel fogható, látható apró intelmekre és iránymutatókra, amik alapján leszűrheti a maga tanulságait, hogy mit is akar hallani a kedves ügyfél.*
- Ennek roppant egyszerű oka van. Az egyszerű nép keményen megküzd minden egyes garasért, és nem fogja elszórni arra, hogy megtudja, mi várhat rá. Nincs rá ideje, ereje, pénze. A gazdagabbja pedig vagy hajlandó efféle hóbortnak hódolni, vagy nem. De rám nézve, főleg egy bordélyban, nem azt fogják látni, hogy ott van valaki, aki hihetetlen információkkal szolgálhat, hanem egy csinos arcot, karcsú testecskével, ami ott gömbölyödik, ami kell. *Nem mintha ő maga nem játszana rá erre, hiszen mivel mással lehetne ennél jobban elterelni a figyelmet? Mivel mással lehetne a legjobban elhitetni, hogy nincs ok tartani a vörös boszorkától?*
*Habár a vallás és térítés kérdése elég alaposan terítékre került, kérdés mindig akad egy újabb. Így van ez most is. No persze valamennyire visszafogja magát, hiszen tudja, a túl sok faggatózás veszélyessé is válhat, még ha első pillantásra teljesen ártalmatlannak tűnik a beszélgetés. De azért akad olyan is, amit csak feltesz a férfinak.*
- És ennek a vallásnak a követői mely nép tagjai közé tartoznak? Lanawin csak egy faja követi, vagy ennél változatosabb a hívek összetétele?
*Pillant kíváncsian a csuklya rejtekébe bújtatott vonásokra, vagyis hát, ahol azokat sejti a kelme árnyéka mögött.
Bizony, az érzelmektől nem tudott megszabadulni teljesen, sőt, talán egyáltalán nem. Számító, haszonleső, opportunista, ugyanakkor szeszélyes, aki képes engedni a pillanatnyi hangulatának is, megkockáztatva azt, hogy mindent elbukik, amiért az ég tudja mióta munkálkodott. Ennek persze megvan az az előnye, hogy másokat, akiket szintén az érzelmek vezérelnek, szintén megért, de legalábbis bele tudja képzelni magukat a helyükbe, helyzetükbe. S ezzel pedig a maga malmára hajthatja a vizet, ha ügyesen keveri a lapokat, legye szó a testi örömök fokozásáról, információ nyerésről, vagy a maga védelméről.*
- Szabad. *Ismétli meg a szót. Ezt is meg tudja érteni. Amíg családja helyett családjával élt, bármennyire is sok mindent megtehetett, azért neki is voltak kötelezettségei, feladatai. Mert hát a közösség életben tartásához mindenkinek hozzá kell járulnia valamivel. Aztán ő is kirepült a fészekből, s bár néha hallat magáról hírt, és ő is érdeklődik a többiek hogyléte felől, teljesen más, ha az ember lánya tökéletesen a maga ura. Majdnem tökéletesen.*
- No és milyen érzés szabadnak lenni? És milyen az élet a felszínen, a mélység után? *Két újabb kérdés, amiknek a rá adott válasz roppant mód érdekli. Elvégre a szabadságra mindenki másképp tekint, s a föld alatt töltött megannyi év után merőben más lehet a felszíni lét.*
- Azt tudod, hogy mi végzett a Házaddal? Vagy ez már rejtély marad? Te magad nem tudnál kapcsolatba lépni az isteneddel? *Jön néhány újabb kérdés, ám a neki feltett elől sem tér ki, habár a hamiskás mosoly azt feltételezi, most is féligazságokkal fog szolgálni.*
- Anyuska tanított meg majdnem mindenre. Többek között a jóslás lényegére is. A jövőt sok mindenből ki tudom olvasni, csak figyelnem kell a jelekre. *Ám a misztikus szavak ellenére nem az égiekre. Nagyon is kézzel fogható, látható apró intelmekre és iránymutatókra, amik alapján leszűrheti a maga tanulságait, hogy mit is akar hallani a kedves ügyfél.*
- Ennek roppant egyszerű oka van. Az egyszerű nép keményen megküzd minden egyes garasért, és nem fogja elszórni arra, hogy megtudja, mi várhat rá. Nincs rá ideje, ereje, pénze. A gazdagabbja pedig vagy hajlandó efféle hóbortnak hódolni, vagy nem. De rám nézve, főleg egy bordélyban, nem azt fogják látni, hogy ott van valaki, aki hihetetlen információkkal szolgálhat, hanem egy csinos arcot, karcsú testecskével, ami ott gömbölyödik, ami kell. *Nem mintha ő maga nem játszana rá erre, hiszen mivel mással lehetne ennél jobban elterelni a figyelmet? Mivel mással lehetne a legjobban elhitetni, hogy nincs ok tartani a vörös boszorkától?*
312. hozzászólás ezen a helyszínen: Lugas labirintus
Üzenet elküldve: 2016-02-17 09:13:44
Üzenet elküldve: 2016-02-17 09:13:44
ÚJ
Rang: Játékos
IC üzenetek: 138
OOC üzenetek: 2
Játékstílus: Megfontolt
IC üzenetek: 138
OOC üzenetek: 2
Játékstílus: Megfontolt
//Második szál//
*A lány ügyesen kerül kis egy nagy rakás kérdést, amit Q feltett nem is oly kendőzetlenül, de sebaj hiszen ő sem válaszolt egyenesen az áldozati dologra. Úgy véli, majd ha itt lesz, az ideje visszacsempészi a mondandójába és egy kicsit átfogalmazva újra nekivág. De most még a vallással kapcsolatos dolgokat kell helyre igazítani, amelyben már igen jó úton jár a hölggyel, akiről azért kiderülnek újabb részletek is, de ettől csak még érdekesebb minden. Bordély, jós, örömlány. Nos, már érthető számára, miért is van annyi neve és miért is szólítják annyiféle képen. Mivel jó sok emberrel kapcsolatban lehet, akikkel bensőségesebb viszonyt folytat és ennek okán azok mind mind másként látják a lányt, vagy épp ő mutatja másként magát. Valószínű, hogy így is úgy is megtörténik. A lényeg, hogy nagyon valószínűsíthető módon Viaka irányít. No de az elmélkedésből épp ideje visszafordulni a válaszadásra és a sötételf ezt nem akarja, elhanyagolni ezért csakhamar belevág a szavak közepébe.*
- A népem ssszoha nem térített meg ssszenkit. Mi abban hittünk, amit gyermek korunk óta tanítottak nekünk ésssz mivel az isssztenünk mindig kapcsolatba lépett velünk nem volt kérdéssszesssz a dolog, hogy kifelé irányul assz odaadássszunk. Esszen kívül a mi vallássszunk nem térítő vallásssz. Asz istenssszég, csak kiválassztássz útján ssszersszett híveket ésssz emiatt ő maga ssszólított meg minket. Én a vallásssz térítő jellegét nem isssz issszmertem ameddig nem jöttem a felssszínre. Nem isssz tudtam, hogy a valllássszhossz assz isssz hossszátartossszik, hogy térít. Essszért mi kiválasssztottak voltunk. Lehet, hogy asssz Isssztensszégnek rajtunk kívül másssz vidékeken isssz voltak követői akiket megssszólított, de arról nem tudunk, tudok. De ha lehetne ssszívvesszen felderíteném. *Zárja le a vallás térítéssel kapcsolatos vitáját, persze lenne még mit kibontani, így ha a lány tovább feszegeti a kérdést az elmondottak nyomán Q nem bánja.
Viaka szemében megcsillanó együttérzés, majd annak gyors elferdítése sok információt tartalmazhat, hiszen megmutatja, hogy a leány nem csak érzéketlen perszóna, hanem bizony emberi teremtés. Akinek vannak érzelme, érzései és ezáltal, még ha haloványan is, de ezen, tulajdonsága befolyásolni tudja döntéseit tetteit, vagy akár a mondandóját. Q kicsit silányabb ezen a téren, hiszen kinevelték vagy inkább kiverték belőle ezeket a tulajdonságokat, nehogy a rá bízott feladatok közben befolyással bírjanak elméje felett. Ahogy a sötételf megtudja, hogy a nő bizony kurtizán, már biztos is benn, hogy az érzelmi alapú intelligenciája bizonyára fontos a munkájában, mivel anélkül nem igazán tudna hatással lenni a férfiakra, hímekre. Tehát, ha a munkája valóban az, aminek mondja akkor elengedhetetlen az ilyen irányú fejlettség. Ez némi irigységgel tölti el a mélységit, aki hiánynak érzi ezt magában.*
- A nagy váltosszásssz olyan nagy volt, hogy amire visszatértem egy felderítő küldetésszről, már mindenki halott volt. Ekkor lettem sszabad. *Mosolyodik el a szabad szóra, de utána visszakomorodik, mint akit azért megérintett a veszteség.* - Tulajdonképen csak a mélyssszégi élet hiányssszik ésss asz Isssztensszégel való találkosszásszok. Másssz nem igasszán. *Az istenség szó kiejtésénél egy kicsit lehajtja a fejét, mint aki szomorúságot érez, a történtek iránt, majd hamar visszaemeli.
Mindezek után a lány tisztázza a két anya kérdését, de annyi világos lesz Q számára, hogy ez a valaki nem az igazi anyja. Talán a madame lehet, aki a házat vezeti, mivel a többi lány anyja. Mivel a sötételf nem az a tipikus bordély látogató, így csak hallomásból ismeri a belső hierarchiát. De mindezek után az ellátogatást már nem tartja olyan jó ötletnek. Holott nem zavarja a lány tevékenysége, sőt még érdekesnek is tartja, hiszen Viaka ezáltal rendkívül sok emberrel kapcsolatba kerül, ami azt jelenti, hogy a látótere és ismeretei is tágulnak ezáltal.*
- Ésssz mondja csak, egy jósssz mivel tevékenykedik? Még ssszoha nem találkosssztem jósszal. Vagy, ahogy a ssszavaiból kivessszem már nem igasszán ebből keressszi a kenyerét. A jóssszlásszt issz Anyussszkától tanulta? Vagy másssz volt, aki erre oktatta? Miért nem foglalkossszik csak essszel?
*A sok kérdést talán kevesebbe is fel lehetett volna tenni, de most mégis szét lett boncolva, hátha így pontosabb válaszok erednek majd belőle, de hát ezek csak ártalmatlan kis kérdések.*
*A lány ügyesen kerül kis egy nagy rakás kérdést, amit Q feltett nem is oly kendőzetlenül, de sebaj hiszen ő sem válaszolt egyenesen az áldozati dologra. Úgy véli, majd ha itt lesz, az ideje visszacsempészi a mondandójába és egy kicsit átfogalmazva újra nekivág. De most még a vallással kapcsolatos dolgokat kell helyre igazítani, amelyben már igen jó úton jár a hölggyel, akiről azért kiderülnek újabb részletek is, de ettől csak még érdekesebb minden. Bordély, jós, örömlány. Nos, már érthető számára, miért is van annyi neve és miért is szólítják annyiféle képen. Mivel jó sok emberrel kapcsolatban lehet, akikkel bensőségesebb viszonyt folytat és ennek okán azok mind mind másként látják a lányt, vagy épp ő mutatja másként magát. Valószínű, hogy így is úgy is megtörténik. A lényeg, hogy nagyon valószínűsíthető módon Viaka irányít. No de az elmélkedésből épp ideje visszafordulni a válaszadásra és a sötételf ezt nem akarja, elhanyagolni ezért csakhamar belevág a szavak közepébe.*
- A népem ssszoha nem térített meg ssszenkit. Mi abban hittünk, amit gyermek korunk óta tanítottak nekünk ésssz mivel az isssztenünk mindig kapcsolatba lépett velünk nem volt kérdéssszesssz a dolog, hogy kifelé irányul assz odaadássszunk. Esszen kívül a mi vallássszunk nem térítő vallásssz. Asz istenssszég, csak kiválassztássz útján ssszersszett híveket ésssz emiatt ő maga ssszólított meg minket. Én a vallásssz térítő jellegét nem isssz issszmertem ameddig nem jöttem a felssszínre. Nem isssz tudtam, hogy a valllássszhossz assz isssz hossszátartossszik, hogy térít. Essszért mi kiválasssztottak voltunk. Lehet, hogy asssz Isssztensszégnek rajtunk kívül másssz vidékeken isssz voltak követői akiket megssszólított, de arról nem tudunk, tudok. De ha lehetne ssszívvesszen felderíteném. *Zárja le a vallás térítéssel kapcsolatos vitáját, persze lenne még mit kibontani, így ha a lány tovább feszegeti a kérdést az elmondottak nyomán Q nem bánja.
Viaka szemében megcsillanó együttérzés, majd annak gyors elferdítése sok információt tartalmazhat, hiszen megmutatja, hogy a leány nem csak érzéketlen perszóna, hanem bizony emberi teremtés. Akinek vannak érzelme, érzései és ezáltal, még ha haloványan is, de ezen, tulajdonsága befolyásolni tudja döntéseit tetteit, vagy akár a mondandóját. Q kicsit silányabb ezen a téren, hiszen kinevelték vagy inkább kiverték belőle ezeket a tulajdonságokat, nehogy a rá bízott feladatok közben befolyással bírjanak elméje felett. Ahogy a sötételf megtudja, hogy a nő bizony kurtizán, már biztos is benn, hogy az érzelmi alapú intelligenciája bizonyára fontos a munkájában, mivel anélkül nem igazán tudna hatással lenni a férfiakra, hímekre. Tehát, ha a munkája valóban az, aminek mondja akkor elengedhetetlen az ilyen irányú fejlettség. Ez némi irigységgel tölti el a mélységit, aki hiánynak érzi ezt magában.*
- A nagy váltosszásssz olyan nagy volt, hogy amire visszatértem egy felderítő küldetésszről, már mindenki halott volt. Ekkor lettem sszabad. *Mosolyodik el a szabad szóra, de utána visszakomorodik, mint akit azért megérintett a veszteség.* - Tulajdonképen csak a mélyssszégi élet hiányssszik ésss asz Isssztensszégel való találkosszásszok. Másssz nem igasszán. *Az istenség szó kiejtésénél egy kicsit lehajtja a fejét, mint aki szomorúságot érez, a történtek iránt, majd hamar visszaemeli.
Mindezek után a lány tisztázza a két anya kérdését, de annyi világos lesz Q számára, hogy ez a valaki nem az igazi anyja. Talán a madame lehet, aki a házat vezeti, mivel a többi lány anyja. Mivel a sötételf nem az a tipikus bordély látogató, így csak hallomásból ismeri a belső hierarchiát. De mindezek után az ellátogatást már nem tartja olyan jó ötletnek. Holott nem zavarja a lány tevékenysége, sőt még érdekesnek is tartja, hiszen Viaka ezáltal rendkívül sok emberrel kapcsolatba kerül, ami azt jelenti, hogy a látótere és ismeretei is tágulnak ezáltal.*
- Ésssz mondja csak, egy jósssz mivel tevékenykedik? Még ssszoha nem találkosssztem jósszal. Vagy, ahogy a ssszavaiból kivessszem már nem igasszán ebből keressszi a kenyerét. A jóssszlásszt issz Anyussszkától tanulta? Vagy másssz volt, aki erre oktatta? Miért nem foglalkossszik csak essszel?
*A sok kérdést talán kevesebbe is fel lehetett volna tenni, de most mégis szét lett boncolva, hátha így pontosabb válaszok erednek majd belőle, de hát ezek csak ártalmatlan kis kérdések.*
311. hozzászólás ezen a helyszínen: Lugas labirintus
Üzenet elküldve: 2016-02-16 11:32:51
Üzenet elküldve: 2016-02-16 11:32:51
ÚJ
Rang: Törölt felhasználó
IC üzenetek: 182
OOC üzenetek: 19
Játékstílus: Vakmerő
IC üzenetek: 182
OOC üzenetek: 19
Játékstílus: Vakmerő
//Második szál//
*Kissé elszokott már az efféle beszélgetéstől, és csak most, hogy ismét része van benne, érzi, mennyire is hiányzik neki ez. Munkája során nem hogy a csalafinta és fondorlatos szópárbajok, a szavak furmányos szövögetése hiányzik, de úgy általában a beszélgetés. Nem mintha nem lennének meg a maga élvezetei, ha dolgoznia kel, de azért nem elhanyagolandó ez sem. És bizony, amíg a Pintyben van, addig aligha lehet része ilyesmiben. Hisz bár eredetileg szélhámos jósnak vették fel, egészen más munkakört tölt már be.*
- Nem, valóban nem mondta, de minden csak nézőpont és viszonyítás kérdése. Mint mondtam, akik áldoznak, nos, nem egy békés, szelíd népet feltételez, legalábbis sok esetben, s tessék, mégsem győzködsz hogy akármiben is hiszek, vagy nem hiszek, az nem úgy van, nem tartasz kést a torkomhoz, hogy megtéríts. Nem mintha ezt bánnám, vagy sértésnek szánnám.
*A férfi szavai hallatán némi együttérzést lehet látni a narancsvörös szemekben, de ez továbbra is inkább gyakorlatias nézőpontot képviselt, semmint mély, érzelmi okokra vezethetőek.*
- Nos igen, a nagy változás más, ha rákényszerülünk, nem pedig a magunk döntése. *Mint esetében. Hogy Anyuskájától és testvéreitől elköltözik, az ő döntése volt. Nem haragszanak rá érte, s attól se lettek volna boldogabbak, ha marad. Nem volt semmi kényszer, elvárás is csak az, hogy legyen eszük, és érjék el, amit célul kitűztek. Ő pedig, ha nem is rohamtempóban, de halad.*
- Mindig is egy anyát ismertem. Az elfet, aki a mi Anyuskánk. *Válaszol mosolyogva. Nem igazán tudná pontosan szavakba önteni, miképp is érez a nőszemély iránt. Kissé hibbant már vén korára, efelől semmi kétsége, de bölcsessége és ravaszsága mégis megmaradt. Némi üldözési mániával és haraggal fűszerezve. Mégis, találékonyságra, és talpraesettnek nevelt gyermekei vannak, nem valami eszement, mindenkin bosszút állni kívánó fúriákat ereszt a világra - amit megtehetne. Mindenképp hálás neki, és tiszteli is, talán szereti is, de addig ne biztos, hogy elmerészkedne. Testvérei között van olyan, akivel jól kijön, akit kedvel, és olyan is, akivel rivalizál, rivalizált, vagy kifejezetten fújtak egymásra. De hát ez minden családnál előfordulhat.
Azonban nem tudja megállni, hogy ne kuncogjon halkan, mikor a Pintybe történő látogatás kerül terítékre.*
- Mindjárt sejtettem, hogy még nem volt szerencséd a mi kis... fogadónkhoz. Főleg, hogy bár vár az ital és a szerencsejáték, a megfelelő megnevezés a bordély. *Mosolyodik el szélesen, kíváncsian figyelve a másik minden rezdülését, miképp reagál az új információra. hogy ezzel néha mennyire össze tudja zavarni az embereket, vagy egyenesen zavarba hozni őket. No persze sejtései szerint most sem egy emberrel beszél.*
- Való igaz, nem a pult mögött tevékenykedek. Többek között a Kósza Pinty jósa vagyok, no de aki oda betért, az általában mást akar látni tőlem, mint a saját jövőjét, hacsak nem a következő néhány óráról van szó. *Hanglejtése alapján csöppet sem bánja, vagy szégyelli, miképp keresi kenyerét. Sőt, mintha kifejezetten szórakoztatná a dolog, ami végtér így is van, s nem csupán a testi vágyak miatt. Nem ténykedik szajhaként túlzottan rég óta (bár korábban sem vetette meg az élet élvezetét), de ennyi idő alatt is lenne mit mesélnie. Már a személyekről, akikkel összehozta a sors hosszabb-rövidebb időre. Ha mondjuk a Piacra ment volna ki zöldségért, vagy valami másért, sosem gazdagodott volna efféle tapasztalatokkal.*
*Kissé elszokott már az efféle beszélgetéstől, és csak most, hogy ismét része van benne, érzi, mennyire is hiányzik neki ez. Munkája során nem hogy a csalafinta és fondorlatos szópárbajok, a szavak furmányos szövögetése hiányzik, de úgy általában a beszélgetés. Nem mintha nem lennének meg a maga élvezetei, ha dolgoznia kel, de azért nem elhanyagolandó ez sem. És bizony, amíg a Pintyben van, addig aligha lehet része ilyesmiben. Hisz bár eredetileg szélhámos jósnak vették fel, egészen más munkakört tölt már be.*
- Nem, valóban nem mondta, de minden csak nézőpont és viszonyítás kérdése. Mint mondtam, akik áldoznak, nos, nem egy békés, szelíd népet feltételez, legalábbis sok esetben, s tessék, mégsem győzködsz hogy akármiben is hiszek, vagy nem hiszek, az nem úgy van, nem tartasz kést a torkomhoz, hogy megtéríts. Nem mintha ezt bánnám, vagy sértésnek szánnám.
*A férfi szavai hallatán némi együttérzést lehet látni a narancsvörös szemekben, de ez továbbra is inkább gyakorlatias nézőpontot képviselt, semmint mély, érzelmi okokra vezethetőek.*
- Nos igen, a nagy változás más, ha rákényszerülünk, nem pedig a magunk döntése. *Mint esetében. Hogy Anyuskájától és testvéreitől elköltözik, az ő döntése volt. Nem haragszanak rá érte, s attól se lettek volna boldogabbak, ha marad. Nem volt semmi kényszer, elvárás is csak az, hogy legyen eszük, és érjék el, amit célul kitűztek. Ő pedig, ha nem is rohamtempóban, de halad.*
- Mindig is egy anyát ismertem. Az elfet, aki a mi Anyuskánk. *Válaszol mosolyogva. Nem igazán tudná pontosan szavakba önteni, miképp is érez a nőszemély iránt. Kissé hibbant már vén korára, efelől semmi kétsége, de bölcsessége és ravaszsága mégis megmaradt. Némi üldözési mániával és haraggal fűszerezve. Mégis, találékonyságra, és talpraesettnek nevelt gyermekei vannak, nem valami eszement, mindenkin bosszút állni kívánó fúriákat ereszt a világra - amit megtehetne. Mindenképp hálás neki, és tiszteli is, talán szereti is, de addig ne biztos, hogy elmerészkedne. Testvérei között van olyan, akivel jól kijön, akit kedvel, és olyan is, akivel rivalizál, rivalizált, vagy kifejezetten fújtak egymásra. De hát ez minden családnál előfordulhat.
Azonban nem tudja megállni, hogy ne kuncogjon halkan, mikor a Pintybe történő látogatás kerül terítékre.*
- Mindjárt sejtettem, hogy még nem volt szerencséd a mi kis... fogadónkhoz. Főleg, hogy bár vár az ital és a szerencsejáték, a megfelelő megnevezés a bordély. *Mosolyodik el szélesen, kíváncsian figyelve a másik minden rezdülését, miképp reagál az új információra. hogy ezzel néha mennyire össze tudja zavarni az embereket, vagy egyenesen zavarba hozni őket. No persze sejtései szerint most sem egy emberrel beszél.*
- Való igaz, nem a pult mögött tevékenykedek. Többek között a Kósza Pinty jósa vagyok, no de aki oda betért, az általában mást akar látni tőlem, mint a saját jövőjét, hacsak nem a következő néhány óráról van szó. *Hanglejtése alapján csöppet sem bánja, vagy szégyelli, miképp keresi kenyerét. Sőt, mintha kifejezetten szórakoztatná a dolog, ami végtér így is van, s nem csupán a testi vágyak miatt. Nem ténykedik szajhaként túlzottan rég óta (bár korábban sem vetette meg az élet élvezetét), de ennyi idő alatt is lenne mit mesélnie. Már a személyekről, akikkel összehozta a sors hosszabb-rövidebb időre. Ha mondjuk a Piacra ment volna ki zöldségért, vagy valami másért, sosem gazdagodott volna efféle tapasztalatokkal.*
310. hozzászólás ezen a helyszínen: Lugas labirintus
Üzenet elküldve: 2016-02-15 23:21:21
Üzenet elküldve: 2016-02-15 23:21:21
ÚJ
Rang: Játékos
IC üzenetek: 138
OOC üzenetek: 2
Játékstílus: Megfontolt
IC üzenetek: 138
OOC üzenetek: 2
Játékstílus: Megfontolt
//Második szál//
*Kedveli a stílusos mellébeszélést főleg akkor, ha számtalan féligazságot tartalmaz, amelyet a lány is bőven tartogat még a számára. Vajon mitől lehet tartalmas egybeszélgetés? Attól, hogy a tudásunkat megosztjuk valakivel, vagy ha átadunk valamit magunkból, vagy inkább, ha egy komoly színfalak mögé rejtett tartalomban is gazdag építményt teszünk le az asztalra. A félmondatok információszilánkok elrejtett tartalom, mind mind egy hatalmas labirintus a másik és önönmagunk számára egyaránt. Talán ezért is alkalmas ez a helyszín erre a párbeszédre, esetleg mégis van benne némi szimbolika, amelyet a lány az elején nem akart meglátni, most pedig mégis kezd kibontakozni. Q egy pillanatra oda is fordul a lugas felé és egy rövidke időre elmereng, miközben a lányt hallgatja és próbálja kitalálni a következő lépését, vagy további szilánkokat összeszedni mindabból, amit hallott.*
- Értem önt Viaka. Éssz én isssz isszmerem, asszon vallásszokat, akik kisszárolagosszágra töreksszenek ésssz mindent elégetnek maguk körül. Esszek a vallásszok valóban nem tűrnek meg másszt maguk mellett, ahogyan a hásszamé ssszem. De nem emléksszem mikor mondtam volna olyat, hogy békéssz ésssz elfogadó. Egyssszerűen arról van sszó, hogy mássz és mássz issztenek vannak a világban, de ők mindig háborússznak egymásszal. Nem akarnak mássszt csak a legerősszebbek lenni. Te nem sszeretnél valamit elérni assz életben, assz életetben? Mindent megsszeresszni amire vágysssz? Csak van valami amit sszeretnél? *Sziszegi a kígyó és összeszűkült szemekkel egy nagyon, de nagyon halovány mosollyal az arcán, várja a választ. Azonban mielőtt Viaka válaszolhatna, folytatja a mondandóját.*
- Assz elvessztésszük maga volt a magány ésssz a tragikum, mert minden, amit eddig akartam, ahogy eddig éltem egy pillanat alatt elvessszett. Gyásszossz, nagyon gyásszossz. *Mondja egy kissé és alig érezhető cinikus kicsengéssel, mintha ez azért nem lett volna akkora veszteség.*
- Mondja Viakak, kit tekint igasszi anyjának? Az elfet, vagy Anyusszkát? *Nem világos számára, hogy a két nő bizton ugyan az e, habár a lány nem tűnik félvérnek, inkább embernek, de ki tudja.* - Egyébként az említett helyről még ssszosszem hallottam, de egysszer ellátogatnék oda, ha maga isssz ott van. Mivel tölti, ott assz idejét, a tessztvéreivel? Csak nem kocsmárossz? *A kígyó nem hiszi, hogy a lány holmi egyszerű kocsmárosné, vagy csapos. Ahhoz túl sok esze van, és túl ravaszul kérdez. Ez valami több lesz, nem beszélve a számtalan névről, amelyet nemrég megadott, és jó lenne egyesével kicsomagolni, hogy bele lehessen látni a valójába.*
*Kedveli a stílusos mellébeszélést főleg akkor, ha számtalan féligazságot tartalmaz, amelyet a lány is bőven tartogat még a számára. Vajon mitől lehet tartalmas egybeszélgetés? Attól, hogy a tudásunkat megosztjuk valakivel, vagy ha átadunk valamit magunkból, vagy inkább, ha egy komoly színfalak mögé rejtett tartalomban is gazdag építményt teszünk le az asztalra. A félmondatok információszilánkok elrejtett tartalom, mind mind egy hatalmas labirintus a másik és önönmagunk számára egyaránt. Talán ezért is alkalmas ez a helyszín erre a párbeszédre, esetleg mégis van benne némi szimbolika, amelyet a lány az elején nem akart meglátni, most pedig mégis kezd kibontakozni. Q egy pillanatra oda is fordul a lugas felé és egy rövidke időre elmereng, miközben a lányt hallgatja és próbálja kitalálni a következő lépését, vagy további szilánkokat összeszedni mindabból, amit hallott.*
- Értem önt Viaka. Éssz én isssz isszmerem, asszon vallásszokat, akik kisszárolagosszágra töreksszenek ésssz mindent elégetnek maguk körül. Esszek a vallásszok valóban nem tűrnek meg másszt maguk mellett, ahogyan a hásszamé ssszem. De nem emléksszem mikor mondtam volna olyat, hogy békéssz ésssz elfogadó. Egyssszerűen arról van sszó, hogy mássz és mássz issztenek vannak a világban, de ők mindig háborússznak egymásszal. Nem akarnak mássszt csak a legerősszebbek lenni. Te nem sszeretnél valamit elérni assz életben, assz életetben? Mindent megsszeresszni amire vágysssz? Csak van valami amit sszeretnél? *Sziszegi a kígyó és összeszűkült szemekkel egy nagyon, de nagyon halovány mosollyal az arcán, várja a választ. Azonban mielőtt Viaka válaszolhatna, folytatja a mondandóját.*
- Assz elvessztésszük maga volt a magány ésssz a tragikum, mert minden, amit eddig akartam, ahogy eddig éltem egy pillanat alatt elvessszett. Gyásszossz, nagyon gyásszossz. *Mondja egy kissé és alig érezhető cinikus kicsengéssel, mintha ez azért nem lett volna akkora veszteség.*
- Mondja Viakak, kit tekint igasszi anyjának? Az elfet, vagy Anyusszkát? *Nem világos számára, hogy a két nő bizton ugyan az e, habár a lány nem tűnik félvérnek, inkább embernek, de ki tudja.* - Egyébként az említett helyről még ssszosszem hallottam, de egysszer ellátogatnék oda, ha maga isssz ott van. Mivel tölti, ott assz idejét, a tessztvéreivel? Csak nem kocsmárossz? *A kígyó nem hiszi, hogy a lány holmi egyszerű kocsmárosné, vagy csapos. Ahhoz túl sok esze van, és túl ravaszul kérdez. Ez valami több lesz, nem beszélve a számtalan névről, amelyet nemrég megadott, és jó lenne egyesével kicsomagolni, hogy bele lehessen látni a valójába.*
309. hozzászólás ezen a helyszínen: Lugas labirintus
Üzenet elküldve: 2016-02-15 13:23:38
Üzenet elküldve: 2016-02-15 13:23:38
ÚJ
Rang: Törölt felhasználó
IC üzenetek: 182
OOC üzenetek: 19
Játékstílus: Vakmerő
IC üzenetek: 182
OOC üzenetek: 19
Játékstílus: Vakmerő
//Második szál//
*Q kerülgeti a forró kását, válaszol, de mégsem válaszol. Ez apró mosolyt csal a lány ajkára. Sosem volt ellenére az efféle játék, amikor a szavakat csűrik, csavarják, elkendőzve az igazságot, anélkül, hogy elferdítené. Hiszen jó ideig ebből szerzett pénzt maga is. Ez persze jó néhány sejtését és feltevését erősíti az áldozatokkal kapcsolatban, de persze az is lehet, éppen ezt akarta elérni a férfi, hogy ez higgye.*
- Valami ilyesmire. *Bólint, nem firtatva tovább a dolgot. Azonban, hogy nem egészen érthető, mire is gondolt, kicsit meglepi. No de sejti, miért, így hát bele is fog a magyarázatba.*
- Igaz, természetesen feláldozni valamit vagy valakit nem éppen békés. Ellenben vannak olyan hitvilágok, akiknek gyakorlatában ez nincs benne, ellenben agresszívan terjeszkednek, vagy a tolerancia teljes mértékben hiányzik belőlük, s tűzzel-vassal űzik, vadásszák azokat, akik máshogy és másban hisznek mint ők. Hozzájuk képest az, hogy elfogadjátok, mások más istent tisztelnek, más vár rájuk a halál után, nos, egészen békésnek mondható. *Pontosít kicsit korábbi szavain.*
- Ó, ezt sajnálattal hallom. Azért rossz dolog elveszíteni egy biztos hátteret. *Hangjában akad némi részvét, de inkább nézi a dolgok praktikus veszteségét.*
- Ó, nem vagyok egy magányos farkas. Az anyám egy elf, megannyi lánytestvérem van, akikhez csak anyuska köt, nem pedig a vérem, de hát ilyen a mi kis családunk. Nem a városban nőttem fel, de most ott élek, a Kósza Pintyben van az otthonom, és ott is tevékenykedek most. *Ad egy rövid összefoglalót életéről. Vannak benne részletek, amik nem köztudottak, de nem elég pontosak ahhoz, hogy sokat, vagy túl sokat áruljanak el. Ami pedig jelenlegi életét illeti, nos, arról sem fecsegett olyat, amiről ne tudnának már sokan, vagy ne lehetne fél pillanat alatt utána járni.*
- Semmi különös, semmi izgalmas. *Mosolyodik el szerényen.*
*Q kerülgeti a forró kását, válaszol, de mégsem válaszol. Ez apró mosolyt csal a lány ajkára. Sosem volt ellenére az efféle játék, amikor a szavakat csűrik, csavarják, elkendőzve az igazságot, anélkül, hogy elferdítené. Hiszen jó ideig ebből szerzett pénzt maga is. Ez persze jó néhány sejtését és feltevését erősíti az áldozatokkal kapcsolatban, de persze az is lehet, éppen ezt akarta elérni a férfi, hogy ez higgye.*
- Valami ilyesmire. *Bólint, nem firtatva tovább a dolgot. Azonban, hogy nem egészen érthető, mire is gondolt, kicsit meglepi. No de sejti, miért, így hát bele is fog a magyarázatba.*
- Igaz, természetesen feláldozni valamit vagy valakit nem éppen békés. Ellenben vannak olyan hitvilágok, akiknek gyakorlatában ez nincs benne, ellenben agresszívan terjeszkednek, vagy a tolerancia teljes mértékben hiányzik belőlük, s tűzzel-vassal űzik, vadásszák azokat, akik máshogy és másban hisznek mint ők. Hozzájuk képest az, hogy elfogadjátok, mások más istent tisztelnek, más vár rájuk a halál után, nos, egészen békésnek mondható. *Pontosít kicsit korábbi szavain.*
- Ó, ezt sajnálattal hallom. Azért rossz dolog elveszíteni egy biztos hátteret. *Hangjában akad némi részvét, de inkább nézi a dolgok praktikus veszteségét.*
- Ó, nem vagyok egy magányos farkas. Az anyám egy elf, megannyi lánytestvérem van, akikhez csak anyuska köt, nem pedig a vérem, de hát ilyen a mi kis családunk. Nem a városban nőttem fel, de most ott élek, a Kósza Pintyben van az otthonom, és ott is tevékenykedek most. *Ad egy rövid összefoglalót életéről. Vannak benne részletek, amik nem köztudottak, de nem elég pontosak ahhoz, hogy sokat, vagy túl sokat áruljanak el. Ami pedig jelenlegi életét illeti, nos, arról sem fecsegett olyat, amiről ne tudnának már sokan, vagy ne lehetne fél pillanat alatt utána járni.*
- Semmi különös, semmi izgalmas. *Mosolyodik el szerényen.*
308. hozzászólás ezen a helyszínen: Lugas labirintus
Üzenet elküldve: 2016-02-13 14:46:09
Üzenet elküldve: 2016-02-13 14:46:09
ÚJ
Rang: Játékos
IC üzenetek: 138
OOC üzenetek: 2
Játékstílus: Megfontolt
IC üzenetek: 138
OOC üzenetek: 2
Játékstílus: Megfontolt
//Második szál//
*Az áldozat kérdés végül is kibukik egy konkrét kérdés formájában, de a válasz, amelyet a kígyó előkészít még mindig nem lesz egyértelmű. Valahogy ez az a rész, amelyet nem akar feltárni, vagyis nem feltétlenül. A nő frontális belekérdezésével Q ismét egy új feladatot kap arra, hogy a retorikai képességei terén valamivel előrukkoljon.*
- Nosssz. Már értem mire isssz akar kilyukadni! Igassza van, assz áldosszatok, valóban eltérőek voltak. De mivel mi leginkább a föld felsszíne alatt éltük mindennapjainkat a környező világunkból válassztottuk ki azáldosszatra méltókat. Ha valami nagy kéréssz vagy engessztelész történt, akkor a felssszínről hossztunk, vagy hosszattunk áldosszatnakvalót. Legyen, assz élő, avagy élettelen. Remélem a kérdéssze erre irányult? *Mosolyodik el barátságosan, mégis egy kis pimaszság csillan meg a szája szélén és a szemében. A lány válasza kissé meglepi a sötételfet. Nem gondolta, hogy pont ilyen oldalról látja majd az Istenek sokféleségét. Ezért vissza is kérdez.*
- Nem tudom értelmesszni, asszt, hogy mi abban a békéssz, amit mondtam?
*Végig hallgatja a lány monológját, az információról és miegymásról, és messzemenőkig egyet is ért vele, de a végső kérdés, mely egy némi álszerénységet mutat alányban az kelti fel igazán az érdeklődését. Ezen egy elégedett mosolyt is elenged.*
- Nem vagyok benne bissztossz, hogy assz én életem érdekesszebb az önénél, de valóban láttam sszok olyan dolgot, amely nem volt hétkössznapi itt a felsszínan. Ennek ellenére, assszt kell mondjam, nem volt könnyű ide keverednem. A hássszamat nem elhagytam, sszem nem elárultam. Pssztán assz történt, hogy mindenki meghalt, esszért szabaddá válta. *Teszi a szabadot idézőjelbe és az egész mondatát hideg hivatalossággal sziszegi. Mintha a háza semmit nem jelentene számára.*
- És önnek van hássza? Vagy csajádja? Tartosszik valahova?
*Az áldozat kérdés végül is kibukik egy konkrét kérdés formájában, de a válasz, amelyet a kígyó előkészít még mindig nem lesz egyértelmű. Valahogy ez az a rész, amelyet nem akar feltárni, vagyis nem feltétlenül. A nő frontális belekérdezésével Q ismét egy új feladatot kap arra, hogy a retorikai képességei terén valamivel előrukkoljon.*
- Nosssz. Már értem mire isssz akar kilyukadni! Igassza van, assz áldosszatok, valóban eltérőek voltak. De mivel mi leginkább a föld felsszíne alatt éltük mindennapjainkat a környező világunkból válassztottuk ki azáldosszatra méltókat. Ha valami nagy kéréssz vagy engessztelész történt, akkor a felssszínről hossztunk, vagy hosszattunk áldosszatnakvalót. Legyen, assz élő, avagy élettelen. Remélem a kérdéssze erre irányult? *Mosolyodik el barátságosan, mégis egy kis pimaszság csillan meg a szája szélén és a szemében. A lány válasza kissé meglepi a sötételfet. Nem gondolta, hogy pont ilyen oldalról látja majd az Istenek sokféleségét. Ezért vissza is kérdez.*
- Nem tudom értelmesszni, asszt, hogy mi abban a békéssz, amit mondtam?
*Végig hallgatja a lány monológját, az információról és miegymásról, és messzemenőkig egyet is ért vele, de a végső kérdés, mely egy némi álszerénységet mutat alányban az kelti fel igazán az érdeklődését. Ezen egy elégedett mosolyt is elenged.*
- Nem vagyok benne bissztossz, hogy assz én életem érdekesszebb az önénél, de valóban láttam sszok olyan dolgot, amely nem volt hétkössznapi itt a felsszínan. Ennek ellenére, assszt kell mondjam, nem volt könnyű ide keverednem. A hássszamat nem elhagytam, sszem nem elárultam. Pssztán assz történt, hogy mindenki meghalt, esszért szabaddá válta. *Teszi a szabadot idézőjelbe és az egész mondatát hideg hivatalossággal sziszegi. Mintha a háza semmit nem jelentene számára.*
- És önnek van hássza? Vagy csajádja? Tartosszik valahova?
307. hozzászólás ezen a helyszínen: Lugas labirintus
Üzenet elküldve: 2016-02-09 09:55:55
Üzenet elküldve: 2016-02-09 09:55:55
ÚJ
Rang: Törölt felhasználó
IC üzenetek: 182
OOC üzenetek: 19
Játékstílus: Vakmerő
IC üzenetek: 182
OOC üzenetek: 19
Játékstílus: Vakmerő
//Második szál//
*Sejtése, miszerint beszélgető társa egy mélységi, újabb megerősítést kap. Nem mintha az övék lenne az egyetlen nő uralta társadalom, de a felszínen nem ez a bevett, elterjedt berendezkedés. Sajnos.
Ami viszont az áldozatok kérdését illeti, nem egészen azt a választ kapja, amire kíváncsi volt, noha ez is elég informatív. Nincs más, kertelés és köntörfalazás nélkül, a finomságokat mellőzve kell feltennie a kérdését.*
- És mit áldoztok? Élelmet? Állatot? foglyot? Önkéntest? Bűnös lelket? *Kérdezi kíváncsian, hangjából puszta érdeklődés cseng, minden rosszallás, szörnyülködés és előítélet nélkül. Miért is ítélne el bárkit is emiatt, ha a világban oly sokan áldoznak fel másokat? Legfeljebb nem egy istenség kedvéért, hanem saját menekülésük, saját céljaik, életük, jólétük érdekében. Az áldozat így is, úgyis rosszul jár, ne adj isten, meghal. Ha olyan helyzetbe kerülne, valószínűleg ő is inkább a másikról mondana le, semmint a maga dolgát nehezítené meg. Se nem nemes lelkű, se nem jóságos, ezen nincs mit szépíteni, noha ironikus módon pont a külső szépség az, ami oly könnyen elvonja mások figyelmét a mások által néha kifejezetten torznak titulált belsőről.*
- Ez egy elég békés nézet, ami kissé meglep. Lévén a különböző hitek és hitvilágok nem mindig férnek meg békében egymással. Néha annyi is elég a parázs vitákhoz, és gyilkos ellentétekhez, hogy az egyik illető mondjuk a szerencse keddben hisz, a másik a szerencse szerdában, s az egyik a másikat máris szentségkáromlónak bélyegzi.
*Hogy milyen könnyű az egyszer halandók között viszályt szítani. Míg inkább csak a falvakba, út menti fogadókba járt hamis tudományával, mennyiszer űzte el az unalmat, hogy apró elejtett megjegyzésekkel forróvá változtatta az esti hangulatot. És többnyire meg is úszta szárazon, csak néha ütötte meg a bokáját egy kicsit, de valahogy mindig kivágta magát a sűrűjéből.
Az őszinte bók apró, elégedett mosolyt varázsol ajkára.*
- Arra nevelt anyuska, hogy nyitott szemmel járjak. Néha veszélyes tudni, de az információ mindig is az egyik legnagyobb hatalom volt. A megszerzéséhez pedig nem csak nézni, hanem látni is kell, hallgatni és hallani, no meg persze feltenni a megfelelő kérdéseket. Nemde? No de én is csak egy gyarló halandó vagyok, a csapongó fajta ráadásul, mindig azzal foglalkozom, amihez éppen kedvem van. Te bizonyára sokkal érdekesebb dolgokkal foglalkozol, kedves Q, elvégre valamiért eljöttél a népedtől, házadtól.
*Sejtése, miszerint beszélgető társa egy mélységi, újabb megerősítést kap. Nem mintha az övék lenne az egyetlen nő uralta társadalom, de a felszínen nem ez a bevett, elterjedt berendezkedés. Sajnos.
Ami viszont az áldozatok kérdését illeti, nem egészen azt a választ kapja, amire kíváncsi volt, noha ez is elég informatív. Nincs más, kertelés és köntörfalazás nélkül, a finomságokat mellőzve kell feltennie a kérdését.*
- És mit áldoztok? Élelmet? Állatot? foglyot? Önkéntest? Bűnös lelket? *Kérdezi kíváncsian, hangjából puszta érdeklődés cseng, minden rosszallás, szörnyülködés és előítélet nélkül. Miért is ítélne el bárkit is emiatt, ha a világban oly sokan áldoznak fel másokat? Legfeljebb nem egy istenség kedvéért, hanem saját menekülésük, saját céljaik, életük, jólétük érdekében. Az áldozat így is, úgyis rosszul jár, ne adj isten, meghal. Ha olyan helyzetbe kerülne, valószínűleg ő is inkább a másikról mondana le, semmint a maga dolgát nehezítené meg. Se nem nemes lelkű, se nem jóságos, ezen nincs mit szépíteni, noha ironikus módon pont a külső szépség az, ami oly könnyen elvonja mások figyelmét a mások által néha kifejezetten torznak titulált belsőről.*
- Ez egy elég békés nézet, ami kissé meglep. Lévén a különböző hitek és hitvilágok nem mindig férnek meg békében egymással. Néha annyi is elég a parázs vitákhoz, és gyilkos ellentétekhez, hogy az egyik illető mondjuk a szerencse keddben hisz, a másik a szerencse szerdában, s az egyik a másikat máris szentségkáromlónak bélyegzi.
*Hogy milyen könnyű az egyszer halandók között viszályt szítani. Míg inkább csak a falvakba, út menti fogadókba járt hamis tudományával, mennyiszer űzte el az unalmat, hogy apró elejtett megjegyzésekkel forróvá változtatta az esti hangulatot. És többnyire meg is úszta szárazon, csak néha ütötte meg a bokáját egy kicsit, de valahogy mindig kivágta magát a sűrűjéből.
Az őszinte bók apró, elégedett mosolyt varázsol ajkára.*
- Arra nevelt anyuska, hogy nyitott szemmel járjak. Néha veszélyes tudni, de az információ mindig is az egyik legnagyobb hatalom volt. A megszerzéséhez pedig nem csak nézni, hanem látni is kell, hallgatni és hallani, no meg persze feltenni a megfelelő kérdéseket. Nemde? No de én is csak egy gyarló halandó vagyok, a csapongó fajta ráadásul, mindig azzal foglalkozom, amihez éppen kedvem van. Te bizonyára sokkal érdekesebb dolgokkal foglalkozol, kedves Q, elvégre valamiért eljöttél a népedtől, házadtól.
306. hozzászólás ezen a helyszínen: Lugas labirintus
Üzenet elküldve: 2016-02-07 00:34:48
Üzenet elküldve: 2016-02-07 00:34:48
ÚJ
Rang: Játékos
IC üzenetek: 138
OOC üzenetek: 2
Játékstílus: Megfontolt
IC üzenetek: 138
OOC üzenetek: 2
Játékstílus: Megfontolt
//Második szál//
*Q annyira belemerült a saját mondandójába, hogy amikor a lány megkérdezi, hogy csak nők lehetnek papok, akkor először nem is érti a gondolatot. Ez mindig annyira természetes volt számára, hogy soha nem tette fel magának ezt a kérdést. Egyértelmű volt, hogy a nőstények irányította világban egy nőstény vezeti a kultuszt. Nehezen kapcsol a válaszadáshoz, de a pillanatnyi zavar után összekapja magát és felel a kérdésekre. Emelet azért örül, hogy ilyen érdeklődő partnerrel találkozott a világ végén. Ezt soha nem gondolta volna.*
- Ami aszt illeti, csak hászunk nő tagjai lehettek papok éssz a hássz úrnője a főpap. Ők vesszették a sszertartásszokat és a kultikussz esszeményeket issz. De valóban így ennyi év távolléte után már nem issz értem igasszán, miért csak nők lehettek papok. Mi isssz, még a szolgák issz köszel álltunk assz issztenekheszz. *Egy pillanatra elelmélkedik ezen, majd folytatja. De a következő kérdés, már nem olyan baráti és tudja, hogy az embert, talán nehezen érintené kultuszuk kegyetlen áldozati mivolta, így próbálja kikerülni a választ. Habár ő nem volt ennek a részese, csak szemllője.* - Asz áldosszatok sokfélék voltak, éssz mindig assz alkalomhossz illőt kellett válassszani, de én nem tudom milyen sszempontok alapján válassztották ki a megfelelő áldosszatokat. Essz a papnők irányítássza al tartosszott és nem ossztották meg velünk. Valamint ebből követkesszett, hogy csak a papok kérhettek bármit issz. Ők irányították a hásszakat éssz ők tudták, mikor kell kérni éssz engessztelni. Csak ők besszélhettek assz issztenekkel. Esszetleg egy egy férfi nemessz issz kérhetett valamit, de akkor issz csak a papon kersssztül ész csak ritkán. *Reméli, hogy kielégítően felelt az áldozat kérdésére és a lány nem tudja jobban körül írni a témát, habár áll elébe, ha igen. Ezt magán megmosolyogja, mivel ha kell, akkor a sötételfek kiváló mesterei a szócséplésnek és a semmit mondásnak. Azonban a kérdések folytatódnak és Q élvezettel válaszol mindenre, amire tud, ahol nem tud, ott pedig hipotézissel felel.*
- Sssszerintem egyértelmű a válassz. Ha mássz isztenben hisszel, akkor ő gondosszkodik rólad ésssz ő felel érted. De ahogy én tudom, nem minden isszten ajánl halál utáni életet. Asszok pedig akik nem hissznek, bissztosszan elpussztulnak. *Habár erről nincs információja, de mivel ő a hit oldalról indul ki, ezért ezt biztosnak véli. Akire nem vigyáz, senki az egyedül marad. A halálban is! Ezért talán jobb hinni, mint nem hinni. Jobb követni az istenségeket, mit végleg egyedül maradni.*
- Aki isszmét visszatér a halálból, nossz nem tudom, hogy annak lelke még ugyan assz e, vagy mássz. De úgy vélem, hogy issz issz. Van olyan erő aki visszaküldi a lelket, essz assz issztensszég ésssz van olyan halandó, aki felhassználja a földi tessztet, de ebben már nem ugyan assz a lélek van, vagy lehet, hogy nincs isssz benne lélek. Ssszereintem a lélek nem pussztán egy tudatlan sszemmi, hanem sszellemi lélek, amely tartalmassza az egyén teljessz ssszemélyisszégét ésssz így ha visszarángatják, akkor ugyan assz lesz. Tehát, ha valaki harcossz akkor harcossz, ha valaki sszerzetessz akkor pedig assz. *Reméli, hogy a sok sziszegés közepett azért érthető marad a mondandója.
Amikor végül ő kap választ a kérdésére, akkor egy apró elcsukló nevetést ad ki magából. Tetszik neki a válasz. Nagyon is tetszik. A lánytól nem is várt mást. Tökéletesen felelt és nem is. Talán az az alak, akit a csukja alatt sejt nem is áll tőle olyan messze. Talán a lány ezzel nagybb mstere a mélységi szóváltásnak és ravaszságnak, mint a görnyedthátú.*
- Kedvessz Viaka! Ön ragyogóan látja mindasszt aki ön előtt áll. A válassza lenyűgössz. *Hízeleg a kígyó, de most ténylegesen van igazság benne.*
- Honnan essz a ssszok pontossz éssz jó kérdéssz öntől? Messzéljen mivel foglalkosszik a legsszívesszebben? *Kérdi barátságosan és kedvesen, folytatva ezzel a ki mit tudhat meg játszmát.*
*Q annyira belemerült a saját mondandójába, hogy amikor a lány megkérdezi, hogy csak nők lehetnek papok, akkor először nem is érti a gondolatot. Ez mindig annyira természetes volt számára, hogy soha nem tette fel magának ezt a kérdést. Egyértelmű volt, hogy a nőstények irányította világban egy nőstény vezeti a kultuszt. Nehezen kapcsol a válaszadáshoz, de a pillanatnyi zavar után összekapja magát és felel a kérdésekre. Emelet azért örül, hogy ilyen érdeklődő partnerrel találkozott a világ végén. Ezt soha nem gondolta volna.*
- Ami aszt illeti, csak hászunk nő tagjai lehettek papok éssz a hássz úrnője a főpap. Ők vesszették a sszertartásszokat és a kultikussz esszeményeket issz. De valóban így ennyi év távolléte után már nem issz értem igasszán, miért csak nők lehettek papok. Mi isssz, még a szolgák issz köszel álltunk assz issztenekheszz. *Egy pillanatra elelmélkedik ezen, majd folytatja. De a következő kérdés, már nem olyan baráti és tudja, hogy az embert, talán nehezen érintené kultuszuk kegyetlen áldozati mivolta, így próbálja kikerülni a választ. Habár ő nem volt ennek a részese, csak szemllője.* - Asz áldosszatok sokfélék voltak, éssz mindig assz alkalomhossz illőt kellett válassszani, de én nem tudom milyen sszempontok alapján válassztották ki a megfelelő áldosszatokat. Essz a papnők irányítássza al tartosszott és nem ossztották meg velünk. Valamint ebből követkesszett, hogy csak a papok kérhettek bármit issz. Ők irányították a hásszakat éssz ők tudták, mikor kell kérni éssz engessztelni. Csak ők besszélhettek assz issztenekkel. Esszetleg egy egy férfi nemessz issz kérhetett valamit, de akkor issz csak a papon kersssztül ész csak ritkán. *Reméli, hogy kielégítően felelt az áldozat kérdésére és a lány nem tudja jobban körül írni a témát, habár áll elébe, ha igen. Ezt magán megmosolyogja, mivel ha kell, akkor a sötételfek kiváló mesterei a szócséplésnek és a semmit mondásnak. Azonban a kérdések folytatódnak és Q élvezettel válaszol mindenre, amire tud, ahol nem tud, ott pedig hipotézissel felel.*
- Sssszerintem egyértelmű a válassz. Ha mássz isztenben hisszel, akkor ő gondosszkodik rólad ésssz ő felel érted. De ahogy én tudom, nem minden isszten ajánl halál utáni életet. Asszok pedig akik nem hissznek, bissztosszan elpussztulnak. *Habár erről nincs információja, de mivel ő a hit oldalról indul ki, ezért ezt biztosnak véli. Akire nem vigyáz, senki az egyedül marad. A halálban is! Ezért talán jobb hinni, mint nem hinni. Jobb követni az istenségeket, mit végleg egyedül maradni.*
- Aki isszmét visszatér a halálból, nossz nem tudom, hogy annak lelke még ugyan assz e, vagy mássz. De úgy vélem, hogy issz issz. Van olyan erő aki visszaküldi a lelket, essz assz issztensszég ésssz van olyan halandó, aki felhassználja a földi tessztet, de ebben már nem ugyan assz a lélek van, vagy lehet, hogy nincs isssz benne lélek. Ssszereintem a lélek nem pussztán egy tudatlan sszemmi, hanem sszellemi lélek, amely tartalmassza az egyén teljessz ssszemélyisszégét ésssz így ha visszarángatják, akkor ugyan assz lesz. Tehát, ha valaki harcossz akkor harcossz, ha valaki sszerzetessz akkor pedig assz. *Reméli, hogy a sok sziszegés közepett azért érthető marad a mondandója.
Amikor végül ő kap választ a kérdésére, akkor egy apró elcsukló nevetést ad ki magából. Tetszik neki a válasz. Nagyon is tetszik. A lánytól nem is várt mást. Tökéletesen felelt és nem is. Talán az az alak, akit a csukja alatt sejt nem is áll tőle olyan messze. Talán a lány ezzel nagybb mstere a mélységi szóváltásnak és ravaszságnak, mint a görnyedthátú.*
- Kedvessz Viaka! Ön ragyogóan látja mindasszt aki ön előtt áll. A válassza lenyűgössz. *Hízeleg a kígyó, de most ténylegesen van igazság benne.*
- Honnan essz a ssszok pontossz éssz jó kérdéssz öntől? Messzéljen mivel foglalkosszik a legsszívesszebben? *Kérdi barátságosan és kedvesen, folytatva ezzel a ki mit tudhat meg játszmát.*
305. hozzászólás ezen a helyszínen: Lugas labirintus
Üzenet elküldve: 2016-02-05 11:00:57
Üzenet elküldve: 2016-02-05 11:00:57
ÚJ
Rang: Törölt felhasználó
IC üzenetek: 182
OOC üzenetek: 19
Játékstílus: Vakmerő
IC üzenetek: 182
OOC üzenetek: 19
Játékstílus: Vakmerő
//Második szál//
*Csendben hallgatja végig a férfi szavait, nem szakítja félbe, noha megannyi kérdés megfogalmazódik benne. Elvégre érdekes téma merült fel, amiben szívesen elmélyed. Lám, a Sors útjai milyen kifürkészhetetlenek. Azért jött, hogy kicsit kiszellőztesse a fejét, és pihenjen, erre egy igen érdekfeszítő diskurzusba csöppen egy különös alakkal. Nem erre számított, de egyáltalán nem bánja a történtek ilyetén alakulását.
A felvázolt kép újabb részletei némileg helyreteszi lelki békéjét, már ami a nemesek és egyszerű halandók közti különbségeket illeti. Együtt tették tiszteletüket az Istenek tiszteletén, de azért mégis csak a vagyonosak, a hatalmasok kerültek előre, s lám, ennyivel is mennyit el tudnak venni a rangban alattuk állóktól. Az élet kegyetlen, ezt mindig is tudta. Anyuska idejében megtanította erre, többek között.
Habár az őrült elf mesélt mindenféle istenekről szellemlényekről és démonoknak a lányainak, azt már rájuk bízta, miként kezeli ezeket a meséket, történeteket. Ha követni akarták valamelyiket, hát követték, ha nem lettek buzgó hívők, hát nem lettek, az ő döntésük, s mint mindennek, ennek is az árát maguknak kellett megfizetniük. Van, aki tökéletesen elvan a maga hitével, s annak szabályai szerint él, akármelyiket is választotta, de volt, akit pont ez sodort bajba. És persze van, aki mit sem törődik ezzel. Hogy miképp döntött a szeszélyes, csapongó vöröske?
Tiszteli az Isteneket, szellemeket, és egyebeket, de nem kimondottan vallásos. amolyan segíts magadon és az istenek is megsegítenek hozzáállást mutat, főképp a maga kezébe próbálva tenni a sorsát. Nem szeretné kivívni egyik istenség, szellem, vagy démon kifejezett figyelmét sem, addig jó, amíg azok figyelme a maguk dolgára, és nem az ő sorsára irányulnak. nem biztos, hogy az adomány, amit kapna, ellensúlyozná a kockázatot és a terhet, amit rá róna. Túlságosan szeszélyes, túlságosan én központú, hogy egyszerűen aláhajtsa fejét mások szabályainak. Persze van, amikor kénytelen fejet hajtani, de szereti úgy csűrni, csavarni a dolgokat, hogy találjon kibúvót, hogy a maga kedvére formálja, alakítsa a dolgokat, de ez egy nagy hatalmú teremtmény esetében könnyen lehet, felérne a sajt halálos ítélete kimondatásával.*
- Csak nők lehettek papok? *Kérdez rá az egyik lényeges dologra, ami megragadta a figyelmét.* És kik vagy mik közül válogattátok az áldozatokat? Ki kérhette az engesztelést a papnőkön keresztül, vagy ki kérhette az istenek segítségét? *Jönnek az újabb és újabb kérdések. Talán ő maga nem az az ájtatos fajta, de érdekli, mások ezt miképp élik meg, miképp vélekednek róla, és hogyan is működik ez a mindennapjaikban.
Természetesen a halál utáni lét, a másik élet is megragadja fantáziáját, és megannyi kérdést felvet.*
- És mi van azokkal, akik nem hisznek, vagy másik istenséget követnek? Velük mi lesz, ha ez az élet véget ér? És mi van azokkal, akik meghalnak, de mégis vissza tudnak tréni ide? Mármint, akit mégis sikerül megmenteni a Haláltól, legalábbis, egy időre? Ők átkerülnek az istenetek otthonába, majd visszarántják őket?
*Azonban nem csak ő tesz fel kérdéseket, Q is címez neki egyet. Mondhatni ő is kitérő választ kap a valódi énnel kapcsolatban, vagy legalábbis könnyen értelmezhető annak. A maga feleletére azonban várni kell, hiszen hosszú pillanatokig némán tanulmányozza a csuklya árnyéka mögé rejtőző arcot. Alaposan végiggondolja, miket tudott meg, miket állapított meg eddig a titokzatos férfiről. A narancsvörös íriszekben cinkos fény villan, miközben ajkára egyszerre izgatott és sunyi mosoly telepszik.*
- Hogy én mit gondolok? Nos, én úgy vélem, hogy egy látszólag ártalmatlan, de nagyon is meglehet, veszedelmes alakba botlottam.
*Csendben hallgatja végig a férfi szavait, nem szakítja félbe, noha megannyi kérdés megfogalmazódik benne. Elvégre érdekes téma merült fel, amiben szívesen elmélyed. Lám, a Sors útjai milyen kifürkészhetetlenek. Azért jött, hogy kicsit kiszellőztesse a fejét, és pihenjen, erre egy igen érdekfeszítő diskurzusba csöppen egy különös alakkal. Nem erre számított, de egyáltalán nem bánja a történtek ilyetén alakulását.
A felvázolt kép újabb részletei némileg helyreteszi lelki békéjét, már ami a nemesek és egyszerű halandók közti különbségeket illeti. Együtt tették tiszteletüket az Istenek tiszteletén, de azért mégis csak a vagyonosak, a hatalmasok kerültek előre, s lám, ennyivel is mennyit el tudnak venni a rangban alattuk állóktól. Az élet kegyetlen, ezt mindig is tudta. Anyuska idejében megtanította erre, többek között.
Habár az őrült elf mesélt mindenféle istenekről szellemlényekről és démonoknak a lányainak, azt már rájuk bízta, miként kezeli ezeket a meséket, történeteket. Ha követni akarták valamelyiket, hát követték, ha nem lettek buzgó hívők, hát nem lettek, az ő döntésük, s mint mindennek, ennek is az árát maguknak kellett megfizetniük. Van, aki tökéletesen elvan a maga hitével, s annak szabályai szerint él, akármelyiket is választotta, de volt, akit pont ez sodort bajba. És persze van, aki mit sem törődik ezzel. Hogy miképp döntött a szeszélyes, csapongó vöröske?
Tiszteli az Isteneket, szellemeket, és egyebeket, de nem kimondottan vallásos. amolyan segíts magadon és az istenek is megsegítenek hozzáállást mutat, főképp a maga kezébe próbálva tenni a sorsát. Nem szeretné kivívni egyik istenség, szellem, vagy démon kifejezett figyelmét sem, addig jó, amíg azok figyelme a maguk dolgára, és nem az ő sorsára irányulnak. nem biztos, hogy az adomány, amit kapna, ellensúlyozná a kockázatot és a terhet, amit rá róna. Túlságosan szeszélyes, túlságosan én központú, hogy egyszerűen aláhajtsa fejét mások szabályainak. Persze van, amikor kénytelen fejet hajtani, de szereti úgy csűrni, csavarni a dolgokat, hogy találjon kibúvót, hogy a maga kedvére formálja, alakítsa a dolgokat, de ez egy nagy hatalmú teremtmény esetében könnyen lehet, felérne a sajt halálos ítélete kimondatásával.*
- Csak nők lehettek papok? *Kérdez rá az egyik lényeges dologra, ami megragadta a figyelmét.* És kik vagy mik közül válogattátok az áldozatokat? Ki kérhette az engesztelést a papnőkön keresztül, vagy ki kérhette az istenek segítségét? *Jönnek az újabb és újabb kérdések. Talán ő maga nem az az ájtatos fajta, de érdekli, mások ezt miképp élik meg, miképp vélekednek róla, és hogyan is működik ez a mindennapjaikban.
Természetesen a halál utáni lét, a másik élet is megragadja fantáziáját, és megannyi kérdést felvet.*
- És mi van azokkal, akik nem hisznek, vagy másik istenséget követnek? Velük mi lesz, ha ez az élet véget ér? És mi van azokkal, akik meghalnak, de mégis vissza tudnak tréni ide? Mármint, akit mégis sikerül megmenteni a Haláltól, legalábbis, egy időre? Ők átkerülnek az istenetek otthonába, majd visszarántják őket?
*Azonban nem csak ő tesz fel kérdéseket, Q is címez neki egyet. Mondhatni ő is kitérő választ kap a valódi énnel kapcsolatban, vagy legalábbis könnyen értelmezhető annak. A maga feleletére azonban várni kell, hiszen hosszú pillanatokig némán tanulmányozza a csuklya árnyéka mögé rejtőző arcot. Alaposan végiggondolja, miket tudott meg, miket állapított meg eddig a titokzatos férfiről. A narancsvörös íriszekben cinkos fény villan, miközben ajkára egyszerre izgatott és sunyi mosoly telepszik.*
- Hogy én mit gondolok? Nos, én úgy vélem, hogy egy látszólag ártalmatlan, de nagyon is meglehet, veszedelmes alakba botlottam.
304. hozzászólás ezen a helyszínen: Lugas labirintus
Üzenet elküldve: 2016-02-05 08:51:48
Üzenet elküldve: 2016-02-05 08:51:48
ÚJ
Rang: Játékos
IC üzenetek: 138
OOC üzenetek: 2
Játékstílus: Megfontolt
IC üzenetek: 138
OOC üzenetek: 2
Játékstílus: Megfontolt
//Második szál//
*A leány végig hallgatja Q vallásról szóló mondandóját, majd igen jó kérdéseket tesz fel. Ez szemet szúr a sötételfnek és spekulálni kezd a megsejtett információról. Lehet, hogy a lány ismeretes a témában, vagy sokat hallott már róla, esetleg maga is tagja egy vallásnak. Habár azt is le kell szögezni, hogy a világot behálózzák a kisebb nagyobb vallási csoportok a hiedelmek és a természetfeletti lények, akik követőket gyűjtenek maguk köré. Nem nehéz utána járni egy egy ilyen csoportosulásnak, mivel rendszerint ezek igen nyitottak. Ahogy és amennyit Q tud az istenekről, az arra biztosan kiterjed, hogy minden isten erősebb, ha sok követője élteti és áldozatot mutat be neki, ezért az istenek, vagy nagy hatalmú entitások szeretik a sokaságot, ha sokan foglalkoznak velük.
A leány kérdésére egyszerű a válasz és mégis igen összetett, mivel kényes dolog kiválasztani a pontos és az isteneknek tetsző áldozatot.*
- Nossz Viaka. A ssszpeciálisz feltétel mindenképpen assz, hogy milyen áldosszadot kell bemutatni. A vallásszuk sszerint két áldossszat típusz van. Asz egyik az egessztelő, a másszik a kérő áldosszat. *Sziszegi a mélységi kígyó.* - Asz engessztelő, ha egy haragvó isssztensszéget kell lecsendessszíteni, vagy ha vissza akarunk kerülni a kegyeibe, éssz asszért mutatunk be áldosszatot. Egysszóval ha minden esszetben ha alásszattal fordulunk hosszá. A kérő áldosszat, ahogy a neve issz mondja arra sszolgál, hogy bisszonyosz dolgokat kérjünk az issztenszégtől. Assz áldosszat eltérhet, a kérész mikéntjétől ésssz nagysszágától. Mássz áldosszatot kell bemutatni, ha külsző, vagy belssző ellensszég ellen irányul, ha termékenysszégre kérik. De ehesz én nem értek. Mi sszolgák csak hátul elsszeparálva figyeltük a kultusszt ész a főpapnők végessztek mindent. Néha nem issz láttunk sszemmit, mivel a nemessszek előttünk űltek egy pdiumon. Nekünk csak kötelező volt ott lennünk éssz issszmernünk néhány imádsszágot, ész az issztenszégek nevét. *Mondja a végét lehajtott fejjel, mivel szíve szerint többet is megtudott volna a kultuszról és az isteneiről. De ezt a nőstények vajmi kevéssé akarták és mivel ő csak egy szolga volt így nem engedtek betekintést ebbe.
A leány másik kérdésére nem is olyan nehéz a válasz, mivel teljes meggyőződéséből tud felelni. A válaszadás előtt elmosolyodik, hiszen a népén kívül, mások olyan nehezen alkalmazkodnak a halál utáni, gondolatokhoz és nem először találkozik ezzel a problémával, vagy kérdéshalmazzal.*
- A halál után nem élet van. Esz az egésssz egy folyamat. Esszt assz életet egy másszikban folytatjuk. A halál sszó, mint megszűnéssz nem issz pontosszan fejesszi esszt ki. A mi isztenssszégünk, aki a szötét boltoszatot fenntartja éssz elhossza nekünk a megnyugtató békét, asz assz isszten vessz be minket a sszötétsszégbe, ha eljött a mgefelelő idő. Tehát nem sszűnünk meg, hanem egy másszik helyre költösszünk, de ugyan asszok maradunk. Tesztben éssz szellemben isssz. A kérdéssz, hogy assz issztensszég mikor akar hásszába befogadni. Mikor látja elérkesszetnek a követőjét. *Ennél a pontnál az eddig semleges hangja elkomorodik és úgy folytatja tovább.*
- Előfordul asszomban, hogy asz issztensszég nem fogadja be a hásszába assz illetőt. Esz nagyon ritkán van ész csak egysszer találkossztam vele. Aki így jár, arra valóban az elmúlás, vagyis a halál vár. A ssszó legteljesszebb értelmében.
*Mint minden hozzá hasonló árnyak között élő szereti, ha kiléte mind kevésbé jelenik meg mások előtt, vagy személyazonosságára nem derül fény. Ezért az évek során rárakódott gúnynevek, álnevek és a maga választott szerepek egy nagy elegyet alkotnak. Mivel a szerepekben feloldódott és saját személyisége ez által, némileg eltűnt, így a kedvenc arc kérdéskörének súlypontja is áthelyeződött róla a másikra. Hunyorogva tekint partnerére, majd egy pillanatnyi mosoly követi a felvetést és már válaszol is.*
- Én asszt szeretem, amelyiket a másszok sszeretnek. Én akkor vagyok boldog, ha a másszok választják a kedvenncet. Mivel megsszoktam a magányt éssz ritkán éritkesszek másszokkal, így rájuk hagyom a válassztásszt. Tartssszanak annak, aminek jól esszik ésssz akkor az lessz a kedvencem. *Sziszegi békés megnyugtató hangon.* - Ön kit lát bennem? Eszt a kérdésszt még sszoha nem tettem fel sszenkinek, de mivel ön különlegessz teremtéssz esszért bátorkodom esszt feltenni. *Hízeleg a vöröshajúnak a kígyó.*
*A leány végig hallgatja Q vallásról szóló mondandóját, majd igen jó kérdéseket tesz fel. Ez szemet szúr a sötételfnek és spekulálni kezd a megsejtett információról. Lehet, hogy a lány ismeretes a témában, vagy sokat hallott már róla, esetleg maga is tagja egy vallásnak. Habár azt is le kell szögezni, hogy a világot behálózzák a kisebb nagyobb vallási csoportok a hiedelmek és a természetfeletti lények, akik követőket gyűjtenek maguk köré. Nem nehéz utána járni egy egy ilyen csoportosulásnak, mivel rendszerint ezek igen nyitottak. Ahogy és amennyit Q tud az istenekről, az arra biztosan kiterjed, hogy minden isten erősebb, ha sok követője élteti és áldozatot mutat be neki, ezért az istenek, vagy nagy hatalmú entitások szeretik a sokaságot, ha sokan foglalkoznak velük.
A leány kérdésére egyszerű a válasz és mégis igen összetett, mivel kényes dolog kiválasztani a pontos és az isteneknek tetsző áldozatot.*
- Nossz Viaka. A ssszpeciálisz feltétel mindenképpen assz, hogy milyen áldosszadot kell bemutatni. A vallásszuk sszerint két áldossszat típusz van. Asz egyik az egessztelő, a másszik a kérő áldosszat. *Sziszegi a mélységi kígyó.* - Asz engessztelő, ha egy haragvó isssztensszéget kell lecsendessszíteni, vagy ha vissza akarunk kerülni a kegyeibe, éssz asszért mutatunk be áldosszatot. Egysszóval ha minden esszetben ha alásszattal fordulunk hosszá. A kérő áldosszat, ahogy a neve issz mondja arra sszolgál, hogy bisszonyosz dolgokat kérjünk az issztenszégtől. Assz áldosszat eltérhet, a kérész mikéntjétől ésssz nagysszágától. Mássz áldosszatot kell bemutatni, ha külsző, vagy belssző ellensszég ellen irányul, ha termékenysszégre kérik. De ehesz én nem értek. Mi sszolgák csak hátul elsszeparálva figyeltük a kultusszt ész a főpapnők végessztek mindent. Néha nem issz láttunk sszemmit, mivel a nemessszek előttünk űltek egy pdiumon. Nekünk csak kötelező volt ott lennünk éssz issszmernünk néhány imádsszágot, ész az issztenszégek nevét. *Mondja a végét lehajtott fejjel, mivel szíve szerint többet is megtudott volna a kultuszról és az isteneiről. De ezt a nőstények vajmi kevéssé akarták és mivel ő csak egy szolga volt így nem engedtek betekintést ebbe.
A leány másik kérdésére nem is olyan nehéz a válasz, mivel teljes meggyőződéséből tud felelni. A válaszadás előtt elmosolyodik, hiszen a népén kívül, mások olyan nehezen alkalmazkodnak a halál utáni, gondolatokhoz és nem először találkozik ezzel a problémával, vagy kérdéshalmazzal.*
- A halál után nem élet van. Esz az egésssz egy folyamat. Esszt assz életet egy másszikban folytatjuk. A halál sszó, mint megszűnéssz nem issz pontosszan fejesszi esszt ki. A mi isztenssszégünk, aki a szötét boltoszatot fenntartja éssz elhossza nekünk a megnyugtató békét, asz assz isszten vessz be minket a sszötétsszégbe, ha eljött a mgefelelő idő. Tehát nem sszűnünk meg, hanem egy másszik helyre költösszünk, de ugyan asszok maradunk. Tesztben éssz szellemben isssz. A kérdéssz, hogy assz issztensszég mikor akar hásszába befogadni. Mikor látja elérkesszetnek a követőjét. *Ennél a pontnál az eddig semleges hangja elkomorodik és úgy folytatja tovább.*
- Előfordul asszomban, hogy asz issztensszég nem fogadja be a hásszába assz illetőt. Esz nagyon ritkán van ész csak egysszer találkossztam vele. Aki így jár, arra valóban az elmúlás, vagyis a halál vár. A ssszó legteljesszebb értelmében.
*Mint minden hozzá hasonló árnyak között élő szereti, ha kiléte mind kevésbé jelenik meg mások előtt, vagy személyazonosságára nem derül fény. Ezért az évek során rárakódott gúnynevek, álnevek és a maga választott szerepek egy nagy elegyet alkotnak. Mivel a szerepekben feloldódott és saját személyisége ez által, némileg eltűnt, így a kedvenc arc kérdéskörének súlypontja is áthelyeződött róla a másikra. Hunyorogva tekint partnerére, majd egy pillanatnyi mosoly követi a felvetést és már válaszol is.*
- Én asszt szeretem, amelyiket a másszok sszeretnek. Én akkor vagyok boldog, ha a másszok választják a kedvenncet. Mivel megsszoktam a magányt éssz ritkán éritkesszek másszokkal, így rájuk hagyom a válassztásszt. Tartssszanak annak, aminek jól esszik ésssz akkor az lessz a kedvencem. *Sziszegi békés megnyugtató hangon.* - Ön kit lát bennem? Eszt a kérdésszt még sszoha nem tettem fel sszenkinek, de mivel ön különlegessz teremtéssz esszért bátorkodom esszt feltenni. *Hízeleg a vöröshajúnak a kígyó.*
303. hozzászólás ezen a helyszínen: Lugas labirintus
Üzenet elküldve: 2016-02-04 14:06:22
Üzenet elküldve: 2016-02-04 14:06:22
ÚJ
Rang: Törölt felhasználó
IC üzenetek: 182
OOC üzenetek: 19
Játékstílus: Vakmerő
IC üzenetek: 182
OOC üzenetek: 19
Játékstílus: Vakmerő
//Második szál//
*Félig meddig arra számított, hogy nem fog választ kapni a kérdésére. Ehelyett azonban egészen sok információt megtud erről a bizonyos kultuszról, és ha részleteket nem is, valamennyi betekintést a férfi múltjába is nyer.
Az első, ami megragadja figyelmét, hogy nemes és közember együtt tesz valamit. Hogy ez itt mennyire furcsa, és elképzelhetetlen. tisztelet a kivételnek, de nem nagyon tudná vizionálni, amint a Gazdagnegyed lakói elvegyülnek a Szegénynegyed mélyén élőkkel.
Ami azonban ennél is érdekesebb, az a sötétség, és a gyilkos napfény említése. Legjobb tudomása szerint egyetlen nép vélekedik így, ám gyanakvásának sem hangot, sem látható jelét nem adja.
Ezt pedig utólag bölcs döntésnek tartja az áldozatok említésénél. Ki tudja, ha valóban titkolja származását a férfi, akkor azt miért tesz, és ha rájönne, sejt valamit a lány, nem a vörös lenne a következő áldozat? A halál elkerülhetetlen, ez tény, de azért siettetni sem óhajtja.*
- Az isteneitek bármilyen áldozatot elfogadtak, vagy volt valamilyen speciális feltétel, aminek eleget kellett tenni? És hogyan választottátok ki?
*Mégis, a legérdekesebb morzsa, amit elhint az idegen, az életek közti vándorlás. Hallott már efféle elméletekről, de nem igazán tudja, hihet-e ilyesmiben vagy sem.*
- Tehát szerintetek a Halál után is van élet? Egész pontosan egy következő? Egyből egy új testbe csöppensz, vagy van valamiféle várakozási idő, vagy nem tudom, minek hívják ezt? *Billenti a másik oldalra a fejét kíváncsian.
Beszélgetőtársa hasonlóképp mutatkozik be, mint ahogy ő tette. Ajkára újfent apró mosoly kúszik, tetszése egyértelmű jeleként. Mindig is szeretett játszadozni, ha pedig a másik fél is vevő rá, csak lendít annak élvezetén.*
- Ez bizony nehéz kérdés, mert mindegyik igaz. Egy kicsit legalábbis biztosan. De egy anyának van kedvenc gyermeke? *Könnyen meglehet, van, no de ezt kimutatja-e, elárulja-e? Vagy titkolni próbálja inkább? Persze az utóbbi esetben is akadhatnak árulkodó nyomok, mint ahogy a vörös viselkedéséből is le lehet szűrni, melyik a világnak mutatott arcát kedveli a legjobban. Álarcok, amik mégsem azok, magát mutatja és mégsem, hazudik, miközben igazat mond. A szélhámosok és boszorkányok sajátja ez, de ezen nincs mit csodálkozni, világéletében ezt látta anyuskától, ez számára a természetes, és szinte az egyetlen fegyvere a kegyetlen világgal szemben. no persze az idő múlásával a tapasztalat mellett egyebekre is szert tett, de még távol sem tart ott, amit el szeretne érni.*
- Q. *ismétli meg a betűnyi nevet. kiejteni, és megjegyezni is egyszerűbb.* No és neked van-e kedvenc arcod, amit másoknak mutatsz?
*Félig meddig arra számított, hogy nem fog választ kapni a kérdésére. Ehelyett azonban egészen sok információt megtud erről a bizonyos kultuszról, és ha részleteket nem is, valamennyi betekintést a férfi múltjába is nyer.
Az első, ami megragadja figyelmét, hogy nemes és közember együtt tesz valamit. Hogy ez itt mennyire furcsa, és elképzelhetetlen. tisztelet a kivételnek, de nem nagyon tudná vizionálni, amint a Gazdagnegyed lakói elvegyülnek a Szegénynegyed mélyén élőkkel.
Ami azonban ennél is érdekesebb, az a sötétség, és a gyilkos napfény említése. Legjobb tudomása szerint egyetlen nép vélekedik így, ám gyanakvásának sem hangot, sem látható jelét nem adja.
Ezt pedig utólag bölcs döntésnek tartja az áldozatok említésénél. Ki tudja, ha valóban titkolja származását a férfi, akkor azt miért tesz, és ha rájönne, sejt valamit a lány, nem a vörös lenne a következő áldozat? A halál elkerülhetetlen, ez tény, de azért siettetni sem óhajtja.*
- Az isteneitek bármilyen áldozatot elfogadtak, vagy volt valamilyen speciális feltétel, aminek eleget kellett tenni? És hogyan választottátok ki?
*Mégis, a legérdekesebb morzsa, amit elhint az idegen, az életek közti vándorlás. Hallott már efféle elméletekről, de nem igazán tudja, hihet-e ilyesmiben vagy sem.*
- Tehát szerintetek a Halál után is van élet? Egész pontosan egy következő? Egyből egy új testbe csöppensz, vagy van valamiféle várakozási idő, vagy nem tudom, minek hívják ezt? *Billenti a másik oldalra a fejét kíváncsian.
Beszélgetőtársa hasonlóképp mutatkozik be, mint ahogy ő tette. Ajkára újfent apró mosoly kúszik, tetszése egyértelmű jeleként. Mindig is szeretett játszadozni, ha pedig a másik fél is vevő rá, csak lendít annak élvezetén.*
- Ez bizony nehéz kérdés, mert mindegyik igaz. Egy kicsit legalábbis biztosan. De egy anyának van kedvenc gyermeke? *Könnyen meglehet, van, no de ezt kimutatja-e, elárulja-e? Vagy titkolni próbálja inkább? Persze az utóbbi esetben is akadhatnak árulkodó nyomok, mint ahogy a vörös viselkedéséből is le lehet szűrni, melyik a világnak mutatott arcát kedveli a legjobban. Álarcok, amik mégsem azok, magát mutatja és mégsem, hazudik, miközben igazat mond. A szélhámosok és boszorkányok sajátja ez, de ezen nincs mit csodálkozni, világéletében ezt látta anyuskától, ez számára a természetes, és szinte az egyetlen fegyvere a kegyetlen világgal szemben. no persze az idő múlásával a tapasztalat mellett egyebekre is szert tett, de még távol sem tart ott, amit el szeretne érni.*
- Q. *ismétli meg a betűnyi nevet. kiejteni, és megjegyezni is egyszerűbb.* No és neked van-e kedvenc arcod, amit másoknak mutatsz?
302. hozzászólás ezen a helyszínen: Lugas labirintus
Üzenet elküldve: 2016-02-04 11:40:31
Üzenet elküldve: 2016-02-04 11:40:31
ÚJ
Rang: Játékos
IC üzenetek: 138
OOC üzenetek: 2
Játékstílus: Megfontolt
IC üzenetek: 138
OOC üzenetek: 2
Játékstílus: Megfontolt
//Második szál//
*Bizony a halál kultusza, amely igen kétértelmű szó, vagyis kifejezés. Egyszerre jelentheti, hogy a halálnak áldoznak, vagy tiszteletet tesznek áldozattal, amely ez által egy erőteljes negatív kicsengést ad a kifejezésnek. Emellett jelentheti, azt is, hogy egy életmód, mint a halál kultusza, melyben az élet és halál szinkronban és harmóniában jelenik meg. Ebben az esetben a halál, mint a természet rendjeként jelenik meg. Tehát aki ezt a kultuszt követi, egyfajta természetes és békés hozzáállással viseltetik iránta. Q esetében mindkettő helytálló volt. Egyszerre egy erőszakos és egy békés motívumokat rejtő vallást gyakorolt. Amikor meghallja, a nő kérdését ezzel kapcsolatban rögvest felel rá a legnagyobb természetességgel.*
- Igen. A halál kultussza. Essz egy gyűjtőnév, amelyet már én találtam ki arra, amiben felnevelkedtem. Tudja mi egy nagyon vallászosz társzadalom voltunk. A nemeszek, szolgák mind egysszerre ültük meg Issszteneink tisszteletét és együtt kértük sszegítsszégüket az ellensszég, vagy éppen barátaink ellen. Mi minden napunkat asz Issztenek árnyékában éltük, akik megadták nekünk az áldott szötétsszéget ész elfedték a gyilkossz napszugarakat. Esszért mindig áldosszatot követelve tőlünk. *Nyel egyet és folytatja.* - Ssssz. Ssszóval. Minden nap együtt éltünk az Isztenekkel esszáltal asz életünk résszévé váltak. Ha valamelyikünk meghallt, akkor asszt magukhosz vették. Asszért volt a halál kultussza, mert együtt éltünk a halálla assz áldosszatban ésssz a mindennapokban issz. A halál nekünk csak átmenet, csak egyik életből a másszikba. Ssszinte sszemmi. *Mosolyodik el a végén, mint aki ismét átélte régi életét egy pillanatra.
A lány kilétének kérdésére egy igen frappáns választ kap, amely annyira megtetszik neki, hogy hasonlóképpen fele.* - Sssszokan nevesznek, vándornak, éjjeli rémnek, öregnek, koldussznak, vagy éppen aminek a kedvük tartja, de én mindig csak örülök ennek, mivel esszel színeszíthetem lelkemet ész a világot issz. Emellett végtelen sszórakosztató isz, mivel megfigyelhetem asz emberek, milyen fantássziadússzan költenek mondákat, vagy félelmük alapján kreálnak, újabb történeteket. Sssszó ami sszó essz vagyok én, de ha a nevemen ssszólítana, akkor Qu’yl vagyok, vagy ahogy magam nevesszem, ssszólítom, akkor egyssszerűen csak Q. *A név kiejtésénél egy apró meghajlást tesz és tovább sziszeg.*
- Ésssz mondja csak esszekből a nevekből, melyik assz amelyet magára hassználna, ha a sszaját nevét nem vesszük alapul. Mit sszeret a legjobban, ha mintek tekintik másszok? *Kérdi a kígyó a lánytól szemével egy kicsit hunyorogva fókuszál a válaszra. Ki akarja deríteni, vajon mit csinál, mivel foglalkozik. Tetszik neki a lány rejtélyessége és egyben dinamizmusa.*
*Bizony a halál kultusza, amely igen kétértelmű szó, vagyis kifejezés. Egyszerre jelentheti, hogy a halálnak áldoznak, vagy tiszteletet tesznek áldozattal, amely ez által egy erőteljes negatív kicsengést ad a kifejezésnek. Emellett jelentheti, azt is, hogy egy életmód, mint a halál kultusza, melyben az élet és halál szinkronban és harmóniában jelenik meg. Ebben az esetben a halál, mint a természet rendjeként jelenik meg. Tehát aki ezt a kultuszt követi, egyfajta természetes és békés hozzáállással viseltetik iránta. Q esetében mindkettő helytálló volt. Egyszerre egy erőszakos és egy békés motívumokat rejtő vallást gyakorolt. Amikor meghallja, a nő kérdését ezzel kapcsolatban rögvest felel rá a legnagyobb természetességgel.*
- Igen. A halál kultussza. Essz egy gyűjtőnév, amelyet már én találtam ki arra, amiben felnevelkedtem. Tudja mi egy nagyon vallászosz társzadalom voltunk. A nemeszek, szolgák mind egysszerre ültük meg Issszteneink tisszteletét és együtt kértük sszegítsszégüket az ellensszég, vagy éppen barátaink ellen. Mi minden napunkat asz Issztenek árnyékában éltük, akik megadták nekünk az áldott szötétsszéget ész elfedték a gyilkossz napszugarakat. Esszért mindig áldosszatot követelve tőlünk. *Nyel egyet és folytatja.* - Ssssz. Ssszóval. Minden nap együtt éltünk az Isztenekkel esszáltal asz életünk résszévé váltak. Ha valamelyikünk meghallt, akkor asszt magukhosz vették. Asszért volt a halál kultussza, mert együtt éltünk a halálla assz áldosszatban ésssz a mindennapokban issz. A halál nekünk csak átmenet, csak egyik életből a másszikba. Ssszinte sszemmi. *Mosolyodik el a végén, mint aki ismét átélte régi életét egy pillanatra.
A lány kilétének kérdésére egy igen frappáns választ kap, amely annyira megtetszik neki, hogy hasonlóképpen fele.* - Sssszokan nevesznek, vándornak, éjjeli rémnek, öregnek, koldussznak, vagy éppen aminek a kedvük tartja, de én mindig csak örülök ennek, mivel esszel színeszíthetem lelkemet ész a világot issz. Emellett végtelen sszórakosztató isz, mivel megfigyelhetem asz emberek, milyen fantássziadússzan költenek mondákat, vagy félelmük alapján kreálnak, újabb történeteket. Sssszó ami sszó essz vagyok én, de ha a nevemen ssszólítana, akkor Qu’yl vagyok, vagy ahogy magam nevesszem, ssszólítom, akkor egyssszerűen csak Q. *A név kiejtésénél egy apró meghajlást tesz és tovább sziszeg.*
- Ésssz mondja csak esszekből a nevekből, melyik assz amelyet magára hassználna, ha a sszaját nevét nem vesszük alapul. Mit sszeret a legjobban, ha mintek tekintik másszok? *Kérdi a kígyó a lánytól szemével egy kicsit hunyorogva fókuszál a válaszra. Ki akarja deríteni, vajon mit csinál, mivel foglalkozik. Tetszik neki a lány rejtélyessége és egyben dinamizmusa.*
301. hozzászólás ezen a helyszínen: Lugas labirintus
Üzenet elküldve: 2016-02-03 15:11:22
Üzenet elküldve: 2016-02-03 15:11:22
ÚJ
Rang: Törölt felhasználó
IC üzenetek: 182
OOC üzenetek: 19
Játékstílus: Vakmerő
IC üzenetek: 182
OOC üzenetek: 19
Játékstílus: Vakmerő
//Második szál//
*A halál szükségszerű, ezt régóta tudja, elfogadta, nem hőbörög ellene. Habár az utóbbi idők remek ellenpéldái ennek, hiszen valaki megtalálta a módját, hogy kijátssza az elmúlás véglegességét. Elég a megannyi új életre kelő holtestre gondolni, amik most a Karavánpihenőt és a kikötőt ostromolják. Persze jó maga, ha vágyna is effélére, nem ilyen öröklétet akarna magának.*
- Halálkultusz? Ez mit is takar? *Pillant kíváncsian az idegenre. Megannyi kultusz létezik Lanawin szerte, de nem kell egynek sem a tagjának lenni, hogy másképp vélekedjenek még egy olyan nagy általános érvényű dologról, mint a halál, s hogy előbb-utóbb mindenkit utolér. De miképp, mikor, eleve elrendeltetett-e vagy lehet időt nyerni magunknak? És mi történik utána? Történik-e valami utána? És még megannyi kérdésről lehetne évekig filozofikus vitákat folytatni.*
- Ugyan, szívesen hallgatok másokat, én úgyis csak egy unalmas, városba költözött lány vagyok. *Legyint egy aprót, már-már hanyag mozdulattal. A kérdés viszont hamiskás mosolyt csal a vörös finom vonásaira.*
- Az attól függ, kit kérdez, bár van, aki szerint semmi tisztelet nem illet meg. *Kuncog halkan.*
- Van, akinek az elkóborolt lánya lennék, más egyszerűen szajhának mondana, megint más szélhámosnak, van, aki élete értelmének megmutatóját látná benne, van, aki jósként említene, aztán van, aki szélhámosként, de vannak olyanok is, akik boszorkánynak vélnek. Nem is, nem csak vélnek, tudják, hogy az vagyok. *Villant fel egy újabb hamiskás mosolyt.*
- De az egyszerűség kedvéért maradjunk a Viakánál. És benned kit tisztelhetek?
*A halál szükségszerű, ezt régóta tudja, elfogadta, nem hőbörög ellene. Habár az utóbbi idők remek ellenpéldái ennek, hiszen valaki megtalálta a módját, hogy kijátssza az elmúlás véglegességét. Elég a megannyi új életre kelő holtestre gondolni, amik most a Karavánpihenőt és a kikötőt ostromolják. Persze jó maga, ha vágyna is effélére, nem ilyen öröklétet akarna magának.*
- Halálkultusz? Ez mit is takar? *Pillant kíváncsian az idegenre. Megannyi kultusz létezik Lanawin szerte, de nem kell egynek sem a tagjának lenni, hogy másképp vélekedjenek még egy olyan nagy általános érvényű dologról, mint a halál, s hogy előbb-utóbb mindenkit utolér. De miképp, mikor, eleve elrendeltetett-e vagy lehet időt nyerni magunknak? És mi történik utána? Történik-e valami utána? És még megannyi kérdésről lehetne évekig filozofikus vitákat folytatni.*
- Ugyan, szívesen hallgatok másokat, én úgyis csak egy unalmas, városba költözött lány vagyok. *Legyint egy aprót, már-már hanyag mozdulattal. A kérdés viszont hamiskás mosolyt csal a vörös finom vonásaira.*
- Az attól függ, kit kérdez, bár van, aki szerint semmi tisztelet nem illet meg. *Kuncog halkan.*
- Van, akinek az elkóborolt lánya lennék, más egyszerűen szajhának mondana, megint más szélhámosnak, van, aki élete értelmének megmutatóját látná benne, van, aki jósként említene, aztán van, aki szélhámosként, de vannak olyanok is, akik boszorkánynak vélnek. Nem is, nem csak vélnek, tudják, hogy az vagyok. *Villant fel egy újabb hamiskás mosolyt.*
- De az egyszerűség kedvéért maradjunk a Viakánál. És benned kit tisztelhetek?
300. hozzászólás ezen a helyszínen: Lugas labirintus
Üzenet elküldve: 2016-02-03 11:31:50
Üzenet elküldve: 2016-02-03 11:31:50
ÚJ
Rang: Játékos
IC üzenetek: 138
OOC üzenetek: 2
Játékstílus: Megfontolt
IC üzenetek: 138
OOC üzenetek: 2
Játékstílus: Megfontolt
//Második szál//
*A halál elkerülése. Hm. Nem is lenne rossz, ha valaki örökké élhetne, mint az Istenek, vagy az őrzők, vagy az ő túlvilági követőik. De mit van mit tenni a sötételf és partnere is előbb utóbb meghalnak. Viszont az szemet szúr neki, hogy a lány igen jól gondolkodik és a kérdéseire bizony megfelelő válaszokkal szolgál. Ezen tények birtokában Q jobban meg akarja, ismeri a hajnali idegent.*
- Én szokat gondolok a halálra! Ahonnan jöttem, ott a halál kultusza minden nap jelen volt. Én csak kisz porsszem voltam az egésszben, de minden nap jelen volt a halál. Ezzel sszembeszülve ész egész életemet ennek köszelszégébe leélve, már nem tudok nem a halálra gondolni. Ha betekintek a labirintuszba, akkor nekem a halál ész a jutalom isz egyszerre jut az esszembe. Vagyissz a halál jutalma. Amely az élet jussza. Az én kultúrámban a halál megnyugvász ész az élet réssze. Ahogy ön issz mondotta. Ha halál mindenkire vár! De asszért még jó lenne kicsit élni, de ezen a földön nem könnyű, hissz oly szok vesssedelem lesz ránk mindenhonnan. *Sziszegi, végig a monológot majd tekintetét a labirintusról a lányra emeli és mély hideg tekintette folytatja.*
- Elnészészt, hogy ilyen szokat besszéltem magamról. Engem illemre issz megtanítottak, habár annak már jó ideje. Kit tissszelhetek önben hölgyem? *Hajol meg mélyen a vöröshajú előtt és kíváncsian várja a válaszát, mivel már sejti, hogy a leány nem lesz egy egyszerű teremtés.*
A hozzászólás írója (Qu'yl Vyrae) módosította ezt a hozzászólást, ekkor: 2016.02.03 11:36:45
*A halál elkerülése. Hm. Nem is lenne rossz, ha valaki örökké élhetne, mint az Istenek, vagy az őrzők, vagy az ő túlvilági követőik. De mit van mit tenni a sötételf és partnere is előbb utóbb meghalnak. Viszont az szemet szúr neki, hogy a lány igen jól gondolkodik és a kérdéseire bizony megfelelő válaszokkal szolgál. Ezen tények birtokában Q jobban meg akarja, ismeri a hajnali idegent.*
- Én szokat gondolok a halálra! Ahonnan jöttem, ott a halál kultusza minden nap jelen volt. Én csak kisz porsszem voltam az egésszben, de minden nap jelen volt a halál. Ezzel sszembeszülve ész egész életemet ennek köszelszégébe leélve, már nem tudok nem a halálra gondolni. Ha betekintek a labirintuszba, akkor nekem a halál ész a jutalom isz egyszerre jut az esszembe. Vagyissz a halál jutalma. Amely az élet jussza. Az én kultúrámban a halál megnyugvász ész az élet réssze. Ahogy ön issz mondotta. Ha halál mindenkire vár! De asszért még jó lenne kicsit élni, de ezen a földön nem könnyű, hissz oly szok vesssedelem lesz ránk mindenhonnan. *Sziszegi, végig a monológot majd tekintetét a labirintusról a lányra emeli és mély hideg tekintette folytatja.*
- Elnészészt, hogy ilyen szokat besszéltem magamról. Engem illemre issz megtanítottak, habár annak már jó ideje. Kit tissszelhetek önben hölgyem? *Hajol meg mélyen a vöröshajú előtt és kíváncsian várja a válaszát, mivel már sejti, hogy a leány nem lesz egy egyszerű teremtés.*
A hozzászólás írója (Qu'yl Vyrae) módosította ezt a hozzászólást, ekkor: 2016.02.03 11:36:45
299. hozzászólás ezen a helyszínen: Lugas labirintus
Üzenet elküldve: 2016-02-03 10:48:47
Üzenet elküldve: 2016-02-03 10:48:47
ÚJ
Rang: Törölt felhasználó
IC üzenetek: 182
OOC üzenetek: 19
Játékstílus: Vakmerő
IC üzenetek: 182
OOC üzenetek: 19
Játékstílus: Vakmerő
//Második szál//
- A mágia kiszámíthatatlan, mert bármennyit tanulja i a halandó, elég mondjuk egy apró nyelvbotlás, hogy ne jöjjön létre a varázslat, vagy mondjuk teljesen más hatása legyen. Legalábbis a hozzá nem értőket ezzel is ijesztgetik. *Kuncog halkan, mint aki nem nagyon hisz az ilyesmikben. Pedig tudja jól, bármennyire is hihetetlen dolgokra legyenek képesek a mágusok, ők sem istenek, ők is csak halandók. Talán nehezebb őket megölni, nehezebb nekik ártani, de ugyanúgy érzik a fájdalmat, ugyanúgy véreznek, és ugyanúgy tudnak hibázni.
A labirintust illetően a fejét rázza apró mosollyal az ajkán.*
- Félreértettél. Abban biztos vagyok, hogy a varázslatok és bűbájok működnek. Abban kételkedem, hogy bármiféle jutalom lenne, már azon kívül, hogy élve átjut rajta valaki. Ha hosszú távra tervezték, márpedig az alkotója nem tudhatta, mikor múlik le a fosztogatók jelentette fenyegetés, akkor még alighanem kitartanak a mágikus igék. És aktívak, a háborútól függetlenül. Habár nem hinném, hogy a holtakat túlságosan foglalkoztatná az útvesztő, vagy a szőlő. Arról nem is beszélve, hogy aki képes seregnyi holtat visszarángatni az élők sorába, annak a labirintus eltüntetése is nagyjából két pillanatba telne. Azért mégsem Arthenior védővarázslataival rendelkezik.
*A következő kérdés azonban kicsit elgondolkoztatja. Nem szokása a halálra gondolni, nem féli, de nem is sietteti, noha néha kifejezetten hajmeresztő dolgokat produkál, amik megkérdőjelezik az élethez való ragaszkodását.*
- Előbb-utóbb mindenki meghal. Mindenki. Nincs kivétel. Akkor minek aggódni valami miatt, ami be fog következni valamikor, valahol? *Billenti enyhén oldalra a fejét.* Ha folyton azon töprengenék, hogy vajon az a fickó átvágja-e a torkom, vagy az utcán sétálva a fejemre esik-e egy súlyos virágcserép, nem igazán lehetne élvezni az életet, nemde? Ennek ellenére mégis mennyien próbálnák kiderülni, mikor és miképp éri utol őket a vég, vagy tesznek mindent olyan óvatosan állnak hozzá mindenhez, hogy az már szörnyű! *Forgatja a szemeit látványosan, miközben hangja bosszús színezetet ölt. Mint aki nem tudja megérteni az efféle hozzáállást.*
- A mágia kiszámíthatatlan, mert bármennyit tanulja i a halandó, elég mondjuk egy apró nyelvbotlás, hogy ne jöjjön létre a varázslat, vagy mondjuk teljesen más hatása legyen. Legalábbis a hozzá nem értőket ezzel is ijesztgetik. *Kuncog halkan, mint aki nem nagyon hisz az ilyesmikben. Pedig tudja jól, bármennyire is hihetetlen dolgokra legyenek képesek a mágusok, ők sem istenek, ők is csak halandók. Talán nehezebb őket megölni, nehezebb nekik ártani, de ugyanúgy érzik a fájdalmat, ugyanúgy véreznek, és ugyanúgy tudnak hibázni.
A labirintust illetően a fejét rázza apró mosollyal az ajkán.*
- Félreértettél. Abban biztos vagyok, hogy a varázslatok és bűbájok működnek. Abban kételkedem, hogy bármiféle jutalom lenne, már azon kívül, hogy élve átjut rajta valaki. Ha hosszú távra tervezték, márpedig az alkotója nem tudhatta, mikor múlik le a fosztogatók jelentette fenyegetés, akkor még alighanem kitartanak a mágikus igék. És aktívak, a háborútól függetlenül. Habár nem hinném, hogy a holtakat túlságosan foglalkoztatná az útvesztő, vagy a szőlő. Arról nem is beszélve, hogy aki képes seregnyi holtat visszarángatni az élők sorába, annak a labirintus eltüntetése is nagyjából két pillanatba telne. Azért mégsem Arthenior védővarázslataival rendelkezik.
*A következő kérdés azonban kicsit elgondolkoztatja. Nem szokása a halálra gondolni, nem féli, de nem is sietteti, noha néha kifejezetten hajmeresztő dolgokat produkál, amik megkérdőjelezik az élethez való ragaszkodását.*
- Előbb-utóbb mindenki meghal. Mindenki. Nincs kivétel. Akkor minek aggódni valami miatt, ami be fog következni valamikor, valahol? *Billenti enyhén oldalra a fejét.* Ha folyton azon töprengenék, hogy vajon az a fickó átvágja-e a torkom, vagy az utcán sétálva a fejemre esik-e egy súlyos virágcserép, nem igazán lehetne élvezni az életet, nemde? Ennek ellenére mégis mennyien próbálnák kiderülni, mikor és miképp éri utol őket a vég, vagy tesznek mindent olyan óvatosan állnak hozzá mindenhez, hogy az már szörnyű! *Forgatja a szemeit látványosan, miközben hangja bosszús színezetet ölt. Mint aki nem tudja megérteni az efféle hozzáállást.*
298. hozzászólás ezen a helyszínen: Lugas labirintus
Üzenet elküldve: 2016-02-02 18:24:36
Üzenet elküldve: 2016-02-02 18:24:36
ÚJ
Rang: Játékos
IC üzenetek: 138
OOC üzenetek: 2
Játékstílus: Megfontolt
IC üzenetek: 138
OOC üzenetek: 2
Játékstílus: Megfontolt
//Második szál//
*Nem pontosan érti a mágia kiszámíthatatlanságát révén, hogy nem egy mágus alkat, de sejti mire akar utalni a lány. Morfondírozik magában, de végül csak megkérdezi, hogy ha pontosabban kifejtené az álláspontját, akkor akár valami többet is megtudhatna, vagy megsejthetne a vöröshajú labirintusról alkotott véleményéről.*
- Miért mondja, hogy a mágia kissszámíthatatlan? Mit kell eszen érteni? A labirintusz mágiája a kisszámíthatatlan? *Majd az útvesztő praktikus építmény kérdéskörére tér rá, amelyben osztja a partnere meglátásait, de valahogy nem pontosan ugyanúgy gondolkodik róla.*
- Való igasz, hogy eszt emiatt építették, de vajon csak a játékok alkalmával jelent vesszéjt, vagy mosszt issz vesszélyesz? Nem gondolnám, hogy ha valaki felépítette ész mágiátval töltötte meg, akkor csak úgy lemondana róla. Vagy lehet? Nem tudom. Rablók tolvajok, mindig vannak, ész emiatt el kell a védmű, még akkor isz, ha már nem akkora a fenyegetettsszég, mint a régi időkben. Ha rajtam múlna, nem hogy nem bontanám le a védelmet még erősszítenék isz rajta. Nem bessszélve a háborúról! Amely már itt van a küsszöbön. Lehet, hogy emiatt újra aktívvá vált. *Merül e a gondolataiban egy röpke pillanat erejéig, majd a lányra tekint fekete szemeivel és kérdő arckifejezéssel várja annak véleményét.*
- Ha a háború miatt újra működik a labirintusz akkor a halál bizony iszmét odabent lakik, mint annak előtte és jól gondolja, ott isz és mindenütt mászhol utolérhet minket. *Mosolyodik el egy apró szekundumnyi időre, amely előre jelzik a mondandójának folytatását.*
- Ahogy a szavaiból kiolvaszom, ön vagy nem féli a halált? Vagy rettegve próbálja, elkerüli. *Legalább is azon mélységi logika alapján, amely abból indul ki, hogy a nő ezen apró félmondatot odacsalta a gondolatsor végére, tehát foglalkoztatja a téma. A labirintus akár működik akár nem, a róla való beszélgetés egyre érdekesebb témákat hoz felszínre a sötételfben, amelyekkel már rég nem foglalkozott úgy igazán.*
*Nem pontosan érti a mágia kiszámíthatatlanságát révén, hogy nem egy mágus alkat, de sejti mire akar utalni a lány. Morfondírozik magában, de végül csak megkérdezi, hogy ha pontosabban kifejtené az álláspontját, akkor akár valami többet is megtudhatna, vagy megsejthetne a vöröshajú labirintusról alkotott véleményéről.*
- Miért mondja, hogy a mágia kissszámíthatatlan? Mit kell eszen érteni? A labirintusz mágiája a kisszámíthatatlan? *Majd az útvesztő praktikus építmény kérdéskörére tér rá, amelyben osztja a partnere meglátásait, de valahogy nem pontosan ugyanúgy gondolkodik róla.*
- Való igasz, hogy eszt emiatt építették, de vajon csak a játékok alkalmával jelent vesszéjt, vagy mosszt issz vesszélyesz? Nem gondolnám, hogy ha valaki felépítette ész mágiátval töltötte meg, akkor csak úgy lemondana róla. Vagy lehet? Nem tudom. Rablók tolvajok, mindig vannak, ész emiatt el kell a védmű, még akkor isz, ha már nem akkora a fenyegetettsszég, mint a régi időkben. Ha rajtam múlna, nem hogy nem bontanám le a védelmet még erősszítenék isz rajta. Nem bessszélve a háborúról! Amely már itt van a küsszöbön. Lehet, hogy emiatt újra aktívvá vált. *Merül e a gondolataiban egy röpke pillanat erejéig, majd a lányra tekint fekete szemeivel és kérdő arckifejezéssel várja annak véleményét.*
- Ha a háború miatt újra működik a labirintusz akkor a halál bizony iszmét odabent lakik, mint annak előtte és jól gondolja, ott isz és mindenütt mászhol utolérhet minket. *Mosolyodik el egy apró szekundumnyi időre, amely előre jelzik a mondandójának folytatását.*
- Ahogy a szavaiból kiolvaszom, ön vagy nem féli a halált? Vagy rettegve próbálja, elkerüli. *Legalább is azon mélységi logika alapján, amely abból indul ki, hogy a nő ezen apró félmondatot odacsalta a gondolatsor végére, tehát foglalkoztatja a téma. A labirintus akár működik akár nem, a róla való beszélgetés egyre érdekesebb témákat hoz felszínre a sötételfben, amelyekkel már rég nem foglalkozott úgy igazán.*
297. hozzászólás ezen a helyszínen: Lugas labirintus
Üzenet elküldve: 2016-02-02 11:39:44
Üzenet elküldve: 2016-02-02 11:39:44
ÚJ
Rang: Törölt felhasználó
IC üzenetek: 182
OOC üzenetek: 19
Játékstílus: Vakmerő
IC üzenetek: 182
OOC üzenetek: 19
Játékstílus: Vakmerő
//Második szál//
*Meggyötört tekintet, ami visszapillant rá a csukja takarásából. Az ilyen nézés gazdája sok mindent tud mesélni, akár őszinte az a pillantás, akár megjátszott - hiszen utóbbihoz is tapasztalat kell. Az ilyenek nem átlagos emberek (vagy egyebek), ha azok is voltak, a történtek már mássá változtatták.
Ezt a feltételezést erősítik az idegen szavai is, és azok mögöttes tartalma. A szélhámosok közé tartozik maga is, aki igyekszik másokat manipulálni, ilyen vagy olyan módon, a hamiskássá váló mosoly egyértelmű jelzés, hogy felfigyelt erre a próbálkozásra.*
- Magam is gondoltam rá, hogy benézek, de van egy nagyon nagy probléma. *Sóhajt mélyet, lemondóan.*
- Ha van valami, ami kiszámíthatatlanabb egy vörösnél, az a mágia. Beleértve az arról szóló történeteket. *Csóválja a fejét.*
- Aki nem ért hozzá, az könnyen lehet, felnagyítja a dolgokat, isteni csodaként, halálos veszedelemként feltüntetve egy egyszerű, ártalmatlanabb trükköt. Vagy éppen ellenkezőleg, észre sem veszik azt a bűbájt, ami a vesztüket okozhatná. *Elég csak arra gondolnia, amit a babonák tartanak, például a boszorkányokról. Quinn is némi babonás félelemmel vegyes tiszteletet mutat felé, csak azért mert pedzegette, ő is képes arra, mint a legendák banyái.*
- No de a másik kérdés, mit is rejthet az útvesztő. Ezúttal eltekintenék a mindenféle misztikus és jelképes tartalomtól, amit egy labirintus hordozhat, hiszen ha lehet hinni a meséknek, praktikus okokból emelték az útvesztőt. Valakinek sok pénze volt. Vagy jó kapcsolatait. *Húzódnak barackszín ajkai ismét mosolyra. Hiába, ilyesmit létrehozni nem egy lyukas aranytallér, és nem kevés tudást és hatalmat igényel.*
- Tartok tőle, hogy mivel épp nincsen folyamatban semmilyen kincsvadász játék, csak a szőlősbe lehet átjutni. Már ha méltónak ítéltetünk. *Teszi hozzá kuncogva. Hogy neki tiszta lenne a szíve? Távolról sem, de ez is relatív, hiszen nem kifejezetten lopni akarna. Főleg, hogy az év ezen szakaszában nem is nagyon lenne mit elcsenni a tőkékről.*
- A Halál persze ettől függetlenül tárt karokkal várhat odabent, ott lappang mindenhol, lecsaphat bárkire, bármikor. Csak erről egyesek hajlamosak megfeledkezni.
*Meggyötört tekintet, ami visszapillant rá a csukja takarásából. Az ilyen nézés gazdája sok mindent tud mesélni, akár őszinte az a pillantás, akár megjátszott - hiszen utóbbihoz is tapasztalat kell. Az ilyenek nem átlagos emberek (vagy egyebek), ha azok is voltak, a történtek már mássá változtatták.
Ezt a feltételezést erősítik az idegen szavai is, és azok mögöttes tartalma. A szélhámosok közé tartozik maga is, aki igyekszik másokat manipulálni, ilyen vagy olyan módon, a hamiskássá váló mosoly egyértelmű jelzés, hogy felfigyelt erre a próbálkozásra.*
- Magam is gondoltam rá, hogy benézek, de van egy nagyon nagy probléma. *Sóhajt mélyet, lemondóan.*
- Ha van valami, ami kiszámíthatatlanabb egy vörösnél, az a mágia. Beleértve az arról szóló történeteket. *Csóválja a fejét.*
- Aki nem ért hozzá, az könnyen lehet, felnagyítja a dolgokat, isteni csodaként, halálos veszedelemként feltüntetve egy egyszerű, ártalmatlanabb trükköt. Vagy éppen ellenkezőleg, észre sem veszik azt a bűbájt, ami a vesztüket okozhatná. *Elég csak arra gondolnia, amit a babonák tartanak, például a boszorkányokról. Quinn is némi babonás félelemmel vegyes tiszteletet mutat felé, csak azért mert pedzegette, ő is képes arra, mint a legendák banyái.*
- No de a másik kérdés, mit is rejthet az útvesztő. Ezúttal eltekintenék a mindenféle misztikus és jelképes tartalomtól, amit egy labirintus hordozhat, hiszen ha lehet hinni a meséknek, praktikus okokból emelték az útvesztőt. Valakinek sok pénze volt. Vagy jó kapcsolatait. *Húzódnak barackszín ajkai ismét mosolyra. Hiába, ilyesmit létrehozni nem egy lyukas aranytallér, és nem kevés tudást és hatalmat igényel.*
- Tartok tőle, hogy mivel épp nincsen folyamatban semmilyen kincsvadász játék, csak a szőlősbe lehet átjutni. Már ha méltónak ítéltetünk. *Teszi hozzá kuncogva. Hogy neki tiszta lenne a szíve? Távolról sem, de ez is relatív, hiszen nem kifejezetten lopni akarna. Főleg, hogy az év ezen szakaszában nem is nagyon lenne mit elcsenni a tőkékről.*
- A Halál persze ettől függetlenül tárt karokkal várhat odabent, ott lappang mindenhol, lecsaphat bárkire, bármikor. Csak erről egyesek hajlamosak megfeledkezni.
1-20 , 21-40 , 41-60 , 61-80 , 81-100 , 101-120 , 121-140 , 141-160 , 161-180 , 181-200 , 201-220 , 221-240 , 241-260 , 261-280 , 281-300 , 297-316