//Második szál//
-Sokszor hasznos, ha el tudsz veszni az éjszakában. És vannak olyan munkák, amit mintha csak a sötételfeknek találtak volna ki. *Van egy olyan érzése, hogy meg kellene sértődnie a kormos megnevezésen, de nem teszi. Annyira nem érdekli, annyira nem önérzetes, ha a fajtájáról van szó. És, mint mondta, hasznos tud lenni.*
-Nem tudom. Nem hiszem. Az túl egyszerű lenne.
*A következőre csak megvonja a vállát. Ő személyesen oda akar pártolni, ahol kisebb eséllyel hal meg, és több a pénz a számára.*
-Az az ember, úgy tárgyalt, hogy nekik, nem velük akart dolgozni. Visszautasították. Azt mondták dolgozzon velük. Azt mondta nekem, jobb lett volna, ha elfogadják, amikor önként ajánlotta fel a behódolást. Egyszerűbb. Kérte azt is, hogy valahogy ő maga tartson kapcsolatot. Közvetítőt kapott. Átadta volna az elméjét, de nemet mondtak. Valamire kellenek nekik szabadok. Jó üzlet lenne megalkudni velük, hogy leéljem az egész életemet. De mindig ott a ha. Mert mi van, ha nem ők győznek? Mi van, ha az élők eltörlik a holtak seregeit a föld színéről. Engem nem érdekel, más él vagy hal, csak én éljek, ez a lényeg. *Magyarázza az álláspontját. Lehet, hogy tagoltan beszél, amitől sokszor gyerekesnek vagy legalább butának hat, de ez nem az a pillanat. Onnantól kezdve, hogy az esélyeket kezdi latolgatni, a hangja komolyabbnak tűnik, még a koránál is.*