//Második szál//
//A méret a lényeg//
//A hozzászólás 16+ jelenetet tartalmaz!//
*Csak kedélyesen nevet fel a lány reakcióira, hisz az éjszaka távlatai, a jótékony forró nedvesség már önmagában felér egy ajándékkal a mai napra, főleg, hogy az elmúlt napok nem volt olyannyira sikeresek, jóllehet, azért nem is tett meg ezért mindent. Tény, hogy új viseletében feltűnő lehet, így szívesen fogadta Zamot, nem beszélve persze az egyéb gyönyörökről, mely jelenleg igaz, hogy számára kínzással érnek fel, de a folytatás minden apró szenvedő percet megér. Nem is válaszol, csak hagyja magát sodródni az árral, s pajkos tekintetét várakozón Zammirián tartja. Valóban térképez, minden idomot, s minden apró jegyet, mely a lányra emlékezteti. ~ Valószínű, ha fel kellene ismernem egy hüvelyknyi bőrfelület alapján, már megtenném. ~ Sóhajtva vigyorodik el a gondolatra, közben a fülharapáson, mely betalál, játékosan felkacag. Érzi a belülről feszítő türelmetlenséget, mind a lányon és saját magán is, de nyilvánvaló célja valójában ez volt, még, ha önsanyargatásnak is tűnik... meg egy kicsit a partner sanyargatásának is. Persze vajon ki halna bele az efféle sanyargatásba? Zammiria sötét szemeibe néz, mikor a lány arcát simítja, s mélán, kissé talán tudálékosan mosolyodik el:*
- Ó, szerintem feltalálod te magad... *Búgja a lány fülébe, s a csókba egészen csukott szemmel belemerül, hosszú levegővétel után. Nincs szüksége a látására, hogy érezze a lányt, kiválóan adja magát, s önmagában az illat is bódító, hát még a puha telt ajkak és a kényeztető nyelvjáték. Hirtelen dől el, a mozdulatra még szemei is elkerekednek egy pillanatra meglepetten, aztán megnyugodva tapasztalja tarkóján a védelmet, Zammiria puha ölelésében, engedelmesen fekszik hát hátra, s izgatottan várja a folytatást. Izgalmát le sem tagadhatná, hisz ott ágaskodik, vértől gazdagon, már-már kicsattanó energiákkal rejtezve. Most azonban másra figyel, az arcát végigsimító fehéres-szürke tincsekre, a haj érintésére, Zam közelségére, s a vágy forróságára. Önkéntelenül szorítaná magára, aztán észbe kap, hisz ez nem az ő köre, ő kérte, így marad engedelmesen mozdulatlan, csak alsó ajkát harapja be egy pillanatra, hogy kissé felszabaduljon az őt ért ingerek alól. A lány keblei engedelmesen terülnek szét mellkasán, s már a két hegyes pont szúrásától szinte elalélva sóhajt fel, a folytatásba pedig fel-felnyög, pedig ez még csak a kezdet volt. Ha tudta volna Zammiria további útját, az is elképzelhető, hogy visszafogja, már így is túlontúl sokáig várt, de a férfi sem ma kezdte, s már a fülcimpáját ért kényeztetés során fut le keze ágyékáig, hogy szorítson rajta egyet mielőtt túlontúl hamar végezne, azt pedig nem szeretné.*
- Megkóst... *Ennyit bír csak kinyögni, majd inkább csak nyel egyhatalmasat. Egyesek ilyenkor másra gondolnak, talán az is segítene, de Ralas, csak Zammiriát látja, akármilyen szituációt is képzel el, a lány tölti be elméjének minden szegletét. A koncentráció sikeres, a veszély talán elhárult, hogy aztán ismét közeledni látszódjon. Amíg lehet, két keze végigfut Zammiria behomorított hátán, majd tekintetével bánatosan figyel a lassan forduló, tőle elszakadó fejre fordított világra, hogy immár egy jóval forróbb és sok mindennel kecsegtetőbb táruljon elé. Érzi magán a lány mozgását, s annak kezei ajka útját jelzik előre pajkosan, engedi is, sőt belehomorít hasával, csak hogy egyre lejjebb és lejjebb haladjon, a köldöke környékén ért csókba felhördül, s két keze a lány távolodó csípőjére szorul, nyomot hagyva rajta, hogy aztán a fenékre szoruljon, immár jóval durvábban és erősebben. Hátán fekszik, de fejét hátrafelé feszíti, s nyakán kidagadnak az erek, amint elkezdődik a játék. Ralas már a mögötte lévő falakra tekint egyre nagyobb és nagyobb szemekkel. Zam nyelve sikamlós és édesen érdes, Ralasnak jó értelemben a kínok kínját okozza, ha tudna még egyszer odakapna, hogy szorítson magán egyet, de immár erre nincs lehetősége. Zammiria fizikailag érezheti a borzongást, majd egy halk mély kiáltásból is értesülhet arról, mennyire a férfi kedvére való a dolog. Ezúttal más a helyzet, mint legutóbb, teljesen más. Ralas nem készült rá, váratlanul éri, s amint megérzi férfiasságán a nő nyelvét, majd a rácsusszanó ajkakat, melyek melegen körbezárják őt, hangosan ad jelt élvezetének. Az első pillanatban majdnem eldől minden. Tulajdonképpen már a hűvös levegőnél, mely megérinti. Csak néhány röpke gondolatfoszlány választotta el attól, hogy itt és most vége legyen. De Ralas nem attól Ralas, hogy ne találja fel magát és becsületén csorba essen. A lehetőségek tárháza tárul szó szerint elé, s ő bizony élni kíván vele, s az eddig csupán érintőlegesen kezelésbe vett területet most bizony alaposabban kívánja tanulmányozni. A lány fenekébe markol, s úgy húzza közelebb magára, ennek hangot adni is kíván:*
- Ülj rám! *Próbál határozott lenni.* OOH!! Ülj... rám!! *Ismét belekiált a mondatba, de nem szégyelli magát érte.* Istenekre... hihetetlen... va-vagy!! Ne hagyd abba! *Ha Zammiria a kérést teljesíti, immár nem fogja vissza magát, s nyelvét hosszan elnyújtva, két kezével csinálva helyet magának, húzza közelebb a lány ölét, hogy ő is belekóstolhasson. Előbb csak óvatosan játszik, belső combon és fenéken fut végig a nyelve, körbeírja, csipegeti, itt-ott apró nyelvhegynyi érintéseket produkál, a környékén, a szélén, egyre beljebb és beljebb haladva a parázsló forróság felé. Ujjával még nem segít rá... hisz hosszú még az éjszaka. A pontot keresi, s ha megtalálta, hát kezelésbe veszi, még a nedves bejárat felett, pajkos, hirtelen és ritmikátlan mozdulatokkal. Nem véletlen a disszonancia, hisz ritmus, majd a közepétől jár, egyelőre marad a gonosz kóstolgatás, s a kéjes kiáltások, amiket közben óhatatlan produkál, a lány kényeztetése miatt.*