Kikötő - Lakónegyed
Karaktered neve: --- Rangod: Nem bejelentkezett felhasználó Pénzed: --- arany
Varázsitalaid: Neked nincsenek varázsitalaid!
Herbária: Neked nincsenek varázsnövényeid!
Varázsitalaid: Neked nincsenek varázsitalaid!
Herbária: Neked nincsenek varázsnövényeid!
Üdvözlünk!
Ez itt a www.Lanawin.hu weboldal játéktere. Egy fórumos szerepjáték. Te nem vagy bejelentkezett állapotban, ezért nincs jogod ténykedni a fórumon. Csak olvasni tudod a hozzászólásokat, semmi mást. Ha szeretnéd kipróbálni milyen is a fórum valójában, átélni izgalmas kalandokat, varázslatokat tanulni, bájitalokat vásárolni, egyedi karaktert létrehozni, felszereléseket kovácsoltatni, vagy küldetéseket végrehajtani, akkor regisztrálj bátran, ne habozz. Miután regisztráltál, és beléptél minden funkciót elérhetsz. Lehetőséged lesz részt venni a mesékben, vagy csak spontán játszani a megalkotott, mesés világban. Felkutathatod a város rejtélyeit, és részese lehet egy olyan fórumos szerepjátéknak, ahol a játékosok kényelme, és a játék élvezete a legfontosabb.
Vissza a főoldalra!
| Dokkok és kikötő (új) Csatornarendszer (új) Vérkert (új) | Lakónegyed | Rumos Rókalyuk (új) Sellőház (új) Vámház (új) Hét Varjú Taverna (új) |  |
420. hozzászólás ezen a helyszínen: Lakónegyed
Üzenet elküldve: 2018-02-02 16:55:12
Üzenet elküldve: 2018-02-02 16:55:12
ÚJ
![>Dzsiszell a Pillangó [halott] avatarja! Úgy tűnik a kép nem megjeleníthető.](http://www.lanawin.hu/forum_ic/avatarkepek/2324_ember_no.jpg)
Rang: Játékos
IC üzenetek: 12
OOC üzenetek: 0
Játékstílus: Megfontolt
IC üzenetek: 12
OOC üzenetek: 0
Játékstílus: Megfontolt
//A hozzászólás 16+ jelenetet tartalmaz!//
//Meronnan//
~A kurafi! Mit képzelt ez magáról?~
*Dzsiszell hamar felismeri a rossz üzletet, két évtized rutinja dolgozik benne, Meronnan és a zöldbőrű barátja pedig egy lyukas garast nem tettek le. Az üzlet meg mindig is üzlet marad, Dzsiszell pedig kikötötte, hogy előre kéri a szolgáltatás árának felét. Nincs előleg, hát üzlet sincsen! Az első adandó alkalommal el is szakad az ember-ork-sötételf alkotta triótól, most is ott strichel egy sikátorban egy fizetővendég reményében.*
- Előre kérem a felét.
*Nyugodt hangon mondja el újra az üzlet részleteit Meronnannak, mikor az beléje botlik újra.*
//Meronnan//
~A kurafi! Mit képzelt ez magáról?~
*Dzsiszell hamar felismeri a rossz üzletet, két évtized rutinja dolgozik benne, Meronnan és a zöldbőrű barátja pedig egy lyukas garast nem tettek le. Az üzlet meg mindig is üzlet marad, Dzsiszell pedig kikötötte, hogy előre kéri a szolgáltatás árának felét. Nincs előleg, hát üzlet sincsen! Az első adandó alkalommal el is szakad az ember-ork-sötételf alkotta triótól, most is ott strichel egy sikátorban egy fizetővendég reményében.*
- Előre kérem a felét.
*Nyugodt hangon mondja el újra az üzlet részleteit Meronnannak, mikor az beléje botlik újra.*
419. hozzászólás ezen a helyszínen: Lakónegyed
Üzenet elküldve: 2018-02-02 14:19:20
Üzenet elküldve: 2018-02-02 14:19:20
ÚJ
Rang: Tapasztalt játékos
IC üzenetek: 1793
OOC üzenetek: 64
Játékstílus: Vakmerő
IC üzenetek: 1793
OOC üzenetek: 64
Játékstílus: Vakmerő
//A fegyver útja//
*Nem egészen az történik, mint amire számít. Ő kommunikációt várt, legalábbis olyan kommunikációt, ami túlmutat a fenyegető magatartáson. Merthogy ami jelenleg történik az egy nem túl burkolt fenyegetés és Aenae igazán nem érti, hogy miért is történik, ennyire nem szeretnék a kikötőiek az idegeneket? A kérdezősködést? Az elfeket? A lovasokat? A lányokat? A párosan közlekedőket? A szerzeteseket? A szőkéket? A barnákat? Kék szeműeket? Megannyi kínzó kérdés...
A dolgok viszont úgy tűnik, hogy némiképpen felgyorsulnak, mert Pycta is ért a ki nem mondott szavakból és menten sarkon is fordul.
Aenae pont annyi idő alatt engedi le a felemelt karjait, hogy az elf visszatérjen, újra két kézzel markolja a nyeregkápát. Nagyjából sejti, hogy mire is készül az elf, csak óvatosan bólint neki. Nyikkanás nélkül hagyja magát sodródni az árral, hajol is a ló nyakára és kapaszkodik mindenbe, amibe csak kapaszkodni tud, legyen az a nyeregkápa, vagy akár az állat sörénye, vagy netán a kantárszár. Mivel nem a díjlovasok koronázatlan királynője, ezért ő csak arra az egy dologra tud koncentrálni, mégpedig arra, hogy fennmaradjon az állat hátán, nem lenne ugyanis jó az, ha nyolc pata alá kerülne. Hogy emellett mi történik azt ő nem igazán érzékeli, főleg azért mert lehajolva még a szemét is becsukja és nem hall mást csak patadobogást, meg a saját, veszettül kalapáló szívét.*
*Nem egészen az történik, mint amire számít. Ő kommunikációt várt, legalábbis olyan kommunikációt, ami túlmutat a fenyegető magatartáson. Merthogy ami jelenleg történik az egy nem túl burkolt fenyegetés és Aenae igazán nem érti, hogy miért is történik, ennyire nem szeretnék a kikötőiek az idegeneket? A kérdezősködést? Az elfeket? A lovasokat? A lányokat? A párosan közlekedőket? A szerzeteseket? A szőkéket? A barnákat? Kék szeműeket? Megannyi kínzó kérdés...
A dolgok viszont úgy tűnik, hogy némiképpen felgyorsulnak, mert Pycta is ért a ki nem mondott szavakból és menten sarkon is fordul.
Aenae pont annyi idő alatt engedi le a felemelt karjait, hogy az elf visszatérjen, újra két kézzel markolja a nyeregkápát. Nagyjából sejti, hogy mire is készül az elf, csak óvatosan bólint neki. Nyikkanás nélkül hagyja magát sodródni az árral, hajol is a ló nyakára és kapaszkodik mindenbe, amibe csak kapaszkodni tud, legyen az a nyeregkápa, vagy akár az állat sörénye, vagy netán a kantárszár. Mivel nem a díjlovasok koronázatlan királynője, ezért ő csak arra az egy dologra tud koncentrálni, mégpedig arra, hogy fennmaradjon az állat hátán, nem lenne ugyanis jó az, ha nyolc pata alá kerülne. Hogy emellett mi történik azt ő nem igazán érzékeli, főleg azért mert lehajolva még a szemét is becsukja és nem hall mást csak patadobogást, meg a saját, veszettül kalapáló szívét.*
418. hozzászólás ezen a helyszínen: Lakónegyed
Üzenet elküldve: 2018-02-02 13:45:54
Üzenet elküldve: 2018-02-02 13:45:54
ÚJ
Rang: Tapasztalt játékos
IC üzenetek: 1277
OOC üzenetek: 24
Játékstílus: Vakmerő
IC üzenetek: 1277
OOC üzenetek: 24
Játékstílus: Vakmerő
//A fegyver útja//
*A kérdésre nem érkezik válasz, legalábbis a szavak útján. A csuhás kezd azon gondolkodni, hogy jobb volna a menekülést választani, mint a további kérdezősködést. Meglehet, nem is elkapni akarják őket, csak visszafordítani, legalábbis ez jut a hosszúéletű eszébe. Nem tesz semmiféle hirtelen mozdulatot, de amikor megemelkednek a számszeríjak, akkor megtorpan, halk sóhajjal véve az ellenséges mozdulatot.*
- Jól van, jól van. *Suttogja maga elé, majd előbb lassan, majd gyorsítva léptein visszaindul a nyeregben ülő Aenae felé, de nem fut. Lombzöld tekintete nem ereszti a szemben állókat, a korábbi tizenkét láb távolság egyre nő, s ha jól gondolja, akkor még a mögöttük lévők nem értek útjuk végére, azaz nem sikerült a becserkészés. Még.
Amint visszaér - legalábbis, ha ezt amazok hagyják -, akkor felnéz a topázszemű lányra és kihasználva gyorsaságát, ruganyosan fellendül a szabadon lévő nyeregbe. Neki nem lesz gondja a makrancos lóval, több évtizedes rutinja van, még akkor is, ha az utóbbi időket nem töltötte nyeregben. Sarkát a ló oldalába vágja Aemae mellett és közvetlen közel a lányhoz, a lány és saját fejét a lovának nyakára szorítva, egyszerre indul meg a dokkok felé. A két ló össze van kötve, az egyik követni fogja a másikat, a csuhás megpróbálja a lány hátát védeni karjával, ha utánuk küldenének egy nyilat.
Ha az útjukba kerülnek bekerítőik, akkor átgázol rajtuk, de innen menniük kell. Ha nem tartóztatják őket, az volna a legjobb, bízik benne, hogy csak visszafordítani akarták őket és a tollas kalpagos nem küldi utánuk pribékjeit.
Ha mindez sikerül és nem lövik ki őt vagy Aenae-t a nyeregből, akkor vágtat, míg el nem érik a dokkokat. Ott aztán majd kitalálja, hogyan tovább, megéri-e kockáztatni vagy az Erdő Szíve nem akarja, hogy megszerezze, amiért jött.*
*A kérdésre nem érkezik válasz, legalábbis a szavak útján. A csuhás kezd azon gondolkodni, hogy jobb volna a menekülést választani, mint a további kérdezősködést. Meglehet, nem is elkapni akarják őket, csak visszafordítani, legalábbis ez jut a hosszúéletű eszébe. Nem tesz semmiféle hirtelen mozdulatot, de amikor megemelkednek a számszeríjak, akkor megtorpan, halk sóhajjal véve az ellenséges mozdulatot.*
- Jól van, jól van. *Suttogja maga elé, majd előbb lassan, majd gyorsítva léptein visszaindul a nyeregben ülő Aenae felé, de nem fut. Lombzöld tekintete nem ereszti a szemben állókat, a korábbi tizenkét láb távolság egyre nő, s ha jól gondolja, akkor még a mögöttük lévők nem értek útjuk végére, azaz nem sikerült a becserkészés. Még.
Amint visszaér - legalábbis, ha ezt amazok hagyják -, akkor felnéz a topázszemű lányra és kihasználva gyorsaságát, ruganyosan fellendül a szabadon lévő nyeregbe. Neki nem lesz gondja a makrancos lóval, több évtizedes rutinja van, még akkor is, ha az utóbbi időket nem töltötte nyeregben. Sarkát a ló oldalába vágja Aemae mellett és közvetlen közel a lányhoz, a lány és saját fejét a lovának nyakára szorítva, egyszerre indul meg a dokkok felé. A két ló össze van kötve, az egyik követni fogja a másikat, a csuhás megpróbálja a lány hátát védeni karjával, ha utánuk küldenének egy nyilat.
Ha az útjukba kerülnek bekerítőik, akkor átgázol rajtuk, de innen menniük kell. Ha nem tartóztatják őket, az volna a legjobb, bízik benne, hogy csak visszafordítani akarták őket és a tollas kalpagos nem küldi utánuk pribékjeit.
Ha mindez sikerül és nem lövik ki őt vagy Aenae-t a nyeregből, akkor vágtat, míg el nem érik a dokkokat. Ott aztán majd kitalálja, hogyan tovább, megéri-e kockáztatni vagy az Erdő Szíve nem akarja, hogy megszerezze, amiért jött.*
417. hozzászólás ezen a helyszínen: Lakónegyed
Üzenet elküldve: 2018-02-02 13:26:07
Üzenet elküldve: 2018-02-02 13:26:07
ÚJ
Rang: Mesélő
IC üzenetek: 94
OOC üzenetek: 0
Játékstílus: Szelíd
IC üzenetek: 94
OOC üzenetek: 0
Játékstílus: Szelíd
//A fegyver útja//
*A két erdőjáró remekül méri fel a helyzetet és valóban a bekerítés az, amely történik. A kör még mindig nemzárult be, hiszen mögöttük az osonó alakokat leszámítva még nincs senki. Természetesen ez a helyzet még változhat, de az még időbe telik.
Amint Pycta elindul a fegyveresek irányába az addig lezseren álldogáló szablyások a fegyver markolatára teszik a kezüket, hogy ha a szerzetes egy rossz mozdulatot is tesz, akkor bizony azonnal harcba tudjanak szállni. A lövészek felhúzzák a számszeríjakat és hirtelen felkapják a közeledő irányába, azt célba véve. A lánnyal egyelőre nem törődnek, hiszen egy ilyen ártatlan teremtés finom falat az olyan edzett haramiáknak, mint akik most minden szó nélkül körbe akarják venni őket.
Pycta szavaira nem jön válasz, csak egy dolog történik. A sikátorból, ahová a szerzetes által megkérdezett fickó fordult most egy magas szikár borostás alak lép elő. Díszesebb kalapja van, amelyen pár toll ékeskedik. Ő is csak megáll és mosolygó arccal csóválja meg a fejét nemlegesen, mint egy közölve, hogy ez nem jó ötlet. Amúgy is tudják már miért vannak itt az idegenek, hiszen a segítőjük készséggel elmondta. A helyzet ugyan feszült, de a milícia tagjai eddig nem adták egyértelmű jelét a támadásnak.
Mindeközben Kaganenae mögött még több árny suhan át egyik helyről a másikra. A motoszkálás növekszik, de látni nem nagyon lehet őket. Ha nem lépnek gyorsan az erdőlakók, akkor lehet, hogy nem fogják tudni megmenteni a bőrüket.*
*A két erdőjáró remekül méri fel a helyzetet és valóban a bekerítés az, amely történik. A kör még mindig nemzárult be, hiszen mögöttük az osonó alakokat leszámítva még nincs senki. Természetesen ez a helyzet még változhat, de az még időbe telik.
Amint Pycta elindul a fegyveresek irányába az addig lezseren álldogáló szablyások a fegyver markolatára teszik a kezüket, hogy ha a szerzetes egy rossz mozdulatot is tesz, akkor bizony azonnal harcba tudjanak szállni. A lövészek felhúzzák a számszeríjakat és hirtelen felkapják a közeledő irányába, azt célba véve. A lánnyal egyelőre nem törődnek, hiszen egy ilyen ártatlan teremtés finom falat az olyan edzett haramiáknak, mint akik most minden szó nélkül körbe akarják venni őket.
Pycta szavaira nem jön válasz, csak egy dolog történik. A sikátorból, ahová a szerzetes által megkérdezett fickó fordult most egy magas szikár borostás alak lép elő. Díszesebb kalapja van, amelyen pár toll ékeskedik. Ő is csak megáll és mosolygó arccal csóválja meg a fejét nemlegesen, mint egy közölve, hogy ez nem jó ötlet. Amúgy is tudják már miért vannak itt az idegenek, hiszen a segítőjük készséggel elmondta. A helyzet ugyan feszült, de a milícia tagjai eddig nem adták egyértelmű jelét a támadásnak.
Mindeközben Kaganenae mögött még több árny suhan át egyik helyről a másikra. A motoszkálás növekszik, de látni nem nagyon lehet őket. Ha nem lépnek gyorsan az erdőlakók, akkor lehet, hogy nem fogják tudni megmenteni a bőrüket.*
416. hozzászólás ezen a helyszínen: Lakónegyed
Üzenet elküldve: 2018-02-02 11:08:47
Üzenet elküldve: 2018-02-02 11:08:47
ÚJ
Rang: Tapasztalt játékos
IC üzenetek: 1793
OOC üzenetek: 64
Játékstílus: Vakmerő
IC üzenetek: 1793
OOC üzenetek: 64
Játékstílus: Vakmerő
//A fegyver útja//
*Aenae nem katona, de ahhoz nem kell katonának lenni, hogy kiszúrja azt, hogy itt momentán arra játszanak, hogy körbevegyék őket. Ezzel talán nem is lenne baj, mert lóval vannak, legázolhatnák őket, azonban vannak közöttük olyanok is, akiknek távolsági fegyvere van és Aenae köszöni szépen, de nem akar túl-méretes tűpárnává válni. Arról mondjuk halovány, lila dunsztja sincs, hogy miért is mennek rá ennyien két fegyvertelen idegenre és hogy vajon melyikük lehet annyira fenyegető, hogy bő féltucat ember kell köré? Az elf a bottal? A lány a lovon? A lány a lovon úgy dönt, hogy inkább hátraveti a csuklyáját, hogy annak lássák, ami. Egy lánynak, akinek ugyan van egy tőre - az övén hátul, a derekán de poncsója és a pokróc takarásában -, de azt a kenyere megvajazásán kívül másra nemigen tudja használni. Ezt persze ezek az emberek nem tudhatják, így lassan elengedi mindkét kezével a nyeregkápát, hogy felemelhesse őket. Csak semmi hirtelen mozdulat, kezeit - nyitott tenyerekkel előre - lassan a válla magasságába emeli, amazok láthatják, hogy semmi nincsen bennük.
Természetesen továbbra is pánikban van, és sápadt arcán ez látszik is. Pánikjának azonban nem csak a köréjük gyűlő milicistagyűrű az oka, hanem az is, hogy jelenleg nincs mibe kapaszkodnia, és mivel jóval alacsonyabb, mint az elf így a lába sem ér el a kengyelig. Már attól is meginog a nyeregben, hogy a hátas kettőt sasszézik, mikor gazdája a botját hátrahagyva ellép tőle. Combjaival igyekszik satuba fogni az állatot.
Tekintete végigszalad a köréjük gyűlőkön, majd megállapodik Pyctát, aki felteszi azokat a kérdéseket, amiket maga is feltenne, ha merne. Nem is igazán fogja fel, hogy mi is történik, jobban mondva azt nem fogja fel, hogy miért is történik mindez. Talán tényleg haza kellett volna mennie a többiekkel, persze az sem szavatolja azt, hogy akkor Pycta nem került volna slamasztikába, de így legalább nem egyedül kell szembenézzen ezekkel, hanem ketten is vannak, bár Aenae a kiabáláson kívül másra nemigen képes, illetve lehet, hogy az esetlegesen elfajuló szituáció adna neki egy akkora adrenalinlöketet, hogy legalább meg tudjon karmolni valakit.*
A hozzászólás írója (Kagaenae Thargodar) módosította ezt a hozzászólást, ekkor: 2018.02.02 11:25:17
*Aenae nem katona, de ahhoz nem kell katonának lenni, hogy kiszúrja azt, hogy itt momentán arra játszanak, hogy körbevegyék őket. Ezzel talán nem is lenne baj, mert lóval vannak, legázolhatnák őket, azonban vannak közöttük olyanok is, akiknek távolsági fegyvere van és Aenae köszöni szépen, de nem akar túl-méretes tűpárnává válni. Arról mondjuk halovány, lila dunsztja sincs, hogy miért is mennek rá ennyien két fegyvertelen idegenre és hogy vajon melyikük lehet annyira fenyegető, hogy bő féltucat ember kell köré? Az elf a bottal? A lány a lovon? A lány a lovon úgy dönt, hogy inkább hátraveti a csuklyáját, hogy annak lássák, ami. Egy lánynak, akinek ugyan van egy tőre - az övén hátul, a derekán de poncsója és a pokróc takarásában -, de azt a kenyere megvajazásán kívül másra nemigen tudja használni. Ezt persze ezek az emberek nem tudhatják, így lassan elengedi mindkét kezével a nyeregkápát, hogy felemelhesse őket. Csak semmi hirtelen mozdulat, kezeit - nyitott tenyerekkel előre - lassan a válla magasságába emeli, amazok láthatják, hogy semmi nincsen bennük.
Természetesen továbbra is pánikban van, és sápadt arcán ez látszik is. Pánikjának azonban nem csak a köréjük gyűlő milicistagyűrű az oka, hanem az is, hogy jelenleg nincs mibe kapaszkodnia, és mivel jóval alacsonyabb, mint az elf így a lába sem ér el a kengyelig. Már attól is meginog a nyeregben, hogy a hátas kettőt sasszézik, mikor gazdája a botját hátrahagyva ellép tőle. Combjaival igyekszik satuba fogni az állatot.
Tekintete végigszalad a köréjük gyűlőkön, majd megállapodik Pyctát, aki felteszi azokat a kérdéseket, amiket maga is feltenne, ha merne. Nem is igazán fogja fel, hogy mi is történik, jobban mondva azt nem fogja fel, hogy miért is történik mindez. Talán tényleg haza kellett volna mennie a többiekkel, persze az sem szavatolja azt, hogy akkor Pycta nem került volna slamasztikába, de így legalább nem egyedül kell szembenézzen ezekkel, hanem ketten is vannak, bár Aenae a kiabáláson kívül másra nemigen képes, illetve lehet, hogy az esetlegesen elfajuló szituáció adna neki egy akkora adrenalinlöketet, hogy legalább meg tudjon karmolni valakit.*
A hozzászólás írója (Kagaenae Thargodar) módosította ezt a hozzászólást, ekkor: 2018.02.02 11:25:17
415. hozzászólás ezen a helyszínen: Lakónegyed
Üzenet elküldve: 2018-02-02 10:51:12
Üzenet elküldve: 2018-02-02 10:51:12
ÚJ
Rang: Tapasztalt játékos
IC üzenetek: 1277
OOC üzenetek: 24
Játékstílus: Vakmerő
IC üzenetek: 1277
OOC üzenetek: 24
Játékstílus: Vakmerő
//A fegyver útja//
*Megérti, ha csak szavaktól Aenae aggodalma nem múlik el. Benne is egyre nő a feszültség és az aggodalom, hogy feleslegesen kockáztatták az úttal a biztonságukat. Nem fél a kikötői haramiáktól, ha itt kell bevégeznie, ha az Erdő Szívének ez a rendelése, akkor áll elébe, de a topázszeműt nem kellett volna magával hoznia.
Állkapcsán megfeszülnek az izmok, kezei ökölbe szorulnak, ahogy lombzöld tekintete felméri a lehetőségeket és a környezetet. A három kikötői milíciához újabb kettő csatlakozik, ráadásul számszeríjakkal felfegyverkezve. Aztán a közeli sikátorban még kettő oson, a csuhásnak leesik, hogy körbe akarják keríteni őket, megakadályozva az esetleges menekülést.
Tökéletesen nem érti a helyzetet, két idegen érkezik a kikötői lakónegyedbe, láthatóan fegyvertelenül, ha nem számítjuk az embermagas vándorbotot, Aenae-nél pedig egyetlen tőr van, de az is a pokróc takarásában. Nem tettek semmit, csak megkérdeztek egy járókelőt, aminek eredményeképp féltucat - vagy ki tudja mennyi - fegyveres jelent meg.
A hosszúéletű tudja, hogy már semmiféle szó nem nyugtatná meg a topázszemű lányt, így nem is mond semmit. A botot a lónak támasztja, kezeit úgy tartja, hogy amazok láthassák, semmiféle fegyver nincs nála.*
- Maradj. kérlek. *Szól nyugodt hangon, bár érzékei már kiélesedtek, figyelme éber, hogy bármikor mozdulhasson, ha a szükség úgy hozza.
Oldalra emeli kezeit, úgy indul el a hármas felé, nincs jobb ötlete, mint tisztázni, miféle íratlan törvény ellen vétettek.*
- Talán valami rosszat tettünk? *Kérdi jó tíz-tizenkét lépésre megállva a hármastól.*
- Csak egy kovácsmestert keresünk és már itt sem vagyunk. *Teszi hozzá, tekintete a számszeríjakra siklik, ha rosszra fordul a helyzet, Aneae csekély eséllyel jutna ki még lóval is, feltéve, hogy a félelemtől nem fagyna le.
Mintha minden elromlott volna, nem is érti, hogyan kerülhettek ilyen helyzetbe és az artheniori kovács hogyan ajánlhatta kikötői ismerősét, ha ilyen állapotok uralkodnak a kikötőben.
Várja a választ, s ha nem is olyan feleletet kap, amilyet remél, legalább tudni fogja, hányadán állnak.*
*Megérti, ha csak szavaktól Aenae aggodalma nem múlik el. Benne is egyre nő a feszültség és az aggodalom, hogy feleslegesen kockáztatták az úttal a biztonságukat. Nem fél a kikötői haramiáktól, ha itt kell bevégeznie, ha az Erdő Szívének ez a rendelése, akkor áll elébe, de a topázszeműt nem kellett volna magával hoznia.
Állkapcsán megfeszülnek az izmok, kezei ökölbe szorulnak, ahogy lombzöld tekintete felméri a lehetőségeket és a környezetet. A három kikötői milíciához újabb kettő csatlakozik, ráadásul számszeríjakkal felfegyverkezve. Aztán a közeli sikátorban még kettő oson, a csuhásnak leesik, hogy körbe akarják keríteni őket, megakadályozva az esetleges menekülést.
Tökéletesen nem érti a helyzetet, két idegen érkezik a kikötői lakónegyedbe, láthatóan fegyvertelenül, ha nem számítjuk az embermagas vándorbotot, Aenae-nél pedig egyetlen tőr van, de az is a pokróc takarásában. Nem tettek semmit, csak megkérdeztek egy járókelőt, aminek eredményeképp féltucat - vagy ki tudja mennyi - fegyveres jelent meg.
A hosszúéletű tudja, hogy már semmiféle szó nem nyugtatná meg a topázszemű lányt, így nem is mond semmit. A botot a lónak támasztja, kezeit úgy tartja, hogy amazok láthassák, semmiféle fegyver nincs nála.*
- Maradj. kérlek. *Szól nyugodt hangon, bár érzékei már kiélesedtek, figyelme éber, hogy bármikor mozdulhasson, ha a szükség úgy hozza.
Oldalra emeli kezeit, úgy indul el a hármas felé, nincs jobb ötlete, mint tisztázni, miféle íratlan törvény ellen vétettek.*
- Talán valami rosszat tettünk? *Kérdi jó tíz-tizenkét lépésre megállva a hármastól.*
- Csak egy kovácsmestert keresünk és már itt sem vagyunk. *Teszi hozzá, tekintete a számszeríjakra siklik, ha rosszra fordul a helyzet, Aneae csekély eséllyel jutna ki még lóval is, feltéve, hogy a félelemtől nem fagyna le.
Mintha minden elromlott volna, nem is érti, hogyan kerülhettek ilyen helyzetbe és az artheniori kovács hogyan ajánlhatta kikötői ismerősét, ha ilyen állapotok uralkodnak a kikötőben.
Várja a választ, s ha nem is olyan feleletet kap, amilyet remél, legalább tudni fogja, hányadán állnak.*
414. hozzászólás ezen a helyszínen: Lakónegyed
Üzenet elküldve: 2018-02-02 06:32:06
Üzenet elküldve: 2018-02-02 06:32:06
ÚJ
Rang: Mesélő
IC üzenetek: 94
OOC üzenetek: 0
Játékstílus: Szelíd
IC üzenetek: 94
OOC üzenetek: 0
Játékstílus: Szelíd
//A fegyver útja//
*A két utazó helyzete nem túl rózsás és biztató, hiszen a körülöttük gyülekező viharfelhők igencsak kezdenek sűrűsödni. A három tisztes távolságban álló milicistákhoz újabbak csatlakoznak, akiknél már nem csak szablya található hanem számszeríj. Az új jövevények ketten vannak és a Pycta Kagaenae párostól balra ácsorgó fickóhoz lépnek oda. Sutyorognak pár mondatot majd ők is csatlakoznak a figyelőkhöz. Még minden nyugodt, habár a járókelők már nincsenek a porondon az árusok közül néhányan még figyelik mi fog történni.
A levegő megfagy a területen és a várakozástól egyre feszültebb lesz a hangulat. Ez természetesen leginkább a két lövészen látszik, hiszen bárhogy is alakul a dolog ők lesznek az elsők akik lépni fognak. Az egész patt helyzetnek tűnhetne, hiszen senki nem lép a másik irányába. Ezt a felállást az bontja meg, hogy a páros mögött pár tíz méterre a sikátorokban motoszkálás hallatszik. Ha az erdőjárók odakapják a tekintetüket, akkor megpillanthatnak egy két árnyat a falak tövében. Mint a kis patkányok suhannak át egyik pontból a másikba ezzel majdnem bekerítve a két utazót. A túlerő lassan bizonyossá válik, ennek ellenére a kikötői milícia még sem lép semmit.
A várakozás még mindig fennáll, habár a jövevényeknek annyi feltűnhet, hiszen nem kell nagy stratégának lenni ehhez, hogy az ellenség többszörös túlerőre és bekerítésre épít.*
*A két utazó helyzete nem túl rózsás és biztató, hiszen a körülöttük gyülekező viharfelhők igencsak kezdenek sűrűsödni. A három tisztes távolságban álló milicistákhoz újabbak csatlakoznak, akiknél már nem csak szablya található hanem számszeríj. Az új jövevények ketten vannak és a Pycta Kagaenae párostól balra ácsorgó fickóhoz lépnek oda. Sutyorognak pár mondatot majd ők is csatlakoznak a figyelőkhöz. Még minden nyugodt, habár a járókelők már nincsenek a porondon az árusok közül néhányan még figyelik mi fog történni.
A levegő megfagy a területen és a várakozástól egyre feszültebb lesz a hangulat. Ez természetesen leginkább a két lövészen látszik, hiszen bárhogy is alakul a dolog ők lesznek az elsők akik lépni fognak. Az egész patt helyzetnek tűnhetne, hiszen senki nem lép a másik irányába. Ezt a felállást az bontja meg, hogy a páros mögött pár tíz méterre a sikátorokban motoszkálás hallatszik. Ha az erdőjárók odakapják a tekintetüket, akkor megpillanthatnak egy két árnyat a falak tövében. Mint a kis patkányok suhannak át egyik pontból a másikba ezzel majdnem bekerítve a két utazót. A túlerő lassan bizonyossá válik, ennek ellenére a kikötői milícia még sem lép semmit.
A várakozás még mindig fennáll, habár a jövevényeknek annyi feltűnhet, hiszen nem kell nagy stratégának lenni ehhez, hogy az ellenség többszörös túlerőre és bekerítésre épít.*
413. hozzászólás ezen a helyszínen: Lakónegyed
Üzenet elküldve: 2018-02-01 21:45:55
Üzenet elküldve: 2018-02-01 21:45:55
ÚJ
Rang: Tapasztalt játékos
IC üzenetek: 262
OOC üzenetek: 38
Játékstílus: Vakmerő
IC üzenetek: 262
OOC üzenetek: 38
Játékstílus: Vakmerő
//Dzsiszell//
*Az utcákon csak néhányan lézengenek és mázli, hogy egyik sem Patkány.*
-Hahó, tündérke!
*Kiáltja, hátha előbújik a nő valamelyik sötét sikátorból. A legkevésbé sem lepné meg ez a lehetőség. Sietne, hisz a másik kettő már várja és még az kéne, hogy ez a Khunezk nevű hamarabb érjen oda, mint Ő.
Sajnos arra sem igazán emlékszik, hol maradt hátra. Nem mintha valami játékbaba lenne, hogy ott marad, ahol hagyták, de tán segítene az ügyön.*
-Nők... *Dörmögi forgolódva. Ha nem lesz meg, új partnerre lesz szükségük és a Vaszív nem repesne a boldogságtól, ha ott kellene hagyni azt a rohadt Vérkertet, ha már Khunezket kiáltott.*
*Az utcákon csak néhányan lézengenek és mázli, hogy egyik sem Patkány.*
-Hahó, tündérke!
*Kiáltja, hátha előbújik a nő valamelyik sötét sikátorból. A legkevésbé sem lepné meg ez a lehetőség. Sietne, hisz a másik kettő már várja és még az kéne, hogy ez a Khunezk nevű hamarabb érjen oda, mint Ő.
Sajnos arra sem igazán emlékszik, hol maradt hátra. Nem mintha valami játékbaba lenne, hogy ott marad, ahol hagyták, de tán segítene az ügyön.*
-Nők... *Dörmögi forgolódva. Ha nem lesz meg, új partnerre lesz szükségük és a Vaszív nem repesne a boldogságtól, ha ott kellene hagyni azt a rohadt Vérkertet, ha már Khunezket kiáltott.*
412. hozzászólás ezen a helyszínen: Lakónegyed
Üzenet elküldve: 2018-01-31 14:11:33
Üzenet elküldve: 2018-01-31 14:11:33
ÚJ
Rang: Tapasztalt játékos
IC üzenetek: 1793
OOC üzenetek: 64
Játékstílus: Vakmerő
IC üzenetek: 1793
OOC üzenetek: 64
Játékstílus: Vakmerő
//A fegyver útja//
*Aenae rendesen be van tojva, így nemigen fenyegeti őket az a veszély, hogy hirtelen mozdulatokat tegyen. A nyeregkápába kapaszkodva hallgatja a rövid párbeszédet. Fejét továbbra is leszegi, fején a csuklya, vállán a pokróc, nem sok minden látszik belőle, talán csak a csuklya alól, a mellkasa felé kilógó barna, hullámos hajtincs. Azért a csuklya rejtekéből igyekszik pásztázni a környéket, és bizony felismeri, hogy a placc kezd kiürülni. Azt azonban nem tudja megítélni, hogy már eleve az érkezésük kiváltotta-e ezt a reakciót, vagy csak Pycta kérdezősködése? Bár, ha jobban belegondol, akkor tulajdonképpen teljesen mindegy is. A lényeg az, hogy vissza kell menjenek oda, ahonnan jöttek, vagyis ahol levették őket egy zsák pénzzel. Kicsit kezd kételkedni a kirándulásuk sikerességében, főleg azért mert egyelőre ellentétesek az információik arról a kovácsról. Nem feltételezi az artheniori kovácsról, hogy hazudott volna, de még az imént kérdezett emberről sem, egyszerűen csak bajosnak gondolja, hogy igazi konkrétumot nem tudnak.
Természetesen ő is észleli az őket figyelő helyi katonának tűnő egyéneket, általában mindenkit megbámul, pláne az olyanokat, akikben talál valami érdekeset, de most nem mer sokat nézni egyikük felé sem, de azért feje kicsit az irányukba fordul. Pycta szavaira össze is rezzen és fejét a férfi felé fordítja.*
- Nem. Nem lesz semmi baj.
*Inkább magának mondja, mint a férfinek, de abban ezer százalékig biztos, hogy nem lenne képes arra, amit mond. Főleg azért, mert pocsék lovas és nem lesz ma még egyszer akkora szerencséje, hogy meg is álljon a vele vágtató ló. Főleg úgy, hogy az ő makrancos hátasa is itt van Pycta lova után kötve, ez a kettő tutira szétszedné szegény lányt és köszöni szépen, de nem akar ma többet sem leesni, sem pedig agyontaposódni.*
*Aenae rendesen be van tojva, így nemigen fenyegeti őket az a veszély, hogy hirtelen mozdulatokat tegyen. A nyeregkápába kapaszkodva hallgatja a rövid párbeszédet. Fejét továbbra is leszegi, fején a csuklya, vállán a pokróc, nem sok minden látszik belőle, talán csak a csuklya alól, a mellkasa felé kilógó barna, hullámos hajtincs. Azért a csuklya rejtekéből igyekszik pásztázni a környéket, és bizony felismeri, hogy a placc kezd kiürülni. Azt azonban nem tudja megítélni, hogy már eleve az érkezésük kiváltotta-e ezt a reakciót, vagy csak Pycta kérdezősködése? Bár, ha jobban belegondol, akkor tulajdonképpen teljesen mindegy is. A lényeg az, hogy vissza kell menjenek oda, ahonnan jöttek, vagyis ahol levették őket egy zsák pénzzel. Kicsit kezd kételkedni a kirándulásuk sikerességében, főleg azért mert egyelőre ellentétesek az információik arról a kovácsról. Nem feltételezi az artheniori kovácsról, hogy hazudott volna, de még az imént kérdezett emberről sem, egyszerűen csak bajosnak gondolja, hogy igazi konkrétumot nem tudnak.
Természetesen ő is észleli az őket figyelő helyi katonának tűnő egyéneket, általában mindenkit megbámul, pláne az olyanokat, akikben talál valami érdekeset, de most nem mer sokat nézni egyikük felé sem, de azért feje kicsit az irányukba fordul. Pycta szavaira össze is rezzen és fejét a férfi felé fordítja.*
- Nem. Nem lesz semmi baj.
*Inkább magának mondja, mint a férfinek, de abban ezer százalékig biztos, hogy nem lenne képes arra, amit mond. Főleg azért, mert pocsék lovas és nem lesz ma még egyszer akkora szerencséje, hogy meg is álljon a vele vágtató ló. Főleg úgy, hogy az ő makrancos hátasa is itt van Pycta lova után kötve, ez a kettő tutira szétszedné szegény lányt és köszöni szépen, de nem akar ma többet sem leesni, sem pedig agyontaposódni.*
411. hozzászólás ezen a helyszínen: Lakónegyed
Üzenet elküldve: 2018-01-31 08:51:48
Üzenet elküldve: 2018-01-31 08:51:48
ÚJ
Rang: Tapasztalt játékos
IC üzenetek: 1277
OOC üzenetek: 24
Játékstílus: Vakmerő
IC üzenetek: 1277
OOC üzenetek: 24
Játékstílus: Vakmerő
//A fegyver útja//
*Érdekes világ a kikötőé, szöges ellentéte az erdőnek, itt mintha a természetes törvények nem úgy működnének, ahogy azoknak működniük kellene. A csuhás mélyen a szemébe húzza a csuklyát és úgy nézelődik, kérdezősködik. A portékák nem érdeklik, céltudatosan keresi a kovácsot, nem kíván sok időt a kikötőben tölteni.
A megszólított férfi reakcióján meglepődik, bár a kérdésére választ kap, az is inkább csak félválasz, mint valódi segítség. Már lépne utána, hogy pontosítást kérjen, hisz éppen a dokkoktól jönnek, ahol az a három rosszarcú férfi levámolta őket négyszáz arannyal, de megtorpan, hisz a kikötői férfi láthatóan mintha attól félne, hogy válaszával bajt von a fejére.*
- Hát ez nem sok. *Mondja, inkább csak magának, mint a nyeregben ülő Aenae-nek. Hangja kicsit csalódott, de határozottsága nem múlik el. Elgondolkodva néz a sikátor felé távozó alak után, s ha az utánalépő két fegyveres nem is, az utca sokaságának ritkulása és a másik három fegyveres feltűnése már felkelti a figyelmét. Egészen biztosan őket figyelik, a csuhás viszonozza a pillantást, de semmi hirtelen mozdulatot nem tesz. Kezdi úgy érezni, hogy nem fognak sikerrel járni és a növekvő veszély nem éri meg a kockázatot.*
- Ha baj történik, ráhajolsz a ló nyakára és vágtatsz, nem állsz meg senkinek, csak ha magad mögött tudod a dokkokat. *Mondja halkan, nyugodt hangon a nyeregben ülő topázszeműnek.
A ló orrát visszafelé, a dokkok felé fordítja, hisz a férfi az imént azt mondta, hogy az egyetlen kovács, akiről tud, ott dolgozik.*
- Nyugalom, minden rendben lesz. *Lombzöld tekintete a lányét keresi, reméli, hogy átragad róla valamicske nyugalom és Aenae nem tesz semmi olyat, amivel még jobban felhívják magukra a figyelmet.
Nem fél semmitől, nem tettek semmi rosszat, nem vétettek törvényt, bár sajnálattal kell belegondolnia, hogy nem ismeri a kikötő törvényeit. Sietség nélkül indul el a dokkok felé újra, de figyelme éles, készen arra, ha mozdulnia kellene. Ha magát nem is, Aenae-t félti, már bánja, hogy nem fordította vissza a földeknél.*
A hozzászólás írója (Pycta del Ventus) módosította ezt a hozzászólást, ekkor: 2018.01.31 08:54:40
*Érdekes világ a kikötőé, szöges ellentéte az erdőnek, itt mintha a természetes törvények nem úgy működnének, ahogy azoknak működniük kellene. A csuhás mélyen a szemébe húzza a csuklyát és úgy nézelődik, kérdezősködik. A portékák nem érdeklik, céltudatosan keresi a kovácsot, nem kíván sok időt a kikötőben tölteni.
A megszólított férfi reakcióján meglepődik, bár a kérdésére választ kap, az is inkább csak félválasz, mint valódi segítség. Már lépne utána, hogy pontosítást kérjen, hisz éppen a dokkoktól jönnek, ahol az a három rosszarcú férfi levámolta őket négyszáz arannyal, de megtorpan, hisz a kikötői férfi láthatóan mintha attól félne, hogy válaszával bajt von a fejére.*
- Hát ez nem sok. *Mondja, inkább csak magának, mint a nyeregben ülő Aenae-nek. Hangja kicsit csalódott, de határozottsága nem múlik el. Elgondolkodva néz a sikátor felé távozó alak után, s ha az utánalépő két fegyveres nem is, az utca sokaságának ritkulása és a másik három fegyveres feltűnése már felkelti a figyelmét. Egészen biztosan őket figyelik, a csuhás viszonozza a pillantást, de semmi hirtelen mozdulatot nem tesz. Kezdi úgy érezni, hogy nem fognak sikerrel járni és a növekvő veszély nem éri meg a kockázatot.*
- Ha baj történik, ráhajolsz a ló nyakára és vágtatsz, nem állsz meg senkinek, csak ha magad mögött tudod a dokkokat. *Mondja halkan, nyugodt hangon a nyeregben ülő topázszeműnek.
A ló orrát visszafelé, a dokkok felé fordítja, hisz a férfi az imént azt mondta, hogy az egyetlen kovács, akiről tud, ott dolgozik.*
- Nyugalom, minden rendben lesz. *Lombzöld tekintete a lányét keresi, reméli, hogy átragad róla valamicske nyugalom és Aenae nem tesz semmi olyat, amivel még jobban felhívják magukra a figyelmet.
Nem fél semmitől, nem tettek semmi rosszat, nem vétettek törvényt, bár sajnálattal kell belegondolnia, hogy nem ismeri a kikötő törvényeit. Sietség nélkül indul el a dokkok felé újra, de figyelme éles, készen arra, ha mozdulnia kellene. Ha magát nem is, Aenae-t félti, már bánja, hogy nem fordította vissza a földeknél.*
A hozzászólás írója (Pycta del Ventus) módosította ezt a hozzászólást, ekkor: 2018.01.31 08:54:40
410. hozzászólás ezen a helyszínen: Lakónegyed
Üzenet elküldve: 2018-01-31 08:07:34
Üzenet elküldve: 2018-01-31 08:07:34
ÚJ
Rang: Mesélő
IC üzenetek: 94
OOC üzenetek: 0
Játékstílus: Szelíd
IC üzenetek: 94
OOC üzenetek: 0
Játékstílus: Szelíd
//A fegyver útja//
*A két vándor végül beérkezik a lakónegyedbe, ahol meglepően nagy a forgolódás. a helyiek tesznek vesznek, árukat pakolnak főleg a tenger gyümölcseit hozzák viszik és az a néhány árus, akik kint állnak a standjuknál, vagy épp a lakóházak aljában meghúzódó kis üzletükben kínálják portékájukat unottan figyelik a nyüzsgést, vagy néha hangos szóval próbálják becsábítani a lehetséges vásárlókat.
A hangulat a nagy forgatag ellenére érezhetően nyomasztó. Habár rend és fegyelem uralkodik, mégis mintha ennek ára lenne. Pycta végül leszólít egy épp arra járó fickót, aki habár megijed az őt ért kérdéstől, mégis készségesen felel.*
- Kovács? *Kérdez vissza zavarodottan és azonnal körbe tekint, mintha csak figyelné valaki.*
- Én csak egy kovácsot ismerek az a dokkoknál dolgozik egy kis mellékutcában. De most mennem kell. *Meg sem várja a választ, hanem sietve tovább gyalogol és fejét lehajtva lábait szaporán szedve fordul be az egyik kis sikátorba, ahová két fegyveres fickó követi.
Pillanatokkal később három hasonló fegyveres tűnik fel a környező utcákból és sikátorokból. Oldalukon szablya, öltözékük pedig inkább civil, de ha a páros jobban megfigyeli mintha egyenruha lenne, hiszen néhány ponton összevág a ruházat színe. Összességében inkább valamiféle milíciára emlékeztetnek. A három férfi tisztes távolban megáll és kizárólag az utazókat kezdi figyelni, méregetni. Egyelőre csak állnak és néznek, mindeközben a helyiek lassan elfogynak a környékről, amely ez esetben nem jelenthet túl sok jót.*
*A két vándor végül beérkezik a lakónegyedbe, ahol meglepően nagy a forgolódás. a helyiek tesznek vesznek, árukat pakolnak főleg a tenger gyümölcseit hozzák viszik és az a néhány árus, akik kint állnak a standjuknál, vagy épp a lakóházak aljában meghúzódó kis üzletükben kínálják portékájukat unottan figyelik a nyüzsgést, vagy néha hangos szóval próbálják becsábítani a lehetséges vásárlókat.
A hangulat a nagy forgatag ellenére érezhetően nyomasztó. Habár rend és fegyelem uralkodik, mégis mintha ennek ára lenne. Pycta végül leszólít egy épp arra járó fickót, aki habár megijed az őt ért kérdéstől, mégis készségesen felel.*
- Kovács? *Kérdez vissza zavarodottan és azonnal körbe tekint, mintha csak figyelné valaki.*
- Én csak egy kovácsot ismerek az a dokkoknál dolgozik egy kis mellékutcában. De most mennem kell. *Meg sem várja a választ, hanem sietve tovább gyalogol és fejét lehajtva lábait szaporán szedve fordul be az egyik kis sikátorba, ahová két fegyveres fickó követi.
Pillanatokkal később három hasonló fegyveres tűnik fel a környező utcákból és sikátorokból. Oldalukon szablya, öltözékük pedig inkább civil, de ha a páros jobban megfigyeli mintha egyenruha lenne, hiszen néhány ponton összevág a ruházat színe. Összességében inkább valamiféle milíciára emlékeztetnek. A három férfi tisztes távolban megáll és kizárólag az utazókat kezdi figyelni, méregetni. Egyelőre csak állnak és néznek, mindeközben a helyiek lassan elfogynak a környékről, amely ez esetben nem jelenthet túl sok jót.*
409. hozzászólás ezen a helyszínen: Lakónegyed
Üzenet elküldve: 2018-01-30 07:38:45
Üzenet elküldve: 2018-01-30 07:38:45
ÚJ
Rang: Játékos
IC üzenetek: 12
OOC üzenetek: 0
Játékstílus: Megfontolt
IC üzenetek: 12
OOC üzenetek: 0
Játékstílus: Megfontolt
*Az arany csörgését ezer zaj közül is kihallaná, márpedig a dokkoknál egy zsák arany cserélt gazdát. Egy elf kellemesebb kuncsaft lenne, de nem tűnik olyannak, mint aki vevő az ilyesfajta árura.*
~Nagy kár, látszik rajta, hogy nem helyi. Vajon eladja a lányt? Itt találna rá vevőt.~
*A Kikötőben ugyanis mindenre van vevő, szép lányokra, csúnyákra, fiatal fiúkra, akármire. Az elf persze nem néz ki emberkereskedőnek, ez viszont nem zárja ki, hogy az legyen. Dzsiszell azért villant rá egy kacér pillantást, még a hátsóját is megrázza, hátha kiugrasztja a nyulat a bokorból, majd megy is tovább a Rumos felé.*
~Nagy kár, látszik rajta, hogy nem helyi. Vajon eladja a lányt? Itt találna rá vevőt.~
*A Kikötőben ugyanis mindenre van vevő, szép lányokra, csúnyákra, fiatal fiúkra, akármire. Az elf persze nem néz ki emberkereskedőnek, ez viszont nem zárja ki, hogy az legyen. Dzsiszell azért villant rá egy kacér pillantást, még a hátsóját is megrázza, hátha kiugrasztja a nyulat a bokorból, majd megy is tovább a Rumos felé.*
408. hozzászólás ezen a helyszínen: Lakónegyed
Üzenet elküldve: 2018-01-29 21:00:50
Üzenet elküldve: 2018-01-29 21:00:50
ÚJ
Rang: Tapasztalt játékos
IC üzenetek: 1793
OOC üzenetek: 64
Játékstílus: Vakmerő
IC üzenetek: 1793
OOC üzenetek: 64
Játékstílus: Vakmerő
//A fegyver útja//
- Mehetett volna rosszabbul is.
*Jegyzi meg remegő hangon. Például elvehették volna mindenüket, ide értve a lovakat, ruhákat, fegyvereket, meg amit még nem szégyelltek volna. Mert lehet Pycta akármilyen jó öklöző, ha azok hárman vannak ellene. De ebben akkor is belecsúszott volna valószínűleg, ha egyedül van, csak akkor alacsonyabb a tarifa.*
- Azért remélem, hogy megjegyezted az arcukat.
*Halk hangja továbbra is remeg, de talán nem annyira, mint az előbb. Fejét továbbra is leszegi és így nézelődik a csuklyája takarásából. Iszonyatosnak találja ezt a helyet, a szegénynegyed is pusztulat ugyan, de ez minden a szegénységet illető elképzelését felülmúlja. Vagy alul? Egészen elborzad.*
- Biztosan itt lesz az a fickó? Nincs itt semmi, csak nyomor.
*Egy kovácsműhelynek tűnő épületet sem lát, sem pedig egy kovácsnak tűnő embert sem. Persze nem sok kovácsot látott már életében, hogy tudja, hogy mik is egy kovács ismérvei. Talán egy nagy kalapács, meg egy üllő a hóna alatt, már amennyiben az üllőt cipelni szokták.*
- Én is remélem, hogy hamar meglesz, nem túl bizalomgerjesztő ez a hely.
*Halkan beszél, nem akarja, hogy bárki helyi meghallja a szavait és felháborodjon, hogy ilyen nem túl hízelgő kijelentéseket tesz. Végtére is valakinek ez az otthona lehet. Az a lelakott, prostituáltnak tűnő nő meg valakinek talán az anyja, vagy a nagyanyja. Aenae gyorsan el is kapja a tekintetét róla, és inkább a ló füleit tanulmányozza. Mintha az annyira érdekes lenne. De legalább nem sértődik meg azon, ha túl sokáig mustrálja.*
- Mehetett volna rosszabbul is.
*Jegyzi meg remegő hangon. Például elvehették volna mindenüket, ide értve a lovakat, ruhákat, fegyvereket, meg amit még nem szégyelltek volna. Mert lehet Pycta akármilyen jó öklöző, ha azok hárman vannak ellene. De ebben akkor is belecsúszott volna valószínűleg, ha egyedül van, csak akkor alacsonyabb a tarifa.*
- Azért remélem, hogy megjegyezted az arcukat.
*Halk hangja továbbra is remeg, de talán nem annyira, mint az előbb. Fejét továbbra is leszegi és így nézelődik a csuklyája takarásából. Iszonyatosnak találja ezt a helyet, a szegénynegyed is pusztulat ugyan, de ez minden a szegénységet illető elképzelését felülmúlja. Vagy alul? Egészen elborzad.*
- Biztosan itt lesz az a fickó? Nincs itt semmi, csak nyomor.
*Egy kovácsműhelynek tűnő épületet sem lát, sem pedig egy kovácsnak tűnő embert sem. Persze nem sok kovácsot látott már életében, hogy tudja, hogy mik is egy kovács ismérvei. Talán egy nagy kalapács, meg egy üllő a hóna alatt, már amennyiben az üllőt cipelni szokták.*
- Én is remélem, hogy hamar meglesz, nem túl bizalomgerjesztő ez a hely.
*Halkan beszél, nem akarja, hogy bárki helyi meghallja a szavait és felháborodjon, hogy ilyen nem túl hízelgő kijelentéseket tesz. Végtére is valakinek ez az otthona lehet. Az a lelakott, prostituáltnak tűnő nő meg valakinek talán az anyja, vagy a nagyanyja. Aenae gyorsan el is kapja a tekintetét róla, és inkább a ló füleit tanulmányozza. Mintha az annyira érdekes lenne. De legalább nem sértődik meg azon, ha túl sokáig mustrálja.*
407. hozzászólás ezen a helyszínen: Lakónegyed
Üzenet elküldve: 2018-01-29 20:35:22
Üzenet elküldve: 2018-01-29 20:35:22
ÚJ
Rang: Tapasztalt játékos
IC üzenetek: 1277
OOC üzenetek: 24
Játékstílus: Vakmerő
IC üzenetek: 1277
OOC üzenetek: 24
Játékstílus: Vakmerő
//A fegyver útja//
*Csak egy kurta bólintással búcsúzik a hármastól és arcába húzva a csuklyát, a lovakat kantáron vezetve indul el a szűk utcán. Olcsón megúszták, tekintve, hogy sokkal rosszabbul is alakulhatott volna ez a kis perpatvar. Négyszáz arannyal könnyebbek lettek, de így legalább sikerült biztonságban bejutni. Innen talán már egyszerűbb lesz, legalábbis a csuhás ezért fohászkodik az Erdő Szívéhez.*
- Ez könnyen ment. *Most szólal meg először, amikor már a dokkokat maguk mögött tudják és beérnek a romos, agyagfalú viskók közé. Elképesztő látni, hogy ilyen körülmények között is élnek, s bár egyre feljebb kapaszkodva fokozatosan növekszik az életre alkalmasabb házak sora, mégsem lehet könnyű itt az élet. Aenae-nek ez elég sokkoló lehet, a gazdagnegyed fényűzése, de még az erdő szépségei után is ez olyan kontraszt, amely nemcsak elgondolkodtató, de letaglózó is.*
- Ne haragudjon, egy kovácsot keresek, azt hallottam, hogy errefelé van a műhelye. *Fordul a csuhás az utca emberéhez. Igyekszik olyat választani kérdése célpontjául, aki nem túl veszélyes figura, egy halász vagy matróz, egy öreg hölgy vagy egy kölyök az utcán. Nem könnyű jót találni, de a hosszúéletű bízik a szerencséjében, ami már a dokkokon is átsegítette.*
- Remélem, gyorsan megtaláljuk és szót értünk vele, ha már ekkora utat tettünk meg és nem kevés aranyba is került. *Húzza el a száját a csuklya alatt, de biztató mosolyt küld a topázszemű felé. Nem megy bele abba, hogy egyedül talán könnyebb lett volna, még túl élesen él benne a zokogó Aenae emléke, amiért még mindig magát hibáztatja.*
*Csak egy kurta bólintással búcsúzik a hármastól és arcába húzva a csuklyát, a lovakat kantáron vezetve indul el a szűk utcán. Olcsón megúszták, tekintve, hogy sokkal rosszabbul is alakulhatott volna ez a kis perpatvar. Négyszáz arannyal könnyebbek lettek, de így legalább sikerült biztonságban bejutni. Innen talán már egyszerűbb lesz, legalábbis a csuhás ezért fohászkodik az Erdő Szívéhez.*
- Ez könnyen ment. *Most szólal meg először, amikor már a dokkokat maguk mögött tudják és beérnek a romos, agyagfalú viskók közé. Elképesztő látni, hogy ilyen körülmények között is élnek, s bár egyre feljebb kapaszkodva fokozatosan növekszik az életre alkalmasabb házak sora, mégsem lehet könnyű itt az élet. Aenae-nek ez elég sokkoló lehet, a gazdagnegyed fényűzése, de még az erdő szépségei után is ez olyan kontraszt, amely nemcsak elgondolkodtató, de letaglózó is.*
- Ne haragudjon, egy kovácsot keresek, azt hallottam, hogy errefelé van a műhelye. *Fordul a csuhás az utca emberéhez. Igyekszik olyat választani kérdése célpontjául, aki nem túl veszélyes figura, egy halász vagy matróz, egy öreg hölgy vagy egy kölyök az utcán. Nem könnyű jót találni, de a hosszúéletű bízik a szerencséjében, ami már a dokkokon is átsegítette.*
- Remélem, gyorsan megtaláljuk és szót értünk vele, ha már ekkora utat tettünk meg és nem kevés aranyba is került. *Húzza el a száját a csuklya alatt, de biztató mosolyt küld a topázszemű felé. Nem megy bele abba, hogy egyedül talán könnyebb lett volna, még túl élesen él benne a zokogó Aenae emléke, amiért még mindig magát hibáztatja.*
406. hozzászólás ezen a helyszínen: Lakónegyed
Üzenet elküldve: 2018-01-24 09:15:29
Üzenet elküldve: 2018-01-24 09:15:29
ÚJ
Rang: Haladó játékos
IC üzenetek: 217
OOC üzenetek: 2
Játékstílus: Vakmerő
IC üzenetek: 217
OOC üzenetek: 2
Játékstílus: Vakmerő
//A hozzászólás 16+ jeleneteket tartalmaz//
*Úgy tűnik, errefelé az árusok is jóval figyelmesebbek, ami nem is annyira meglepő. A Kikötő sosem a közbiztonságáról volt híres, a helyi kiskereskedők nyilván megedződtek, kikupálódtak az évek alatt, rááll a szemük a tolvajokra. Ez még nem is lenne probléma. A probléma, hogy az első kiáltásra fél tucatnyi zsoldos kerül elő és ered Xaly nyomába. ~Mi a bánatos lúdszar?!~ Bosszankodva lódul meg, hogy eltűnjön a buzgólkodó üldözők elől, közben mögötte éles sípszó harsan, de nem nagyon törődik vele. Az utca végén hátra pillant a válla fölött… és majdnem kihagy a szíve rémületében! Az egész bagázs alig pár lépéssel mögötte liheg, pillanatokra attól, hogy elkapják. Xaly megijed, nagyon hosszú idő óta először. Ezek itt fürgék és nem teljesen ostobák! Nagyobb sebességre kapcsol, most már igazán lélekszakadva rohan. ~Az a kis mellékutca ígéretesnek tűnik…~ Úgy dönt, ott tesz egy próbát, de mielőtt oda érne, újabb fél tucat zsoldos kerül elő, ezúttal szemből és vonalba rendeződve elállják az útját. Xaly elhűlve veszi tudomásul, hogy bekerítették. Szíve már a torkában dobog, vad tekintettel pillant körbe. Az egyik földszintes ház ablakát éppen kinyitják, hogy miért, nem tudja, nem is érdekli, már ugrik is oda és vetődik be. Valami asszonyság első riadalmában leken neki egy nagyot, de a lány fel sem veszi, száguld keresztül a házon, itt-ott lepattanva a falakról, bútorokról. Szerencséje van, éppen szellőztettek, a kis udvarra néző falon is nyitva egy-két ablak. Már ugrik is ki az egyiken, aztán kerítésen, bokron, fészeren mászik át, tetők gerincén kúszik végig, végül, amikor úgy látja, hogy senki sem figyeli, egy sövény alján lapul meg lihegni és összeszedni a gondolatait. ~Majdnem elkaptak. Majdnem elkaptak!~ Feldereng előtte, hogy esetleg nem a Kikötő a megfelelő terep számára, vagy pedig sürgősen életmódot kell váltania. De most innen is el kell tűnnie egy időre, az a tucatnyi bunkó biztosan megjegyezte az arcát. Kell egy kis idő, amíg elfelejtik… ~De hova menjek?~ Nem sok választása van. Felszökjön egy hajóra? Jó lehetőség világot látni, viszont ha elkapják, akkor vagy nagyon sokat úszik, vagy azt csinálnak vele, amit akarnak. A másik lehetőség… ~Múltkor úgyis kihagytam a városnézést.~ Úgy látszik, jelenleg Amon Ruadh az egyetlen értelmes választás, ha csak nem akar kevésbé civilizált életmódba kezdeni, márpedig azt nem akar.*
A hozzászólás írója (Xalema Unamorel) módosította ezt a hozzászólást, ekkor: 2018.01.24 09:39:20
*Úgy tűnik, errefelé az árusok is jóval figyelmesebbek, ami nem is annyira meglepő. A Kikötő sosem a közbiztonságáról volt híres, a helyi kiskereskedők nyilván megedződtek, kikupálódtak az évek alatt, rááll a szemük a tolvajokra. Ez még nem is lenne probléma. A probléma, hogy az első kiáltásra fél tucatnyi zsoldos kerül elő és ered Xaly nyomába. ~Mi a bánatos lúdszar?!~ Bosszankodva lódul meg, hogy eltűnjön a buzgólkodó üldözők elől, közben mögötte éles sípszó harsan, de nem nagyon törődik vele. Az utca végén hátra pillant a válla fölött… és majdnem kihagy a szíve rémületében! Az egész bagázs alig pár lépéssel mögötte liheg, pillanatokra attól, hogy elkapják. Xaly megijed, nagyon hosszú idő óta először. Ezek itt fürgék és nem teljesen ostobák! Nagyobb sebességre kapcsol, most már igazán lélekszakadva rohan. ~Az a kis mellékutca ígéretesnek tűnik…~ Úgy dönt, ott tesz egy próbát, de mielőtt oda érne, újabb fél tucat zsoldos kerül elő, ezúttal szemből és vonalba rendeződve elállják az útját. Xaly elhűlve veszi tudomásul, hogy bekerítették. Szíve már a torkában dobog, vad tekintettel pillant körbe. Az egyik földszintes ház ablakát éppen kinyitják, hogy miért, nem tudja, nem is érdekli, már ugrik is oda és vetődik be. Valami asszonyság első riadalmában leken neki egy nagyot, de a lány fel sem veszi, száguld keresztül a házon, itt-ott lepattanva a falakról, bútorokról. Szerencséje van, éppen szellőztettek, a kis udvarra néző falon is nyitva egy-két ablak. Már ugrik is ki az egyiken, aztán kerítésen, bokron, fészeren mászik át, tetők gerincén kúszik végig, végül, amikor úgy látja, hogy senki sem figyeli, egy sövény alján lapul meg lihegni és összeszedni a gondolatait. ~Majdnem elkaptak. Majdnem elkaptak!~ Feldereng előtte, hogy esetleg nem a Kikötő a megfelelő terep számára, vagy pedig sürgősen életmódot kell váltania. De most innen is el kell tűnnie egy időre, az a tucatnyi bunkó biztosan megjegyezte az arcát. Kell egy kis idő, amíg elfelejtik… ~De hova menjek?~ Nem sok választása van. Felszökjön egy hajóra? Jó lehetőség világot látni, viszont ha elkapják, akkor vagy nagyon sokat úszik, vagy azt csinálnak vele, amit akarnak. A másik lehetőség… ~Múltkor úgyis kihagytam a városnézést.~ Úgy látszik, jelenleg Amon Ruadh az egyetlen értelmes választás, ha csak nem akar kevésbé civilizált életmódba kezdeni, márpedig azt nem akar.*
A hozzászólás írója (Xalema Unamorel) módosította ezt a hozzászólást, ekkor: 2018.01.24 09:39:20
405. hozzászólás ezen a helyszínen: Lakónegyed
Üzenet elküldve: 2018-01-18 11:38:47
Üzenet elküldve: 2018-01-18 11:38:47
ÚJ
Rang: Mesélő
IC üzenetek: 404
OOC üzenetek: 46
Játékstílus: Szelíd
IC üzenetek: 404
OOC üzenetek: 46
Játékstílus: Szelíd
//A Rend útja//
*Molthier hirtelen halk köhintésre lehet figyelmes. Maga az Atya áll előtte. Bölcsesség barázdálta arcán egy büszke mosoly árnyéka látszik. Nem kertel, rögtön a lényegre tér.*
-Most beszéltem Cirattal. Méltatta a csatornákban tanúsított helytállásodat. Jól tettük, hogy bíztunk benned, mert erős Te benned az Úrnő fénye. Ezért újabb feladatot bízok rád. Jól figyelj! Itt, a Kikötőben mi éltetjük az Úrnő fényét a minket körülvevő sötétségben. Nehéz harc ez, de legalább van, aki vívja. De Artheniorban nincs senki, aki teljes szívével fordulna az Úrnő felé. Azonban eljutottak hozzánk olyan hírek, melyek szerint ott is akadnak hívek, de ezek hitelét le kell ellenőrizni. Menj hát és vedd fel a kapcsolatot azokkal, akik abban a romlott városban esetleg kitárhatják a szívüket az Úrnő felé! De ne feledd, bárki, akinek a lelkét a gonosz mételyezi, pusztulásra ítéltetett. Sajnos ez a nagy többség. Bár még nem jött el az az idő, hogy megtisztítsuk a világot a mocsoktól, keresni kell minden alkalmat, hogy az Úrnőnek kedves módon csökkentsük ellenségeinek számát. Ezért utazásaid során járj nyitott szemmel és ha bárhol tündérrel találkozol, igyekezz alkalmat találni az elpusztítására! Ne feledd, az Ő művük a Vérkert, ez a bűzös fészke a gonoszságnak, mely létezésével nap, mint nap csúfot űz a Fényből, amivel az Úrnő ránk ragyog.
*Az Atya Molthier vállára teszi a kezét.*
-Kísérjen Úrnőnk áldása és mielőbb térj meg hozzánk az elvégzett munka jó hírével!
*Azzal megfordul és távozik.*
*Molthier hirtelen halk köhintésre lehet figyelmes. Maga az Atya áll előtte. Bölcsesség barázdálta arcán egy büszke mosoly árnyéka látszik. Nem kertel, rögtön a lényegre tér.*
-Most beszéltem Cirattal. Méltatta a csatornákban tanúsított helytállásodat. Jól tettük, hogy bíztunk benned, mert erős Te benned az Úrnő fénye. Ezért újabb feladatot bízok rád. Jól figyelj! Itt, a Kikötőben mi éltetjük az Úrnő fényét a minket körülvevő sötétségben. Nehéz harc ez, de legalább van, aki vívja. De Artheniorban nincs senki, aki teljes szívével fordulna az Úrnő felé. Azonban eljutottak hozzánk olyan hírek, melyek szerint ott is akadnak hívek, de ezek hitelét le kell ellenőrizni. Menj hát és vedd fel a kapcsolatot azokkal, akik abban a romlott városban esetleg kitárhatják a szívüket az Úrnő felé! De ne feledd, bárki, akinek a lelkét a gonosz mételyezi, pusztulásra ítéltetett. Sajnos ez a nagy többség. Bár még nem jött el az az idő, hogy megtisztítsuk a világot a mocsoktól, keresni kell minden alkalmat, hogy az Úrnőnek kedves módon csökkentsük ellenségeinek számát. Ezért utazásaid során járj nyitott szemmel és ha bárhol tündérrel találkozol, igyekezz alkalmat találni az elpusztítására! Ne feledd, az Ő művük a Vérkert, ez a bűzös fészke a gonoszságnak, mely létezésével nap, mint nap csúfot űz a Fényből, amivel az Úrnő ránk ragyog.
*Az Atya Molthier vállára teszi a kezét.*
-Kísérjen Úrnőnk áldása és mielőbb térj meg hozzánk az elvégzett munka jó hírével!
*Azzal megfordul és távozik.*
404. hozzászólás ezen a helyszínen: Lakónegyed
Üzenet elküldve: 2018-01-13 23:30:55
Üzenet elküldve: 2018-01-13 23:30:55
ÚJ
![>Molthier Glothus [halott] avatarja! Úgy tűnik a kép nem megjeleníthető.](http://www.lanawin.hu/forum_ic/avatarkepek/2929_ember-felelf_ferfi.jpg)
Rang: Törölt felhasználó
IC üzenetek: 78
OOC üzenetek: 2
Játékstílus: Vakmerő
IC üzenetek: 78
OOC üzenetek: 2
Játékstílus: Vakmerő
//A Rend útja//
*Visszatérve a létrához a váltás már várja őket fenn. Az elcsigázott csapat felkecmereg, mielőtt maga is felmászik még visszabámul a csatorna sötétjébe. Csak a halott sötét néz vissza rá, semmi más. Felmászik, a fentiek segítenek kikecmeregni. Nem véletlenül, ami azt illeti igen csak elfáradt. Hiába, az évek bizony elszálltak a feje felett.
Mikor lehúzza fejéről a sisakot, Cirat halad el mellette, aki köszönti a Rendben. Örül a hírnek, de csupán egy visszafogott biccentéssel adja a lovag tudtára, hogy megértette. Hosszú és véres próba volt, de végül megérte.
Egy cseppet sem bánja a falusiak ügyét vagy a csatornában történteket. Alighanem az Úrnő acélosítja épp, hogy helyt tudjon állni az elkövetkezendőkben.
A gyakorlótéren leül egy padra, hogy kissé kifújhassa magát. Ugyan nem érezte, de jó pár órát eltölthettek odalenn, pirkad az ég alja. Az udvaron szép lassan támad fel az élet, ő maga pedig csak üldögél gondolataiba mélyedve, révetegen bámulva a felkelő nap fényeit.*
*Visszatérve a létrához a váltás már várja őket fenn. Az elcsigázott csapat felkecmereg, mielőtt maga is felmászik még visszabámul a csatorna sötétjébe. Csak a halott sötét néz vissza rá, semmi más. Felmászik, a fentiek segítenek kikecmeregni. Nem véletlenül, ami azt illeti igen csak elfáradt. Hiába, az évek bizony elszálltak a feje felett.
Mikor lehúzza fejéről a sisakot, Cirat halad el mellette, aki köszönti a Rendben. Örül a hírnek, de csupán egy visszafogott biccentéssel adja a lovag tudtára, hogy megértette. Hosszú és véres próba volt, de végül megérte.
Egy cseppet sem bánja a falusiak ügyét vagy a csatornában történteket. Alighanem az Úrnő acélosítja épp, hogy helyt tudjon állni az elkövetkezendőkben.
A gyakorlótéren leül egy padra, hogy kissé kifújhassa magát. Ugyan nem érezte, de jó pár órát eltölthettek odalenn, pirkad az ég alja. Az udvaron szép lassan támad fel az élet, ő maga pedig csak üldögél gondolataiba mélyedve, révetegen bámulva a felkelő nap fényeit.*
403. hozzászólás ezen a helyszínen: Lakónegyed
Üzenet elküldve: 2017-12-26 15:55:50
Üzenet elküldve: 2017-12-26 15:55:50
ÚJ
Rang: Tapasztalt játékos
IC üzenetek: 390
OOC üzenetek: 2
Játékstílus: Megfontolt
IC üzenetek: 390
OOC üzenetek: 2
Játékstílus: Megfontolt
//Mikor szólít a mélység//
*A vérkert nem hoz számára eredményt. Habár egy kicsit tüzetesebben átvizsgálja a helyet úgy tűnik a számára a vér, vagy a sötétség istensége nem mosolyog rá. Kissé csalódottan vonul el a helyszínről. Talán többre tartotta magát mint gondolta. Végtére is ő csak életeket ad és az istenség el veszi azokat. Szívesen adna ő új pusztító és groteszk életeket az istenségnek ha az rá vetné tekintetét. Talán túl csendes volt, talán jobban kellene fohászkodni vagy felismernie azt, hogy miként lehet megszólítani a másikat.
Ezekkel a gondolatokkal a fejében kavarogva tekereg vissza a lakónegyedbe. Csalódott is meg nem is. Leginkább az a lánc ad neki reményt amely a mellkasából lóg ki. Az a lánc amely az utolsó szalmaszál lehet az istenséghez. Tudja és nem csak hiszi, hogy a másik fél tud róla. Ismeri tetteit és talán csak ő az aki nem találja a másikat.
Lassan beér a házak közé, ahol a nap már lemenőben van. Megáll egy pillanatra, hogy eldöntse mi tévő legyen. Menjen vissza a barlangba, vagy talán igyon egyet a rumosban, ahol a nyüzsgő tömeg és a martalócok biztosan fejfájásig ordibálnák a közérzetet. Nem igazán tud dönteni. Végül feltekint az égre és mivel a szürkület lassan beáll, így a martalócokkal teli kocsma mellett dönt. El is indul a sötét utcákon a hely irányába. Talán majd ott kap választ. Talán majd ott lel valami kapcsolatot. Nem tétlenkedik. Megy és megy, habár a barlangban várná a munka.*
*A vérkert nem hoz számára eredményt. Habár egy kicsit tüzetesebben átvizsgálja a helyet úgy tűnik a számára a vér, vagy a sötétség istensége nem mosolyog rá. Kissé csalódottan vonul el a helyszínről. Talán többre tartotta magát mint gondolta. Végtére is ő csak életeket ad és az istenség el veszi azokat. Szívesen adna ő új pusztító és groteszk életeket az istenségnek ha az rá vetné tekintetét. Talán túl csendes volt, talán jobban kellene fohászkodni vagy felismernie azt, hogy miként lehet megszólítani a másikat.
Ezekkel a gondolatokkal a fejében kavarogva tekereg vissza a lakónegyedbe. Csalódott is meg nem is. Leginkább az a lánc ad neki reményt amely a mellkasából lóg ki. Az a lánc amely az utolsó szalmaszál lehet az istenséghez. Tudja és nem csak hiszi, hogy a másik fél tud róla. Ismeri tetteit és talán csak ő az aki nem találja a másikat.
Lassan beér a házak közé, ahol a nap már lemenőben van. Megáll egy pillanatra, hogy eldöntse mi tévő legyen. Menjen vissza a barlangba, vagy talán igyon egyet a rumosban, ahol a nyüzsgő tömeg és a martalócok biztosan fejfájásig ordibálnák a közérzetet. Nem igazán tud dönteni. Végül feltekint az égre és mivel a szürkület lassan beáll, így a martalócokkal teli kocsma mellett dönt. El is indul a sötét utcákon a hely irányába. Talán majd ott kap választ. Talán majd ott lel valami kapcsolatot. Nem tétlenkedik. Megy és megy, habár a barlangban várná a munka.*
402. hozzászólás ezen a helyszínen: Lakónegyed
Üzenet elküldve: 2017-12-07 10:46:00
Üzenet elküldve: 2017-12-07 10:46:00
ÚJ
Rang: Tapasztalt játékos
IC üzenetek: 390
OOC üzenetek: 2
Játékstílus: Megfontolt
IC üzenetek: 390
OOC üzenetek: 2
Játékstílus: Megfontolt
*Nem kell sokat lépkednie a kikötő területén, hogy elérhessen egyik pontból a másikba. Még a maga komótos lépteivel együtt is hamar eléri a lakott részeket. Itt nem tudja, mitévő legyen és kicsit tanácstalan. Nem egy kimondott nyomkövető, vagy térképész, még akkor sem, ha a lánc egyértelműen mutatja az utat. Tekereg az utcákon, sikátorokban és mindenfelé amerre vezeti őt a lánc, de egyelőre nem tudja, mitévő legyen.
Megáll, körbe tekint és sóhajt egyet dühösen. Az igazat megvallva semmi kedve ehhez az egészhez, de egy erős késztetés mégis azt mondja neki, hogy meg kell találnia ennek a forrásnak az eredetét.
Végtére is, ő volt az, aki jelet kért az istenségtől és most, hogy kapott nem adja fel. Mély levegőt vesz és tovább folytatja a keresést.*
Megáll, körbe tekint és sóhajt egyet dühösen. Az igazat megvallva semmi kedve ehhez az egészhez, de egy erős késztetés mégis azt mondja neki, hogy meg kell találnia ennek a forrásnak az eredetét.
Végtére is, ő volt az, aki jelet kért az istenségtől és most, hogy kapott nem adja fel. Mély levegőt vesz és tovább folytatja a keresést.*
401. hozzászólás ezen a helyszínen: Lakónegyed
Üzenet elküldve: 2017-11-26 09:32:45
Üzenet elküldve: 2017-11-26 09:32:45
ÚJ
Rang: Játékos
IC üzenetek: 40
OOC üzenetek: 0
Játékstílus: Megfontolt
IC üzenetek: 40
OOC üzenetek: 0
Játékstílus: Megfontolt
//Az információ//
*Amint végez a világító toronynál el is indul vissza a városba. Pontosabban a lakónegyedbe. Nem várakozik sokat, hiszen sejti már, hogy a válasz a kérdéseire ott lapul a megfelelő helyen. A gyorsaságának hála hamar odaér a kiszemelt sikátorhoz és a megfelelő követ elmozdítva, máris kiszedi a kis információt, amelyre szüksége van. Óvatosan körbe tekint, hogy figyeli e valaki és amikor bizonyos a dolgában akkor sietve távozik a helyről.
A kikötő területe és lakónegyede mindig otthont adott azok számára, akik másként gondolkodnak, mint városi rokonaik, éppen ezért számtalan búvóhely és kis zug található ahol az ember nyugodtan meghúzhatja magát. Uridennek is megadatott egy ilyen pince helység. Amint eléri ideiglenes lakhelyét, máris begyújtja olajlámpását, leveszi kabátját és az íróasztalához ül.
Szétnyitja a nem túl terjedelmes cetlit, amelyet kapott és a rövidke sorokat elolvasva összeráncolja szemöldökét. Nem erre számított, de ha ez van, akkor ez van. A kis papirost a lámpa lángja fölé tartja és elégeti. Elég, ha csak az ő fejében van meg az információ.
Az olvasás végeztével felölti barna szerzetesi gúnyáját és nekiindul.*
*Amint végez a világító toronynál el is indul vissza a városba. Pontosabban a lakónegyedbe. Nem várakozik sokat, hiszen sejti már, hogy a válasz a kérdéseire ott lapul a megfelelő helyen. A gyorsaságának hála hamar odaér a kiszemelt sikátorhoz és a megfelelő követ elmozdítva, máris kiszedi a kis információt, amelyre szüksége van. Óvatosan körbe tekint, hogy figyeli e valaki és amikor bizonyos a dolgában akkor sietve távozik a helyről.
A kikötő területe és lakónegyede mindig otthont adott azok számára, akik másként gondolkodnak, mint városi rokonaik, éppen ezért számtalan búvóhely és kis zug található ahol az ember nyugodtan meghúzhatja magát. Uridennek is megadatott egy ilyen pince helység. Amint eléri ideiglenes lakhelyét, máris begyújtja olajlámpását, leveszi kabátját és az íróasztalához ül.
Szétnyitja a nem túl terjedelmes cetlit, amelyet kapott és a rövidke sorokat elolvasva összeráncolja szemöldökét. Nem erre számított, de ha ez van, akkor ez van. A kis papirost a lámpa lángja fölé tartja és elégeti. Elég, ha csak az ő fejében van meg az információ.
Az olvasás végeztével felölti barna szerzetesi gúnyáját és nekiindul.*
1-20 , 21-40 , 41-60 , 61-80 , 81-100 , 101-120 , 121-140 , 141-160 , 161-180 , 181-200 , 201-220 , 221-240 , 241-260 , 261-280 , 281-300 , 301-320 , 321-340 , 341-360 , 361-380 , 381-400 , 401-420 , 421-440 , 441-460 , 461-480 , 481-500 , 501-520 , 521-540 , 541-560 , 561-580 , 581-600 , 601-620 , 621-640 , 641-660 , 661-680 , 681-700 , 701-720 , 721-740 , 741-760 , 761-780 , 781-800 , 801-820 , 821-840 , 841-860 , 861-880 , 881-900 , 901-920 , 921-940 , 941-960 , 961-980 , 981-1000 , 1001-1020 , 1021-1040 , 1041-1060 , 1061-1080 , 1081-1100 , 1101-1120 , 1121-1140 , 1141-1160 , 1161-1180 , 1181-1200 , 1201-1220 , 1221-1240 , 1241-1260 , 1261-1280 , 1281-1300 , 1301-1320 , 1321-1340 , 1341-1360 , 1361-1380 , 1381-1400 , 1401-1420 , 1421-1440 , 1441-1460 , 1461-1480 , 1481-1500 , 1501-1520 , 1521-1540 , 1541-1560 , 1561-1580 , 1581-1600 , 1601-1620 , 1621-1640 , 1641-1660 , 1655-1674