Kikötő - Lakónegyed
Karaktered neve: --- Rangod: Nem bejelentkezett felhasználó Pénzed: --- arany
Varázsitalaid: Neked nincsenek varázsitalaid!
Herbária: Neked nincsenek varázsnövényeid!
Varázsitalaid: Neked nincsenek varázsitalaid!
Herbária: Neked nincsenek varázsnövényeid!
Üdvözlünk!
Ez itt a www.Lanawin.hu weboldal játéktere. Egy fórumos szerepjáték. Te nem vagy bejelentkezett állapotban, ezért nincs jogod ténykedni a fórumon. Csak olvasni tudod a hozzászólásokat, semmi mást. Ha szeretnéd kipróbálni milyen is a fórum valójában, átélni izgalmas kalandokat, varázslatokat tanulni, bájitalokat vásárolni, egyedi karaktert létrehozni, felszereléseket kovácsoltatni, vagy küldetéseket végrehajtani, akkor regisztrálj bátran, ne habozz. Miután regisztráltál, és beléptél minden funkciót elérhetsz. Lehetőséged lesz részt venni a mesékben, vagy csak spontán játszani a megalkotott, mesés világban. Felkutathatod a város rejtélyeit, és részese lehet egy olyan fórumos szerepjátéknak, ahol a játékosok kényelme, és a játék élvezete a legfontosabb.
Vissza a főoldalra!
| Dokkok és kikötő (új) Csatornarendszer (új) Vérkert (új) | Lakónegyed | Rumos Rókalyuk (új) Sellőház (új) Vámház (új) Hét Varjú Taverna (új) |  |
220. hozzászólás ezen a helyszínen: Lakónegyed
Üzenet elküldve: 2017-07-15 20:57:29
Üzenet elküldve: 2017-07-15 20:57:29
ÚJ
Rang: Tapasztalt játékos
IC üzenetek: 277
OOC üzenetek: 28
Játékstílus: Vakmerő
IC üzenetek: 277
OOC üzenetek: 28
Játékstílus: Vakmerő
//Második szál//
*Még mindig neheztel Norira, amiért fecsegett. Hogy lehet valaki ennyire felelőtlen? Ennél titkosabb találkozót talán még nem is látott a világ, de ő azért elkotyogja az első embernek, aki az útjába kerül. Borzalmas. Ha be is fogadják maguk közé, egy jó darabig nem fog megbízni benne.*
-Ha bárkit is magával hoz, kitekerem a nyakát. Mindkettőnek.
*Teszi hozzá színtelen hangon. Sosem fognak csapatként működni, ha mindig lesz egy negyedik személy, aki közéjük áll. A feketeségnek kell megtennie az első lépést feléjük, ami azt jelenti, hogy vagy egyedül jön, vagy ne jöjjön sehogy. Ultimátumot kapott, kár lenne elszalasztani.
Azért Are sem ismeri tökéletesen a lányt, de ha a kedvében kellene járni, biztosan sikerrel járna. Idyának nincsenek nagy igényei. Kevés dolgot szeret és értékel igazán, de azok cseppet sem bonyolult kívánságok.*
-Él és virul. *Morogja. Legutóbbi találkozásukkor majdnem keresztbe tett neki a barom.* Szerencséje volt, és nagy mágusként biztosan hamar rendbe hozta a sebeit. Viszont van egy, amit sosem fog leszedni magáról. *Vigyorodik el.* Ilyen lesz a tiétek is Riennel, amit majd hamarosan felvarrok rátok. Rád legalábbis, aztán, hogy vele mi lesz, az majd ma este eldől.
*Nem fog feleslegesen dolgozni rajta, egy remekművel megtisztelni a testét, ha nem méltó rá.*
*Még mindig neheztel Norira, amiért fecsegett. Hogy lehet valaki ennyire felelőtlen? Ennél titkosabb találkozót talán még nem is látott a világ, de ő azért elkotyogja az első embernek, aki az útjába kerül. Borzalmas. Ha be is fogadják maguk közé, egy jó darabig nem fog megbízni benne.*
-Ha bárkit is magával hoz, kitekerem a nyakát. Mindkettőnek.
*Teszi hozzá színtelen hangon. Sosem fognak csapatként működni, ha mindig lesz egy negyedik személy, aki közéjük áll. A feketeségnek kell megtennie az első lépést feléjük, ami azt jelenti, hogy vagy egyedül jön, vagy ne jöjjön sehogy. Ultimátumot kapott, kár lenne elszalasztani.
Azért Are sem ismeri tökéletesen a lányt, de ha a kedvében kellene járni, biztosan sikerrel járna. Idyának nincsenek nagy igényei. Kevés dolgot szeret és értékel igazán, de azok cseppet sem bonyolult kívánságok.*
-Él és virul. *Morogja. Legutóbbi találkozásukkor majdnem keresztbe tett neki a barom.* Szerencséje volt, és nagy mágusként biztosan hamar rendbe hozta a sebeit. Viszont van egy, amit sosem fog leszedni magáról. *Vigyorodik el.* Ilyen lesz a tiétek is Riennel, amit majd hamarosan felvarrok rátok. Rád legalábbis, aztán, hogy vele mi lesz, az majd ma este eldől.
*Nem fog feleslegesen dolgozni rajta, egy remekművel megtisztelni a testét, ha nem méltó rá.*
219. hozzászólás ezen a helyszínen: Lakónegyed
Üzenet elküldve: 2017-07-15 20:28:32
Üzenet elküldve: 2017-07-15 20:28:32
ÚJ
Rang: Törölt felhasználó
IC üzenetek: 200
OOC üzenetek: 1
Játékstílus: Vakmerő
IC üzenetek: 200
OOC üzenetek: 1
Játékstílus: Vakmerő
//Második szál//
*Kicsit olyanok ők ketten, mint egy rossz házaspár, legalábbis Are így fejezné ki kettejük viszonyát. Talán éppen ezért működik és épp ez teszi olyan különlegesen, nem szokványossá és működőképessé az egészet. Nem kell, hogy szeressék egymást és az az igazság, hogy nem is szeretik. Ebben Are teljesen biztos. Hiszen olyan, hogy szeretet alapjáraton nem létezik az elfben. Mélyen legbelül van ott azért valami, hiszen a legsötétebb lelkek mély bugyraiban is megbújik a ragyogás apró, halovány foltocskája. Idyat sem szereti, még csak nem is tiszteli, hiszen ez eddig még nem adott erre okot a tündér. Gyorsan hozzá kell tenni, hogy ő sem a tündérnek. Eddig csak a szavaik voltak egymásnak, semmi más. Talán majd ha jönnek a tettek, ez is változik. Viszont mindennek ellenére mégis itt vannak egymásnak, és Aregeor most sehol máshol nem lenne szívesebben.*
-Én is. Viszont van egy olyan érzésem, hogyha el is jön, nem lesz egyedül. Ketten túlságosan is erősek vagyunk és úgy befolyásoljuk, ahogy akarjuk. Butácska lány, de ha nem teljesen hülye, akkor ezzel tisztában van.
*Kevés ajándék van, aminek Idya örül. Are persze mindenki másnál jobban tudja, hogy mi kell a tündérnek. Ő hozna neki egy "alanyt", akit kedvére kínozhat és vagdoshat. Azt biztosan díjazná a haláltündér.*
-Mi van azzal a szerzetessel, akiről korábban beszéltél? Él még az, vagy kivérzett?
*Kicsit olyanok ők ketten, mint egy rossz házaspár, legalábbis Are így fejezné ki kettejük viszonyát. Talán éppen ezért működik és épp ez teszi olyan különlegesen, nem szokványossá és működőképessé az egészet. Nem kell, hogy szeressék egymást és az az igazság, hogy nem is szeretik. Ebben Are teljesen biztos. Hiszen olyan, hogy szeretet alapjáraton nem létezik az elfben. Mélyen legbelül van ott azért valami, hiszen a legsötétebb lelkek mély bugyraiban is megbújik a ragyogás apró, halovány foltocskája. Idyat sem szereti, még csak nem is tiszteli, hiszen ez eddig még nem adott erre okot a tündér. Gyorsan hozzá kell tenni, hogy ő sem a tündérnek. Eddig csak a szavaik voltak egymásnak, semmi más. Talán majd ha jönnek a tettek, ez is változik. Viszont mindennek ellenére mégis itt vannak egymásnak, és Aregeor most sehol máshol nem lenne szívesebben.*
-Én is. Viszont van egy olyan érzésem, hogyha el is jön, nem lesz egyedül. Ketten túlságosan is erősek vagyunk és úgy befolyásoljuk, ahogy akarjuk. Butácska lány, de ha nem teljesen hülye, akkor ezzel tisztában van.
*Kevés ajándék van, aminek Idya örül. Are persze mindenki másnál jobban tudja, hogy mi kell a tündérnek. Ő hozna neki egy "alanyt", akit kedvére kínozhat és vagdoshat. Azt biztosan díjazná a haláltündér.*
-Mi van azzal a szerzetessel, akiről korábban beszéltél? Él még az, vagy kivérzett?
218. hozzászólás ezen a helyszínen: Lakónegyed
Üzenet elküldve: 2017-07-15 20:15:16
Üzenet elküldve: 2017-07-15 20:15:16
ÚJ
Rang: Tapasztalt játékos
IC üzenetek: 277
OOC üzenetek: 28
Játékstílus: Vakmerő
IC üzenetek: 277
OOC üzenetek: 28
Játékstílus: Vakmerő
//Második szál//
*Sok elintéznivalójuk van még Aregeorral. Alig néhány napja ismerik egymást, mégis szoros kötelék alakult ki közöttük. Talán nem baráti, még csak nem is partneri kapcsolat, de itt vannak egymásnak, még ha buzgón tagadják is. A kis raktárhelyiségben ücsörögnek. Idya azon gondolkodik, mi mindent kell még beszerezniük, hogy élhető legyen a búvóhely. Nem sok mindent, azt már az elején leszögezi. Kicsi a hely, csak a legszükségesebbek kellenek. Néhány takaró, ha jön a télvíz, rengeteg forgács, láncok, fegyverek. Alvóhelyeket és szekrényeket nem tervez. Nem lakóház ez, csupán egy lyuk, ahol meghúzhatják magukat, mindenki a saját táskájában tartja majd a holmiját, aludni pedig a földön is tökéletesen lehet.
De ez még mind felesleges. Amíg nem tudja, hányan fognak itt menedékre lelni, addig felesleges tervezgetni, nem is erőlteti meg magát.*
-Kíváncsi leszek, Rien eljön-e ma este. *Mondja félhangosan, csak hogy kizökkentse Arét, bármit is csinált eddig.* És ha igen, mit hoz nekem.
*A férfi már tudja, mi nyűgözné le a tündért, de a lány nem kérdezett semmit, semmi kapaszkodója nincs. Egy vérre szomjazó, pénzéhes halállányát lát maga előtt, ami csak részben tükrözi a valóságot. Feláll a sarokból, leporolja fekete szoknyát, és nagyot nyújtózkodik. Egész napot a négy fal között töltötte, lassan nem ártana kimozdulni. Legalább az utcán járhatnának egyet, hogy megmozgassa magát.*
*Sok elintéznivalójuk van még Aregeorral. Alig néhány napja ismerik egymást, mégis szoros kötelék alakult ki közöttük. Talán nem baráti, még csak nem is partneri kapcsolat, de itt vannak egymásnak, még ha buzgón tagadják is. A kis raktárhelyiségben ücsörögnek. Idya azon gondolkodik, mi mindent kell még beszerezniük, hogy élhető legyen a búvóhely. Nem sok mindent, azt már az elején leszögezi. Kicsi a hely, csak a legszükségesebbek kellenek. Néhány takaró, ha jön a télvíz, rengeteg forgács, láncok, fegyverek. Alvóhelyeket és szekrényeket nem tervez. Nem lakóház ez, csupán egy lyuk, ahol meghúzhatják magukat, mindenki a saját táskájában tartja majd a holmiját, aludni pedig a földön is tökéletesen lehet.
De ez még mind felesleges. Amíg nem tudja, hányan fognak itt menedékre lelni, addig felesleges tervezgetni, nem is erőlteti meg magát.*
-Kíváncsi leszek, Rien eljön-e ma este. *Mondja félhangosan, csak hogy kizökkentse Arét, bármit is csinált eddig.* És ha igen, mit hoz nekem.
*A férfi már tudja, mi nyűgözné le a tündért, de a lány nem kérdezett semmit, semmi kapaszkodója nincs. Egy vérre szomjazó, pénzéhes halállányát lát maga előtt, ami csak részben tükrözi a valóságot. Feláll a sarokból, leporolja fekete szoknyát, és nagyot nyújtózkodik. Egész napot a négy fal között töltötte, lassan nem ártana kimozdulni. Legalább az utcán járhatnának egyet, hogy megmozgassa magát.*
217. hozzászólás ezen a helyszínen: Lakónegyed
Üzenet elküldve: 2017-07-14 14:20:55
Üzenet elküldve: 2017-07-14 14:20:55
ÚJ
Rang: Törölt felhasználó
IC üzenetek: 200
OOC üzenetek: 1
Játékstílus: Vakmerő
IC üzenetek: 200
OOC üzenetek: 1
Játékstílus: Vakmerő
//A Pokol kapuja//
*Csak a szükségleteit végzi, semmi egyéb. Ami maradt még harapnivalója, azt ő is elfogyasztja, de nem árt majd venni valamit ebédre. Mondjuk egy jó sült halat bepuszilna szívesen, egy kis körettel meg némi savanyúsággal, kenyér nélkül.
Karba tett kézzel támaszkodik kívülről neki a raktár falának. Nézelődik, kémleli a nem éppen impozáns, de annál praktikusabb környezetét. Mikor Idya kilép a raktárból, Are ellöki magát a faltól.*
~Na, csakhogy...~
*Felzárkózik szépen Idya mellé. Nem tudja hová mennek, csak azt, hogy mi célból. Tulajdonképpen neki mindegy, hogy hová, fő az, hogy a tündérrel legyen, így követi bármerre is haladjon.*
*Csak a szükségleteit végzi, semmi egyéb. Ami maradt még harapnivalója, azt ő is elfogyasztja, de nem árt majd venni valamit ebédre. Mondjuk egy jó sült halat bepuszilna szívesen, egy kis körettel meg némi savanyúsággal, kenyér nélkül.
Karba tett kézzel támaszkodik kívülről neki a raktár falának. Nézelődik, kémleli a nem éppen impozáns, de annál praktikusabb környezetét. Mikor Idya kilép a raktárból, Are ellöki magát a faltól.*
~Na, csakhogy...~
*Felzárkózik szépen Idya mellé. Nem tudja hová mennek, csak azt, hogy mi célból. Tulajdonképpen neki mindegy, hogy hová, fő az, hogy a tündérrel legyen, így követi bármerre is haladjon.*
216. hozzászólás ezen a helyszínen: Lakónegyed
Üzenet elküldve: 2017-07-14 00:38:24
Üzenet elküldve: 2017-07-14 00:38:24
ÚJ
Rang: Tapasztalt játékos
IC üzenetek: 277
OOC üzenetek: 28
Játékstílus: Vakmerő
IC üzenetek: 277
OOC üzenetek: 28
Játékstílus: Vakmerő
//A Pokol kapuja//
*Nem sietnek sehová, úgyhogy megengedhet magának annyit, hogy még heverésszen a koszos földön pár percet. Hallja, ahogy Are távozik a házból. Nem tudja, merre megy, de igazából nem is érdekli. Idya elindul, amikor jónak látja, a férfi pedig követi, ha éppen úgy van. Nem fogja megvárni. Ha jönni akar, akkor nem ment messzire, ha nem, akkor úgyis feleslegesen várná vissza. Feltápászkodik, és elkezdi összeszedni a cuccait. Ostor az oldalára, tőr a csizmájába. Más nem is nagyon kell. A mérget is hozhatná, de jobban szereti a penge általi halált.
Gyorsan elkészül. Nem öltözik át, a tegnapi sál-szoknya összeállítás tökéletes a nyári melegben. Lecsüccsen a helyiség közepére, és előkotorja a táskájából a még megmaradt kajáját, ami egyetlen száraz cipóból áll, és elmajszolja. Amint a végére ér, útnak indul. Nem vár tovább, nem akar lemaradni, és Amon Ruad túl messze van, hogy időben odaérjen. Már előre utálja az utat.*
*Nem sietnek sehová, úgyhogy megengedhet magának annyit, hogy még heverésszen a koszos földön pár percet. Hallja, ahogy Are távozik a házból. Nem tudja, merre megy, de igazából nem is érdekli. Idya elindul, amikor jónak látja, a férfi pedig követi, ha éppen úgy van. Nem fogja megvárni. Ha jönni akar, akkor nem ment messzire, ha nem, akkor úgyis feleslegesen várná vissza. Feltápászkodik, és elkezdi összeszedni a cuccait. Ostor az oldalára, tőr a csizmájába. Más nem is nagyon kell. A mérget is hozhatná, de jobban szereti a penge általi halált.
Gyorsan elkészül. Nem öltözik át, a tegnapi sál-szoknya összeállítás tökéletes a nyári melegben. Lecsüccsen a helyiség közepére, és előkotorja a táskájából a még megmaradt kajáját, ami egyetlen száraz cipóból áll, és elmajszolja. Amint a végére ér, útnak indul. Nem vár tovább, nem akar lemaradni, és Amon Ruad túl messze van, hogy időben odaérjen. Már előre utálja az utat.*
215. hozzászólás ezen a helyszínen: Lakónegyed
Üzenet elküldve: 2017-07-13 17:58:04
Üzenet elküldve: 2017-07-13 17:58:04
ÚJ
Rang: Törölt felhasználó
IC üzenetek: 200
OOC üzenetek: 1
Játékstílus: Vakmerő
IC üzenetek: 200
OOC üzenetek: 1
Játékstílus: Vakmerő
//A Pokol kapuja//
*Kíváncsi lenne mi az a valami, ami elcsábította Idyat. Nagyon reméli, hogy nem valami ostoba halandók által terjesztett babonasági eszköz, mert akkor nagyot csalódna a tündérbe, aki ugye mindig azt prédikálja, hogy ne hódoljanak az ilyen butaságokért.
Nem kérdezi meg, hogy mi lett végül a szerzetessel. Így első hallásra akár halottnak is lehetne nyilvánítani, ám elképzelhető, hogy él és virul.*
-Roppant romantikus. *mondja szárazon, de más egyébre nem válaszol.*
*Régóta nem álmodott már. Egy időben voltak rémálmai, de aztán mikor a valóság rémesebb volt akármelyik kegyetlen rémálomnál, valamiért elpártolt mellőle az álom. Mintha feladta vagy megunta volna, hogy hiába gyötri az elfet, nem jut semmire. Most sincs ez másként. Kifejezetten éber alvó, mindenféle apró neszezésre azonnal felkapja a fejét. Az éjszaka folyamán ez kétszer is megtörtént. Először beszédhangokra emelte fel fejét, amiket éles hallásának köszönhetően elcsípett. A hangok forrásai viszont messzebb voltak, a tündér talán nem is észlelt belőle semmit. Másodszorra kívülről kapart valami, biztosan egér vagy patkány.
Kicsivel Idya után ébred, erősen ásítozva, majd feláll és kinyújtóztatja ő is magát. Egyetlen szó nélkül sétál ki a raktárból. Hogy hová megy, azt egyelőre Idya nem sejtheti.*
*Kíváncsi lenne mi az a valami, ami elcsábította Idyat. Nagyon reméli, hogy nem valami ostoba halandók által terjesztett babonasági eszköz, mert akkor nagyot csalódna a tündérbe, aki ugye mindig azt prédikálja, hogy ne hódoljanak az ilyen butaságokért.
Nem kérdezi meg, hogy mi lett végül a szerzetessel. Így első hallásra akár halottnak is lehetne nyilvánítani, ám elképzelhető, hogy él és virul.*
-Roppant romantikus. *mondja szárazon, de más egyébre nem válaszol.*
*Régóta nem álmodott már. Egy időben voltak rémálmai, de aztán mikor a valóság rémesebb volt akármelyik kegyetlen rémálomnál, valamiért elpártolt mellőle az álom. Mintha feladta vagy megunta volna, hogy hiába gyötri az elfet, nem jut semmire. Most sincs ez másként. Kifejezetten éber alvó, mindenféle apró neszezésre azonnal felkapja a fejét. Az éjszaka folyamán ez kétszer is megtörtént. Először beszédhangokra emelte fel fejét, amiket éles hallásának köszönhetően elcsípett. A hangok forrásai viszont messzebb voltak, a tündér talán nem is észlelt belőle semmit. Másodszorra kívülről kapart valami, biztosan egér vagy patkány.
Kicsivel Idya után ébred, erősen ásítozva, majd feláll és kinyújtóztatja ő is magát. Egyetlen szó nélkül sétál ki a raktárból. Hogy hová megy, azt egyelőre Idya nem sejtheti.*
214. hozzászólás ezen a helyszínen: Lakónegyed
Üzenet elküldve: 2017-07-13 17:01:49
Üzenet elküldve: 2017-07-13 17:01:49
ÚJ
Rang: Tapasztalt játékos
IC üzenetek: 277
OOC üzenetek: 28
Játékstílus: Vakmerő
IC üzenetek: 277
OOC üzenetek: 28
Játékstílus: Vakmerő
//A Pokol kapuja//
//A hozzászólás 16+ jelenetet tartalmaz!//
*Meglepően hamar megszokta, hogy őt is piszkálják. Az mindennapos volt, hogy oda-odaszúr másnak, aki nem szimpatikus neki, akár szó szerint is, de kevesen mertek visszapofázni neki. Arének szerencséje van. Őt maga mellé fogadta, társaként kezeli, és így jóval több mindent eltűr neki, mint bárki másnak tenné.*
-Valahogy úgy. *Bólint rá a férfi szavaira.* De szeretem úgy szervezni a napjaimat, hogyha már van egy kis időm szórakozni, akkor ne csak egy fertályórácskám legyen, hanem egy egész éjszakám. Egyszer meglátogattam egy szerzetes féleséget. *Kezdi a rövidke történetet.* Információra volt szükségem tőle. Úgy terveztem, hogy az egész éjszakát rá szánom, az alatt biztosan megtörik. Ha hamarabb is, akkor a maradék időben elszórakoztatom magam. Ám nem teljesen úgy alakultak a dolgok, ahogy vártam. Kiderült, hogy ami miatt meglátogattam, az nem is létezik. *Hangja kissé csalódott. Azóta is sajnálja, hogy bedőlt egy ócska pletykának egy kehelyről. Pedig de szép is lett volna, ha megszerzi.* De engesztelésképpen az egész éjszakát vele töltöttem. Úgy folyt a vér, mint lakodalomban a bor. Leszúrtam, felvágtam, megnyúztam...
*Csillogó szemekkel gondol vissza arra az éjszakára. A szerzetes teljesen átadta magát neki. Nem kellett fenyegetnie, feleslegesen üvöltöznie, csak tette, amit mondott neki. Milyen csodálatos volt.*
-Rendben. Ha tényleg hasznos leszel, a pénzből is kapsz.
*Ehhez persze jól kell végeznie a dolgát. Hiába az utálkozás és a vallásháború, még az alvilág legmélyebb bugyraiban is nehezen talál munkát az orgyilkos. Idyának is szerencséje volt. Jókor volt jó helyen, és sikerült lecsapnia az alkalomra. Könnyen jött pénz, nem is osztja meg olyan könnyedén akárkivel.*
-El is várom.
*Nem tervez elpatkolni, de mindig is tisztában van a veszéllyel. Ha a mágus dobná fel előbb a talpát, ő is veszi a fáradtságot, hogy belerúgjon majd még egyet az élettelen hullájába. Még örülne is neki, hogy eggyel kevesebb emberrel kell osztoznia a sötétség hatalmán.*
-Nem, nem hiszem. *Hiába töri a buksiját, hirtelen nem jut eszébe egy olyan téma sem, amiben mindenképpen kikérné a véleményét.* Inkább úgy mondanám, vannak olyan pillanataim, mikor adok a véleményedre.
*Amint befejezi a masszírozást, felpattan, hogy megmozgassa a hátát. Határozottan jobb, de még csak egy kedves pillantással sem jutalmazza.*
-Korán indulunk.
*Mert majd pont Are fogja megmondani, mikor keltse fel! Ha hamarabb ébred, annak csak örülhet, a lány biztosan egy kellemes gyomorszájon rúgással indítaná számára a napot, amiért ennyire lusta disznó. Az átellenes sarokban telepszik le, egészen a sarokba bújik, sötét alakja szinte elveszik a megvilágítatlan épület árnyékában. Összegömbölyödik, szárnyait magára teríti, mint egy takarót, és mély álomba szenderül.*
*Másnap a felkelő nap első sugaraival ébred. Néhány óra alvás tökéletesen elég a számára, hogy reggel üde legyen. Nagyokat nyújtózkodva bújik ki a csigaházából, majd egy darabig csak fekszik mozdulatlanul a plafont bámulva. Azon gondolkodik, mit kéne majd magával vinnie az útra. Vajon elég a tőr? Az ostorra is szükség lehet, már csak megfélemlítés miatt is. Mondjuk arra meg ott lesz Are, hogy megfélemlítse, akit kell.*
//A hozzászólás 16+ jelenetet tartalmaz!//
*Meglepően hamar megszokta, hogy őt is piszkálják. Az mindennapos volt, hogy oda-odaszúr másnak, aki nem szimpatikus neki, akár szó szerint is, de kevesen mertek visszapofázni neki. Arének szerencséje van. Őt maga mellé fogadta, társaként kezeli, és így jóval több mindent eltűr neki, mint bárki másnak tenné.*
-Valahogy úgy. *Bólint rá a férfi szavaira.* De szeretem úgy szervezni a napjaimat, hogyha már van egy kis időm szórakozni, akkor ne csak egy fertályórácskám legyen, hanem egy egész éjszakám. Egyszer meglátogattam egy szerzetes féleséget. *Kezdi a rövidke történetet.* Információra volt szükségem tőle. Úgy terveztem, hogy az egész éjszakát rá szánom, az alatt biztosan megtörik. Ha hamarabb is, akkor a maradék időben elszórakoztatom magam. Ám nem teljesen úgy alakultak a dolgok, ahogy vártam. Kiderült, hogy ami miatt meglátogattam, az nem is létezik. *Hangja kissé csalódott. Azóta is sajnálja, hogy bedőlt egy ócska pletykának egy kehelyről. Pedig de szép is lett volna, ha megszerzi.* De engesztelésképpen az egész éjszakát vele töltöttem. Úgy folyt a vér, mint lakodalomban a bor. Leszúrtam, felvágtam, megnyúztam...
*Csillogó szemekkel gondol vissza arra az éjszakára. A szerzetes teljesen átadta magát neki. Nem kellett fenyegetnie, feleslegesen üvöltöznie, csak tette, amit mondott neki. Milyen csodálatos volt.*
-Rendben. Ha tényleg hasznos leszel, a pénzből is kapsz.
*Ehhez persze jól kell végeznie a dolgát. Hiába az utálkozás és a vallásháború, még az alvilág legmélyebb bugyraiban is nehezen talál munkát az orgyilkos. Idyának is szerencséje volt. Jókor volt jó helyen, és sikerült lecsapnia az alkalomra. Könnyen jött pénz, nem is osztja meg olyan könnyedén akárkivel.*
-El is várom.
*Nem tervez elpatkolni, de mindig is tisztában van a veszéllyel. Ha a mágus dobná fel előbb a talpát, ő is veszi a fáradtságot, hogy belerúgjon majd még egyet az élettelen hullájába. Még örülne is neki, hogy eggyel kevesebb emberrel kell osztoznia a sötétség hatalmán.*
-Nem, nem hiszem. *Hiába töri a buksiját, hirtelen nem jut eszébe egy olyan téma sem, amiben mindenképpen kikérné a véleményét.* Inkább úgy mondanám, vannak olyan pillanataim, mikor adok a véleményedre.
*Amint befejezi a masszírozást, felpattan, hogy megmozgassa a hátát. Határozottan jobb, de még csak egy kedves pillantással sem jutalmazza.*
-Korán indulunk.
*Mert majd pont Are fogja megmondani, mikor keltse fel! Ha hamarabb ébred, annak csak örülhet, a lány biztosan egy kellemes gyomorszájon rúgással indítaná számára a napot, amiért ennyire lusta disznó. Az átellenes sarokban telepszik le, egészen a sarokba bújik, sötét alakja szinte elveszik a megvilágítatlan épület árnyékában. Összegömbölyödik, szárnyait magára teríti, mint egy takarót, és mély álomba szenderül.*
*Másnap a felkelő nap első sugaraival ébred. Néhány óra alvás tökéletesen elég a számára, hogy reggel üde legyen. Nagyokat nyújtózkodva bújik ki a csigaházából, majd egy darabig csak fekszik mozdulatlanul a plafont bámulva. Azon gondolkodik, mit kéne majd magával vinnie az útra. Vajon elég a tőr? Az ostorra is szükség lehet, már csak megfélemlítés miatt is. Mondjuk arra meg ott lesz Are, hogy megfélemlítse, akit kell.*
213. hozzászólás ezen a helyszínen: Lakónegyed
Üzenet elküldve: 2017-07-13 16:20:54
Üzenet elküldve: 2017-07-13 16:20:54
ÚJ
Rang: Törölt felhasználó
IC üzenetek: 200
OOC üzenetek: 1
Játékstílus: Vakmerő
IC üzenetek: 200
OOC üzenetek: 1
Játékstílus: Vakmerő
//A Pokol kapuja//
-Tudom. *vigyorog magában. Kicsit húzza Idya agyát, semmi több. Azért annak örül, hogy a tündér nem kezdi el ecsetelni a szeretet oldalát, mert attól tuti frászt kapna.*
-Szerintem nekem sem. Azaz, attól függ. Ha pillanatnyi élvezet kell, akkor a szex. Ha pedig ki szeretnéd élni a legsötétebb és legtovább tartó élvezeteket, akkor a kínzás.
*Nem fejvadászatból él, holott akár élhetne abból. Egy-két egyén már kilehelte a lelkét az elf szorító karmai között, de semmi több. Szóval lehetne tapasztaltabb gyilkos.*
-Mintegy tündérmese két szereplője. A szőke herceg meg a kis vörös leánykája. *köpne ki oldalra, de visszafogja magát, mégsem akarja teleköpködni a tündér otthonát sűrű nyálával.* -Elkapom a vöröskét, amíg te dolgozol és elintézem, hogy ne zavarjon.
*Mondjuk ezen kijelentés elég bátor. Egyáltalán nem biztos, hogy olyan kis ártatlan, szűz, szende lányról van szó. Lehet, hogy egy kardforgató némber.*
-Lehet, de nem most. Pihennünk kell.
*Are is kezd fáradni, főleg a folyamatos masszírozásba.*
-Ahogy akarod. Akkor szarok rá. *von vállat és cönget egy sort.* -Ígérem, ott leszek!
*Feltétlenül a haláltündér hullája fölött akar röhögni, amikor is bekövetkezik az elkerülhetetlen vég.*
-Idya, legalább magadat ne akard becsapni. Nagyon is érdekelnek a tanácsaim, csak lehet, hogy nem ilyen témákkal kapcsolatosan.
*Lassan elveszi kezeit a jéghideg bőrről és felemelkedik.*
-Örülhetsz, mert elteszem magam holnapra. *indul meg a kis szoba egyik sarka felé, majd lekuporodik a sarokba és mélyen fejébe húzza csuklyáját.*
-Reggelig ne zavarj! Sötét álmokat!
-Tudom. *vigyorog magában. Kicsit húzza Idya agyát, semmi több. Azért annak örül, hogy a tündér nem kezdi el ecsetelni a szeretet oldalát, mert attól tuti frászt kapna.*
-Szerintem nekem sem. Azaz, attól függ. Ha pillanatnyi élvezet kell, akkor a szex. Ha pedig ki szeretnéd élni a legsötétebb és legtovább tartó élvezeteket, akkor a kínzás.
*Nem fejvadászatból él, holott akár élhetne abból. Egy-két egyén már kilehelte a lelkét az elf szorító karmai között, de semmi több. Szóval lehetne tapasztaltabb gyilkos.*
-Mintegy tündérmese két szereplője. A szőke herceg meg a kis vörös leánykája. *köpne ki oldalra, de visszafogja magát, mégsem akarja teleköpködni a tündér otthonát sűrű nyálával.* -Elkapom a vöröskét, amíg te dolgozol és elintézem, hogy ne zavarjon.
*Mondjuk ezen kijelentés elég bátor. Egyáltalán nem biztos, hogy olyan kis ártatlan, szűz, szende lányról van szó. Lehet, hogy egy kardforgató némber.*
-Lehet, de nem most. Pihennünk kell.
*Are is kezd fáradni, főleg a folyamatos masszírozásba.*
-Ahogy akarod. Akkor szarok rá. *von vállat és cönget egy sort.* -Ígérem, ott leszek!
*Feltétlenül a haláltündér hullája fölött akar röhögni, amikor is bekövetkezik az elkerülhetetlen vég.*
-Idya, legalább magadat ne akard becsapni. Nagyon is érdekelnek a tanácsaim, csak lehet, hogy nem ilyen témákkal kapcsolatosan.
*Lassan elveszi kezeit a jéghideg bőrről és felemelkedik.*
-Örülhetsz, mert elteszem magam holnapra. *indul meg a kis szoba egyik sarka felé, majd lekuporodik a sarokba és mélyen fejébe húzza csuklyáját.*
-Reggelig ne zavarj! Sötét álmokat!
212. hozzászólás ezen a helyszínen: Lakónegyed
Üzenet elküldve: 2017-07-13 15:08:27
Üzenet elküldve: 2017-07-13 15:08:27
ÚJ
Rang: Tapasztalt játékos
IC üzenetek: 277
OOC üzenetek: 28
Játékstílus: Vakmerő
IC üzenetek: 277
OOC üzenetek: 28
Játékstílus: Vakmerő
//A Pokol kapuja//
-Tudod, hogy nem úgy értettem.
*Mennyivel könnyebb volt egyedül. Ha rossz napja van, vagy teljesen lefárad egy nyomorult nap végén, akkor még az ő agya sem jár olyan gyorsan, mint kéne. Are minden apró hibájába beleköt, és már rohadtul elege van belőle. Nyilván tisztában van a "sötétség szeretetével" és hogy hogyan viszonyul Sa'Tereth a híveihez, ezért is szeretne minél hamarabb találkozni vele, hogy alkut köthessenek. Nem is pazarolja az idejét meg az erejét arra, hogy magyarázkodjon, csak unottan bólogat a férfi szavaira.*
-Egy szóval sem mondtam, hogy elvetendő, csak nem okoz számomra akkora örömet, mint valaki megkínzása és kibelezése.
*Minden más eltörpül a vérontás gyönyöre mellett. A testi érintésekre sem vágyott soha igazán. Nem tagadhatja, hogy csodás érzés, de vágyat nem kelt benne. Amikor éppen úgy adódik, kihasználja az alkalmat, ami az esetek nagy részében a partner halálával végződtek.
Az orgyilkolás nem igazán izgatja Arét. Teljesen közömbösnek tűnik, mintha a mindennapjai része lenne, hogy néha eltesz egy-egy embert láb alól. Idya még akár ki is nézné belőle, de nem hiszi, hogy ezzel keresné a kenyerét.*
-Egy húsz év körüli, hosszú, szőke hajú ember férfi arcán csúnya heg. A partnere vörös, vállig érő hajú emberlány, magas, vékony.
*Diktálja monoton hangon az információkat.*
-Fél óra alatt a világot is megváltom.
*Morogja erőtlenül. Alig várja, hogy vége legyen a napnak, és aludhasson egy jót. Ne kelljen senkivel semmit beszélnie, ne kelljen gondolkodnia, csak feküdni és dögleni, mint egy ló.*
-Te csak ne aggódj értem! *Horkan fel.* Tisztában vagyok a keringési rendellenességekkel, és még semmilyen tünetet nem produkáltam a jéghideg bőrömön kívül. Nincsenek spontán ájulásaim, figyelemzavaraim, kihűléseim. Ha egyszer mégis belehalnék... *Megrántja a vállát, már amennyire férfi kezei és a póz engedi.* Majd mondhatod, hogy én megmondtam.
*Fel-felszisszen egy-egy erősebb mozdulatra, de nem ficánkol. Nyugton, és a lehető legcsendesebben tűri, hogy dolgozzanak rajta a markáns kezek.*
-Csináld csak!
*A hangok csupán teste ösztönös reakciói, de maga a fájdalom nem érdekli. Volt már sokkal rosszabban része, és tudja, hogy ez után már csak jobb lehet.*
-Biztosan tisztában vagy vele, hogy nem érdekelnek a tanácsaid. Akkor mi a fenének koptatod a szádat?
*Nem mérges vagy haragos, pusztán érdeklődik.*
-Tudod, hogy nem úgy értettem.
*Mennyivel könnyebb volt egyedül. Ha rossz napja van, vagy teljesen lefárad egy nyomorult nap végén, akkor még az ő agya sem jár olyan gyorsan, mint kéne. Are minden apró hibájába beleköt, és már rohadtul elege van belőle. Nyilván tisztában van a "sötétség szeretetével" és hogy hogyan viszonyul Sa'Tereth a híveihez, ezért is szeretne minél hamarabb találkozni vele, hogy alkut köthessenek. Nem is pazarolja az idejét meg az erejét arra, hogy magyarázkodjon, csak unottan bólogat a férfi szavaira.*
-Egy szóval sem mondtam, hogy elvetendő, csak nem okoz számomra akkora örömet, mint valaki megkínzása és kibelezése.
*Minden más eltörpül a vérontás gyönyöre mellett. A testi érintésekre sem vágyott soha igazán. Nem tagadhatja, hogy csodás érzés, de vágyat nem kelt benne. Amikor éppen úgy adódik, kihasználja az alkalmat, ami az esetek nagy részében a partner halálával végződtek.
Az orgyilkolás nem igazán izgatja Arét. Teljesen közömbösnek tűnik, mintha a mindennapjai része lenne, hogy néha eltesz egy-egy embert láb alól. Idya még akár ki is nézné belőle, de nem hiszi, hogy ezzel keresné a kenyerét.*
-Egy húsz év körüli, hosszú, szőke hajú ember férfi arcán csúnya heg. A partnere vörös, vállig érő hajú emberlány, magas, vékony.
*Diktálja monoton hangon az információkat.*
-Fél óra alatt a világot is megváltom.
*Morogja erőtlenül. Alig várja, hogy vége legyen a napnak, és aludhasson egy jót. Ne kelljen senkivel semmit beszélnie, ne kelljen gondolkodnia, csak feküdni és dögleni, mint egy ló.*
-Te csak ne aggódj értem! *Horkan fel.* Tisztában vagyok a keringési rendellenességekkel, és még semmilyen tünetet nem produkáltam a jéghideg bőrömön kívül. Nincsenek spontán ájulásaim, figyelemzavaraim, kihűléseim. Ha egyszer mégis belehalnék... *Megrántja a vállát, már amennyire férfi kezei és a póz engedi.* Majd mondhatod, hogy én megmondtam.
*Fel-felszisszen egy-egy erősebb mozdulatra, de nem ficánkol. Nyugton, és a lehető legcsendesebben tűri, hogy dolgozzanak rajta a markáns kezek.*
-Csináld csak!
*A hangok csupán teste ösztönös reakciói, de maga a fájdalom nem érdekli. Volt már sokkal rosszabban része, és tudja, hogy ez után már csak jobb lehet.*
-Biztosan tisztában vagy vele, hogy nem érdekelnek a tanácsaid. Akkor mi a fenének koptatod a szádat?
*Nem mérges vagy haragos, pusztán érdeklődik.*
211. hozzászólás ezen a helyszínen: Lakónegyed
Üzenet elküldve: 2017-07-13 09:20:15
Üzenet elküldve: 2017-07-13 09:20:15
ÚJ
Rang: Törölt felhasználó
IC üzenetek: 200
OOC üzenetek: 1
Játékstílus: Vakmerő
IC üzenetek: 200
OOC üzenetek: 1
Játékstílus: Vakmerő
//A Pokol kapuja//
-Sa'Tereth senkit sem szeret. *javítja ki Idya remélhetőleg hatalmas nyelvbotlását.* -Furcsa, hogy épp te említed ezt a két szót egy kontextusban. Lehetőséget ad, hogy jobb legyél az átlagnál és kiemelkedj a csőcselékből. De ne, engem ne szeressen! Használjon fel, hogy saját tanait kiterjessze. Legyek eszköz a kezében úgy, ahogyan ő is az lesz az én kezemben. Ez Sa'Tereth útja!
*Fontos, hogy hűek maradjunk a tanokhoz. Ott van az a szuka Eeyr, na ő szeretgesse meg babusgassa a híveit, de Sa'Tereth ne a szeretetével ajándékozza meg híveit, hanem a hatalmával! A sötét oldal pusztító, végtelen hatalmával!*
-Ismerős érzés. Mikor én kinyírtam azt a tetű Almart, engem is hatalmába kerített a könyörgés mámoros íze. A halál kapujának árnyékában a szemek és az arckifejezések magukért beszélnek. *vigyorog.* -De olykor az a forró éjszaka sem elvetendő. *von vállat, néha az is kell, talán még maguk az istenek is hódolnak hasonló élvezeteknek. Meglepő lenne mondjuk, de semmi sem lehetetlen.*
-Hmmm. *vakargatja meg állát.* -Hát, tőlem mehet. *mondja olyan természetesen, mintha ennél mi sem lenne egyszerűbb.* -Gondolom az információid ennél azért bővebbek. Mondd hát!
*Természetesen így Idya kénytelen lesz a jutalmát megosztani az elffel, vagy legalább egy részét odaadni neki, de ennyit igazán megér.*
-Fél óra igazán csekély idő egy remek munkáért. *simogatja meg picit Idya egoját. Vigyáz azért a szárnyakra, hogy ne törje vagy zúzza meg, de tényleg kicsit útban van, bár nem vészes.*
-Ennek azért ne örülj ennyire, drága. Súlyos keringési betegség lappanghat a háttérben, ami idejekorán elvihet. Kár lenne érted. *mondja sejtelmesen, mikor Idya felnyög.* -Nagy kár.
*Muszáj erősen dolgoznia, így a tündér kénytelen lesz elfogadni a pillanatnyi kellemetlenséget.*
-Maradj nyugton! Igyekszem óvatosnak lenni, de aligha fog sikerülni.
*Are sem annyira erős fickó, mégis érzi, hogy összetörhetné a tündért. Két tenyere szinte lapátnyi a kicsike háton.*
-Sovány vagy. Egyél rendesen, különben nem lesz mi energiát adjon.
-Sa'Tereth senkit sem szeret. *javítja ki Idya remélhetőleg hatalmas nyelvbotlását.* -Furcsa, hogy épp te említed ezt a két szót egy kontextusban. Lehetőséget ad, hogy jobb legyél az átlagnál és kiemelkedj a csőcselékből. De ne, engem ne szeressen! Használjon fel, hogy saját tanait kiterjessze. Legyek eszköz a kezében úgy, ahogyan ő is az lesz az én kezemben. Ez Sa'Tereth útja!
*Fontos, hogy hűek maradjunk a tanokhoz. Ott van az a szuka Eeyr, na ő szeretgesse meg babusgassa a híveit, de Sa'Tereth ne a szeretetével ajándékozza meg híveit, hanem a hatalmával! A sötét oldal pusztító, végtelen hatalmával!*
-Ismerős érzés. Mikor én kinyírtam azt a tetű Almart, engem is hatalmába kerített a könyörgés mámoros íze. A halál kapujának árnyékában a szemek és az arckifejezések magukért beszélnek. *vigyorog.* -De olykor az a forró éjszaka sem elvetendő. *von vállat, néha az is kell, talán még maguk az istenek is hódolnak hasonló élvezeteknek. Meglepő lenne mondjuk, de semmi sem lehetetlen.*
-Hmmm. *vakargatja meg állát.* -Hát, tőlem mehet. *mondja olyan természetesen, mintha ennél mi sem lenne egyszerűbb.* -Gondolom az információid ennél azért bővebbek. Mondd hát!
*Természetesen így Idya kénytelen lesz a jutalmát megosztani az elffel, vagy legalább egy részét odaadni neki, de ennyit igazán megér.*
-Fél óra igazán csekély idő egy remek munkáért. *simogatja meg picit Idya egoját. Vigyáz azért a szárnyakra, hogy ne törje vagy zúzza meg, de tényleg kicsit útban van, bár nem vészes.*
-Ennek azért ne örülj ennyire, drága. Súlyos keringési betegség lappanghat a háttérben, ami idejekorán elvihet. Kár lenne érted. *mondja sejtelmesen, mikor Idya felnyög.* -Nagy kár.
*Muszáj erősen dolgoznia, így a tündér kénytelen lesz elfogadni a pillanatnyi kellemetlenséget.*
-Maradj nyugton! Igyekszem óvatosnak lenni, de aligha fog sikerülni.
*Are sem annyira erős fickó, mégis érzi, hogy összetörhetné a tündért. Két tenyere szinte lapátnyi a kicsike háton.*
-Sovány vagy. Egyél rendesen, különben nem lesz mi energiát adjon.
210. hozzászólás ezen a helyszínen: Lakónegyed
Üzenet elküldve: 2017-07-12 21:10:36
Üzenet elküldve: 2017-07-12 21:10:36
ÚJ
Rang: Tapasztalt játékos
IC üzenetek: 277
OOC üzenetek: 28
Játékstílus: Vakmerő
IC üzenetek: 277
OOC üzenetek: 28
Játékstílus: Vakmerő
//A Pokol kapuja//
*Are végre kezdi reálisan látni a dolgokat. Éppen ezért nem örült a lány, mikor bekapcsolódott a beszélgetésükbe, mert attól félt, túl sokat fog kínálni Riennek, hogy magukhoz csábítsa. Annyit nem ér a feketeség, hogy feladják az elveiket.*
-Ha neki nem felelnek meg a feltételek, akkor két dolgot is a képébe mondhatok majd: nem vagy méltó Sa'Tereth szeretetére; és az ilyen kényes kislányok nem sokáig élnek.
*Valami hasonlót már a szegénynegyedben is a fejéhez vágott, akkor sikerült kizökkentenie a hisztiből, de nem ad neki több esélyt. A sötétség egyszer ad lehetőséget mindenkinek. Aki nem él vele, az soha nem is lesz rá méltó.*
-Még egy darabig...
*Dünnyögi az orra alatt. Ha szerencséje lesz, és ismét sikerül Lilith-tel találkoznia, akkor talán hamarosan a Sötétség Urához is elvezeti, akitől egy szívességet kérne a szolgálataiért cserébe.*
-Ó, dehogynem! *Jelenik meg egy vérfagyasztó vigyor az arcán.* Sok mindent kipróbáltam, valamit a közösség nyomására, valamit kíváncsiságból, és az évek alatt sikerült kitapasztalnom, mi is okoz nekem igazán örömöt. Nincs az a forró éjszaka vagy kiadós, ötfogásos vacsora, ami felülmúlhatja az áldozatok sikolyát és könyörgését.
*Amikor erről mesél, akkor látszik, milyen elmebajos tündérről is van szó. A szemeiben beteges, vágytól izzó fény csillan, őszinte imádat ül ki az arcára. Az egyetlen, ami igazán örömöt okoz neki ebben a kínkeserves, mocskos életben.*
-Az Úrnak mindig is jó volt a humora.
*Jegyzi meg mellékesen.*
-Felbéreltek, hogy tegyek el láb alól egy tolvajt. A csajt viszont életben kell hagyni, úgyhogy jól jöhet a segítség. Amíg én a férfival foglalkozom, de is elfoglalhatod magad.
*Neki aztán édes mindegy, hogy megkötözi vagy megerőszakolja, esetleg mindkettő, amíg távol tartja magát a sebhelyestől, és nem kezd el hősködni. Nagyban megkönnyítené a munkáját.*
-Tudom. *Vigyorodik el.* De lehet nem ártana valami egyszerűbb mintát kitalálni, mert ez majdnem fél órába telik megcsinálni. Csak hát nehéz egyetlen színnel olyat, ami teljesen elfedi az arcvonalakat.
*De mint mindent, ezt is meg fogja oldali, csak jelenleg nincs abban az állapotban, hogy ezen gondolkodhasson.
A férfi szavait követve elfoglalja a helyét előtte. Minden egyes mozdulatnál érzi, hogy megfeszülnek az izmai. Alig várja, hogy kidolgozza belőle a csomókat. Ahogy a gerincén végigfut a keze, lesunyja szárnyait, nehogy hozzáérjenek az érdes ujjak.*
-Ez mér csak ilyen, ha nem folyik a tündér testében vér, mi melegíthetné. *Természetesen benne is áramlik a forró, vörös vér, mint mindenki már testében, de ettől a hűvös bőrtől is különlegesnek érezheti magát.* Au... érzem.
*Önkéntelenül is felnyög, ahogy az erős ujjak dolgoznak a hátán.*
*Are végre kezdi reálisan látni a dolgokat. Éppen ezért nem örült a lány, mikor bekapcsolódott a beszélgetésükbe, mert attól félt, túl sokat fog kínálni Riennek, hogy magukhoz csábítsa. Annyit nem ér a feketeség, hogy feladják az elveiket.*
-Ha neki nem felelnek meg a feltételek, akkor két dolgot is a képébe mondhatok majd: nem vagy méltó Sa'Tereth szeretetére; és az ilyen kényes kislányok nem sokáig élnek.
*Valami hasonlót már a szegénynegyedben is a fejéhez vágott, akkor sikerült kizökkentenie a hisztiből, de nem ad neki több esélyt. A sötétség egyszer ad lehetőséget mindenkinek. Aki nem él vele, az soha nem is lesz rá méltó.*
-Még egy darabig...
*Dünnyögi az orra alatt. Ha szerencséje lesz, és ismét sikerül Lilith-tel találkoznia, akkor talán hamarosan a Sötétség Urához is elvezeti, akitől egy szívességet kérne a szolgálataiért cserébe.*
-Ó, dehogynem! *Jelenik meg egy vérfagyasztó vigyor az arcán.* Sok mindent kipróbáltam, valamit a közösség nyomására, valamit kíváncsiságból, és az évek alatt sikerült kitapasztalnom, mi is okoz nekem igazán örömöt. Nincs az a forró éjszaka vagy kiadós, ötfogásos vacsora, ami felülmúlhatja az áldozatok sikolyát és könyörgését.
*Amikor erről mesél, akkor látszik, milyen elmebajos tündérről is van szó. A szemeiben beteges, vágytól izzó fény csillan, őszinte imádat ül ki az arcára. Az egyetlen, ami igazán örömöt okoz neki ebben a kínkeserves, mocskos életben.*
-Az Úrnak mindig is jó volt a humora.
*Jegyzi meg mellékesen.*
-Felbéreltek, hogy tegyek el láb alól egy tolvajt. A csajt viszont életben kell hagyni, úgyhogy jól jöhet a segítség. Amíg én a férfival foglalkozom, de is elfoglalhatod magad.
*Neki aztán édes mindegy, hogy megkötözi vagy megerőszakolja, esetleg mindkettő, amíg távol tartja magát a sebhelyestől, és nem kezd el hősködni. Nagyban megkönnyítené a munkáját.*
-Tudom. *Vigyorodik el.* De lehet nem ártana valami egyszerűbb mintát kitalálni, mert ez majdnem fél órába telik megcsinálni. Csak hát nehéz egyetlen színnel olyat, ami teljesen elfedi az arcvonalakat.
*De mint mindent, ezt is meg fogja oldali, csak jelenleg nincs abban az állapotban, hogy ezen gondolkodhasson.
A férfi szavait követve elfoglalja a helyét előtte. Minden egyes mozdulatnál érzi, hogy megfeszülnek az izmai. Alig várja, hogy kidolgozza belőle a csomókat. Ahogy a gerincén végigfut a keze, lesunyja szárnyait, nehogy hozzáérjenek az érdes ujjak.*
-Ez mér csak ilyen, ha nem folyik a tündér testében vér, mi melegíthetné. *Természetesen benne is áramlik a forró, vörös vér, mint mindenki már testében, de ettől a hűvös bőrtől is különlegesnek érezheti magát.* Au... érzem.
*Önkéntelenül is felnyög, ahogy az erős ujjak dolgoznak a hátán.*
209. hozzászólás ezen a helyszínen: Lakónegyed
Üzenet elküldve: 2017-07-12 16:20:09
Üzenet elküldve: 2017-07-12 16:20:09
ÚJ
Rang: Törölt felhasználó
IC üzenetek: 200
OOC üzenetek: 1
Játékstílus: Vakmerő
IC üzenetek: 200
OOC üzenetek: 1
Játékstílus: Vakmerő
//A Pokol kapuja//
-Abban, hogy szörnyűek vagyunk, nem is tévedne. *mosolyog és hümmög egyet.* -De amúgy igen, igazad van. Ez neki kegy, nem nekünk. A sötétség pedig sosem kér, csupán felajánl, de azt is csak egyszer.
*Jelen esetben a sötétség megtestesítői Are és Idya ugyebár. Két különböző, mégis oly sok mindenben hasonlító egyén.*
-Az. *bólint fintorogva. A szerelem a másik dolog a szabadságon kívül, ami az emberiség legnagyobb hazugsága! Még hogy szerelem! Cöh. Alapból a "házas" szó is az anyagiasságra utal, így a szerelem szó értelmét veszíti. A kisfiúk és kislányok nyálas-taknyos förmedvénye.*
-Mind viseljük ezt a keresztet.
*Are mondjuk jobban, mert ő időnként bizony szívesen felpróbálna néhány szajhát. Férfiból van, azt pedig nem lehet csak úgy, egyik napról a másikra megcáfolni.*
-Nincs ebben semmiféle rendellenes betegség. Még soha nem kóstoltál bele a jóba, így nincs tudomásod róla. Ilyen egyszerű. Viszont erős vagy, amiért felülemelkedsz a szükségleteid felett.
*A köd és a homály hallomásból is nagyszerű, hiszen így még inkább képesek elbújni, eltűnni. Sőt, ha nagy mágus lenne az elf, akkor még az ajtót is eltüntethetné, hogy azt higgyék, be van falazva az egész raktár.*
-Nem probléma. *legyint.* -Mi ketten innentől fogva úgyis elválaszthatatlanok vagyunk. Biztos Sa'Tereth akarja így... *futtatja végig tekintetét, mintha a Nagyúr itt lenne és hallaná.* -Elkísérlek. *jelenti ki.* -Mi az alkalom?
*Tulajdonképpen a nagy semmi is megteszi. Ha kell az elf elalszik a csupasz földön, nem ez lenne az első eset. Aludt már vérben, sárban, hóban, szóval ez még a jobbik eset.*
-Meg kell hagyni, jól áll neked a festett arc. Ez az elmaszkírozás még jól jöhet a későbbiekben.
*Ettől függetlenül Idya "eredeti" formája jobban tetszik neki, elvégre is az fogta meg igazán.*
-Akkor üljünk le először. Aztán meg majd lefekszel, én meg melléd térdelek.
*Amint felveszik a pózt, mindkét tenyerét hozzátapasztja a haláltündér bőréhez. Kirázza a hideg. Are keze kellemesen meleg, ami találkozik a hideg bőrrel. Majd ujjai végével érzéssel kezd masszírozni. Előbb a nyakrészt, végig a csigolyák mentén a gerincet, aztán a lapockát. Lassan, érzéssel, de határozottan dolgozik. Ezt a mozdulatsort ismétli újra és újra.*
-Jég hideg vagy. És totál be van állva a hátad. Csomók mindenfelé. *tapintja ki a csomószerű képződményeket és erősebben megnyomja az egyiket.* -Érzed ezt? Ezekkel vagy tele. Szerencsére jó kezekben vagy.
-Abban, hogy szörnyűek vagyunk, nem is tévedne. *mosolyog és hümmög egyet.* -De amúgy igen, igazad van. Ez neki kegy, nem nekünk. A sötétség pedig sosem kér, csupán felajánl, de azt is csak egyszer.
*Jelen esetben a sötétség megtestesítői Are és Idya ugyebár. Két különböző, mégis oly sok mindenben hasonlító egyén.*
-Az. *bólint fintorogva. A szerelem a másik dolog a szabadságon kívül, ami az emberiség legnagyobb hazugsága! Még hogy szerelem! Cöh. Alapból a "házas" szó is az anyagiasságra utal, így a szerelem szó értelmét veszíti. A kisfiúk és kislányok nyálas-taknyos förmedvénye.*
-Mind viseljük ezt a keresztet.
*Are mondjuk jobban, mert ő időnként bizony szívesen felpróbálna néhány szajhát. Férfiból van, azt pedig nem lehet csak úgy, egyik napról a másikra megcáfolni.*
-Nincs ebben semmiféle rendellenes betegség. Még soha nem kóstoltál bele a jóba, így nincs tudomásod róla. Ilyen egyszerű. Viszont erős vagy, amiért felülemelkedsz a szükségleteid felett.
*A köd és a homály hallomásból is nagyszerű, hiszen így még inkább képesek elbújni, eltűnni. Sőt, ha nagy mágus lenne az elf, akkor még az ajtót is eltüntethetné, hogy azt higgyék, be van falazva az egész raktár.*
-Nem probléma. *legyint.* -Mi ketten innentől fogva úgyis elválaszthatatlanok vagyunk. Biztos Sa'Tereth akarja így... *futtatja végig tekintetét, mintha a Nagyúr itt lenne és hallaná.* -Elkísérlek. *jelenti ki.* -Mi az alkalom?
*Tulajdonképpen a nagy semmi is megteszi. Ha kell az elf elalszik a csupasz földön, nem ez lenne az első eset. Aludt már vérben, sárban, hóban, szóval ez még a jobbik eset.*
-Meg kell hagyni, jól áll neked a festett arc. Ez az elmaszkírozás még jól jöhet a későbbiekben.
*Ettől függetlenül Idya "eredeti" formája jobban tetszik neki, elvégre is az fogta meg igazán.*
-Akkor üljünk le először. Aztán meg majd lefekszel, én meg melléd térdelek.
*Amint felveszik a pózt, mindkét tenyerét hozzátapasztja a haláltündér bőréhez. Kirázza a hideg. Are keze kellemesen meleg, ami találkozik a hideg bőrrel. Majd ujjai végével érzéssel kezd masszírozni. Előbb a nyakrészt, végig a csigolyák mentén a gerincet, aztán a lapockát. Lassan, érzéssel, de határozottan dolgozik. Ezt a mozdulatsort ismétli újra és újra.*
-Jég hideg vagy. És totál be van állva a hátad. Csomók mindenfelé. *tapintja ki a csomószerű képződményeket és erősebben megnyomja az egyiket.* -Érzed ezt? Ezekkel vagy tele. Szerencsére jó kezekben vagy.
208. hozzászólás ezen a helyszínen: Lakónegyed
Üzenet elküldve: 2017-07-12 15:47:22
Üzenet elküldve: 2017-07-12 15:47:22
ÚJ
Rang: Tapasztalt játékos
IC üzenetek: 277
OOC üzenetek: 28
Játékstílus: Vakmerő
IC üzenetek: 277
OOC üzenetek: 28
Játékstílus: Vakmerő
//A Pokol kapuja//
*Túl fáradt ahhoz, hogy vitába szálljon, amúgy sem lenne semmi értelme. Ő tisztában van vele, hogy igaza van, Are meg túl makacs, hogy ezt elfogadja. Egy lemondó legyintéssel elintézi a beszélgetést.*
-Rien különleges, de ha nincs annyi sütnivalója, hogy magától jöjjön rá, hogy ránk van szüksége, akkor nekünk nincs rá. Menjen csak a drágalátos gyerekkori barátjához picsogni, hogy milyen szörnyű alakok vagyunk! Engem nem zavar, csak akkor ne kerüljön többet a szemem elé.
*Ő ugyan nem fogja törni magát azért, hogy egy értetlen, buta libát maga mellé édesgessen. Ha nem akar velük közösködni, az csak annyit jelenhet, hogy nem fogja fel, mekkora lehetőség lenne ez a számára, az ő érdeke, hogy Idyáékkal legyen.*
-Amennyit hallottunk Clionról, nem lehet egy észlény, csak egy mindent túlaggógós srác, aki odáig van a lányért, és el akarja játszani a szőke herceget. Gyomorforgató.
*Grimaszol undorodva. Nincs annál megalázóbb egy ember számára, mikor a szerelem hatására elveszíti az ép eszét, és mindenféle őrültségre képes csak azért, hogy szíve választottja elfogadja őt. Szánalmas.*
-Valami biztosan van bennem is, ez a halandóság átka. *Rázza a fejét megadóan. Ez alól ő sem lehet kivétel.* De nekem szerencsém van. Sokkal jobban tudom kontrollálni az érzéseimet, mint a legtöbb... egészséges lény. Végül is tekinthetjük betegségnek. Egy ritka, és csodálatos betegség.
*Nem tartja magát betegnek, inkább egy fejlettebb, értelmesebb lény, akit valamivel kevesebb béklyó láncol a földhöz. A szárnyak taperolásán hamar túlteszi magát a férfi, ami egy hálás dolog. Se beszélni, se gondolkodni, de még kötekedni sincs ereje. A maradék pár sarkot néma csendben teszik meg.*
-Szeretem, mert csendes és hangulatos. Éjszakánként a tengerről jövő köd lepi el a környéket, jótékony homályba borítva mindent.
*Már legalább egy hatja itt lakik, de még csak egyszer volt szerencséje megcsodálni a tetszetős látványt.*
-Örülök, ha tetszik. *Mintha foglalkozna ilyen jelentéktelen dolgokkal. A vicces megjegyzést csak egy unott tekintettel díjazza. Nincs olyan hangulatban, hogy akár egy rossz szót is pazaroljon a száraz humorára.* Egyetlen kulcs van a lakathoz, nem is tervezek csináltatni, úgyhogy kénytelen leszel alkalmazkodni hozzám. Holnap például korán kelek, mert el kell mennem Anomra megkeresni két embert.
*Hogy a mágus hogyan oldja meg a bejutását, az már nem érdekli. Nem tudja, mikor ér vissza, úgyhogy vagy vele jön, vagy türelmesen várakozik majd az ajtó előtt.*
-Nem nagyon van még semmi. Csak ez a pár kacat, amit az előző tulaj itt hagyott. *Rúg bele az egyik kapafejbe a földön.* Meg az én cuccaim. Ám mielőtt bármi.
*A táskáját a földre dobva kihalássza belőle a vizes kulacsot, és az arcába borítja a maradék tartalmát. A festék fekete könnyként folyik végig a bőrén, összefestve a nyakát, a sötét sálat és a hasát is. Egy ronggyal ledörzsöli a tintát az arcáról, áttörli a testét. Néhány perc, és visszanyeri eredeti külsejét: seszínű szemek, közömbös arc.*
-Na, így mindjárt jobb. Szóval... *Tér vissza a méretbeli problémákra.* Mint láthatod, nem nagyon van semmi, amire felülhetek. Konkrétan nincs. Vagy mindketten leülünk a földre, így nem lesz nagy a különbség, csak a szárnyaim lehetnek útban. Esetleg lefekszem, és te mellém ülsz, térdelsz, amit akarsz.
*Most kivételes Arére van bízva a döntés, Idya csak egy kiadós hát- és vállmasszást szeretne.*
*Túl fáradt ahhoz, hogy vitába szálljon, amúgy sem lenne semmi értelme. Ő tisztában van vele, hogy igaza van, Are meg túl makacs, hogy ezt elfogadja. Egy lemondó legyintéssel elintézi a beszélgetést.*
-Rien különleges, de ha nincs annyi sütnivalója, hogy magától jöjjön rá, hogy ránk van szüksége, akkor nekünk nincs rá. Menjen csak a drágalátos gyerekkori barátjához picsogni, hogy milyen szörnyű alakok vagyunk! Engem nem zavar, csak akkor ne kerüljön többet a szemem elé.
*Ő ugyan nem fogja törni magát azért, hogy egy értetlen, buta libát maga mellé édesgessen. Ha nem akar velük közösködni, az csak annyit jelenhet, hogy nem fogja fel, mekkora lehetőség lenne ez a számára, az ő érdeke, hogy Idyáékkal legyen.*
-Amennyit hallottunk Clionról, nem lehet egy észlény, csak egy mindent túlaggógós srác, aki odáig van a lányért, és el akarja játszani a szőke herceget. Gyomorforgató.
*Grimaszol undorodva. Nincs annál megalázóbb egy ember számára, mikor a szerelem hatására elveszíti az ép eszét, és mindenféle őrültségre képes csak azért, hogy szíve választottja elfogadja őt. Szánalmas.*
-Valami biztosan van bennem is, ez a halandóság átka. *Rázza a fejét megadóan. Ez alól ő sem lehet kivétel.* De nekem szerencsém van. Sokkal jobban tudom kontrollálni az érzéseimet, mint a legtöbb... egészséges lény. Végül is tekinthetjük betegségnek. Egy ritka, és csodálatos betegség.
*Nem tartja magát betegnek, inkább egy fejlettebb, értelmesebb lény, akit valamivel kevesebb béklyó láncol a földhöz. A szárnyak taperolásán hamar túlteszi magát a férfi, ami egy hálás dolog. Se beszélni, se gondolkodni, de még kötekedni sincs ereje. A maradék pár sarkot néma csendben teszik meg.*
-Szeretem, mert csendes és hangulatos. Éjszakánként a tengerről jövő köd lepi el a környéket, jótékony homályba borítva mindent.
*Már legalább egy hatja itt lakik, de még csak egyszer volt szerencséje megcsodálni a tetszetős látványt.*
-Örülök, ha tetszik. *Mintha foglalkozna ilyen jelentéktelen dolgokkal. A vicces megjegyzést csak egy unott tekintettel díjazza. Nincs olyan hangulatban, hogy akár egy rossz szót is pazaroljon a száraz humorára.* Egyetlen kulcs van a lakathoz, nem is tervezek csináltatni, úgyhogy kénytelen leszel alkalmazkodni hozzám. Holnap például korán kelek, mert el kell mennem Anomra megkeresni két embert.
*Hogy a mágus hogyan oldja meg a bejutását, az már nem érdekli. Nem tudja, mikor ér vissza, úgyhogy vagy vele jön, vagy türelmesen várakozik majd az ajtó előtt.*
-Nem nagyon van még semmi. Csak ez a pár kacat, amit az előző tulaj itt hagyott. *Rúg bele az egyik kapafejbe a földön.* Meg az én cuccaim. Ám mielőtt bármi.
*A táskáját a földre dobva kihalássza belőle a vizes kulacsot, és az arcába borítja a maradék tartalmát. A festék fekete könnyként folyik végig a bőrén, összefestve a nyakát, a sötét sálat és a hasát is. Egy ronggyal ledörzsöli a tintát az arcáról, áttörli a testét. Néhány perc, és visszanyeri eredeti külsejét: seszínű szemek, közömbös arc.*
-Na, így mindjárt jobb. Szóval... *Tér vissza a méretbeli problémákra.* Mint láthatod, nem nagyon van semmi, amire felülhetek. Konkrétan nincs. Vagy mindketten leülünk a földre, így nem lesz nagy a különbség, csak a szárnyaim lehetnek útban. Esetleg lefekszem, és te mellém ülsz, térdelsz, amit akarsz.
*Most kivételes Arére van bízva a döntés, Idya csak egy kiadós hát- és vállmasszást szeretne.*
207. hozzászólás ezen a helyszínen: Lakónegyed
Üzenet elküldve: 2017-07-12 08:40:45
Üzenet elküldve: 2017-07-12 08:40:45
ÚJ
Rang: Törölt felhasználó
IC üzenetek: 200
OOC üzenetek: 1
Játékstílus: Vakmerő
IC üzenetek: 200
OOC üzenetek: 1
Játékstílus: Vakmerő
//A Pokol kapuja//
*Bólint egyet Idya szavaira. Ő maga sem rajong a tömegért, ami viselkedésén is meglátszódott. Nem tehet róla, így született, azonban szépen visszavezethető gyermekkoráig ennek a miértje.*
-Sokkal jobban, mint Rien? Ne hasonlíts egy taknyos kis fruskához, aki azért, mert megölt valamit mindjárt sötétebbnek képzeli magát, mint Sa'Tereth Nagyúr! Ha nem vetted volna észre kedvesem, éppen csábítottam magunkhoz, semmint löktem. *mondja szájhúzva. Fogalma sincs, hogy Idya hová tette a fülét, de biztosan nem volt a fején, mert akkor nem beszélni elképesztő butaságot. A fenyegetésén viszont elmosolyodik, lám mindig képes hozni formáját a haláltündér, és ez tetszik neki. Néha kissé uncsi, kiszámítható és egysíkú, de tetszetős.*
-Nem tetszik nekem ez a Clion. Ha ő áll közénk és Rien közé, akkor kénytelenek leszünk kiiktatni az ipsét. Vagy elérjük, hogy ő is behódoljon nekünk.
*Ezt a részt inkább a tündérre bízza.* -Mindenkiben benne van. Még benned is, csak nem ébresztették fel. Ugyanakkor igazat kell adjak neked a korábbiakkal kapcsolatban. Ha leküzdöd a gyarló, halandói késztetéseidet, felülemelkedhetsz önmagadon.
*Mondjuk időnként így is le kell ereszteni a fáradt gőzt, csak nem mindegy, hogy az egyén mennyire képes koordinálni ezeket.*
-Még soha. *csóválja meg fejét.* -Különös anyag. Talán jobb lesz, ha hanyagoljuk, mert még a végén több kár lesz, mint haszon.
*Sosem szeretne szárnyakat a hátára, na persze Idyanak ez nem választás kérdése volt, hanem a természet adta ajándékba.
A kicsi poén kapiskálja a dolgokat. Noha ez nem meglepő, hiszen megvan a magához való esze még akkor is, ha csak egy tündér. Mindent a saját hatalma növelésére, megszilárdítására és kiterjesztésére tesz. Az út során pedig szüksége van eszközökre, de ez fordítva is igaz. Ez Sa'Tereth útja. A pusztítás útja, ahol a hatalom egy, vagy kettő kézbe összpontosul és sűrűsödik. A vágy, kapzsiság és éhség, sóvárgás ezért a hatalomért a többiek életébe kerül. Hiszen ki a nyavalya akarná megosztani? Are legfeljebb egy valakit tartana maga mellett a sötétség trónján ücsörögve. Lehet, hogy Idyat. Jelen esetben egészen biztos. Több köti hozzá, mint bárki máshoz ehhez az átkozott világban. Ámbár az út még hosszú és sok minden történhet addig.
Kissé meglepődik a hátnyomkodás lehetőségén. Mivel Idya nem az a típus, aki ennyire közel engedne bárkit is magához, így igazi kegy, hogy érintheti majd. Egyben erős jelzésértékkel bír, hogy mennyire is jó kettejük kapcsolata ahhoz képest, hogy sokszor fenyegetik meg csesztetik egymást.*
-Szívesen megnyomkodlak.
*Köpenye tehát rajta marad. Imádja ezt a göncöt, mióta Abogr mester megbűvölte. Nem fázik benne, kellemesen meleget biztosít számára a ruha.*
-Jó környék. *jegyzi meg menet közben.* -Emlékeztet arra a Wegtoreni pöcegödörre, ahol meghúztam magam.
*Akkor volt ez, mikor felszabadult a rabszolgaságból. Nincstelen volt, alultáplált és gyönge. De eltökélt! Roppant eltökélt! Végül az óriások mellett kikupálódott kicsit.*
-Kívülről sem rossz. *néz végig a raktárépületen.* -Vannak itt ennél rosszabbak is. *nézi a többi raktárat, ólat, házikót.*
-Köszönöm.
*Valóban nem nagy, csupán egy nagyobbfajta szoba az egész, persze attól függ, hogy kinek mekkora a kicsit és honnan kezdődik a nagy.*
-Menedéknek első osztályú. *bólogat elismerően. Nem kell kegyes füllentéshez folyamodnia, tényleg elégedett.* -Még kell bele pár apró kiegészítő, és otthonos lesz. Szóval mától ez az én menedékem is. *pillant mosolyogva a tündérre.* -Maga a tudat, hogy van egy menedék, sokkalta kellemesebb. Lányokat felhozhatok? *kérdezi, majd mielőtt Idya bármit is szólna, legyint egyet.* -Nyugi, csak vicceltem. Nem szándékozom ilyesmit tenni. Na akkor. *tördeli meg kicsit az ujjait, amik egészen hangosan ropognak.*
-Helyezkedj el, hogy megmasszírozhassam a hátadat. Jó lenne, ha ráülnél valamire, ne kelljen akkorát hajoljak.
*Bólint egyet Idya szavaira. Ő maga sem rajong a tömegért, ami viselkedésén is meglátszódott. Nem tehet róla, így született, azonban szépen visszavezethető gyermekkoráig ennek a miértje.*
-Sokkal jobban, mint Rien? Ne hasonlíts egy taknyos kis fruskához, aki azért, mert megölt valamit mindjárt sötétebbnek képzeli magát, mint Sa'Tereth Nagyúr! Ha nem vetted volna észre kedvesem, éppen csábítottam magunkhoz, semmint löktem. *mondja szájhúzva. Fogalma sincs, hogy Idya hová tette a fülét, de biztosan nem volt a fején, mert akkor nem beszélni elképesztő butaságot. A fenyegetésén viszont elmosolyodik, lám mindig képes hozni formáját a haláltündér, és ez tetszik neki. Néha kissé uncsi, kiszámítható és egysíkú, de tetszetős.*
-Nem tetszik nekem ez a Clion. Ha ő áll közénk és Rien közé, akkor kénytelenek leszünk kiiktatni az ipsét. Vagy elérjük, hogy ő is behódoljon nekünk.
*Ezt a részt inkább a tündérre bízza.* -Mindenkiben benne van. Még benned is, csak nem ébresztették fel. Ugyanakkor igazat kell adjak neked a korábbiakkal kapcsolatban. Ha leküzdöd a gyarló, halandói késztetéseidet, felülemelkedhetsz önmagadon.
*Mondjuk időnként így is le kell ereszteni a fáradt gőzt, csak nem mindegy, hogy az egyén mennyire képes koordinálni ezeket.*
-Még soha. *csóválja meg fejét.* -Különös anyag. Talán jobb lesz, ha hanyagoljuk, mert még a végén több kár lesz, mint haszon.
*Sosem szeretne szárnyakat a hátára, na persze Idyanak ez nem választás kérdése volt, hanem a természet adta ajándékba.
A kicsi poén kapiskálja a dolgokat. Noha ez nem meglepő, hiszen megvan a magához való esze még akkor is, ha csak egy tündér. Mindent a saját hatalma növelésére, megszilárdítására és kiterjesztésére tesz. Az út során pedig szüksége van eszközökre, de ez fordítva is igaz. Ez Sa'Tereth útja. A pusztítás útja, ahol a hatalom egy, vagy kettő kézbe összpontosul és sűrűsödik. A vágy, kapzsiság és éhség, sóvárgás ezért a hatalomért a többiek életébe kerül. Hiszen ki a nyavalya akarná megosztani? Are legfeljebb egy valakit tartana maga mellett a sötétség trónján ücsörögve. Lehet, hogy Idyat. Jelen esetben egészen biztos. Több köti hozzá, mint bárki máshoz ehhez az átkozott világban. Ámbár az út még hosszú és sok minden történhet addig.
Kissé meglepődik a hátnyomkodás lehetőségén. Mivel Idya nem az a típus, aki ennyire közel engedne bárkit is magához, így igazi kegy, hogy érintheti majd. Egyben erős jelzésértékkel bír, hogy mennyire is jó kettejük kapcsolata ahhoz képest, hogy sokszor fenyegetik meg csesztetik egymást.*
-Szívesen megnyomkodlak.
*Köpenye tehát rajta marad. Imádja ezt a göncöt, mióta Abogr mester megbűvölte. Nem fázik benne, kellemesen meleget biztosít számára a ruha.*
-Jó környék. *jegyzi meg menet közben.* -Emlékeztet arra a Wegtoreni pöcegödörre, ahol meghúztam magam.
*Akkor volt ez, mikor felszabadult a rabszolgaságból. Nincstelen volt, alultáplált és gyönge. De eltökélt! Roppant eltökélt! Végül az óriások mellett kikupálódott kicsit.*
-Kívülről sem rossz. *néz végig a raktárépületen.* -Vannak itt ennél rosszabbak is. *nézi a többi raktárat, ólat, házikót.*
-Köszönöm.
*Valóban nem nagy, csupán egy nagyobbfajta szoba az egész, persze attól függ, hogy kinek mekkora a kicsit és honnan kezdődik a nagy.*
-Menedéknek első osztályú. *bólogat elismerően. Nem kell kegyes füllentéshez folyamodnia, tényleg elégedett.* -Még kell bele pár apró kiegészítő, és otthonos lesz. Szóval mától ez az én menedékem is. *pillant mosolyogva a tündérre.* -Maga a tudat, hogy van egy menedék, sokkalta kellemesebb. Lányokat felhozhatok? *kérdezi, majd mielőtt Idya bármit is szólna, legyint egyet.* -Nyugi, csak vicceltem. Nem szándékozom ilyesmit tenni. Na akkor. *tördeli meg kicsit az ujjait, amik egészen hangosan ropognak.*
-Helyezkedj el, hogy megmasszírozhassam a hátadat. Jó lenne, ha ráülnél valamire, ne kelljen akkorát hajoljak.
206. hozzászólás ezen a helyszínen: Lakónegyed
Üzenet elküldve: 2017-07-11 17:47:14
Üzenet elküldve: 2017-07-11 17:47:14
ÚJ
Rang: Tapasztalt játékos
IC üzenetek: 277
OOC üzenetek: 28
Játékstílus: Vakmerő
IC üzenetek: 277
OOC üzenetek: 28
Játékstílus: Vakmerő
//A Pokol kapuja//
*Mindenki szétszéledt, ők is mennek a dolgukra. Ahogy kattan maradnak, mindketten sokkal természetesebben viselkednek. Idya arcáról lehervad az erőltetetten kedves mosoly, amivel meggyőzte a vendégeit, hogy feküdjenek a tű alá, és mintha Are is fesztelenebb lenne. A mogorva, csendes, visszahúzódó jellemből ismét azzá a beszédes, akadékoskodó alakká változik, akit a lány megismert.*
-Utálom a tömeget, de ilyen az üzlet. El kell viselnem másokat, hogy azok fizessenek nekem.
*Szívből gyűlöli, ha egyetlen lénynél többen vannak körülötte, de az élet néha megköveteli, hogy szemet hunyjon e felett az apró problémája felett.*
-Ne kezd már te is! *Morran fel. Nem is hiányolta annyira az akadékoskodását, maradhatott volna csendben.* Azt hittem te sokkal jobban kezeled az efféle udvariassági hóbortokat. Amiről beszéltem Riennel az csak kettőnkre tartozik. De beleszóltál, lelked rajta, de akkor ne szívd mellre, ha lecsitítalak. Bonyolult jellem, nekem viszont szükségem van rá. Hűséges, behódoló típus, aki Sa'Tereth-hez is közel áll. Tökéletes a számomra. De ha elijeszted, és miattad nem lesz hajlandó velem kompromisszumot kötni, kivágom a nyelved, és letuszkolom a torkodon. Rien... *Mi is lenne a megfelelő szó. A manipulálható nem fedi le a teljes igazságot, az érzékeny pedig kicsit túl erős.* Nehéz eset. Amíg nem ismered, ne próbáld semmiről se meggyőzni. Felesleges. Elveszett gyereknek tűnik, de sokkal több van benne, mint amit most mutatott neked. Nem is olyan rég volt szerencsém egy egész éjszakán át beszélgetni vele. Nem az a fajta, akit szép szavakkal és ígérettel meg lehet győzni. Sokkal nagyobb hatással van rá, ha leüvöltöd fejét, és megmondod neki, hogy hülyeség, amit csinált. Most csak azért voltam vele finom, mert úgy tűnik, ez a Clion nagyon a kisujja köré csavarta. Ő is ugyanolyan nő, mint a többi.
*Nem bírnak parancsolni a vágyaiknak. Remélhetőleg ezzel le is zárták a beszélgetést, és Are nem fog tovább lovagolni a témán. Idya is túl fáradt már ahhoz, hogy messzemenő magyarázkodásba kezdjen.
Egy sötét sarokba visszahúzódva levetkőzik, hatalmas, vékony szárnyai kiszabadulnak, a sálat pedig maga köré tekeri.*
-Érintettél te már meg tündérszárnyat? *Nem valószínű.* Egy leheletvékony, fátyolszerű hártya, amiben erek és idegek sokasága fut. Nem lehet igazán megmasszírozni. *Mutató és hüvelyujja közé csippenti a szárnya egyik csücskét.* Mintha egy selymet dörzsölgetnél az ujjaid között.
*Pedig ha nem lenne ilyen érzékeny, talán még hagyná is. A férfival teljesen más viszonyban van, mint... igazából mint bárki mással. Egy hataloméhes, akaratos embernek ismeri, bármit is tesz, az csak a saját érdekében teszi, és ez tetszik neki. Senki sem álmodhatna ennél nagyobb kegyről. Esetlen bolond vágyat pedig még nem látott a szemeiben csillanni, ami azt jelenti, egyszerű, földi igények nem befolyásolják a döntéseit. Reméli, nem kell csalódnia benne, és akkor tényleg tökéletesen meglesznek.*
-De ha már ilyen lelkes vagy, a hátamat majd megnyomkodhatnád kicsit. Holnap lesz egy kis dolgom, nem lenne szerencsés, ha izomlázzal mennék intézkedni.
*Még most is érzi, ahogy az oldala és a háta húzódik, mintha még mindig tartania kéne magát. Az izmai képtelenek elernyedni.*
-Nem kell, mindjárt ott vagyunk.
*Inti le, majd lefordul a főutcáról egy szűk, mocskos sikátorba. Egy jobbos, két balos kanyar, és elérik a lakónegyed egy nyugodtabb, talán a többinél is lepukkantabb környékét. Raktárak, ólak és kisebb lakóházak húzódnak az utca mentén.*
-Ez lenne az. *Torpan meg egy apró deszkaépület előtt.* Belülről sokkal lakályosabb ám.
*Vigyorodik el, majd előhalássza a kulcsokat, hogy kinyissa a lakatot. Amint az lekerül, a láncot leakasztja a zárról, és feltárul az alig egyszobányi beltér.*
-Menj csak!
*Inti be a mágust. Mielőtt ő is bemenne, körbetekint az utcán, hogy nincs-e senki a környéken, aki láthatta őket, de mivel nem lát senkit, ő is bemegy. A láncot és a lakatot az ajtó mellé akasztja egy szögre, belülről egy deszkával reteszeli el.*
-Na, hogy tetszik?
*Mindenki szétszéledt, ők is mennek a dolgukra. Ahogy kattan maradnak, mindketten sokkal természetesebben viselkednek. Idya arcáról lehervad az erőltetetten kedves mosoly, amivel meggyőzte a vendégeit, hogy feküdjenek a tű alá, és mintha Are is fesztelenebb lenne. A mogorva, csendes, visszahúzódó jellemből ismét azzá a beszédes, akadékoskodó alakká változik, akit a lány megismert.*
-Utálom a tömeget, de ilyen az üzlet. El kell viselnem másokat, hogy azok fizessenek nekem.
*Szívből gyűlöli, ha egyetlen lénynél többen vannak körülötte, de az élet néha megköveteli, hogy szemet hunyjon e felett az apró problémája felett.*
-Ne kezd már te is! *Morran fel. Nem is hiányolta annyira az akadékoskodását, maradhatott volna csendben.* Azt hittem te sokkal jobban kezeled az efféle udvariassági hóbortokat. Amiről beszéltem Riennel az csak kettőnkre tartozik. De beleszóltál, lelked rajta, de akkor ne szívd mellre, ha lecsitítalak. Bonyolult jellem, nekem viszont szükségem van rá. Hűséges, behódoló típus, aki Sa'Tereth-hez is közel áll. Tökéletes a számomra. De ha elijeszted, és miattad nem lesz hajlandó velem kompromisszumot kötni, kivágom a nyelved, és letuszkolom a torkodon. Rien... *Mi is lenne a megfelelő szó. A manipulálható nem fedi le a teljes igazságot, az érzékeny pedig kicsit túl erős.* Nehéz eset. Amíg nem ismered, ne próbáld semmiről se meggyőzni. Felesleges. Elveszett gyereknek tűnik, de sokkal több van benne, mint amit most mutatott neked. Nem is olyan rég volt szerencsém egy egész éjszakán át beszélgetni vele. Nem az a fajta, akit szép szavakkal és ígérettel meg lehet győzni. Sokkal nagyobb hatással van rá, ha leüvöltöd fejét, és megmondod neki, hogy hülyeség, amit csinált. Most csak azért voltam vele finom, mert úgy tűnik, ez a Clion nagyon a kisujja köré csavarta. Ő is ugyanolyan nő, mint a többi.
*Nem bírnak parancsolni a vágyaiknak. Remélhetőleg ezzel le is zárták a beszélgetést, és Are nem fog tovább lovagolni a témán. Idya is túl fáradt már ahhoz, hogy messzemenő magyarázkodásba kezdjen.
Egy sötét sarokba visszahúzódva levetkőzik, hatalmas, vékony szárnyai kiszabadulnak, a sálat pedig maga köré tekeri.*
-Érintettél te már meg tündérszárnyat? *Nem valószínű.* Egy leheletvékony, fátyolszerű hártya, amiben erek és idegek sokasága fut. Nem lehet igazán megmasszírozni. *Mutató és hüvelyujja közé csippenti a szárnya egyik csücskét.* Mintha egy selymet dörzsölgetnél az ujjaid között.
*Pedig ha nem lenne ilyen érzékeny, talán még hagyná is. A férfival teljesen más viszonyban van, mint... igazából mint bárki mással. Egy hataloméhes, akaratos embernek ismeri, bármit is tesz, az csak a saját érdekében teszi, és ez tetszik neki. Senki sem álmodhatna ennél nagyobb kegyről. Esetlen bolond vágyat pedig még nem látott a szemeiben csillanni, ami azt jelenti, egyszerű, földi igények nem befolyásolják a döntéseit. Reméli, nem kell csalódnia benne, és akkor tényleg tökéletesen meglesznek.*
-De ha már ilyen lelkes vagy, a hátamat majd megnyomkodhatnád kicsit. Holnap lesz egy kis dolgom, nem lenne szerencsés, ha izomlázzal mennék intézkedni.
*Még most is érzi, ahogy az oldala és a háta húzódik, mintha még mindig tartania kéne magát. Az izmai képtelenek elernyedni.*
-Nem kell, mindjárt ott vagyunk.
*Inti le, majd lefordul a főutcáról egy szűk, mocskos sikátorba. Egy jobbos, két balos kanyar, és elérik a lakónegyed egy nyugodtabb, talán a többinél is lepukkantabb környékét. Raktárak, ólak és kisebb lakóházak húzódnak az utca mentén.*
-Ez lenne az. *Torpan meg egy apró deszkaépület előtt.* Belülről sokkal lakályosabb ám.
*Vigyorodik el, majd előhalássza a kulcsokat, hogy kinyissa a lakatot. Amint az lekerül, a láncot leakasztja a zárról, és feltárul az alig egyszobányi beltér.*
-Menj csak!
*Inti be a mágust. Mielőtt ő is bemenne, körbetekint az utcán, hogy nincs-e senki a környéken, aki láthatta őket, de mivel nem lát senkit, ő is bemegy. A láncot és a lakatot az ajtó mellé akasztja egy szögre, belülről egy deszkával reteszeli el.*
-Na, hogy tetszik?
205. hozzászólás ezen a helyszínen: Lakónegyed
Üzenet elküldve: 2017-07-08 21:52:06
Üzenet elküldve: 2017-07-08 21:52:06
ÚJ
Rang: Kezdő játékos
IC üzenetek: 30
OOC üzenetek: 0
Játékstílus: Vakmerő
IC üzenetek: 30
OOC üzenetek: 0
Játékstílus: Vakmerő
//Kárhozottak leszünk!//
*Waerra számított rá, hogy valamennyi kíváncsiságot csak sikerül kisajtolni a másikból, legalábbis nem feltétlen megy el bárki egy olyan sérülés mellett szó nélkül, amely alsóhangon is egy különös rothadásra hasonlít.*
- Egy ideig dolgoztam egy nemesúr udvarában, aki előszeretettel érte el céljait gonosz mágiával, avagy átkokkal. Egy alkalommal egy mágust szeretett volna megszabadítani férfiasságától, amiért az meghágta ostoba lányát. Ahhoz persze gyáva volt, hogy saját kezűleg intézze el az ügyet, azért viszont jó pénzt fizetett, hogy megoldjam neki egy ráolvasással. A mágus azonban jól felkészült ember volt, pajzzsal védte elméjét, így férfiasságát nem, csak józan eszét vesztette el, cserébe én megkaptam ezt a sebet. Nem gyógyul, nem haloványul, de legalább nem büdös. *Mosolyodik el a monológ végén, kicsit még el is kuncogja magát. A mai világban igazán lehet örülni annak, ha valami nem önmagától bűzlik, pláne egy ilyen csúnya sérülés.*
~Rumos Rókalyuk... biztos valami részeg matróz találta ki.~
*Ha nem is bosszankodik, de azért megjegyzi magának, hogy milyen különös helyre érkezett, de ki tudja, lehet a Sötétség Ura vezérelte ide valamilyen céllal.* - Hát akkor először Rókalyuk. *Bólint a helyszínre, s a további célokra is egyúttal, majd kissé ő is pipiskedni kezd a tömegben, hogy mégis merre. Abszolút találomra választja ki aztán, hogy merre indul meg, de ha szerencséjük van, még jó irányt is talál el.* - És te hogy kerülsz erre a... *Keresgél valami megfelelő szót a hely leírására, hogy ne olyat mondjon, melyet esetleg zokon vehet társa.* - Helyre? *Állapodik meg végül a legegyszerűbbnél. Azt tudja, hogy a másik hajózni szeret, meg hajókon tengődött, de biztos van valami oka, hogy ide keveredett. Azon kívül, hogy hajózható hajóra vár.*
A hozzászólás írója (Waerra Dryaalis) módosította ezt a hozzászólást, ekkor: 2017.07.08 21:54:38
*Waerra számított rá, hogy valamennyi kíváncsiságot csak sikerül kisajtolni a másikból, legalábbis nem feltétlen megy el bárki egy olyan sérülés mellett szó nélkül, amely alsóhangon is egy különös rothadásra hasonlít.*
- Egy ideig dolgoztam egy nemesúr udvarában, aki előszeretettel érte el céljait gonosz mágiával, avagy átkokkal. Egy alkalommal egy mágust szeretett volna megszabadítani férfiasságától, amiért az meghágta ostoba lányát. Ahhoz persze gyáva volt, hogy saját kezűleg intézze el az ügyet, azért viszont jó pénzt fizetett, hogy megoldjam neki egy ráolvasással. A mágus azonban jól felkészült ember volt, pajzzsal védte elméjét, így férfiasságát nem, csak józan eszét vesztette el, cserébe én megkaptam ezt a sebet. Nem gyógyul, nem haloványul, de legalább nem büdös. *Mosolyodik el a monológ végén, kicsit még el is kuncogja magát. A mai világban igazán lehet örülni annak, ha valami nem önmagától bűzlik, pláne egy ilyen csúnya sérülés.*
~Rumos Rókalyuk... biztos valami részeg matróz találta ki.~
*Ha nem is bosszankodik, de azért megjegyzi magának, hogy milyen különös helyre érkezett, de ki tudja, lehet a Sötétség Ura vezérelte ide valamilyen céllal.* - Hát akkor először Rókalyuk. *Bólint a helyszínre, s a további célokra is egyúttal, majd kissé ő is pipiskedni kezd a tömegben, hogy mégis merre. Abszolút találomra választja ki aztán, hogy merre indul meg, de ha szerencséjük van, még jó irányt is talál el.* - És te hogy kerülsz erre a... *Keresgél valami megfelelő szót a hely leírására, hogy ne olyat mondjon, melyet esetleg zokon vehet társa.* - Helyre? *Állapodik meg végül a legegyszerűbbnél. Azt tudja, hogy a másik hajózni szeret, meg hajókon tengődött, de biztos van valami oka, hogy ide keveredett. Azon kívül, hogy hajózható hajóra vár.*
A hozzászólás írója (Waerra Dryaalis) módosította ezt a hozzászólást, ekkor: 2017.07.08 21:54:38
204. hozzászólás ezen a helyszínen: Lakónegyed
Üzenet elküldve: 2017-07-06 13:35:20
Üzenet elküldve: 2017-07-06 13:35:20
ÚJ
Rang: Tapasztalt játékos
IC üzenetek: 442
OOC üzenetek: 28
Játékstílus: Megfontolt
IC üzenetek: 442
OOC üzenetek: 28
Játékstílus: Megfontolt
//Ismeretlen ismerős, ismerős ismeretlen//
*Nagy a csend. És nem az a drámai, húsba hatoló csend, hol a patkányok cincogása adja a háttérzenét egy epikus esemény csendes nyitásához. Hanem a 'és akkor most mondjon már valaki valamit' csend. Zaranir kezdeményezi azzal, hogy nem erőlteti tovább ezt a nemes találkozót, örült, hogy látta Nerililt, még a kis hazug státuszával is meg tud nyugodni, bár ő maga bizonyosan nem szimpatizál a férfivel, ettől függetlenül, még lehet felkeresi, ha Zaranirnak esetleg egyszerre túl sok helyen kellene leledzenie. De ami az általános közmorált és a kellemesen romantikátlan összecsődülést jelenti, nos, tud sokkal jelentőségteljesebb és kevésbé fárasztó eseményeket, amin jelen kéne lennie. Még egy vöröshajú boszorkány is vár levadászásra, hogy fejét a zászlóra tűzve hordozza vissza rumlopó fajtáját a hajóra. Vagy biztonság esetére Wrammal elmondat pár rituálét, nehogy véletlen megkísértgesse szellemalakban, amikor éppen aludna az éjszakában. De, ennek már semmi köze a két hölgyeményhez, akik közül már mindkettő jelezte, hogy nem akar tovább a társaságában maradni, azonban ez pár jelképes lépésen túl nem hozott értékelhető foganatot.*
-Nos, talán kedves hölgyünk szekálását mára befejezhetjük, Reydisnél jelentkezhetsz, amire akarsz, egy ideig úgy sem tudlak leleplezni, ha sietsz. Van egy érzésem, hogy az útvonalat egyedül is ismered. De... én elfoglalt ember vagyok. Öröm volt veletek találkozni, egyesekkel nagyobb, mint hittem.
*Kacsint Nerilil felé.*
-Ha majd régi barátokkal akarsz találkozni, azért meglátogathatsz minket. Vagy, ha újakkal. És persze téged sem zárunk ki semmiből.
*Jegyzi meg harmadik társuk felé, hisz őt sem veti el, mint lehetőség, még ha kicsiny aggodalmai megvannak arról, hogy irányítási kényszeréhez nem társul elegendő burkoltság. De mellékes, ő meg is indul a kijárat felé, oszt ha nem szúrják hátba, egy második elköszönést is megejt.*
-Vigyázzatok magatokra!
*Nagy a csend. És nem az a drámai, húsba hatoló csend, hol a patkányok cincogása adja a háttérzenét egy epikus esemény csendes nyitásához. Hanem a 'és akkor most mondjon már valaki valamit' csend. Zaranir kezdeményezi azzal, hogy nem erőlteti tovább ezt a nemes találkozót, örült, hogy látta Nerililt, még a kis hazug státuszával is meg tud nyugodni, bár ő maga bizonyosan nem szimpatizál a férfivel, ettől függetlenül, még lehet felkeresi, ha Zaranirnak esetleg egyszerre túl sok helyen kellene leledzenie. De ami az általános közmorált és a kellemesen romantikátlan összecsődülést jelenti, nos, tud sokkal jelentőségteljesebb és kevésbé fárasztó eseményeket, amin jelen kéne lennie. Még egy vöröshajú boszorkány is vár levadászásra, hogy fejét a zászlóra tűzve hordozza vissza rumlopó fajtáját a hajóra. Vagy biztonság esetére Wrammal elmondat pár rituálét, nehogy véletlen megkísértgesse szellemalakban, amikor éppen aludna az éjszakában. De, ennek már semmi köze a két hölgyeményhez, akik közül már mindkettő jelezte, hogy nem akar tovább a társaságában maradni, azonban ez pár jelképes lépésen túl nem hozott értékelhető foganatot.*
-Nos, talán kedves hölgyünk szekálását mára befejezhetjük, Reydisnél jelentkezhetsz, amire akarsz, egy ideig úgy sem tudlak leleplezni, ha sietsz. Van egy érzésem, hogy az útvonalat egyedül is ismered. De... én elfoglalt ember vagyok. Öröm volt veletek találkozni, egyesekkel nagyobb, mint hittem.
*Kacsint Nerilil felé.*
-Ha majd régi barátokkal akarsz találkozni, azért meglátogathatsz minket. Vagy, ha újakkal. És persze téged sem zárunk ki semmiből.
*Jegyzi meg harmadik társuk felé, hisz őt sem veti el, mint lehetőség, még ha kicsiny aggodalmai megvannak arról, hogy irányítási kényszeréhez nem társul elegendő burkoltság. De mellékes, ő meg is indul a kijárat felé, oszt ha nem szúrják hátba, egy második elköszönést is megejt.*
-Vigyázzatok magatokra!
203. hozzászólás ezen a helyszínen: Lakónegyed
Üzenet elküldve: 2017-07-02 17:01:45
Üzenet elküldve: 2017-07-02 17:01:45
ÚJ
Rang: Haladó játékos
IC üzenetek: 215
OOC üzenetek: 34
Játékstílus: Vakmerő
IC üzenetek: 215
OOC üzenetek: 34
Játékstílus: Vakmerő
// Banditák, Tündérvásár, miegyéb //
* Megtörténik hát a bemutatkozás és pont kerül annak a dolognak a végére is, hogy útközben kifosztanak egy - vagy több - házat, az óriás meg majd akkor kap pajzsot. El is indulnak ki az ajtón, de egyből más probléma tárul eléjük. A tündér. A tündér kérdése azonban már nehezebb. Meg is vakarja kopaszodó fejét az ork, mert tudniillik, hogy úgy jobban meg a gondolkodás. Jobban megnézve tényleg nem lesz ez elég hármuknak - főleg, hogy van köztük ork, törpe és óriás is, akik ugye nem tarhonyán nevelkedtek. *
- Ahhoz kén' kötél. Meg nem is megbízható. Nem is tú' beszédes... Bezzeg sikítani tud. * Sorolja a problémáit a tervvel kapcsolatban, közben még ujjait is kinyitogatva, hogy megszámolhassa, milyen sok gonddal néznek szembe. Aztán inkább nem számolja meg, mert nem akarja ezzel húzni az időt, ráadásul a lista sem teljes ennyivel. *
- Meg lehetne fenyegetni, hogyha segít, mégsem esszük meg... De mút'kor egy rászegezett számszeríj elől is meztelenül kezdett rohanni a combjáig érő vízbő'! * Újságolja a megdöbbentő valóságot a törpének. *
- Argh... Én mondom, ez nem fél a haláltó' se. Nem jó nekünk. * Köp is egyet maga elé bosszúsan. Talán egy kicsit túloz is a tündér rossz tulajdonságain - legalábbis, ha épp el akarná adni, biztosan sokkal szebbeket mesélne róla a vevőnek -, de ebbe belejátszik az is, hogy rég evett igazán jó tündérsültet. Az utcákon sétálva hamarosan óriás barátja megáll és a további útjuk irányáról érdeklődik. Ante is megáll egy pillanatig, amíg körbekémleli a házakat. Tényleg rég járt erre, azóta megváltozott a hely külsője is. Végül rábök az egyik irányra, amerre mintha ladikok körvonalai sejlenének. *
- Arra. * Az bizonyosan a kikötő, illetve tovább haladva bizonyára a dokkokat is meglelik. Nekik a legutolsó terv értelmében nem az a fő céljuk, de arra lehet legkönnyebben eljutni az erdőségbe is. Az viszont már a céljaik között szerepel. *
* Megtörténik hát a bemutatkozás és pont kerül annak a dolognak a végére is, hogy útközben kifosztanak egy - vagy több - házat, az óriás meg majd akkor kap pajzsot. El is indulnak ki az ajtón, de egyből más probléma tárul eléjük. A tündér. A tündér kérdése azonban már nehezebb. Meg is vakarja kopaszodó fejét az ork, mert tudniillik, hogy úgy jobban meg a gondolkodás. Jobban megnézve tényleg nem lesz ez elég hármuknak - főleg, hogy van köztük ork, törpe és óriás is, akik ugye nem tarhonyán nevelkedtek. *
- Ahhoz kén' kötél. Meg nem is megbízható. Nem is tú' beszédes... Bezzeg sikítani tud. * Sorolja a problémáit a tervvel kapcsolatban, közben még ujjait is kinyitogatva, hogy megszámolhassa, milyen sok gonddal néznek szembe. Aztán inkább nem számolja meg, mert nem akarja ezzel húzni az időt, ráadásul a lista sem teljes ennyivel. *
- Meg lehetne fenyegetni, hogyha segít, mégsem esszük meg... De mút'kor egy rászegezett számszeríj elől is meztelenül kezdett rohanni a combjáig érő vízbő'! * Újságolja a megdöbbentő valóságot a törpének. *
- Argh... Én mondom, ez nem fél a haláltó' se. Nem jó nekünk. * Köp is egyet maga elé bosszúsan. Talán egy kicsit túloz is a tündér rossz tulajdonságain - legalábbis, ha épp el akarná adni, biztosan sokkal szebbeket mesélne róla a vevőnek -, de ebbe belejátszik az is, hogy rég evett igazán jó tündérsültet. Az utcákon sétálva hamarosan óriás barátja megáll és a további útjuk irányáról érdeklődik. Ante is megáll egy pillanatig, amíg körbekémleli a házakat. Tényleg rég járt erre, azóta megváltozott a hely külsője is. Végül rábök az egyik irányra, amerre mintha ladikok körvonalai sejlenének. *
- Arra. * Az bizonyosan a kikötő, illetve tovább haladva bizonyára a dokkokat is meglelik. Nekik a legutolsó terv értelmében nem az a fő céljuk, de arra lehet legkönnyebben eljutni az erdőségbe is. Az viszont már a céljaik között szerepel. *
202. hozzászólás ezen a helyszínen: Lakónegyed
Üzenet elküldve: 2017-06-30 18:56:10
Üzenet elküldve: 2017-06-30 18:56:10
ÚJ
Rang: Játékos
IC üzenetek: 66
OOC üzenetek: 2
Játékstílus: Vakmerő
IC üzenetek: 66
OOC üzenetek: 2
Játékstílus: Vakmerő
//Waia//
* Kelletlenül egyet kell értenie a szerzetessel. Immár a kikötő területén vannak, ez már viszonylag biztonságosnak számít - legalábbis Ord így veszi észre abból, hogy az utóbbi öt percben egyetlen démoni lény, vagy Sa'Tereth hívő sem akarta megölni őket. *
- Ehh... Legyen! * Morog egyet, majd lendít egyet a vállával és óvatosan a kezébe veszi Ketát. * Te szerencsétlen félnótás! * Dörmögi az eszméletlen lányra nézve, majd az előzőnél kevésbé óvatos módon lefekteti - némely szóhasználat szerint inkább ledobja - az egyik ház fala mellé. *
- Jó lesz neki itt. * Elindul hát tovább az úton, de pár lépés után lopva visszanéz a testre. A végén még hátba támadja őket, ami nem lenne túl jó befejezése a történetüknek. Végül aztán csak megunja és inkább Waiára figyel innentől.
A másik szavaiból nem derül ki egyértelműen, hogy minden ork nőt démoninak hisz innentől, úgyhogy Ord csak helyeslően bólogat. *
- Én is meglepődtem, furcsa teremtések ezek a démonok! * Ezek után pedig újra beindul Waia fantáziája és megállíthatatlanul mondja a magáét. Erre a zöldbőrű pedig csak egyetértően bólogat, néha hümmög, meg hasonlókat tesz. Az igazat megvallva nem ért egyet a szerzetessel, vagy, ha egyet is ért, nem merné ezt megmondani másoknak, mert még hülyének nézik és kinevetik, vagy ilyesmi.
~ Furcsa egy emberféle. ~ Jegyzi meg végül magában, aztán tovább folytatja a néma haladást előre, amerre Waia vezeti. Végül aztán kicsit kellemesebb témához érnek, ami ezután újra átcsap Waia eszmefuttatásába, amit Ord egyre kevésbé tud követni. Azért ő is elgondolkodik erről. *
- Lehet, hogy tényleg nem istenek ők valójában? * Ezt eredetileg magától akarta megkérdezni, de csak sikerült hangosan megkérdeznie. Akkor már folytatja is, minden szót kimondva. * De hát a saját szememmel láttam, hogy ott fent csatáztak! Oda fel pedig nem tudnak eljutni a halandók. * Mutat fel az égre, ahol hónapokkal korábban még ment a harc az istenfélék között. Most már egészen lenyugodtak a kedélyek, de - mint azt a vérkertben is tapasztalták - még mindig nincsenek túl jóban egymással. Vagy lehet, hogy ez az egész csak egy színjáték és igazából nem is akarják egymást bántani, csak a halandókat egymás ellen fordítani, hogy végül elfoglalják az egész világot? Nos, ez is elképzelhető, de annyira idegen az általános nézetektől, hogy Ord még gondolni sem mer ilyenekre. Vagy, ha gondol is, hát próbálja elfeledni ezeket, mert nem tűnnek hasznos gondolatoknak.
Ami azt illeti, a zöldbőrű valóban padlón érzi magát, de nem is igazán az utóbb történtek miatt, hanem azért, mert még mindig egy kiselejtezett festő, aki, ha haza is jut Artheniorba, nincs semmi pénze. Örül, ha lesz étele, különben ő is az utcára kerül majd a sok koldus közé. Apropó, étel! *
- Van itt valahol kaja? * Merthogy amióta elindult a városból, egy falatot sem evett, pedig az egészen pontosan ma reggel volt. Most pedig talán már nem is ma van, hanem holnap. Bárhogy is, a lényeg az, hogy rendkívül régóta koplal és most, hogy nincsenek közvetlen veszélyben, talán jó lenne étkezni is egyet. Vagy, ha arra nincs is lehetőség, legalább aludni akar egy jót. Röviden: minden más baja van, talán épp ezért nem igazán kötik le az istenes dolgok, amikkel Waiai előállt. *
- Amúgy Ord vagyok, te ki vagy? * Ennyi idő után talán érdemes volna egymás nevét is megtudni, hogy azért hívhassák egymást valahogy. *
* Kelletlenül egyet kell értenie a szerzetessel. Immár a kikötő területén vannak, ez már viszonylag biztonságosnak számít - legalábbis Ord így veszi észre abból, hogy az utóbbi öt percben egyetlen démoni lény, vagy Sa'Tereth hívő sem akarta megölni őket. *
- Ehh... Legyen! * Morog egyet, majd lendít egyet a vállával és óvatosan a kezébe veszi Ketát. * Te szerencsétlen félnótás! * Dörmögi az eszméletlen lányra nézve, majd az előzőnél kevésbé óvatos módon lefekteti - némely szóhasználat szerint inkább ledobja - az egyik ház fala mellé. *
- Jó lesz neki itt. * Elindul hát tovább az úton, de pár lépés után lopva visszanéz a testre. A végén még hátba támadja őket, ami nem lenne túl jó befejezése a történetüknek. Végül aztán csak megunja és inkább Waiára figyel innentől.
A másik szavaiból nem derül ki egyértelműen, hogy minden ork nőt démoninak hisz innentől, úgyhogy Ord csak helyeslően bólogat. *
- Én is meglepődtem, furcsa teremtések ezek a démonok! * Ezek után pedig újra beindul Waia fantáziája és megállíthatatlanul mondja a magáét. Erre a zöldbőrű pedig csak egyetértően bólogat, néha hümmög, meg hasonlókat tesz. Az igazat megvallva nem ért egyet a szerzetessel, vagy, ha egyet is ért, nem merné ezt megmondani másoknak, mert még hülyének nézik és kinevetik, vagy ilyesmi.
~ Furcsa egy emberféle. ~ Jegyzi meg végül magában, aztán tovább folytatja a néma haladást előre, amerre Waia vezeti. Végül aztán kicsit kellemesebb témához érnek, ami ezután újra átcsap Waia eszmefuttatásába, amit Ord egyre kevésbé tud követni. Azért ő is elgondolkodik erről. *
- Lehet, hogy tényleg nem istenek ők valójában? * Ezt eredetileg magától akarta megkérdezni, de csak sikerült hangosan megkérdeznie. Akkor már folytatja is, minden szót kimondva. * De hát a saját szememmel láttam, hogy ott fent csatáztak! Oda fel pedig nem tudnak eljutni a halandók. * Mutat fel az égre, ahol hónapokkal korábban még ment a harc az istenfélék között. Most már egészen lenyugodtak a kedélyek, de - mint azt a vérkertben is tapasztalták - még mindig nincsenek túl jóban egymással. Vagy lehet, hogy ez az egész csak egy színjáték és igazából nem is akarják egymást bántani, csak a halandókat egymás ellen fordítani, hogy végül elfoglalják az egész világot? Nos, ez is elképzelhető, de annyira idegen az általános nézetektől, hogy Ord még gondolni sem mer ilyenekre. Vagy, ha gondol is, hát próbálja elfeledni ezeket, mert nem tűnnek hasznos gondolatoknak.
Ami azt illeti, a zöldbőrű valóban padlón érzi magát, de nem is igazán az utóbb történtek miatt, hanem azért, mert még mindig egy kiselejtezett festő, aki, ha haza is jut Artheniorba, nincs semmi pénze. Örül, ha lesz étele, különben ő is az utcára kerül majd a sok koldus közé. Apropó, étel! *
- Van itt valahol kaja? * Merthogy amióta elindult a városból, egy falatot sem evett, pedig az egészen pontosan ma reggel volt. Most pedig talán már nem is ma van, hanem holnap. Bárhogy is, a lényeg az, hogy rendkívül régóta koplal és most, hogy nincsenek közvetlen veszélyben, talán jó lenne étkezni is egyet. Vagy, ha arra nincs is lehetőség, legalább aludni akar egy jót. Röviden: minden más baja van, talán épp ezért nem igazán kötik le az istenes dolgok, amikkel Waiai előállt. *
- Amúgy Ord vagyok, te ki vagy? * Ennyi idő után talán érdemes volna egymás nevét is megtudni, hogy azért hívhassák egymást valahogy. *
201. hozzászólás ezen a helyszínen: Lakónegyed
Üzenet elküldve: 2017-06-30 00:01:29
Üzenet elküldve: 2017-06-30 00:01:29
ÚJ
Rang: Játékos
IC üzenetek: 74
OOC üzenetek: 2
Játékstílus: Vakmerő
IC üzenetek: 74
OOC üzenetek: 2
Játékstílus: Vakmerő
//Ord//
*Alapvetően egyetért az orkkal. Oda, a városba. Ő is rég járt már ott, talán évek is elteltek, ki tudná megmondani? Tette-e ott tiszteletét azóta, hogy a barbárokkal erődöt épített? Már neki is zavaros, de hát neki mi nem?*
- Meglátjuk, meddig bírod. Mondjuk az orkok strapabírók, ezt mind tudjuk. De ha sokáig hurcolod, magához tér, aztán akkor megszívjuk ezt a döntésedet. És ha ez nem lenne elég, az én ötletem volt, hogy vidd a városba, szóval a végén majd még az én hibám lesz. Kizárt dolog, látom én, hogy erre megy ki a játék! Hagyd csak szépen el valahol, hátha rátalál néhány segítőkész matróz.
*Az kéne még csak, hogy Waia legyen mindennek az oka, miután az ork nem veszi figyelembe az esetleges kockázatokat egy-egy döntése előtt. Nem mellesleg megjegyzendő, hogy Waia javaslatát megfogadni már önmagában komoly rizikófaktor, ámbár ezt a többség valahogy nem veszi észre. Épp így merőben nevetséges, hogy túlélte a vérkerti csetepatét, de talán valami istenektől származó tudása és tehetsége van, ami egyszerűen ellehetetleníti számára a halált. Legalábbis ő már kezdi így gondolni.*
- Még jó, hogy nem vonzanak az ork nők. Ki tudja, mikbe keverednék én is, ha ezek ilyeneket tudnak, hogy démonok, meg repülnek.
*A szerzetes a maga részéről úgy vélte, a különleges képességeik kimerülnek abban, hogy büdösek, és erőszakosak, azonban ez a történet teljesen új megvilágításba helyezi a kérdést. Most már kifejezetten kerülni fogja a zöldbőrű nőstényeket.*
- Ahhoz képest, hogy feláldozták, egész jól van *jegyzi meg* Lehetetlen az istenek közelében elhalálozni, vagy mi? Vagy istenek helyett pusztán képmutató potyautasai ennek a világnak, hogy még egy életet sem képesek elvenni? És még csak nem is elvből. Én nem ölök, mert ilyen elveket vallok. Ők meg... simán csak gyengék hozzá? A hívekkel végeztetik a piszkos munkát? Vagy mi a rosseb ez? Nekem messziről bűzlik ez az egész. Az a Sa'Tereth is, ha olyan erős lenne, mi már rég halottak volnánk. Szerintem minket jócskán átvágtak. Elhitették, hogy istenek, de közben csak kívülálló lények, ahogy valahogy idepottyantak, szennyezik a világunkat, tanokat hirdetnek, de közben hozzánk érni sem tudnak. Ez a nagy büdös igazság!
*Jelenti ki kelletlenül, majd az ork kérdésére összeráncolja a homlokát. Hogyan is? Ja, sehogy...*
- Nem tudtam én, hogy bajban vagy. Idejöttem száműzni a sötét erőket, mert azt hittem, vannak, de csak ezt a babazsúrt találtam. A közepén ott voltál te, és hát látszott, hogy segítségre szorulsz, na így döntöttem el, hogy szövetségesek leszünk. Éppen ezért távoztunk együtt. Mert segítettél nekem a harcban, cserébe én is segítettem neked. De tudod, újra mondom... én azt hittem, ha valaki betör a sötét isten területére, azt elkapják, megkínozzák, erőszakkal rábírják, hogy Sa'Terethet szolgálja, megölik, vagy ilyenek... erre meg nem történt semmi, játszadoztak velem. Ez már szinte bántó. El kellene engedjük ezt a dolgot, én mondom, el kellene engedjük. Becsaptak minket, súlyosan átvágtak. Szomorú, és talán a padlón érzed magad te is, de majd felállunk, és továbblépünk!
*Alapvetően egyetért az orkkal. Oda, a városba. Ő is rég járt már ott, talán évek is elteltek, ki tudná megmondani? Tette-e ott tiszteletét azóta, hogy a barbárokkal erődöt épített? Már neki is zavaros, de hát neki mi nem?*
- Meglátjuk, meddig bírod. Mondjuk az orkok strapabírók, ezt mind tudjuk. De ha sokáig hurcolod, magához tér, aztán akkor megszívjuk ezt a döntésedet. És ha ez nem lenne elég, az én ötletem volt, hogy vidd a városba, szóval a végén majd még az én hibám lesz. Kizárt dolog, látom én, hogy erre megy ki a játék! Hagyd csak szépen el valahol, hátha rátalál néhány segítőkész matróz.
*Az kéne még csak, hogy Waia legyen mindennek az oka, miután az ork nem veszi figyelembe az esetleges kockázatokat egy-egy döntése előtt. Nem mellesleg megjegyzendő, hogy Waia javaslatát megfogadni már önmagában komoly rizikófaktor, ámbár ezt a többség valahogy nem veszi észre. Épp így merőben nevetséges, hogy túlélte a vérkerti csetepatét, de talán valami istenektől származó tudása és tehetsége van, ami egyszerűen ellehetetleníti számára a halált. Legalábbis ő már kezdi így gondolni.*
- Még jó, hogy nem vonzanak az ork nők. Ki tudja, mikbe keverednék én is, ha ezek ilyeneket tudnak, hogy démonok, meg repülnek.
*A szerzetes a maga részéről úgy vélte, a különleges képességeik kimerülnek abban, hogy büdösek, és erőszakosak, azonban ez a történet teljesen új megvilágításba helyezi a kérdést. Most már kifejezetten kerülni fogja a zöldbőrű nőstényeket.*
- Ahhoz képest, hogy feláldozták, egész jól van *jegyzi meg* Lehetetlen az istenek közelében elhalálozni, vagy mi? Vagy istenek helyett pusztán képmutató potyautasai ennek a világnak, hogy még egy életet sem képesek elvenni? És még csak nem is elvből. Én nem ölök, mert ilyen elveket vallok. Ők meg... simán csak gyengék hozzá? A hívekkel végeztetik a piszkos munkát? Vagy mi a rosseb ez? Nekem messziről bűzlik ez az egész. Az a Sa'Tereth is, ha olyan erős lenne, mi már rég halottak volnánk. Szerintem minket jócskán átvágtak. Elhitették, hogy istenek, de közben csak kívülálló lények, ahogy valahogy idepottyantak, szennyezik a világunkat, tanokat hirdetnek, de közben hozzánk érni sem tudnak. Ez a nagy büdös igazság!
*Jelenti ki kelletlenül, majd az ork kérdésére összeráncolja a homlokát. Hogyan is? Ja, sehogy...*
- Nem tudtam én, hogy bajban vagy. Idejöttem száműzni a sötét erőket, mert azt hittem, vannak, de csak ezt a babazsúrt találtam. A közepén ott voltál te, és hát látszott, hogy segítségre szorulsz, na így döntöttem el, hogy szövetségesek leszünk. Éppen ezért távoztunk együtt. Mert segítettél nekem a harcban, cserébe én is segítettem neked. De tudod, újra mondom... én azt hittem, ha valaki betör a sötét isten területére, azt elkapják, megkínozzák, erőszakkal rábírják, hogy Sa'Terethet szolgálja, megölik, vagy ilyenek... erre meg nem történt semmi, játszadoztak velem. Ez már szinte bántó. El kellene engedjük ezt a dolgot, én mondom, el kellene engedjük. Becsaptak minket, súlyosan átvágtak. Szomorú, és talán a padlón érzed magad te is, de majd felállunk, és továbblépünk!
1-20 , 21-40 , 41-60 , 61-80 , 81-100 , 101-120 , 121-140 , 141-160 , 161-180 , 181-200 , 201-220 , 221-240 , 241-260 , 261-280 , 281-300 , 301-320 , 321-340 , 341-360 , 361-380 , 381-400 , 401-420 , 421-440 , 441-460 , 461-480 , 481-500 , 501-520 , 521-540 , 541-560 , 561-580 , 581-600 , 601-620 , 621-640 , 641-660 , 661-680 , 681-700 , 701-720 , 721-740 , 741-760 , 761-780 , 781-800 , 801-820 , 821-840 , 841-860 , 861-880 , 881-900 , 901-920 , 921-940 , 941-960 , 961-980 , 981-1000 , 1001-1020 , 1021-1040 , 1041-1060 , 1061-1080 , 1081-1100 , 1101-1120 , 1121-1140 , 1141-1160 , 1161-1180 , 1181-1200 , 1201-1220 , 1221-1240 , 1241-1260 , 1261-1280 , 1281-1300 , 1301-1320 , 1321-1340 , 1341-1360 , 1361-1380 , 1381-1400 , 1401-1420 , 1421-1440 , 1441-1460 , 1461-1480 , 1481-1500 , 1501-1520 , 1521-1540 , 1541-1560 , 1561-1580 , 1581-1600 , 1601-1620 , 1621-1640 , 1641-1660 , 1655-1674