Kikötő - Lakónegyed
Karaktered neve: ---       Rangod: Nem bejelentkezett felhasználó       Pénzed: --- arany     
Varázsitalaid: Neked nincsenek varázsitalaid!


Üdvözlünk!

Ez itt a www.Lanawin.hu weboldal játéktere. Egy fórumos szerepjáték. Te nem vagy bejelentkezett állapotban, ezért nincs jogod ténykedni a fórumon. Csak olvasni tudod a hozzászólásokat, semmi mást. Ha szeretnéd kipróbálni milyen is a fórum valójában, átélni izgalmas kalandokat, varázslatokat tanulni, bájitalokat vásárolni, egyedi karaktert létrehozni, felszereléseket kovácsoltatni, vagy küldetéseket végrehajtani, akkor regisztrálj bátran, ne habozz. Miután regisztráltál, és beléptél minden funkciót elérhetsz. Lehetőséged lesz részt venni a mesékben, vagy csak spontán játszani a megalkotott, mesés világban. Felkutathatod a város rejtélyeit, és részese lehet egy olyan fórumos szerepjátéknak, ahol a játékosok kényelme, és a játék élvezete a legfontosabb.

Vissza a főoldalra!

Ez a helyszín a vakmerő (PvP) zónába tartozik (ld. szabályzat / Játékstílusok / 6.)!
<< Előző oldal - Mostani oldal: 36 (701. - 720. üzenet) - Első olvasatlan beíráshoz >>Oldal váltása:

720. hozzászólás ezen a helyszínen: Lakónegyed
Üzenet elküldve: 2019-03-10 14:04:11
 ÚJ
>Khul'ie Vantruez avatarja! Úgy tűnik a kép nem megjeleníthető.

Rang: Játékos
IC üzenetek: 14
OOC üzenetek: 0

Játékstílus: Vakmerő

//Megérkezett//
//A hozzászólás 16+ jelenetet tartalmaz!//

*A lakónegyed egész megfelel az igényeinek. Bár fogalma sincs arról, hogy lakónegyednek hívják, mert nincs kiírva, kikiáltó meg nem hirdeti. Szép, szép, de jobban örülne két hatalmas dudákkal rendelkező vörös rifkének, aki ringó csípővel, "kocsma erre" feliratú fatáblát lenget a kezében, persze szigorúan csak az iránymutatás miatt. Meg lehet rácsapna a seggére, csak úgy.*
- Aszonygahogy... *Áll meg egy pillanatra és kémlelő módra vált. Ez annyit tesz, hogy kissé bepucsít és kezét szemellenzőnek használva gúvasztja ki alatta szemeit, hogy jó alaposan feltérképezze a környéket.*
- Cicoma, vagy nem cicoma? *Fogós kérdés, ebből lehet választani, mert a távolban immár ugyan nem egy nagy dudákkal rendelkező nőt, de két nagyobb épületet is vél felfedezni. Az egyik lepukkant koszfészeknek tűnik. A másik pedig egy lepukkant díszfészeknek. Az utóbbi szimpatikusabbnak tűnik, bár pénze nem sok, de majd tarhál, majd csak lesz olyan, akit le tudna húzni egy-két arannyal. Ha csak egy sörre valót összeszed, máris meg van mentve a napja. Visszaáll egyenesbe, majd a Sellő felé indul, abban a reményben, hogy kissé megpihenhet, leülhet, rendelhet, ehet, ihat, pofázhat. Majd csak lesz ott más is és nem kong a hely.*

A hozzászólás írója (Khul'ie Vantruez) módosította ezt a hozzászólást, ekkor: 2019.03.10 14:10:23


719. hozzászólás ezen a helyszínen: Lakónegyed
Üzenet elküldve: 2019-03-04 18:42:05
 ÚJ
>Ingon Lilliath avatarja! Úgy tűnik a kép nem megjeleníthető.

Rang: Játékos
IC üzenetek: 48
OOC üzenetek: 4

Játékstílus: Vakmerő

//Hornor Arnul//

*Lilliath érdeklődve hallgatja az összefoglalót, hiszen az elmúlt időszak épp eléggé csak a túlélésről szólt, hogy még az ilyen méretű események is a tudta nélkül történtek a nagyvilágban.*
-Értem, szóval a semmiből megjelent két figura akik elvileg isteni hatalommal rendelkeznek.*Kicsit kétségesnek tartja ezt a szituációt, de kell lennie valamilyen alapjának, ha a másik elhiszi azt.~Bár lehet, hogy bolond, és csak a képzeletében történt a dolog. Bár a neveket mintha már hallottam volna máshol is.~Kihessegeti a kócos haját a szeméből, és arra tekint amerre a másik mutatja céljukat.*
-Ahhoz képest, hogy elvileg te se tudod merre megyünk egész céltudatosan vezetsz oda.*Szemléli az elé táruló látványt. A baljóslatú külseje a helynek nem győzi meg annak biztonságáról, viszont a nem e világi hangulata valahogy vonzó is számára.*
-Már csak azt nem értem, hogy miként tűnhet el egy ilyen valami.*Szinte teljesen feladja a környezet figyelését annyira belemerül a beszélgetésben. Abszolút fel se tűnik neki mennyire kihalt a környék, pedig ez gyanús lenne a számára, hiszen egy rajtaütésnek jobb ha nincsenek szem tanúi. Viszont semmiképp nem akar először belépni a Vérkertbe, meghagyja ezt a lehetőséget a társának.*


718. hozzászólás ezen a helyszínen: Lakónegyed
Üzenet elküldve: 2019-03-04 17:59:46
 ÚJ
><b style='color:#c03010'>Mesélő (Nyíl)</b> avatarja! Úgy tűnik a kép nem megjeleníthető.

Rang: Mesélő
IC üzenetek: 472
OOC üzenetek: 55

Játékstílus: Szelíd

//Voelkin//
//Zárás//

- Részemről a szerencse fiatalember, jöjjön máskor is. *Bólint a törp a kedves szavakra.* Tanácsot pedig szívesen adok bármikor, persze olykor megkérem az árát, de ez esetben talán kivételt tehettem. *Kacsint egyet, majd egy határozott mozdulattal tisztítja le a pultot.*
- Ez esetben máris ott van a segítség kéznél. *Mosolyodik el.* Egy druida sok mindenre képes, elsősorban az állatszelídítés a specialitása. Persze elsősorban a befogásban, aztán az azt követő képzésben segédkezhet, de ügyes elf maga, bizonyára megoldja. *Bólint, aztán visszaköszön.*
- Minden jót és vigyázzon magára! *Biccent, majd visszafordul pakolászni a raktárba, bizonyára sok dolga van. Bár a kedve kiváltképp jó, mert dudorászni is kezd.*


717. hozzászólás ezen a helyszínen: Lakónegyed
Üzenet elküldve: 2019-03-04 16:53:57
 ÚJ
>Hornor Arnul avatarja! Úgy tűnik a kép nem megjeleníthető.

Rang: Játékos
IC üzenetek: 42
OOC üzenetek: 24

Játékstílus: Vakmerő

// Ingon Lilliath //

– Igen-igen, kettőt is említettem. ~ Hát ez meg? Átaludta az egész isteni színjátékot? ~ * Kapóra is jön számára, hogy a sötételf megáll, hiszen így neki is csak egy dologra kell koncentrálnia. A nő gyomorkorgását ugyan meghallja, de egyelőre nem tulajdonít neki nagy jelentőséget. Úgy gondolja, ha annyira éhes, biztos szólna, ellenben az istenes témát tényleg jó lenne letisztázni. *
– Tudod nemrég istenek jelentek meg a világunkban. Hogy pontosan hogyan, nos… Azt senki sem tudja, de nem is annyira érdekes. Közülük a leghatalmasabb Sa'Tereth, aki köztudottan oda fészkelte be magát. * Mutat előre, majd a biztonság kedvéért hozzáteszi. *
– Mármint a Vérkertbe. * Ennyit mindenképpen elmond, annak ellenére, hogy a másik időközben meggondolja magát és tovább indul. Ekkor gnómunk is elindul, de mivel még nem végzett beszédével, séta közben folytatja. *
– A másik, akit említettem, Teysus. Ő is nagy hatalommal bír, de őt nehezebb megtalálni. Vagy hát… * Megvakarja tarkóját, miközben jobban végiggondolja ezt a kijelentést. *
– Nem tudom, hol keressem, így számomra biztosan nehezebb. Ellenben Sa'Tereth-el. * Ezzel már lezártnak tekinti a szövegelését és elégedetten caplat tovább a sötét és (szerencséjükre) kihalt utcán. *


716. hozzászólás ezen a helyszínen: Lakónegyed
Üzenet elküldve: 2019-03-03 23:22:47
 ÚJ
>Voelkin Ekleszton avatarja! Úgy tűnik a kép nem megjeleníthető.

Rang: Játékos
IC üzenetek: 39
OOC üzenetek: 13

Játékstílus: Megfontolt

//Nyíl//
//Zárás//

*A törp kis vonakodás után bólint Voelkin ajánlatára, ami nagy megkönnyebbülést jelent neki, hisz így nagyon jó áron sikerült beszereznie nagyjából mindent, ami kell az íj elkészítéséhez. Szája széles mosolyra görbül, kedve most az átlagosnál is vidámabb.*
-Akkor 240 arany. *Mondja mosolyogva, majd a kabátzsebéből előveszi pénzét és a törp (Mesélő (Nyíl)) markába nyomja a 240 aranyat .*
-Köszönöm a tanácsokat. Van is egy druida lány ismerősöm, talán ő segíthet. *Eszébe jut Asheelaxa aki legutóbb is egy nyúllal tért vissza, Voelkin számára érthetetlen okból. Furcsa számára a lány, de majd csak szót ért vele valahogy.
Elmélkedéséből vissza térve az öreg törpre néz.*
-És a nagylelkűséget is. *Teszi hozzá.* Amiért ingyen kaphattam a tanácsokat. *Ezúttal fogait is kivillantva vigyorog az öregre.* Örvendtem a találkozásnak. Legközelebb ha a kikötő felé tévedek mindenképp benézek. *Hangján hallatszik az öröm.* Minden jót. *Köszön el végül nagy vigyorral az arcán, és ha nem állítja meg akkor a válasz után kilép a nehéz faajtón, megcsengetve újra azokat az apró rézharangokat, amik az ajtó felett lógnak, és nyomban útnak is indul Arthenior felé.*

A hozzászólás írója (Voelkin Ekleszton) módosította ezt a hozzászólást, ekkor: 2019.03.03 23:24:09


715. hozzászólás ezen a helyszínen: Lakónegyed
Üzenet elküldve: 2019-03-03 23:19:13
 ÚJ
>Ingon Lilliath avatarja! Úgy tűnik a kép nem megjeleníthető.

Rang: Játékos
IC üzenetek: 48
OOC üzenetek: 4

Játékstílus: Vakmerő

//Hornor Arnul//

*A mélységi homlokráncolással reagál a másik nem túlságosan hatékony győzködésére. Nem igazán érzi magát meggyőzve, viszont gyanúsnak tartja, hogy a gnóm korábban két nevet említett most pedig hirtelen csak egy isten van.*
-A toronynál még két nevet emlegettél, akkor hogy is van ez? Azt hiszem ezt jobb ha még most letisztázzuk, mielőtt folytatom a követésedet egy olyan helyre amiről nem csak én, de te se tudod hol van.*Torpan meg.*
-Azt hiszem ideje, hogy most elmagyarázd egész pontosan miről szól ez.*Csípőre teszi a kezeit, hogy nyomatékosságot adjon a véleményének. Ebben a pillanatban viszont a gyomra véglegesen feladja az éhezéssel való csendes küzdelmet, és megkordul, méghozzá garantáltan elég hangosan ahhoz, hogy a gnóm meghallja azt. Ezt a leányzó is megfelelően hatékonynak tartja ahhoz, hogy biztos legyen abban a tényben miszerint a csípőre tett kéz most már bőségesen nem elégséges ahhoz, hogy meggyőző legyen a vitatkozása a másikkal szemben. Már amennyire a csont sovány, legyengült karjai eddig komoly támaszai lehettek mondandójának. Most viszont végkép elveszíti maga alól a talajt, és érzi a zuhanást, hiszen eddig is minden komoly alap nélkül követte az öreget most pedig már maga sem tudja mit tehetne azon kívül, hogy továbbra is követi és úszik az árral. *
-Hagyjuk. Menjünk.*Adja fel önmagától a kötekedést, és lép a gnóm mellé, hogy bizalmat adva neki kövesse, mellette.*


714. hozzászólás ezen a helyszínen: Lakónegyed
Üzenet elküldve: 2019-03-03 22:42:15
 ÚJ
>Hornor Arnul avatarja! Úgy tűnik a kép nem megjeleníthető.

Rang: Játékos
IC üzenetek: 42
OOC üzenetek: 24

Játékstílus: Vakmerő

// Ingon Lilliath //

* Igazán megnyugtató, hogy így megeredt a nő nyelve. Magabiztosabb is lett. Vagy csak neveletlen és nem tudja, hogy az idősebbek megérdemlik a tiszteletet.
~ Ezek a mai fiatalok… ~ Fut át az agyán, szót azonban nem emel, mivel, ha valóban úgy van, ahogy a mélységi mondja, akkor hajszál választja el attól, hogy egyetlen társa is faképnél hagyja. A következőket viszont már nem hagyhatja szó nélkül, még ha időközben be is értek a házak rengetegébe, ahol szinte minden sikátorból veszély leselkedik, főleg az éjszaka közepén - tehát most. Azért próbál halkan beszélni, nehogy felébressze a helyi nagykutyát álmából a hangos beszéddel. *
– Ha a forrásom nem csal, csak egy isten. * Javítja ki. * Méghozzá Sa'Tereth. A többi stimmel. * Bólint egyet és lekanyarodik egy némileg szélesebb utcára, ami egészen tisztességesen ki is van kövezve és nem mellesleg arra vezet, amerre menni szeretne. *
– Csak remélni merem, hogy egy ilyen hatalmas istenség időt szakít majd két egyszerű halandóra. Viszont azt tudnod kell, hogy az istenek nem szeretik a tiszteletlenséget. Úgyhogy… * Rövid szünetet tart, míg keresi a megfelelő kifejetést. Végül arra jut, hogy bármit mond, az vagy sértőn hatna, vagy nem fejezné ki eléggé a mondanivalóját. Ezért inkább hallgat, majd kisvártatva témát vált. *
– Egyébként nem önszántamból kerültem erre a helyre. Volt egy kalandom, ami rosszul sikerült, aztán egy másik, ami kellemetlenül. Végül pedig ide lyukadtam ki. Te hogyhogy elhagytad a várost?


713. hozzászólás ezen a helyszínen: Lakónegyed
Üzenet elküldve: 2019-03-03 20:13:46
 ÚJ
><b style='color:#c03010'>Mesélő (Nyíl)</b> avatarja! Úgy tűnik a kép nem megjeleníthető.

Rang: Mesélő
IC üzenetek: 472
OOC üzenetek: 55

Játékstílus: Szelíd

//Voelkin//

*Egy darabig morfondírozik, aztán végül rábólint.*
- Csak sorjában ifjú úr, csak sorjában. *Emeli fel kezét.* Ám legyen, ma különösen ízletes a pipadohányom. *Csap a pultra, aztán nevet fel, szokásához híven.*
- Mindjárt hozom. Az összesen 240 arany lesz. *Hagyja jóvá, biccent, aztán fordul is egy másik tönkért, hogy azt is odaadhassa az ifjúnak, közben immár a másik kérdésre is válaszol, de csak bentről kiabálva.* Sólyom? Ahhoz nagy tér kell, hatalmas ketrec, tudja, nagyon kedvelem az állatokat, nem szívesen tartanék itt bezárva. Sajnos nekem nincs olyanom. *A hang lassan közeledik, ahogyan nyögve hozza kifelé az ében tönköt, majd a pultra helyezi.*
- 240 arany. *Bólint, aztán egy darabig fürkészőn néz, majd sóhajtva megszólal.* Nézd, barátom. Látom, hogy nagyon kitartó vagy. Én azt javaslom keress egy vándort, vagy egy druidát. Menjetek ki a füves pusztaságba együtt és szelídít egyet neked. Nagyon régen láttam már solymászt a városban. *Csóválja meg fejét.* Esetleg keress fel olyanokat, akik áruk seftelésével foglalkoznak, bizonyára akad olyan simlis alak, aki be tudja neked jó pénzért szerezni. Látod? Máris két tanácsot is kaptál ingyen, pedig ez aztán nem szokásom! *Nevet fel.*
- Használd őket egészséggel és fontold meg, amit mondtam. *Biccent a törp.*


712. hozzászólás ezen a helyszínen: Lakónegyed
Üzenet elküldve: 2019-03-03 20:03:46
 ÚJ
>Awaiu Thargodar avatarja! Úgy tűnik a kép nem megjeleníthető.

Rang: Játékos
IC üzenetek: 10
OOC üzenetek: 1

Játékstílus: Vakmerő

//Úton Vashegyre//

*Korábban sokat hallott már a kikötői lakónegyedben folyó sötét üzelmekről, így még ha kisebb kerülővel is jár, a hosszabb, biztonságosabb utat választja. Persze meg tudná védeni magát, ha arról lenne szó, - gondolja ő - de minek kockáztatni ilyen kevéssel a cél előtt? Kényelmes tempóban halad, s igyekszik nem túl nagy felfordulást okozni lovasként a gyalogosok között.
A házakat, vagyis az épületeket, amikben itt emberek laknak, azért eléggé elborzadva figyeli. Elgondolni is rossz, milyen lehet itt élni, mi több, felnőni az omladozó, zsúfolt falak között. Az elkapott beszélgetésfoszlányok és utcai jelenetek sem épp a boldogságról és a fejlődésről tanúskodnak, így most már valóban kezdi kapiskálni, miről is beszélt neki annak idején tanító mestere. Volt (és van) nyomor ott is, ahonnan jött... de egészen másféle. Persze azért igyekszik nem túl feltűnően rácsodálkozni erre a számára meglehetősen új világra. Nem kell, hogy arcára legyen írva; idegen a városban.
Ahogy a tágasabb, kikötőbe vezető útra tér, gyorsabb tempóra vált. Eleget nézelődött, s jobb lenne mihamarabb letudni az út nagy részét. Paradicsom most még úgy is viszonylag kipihent, bírnia kell egy laza vágtát.*


711. hozzászólás ezen a helyszínen: Lakónegyed
Üzenet elküldve: 2019-03-03 17:01:46
 ÚJ
>Voelkin Ekleszton avatarja! Úgy tűnik a kép nem megjeleníthető.

Rang: Játékos
IC üzenetek: 39
OOC üzenetek: 13

Játékstílus: Megfontolt

//Nyíl//

-180 arany összesen. *Mondja ki miközben gondolkodik egy kicsit.* Valóban nagyon jó minőségű áru, nem kételkedek benne. Hetekbe telne nekem hasonlót készíteni. *Fejét vakarja miközben mondja. ~Végül is a szakértelmet meg kell fizetni.~ Kezét leengedi jobbján lógó tegeze mellé*
-Még egyszer ennyi ébenfa kéne. *Eszébe jut Pyctának tett ígérete.* Mit szólna, a halenyvért és a két tönk ébenért, 240 aranyhoz? *Teszi fel e kérdést, remélve hogy a törpe beleegyezik.
A választ nem várja meg, újabb kérdést tesz fel.*
-Ha volna esetleg egy vadászsólyma azt nagyon szívesen fogadnám. Tudja, vadász vagyok és nagyon nagy segítség lenne a vadászatban. *Szinte suttogva mondja miközben egy kicsit közelebb is hajol.* Természetesen megfizetném azt is.
*Egy pillantást vet még az elé letett ébenfára. ~Valóban elég jó minőségű ez is.~ Zsebében újból elkezd kutakodni. Reméli, hogy lesz elég arany a sok árura.*


710. hozzászólás ezen a helyszínen: Lakónegyed
Üzenet elküldve: 2019-03-03 15:36:13
 ÚJ
><b style='color:#c03010'>Mesélő (Nyíl)</b> avatarja! Úgy tűnik a kép nem megjeleníthető.

Rang: Mesélő
IC üzenetek: 472
OOC üzenetek: 55

Játékstílus: Szelíd

//Voelkin//

- Semmi baj ifjú úr. *Bólint a törpe, majd nyugodtan pöfékel tovább.* Nekem nincsenek ember rokonaim, barátom.
*Nevet fel harsogva, még a pultot is megcsapkodja, majd' leesik a kis sámliról.*
- Vicces egy elf maga. *Törli meg a szemét.* Nem baj, legalább kedvezményt is kaphat, ha megegyezünk. *Kacsint rá kedvesen. Jóval szimpatikusabb vonásokkal rendelkezik és furcsa, hogy ezt pont egy kikötői törpről lehet elmondani.*
- Ébenfa és halenyv. Csak ennyi? *Húzza el a száját csalódottan.* Azt hittem jobban kifog rajtam, ez nem volt annak a kákabélűnek ott a piactéren? Na majd küldök én neki készletet. *Nevet fel harsogva ismét, aztán a pult alá nyúl, s egy kisebb tégelyt vesz elő.*
- Halenyv. *Bólint.* Gyolcson átszűrve, pont megfelelő hőfokon melegítve a belsőség. A hal faját nem tudom, talán tokhal, talán egyéb. *Vonja meg a vállát.* Nézze meg nyugodtan, kiváló alapanyag, addig hozom az ébenfát. Rúdban, vagy hasábban? *Majd csak legyint.* Mindegy is, hozom mindkettőt. *Fordul be a raktárba, honnan az imént kijött, csak úgy húzza magával a pipafüstöt. Kis idő elteltével, míg Voelkin ellenőrzi az árut, vissza is tér, s a pultra helyez egy adagra való hollófekete fatönköt, valamint egy simábbra csiszolt, jó minőségű hosszabb farudat.*
- A halenyv drága mulatság. Hosszú idő míg elkészül és a halászt is meg kell találni hozzá. *Kezdi komótosan.* Az ébenfát meg szállítani kell. A halenyv 125 arany egy tégellyel, az ébenfatönk pedig 70. Ez összesen 195 arany, de magának a viccért 180-ért odaadom. Megfelel? *Kérdezi egyszerűen, pipájával a szájában és karba font kézzel.*


709. hozzászólás ezen a helyszínen: Lakónegyed
Üzenet elküldve: 2019-03-03 12:36:59
 ÚJ
>Voelkin Ekleszton avatarja! Úgy tűnik a kép nem megjeleníthető.

Rang: Játékos
IC üzenetek: 39
OOC üzenetek: 13

Játékstílus: Megfontolt

//Nyíl//

*Voelkin nagy meglepetésére, az üzlet tulajdonosa egy jó kort megélt törpe. A hátsó helységből, jön elő a törpe. Miután törpe kicsit megvizsgálta szemeivel a cetlit, zsebéből kivett dohányra rágyújt. Voelkint is meg kínálja.*
-Köszönöm nem kérek, nem kifejezetten kedvelem az eféle dolgokat. *Korábbi kérdésre is választ ad.* Igen a piactéren kaptam egy különös üzlet tulajdonosától. Netán rokonok lennének vagy csak üzleti ismerősök.
*Köhint egyet, a füst miatt, majd rögtön a tárgyra is tér.*
-Nem kívánok nagyon köntörfalazni, ébenfa és halenyv reményében jöttem ide. Tudna esetleg valamelyikkel szolgálni? *Kérdi érdeklődve a törpöt, miközben zsebében turkál és számolgatja kezével aranyait. Fejét a föld felé szegezi. ~Ennyi biztosan elég lesz.~ Szemét újra a törpre szegezi, arcáról süt az érdeklődés.*


708. hozzászólás ezen a helyszínen: Lakónegyed
Üzenet elküldve: 2019-03-01 17:21:36
 ÚJ
><b style='color:#c03010'>Mesélő (Nyíl)</b> avatarja! Úgy tűnik a kép nem megjeleníthető.

Rang: Mesélő
IC üzenetek: 472
OOC üzenetek: 55

Játékstílus: Szelíd

//Voelkin//

*Jó, hogy igénybe vesz segítséget, hiszen a kikötő utcának nevezhető sáros utai mellett sorakozó faházak, kisebb tömbök, gyakorlatilag ugyanúgy néznek ki. Akad itt hosszú ház, de akadnak kisebb halászkunyhók is, igaz, sokkal közelebb a tengerhez. A móló kissé ruganyos, kopogó hangot adó talaja után itt már stabilabbnak tűnik a lépés. A ház, melyre az öreg mutat, nincs túl messze innen is bőséggel látható. Cégére nincs, nem hirdeti magát, csupán az előtte gondozott kis terület jelezheti, hogy ez jellegében más épület lehet, mint a többi. Halk harangszó üti meg a fülét, ahogy benyit, ez az ajtó feletti kis rézharangoknak köszönhető, melyet meglökött a benyíló fa, s rögtön ezután velős kiáltás hallatszik a pult mögötti helyiségből, melynek ajtaja nyitva áll.*
- Rögtön jövök! *Nem telik el sok idő, egy nagy pocakos, ősz szakálló törpe jelenik meg, ki az embereknek kialakított pultban sámlira áll.*
- Mutassa. *Veti oda foghegyről, majd elveszi a cetlit.* Áh, ezt a piactéren szerezted, heh? *Kérdezi fél szemével hunyorítva nézve a férfira. Erős és reszelős hangja van, akár egy ősöreg törpének. Alapvetően nem látszik rajta, hogy ártó szándéka lenne, sőt, mellényzsebéből sűrűre sodort dohánylevelet vesz elő, majd egy apró kis parázsló tűzhelyen meggyújtva, oltári pöfékelésbe kezd.*
- Kérsz egyet? He? *Pillant krákogva Voelkinre, aki észreveheti, hogy a kis bolthelyiség tetején hamarosan immár szürke, nehéz füst kezd bodorogni a dohánylevéltől.*


707. hozzászólás ezen a helyszínen: Lakónegyed
Üzenet elküldve: 2019-03-01 13:16:53
 ÚJ
>Voelkin Ekleszton avatarja! Úgy tűnik a kép nem megjeleníthető.

Rang: Játékos
IC üzenetek: 39
OOC üzenetek: 13

Játékstílus: Megfontolt

//Nyíl//

*Korábbi kellemetlen kudarc után már kissé óvatosabban nézelődik, ezúttal már jó helyen, a lakónegyedben. Különös épületek vannak itt, melyekre Voelkin is rácsodálkozik.
Kis keresgélés után megáll egy üzlet előtt, de nem megy be. Nem elég biztos magában. Körül néz hátha meglát valakit, akitől megkérdezheti, hogy jó helyen jár. Néhány pillanat múlva meglát egy idős halászt, akihez rögtön oda is megy.*
-Szép jó napot! *Üdvözli az öreget.* Egy kis segítségre lenne szükségem. Egy üzletet keresek és nem vagyok benne biztos, hogy az az. *Mutat a fél utcára lévő házra, majd átadja az öregnek a pergament.*
-Szervusz fiatalember. *Az üdvözlést egy köhintés követi.* Lássuk csak... *Az öreg nézegeti egy pillanatig.* Ne aggódjon fiacskám, azt az üzletet keresi. *Válaszát egy mosollyal társítja.*
-Köszönöm szépen! Viszont látásra! *Voelkin széles mosollyal köszön el a halásztól, aki csak mosolyogva néz utána.*
~Ezúttal biztos ez az üzlet lesz az.~
*Néhány szívdobbanásnyi ideig még hezitál, majd belép az üzletbe.*
-Jó napot! Ez az az üzlet amit keresek? *Kérdi kicsit halkabban, mint szokta, majd átadja a címet az árusnak.*


706. hozzászólás ezen a helyszínen: Lakónegyed
Üzenet elküldve: 2019-01-29 07:56:22
 ÚJ
>Ralas Drayte avatarja! Úgy tűnik a kép nem megjeleníthető.

Rang: Haladó játékos
IC üzenetek: 235
OOC üzenetek: 1

Játékstílus: Vakmerő

//Második szál//
//A méret a lényeg - Zárás//

*Látszólag csukott szemmel, igazából csak hümmög a válaszokra. A beszélgetés további részében, csak szelíden mosolyodik el egy-egy érintésre, egy-egy kedves szóra, de érdemben beszéddel már nem zavarja az estét. Elfáradt. Nagyon elfáradt. Zammiriával töltött idő általában a jó értelemben véve is kifacsarja, persze azt is érzi, hogy fejlődik. Minden perccel egyre jobb az állóképessége, no meg az önbizalma is, bár az korábban sem volt töretlen. A lassan kihunyó gyertyák utolsó leheletükkel nehéz viaszillatot küldenek a helyiségbe, mely eltelíti orrát, bár a korábbi narancsos-mandulás olaj illatát is érzi, hogyan ott játszik még, a lány elengedhetetlen virágillata is. Utolsó néhány mondatánál már félálomban tűri a kényeztetést. Az apró csókot persze önkéntelen is viszonozza.*
- Jól van, Zammiria. *Motyogja csendesen, fejét belefészkelve a párnába, s kezét a lány derekán pihentetve. Így is alszik el, mosolyogva és immár nyugodtabban, hogy másnap aztán persze fájó tagokkal és kínzó izomlázzal ébredjen, egyedül.

Sokáig tart, míg magához tér, szeme nehezen akarja befogadni a reggeli világosságot, a nap még nem jár ugyan magasan, de a hajnal első színfoltjai rég elszöktek már. Ahogy Zammiria is, csak hűvösödő helyét találja maga mellett, mikor karja mélán elindul, hogy aprót simítson a lány arcára. Szemei hirtelen pattannak ki.*
- Zam? *Kérdezi halkan, mert azt gondolja a lány talán az asztalnál kortyolja a hűvös teát. Válla felett tekint fel, de nem leli sehol, Zammiria korán elment. Halkan felsóhajtva szedi össze magát és arcát megdörgölve ül az ágy szélére, lába összerezzen a padló hidegétől, a kandallóban már régen kihunyta a parázs, csak egy-két foltja villan fel olykor. Feláll és nyújtózik egyet, majd az ablakhoz lép.*
- Heh... ezt itt hagytad nekem. *Vigyorodik el, mikor a tépett fehérneműt, az ágy mellett megtalálja. Mosolyogva veszi fel, a lánynak van ízlése az biztos, a leheletnyi anyag, puha és selymes, gondosan összehajtja, majd az egyik fiókban teszi el, hátha még szüksége lesz rá a lánynak. Bár elég heves volt az esti vetkőzés, az is előfordulhat, hogy javíthatatlan.*
- Dologra. *Bólint a ténfergés és a méla szomorkodás helyett, majd felöltözik, hogy a Sellőbe induljon. Tervei szerint iszik egyet, megnézi akad-e kuncsaft, aztán adott esetben keres egy kis pénzt. Még az is lehet, hogy ellentétben a korábbiakkal a lakására hoz valakit, ki tudja? Innentől kezdve válnak a dolgok egy kissé... kiszámíthatatlanná.*


705. hozzászólás ezen a helyszínen: Lakónegyed
Üzenet elküldve: 2019-01-27 12:55:16
 ÚJ
>Zammiria Rykoven avatarja! Úgy tűnik a kép nem megjeleníthető.

Rang: Haladó játékos
IC üzenetek: 179
OOC üzenetek: 0

Játékstílus: Vakmerő

//Második szál//
//A méret a lényeg - Zárás//

*Halkan nevet a színjátékra. Szereti Ralas humorát, könnyű egy húron pendülni vele. Az ellenséges viselkedésre vállat von.*
- Nem tudom, milyen indítékaid vannak rá. Szeretném, ha nyílt színen távolságot tartanánk, de rám nem jellemző, hogy nagyon rosszban legyek valakivel. Hűvös talán, de ahhoz komoly dolog kell, hogy gyűlölködjem. Akkor viszont magyarázkodhatnék, hogy miért tartalak meg téged. Bár lenne rá válaszom…
*Simít ki homlokából érzékin egy kósza hajtincset.*
- Mert jól bánsz a vendégekkel, természetesen.
*Előlegezi meg a téves gondolatokat, hiszen saját szeretőjének nem leplezné le.*
- Persze a távolságtartásnak is kell a magyarázat. Talán valami régi nézeteltérés mégis lehetne mögötte. Ami azért a munkakapcsolatot megengedi, s buta lennék egy jó munkaerőt emiatt nélkülözni. Majd meglátjuk, kialakul.
*Ereszti el a témát. Valahol, lelkének azon szegletében, ahol kedveli Ralast, megnyugtatja a komoly válasz az óvatosságra vonatkozóan. S örül, hogy az anyagiakban sem kell győzködnie. Persze a vállalt plusz teher alatt nyögni fog majd, tán nem csak képletesen, de úgy érzi, így lesznek csak egyenlő felek igazán. A férfi nem vághatja a fejéhez, hogy beleültette a Sellő tulajdonjogába a két szép szeméért cserébe.
Nevetőn szusszan az ital kifogásolásán. Maga a férfi utalt rá korábban az ünneplés jelzéseként a pezsgőre, de ezen biztosan nem fognak összeveszni.*
- Azzal koccintunk, amivel csak szeretnél.
*Persze az ígéret nem hangzik el egyértelműen Ralas részéről, de nem erősködik tovább. Az erőnléttel kapcsolatos morgásra apró csókot hint ajkaira engesztelésül.*
- Ez az én szerencsém. És olykor nyomorom…
*Kihasználva, hogy a férfi lehunyt szemmel pihen mellette, ő elgondolkodón nézi a gyengülő gyertyafényben, miután egyik-másik ellobbant már. Puha érintése egyfajta búcsú is. Megválik a sármos kópétól, a kikötői selyemfiútól, kinek mentora kívánt lenni.
~Létezett egyáltalán valaha?~ ötlik fel benne, hiszen akinek hitte Ralast, tán sosem közelítette az igazságot. Simogatása olykor a vállra, a hátra is elkalandozik, hogy kiterjessze a nyugalmat, aztán inkább monoton lassúságot keres, akár míg a férfi el nem alszik. A nyugalom közvetítése őt is lecsendesítette, így utána már nem tart sokáig, hogy csatlakozzon hozzá az álmok földjén. Két álmodó egy csendes kikötői ház emeletén, csodás kilátással a tengerre, s a fehér dunyha alá bújt partra. Vajon felkészültek mindarra, ami vár rájuk? Aligha. Hiszen még azt se tudják, mit hoz a titokzatos jövő, vajon széttépi vagy megerősíti kapcsolatukat. Talán ez az utolsó békés éjszakájuk együtt. Veszélyes hazugságok és a felelősség súlya nélkül.

Ha van valami, amit Zam ki nem állhat, az a korai kelés, most azonban könnyebben megy, mint máskor. Akkor se tudna visszaaludni, ha akarna. Rengeteg dolga lesz az elkövetkező napokban, nem akarja vesztegetni az időt. Reményei szerint ki tud surranni Ralas mellől, a férfi minél később kezdi a napot, annál jobb. A holmiját csendben összeszedi, egy fél percre lenyűgözve áll meg az ablaknál, megcsodálni a panorámát.
~Tudsz lakást választani, te csibész…~
Máris sajnálja, hogy ha minden összejön, akkor ritkán fordulhat meg majd itt. Eladni nem fogja hagyni a férfinak, vagy akkor megveszi tőle. Csak tekintetével simogatja meg az arcát, miután elkészül. Ha mégis felébredne, megcsókolja és suttogott búcsúval igyekszik rábírni, hogy pihenjen még.
Odakint csípős dermedtség, de tiszta, ropogós levegő fogadja. Most persze sajnálja eltépett alsóneműjét, mert igencsak kúszik fel a hideg combjain, s egészen más érzés így flangálni kint. A szemét bántja a szikrázó hó fénye, ezért mélyen húzza a csuklyát a fejébe, miközben halkan ropogó léptekkel veszi az irányt saját lakása felé. Legelőször is egy másik alsóneműért.*

A hozzászólás írója (Zammiria Rykoven) módosította ezt a hozzászólást, ekkor: 2019.01.27 12:58:41


704. hozzászólás ezen a helyszínen: Lakónegyed
Üzenet elküldve: 2019-01-27 11:00:35
 ÚJ
>Ralas Drayte avatarja! Úgy tűnik a kép nem megjeleníthető.

Rang: Haladó játékos
IC üzenetek: 235
OOC üzenetek: 1

Játékstílus: Vakmerő

//Második szál//
//A méret a lényeg//

*Tettetett megrettenést szimulál, szemei hirtelen elkerekednek, s egy leheletnyit eltávolodik a lánytól. Szája is tátogni kezd, mint hal a vízben:*
- I-igenis... főnökasszony! *Kapja kezét szemöldökéhez tisztelgés gyanánt, aztán visszateszi Zam vállára, elvigyorodva.* Ahogy gondolod. *Bólint már enyhébben, persze a mászkos vigyor azért nem törlődik le a képéről.*
- Sőt! Kifejezetten utállak, nem is tudom miért fekszem melletted. Cöh! *Csóválja meg fektében fejét, még a szemeit is megpörgeti helyükön. Aztán csak mosolyog tovább, nem fűz hozzá többet, viszont, amit a lány elmond, az elgondolkodtatja.*
- Gondolod, hogy nem kellene álcáznom magam? Ami az üzletet illeti természetesen társak leszünk és igen, barátok. *Mondja csendesen, s kissé megemeli összefonódott kezüket, majd Zammiria szinte hófehér, de sötétbe hajló ujjait kezdi szemlélni. Egy rövid töprengés után kezét elhúzza, aztán inkább a lány derekán nyugtatja meg.*
- Én mindig vigyázok. *Szokatlanul komoly a hangszín, de hallhatóan mindent tudomásul vesz, mit korábban zajlott, jottányi élc sem érződik sem hangjában, sem tekintetén. Inkább filozofikus színezetet ölt az est, semmint tárgyalásét, vagy a korábbi folytatásaként érzelmesét.*
- Az anyagiak részemről rendben. Akkor megfelezzük azt is. *Bólint ismét, buta lenne erre nemet mondani, hisz biztosíték a háttérben ajánlott keretösszeg. Lehunyt szemmel és engedelmesen tűri a további kényeztetést, miben némi ellentétet érez a korábban kimondott szavakkal szemben, de nem szól. Hallgatása ismét belegyezés, a lány akaratának aláveti magát.*
- Nem szeretem a pezsgőt. *Mosolyodik el.* Keményebb italokhoz szoktam. *Kuncog egy kissé fel, az apró csókok is csiklandozzák egy kicsit, de aztán a homlokát érintő kézre megnyugszik és mozdulatlan marad. Szemei már csukva, így ezt a simítás nem befolyásolja.*
- Lehet. *Suttogja halkan, s hosszan felsóhajt, mint aki aggodalmát vetkezi le. Nem mosolyog vissza, csak reagál a mondatra.*
- Erős vagyok. Van benne gyakorlatom. *Morogja dacosan, de cselekedetei mást sugallnak, mert aláveti magát mindennek, s a húzásra oldalazással is rásegít.* Elengedem... *Motyogja, s nem mozdul, csak lehunyt szemmel próbálja elérni az áhított ürességet, ezúttal talán kissé nyugodtabban már, Zammiria érti a dolgát és ebből a szempontból már pontosan ismeri Ralast kívülről belülről. Vissza-visszatérő gondolatként persze bekúszik a másnap, amikor már látja maga előtt, hogy tűkön ülve söpör félre minden könyvet az asztalról, hogy aztán kezébe temetve arcát induljon el, ígérete ellenére.*


703. hozzászólás ezen a helyszínen: Lakónegyed
Üzenet elküldve: 2019-01-26 13:13:55
 ÚJ
>Zammiria Rykoven avatarja! Úgy tűnik a kép nem megjeleníthető.

Rang: Haladó játékos
IC üzenetek: 179
OOC üzenetek: 0

Játékstílus: Vakmerő

//Második szál//
//A méret a lényeg//

*Lejjebb ereszkednek pillái a füle körüli matatáskor, s bár orra hidegével leleplezetten elmosolyodik egy pillanatra, a közelségtől újra komolyabb arcot ölt. Ez a negédesség túl érzelmes, fél, hogy rossz irányba visz. Tisztában van vele, hogy bizonyos érzelmi közelséget elkerülhetetlenül fel kell vállalnia, de az ilyen viselkedés egyenes úton vezet a féltékenységhez, amit viszont nem tűrne el. Meg kell őriznie szabadságát, még ha kalitkában is fog élni. Nem nyithatja meg a hálószobáját a férfi előtt, mert nem zárhatja be másoknak.
Az élcelődés jogos, s még el van telve az elmúlt percek testi boldogságával, ezért nem haragszik érte. Nem is ezért szegi fel az állát és emeli meg szemöldökeit számonkérőn.*
- Az egyenruhát én szabom meg az alkalmazottaknak. A te esetedben szó szerint, pultos legény. De ha jól emlékszem, nem kedvellek, és te sem engem, úgyhogy közöttünk szó sem lehet szemezésről, s főleg bizalmaskodásról. Az ilyen jellegű próbálkozásokat sértésnek fogom venni és büntetést vonnak maguk után.
*Fülének érintése persze megenyhíti arckifejezését, különben sem ragaszkodik hozzá sokáig, hiszen maga is mulat rajta.*
- Már ha még ragaszkodsz ehhez az álcához. Egyébként nem teljesen értem, hogy miért.
*Összefonódó ujjaik és Ralas szavai megint kezdik aggasztani a férfi elvárásai felől.*
- Üzlettársak leszünk. És barátok. De azért vigyázz magadra te is!
*Gondolatban hozzá teszi még, hogy ne bízzon senkiben, alkalmasint benne sem. De ezt már nem mondhatja ki. Ralas magának is kelepcét épít, ahol bizonyos dolgokban szövetségesek, bizonyos dolgokban ellenfelek lesznek. A szeleburdi fiút óva intené, de fél, hogy akkor épp abban nem hallgatna rá, amiben a javát szolgálná. Így is nehéz lesz egymással megbirkózniuk, a bizalom sokrétű szövetét még sokáig kell erősíteniük, hiszen nagyon bonyolult kapcsolatba fogtak.
A tekintete elmélyül az összeg hallatán, amivel a férfi rendelkezik. Szóhoz sem jut. A Rumos Rókát biztosan könnyedén felvásárolhatná belőle, és egy kis ráfordítással jó helyet lehetne belőle csinálni. Az alvilág egy része úgyis inkább ott fordul meg, és Ralas ott is kiélhetné vendégszeretetét. Nem lenne jobb vajon kicsiben kezdeni? Ám amint felteszi magában a kérdést, elveti. A két hely közelről sem mérhető egymáshoz, és az olcsóság kisebb bevételt jelent, arról nem is beszélve, hogy nem sok eleganciát lehet belevinni, már pedig úgy érzi, Ralasnak ez is fontos. Sóhajt egyet.*
- Ha együtt vágunk bele, akkor az anyagiakból is kiveszem a részem. Azt hiszem, talán úgy két-háromezret meg tudok mozgatni, ha vársz egy kicsit.
*Nem erre szánta, de már látja, hogy nem szabad ezt fél szívvel csinálnia. Támogatásban is reménykedik, hiszen ez az új szituáció hatalmasat lendít cimboráival közös üzletén.*
- Ez kemény üzleti megállapodás köztünk, Ralas. Nem fogadhatom el az üzleted felét, ha nem teszem bele a felét. Megpróbálok támogatókat szerezni. Természetesen csak a saját kötelezettségeim fejében. De előre nem tudok ígérni semmit. Holnap nekilátok, csak ennyit. És a varrásnak is.
*Csókot lehel puhán a nyakára.*
- Fontoljunk meg minden lehetőséget, mielőtt lépünk…
*Aztán a fülére.*
- Tudom, hogy nehéz.
*Utána az arcára.*
- De még ne bontsd azt a pezsgőt…
*Végül felkönyökölve csókkal zár, ehhez kezét a férfi arcára simítja, majd lágyan, de inkább nyugtató célzattal fúrja ujjait a hajába. Aztán megint visszahúzza a kezét az arcára és hüvelykujjával simogatja, miközben lágyan néz rá.*
- Mit gondolsz, el tudnál aludni?
*Suttogja puhán és elmosolyodik.*
- Ha szeretnéd, segíthetek.
*Keze most zárt tenyérrel simogat végig finoman a homlokán, elég közel halad szemei fölött, hogy le kelljen hunynia őket, de reményei szerint simogatása nyugalmat és nem kényszert közvetít.*
- Szeretném, ha pihennél. Azt gondoltam, a történtek után már a fejed felemelni se lesz erőd.
*Vigyorodik el kajánul. Aztán visszafekszik mellé és magához húzza távolabb eső vállát, hogy szembeforduljanak.*
- Gyere... de csak ma éjjel!
*Néz rá szigorral és emeli fel mutatóujját, ahogy a férfi is szokta, akár egy az ágyba kéredzkedő kiskutyával tenné. Persze az ilyesmi a kiskutyáknál se szokott működni. Közel bújik hozzá, de kezét megint a hajába fúrja, s lágyan, tompán, lassan kezdi cirógatni fejbőrét, haját, tarkóját, olykor vissza-visszaemelve kezét és az arcát, homlokát is érintve. Puhán suttog megint.*
- A masszázs nem csak élénkítő lehet. Meg is nyugtathat. Csak engedd el magad...


702. hozzászólás ezen a helyszínen: Lakónegyed
Üzenet elküldve: 2019-01-26 10:36:15
 ÚJ
>Ralas Drayte avatarja! Úgy tűnik a kép nem megjeleníthető.

Rang: Haladó játékos
IC üzenetek: 235
OOC üzenetek: 1

Játékstílus: Vakmerő

//Második szál//
//A méret a lényeg//
//A hozzászólás 16+ jelenetet tartalmaz!//

*Végig a lányt figyeli csendben, ahogy ő hozzá beszél. Ujjai lágyan futnak végig fürtjei között, olykor egyet aprót hajlítva némelyik zabolátlanon, helyére igazítja, elrendezi, majd mikor már elégedett a látvánnyal, tovább rendezi a sorokat. Mint az élet egy-egy apró jelenetei. Zammiriával nem ismerik régóta egymást, mégis úgy érzi, hogy közel áll hozzá, ismeretei nem részletesek, sőt, azt sem tudja, hogy mennyi titkuk van, mely még nem közös. A bizodalma megvan a lányban, miképp azt gondolja a lány is hasonlóan viseltetik irányába, ugyan ez a kapcsolat még meglehetősen törékeny. Általában hosszú időnek kell eltelnie, míg két fél ennyire a másikra talál, de nem az ő esetükben és nem a kikötőben, ahol elengedhetetlen a támasz, minden esetben.*
- Az is megnyugtat, ha csak beszélünk róla. *Biccent aprót, jelezvén, hogy tudomásul veszi és megérti a szavakat, valami hasonlóra számított. Futólag áttér a fülre, s mögé simít egy-két szürkés tincset, mélán mosolyodik el, csendesen és szelíden:*
- Muszáj jól kinézzek. Nem állhatok a pultban egy szakadt ingben. Fontos, ami vagyok, de fontos a megjelenés és a külső is. Szakítunk jelenlegi életmódunkkal, legalábbis titokban. Ehhez pedig álca kell. Nem gondolod? *Kérdezi, ujjával Zam orrát érintve meg. Felnevet annak a hűvösségén, általában ilyenkor, ha meleg is van, az orr mindig hidegebb egy picit.*
- Atyaég, hát mindjárt lefagy, kedvesem! *Nevet fel, s közelebb húzódik a lányhoz, hogy saját orrát érintse övéhez, úgy is marad, csak ajka mozdul egy pillanatra, hogy Zamét csókolja meg. A lány kezéhez engedelmesen igazodik, így derekát bőséggel át tudja ölelni, a mellkasát ért érintéstől kellemesen megborzong.*
- Olyan nagy baj lenne... ha rajtam felejtenéd? *Kacsint egy huncutat, aztán elvigyorodik.* Hisz most is engem nézel, le sem tudod venni rólam a szemed, főnökasszony! *Itt már felnevet, érzi rosszul magát, ha egy kicsit nagyképűsködik, kettejük között a hasonló viccek már megengedhetők. Ralas a maga módján egyébként is zabolátlan csirkefogó, mélységi legyen a talpán, aki megneveli. Bár Zammiria igencsak jó eséllyel indul ezért a pozícióért. Keze a lány hegyesedő füléért indul, s élvezettel fogja ujjaival óvatosan kezei közé. Emberekhez mérten szokatlan, de Ralas ezt is különlegesnek és érzékinek látja. A további mondatokra kószán bólint.*
- Biztosan. Ez már eldöntetett. Korábban nem volt irány, csak éltem, most megvan az irány, csak rá kell lépnem. *Szemöldökét simító ujjakra rákulcsol sajátjával, s ha teheti, saját ujjait Zamméba fűzi.*
- Persze, ha fogod a kezem, még könnyebb lesz. *Megrázza a fejét.* Nem könnyebb, de elviselhetőbb. Jó lesz! *Jelenti ki határozottan, majd elvigyorodik. Talán olybá tűnik nem veszi elég komolyan, de az idegességet könnyebb így palástolni.*
- Rendben. Már csak a főnököt kell meggyőznöm arról, hogy miért és mennyiért adja el nekem a Sellőt. *Gondolkodik hangosan.* Én olyan nyolc és tízezer közé saccolom az árat, ez alá akarok kínálni. Jelenleg van körülbelül négyezer-ötszázam. *Fejti ki magában.*
- De nem a zsebemben! *Nevet fel, nyelvét kidugva.* Jó helyen. Az a kezdeti tőkét megadhatja. A többit meg felveszem kölcsönből. Mit szólsz? *Kérdezi csendesen, mert már tudja a választ. Persze, hogy megfogadja-e, az már más kérdés, nem a türelmességéről híres. Arra ott lesz Zammiria, aki visszafogja. Bár, ha nem tartózkodik ott... nem biztos, hogy megállja majd.*


701. hozzászólás ezen a helyszínen: Lakónegyed
Üzenet elküldve: 2019-01-25 10:03:31
 ÚJ
>Zammiria Rykoven avatarja! Úgy tűnik a kép nem megjeleníthető.

Rang: Haladó játékos
IC üzenetek: 179
OOC üzenetek: 0

Játékstílus: Vakmerő

//Második szál//
//A méret a lényeg//
//A hozzászólás 16+ jelenetet tartalmaz!//

*Olyan pezsdítő érzés, amint Ralas végigsimít rajta, mint mikor valaki nyújtózik egyet, a nyomában járó megkönnyebbüléssel együtt. A férfi kezének érintése különösen értő a női testen, akár a bárd ujjai az érzékeny húrokon, s Zamnak nincs kifogása az ellen, hogy minden lehetséges módon a kedvét keresik.
Mulattatja a nemtetszést kifejező morranás, apró mosoly fut ajkaira. Szeretné hinni, hogy a ragaszkodást kifejező momentumok és gesztusok tervezettek, melyekkel őt igyekszik puhítani a férfi, hogy céljainak megnyerje és megtartsa. Egy nagy játékos nagy színész is.
Résnyire szűkíti szemeit gyanakvón, mikor Ralas könnyedén feleli, megakadályozta volna a távozását. Természetesen csak komolytalan módon, most épp nagylelkű hangulatában van. Élvezi a gyengéd perceket, reménytelenül összeborzolódott hajára egyébként is ráfér az igazítás. Figyelmesen hallgatja az aggodalmakat, némi lappangó derűvel az arcán. Hüvelykujja cirógatja Ralas bőrét kulcscsontja alatt.*
- A forgalom terén nem foglak tudni megnyugtatni. Egyedül azt hozhatom fel, hogy valamiképp eddig is működött a Sellő, pedig ugyanazokat a gazdasági dagályokat és apályokat kellett megélnie eddig. Nyilván a hullámhegyeket kell meglovagolni, de talán ez önmagától is kiegyenlítődik. És mindig kellhet tartalék.
*Enyhén megbillenti a vállát, ebben ő sem tapasztaltabb a férfinál. Sőt, a nők keresletének hullámzását és magát a Sellőt is jobban ismeri Ralas. Szerencséje, hogy gondolatait nem osztja meg, Zam nem fogadná boldogan. Hiszen épp a kezdő felütés a fontos számára, véleménye szerint már pusztán attól emelkedhet az ár, hogy kérdez, hisz ha tényleg több érdeklődő van, verseny alakul ki. Megmarad hát csupán a kelletlen szájvonás a "minél előbb, annál jobb" jelmondatra.
A ruházati igényre felszaladnak szemöldökei, aztán halkan nevet.*
- Nocsak! Hát milyen igényei vannak a kedves ügyfélnek?
*Elégedetten szemléli meg a férfi testét, láthatóan még együttlétük hatása alatt belefeledkezve, s közben lelki szemei elé idézve a sármos mosolyú pultost. Végigsimít lustán mellkastól a férfi hasa felé, becsusszanva a takaró alá, majd derekát öleli át. Csókot hint az arcára pajkos tekintettel.*
- Rendben, felöltöztetlek. Csak aztán figyelnem kell, ha túl jól sikerül, nehogy rajtad felejtsem a szemem.
*Valahol egy kicsit sajnálja a dolgot. Az a Ralas, aki a Rókalyukban megismert, és akinek azt tanácsolta, ne változtasson nagyon a stílusán, máris a változás útjára lépett. De talán jobb is így, még túlzottan a szívéhez nőtt volna a csibész.
Nosztalgikus gondolataiból az újabb aggodalmak zökkentik ki. Zam nem véletlenül kérdezte mindjárt, hogy jó helyen lesz-e épp ő a vezető székében, hiszen sokak bizalmatlanok a mélységiekkel szemben. Először hát komolyan hallgat.*
- Nem tudom, Ralas, mit szólnak majd hozzám. Biztosan bizalmatlanok lesznek a változások miatt. De jó állás a Sellőben dolgozni, kezdetnek talán elég lesz ez a vonzerő.
*Õlelő kezét visszahúzza és mutatóujját finoman húzza végig házigazdája jobb szemöldökén, belülről kifelé, a cirógatás pedig folytatódik a szem mellett az arcon.*
- És ott leszel te is. Köztük. Jobban észreveszed majd, mire van szükségük. El fogod tudni érni, hogy elmondják neked. Ajánljuk fel mindenkinek az állását kezdetnek, aztán majd meglátjuk.
*Utána gondol egyet.*
- Az újdonságnak felhajtó ereje van. Aki előrelépésre vágyik, lehetőséget lát, aki félti a pozícióját, törekedni fog a megfelelőségért. Talán lesznek, akik elmennek. De akkora személyzet szerinted teljes egészében találhat magának jobb ajánlatot? Nem.
*Megrázza a fejét.*
- Biztosan lesznek, akik meg akarják nézni maguknak, mi lesz a jövő. Akkor majd nekünk is bizonyítanunk kell.
*Sóhajt egyet. Ez rá nagyobb terhet ró majd, hiszen ő lesz a frontvonalban. Nagyon más lesz ez, mint amit eddig csinált. Egy kicsit eltöpreng, aztán Ralas tekintetét keresi.*
- Teljesen biztos vagy benne, hogy ezt akarod?
*Pillantása elszánt, magabiztos. Tán csak a végső bizonyságot szeretné, mielőtt harcba indul.*


1-20 , 21-40 , 41-60 , 61-80 , 81-100 , 101-120 , 121-140 , 141-160 , 161-180 , 181-200 , 201-220 , 221-240 , 241-260 , 261-280 , 281-300 , 301-320 , 321-340 , 341-360 , 361-380 , 381-400 , 401-420 , 421-440 , 441-460 , 461-480 , 481-500 , 501-520 , 521-540 , 541-560 , 561-580 , 581-600 , 601-620 , 621-640 , 641-660 , 661-680 , 681-700 , 701-720