Kikötő - Lakónegyed
Karaktered neve: ---       Rangod: Nem bejelentkezett felhasználó       Pénzed: --- arany     
Varázsitalaid: Neked nincsenek varázsitalaid!


Üdvözlünk!

Ez itt a www.Lanawin.hu weboldal játéktere. Egy fórumos szerepjáték. Te nem vagy bejelentkezett állapotban, ezért nincs jogod ténykedni a fórumon. Csak olvasni tudod a hozzászólásokat, semmi mást. Ha szeretnéd kipróbálni milyen is a fórum valójában, átélni izgalmas kalandokat, varázslatokat tanulni, bájitalokat vásárolni, egyedi karaktert létrehozni, felszereléseket kovácsoltatni, vagy küldetéseket végrehajtani, akkor regisztrálj bátran, ne habozz. Miután regisztráltál, és beléptél minden funkciót elérhetsz. Lehetőséged lesz részt venni a mesékben, vagy csak spontán játszani a megalkotott, mesés világban. Felkutathatod a város rejtélyeit, és részese lehet egy olyan fórumos szerepjátéknak, ahol a játékosok kényelme, és a játék élvezete a legfontosabb.

Vissza a főoldalra!

Ez a helyszín a vakmerő (PvP) zónába tartozik (ld. szabályzat / Játékstílusok / 6.)!
<< Előző oldal - Mostani oldal: 35 (681. - 683. üzenet) - Első olvasatlan beíráshoz >>Oldal váltása:

683. hozzászólás ezen a helyszínen: Lakónegyed
Üzenet elküldve: 2019-01-20 13:44:38
 ÚJ
>Ralas Drayte avatarja! Úgy tűnik a kép nem megjeleníthető.

Rang: Játékos
IC üzenetek: 158
OOC üzenetek: 0

Játékstílus: Vakmerő

//Második szál//
//A méret a lényeg//

- Majd elnevezzük közösen! *Mosolyodik el lágyan, s orrát finoman a lányéhoz próbálja dörgölni egy pillanatra. Láthatóan egy hullámhosszon vannak most és ez ide, vagy oda, de jóleső érzéssel tölti el. Csendes az este, s bár korábban bizony hangosra sikeredett, most valahogy a nyugalom szigete, itt a hóesés függönye alatt megbúvó kis fészek, a kandalló tüzének lágy fénypászmái között. Halkan és jóízűen nevet fel az enyhén cinikus dicséretre, amit persze szívesen fogad, hogy aztán megfelelő színészi alakítással vágjon komoly arcot, s fejezze ki háláját.*
- Köszönöm, megtisztelsz. *A végét igyekszik nem elnevetni, mert valóban fontos Zam véleménye, főleg, hogy óriási slamasztikába próbálja belerángatni a nőt, legalábbis egy kiforrott csehó átvétele bizony nem kevés szakértelmet kíván. Ralas hiába próbál úgy tenni, mintha ez cseppet sem zavarná, belül valójában rettenetesen őrlődik, s ha csak rágondol az üzletkötésre ökölbe rándul a gyomra.*
- Ismerek pár embert. *Néz a Zam mögötti falvédőre egy pillanatra, s egy kissé aztán oldalvást. Egészen pontosan balra. Ez talán jelezheti, hogy milyen emberekről van szó, s azt is, vajon belülről miért rágja a feszültség.*
- Valóban van némi megtakarításom, de azt gondolom talán, ha a harmadára elég. A többit kipótoltatom. Megoldom. Bízz bennem. *Bólint, aztán feje alá támasztott kezét kinyújtva egyenesen előre, felkarjára fekszik kényelmesen, s lábát Zamméhoz tolja, majd lágyan kezdi cirógatni térdével puha combjait. Halkan felsóhajt, s szemeit lehunyva gondolkodik el a lány szavain.*
- Tartok attól, hogy megelőznek. Nem hiszem, hogy nekem jutott egyedül eszembe a gondolat, hogy szert tegyek a Sellőre. Itt a kikötőben pedig minél gyorsabban lép az ember annál jobb. De... végül is várhatok... talán. *Ez utóbbi mondat kevésbé volt határozott, mint szerette volna.*
- Milyen információra gondolsz? *Hunyorít, s nyitja ki félig szemeit, hogy a lányéba fúrja.* Van tipped honnan kerítsünk pénzt? *Kérdezi halkan, s felül lévő kezével egy apró hajtincset simít ki, a lány hamuszín homlokáról.* Ravasz vagy főnök, nagyon ravasz. *Nevet fel.*
- A csapatod... gondolod, hogy benne lennének? Gondolod, hogy el tudják képzelni az életüket egy szórakoztató helyen? Sok mindenkire lesz szükségünk, ha tényleg beindul. *Összegzi magában a további terveket, mintha máris az övék lenne a hely. Szeretne ezen túl lenni, mondhatni görcsösen ragaszkodik az elképzeléseihez. Inkább, mint a szirt és a mélység. Bár az is lehetséges, hogy pont most egyensúlyoz a meredély szélén, elég csak egy rossz mozdulat, egy apró rezdülés, s azonnal lezuhan.*


682. hozzászólás ezen a helyszínen: Lakónegyed
Üzenet elküldve: 2019-01-20 08:18:05
 ÚJ
>Zammiria Rykoven avatarja! Úgy tűnik a kép nem megjeleníthető.

Rang: Haladó játékos
IC üzenetek: 138
OOC üzenetek: 0

Játékstílus: Vakmerő

//Második szál//
//A méret a lényeg//

*Nehéz elbírni ezzel a sok újdonsággal, a percenként változó hangulattal, alkalmazkodó képessége ellenére is. Ralast érzelmessége kiszámíthatatlanná teszi, sok dolgot kell még megfejtenie vele kapcsolatban. A viharos pillanatok lecsillapodnak, de az érzelmesség sem sokkal jobb, egyre szorosabbá kezd fonódni kapcsolatuk, ami sosem volt célja. Egyelőre mégis belemegy. Egy kis gyengédség belefér és voltaképpen jóleső egy olyan este után, mint a mai. Figyelembe véve, mit jelent a férfi számára ezekben az időkben, és mit jelenthet Ralas neki a jövőben, igyekszik engedékeny lenni. Idővel úgyis megkopik majd a rajongás, akkor pedig kiegyensúlyozott üzleti kapcsolatot alakíthatnak ki. A nagyképűnek nevezett névválasztáson számonkérőn emeli meg szemöldökeit.*
- Nicsak, ki beszél!
*Aztán enyhülten vállat von egy apró mosollyal, hiszen a férfi is hasonlóképp tesz.*
- Azt mondtad, te szeretnéd elnevezni, nem ragaszkodom hozzá.
*Szerencsére Ralas könnyedén belemegy a javaslatába a köztes helyszínnel, s abba, amit jelképez. Ha már aranykalitkát akar neki építeni, Zam legalább akar egy reteszt belülre. Nem lenne szerencsés, ha a férfi ki akarná sajátítani magának. A gyakorlatias gondolaton elismerőn felderül az arca.*
- Elismerem, nem vagy reménytelen eset.
*Nem érezte kényelmetlennek a közelséget, de tény, hogy könnyebb így folytatni, elterelő gondolatok nélkül. Oldalra fekszik, a fejét a karján pihenteti. Előkerül a türelmetlenség, ami viszont óvatossá teszi, zárkózott arckifejezést ölt és gondolkodóba esik. Ez így túl gyors, túl hirtelen. Még abban sem biztos, pontosan milyen szerepet szán neki a férfi, de komoly elköteleződésnek ígérkezik mindenképp. Időre van szüksége, hogy átgondolja, no meg egyeztetnie is kell róla, azonban a lehetőséget sem kívánja elszalasztani felesleges húzódozással. A végén még tényleg egyedül vág bele Ralas. De vajon tényleg meg tudja tenni? Az arckifejezése elég elszánt, s nem is részeg, hogy ne vegye elég komolyan a szándékát. Egy kis neheztelés ül ki az arcára. Csendesen szólal meg.*
- Ha ez ilyen könnyen megy neked...akkor tényleg elég rútul becsaptál.
*Aztán sóhajt.*
- Azt viszont mindenképpen ajánlanám, hogy még ne rohanjunk ajtóstul a házba. Szerezhetnénk előbb némi információt. Ebben segíthetek neked.


681. hozzászólás ezen a helyszínen: Lakónegyed
Üzenet elküldve: 2019-01-19 20:18:34
 ÚJ
>Ralas Drayte avatarja! Úgy tűnik a kép nem megjeleníthető.

Rang: Játékos
IC üzenetek: 158
OOC üzenetek: 0

Játékstílus: Vakmerő

//Második szál//
//A méret a lényeg//

*A megrettenő tekintet még mulattatja is kissé, bár kétség nem férhet hozzá, hogy utána megkönnyebbült még jobban tetszik neki. Nem is akarja túlzásba vinni, békülésnek szánja, azt meg nem lehet egy végeláthatatlan csiklandozással kivitelezni. Így amikor végül megnyugszik, s a lány arcát simítja végig, homokán és haján pihenteti tekintetét. Könyökén támaszkodik, hogy teljes testsúlyával ne nehézkedjen a lányra.*
- Akkor jó. *Bólint szelíd mosollyal, a lány szemeibe fúrt őszinte tekintettel.* Az jó. *Ismétli meg, nyomatékosításképpen. Lehunyja szemét az ajkak közeledtére, s kellemesen merül el az édes, mondhatni érzelmes csókban, bizsergetően érinti. Nem gondolkodik azon, hogy van-e szándéka ezzel, pusztán ingere támad az ajkak ízére. Bár az a kérdés felmerül benne, vajon mással is így volna? Ha más feküdne alatta és nem Zammiria? Érzi a szenvedélyt, de valóban nem figyelemelterelés volt, s nem vágykeltő, vagy fokozó. Csak egy csók.*
- Zammiria Csókja! Hmmm... Egy... kicsit nagyképű... de tetszik. *Nevet fel, s tekintete máris a másik bocsánatáért esedezik, nem bírja ki, hogy ne piszkáljon oda a magas labdákra.* Nagyon kifejező. *Néz a lány szemébe, arcát belefekteti a simogató hüvelykujj gazdája kezébe.*
- Értem mire gondolsz, természetesen rendben van. *Mondja csendesen.* Három szoba. Kissé költséges ugyan egy szobát csak erre tartani, de majd kitaláljuk közösen, hogyan legyen. *Gondolkodik máris üzletszerűen és gyakorlatiasan, rögtön ki is húzza magát, csak úgy fektében.*
- Látod? Ééééén, előre gondolkodom. *Vigyorodik el, aztán lehengeredik a lányról, s mellé fekszik, bizonyára kényelmetlen volt már így. Oldalára fordul, kezére támasztja a fejét, majd szabad kezével Zam hajával kezd játszani.*
- Ha megveszem. Királyi életünk lesz. *Folytatja halkan.* Mit szólnál hozzá, hogyha reggel felkelünk és rögtön elmegyünk oda? *Szinte máris ugrana, ha nem meztelen lenne, valószínűleg egy percig sem várna tovább, ez látszik is arcán, gondolatai jelenleg csak a Sellő körül forognak.*
- Odamegyünk. Ajánlatot teszünk, beszerezzük a pénzt és kész! *Kezével Zam haját elengedve egy felszálló, üvegből kilőtt pezsgőboros dugót imitál.* Aztán ünneplés.


680. hozzászólás ezen a helyszínen: Lakónegyed
Üzenet elküldve: 2019-01-18 18:22:11
 ÚJ
>Zammiria Rykoven avatarja! Úgy tűnik a kép nem megjeleníthető.

Rang: Haladó játékos
IC üzenetek: 138
OOC üzenetek: 0

Játékstílus: Vakmerő

//Második szál//
//A méret a lényeg//

*Mosolya szélesedik az induló fenyegetésre, ám a beszéde utáni színjátékra megszelídül. A rossz kislányig. Ott komoly elégedettség költözik a szemeibe és kihívó mosoly az arcára. Tán épp ez a legnagyobb bók, amit mondhattak most neki. A férfi felvágós öndicséretére halkan nevet, de ajkait töprengőn összezárja az ital ecsetelése során. Innentől aztán magabiztos somolygással hallgatja a többit. Egészen a támadásig. Ott hideg feszültség fut végig tagjain, a melegség elillan arckifejezéséből, a szíve vadul meglódul. Karjai ösztönösen nekifeszülnek a bilincsnek, ám Ralas gyorsabb, mielőtt felfoghatná, s tehetne kiszabadulásáért, önkéntelenül összerántja magát és felnevet a csiklandozásra. Közben legalább rájöhet, hogy a férfi szándékai most is ártalmatlanok. Azért a szapora szívverés és némi zaklatott légvétel visszamarad ösztönös harckészültségéből.
A részint ránehezedő, meztelen férfitest, az arcát gyengéden érintő kéz, a lágy tekintet és a mély tónusú, csendes hang gyorsan helyrebillenti hangulatát. Elsőként légzése csillapszik és ellazulnak izmai, a heves szívverést pedig Ralas akár betudhatja vonzerejének. Tulajdonképpen nagyon kellemes ez a közelség, főként hogy a karját is elengedik. A bocsánatkérés pedig ritka kincs egy férfitól, ami jutalmat érdemel. A mai napon már másodszor csókolja meg a férfi úgy, hogy nem elcsábítani akarja. Legalábbis feltételezi, hogy nem ez a szándéka, ez annál érzelmesebb. Pont ez a baja vele. Nem mintha rosszul esne, sőt, alig tudja visszafogni magát, hogy alaposan belemelegedjen, s arrafelé terelje az eseményeket, amihez megfelelően vannak öltözve a megfelelő környezetben. Ott pattognak a szikrák, s a keze el is indul, ám türtőzteti magát, s csak egy kedveskedő simogatás fut Ralas arcára.*
- Nem haragszom…
*Suttogja somolyogva, aztán elvigyorodik és kihívó tekintetet ölt résnyire szűkülő szemeiben.*
- Sőt… vigyázz, mert Zammiria Csókja még a fejedbe száll és nem hagy nyugtot neked egész éjjel…
*Felkuncog, majd megint megsimogatja az arcát.*
- Pedig sok megbeszélnivalónk van, ha jól sejtem. Például… jobb szeretném, ha az a szekrény egy harmadik szobához vezetne, ahová mindketten el tudunk menni. Csak nekünk lenne berendezve.
*Újabb simítás, ezúttal csak hüvelykujjal. A hangja még mindig halk.*
- Ami ott történik, közös döntés. Ki-ki pedig a saját ura marad a hálószobájában.
*Figyelmesen nézi a férfi szemeit mindvégig, ennél a pontnál pedig elhallgat.*


679. hozzászólás ezen a helyszínen: Lakónegyed
Üzenet elküldve: 2019-01-16 23:07:42
 ÚJ
>Ralas Drayte avatarja! Úgy tűnik a kép nem megjeleníthető.

Rang: Játékos
IC üzenetek: 158
OOC üzenetek: 0

Játékstílus: Vakmerő

//Második szál//
//A méret a lényeg//

*Valóban még hűvös egy kicsit a tekintet. Bár Ralas igaz, enyhülni látszik, s utolsó mondatai már a felmelegedés szelét hozzák. Nem húzódik el a csóktól, bár titkon betudja a lány praktikáinak, szó mi szó, kiválóan csinálja. Hogy korábbi mondataiból mennyit vesznek komolyan, s mennyit nem, nem tudja eldönteni, de jelenleg nem is érdekli. Valahol ismertségük határa most kezd homályosulni, előbb a test, aztán a lélek, s a szellem. Ralasnak nem állt módjában megmutatni énjét, hogy tud akaratos és makacs is lenni, s az olykor vidám, huncut mosoly mögött azért megbújnak magvas gondolatok is. Még, ha azok kevéssé kerülnek a felszínre akkor is. Amit eltervezett, ahhoz fel kell nőnie ez tény. De már elkezdte. Az arcát érintő puha csóktól egy pillanatra lehunyja ugyan a szemét, de ahogy ismét a távolodó Zammiriát érzi, rá emeli tekintetét. Nem fekszik a lány mellé, még nem, így a derekához simuló combokra pillant, s kezével maga is megtámaszkodik kissé. Persze nem bírja ki.*
- Nem versz át... *Vigyorodik el hirtelen, mert még mindig praktikának gondolja azt, ami talán most inkább csak kedvesség.* Ennyivel nem úszod meg, főnökasszony. *A végét persze elneveti, de még mindig marad ülve, s a felvezetésre hajazó ismertetőt úgy hallgatja végig, alaposan megrágva magában minden mondatot. Van, amit elsőre nem ért, de nem kérdez azonnal rá, megvárja a végét. Amint a lány végez laposan rátekint, majd fúj sóhajt egyet, mint akinek az imént produkció nem tetszett. Csalódottan csóválja meg fejét, majd saját kezét emeli fel, s a lányra néz mereven:*
- Először. *Kezdi lassan és tagoltan.* Nem dicsérlek meg többet, mert nem érdemled meg. Rossz kislány voltál. *Még mindig komoly marad.*
- Másodszor. Ha te akarod, szivárványt csinálok a szürkéből is, hisz ismersz, nem ma kezdtem a szakmát. *Csábosan megemeli dús szemöldökét, mi a mozdulattól homloka közepére szalad.*
- Harmadszor. Én inkább amolyan később ható italra gondoltam. Mi először csak édes és lágy, itatja magát, aztán szép lassan kiüt és bekebelezi az éjszakád. *Vigyorodik el immár, nem tudja magában tartani.*
- Negyedszer! *Emeli fel hangját.* A sármos pultos ha... HA! szépen kéred, talán pont egy olyan szobába rak, ahol a szekrényben egy ajtó van... de csak, ha szépen kéred, mert a sármos pultos is utál, teljes szívéből! *Vicsorog a lányra orrát felhúzva.*
- És... ÉÉÉSSS! *Kezét kitartja, mert még nem végzett, lassan odafordul Zamhoz, hogy ismét sunyi tekintettel figyelje.*
- Ötödször. Rossz voltál. A rosszaság pedig... büntetést von maga után! Jó tanárom volt, ne is ellenkezz! *Nem telik el két pillanat, a mondat befejezése közben villan a tekintet és a lányra veti magát, két kezét szorítja oldalához, ahol ujjai villámgyorsan kezdenek eszeveszett csiklandozásba. Persze az egész csupán egy pillanat, nem akarja túlzásba vinni. Ha Zammiria nem rúgja le magáról mérgében, csak szolidan ráhasal, majd szemébe nézve, jobb tenyerével arcát simítja végig, homlokától egészen az álláig.*
- Ne haragudj. Semmiért. *Suttogja lágyan, mielőtt még szemét lehunyva csókolná meg, lassan és puhán, ha sikerül.*


678. hozzászólás ezen a helyszínen: Lakónegyed
Üzenet elküldve: 2019-01-16 19:11:27
 ÚJ
>Zammiria Rykoven avatarja! Úgy tűnik a kép nem megjeleníthető.

Rang: Haladó játékos
IC üzenetek: 138
OOC üzenetek: 0

Játékstílus: Vakmerő

//Második szál//
//A méret a lényeg//

*Roppan még egyet a jég a lába alatt. Ralas indulatainak gyökerét még mindig csak találgatja, és természetesen önmagán kívül keresi. Ez nem róla szól, ebben biztosnak érzi magát. A férfi csak kivetíti rá bosszúságának okozóját. Ezért hajlandó egyelőre elnézni neki ezt a tónust. Hiszen sokkal inkább bántotta most a férfi, mint ő önmagát, legalábbis ahogy Ralas feltételezi róla. Pedig még csak igaza sincs, Zam ezt próbálta megvilágítani. Ahogy hallgatja mély csendben a szavait, kissé áttetszőnek kezdi érezni a jeget a lába alatt. Valamit megpillant. Vagy legalábbis úgy véli. Ettől a részlettől értelmet nyerne a dolog, ezért míg nincs jobb ötlete, ennél marad.
Most jön azonban a neheze. Igen bonyolult számára az ügy, és gyorsan kell döntenie, milyen irányba lép. Ösztöne a vékony jég felé vinné, miképp a kíváncsiság is, ezért nehéz rávennie magát, hogy hátat fordítson neki. Itt már nagyobbak a tétek, nem hódolhat kedvteléseinek. Ralas mostantól több holmi ígéretes csatlósnál, akire elég szelíd hatással lennie, hogy kibontsa szárnyait, és kölcsönösen hasznos, valamint élvezetes együttműködést építsenek ki. Azt akarja, hogy akasszák össze egyik szárnyukat és tanuljanak együtt repülni azzal, hogy szédítő magasságból ellökik magukat a sziklaperemtől...
Bár Zam figyelme megosztott, közben követi a férfi beszédét, mozdulatait. Újabb és újabb impulzusok érik, érzi, ahogy kezd Ralas visszatalálni a higgadtsághoz, és visszatér hozzá is. Már meg-megcsillan humora, de a jég hidege még mindig ott ül közöttük. A férfi engedékenységében máris mintha kivenné a vezetést Zam kezéből, bár még csak annyit ígér, hogy tegyék közös megfontolássá, ami jelentheti azt, hogy megpróbálja meggyőzni róla. Rákerül végül a sor a feltételnek nevezett , inkább ígéretnek tetsző zárszóval. Elfogyott az ideje. Ki kell lépnie megfigyelő szerepéből. Úgy dönt, először is enyhít a feszültségen. Ez mindkettejük számára kellemetlen hangulat, nem is jellemző rájuk. Komoly dolgokat is meg lehet beszélni kellemesen.
Elmosolyodik és oldalról odahajolva csókot nyom Ralas arcára válaszképpen. Aztán visszarendezi a takarót, mert így csak kisajátítja magának, majd helyet keresve elnyúlik a fal felőli oldalon. Ha a férfi továbbra is ott szeretne ülni, megteheti, ebben az esetben Zam a derekához simul combjaival oldalsó fekvésben, könyöklő fejtámaszban somolyogva.*
- Először…
*Tartja fel bohókásan mutatóujját szabad kezén, magabiztos, játékos tekintettel.*
- Nem kell aggódnod, eléggé bízom a saját képességeimben és kellően tisztában vagyok az értékeimmel ahhoz, hogy ne az alapján ítéljem meg magam, amit mások gondolnak rólam. Persze a dicséret jólesik. Máskor is szívesen hallom.
*Két ujjat mutat fel immár.*
- Másodszor. Szerintem a fehér és a fekete nem csak szürkét eredményezhet. Eddig legalábbis nem így tapasztaltam...
*Itt félreérthetetlen mosolyt és tekintetet öltve tart hatásszünetet. Jön a harmadik ujj, mutatótól a gyűrűsig.*
- Harmadszor. Remélem, az ital csábos és bódító lesz, mely felhevíti a testet. Elhangzott még pár részlet, amik ellen nincs kifogásom, ezeket külön nem sorolom fel…
*Köröz kitárt ujjaival hanyagul, majd kisujját is felnyitja.*
- Viszont… elhangzott egy érdekes részlet. A szobáról…
*A kezét lazán leteszi maga mellé, hiszen már nincs szerepe abban, hogy számon tartsa válaszait.*
- Ezzel kapcsolatban felmerült bennem a kérdés, vajh kié lenne a szomszédos hálószoba…
*Cinkosan elmosolyodik, a tekintete ravasz.*
- Tán csak nem a sármos pultosé, akit ki nem állhatok? Vagy az ő szobájával titkos útvonal köt össze?


677. hozzászólás ezen a helyszínen: Lakónegyed
Üzenet elküldve: 2019-01-15 15:13:00
 ÚJ
>Ralas Drayte avatarja! Úgy tűnik a kép nem megjeleníthető.

Rang: Játékos
IC üzenetek: 158
OOC üzenetek: 0

Játékstílus: Vakmerő

//Második szál//
//A méret a lényeg//

*Feszülten szemléli az egyre sűrűbb hóesést. Szíve szerint most elmenne sétálni a lánnyal, de még mindig ideges. Képzeletben a világító torony felé tartanak, de valójában arra is kíváncsi lenne, hogy Zam fejében jelenleg mi jár. Az első mondhatni vita, mi közöttük zajlott, mióta megismerték egymást. Ha a munka is közös lesz, vélhetően akad majd még pár. Lassan felé fordul kezét karba fonja, s hátát az ablaküvegnek támasztva szúrós tekintettel méregeti az eddig csendben maradó hamuszín lányt. ~ Csodás teremtés. ~ Egy kicsit bánja már, hogy leteremtette, de nem akar táptalajt adni a visszakozásának. A sajnálatkérését szótlan veszi tudomásul, csak tekintete enyhül egy kissé, szája még nem nyíl szólásra. Egyet azért szusszan, mint, aki magában azt gondolja: "na persze!'. Bár az is eszébe jut, hogy kirohanása előtt a lány értetlenül áll. Nem hagyja végigmondani a további magyarázkodást, bár jóval csendesebben szólal meg, mint az imént:*
- A te _fajtád_. Mi az, hogy a te fajtád? Nem érted. *Rázza meg fejét kissé indulatosan, majd egyik lábát a másikon veti át, s a földre szegezi tekintetét.*
- Meg akartam halni, mielőtt veled találkoztam. Most terveim vannak, álmaim, mindezt neked köszönhetem, _veled_ akarom megosztani, közösen akarom veled csinálni. Több vagy ebben az egészben, mint gondolnád. *~ És több vagy nekem is. ~ Már nem érdekli mit gondol erről a lány. Nem fogja magát álomba sírni, vagy romantikus éjszakákat tervezgetni. Ez az egész nem erről szól. Ralas ettől sokkal szélesebb látókörű.*
- Ne kicsinyeld le magad. Pont te, aki engem magasztalsz, s próbálsz kirántani a gödörből. *Szúrja oda. Hisz ebből a szempontból, mintha elbillent volna a mérleg nyelve. Lassan közelebb sétál, s kezét ölébe ejtve az ágyra ül, a lány mellé, előre nézve, a kandallóba bámulva, nem érve hozzá.*
- Rendben. *Sóhajt fel.* A vezetést még átgondolhatjuk. Azt akarom, hogy a döntések közösek legyenek. Miért ne lenne ez az első közös döntés? Mint a fehér és a fekete, egybeolvadva szürkét ád. *Szokatlanul komoly, más alkalommal már bizonyára eszébe jutott volna valami disznóvicc a tejeskávéról, vagy ilyesmi.* Külön szobát kapnál. A legszebbet. *Mosolyodik el, egy kissé oldalra pillantva a lány komor tekintetébe nézve.* Plusz megtervezheted a berendezést, meg a díszítést is, nem fogok beleszólni. *Mosolya egy leheletnyit szélesedik.* Egye fene, még egy italt is elnevezek rólad! *ökölbe szorított kezével a levegőbe üt nyomatékosításképpen, aztán hirtelen elkomolyodik, s immár mindkét tekintetével a lány szemébe néz, miközben egyik kezével a lányra mutat.*
- Soha senkinek nem hagyom, hogy akár a fajtád, akár a nemed, akár bármi miatt bántson téged! Még saját magadnak sem. Ez az egyetlen feltételem.


676. hozzászólás ezen a helyszínen: Lakónegyed
Üzenet elküldve: 2019-01-14 20:05:58
 ÚJ
>Zammiria Rykoven avatarja! Úgy tűnik a kép nem megjeleníthető.

Rang: Haladó játékos
IC üzenetek: 138
OOC üzenetek: 0

Játékstílus: Vakmerő

//Második szál//
//A méret a lényeg//

*Ralas jól ráérez, ez nem az a pillanat, amikor az ölelés segítene. A kéz remegése feszültségről árulkodik, fojtott félelemről vagy indulatról. Talán nem véletlen az sem, hogy Zam felkelt az ágyról, hogy egy kicsit egyedül legyen. Miképpen később a férfi is ezt teszi, csak vehemensebben. Különös módon csapnak össze felettük az érzelmek. Zam vékony jégre tévedt. Érzékeny témába botlott akaratlanul, amit még nem lát tisztán. Némán szemléli a férfin még sosem látott érzéseket. Őszintének érzi, biztosan nem viselkedne így szándékosan. Furcsamód a kirohanásra nyugalom szállja meg. Talán alkalmazkodóképessége segít, hogy újra ura legyen önmagának. Bár összeszedettnek még nem teljesen mondható.
Halkan koppan a pohár, ahogy az asztalhoz nyújtózva leteszi. Aztán feljebb ül az ágyon, felhúzza lábait és maga köré hajtja a takarót, fázósan keresve Ralas hátrahagyott melegét. A hátát a falnak támasztja, a tekintete nem fókuszál most a férfira. Teret hagy neki, amit néhány perce épp ő igényelt, csak a szeme sarkából figyeli, moccan-e.*
- Sajnálom…
*Szól puhán, békítőn.*
- Nem úgy értettem, hogy annak tartom magam. Vagy bárkit. Azt kívántam jelezni, hogy az én fajtám nem feltétlenül a legszerencsésebb választás egy ilyen nyilvános, vezető pozícióhoz. Ott, ahol már komoly hagyomány él. És ahol lehetnél te is…
*Ezt elsőként kívánja leszögezni. Bár úgy sejti, ez csak az egyik gyújtópont lehetett a felcsattanáshoz. Mintha Ralas egy kicsit magára vette volna. Részben kapott tőle válaszokat, részben nem. Bizonyos értelemben erre számított, de nem pont így. Alig tudnak még valamit egymásról, az ő hiedelmei épp most borultak a csatornába. Nem is tudja, hogy felfordult világa melyik szegletét állítsa először egyensúlyba, rengeteg gondolat kavarog a fejében. Nyilván nem ostoba, hogy élből elutasítson egy ilyen páratlan lehetőséget, vagy akár meggondolatlanul igent mondjon rá. Sok dolog megváltozna tőle, és veszélyes csapda is válhat az aranykalitkából, aminek elsőként érzi az állást. Jól hangzik a közös döntés és a szabad vezetői rendelkezés, ám inkább tűnik úgy számára, hogy tanácsadónak és végrehajtónak tennék meg, aki megvívja a csatákat az álmodó helyett, elvonva róla a figyelmet. Mert hisz az utolsó szó joga egyet nem értés esetén, ha már semmiképp nem tudják egymást meggyőzni, úgyis az anyagi súlypontra esne. Persze a beleszólás joga csábító ajánlat még így is, hozzávéve, hogy részint szabadon rendelkezhet az épülettel, felhasználva saját céljaihoz.
Jobban belegondolva érti már, miért emlegette a férfi első alkalommal, hogy csendestárs kíván lenni, s az ő bizalmas helyettese. Elképzelhetetlennek tartotta, hogy annyira közel engedje magához valaha. Vajon változott ez? És ha igen, mennyit? Vagy mennyire számít ez most? Felpillant. Szeretne törődni Ralas érzéseivel, hogy nyugalmasabb mederbe terelje a beszélgetést, de ahhoz előbb meg kellene fejtenie őket. Halvány sejtései vannak, de nem akar darázsfészekbe nyúlni megint. Főleg, ha iménti szavai esetleg olajat öntenek a tűzre. Megvárja, miként reagál eddigi válaszára. A vékony jégen megfontoltan jár.*


675. hozzászólás ezen a helyszínen: Lakónegyed
Üzenet elküldve: 2019-01-14 14:45:28
 ÚJ
>Ralas Drayte avatarja! Úgy tűnik a kép nem megjeleníthető.

Rang: Játékos
IC üzenetek: 158
OOC üzenetek: 0

Játékstílus: Vakmerő

//Második szál//
//A méret a lényeg//
//A hozzászólás 16+ jelenetet tartalmaz//

*Kíváncsi tekintettel méregeti Zammiriát, s a durcás képe így meztelenül különösen izgalmasan hat. Nem is rejti el vigyorát, titkon még örül is neki, hogy ennyi meglepetést tudott okozni. Persze nem fondorlat vagy ármány szülte, hanem kettejük kapcsolata, s az élet, mely lassan kialakulóban van. Valójában esze ágában nincs a lány nélkül belevágni, persze valószínűleg megpróbálná, de feleannyi kedvvel, mintha együtt vinnék véghez. Mintha mindig ott tudhatná maga mellett, mondjuk úgy ellenőrzése alatt. Ezt nyilván nem fogja így tálalni, kellően abszurd már így is a helyzet.*
- Igyál csak. *Bólint mókásan, s ahogy a lány feláll, hamuszín bőrén elkúszó gyertyafény emeli ki alakját, formás fenekét, izmosabb idomait. ~ Micsoda nő... ~ Sóhajt fel, még mindig mosolyogva, szemét le nem véve a lányról. Elcsavarták a fejét? Azt azért nem. Több a lány, mint pusztán egy kósza légyott? Mindenféleképpen, valami úton módon még lelki társnak is érzi, de ezt is megtartja magának. Mindennek eljön az ideje, vagy így, vagy úgy. Kezének látható remegésére, már-már feláll, hogy odaszaladjon és átölelje a lányt, mégsem teszi. Az megalázó lenne Zamnak, aki fennen hirdeti, hogy önálló és egzisztenciával rendelkező személy. Semmi szüksége pátyolgatásra, legalábbis a szerelmes öleléseknek semmi keresnivalója itt. Megvárja, míg visszatér, s némán bólintva veszi át a poharat, majd, csak kortyol egyet, miközben a pohár torz világán keresztül még mindig az elhelyezkedő Zammiriát és reakcióit figyeli. A következő kérdésre nehéz megőriznie komolyságát, aztán persze bizonygathatná, hogy de, tényleg úgy van. Így inkább nem nevet fel, csak vállát megvonva mosolyogva bólint egyet.*
- Komolyan. Miért ne? *Kérdez vissza vidoran, mintha feleannyira nem lenne tisztában kijelentéseinek következményeivel és az előtte álló feladattal. Széles mosollyal, s széttárt kézzel néz Zammra, s úgy hallgatja végig záporozó kérdéseit, egészen, míg a lány magát nem kezdi sértegetni. Egyszeriben lehervad a mosoly az arcáról.*
- Soha... soha... Soha ne merd így nevezni magad többé! *Szemeit hirtelen szűkre szabja az indulat, s pulzáló mellkassal pattan fel az ágyról, dühösen Zammiriára meredve. A hirtelen mozdulattól, poharából kiloccsan a tea.*
- Nem... nem vagy söpredék... *Folytatja halkan hideg, s kissé elárvult szemekkel Zamra nézve.*
- Ez pedig azért lesz így, mert így akarom. Ha társulsz, társulsz, ha nem, akkor nem. Majd eldöntöd.
*Alaposan felhergelte magát, s a poharat levágva sétál a kandallóhoz, hogy idegesen dobjon az egyébként teli tűztérre még egy fahasábot. Feszültségét magának sem tudja elmagyarázni, de hirtelenjében eszébe jut a sebhely Zam arcán, s, hogy miken mehetett keresztül, miképp az is, hogy ő egy öngyilkosságra készülő senki volt, míg a lány meg nem érkezett.*
- Bassza meg. *Mondja fennhangon a lobogó tűznek.* Baszd meg! *Mutat a lányra villámló tekintettel. Majd az ablakhoz sétál, s a kopott függönyt félrehúzva, kezét a hűvös ablaküvegnek támasztva a hóesésbe fúrja tekintetét.*
- A döntések az enyémek is lesznek, nem te döntesz egyedül természetesen. De ezt senkinek sem kell tudnia. Közösen csináljuk. Csak te meg én.
*Mondja hidegen, hirtelen váltással. Korábbi kirohanására semmit sem mondva, pusztán magán meglepődve, gondolatait elnyelve.*
- Csak állok a pult mögött kiszolgálok és kefélek, hogyha kell. *Sziszegi fogai között, láthatóan még az iménti kirohanás hatása alatt van, nem tudott megnyugodni. Talán olyasmit tudott meg magáról, amit nem akart? Talán Zammiria kijelentése korbácsolta fel ennyire? De miért? Nem is ismeri. A gondolatoktól csak még idegesebb lesz, s az ablaküvegre helyezett tenyere lassan ökölbe kulcsolódik.*


674. hozzászólás ezen a helyszínen: Lakónegyed
Üzenet elküldve: 2019-01-13 16:17:06
 ÚJ
>Zammiria Rykoven avatarja! Úgy tűnik a kép nem megjeleníthető.

Rang: Haladó játékos
IC üzenetek: 138
OOC üzenetek: 0

Játékstílus: Vakmerő

//Második szál//
//A méret a lényeg//

*A sejtés helyes, kedvetlenül fogadja a bizalmas viszony emlegetését. A hűvös érintésre viszont megborzong. Nehéz eldöntenie, hogy mekkora részben köszönhető a hűvösségnek és mekkora részben az érintésnek. Lelepleződésén viszont önkéntelen derűvel szusszan. Talán csak Ralas bohókás viselkedése miatt. A bókokat már újra komoly arccal fogadja, de a csóknak nem áll ellen, sőt, partner benne. Csak magában zárja el mélyben éledező rajongását. Hideg fejre van szüksége. Most még nem olyan, de törekszik rá.
Halk nesszel válnak el ajkaik. Mintha mély nyugalom ereszkedne rájuk ezekre a pillanatokra. Nem tart sokáig. Hiszen Ralas nem mindennapi lapokat terít elé. Egyiket a másik után. Ha világos lenne Zam bőre, látni lehetne, hogy lassanként kifut a vér az arcából. A Vasbankról már hallott, a másikról nem. Túl messze van még érdeklődési körétől Arthenior. Az összeg elhangzásakor valóban megrökönyödik. Innentől kezdve mereven nézi Ralast, görcsösen kapaszkodva poharába. Jól is teszi, mert a Sellővel kapcsolatos tervet hallva másképp biztosan kicsúszna a kezéből. Elkerekednek a szemei az ötlet hallatán.
Nehéz csend telepszik közéjük. Zammiria arcán még mindig mély döbbenet, zavar és némi szigor látszik. Mellkasa leleplezheti, hogy légszomjjal küzd. Már fogalma sincs, ki mellett fekszik éppen. Korábban csapta be ilyen rútul vagy most? Ahhoz messzire ment, hogy egy friss tréfa legyen, és sokkal határozottabbnak is tűnt annál. De hogy lehet? Legnagyobb bosszúságára érzelmek rohanják meg, amikor mindennél jobban vágyik a tisztánlátásra. Az ajka megremeg, mielőtt megszólal.*
- Töltök…
*Olyan karcos rekedtséggel szólal meg, hogy inkább megköszörüli a torkát.*
- Töltök még egy pohárral.
*Nem számít, hogy nála lenne még két korty, vagy hogy át kell másznia Ralas fölött, mindenképpen fel akar kelni a teáért. Viszi magával a férfi poharát is. Bosszúságára a keze megremeg és kissé mellécsepegteti. Összeráncolt szemöldökkel mered haszontalan, áruló kezére. Maga egy fél pohárral az asztal mellett állva azonnal megiszik. Lassan, komótos kortyokban. Aztán mély levegőt vesz és újratölti. A poharakat visszaviszi az ágyhoz, Ralasét átnyújtja, maga viszont csak az ágy szélére ül és fürkészőn nézi a férfit, vajon nem neveti-e el a tréfáját. Nyilván nem, még ha esetleg mulat is egy sort Zam reakcióján.*
- Ezt mind tényleg komolyan gondolod?
*Biztos benne, hogy erre már nem kapna megtévesztő választ, ha eddig annak is szánta az ötletet a férfi. Nyugtalanul sóhajt.*
- Miért?
*Tudja, hogy ennyi nem elég, hogy arra kapjon választ, ami érdekli, ezért gyorsan kifejti kérdését.*
- Miért éltél eddig ilyen szerényen, ha van pénzed? Miért maradnál továbbra is alkalmazott, árulva magad, amikor minden nőt megkaphatnál a Kikötőben a Sellő tulajdonosaként? Minden a tiéd lehetne. Miért én legyek az igazgatód? Egy mélységi söpredék…
*A hangjában nincs megvetés, se indulat. Bár hidegen cseng. Tárgyilagosan. Van pár ötlete a válaszokra. És biztos benne, hogy ha igaza is van, nem fogja mindet hallani. Némelyik kérdés tulajdonképpen felesleges, csak kibukott belőle a helyett, amit valóban szeretett volna kérdezni. Még mindig forog vele kicsit a világ. Beleiszik a poharába.*


673. hozzászólás ezen a helyszínen: Lakónegyed
Üzenet elküldve: 2019-01-13 13:26:39
 ÚJ
>Ralas Drayte avatarja! Úgy tűnik a kép nem megjeleníthető.

Rang: Játékos
IC üzenetek: 158
OOC üzenetek: 0

Játékstílus: Vakmerő

//Ceale//

*A masszázs kellemes, talán mindkét félnek, s a kandallóban lobogó tűz, még nagyobb hangulatot ad az egésznek. Persze a tűz kihuny, s a csendes beszélgetésnek hamar vége szakad. Talán egy másik este majd másképp alakul, nem lehet tudni, mindenesetre Ralasnak csak jó érzései vannak, mert egy kicsit kiszakadhatott a szürke hétköznapokból. Ígéretéhez és Ceale kérésének megfelelően a kandalló előtti kiterített puha szőnyegre ágyaz meg, majd ő is nyugovóra tér.*

//Másnap korán reggel//

*Hamar felkel, izgatottsága miatt nem tud aludni. Terveket sző, s a legutóbbi Zammiriával töltött este is élénken emlékezetében. Egyszerűen indulnia kell. Nem tudni, hogy félelf társa alszik-e még, mindenesetre ha igen, egy papírost hagy neki az asztalon.

"Ceale!

Kérlek bocsáss meg, de vár az üzlet, s az ezzel kapcsolatos teendők. Étel az asztalon, forró tea a kandalló párkányon. Maradj, míg jól érzed magad, s térj vissza bármikor!

Ral"*

//Hálóval sellőre//

*Mosolyogva helyezi le a cetlit az asztalra, majd egy utolsó tekintés a szuszogó lányra, vagy helyére, majd halkan teszi be maga mögött az ajtót, hogy a hűvös reggelen megkezdje útját a Sellő felé.*


672. hozzászólás ezen a helyszínen: Lakónegyed
Üzenet elküldve: 2019-01-13 08:50:33
 ÚJ
>Ralas Drayte avatarja! Úgy tűnik a kép nem megjeleníthető.

Rang: Játékos
IC üzenetek: 158
OOC üzenetek: 0

Játékstílus: Vakmerő

//Második szál//
//A méret a lényeg//

- Helyes. *Bólint elégedetten, hiszen az üzlet lényege a kölcsönös bizalom.* Megbízom benned. Azt gondolom, hogy mindkettőnk érdekét szolgálhatja. *Elgondolkodik, s mosolyogva tekint a lányra, tekintete őszinteséget sugall.*
- Nem tudom, hogy belebukok-e ebbe a bizalomba, vagy sem. De a te körödben is szükséges egy olyan személy, akiben, ha nem is feltétel nélkül, de megbízol. Akadnak zsoldosok, kik pénzért védenek. Akadnak mások, ki érdekeik miatt csatlakoznak hozzád. *Belekortyol teájába, majd a lány vállán csúsztatja végig kissé hűvös kezét.*
- S akadnak olyanok, mint én. Kétség nem férhet hozzá, hogy kötődöm hozzád, akár akarjuk ezt, akár nem. Nekem ez nem baj. *Vonja meg a vállát nevetve.*
- Naaa... ne nézz ilyen szigorúan, nem kell az álca! *Nevet tovább, hiszen el tudja képzelni, hogy a lány fejében mi játszódhat le a mondatra, elég alaposan megismerhette már az utóbbi időben.*
- És a kabátra, ingre és nadrágra is szükségem van. Kell a külsőhöz és a látszathoz. *Bólint határozottan.*
- A magam részéről varázslatosnak és titokzatosnak tartalak. Talán ez az izgalmasság szinonímája. *Hajol kissé közelebb, hogy ismét csókot váltson, talán kissé hosszabbat, mint a beszélgetés azt megkívánná, de szükségét érzi. Neki van szüksége rá.*
- A lapjaim kiterítése meg fog történni, de nem szeretném, ha bármi oknál fogva ez kiszivárogjon. Ez a te védelmedben történik, sok helyre el kell majd mennem, hogy az ehhez szükséges pénzt összeszedjem, nem csak kedves helyekre. *Foglalja össze csendesen, s felsóhajtva tekint körbe a szobában.*
- Jól éreztem magam itt, de úgy érzem, hogy ez a hely visszafog engem, lépnem kell, mert elsorvadok. Nem fogsz csalódni bennem, hogy ezt bizonyítsam, a részleteket is elárulom. *Ismét hátára fekszik, s tarkója alá fűzi a kezét, hogy a plafont bámulja.*
- Hallottál már a Vasbankról? Vagy a 3B-ről? Az egyik tharg földön, a másik Artheniorban van. Mindkettő hirdeti magát. *Odafordul a lány felé, s érezhető, hogy a következő mondatnak különös jelentősége van.*
- Legalább tízezer aranyra lesz szükségem. *Emeli meg fent lévő kezét, hogy aztán lazán visszaengedve csattanjon takaróval borított combján. A mozdulatot rögtön vigyor kíséri, mint, aki tudja, hogy mi is csúszott ki a száján.*
- A többség, persze ötletgazdaként engem illet, miképp az ötlet is tőlem származik. *Fordul komolyabbra a vigyor.* Viszont engem csak a tulajdon érdekel, az irányítás a te kezedben lesz. *Bök mutatóujjával óvatosan a lány mellkasára.* Én csak alkalmazott leszek, minden, ami az irányítással kapcsolatos a tiéd. Ezt hajlandó vagyok titkos iratban rögzíteni, mely engem kötelez. Erről gondoskodni fogok. *Ismét felsóhajt, majd kiissza poharát.*
- Megveszem a Sellőt, Zammiria. *Fürkészőn tekint a lányra, egyelőre mást nem fűz hozzá, aztán mégis meggondolja magát.* Vendéglátás, masszázs, fürdőzés, _egyéb_ szolgáltatások. *Szalad fel vidoran a szemöldöke.* A helyet, akárcsak az épületegyüttes egy részét, egyébiránt arra használhatod ezen kívül, amire csak akarod, s azt hozhatsz oda, akit csak akarsz. Én a csapos leszek és az egyéb szolgáltatások nyújtója, masszőr és lelki kényeztető, ha úgy tetszik. *Nevet fel némán.* Emellett bizonyos _üzleteket_ is lebonyolíthatunk a környező kocsmákkal és egyesülésekkel. Mit szólsz, így is érdekel? *A tea elfogyott, s a csend megül a szobában. Ralas szinte hallja Zammiria zakatoló gondolatait.*


671. hozzászólás ezen a helyszínen: Lakónegyed
Üzenet elküldve: 2019-01-12 21:06:36
 ÚJ
>Zammiria Rykoven avatarja! Úgy tűnik a kép nem megjeleníthető.

Rang: Haladó játékos
IC üzenetek: 138
OOC üzenetek: 0

Játékstílus: Vakmerő

//Második szál//
//A méret a lényeg//
//A hozzászólás 16+ jelenetet tartalmaz!//

*Vigyora mosollyá szelídül a puhán lebbenő takaró hűs érzetére. Gyengéd gesztus, s most különösen érzékeny rá. Felesleges szavakba önteni a marasztalást, tisztában van vele anélkül is, csupán magas labdát kapott, amit nem akart kihagyni.*
- Tudom.
*Feleli puhán, mosolyogva. Erőtlennek és sebezhetőnek érzi magát, ám magabiztos humorral leplezi. Nehéz fenntartani álarcát, mikor Ralas a szemeibe néz és lágy szeretettel veszi körül. Kinek a szívét ne dobogtatná meg egy ilyen kósza érintés? Kinek ne jutna eszébe, hogy akár egymás karjaiban is pihenhetnének, vagy hogy milyen régen csókolták meg egymást? Mikor is? Talán, mikor az ágyhoz jöttek... Ám a szigor eltörli ezeket a kéretlen gondolatokat. Nehéz eldöntenie, hogy mennyi az őszinteség és mennyi a manipuláció a férfi viselkedésében, hiszen még mindig nagy játékos, és véleménye szerint zseniális színész is. Abban biztos, hogy valamennyire kölcsönösen egymás hatása alatt vannak, de épp komolyabb üzlet van köztük kibontakozóban, s ez a legjobb időpont a nagyobb előnyök kicsalásához. ~Te csibész!~ lesz újra határozottabb a mosolya e gondolatra, erősebbnek érzi magát tőle belül, de ekkor ereszti le kissé szemhéjait is.
A felcsattanásra elkuncogja magát. Az emelkedett hangulat még mindig ott lebeg körülöttük, bár lassanként átcsusszannak ismét az üzleti tárgyalásba. Ő is oldalra fordul és könyöklésbe emelkedik, a fejét megtámasztja a kezében, miközben Ralas már a hátára fekszik. Egyre józanabbnak és összeszedettebbnek érzi magát. Ösztönös figyelme issza magába házigazdája rezzenéseit, éntelen megfigyelővé válik. Épp jókor, mert egy perc alatt többet tud meg, mint idejövetele óta összesen. Számos, már elhangzott dolog is világossá válik, s lerombol korábban feltételezett tényeket. Azt hitte, Ralas egy kicsit indirektebb módon kívánja csupán folytatni a hölgyek boldoggá tételét, s erre akarja ráhúzni a szabóságot, hogy ruhaneműk mögé bújjon. Egy kis könnyebbséget a kiszámíthatatlan „kilincseléshez” képest. Ezért volt annyira óvatos a reakciójával, és ezért firtatta, miért ebbe az irányba akar továbblépni, mivel ha pusztán erről van szó, akkor sok jobb ötlete lenne, amivel megteremthetőek a kedvezőbb feltételek, felépíthetnék az új Ralas Draytét, akiért sorba állnak, akiről izgatottan suttognak, és akiről büszkén mesélnek a nők egymás között, tovább duzzasztva a mítoszt. A hallottak ezért eléggé meglepik, főként a megtakarítás bevallása, így megint óvatos csendbe burkolózik.
Viszonzással fogadja a csókot, s bár ereszkedőben van a felfokozott hangulat, még mindig leveszi a lábáról. Tekintetével követi a távolodó férfit. Apró mosoly ül szája szegletében. Kedveli a tehetséges becsvágyókat. Nem ilyen partnerségre gondolt vele kapcsolatban, de izgalmas lehetőségnek tűnik. Jól ismeri az álca előnyeit, mulattatja, hogy valaki épp mögé akar bújni. Most már úgy gondolja, kár féltenie a férfit, hisz megfogadta a tanácsát, hogy használja őt eszközként. Még túl is teljesített.*
- Köszönöm. Az épp jólesik most.
*Mosolyog cinkosan a pohár átvételekor. Valóban hamar elfogy a nagyja. Jobb, hogy nem túl meleg, akár hideg vizet is inna most, annyira kiszáradt a szája. Felkapja a tekintetét a bizalom kérdésére. Egy kicsit megint összehúzódik a gyomra a sorsszerűség emlegetésére, mert túlzottan romantikusan hangzik, de a megtoldott magyarázatra megkönnyebbül. Töprengőn nézi a nagy lépés előtt álló férfit. Elképesztően imponáló a tűz a szemében. Ha kicsit gyengébb lelkű nő lenne, ez önmagában elégségesnek bizonyulna, hogy a világ végére is elmenjen vele. Vagy érte. Vagy csupán a kedvéért. S épp ettől olyan veszélyes. Lehet, hogy észrevétlenül csavarja majd az ujja köré, és megvezeti megint. Bár ez éppúgy történhet fordítva is. Voltaképpen kezdettől fogva próbálnak fogást találni a másikon, s a nekik tetsző irányba terelni kapcsolatukat, hol húzva, hol eresztve. S meglehet, az együttműködés bizonyos szempontból Ralas számára hordoz nagyobb veszélyt. De eléggé intelligensnek tartja ahhoz, hogy el tudja kerülni a bajt. Nagy levegőt vesz és higgadtan kifújja. Elmosolyodik.*
- Te is megbízol bennem, én miért ne tenném?
*Fürkészőn néz a férfi szemeibe szende mosollyal, kissé félrebillentett fejjel. Továbblágyítja hangját.*
- Az első perctől kezdve azt gondolom rólad, hogy egy nagyon izgalmas férfi vagy, Ralas Drayte. Folyton meglepsz.
*Visszabillenti a fejét és kicsit komolyabbá, de ugyanúgy lággyá válik az arckifejezése.*
- Úgy sejtem, most sem terítetted le az összes lapod. Ez persze nem baj. Mindenkinek lehetnek titkai. De a nagyobb tét nagyobb kockázat is. S mivel társulunk, egymás bőrével is játszunk.
*Puhán megcsókolja, s aztán közelről suttog.*
- Kérlek… ne kelljen csalódnom benned… soha…
*Újabb csókot lehet a férfi ajkaira. Nem ígéretet vár. Azok csak üres szavak. Az övéi látszatra szentimentális sóhaj, pedig valójában jó szándékú figyelmeztetés.*
- Az anyagiakba én is be tudok szállni. Legyen közös a szerzemény és közös a haszon is...
*Egy kicsit könnyedén ígér, pedig ezért még csatát kell vívnia. De bízik magában, és ezen a ponton ezt a választ érzi helyesnek.*


670. hozzászólás ezen a helyszínen: Lakónegyed
Üzenet elküldve: 2019-01-11 22:52:07
 ÚJ
>Ralas Drayte avatarja! Úgy tűnik a kép nem megjeleníthető.

Rang: Játékos
IC üzenetek: 158
OOC üzenetek: 0

Játékstílus: Vakmerő

//Második szál//
//A méret a lényeg//
//A hozzászólás 16+ jelenetet tartalmaz!//

*Szusszan egyet, mikor tarkóját hűvös érintés éri, s az apró ujjak hajába túrnak, kedvesen és játékosan. Közben halkan kuncog a szavakra, de képtelen arcát felemelni a párnáról, jótékony hűvössége kellemesen érinti, szinte érzi, hogy a vénájában eddig vágtázó vér lassan megnyugszik, s a tüzesebb tempóról ismét csordogáló csermellyé változik. Persze nagyszerű volt. Talán még soha sem volt ilyen jó, de rögtön meg is cáfolja saját magát. Zammiriával nem lehet összehasonlítani az együttléteket, annyira más és különleges mindegyik. Érzi ő az érdekes kötődést, de maga részéről nem keres magyarázatokat. Van és kész, úgy jó, ahogy. Nem érez kötöttséget, persze nyilván vonzódik a lányhoz, ez már megkérdőjelezhetetlen. Erőt vesz magán, s fejét Zamm felé fordítja, majd fenekén pihentetett keze egy laza mozdulattal dobja rá a takarót.*
- Azt nem mondtam, hogy menj el. *Mosolyodik el, majd oldalt fordul, s Zam homlokáról simítja ki a tincseket oldalra, a szemekbe addig néz, míg azok le nem csukódnak egy kissé pihenni. Az eztán elhangzó rekedtes kijelentésre aztán felszalad a szemöldöke:*
- Nocsak... hát tudok újat mutatni, mely már megér néhány aranyat?! *Hördül fel, persze nem gondolja ő komolyan, ezt bizonyítja aztán ékes hangú kacaja, s a lány homlokán elhelyezett cuppanós puszi is. Aztán komolyra vált az arca, s bal kezét feltéve, könyökén pihenteti meg fejét.*
- Az ötlet jó. *Erősíti meg.* Azonban nem abban a formában és nem úgy, ahogy te gondolod. *Fejezi ki magát titokzatosan, majd inkább hátára fordul, s két kezét immár tarkója alatt kulcsolja össze. Akkor is a plafont nézi, amikor mesélni kezd.*
- Volt egy ifjú, semmilyen álmokkal. Csak áttetsző felhőket kergetett. Aztán egyszer rátalált, az igazi lány. A nő, s lám, mily meglepő, az áttetsző felhőket kergető... immár célokra várt. *A kis versike után elhallgat, aztán ismét Zam felé fordul.*
- Nézd Zammiria. *Kezd bele komolyan.* Hatással vagy rám. Mindenhogyan. Ez gond lesz? Nem. Hasznos lehet? Igen. Én eldöntöttem, hogy nem kis pályázom. Ha belekezdek valamibe, az legyen nagy! *Egy kissé elhúzza szája szélét, elgondolkodva, s a lány vállára csúsztatja a kezét, ezúttal semmiféle céllal és semmiféle befolyással nem bírva. Pusztán egy érintés, melyre vágyik.*
- Van egy tervem, amihez sok pénz kell. Nagyon sok. *Egyenesen a közepébe.* Tökéletes az információszerzésre. Tökéletes a munkámhoz. Tökéletes a céljainkhoz. Tökéletes az álcánkhoz. Ahhoz is, hogy én a háttérben maradjak. Látszólag. Alkalmazottként. *Teszi hozzá a gondolatot, mert mindig ez a pont, ahol Zammiria tekintete felhősödik.*
- A te alkalmazottadként. Viszont ehhez sok pénz kell, nagyon sok. *Ismétli meg. Egy kissé felkuncog.* Hazudtam neked. Van némi megtakarításom, én ezt hajlandó lennék magunkra költeni. Az összeset. Egy jobb cél reményében. *Hagyja a lányt gondolkodni, ha lehet ajkát nedvesíti meg a lányéval, majd feláll, s rak a tűzre. Visszafelé már teával kezében érkezik.*
- Hűvös, de finom. *Bújik vissza a lány mellé, immár magát is betakarva, közben felé nyújtja a poharat.*
- Hajlandó vagy bennem ennyire megbízni? *Teszi fel a kérdést.* Én úgy érzem a sorsunk végleg egybeforrt. Nem elköteleződés. Nem szerelem. De kár lenne a páratlan párost veszni hagyni. *Tűnődik el, miközben hevenyészett mozdulattal, a szakadt falvédőt bámulva kortyol bele teájába.* Nagyon kár. *Furcsa pillanatok azok, melyeken szinte minden múlik. Az ember megfürdik bennük, bár fél tőlük, mégis kiélvezi minden egyes kattanását. Akár a fagyott ingaóra, nem lehet látni, de érezhetően mozdul valamerre. Aztán egyszer csak megtörténik és eldől minden. Ez is egy ilyen pillanat. Bár amennyire Ralas elkötelezte magát, láthatóan vagy társsal vág ebbe, vagy egyedül. De mindenféleképpen megvalósítja. Kettejük kapcsolatában a szeretkezésen kívül talán most először ennyire elszánt a tekintet, mely a lány szemébe néz. Elszánt és kemény, mint, aki hadba készül eddigi életével.*


669. hozzászólás ezen a helyszínen: Lakónegyed
Üzenet elküldve: 2019-01-11 21:31:21
 ÚJ
>Zammiria Rykoven avatarja! Úgy tűnik a kép nem megjeleníthető.

Rang: Haladó játékos
IC üzenetek: 138
OOC üzenetek: 0

Játékstílus: Vakmerő

//Második szál//
//A méret a lényeg//
//A hozzászólás 16+ jelenetet tartalmaz!//

*Kérését lelkiismeretesen veszik, pedig nem hajszolni kívánta partnerét, csupán ledönteni példátlan figyelmességének falait, melyek mögül csak olykor-olykor pislog át saját igényeivel. Az eredmény viszont panaszra igazán nem ad okot, Ralas alaposan lekapja megint a tíz körméről. Nem csupán fizikailag érzi magához közel. Akarat és elfogadás olvad össze egyetlen forró masszává a kölcsönös odaadás tüzében.
Kitart, míg csak tud, bár gondolkodni képtelen, ezúttal alaposan kiszakítja saját világából a szenvedély, a testét ösztönök mozgatják csupán. Torka száraz, ajkai fogaihoz tapadnak, kénytelen megnedvesíteni őket. Nem bánja, hogy még tartják, fogják, hiszen minden mozdulat - pontosabban azok gyors ritmikája miatt inkább mondhatni, hogy minden pillanat - kéjes örömöt fakaszt, és ennek megfelelő, magas hangtartományba eső nyögéseket.
Amint eleresztik, egy pillanatra megpihen, bár boldoggá tett ölében kéjes zsibongást érez továbbra is, hisz most is ott lüktet vendége. Igazán nem sajnálja Ralastól a ráadást, és azt se bánja, hogy úgy tetszik, mintha akarata ellenére tenné magáévá a férfi, nem győzve kéjsóvárságát. Éppúgy pezsdítőn hat rá, még mindig nagy magaslatokban jár, már-már rázkódik válla és hasa a gyönyörűségtől, csupán gyengeségét kárhoztatja egy kicsit, hogy nem tud többet adni magából. Kifulladva sikkantgat, így hangja belevész Ralas mélyebb, s most kissé állatiasabbnak ható, elnyújtott orgánumába, aztán csak a kapkodó-sípoló zihálás marad.
Szinte már csak arra eszmél, hogy a férfi mellédől, s lassanként újra kap levegőt. Teste reszket a túláradó élményektől, de ez hamar lecseng, és elégedetten leenged, csak a szíve ver még mindig harci ritmust. Biztosan ő is szembesül majd vele, milyen áldozatokkal jár a fékevesztett együttlét, ám most csak kellemes zsibogást érez és végtelen kimerültséget. Csend és béke ereszkedik rájuk láthatatlan lepelként, s tulajdonképpen meghittség. Ami köztük történt, nem volt érzelemmentes. Legfeljebb nem érzelmes. Meglepő lehet, hogy a kettő nem ugyanaz, de Zam így látja. A célját elérte.
A csendet Ralas töri meg a váratlan vallomással, Zam kinyitja lehunyva pihentetett szemét. A kijelentés meglepi.*
- Mi?
*Hirtelen zuhan vissza mérlegelő, vizslató énjébe, az arcát feléje fordítja. Persze csak azt láthatja, hogy kimerülten borul a férfi a párnájába, és megtoldja kijelentését a hely pontosításával. Tán nem is hallja a két mondat között, hogy Zam az imént visszakérdezett, amiért nem illett az eddigi képbe. Nehéz felvenni a szövevényes fonalakat, még mindig bódult, és igazán kedve sincs hozzá. Ezért elüti egy tréfával, amit rövid kuncogás előz meg.*
- Igazából most sem te hoztál ide. Azt hiszem, illett volna engedélyt kérnem…
*Nem boldog attól, hogy az ágy felavatása éppen hozzá kötődik. A lágy simogatás viszont kellemesen érinti, visszacsalogatja az iménti lebegés felé, ahol néhány pillanattal ezelőtt olyan boldognak és felszabadulnak érezte magát. Az érintést viszonozza, ő a csapzott hajtincseket sodorja arrébb tenyerével. Ralas tréfáján felnevet és hunyorgó szemmel visszahúzza a kezét.*
- Ilyen gyorsan se dobott még ki senki az ágyából…
*A felháborodás legkisebb jele nélkül, csillogó szemekkel mulat aztán saját megállapításán. Nevetése kissé önkéntelen, emelkedett hangulatából fakad. Karjait nyögve húzza maga elé és egymásra hajtva rájuk támasztja a fejét, Ralas felé fordulva, de továbbra is hason fekve. Jólesőn szusszan egyet és résnyire leereszti szemhéjait pihenni.*
- Azt hiszem, tényleg fizetnem kellene neked ezért…
*Egy kicsit rekedtes a hangja, ezért megköszörüli a torkát. Magában továbbgondolja a dolgot. Kisvártatva felnyitja szemeit, és akár találkozik Ralas tekintetével, akár nem, őt nézi csendesen. S mivel engedékeny hangulatában van, valamint még eléggé szétszórt, tudtán kívül egy kicsit gyengéden. Bár ez hamar eltűnik, amint kezd magához térni. Az arckifejezése komollyá válik.*
- Ez lesz talán a megoldás.


668. hozzászólás ezen a helyszínen: Lakónegyed
Üzenet elküldve: 2019-01-11 10:44:50
 ÚJ
>Ralas Drayte avatarja! Úgy tűnik a kép nem megjeleníthető.

Rang: Játékos
IC üzenetek: 158
OOC üzenetek: 0

Játékstílus: Vakmerő

//Második szál//
//A méret a lényeg//
//A hozzászólás 16+ jelenetet tartalmaz!//

*Ha Zammiria érzelemmentesnek tűnő együttlétre vágyott, hát valószínűleg Ralas kellő alapossággal belehergelte magát. Az előkészítés nélküli kezdeményezés, a közös fürdőzés és a pillanatra megszakított kapcsolat meglehetősen inspirálólag hat, ahogyan a lány hátának és fenekének domborulása is, a kellő íveken befeszülve. Ralasról konkrétan már folyik a víz, iszonyatos erőfeszítésébe kerül a "ne fogd vissza magad" mert mindenáron meg akar ennek az utasításnak felelni. Altájékon kellemesen zsibbad, a súrlódás magas hőfokokat gerjeszt, hát még a Zam száján kiszaladó hangok, amik a férfi nyögéseivel vegyülnek. Rövidesen az ő szeme is becsukódik, amikor ráhajol a lányra immár nem ura cselekedeteinek, így a kezét oda vezetik, ahová csak szeretnék, ösztönösen cselekszik mindent, így a lányt szorosan átkarolja, s ezáltal lihegéssel vegyes morranásai annak fülébe csenghet, amikbe olykor azért játékosan belecsókol. A lány száját ezúttal nem keresi, nem is tudná, ha akarná sem erre fordítani figyelmét, persze azért mégis megfordul a fejében, hogy egy érzelmesen elnyújtott csók mennyire jól esne, azonban igyekszik ezt gyorsan kiverni fejéből. Zammiria testén átfutó borzongást megérzi, s rá is hatással van, de nem úgy, ahogyan a lány azt elképzeli. Nem engedi a vállakat és karokat összecsuklani, még egy darabig dolgozik hátul, alaposan felgyorsítva a tempót, majd engedi, hogy a gyengülő izomzat megrogyjon, azonban máris tervezi következő lépését. Ismét térdeire egyenesedik, s bal karját a lány belső combja alá fűzve, emeli fel annak csodálatos hamuszínbőrbe burkolt, verejtéktől csillogó lábát. Egy kissé csúszik ugyan, de legalább Zam már elég gyenge ahhoz, hogy védekezzen. A felállított pozícíó, kissé alulról srégen felfelé újabb erőt és izgalmat hoz számára, miképp a tán ekkor már előredőlő Zammiria mozdulata is.*
- Cshak... még... egy... perc... *Nyögi ki lihegve megnyugtatásul, s az altestét feszítő, fentről lefelé haladó nyomást kellő erővel megérzi, ékes bizonyítékául a zárszó közeledésére. A perc eltelik, s a jobb kéz a másik comb alá fonódik, hogy immár két kézzel emelje meg az ágy fölé. Ralas mellkasán kidagadnak az izmok, miképp nyakán is az inak, jelen pillanatában alaposan kiélvezi, hogy azt tehet, amit csak akar, bár azért titkon reméli, hogy Zam is élvezi, még ha nem is tervei szerint alakul minden. Persze minden jónak vége szakad egyszer, miképp ennek is:*
- Aaaa... az... aza... hogyaz-a... *Kellemesen elnyújtott perc és hang, majd a mozdulatsorok, az eddig hergelődve fokozódó ütem hirtelen megáll, s végletekig remegő borzongásba és lüktetésbe fordul át, miközben Ralas kezei ernyedve teszik le Zam térdeit, s a férfi combjait, hasfalát a lány fenekéhez szorítja. Elnyújtott nyögését követően csend borul a halvány gyertyafénybe és kandalló tűz pattogásába burkolózó szobára. Kint az utcán, kandeláberek fényében még szikrázik a lágyan szállingózó hó. Zammiria hasra feküdhet, s Ralas végletekig kifacsart testtel arccal zuhan mellé. Kapkodja a levegőt, férfiasságát konkrétan nem is érzi, valamiért azonban lelkifurdalása is van, mert Zammiria igényeire meglátása szerint egyáltalán nem figyelt. Párnába fúrt arccal nyögi ki, fojtott hangon:*
- Te vagy az első... akit az ágyamba vittem. Soha nem volt még itt más... *Nem mozdul, kezei maga mellett, oldala valószínűleg Zamhoz simul. Talán utóbbi kijelentése felejti érzéketlenségét, bár az is lehet, hogy Zammiria csak most nyugszik meg igazán. Ki tudja, mert Ralas igazán most döntött az üzletről is fejben, itt a párnába fúrt arccal, ebben a pillanatban. Jobb karja tétován indul meg, hogy Zam lassan kihűlő fenekére csúszva simogassa meg a lányt szelíden és talán kissé érzelmesen. Fejét még nem bírja kiemelni, úgy marad ott, mint egy végletekig szétjátszott bábu.*
- Kész vagyok. *Nyögi ki.* Egy hétig ne merj keresni... abba valószínűleg már belehalnék. *Csak a párnában megváltozott hang jelzi mosolyát és fáradtságát.*

A hozzászólás írója (Ralas Drayte) módosította ezt a hozzászólást, ekkor: 2019.01.11 10:51:18


667. hozzászólás ezen a helyszínen: Lakónegyed
Üzenet elküldve: 2019-01-10 20:26:09
 ÚJ
>Zammiria Rykoven avatarja! Úgy tűnik a kép nem megjeleníthető.

Rang: Haladó játékos
IC üzenetek: 138
OOC üzenetek: 0

Játékstílus: Vakmerő

//Második szál//
//A méret a lényeg//
//A hozzászólás 16+ jelenetet tartalmaz!//

*Egy apró mosolykezdeménnyel fordul el arca az ígéret hallatán, mielőtt még döntene a továbbiakról, az ágyat választván. Az első alkalom, hogy önszántából fordít hátat a férfinak, leszámítva a kandalló előtti hasra fordulást, amit kérésre tett, ettől még izgalmasabb, mikor szorosan maga mögött érzi, s kóstolókat kap szenvedélyéből.
Ralas előre dolgozó matatása utolsó csókjuk közben igen inspiráló, nem csalódik tétlenné váló kezeiben sem, halk torokhangot fakaszt, amint melleiben erősen megkapaszkodik. Élvezi, ahogy körbeveszi őt a férfi, birtokolja, ám még mindig érzelmes egy kissé. Persze ebben a csók a ludas.
Elcsigázottan helyezkedik el, lábait széttárva helyet ad, s amennyire tudja, segíti az epekedőn várt egyesülést. Forrón és nedvesen fogadja ölébe a férfit, háta homorú ívben feszül meg és elégedetten felsóhajt. Ellenkező irányban nyomja hátra és enyhén felfelé hátsóját, míg jól követhető ütemben mozog Ralas csípője, a sóhajok eközben halk nyögésekbe vegyülnek. A szoba képe lassanként elhomályosul, a kontúrok elmosódnak, s inkább fények és színek játékává lágyulnak, melyet nem követ a koncentrált figyelem. Legkönnyebben a kandalló fényét azonosítaná, de közben egészen máshol jár. A derekát szorító kéz korlátozza mozgását, de legalább nem kell annyira koncentrálnia mozdulataira. A munka oroszlánrésze a hím ragadozómacskára hárul, ő csupán engedelmes, csábos nőstény maradhat, aki leginkább hangjával, testtartásával ösztönözhet, egy kicsit hátsójával idomulhat a mozdulatokhoz. Minden eszközt használva igyekszik aktívan részt venni a közös percekben.
Számára ez megint kiszolgáltatott testhelyzet, de ez csak még pikánsabbá teszi az együttlétet, gyorsan erős izgalomba hozza Ralas mélyre törő határozottsága. Hamar kapkodnia kell a levegőt nyitott száján át, teste ritmikusan vonaglik előre-hátra az erős, gyors lökésektől, pedig karjaival is igyekszik ellentartani. Haja részint nyaka mellett előre lógva ringó melleit verdesi, részint hátán elterülve csusszan erre-arra. Felhevülő bőre halványan fényleni kezd, s úgy érzi, hamarosan a férfi combjai is nedvesen csúszósak, mikor hozzányomakszik. Tán derekát szorító tenyerei, ujjbegyei is nedvessé kezdenek válni, miként az ő bőre is ugyanott, de ha ettől erősebben kell fogni őt, nem fog szomorkodni. A nyögések ugyan nem túl hangosak, ám apránként magasabb hangtartományba csúsznak, ahogy emelkedik a gyönyör hullámain, tudata pedig a mélység alá bukik. Tulajdonképpen még a szemét is lehunyja önkéntelenül, s fejét leereszti, úgy magával ragadja a pillanat, a látkép pedig úgyis homályos fényjáték csupán. Akkor nyitja csak ki tompa fókuszú szemeit, mikor Ralas kéjsóvár fenyegetése megüti a fülét, és remegő izgalom szalad át a testén. Először kellemetlenül érinti a vállát fogó kéz, a védekező ösztönt élesztgeti, ám ezúttal úgy dönt, fütyül rá, inkább tekinti izgatónak a veszélyt, mint óvatosságra ingerlőnek. Elégedetten nyög fel a durva érintésre.*
- Igen! Folytasd!
*Biztat hangosan, s a gyönyör több hullámban végigremeg a testén. Izgatott szuszogásába és egyre érzékibb nyögéseibe olykor motyog valamit további megerősítésképpen, ám egy kissé artikulálatlanul, hiszen tudata nagyon-nagyon mélyre süllyedt már, a külvilág jelentéktelenné zsugorodott, miképp az is, hogy hol van és milyen célból jött ide. Most igazán kikapcsol, s ez nagy ajándék számára. A ráhajoló test még érzékibbé, még őrjítőbbé teszi a pillanatot, legszívesebben magára húzná teljesen, de annyi józanság pislákol még benne, hogy a mozgás szabadságára szüksége van a férfinak. Egyetlen dologra merészkedik, a vállában kapaszkodó kezet megpróbálja maga alá vezetni a karja alatt, áthúzni a mellén keresztül egészen vállig ismét. Ha Ralas nem érzi megfelelőnek a testhelyzetet, nem tartja így erőszakkal, de ha marad, akkor még intenzívebbnek érzi összekapaszkodásukat. Így vagy úgy, immár nagyon magasra hág az élvezetekben, nyögései sikkantásokba hajlanak, majd állandósulnak, teljesen feloldódik a sikamlós-cuppogós megmártózásokban, hátsóját nekifeszíti a temperamentumos lökéseknek, pedig már kezdi úgy érezni, nem bír tovább ennyi édes fájdalmat. Vállai megrogynak, karjai remegni kezdenek, kiereszti a hangját. Lassan kezdhet kegyelemért fohászkodni. S ha képes lenne még beszélni, bizonyosan emlegetné a felsőbb hatalmakat. Vagy legalább Ralast. Ha netán megkegyelmez neki, akkor rövid úton az ágyra rogy hason fekve pihegni verejtéktől fénylőn, csapzottan.*


666. hozzászólás ezen a helyszínen: Lakónegyed
Üzenet elküldve: 2019-01-10 10:00:44
 ÚJ
>Ralas Drayte avatarja! Úgy tűnik a kép nem megjeleníthető.

Rang: Játékos
IC üzenetek: 158
OOC üzenetek: 0

Játékstílus: Vakmerő

//Második szál//
//A méret a lényeg//
//A hozzászólás 16+ jelenetet tartalmaz!//

*A lány nevetésére szélesebb mosolyra húzódik a szája, s mikor keze indulna, már Zammiria is érkezik. Talán félúton, talán azon túl találkoznak, de úgy forrnak össze, mint a felhevített jég a vízzel, kölcsönösen kiegyenlítve egymás hőmérsékletét. Azonnal borzongás járja át, amint megérzi ismét a lányt, ugyan nem lankadt egy percre sem, testének egyes részei mereven és lüktetve árulkodnak vágyairól, melyet nem is akar leplezni, így testtartásába némi kihívó élc is vegyül. Szorosan, szinte durván vonja magához a lányt, ágaskodó bimbói szinte bőrébe fúródva érzi, csak röpke sóhajra van ideje, mielőtt heves csókba kezdenének. Ha ismerné Ralas, Zam vágyát a vízcseppekre vonatkozóan, talán egy percre elgondolkodna a választás lehetőségén, mert önmagában a gondolat is bőséggel gerjeszt érzelmi hullámokat, de erre nem kerül sor. Tekintete szilárd és szinte ellentmondást nem tűrő, valami olyasmi sugallhat, hogy akkor is az övé lesz a lány, ha kevésbé akarja, persze erőszakról továbbra sincs szó, pusztán a tekintet üzen. Szerencsére kölcsönös érzelmekre talál, s mikor a lány hozzásimul, Ralas két tenyere Zam fenekére vándorol, hogy az szinte azokban tűnjön el, erős, már-már durva szorításában. Ismét hasonlót érez, mint korábban a Rókában, legszívesebben felkapná, combjait magához igazítaná és állva tenné azonnal magáévá, amíg csak bírják szuflával, de a csók után elváló cuppanó szájak, az apró fülét ért csípés, s a kacér tekintetek is hasonlóan jó mulatságot ígérnek, így inkább kivár.*
- Akkor most megtudod, hogy mennyire vagyok heves Zamm... *Az elejtett névbe szinte beleharap morogva, ahogy ragadozó tekintete végigjárja a kecsesen, szinte táncos mozgással lábujjain megforduló lányt, érezvén hajának szelét, s szürke tincseinek mámorító illatát. Annak nyújtott kezébe sajátja fonódik, miközben nyakába hajol egy nyelves heves harapásért, ismét fenekébe markol tüzesen. Követi, hát hogyne követné, a lány szinte szó szerint az ujjánál fogva vezeti. Vagy másnál, de Ralast ez most kevéssé érdekli, mert az ágyhoz vezet léptük, s vad vágtát ígér a testtartás, ahogyan a lány feltámaszkodik. Az utolsó közeli csók, valóban heves, bár Ralas kézzel már magát igazgatja türelmetlen a lány öléhez, hogy a kedvező pillanatban indíthasson mélyreható támadást. Ettől függetlenül a csókba beleérez, s beleremeg, majd szabaddá váló kezei a lány melleit markolják meg, miközben teste aprónként előrehajol.*
- Ha akarnám, sem tudnám. *Villant egy bágyadtabb mosolyt, mert gondolata már a lány gerincén fut felfelé, s amint megérzi a combjaihoz forrón idomuló lány felső combjait és kerek, feszes fenekét, még egy utolsót csendeset indít, majd előbb lassan lök egyet. Szerencséje van. Azonnal talál, s az ezt követő lassan beinduló gerjesztő tánc, már inkább fékevesztett mutatványnak ígérkezik. Kezei a lány melléről, határozott, de még lassú csípőmozdulataival kísérve felkúsznak a lány derekára, hogy két oldalt fogjon rá, majd belelendül. Tekintetét a lány tarkóján tartva kezd határozott és erőteljes mozdulatokba, bőrük összeverődésének hangja és nedveik keveredésének lucskos cuppogása tölti be a szobát, ahogy az ütemes csattogás és a szerencsére nem lábakon álló ágy nyögései sajátjaival vegyülnek. Mert Ralas sem mozdulatokban, sem hangban nem fogja vissza magát. Kevésnek találja a mélyre hatolást, ezért bal keze a lány derekáról vállába markol, hogy azzal húzza minden egyes lökésnél durván magához. A csattogás erősödik, miképp Ralas kiáltásai is, ahogyan alfele durván táncol a lányban, szinte tizedmásodpercenként előrelendülve. Bár megfürödtek, máris gyöngyöző verejték kezd megjelenni homlokán:*
- Szétszedlek!! *Hörög fel vicsorogva agresszívan, miközben a koncentrációtól már a halántékán is kidagadnak az erek, ahogyan a lány derekába és vállába vájnak ujjai. ~ Csak az ütemre figyelj, csak az ütemre... bassza meg... az istenekre, de megduglak! ~ Veszíti el gondolatban szinte azonnal az önkontrollt, s Zammiria tarkójáról tekintete az égbe szökve fordul ki magából. Nem szégyelli, a jelenlegi szituáció talán megenged némi ízléstelen kijelentést is, igazából magát hergeli ezzel, mert azonnal ütősebb tempóra vált, s míg korábbi együttlétük csupán kellemes szeretkezésnek tűnik, a jelenlegi inkább vad, vágtázó és fröcsögő orgiának. Ereje nem fogy, de a még forróbb együttélés miatt a lányra hajol, hogy mellkasát annak hátára fektesse.*


665. hozzászólás ezen a helyszínen: Lakónegyed
Üzenet elküldve: 2019-01-09 19:35:59
 ÚJ
>Zammiria Rykoven avatarja! Úgy tűnik a kép nem megjeleníthető.

Rang: Haladó játékos
IC üzenetek: 138
OOC üzenetek: 0

Játékstílus: Vakmerő

//Második szál//
//A méret a lényeg//
//A hozzászólás 16+ jelenetet tartalmaz!//

*Ötlete nem arat osztatlan sikert, de megkapja, amit akar, így nem húzza az időt a kiszállással, leszámítva türelmet kérő csókját, s egy apró simítást Ralas vállán, ahol megtámaszkodik. Játékosan felvonja szemöldökét a váratlan hangszínre. Nem számonkérőn, inkább amolyan elismerő, „ilyet is tudsz” kérdéssel. Már a kérés hozzábiggyesztésekor halkan nevetni kezd, hiszen nem bánja ezt a hangnemet ilyen körülmények között. Hogy miért kéri a férfi a bizalmát, nem igazán érti, nem kapcsolja össze érdesebb stílusát a sebhelyével.
Szívesen felitatná maga Ralas testéről a rátapadó, gördülő vízcseppeket, ám efféle játékra most nem alkalmas az idő, így marad a féltékeny szemlélődés, s szerteszét hulló figyelmének kordában tartása, hogy maga is végezzen, mire házigazdája elégségesen száraznak tekinti magát. Észreveszi, hogy haja nem maradt teljesen száraz, de ez most nem annyira zavaró, s még úgysem készül indulni. Belülről őt is feszítik az ösztönök, még azzal sem törődik, hogy mennyire szomjas. Az éhség nagyobb.
A testét pásztázó, félelmetesnek ható tekintet valójában inkább felingerli, mélyebben feszülő, ösztönös húrokat pendít meg benne, melyek nem illenek általános, kifinomult viselkedéséhez. A lehulló törülköző halk puffanása néma jel közöttük, követi Zammiriáé is, s Ralas tán előbb tudhatja a mélységit kinyújtott karjaiban, mint gondolná. Egy percet sem töltöttek egymás érintése nélkül, ám azt jócskán bepótolják. Szorosan húzza magához a férfit, nyakát átkarolva, tarkójánál markolva a haját, olyan mélyen és forrón csókolva, ahogy csak képes rá, ám csípő tájt óvatosan oldalra húzódva simul hozzá, mert közelebb akarja érezni minden porcikáját, de úgy, hogy azt mindketten élvezzék. Mellei peckesen nyomakodnak Ralas mellkasához, ölében izgatott bizsergés várja a megszakított együttlét folytatását, bőre gyorsan újra hevülni kezd, száműzve a fürdővíz láthatatlan nedvességét.
Amikor végre a férfi megkegyelmez neki, és hagyja levegőhöz jutni, már úgy érzi, valóban szédül, s ölelése pihegő kapaszkodássá válik Ralas karjaiban. Az elsuttogott szavak még jobban felkorbácsolják vágyait, melyek remegőn futnak át testén. Nem mosolyog rajtuk, az elnyílt, nedves ajkak felett bizony előkerül a második macska szempár, ám Ralas még nem láthatja ekkor. Belecsíp finoman a fülébe.*
- Imádom, amikor heves vagy…
*Suttogja forrón, s hátralépve végre találkozhatnak a ragadozótekintetek. Úgy tűnik, a folytatás mikéntjét a férfi rábízza, ő pedig nem habozik. Jobb keze Ralas jobb karjáért nyúl, és lesiklik rajta, közben bontva az ölelést akár a másik kéz rásegítésével. Ezzel egy időben megfordul lábujjhegyein, a lendülettől enyhén meglebbenő hajjal, s ily módon tulajdonképpen nem maga mellé, hanem maga mögé kényszeríti a feltehetően helyben maradó férfit. Egy gyors pillantás a szobára, majd dönt. Vonzó a kandalló a melengető lángokkal, s a téli látkép az ablakkal, ám romantikából neki is elegendő volt, amit kapott, a szőnyeg pedig még biztosan őrzi a narancsos mandulás illatot. Lábujjhegyen megtett, céltudatos léptei így az ágyhoz vezetnek, maga után vonva Ralast a kézfogásban, ha nem állja útját. Kritikaként úgyis elhangzott, hogy az ágyán még nem osztoztak, s úgy sejti, sok nőben lelhette már itt kedvét házigazdája, könnyebb tán itt az érzelemmentes, durvább ösztönöknek engedni, mint a lágy környezetben.
Ha Ralas követi, akkor az ágyhoz érve annak fal felőli végéhez valamivel közelebb térdel fel, még mindig maga mögé vonva, s ha ő is feltérdel mögé, kezét elengedve hátranyúl az arcához a válla fölött, hogy fejét hátrahajtva, nekidőlve még egy utolsó csókot válthassanak, de immár egy izgalmas felállásban. Bal keze lentről nyúl hátra simogatón a férfi csípőjén, s ha elég közel van, feszes hátsójába is kissé belemarkol.*
- Ne fogd vissza magad!
*Suttogja vágyakozón, s a férfit elengedve támaszkodik le, majd mászik kicsit előrébb, ha kell, s ha netán biztatás kellene még, válla fölött hátrasandít hívogatón. Nem sok babusgatásra van már szüksége, hiszen rá a helyváltoztatás is stimulálón hatott.*


664. hozzászólás ezen a helyszínen: Lakónegyed
Üzenet elküldve: 2019-01-09 17:26:50
 ÚJ
>Ralas Drayte avatarja! Úgy tűnik a kép nem megjeleníthető.

Rang: Játékos
IC üzenetek: 158
OOC üzenetek: 0

Játékstílus: Vakmerő

//Ceale//

*Félrebillentett fejjel figyeli meg a bőr apró játékát, miközben keze óvatosan végigsimít rajta, érezvén minden apró redőt és barázdát, mit a sebhely karmolt rá.*
- Azokat a szemeket azért sajnáltam volna. *Mosolyodik el a férfi, majd a lány háta mögé ül. Hasonlóan óvatosan tapint, aztán mikor csuklóját megfogják, azonnal megáll.*
- Szerintem gyönyörű vagy. *Duruzsolja, s mikor a szorítás enged, folytatja játékát.* Ne viccelj, de nem muszáj, csak gondoltam fáradt és feszült lehetsz. *Bólint komolyan, aztán mikor látja, hogy a szorítás lazul, majd végleg elernyed folytatja. Apró mozdulatokkal, módszeresen tapintja végig a tarkó környékét, a vállakat, s a csigolyánál futtatja végig hüvelykujjait.*
- Olykor akad. *Vigyorodik el a férfi, de hangja lágy marad és sejtelmes. Kissé közelebb hajol, úgy, hogy gyengéden Cealeát is magéhoz vonja kezeivel, szinte ajka, nyaka ívét érinti, onnan suttog a fülébe:*
- De csak a különleges ügyfeleknek. *Halkan felkuncog, majd masszázsát folytatja, körkörös mozdulatokkal, a lapocka környékén alaposabban.*
- Valóban feszült kissé, de ne törődj vele, segítek. *Mondja s valóban kissé erőteljesebbre vált, azonban az a fránya törölköző folyton útban van, így fejét rázva felsóhajt.*
- Ejj, ez itt akadályoz, ha még egy leheletnyit megoldanád... *Említi, csak úgy mellékesen, s ha a lány kissé enged, néhány centivel lejjebb vonja hátán, hogy immár minden ujjbegyével a lapockák, s a mellkas, kissé oldalán dolgozhasson.*
- Ez lehet csiklandozni fog egy kicsit. *S már előre nevet, Ralas maga elég csiklandós, persze most nem akar efféle zavaró tényezőt okozni. Szinte észrevehetetlen hajol közelebb, hogy leheletét érezhesse a lány, de még ne tűnjön fel, hogy mindez szándékos.*
- Elgémberedtem. *Megint csak mellékes megjegyzés, s megoldja kissé maga is a törölközőjét, hogy két lába közé vonhassa a lányt, s még masszázstávolságban üljön mögötte.*
- Nem baj? *Kérdezi, azért a biztonság kedvéért.*


1-20 , 21-40 , 41-60 , 61-80 , 81-100 , 101-120 , 121-140 , 141-160 , 161-180 , 181-200 , 201-220 , 221-240 , 241-260 , 261-280 , 281-300 , 301-320 , 321-340 , 341-360 , 361-380 , 381-400 , 401-420 , 421-440 , 441-460 , 461-480 , 481-500 , 501-520 , 521-540 , 541-560 , 561-580 , 581-600 , 601-620 , 621-640 , 641-660 , 661-680 , 664-683