Külső területek - Krenkataur barlangrendszer
Karaktered neve: --- Rangod: Nem bejelentkezett felhasználó Pénzed: --- arany
Varázsitalaid: Neked nincsenek varázsitalaid!
Herbária: Neked nincsenek varázsnövényeid!
Varázsitalaid: Neked nincsenek varázsitalaid!
Herbária: Neked nincsenek varázsnövényeid!
Üdvözlünk!
Ez itt a www.Lanawin.hu weboldal játéktere. Egy fórumos szerepjáték. Te nem vagy bejelentkezett állapotban, ezért nincs jogod ténykedni a fórumon. Csak olvasni tudod a hozzászólásokat, semmi mást. Ha szeretnéd kipróbálni milyen is a fórum valójában, átélni izgalmas kalandokat, varázslatokat tanulni, bájitalokat vásárolni, egyedi karaktert létrehozni, felszereléseket kovácsoltatni, vagy küldetéseket végrehajtani, akkor regisztrálj bátran, ne habozz. Miután regisztráltál, és beléptél minden funkciót elérhetsz. Lehetőséged lesz részt venni a mesékben, vagy csak spontán játszani a megalkotott, mesés világban. Felkutathatod a város rejtélyeit, és részese lehet egy olyan fórumos szerepjátéknak, ahol a játékosok kényelme, és a játék élvezete a legfontosabb.
Vissza a főoldalra!
<< Előző oldal - Mostani oldal: 7 (121. - 140. üzenet) - Első olvasatlan beíráshoz >>Oldal váltása: - Következő oldal >>
140. hozzászólás ezen a helyszínen: Krenkataur barlangrendszer
Üzenet elküldve: 2014-03-09 10:57:25
Üzenet elküldve: 2014-03-09 10:57:25
ÚJ
Rang: Haladó játékos
IC üzenetek: 186
OOC üzenetek: 28
Játékstílus: Megfontolt
IC üzenetek: 186
OOC üzenetek: 28
Játékstílus: Megfontolt
//Mert a növényeknek is van lelkük… meg labirintusuk!//
*Csak hümmög Jaz véleményére a pofozkodó salátát illetően. Lehet, hogy az agresszív susnyás csak lányként tevékenykedik, de az épp elég, hogy örökre elrontsa az ember napját. Csak hát ugye Jaz még túl zsenge ahhoz, hogy ezt teljes mértékében felismerje. De ami késik, még jöhet, bár adják az Égiek, hogy ne jöjjön!
A nótázásba is bekapcsolódik, bár igazából nem ismeri a dalt. Sebaj, a dolgokhoz való hozzáköltés mindig is az erényei közé tartozott.*
- Kigyalogolok a hegytetőre és ott is fát metszek! Baltát adok az őzikéknek, hogy ők is fát messenek!
*Felhorkant, mikor a süvölvény először kételkedni merészel az ő kinyilatkoztatásában. Halax bárhol, bármikor, bármilyen körülmények között felismer egy csapdát, álcázzák azt akárhogyan! Arra már volt példa, hogy nem úgy sült el a kelepce, már ha egyáltalán elsült, mint azt ő elképzelte, de ez nem változtat a lényegen. Veszélyes világban élnek, melyben sosincs más, csak a baj, folyton csak a baj!
Hősünk nagy sóhajt hallat,megvakarja tarkóját, majd letelepszik a fűre. Leküszködi magáról csizmáit, és lábait masszírozva elmélkedik.*
- Figyelj, kisköpet! Hidd el nekem, pont annyi kedvem van belecaplatni abba a vízbe, mint neked. Amilyen kifacsart elméje van az ittenieknek, a támadásra váró sellő-osztag valószínűleg még a jobbik eset. Ám, a helyzet fintora, hogy más kiút nincs. Nem mintha azt állítanám, hogy a vízben van a menekülés kulcsa, de… *Megszívja orrát, és jó adag slájmot köp a sövényre.* …de ott van.
*Feltápászkodik, baljában csizmájával, és nagyot nyújtózkodik egy hatalmas ásítással karöltve, s nyakával kezdve szinte minden porcikáját kiropogtatja. Midőn a frissítési procedúrán ilyenképp átesett, Jaz felé fordul. Arcáról egyértelműen látszik, hogy szerinte a felhőtlen boldogság marhára nem erre tanyázik.*
- Egyikünknek be kell menni. Ez szinte biztos. *Félrebillenti fejét, és elgondolkodva hümmög.* Választhatsz! Kő-pergamen-kés vagy dobjunk rá kockával?
*Szabad jobb kezével előhalászik egy marék kockát a zsebéből, és elmélyülten forgatja őket. Várja Jaz válaszát, hogy melyik roppant igazságos módszerrel is döntsék el, hogy melyikük tesztelje le a csapda- és menekülési elméletet.*
- Hacsak nem vagy kísérletező kedvedben, és mégis bevállalod a csobbanást…
*Csak hümmög Jaz véleményére a pofozkodó salátát illetően. Lehet, hogy az agresszív susnyás csak lányként tevékenykedik, de az épp elég, hogy örökre elrontsa az ember napját. Csak hát ugye Jaz még túl zsenge ahhoz, hogy ezt teljes mértékében felismerje. De ami késik, még jöhet, bár adják az Égiek, hogy ne jöjjön!
A nótázásba is bekapcsolódik, bár igazából nem ismeri a dalt. Sebaj, a dolgokhoz való hozzáköltés mindig is az erényei közé tartozott.*
- Kigyalogolok a hegytetőre és ott is fát metszek! Baltát adok az őzikéknek, hogy ők is fát messenek!
*Felhorkant, mikor a süvölvény először kételkedni merészel az ő kinyilatkoztatásában. Halax bárhol, bármikor, bármilyen körülmények között felismer egy csapdát, álcázzák azt akárhogyan! Arra már volt példa, hogy nem úgy sült el a kelepce, már ha egyáltalán elsült, mint azt ő elképzelte, de ez nem változtat a lényegen. Veszélyes világban élnek, melyben sosincs más, csak a baj, folyton csak a baj!
Hősünk nagy sóhajt hallat,megvakarja tarkóját, majd letelepszik a fűre. Leküszködi magáról csizmáit, és lábait masszírozva elmélkedik.*
- Figyelj, kisköpet! Hidd el nekem, pont annyi kedvem van belecaplatni abba a vízbe, mint neked. Amilyen kifacsart elméje van az ittenieknek, a támadásra váró sellő-osztag valószínűleg még a jobbik eset. Ám, a helyzet fintora, hogy más kiút nincs. Nem mintha azt állítanám, hogy a vízben van a menekülés kulcsa, de… *Megszívja orrát, és jó adag slájmot köp a sövényre.* …de ott van.
*Feltápászkodik, baljában csizmájával, és nagyot nyújtózkodik egy hatalmas ásítással karöltve, s nyakával kezdve szinte minden porcikáját kiropogtatja. Midőn a frissítési procedúrán ilyenképp átesett, Jaz felé fordul. Arcáról egyértelműen látszik, hogy szerinte a felhőtlen boldogság marhára nem erre tanyázik.*
- Egyikünknek be kell menni. Ez szinte biztos. *Félrebillenti fejét, és elgondolkodva hümmög.* Választhatsz! Kő-pergamen-kés vagy dobjunk rá kockával?
*Szabad jobb kezével előhalászik egy marék kockát a zsebéből, és elmélyülten forgatja őket. Várja Jaz válaszát, hogy melyik roppant igazságos módszerrel is döntsék el, hogy melyikük tesztelje le a csapda- és menekülési elméletet.*
- Hacsak nem vagy kísérletező kedvedben, és mégis bevállalod a csobbanást…
139. hozzászólás ezen a helyszínen: Krenkataur barlangrendszer
Üzenet elküldve: 2014-03-09 10:21:54
Üzenet elküldve: 2014-03-09 10:21:54
ÚJ
Rang: Tapasztalt játékos
IC üzenetek: 412
OOC üzenetek: 69
Játékstílus: Megfontolt
IC üzenetek: 412
OOC üzenetek: 69
Játékstílus: Megfontolt
//Mert a növényeknek is van lelkük//
*Cai szavainak igazat kell adnia. Ő sem érti. Amint elhatároznak valamit, akkor rögtön a helyszín megváltoztatja a dolgokat.
Engedi hogy Cai karon fogja s vezesse maga után. Ahogy mennek egyre előrébb olyan érzése támad, folyamatosan beszűkölne előttük a tér. Szabad kezével néhányszor megdörzsöli a szemét, hogy biztos jól lát-e. De a látomása nem múlik el. Eszébe jut, hogy a délután megivott itala okozhatta ezt az érzéki csalódást. Már épp levette volna a napirendi pontjáról eme problémáját, amikor Cai is így érzékeli a problémát. Az hogy most forduljanak vissza, az nem tölti el lelkesedéssel. Ugyan hova mehetnének? De azért ő is csak visszafordul és elindulna abba az irányba ahonnan jöttek.
Csakhogy nekiütközik a sövénynek. A növényzetnek persze vannak kiálló hegyes ágai, némileg megkarcolva Organthela bőrét. Visszahátrál egy lépést. Ekkor Caiba botlik, aki épp leül a földre törökülésbe.
A sövénnyel szemben állva gondolkozik mit is lehetne tenni a helyzettel. Kezét automatikusan a kardjára helyezi. Átgondolja a helyzetet, hogy mi történne, ha megpróbálná karddal utat nyitni maguknak. Amint belegondol rögtön el is veti az ötletet. Még mindig érzi a darázs csípésének enyhe fájdalmát, nem akarja, hogy egy egész raj meg is egye őket.*
- Erőszakkal valószínű, hogy nem fogunk tovább jutni. A szép szó valószínű mit sem ér. *Tovább forgatja agykerekeit, hogy vajon mit is akarhatnak ők tőlük.*~ Először is, visszahoztuk a szobrocskát, önszántunkból odaadták. Mondtunk egy-két dolgot, de nem érzem úgy, hogy amiatt ilyen helyzetbe kellene kerülnünk volna. Akkor mégis miért?~
*Továbbgondolván, hogy milyen lehetőségek várhatnának rájuk, kissé belesápad. Még szerencse, hogy Cainak háttal áll. Ám ekkor leül, térdeit felhúzza. Hátát kissé társa hátának veti.*
- Mennyi szerinted annak a lehetősége, hogy itt akarnak minket tartani?
*Teszi fel halkan a kérdést.*
*Cai szavainak igazat kell adnia. Ő sem érti. Amint elhatároznak valamit, akkor rögtön a helyszín megváltoztatja a dolgokat.
Engedi hogy Cai karon fogja s vezesse maga után. Ahogy mennek egyre előrébb olyan érzése támad, folyamatosan beszűkölne előttük a tér. Szabad kezével néhányszor megdörzsöli a szemét, hogy biztos jól lát-e. De a látomása nem múlik el. Eszébe jut, hogy a délután megivott itala okozhatta ezt az érzéki csalódást. Már épp levette volna a napirendi pontjáról eme problémáját, amikor Cai is így érzékeli a problémát. Az hogy most forduljanak vissza, az nem tölti el lelkesedéssel. Ugyan hova mehetnének? De azért ő is csak visszafordul és elindulna abba az irányba ahonnan jöttek.
Csakhogy nekiütközik a sövénynek. A növényzetnek persze vannak kiálló hegyes ágai, némileg megkarcolva Organthela bőrét. Visszahátrál egy lépést. Ekkor Caiba botlik, aki épp leül a földre törökülésbe.
A sövénnyel szemben állva gondolkozik mit is lehetne tenni a helyzettel. Kezét automatikusan a kardjára helyezi. Átgondolja a helyzetet, hogy mi történne, ha megpróbálná karddal utat nyitni maguknak. Amint belegondol rögtön el is veti az ötletet. Még mindig érzi a darázs csípésének enyhe fájdalmát, nem akarja, hogy egy egész raj meg is egye őket.*
- Erőszakkal valószínű, hogy nem fogunk tovább jutni. A szép szó valószínű mit sem ér. *Tovább forgatja agykerekeit, hogy vajon mit is akarhatnak ők tőlük.*~ Először is, visszahoztuk a szobrocskát, önszántunkból odaadták. Mondtunk egy-két dolgot, de nem érzem úgy, hogy amiatt ilyen helyzetbe kellene kerülnünk volna. Akkor mégis miért?~
*Továbbgondolván, hogy milyen lehetőségek várhatnának rájuk, kissé belesápad. Még szerencse, hogy Cainak háttal áll. Ám ekkor leül, térdeit felhúzza. Hátát kissé társa hátának veti.*
- Mennyi szerinted annak a lehetősége, hogy itt akarnak minket tartani?
*Teszi fel halkan a kérdést.*
138. hozzászólás ezen a helyszínen: Krenkataur barlangrendszer
Üzenet elküldve: 2014-03-09 09:16:10
Üzenet elküldve: 2014-03-09 09:16:10
ÚJ
Rang: Játékos
IC üzenetek: 22
OOC üzenetek: 1
Játékstílus: Szelíd
IC üzenetek: 22
OOC üzenetek: 1
Játékstílus: Szelíd
//Mert a növényeknek is van lelkük…//
*Sajnos a sövénnyel nem tud kapcsolatba lépni, egyszerűen itt nem a kedvesség a megoldás, vagy talán nem eme formája. Thela állítására bólint egyet, hisz valószínűleg itt most a legkisebb gondjuk az, hogy hol is vannak a férfi egyedek.*
-Nem is tudom, induljunk el valamerre, mondjuk jobbra. Avval semmit nem érünk el, ha csak bámészkodunk. Menjünk és csak lesz valami.-*Na persze ekkor megjelenik a kicsike gomba, aki természetesen Cai szavait semmibe veszi és balra mutogat, ráadásnak még kuncog is hozzá.*
-Hát nem hiszem el, miért mond itt minden ellent nekünk?-*Elnéz a másik irányba, de nem lát semmit a sok zöldön kívül. Ha eszére hagyatkozna, akkor most jobbra menne, de a kis gomba oly aranyos volt, hogy szívére hallgat és balra indul.*
-Nos legalább kaptunk valami jelet. Ha csapda, ha nem, nem tehetünk semmit.-*Mondja a szőke kérdő nézésére, megfogja annak karját és elindul balra. Ekkor furcsa dolgot vesz észre. Mintha szűkén lennének a helynek.*
-Szerinted is egyre keskenyebb ez a labirintus? Lehet vissza kéne fordulni, mert ez nem helyes út.-*Megfordul és lám, nincs út mögöttük. Visszaperdül a menetiránya és nocsak onnan is eltűnik az út.*
-Hogy az a büdös zöldsége. Ezt miért kellett.-*A hely szűkül és a végén alig marad egy kis helyük. Megvonja vállát és leül a földre, Thelának háttal. Lábait egymáson keresztbe teszi és meditálni kezd.*
*Sajnos a sövénnyel nem tud kapcsolatba lépni, egyszerűen itt nem a kedvesség a megoldás, vagy talán nem eme formája. Thela állítására bólint egyet, hisz valószínűleg itt most a legkisebb gondjuk az, hogy hol is vannak a férfi egyedek.*
-Nem is tudom, induljunk el valamerre, mondjuk jobbra. Avval semmit nem érünk el, ha csak bámészkodunk. Menjünk és csak lesz valami.-*Na persze ekkor megjelenik a kicsike gomba, aki természetesen Cai szavait semmibe veszi és balra mutogat, ráadásnak még kuncog is hozzá.*
-Hát nem hiszem el, miért mond itt minden ellent nekünk?-*Elnéz a másik irányba, de nem lát semmit a sok zöldön kívül. Ha eszére hagyatkozna, akkor most jobbra menne, de a kis gomba oly aranyos volt, hogy szívére hallgat és balra indul.*
-Nos legalább kaptunk valami jelet. Ha csapda, ha nem, nem tehetünk semmit.-*Mondja a szőke kérdő nézésére, megfogja annak karját és elindul balra. Ekkor furcsa dolgot vesz észre. Mintha szűkén lennének a helynek.*
-Szerinted is egyre keskenyebb ez a labirintus? Lehet vissza kéne fordulni, mert ez nem helyes út.-*Megfordul és lám, nincs út mögöttük. Visszaperdül a menetiránya és nocsak onnan is eltűnik az út.*
-Hogy az a büdös zöldsége. Ezt miért kellett.-*A hely szűkül és a végén alig marad egy kis helyük. Megvonja vállát és leül a földre, Thelának háttal. Lábait egymáson keresztbe teszi és meditálni kezd.*
137. hozzászólás ezen a helyszínen: Krenkataur barlangrendszer
Üzenet elküldve: 2014-03-08 13:02:10
Üzenet elküldve: 2014-03-08 13:02:10
ÚJ
Rang: Tapasztalt játékos
IC üzenetek: 725
OOC üzenetek: 11
Játékstílus: Vakmerő
IC üzenetek: 725
OOC üzenetek: 11
Játékstílus: Vakmerő
//Mert a növényeknek is van lelkük… meg labirintusuk!//
*Visszhangzik. Nos, nem meglepő, elvégre egy barlangban vannak. Azért valahol reméli, hogy szavai eljutottak a Hangig. Halax egyértelműen félre értette, de nem javítja ki az öreget, csak egy kelletlen grimasszal veszi tudtul, hogy elbeszélnek egymás mellett, miközben a sövényt simogatja.
Eme kedves gesztus azonban hamar berekeszti a bokor tiltakozását érezve összevert arcán. Halkan felszisszen, mert fáj azért, kezével odakap, ~vér~ rögzíti a tényt tárgyilagosan. Igazán nem nagy dolog, előfordul vele az ilyesmi gyakran. Mármint, hogy vérzik itt-ott, néhány ütést követve. Az már kifejezetten ritkaság számba megy, hogy gazok képeljék fel. De nah... ezen is túl van.*
-Úgy ütsz, mint egy lány.
*Kötekedik kicsit a zöldséggel, leginkább megszokásból, amíg nem kerül a földre addig hergeli áldozatát. Mert bár a szituáció gyakran nem azt mutatja, Jaz mégis áldozatként gondol azokra, kiket sikerül az agresszivitásig idegesítenie. Tenyerét nadrágjába törli, vérző arcát pedig kabátjának ujjába.*
-Gyenge ez ahhoz, bár meg kell hagyni, elég sunyi. És ennyit arról, hogy nem eshet bántódásunk. Biztos a többi is hazugság volt.
*Készségesen követi Halaxot, erősen gondolkodva a hely szelleméhez illő nótán, majd mikor döntésre jut, nagy hangon, hamisan kezdi fújni.*
-Kimegyek a zöld erdőbe s baltát veszek a kezembe, belevágom egy nagy fába hadd szakadjon rám az ága! *Még folytatná, de atyja megálljt parancsol, így elhallgat és megtorpan.*
-No igen. *Szimatol bele a levegőbe, aminek kifejezetten nincs se kiút, se elfnő szaga. Azért olyan nagyon ismerős illatok sem terjengnek bevert orra körül. Ez pedig épp elég a reményre.* Nem, ez valami más.
*Hamar fordul körbe, keresve az illatok forrását, így látja a háta mögül eltűnt utat.*
-Esetleg mégis neked lehet igazad.
*Reszkírozza meg az önbizalom-növelést Halax irányába, teljesen feleslegesen, illetve, immár könnyen megtörténhet az is, hogy végül a férfi önelégültsége fogja szétfeszíteni bokorbörtönüket, ő ma már nem lepődik meg semmin.* Javaslatok? A vízbe nem megyek! Önként biztos nem.
*Tanácstalanul pillant fel apjára.*
-Még, hogy kijuthatunk. *Toporog a tavacskát nézve, majd fejét lehajtva, halkan dúdolja tovább a kis dalt.* Ezt az árvát ne bántsátok, tiszta szívből sajnáljátok.
A hozzászólás írója (Jaz Loghin) módosította ezt a hozzászólást, ekkor: 2014.03.08 13:06:46
*Visszhangzik. Nos, nem meglepő, elvégre egy barlangban vannak. Azért valahol reméli, hogy szavai eljutottak a Hangig. Halax egyértelműen félre értette, de nem javítja ki az öreget, csak egy kelletlen grimasszal veszi tudtul, hogy elbeszélnek egymás mellett, miközben a sövényt simogatja.
Eme kedves gesztus azonban hamar berekeszti a bokor tiltakozását érezve összevert arcán. Halkan felszisszen, mert fáj azért, kezével odakap, ~vér~ rögzíti a tényt tárgyilagosan. Igazán nem nagy dolog, előfordul vele az ilyesmi gyakran. Mármint, hogy vérzik itt-ott, néhány ütést követve. Az már kifejezetten ritkaság számba megy, hogy gazok képeljék fel. De nah... ezen is túl van.*
-Úgy ütsz, mint egy lány.
*Kötekedik kicsit a zöldséggel, leginkább megszokásból, amíg nem kerül a földre addig hergeli áldozatát. Mert bár a szituáció gyakran nem azt mutatja, Jaz mégis áldozatként gondol azokra, kiket sikerül az agresszivitásig idegesítenie. Tenyerét nadrágjába törli, vérző arcát pedig kabátjának ujjába.*
-Gyenge ez ahhoz, bár meg kell hagyni, elég sunyi. És ennyit arról, hogy nem eshet bántódásunk. Biztos a többi is hazugság volt.
*Készségesen követi Halaxot, erősen gondolkodva a hely szelleméhez illő nótán, majd mikor döntésre jut, nagy hangon, hamisan kezdi fújni.*
-Kimegyek a zöld erdőbe s baltát veszek a kezembe, belevágom egy nagy fába hadd szakadjon rám az ága! *Még folytatná, de atyja megálljt parancsol, így elhallgat és megtorpan.*
-No igen. *Szimatol bele a levegőbe, aminek kifejezetten nincs se kiút, se elfnő szaga. Azért olyan nagyon ismerős illatok sem terjengnek bevert orra körül. Ez pedig épp elég a reményre.* Nem, ez valami más.
*Hamar fordul körbe, keresve az illatok forrását, így látja a háta mögül eltűnt utat.*
-Esetleg mégis neked lehet igazad.
*Reszkírozza meg az önbizalom-növelést Halax irányába, teljesen feleslegesen, illetve, immár könnyen megtörténhet az is, hogy végül a férfi önelégültsége fogja szétfeszíteni bokorbörtönüket, ő ma már nem lepődik meg semmin.* Javaslatok? A vízbe nem megyek! Önként biztos nem.
*Tanácstalanul pillant fel apjára.*
-Még, hogy kijuthatunk. *Toporog a tavacskát nézve, majd fejét lehajtva, halkan dúdolja tovább a kis dalt.* Ezt az árvát ne bántsátok, tiszta szívből sajnáljátok.
A hozzászólás írója (Jaz Loghin) módosította ezt a hozzászólást, ekkor: 2014.03.08 13:06:46
136. hozzászólás ezen a helyszínen: Krenkataur barlangrendszer
Üzenet elküldve: 2014-03-08 10:34:50
Üzenet elküldve: 2014-03-08 10:34:50
ÚJ
Rang: Haladó játékos
IC üzenetek: 186
OOC üzenetek: 28
Játékstílus: Megfontolt
IC üzenetek: 186
OOC üzenetek: 28
Játékstílus: Megfontolt
//Mert a növényeknek is van lelkük… meg labirintusuk!//
*Bólint Jaz szavaira.*
- Persze, hogy nem ugyanazt kapjuk feladatba. Elvégre ők kedves, aranyos zöld bigék, mi meg rossz, gonosz, csúnya fujj-fujj daliák vagyunk. Egyértelmű, hogy nekünk van a könnyebb dolgunk. *Vállat von.* De én azért csak menni kéne. Elvégre itt három dolog is gond nélkül kicsinálhat minket. Az éhség, a szomjúság, meg az unalom. *Karjával előremutat.* Úgyhogy előre!
*És lőn. Caplat előre. Elgondolkodva hümmög a fiú felvetésén. Énekelni?*
- Hmm… Mégis, mire gondolsz? Ha én itt elkezdek gajdolászni, akkor susnyás susnyáson nem marad. Ami nem is biztos, hogy olyan rossz lenne… Nosza! Kezdd el, majd becsatlakozom.
*Épp nekilátna, hogy bemelegítse amúgy taplószáraz torkát a muzsika oltárán történő áldozathoz, mikor is a sövény pofáncsapja Jaz-t. Hősünk igazolódni látja elmebaját.*
- Na, tessék! Immár négy dolog is kipurcanthat minket. Ráadásul a nótázást még bele se számoltam! Egyre jobb. *Dühösen fordul a sűrű zöldséghez, és öklét rázva fenyegeti azt meg.* Figyelmeztetlek, te agresszív saláta, hogy bármelyik pillanatban készen állok orvul lecsinálni a bokámat, úgyhogy ne kekeckedj, mert megjárod! Bizony!
*Abba nem gondol bele, hogy valószínűleg ezzel kétszeresen is ínycsiklandozó eledelként azonosítja be magát, elvégre a kétszeres trágyázás biztos, hogy sokkal jobban tetszik ezeknek a mágikus fűféléknek, mint a szimpla hulla-tápanyag. Csak a baj, folyton csak a baj! Ám nem szentel több figyelmet a fél-elfet ért atrocitásra. Elvégre az neki nem fáj, ha Jazt alkalmazzák edzőbábúnak.
És akár énekelve, akár nem, mikor az egyre kényelmetlenebb úton, ami nem sárgaköves, de zöldfalas, elérik a tavat, megállítja „fiát”. Kezét magasba emeli, és színpadias módon beleszagol a levegőbe, majd körbemutat.*
- Érzed ezt? Csapdaillat terjeng a levegőbe. Komolyan mondom, szinte bántja az orromat a baj bűze. Majdnem annyira kézzelfogható, mint múltkori balhéban volt a vérszomj szaga. Biztos, hogy itt nagyon nagy szívásnak leszünk nagyon kicsi gazdái…
*Mert Halax szerint egyértelmű, hogy itt jó dolog márpedig nem történhet velük. Meg úgy máshol sem, de ez most a helyzetet tekintve mellékes. Lelki szemei már látja is, ahogy a tóból vérengző sellőhadak masíroznak elő, hogy jól lemészárolják a két derék férfiút. Mert azoktól a dögöktől minden kitelik… Ez tudott.*
*Bólint Jaz szavaira.*
- Persze, hogy nem ugyanazt kapjuk feladatba. Elvégre ők kedves, aranyos zöld bigék, mi meg rossz, gonosz, csúnya fujj-fujj daliák vagyunk. Egyértelmű, hogy nekünk van a könnyebb dolgunk. *Vállat von.* De én azért csak menni kéne. Elvégre itt három dolog is gond nélkül kicsinálhat minket. Az éhség, a szomjúság, meg az unalom. *Karjával előremutat.* Úgyhogy előre!
*És lőn. Caplat előre. Elgondolkodva hümmög a fiú felvetésén. Énekelni?*
- Hmm… Mégis, mire gondolsz? Ha én itt elkezdek gajdolászni, akkor susnyás susnyáson nem marad. Ami nem is biztos, hogy olyan rossz lenne… Nosza! Kezdd el, majd becsatlakozom.
*Épp nekilátna, hogy bemelegítse amúgy taplószáraz torkát a muzsika oltárán történő áldozathoz, mikor is a sövény pofáncsapja Jaz-t. Hősünk igazolódni látja elmebaját.*
- Na, tessék! Immár négy dolog is kipurcanthat minket. Ráadásul a nótázást még bele se számoltam! Egyre jobb. *Dühösen fordul a sűrű zöldséghez, és öklét rázva fenyegeti azt meg.* Figyelmeztetlek, te agresszív saláta, hogy bármelyik pillanatban készen állok orvul lecsinálni a bokámat, úgyhogy ne kekeckedj, mert megjárod! Bizony!
*Abba nem gondol bele, hogy valószínűleg ezzel kétszeresen is ínycsiklandozó eledelként azonosítja be magát, elvégre a kétszeres trágyázás biztos, hogy sokkal jobban tetszik ezeknek a mágikus fűféléknek, mint a szimpla hulla-tápanyag. Csak a baj, folyton csak a baj! Ám nem szentel több figyelmet a fél-elfet ért atrocitásra. Elvégre az neki nem fáj, ha Jazt alkalmazzák edzőbábúnak.
És akár énekelve, akár nem, mikor az egyre kényelmetlenebb úton, ami nem sárgaköves, de zöldfalas, elérik a tavat, megállítja „fiát”. Kezét magasba emeli, és színpadias módon beleszagol a levegőbe, majd körbemutat.*
- Érzed ezt? Csapdaillat terjeng a levegőbe. Komolyan mondom, szinte bántja az orromat a baj bűze. Majdnem annyira kézzelfogható, mint múltkori balhéban volt a vérszomj szaga. Biztos, hogy itt nagyon nagy szívásnak leszünk nagyon kicsi gazdái…
*Mert Halax szerint egyértelmű, hogy itt jó dolog márpedig nem történhet velük. Meg úgy máshol sem, de ez most a helyzetet tekintve mellékes. Lelki szemei már látja is, ahogy a tóból vérengző sellőhadak masíroznak elő, hogy jól lemészárolják a két derék férfiút. Mert azoktól a dögöktől minden kitelik… Ez tudott.*
135. hozzászólás ezen a helyszínen: Krenkataur barlangrendszer
Üzenet elküldve: 2014-03-06 21:29:00
Üzenet elküldve: 2014-03-06 21:29:00
ÚJ
Rang: Tapasztalt játékos
IC üzenetek: 412
OOC üzenetek: 69
Játékstílus: Megfontolt
IC üzenetek: 412
OOC üzenetek: 69
Játékstílus: Megfontolt
//Mert a növényeknek is van lelkük//
//Cai//
*Egyre rosszabb érzés keríti hatalmába. Gyomrába előbb kövek, majd sziklákat érez, azokon békákat kuruttyolni, körülötte pedig pillangókat repdesni. Nem érzi bizalomgerjesztőnek a helyzetet. Habár annyiban megkönnyebbül, hogy legalább Cai itt van vele.*
- Nem hiszem, hogy képesek lennénk megtalálni őket. *Összegzi azáltal, hogy nem hall választ Jazék felől. Próbál felnézni, hogy hátha látna valamit a sövény felett mi helyezkedik el. De sikertelenül jár.*
- Szerintem előbb ki kéne jutnunk innen. Azt sem tudjuk hogy néz ki ez az egész hely. Hogy merre van a kijárat, vagy hogy merre tudnánk menni. Egyáltalán mit is várnak el tőlünk?
*Néz rá Caira. Ekkor egy gomba jelenik meg előttük, aki mutatja az iránt, hogy merre is kéne menniük. Egyre kevésbé bízik az itteni dolgokba. Felmerül benne a kérdés, hogy mi van ha ez az egész csak csapda. Habár erre akkor kellett volna gondolnia, mielőtt elindultak volna. Rossz érzéséhez némi lelkiismeret furdalás is társul. A feljövő gombáról ismét Caira néz. Ő nem akaródzik követni a lény utasítását, most a kezdeményezést megengedi a lánynak, hátha az jobb döntéseket képes most hozni, mint ő.*
//Cai//
*Egyre rosszabb érzés keríti hatalmába. Gyomrába előbb kövek, majd sziklákat érez, azokon békákat kuruttyolni, körülötte pedig pillangókat repdesni. Nem érzi bizalomgerjesztőnek a helyzetet. Habár annyiban megkönnyebbül, hogy legalább Cai itt van vele.*
- Nem hiszem, hogy képesek lennénk megtalálni őket. *Összegzi azáltal, hogy nem hall választ Jazék felől. Próbál felnézni, hogy hátha látna valamit a sövény felett mi helyezkedik el. De sikertelenül jár.*
- Szerintem előbb ki kéne jutnunk innen. Azt sem tudjuk hogy néz ki ez az egész hely. Hogy merre van a kijárat, vagy hogy merre tudnánk menni. Egyáltalán mit is várnak el tőlünk?
*Néz rá Caira. Ekkor egy gomba jelenik meg előttük, aki mutatja az iránt, hogy merre is kéne menniük. Egyre kevésbé bízik az itteni dolgokba. Felmerül benne a kérdés, hogy mi van ha ez az egész csak csapda. Habár erre akkor kellett volna gondolnia, mielőtt elindultak volna. Rossz érzéséhez némi lelkiismeret furdalás is társul. A feljövő gombáról ismét Caira néz. Ő nem akaródzik követni a lény utasítását, most a kezdeményezést megengedi a lánynak, hátha az jobb döntéseket képes most hozni, mint ő.*
134. hozzászólás ezen a helyszínen: Krenkataur barlangrendszer
Üzenet elküldve: 2014-03-06 20:10:39
Üzenet elküldve: 2014-03-06 20:10:39
ÚJ
Rang: Mesélő
IC üzenetek: 330
OOC üzenetek: 89
Játékstílus: Szelíd
IC üzenetek: 330
OOC üzenetek: 89
Játékstílus: Szelíd
// Mert a növényeknek is van lelkük... //
// Thela, Cai //
*Thela hiába kiabál, a másik két férfi egyáltalán nem hallhatja a hangját, hiszen nagyon-nagyon távol vannak egymástól. Ugyanakkor egy valaki mégis felbukkan a sövényes aljában egy pillanatra. Egy másodperc alatt egy kis gomba nő ki a földből, s a kalap alól egy arc s egy kis kéz néz kifelé, mely balra kezd mutatni, s halkan kuncogni kezd, majd eltűnik. Egyre jobban tűnik ez az egész valami kusza álomnak, hiszen eddig szinte mindent lehetetlen ép ésszel megmagyarázni!
Pár sarkon még befordulhat a két hölgyemény, ám váratlanul egyre jobban kezd közeledni egymás felé a két sövényoldal! Olyan gyorsan történik az egész, hogy talán még azt sem veszik észre, hogy mögöttük viszont bezárul. Átjutni rajta egyértelműen nem tudnak, hiszen erős, tüskés bozóttal van dolguk. Olyannyira összeszűkül a sövény, hogy már csak egy kis tér lesz - ha leülnek, akkor igen szorosan kell egymás mellé ülniük, hogy ne szúrják meg magukat, ha pedig állnak, akkor is nagy valószínűséggel kénytelenek egymáshoz érni valamilyen módon a szűk hely végett.*
// Halax, Jaz //
*Mivel messze van egymástól a két páros, ezért nem hallhatnak semmilyen női hangot, talán csak képzelődtek. Viszont váratlanul valahonnan felcsendül maga Jaz hangja, az ócsárló szavakkal, mely visszhangként száll el a két férfi közt. Ezt követően viszont hirtelen a sövény egy ága kinyúl, s hatalmas pofont kever le Jaznek! Arcát is felsérti, mely igen könnyedén vérezhet is.
Ezt követően ha megindulnak, ők is ugyanazt tapasztalhatják, mint a két hölgyemény: a sövény szűkülni kezd, mígnem egy kis térre szorítja be Jazt és Halaxot, viszont náluk valamivel nagyobb a tér, mint a hölgyeknél, hiszen egy apró kis - eléggé mélynek tűnő - tavacska pihen az egyik oldalon a sövény aljában.*
// Thela, Cai //
*Thela hiába kiabál, a másik két férfi egyáltalán nem hallhatja a hangját, hiszen nagyon-nagyon távol vannak egymástól. Ugyanakkor egy valaki mégis felbukkan a sövényes aljában egy pillanatra. Egy másodperc alatt egy kis gomba nő ki a földből, s a kalap alól egy arc s egy kis kéz néz kifelé, mely balra kezd mutatni, s halkan kuncogni kezd, majd eltűnik. Egyre jobban tűnik ez az egész valami kusza álomnak, hiszen eddig szinte mindent lehetetlen ép ésszel megmagyarázni!
Pár sarkon még befordulhat a két hölgyemény, ám váratlanul egyre jobban kezd közeledni egymás felé a két sövényoldal! Olyan gyorsan történik az egész, hogy talán még azt sem veszik észre, hogy mögöttük viszont bezárul. Átjutni rajta egyértelműen nem tudnak, hiszen erős, tüskés bozóttal van dolguk. Olyannyira összeszűkül a sövény, hogy már csak egy kis tér lesz - ha leülnek, akkor igen szorosan kell egymás mellé ülniük, hogy ne szúrják meg magukat, ha pedig állnak, akkor is nagy valószínűséggel kénytelenek egymáshoz érni valamilyen módon a szűk hely végett.*
// Halax, Jaz //
*Mivel messze van egymástól a két páros, ezért nem hallhatnak semmilyen női hangot, talán csak képzelődtek. Viszont váratlanul valahonnan felcsendül maga Jaz hangja, az ócsárló szavakkal, mely visszhangként száll el a két férfi közt. Ezt követően viszont hirtelen a sövény egy ága kinyúl, s hatalmas pofont kever le Jaznek! Arcát is felsérti, mely igen könnyedén vérezhet is.
Ezt követően ha megindulnak, ők is ugyanazt tapasztalhatják, mint a két hölgyemény: a sövény szűkülni kezd, mígnem egy kis térre szorítja be Jazt és Halaxot, viszont náluk valamivel nagyobb a tér, mint a hölgyeknél, hiszen egy apró kis - eléggé mélynek tűnő - tavacska pihen az egyik oldalon a sövény aljában.*
133. hozzászólás ezen a helyszínen: Krenkataur barlangrendszer
Üzenet elküldve: 2014-03-05 17:53:08
Üzenet elküldve: 2014-03-05 17:53:08
ÚJ
Rang: Játékos
IC üzenetek: 22
OOC üzenetek: 1
Játékstílus: Szelíd
IC üzenetek: 22
OOC üzenetek: 1
Játékstílus: Szelíd
// Mert a növényeknek is van lelkük... //
*Cai minden bizonnyal nem lenne ily kedves, ha a külvilágban lennének. Ott ahol a gonoszság mindig a levegőben van. Csakhogy itt minden más. Álomvilágnak tűnik, lehet csak valami jó kis hallucináció, mindenesetre Cai szívét meghatja a törpegomba sírása. Legszívesebben megölelgetné, na meg ha porcelánból lenne a szíve, akkor most kettétörne. Milyen kár, hogy Cai általában érzelmektől független és a szíve bírja a gyűrődést. Megengedi magának, hogy végigsimítson a gomba kalapján, de csak ennyi. Majd jön a fényáradat. Belehunyorog, de nem találja csodálatra méltónak ezért inkább elfordul és megindul le a lépcsőn. És a gomba jön a mentegetőzéssel. Erre csak legyint egyet. Nem akar többet kommunikálni vele. Elég annyi érzelmi löket is neki, mint amit az előbb kapott. Nem ám, hogy még itt búcsúzkodjon is.*
-Szokd meg lassan, hogy a felszíni világ, nem oly szép és boldog mit az itteni.-*Ekkor megtorpan a lépcsőn. A férfihang forrását nem képes érzékeny fülével befogni, ezért ideges nézeget körbe-körbe. Ekkor feltűnik az az ocsmány férfialak. Az érzelmek elillannak a lelkéből és az undor-becsapás párosa veszi át helyüket.* ~Mocskos népség ez is, úgy, mint a többi~ *Hátát próbálja mutatni mindig a ködalaknak. Arcát megpróbálja közömbösnek mutatni, viszont a méreg jele így is tükröződhet rajt. Az pedig, hogy a lelkét tisztának állítja teljesen felzaklatja. Kezei ökölbe szorulnak és szívesen ordítana, csakhogy ekkor megjelenik a sövény és elhangzik a szabályzat.* ~Így több esélyem van kijutni. Ha nyugodt maradok és nem adom jelét mérgemnek és utálatomnak, akkor hamar meglesz a feladat.~ *Megfordul és nem messze tőle ott van Thela. Legalább nincs egyedül és két ész könnyebben dolgozik.*
-Én egy valami miatt aggódom. Az pedig az élelem hiány. Vagy netán a sövény legeljük le?-*Oly hangosan mondja, hogy a másik csoport is halhassa.* ~Lehet kicsit sokat gondolok az evésre mostanság.~ *A szőkeség ötletére bólint.*
-Megkereshetjük őket, ha ennyire ragaszkodsz a jelenlétükhöz.-*Ekkor felhangzik Jaz hangja. Behatárolja, hogy körülbelül hol lehetnek a férfiak és arra fordul. A sövényre teszi kezét, finoman és elméjéből megpróbálja kizárni fejéből az itt élőket. A növényekkel nincs baja, de a félnövényekkel már igen. Megpróbál gyengéd lenni a sövényhez, amennyire csak lehet. Szeretné egynek érezni magát vele és rávenni arra, hogy megmutassa az utat.*
*Cai minden bizonnyal nem lenne ily kedves, ha a külvilágban lennének. Ott ahol a gonoszság mindig a levegőben van. Csakhogy itt minden más. Álomvilágnak tűnik, lehet csak valami jó kis hallucináció, mindenesetre Cai szívét meghatja a törpegomba sírása. Legszívesebben megölelgetné, na meg ha porcelánból lenne a szíve, akkor most kettétörne. Milyen kár, hogy Cai általában érzelmektől független és a szíve bírja a gyűrődést. Megengedi magának, hogy végigsimítson a gomba kalapján, de csak ennyi. Majd jön a fényáradat. Belehunyorog, de nem találja csodálatra méltónak ezért inkább elfordul és megindul le a lépcsőn. És a gomba jön a mentegetőzéssel. Erre csak legyint egyet. Nem akar többet kommunikálni vele. Elég annyi érzelmi löket is neki, mint amit az előbb kapott. Nem ám, hogy még itt búcsúzkodjon is.*
-Szokd meg lassan, hogy a felszíni világ, nem oly szép és boldog mit az itteni.-*Ekkor megtorpan a lépcsőn. A férfihang forrását nem képes érzékeny fülével befogni, ezért ideges nézeget körbe-körbe. Ekkor feltűnik az az ocsmány férfialak. Az érzelmek elillannak a lelkéből és az undor-becsapás párosa veszi át helyüket.* ~Mocskos népség ez is, úgy, mint a többi~ *Hátát próbálja mutatni mindig a ködalaknak. Arcát megpróbálja közömbösnek mutatni, viszont a méreg jele így is tükröződhet rajt. Az pedig, hogy a lelkét tisztának állítja teljesen felzaklatja. Kezei ökölbe szorulnak és szívesen ordítana, csakhogy ekkor megjelenik a sövény és elhangzik a szabályzat.* ~Így több esélyem van kijutni. Ha nyugodt maradok és nem adom jelét mérgemnek és utálatomnak, akkor hamar meglesz a feladat.~ *Megfordul és nem messze tőle ott van Thela. Legalább nincs egyedül és két ész könnyebben dolgozik.*
-Én egy valami miatt aggódom. Az pedig az élelem hiány. Vagy netán a sövény legeljük le?-*Oly hangosan mondja, hogy a másik csoport is halhassa.* ~Lehet kicsit sokat gondolok az evésre mostanság.~ *A szőkeség ötletére bólint.*
-Megkereshetjük őket, ha ennyire ragaszkodsz a jelenlétükhöz.-*Ekkor felhangzik Jaz hangja. Behatárolja, hogy körülbelül hol lehetnek a férfiak és arra fordul. A sövényre teszi kezét, finoman és elméjéből megpróbálja kizárni fejéből az itt élőket. A növényekkel nincs baja, de a félnövényekkel már igen. Megpróbál gyengéd lenni a sövényhez, amennyire csak lehet. Szeretné egynek érezni magát vele és rávenni arra, hogy megmutassa az utat.*
132. hozzászólás ezen a helyszínen: Krenkataur barlangrendszer
Üzenet elküldve: 2014-03-04 20:32:57
Üzenet elküldve: 2014-03-04 20:32:57
ÚJ
Rang: Tapasztalt játékos
IC üzenetek: 725
OOC üzenetek: 11
Játékstílus: Vakmerő
IC üzenetek: 725
OOC üzenetek: 11
Játékstílus: Vakmerő
//Mert a növényeknek is van lelkük… meg labirintusuk!//
*Mily meglepő, nem kap választ kérdésére. Elkönyveli hát, hogy ezek szerint a fene nagy elfogadásban is vannak fokozatok. Ahogy a lányok pofátlanságában is. Prédikálnak itt, de közben épp ott vétenek ők is, ahol a tisztességet próbálják meglovagolni.
Már Halax mellett állva szemléli a szobor visszahelyezését, és annak fénylő következményeit. Nem különösebben rázza meg a dolog. A kis gomba szavaira csak flegmán rándul fintorba összevert arca. A testi épség részéről mondjuk nem áldozat, de mindegy. Amit viszont mentálisan szenvedett el az elmúlt órák során, azt a kicsike nehezen tudná orvosolni egy kis csecsebecsével.
Hamar kiderül azonban, hogy jutalmuk nem annyira kézzelfogható, mint amennyire büntetés. A Hang eléggé idegesítő, és nagyon úgy fest az igazságérzete sem éri el a barlang boltozatát. Vannak aztán bizonyos fogalmi zavarok, nyilván az eltérő kulturális háttér miatt. Mindenesetre Jaz tisztának nem azt nevezné, ami a lányokban lélek gyanánt lett említve.*
-No, akkor épp ideje volna itt szépen megtisztálkodnotok.
*Kezdi a szöveget, amit gyorsan le is zár, látván, hogy kihez is intézte szavait. Hát nem szép! Nagyot nyel, hogy átértékelje a helyzetet, de kamasz-lelke forr az őt ért igazságtalanságtól, meg egyébként sem arról híres, hogy fékezni tudná nyelvét, pusztán olyan apróságok miatt, mint túlerő, természetfeletti hatalom. Halaxra kontráz rá.*
-Gondolom ezek ketten *bök fejével az elfek felé* meg a hasonló elmebajjal küszködő fajtájuk.
*Jó rusnya, meg fel-eltűnik, meg végülis ő van itthon, de azért még igazán nem kellene eltűrni ezt, Hát milyen vendéglátás az ilyen.*
-Ideje lenne átgondolni, mit is tettünk érted füstös! *Emeli fel hangját, immár jól érezhető sértettséggel. Ám folytatni már makacs morgással sorolja, miközben a Hang a derengővel cicózik.* Közben meg igazán megtanulhatnád értékelni a jó szerencsédet, hogy anyád nem eresztett szélnek egy alapos szellőztetés alkalmával. Mamusz. Gnómszellentés egy mamuszban. Sajnálod, mi? Hazug.
*Ha szemmel lehetne ölni, vagy ködöt, és Hangot oszlatni Jaznak most sikerülne. Biztos. Folytatná, de a semmiből előtermő bokorlabirintus kissé kizökkenti serdülő - világgyűlölő flegmájából.*
-Eh? Óarohadék!
*De a kintről érkező szavak, újból visszavágásra ragadtatják.*
-Igazán megmutathatnád hogyan is kell, mondjuk rajtunk!
*Dühöng még egy sort a szeme elé nőtt sövénynek, de mivel, ez hasztalan hamar lenyugszik, apja felé már vidám, komisz vigyorral fordul.*
-Azért van jó is a dologban.
*Majd hangosan kezd kiáltozni vissza a szöszkének.*
-Thela! Ne aggódj! Nem olyan rossz itt! Sőt! *Némileg halkul hangja* Kifejezetten tetszik, hogy nem látlak végre.
*Ezzel úgy érzi a barátkozós részt letudta, kapcsolatuk végre tovább lépett, most már neki sem ártana. Probléma megoldásra készen fordul vissza Halaxhoz váll rándítva.*
-Nem tudom. Szerintem nem ugyanazt a leckét kaptuk fel. Nem akartam én megváltoztatni ezeket. Nekem eddig nem volt bajom velük, most is csak ezzel a füstössel van. Szóval ez lesz a tisztes férfiúból, ha nő kerül a képbe? Terjengő, gomolygó, agresszív, lábszag?
*Röviden elgondolkodik, de hiába, nem látja, hogy ezen primitív lények szemében az ő bűne az, hogy Halax mellé állt, ezzel szerintük a véleménye mellé is, ami azonban nem igaz. Számára ez természetes, apját ilyennek fogadja el, ahogy másokat olyannak, amilyenek. Hogy kiáll azért, akit a jelenlevők közül legrégebb óta ismer már csak nem lehet vétek?*
-Szép vagy. *Simogatja meg a sövényt.* Szeretlek.
*Próbálkozik, hátha. Ha nem jönne be követi Halt.*
-Nos, azt mondta csak akkor jutunk ki, ha megtanultuk a leckét. Vagyis felesleges koptatni a lábainkat. Akár le is heveredhetnénk. Itt. És gyakorolhatnánk. Úgyis mi bírjuk tovább.
*Nézz fel komiszul a férfire. Részéről jól esne némi pihenő, de ha a csapatvezér bóklászást kíván, hát megy.*
-Ne énekeljünk nekik valami szépet? *Hatalmas, könyörgő bociszemek, némi rosszindulattal fűszerezve.*
*Mily meglepő, nem kap választ kérdésére. Elkönyveli hát, hogy ezek szerint a fene nagy elfogadásban is vannak fokozatok. Ahogy a lányok pofátlanságában is. Prédikálnak itt, de közben épp ott vétenek ők is, ahol a tisztességet próbálják meglovagolni.
Már Halax mellett állva szemléli a szobor visszahelyezését, és annak fénylő következményeit. Nem különösebben rázza meg a dolog. A kis gomba szavaira csak flegmán rándul fintorba összevert arca. A testi épség részéről mondjuk nem áldozat, de mindegy. Amit viszont mentálisan szenvedett el az elmúlt órák során, azt a kicsike nehezen tudná orvosolni egy kis csecsebecsével.
Hamar kiderül azonban, hogy jutalmuk nem annyira kézzelfogható, mint amennyire büntetés. A Hang eléggé idegesítő, és nagyon úgy fest az igazságérzete sem éri el a barlang boltozatát. Vannak aztán bizonyos fogalmi zavarok, nyilván az eltérő kulturális háttér miatt. Mindenesetre Jaz tisztának nem azt nevezné, ami a lányokban lélek gyanánt lett említve.*
-No, akkor épp ideje volna itt szépen megtisztálkodnotok.
*Kezdi a szöveget, amit gyorsan le is zár, látván, hogy kihez is intézte szavait. Hát nem szép! Nagyot nyel, hogy átértékelje a helyzetet, de kamasz-lelke forr az őt ért igazságtalanságtól, meg egyébként sem arról híres, hogy fékezni tudná nyelvét, pusztán olyan apróságok miatt, mint túlerő, természetfeletti hatalom. Halaxra kontráz rá.*
-Gondolom ezek ketten *bök fejével az elfek felé* meg a hasonló elmebajjal küszködő fajtájuk.
*Jó rusnya, meg fel-eltűnik, meg végülis ő van itthon, de azért még igazán nem kellene eltűrni ezt, Hát milyen vendéglátás az ilyen.*
-Ideje lenne átgondolni, mit is tettünk érted füstös! *Emeli fel hangját, immár jól érezhető sértettséggel. Ám folytatni már makacs morgással sorolja, miközben a Hang a derengővel cicózik.* Közben meg igazán megtanulhatnád értékelni a jó szerencsédet, hogy anyád nem eresztett szélnek egy alapos szellőztetés alkalmával. Mamusz. Gnómszellentés egy mamuszban. Sajnálod, mi? Hazug.
*Ha szemmel lehetne ölni, vagy ködöt, és Hangot oszlatni Jaznak most sikerülne. Biztos. Folytatná, de a semmiből előtermő bokorlabirintus kissé kizökkenti serdülő - világgyűlölő flegmájából.*
-Eh? Óarohadék!
*De a kintről érkező szavak, újból visszavágásra ragadtatják.*
-Igazán megmutathatnád hogyan is kell, mondjuk rajtunk!
*Dühöng még egy sort a szeme elé nőtt sövénynek, de mivel, ez hasztalan hamar lenyugszik, apja felé már vidám, komisz vigyorral fordul.*
-Azért van jó is a dologban.
*Majd hangosan kezd kiáltozni vissza a szöszkének.*
-Thela! Ne aggódj! Nem olyan rossz itt! Sőt! *Némileg halkul hangja* Kifejezetten tetszik, hogy nem látlak végre.
*Ezzel úgy érzi a barátkozós részt letudta, kapcsolatuk végre tovább lépett, most már neki sem ártana. Probléma megoldásra készen fordul vissza Halaxhoz váll rándítva.*
-Nem tudom. Szerintem nem ugyanazt a leckét kaptuk fel. Nem akartam én megváltoztatni ezeket. Nekem eddig nem volt bajom velük, most is csak ezzel a füstössel van. Szóval ez lesz a tisztes férfiúból, ha nő kerül a képbe? Terjengő, gomolygó, agresszív, lábszag?
*Röviden elgondolkodik, de hiába, nem látja, hogy ezen primitív lények szemében az ő bűne az, hogy Halax mellé állt, ezzel szerintük a véleménye mellé is, ami azonban nem igaz. Számára ez természetes, apját ilyennek fogadja el, ahogy másokat olyannak, amilyenek. Hogy kiáll azért, akit a jelenlevők közül legrégebb óta ismer már csak nem lehet vétek?*
-Szép vagy. *Simogatja meg a sövényt.* Szeretlek.
*Próbálkozik, hátha. Ha nem jönne be követi Halt.*
-Nos, azt mondta csak akkor jutunk ki, ha megtanultuk a leckét. Vagyis felesleges koptatni a lábainkat. Akár le is heveredhetnénk. Itt. És gyakorolhatnánk. Úgyis mi bírjuk tovább.
*Nézz fel komiszul a férfire. Részéről jól esne némi pihenő, de ha a csapatvezér bóklászást kíván, hát megy.*
-Ne énekeljünk nekik valami szépet? *Hatalmas, könyörgő bociszemek, némi rosszindulattal fűszerezve.*
131. hozzászólás ezen a helyszínen: Krenkataur barlangrendszer
Üzenet elküldve: 2014-03-03 21:15:08
Üzenet elküldve: 2014-03-03 21:15:08
ÚJ
Rang: Haladó játékos
IC üzenetek: 186
OOC üzenetek: 28
Játékstílus: Megfontolt
IC üzenetek: 186
OOC üzenetek: 28
Játékstílus: Megfontolt
//Mert a növényeknek is van lelkük… meg labirintusuk!//
*Milyen érzékenyek errefele a gombák! Meg a nők. Meg úgy gyakorlatilag minden, ami a környéken leledzik. Komolyan nem érti ezt a hozzáállást! De legalább néhány dologra fény derül, melyek eddig foglalkoztatták Halaxot. Valóban, a visszahozatalban semmi erőszak nem volt. Elgondolkozik rajta, hogy vajon hány szerencsétlent kellett felzabáltatni a darazsakkal, míg ők visszahozták?
Ám felcsillan a szeme, ahogy arról esik szó, hogy itt talán csurran-cseppen valami a becsületes megtalálóknak. Ezek lennének ők, különösen ő maga, ugye. Ám nem fejezheti be saját hőstettének részleteinek kidolgozását, mert rútul kiragadják az elmélkedésből. Körbefordul, közben sikertelenül próbálja belőni az új hang forrását. Mindez nem gátolja meg abban, hogy véleményt nyilvánítson.*
- Gondolom tömegek mészárolják egymást, hogy ide kerüljenek…
*De bővebb okfejtésre nincs ideje, mert végre valahára feltűnik a hatásvadász szónok. Aztán meg eltűnik. És újra felbukkan. Halax elképedve bámulja a trükköt, és eldönti, hogy neki is kell ilyen! Mennyivel könnyebb és kellemesebb lenne az élete, ha ilyen pikk-pakk módon meg tudná oldani az utazást! Nem is érti, hogy ez a fickó miért itt tölti az idejét (asszony ide vagy oda), ahelyett hogy kiszórakozná magát. Furák az itteniek! Épp tudtára adná eme megfigyelését, mikor is a világ a feje tetejére áll, és útvesztővé avanzsál. Csak a baj, folyton csak a baj! De ha hinni lehet az eltünedező fickónak, akkor legalább bajuk nem eshet. Bár, véleménye szerint az asszonynak tett ígéretek olyanok, mint Halax léptei a legtöbb hajnalon. Ingatagok.*
- Mi a…?
*Teszi fel az első és legfontosabb kérdést. Utána következik az első napirendi pont: kijutni innen! Kezdetnek a legkézenfekvőbb megoldással próbálkozik. Hazudik. Az mindig jó ötlet.
Elgondolkodva vakarja meg szakállát, és böki oldalba porontyát.*
- Nem tudom, te hogy vagy vele, de én máris érzem tévedésem súlyát. Ha kijutunk innen, hadat üzenek minden növényevőnek, gombásznak és favágónak, magamhoz veszek egy olyan félemberi förm… tüneményt, és saját gyermekemként nevelem melletted. És persze boldogan élünk, míg meg nem halunk, és sosem rühellünk senkit, aki máshogy néz ki meg máshogy viselkedik és a többi.
*Elgondolkodva szemléli a környezetét, és várja, hogy az imént összehordott zagyvaságok hatására kikerüljenek innen. Komoly reményt azért nem fűz ehhez, de ki tudja? Esett már furcsább dolog is.
Ám ha egy mágikus villanás keretében nem jutnak barátságosabb helyre, úgy hatalmas sóhajt hallat és elindul előre, míg az elágazáshoz nem érnek. Ott egyik gyűrűjét ráaggatja a sövény egyik ágára a bal oldalon, majd meghajol Jaz felé, és irányba mutat.*
- Nos, kisköpet, ha nincs ellenedre, talán próbáljunk innen meglépni, és menteni azt a bizonyos tyúkürülékest. Nagyapád is mindig azt mondta, hogy ha nincs jobb dolgod, akkor csináld, amihez értesz. Mondjuk ő szerintem nem értette semmihez, de ez most mellékes. *Kiegyenesedik.* Persze ha van jobb ötleted…
*Nagyon jó lenne, ha fogadott fiacskájának lenne, mert Halax erősen foglalkozik a pánik gondolatával. Az a legtöbb esetben megoldást kínál, még ha nem is a legjobbat…*
*Milyen érzékenyek errefele a gombák! Meg a nők. Meg úgy gyakorlatilag minden, ami a környéken leledzik. Komolyan nem érti ezt a hozzáállást! De legalább néhány dologra fény derül, melyek eddig foglalkoztatták Halaxot. Valóban, a visszahozatalban semmi erőszak nem volt. Elgondolkozik rajta, hogy vajon hány szerencsétlent kellett felzabáltatni a darazsakkal, míg ők visszahozták?
Ám felcsillan a szeme, ahogy arról esik szó, hogy itt talán csurran-cseppen valami a becsületes megtalálóknak. Ezek lennének ők, különösen ő maga, ugye. Ám nem fejezheti be saját hőstettének részleteinek kidolgozását, mert rútul kiragadják az elmélkedésből. Körbefordul, közben sikertelenül próbálja belőni az új hang forrását. Mindez nem gátolja meg abban, hogy véleményt nyilvánítson.*
- Gondolom tömegek mészárolják egymást, hogy ide kerüljenek…
*De bővebb okfejtésre nincs ideje, mert végre valahára feltűnik a hatásvadász szónok. Aztán meg eltűnik. És újra felbukkan. Halax elképedve bámulja a trükköt, és eldönti, hogy neki is kell ilyen! Mennyivel könnyebb és kellemesebb lenne az élete, ha ilyen pikk-pakk módon meg tudná oldani az utazást! Nem is érti, hogy ez a fickó miért itt tölti az idejét (asszony ide vagy oda), ahelyett hogy kiszórakozná magát. Furák az itteniek! Épp tudtára adná eme megfigyelését, mikor is a világ a feje tetejére áll, és útvesztővé avanzsál. Csak a baj, folyton csak a baj! De ha hinni lehet az eltünedező fickónak, akkor legalább bajuk nem eshet. Bár, véleménye szerint az asszonynak tett ígéretek olyanok, mint Halax léptei a legtöbb hajnalon. Ingatagok.*
- Mi a…?
*Teszi fel az első és legfontosabb kérdést. Utána következik az első napirendi pont: kijutni innen! Kezdetnek a legkézenfekvőbb megoldással próbálkozik. Hazudik. Az mindig jó ötlet.
Elgondolkodva vakarja meg szakállát, és böki oldalba porontyát.*
- Nem tudom, te hogy vagy vele, de én máris érzem tévedésem súlyát. Ha kijutunk innen, hadat üzenek minden növényevőnek, gombásznak és favágónak, magamhoz veszek egy olyan félemberi förm… tüneményt, és saját gyermekemként nevelem melletted. És persze boldogan élünk, míg meg nem halunk, és sosem rühellünk senkit, aki máshogy néz ki meg máshogy viselkedik és a többi.
*Elgondolkodva szemléli a környezetét, és várja, hogy az imént összehordott zagyvaságok hatására kikerüljenek innen. Komoly reményt azért nem fűz ehhez, de ki tudja? Esett már furcsább dolog is.
Ám ha egy mágikus villanás keretében nem jutnak barátságosabb helyre, úgy hatalmas sóhajt hallat és elindul előre, míg az elágazáshoz nem érnek. Ott egyik gyűrűjét ráaggatja a sövény egyik ágára a bal oldalon, majd meghajol Jaz felé, és irányba mutat.*
- Nos, kisköpet, ha nincs ellenedre, talán próbáljunk innen meglépni, és menteni azt a bizonyos tyúkürülékest. Nagyapád is mindig azt mondta, hogy ha nincs jobb dolgod, akkor csináld, amihez értesz. Mondjuk ő szerintem nem értette semmihez, de ez most mellékes. *Kiegyenesedik.* Persze ha van jobb ötleted…
*Nagyon jó lenne, ha fogadott fiacskájának lenne, mert Halax erősen foglalkozik a pánik gondolatával. Az a legtöbb esetben megoldást kínál, még ha nem is a legjobbat…*
130. hozzászólás ezen a helyszínen: Krenkataur barlangrendszer
Üzenet elküldve: 2014-03-03 20:33:11
Üzenet elküldve: 2014-03-03 20:33:11
ÚJ
Rang: Tapasztalt játékos
IC üzenetek: 412
OOC üzenetek: 69
Játékstílus: Megfontolt
IC üzenetek: 412
OOC üzenetek: 69
Játékstílus: Megfontolt
//Mert a növényeknek is van lelkük//
*Szemlátomást nem értettek egyet a fiúval. De annak felettébb örült, hogy legalább Cai hasonlóképpen gondolkodik, mint ő. Azért örül, hogy nem haragszanak rájuk, teljes mértékben. Állításához tartja magát, de Halax és Jaz megnyilvánulására nem reagál. Habár olyat érez, amit már nagyon régen. Némi haragot. De megtanulta a bátyjától, hogy nem szabad vitatkozni, vagyis inkább nem érdemes vitatkozni, ha két egyén véleménye különbözik egyes dolgokban. Mint nála és a bátyjánál. Sose egyezett a véleményük, szinte semmiről, s sose tudták meggyőzni egymást a saját igazukról, ezért sem kezd bele még egy ilyen vitába. Tudná, hogy egyrészt az jól elhúzodna, valamint nagy harag lenne közöttük, pedig még csak most ismerte meg a három társát. Kellemetlen érzés fogja el, ha arra gondol, hogy máris rosszba legyenek, hiába tudja, hogy e kaland után, valószínű, hogy elvállnak útjaik. Halax és Jaz valószínű, hogy visszamennek majd Atheniorba, de neki viszont egyelőre elég volt abból a helyből.
A kis gomba elérzékenyülésén csak mosolyogni tud. Kedvesnek találja az itteni társaságot, még a bús öreg fát is. Nézi a kis gombalány tipegését, s a hirtelen fényáradat hatására szemei reflexszerűen csukódnak be, majd szép lassan szokatja szemét a szokatlan fényhez. Elkáprázza, hogy egy ilyen kis szobor mire is képes valójában.
A hirtelen jövő férfihang forrását fej forgatva keresi. Mikor felbukkan megjelenésre hasonló a nőhöz, aki idevezette őket, de mégsem. A nő nem úgy közlekedett, ahogy ez a férfi. Hiszen ez folyamatosan eltűnik és újra megjelenik. Az Úrnő aggódó pillantása láttán ő is aggódóvá válik.*
-Ajaj.
*Néz aggódóan a férfi pillantásának tárgyaira. Vagyis a két férfira. A körülöttük eddig lévő hely, hirtelen tűnik el s magas, sövények jelennek meg helyette. Caival ketten maradtak. Mögöttük s mellettük csak sövények*
- Rnedug? Halax? *Kiálltja el magát, hátha meghallja az a kettő őt, s válaszolnak neki. Így hátha megtalálnák egymást.*
- Keressük meg őket? Ha a férfi igazat mondott, és ha tényleg nem hazudtunk, amit nem tettünk, mi hamar kijutunk innen. Azért bármit is mondtak, vagy gondoltak, csak ne hagyjuk itt őket, nem? Csak elkísértek minket. *Néz Caira, kissé tanácstalanul*
*Szemlátomást nem értettek egyet a fiúval. De annak felettébb örült, hogy legalább Cai hasonlóképpen gondolkodik, mint ő. Azért örül, hogy nem haragszanak rájuk, teljes mértékben. Állításához tartja magát, de Halax és Jaz megnyilvánulására nem reagál. Habár olyat érez, amit már nagyon régen. Némi haragot. De megtanulta a bátyjától, hogy nem szabad vitatkozni, vagyis inkább nem érdemes vitatkozni, ha két egyén véleménye különbözik egyes dolgokban. Mint nála és a bátyjánál. Sose egyezett a véleményük, szinte semmiről, s sose tudták meggyőzni egymást a saját igazukról, ezért sem kezd bele még egy ilyen vitába. Tudná, hogy egyrészt az jól elhúzodna, valamint nagy harag lenne közöttük, pedig még csak most ismerte meg a három társát. Kellemetlen érzés fogja el, ha arra gondol, hogy máris rosszba legyenek, hiába tudja, hogy e kaland után, valószínű, hogy elvállnak útjaik. Halax és Jaz valószínű, hogy visszamennek majd Atheniorba, de neki viszont egyelőre elég volt abból a helyből.
A kis gomba elérzékenyülésén csak mosolyogni tud. Kedvesnek találja az itteni társaságot, még a bús öreg fát is. Nézi a kis gombalány tipegését, s a hirtelen fényáradat hatására szemei reflexszerűen csukódnak be, majd szép lassan szokatja szemét a szokatlan fényhez. Elkáprázza, hogy egy ilyen kis szobor mire is képes valójában.
A hirtelen jövő férfihang forrását fej forgatva keresi. Mikor felbukkan megjelenésre hasonló a nőhöz, aki idevezette őket, de mégsem. A nő nem úgy közlekedett, ahogy ez a férfi. Hiszen ez folyamatosan eltűnik és újra megjelenik. Az Úrnő aggódó pillantása láttán ő is aggódóvá válik.*
-Ajaj.
*Néz aggódóan a férfi pillantásának tárgyaira. Vagyis a két férfira. A körülöttük eddig lévő hely, hirtelen tűnik el s magas, sövények jelennek meg helyette. Caival ketten maradtak. Mögöttük s mellettük csak sövények*
- Rnedug? Halax? *Kiálltja el magát, hátha meghallja az a kettő őt, s válaszolnak neki. Így hátha megtalálnák egymást.*
- Keressük meg őket? Ha a férfi igazat mondott, és ha tényleg nem hazudtunk, amit nem tettünk, mi hamar kijutunk innen. Azért bármit is mondtak, vagy gondoltak, csak ne hagyjuk itt őket, nem? Csak elkísértek minket. *Néz Caira, kissé tanácstalanul*
129. hozzászólás ezen a helyszínen: Krenkataur barlangrendszer
Üzenet elküldve: 2014-03-03 19:26:56
Üzenet elküldve: 2014-03-03 19:26:56
ÚJ
Rang: Mesélő
IC üzenetek: 330
OOC üzenetek: 89
Játékstílus: Szelíd
IC üzenetek: 330
OOC üzenetek: 89
Játékstílus: Szelíd
// Mert a növényeknek is van lelkük... //
*Ezek a szokatlan, varázslatos lények egyáltalán nem tűntek haragosnak, ezért is mosolyodik el szomorúan a szépséges sellő Thela szavaira, s vizes ujjaival megsimítja a hölgyemény vízbe érő kezét. Ezek után természetesen jobbnak látja, ha inkább visszaúszik a barlangba, így egy szomorkás intéssel, melyet a szőkeségnek intéz, el is tűnik a vízesés aljában, Halaxra egy apró pillantást sem vetve. Eközben odafent Cai szavai szinte tőrként érik a kis gombát, kinek apró, szokatlanul vörös könnyei kis patakokban kezdenek folyni arcán, miközben a hölgyre pillant. Nem is tudja igazán, hogy mit mondjon a szavaira, hiszen nagyon régóta nem volt ilyen boldog, elvégre hiába... Ő egy kis gomba, és hiába tűnik varázslatosnak és tökéletesnek a hely, eléggé magányosak tudnak lenni az itt lakók. Most viszont a kis leány élete pár pillanat alatt fel lett kavarva, s Caiban olyan csodálatra lelt, mit az itt lakók sosem nyújtottak neki. Ezért is fájnak neki a hölgy szavai - hiába ismeri csak fél órája, nem akarja, hogy elmenjen -, persze látszik rajta, hogy minden erejével azon van, hogy elapassza könnyeit. Az Úrnő is megsimogatja feje búbját, de mivel ő nem tud beszélni, ezért csak kedves, anyáskodó mosolyát villantja rá a kicsire, aki ennek láttán letörli az utolsó könnycseppet is, majd elmosolyodik búsan ő is, s odalép az időközben megérkező szőkeség elé.*
- Nagyon köszönöm, kedves vagy!
*Mondja halkan, s egy futó pillantást ereszt meg Jaz felé, viszont szemeiben már inkább a szomorúság látszik a fiú felé, mint az öröm. Lassan odatipeg a tartóhoz - közben némán tűri a két férfi nem éppen kedves szavait -, végül behelyezi abba, melyből hirtelen nagy fényáradat szökik ki.*
- Sajnáljuk, hogy ide kellett jönnötök! *mondja a négyes felé a kicsi* Ha megtehettük volna, mi is idehoztuk volna. Viszont ez nem csupán egy szobor... Ezt nem szerezhetjük meg erőszakkal ha elveszik, hanem önként kell visszaadni ezt a Kincset. Az a nő meglakolt azért, amit tett, viszont mi innen nem mehetünk ki, ezért nyújtott nektek útmutatást az Anya, hogy hozzátok vissza ti magatok, s önszántatokból adjátok vissza nekünk. A jutalmatok pedig természetesen nem maradhat el, hiszen nem csak az időtöket, hanem az épségeteket is feláldoztátok azért, hogy segítsetek...
- Na, álljunk csak meg egy pillanatra!
*Szólal fel váratlanul valahonnan egy mély hang, melyről nem is lehet eldönteni, hogy honnan jött, hiszen az visszhangként száll tova.*
- A két hölgy lelke tán oly tiszta, mint a miénk, de ezek itt a fertelmes emberi szavakkal s a mérgező lelkükkel fertőt hoznak eme helyre, ahelyett, hogy hálát adnának a Sorsnak, hogy ilyet tapasztalhattak életükben! Hányan adnák azért a saját életüket, hogy eme helyen tengessék mindennapjaikat?!
*Mondja a hang dühösen, s hirtelen a távoli sötétségből kiválik egy alak: hasonló, mint az Úrnő, csupán az illető férfi, s fényes tündöklés helyett valami fekete derengés veszi körbe.*
- Te és te! *mutat Halax és Jaz felé* Ideje lenne a saját bőrötökön is kitapasztalni, hogy az itteniek mennyire is sokat érnek... *ekkor hirtelen szertefoszlik, majd hirtelen újra megjelenik az egyik kiálló sziklaperemen* Most megtanuljátok értékelni ezt a világot, s addig innen nem fogtok kijutni, míg nem változik meg a véleményetek!
*Az Úrnő aggódóan pillant az árnyra, aki újra megjelenik mellette, immáron szürkés, zöldes árnyalatban.*
- Ne aggódj, Kedvesem, nem lesz bántódásuk! Azzal a Te áldott jó szíveddel még ezek után is védenéd ezt a két mihasznát? *az Anya a peremen állva egy pillantást ereszt meg Halax és Jaz felé, majd bólogatni kezd az Úr felé* Sajnálom, Kedvesem, hidd el, hogy így lesz a legjobb...
*Azzal megsimogatja az Úrnő arcát, mikor hirtelen eltűnik a kis világ... Pontosabban átalakul egy hatalmas labirintussá, melyet ha felülről nézne a négy tag, akkor szinte végeláthatatlannak tűnne! Az ég borús, messze varjak károgását hallani, s a nyirkos, hűvös levegő eléggé baljóslatúnak tűnik.*
- Ha a két hölgy szíve igazán tiszta, s komolyan gondolták a szavaikat, akkor hamar meglelik a kivezető utat! *szólal fel valahonnan a hang* A másik kettő pedig csak akkor juthat ki innen, ha beismerik azt, hogy attól, mert valaki máshogy néz ki, mint ők, teljesen más helyen él más szokásokkal, attól még nem rossz lény, akit ennyire undorító kell illetni! *ezt inkább Halaxnak intézni, viszont részben Jaznak is, aki mellé állt* Akkor hát induljatok!
*Valahol, ki tudja, hogy hol, Cai és Thela van, egy másik helyen pedig Halax és Jaz. A két páros mögött, s jobb és bal oldalán is hatalmas, sűrű sövény található, csupán előre vezet út, mely jobbra és balra elágazik. *
*Ezek a szokatlan, varázslatos lények egyáltalán nem tűntek haragosnak, ezért is mosolyodik el szomorúan a szépséges sellő Thela szavaira, s vizes ujjaival megsimítja a hölgyemény vízbe érő kezét. Ezek után természetesen jobbnak látja, ha inkább visszaúszik a barlangba, így egy szomorkás intéssel, melyet a szőkeségnek intéz, el is tűnik a vízesés aljában, Halaxra egy apró pillantást sem vetve. Eközben odafent Cai szavai szinte tőrként érik a kis gombát, kinek apró, szokatlanul vörös könnyei kis patakokban kezdenek folyni arcán, miközben a hölgyre pillant. Nem is tudja igazán, hogy mit mondjon a szavaira, hiszen nagyon régóta nem volt ilyen boldog, elvégre hiába... Ő egy kis gomba, és hiába tűnik varázslatosnak és tökéletesnek a hely, eléggé magányosak tudnak lenni az itt lakók. Most viszont a kis leány élete pár pillanat alatt fel lett kavarva, s Caiban olyan csodálatra lelt, mit az itt lakók sosem nyújtottak neki. Ezért is fájnak neki a hölgy szavai - hiába ismeri csak fél órája, nem akarja, hogy elmenjen -, persze látszik rajta, hogy minden erejével azon van, hogy elapassza könnyeit. Az Úrnő is megsimogatja feje búbját, de mivel ő nem tud beszélni, ezért csak kedves, anyáskodó mosolyát villantja rá a kicsire, aki ennek láttán letörli az utolsó könnycseppet is, majd elmosolyodik búsan ő is, s odalép az időközben megérkező szőkeség elé.*
- Nagyon köszönöm, kedves vagy!
*Mondja halkan, s egy futó pillantást ereszt meg Jaz felé, viszont szemeiben már inkább a szomorúság látszik a fiú felé, mint az öröm. Lassan odatipeg a tartóhoz - közben némán tűri a két férfi nem éppen kedves szavait -, végül behelyezi abba, melyből hirtelen nagy fényáradat szökik ki.*
- Sajnáljuk, hogy ide kellett jönnötök! *mondja a négyes felé a kicsi* Ha megtehettük volna, mi is idehoztuk volna. Viszont ez nem csupán egy szobor... Ezt nem szerezhetjük meg erőszakkal ha elveszik, hanem önként kell visszaadni ezt a Kincset. Az a nő meglakolt azért, amit tett, viszont mi innen nem mehetünk ki, ezért nyújtott nektek útmutatást az Anya, hogy hozzátok vissza ti magatok, s önszántatokból adjátok vissza nekünk. A jutalmatok pedig természetesen nem maradhat el, hiszen nem csak az időtöket, hanem az épségeteket is feláldoztátok azért, hogy segítsetek...
- Na, álljunk csak meg egy pillanatra!
*Szólal fel váratlanul valahonnan egy mély hang, melyről nem is lehet eldönteni, hogy honnan jött, hiszen az visszhangként száll tova.*
- A két hölgy lelke tán oly tiszta, mint a miénk, de ezek itt a fertelmes emberi szavakkal s a mérgező lelkükkel fertőt hoznak eme helyre, ahelyett, hogy hálát adnának a Sorsnak, hogy ilyet tapasztalhattak életükben! Hányan adnák azért a saját életüket, hogy eme helyen tengessék mindennapjaikat?!
*Mondja a hang dühösen, s hirtelen a távoli sötétségből kiválik egy alak: hasonló, mint az Úrnő, csupán az illető férfi, s fényes tündöklés helyett valami fekete derengés veszi körbe.*
- Te és te! *mutat Halax és Jaz felé* Ideje lenne a saját bőrötökön is kitapasztalni, hogy az itteniek mennyire is sokat érnek... *ekkor hirtelen szertefoszlik, majd hirtelen újra megjelenik az egyik kiálló sziklaperemen* Most megtanuljátok értékelni ezt a világot, s addig innen nem fogtok kijutni, míg nem változik meg a véleményetek!
*Az Úrnő aggódóan pillant az árnyra, aki újra megjelenik mellette, immáron szürkés, zöldes árnyalatban.*
- Ne aggódj, Kedvesem, nem lesz bántódásuk! Azzal a Te áldott jó szíveddel még ezek után is védenéd ezt a két mihasznát? *az Anya a peremen állva egy pillantást ereszt meg Halax és Jaz felé, majd bólogatni kezd az Úr felé* Sajnálom, Kedvesem, hidd el, hogy így lesz a legjobb...
*Azzal megsimogatja az Úrnő arcát, mikor hirtelen eltűnik a kis világ... Pontosabban átalakul egy hatalmas labirintussá, melyet ha felülről nézne a négy tag, akkor szinte végeláthatatlannak tűnne! Az ég borús, messze varjak károgását hallani, s a nyirkos, hűvös levegő eléggé baljóslatúnak tűnik.*
- Ha a két hölgy szíve igazán tiszta, s komolyan gondolták a szavaikat, akkor hamar meglelik a kivezető utat! *szólal fel valahonnan a hang* A másik kettő pedig csak akkor juthat ki innen, ha beismerik azt, hogy attól, mert valaki máshogy néz ki, mint ők, teljesen más helyen él más szokásokkal, attól még nem rossz lény, akit ennyire undorító kell illetni! *ezt inkább Halaxnak intézni, viszont részben Jaznak is, aki mellé állt* Akkor hát induljatok!
*Valahol, ki tudja, hogy hol, Cai és Thela van, egy másik helyen pedig Halax és Jaz. A két páros mögött, s jobb és bal oldalán is hatalmas, sűrű sövény található, csupán előre vezet út, mely jobbra és balra elágazik. *
128. hozzászólás ezen a helyszínen: Krenkataur barlangrendszer
Üzenet elküldve: 2014-03-02 18:30:14
Üzenet elküldve: 2014-03-02 18:30:14
ÚJ
Rang: Haladó játékos
IC üzenetek: 186
OOC üzenetek: 28
Játékstílus: Megfontolt
IC üzenetek: 186
OOC üzenetek: 28
Játékstílus: Megfontolt
//Mert a növényeknek is van lelkük//
*Hallgatja, hallgatja a fa szavait, és neki bizony nem áll össze a kép. Ha annyira fontos nekik az a szobor, akkor ugyan miért ücsörögnek itt ölbe tett kézzel, és várják, hogy valaki visszahozza nekik? Ilyen hozzáállással csoda, hogy életben vannak! Vagy lehet, hogy a dögevő darazsak a hely intézői? Hősünk közel biztosan érzi, hogy erre nem most fog rájönni, annyira meg nem érdekli a dolog, hogy később is foglalkozzon vele.
Ám, mint az lenni szokott a folyton csak a baj. Jelen esetben az istenkáromló dögök védelmének legnagyobbjai vonulnak fel Halax ellen. Nincs mit tenni… Felnevet Thela szavaira.*
- Szöszi! Miért bántasz, miért sértegetsz, úgy hogy nem is ismersz? Ezáltal leszel te különb? *Eltúlzott felismeréssel kap a szájához.* Jajj, várj, épp ugyanazt csinálod! Hogy mik vannak?! *Széttárja karjait.* Hát tettem én akár csak egy kósza megjegyzést is, mikor úgy udvaroltad körbe ezeket az izéket, mint aki rögtön a lába közé rántja őket, ha farkat növesztenek? Nem? Akkor ne szólj bele, hogy én miként viseltetek az irányukba! *Vállat von.* De ha ez túl megterhelő tökéletességben fürdő lelkivilágodnak…
*Közben persze Őzöldsége és Jaz is megnyilatkozik, és a Lamans mélységesen egyetért velük. Legalábbis azt a nézetet maradéktalanul osztja, hogy neki nem kéne itt lennie. Igazából egyikőjüknek sem, de ez most részletkérdés. Különben is, lehet, hogy a növények és a fél-ember förmedvények frissen felkent szőke keresztes lovagja itt tervezi leélni életét. És ő aztán abba bele nem szólna.*
- Így van! Marhára nem érdemlem meg, hogy itt legyek. És talán ha moralizálás helyett végre valaki elmondaná, miként lehet innen lelépni, már itt se lennék!
*Kérdőn szemléli felváltva a gombát, a tölgyet és a szobrot. Valamelyik csak kinyilatkoztatja, merre is kell távozni, ha már ennyire zavarja a köreiket.
Közben Jaz is melléér, és Halax nem tudja, hogy most dicsérje vagy szidja az ebadta kölköt? Úgyhogy marad az arany középút nevezetű csodánál, miközben összegzi véleményét „fiánk”.*
- A delfinista amazonoknál még mindig jobbak. De nem sokkal…
*Ezzel végezvén karba tett kézzel várja, hogy megessen a csere, kinyíljon a normális világba vezető ajtó, elkárhozzanak, felmagasztosuljanak vagy mészárlási próbálkozás áldozatául essenek. Szent meggyőződése, hogy ezen lehetőségek közül legalább az egyik meg fog történni. Reményei szerint hamarost.*
A hozzászólás írója (Halax Lamans) módosította ezt a hozzászólást, ekkor: 2014.03.02 18:30:51
*Hallgatja, hallgatja a fa szavait, és neki bizony nem áll össze a kép. Ha annyira fontos nekik az a szobor, akkor ugyan miért ücsörögnek itt ölbe tett kézzel, és várják, hogy valaki visszahozza nekik? Ilyen hozzáállással csoda, hogy életben vannak! Vagy lehet, hogy a dögevő darazsak a hely intézői? Hősünk közel biztosan érzi, hogy erre nem most fog rájönni, annyira meg nem érdekli a dolog, hogy később is foglalkozzon vele.
Ám, mint az lenni szokott a folyton csak a baj. Jelen esetben az istenkáromló dögök védelmének legnagyobbjai vonulnak fel Halax ellen. Nincs mit tenni… Felnevet Thela szavaira.*
- Szöszi! Miért bántasz, miért sértegetsz, úgy hogy nem is ismersz? Ezáltal leszel te különb? *Eltúlzott felismeréssel kap a szájához.* Jajj, várj, épp ugyanazt csinálod! Hogy mik vannak?! *Széttárja karjait.* Hát tettem én akár csak egy kósza megjegyzést is, mikor úgy udvaroltad körbe ezeket az izéket, mint aki rögtön a lába közé rántja őket, ha farkat növesztenek? Nem? Akkor ne szólj bele, hogy én miként viseltetek az irányukba! *Vállat von.* De ha ez túl megterhelő tökéletességben fürdő lelkivilágodnak…
*Közben persze Őzöldsége és Jaz is megnyilatkozik, és a Lamans mélységesen egyetért velük. Legalábbis azt a nézetet maradéktalanul osztja, hogy neki nem kéne itt lennie. Igazából egyikőjüknek sem, de ez most részletkérdés. Különben is, lehet, hogy a növények és a fél-ember förmedvények frissen felkent szőke keresztes lovagja itt tervezi leélni életét. És ő aztán abba bele nem szólna.*
- Így van! Marhára nem érdemlem meg, hogy itt legyek. És talán ha moralizálás helyett végre valaki elmondaná, miként lehet innen lelépni, már itt se lennék!
*Kérdőn szemléli felváltva a gombát, a tölgyet és a szobrot. Valamelyik csak kinyilatkoztatja, merre is kell távozni, ha már ennyire zavarja a köreiket.
Közben Jaz is melléér, és Halax nem tudja, hogy most dicsérje vagy szidja az ebadta kölköt? Úgyhogy marad az arany középút nevezetű csodánál, miközben összegzi véleményét „fiánk”.*
- A delfinista amazonoknál még mindig jobbak. De nem sokkal…
*Ezzel végezvén karba tett kézzel várja, hogy megessen a csere, kinyíljon a normális világba vezető ajtó, elkárhozzanak, felmagasztosuljanak vagy mészárlási próbálkozás áldozatául essenek. Szent meggyőződése, hogy ezen lehetőségek közül legalább az egyik meg fog történni. Reményei szerint hamarost.*
A hozzászólás írója (Halax Lamans) módosította ezt a hozzászólást, ekkor: 2014.03.02 18:30:51
127. hozzászólás ezen a helyszínen: Krenkataur barlangrendszer
Üzenet elküldve: 2014-03-01 23:05:51
Üzenet elküldve: 2014-03-01 23:05:51
ÚJ
Rang: Tapasztalt játékos
IC üzenetek: 725
OOC üzenetek: 11
Játékstílus: Vakmerő
IC üzenetek: 725
OOC üzenetek: 11
Játékstílus: Vakmerő
//Mert a növényeknek is van lelkük//
*Az eseményeket szótlan belenyugvással tűri egy ideig, neki jelenleg minden páros: cuki gomba, mogorva, jólmegmondó tuskó, őrző-védő néma derengő. Ezen állapotából csak az apja körül kibontakozó mizéria zökkenti ki. Ámulattal csodálja a hely akusztikáját, hihetetlen, hogy amit Halax odalent halkan, monoton hangon szól, az milyen jól érthető mindenki más számára is. Apja halakhoz fűződő bizarr viszonyát ismeri, személy szerint elfogadta Halaxot ilyennek, miért ne tette volna. Lelkének egy jól rejtett darabkája még elégé gyermek ahhoz, csodálja a tőle különbözőt, önmagával pedig megelégedve, nem célja formálni senkit sem. De a képmutatásnak ilyen mértékét, mit Thela sorol atyja fejére, na azt nem viseli el. Minden egyes szó, mi elhagyja a szöszke ajkát egyre borúsabb színt visz Jaz arcára. Röviden elgondolkodik, hogy ő bizony a lány elé megy, és egy határozott, nevelő célzatú rúgással lesegíti a lépcsőn. Majd inkább úgy dönt nem lenne ez praktikus a jelen helyzetben, fogdossa csak a szőke továbbra is a szobrot. Mindenesetre Jaz érzései lényegesen megváltoztak fél perc alatt; az eddigi bájos naivitást immár határtalanul mély ostobaságnak, az életteli cserfeskedést pedig képmutató manipulációk tömkelegének látja. Csak akkor szól igen halkan, mikor Thela mellé ér, és már a szobrot is átadja, bajjóslatúan emelve zöld tekintetét a lányra.*
-Most akkor válaszolj. Miért kell megvetni valakit, aki nem úgy viselkedik, nem olyan mint te?
*Cai sem érte el a csúcsanya díjat az utóbbi órák alakításával. Biztos a természet közelsége facsarja így ki az ép észt, és érzéseket az elfekből, de mindketten kezdenek egyre inkább megveszekedett, házsártos erdei boszorkányokra hasonlítani.*
-Megjegyezném, mi apával valóban nem az érdemeink miatt kerültünk ide, de ti igenis sokat lendítettetek a dolgon, francért kellett megfogdosni? És elvenni a szobrát?
*Úgy fest eme kis kaland végén, ő a szélhámos, bajkeverő, a kis zsebmetsző áll a morál magaslatán, mindenki másnál őszintébben. Micsoda szégyen!*
-Merre van a kijárat, valaki mutassa az utat.
*Ezzel hátat fordítva máris vágtázik le a lépcsőn, Halax mellé érve áll csak meg, együttérzőn pillantva fel az öregre. Bizony lesz miért sűrű elnézéseket kérnie.*
A hozzászólás írója (Jaz Loghin) módosította ezt a hozzászólást, ekkor: 2014.03.01 23:10:44
*Az eseményeket szótlan belenyugvással tűri egy ideig, neki jelenleg minden páros: cuki gomba, mogorva, jólmegmondó tuskó, őrző-védő néma derengő. Ezen állapotából csak az apja körül kibontakozó mizéria zökkenti ki. Ámulattal csodálja a hely akusztikáját, hihetetlen, hogy amit Halax odalent halkan, monoton hangon szól, az milyen jól érthető mindenki más számára is. Apja halakhoz fűződő bizarr viszonyát ismeri, személy szerint elfogadta Halaxot ilyennek, miért ne tette volna. Lelkének egy jól rejtett darabkája még elégé gyermek ahhoz, csodálja a tőle különbözőt, önmagával pedig megelégedve, nem célja formálni senkit sem. De a képmutatásnak ilyen mértékét, mit Thela sorol atyja fejére, na azt nem viseli el. Minden egyes szó, mi elhagyja a szöszke ajkát egyre borúsabb színt visz Jaz arcára. Röviden elgondolkodik, hogy ő bizony a lány elé megy, és egy határozott, nevelő célzatú rúgással lesegíti a lépcsőn. Majd inkább úgy dönt nem lenne ez praktikus a jelen helyzetben, fogdossa csak a szőke továbbra is a szobrot. Mindenesetre Jaz érzései lényegesen megváltoztak fél perc alatt; az eddigi bájos naivitást immár határtalanul mély ostobaságnak, az életteli cserfeskedést pedig képmutató manipulációk tömkelegének látja. Csak akkor szól igen halkan, mikor Thela mellé ér, és már a szobrot is átadja, bajjóslatúan emelve zöld tekintetét a lányra.*
-Most akkor válaszolj. Miért kell megvetni valakit, aki nem úgy viselkedik, nem olyan mint te?
*Cai sem érte el a csúcsanya díjat az utóbbi órák alakításával. Biztos a természet közelsége facsarja így ki az ép észt, és érzéseket az elfekből, de mindketten kezdenek egyre inkább megveszekedett, házsártos erdei boszorkányokra hasonlítani.*
-Megjegyezném, mi apával valóban nem az érdemeink miatt kerültünk ide, de ti igenis sokat lendítettetek a dolgon, francért kellett megfogdosni? És elvenni a szobrát?
*Úgy fest eme kis kaland végén, ő a szélhámos, bajkeverő, a kis zsebmetsző áll a morál magaslatán, mindenki másnál őszintébben. Micsoda szégyen!*
-Merre van a kijárat, valaki mutassa az utat.
*Ezzel hátat fordítva máris vágtázik le a lépcsőn, Halax mellé érve áll csak meg, együttérzőn pillantva fel az öregre. Bizony lesz miért sűrű elnézéseket kérnie.*
A hozzászólás írója (Jaz Loghin) módosította ezt a hozzászólást, ekkor: 2014.03.01 23:10:44
126. hozzászólás ezen a helyszínen: Krenkataur barlangrendszer
Üzenet elküldve: 2014-03-01 17:54:55
Üzenet elküldve: 2014-03-01 17:54:55
ÚJ
Rang: Játékos
IC üzenetek: 22
OOC üzenetek: 1
Játékstílus: Szelíd
IC üzenetek: 22
OOC üzenetek: 1
Játékstílus: Szelíd
//Mert a növényeknek is van lelkük//
*Elnézi egy darabig az Úrnő szép arcát és kedves mosolyát. Úgy érzi elélhetne itt egy jó darabig, hisz minden olyan békésnek tűnik. Viszont egy idő után lehet megunná. Bezárva lenni egy helyre, ahol beszélő növények vannak egy darabig nagy szenzáció, de hát minden csoda 3 napig tart. Gondolataiból Halax durva szavai ébresztik fel. Megfordul és lenéz a tóhoz ahol kiböki a sellő, Thela, Halax párost. Köpni, nyeleni nem tud, fogalma sincs mit szólhatna hozzá ehhez. A gombára és az Úrnőre sandít, hogy vajon ők mit szólnak a jelenethez. Az eltűnt mosolyok nem jeleznek semmi jót. Caiban ekkor feléled a halálfélelem, nem szeretné a darazsakat újra látni. Az meg, hogy a gombácska el küldi őket szíven ütésként éri lelkét. Az előbb még gyönyörű álmokat szőtt erről a helyről és most elküldik.*
-Nos, szerintem ez a borzalmas ember nem érdemli meg, hogy itt legyen. Viszont mi nem tettünk semmit.-*Thelara mutat aki bocsánatot kér a sellőtől és látszólag igen nagyon szégyenkezik társul tette miatt.*
-De ha azt szeretnétek, hogy mindannyian elmenjünk, akkor megyünk. Nem szeretném ha háborgatva lenne világotok egy goromba majom és társai miatt.-*Meghajol az Úrnő előtt és kérdőn néz a többiekre, hogy esetleg akkor indulhatnak-e?*
*Elnézi egy darabig az Úrnő szép arcát és kedves mosolyát. Úgy érzi elélhetne itt egy jó darabig, hisz minden olyan békésnek tűnik. Viszont egy idő után lehet megunná. Bezárva lenni egy helyre, ahol beszélő növények vannak egy darabig nagy szenzáció, de hát minden csoda 3 napig tart. Gondolataiból Halax durva szavai ébresztik fel. Megfordul és lenéz a tóhoz ahol kiböki a sellő, Thela, Halax párost. Köpni, nyeleni nem tud, fogalma sincs mit szólhatna hozzá ehhez. A gombára és az Úrnőre sandít, hogy vajon ők mit szólnak a jelenethez. Az eltűnt mosolyok nem jeleznek semmi jót. Caiban ekkor feléled a halálfélelem, nem szeretné a darazsakat újra látni. Az meg, hogy a gombácska el küldi őket szíven ütésként éri lelkét. Az előbb még gyönyörű álmokat szőtt erről a helyről és most elküldik.*
-Nos, szerintem ez a borzalmas ember nem érdemli meg, hogy itt legyen. Viszont mi nem tettünk semmit.-*Thelara mutat aki bocsánatot kér a sellőtől és látszólag igen nagyon szégyenkezik társul tette miatt.*
-De ha azt szeretnétek, hogy mindannyian elmenjünk, akkor megyünk. Nem szeretném ha háborgatva lenne világotok egy goromba majom és társai miatt.-*Meghajol az Úrnő előtt és kérdőn néz a többiekre, hogy esetleg akkor indulhatnak-e?*
125. hozzászólás ezen a helyszínen: Krenkataur barlangrendszer
Üzenet elküldve: 2014-02-27 23:58:13
Üzenet elküldve: 2014-02-27 23:58:13
ÚJ
Rang: Tapasztalt játékos
IC üzenetek: 412
OOC üzenetek: 69
Játékstílus: Megfontolt
IC üzenetek: 412
OOC üzenetek: 69
Játékstílus: Megfontolt
//Mert a növényeknek is van lelkük//
*Lelkébe szomorúság költözik, miután végighallgatta az öreg fa monológját. Bocsánatkérően néz a sellőre. Halax dühkitörésén felháborodik.*
- Azért nem kellene ilyen dolgokat mondanod! Attól, mert nem teljesen úgy néz ki mint egy hal, vagy ember, miért kell bántani és megsérteni, anélkül, hogy egyáltalán ismernéd? *Hangja nyugodt, s halk.* - Miért kell úgy viselkedni, mintha mi tökéletesek lennénk? Miért kell megvetni valakit, aki nem úgy néz ki, nem úgy viselkedik, nem olyanok, mint mi? *Miután Halax beleköp a tóba megvetően néz fel a férfira.* - Holott te sem vagy különb.
*Szomorúan néz rá a vörös szépségre és bocsánatkérően, mintegy sajnálkozva nyúl bele a tóba, hogy megérintse annak haját.* - Sajnálom. *Suttogja.
Majd feláll s határozott léptekkel megy fel a márványlépcsőn. Jaz mellett megáll. Előbb ránéz az Úrnőre. Azon gondolkozik, hogyan tudná azt a mérges tekintetet újra kedvessé varázsolni. Zsebéből előveszi a szobrot s a gombalány felé nyújtja.*
- Nagyon sajnálom, hogy ezt elvették tőletek, remélem legközelebb azért jobban fogtok rá vigyázni. *Mosolyog kedvesen a gombára, miközben a szobrot nyújtja át neki.*
*Lelkébe szomorúság költözik, miután végighallgatta az öreg fa monológját. Bocsánatkérően néz a sellőre. Halax dühkitörésén felháborodik.*
- Azért nem kellene ilyen dolgokat mondanod! Attól, mert nem teljesen úgy néz ki mint egy hal, vagy ember, miért kell bántani és megsérteni, anélkül, hogy egyáltalán ismernéd? *Hangja nyugodt, s halk.* - Miért kell úgy viselkedni, mintha mi tökéletesek lennénk? Miért kell megvetni valakit, aki nem úgy néz ki, nem úgy viselkedik, nem olyanok, mint mi? *Miután Halax beleköp a tóba megvetően néz fel a férfira.* - Holott te sem vagy különb.
*Szomorúan néz rá a vörös szépségre és bocsánatkérően, mintegy sajnálkozva nyúl bele a tóba, hogy megérintse annak haját.* - Sajnálom. *Suttogja.
Majd feláll s határozott léptekkel megy fel a márványlépcsőn. Jaz mellett megáll. Előbb ránéz az Úrnőre. Azon gondolkozik, hogyan tudná azt a mérges tekintetet újra kedvessé varázsolni. Zsebéből előveszi a szobrot s a gombalány felé nyújtja.*
- Nagyon sajnálom, hogy ezt elvették tőletek, remélem legközelebb azért jobban fogtok rá vigyázni. *Mosolyog kedvesen a gombára, miközben a szobrot nyújtja át neki.*
124. hozzászólás ezen a helyszínen: Krenkataur barlangrendszer
Üzenet elküldve: 2014-02-27 20:16:13
Üzenet elküldve: 2014-02-27 20:16:13
ÚJ
Rang: Mesélő
IC üzenetek: 330
OOC üzenetek: 89
Játékstílus: Szelíd
IC üzenetek: 330
OOC üzenetek: 89
Játékstílus: Szelíd
// Mert a növényeknek is van lelkük... //
*A tölgyfa immáron nem annyira morgósan, de azért szavakban kissé távolságtartóan szól vissza a szőkeségnek.*
- Pár társával együtt ellopták azt a szobrot, ami a zsebedben lapul, kislány. *egy pillanatra elhallgat, majd folytatja* Az a szobor élteti ezt az egész helyet, hiszen az egy nagy erejű ereklye, amit meg kell védenünk. Csak hogy párhuzamot vonjak a ti világotokkal, ez olyan, mintha például nálatok csak a sötétség uralkodna éjjel nappal, viszont van egy gyertyátok, amely folyamatosan ég - ad némi meleget, fényt, s boldogságot, élteti az egész helyet. Viszont gyertya nélkül sötétben lennétek - nem lenne melegség, nem lenne fény, csak a végleten feketeség, mely egy idő után szétrohaszt mindent... *mondja nagyon komolyan* Mindenáron megvédjük azt, ami a miénk, de szerintem ezt nem kell részleteznem.
*Eközben a kis gombaleány egyre nagyobb csodálattal, egyre csillogóbb szemekkel figyeli Jazt.*
- Petyke... *ismétli a nevet, majd elneveti magát* Nagyon jó! *kacagja, majd a fa újra megszólal*
- Nálunk pedig ti számítotok mesének, csak hogy tudd. És sajnos eddig igazán rossz tapasztalatokkal gazdagodtunk... Idejönnek ellopni a szobrunkat... Nagyon nem szép dolog az ilyen!
*Mikor felérnek, akkor az Úrnő még mindig nem mond semmit, viszont a gombácska egy kedves mosollyal válaszol nekik.*
- Ő nem tud beszélni. Ő a mi Úrnőnk és védelmezőnk. *azzal a hölgy odaszáll mellé, s megsimogatja kalapját* Ő, s ez a kő tartja életben az egész helyet. Mint nálatok a Nap! Ő nekünk egy Nap, az egyetlen...
*Hangjából a mindenek felett álló szeretet szól, hiszen nem csak ő, hanem a fa, a sellő, s a többi lény is úgy tekint az Úrnőre, mint az Anyára. Viszont egy ponton fura hangokat hallanak lentről, mire ő is és a kis gomba is a peremhez megy. Halax igen alpári módon kezdi ócsárolni szegény hölgyet, aki nem éppen úgy néz ki, mintha tehetne arról, hogy halfarokkal született. Neki pontosan a kétlábon járó lény furcsa, s ahelyett, hogy gyanakvóan fogadta volna a négy idegent, még kedves is próbált lenni, erre a saját otthonában ilyeneket vágnak a fejéhez.. Az Úrnő arcáról hamar levarázsolódik a mosoly, épp úgy, ahogy a gombaleány is mérgesen, s kissé búsan pillant végig a társaságon.*
- Csak adjátok vissza a szobrot, és menjetek innen. *pillant kiábrándulva, szomorkásan Jaz felé* Hol van?
*A tölgyfa immáron nem annyira morgósan, de azért szavakban kissé távolságtartóan szól vissza a szőkeségnek.*
- Pár társával együtt ellopták azt a szobrot, ami a zsebedben lapul, kislány. *egy pillanatra elhallgat, majd folytatja* Az a szobor élteti ezt az egész helyet, hiszen az egy nagy erejű ereklye, amit meg kell védenünk. Csak hogy párhuzamot vonjak a ti világotokkal, ez olyan, mintha például nálatok csak a sötétség uralkodna éjjel nappal, viszont van egy gyertyátok, amely folyamatosan ég - ad némi meleget, fényt, s boldogságot, élteti az egész helyet. Viszont gyertya nélkül sötétben lennétek - nem lenne melegség, nem lenne fény, csak a végleten feketeség, mely egy idő után szétrohaszt mindent... *mondja nagyon komolyan* Mindenáron megvédjük azt, ami a miénk, de szerintem ezt nem kell részleteznem.
*Eközben a kis gombaleány egyre nagyobb csodálattal, egyre csillogóbb szemekkel figyeli Jazt.*
- Petyke... *ismétli a nevet, majd elneveti magát* Nagyon jó! *kacagja, majd a fa újra megszólal*
- Nálunk pedig ti számítotok mesének, csak hogy tudd. És sajnos eddig igazán rossz tapasztalatokkal gazdagodtunk... Idejönnek ellopni a szobrunkat... Nagyon nem szép dolog az ilyen!
*Mikor felérnek, akkor az Úrnő még mindig nem mond semmit, viszont a gombácska egy kedves mosollyal válaszol nekik.*
- Ő nem tud beszélni. Ő a mi Úrnőnk és védelmezőnk. *azzal a hölgy odaszáll mellé, s megsimogatja kalapját* Ő, s ez a kő tartja életben az egész helyet. Mint nálatok a Nap! Ő nekünk egy Nap, az egyetlen...
*Hangjából a mindenek felett álló szeretet szól, hiszen nem csak ő, hanem a fa, a sellő, s a többi lény is úgy tekint az Úrnőre, mint az Anyára. Viszont egy ponton fura hangokat hallanak lentről, mire ő is és a kis gomba is a peremhez megy. Halax igen alpári módon kezdi ócsárolni szegény hölgyet, aki nem éppen úgy néz ki, mintha tehetne arról, hogy halfarokkal született. Neki pontosan a kétlábon járó lény furcsa, s ahelyett, hogy gyanakvóan fogadta volna a négy idegent, még kedves is próbált lenni, erre a saját otthonában ilyeneket vágnak a fejéhez.. Az Úrnő arcáról hamar levarázsolódik a mosoly, épp úgy, ahogy a gombaleány is mérgesen, s kissé búsan pillant végig a társaságon.*
- Csak adjátok vissza a szobrot, és menjetek innen. *pillant kiábrándulva, szomorkásan Jaz felé* Hol van?
123. hozzászólás ezen a helyszínen: Krenkataur barlangrendszer
Üzenet elküldve: 2014-02-26 22:08:09
Üzenet elküldve: 2014-02-26 22:08:09
ÚJ
Rang: Haladó játékos
IC üzenetek: 186
OOC üzenetek: 28
Játékstílus: Megfontolt
IC üzenetek: 186
OOC üzenetek: 28
Játékstílus: Megfontolt
//Mert a növényeknek is van lelkük//
*Na, ezzel a gombával is csak többen vannak, de nem előrébb. Átcikázik a fején gondolat, hogy kicsit megtapodja a különös leányzót, de aztán letesz róla. Elvégre tényleg még csak most jöttek, attól független, hogy ő személy szerint már menne is.
Mondjuk nem arra, amerre a frissiben lePetykézett izé viszi társait, hanem elfelé, úgy körülbelül minél messzebb innen. Eddig egyedül a fa morcossága volt szimpatikus neki, mert annak legalább kevésbé volt mű szaga. De hát ki is ő, hogy megítélje az izgő-mozgó, beszélő saláták kultúráját? Nos, gyakorlatilag senki, úgyhogy egyelőre nem kezd hevesen lelépési terveket gyártani. Még. De ami késik, még jöhet, ahogy megboldogult apja szokta volt mondogatni.
Inkább ismét körbenéz, hátha talál valami érdekesebbet. És lőn! Szeme megakad a tavon, és az abban lubickoló nőn. Na, végre valami, ami akár jó is lehet. Csillogó mosolyt ölt arcára és lépdel a víz felé.*
- Hát helló, szépségem…
*Kezdene bele a szokásos rituáléba, ám jókedve elpárolog, amikor felfedezi, hogy a fürdőző csak félig nő. Fogai hangos csattanással zárulnak össze, szemében harag lobban, ajka késpengényivé vékonyodik, ahogy a vízpart mellé guggol, karjait a térdein nyugtatva. Halkan, kifejezéstelen képpel és monoton hangon kezd el beszélni a sellőnek, de lehet, hogy csak annak irányába.*
- Te szerencsétlen! Azt hitted, hogy lehetsz olyan nagyszerű, mint a halak? Azt képzelted, majd egy leszel közülük, mi? Csak aztán félúton kiderült, hogy még csak félig se vagy olyan nagyszerű, mint a teremtés koronái, igaz? Most meg itt illegeted magad, félúton ragadva, saját ostobaságod élő példájaként. *Lemondóan megcsóválja fejét.* Reménykedj benne, hogy előbb leszel az enyészeté, mint hogy legyen időm foglalkozni veled. *Megvetően beleköp a tóba.* Arrogáns fattyú!
*Visszafordul a fa felé, immár készen minden aljasságra. Azok, akik megtűrnek egy ilyen förmedvényt a környékükön, bármilyen galádságra képesek. Halax eddig se magasan szárnyaló hangulata immáron kifejezett mélyrepülésbe kezd.
Alig figyel a többiek közt zajló eseményekre, bár el-elcsíp néhány kósza mondatot, és konstatálja, hogy legalább haladnak.*
- Csináljatok akármit, aztán takarodjunk innen. Különben hirig lesz…
*Azt nem teszi hozzá, hogy szerinte akkor is balhé lesz, ha azon minutumban végeznének a dolgukkal. Lelki szemei felrémlik a kép, hogy mihelyt visszakapja az „Úrnő” a szobrát, az egész hely átváltozik egy kriptává vagy egy bugyorrá vagy valami hasonlóan kellemetlen hellyé. Immár közel teljesen biztos ebben, és paranoiája hevesen bólogat eszmefuttatására. Jobban bűzlik ez az egész, mint ha azt a félig ember feredőzőt kiszegelné egy hétre a beszélő fához. Bár az legalább némi elégtételt jelentene számára. *
A hozzászólás írója (Halax Lamans) módosította ezt a hozzászólást, ekkor: 2014.02.26 22:10:30
*Na, ezzel a gombával is csak többen vannak, de nem előrébb. Átcikázik a fején gondolat, hogy kicsit megtapodja a különös leányzót, de aztán letesz róla. Elvégre tényleg még csak most jöttek, attól független, hogy ő személy szerint már menne is.
Mondjuk nem arra, amerre a frissiben lePetykézett izé viszi társait, hanem elfelé, úgy körülbelül minél messzebb innen. Eddig egyedül a fa morcossága volt szimpatikus neki, mert annak legalább kevésbé volt mű szaga. De hát ki is ő, hogy megítélje az izgő-mozgó, beszélő saláták kultúráját? Nos, gyakorlatilag senki, úgyhogy egyelőre nem kezd hevesen lelépési terveket gyártani. Még. De ami késik, még jöhet, ahogy megboldogult apja szokta volt mondogatni.
Inkább ismét körbenéz, hátha talál valami érdekesebbet. És lőn! Szeme megakad a tavon, és az abban lubickoló nőn. Na, végre valami, ami akár jó is lehet. Csillogó mosolyt ölt arcára és lépdel a víz felé.*
- Hát helló, szépségem…
*Kezdene bele a szokásos rituáléba, ám jókedve elpárolog, amikor felfedezi, hogy a fürdőző csak félig nő. Fogai hangos csattanással zárulnak össze, szemében harag lobban, ajka késpengényivé vékonyodik, ahogy a vízpart mellé guggol, karjait a térdein nyugtatva. Halkan, kifejezéstelen képpel és monoton hangon kezd el beszélni a sellőnek, de lehet, hogy csak annak irányába.*
- Te szerencsétlen! Azt hitted, hogy lehetsz olyan nagyszerű, mint a halak? Azt képzelted, majd egy leszel közülük, mi? Csak aztán félúton kiderült, hogy még csak félig se vagy olyan nagyszerű, mint a teremtés koronái, igaz? Most meg itt illegeted magad, félúton ragadva, saját ostobaságod élő példájaként. *Lemondóan megcsóválja fejét.* Reménykedj benne, hogy előbb leszel az enyészeté, mint hogy legyen időm foglalkozni veled. *Megvetően beleköp a tóba.* Arrogáns fattyú!
*Visszafordul a fa felé, immár készen minden aljasságra. Azok, akik megtűrnek egy ilyen förmedvényt a környékükön, bármilyen galádságra képesek. Halax eddig se magasan szárnyaló hangulata immáron kifejezett mélyrepülésbe kezd.
Alig figyel a többiek közt zajló eseményekre, bár el-elcsíp néhány kósza mondatot, és konstatálja, hogy legalább haladnak.*
- Csináljatok akármit, aztán takarodjunk innen. Különben hirig lesz…
*Azt nem teszi hozzá, hogy szerinte akkor is balhé lesz, ha azon minutumban végeznének a dolgukkal. Lelki szemei felrémlik a kép, hogy mihelyt visszakapja az „Úrnő” a szobrát, az egész hely átváltozik egy kriptává vagy egy bugyorrá vagy valami hasonlóan kellemetlen hellyé. Immár közel teljesen biztos ebben, és paranoiája hevesen bólogat eszmefuttatására. Jobban bűzlik ez az egész, mint ha azt a félig ember feredőzőt kiszegelné egy hétre a beszélő fához. Bár az legalább némi elégtételt jelentene számára. *
A hozzászólás írója (Halax Lamans) módosította ezt a hozzászólást, ekkor: 2014.02.26 22:10:30
122. hozzászólás ezen a helyszínen: Krenkataur barlangrendszer
Üzenet elküldve: 2014-02-26 19:51:11
Üzenet elküldve: 2014-02-26 19:51:11
ÚJ
Rang: Tapasztalt játékos
IC üzenetek: 725
OOC üzenetek: 11
Játékstílus: Vakmerő
IC üzenetek: 725
OOC üzenetek: 11
Játékstílus: Vakmerő
//Mert a növényeknek is van lelkük//
*A gombácska tekintetét és áhítatát látva Jaz arca is felderül, hamar el is feledi gyors sértettségét amiért lebácsizták. Édes egy valami ez igazán, bár ő személy szerint inkább nem taperolná, úgy, mint anyja. Egy pillanatra elmereng Thela irányába, szélesen vigyorogva és bólogatva igyekszik a lány tudtára adni, hogy véleménye szerint nyugodtan vehet egy fürdőt. Miután levetkőzött.*
-Én ittam meg a söröd, anya, a gyökeret viszont csak te fogdostad. Nyugalom, _erről_ nem mi tehetünk.
*Nézz vissza Caira, még mindig guggoló állásból.*
-Semmi gond, kicsi. Van neved? Szólíthatlak Petykének? *Bájolja újra a gombát, mert talán kell a nagy ijedtség miatt, amit Cai, és Halax okozhatott.* Tudod Petyke, mi olyan helyről érkeztünk, ahol hm, hogy is magyarázzam meg neked? Nem találkoztunk még beszélő fákkal, és gombákkal. Persze a mesékben vannak ilyenek. De anya és apa már felnőtt. A felnőttek pedig valamiért nem hisznek a mesékben. Adj nekik egy kis időt.
*Ezzel barátságosan mosolyogva áll fel, hogy kinyújtóztassa kissé lábait. Majd mire rádöbbenne mi is készül a kis spórás már fogdossa. Magában százszor megbánja előbbi kedvességét, nyilván ha kirántaná kezét, és heveny undorral arcán megköpködné tenyerét, majd azt a nadrágjába törölné csak a gonosz bácsi képét erősítené. Így igyekszik lépteit szaporázva legalább minél előbb túl lenni ezen a kézfogós dolgon. Kész szerencse, hogy lényegesen hosszabbak a lábai, mint a gombácskának, így elég kilépnie. Szörnyen ostobán festene összekapaszkodva futocskálva.
Az emelvényre felérve udvariasan meghajol a tündöklő felé.*
-Üdv megint, immár hajlandó szóba állni velünk? *A mutogatásból úgy fest, hogy nem. Tekintetét az adott irányba fordítva derengeni kezd végre valami. Le sem véve szemét vendéglátójukról szól anyjához.*
-Kétlem, a nő halt meg, aki ellopta. Mi visszaadjuk, vagyis, ööö, egészségesebbek leszünk? *Kérdi tanácstalanul, de választ nem vár, és akár hall, akár nem a derengő, már ki is köti a magáét.* Köszönöm én jól vagyok, semmit se tessék rajtam gyógyítani, ha megoldható.
*Hamar hoz döntést, igyekezve minden igénynek megfelelni. Így hátrafordulva kiált le Thelának.*
-Vagy csak passzold ide fel nekünk, mielőtt levetkőzöl.
A hozzászólás írója (Jaz Loghin) módosította ezt a hozzászólást, ekkor: 2014.02.26 20:18:17
*A gombácska tekintetét és áhítatát látva Jaz arca is felderül, hamar el is feledi gyors sértettségét amiért lebácsizták. Édes egy valami ez igazán, bár ő személy szerint inkább nem taperolná, úgy, mint anyja. Egy pillanatra elmereng Thela irányába, szélesen vigyorogva és bólogatva igyekszik a lány tudtára adni, hogy véleménye szerint nyugodtan vehet egy fürdőt. Miután levetkőzött.*
-Én ittam meg a söröd, anya, a gyökeret viszont csak te fogdostad. Nyugalom, _erről_ nem mi tehetünk.
*Nézz vissza Caira, még mindig guggoló állásból.*
-Semmi gond, kicsi. Van neved? Szólíthatlak Petykének? *Bájolja újra a gombát, mert talán kell a nagy ijedtség miatt, amit Cai, és Halax okozhatott.* Tudod Petyke, mi olyan helyről érkeztünk, ahol hm, hogy is magyarázzam meg neked? Nem találkoztunk még beszélő fákkal, és gombákkal. Persze a mesékben vannak ilyenek. De anya és apa már felnőtt. A felnőttek pedig valamiért nem hisznek a mesékben. Adj nekik egy kis időt.
*Ezzel barátságosan mosolyogva áll fel, hogy kinyújtóztassa kissé lábait. Majd mire rádöbbenne mi is készül a kis spórás már fogdossa. Magában százszor megbánja előbbi kedvességét, nyilván ha kirántaná kezét, és heveny undorral arcán megköpködné tenyerét, majd azt a nadrágjába törölné csak a gonosz bácsi képét erősítené. Így igyekszik lépteit szaporázva legalább minél előbb túl lenni ezen a kézfogós dolgon. Kész szerencse, hogy lényegesen hosszabbak a lábai, mint a gombácskának, így elég kilépnie. Szörnyen ostobán festene összekapaszkodva futocskálva.
Az emelvényre felérve udvariasan meghajol a tündöklő felé.*
-Üdv megint, immár hajlandó szóba állni velünk? *A mutogatásból úgy fest, hogy nem. Tekintetét az adott irányba fordítva derengeni kezd végre valami. Le sem véve szemét vendéglátójukról szól anyjához.*
-Kétlem, a nő halt meg, aki ellopta. Mi visszaadjuk, vagyis, ööö, egészségesebbek leszünk? *Kérdi tanácstalanul, de választ nem vár, és akár hall, akár nem a derengő, már ki is köti a magáét.* Köszönöm én jól vagyok, semmit se tessék rajtam gyógyítani, ha megoldható.
*Hamar hoz döntést, igyekezve minden igénynek megfelelni. Így hátrafordulva kiált le Thelának.*
-Vagy csak passzold ide fel nekünk, mielőtt levetkőzöl.
A hozzászólás írója (Jaz Loghin) módosította ezt a hozzászólást, ekkor: 2014.02.26 20:18:17
121. hozzászólás ezen a helyszínen: Krenkataur barlangrendszer
Üzenet elküldve: 2014-02-26 17:54:16
Üzenet elküldve: 2014-02-26 17:54:16
ÚJ
Rang: Játékos
IC üzenetek: 22
OOC üzenetek: 1
Játékstílus: Szelíd
IC üzenetek: 22
OOC üzenetek: 1
Játékstílus: Szelíd
//Mert a növényeknek is van lelkük//
*Gombák, akik beszélnek. Cai úgy érzi magát, mintha valami kábító hatású szert vett volna be. Ez néha megtörtént vele, mikor kísérletezett a növényekkel, de ilyen durva hatást még soha nem volt képes elérni. Ahogy a gomba hozzáér és megsimogatja növényeit, a hideg kezd el futkosni a hátán, de erőt vesz magán lehajol és lassan egy újjal hozzáér annak kalapjához. Az ujjai mintha finom selymet tapintanának, csakhogy olyan meleg, mint egy ember teste. Visszarántja ujját, majd nagyot nyel. ~Basszus, mit ettem?~ Ekkor tűnik fel neki, hogy beszélnek hozzá.*
-Ööö, hát izé, nem hiszem. Nem tudom, bár sokat foglalkozom növényekkel.-*Még mindig nem akar hinni a szemének. Főleg mikor a szőkére néz. Az furcsán ide-oda pillantgat rájuk és hát kitudja mi a franc között. Cai szeme egyre jobban kikerekednek miközben az idegen lényt nézi a tóban. Majd Jaz és Halax felé néz.*
-Na jó, ti is ettetek abból a szerből amiből én? Nem volt szép dolog titokban becsempészni a sörömbe.-*Fenyegeti meg ujjával Jazt. Ekkor újabb érintést érez. Letekint és a gomba megfogja a kezét, majd ráncigálni kezdi. ~ He, most növénnyé fog változtatni. Én nem akartam így meghalni egy barlangba zárva, növényként. ~ Kissé megnyugszik mikor meglátja, hogy fiát is úgy rángatja a csöppség, mint őt. Felhúzza őket valami lépcsőn, majd betérnek egy szobába. És lám ott az a bizonyos Úrnő. És valamit akar.*
-Most a pici szobrocskánkat akarja talán? Ha odaadjuk neki, lehet megöl minket mert már nincs is ránk szüksége.- *Töpreng kicsit hangosan. Kisétál a szobából és lenéz Thelára.*
-Csajszi, nehogy bemenj hozzá. Kitudja mivel fertőződött, hogy ilyen lett. Inkább gyere ide fel.-
*Gombák, akik beszélnek. Cai úgy érzi magát, mintha valami kábító hatású szert vett volna be. Ez néha megtörtént vele, mikor kísérletezett a növényekkel, de ilyen durva hatást még soha nem volt képes elérni. Ahogy a gomba hozzáér és megsimogatja növényeit, a hideg kezd el futkosni a hátán, de erőt vesz magán lehajol és lassan egy újjal hozzáér annak kalapjához. Az ujjai mintha finom selymet tapintanának, csakhogy olyan meleg, mint egy ember teste. Visszarántja ujját, majd nagyot nyel. ~Basszus, mit ettem?~ Ekkor tűnik fel neki, hogy beszélnek hozzá.*
-Ööö, hát izé, nem hiszem. Nem tudom, bár sokat foglalkozom növényekkel.-*Még mindig nem akar hinni a szemének. Főleg mikor a szőkére néz. Az furcsán ide-oda pillantgat rájuk és hát kitudja mi a franc között. Cai szeme egyre jobban kikerekednek miközben az idegen lényt nézi a tóban. Majd Jaz és Halax felé néz.*
-Na jó, ti is ettetek abból a szerből amiből én? Nem volt szép dolog titokban becsempészni a sörömbe.-*Fenyegeti meg ujjával Jazt. Ekkor újabb érintést érez. Letekint és a gomba megfogja a kezét, majd ráncigálni kezdi. ~ He, most növénnyé fog változtatni. Én nem akartam így meghalni egy barlangba zárva, növényként. ~ Kissé megnyugszik mikor meglátja, hogy fiát is úgy rángatja a csöppség, mint őt. Felhúzza őket valami lépcsőn, majd betérnek egy szobába. És lám ott az a bizonyos Úrnő. És valamit akar.*
-Most a pici szobrocskánkat akarja talán? Ha odaadjuk neki, lehet megöl minket mert már nincs is ránk szüksége.- *Töpreng kicsit hangosan. Kisétál a szobából és lenéz Thelára.*
-Csajszi, nehogy bemenj hozzá. Kitudja mivel fertőződött, hogy ilyen lett. Inkább gyere ide fel.-
1-20 , 21-40 , 41-60 , 61-80 , 81-100 , 101-120 , 121-140 , 141-160 , 161-180 , 181-200 , 201-220 , 221-240 , 241-260 , 261-280 , 281-300 , 301-320 , 321-340 , 341-360 , 361-380 , 381-400 , 401-420 , 421-440 , 441-460 , 461-480 , 481-500 , 501-520 , 521-540 , 541-560 , 561-580 , 581-600 , 601-620 , 621-640 , 641-660 , 661-680 , 681-700 , 701-720 , 721-740 , 741-760 , 761-780 , 781-800 , 801-820 , 821-840 , 841-860 , 861-880 , 881-900 , 901-920 , 921-940 , 941-960 , 961-980 , 965-984