// Ősök sírja - Brennus nyomdokaiba lépve //
- Hát, sokan kellettünk hozzá! De a mérgezett nyilak megtették a hatását! *mondja büszkén* Vagy egy tucatot belelőttünk, mire végre feladta. Amúgy nem egy észlény, eléggé ostoba szerencsétlen. Ezért is figyelmeztetem magukat, mert ha ez esetleg pusztítást végez, akkor nem akarunk a nyakunkba még embereket, hogy mi nem szóltunk... Úgyhogy de. Pár fős csapatoknak nem hiszem, hogy kellene amúgy sem. Talán törzseknek, esetleg a bányába, ahol jobban be tudják fogni.
*Osztja a tanácsokat, s közben elejt pár röpke kis információt, mint például azokat a bizonyos mérgezett nyilakat, amik hallhatóan nem halálosak, hanem lenyugtatják, vagy épp lebénítják az ellenfelet.*
- Fogalmazzunk úgy, hogy nem akart engedelmeskedni.
*Ezzel le is zárja a témát az öregről, erősen látszik, hogy róla nem akar tárgyalni. Vagy mert ennyire semmibe veszi a többi rabszolga mellett, vagy mert nyomós oka van arra, hogy elhallgasson információkat. Közben a lány, mikor Waldran rápillant, egy megszeppent mosolyt ereszt vissza rá, ám gyorsan le is varázsolja azt, látván a férfi érdektelen pillantását.*
- A fiút egy falu mellett találtuk, a lány meg amolyan kitörni akaró "kisnemes". Pont belebotlottunk, mikor el akart szökni otthonról. Ennyi igazából. Együtt lássuk csak... *végez egy kis fejszámolást* Ha a kettőt együtt viszik, akkor talán adhatunk egy kis kedvezményt, szóval úgy... Tízezer. Egy arannyal sem kevesebb.
*Hangja határozott, látszik rajta, hogy egyáltalán nem alkuképes, vagy ha alkudna is egyáltalán, akkor már csak azért is a másik fél rovására.
Ryrin eközben jobban felméri a terepet, s több megállapítást is tehet. A főnöknél bár nincs ott a kulcscsomó, s azt egyelőre nem is láthatja sehol a férfi, ám azt észreveheti, hogy a fa ketreceket egy erősebb harcos egy karddal könnyedén szét tudná kaszabolni. Viszont ezen felül természetesen zár is van rajtuk, ami kicsit nagyobb, így minden bizonnyal vaskosabb kulcsot kell keresniük majd, ha így döntenek. A "szemben az ellenséggel" taktika viszont nem tűnik túl biztosnak, hiszen pár tekintet most is rászegeződik, ám ezeket a fegyver megragadása is követi. Persze nem mozdulnak, csupán páran összesúgnak, mintegy jelezve, hogy nem annyira hülyék, hogy egy idegent csak úgy beengednek felügyelet nélkül. Így pedig ezek a tekintetek nem csak Ryrinre, de a többiekre is irányulnak...
A vezér nagyon el van foglalva azzal, hogy Waldrannal vitassák meg a dolgokat, így Gabrien ütése tökéletesre sikeredik, s a buzogány könnyedén hasítja ketté koponyáját, hogy a résen pár agycafat hulldogáljon kifelé. Erre persze a többiek is azonnal fegyvert rántanak: ki tőrt, ki kardot, ki szablyát. Az is feltűnhet nekik, hogy páran azonnal a terem bal oldali járatában eltűnnek... Gabrien pedig át is veszi hamarosan a vezető szerepet Waldrantól, ám nem tudni, hogy jól döntött-e a hirtelen támadással, hiszen bőven volt még információ, amit megtudhattak volna, hiszen arról a bizonyos energiafalról még szó sem volt, tehát arról sem, hogy pontosan merre lehet, vagy hogy éppen ez az öreg tényleg az alkimista. Ezen kívül egy valamit elfelejtett a férfi, már ha egyáltalán Brennus tájékoztatta őket arról a bizonyos "titkos fegyverről", ami őt magát is könnyedén legyőzte. Arról az óriás-ork-féle lényről, ami olyannyira erős, hogy még magát Brennust is egy ütéssel leterítette, s inkább lehetne nevezni szörnynek, mint sem más lénynek. Brennusnak azt mondta anno az öreg, hogy valami kísérlet eredménye lehet. Nos, ő amint látható, nincs itt a teremben... S talán ezt sem ártott volna kipuhatolózni valahogy, hogy egyáltalán itt van-e a barlangban valahol a többi társakkal, s ha igen, merre lehet... Ám erre már nincs lehetősége a társaságnak, hiszen Gabrien láttán mindenki fegyvert ragad, s az így nyolc főre csökkent társaság meg is indul. Ryrin és Gabrien könnyedén elfér egymás mellett, ám ha Waldran is akarna csatlakozni melléjük, akkor már igen csak szűkösen lennének. Az első pillanatokban még nem rontanak rájuk az elsők, hanem hátulról érkezik pár nyíl szerűség, amik bár egyelőre lepattannak a páncélokról, viszont észre lehet venni, hogy olyan pontokat céloztak meg, amit vagy nem fed páncél, vagy az illesztésnél be tud alá fúródni. Ahogy a nyilak abbamaradnak, az elsők rögtön megindulnak: az egyik karddal ront neki Ryrinnek, felülről vágva egyenesen a sisakja felé, a másik pedig Gabren felé szúr középen, nagyjából mellkas magasságában a szablyájával. Harath a hátsókat, akik dobálóztak, nem láthatja onnan, ahol áll jelenleg, ellenben a közelharcosokkal, akikre remekül ráláthat, ezért is történhet az, hogy az egyiket könnyedén találja fejbe. Ez persze a többinek is feltűnik, mire az egyik oldalra rohan, és egy fából készült, nagyobb céltábla szerűséget tart maga elé, ami mögé egy társa is bebújik, úgy indulnak meg rohanva Harath felé, miközben lábuk is alig látszik ki onnan. Harath nem igazán talál rejtekhelyet, hiszen a járatban nem tud sehova bebújni, csupán azon a hatvan méteres úton hátrálhat.
Waldran pedig hamarosan kapja a segítségkérő pillantásokat, s a fiú és a lány is szorosan a ketrec falához kúszik, annak reményében, hogy kiszabadítja őket a férfi. Az óriás már nehezebb eset, hiszen ő még mindig békésen szundikál. Az öreg egyelőre eléggé kába, nem is nagyon fogja fel, hogy mi történik körülötte.
Tehát... Kettő a két elől állót támadja, egy kiesett, kettő pedig Harath felé indul. Maradt három, akik vagy hátul, vagy valahol középen helyezkednek el.
Eközben odakint a kedélyek kicsit nyugodtabbak, s a a kutya is készségesen kapja fel a húst, amit egy harapásra be is fal, s egy enyhe farokcsóválást kap jutalomként Moranshe. Ám még ekkor sem áll odébb, csupán akkor bólint egyet szokatlan módon, mikor a hölgyemény közli vele, hogy menni akar. Mintha csak megértette volna, úgy vonul be a barlangba, pontosan követve a szagokat. Elég gyorsan megy, így a hölgynek még futnia is kell, hogy utol érje, így pedig hamarabb rá is lelhet a társaira. Az első elágazásnál jobbra, majd a következőnél középen... Ennek a járatnak az elején már hallhatja a dulakodás hangjait, ami egyértelműn utal arra, hogy harcba keveredtek a társai, s ha közelebb lép, még Harathot is megpillanthatja, ha amaz nem hatolt beljebb. Az eb viszont megtorpan, s csak fülel... Mintha csak várna valami jelzést... A hölgyemény pedig eldöntheti, hogy segít társainak, avagy biztos távolságban szobrozik még az ebbel, aki még mindig nem akar mozdulni.*