Arthenior - Kovácsműhely
Karaktered neve: --- Rangod: Nem bejelentkezett felhasználó Pénzed: --- arany
Varázsitalaid: Neked nincsenek varázsitalaid!
Herbária: Neked nincsenek varázsnövényeid!
Varázsitalaid: Neked nincsenek varázsitalaid!
Herbária: Neked nincsenek varázsnövényeid!
Üdvözlünk!
Ez itt a www.Lanawin.hu weboldal játéktere. Egy fórumos szerepjáték. Te nem vagy bejelentkezett állapotban, ezért nincs jogod ténykedni a fórumon. Csak olvasni tudod a hozzászólásokat, semmi mást. Ha szeretnéd kipróbálni milyen is a fórum valójában, átélni izgalmas kalandokat, varázslatokat tanulni, bájitalokat vásárolni, egyedi karaktert létrehozni, felszereléseket kovácsoltatni, vagy küldetéseket végrehajtani, akkor regisztrálj bátran, ne habozz. Miután regisztráltál, és beléptél minden funkciót elérhetsz. Lehetőséged lesz részt venni a mesékben, vagy csak spontán játszani a megalkotott, mesés világban. Felkutathatod a város rejtélyeit, és részese lehet egy olyan fórumos szerepjátéknak, ahol a játékosok kényelme, és a játék élvezete a legfontosabb.
Vissza a főoldalra!
<< Előző oldal - Mostani oldal: 77 (1521. - 1540. üzenet) - Első olvasatlan beíráshoz >>Oldal váltása: - Következő oldal >>
1540. hozzászólás ezen a helyszínen: Kovácsműhely
Üzenet elküldve: 2018-08-26 18:01:45
Üzenet elküldve: 2018-08-26 18:01:45
ÚJ
Rang: Játékos
IC üzenetek: 28
OOC üzenetek: 2
Játékstílus: Megfontolt
IC üzenetek: 28
OOC üzenetek: 2
Játékstílus: Megfontolt
* Némán töpreng magában. *
~ Vajon, tényleg célba talált? Benozar nagybátyám mesélt a három kard legendájáról, de inkább mesének tűnt, mint valóságnak. És most, mintha valósággá válna... ~
* Gondolatait a kovács zavarja meg, aki egy hosszúkás csomagot helyez a pultra. Elkezdi szertartásosan kicsomagolni a tárgyat a bíborlila bársonyból, amíg napvilágra nem került egy gyönyörűen megmunkált rapier. Rámutat a fegyverre és fegyelmezett hangon megszólal. *
- Erre gondolt, uram?
* Rácsodálkozik a tiszteletet parancsoló kardra. *
- Megfoghatom?
- Természetesen.
* Felemeli rapiert, méregeti, nézegeti, végül a markolatra csúsztatja a kezét. Hátralép, tiszteleg a karddal, és belekezd egy, az Odhol kardművész által tanított koreográfiába. Miután a befejezi, tiszteleg újra, és meghajlással köszöni meg a kovács elismerő fejbólintását.*
- Remekbe szabott kard, gyors, hajlékony, súlytalan kígyó. Becsúszik minden páncéllemez alá. Ez a különlegesen kiképzett háromszögletű csúcs a legtöbb láncing szemeit szétpattintja, mielőtt behatol. Ám, bármennyire mestermű ez a darab, mégsem a Három Kardok egyike.
- Pedig az ősi recept szerint készült * veszi át a szót a kovács * - csak mithril helyett ezüstöt használtunk. Több mint egy évig készítettük, kalapáltuk a hét rétegű fémet megboldogult édesapámmal. Ez valóban fegyver.
- Minden elismerésem. Meg sem kérdezem az árát, nem az én bugyellárisomnak való. * Neveti el magát, miközben visszahelyezi a bársonyra a rapiert. * - Azonban szükségem lenne egy díszes tőrre, persze az igényeimnek megfelelőre.
* A tőr kívánalmaiba és árába gyorsan megalkudnak, kifizeti az előleget, elbúcsúznak. Mielőtt kilép az ajtón, még egyszer visszasandít csillogó szemekkel a míves kardra. *
A hozzászólást Mátrix (Adminisztrátor) módosította, ekkor: 2018.08.27 18:28:12, a következő indokkal:
Múlt idő jelenre javítása.
~ Vajon, tényleg célba talált? Benozar nagybátyám mesélt a három kard legendájáról, de inkább mesének tűnt, mint valóságnak. És most, mintha valósággá válna... ~
* Gondolatait a kovács zavarja meg, aki egy hosszúkás csomagot helyez a pultra. Elkezdi szertartásosan kicsomagolni a tárgyat a bíborlila bársonyból, amíg napvilágra nem került egy gyönyörűen megmunkált rapier. Rámutat a fegyverre és fegyelmezett hangon megszólal. *
- Erre gondolt, uram?
* Rácsodálkozik a tiszteletet parancsoló kardra. *
- Megfoghatom?
- Természetesen.
* Felemeli rapiert, méregeti, nézegeti, végül a markolatra csúsztatja a kezét. Hátralép, tiszteleg a karddal, és belekezd egy, az Odhol kardművész által tanított koreográfiába. Miután a befejezi, tiszteleg újra, és meghajlással köszöni meg a kovács elismerő fejbólintását.*
- Remekbe szabott kard, gyors, hajlékony, súlytalan kígyó. Becsúszik minden páncéllemez alá. Ez a különlegesen kiképzett háromszögletű csúcs a legtöbb láncing szemeit szétpattintja, mielőtt behatol. Ám, bármennyire mestermű ez a darab, mégsem a Három Kardok egyike.
- Pedig az ősi recept szerint készült * veszi át a szót a kovács * - csak mithril helyett ezüstöt használtunk. Több mint egy évig készítettük, kalapáltuk a hét rétegű fémet megboldogult édesapámmal. Ez valóban fegyver.
- Minden elismerésem. Meg sem kérdezem az árát, nem az én bugyellárisomnak való. * Neveti el magát, miközben visszahelyezi a bársonyra a rapiert. * - Azonban szükségem lenne egy díszes tőrre, persze az igényeimnek megfelelőre.
* A tőr kívánalmaiba és árába gyorsan megalkudnak, kifizeti az előleget, elbúcsúznak. Mielőtt kilép az ajtón, még egyszer visszasandít csillogó szemekkel a míves kardra. *
A hozzászólást Mátrix (Adminisztrátor) módosította, ekkor: 2018.08.27 18:28:12, a következő indokkal:
Múlt idő jelenre javítása.
1539. hozzászólás ezen a helyszínen: Kovácsműhely
Üzenet elküldve: 2018-08-22 22:56:38
Üzenet elküldve: 2018-08-22 22:56:38
ÚJ
Rang: Játékos
IC üzenetek: 28
OOC üzenetek: 2
Játékstílus: Megfontolt
IC üzenetek: 28
OOC üzenetek: 2
Játékstílus: Megfontolt
* Hirtelen sarkon fordul és védekezőn maga elé rántja a kardot. De a vele szemben álló fiatalember nyitott tenyerét felemelve mutatja, hogy nincs mitől félnie, nem akar ártani neki. Leengedi a kardot, és kérdőn tekint rá. *
- Semmi gond, nem akartam megijeszteni, csak szerettem volna hallani az értékítéletét. És tudja mit? Igaza is van.
* Az ifjú kovács körbemutat. *
- Az itt látható darabok valóban nem a legjobbak, mindegyiknek van egy kis hibája, de mutatósak.
* Gunyorosan hozzáteszi. *
- A legtöbb vevőnk megcsodálja őket.
~ Egészen szimpatikus a fickó ~
- Én is elnézést kell, hogy kérjek. Nem akartam udvariatlan lenni, de mivel senki nem volt itt, gondoltam, körülnézek kicsit.
- Én sem akarok udvariatlan lenni, de szerintem itt zárjuk is le a dolgot. Térjünk a tárgyra, rengeteg megrendelésem van.
- Természetesen, nem is húzom az idejét. Szeretnék egy könnyebb szúrófegyvert készíttetni.
- Mire gondol uram? Tőrkard? Tőr? Más, kisebb gyilok?
* Elmosolyodik, úgy válaszol. *
- Most éppen egy lihanechi rapierre gondolok...
- A Kaszás Halálhozójából csak három készült el, mióta világ a világ. Nincs ára, nincs értéke. Nem lehet megvenni, csak kiérdemelni.
* Mondja a kovács kemény hangon, az ő válasza is kemény. *
- Ám csak egynek a tulajdonosát ismerjük, Drizzt Do'Urden admirálist, a kalózvadászt. És persze azt is TUDJUK, hogy egy másik példányt egy kovácsműhelyben rejtegetnek, ugye?
* Egy pillanatig farkasszemet néznek egymással, majd a kovács sarkonfordul és eltűnik az egyik ajtón keresztül. *
~ Lehet, hogy célba találtam? ~
- Semmi gond, nem akartam megijeszteni, csak szerettem volna hallani az értékítéletét. És tudja mit? Igaza is van.
* Az ifjú kovács körbemutat. *
- Az itt látható darabok valóban nem a legjobbak, mindegyiknek van egy kis hibája, de mutatósak.
* Gunyorosan hozzáteszi. *
- A legtöbb vevőnk megcsodálja őket.
~ Egészen szimpatikus a fickó ~
- Én is elnézést kell, hogy kérjek. Nem akartam udvariatlan lenni, de mivel senki nem volt itt, gondoltam, körülnézek kicsit.
- Én sem akarok udvariatlan lenni, de szerintem itt zárjuk is le a dolgot. Térjünk a tárgyra, rengeteg megrendelésem van.
- Természetesen, nem is húzom az idejét. Szeretnék egy könnyebb szúrófegyvert készíttetni.
- Mire gondol uram? Tőrkard? Tőr? Más, kisebb gyilok?
* Elmosolyodik, úgy válaszol. *
- Most éppen egy lihanechi rapierre gondolok...
- A Kaszás Halálhozójából csak három készült el, mióta világ a világ. Nincs ára, nincs értéke. Nem lehet megvenni, csak kiérdemelni.
* Mondja a kovács kemény hangon, az ő válasza is kemény. *
- Ám csak egynek a tulajdonosát ismerjük, Drizzt Do'Urden admirálist, a kalózvadászt. És persze azt is TUDJUK, hogy egy másik példányt egy kovácsműhelyben rejtegetnek, ugye?
* Egy pillanatig farkasszemet néznek egymással, majd a kovács sarkonfordul és eltűnik az egyik ajtón keresztül. *
~ Lehet, hogy célba találtam? ~
1538. hozzászólás ezen a helyszínen: Kovácsműhely
Üzenet elküldve: 2018-08-21 22:42:35
Üzenet elküldve: 2018-08-21 22:42:35
ÚJ
Rang: Játékos
IC üzenetek: 28
OOC üzenetek: 2
Játékstílus: Megfontolt
IC üzenetek: 28
OOC üzenetek: 2
Játékstílus: Megfontolt
* Belép az egyszerű ajtón keresztül és egy viszonylag nagyobb teremben találja magát. Bár a két nagyobbacska ablakon fény szűrődik be, a kinti verőfényes napsütés miatt pár másodpercig vaksin keres valakit, aki felvilágosítaná. De a teremben nem tartózkodik senki, meglepően üres a szoba, se kovács, sem vevő, ezért körbenéz. A falon a legkülönbözőbb fegyverek, vértek és pajzsok vannak. Kíváncsisága legyőzi az óvatosságát. Odalép egy ezüstösen csillogó, fényes felületű, igényesen megmunkált vérthez. *
~ Csak nem a híres mithrilből készített páncél? ~
* Csodálkozik rá, aztán jobban megvizsgálja... és csalódottan legyint. *
- Hamisítvány!
* Megnéz egy díszes másfélkezes kardot. Leveszi a falról. Nézegeti jobbról, balról, méregeti a súlyát, súlypontját. *
- Szép darab, de ez csak egy játékszer, súlytalan kaszabfegyver...
* Mormogja, majd érzi, hogy valaki áll a háta mögött. *
A hozzászólás írója (Razamanaz El Hakim) módosította ezt a hozzászólást, ekkor: 2018.08.21 22:57:44
~ Csak nem a híres mithrilből készített páncél? ~
* Csodálkozik rá, aztán jobban megvizsgálja... és csalódottan legyint. *
- Hamisítvány!
* Megnéz egy díszes másfélkezes kardot. Leveszi a falról. Nézegeti jobbról, balról, méregeti a súlyát, súlypontját. *
- Szép darab, de ez csak egy játékszer, súlytalan kaszabfegyver...
* Mormogja, majd érzi, hogy valaki áll a háta mögött. *
A hozzászólás írója (Razamanaz El Hakim) módosította ezt a hozzászólást, ekkor: 2018.08.21 22:57:44
1537. hozzászólás ezen a helyszínen: Kovácsműhely
Üzenet elküldve: 2018-08-07 12:48:22
Üzenet elküldve: 2018-08-07 12:48:22
ÚJ
Rang: Játékos
IC üzenetek: 195
OOC üzenetek: 0
Játékstílus: Megfontolt
IC üzenetek: 195
OOC üzenetek: 0
Játékstílus: Megfontolt
//Második szál//
//Pashthra//
* Nem Aezmorin lenne, ha nem akarná komolyan venni az ifjú szavait és csak akkor esik le neki, hogy Kámpicsori valójában nem egy létező személy, amikor Pashthra nevetésbe kezd. Kár, pedig egy rettegett hadúr, még ha tündér is, színesíthette volna a vidék történetét. Ha netán gnómgyilkoló hírében állna, az még kapósabbá tenné a leírásait, de sajnos a srác csak tréfálkozik vele. *
- Áh, remek, akkor arra biztos nem megyek - * vigyorodik saját maga is el, de nem kezdi utánozni a hahotázásban az embert. Amúgy is hamarosan sor kerül az összeg említésére és a gnóm érdeklődve figyeli az ifjút, hogy mi a véleménye. *
- Igen, tényleg nem vészes ár - * bólint az elhangzottakra. * - Köszönöm a jó tanácsokat - * mondja halkabban a szokásos beszédnél, aztán elfordulva Pashthratól az eladóhoz indul, hogy az ifjú tanácsait követve méretet kérjen a fejéről.
A procedúra nem túl hosszú, de annál unalmasabb és húsz arany felárral jár, de Aezmorin bele megy, elvégre a sisak az ifjú szerint jutányos ár, így nem gond, ha kicsit drágább lesz. Még így sem éri el száz aranyat, ami Aezmorin kedvére való. Az eladó biztosítja, hogy egy haton belül kész lesz, de lehet, hogy hamarabb, így nyugodtan nézzen be, amikor erre jár. Már persze, ha a lázadás nem söpri el az egész kovácsműhelyt inasostul meg mesterestül.
Amint végzett a fejméretezéssel Pashtrhához lépked és kezét nyújtja neki. *
- Köszönet a segítségért, remélem ha a vashegyre vezet utam még összefutunk, de most ideje indulnom - * Gré már bizonyára várhatja, hogy merre van, és nem szeretné a szörnyvadász idejét nagyon húzni. Egy kicsit talán, de túlságosan sokat semmiképp, mert amilyen a végén rádob az összegre még vagy százötven aranyat. * - Sok szerencsét a legjobb harcossá válásban, bízom benne, hogy tetteidről is írhatok majd a könyvembe, már persze, ha lesz valami gnómos kapcsolat - * ezt félig mosolyogva mondja, elvégre azt ír bele a naplójába, amit szeretne és ha Pashthra az évek során esetleg hatalmas harcossá fejlődik, akkor nyugodt szívvel tehet róla említést. * - Jó utat és egészséget, neked és a lovadnak is - * int még egyet, aztán, ha az ifjú nem tartja valamivel még ott, akkor kifordul a kovácsműhely ajtaján, és a fogadó felé veszi az irányt. *
//Pashthra//
* Nem Aezmorin lenne, ha nem akarná komolyan venni az ifjú szavait és csak akkor esik le neki, hogy Kámpicsori valójában nem egy létező személy, amikor Pashthra nevetésbe kezd. Kár, pedig egy rettegett hadúr, még ha tündér is, színesíthette volna a vidék történetét. Ha netán gnómgyilkoló hírében állna, az még kapósabbá tenné a leírásait, de sajnos a srác csak tréfálkozik vele. *
- Áh, remek, akkor arra biztos nem megyek - * vigyorodik saját maga is el, de nem kezdi utánozni a hahotázásban az embert. Amúgy is hamarosan sor kerül az összeg említésére és a gnóm érdeklődve figyeli az ifjút, hogy mi a véleménye. *
- Igen, tényleg nem vészes ár - * bólint az elhangzottakra. * - Köszönöm a jó tanácsokat - * mondja halkabban a szokásos beszédnél, aztán elfordulva Pashthratól az eladóhoz indul, hogy az ifjú tanácsait követve méretet kérjen a fejéről.
A procedúra nem túl hosszú, de annál unalmasabb és húsz arany felárral jár, de Aezmorin bele megy, elvégre a sisak az ifjú szerint jutányos ár, így nem gond, ha kicsit drágább lesz. Még így sem éri el száz aranyat, ami Aezmorin kedvére való. Az eladó biztosítja, hogy egy haton belül kész lesz, de lehet, hogy hamarabb, így nyugodtan nézzen be, amikor erre jár. Már persze, ha a lázadás nem söpri el az egész kovácsműhelyt inasostul meg mesterestül.
Amint végzett a fejméretezéssel Pashtrhához lépked és kezét nyújtja neki. *
- Köszönet a segítségért, remélem ha a vashegyre vezet utam még összefutunk, de most ideje indulnom - * Gré már bizonyára várhatja, hogy merre van, és nem szeretné a szörnyvadász idejét nagyon húzni. Egy kicsit talán, de túlságosan sokat semmiképp, mert amilyen a végén rádob az összegre még vagy százötven aranyat. * - Sok szerencsét a legjobb harcossá válásban, bízom benne, hogy tetteidről is írhatok majd a könyvembe, már persze, ha lesz valami gnómos kapcsolat - * ezt félig mosolyogva mondja, elvégre azt ír bele a naplójába, amit szeretne és ha Pashthra az évek során esetleg hatalmas harcossá fejlődik, akkor nyugodt szívvel tehet róla említést. * - Jó utat és egészséget, neked és a lovadnak is - * int még egyet, aztán, ha az ifjú nem tartja valamivel még ott, akkor kifordul a kovácsműhely ajtaján, és a fogadó felé veszi az irányt. *
1536. hozzászólás ezen a helyszínen: Kovácsműhely
Üzenet elküldve: 2018-08-06 20:03:54
Üzenet elküldve: 2018-08-06 20:03:54
ÚJ
![>Árnytörő Xotara [halott] avatarja! Úgy tűnik a kép nem megjeleníthető.](http://www.lanawin.hu/forum_ic/avatarkepek/11394_1547776595_sotetelf_no.jpg)
Rang: Törölt felhasználó
IC üzenetek: 313
OOC üzenetek: 13
Játékstílus: Vakmerő
IC üzenetek: 313
OOC üzenetek: 13
Játékstílus: Vakmerő
//Tűzbe veszett és füstbe ment//
*Xot idegesítő csengőnyomogatására, lassan, komótosan a pulthoz sétál egy fekete hajú, vállas legény. A szép szál legény cserzett bőrkötényt visel, ami a munkától és az idő vasfogától kopottas. Szakáll és bajusz kezdemény pelyhedzik az arcán, olyan kifejezetten a lakli kamaszokra jellemző. A vállas legény először nem szól semmit, szemöldökeit összevonva elteszi a pultcsengőt, aztán egy pillantással végigméri a sötételf lányt.*
- 'Napot! Mit akar?
*Xotara felegyenesedik a pulton való könyöklésből.*
~ Néde már… hát ez a srác kicsoda? ~
- Üdv! Bocsi, én a Kovácsmesterrel beszélnék.
*A fiú kihúzva magát, fél kézzel a pultra támaszkodik.*
- Vele beszél.
*Xot szemöldökeit felvonva, egy kicsit hitetlenkedve néz a kovács fiúra.*
- Jaj, ne szórakozz már! Az apáddal van beszédem. Megtennéd, hogy szólsz neki? Itt várok.
*A mélységi lány ellép a pulttól, és a falon lévő fegyvereket kezdi mustrálgatni. Tekintete megakad egy ismerős névvel ellátott fegyveren. A kardlapján, a vércsatorna és a keresztvas között, cikornyás felirattal díszeleg: Pirtianesi mesterkard. Xotara leemeli a falról a különleges pallost, és nyolcasokat leírva forgatni kezdi. Finoman szólva se egy kardforgató alkat. Mozdulatai mutatnak némi jártasságot, de elnagyoltak és suták, ezzel Xotara is tisztában van, hiszen a legtöbb szidalmat és becsmérlést, erre a harci stílusra kapta az apjától.*
- Atyám nem tud már a rendelkezésére állni…
*A fiú hirtelen elhallgat, majd folytatva, hangja egy pillanatra elcsuklik.*
- Jó atyám…
*Amit, egy átlátszó köhögéssel próbál sután leplezni.*
- Khm… pár napja betegágynak esett és tegnap este kilehelte a lelkét.
*Xotara kardforgató mozdulata félbeszakad, a penge rezzenve áll meg a levegőben.*
- Mi?
~ Oh, bakker! Pff! A lila elefánt, már megint jól beletenyerelt a tutiba. Haláli, hogy milyen fergeteges érzékem van ehhez. Én meg, az előbb elszalajtottam a halott faterjáért. Bravo! ~
*Xotara leengedve a kardot a kovács fiú felé fordul.*
~ Bezzeg én, hogy örülnék, ha megtudnám, hogy a faterom megdöglött. Jaj, izé… mondanom kéne valamit, de a 'részvétem' szótól a falra mászom. ~
- Öhm… bocs… sajnálom.
~ Hát, kislány, akkor ennyit a kovácsmesterség kitanulásáról. Lőttek neki. Banyek, most akkor mit csináljak? Azért nem fogok a kardomba dőlni, de valami meló csak kéne. ~
*A sötételf lány visszatéve a falra a mester pallost, így szól a kovács fiához: *
- Van neked most elég gondod.
~ Nem hogy még engem tanítson, ha egyáltalán tanítana. Hát, azért mégis csak egy taknyos. ~
- Amiért jöttem, már nem fontos. Viszlát és kitartás!
*Xot, azzal elhagyja a Kovácsműhelyet és a Piactérre lép, de hogy onnan hova viszi az útja még maga sem tudja.*
*Xot idegesítő csengőnyomogatására, lassan, komótosan a pulthoz sétál egy fekete hajú, vállas legény. A szép szál legény cserzett bőrkötényt visel, ami a munkától és az idő vasfogától kopottas. Szakáll és bajusz kezdemény pelyhedzik az arcán, olyan kifejezetten a lakli kamaszokra jellemző. A vállas legény először nem szól semmit, szemöldökeit összevonva elteszi a pultcsengőt, aztán egy pillantással végigméri a sötételf lányt.*
- 'Napot! Mit akar?
*Xotara felegyenesedik a pulton való könyöklésből.*
~ Néde már… hát ez a srác kicsoda? ~
- Üdv! Bocsi, én a Kovácsmesterrel beszélnék.
*A fiú kihúzva magát, fél kézzel a pultra támaszkodik.*
- Vele beszél.
*Xot szemöldökeit felvonva, egy kicsit hitetlenkedve néz a kovács fiúra.*
- Jaj, ne szórakozz már! Az apáddal van beszédem. Megtennéd, hogy szólsz neki? Itt várok.
*A mélységi lány ellép a pulttól, és a falon lévő fegyvereket kezdi mustrálgatni. Tekintete megakad egy ismerős névvel ellátott fegyveren. A kardlapján, a vércsatorna és a keresztvas között, cikornyás felirattal díszeleg: Pirtianesi mesterkard. Xotara leemeli a falról a különleges pallost, és nyolcasokat leírva forgatni kezdi. Finoman szólva se egy kardforgató alkat. Mozdulatai mutatnak némi jártasságot, de elnagyoltak és suták, ezzel Xotara is tisztában van, hiszen a legtöbb szidalmat és becsmérlést, erre a harci stílusra kapta az apjától.*
- Atyám nem tud már a rendelkezésére állni…
*A fiú hirtelen elhallgat, majd folytatva, hangja egy pillanatra elcsuklik.*
- Jó atyám…
*Amit, egy átlátszó köhögéssel próbál sután leplezni.*
- Khm… pár napja betegágynak esett és tegnap este kilehelte a lelkét.
*Xotara kardforgató mozdulata félbeszakad, a penge rezzenve áll meg a levegőben.*
- Mi?
~ Oh, bakker! Pff! A lila elefánt, már megint jól beletenyerelt a tutiba. Haláli, hogy milyen fergeteges érzékem van ehhez. Én meg, az előbb elszalajtottam a halott faterjáért. Bravo! ~
*Xotara leengedve a kardot a kovács fiú felé fordul.*
~ Bezzeg én, hogy örülnék, ha megtudnám, hogy a faterom megdöglött. Jaj, izé… mondanom kéne valamit, de a 'részvétem' szótól a falra mászom. ~
- Öhm… bocs… sajnálom.
~ Hát, kislány, akkor ennyit a kovácsmesterség kitanulásáról. Lőttek neki. Banyek, most akkor mit csináljak? Azért nem fogok a kardomba dőlni, de valami meló csak kéne. ~
*A sötételf lány visszatéve a falra a mester pallost, így szól a kovács fiához: *
- Van neked most elég gondod.
~ Nem hogy még engem tanítson, ha egyáltalán tanítana. Hát, azért mégis csak egy taknyos. ~
- Amiért jöttem, már nem fontos. Viszlát és kitartás!
*Xot, azzal elhagyja a Kovácsműhelyet és a Piactérre lép, de hogy onnan hova viszi az útja még maga sem tudja.*
1535. hozzászólás ezen a helyszínen: Kovácsműhely
Üzenet elküldve: 2018-08-04 18:23:10
Üzenet elküldve: 2018-08-04 18:23:10
ÚJ
Rang: Tapasztalt játékos
IC üzenetek: 409
OOC üzenetek: 84
Játékstílus: Vakmerő
IC üzenetek: 409
OOC üzenetek: 84
Játékstílus: Vakmerő
//Második szál//
//Aezmorin//
- Arra a rettegett tündér, Kámpicsori az úr, vele nem érdemes bajuszt akasztani. Amúgy is, se neked, se neki nincsen. * Nevet fel saját kreatív kis tréfáján, ha eddig nem volt egyértelmű, hogy viccel, akkor ez után mindenképpen az kell, hogy legyen.
Úgy tűnik, hogy a gnóm megértette amit Pash mondott, és nem is vár tőle sokat, úgyhogy neki állnak az üzletelésnek. A fiú szemöldöke kissé felszalad, ahogy az árat hallja, és gyorsan gondolkodik egy sort, aztán magához inti a gnómot. *
- 50 arany igen jutányos árnak tűnik, valószínűleg a zavargások tolhatták lejjebb az árat. Viszont nem láttam még kereskedőt, aki első szóra végső árat mondana. Szerintem lejjebb tudod verni, ha szeretnéd, de ha nem engedi, akkor se szörnyű egy összeg. A helyedben inkább arra törekednék, hogy vegyenek rólad méretet, ha már úgyis előrendeled, és az alapján a fejformádhoz igazítsák. Drágább szokott lenni az ilyen, mert előre készítik, és ami nagyjából illeszkedik azt megveszik, de most lehetőséged van kicsit finomítani rajta. Egy kényelmes sisak jobb, mint egy kényelmes csizma. * Igyekszik halkan beszélni, hogy csak partnere hallja amit mond, még derékból fordul is kicsit, hogy nagyjából háttal álljon az eladónak, ezzel is nehezítve annak dolgát, ha hallgatózni kívánna. Pash tényleg úgy gondolja, hogy ez az ár jutányos, hiszen hiába kevés a vas, a bőrt is meg kell munkálni, a vasat is, és a kettőt egymásra illeszteni úgy, hogy tartós maradjon. A fiatal harcos inkább számított 60, 70 aranyas árra, főleg ha nem nagyon tartanak, és akár új tervezetet is kell hozzá készíteniük. *
//Aezmorin//
- Arra a rettegett tündér, Kámpicsori az úr, vele nem érdemes bajuszt akasztani. Amúgy is, se neked, se neki nincsen. * Nevet fel saját kreatív kis tréfáján, ha eddig nem volt egyértelmű, hogy viccel, akkor ez után mindenképpen az kell, hogy legyen.
Úgy tűnik, hogy a gnóm megértette amit Pash mondott, és nem is vár tőle sokat, úgyhogy neki állnak az üzletelésnek. A fiú szemöldöke kissé felszalad, ahogy az árat hallja, és gyorsan gondolkodik egy sort, aztán magához inti a gnómot. *
- 50 arany igen jutányos árnak tűnik, valószínűleg a zavargások tolhatták lejjebb az árat. Viszont nem láttam még kereskedőt, aki első szóra végső árat mondana. Szerintem lejjebb tudod verni, ha szeretnéd, de ha nem engedi, akkor se szörnyű egy összeg. A helyedben inkább arra törekednék, hogy vegyenek rólad méretet, ha már úgyis előrendeled, és az alapján a fejformádhoz igazítsák. Drágább szokott lenni az ilyen, mert előre készítik, és ami nagyjából illeszkedik azt megveszik, de most lehetőséged van kicsit finomítani rajta. Egy kényelmes sisak jobb, mint egy kényelmes csizma. * Igyekszik halkan beszélni, hogy csak partnere hallja amit mond, még derékból fordul is kicsit, hogy nagyjából háttal álljon az eladónak, ezzel is nehezítve annak dolgát, ha hallgatózni kívánna. Pash tényleg úgy gondolja, hogy ez az ár jutányos, hiszen hiába kevés a vas, a bőrt is meg kell munkálni, a vasat is, és a kettőt egymásra illeszteni úgy, hogy tartós maradjon. A fiatal harcos inkább számított 60, 70 aranyas árra, főleg ha nem nagyon tartanak, és akár új tervezetet is kell hozzá készíteniük. *
1534. hozzászólás ezen a helyszínen: Kovácsműhely
Üzenet elküldve: 2018-07-30 21:42:20
Üzenet elküldve: 2018-07-30 21:42:20
ÚJ
Rang: Játékos
IC üzenetek: 195
OOC üzenetek: 0
Játékstílus: Megfontolt
IC üzenetek: 195
OOC üzenetek: 0
Játékstílus: Megfontolt
//Második szál//
//Pashthra//
* Aezmorin feltekint és egy pillanatra be is ugrik neki a rettegett gnóm, aki annyira rémisztő, hogy mindenki halálra röhögi magát, amint meglátja és mivel azzal vannak elfoglalva, hogy ne csináljanak maguk alá így könnyedén kifoszthatná őket. Jó terv, határozottan, bár akad némi probléma a kivitelezésben. *
- Na és északra, meg nyugatra? - * kérdi fancsali képpel, eléggé szarkasztikus stílusban, persze a mosoly azért ott bujkál a szája sarkában.
A gnóm figyelmesen hallgatja Pashthrát, majd bólint egyet, hogy tudomásul veszi az ifjú álláspontját, viszont, arra bőven elég lesz, hogy túlságosan ne verjék át. Az eladó közben mintha magában számolgatna, majd végül némi hümmögés közepette kiböki a sisak árát. *
- Ötven arany, és elő köll rendelni, ahogy az uraság említette. Pont kifogytunk belőle - * hogy utóbbi állítás igaz-e vagy sem, azt Aezmorin nem tudja, de nem is igazán érdekli, viszont az ár kérdése annál inkább, így kósza pillantást vet az ifjúra, hogy vajon mit szól az ötven aranyhoz. Aezmorinnak természetesen megtenné, elvégre a harci felszerelések árában nem jártas, és simán kifizetné az árát, de ha át akarják kissé ejteni, azt azért nem akarná, mert a végén még elterjed a járatlan gnóm pletykája aztán mindenhol át akarnák verni. Ilyesfajta hírnévre pedig egyáltalán nem fáj a foga.
Ha véletlen nem kapna kérdő pillantása eredményeként segítséget az ifjonctól, akkor verbálisan is érdeklődik. *
- Szerinted? Jó ár érte? - * az eladónak természetesen nem válaszol, egy kissé ignorálja, amíg megkapja a választ az ár kérdésben. *
//Pashthra//
* Aezmorin feltekint és egy pillanatra be is ugrik neki a rettegett gnóm, aki annyira rémisztő, hogy mindenki halálra röhögi magát, amint meglátja és mivel azzal vannak elfoglalva, hogy ne csináljanak maguk alá így könnyedén kifoszthatná őket. Jó terv, határozottan, bár akad némi probléma a kivitelezésben. *
- Na és északra, meg nyugatra? - * kérdi fancsali képpel, eléggé szarkasztikus stílusban, persze a mosoly azért ott bujkál a szája sarkában.
A gnóm figyelmesen hallgatja Pashthrát, majd bólint egyet, hogy tudomásul veszi az ifjú álláspontját, viszont, arra bőven elég lesz, hogy túlságosan ne verjék át. Az eladó közben mintha magában számolgatna, majd végül némi hümmögés közepette kiböki a sisak árát. *
- Ötven arany, és elő köll rendelni, ahogy az uraság említette. Pont kifogytunk belőle - * hogy utóbbi állítás igaz-e vagy sem, azt Aezmorin nem tudja, de nem is igazán érdekli, viszont az ár kérdése annál inkább, így kósza pillantást vet az ifjúra, hogy vajon mit szól az ötven aranyhoz. Aezmorinnak természetesen megtenné, elvégre a harci felszerelések árában nem jártas, és simán kifizetné az árát, de ha át akarják kissé ejteni, azt azért nem akarná, mert a végén még elterjed a járatlan gnóm pletykája aztán mindenhol át akarnák verni. Ilyesfajta hírnévre pedig egyáltalán nem fáj a foga.
Ha véletlen nem kapna kérdő pillantása eredményeként segítséget az ifjonctól, akkor verbálisan is érdeklődik. *
- Szerinted? Jó ár érte? - * az eladónak természetesen nem válaszol, egy kissé ignorálja, amíg megkapja a választ az ár kérdésben. *
1533. hozzászólás ezen a helyszínen: Kovácsműhely
Üzenet elküldve: 2018-07-29 21:58:56
Üzenet elküldve: 2018-07-29 21:58:56
ÚJ
Rang: Tapasztalt játékos
IC üzenetek: 409
OOC üzenetek: 84
Játékstílus: Vakmerő
IC üzenetek: 409
OOC üzenetek: 84
Játékstílus: Vakmerő
//Második szál//
//Aezmorin//
*A sisak válogatás után elég jó kedvű ahhoz, hogy még egy vicces is megengedjen magának, bár ez inkább annak köszönhető, hogy nem magának keres valamit. A végignézett kínálat elég szerény, és nem is tűnik túl jónak, ezért is nézegetett nevetségesnél nevetségesebb darabokat. Hiába, a gnóm sisak kicsi, és ezért valószínűleg olcsó is, most pedig, ha tényleg igaz amit a férfi korábban említett, hogy zűrös az élet, akkor könnyen lehet, hogy már megszabadultak a kelendő, és jó minőségű daraboktól. *
- Ugyan, szerintem keríthetünk hozzá illő maskarát is. Te lehetnél az utak réme, a Sakálfejes Bandita! Rettegné a neved a folyótól délre, és keletre mindenki. *Persze utóbbi csak egy jól hangzó kifejezés, azt se tudja, hogy merre vannak itt a folyók, azt pedig főleg nem, hogy mik vannak délre és keletre. Amikor a gnóm közelebb lép, akkor elgondolkodik, de csak egy pillanatra, mielőtt válaszolna. *
- A helyi árakat nem, és érzékem sincs sok a dologhoz, az is meglepett, hogy az előbb sikerült egy kedvező árat kialkudnom. Csapnivaló embert küldtek, én mondom neked, az érveimet saját magam is képes lettem volna megcáfolni. Ha túl nagy árat mond, azt tudom neked jelezni, de nem hiszem, hogy az alkudozás folyamatában nagy segítségre lehetek. Rafinált népek ezek. *Osztja meg a véleményét partnerével, és kíváncsian figyel a továbbiakban. A Pashtra által leírt sisak elég közönséges, szóval ha ilyet se tartanak vagy készítenek, akkor tényleg nehéz dolguk lesz, és talán azt is megmagyarázza, hogy miért nem siettek, hogy éljenek a patkókészítés és patkolás lehetőségével. *
//Aezmorin//
*A sisak válogatás után elég jó kedvű ahhoz, hogy még egy vicces is megengedjen magának, bár ez inkább annak köszönhető, hogy nem magának keres valamit. A végignézett kínálat elég szerény, és nem is tűnik túl jónak, ezért is nézegetett nevetségesnél nevetségesebb darabokat. Hiába, a gnóm sisak kicsi, és ezért valószínűleg olcsó is, most pedig, ha tényleg igaz amit a férfi korábban említett, hogy zűrös az élet, akkor könnyen lehet, hogy már megszabadultak a kelendő, és jó minőségű daraboktól. *
- Ugyan, szerintem keríthetünk hozzá illő maskarát is. Te lehetnél az utak réme, a Sakálfejes Bandita! Rettegné a neved a folyótól délre, és keletre mindenki. *Persze utóbbi csak egy jól hangzó kifejezés, azt se tudja, hogy merre vannak itt a folyók, azt pedig főleg nem, hogy mik vannak délre és keletre. Amikor a gnóm közelebb lép, akkor elgondolkodik, de csak egy pillanatra, mielőtt válaszolna. *
- A helyi árakat nem, és érzékem sincs sok a dologhoz, az is meglepett, hogy az előbb sikerült egy kedvező árat kialkudnom. Csapnivaló embert küldtek, én mondom neked, az érveimet saját magam is képes lettem volna megcáfolni. Ha túl nagy árat mond, azt tudom neked jelezni, de nem hiszem, hogy az alkudozás folyamatában nagy segítségre lehetek. Rafinált népek ezek. *Osztja meg a véleményét partnerével, és kíváncsian figyel a továbbiakban. A Pashtra által leírt sisak elég közönséges, szóval ha ilyet se tartanak vagy készítenek, akkor tényleg nehéz dolguk lesz, és talán azt is megmagyarázza, hogy miért nem siettek, hogy éljenek a patkókészítés és patkolás lehetőségével. *
1532. hozzászólás ezen a helyszínen: Kovácsműhely
Üzenet elküldve: 2018-07-26 23:37:32
Üzenet elküldve: 2018-07-26 23:37:32
ÚJ
Rang: Játékos
IC üzenetek: 195
OOC üzenetek: 0
Játékstílus: Megfontolt
IC üzenetek: 195
OOC üzenetek: 0
Játékstílus: Megfontolt
//Második szál//
//Pashthra//
- Az is előfordulhat - * mosolya őszinte, bár nem tudja, hogy a helyi nemesi falkák milyen elosztásban engednek maguk közé bárkit, de előfordulhat, hogy az ifjú ráhibázott kijelentésével. Kutatásai azt bizonyítják, hogy minden olyan közösségben, amelyben túlságosan zárt a házassági rendszer sokkal nagyobb mértékben fordulnak elő abnormális születési arányok, mint az olyanban, ahol szélesebb körben találnak maguknak az egyedek párt. A szigetek egyébként pontosan ilyenek, bár Aezmorin még egyetlen ilyen helyen sem járt személyesen, de sokat olvasott elfajzott gnóm közösségekről, akik más nem lévén, saját berkeiken belül házasodtak, így előbb-utóbb mindenki rokona lett mindenkinek, amely szörnyű torzuláshoz vezetett. Elmesélné az ifjúnak, de gyanítja csak untatná vele, így inkább hallgat, majd az apjára terelődik a szó, azonban az is megfeneklik, amit egyébként a gnóm nem bán, elvégre csak rosszat tudna az ilyen apáról mondani, és nem biztos, hogy Pashthra készen áll már arra, hogy dicsőített, bár ugyanakkor értetlenséggel szemlélt apját szemellenző nélkül lássa. Vagy a franc sem tudja, lehet, hogy tényleg remek harcos és nem csak az ifjú apja iránti tisztelete mondatta ezt vele.
Aezmorin nem fürkészi alaposan az ifjú vonásait, amint a munkájáról esik szó, így nem tudja megállapítani, hogy hisz-e neki, vagy sem, de igazából nem is tartja az ilyesmit fontosnak, hiszen saját maga tudja, hogy miért csinálja, másnak pedig nem sok köze van hozzá.
A gnóm figyeli az ifjút, ahogy a sisakokat méregeti, közben magában szörnyen ódzkodik mindegyik viselésétől, de ha nem akar egyetlen jól irányzott találttól megfeküdni, akkor muszáj lesz valami fejvédőt beszereznie. Pashthra pedig úgy tűnik ért ahhoz, amit csinál, vagy csak jól játssza meg a töprengő harcost, aki fegyverzetet válogat. *
- Ijesztő? - * húzza fel szemöldökét és jobb tenyerével maga felé mutat. * - Rajtam bármi inkább nevetséges, szóval ha halálra kell röhögtetni őket, abban jó lennék, de a félelemkeltésben már aligha - * persze ez nem igaz, vagyis nem feltétlenül igaz, mert erdei nyulakat határozottan képes halálra rémíteni, bár ahhoz nem szükséges sisak. Természetesen látja a fiún a viccelődés nyomait, így a gnóm sem veszi komolyan az ijesztős részt, bár határozottan meghökken a sakálfejes lehetőségen. Szerencsére csak egy tátott szájra és egy felemelt újra futotta idejéből, mert az ifjú tovább lendült és inkább valami kevésbé kirívóval rukkolt elő. *
- Valóban ideálisabb, mint a sakálfejes változat - * nézi végig röpke pillantással Aezmorin is a kínálatot, hátha ő megtalálja a fémpántos bőrsisakszerű képződményt, de mivel erre nem kerül sor, így megvonja a vállát, majd a teremben tartózkodó kovácsizé felé fordul. Mester vagy inas? Nem tudja, de talán nem is fontos. *
- Jó uram! Hallotta az ifjút? Van valahol ilyesmi sisakjuk, vagy talán elő kéne rendelni? - * amekkora szerencséje lesz, természetesen nincs ilyesmi, és hat hatos várakozási idővel képesek csak elkészíteni. Akkor meg már nem kell, de azért megrendelni megfogja, ha pozitív választ kap. *
- Amúgy te ismered az árakat, igaz? - * lép kissé közelebb Pashthrahoz és fogja halkabbra hangját * - Ha valami túlzott árat mond, besegíthetnél a szakértelmeddel - * az ifjú nyilván nem kereskedő, de ha vásárolt már magának felszerelést, akkor tisztában kell lennie az árakkal. Vagy legalábbis azokkal az árakkal, ahonnét ő jött. *
//Pashthra//
- Az is előfordulhat - * mosolya őszinte, bár nem tudja, hogy a helyi nemesi falkák milyen elosztásban engednek maguk közé bárkit, de előfordulhat, hogy az ifjú ráhibázott kijelentésével. Kutatásai azt bizonyítják, hogy minden olyan közösségben, amelyben túlságosan zárt a házassági rendszer sokkal nagyobb mértékben fordulnak elő abnormális születési arányok, mint az olyanban, ahol szélesebb körben találnak maguknak az egyedek párt. A szigetek egyébként pontosan ilyenek, bár Aezmorin még egyetlen ilyen helyen sem járt személyesen, de sokat olvasott elfajzott gnóm közösségekről, akik más nem lévén, saját berkeiken belül házasodtak, így előbb-utóbb mindenki rokona lett mindenkinek, amely szörnyű torzuláshoz vezetett. Elmesélné az ifjúnak, de gyanítja csak untatná vele, így inkább hallgat, majd az apjára terelődik a szó, azonban az is megfeneklik, amit egyébként a gnóm nem bán, elvégre csak rosszat tudna az ilyen apáról mondani, és nem biztos, hogy Pashthra készen áll már arra, hogy dicsőített, bár ugyanakkor értetlenséggel szemlélt apját szemellenző nélkül lássa. Vagy a franc sem tudja, lehet, hogy tényleg remek harcos és nem csak az ifjú apja iránti tisztelete mondatta ezt vele.
Aezmorin nem fürkészi alaposan az ifjú vonásait, amint a munkájáról esik szó, így nem tudja megállapítani, hogy hisz-e neki, vagy sem, de igazából nem is tartja az ilyesmit fontosnak, hiszen saját maga tudja, hogy miért csinálja, másnak pedig nem sok köze van hozzá.
A gnóm figyeli az ifjút, ahogy a sisakokat méregeti, közben magában szörnyen ódzkodik mindegyik viselésétől, de ha nem akar egyetlen jól irányzott találttól megfeküdni, akkor muszáj lesz valami fejvédőt beszereznie. Pashthra pedig úgy tűnik ért ahhoz, amit csinál, vagy csak jól játssza meg a töprengő harcost, aki fegyverzetet válogat. *
- Ijesztő? - * húzza fel szemöldökét és jobb tenyerével maga felé mutat. * - Rajtam bármi inkább nevetséges, szóval ha halálra kell röhögtetni őket, abban jó lennék, de a félelemkeltésben már aligha - * persze ez nem igaz, vagyis nem feltétlenül igaz, mert erdei nyulakat határozottan képes halálra rémíteni, bár ahhoz nem szükséges sisak. Természetesen látja a fiún a viccelődés nyomait, így a gnóm sem veszi komolyan az ijesztős részt, bár határozottan meghökken a sakálfejes lehetőségen. Szerencsére csak egy tátott szájra és egy felemelt újra futotta idejéből, mert az ifjú tovább lendült és inkább valami kevésbé kirívóval rukkolt elő. *
- Valóban ideálisabb, mint a sakálfejes változat - * nézi végig röpke pillantással Aezmorin is a kínálatot, hátha ő megtalálja a fémpántos bőrsisakszerű képződményt, de mivel erre nem kerül sor, így megvonja a vállát, majd a teremben tartózkodó kovácsizé felé fordul. Mester vagy inas? Nem tudja, de talán nem is fontos. *
- Jó uram! Hallotta az ifjút? Van valahol ilyesmi sisakjuk, vagy talán elő kéne rendelni? - * amekkora szerencséje lesz, természetesen nincs ilyesmi, és hat hatos várakozási idővel képesek csak elkészíteni. Akkor meg már nem kell, de azért megrendelni megfogja, ha pozitív választ kap. *
- Amúgy te ismered az árakat, igaz? - * lép kissé közelebb Pashthrahoz és fogja halkabbra hangját * - Ha valami túlzott árat mond, besegíthetnél a szakértelmeddel - * az ifjú nyilván nem kereskedő, de ha vásárolt már magának felszerelést, akkor tisztában kell lennie az árakkal. Vagy legalábbis azokkal az árakkal, ahonnét ő jött. *
1531. hozzászólás ezen a helyszínen: Kovácsműhely
Üzenet elküldve: 2018-07-26 22:39:36
Üzenet elküldve: 2018-07-26 22:39:36
ÚJ
Rang: Tapasztalt játékos
IC üzenetek: 409
OOC üzenetek: 84
Játékstílus: Vakmerő
IC üzenetek: 409
OOC üzenetek: 84
Játékstílus: Vakmerő
//Második szál//
//Aezmorin//
- Vagy már így is elég belterjes a helyi banda. * Vigyorog Pash is, aki mindig is szívesen viccelődik a nemesek kárára. Az apjára viszont már nem fecsérelne több szót, inkább nem is válaszol a gnóm szavaira. Viszont a fiú tudja, hogy milyen remekül és halálosan forgott a kard az örege kezében, de nem fogja védeni, és bizonygatni ezt. Amúgy is felesleges, még ha a saját képességeiről is lenne szó, nem mondogatni, hanem demonstrálni kell. A gnóm foglalkozásáról szóló beszédét viszont érdeklődve hallgatja, nem mintha érdekelné, de minden új információra odafigyel valamelyest, hiszen ki tudja, hogy mikor jöhet jól. Azt viszont kétkedve fogadja, hogy az idősebb férfi nem a pénzért csinálná mindezt - hiszen nem hiszi, hogy komoly hírnévre tehetne szert ezzel, az ifjú számára a hírneves csak harccal lehet kiérdemelni.
Odabent sorra veszi a sisakokat, és a gnómot is. Néha felemel egy-egy darabot, de aztán hümmögve visszateszi a helyére. Ezek változatosak, néha szarvakkal a végükön, máskor csak egy tollforgóval, sőt, egy olyat is felemel, amit minta csak egy vadállat koponyájáról mintáztak volna. Közben gyakran néz társára, amikor egy-egy sisak a kezében van, mintha csak a fejméretét méregetné szemmel. *
- Szóval. Mivel nem kenyered a harc, de mégis fontos a védelem, én nem a bőrsisakokat választanám, inkább a fémet. Viszont fárasztó lehet a túlzott súly, úgyhogy nem olyat keresünk, amit mindig hordasz. Szerintem inkább olyan kellene, ami ijesztő, hogy elvegye a kedvét a kezdő útonállóknak, hiszen a képzett harcos ellen úgyse ér semmit. * Osztja meg társával az elméletét huncut mosollyal a szája szélében, majd felvont szemöldökkel tesz fel egy kérdést.*
- Mit gondolsz, el tudod képzelni magad egy sakálfejjel a mostani helyén? *Vigyorog, és megcsóválja a fejét.* Csak viccelek. Egy fémpántos bőrsisakot kerestem volna számodra, szerintem az lett volna az ideális, de nem látok olyat sehol...
//Aezmorin//
- Vagy már így is elég belterjes a helyi banda. * Vigyorog Pash is, aki mindig is szívesen viccelődik a nemesek kárára. Az apjára viszont már nem fecsérelne több szót, inkább nem is válaszol a gnóm szavaira. Viszont a fiú tudja, hogy milyen remekül és halálosan forgott a kard az örege kezében, de nem fogja védeni, és bizonygatni ezt. Amúgy is felesleges, még ha a saját képességeiről is lenne szó, nem mondogatni, hanem demonstrálni kell. A gnóm foglalkozásáról szóló beszédét viszont érdeklődve hallgatja, nem mintha érdekelné, de minden új információra odafigyel valamelyest, hiszen ki tudja, hogy mikor jöhet jól. Azt viszont kétkedve fogadja, hogy az idősebb férfi nem a pénzért csinálná mindezt - hiszen nem hiszi, hogy komoly hírnévre tehetne szert ezzel, az ifjú számára a hírneves csak harccal lehet kiérdemelni.
Odabent sorra veszi a sisakokat, és a gnómot is. Néha felemel egy-egy darabot, de aztán hümmögve visszateszi a helyére. Ezek változatosak, néha szarvakkal a végükön, máskor csak egy tollforgóval, sőt, egy olyat is felemel, amit minta csak egy vadállat koponyájáról mintáztak volna. Közben gyakran néz társára, amikor egy-egy sisak a kezében van, mintha csak a fejméretét méregetné szemmel. *
- Szóval. Mivel nem kenyered a harc, de mégis fontos a védelem, én nem a bőrsisakokat választanám, inkább a fémet. Viszont fárasztó lehet a túlzott súly, úgyhogy nem olyat keresünk, amit mindig hordasz. Szerintem inkább olyan kellene, ami ijesztő, hogy elvegye a kedvét a kezdő útonállóknak, hiszen a képzett harcos ellen úgyse ér semmit. * Osztja meg társával az elméletét huncut mosollyal a szája szélében, majd felvont szemöldökkel tesz fel egy kérdést.*
- Mit gondolsz, el tudod képzelni magad egy sakálfejjel a mostani helyén? *Vigyorog, és megcsóválja a fejét.* Csak viccelek. Egy fémpántos bőrsisakot kerestem volna számodra, szerintem az lett volna az ideális, de nem látok olyat sehol...
1530. hozzászólás ezen a helyszínen: Kovácsműhely
Üzenet elküldve: 2018-07-24 14:02:42
Üzenet elküldve: 2018-07-24 14:02:42
ÚJ
Rang: Játékos
IC üzenetek: 195
OOC üzenetek: 0
Játékstílus: Megfontolt
IC üzenetek: 195
OOC üzenetek: 0
Játékstílus: Megfontolt
//Második szál//
//Pashthra//
* Az ifjú kijelentésével csak részben, de azért egyet tud érteni. Bár nincs tisztában az itteni nemesek viselt dolgaival, azért annyit sejt, hogy nem pottyan a cím csak úgy az ölükbe, vagy ha igen, akkor meg nem választás kérdése, hanem születésé. *
- Jobban járna mindenki, de lehet nem volt épp tagfelvétel - * vigyorodik el Aezmorin, miközben a műhely felé tekint, majd az ifjonc apjára terelődik a szó, aki bizonyára egy címeres ökör, ha a fiát azért nem képezi, mert lányos az arca. Majd negyvenévesen nem lesz olyan, vagy ha igen, akkor valamelyik hülye isten nyilván fiatalság átokkal sújtotta. *
- Ezt látatlanban nem tudom megítélni - * érti Pashthra apjának küzdelemben való jártasságára, aztán ejt egy kósza grimaszt, majd tovább folytatja. * - Tulajdonképpen, ha látnám harcolni sem hiszem, hogy fel tudnám mérni, lévén nem kenyerem az ilyesmi - * persze abból le tudná szűrni, hogy jó harcos, ha valakit legyőzne, de ez sem annyira mérvadó, elvégre az ellenfele lehet képzetlen is akár. Mindegy, a harc nem Aezmorin asztala és el is terelődik a téma inkább a gnóm foglalkozására.
Elvigyorodik a fiú kérdésén és büszkén bólint. * - Bizony, hogy jól lehet vele keresni, de hosszú és kitartó munka kell hozzá, és jó néhány évig elég mínuszos az ilyesmi, de ha visszatérek Ratraxurgba, ott igen nagyra becsülik a pontos és szakavatott kutatómunkát. Persze én nem a pénzért csinálom - * vonja meg a vállát és legyint egyet. A pénz másodlagos, mint ahogy az elhivatott kutatóknál ez már csak szokott lenni. *
- Köszönöm - * biccent, majd elteszi az üvegcsét, aztán felkelnek és az eladótér felé veszik az irányt, hogy találjanak megfelelő sisakot Aezmorinnak. * - Óh, értem - * kissé csodálkozik rajta, hogy nem adott a lovának nevet, de végtére is nagyobb furcsaságokkal is találkozott már.
Beérve az eladótérbe a gnóm a sisakokat pásztázza, majd felnéz az ifjúra kérdő tekintettel. *
- Szóval? Melyik lehet számomra ideális? - * ne legyen túl nehéz, és ha nem fő meg benne a feje, az sem lenne hátrány, de reméli, hogy Pashthra nem ilyet fog választani neki. *
//Pashthra//
* Az ifjú kijelentésével csak részben, de azért egyet tud érteni. Bár nincs tisztában az itteni nemesek viselt dolgaival, azért annyit sejt, hogy nem pottyan a cím csak úgy az ölükbe, vagy ha igen, akkor meg nem választás kérdése, hanem születésé. *
- Jobban járna mindenki, de lehet nem volt épp tagfelvétel - * vigyorodik el Aezmorin, miközben a műhely felé tekint, majd az ifjonc apjára terelődik a szó, aki bizonyára egy címeres ökör, ha a fiát azért nem képezi, mert lányos az arca. Majd negyvenévesen nem lesz olyan, vagy ha igen, akkor valamelyik hülye isten nyilván fiatalság átokkal sújtotta. *
- Ezt látatlanban nem tudom megítélni - * érti Pashthra apjának küzdelemben való jártasságára, aztán ejt egy kósza grimaszt, majd tovább folytatja. * - Tulajdonképpen, ha látnám harcolni sem hiszem, hogy fel tudnám mérni, lévén nem kenyerem az ilyesmi - * persze abból le tudná szűrni, hogy jó harcos, ha valakit legyőzne, de ez sem annyira mérvadó, elvégre az ellenfele lehet képzetlen is akár. Mindegy, a harc nem Aezmorin asztala és el is terelődik a téma inkább a gnóm foglalkozására.
Elvigyorodik a fiú kérdésén és büszkén bólint. * - Bizony, hogy jól lehet vele keresni, de hosszú és kitartó munka kell hozzá, és jó néhány évig elég mínuszos az ilyesmi, de ha visszatérek Ratraxurgba, ott igen nagyra becsülik a pontos és szakavatott kutatómunkát. Persze én nem a pénzért csinálom - * vonja meg a vállát és legyint egyet. A pénz másodlagos, mint ahogy az elhivatott kutatóknál ez már csak szokott lenni. *
- Köszönöm - * biccent, majd elteszi az üvegcsét, aztán felkelnek és az eladótér felé veszik az irányt, hogy találjanak megfelelő sisakot Aezmorinnak. * - Óh, értem - * kissé csodálkozik rajta, hogy nem adott a lovának nevet, de végtére is nagyobb furcsaságokkal is találkozott már.
Beérve az eladótérbe a gnóm a sisakokat pásztázza, majd felnéz az ifjúra kérdő tekintettel. *
- Szóval? Melyik lehet számomra ideális? - * ne legyen túl nehéz, és ha nem fő meg benne a feje, az sem lenne hátrány, de reméli, hogy Pashthra nem ilyet fog választani neki. *
1529. hozzászólás ezen a helyszínen: Kovácsműhely
Üzenet elküldve: 2018-07-24 13:18:23
Üzenet elküldve: 2018-07-24 13:18:23
ÚJ
Rang: Tapasztalt játékos
IC üzenetek: 409
OOC üzenetek: 84
Játékstílus: Vakmerő
IC üzenetek: 409
OOC üzenetek: 84
Játékstílus: Vakmerő
//Második szál//
//Aezmorin//
- No igen, nem is értem, hogy akinek büdös a munka, az miért áll mesterembernek. * Csóválja a fejét arra, hogy mennyit rontottak a szemükben azzal, hogy a lovát nem akaródzott ellátni. * Az ilyen menjen nemesnek, vagy úrikisasszonynak.
*A gnóm meghökkenésén, és őszinte válaszán Pashtra jóízűen kacag fel. Bár, ha itt lenne a férfi, akkor nem merne így tenni, de akkor már a gnóm se tudna többet beszólni rá.*
- Valóban az, ezt nem vitathatja el tőle senki. De mellette remek harcos is. *Teszi hozzá csak úgy, teljesen feleslegesen, ösztönösen. Akármennyire is utálja, attól még nem tagadhatja, hogy a legremekebb kardforgató, akit csak ismert. Közben a gnóm elmondja, hogy mivel foglalkozik, és miközben Pash gondolatai közé bekúszik a kép, ahogy a gnóm a különböző népek rajzait kutatja, Aezmoizé egyből pontosít, és tisztázza a helyzetet. A fiú tanácstalanul méregeti a fickót.*
- És ezzel jól lehet keresni? * Bukik ki belőle a kérdés, mert nem nagyon tudja elképzelni, hogy bárkit is ilyen szinten érdekeljen a gnóm közösségek élete és szokásai. Mindemellett a szarkazmuson jót nevet, egész vidám lett a férfi társaságában. Az újabb kérdésre megrázza a fejét.*
- Tartsd csak meg, jól jön a sötétített üveg. * Ajánlkozik, végtére is egy üveg nem nagy ár a segítségéért. Maga is végzett a sajátjával, és ő is felkel a padról, hogy induljanak.*
- Csak utánad jó uram. * Int előzékenyen, és ahogy sétálnak, a lóra néz. Volt neki, de már nem emlékszik rá. * Nincs neki olyan. * Feleli egykedvűen.*
//Aezmorin//
- No igen, nem is értem, hogy akinek büdös a munka, az miért áll mesterembernek. * Csóválja a fejét arra, hogy mennyit rontottak a szemükben azzal, hogy a lovát nem akaródzott ellátni. * Az ilyen menjen nemesnek, vagy úrikisasszonynak.
*A gnóm meghökkenésén, és őszinte válaszán Pashtra jóízűen kacag fel. Bár, ha itt lenne a férfi, akkor nem merne így tenni, de akkor már a gnóm se tudna többet beszólni rá.*
- Valóban az, ezt nem vitathatja el tőle senki. De mellette remek harcos is. *Teszi hozzá csak úgy, teljesen feleslegesen, ösztönösen. Akármennyire is utálja, attól még nem tagadhatja, hogy a legremekebb kardforgató, akit csak ismert. Közben a gnóm elmondja, hogy mivel foglalkozik, és miközben Pash gondolatai közé bekúszik a kép, ahogy a gnóm a különböző népek rajzait kutatja, Aezmoizé egyből pontosít, és tisztázza a helyzetet. A fiú tanácstalanul méregeti a fickót.*
- És ezzel jól lehet keresni? * Bukik ki belőle a kérdés, mert nem nagyon tudja elképzelni, hogy bárkit is ilyen szinten érdekeljen a gnóm közösségek élete és szokásai. Mindemellett a szarkazmuson jót nevet, egész vidám lett a férfi társaságában. Az újabb kérdésre megrázza a fejét.*
- Tartsd csak meg, jól jön a sötétített üveg. * Ajánlkozik, végtére is egy üveg nem nagy ár a segítségéért. Maga is végzett a sajátjával, és ő is felkel a padról, hogy induljanak.*
- Csak utánad jó uram. * Int előzékenyen, és ahogy sétálnak, a lóra néz. Volt neki, de már nem emlékszik rá. * Nincs neki olyan. * Feleli egykedvűen.*
1528. hozzászólás ezen a helyszínen: Kovácsműhely
Üzenet elküldve: 2018-07-12 14:54:28
Üzenet elküldve: 2018-07-12 14:54:28
ÚJ
Rang: Játékos
IC üzenetek: 195
OOC üzenetek: 0
Játékstílus: Megfontolt
IC üzenetek: 195
OOC üzenetek: 0
Játékstílus: Megfontolt
//Második szál//
//Pashthra//
* A kovácsmester talán a szakmájához ért legjobban és nem az alkudozáshoz, de ez persze csak kósza gondolat a gnóm fejében és nem is igazán akar vitatkozni az ifjúval, hiszen lehet, hogy nincs is igaza. *
- Egen, én is úgy vélem - * hacsak nem akarják, hogy átejtsék őket. Vagyis pontosabban a gnómot, mivel végtére is az ő pénze fogja bánni, ha az alkudozásnál nem elég figyelmes és az ár dupláját fogja kérni érte a műhely tulaja. *
- Az meglehet - * bólint a gnóm, bár egy grimasz azért csúszik az ajkára, elvégre a gazdagnegyedben a felbolydulás sokakat arra ösztönözhet, hogy minél drágábban adjanak el valamit, ha véletlen menekülni kell, akkor az aranyat legalább magukkal tudják vinni. Az ingóságokat meg hátrahagyják és mentik az irhájukat. Lázongások és katasztrófák idején minden sokkal drágább. Legalábbis általában. * - Mondjuk a szemünkben már azzal rontották, hogy nem akaródzott ellátniuk a lovadat - * vonja meg a vállát, mert bár ő nem fog miattuk a piactéren felszólalni, ha másokkal is így bánnak, akkor lehet, hogy előbb-utóbb valaki elkezdi terjeszteni, hogy mennyire megbízhatatlanok a kovácsműhely inasai.
Aezmorin meghökken a fiú szavain, mert az egy dolog, hogy a gnóm direkt lánynak nézte, aztán kicsit kifigurázta, de a saját apja is emiatt adta fel a nevelését? Hát ez elég szar úgy, nem csoda, hogy Pashthra egyből a kardjáért nyúlt az inzultus hatására. * - Már megbocsásd szavaimat, de apád egy segg, ha az arcod miatt hagyott fel a képzéseddel. Mintha az bármit is befolyásolna a harctéren - * elég ökör apja lehet, ha még él egyáltalán és nem szúrta agyon a srác ifjúi haragjában valami sértésféle miatt. Persze látja a fiú sötétebb ábrázatát, így ha ezzel nem korbácsolta fel nagyon az érzelmeit, akkor nem is ejt több szót Pashthra apjáról, hacsak nem folytatódik a téma. *
- Én, hát - * grimaszol egyet * - nem pont számodra izgalmas dologgal. Gnóm néprajzkutató vagyok, hogy úgy mondjam. Ratraxurgtól délre található gnóm közösségeket kerestem fel, hogy feljegyezzem a szokásaikat, életmódjukat és a több és a többi. Sajnos jelenleg alkotói pihenőn vagyok, mivel a naplóm, amibe a feljegyzéseket készítettem el lett lopva, úgy két hónapja a Lichanechi tótól északra - * vonja meg vállát, ábrázata keserű grimaszba húzódik, aztán kortyol egy jóízűt a serből. * - De van remény rá, hogy vissza tudom szerezni. Persze nem egyedül, hanem egy elég megbízhatatlan sötételf segítségével. El sem tudom mondani, hogy mennyire várom a kalandot - * rázza meg bosszúsan a fejét, majd ismét iszik az üvegcséből. Sajnos már kezd teljesen kifogyni. Sebaj. Végtére is, jóból is megárt a sok, az alkoholra pedig ez különösképpen igaz.
Amikor ücsörgése közepette az utolsó kortyot is lehúzza, az ifjúra pillant kérdő tekintettel. *
- Kéred vissza az üveget? * - akár igen, akár nem, a gnóm felpattan és nyújtózik egyet. Nem igazán érzi az alkohol hatását szerencsére, bár nem bort ittak, hogy a lábukba szálljon, a feje pedig tiszta, mint mindig. Se zsongás, sem semmi. Nem lehetett valami erős a sör, viszont jó ízű volt, és ez a lényeg. *
- Ha szavadon foghatlak, akkor bemehetnénk megnézni azt a nekem való sisakot - * közli, majd a lóra tekint, aztán vissza az ifjúra. * - Egyébként mi is a neve? - * nem rémlik neki, hogy kérdezte volna már korábban a hátas nevét. *
//Pashthra//
* A kovácsmester talán a szakmájához ért legjobban és nem az alkudozáshoz, de ez persze csak kósza gondolat a gnóm fejében és nem is igazán akar vitatkozni az ifjúval, hiszen lehet, hogy nincs is igaza. *
- Egen, én is úgy vélem - * hacsak nem akarják, hogy átejtsék őket. Vagyis pontosabban a gnómot, mivel végtére is az ő pénze fogja bánni, ha az alkudozásnál nem elég figyelmes és az ár dupláját fogja kérni érte a műhely tulaja. *
- Az meglehet - * bólint a gnóm, bár egy grimasz azért csúszik az ajkára, elvégre a gazdagnegyedben a felbolydulás sokakat arra ösztönözhet, hogy minél drágábban adjanak el valamit, ha véletlen menekülni kell, akkor az aranyat legalább magukkal tudják vinni. Az ingóságokat meg hátrahagyják és mentik az irhájukat. Lázongások és katasztrófák idején minden sokkal drágább. Legalábbis általában. * - Mondjuk a szemünkben már azzal rontották, hogy nem akaródzott ellátniuk a lovadat - * vonja meg a vállát, mert bár ő nem fog miattuk a piactéren felszólalni, ha másokkal is így bánnak, akkor lehet, hogy előbb-utóbb valaki elkezdi terjeszteni, hogy mennyire megbízhatatlanok a kovácsműhely inasai.
Aezmorin meghökken a fiú szavain, mert az egy dolog, hogy a gnóm direkt lánynak nézte, aztán kicsit kifigurázta, de a saját apja is emiatt adta fel a nevelését? Hát ez elég szar úgy, nem csoda, hogy Pashthra egyből a kardjáért nyúlt az inzultus hatására. * - Már megbocsásd szavaimat, de apád egy segg, ha az arcod miatt hagyott fel a képzéseddel. Mintha az bármit is befolyásolna a harctéren - * elég ökör apja lehet, ha még él egyáltalán és nem szúrta agyon a srác ifjúi haragjában valami sértésféle miatt. Persze látja a fiú sötétebb ábrázatát, így ha ezzel nem korbácsolta fel nagyon az érzelmeit, akkor nem is ejt több szót Pashthra apjáról, hacsak nem folytatódik a téma. *
- Én, hát - * grimaszol egyet * - nem pont számodra izgalmas dologgal. Gnóm néprajzkutató vagyok, hogy úgy mondjam. Ratraxurgtól délre található gnóm közösségeket kerestem fel, hogy feljegyezzem a szokásaikat, életmódjukat és a több és a többi. Sajnos jelenleg alkotói pihenőn vagyok, mivel a naplóm, amibe a feljegyzéseket készítettem el lett lopva, úgy két hónapja a Lichanechi tótól északra - * vonja meg vállát, ábrázata keserű grimaszba húzódik, aztán kortyol egy jóízűt a serből. * - De van remény rá, hogy vissza tudom szerezni. Persze nem egyedül, hanem egy elég megbízhatatlan sötételf segítségével. El sem tudom mondani, hogy mennyire várom a kalandot - * rázza meg bosszúsan a fejét, majd ismét iszik az üvegcséből. Sajnos már kezd teljesen kifogyni. Sebaj. Végtére is, jóból is megárt a sok, az alkoholra pedig ez különösképpen igaz.
Amikor ücsörgése közepette az utolsó kortyot is lehúzza, az ifjúra pillant kérdő tekintettel. *
- Kéred vissza az üveget? * - akár igen, akár nem, a gnóm felpattan és nyújtózik egyet. Nem igazán érzi az alkohol hatását szerencsére, bár nem bort ittak, hogy a lábukba szálljon, a feje pedig tiszta, mint mindig. Se zsongás, sem semmi. Nem lehetett valami erős a sör, viszont jó ízű volt, és ez a lényeg. *
- Ha szavadon foghatlak, akkor bemehetnénk megnézni azt a nekem való sisakot - * közli, majd a lóra tekint, aztán vissza az ifjúra. * - Egyébként mi is a neve? - * nem rémlik neki, hogy kérdezte volna már korábban a hátas nevét. *
1527. hozzászólás ezen a helyszínen: Kovácsműhely
Üzenet elküldve: 2018-07-12 13:51:10
Üzenet elküldve: 2018-07-12 13:51:10
ÚJ
Rang: Tapasztalt játékos
IC üzenetek: 409
OOC üzenetek: 84
Játékstílus: Vakmerő
IC üzenetek: 409
OOC üzenetek: 84
Játékstílus: Vakmerő
//Második szál//
//Aezmorin//
*A gnóm szavaira bólint, de rögtön utána megvonja a vállát, kicsit tanácstalan ezen a téren.*
- Lehet, hogy csak próbálkoztak, és azért küldték az inas legényt. Ha komolyan alkudni akartak volna, akkor alighanem az egyik mester jön ki. Bár, a patkó készítése nem egy bonyolult feladat. Szóval nem tudom. Mindenesetre jó lesz odafigyelni a sisaknál valóban. * Foglalja össze hangosan a gondolatait a srác, aki amúgy nem szeret beszélni, most mégis megeredt a nyelve. Ő maga szintén elteszi a dugót, de nem azért, mert érdekli a szemetelés, hanem azért, mert még újra felhasználható. Elégedetten kortyolgatja a saját üvegében lévő nedűt, majd amikor az ajánlatát elfogadja a gnóm, akkor ismét elégedetten iszik. Nem szereti, ha felajánl valamit, és nem fogadja el. *
- Valóban nem kizárt, hogy igyekeznek hasznot húzni mások tudatlanságából, de nem hiszem, hogy rád sóznának olyat, ami nem jó. Azzal a saját hírüket rontják, amit valószínűleg egyikőjük se szeretne. * Hümmög egy sort, mert ez valószínű gondolatnak tűnik, és ő sem mozdul, elég kényelmesen elhelyezkedett ahhoz, hogy kiélvezze az üveg tartalmát, és az árnyékban pihenést se bánja. A kérdésre megvonja a vállát.*
- Amióta járni tudtam, nagyjából. Apám nagyon korán kezdte a nevelésemet, nagy harcost akart belőlem képezni, de feladta, amikor telt az idő, és nem igazán változott az arcom. * Kissé elsötétül a tekintete, ahogy visszagondol a történtekre, és látszik rajta, hogy nem nagyon szeretne többet erről a témáról beszélni. Gyorsan el is tereli a témát, ahogy megenyhül kicsit a tekintete a hirtelen támadó emlék eltűnésével.*
- Na és te mivel keresed a kenyérre valót? * Kérdez vissza, nem mintha érdekelné, de inkább erről beszéljenek, mint az ő múltjáról.*
//Aezmorin//
*A gnóm szavaira bólint, de rögtön utána megvonja a vállát, kicsit tanácstalan ezen a téren.*
- Lehet, hogy csak próbálkoztak, és azért küldték az inas legényt. Ha komolyan alkudni akartak volna, akkor alighanem az egyik mester jön ki. Bár, a patkó készítése nem egy bonyolult feladat. Szóval nem tudom. Mindenesetre jó lesz odafigyelni a sisaknál valóban. * Foglalja össze hangosan a gondolatait a srác, aki amúgy nem szeret beszélni, most mégis megeredt a nyelve. Ő maga szintén elteszi a dugót, de nem azért, mert érdekli a szemetelés, hanem azért, mert még újra felhasználható. Elégedetten kortyolgatja a saját üvegében lévő nedűt, majd amikor az ajánlatát elfogadja a gnóm, akkor ismét elégedetten iszik. Nem szereti, ha felajánl valamit, és nem fogadja el. *
- Valóban nem kizárt, hogy igyekeznek hasznot húzni mások tudatlanságából, de nem hiszem, hogy rád sóznának olyat, ami nem jó. Azzal a saját hírüket rontják, amit valószínűleg egyikőjük se szeretne. * Hümmög egy sort, mert ez valószínű gondolatnak tűnik, és ő sem mozdul, elég kényelmesen elhelyezkedett ahhoz, hogy kiélvezze az üveg tartalmát, és az árnyékban pihenést se bánja. A kérdésre megvonja a vállát.*
- Amióta járni tudtam, nagyjából. Apám nagyon korán kezdte a nevelésemet, nagy harcost akart belőlem képezni, de feladta, amikor telt az idő, és nem igazán változott az arcom. * Kissé elsötétül a tekintete, ahogy visszagondol a történtekre, és látszik rajta, hogy nem nagyon szeretne többet erről a témáról beszélni. Gyorsan el is tereli a témát, ahogy megenyhül kicsit a tekintete a hirtelen támadó emlék eltűnésével.*
- Na és te mivel keresed a kenyérre valót? * Kérdez vissza, nem mintha érdekelné, de inkább erről beszéljenek, mint az ő múltjáról.*
1526. hozzászólás ezen a helyszínen: Kovácsműhely
Üzenet elküldve: 2018-07-11 15:07:37
Üzenet elküldve: 2018-07-11 15:07:37
ÚJ
Rang: Játékos
IC üzenetek: 195
OOC üzenetek: 0
Játékstílus: Megfontolt
IC üzenetek: 195
OOC üzenetek: 0
Játékstílus: Megfontolt
//Második szál//
//Pashthra//
* Aezmorin nem egy főnyeremény alkudozás terén, persze ezt az ifjú nem tudhatja, és talán jobban járnak mindannyian, ha a gnóm nem vesz részt az anyagi dolgok terén. Persze ezen kár rágódni, hiszen már kényelembe helyezte magát és Pashthra nem kívánja magához hívni, hogy segítsen neki az ár kialkudásában. Így természetesen jó hangulatban ücsörög, és nézelődve múlatja az időt, miközben az ifjú és az inas megegyeznek az árban. *
- Akkor minden remekül alakul - * bólint halvány mosollyal a képén * - de azt azért megjegyzem magamnak, hogy agyafúrtan kell itt üzletelni, ha már a szerszámok használatáért is fizettetni akarnak, amikor a patkó leszedése is az ő dolguk lett volna - * enyhe grimasszal a képén fejezi be, miközben a kovácsműhely felé bök fejével.
Mivel az ifjú is kibontja saját italát, így Aezmorin is hasonlóan tesz, majd a dugót a zsebébe csúsztatja. Nem szemetel, ha nem muszáj, és ha az üvegcsét nem kéri vissza a tartalma kiürülésé után az ifjú, akkor azt is megtartja magának. Jó lesz italt tárolni benne. Nem egy nagy ivó, de azért néha egy-két erősebb nedűt le szokott tolni a torkán, főleg, ha olyan helyen kószál, ahol a táj nem tűnik valami bizalomgerjesztőnek higiénia szempontjából. Az erős alkohol ugyanis remek, ha a gnóm nem akar hatokon át tartó hasmenésben szenvedni. *
- Egészség - * emeli meg Aezmorin is sajátját, de nem koccintanak, de ebben semmi kivetnivalót nem lát. *
- Pontosan - * egyebet nem tudva mondani csupán ennyit közöl, aztán iszogatja a sörét, miközben nézi a lovat, ahogy nyugodtan álldogál egyik patájával a vizesvödörben. *
- Hm - * elgondolkozik az ajánlaton, aztán rábólint * - miért is ne? Én nem értek hozzá, ezek meg úgyis a legdrágábbat sóznák rám, ha jó, ha nem. Jól fog jön egy kívülálló szakavatott véleménye - * azonban még nem mozdul, először beszeretné fejezni ücsörögve az italt, mert úgy sokkal jobban esik minden. Mármint ülve, főleg az ivás. Bár állva is lehetne, de az eladótér közepén furán venné ki magát két vásárló, akik sört vedelve válogatnak a sisakok között. *
- Amúgy mióta foglalkozol harcászattal? - * kérdi, ha már úgyis a sisakválogatás lesz a következő feladatuk, legalább kissé megismeri a segítőkész ifjú hátterét. Annyira nem izgatja persze, mintha mondjuk valamilyen tudománnyal foglalkozna. Alkímia, vagy esetleg mágia, de attól érdeklődve figyel a válaszra. Főleg, ha már együtt söröznek, érdemes lenne tudnia róla valamit. *
//Pashthra//
* Aezmorin nem egy főnyeremény alkudozás terén, persze ezt az ifjú nem tudhatja, és talán jobban járnak mindannyian, ha a gnóm nem vesz részt az anyagi dolgok terén. Persze ezen kár rágódni, hiszen már kényelembe helyezte magát és Pashthra nem kívánja magához hívni, hogy segítsen neki az ár kialkudásában. Így természetesen jó hangulatban ücsörög, és nézelődve múlatja az időt, miközben az ifjú és az inas megegyeznek az árban. *
- Akkor minden remekül alakul - * bólint halvány mosollyal a képén * - de azt azért megjegyzem magamnak, hogy agyafúrtan kell itt üzletelni, ha már a szerszámok használatáért is fizettetni akarnak, amikor a patkó leszedése is az ő dolguk lett volna - * enyhe grimasszal a képén fejezi be, miközben a kovácsműhely felé bök fejével.
Mivel az ifjú is kibontja saját italát, így Aezmorin is hasonlóan tesz, majd a dugót a zsebébe csúsztatja. Nem szemetel, ha nem muszáj, és ha az üvegcsét nem kéri vissza a tartalma kiürülésé után az ifjú, akkor azt is megtartja magának. Jó lesz italt tárolni benne. Nem egy nagy ivó, de azért néha egy-két erősebb nedűt le szokott tolni a torkán, főleg, ha olyan helyen kószál, ahol a táj nem tűnik valami bizalomgerjesztőnek higiénia szempontjából. Az erős alkohol ugyanis remek, ha a gnóm nem akar hatokon át tartó hasmenésben szenvedni. *
- Egészség - * emeli meg Aezmorin is sajátját, de nem koccintanak, de ebben semmi kivetnivalót nem lát. *
- Pontosan - * egyebet nem tudva mondani csupán ennyit közöl, aztán iszogatja a sörét, miközben nézi a lovat, ahogy nyugodtan álldogál egyik patájával a vizesvödörben. *
- Hm - * elgondolkozik az ajánlaton, aztán rábólint * - miért is ne? Én nem értek hozzá, ezek meg úgyis a legdrágábbat sóznák rám, ha jó, ha nem. Jól fog jön egy kívülálló szakavatott véleménye - * azonban még nem mozdul, először beszeretné fejezni ücsörögve az italt, mert úgy sokkal jobban esik minden. Mármint ülve, főleg az ivás. Bár állva is lehetne, de az eladótér közepén furán venné ki magát két vásárló, akik sört vedelve válogatnak a sisakok között. *
- Amúgy mióta foglalkozol harcászattal? - * kérdi, ha már úgyis a sisakválogatás lesz a következő feladatuk, legalább kissé megismeri a segítőkész ifjú hátterét. Annyira nem izgatja persze, mintha mondjuk valamilyen tudománnyal foglalkozna. Alkímia, vagy esetleg mágia, de attól érdeklődve figyel a válaszra. Főleg, ha már együtt söröznek, érdemes lenne tudnia róla valamit. *
1525. hozzászólás ezen a helyszínen: Kovácsműhely
Üzenet elküldve: 2018-07-11 14:37:13
Üzenet elküldve: 2018-07-11 14:37:13
ÚJ
Rang: Tapasztalt játékos
IC üzenetek: 409
OOC üzenetek: 84
Játékstílus: Vakmerő
IC üzenetek: 409
OOC üzenetek: 84
Játékstílus: Vakmerő
//Második szál//
//Aezmorin//
*Ahogy az inas megjelenik, a gnóm rögtön háttérbe szorul, magától, pedig Pasht nem zavarná a jelenléte. Sőt, még hálás is lenne neki, hiszen ketten talán jobban alkudhatnának, ugyanis látták, hogy a férfi érti a dolgát, és valószínűleg jobb rálátása is van a dolgokra, mint a fiúnak. Szóval az ő szava többet nyomna a súlyban, és nem akarnák annyira lehúzni az idegent. De nem tartóztatja fel, Aezmo döntött, és a harcos elfogadta.*
- Üdv néked! * Köszönti mogorván az inast, amit még talán hallhat a partnere, mielőtt hallótávon kívül kerülne. Nem beszél túl hangosan az inassal, de rövid szóváltásuk után láthatóan morcos kifejezéssel válnak el egymástól mindketten. Egy alku akkor jó, ha mindkét fél úgy érzi, hogy rosszul járt vele, tartja a mondás, és ez a mostani helyzetre sokszorosan igaz. Mindenesetre hamarosan csatlakozik mellé az árnyékban a fehér hajú. *
- Igen, keményen alkudott ugyan, de sokat segített, hogy már nekiláttunk korábban, amit nehezen akartak elismerni, hiszen az ő szerszámaikat használtuk, erre is díjat akartak felszámolni. Hirtelen azt sem tudtam, hogy ott röhögjem ki, vagy majd a munka végeztével. * Foglalja össze a beszélgetést röviden. * Viszont elvállalták a maradék munkát, elkészítik a patkót is, és felhelyezik, egész jutányos áron, csak nem akartam, hogy lássa rajtam, hogy tetszik az ár.
*Ahogy beszél, már az üveg dugójával játszik, és a mondat végén egy hangos pukkantás keretében húzza ki.*
- Egészségünkre. * Emeli tósztra az üvegét, persze nem akar koccintani, hiszen nem pertut isznak, és nincsenek is annyira jóban. Amúgy is, egyrészt a pertut az idősebb kezdeményezi, másrészt eddig is tegezték egymást, tehát már rég felesleges formalitás lenne. *
- Valóban, jól esik az ital így, hogy megdolgoztunk érte. És társaságban is jobb kortyolgatni. * Ért egyet a gnómmal.*
- Ha gondolod, amíg dolgoznak, segíthetek sisakot választani. *Tesz ajánlatot nagylelkűsége jeleként.*
//Aezmorin//
*Ahogy az inas megjelenik, a gnóm rögtön háttérbe szorul, magától, pedig Pasht nem zavarná a jelenléte. Sőt, még hálás is lenne neki, hiszen ketten talán jobban alkudhatnának, ugyanis látták, hogy a férfi érti a dolgát, és valószínűleg jobb rálátása is van a dolgokra, mint a fiúnak. Szóval az ő szava többet nyomna a súlyban, és nem akarnák annyira lehúzni az idegent. De nem tartóztatja fel, Aezmo döntött, és a harcos elfogadta.*
- Üdv néked! * Köszönti mogorván az inast, amit még talán hallhat a partnere, mielőtt hallótávon kívül kerülne. Nem beszél túl hangosan az inassal, de rövid szóváltásuk után láthatóan morcos kifejezéssel válnak el egymástól mindketten. Egy alku akkor jó, ha mindkét fél úgy érzi, hogy rosszul járt vele, tartja a mondás, és ez a mostani helyzetre sokszorosan igaz. Mindenesetre hamarosan csatlakozik mellé az árnyékban a fehér hajú. *
- Igen, keményen alkudott ugyan, de sokat segített, hogy már nekiláttunk korábban, amit nehezen akartak elismerni, hiszen az ő szerszámaikat használtuk, erre is díjat akartak felszámolni. Hirtelen azt sem tudtam, hogy ott röhögjem ki, vagy majd a munka végeztével. * Foglalja össze a beszélgetést röviden. * Viszont elvállalták a maradék munkát, elkészítik a patkót is, és felhelyezik, egész jutányos áron, csak nem akartam, hogy lássa rajtam, hogy tetszik az ár.
*Ahogy beszél, már az üveg dugójával játszik, és a mondat végén egy hangos pukkantás keretében húzza ki.*
- Egészségünkre. * Emeli tósztra az üvegét, persze nem akar koccintani, hiszen nem pertut isznak, és nincsenek is annyira jóban. Amúgy is, egyrészt a pertut az idősebb kezdeményezi, másrészt eddig is tegezték egymást, tehát már rég felesleges formalitás lenne. *
- Valóban, jól esik az ital így, hogy megdolgoztunk érte. És társaságban is jobb kortyolgatni. * Ért egyet a gnómmal.*
- Ha gondolod, amíg dolgoznak, segíthetek sisakot választani. *Tesz ajánlatot nagylelkűsége jeleként.*
1524. hozzászólás ezen a helyszínen: Kovácsműhely
Üzenet elküldve: 2018-07-10 14:08:05
Üzenet elküldve: 2018-07-10 14:08:05
ÚJ
Rang: Játékos
IC üzenetek: 195
OOC üzenetek: 0
Játékstílus: Megfontolt
IC üzenetek: 195
OOC üzenetek: 0
Játékstílus: Megfontolt
//Második szál//
//Pashthra//
* A ló egy álom, legalábbis ami a nyugodtságot illeti és a gnóm könnyedén, idegesség nélkül dolgozhat. Azt hallja, hogy a fiú megint adott neki valami rágni valót, de nem tudja pontosan a harapás hangjából beazonosítani, hogy micsodát. Bizonyára valami, amit a lovak igencsak szeretnek. A patkószegek eltávolítása néhol könnyebb, néhol nehezebb, de a ló nyugodtan tűri a keményebb, feszegetős beavatkozást is. Valójában nem fájhat neki, csak érzi valamennyire, de az meg nem rémiszti meg, így nem kezd el nyugtalankodni. Amikor az utolsó szög is kikerül, a patkó lekerül, és a gnóm már válaszolna is, de a hang, amit az ifjú hallat bizonyára nem Aezmorinnak szól.
Az utasítás viszont már igen, így a közelebb tolt vödörbe helyezi óvatosan a lábat, hogy az néhány órán át ázhasson, majd felegyenesedik és megmozgatja végtagjait. Kissé elgémberedett a patkolási pozíció miatt, így szükséges némi testmozgás. Természetesen nem hirtelen mozdulatokat tesz, nehogy a ló emiatt ugorjon meg. *
- Igazán köszönöm, és nincs mit! - * fordul először a fiúhoz, átveszi az üveget, aztán a mutatott irányba tekint, hogy lássa az inast feléjük botorkálni. Mintha már élénkebb lenne, legalábbis az arcán a bosszúság már felüti a fejét a korábbi álmatag közönyt lecserélve. Helyes! Úgyis a többi a fémművesek dolga, és a patkókovácsolást azért a gnóm nem vállalná be, de bizonyára meg tudná csinálni, viszont azt saját maga is általában venni szokta. Kivéve, ha van rá módja és ideje, hogy saját maga készítse el.
Mivel nem a gnóm lova, így kicsit távolabb húzódik felveszi a botját a földről, és egy ülőalkalmatosságot keresve figyeli, ahogy az ifjú és az inas lebeszélik a dolgokat. Az üvegcsét még nem bontja fel, elvégre udvariatlanság lenne máris felhúzni a tartalmát, amíg az ajándékozó nincs jelen. Meg fene tudja, lehet koccintani is szeretne a szépen elvégzett munka örömére. Akárhogy is, addig nem iszik, amíg az ifjú oda nem jön hozzá. *
- Minden rendben ment? * - kérdi fejével a ló és az inas felé bökve. Nyilvánvalóan az üzletre és a patkolásra kérdezett rá, bár nem gondolja, hogy probléma merülhetett volna fel. Aezmorin nem hallgatózott, pontosabban nem túlzottan figyelt a beszélgetésükre, pedig nem került hallótávon kívülre. Az üveget a kezében szorongatja, és ha Pashthra leül, vagy esetleg a közelben ácsorog, akkor a gnóm kibontja az üveget és bólint. *
- Köszönöm, munka után édes a pihenés - * és már csak várniuk kell. Aezmorin persze hamarosan útnak indul, hogy a piacon beszerezze még a szükséges dolgokat, az ifjú meg itt rostokol, amíg a patkolás el nem készül, vagy esetleg meglátogatja a Kósza Pintyet lányok után nézve. *
//Pashthra//
* A ló egy álom, legalábbis ami a nyugodtságot illeti és a gnóm könnyedén, idegesség nélkül dolgozhat. Azt hallja, hogy a fiú megint adott neki valami rágni valót, de nem tudja pontosan a harapás hangjából beazonosítani, hogy micsodát. Bizonyára valami, amit a lovak igencsak szeretnek. A patkószegek eltávolítása néhol könnyebb, néhol nehezebb, de a ló nyugodtan tűri a keményebb, feszegetős beavatkozást is. Valójában nem fájhat neki, csak érzi valamennyire, de az meg nem rémiszti meg, így nem kezd el nyugtalankodni. Amikor az utolsó szög is kikerül, a patkó lekerül, és a gnóm már válaszolna is, de a hang, amit az ifjú hallat bizonyára nem Aezmorinnak szól.
Az utasítás viszont már igen, így a közelebb tolt vödörbe helyezi óvatosan a lábat, hogy az néhány órán át ázhasson, majd felegyenesedik és megmozgatja végtagjait. Kissé elgémberedett a patkolási pozíció miatt, így szükséges némi testmozgás. Természetesen nem hirtelen mozdulatokat tesz, nehogy a ló emiatt ugorjon meg. *
- Igazán köszönöm, és nincs mit! - * fordul először a fiúhoz, átveszi az üveget, aztán a mutatott irányba tekint, hogy lássa az inast feléjük botorkálni. Mintha már élénkebb lenne, legalábbis az arcán a bosszúság már felüti a fejét a korábbi álmatag közönyt lecserélve. Helyes! Úgyis a többi a fémművesek dolga, és a patkókovácsolást azért a gnóm nem vállalná be, de bizonyára meg tudná csinálni, viszont azt saját maga is általában venni szokta. Kivéve, ha van rá módja és ideje, hogy saját maga készítse el.
Mivel nem a gnóm lova, így kicsit távolabb húzódik felveszi a botját a földről, és egy ülőalkalmatosságot keresve figyeli, ahogy az ifjú és az inas lebeszélik a dolgokat. Az üvegcsét még nem bontja fel, elvégre udvariatlanság lenne máris felhúzni a tartalmát, amíg az ajándékozó nincs jelen. Meg fene tudja, lehet koccintani is szeretne a szépen elvégzett munka örömére. Akárhogy is, addig nem iszik, amíg az ifjú oda nem jön hozzá. *
- Minden rendben ment? * - kérdi fejével a ló és az inas felé bökve. Nyilvánvalóan az üzletre és a patkolásra kérdezett rá, bár nem gondolja, hogy probléma merülhetett volna fel. Aezmorin nem hallgatózott, pontosabban nem túlzottan figyelt a beszélgetésükre, pedig nem került hallótávon kívülre. Az üveget a kezében szorongatja, és ha Pashthra leül, vagy esetleg a közelben ácsorog, akkor a gnóm kibontja az üveget és bólint. *
- Köszönöm, munka után édes a pihenés - * és már csak várniuk kell. Aezmorin persze hamarosan útnak indul, hogy a piacon beszerezze még a szükséges dolgokat, az ifjú meg itt rostokol, amíg a patkolás el nem készül, vagy esetleg meglátogatja a Kósza Pintyet lányok után nézve. *
1523. hozzászólás ezen a helyszínen: Kovácsműhely
Üzenet elküldve: 2018-07-10 13:39:25
Üzenet elküldve: 2018-07-10 13:39:25
ÚJ
Rang: Tapasztalt játékos
IC üzenetek: 409
OOC üzenetek: 84
Játékstílus: Vakmerő
IC üzenetek: 409
OOC üzenetek: 84
Játékstílus: Vakmerő
//Második szál//
//Aezmorin//
*Elég monoton a ló nyugtatása és simogatása, egyáltalán nem olyan izgalmas, mint a gnóm munkája, de azért fontos ez is, mert elég rosszul érezné magát, ha lova egyszer csak betörné a gnóm koponyáját, és újdonsült barátjának az agyvelejét kaparhatná fel az utcáról. Nem mintha nagyon érdekelné Aezmoizé épsége és koponyájának állapota, de az biztos, hogy egy ilyen jelenet után az egyik munkás se vállalná el a patkolást, és Pash csinálhatná maga az egészet, ami biztos, hogy az állat lesántulásával járna. A ló valóban nem fiatal, nem ez az első alkalom, hogy valaki a patáját igazgatja, és tudja már jól, hogy ha nyugodtan tűri, akkor hamarabb szabadul, és kevesebb fájdalom is éri. Kiegyeznek abban, hogy hamarosan társaságot kapnak, de ez annyiból vigasztalja a fiút, hogy ennyivel is kevesebbet fog fizetni, és jó alkupozícióba helyezi ez majd őt. A felajánlását viszont elfogadja a férfi, de még nincs itt a pihenés ideje. Visszanéz a gnómra, amikor rá szól, és határozottan bólint.*
- Nem lesz baj. * Feleli, és előhúz egy répát is, amit direkt ilyen helyzetre tartogatott. Ezt már jobban tudja felügyelni, és nem habzsolja be az állat, Pash mindig úgy tartja, hogy csak egy kis részéhez érjen hozzá, és szinte csipegetnie kell az állatnak. Persze ez se egyszerű, mert ha rosszul tartaná, akkor a ló ösztönösen elindulna a répa felé, letéve lábát, amit a gnóm nem biztos, hogy értékelne. De szerencséje apja mellett, ha a patkolás mivoltát nem is, ezt tökéletesen kitanulta, és gyakorlott kézzel adagolja az állatnak az étket. Egy fertályóra se telik bele, és már kész is vannak, mire az állat elégedetten prüszköl egyet, Pash pedig mosolyogva paskolja meg az állat nyakát.*
- Jól csináltad, szép munka volt. * Persze nem a férfinak szánja szavait, pedig ő is ügyes és gyakorlott volt, hanem a lónak. A kérdésre megcsóválja a fejét.*
- Mehet a vödörbe. * Feleli, és lábával oda is tolja, ha a gnóm belesegíti a patát, akkor a ló nem tiltakozik ellene, de ha úgy érzi, hogy elég részét vette ki a munkából, akkor a fiatal hajol le, és gyengéden helyezi bele a lábat. *
- Ígéretemhez híven pedig. * Fordul a nyeregtáska felé, és ezúttal két sötét üveget emel ki belőle. *
- Az egyik a tiéd, jó uram. Köszönöm a fáradozásod. És nézd csak! * Mutat el a műhely felé.* Úgy látom megébredtek a munkások. *Az utóbbi mondatot már hangosabban mondja, hogy biztosan hallhassa a látszólag inasfiú, aki feléjük siet kissé bosszús arccal.*
//Aezmorin//
*Elég monoton a ló nyugtatása és simogatása, egyáltalán nem olyan izgalmas, mint a gnóm munkája, de azért fontos ez is, mert elég rosszul érezné magát, ha lova egyszer csak betörné a gnóm koponyáját, és újdonsült barátjának az agyvelejét kaparhatná fel az utcáról. Nem mintha nagyon érdekelné Aezmoizé épsége és koponyájának állapota, de az biztos, hogy egy ilyen jelenet után az egyik munkás se vállalná el a patkolást, és Pash csinálhatná maga az egészet, ami biztos, hogy az állat lesántulásával járna. A ló valóban nem fiatal, nem ez az első alkalom, hogy valaki a patáját igazgatja, és tudja már jól, hogy ha nyugodtan tűri, akkor hamarabb szabadul, és kevesebb fájdalom is éri. Kiegyeznek abban, hogy hamarosan társaságot kapnak, de ez annyiból vigasztalja a fiút, hogy ennyivel is kevesebbet fog fizetni, és jó alkupozícióba helyezi ez majd őt. A felajánlását viszont elfogadja a férfi, de még nincs itt a pihenés ideje. Visszanéz a gnómra, amikor rá szól, és határozottan bólint.*
- Nem lesz baj. * Feleli, és előhúz egy répát is, amit direkt ilyen helyzetre tartogatott. Ezt már jobban tudja felügyelni, és nem habzsolja be az állat, Pash mindig úgy tartja, hogy csak egy kis részéhez érjen hozzá, és szinte csipegetnie kell az állatnak. Persze ez se egyszerű, mert ha rosszul tartaná, akkor a ló ösztönösen elindulna a répa felé, letéve lábát, amit a gnóm nem biztos, hogy értékelne. De szerencséje apja mellett, ha a patkolás mivoltát nem is, ezt tökéletesen kitanulta, és gyakorlott kézzel adagolja az állatnak az étket. Egy fertályóra se telik bele, és már kész is vannak, mire az állat elégedetten prüszköl egyet, Pash pedig mosolyogva paskolja meg az állat nyakát.*
- Jól csináltad, szép munka volt. * Persze nem a férfinak szánja szavait, pedig ő is ügyes és gyakorlott volt, hanem a lónak. A kérdésre megcsóválja a fejét.*
- Mehet a vödörbe. * Feleli, és lábával oda is tolja, ha a gnóm belesegíti a patát, akkor a ló nem tiltakozik ellene, de ha úgy érzi, hogy elég részét vette ki a munkából, akkor a fiatal hajol le, és gyengéden helyezi bele a lábat. *
- Ígéretemhez híven pedig. * Fordul a nyeregtáska felé, és ezúttal két sötét üveget emel ki belőle. *
- Az egyik a tiéd, jó uram. Köszönöm a fáradozásod. És nézd csak! * Mutat el a műhely felé.* Úgy látom megébredtek a munkások. *Az utóbbi mondatot már hangosabban mondja, hogy biztosan hallhassa a látszólag inasfiú, aki feléjük siet kissé bosszús arccal.*
1522. hozzászólás ezen a helyszínen: Kovácsműhely
Üzenet elküldve: 2018-07-09 20:08:44
Üzenet elküldve: 2018-07-09 20:08:44
ÚJ
Rang: Játékos
IC üzenetek: 195
OOC üzenetek: 0
Játékstílus: Megfontolt
IC üzenetek: 195
OOC üzenetek: 0
Játékstílus: Megfontolt
//Második szál//
//Pashthra//
* Az ifjú elég jó munkát végez, és ezt Aezmorin onnan szűri le, hogy egyetlen láb sem óhajtja patkós, vagy félig patkós oldalát a gnóm koponyájának fordítani. Lehet, hogy a ló igazán békés példány, vagy már rendesen hozzá van szokva a patkoláshoz. Sajnos ránézésre nem tudja megállapítani, hogy milyen idős, de nyilván nem túlságosan fiatal, ha már tudja, hogy a két lábon járó lények nem akarnak neki feltétlen ártani, amikor fura szögben tartják a lábát és eszközeikkel a patáját kalapálják. Az alma előkerülését a gnóm nem látja, viszont hallja a ló falatozásának hangját, így arra tippel, hogy valamilyen gyümölcsöt adott neki Pashthra. *
- Én is így vélem - * sandít a műhely felé, ahol néhányan visszatekintenek, már egy kicsit nagyobb érdeklődéssel, mint korábban. * - Legalábbis, ha nem akarják a műhely hírnevét kockáztatni egy esetleges kontármunka elvégzésével - * Aezmorin persze ért hozzá, nyilván nem annyira, mint a legjobb kovácsok, de az itteni félálmukból ébredőkkel talán felveheti a versenyt. Persze nem akarja. Elég neki, ha felkészítheti a patkolásra a lovat, azáltal, hogy leveszi a patkót, meg reszelésre alkalmassá teszik a patát. Amúgy sincs többre ideje, mert találkoznia kell a sötételf üzletfelével. *
- Hát, nem utasítom el. Jól esne. Igazán köszönöm - * bólint, és ezzel az utolsó simítás is megtörténik a pata és a patkó közötti hézag megteremtésében. Most már jöhet a fogó. Fel is veszi a földről, aztán a fiú felé fordul, amennyire csak tud, hogy ne úgy tűnjön, mintha félvállról szólna hozzá. * - Most jön a nehezebbik része, mármint a ló szempontjából. Ki fogom húzni a szögeket, meg feszegetnem kell a patkót egy kicsit. Ha van még valami trükk a tarsolyodban, akkor vesd be, kérlek - * már persze, ha szükséges. Aezmorin két kezébe veszi a harapófogót, az egyik megvágott részbe beleilleszti a szerszám pofáját, majd először óvatosan ráharaptatja, aztán kissé feszít rajta. Ha a ló bírja a mozgást, több erőt fejt ki, míg eléggé felfeszül, hogy a patkót visszaeresztve a fogóval megragadhassa a szöget. Az egyik meg is van, már csak húzni kell, és húzza is, bízva benne, hogy a ló nyugodt marad. Ha minden jól megy és simán, a művelet nagyjából tíz percen át zajlik. Lehetne gyorsabb is, de a gnóm nem akarja megrémiszteni a lovat, és amúgy is jó munkához idő kell. *
- Kész - * jelenti be, aztán az eltávolított patkót ledobja a földre, az utolsó szöggel együtt. * - Megmutassuk a patát a mestereknek, mielőtt vízbe áztatjuk, vagy vegyék csak le a méretet a másik lábról, vagy a patkóról? - * mivel Pashthra a ló tulajdonosa, így ezt a döntést rábízza. *
//Pashthra//
* Az ifjú elég jó munkát végez, és ezt Aezmorin onnan szűri le, hogy egyetlen láb sem óhajtja patkós, vagy félig patkós oldalát a gnóm koponyájának fordítani. Lehet, hogy a ló igazán békés példány, vagy már rendesen hozzá van szokva a patkoláshoz. Sajnos ránézésre nem tudja megállapítani, hogy milyen idős, de nyilván nem túlságosan fiatal, ha már tudja, hogy a két lábon járó lények nem akarnak neki feltétlen ártani, amikor fura szögben tartják a lábát és eszközeikkel a patáját kalapálják. Az alma előkerülését a gnóm nem látja, viszont hallja a ló falatozásának hangját, így arra tippel, hogy valamilyen gyümölcsöt adott neki Pashthra. *
- Én is így vélem - * sandít a műhely felé, ahol néhányan visszatekintenek, már egy kicsit nagyobb érdeklődéssel, mint korábban. * - Legalábbis, ha nem akarják a műhely hírnevét kockáztatni egy esetleges kontármunka elvégzésével - * Aezmorin persze ért hozzá, nyilván nem annyira, mint a legjobb kovácsok, de az itteni félálmukból ébredőkkel talán felveheti a versenyt. Persze nem akarja. Elég neki, ha felkészítheti a patkolásra a lovat, azáltal, hogy leveszi a patkót, meg reszelésre alkalmassá teszik a patát. Amúgy sincs többre ideje, mert találkoznia kell a sötételf üzletfelével. *
- Hát, nem utasítom el. Jól esne. Igazán köszönöm - * bólint, és ezzel az utolsó simítás is megtörténik a pata és a patkó közötti hézag megteremtésében. Most már jöhet a fogó. Fel is veszi a földről, aztán a fiú felé fordul, amennyire csak tud, hogy ne úgy tűnjön, mintha félvállról szólna hozzá. * - Most jön a nehezebbik része, mármint a ló szempontjából. Ki fogom húzni a szögeket, meg feszegetnem kell a patkót egy kicsit. Ha van még valami trükk a tarsolyodban, akkor vesd be, kérlek - * már persze, ha szükséges. Aezmorin két kezébe veszi a harapófogót, az egyik megvágott részbe beleilleszti a szerszám pofáját, majd először óvatosan ráharaptatja, aztán kissé feszít rajta. Ha a ló bírja a mozgást, több erőt fejt ki, míg eléggé felfeszül, hogy a patkót visszaeresztve a fogóval megragadhassa a szöget. Az egyik meg is van, már csak húzni kell, és húzza is, bízva benne, hogy a ló nyugodt marad. Ha minden jól megy és simán, a művelet nagyjából tíz percen át zajlik. Lehetne gyorsabb is, de a gnóm nem akarja megrémiszteni a lovat, és amúgy is jó munkához idő kell. *
- Kész - * jelenti be, aztán az eltávolított patkót ledobja a földre, az utolsó szöggel együtt. * - Megmutassuk a patát a mestereknek, mielőtt vízbe áztatjuk, vagy vegyék csak le a méretet a másik lábról, vagy a patkóról? - * mivel Pashthra a ló tulajdonosa, így ezt a döntést rábízza. *
1521. hozzászólás ezen a helyszínen: Kovácsműhely
Üzenet elküldve: 2018-07-09 01:04:21
Üzenet elküldve: 2018-07-09 01:04:21
ÚJ
Rang: Tapasztalt játékos
IC üzenetek: 409
OOC üzenetek: 84
Játékstílus: Vakmerő
IC üzenetek: 409
OOC üzenetek: 84
Játékstílus: Vakmerő
//Második szál//
//Aezmorin//
*A gnóm szavaira elégedetten bólint az ifjú harcos. Az, hogy valaki megfogadja a tanácsát, olyan luxus, ami nem adatott meg neki korábban. Furcsán kielégítő érzés, valahol mélyen úgy érzi, hogy hasznosabb lett azzal, hogy az ő ötlete alapján vásárol magának sisakot az idősebb férfi, sőt, az is lehet, hogy majd a most adott tippje fogja egyszer megmenteni az életét. Mégis, ezek furcsa és szokatlan érzések, úgyhogy hamar elhessegeti magától őket. Mire kimennek, és a lóval kezdenek el foglalkozni, már el is felejtette ezt az élményt.
Amikor a ló mellett az arcába bámulnak, rutinosan néz vissza egykedvű arckifejezéssel, ami bár nem épp kihívó, mégis gyakran tekintik annak, hiszen főleg olyan helyzetekben ölti magára. Legalábbis ezt szokták hinni róla, pedig ez úgy általában az alap arckifejezése a srácnak. Viszont a válaszra ismét bólint, jelezve, hogy megértette. Ahogy a gnóm dolgozni kezd, úgy tulajdonképpen ő is, bár teljesen más a feladatkörük. *
- Jól van, nincs semmi baj. * Suttogja a lónak a biztató szavakat, miközben a sörényét simogatja. A ló oldalán lévő batyuból elővarázsol egy almát is, amit az állat elé tart, ami elégedett majszolásba kezd, miközben a patáján dolgoznak. Igazán úri kiszolgálásban van része, épp ezért nem is elégedetlenkedik, úgy látszik, hogy jól fogja tűrni a munkálatokat, hacsak nem csap félre a kalapáccsal a gnóm olyan részre, ami fájdalmat okoz neki. *
- Valószínűleg a patkó eltávolítása és a pata puhítása után, akkor már szükséges a szaktudás, és azt általában nem szeretik, ha a saját műhelyük előtt más csillogtatja a tudását. Valószínűleg csak ez a része büdös számukra a munkának. * Feleli a kérdésre, a műhelyet nézve, és továbbra is a lovat simogatva. *
- Mondd csak, amíg a pata ázik és puhul, nem volna kedved meginni egy pofa sert a műhely árnyékában? Legalább ennyivel illene viszonoznom a segítséged. * Teszi fel a kérdést, és hátra nyúlva megrázza a batyut, ami jellegzetes üvegcsörömpölős hangot ad, ami minden kétséget kizárva jelzi, hogy van is nála az említett italból.*
//Aezmorin//
*A gnóm szavaira elégedetten bólint az ifjú harcos. Az, hogy valaki megfogadja a tanácsát, olyan luxus, ami nem adatott meg neki korábban. Furcsán kielégítő érzés, valahol mélyen úgy érzi, hogy hasznosabb lett azzal, hogy az ő ötlete alapján vásárol magának sisakot az idősebb férfi, sőt, az is lehet, hogy majd a most adott tippje fogja egyszer megmenteni az életét. Mégis, ezek furcsa és szokatlan érzések, úgyhogy hamar elhessegeti magától őket. Mire kimennek, és a lóval kezdenek el foglalkozni, már el is felejtette ezt az élményt.
Amikor a ló mellett az arcába bámulnak, rutinosan néz vissza egykedvű arckifejezéssel, ami bár nem épp kihívó, mégis gyakran tekintik annak, hiszen főleg olyan helyzetekben ölti magára. Legalábbis ezt szokták hinni róla, pedig ez úgy általában az alap arckifejezése a srácnak. Viszont a válaszra ismét bólint, jelezve, hogy megértette. Ahogy a gnóm dolgozni kezd, úgy tulajdonképpen ő is, bár teljesen más a feladatkörük. *
- Jól van, nincs semmi baj. * Suttogja a lónak a biztató szavakat, miközben a sörényét simogatja. A ló oldalán lévő batyuból elővarázsol egy almát is, amit az állat elé tart, ami elégedett majszolásba kezd, miközben a patáján dolgoznak. Igazán úri kiszolgálásban van része, épp ezért nem is elégedetlenkedik, úgy látszik, hogy jól fogja tűrni a munkálatokat, hacsak nem csap félre a kalapáccsal a gnóm olyan részre, ami fájdalmat okoz neki. *
- Valószínűleg a patkó eltávolítása és a pata puhítása után, akkor már szükséges a szaktudás, és azt általában nem szeretik, ha a saját műhelyük előtt más csillogtatja a tudását. Valószínűleg csak ez a része büdös számukra a munkának. * Feleli a kérdésre, a műhelyet nézve, és továbbra is a lovat simogatva. *
- Mondd csak, amíg a pata ázik és puhul, nem volna kedved meginni egy pofa sert a műhely árnyékában? Legalább ennyivel illene viszonoznom a segítséged. * Teszi fel a kérdést, és hátra nyúlva megrázza a batyut, ami jellegzetes üvegcsörömpölős hangot ad, ami minden kétséget kizárva jelzi, hogy van is nála az említett italból.*
1-20 , 21-40 , 41-60 , 61-80 , 81-100 , 101-120 , 121-140 , 141-160 , 161-180 , 181-200 , 201-220 , 221-240 , 241-260 , 261-280 , 281-300 , 301-320 , 321-340 , 341-360 , 361-380 , 381-400 , 401-420 , 421-440 , 441-460 , 461-480 , 481-500 , 501-520 , 521-540 , 541-560 , 561-580 , 581-600 , 601-620 , 621-640 , 641-660 , 661-680 , 681-700 , 701-720 , 721-740 , 741-760 , 761-780 , 781-800 , 801-820 , 821-840 , 841-860 , 861-880 , 881-900 , 901-920 , 921-940 , 941-960 , 961-980 , 981-1000 , 1001-1020 , 1021-1040 , 1041-1060 , 1061-1080 , 1081-1100 , 1101-1120 , 1121-1140 , 1141-1160 , 1161-1180 , 1181-1200 , 1201-1220 , 1221-1240 , 1241-1260 , 1261-1280 , 1281-1300 , 1301-1320 , 1321-1340 , 1341-1360 , 1361-1380 , 1381-1400 , 1401-1420 , 1421-1440 , 1441-1460 , 1461-1480 , 1481-1500 , 1501-1520 , 1521-1540 , 1541-1560 , 1561-1580 , 1581-1600 , 1601-1620 , 1621-1640 , 1641-1660 , 1661-1680 , 1681-1700 , 1701-1720 , 1721-1740 , 1741-1760 , 1761-1780 , 1781-1800 , 1801-1820 , 1821-1840 , 1841-1860 , 1861-1880 , 1881-1900 , 1901-1920 , 1921-1940 , 1941-1960 , 1961-1980 , 1981-2000 , 2001-2020 , 2021-2040 , 2041-2060 , 2061-2080 , 2081-2100 , 2101-2120 , 2121-2140 , 2141-2160 , 2161-2180 , 2181-2200 , 2201-2220 , 2221-2240 , 2241-2260 , 2261-2280 , 2281-2300 , 2301-2320 , 2321-2340 , 2341-2360 , 2361-2380 , 2381-2400 , 2401-2420 , 2421-2440 , 2441-2460 , 2461-2480 , 2481-2500 , 2501-2520 , 2521-2540 , 2541-2560 , 2561-2580 , 2581-2600 , 2601-2620 , 2621-2640 , 2641-2660 , 2661-2680 , 2681-2700 , 2701-2720 , 2721-2740 , 2741-2760 , 2761-2780 , 2781-2800 , 2801-2820 , 2821-2840 , 2841-2860 , 2861-2880 , 2881-2900 , 2901-2920 , 2921-2940 , 2941-2960 , 2961-2980 , 2981-3000 , 3001-3020 , 3021-3040 , 3041-3060 , 3047-3066