Arthenior - Kovácsműhely
Karaktered neve: --- Rangod: Nem bejelentkezett felhasználó Pénzed: --- arany
Varázsitalaid: Neked nincsenek varázsitalaid!
Herbária: Neked nincsenek varázsnövényeid!
Varázsitalaid: Neked nincsenek varázsitalaid!
Herbária: Neked nincsenek varázsnövényeid!
Üdvözlünk!
Ez itt a www.Lanawin.hu weboldal játéktere. Egy fórumos szerepjáték. Te nem vagy bejelentkezett állapotban, ezért nincs jogod ténykedni a fórumon. Csak olvasni tudod a hozzászólásokat, semmi mást. Ha szeretnéd kipróbálni milyen is a fórum valójában, átélni izgalmas kalandokat, varázslatokat tanulni, bájitalokat vásárolni, egyedi karaktert létrehozni, felszereléseket kovácsoltatni, vagy küldetéseket végrehajtani, akkor regisztrálj bátran, ne habozz. Miután regisztráltál, és beléptél minden funkciót elérhetsz. Lehetőséged lesz részt venni a mesékben, vagy csak spontán játszani a megalkotott, mesés világban. Felkutathatod a város rejtélyeit, és részese lehet egy olyan fórumos szerepjátéknak, ahol a játékosok kényelme, és a játék élvezete a legfontosabb.
Vissza a főoldalra!
<< Előző oldal - Mostani oldal: 75 (1481. - 1500. üzenet) - Első olvasatlan beíráshoz >>Oldal váltása: - Következő oldal >>
1500. hozzászólás ezen a helyszínen: Kovácsműhely
Üzenet elküldve: 2018-07-03 02:55:54
Üzenet elküldve: 2018-07-03 02:55:54
ÚJ
Rang: Tapasztalt játékos
IC üzenetek: 409
OOC üzenetek: 84
Játékstílus: Vakmerő
IC üzenetek: 409
OOC üzenetek: 84
Játékstílus: Vakmerő
//Második szál//
//Aezmorin//
*Bár Pash egykedvűségéhez képest meglehetősen vidámra sikeredik a bemutatkozása, úgy tűnik, hogy még így is sikerült megtalálja az egyetlen tagot, akit nem akart. A másik fickó szavaira ösztönösen lendül a keze, és a kardja markolatához kap, de szerencsére még időben eszébe jut, hogy hol van, és ezért csak egy gúnyos mosolyt villant meg a gnóm felé ahelyett, hogy előhúzná a fegyvert, és felvenne egy alapállást, mielőtt támadásra lendülne.*
- Szerencsés napon kötöttél belém, törpe. Ma fontos ügyben járok el. *Mondja végül elengedve a kardot, és ismét végignézve a műhelyben, ahol nem igazán mozdult meg senki az erszényének csörgésére. *
- De ha nem találok senkit, aki foglalkozna a lovammal, akkor kénytelen leszek más időtöltés után nézni. Vigyázz, hogy addigra már ne legyél itt, mert még a végén kisasszonyt találok faragni belőled. *Nevet kárörvendően, ahogy elképzelni, hogy kardja hegyével kicsit igazít a gnóm lába között, és valóban nemet vált arra a kevés időre, amíg még élni fog, ha végzett vele. Mindig is érzékeny volt arra, ha lányos külsejére terelődött a téma. *
//Aezmorin//
*Bár Pash egykedvűségéhez képest meglehetősen vidámra sikeredik a bemutatkozása, úgy tűnik, hogy még így is sikerült megtalálja az egyetlen tagot, akit nem akart. A másik fickó szavaira ösztönösen lendül a keze, és a kardja markolatához kap, de szerencsére még időben eszébe jut, hogy hol van, és ezért csak egy gúnyos mosolyt villant meg a gnóm felé ahelyett, hogy előhúzná a fegyvert, és felvenne egy alapállást, mielőtt támadásra lendülne.*
- Szerencsés napon kötöttél belém, törpe. Ma fontos ügyben járok el. *Mondja végül elengedve a kardot, és ismét végignézve a műhelyben, ahol nem igazán mozdult meg senki az erszényének csörgésére. *
- De ha nem találok senkit, aki foglalkozna a lovammal, akkor kénytelen leszek más időtöltés után nézni. Vigyázz, hogy addigra már ne legyél itt, mert még a végén kisasszonyt találok faragni belőled. *Nevet kárörvendően, ahogy elképzelni, hogy kardja hegyével kicsit igazít a gnóm lába között, és valóban nemet vált arra a kevés időre, amíg még élni fog, ha végzett vele. Mindig is érzékeny volt arra, ha lányos külsejére terelődött a téma. *
1499. hozzászólás ezen a helyszínen: Kovácsműhely
Üzenet elküldve: 2018-07-03 02:43:24
Üzenet elküldve: 2018-07-03 02:43:24
ÚJ
Rang: Játékos
IC üzenetek: 195
OOC üzenetek: 0
Játékstílus: Megfontolt
IC üzenetek: 195
OOC üzenetek: 0
Játékstílus: Megfontolt
//Második szál//
//Pashthra//
* Aezmorin elmélyedt és szakavatottnak igazán nem mondható nézelődésébe élénk hang vág mély árkot, és gondolatban fel is akasztatná azt, aki korán reggel ilyen vidám képes lenni. Feltekint a belépő alakra és természetesen nem gnóm, mert azoknak több eszük van annál, hogy éles hanggal riasszák meg a félkómás lézengőket. *
- Jó a nyavalya! - * motyogja az orra alatt, természetesen úgy, hogy senki se hallja, elvégre a férfi, aki lánynak is elmenne, lehet, hogy törzsvendég és egy ilyen kellemetlen beszólás talán feljebb tornázná Aezmorin árait. Azt pedig nem szeretné. Következő mondatára viszont már bánja, hogy nem mondta ki hangosan, mert úgy tűnik az ifjú sem idevalósi, ha már nem tudja, hogy melyik kovács végzi a patkók dolgát. Aezmorin természetesen nem válaszol, mert tökéletesen fogalmatlan a feltett kérdés megválaszolásában, viszont a lányfiú nem hagyja nyugodni.
Halk kelletlen sóhajt hallat, aztán feltekint a fehér hajúra. Jobba megnézve elf lehet, azoknak szokott ilyen színű hajuk lenni. *
- Sajnálom hölgyem - * int kezével egykedvűen * - én csak nézelődő vagyok. De előbb-utóbb felébrednek a kovácsok is, bár kétlem, hogy nagyon kapkodnák magukat arra a kevéske csörgésre, amit az erszénye produkált - * a gnóm természetesen felfigyelt a korábbi húzására, és hallotta is, hogy nem sok tartalma van, így könnyedén tudta megsérteni anélkül, hogy igazán erőlködnie kellene. Persze nem célja az ifjút zaklatni, de az elfek eléggé az idegeire mentek az utóbbi pár napban, még ha nem is a világosabb fajtából, hanem a sötétebbikből. De, hát elf-elf egykutya. Aezmorin a fiún tartja a tekintetét, bár nem vár sok választ, inkább csak hebegő-habogó sírógörcsöt. *
//Pashthra//
* Aezmorin elmélyedt és szakavatottnak igazán nem mondható nézelődésébe élénk hang vág mély árkot, és gondolatban fel is akasztatná azt, aki korán reggel ilyen vidám képes lenni. Feltekint a belépő alakra és természetesen nem gnóm, mert azoknak több eszük van annál, hogy éles hanggal riasszák meg a félkómás lézengőket. *
- Jó a nyavalya! - * motyogja az orra alatt, természetesen úgy, hogy senki se hallja, elvégre a férfi, aki lánynak is elmenne, lehet, hogy törzsvendég és egy ilyen kellemetlen beszólás talán feljebb tornázná Aezmorin árait. Azt pedig nem szeretné. Következő mondatára viszont már bánja, hogy nem mondta ki hangosan, mert úgy tűnik az ifjú sem idevalósi, ha már nem tudja, hogy melyik kovács végzi a patkók dolgát. Aezmorin természetesen nem válaszol, mert tökéletesen fogalmatlan a feltett kérdés megválaszolásában, viszont a lányfiú nem hagyja nyugodni.
Halk kelletlen sóhajt hallat, aztán feltekint a fehér hajúra. Jobba megnézve elf lehet, azoknak szokott ilyen színű hajuk lenni. *
- Sajnálom hölgyem - * int kezével egykedvűen * - én csak nézelődő vagyok. De előbb-utóbb felébrednek a kovácsok is, bár kétlem, hogy nagyon kapkodnák magukat arra a kevéske csörgésre, amit az erszénye produkált - * a gnóm természetesen felfigyelt a korábbi húzására, és hallotta is, hogy nem sok tartalma van, így könnyedén tudta megsérteni anélkül, hogy igazán erőlködnie kellene. Persze nem célja az ifjút zaklatni, de az elfek eléggé az idegeire mentek az utóbbi pár napban, még ha nem is a világosabb fajtából, hanem a sötétebbikből. De, hát elf-elf egykutya. Aezmorin a fiún tartja a tekintetét, bár nem vár sok választ, inkább csak hebegő-habogó sírógörcsöt. *
1498. hozzászólás ezen a helyszínen: Kovácsműhely
Üzenet elküldve: 2018-07-03 02:21:17
Üzenet elküldve: 2018-07-03 02:21:17
ÚJ
Rang: Tapasztalt játékos
IC üzenetek: 409
OOC üzenetek: 84
Játékstílus: Vakmerő
IC üzenetek: 409
OOC üzenetek: 84
Játékstílus: Vakmerő
//Második szál//
//Aezmorin//
*Bár Pashtra Amon Ruadhra tartott, a híres Thargok városába, most mégis kénytelen kikötni a lovát a kovácsműhely előtt. Unott, és kedvtelen arccal szállt le a nyeregből, és vezeti a lovat a városban. Semmi kedve nem volt itt járni, úgy tervezte, hogy maximum útravalót vesz, feltölti a készleteit, de sajnos nem így alakult a napja. Út közben vette észre, hogy furcsán lépdel a ló, és szerencsére a srác felismerte a jeleket, úgyhogy egyből megvizsgálta, és szomorúan vette észre, hogy itt bizony patkó-problémák állnak fenn. Ezért van most itt, és igyekszik kikötni a szállításra használt állatot. Ahogy ezzel végez, és biztosra veszi, hogy nem fog meglógni az ébenfekete csődör, végignézi a műhelyet kintről, aztán sóhajt egyet, és besétál. Látja, hogy már nagyban folyik a munka, aminek örül, egyes helyeken ilyenkor még túl fiatal a nap ahhoz, hogy szerszámokat forgassanak.*
- Verőfényes jó reggelt! *Köszönti a népes társaságot, és végig néz az itt lévőkön.*
- Van itt olyan, aki lovak patkolásával foglalkozik? *Teszi fel a kérdést, és megzörgeti sovány kis erszényét az oldalán, egyértelmű, hogy nem érdemes meglopni, de mégis van nála annyi, amiből fizetheti a dolgot. Reméli, hogy a pénzcsörgés felvonja magára a mesterek figyelmét, és esetleg hamarabb sikerül letárgyalni a dolgot. Tudja, hogy a lópatkó készítése nincs kész percek alatt, de ha legalább az alkudozáson spórol egy kis időt, akkor már annyival is előbb érhet Amonra. A tekintetével kiszúr egy köpenyes gnómot, és hozzá sétál.*
- Mond csak, uram, tudod ki itt a legjobb mesterember? Nem szeretnék ismét egy hibás patkót, ami akár a lovam egészségébe is kerülhet.
A hozzászólás írója (Pashthra Shungo'rol) módosította ezt a hozzászólást, ekkor: 2018.07.03 02:22:30
//Aezmorin//
*Bár Pashtra Amon Ruadhra tartott, a híres Thargok városába, most mégis kénytelen kikötni a lovát a kovácsműhely előtt. Unott, és kedvtelen arccal szállt le a nyeregből, és vezeti a lovat a városban. Semmi kedve nem volt itt járni, úgy tervezte, hogy maximum útravalót vesz, feltölti a készleteit, de sajnos nem így alakult a napja. Út közben vette észre, hogy furcsán lépdel a ló, és szerencsére a srác felismerte a jeleket, úgyhogy egyből megvizsgálta, és szomorúan vette észre, hogy itt bizony patkó-problémák állnak fenn. Ezért van most itt, és igyekszik kikötni a szállításra használt állatot. Ahogy ezzel végez, és biztosra veszi, hogy nem fog meglógni az ébenfekete csődör, végignézi a műhelyet kintről, aztán sóhajt egyet, és besétál. Látja, hogy már nagyban folyik a munka, aminek örül, egyes helyeken ilyenkor még túl fiatal a nap ahhoz, hogy szerszámokat forgassanak.*
- Verőfényes jó reggelt! *Köszönti a népes társaságot, és végig néz az itt lévőkön.*
- Van itt olyan, aki lovak patkolásával foglalkozik? *Teszi fel a kérdést, és megzörgeti sovány kis erszényét az oldalán, egyértelmű, hogy nem érdemes meglopni, de mégis van nála annyi, amiből fizetheti a dolgot. Reméli, hogy a pénzcsörgés felvonja magára a mesterek figyelmét, és esetleg hamarabb sikerül letárgyalni a dolgot. Tudja, hogy a lópatkó készítése nincs kész percek alatt, de ha legalább az alkudozáson spórol egy kis időt, akkor már annyival is előbb érhet Amonra. A tekintetével kiszúr egy köpenyes gnómot, és hozzá sétál.*
- Mond csak, uram, tudod ki itt a legjobb mesterember? Nem szeretnék ismét egy hibás patkót, ami akár a lovam egészségébe is kerülhet.
A hozzászólás írója (Pashthra Shungo'rol) módosította ezt a hozzászólást, ekkor: 2018.07.03 02:22:30
1497. hozzászólás ezen a helyszínen: Kovácsműhely
Üzenet elküldve: 2018-07-03 01:52:30
Üzenet elküldve: 2018-07-03 01:52:30
ÚJ
Rang: Játékos
IC üzenetek: 195
OOC üzenetek: 0
Játékstílus: Megfontolt
IC üzenetek: 195
OOC üzenetek: 0
Játékstílus: Megfontolt
//Második szál//
//Pashthra//
* A gnóm magában zsörtölődve indul útnak a fogadóból. Nem annyira tetszik neki a kialakult helyzet, vagyis azzal éppen nincsen problémája, hogy útra kelnek, csak a megvásárolandó lista nincs az ínyére. Túl drága lesz. Persze, ha megszerzik a naplót, akkor végül is megéri a befektetést. Mindazonáltal a piactéren még kevesen vannak, így továbbmegy és a napokkal korábban látott kovácsműhelyt veszi célba. Elgondolkodik a felszerelésén. Talán vennie kellene valami komolyabb védelmet nyújtó öltözetet, mert a barna brokátköpenye ugyan tartós és az időjárás, valamint a terep viszontagságainak remekül ellenáll, de szúrófegyverek ellen egyáltalán nem véd. Magában motyogva halad a műhely felé, csuklyája a fején, botja a hátán billegve pihen, bár nem valószínű, hogy használnia kellene, és igazából csak csapkodni képes vele, mert sohasem érezte szükségét a barbár szokások eltanulásának. Inkább csak elrettentésnek van nála, vagy vadakat elkergetni.
A műhelyben már korán reggel is vad munka folyik, Aezmorin intve köszön, aztán belép az üzlethelyiségbe, hogy végigmérje a kínálatot, közben lehúzza fejéről a csuklyát, nehogy tolvajnak nézzék. Van bőven választék, és ha szerencséje lesz, akkor akár még gnómra tervezett darabot is talál.
Egyelőre persze csak a terepfelmérést végzi, ha marad pénze a lényeges dolgok megvétele után, akkor visszajön és megvásárolja a vértet, ha talál magának valót.
Az eladóhelyiségben nincs senki rajta kívül, de kintről nyihogást hall, valaki Aezmorinhoz hasonlóan korán kelő típus. Nem nagyon érdeklik a kinti események, inkább a vérteket bámulja és csalódottan kell megtapasztalnia, hogy fikarcnyit sem konyít hozzájuk, a kovács meg el van foglalva a maga dolgával és nem ér rá a gnómmal foglalkozni. *
//Pashthra//
* A gnóm magában zsörtölődve indul útnak a fogadóból. Nem annyira tetszik neki a kialakult helyzet, vagyis azzal éppen nincsen problémája, hogy útra kelnek, csak a megvásárolandó lista nincs az ínyére. Túl drága lesz. Persze, ha megszerzik a naplót, akkor végül is megéri a befektetést. Mindazonáltal a piactéren még kevesen vannak, így továbbmegy és a napokkal korábban látott kovácsműhelyt veszi célba. Elgondolkodik a felszerelésén. Talán vennie kellene valami komolyabb védelmet nyújtó öltözetet, mert a barna brokátköpenye ugyan tartós és az időjárás, valamint a terep viszontagságainak remekül ellenáll, de szúrófegyverek ellen egyáltalán nem véd. Magában motyogva halad a műhely felé, csuklyája a fején, botja a hátán billegve pihen, bár nem valószínű, hogy használnia kellene, és igazából csak csapkodni képes vele, mert sohasem érezte szükségét a barbár szokások eltanulásának. Inkább csak elrettentésnek van nála, vagy vadakat elkergetni.
A műhelyben már korán reggel is vad munka folyik, Aezmorin intve köszön, aztán belép az üzlethelyiségbe, hogy végigmérje a kínálatot, közben lehúzza fejéről a csuklyát, nehogy tolvajnak nézzék. Van bőven választék, és ha szerencséje lesz, akkor akár még gnómra tervezett darabot is talál.
Egyelőre persze csak a terepfelmérést végzi, ha marad pénze a lényeges dolgok megvétele után, akkor visszajön és megvásárolja a vértet, ha talál magának valót.
Az eladóhelyiségben nincs senki rajta kívül, de kintről nyihogást hall, valaki Aezmorinhoz hasonlóan korán kelő típus. Nem nagyon érdeklik a kinti események, inkább a vérteket bámulja és csalódottan kell megtapasztalnia, hogy fikarcnyit sem konyít hozzájuk, a kovács meg el van foglalva a maga dolgával és nem ér rá a gnómmal foglalkozni. *
1496. hozzászólás ezen a helyszínen: Kovácsműhely
Üzenet elküldve: 2018-06-29 17:51:49
Üzenet elküldve: 2018-06-29 17:51:49
ÚJ
Rang: Játékos
IC üzenetek: 195
OOC üzenetek: 0
Játékstílus: Megfontolt
IC üzenetek: 195
OOC üzenetek: 0
Játékstílus: Megfontolt
* Aezmorin a tisztásról továbbállva elindul a település központja felé, közben megcsodálja a masszív kőépületet. Nem esik nehezére kitalálni, hogy mivel foglalkoznak az épületben és körülötte, mivel a kalapácsok zaja folyamatos vendég, így arra tippel, hogy itt állítják elő a falu, vagy város - még nem döntötte el, hogy miként gondoljon rá - szükségleteit ellátó fémeszközöket. Úgy véli leginkább kéziszerszámokat, patkókat, szögeket készíthetnek, de aztán ahogy bepillant a nyitott ajtón keresztül, az épület belsejében felsejlik a fegyverek garmadája. ~ Nocsak, nem túl békeszerető népek élhetnek erre ~ azt már megtapasztalta, hogy ez mennyire barbár és durva vidék Ratraxurghoz képest, de arra nem mert gondolni, hogy ennyire. Jobb lesz gyorsan továbbállnia, mielőtt valaki egy jól irányzott csapással homlokon vágja egy harci pöröllyel. Bár nem ad rá okot, épp csak bekukkantva kíváncsiskodik, sohasem lehet tudni melyik begőzölt agyú kovács képzeli besurranó tolvajnak az alacsony termetű gnómot. Egy pillanatig még nézelődik, aztán hátrébb lépkedve elölről is megszemléli az épületet. Pompás! Ha lenne elég pénze, bizonyára valami ilyesmit vásárolna, de erre elég csekély esélyt lát, ugyanis akkor már inkább egy lovat és egy kocsit venne magának, amit berendezve járhatná a vidéket. ~ Ja, hogy aztán megint ellopják tőled ~ fancsali grimaszt vág, ha nem lennének értelmes lények a közelben még köpne is egyet, keserű tehetetlenségében, de mivel nem óhajtja a gnóm fajt ilyen alpári dologgal lejáratni, így nem tesz semmit. Egy darabig még bámul, aztán továbbindul. A kovács épülete mögött olyan látvány fogadja, amely már sokkal inkább kedvére való. Egy piac, ahol bizonyára lehet sült kolbászt, vagy netalántán ízletes csemegét vásárolni. Egyből jobb kedvre derül, és el is felejt az ellopott értékei miatt keseregni. *
1495. hozzászólás ezen a helyszínen: Kovácsműhely
Üzenet elküldve: 2018-06-27 14:36:51
Üzenet elküldve: 2018-06-27 14:36:51
ÚJ
Rang: Kezdő játékos
IC üzenetek: 7
OOC üzenetek: 1
Játékstílus: Megfontolt
IC üzenetek: 7
OOC üzenetek: 1
Játékstílus: Megfontolt
//A vadász//
*Szétnézvén a kovácsműhelyben, nem lát semmi érdemleges dolgot, ezért miután rövid ideig nézelődött, arra gondol, nincs amiért tovább időznie itt. Ekkor egy pillantást vet egy hatalmas kardra, amiről azonnal a mestere jut eszébe. Ő mondta neki:
"-Aki hatalmas fegyvert hord, nagy csapásokat tud véghez vinni. Ugyanakkor lassabb mint mások. Ne hagyd, hogy egy csapást is rád mérjen, és akkor talán nem hagyod ott a fogadat."
Ezért is választotta végül a távolsági harcot. Látott egyszer egy embert, aki a Vadásznak nevezte magát. Akkora kardja volt, mint On'era kétszer. Egyszer a lova elesett vadászat közben, és így meglógott az elejteni kívánt szarvasa. Ekkor a Vadász felállt és egy csapással levágta a lova fejét. Igaz, hogy nem sokkal később On'era rajta próbálta ki a távolsági harcot először, és terítette le egyetlen dobókéssel. Ez volt az első amikor nem állatot vadászott le. Akkortól kezdve, ha egy nagy kardot lát, elmosolyodik és a Vadászra gondol, akit ő oly könnyedén levadászott. Végül mosolyogva hagyja el a helységet.*
*Szétnézvén a kovácsműhelyben, nem lát semmi érdemleges dolgot, ezért miután rövid ideig nézelődött, arra gondol, nincs amiért tovább időznie itt. Ekkor egy pillantást vet egy hatalmas kardra, amiről azonnal a mestere jut eszébe. Ő mondta neki:
"-Aki hatalmas fegyvert hord, nagy csapásokat tud véghez vinni. Ugyanakkor lassabb mint mások. Ne hagyd, hogy egy csapást is rád mérjen, és akkor talán nem hagyod ott a fogadat."
Ezért is választotta végül a távolsági harcot. Látott egyszer egy embert, aki a Vadásznak nevezte magát. Akkora kardja volt, mint On'era kétszer. Egyszer a lova elesett vadászat közben, és így meglógott az elejteni kívánt szarvasa. Ekkor a Vadász felállt és egy csapással levágta a lova fejét. Igaz, hogy nem sokkal később On'era rajta próbálta ki a távolsági harcot először, és terítette le egyetlen dobókéssel. Ez volt az első amikor nem állatot vadászott le. Akkortól kezdve, ha egy nagy kardot lát, elmosolyodik és a Vadászra gondol, akit ő oly könnyedén levadászott. Végül mosolyogva hagyja el a helységet.*
1494. hozzászólás ezen a helyszínen: Kovácsműhely
Üzenet elküldve: 2018-05-31 23:41:32
Üzenet elküldve: 2018-05-31 23:41:32
ÚJ
Rang: Játékos
IC üzenetek: 509
OOC üzenetek: 30
Játékstílus: Megfontolt
IC üzenetek: 509
OOC üzenetek: 30
Játékstílus: Megfontolt
* Lassan sétál vissza a kovács műhelyéhez, miközben feleleveníti magában azokat a beszélgetéseket, amiket a mágussal folytatott. Akaratlanul is elmosolyodik időnként, mert hiába nagy mágus Worenth, időnként tudott csibészkedni. Ahogy közeledik a műhely bejárata felé, a mester biccent felé üdvözlésként. *
- Üdv! Egy nem régiben megrendelt Artheniori mesterkard miatt jöttem. Ívelt pengéjű, irbiszt formázó markolattal.
* Írja körbe leendő fegyverét, amire a kovács ismét rábólint, jelezve, hogy emlékszik. Egy pillanatra eltűnik, majd egy gyolcsba tekert tárggyal jön vissza, amit rögvest a szerzetes kezébe is nyom. *
- Parancsoljon, ez lenne az.
* Mondja, s egy másik vevőhöz fordul, amíg Cralan a fegyverrel van elfoglalva. Hiába követi immár lassan fél évszázada a test útját, tagadhatatlanul gyönyörűnek tartja a kezében tartott fegyvert. Alig hallja meg a kovács kérdését azt illetően, hogy meg van e elégedve a fegyverrel. *
- Teljes mértékben. Köszönöm.
* Válaszolja halkan, tekintetét le nem véve a pehely könnyű pengéről, épp csak annyira néz félre, míg a megbeszélt összeg második felét tartalmazó erszényt a mester kezébe nem adja. *
- Üdv! Egy nem régiben megrendelt Artheniori mesterkard miatt jöttem. Ívelt pengéjű, irbiszt formázó markolattal.
* Írja körbe leendő fegyverét, amire a kovács ismét rábólint, jelezve, hogy emlékszik. Egy pillanatra eltűnik, majd egy gyolcsba tekert tárggyal jön vissza, amit rögvest a szerzetes kezébe is nyom. *
- Parancsoljon, ez lenne az.
* Mondja, s egy másik vevőhöz fordul, amíg Cralan a fegyverrel van elfoglalva. Hiába követi immár lassan fél évszázada a test útját, tagadhatatlanul gyönyörűnek tartja a kezében tartott fegyvert. Alig hallja meg a kovács kérdését azt illetően, hogy meg van e elégedve a fegyverrel. *
- Teljes mértékben. Köszönöm.
* Válaszolja halkan, tekintetét le nem véve a pehely könnyű pengéről, épp csak annyira néz félre, míg a megbeszélt összeg második felét tartalmazó erszényt a mester kezébe nem adja. *
1493. hozzászólás ezen a helyszínen: Kovácsműhely
Üzenet elküldve: 2018-04-20 13:58:43
Üzenet elküldve: 2018-04-20 13:58:43
ÚJ
![>Valea lae'Natar [halott] avatarja! Úgy tűnik a kép nem megjeleníthető.](http://www.lanawin.hu/forum_ic/avatarkepek/11217_1530203834_elf_no.jpg)
Rang: Törölt felhasználó
IC üzenetek: 154
OOC üzenetek: 1
Játékstílus: Vakmerő
IC üzenetek: 154
OOC üzenetek: 1
Játékstílus: Vakmerő
*Amint elköszön a csapattól egyből elindul a kovácsműhely és a piactér irányába. Már túl későre jár ahhoz, hogy bármihez neki lásson, ezért azon töpreng, hogy hol szálljon meg, vagy talán most az egyszer meg kéne látogassa féltestvérét. Először fel sem tűnik neki a felfordulás. Az emberek láthatóan nyugtalanok, mintha kevesebben is lennének kint az utcán.
Az épület falához sétál, neki dől és úgy csinál, mintha éppen saját dolgával foglalkozna, közben a mellette lévő szolgáló asszonyok beszélgetését hallgatja ki. Táskájában matat, törökülésben kötözi egy frissebb sebét, úgy tűnik nem kelt ezekkel feltűnést. Sajnos nyugalma és látszólagos jókedve hamar tovaszáll, arca a megszokott sápadtságához képest is falfehérré változik. A gazdagnegyed, ami ráadásul nincs is olyan messze innen, romokban áll, nem is érti, hogy lehetett ennyire elfoglalva társaságával, hogy ne vegye észre a felszálló füstcsíkokat. Nem tudja mit tehetne. Elsőként reflexből fejére húzza köpönyegének csuklyáját, ami elrejti arcát és az azon megjelenő érzéseket, és azt az illúziót kelti, hogy ezzel el tudja zárni magát a külvilágtól.
Talán vissza kellene rohannia, hátha megtalálja Vivritharit, és talán tud neki segíteni, de gyorsan elveti az ötletet. Kétségbeesett, valóban, de annyira azért nem, hogy mindjárt szívességet kérjen egy idegentől. Annyi bizonyos, hogy most őrültség lenne a gazdagnegyedbe menni. Talán nem érné komolyabb atrocitás, de hogy bármi értékelhető információt szerezzen ebben a káoszban aligha lehetséges. Várnia kell, erre a következtetésre jut. Mást nem tehet, mint hogy vár, és bízik benne, hogy Relael időben érzékelte a veszélyt és el tudott menekülni otthonából.
A következő feladat pedig az, hogy valami menedéket találjon magának az elkövetkezendő pár napra, amíg remélhetőleg elcsitul a zűrzavar.*
Az épület falához sétál, neki dől és úgy csinál, mintha éppen saját dolgával foglalkozna, közben a mellette lévő szolgáló asszonyok beszélgetését hallgatja ki. Táskájában matat, törökülésben kötözi egy frissebb sebét, úgy tűnik nem kelt ezekkel feltűnést. Sajnos nyugalma és látszólagos jókedve hamar tovaszáll, arca a megszokott sápadtságához képest is falfehérré változik. A gazdagnegyed, ami ráadásul nincs is olyan messze innen, romokban áll, nem is érti, hogy lehetett ennyire elfoglalva társaságával, hogy ne vegye észre a felszálló füstcsíkokat. Nem tudja mit tehetne. Elsőként reflexből fejére húzza köpönyegének csuklyáját, ami elrejti arcát és az azon megjelenő érzéseket, és azt az illúziót kelti, hogy ezzel el tudja zárni magát a külvilágtól.
Talán vissza kellene rohannia, hátha megtalálja Vivritharit, és talán tud neki segíteni, de gyorsan elveti az ötletet. Kétségbeesett, valóban, de annyira azért nem, hogy mindjárt szívességet kérjen egy idegentől. Annyi bizonyos, hogy most őrültség lenne a gazdagnegyedbe menni. Talán nem érné komolyabb atrocitás, de hogy bármi értékelhető információt szerezzen ebben a káoszban aligha lehetséges. Várnia kell, erre a következtetésre jut. Mást nem tehet, mint hogy vár, és bízik benne, hogy Relael időben érzékelte a veszélyt és el tudott menekülni otthonából.
A következő feladat pedig az, hogy valami menedéket találjon magának az elkövetkezendő pár napra, amíg remélhetőleg elcsitul a zűrzavar.*
1492. hozzászólás ezen a helyszínen: Kovácsműhely
Üzenet elküldve: 2018-04-18 09:28:40
Üzenet elküldve: 2018-04-18 09:28:40
ÚJ
Rang: Tapasztalt játékos
IC üzenetek: 1277
OOC üzenetek: 24
Játékstílus: Vakmerő
IC üzenetek: 1277
OOC üzenetek: 24
Játékstílus: Vakmerő
//Zavargások végén, kifelé a városból//
*Amilyen óvatosan csak tud, úgy közlekedik, Éjvihar hátára sem ül fel, nem szeret így osonni, de vannak helyzetek, amikor lejjebb kell adnia az elveiből.
A szegénynegyedet elhagyva a kiürült piacon át halad előre. A szegények lakta negyedben úgy látszik, kezd rendeződni a helyzet, már ha a házaikat erőszakkal megvédő szegények összefogását annak lehet nevezni.
A piac még mindig üres és a csuhás csak azután mer felülni a telivér hátára, hogy ellenőrizte, a kovács műhelye még egyben van. Örömmel látja, hogy a műhely sértetlen.
Reméli, hogy Umon a többiekkel hasonlóan biztonságos körülmények között jutott ki a Pegazusból és most valahol kicsivel lemaradva mögötte érkeznek. Ruganyosan felpattan Éjvihar nyergébe, majd odaint a műhelyből kikukucskáló segédeknek, majd gyors tempóra kapva hátasát, megindul az erdőszéli tisztás felé, ahová a gyülekezőt beszélték meg azokkal, akik nem kívánnak a városban maradni.
A gazdagnegyed felől még mindig harc zaját sodorja a szél, de mostanra már a városőrségnek is össze kellett kapnia magát és megkezdenie a zavargások felszámolását. Szomorú érzésekkel fordít hátat a városnak és még jobban vágyik vissza Erdőmélye békéjébe.*
*Amilyen óvatosan csak tud, úgy közlekedik, Éjvihar hátára sem ül fel, nem szeret így osonni, de vannak helyzetek, amikor lejjebb kell adnia az elveiből.
A szegénynegyedet elhagyva a kiürült piacon át halad előre. A szegények lakta negyedben úgy látszik, kezd rendeződni a helyzet, már ha a házaikat erőszakkal megvédő szegények összefogását annak lehet nevezni.
A piac még mindig üres és a csuhás csak azután mer felülni a telivér hátára, hogy ellenőrizte, a kovács műhelye még egyben van. Örömmel látja, hogy a műhely sértetlen.
Reméli, hogy Umon a többiekkel hasonlóan biztonságos körülmények között jutott ki a Pegazusból és most valahol kicsivel lemaradva mögötte érkeznek. Ruganyosan felpattan Éjvihar nyergébe, majd odaint a műhelyből kikukucskáló segédeknek, majd gyors tempóra kapva hátasát, megindul az erdőszéli tisztás felé, ahová a gyülekezőt beszélték meg azokkal, akik nem kívánnak a városban maradni.
A gazdagnegyed felől még mindig harc zaját sodorja a szél, de mostanra már a városőrségnek is össze kellett kapnia magát és megkezdenie a zavargások felszámolását. Szomorú érzésekkel fordít hátat a városnak és még jobban vágyik vissza Erdőmélye békéjébe.*
1491. hozzászólás ezen a helyszínen: Kovácsműhely
Üzenet elküldve: 2018-04-06 00:39:00
Üzenet elküldve: 2018-04-06 00:39:00
ÚJ
Rang: Tapasztalt játékos
IC üzenetek: 1277
OOC üzenetek: 24
Játékstílus: Vakmerő
IC üzenetek: 1277
OOC üzenetek: 24
Játékstílus: Vakmerő
//A zavargások alatt//
*A fürdőházat megkerülve a piac melletti sikátorok mellett haladva deríti fel a városban forrongó gócpontokat. Szakadt, viseletes szerzetesi csuhájával nem lóg ki az utca képéből, ezüstszín haját, hegyes füleit a csuklya jótékony árnyéka rejti.
Könnyedén sikló, légies léptű, jellegtelen alak a szürke csuhában, szinte átsiklik rajta a tekintet, ahogy gyors léptekkel halad a célja felé. Kettős ok vezérli, amelyből az egyik valóban az, hogy felderítse a városban folyó zavargások valódiságát, a másik pedig, hogy meglátogassa a kovácsot, akivel korábban üzletet kötött.
A piac elnéptelenedett, kiabálásokat és dühös szitokszavakat sodor felé a szél a gazdagnegyed felől, úgy tűnik, a zavargások központja ott található. Nemigen áll meg nézelődni, hagyja, hogy az ingerek őt érjék el. Egy sietős polgárcsalád hazafelé rohan. El akarnak rejtőzni a pincében. Egy dühös kofa a kiesett bevétele miatt pöröl egy másikkal és a városőrséget emlegeti. Mire eléri a kovácsműhelyt, már eleget tud.
A kovácsnál először nem akarják beengedni, de amikor kiderül, hogy a dühös csőcselék helyett a jámbor szerzetes tért vissza, a kovács beengedi.*
- Az Erdő Szíve áldja. Örülök, hogy jó egészségben látom, mester. *Hajol meg a csuhás a férfi előtt, majd rövid beszélgetésben kiderül, hogy a kovács nem félti az üzletét, erős falak és annyi fegyver van ott, amely ugyan csábító lehet a fegyvertelen tömeg felfegyverzésére, mégis több áldozattal járna, mint haszonnal.
Aranyak cserélnek gazdát és a mester egy olajillatú csomagot ad át a csuhásnak, amelyet a hátára tud venni így.*
- Köszönöm, mester. A Fákban Lakó áldja és vigyázzon magára. *Hajol meg az elf, majd újra a fejére hajtva a csuklyát, kilép a műhelyből és megindul vissza a Pegazus felé, ugyanolyan óvatosan kerülve a zavargások helyszíneit, mint idefelé.*
*A fürdőházat megkerülve a piac melletti sikátorok mellett haladva deríti fel a városban forrongó gócpontokat. Szakadt, viseletes szerzetesi csuhájával nem lóg ki az utca képéből, ezüstszín haját, hegyes füleit a csuklya jótékony árnyéka rejti.
Könnyedén sikló, légies léptű, jellegtelen alak a szürke csuhában, szinte átsiklik rajta a tekintet, ahogy gyors léptekkel halad a célja felé. Kettős ok vezérli, amelyből az egyik valóban az, hogy felderítse a városban folyó zavargások valódiságát, a másik pedig, hogy meglátogassa a kovácsot, akivel korábban üzletet kötött.
A piac elnéptelenedett, kiabálásokat és dühös szitokszavakat sodor felé a szél a gazdagnegyed felől, úgy tűnik, a zavargások központja ott található. Nemigen áll meg nézelődni, hagyja, hogy az ingerek őt érjék el. Egy sietős polgárcsalád hazafelé rohan. El akarnak rejtőzni a pincében. Egy dühös kofa a kiesett bevétele miatt pöröl egy másikkal és a városőrséget emlegeti. Mire eléri a kovácsműhelyt, már eleget tud.
A kovácsnál először nem akarják beengedni, de amikor kiderül, hogy a dühös csőcselék helyett a jámbor szerzetes tért vissza, a kovács beengedi.*
- Az Erdő Szíve áldja. Örülök, hogy jó egészségben látom, mester. *Hajol meg a csuhás a férfi előtt, majd rövid beszélgetésben kiderül, hogy a kovács nem félti az üzletét, erős falak és annyi fegyver van ott, amely ugyan csábító lehet a fegyvertelen tömeg felfegyverzésére, mégis több áldozattal járna, mint haszonnal.
Aranyak cserélnek gazdát és a mester egy olajillatú csomagot ad át a csuhásnak, amelyet a hátára tud venni így.*
- Köszönöm, mester. A Fákban Lakó áldja és vigyázzon magára. *Hajol meg az elf, majd újra a fejére hajtva a csuklyát, kilép a műhelyből és megindul vissza a Pegazus felé, ugyanolyan óvatosan kerülve a zavargások helyszíneit, mint idefelé.*
1490. hozzászólás ezen a helyszínen: Kovácsműhely
Üzenet elküldve: 2018-03-28 20:22:17
Üzenet elküldve: 2018-03-28 20:22:17
ÚJ
Rang: Törölt felhasználó
IC üzenetek: 659
OOC üzenetek: 249
Játékstílus: Vakmerő
IC üzenetek: 659
OOC üzenetek: 249
Játékstílus: Vakmerő
//Zarándokok//
*Továbbra is hálás mosollyal hallgatja az elfet, egy kicsit zavarban is van, hisz, amit ő adott, azt senki nem köszönné meg, haragvó és bosszús perceket egy olyan elfnek, aki büszke tartására és kitartó nyugalmára. Emiatt egy pillanatra szomorúság is elönti, mely stigmái miatt kitűnően látható arcán, bár ha csak szemeibe néznének, azon is látszódna minden. Zavartan hajtja le fejét, aztán Pycta szavaira mégis felnéz meglepetten:*
- Nevezzem el? *Néz Pyctára, majd a lóra, majd ismét Pyctára, majd ismét a lóra.* De hát... hát végül is. Mit szeretnél, hogy hívjalak? *Kérdezi hirtelen elgondolásból a lótól, aki csak nagy szemekkel néz rá, s nyilván egy szót sem szól. Mikor Umon már épp elfordulna, fogait kivillantva rázza meg fejét, hogy sörénye egész összeborzolódik.*
- Kócos. Úgy fognak hívni, hogy Kócos. *Mondja Umon hirtelen, majd megpaskolja Kócos nyakát. Kócosnak tetszhet a neve, mert vihogva nyihog.*
~ Vagy engem röhög ki. ~ *Mert Umon még mindig kicsit ezt gondolja.*
- Egy pillanatra beugrok én is a kovácshoz, valamit el kell intéznem! Utánad megyek! *Kiáltja Pyctának miután megbeszélik a további terveket. Majd beszalad, megbeszél a kováccsal valamit és lóra pattanva Pycta után ered, hogy a Pegazusban végre ehessenek és ihassanak. Mondjuk az túlzás, hogy pattan. Inkább csak felkecmereg a nyeregbe.*
- Gyerünk Kócos! *Hogy honnan látta, hogy lábával a ló oldalát kell picit megbökni nem tudja, de Kócos úgy megindul, hogy majdnem szerzetes nélkül vágtázik a fogadó irányába.*
*Továbbra is hálás mosollyal hallgatja az elfet, egy kicsit zavarban is van, hisz, amit ő adott, azt senki nem köszönné meg, haragvó és bosszús perceket egy olyan elfnek, aki büszke tartására és kitartó nyugalmára. Emiatt egy pillanatra szomorúság is elönti, mely stigmái miatt kitűnően látható arcán, bár ha csak szemeibe néznének, azon is látszódna minden. Zavartan hajtja le fejét, aztán Pycta szavaira mégis felnéz meglepetten:*
- Nevezzem el? *Néz Pyctára, majd a lóra, majd ismét Pyctára, majd ismét a lóra.* De hát... hát végül is. Mit szeretnél, hogy hívjalak? *Kérdezi hirtelen elgondolásból a lótól, aki csak nagy szemekkel néz rá, s nyilván egy szót sem szól. Mikor Umon már épp elfordulna, fogait kivillantva rázza meg fejét, hogy sörénye egész összeborzolódik.*
- Kócos. Úgy fognak hívni, hogy Kócos. *Mondja Umon hirtelen, majd megpaskolja Kócos nyakát. Kócosnak tetszhet a neve, mert vihogva nyihog.*
~ Vagy engem röhög ki. ~ *Mert Umon még mindig kicsit ezt gondolja.*
- Egy pillanatra beugrok én is a kovácshoz, valamit el kell intéznem! Utánad megyek! *Kiáltja Pyctának miután megbeszélik a további terveket. Majd beszalad, megbeszél a kováccsal valamit és lóra pattanva Pycta után ered, hogy a Pegazusban végre ehessenek és ihassanak. Mondjuk az túlzás, hogy pattan. Inkább csak felkecmereg a nyeregbe.*
- Gyerünk Kócos! *Hogy honnan látta, hogy lábával a ló oldalát kell picit megbökni nem tudja, de Kócos úgy megindul, hogy majdnem szerzetes nélkül vágtázik a fogadó irányába.*
1489. hozzászólás ezen a helyszínen: Kovácsműhely
Üzenet elküldve: 2018-03-28 06:51:46
Üzenet elküldve: 2018-03-28 06:51:46
ÚJ
Rang: Tapasztalt játékos
IC üzenetek: 1277
OOC üzenetek: 24
Játékstílus: Vakmerő
IC üzenetek: 1277
OOC üzenetek: 24
Játékstílus: Vakmerő
//Zarándokok//
- Miért felejtettem volna el? *Kérdez vissza halovány mosollyal. Talán a saját lelkét is meg akarja kicsit nyugtatni ezzel az ajándékkal, hiszen képes lett volna megölni Umont ott az erdőben, s ha Xotara nem érkezik időben, meg is teszi. Pillanatokon múlott csak, hogy gyilkossá váljon, ez az ajándék pedig apróság, s a szerzetes talán nem is tudja, hogy miért kapja valójában.
Umon remek ember és jó barát, de azután, amit a sötét entitás tett a testében, és főleg, hogy éppen Aenae volt az áldozat, kibillentette lelkének egyensúlyából a csuhást. Régen érzett olyan tomboló szélvihart a testében, mint azon a reggelen. Valójában szégyenli magát miatta.*
- A nevek mindig közelebb hozzák a feleket. Szerintem szeretné, hogy elnevezd. *Mosolyog, ahogy megsimogatja az almásderes nyakát és elindul Éjtépőért és a vezetéklóért.*
- Sok. *Szomorodik el egy pillanatra, de számított rá, hogy egy lovagi vért nem pillanatok alatt készül el. Valószínűleg ritka, hogy egy elf lovagokra illő páncélt készíttet magának.*
- A templomban nem tudunk beszélgetni, úgyhogy legyen a Pegazus. Eszünk, iszunk valamit, ránk fér, aztán majd meglátjuk. *Fújja el a szomorúságot egy pillanat alatt, majd elindul a piac széle felé, hogy gyorsabban elhagyhassák a nyüzsgő helyszínt.
Amint sikerül kevésbé forgalmas területre érni, azonnal fellendül Éjtépő nyergébe. Széles mosollyal az arcán ismerkedik a lóval, de a közös hang megléte azonnal érezhető. Energikus, tüzes állat, de a csuhás kezei közt békés és engedelmes jószág.*
- Éjvihar lesz az új neved, barátom. *Hajol a nyakára az elf, úgy suttogja népének nyelvén a szavakat a telivér fülébe, majd megindul a Pegazus felé széles mosolyt villantva Umonra, aki remélhetően követi a híres fogadóba.*
- Miért felejtettem volna el? *Kérdez vissza halovány mosollyal. Talán a saját lelkét is meg akarja kicsit nyugtatni ezzel az ajándékkal, hiszen képes lett volna megölni Umont ott az erdőben, s ha Xotara nem érkezik időben, meg is teszi. Pillanatokon múlott csak, hogy gyilkossá váljon, ez az ajándék pedig apróság, s a szerzetes talán nem is tudja, hogy miért kapja valójában.
Umon remek ember és jó barát, de azután, amit a sötét entitás tett a testében, és főleg, hogy éppen Aenae volt az áldozat, kibillentette lelkének egyensúlyából a csuhást. Régen érzett olyan tomboló szélvihart a testében, mint azon a reggelen. Valójában szégyenli magát miatta.*
- A nevek mindig közelebb hozzák a feleket. Szerintem szeretné, hogy elnevezd. *Mosolyog, ahogy megsimogatja az almásderes nyakát és elindul Éjtépőért és a vezetéklóért.*
- Sok. *Szomorodik el egy pillanatra, de számított rá, hogy egy lovagi vért nem pillanatok alatt készül el. Valószínűleg ritka, hogy egy elf lovagokra illő páncélt készíttet magának.*
- A templomban nem tudunk beszélgetni, úgyhogy legyen a Pegazus. Eszünk, iszunk valamit, ránk fér, aztán majd meglátjuk. *Fújja el a szomorúságot egy pillanat alatt, majd elindul a piac széle felé, hogy gyorsabban elhagyhassák a nyüzsgő helyszínt.
Amint sikerül kevésbé forgalmas területre érni, azonnal fellendül Éjtépő nyergébe. Széles mosollyal az arcán ismerkedik a lóval, de a közös hang megléte azonnal érezhető. Energikus, tüzes állat, de a csuhás kezei közt békés és engedelmes jószág.*
- Éjvihar lesz az új neved, barátom. *Hajol a nyakára az elf, úgy suttogja népének nyelvén a szavakat a telivér fülébe, majd megindul a Pegazus felé széles mosolyt villantva Umonra, aki remélhetően követi a híres fogadóba.*
1488. hozzászólás ezen a helyszínen: Kovácsműhely
Üzenet elküldve: 2018-03-28 05:52:20
Üzenet elküldve: 2018-03-28 05:52:20
ÚJ
Rang: Törölt felhasználó
IC üzenetek: 659
OOC üzenetek: 249
Játékstílus: Vakmerő
IC üzenetek: 659
OOC üzenetek: 249
Játékstílus: Vakmerő
//Zarándokok//
*Szinte elérzékenyül úgy nézegeti a lepárlókat. Mennyi ideje is tervezgeti már, hogy szeszfőzésbe kezd? Az utóbbi napokban azt érzi álmai szertefoszlanak, erre tessék!*
- Nem felejtetted el! *Néz Pyctára hálásan és nem is igazán érti, hogy most mi történik. Indulás előtt még azt gondolja kitaszíttatik, erre most még meg is ajándékozzák. Valahogy nem nehéz kiigazodni a vezéren, de igazából nem is könnyű. Mindenesetre Umon nem felejt, hálája végtelen, még ha másnak csak három lepárlóról is van szó. Mosolyogva néz Pyctára, majd természetesen követi őt, s a kovácsműhely előtt türelmesen megáll, s várja vezérét, közben az elf előző kijelentéséhez méltóan folytatja monológját:*
- Hallod? Almásderes... lovasbajnok lettem. *Paskolja meg a ló marját.* Lehet el kellene nevezzelek. *Mondja kik hangosan, s közben figyeli a ló reakcióját, aki csak néz a nagy szemeivel, s sörényét rázza, nem tűnik túl izgatottnak.*
- Ez most akkor egy nem, vagy igen? *De nem kap választ, s Umon lemondóan legyint.* Ebből nem lesz pletyka! *Ahogy körbenéz, régi emlékek törnek fel benne, nem emlékszik pontosan, hogy járt e már erre. Ennek nem amnéziája az oka, egyszerűen annyira régen történt már, hányattatva, fáradtan és megtörten. Ahogy Pyctától felveszik rendelését, szinte azonnal meg is érkezik, Umon mosolyogva fogadja:*
- Sok idő lesz? *Kérdezi, persze nem türelmetlenségből, csak kíváncsiságból. Ha az elf válasza helyeslés, így folytatja:*
- Addig esetleg beülhetnénk a Pegazusba, vagy Eeyr templomába, sok dolgot nem tudsz még rólam. Bizalommal vagy irántam, hosszú ideje, meg kell ismerd a múltamat teljes egészében, hogy tisztán láss. *Hogy a templom miért jut eszébe, nem tudja, de érdekes módon hitével sincs egészen tisztában. Valahogy azt érzi, az Erdőszellem és a Fekete Fa legendája közös múltra tekint vissza, egyszerűen kíváncsi a Fény templomára. De a Pegazussal persze ugyanúgy kibékül. A törp itala után, megkóstolna más italt is.*
*Szinte elérzékenyül úgy nézegeti a lepárlókat. Mennyi ideje is tervezgeti már, hogy szeszfőzésbe kezd? Az utóbbi napokban azt érzi álmai szertefoszlanak, erre tessék!*
- Nem felejtetted el! *Néz Pyctára hálásan és nem is igazán érti, hogy most mi történik. Indulás előtt még azt gondolja kitaszíttatik, erre most még meg is ajándékozzák. Valahogy nem nehéz kiigazodni a vezéren, de igazából nem is könnyű. Mindenesetre Umon nem felejt, hálája végtelen, még ha másnak csak három lepárlóról is van szó. Mosolyogva néz Pyctára, majd természetesen követi őt, s a kovácsműhely előtt türelmesen megáll, s várja vezérét, közben az elf előző kijelentéséhez méltóan folytatja monológját:*
- Hallod? Almásderes... lovasbajnok lettem. *Paskolja meg a ló marját.* Lehet el kellene nevezzelek. *Mondja kik hangosan, s közben figyeli a ló reakcióját, aki csak néz a nagy szemeivel, s sörényét rázza, nem tűnik túl izgatottnak.*
- Ez most akkor egy nem, vagy igen? *De nem kap választ, s Umon lemondóan legyint.* Ebből nem lesz pletyka! *Ahogy körbenéz, régi emlékek törnek fel benne, nem emlékszik pontosan, hogy járt e már erre. Ennek nem amnéziája az oka, egyszerűen annyira régen történt már, hányattatva, fáradtan és megtörten. Ahogy Pyctától felveszik rendelését, szinte azonnal meg is érkezik, Umon mosolyogva fogadja:*
- Sok idő lesz? *Kérdezi, persze nem türelmetlenségből, csak kíváncsiságból. Ha az elf válasza helyeslés, így folytatja:*
- Addig esetleg beülhetnénk a Pegazusba, vagy Eeyr templomába, sok dolgot nem tudsz még rólam. Bizalommal vagy irántam, hosszú ideje, meg kell ismerd a múltamat teljes egészében, hogy tisztán láss. *Hogy a templom miért jut eszébe, nem tudja, de érdekes módon hitével sincs egészen tisztában. Valahogy azt érzi, az Erdőszellem és a Fekete Fa legendája közös múltra tekint vissza, egyszerűen kíváncsi a Fény templomára. De a Pegazussal persze ugyanúgy kibékül. A törp itala után, megkóstolna más italt is.*
1487. hozzászólás ezen a helyszínen: Kovácsműhely
Üzenet elküldve: 2018-03-27 21:07:46
Üzenet elküldve: 2018-03-27 21:07:46
ÚJ
Rang: Tapasztalt játékos
IC üzenetek: 1277
OOC üzenetek: 24
Játékstílus: Vakmerő
IC üzenetek: 1277
OOC üzenetek: 24
Játékstílus: Vakmerő
//Zarándokok//
- Nincs mit. *Hajol meg a barát felé.
Amíg Umon az almásderessel barátkozik, addig a csuhás átveszi a telivért, amely az Éjtépő névre hallgat és gyakorlott mozdulatokkal átnyergeli a nyugodt hátasról leszerelt felszereléssel. A telivér ugyan karcsúbb, de ha jobban meghúzza a szíjakat, megfelelő lesz. A hátast a telivérhez rögzíti, miközben halkan suttog Éjtépőnek, keresve a közös hangot a hátassal. Az összhang szinte azonnal megvan, az állatok kedvelik a hosszúéletűeket és mivel az elfek "értik" az állatok nyelvét, így gyorsan barátkoznak.*
- Gyere, te lovasbajnok, benézünk a kovácshoz. *Nevet a lóval társalgó Umonra, persze nem azért, mert a lóval társalog, azt a csuhás is szokta tenni, hanem a beszélgetés mikéntje csal mosolyt a keskeny ívű ajkakra.
A kovács nincs messze a piactól, a csuhás átvezeti a lovakat a műhelyhez, figyelve, hogy a szerzetes ne maradjon le mögötte, majd odaérve bevezeti a kovácsműhely karámjába Éjtépőt és a másik hátast. Umonra bízza, hogy követi-e a műhelybe.*
- Az Erdő Szíve áldja, mester. *Köszönti a kovácsot, akivel korábban is beszélt, ő küldte a kikötőbe egykori barátjához.*
- Sajnos a kikötőben nem jártunk sikerrel, elég kellemetlen környék. *Mosolyog a kovácsra, de itt van, úgyhogy tényleg csak kellemetlenség volt.*
- Viszont, szeretnék készíttetni egy vértet, egy lovagnak valót, az én méretemben. *Folytatja, valószínűleg meglepve a mestert. A kérdésekre csak sejtelmesen mosolyog, s miközben a mester leveszi a méretet, jobbára csendben marad. Bizonyosan nem nézik épelméjűnek, hogy karcsú elf létére teljes lovagi páncélt készíttet magának, de a csuhást soha nem zavarta, hogy mit gondolnak róla mások.
Amikor végzett, megköszöni a mesternek és megtudakolja, mikor kell visszajönnie a páncélért, amelyet összeszíjazva kér, hisz nem kívánja felvenni.
Végül elköszön és mosolyogva távozik, hogy megnézze, Umon mit csinál odakint, talán még az almásderessel barátkozik.*
- Nincs mit. *Hajol meg a barát felé.
Amíg Umon az almásderessel barátkozik, addig a csuhás átveszi a telivért, amely az Éjtépő névre hallgat és gyakorlott mozdulatokkal átnyergeli a nyugodt hátasról leszerelt felszereléssel. A telivér ugyan karcsúbb, de ha jobban meghúzza a szíjakat, megfelelő lesz. A hátast a telivérhez rögzíti, miközben halkan suttog Éjtépőnek, keresve a közös hangot a hátassal. Az összhang szinte azonnal megvan, az állatok kedvelik a hosszúéletűeket és mivel az elfek "értik" az állatok nyelvét, így gyorsan barátkoznak.*
- Gyere, te lovasbajnok, benézünk a kovácshoz. *Nevet a lóval társalgó Umonra, persze nem azért, mert a lóval társalog, azt a csuhás is szokta tenni, hanem a beszélgetés mikéntje csal mosolyt a keskeny ívű ajkakra.
A kovács nincs messze a piactól, a csuhás átvezeti a lovakat a műhelyhez, figyelve, hogy a szerzetes ne maradjon le mögötte, majd odaérve bevezeti a kovácsműhely karámjába Éjtépőt és a másik hátast. Umonra bízza, hogy követi-e a műhelybe.*
- Az Erdő Szíve áldja, mester. *Köszönti a kovácsot, akivel korábban is beszélt, ő küldte a kikötőbe egykori barátjához.*
- Sajnos a kikötőben nem jártunk sikerrel, elég kellemetlen környék. *Mosolyog a kovácsra, de itt van, úgyhogy tényleg csak kellemetlenség volt.*
- Viszont, szeretnék készíttetni egy vértet, egy lovagnak valót, az én méretemben. *Folytatja, valószínűleg meglepve a mestert. A kérdésekre csak sejtelmesen mosolyog, s miközben a mester leveszi a méretet, jobbára csendben marad. Bizonyosan nem nézik épelméjűnek, hogy karcsú elf létére teljes lovagi páncélt készíttet magának, de a csuhást soha nem zavarta, hogy mit gondolnak róla mások.
Amikor végzett, megköszöni a mesternek és megtudakolja, mikor kell visszajönnie a páncélért, amelyet összeszíjazva kér, hisz nem kívánja felvenni.
Végül elköszön és mosolyogva távozik, hogy megnézze, Umon mit csinál odakint, talán még az almásderessel barátkozik.*
1486. hozzászólás ezen a helyszínen: Kovácsműhely
Üzenet elküldve: 2018-03-17 07:47:04
Üzenet elküldve: 2018-03-17 07:47:04
ÚJ
Rang: Haladó játékos
IC üzenetek: 336
OOC üzenetek: 15
Játékstílus: Megfontolt
IC üzenetek: 336
OOC üzenetek: 15
Játékstílus: Megfontolt
//Ephemia és Kaiyko//
*Furcsa neki a lány. Mintha úgy értékelné, minden, amit ő tud, az haszontalan vagy inkább elég hasznavehetetlen. Egyelőre nem is kommentálja. De a kardforgatási tudományára tett megjegyzésekre is csak bólint. Kallan szavai jutnak eszébe, aki mindig azt mondta neki, hogy sosem a kivagyi, hangos ellenféltől kell tartani, hanem a csendestől.
A kovács visszatér a pengékkel, Kayko pedig szemügyre veszi őket. Próbálgatja az egyensúlyukat, fogásukat. Megfelelőnek ítéli mindkettőt és bőrt is választ a markolathoz. Aztán átadja a terepet a kisasszonynak, aki az anyagiakat intézi.*
- Mehetünk *mondja.
A műhelyből kilépve azért csak kibukik belőle a kérdés, ami a lány szavai miatt motoszkált a fejében.*
- Azt mondtad, a mostani tudásod hatalmával nem tudsz igazán mit kezdeni *pillant Ephemia felé menet közben.* - Mi az, amivel tudnál?
*Furcsa neki a lány. Mintha úgy értékelné, minden, amit ő tud, az haszontalan vagy inkább elég hasznavehetetlen. Egyelőre nem is kommentálja. De a kardforgatási tudományára tett megjegyzésekre is csak bólint. Kallan szavai jutnak eszébe, aki mindig azt mondta neki, hogy sosem a kivagyi, hangos ellenféltől kell tartani, hanem a csendestől.
A kovács visszatér a pengékkel, Kayko pedig szemügyre veszi őket. Próbálgatja az egyensúlyukat, fogásukat. Megfelelőnek ítéli mindkettőt és bőrt is választ a markolathoz. Aztán átadja a terepet a kisasszonynak, aki az anyagiakat intézi.*
- Mehetünk *mondja.
A műhelyből kilépve azért csak kibukik belőle a kérdés, ami a lány szavai miatt motoszkált a fejében.*
- Azt mondtad, a mostani tudásod hatalmával nem tudsz igazán mit kezdeni *pillant Ephemia felé menet közben.* - Mi az, amivel tudnál?
1485. hozzászólás ezen a helyszínen: Kovácsműhely
Üzenet elküldve: 2018-03-16 08:28:49
Üzenet elküldve: 2018-03-16 08:28:49
ÚJ
Rang: Kezdő játékos
IC üzenetek: 7
OOC üzenetek: 0
Játékstílus: Megfontolt
IC üzenetek: 7
OOC üzenetek: 0
Játékstílus: Megfontolt
*A piacon tett kis zajos túrája után megnyugtatóan lép be a kovács műhelyébe. A kalapács zaja törzsének ritumsdobjaira emlékezteti.*
~Mikor fogok újra táncolni?~ *Teszi fel magának a kérdést. Felocsúdik. Egy morgással köszön az ott lévőknek. Szemeivel végigkiséri a két puha hölgyet melyek épp elhadják a kovácsműhelyt. A tunikáson elgondolkozik egy csöppet.*
~A mozdulatai szépek ügyesek. Érdekes harcos lehet.~
*A másik nőszemélyre fittyet se hány, más szépérzékkel rendelkezik zöld barátunk mint az átlag. Vár türelemmel sorára. ha valamit megranult eddigi élete során az a türelem mely áldás a bölcsnek áldás a harcosnak.*
~Mikor fogok újra táncolni?~ *Teszi fel magának a kérdést. Felocsúdik. Egy morgással köszön az ott lévőknek. Szemeivel végigkiséri a két puha hölgyet melyek épp elhadják a kovácsműhelyt. A tunikáson elgondolkozik egy csöppet.*
~A mozdulatai szépek ügyesek. Érdekes harcos lehet.~
*A másik nőszemélyre fittyet se hány, más szépérzékkel rendelkezik zöld barátunk mint az átlag. Vár türelemmel sorára. ha valamit megranult eddigi élete során az a türelem mely áldás a bölcsnek áldás a harcosnak.*
1484. hozzászólás ezen a helyszínen: Kovácsműhely
Üzenet elküldve: 2018-03-12 20:30:06
Üzenet elküldve: 2018-03-12 20:30:06
ÚJ
Rang: Tapasztalt játékos
IC üzenetek: 828
OOC üzenetek: 3
Játékstílus: Vakmerő
IC üzenetek: 828
OOC üzenetek: 3
Játékstílus: Vakmerő
//Ephemia és Kaiyko//
*Kaiyko szavai elgondolkodtatón hatnak rá.*
- Valóban, a tudás hatalom. De ezzel a hatalommal egyelőre nem tudok mit kezdeni.
*Hitetlenkedve ingatja a fejét. Ugyan pont ő ne tudna ügyesen bánni a karddal? Feltételezi, atyja nem ok nélkül vette fel szolgálatra.*
- Biztos vagyok benne, hogy azért van némi ügyességed és tapasztalatod ezen a téren. *Mosolyog a leányra.* Nemes tett, hogy minden tudásuk reád hagyták. Életed során bizonyosan eddig is előnyödre vált, ezután talán még inkább.
*Mélyet sóhajt Kaiyko utóbbi kijelentésére. Tulajdon családja, s legfőképp atyja reá gyakorolt szigorát nem tudja másnak látni vagy felfogni, mint láncnak, több mázsás tehernek, ami megüli a szívét és egész lelkét. Jelenlegi állapotában úgy véli, nincs oly sok év, hogy másképp kezdje értelmezni ezt az elnyomást.
A visszatérő kovács közben már hozza is a kért pengéket s főként Kaiykonak mutogatja őket. A fegyverek minőségét ecseteli épp, s beszédéből kiderül, lévén friss munka, a markolat bőrözése hiányzik, de délutánra megcsinálná. Mindezt persze előleg fejében. Ephemia a leány válaszát beelőzvén szól a kovácsmesterhez.*
- Délutánra elküldök értük egy szolgálót, az összeg másik felével együtt. Megfelel ez így önnek?
*A kovács rábólint, Ephemia pedig kifizet a kovácsnak [Mesélő (Vérborz)] összesen 54 arany előleget.
Miután végeztek az anyagiakkal, Kaiykohoz szól.*
- Ha minden jól meg, akár még ma a tiéd lehet a két penge. Indulhatunk vissza?
*Kaiyko szavai elgondolkodtatón hatnak rá.*
- Valóban, a tudás hatalom. De ezzel a hatalommal egyelőre nem tudok mit kezdeni.
*Hitetlenkedve ingatja a fejét. Ugyan pont ő ne tudna ügyesen bánni a karddal? Feltételezi, atyja nem ok nélkül vette fel szolgálatra.*
- Biztos vagyok benne, hogy azért van némi ügyességed és tapasztalatod ezen a téren. *Mosolyog a leányra.* Nemes tett, hogy minden tudásuk reád hagyták. Életed során bizonyosan eddig is előnyödre vált, ezután talán még inkább.
*Mélyet sóhajt Kaiyko utóbbi kijelentésére. Tulajdon családja, s legfőképp atyja reá gyakorolt szigorát nem tudja másnak látni vagy felfogni, mint láncnak, több mázsás tehernek, ami megüli a szívét és egész lelkét. Jelenlegi állapotában úgy véli, nincs oly sok év, hogy másképp kezdje értelmezni ezt az elnyomást.
A visszatérő kovács közben már hozza is a kért pengéket s főként Kaiykonak mutogatja őket. A fegyverek minőségét ecseteli épp, s beszédéből kiderül, lévén friss munka, a markolat bőrözése hiányzik, de délutánra megcsinálná. Mindezt persze előleg fejében. Ephemia a leány válaszát beelőzvén szól a kovácsmesterhez.*
- Délutánra elküldök értük egy szolgálót, az összeg másik felével együtt. Megfelel ez így önnek?
*A kovács rábólint, Ephemia pedig kifizet a kovácsnak [Mesélő (Vérborz)] összesen 54 arany előleget.
Miután végeztek az anyagiakkal, Kaiykohoz szól.*- Ha minden jól meg, akár még ma a tiéd lehet a két penge. Indulhatunk vissza?
1483. hozzászólás ezen a helyszínen: Kovácsműhely
Üzenet elküldve: 2018-03-09 08:15:05
Üzenet elküldve: 2018-03-09 08:15:05
ÚJ
Rang: Haladó játékos
IC üzenetek: 336
OOC üzenetek: 15
Játékstílus: Megfontolt
IC üzenetek: 336
OOC üzenetek: 15
Játékstílus: Megfontolt
//Ephemia és Kaiyko//
*A kínos csendet végül Ephemia töri meg. Kissé sután sikerül a dolog, de valószínűleg mindketten úgy értékelik, hogy jobb a semminél.*
- A bácsikám szerint nincs olyan tudás, ami haszontalan lenne, mert attól kevesebb nem lehet senki, csak több.
*Valahogy olyan érzései vannak a lánnyal kapcsolatban, mintha mindig csak méricskélné magát. Ráadásul nem úgy, hogy mennyi kellhet, hogy felérjen valamihez, hanem úgy, hogy mennyivel értéktelenebb ennél is meg annál is.*
- Elboldogulok a karddal, igaz, de nem gondolom, hogy különösebb tehetségem lenne hozzá *mondja.* - Két veterán mellett ez olyasmi, amit kitanul az ember *vonja meg a vállát.* - A gondoskodás arra hajt mindenkit, hogy adjon. Nekik nem volt sok, amiből adhattak. Azt osztották meg, amijük volt. S amikor kevéskének érzik, amivel útnak indíthatnak majdan, hát... nem engedik, hogy bármit elhagyj belőle.
*Szeretetteljesen mosolyodik a két veteránra gondolva. Bizony, a fegyverforgatást kitanulni kemény munka. Főleg egy leánynak. De amit tud, az ő érdemük, és mindig hálás lesz érte.*
- Másképp néz az ember a szigorra néhány év távlatából.
*A kovács lassan visszatér. Remélhetőleg talált valamit a raktárban, ami megfelelő lenne Kaiyko számára.*
*A kínos csendet végül Ephemia töri meg. Kissé sután sikerül a dolog, de valószínűleg mindketten úgy értékelik, hogy jobb a semminél.*
- A bácsikám szerint nincs olyan tudás, ami haszontalan lenne, mert attól kevesebb nem lehet senki, csak több.
*Valahogy olyan érzései vannak a lánnyal kapcsolatban, mintha mindig csak méricskélné magát. Ráadásul nem úgy, hogy mennyi kellhet, hogy felérjen valamihez, hanem úgy, hogy mennyivel értéktelenebb ennél is meg annál is.*
- Elboldogulok a karddal, igaz, de nem gondolom, hogy különösebb tehetségem lenne hozzá *mondja.* - Két veterán mellett ez olyasmi, amit kitanul az ember *vonja meg a vállát.* - A gondoskodás arra hajt mindenkit, hogy adjon. Nekik nem volt sok, amiből adhattak. Azt osztották meg, amijük volt. S amikor kevéskének érzik, amivel útnak indíthatnak majdan, hát... nem engedik, hogy bármit elhagyj belőle.
*Szeretetteljesen mosolyodik a két veteránra gondolva. Bizony, a fegyverforgatást kitanulni kemény munka. Főleg egy leánynak. De amit tud, az ő érdemük, és mindig hálás lesz érte.*
- Másképp néz az ember a szigorra néhány év távlatából.
*A kovács lassan visszatér. Remélhetőleg talált valamit a raktárban, ami megfelelő lenne Kaiyko számára.*
1482. hozzászólás ezen a helyszínen: Kovácsműhely
Üzenet elküldve: 2018-03-08 17:26:44
Üzenet elküldve: 2018-03-08 17:26:44
ÚJ
Rang: Tapasztalt játékos
IC üzenetek: 828
OOC üzenetek: 3
Játékstílus: Vakmerő
IC üzenetek: 828
OOC üzenetek: 3
Játékstílus: Vakmerő
//Ephemia és Kaiyko//
*Nem gyakran jár a kovácsműhely környékén, hisz nem sok oka van rá. Most viszont újdonsült testőrének nagy szüksége volna új fegyverzetre, hisz védelmi feladatokat jórészt csak ezekkel tud ellátni.*
- Üdvözlet!
*Nem nagyon figyeli meg a többi vásárlót, Kaiykohoz hasonló mód ő is csak biccent egyet feléjük. A helyiség kinézete valahogy jobban megragadja tekintetét. A falakra fegyverek vannak felhelyezve, nagy valószínűséggel pusztán csak dekoráció gyanánt. Ezekhez Ephemia ugyan nem ért, de némely díszesebb vagy különlegesebb darabot ettől függetlenül jól megfigyel. A fegyverek után tekintete a falra festett, ismeretlen nyelven írt feliratra vándorol. Csak találgatni tud, mit is jelenthet valójában.
~Talán valami ősi jelmondat rég letűnt korokból, aminek jelentését csak az arra méltók ismerik.~
Közben Kaiyko le is adja rendelését. Miközben a kovács eltávozik, hogy utánanézzen a kért pengéknek, Effy érzi, hogy mondania kellene valamit.*
- Mennyi penge!
*Elég bénán sikerült beszélgetéskezdeményezés, de azért még próbálkozik.*
- Nem láttam még, de bizonyosan jól forgatod a kardot. Nekem semmi hasonló dologhoz nincs képességem, sem tehetségem. Könyveket többször forgattam, mint pengét, bár ennek hasznát venni talán sohasem fogom.
*Nem gyakran jár a kovácsműhely környékén, hisz nem sok oka van rá. Most viszont újdonsült testőrének nagy szüksége volna új fegyverzetre, hisz védelmi feladatokat jórészt csak ezekkel tud ellátni.*
- Üdvözlet!
*Nem nagyon figyeli meg a többi vásárlót, Kaiykohoz hasonló mód ő is csak biccent egyet feléjük. A helyiség kinézete valahogy jobban megragadja tekintetét. A falakra fegyverek vannak felhelyezve, nagy valószínűséggel pusztán csak dekoráció gyanánt. Ezekhez Ephemia ugyan nem ért, de némely díszesebb vagy különlegesebb darabot ettől függetlenül jól megfigyel. A fegyverek után tekintete a falra festett, ismeretlen nyelven írt feliratra vándorol. Csak találgatni tud, mit is jelenthet valójában.
~Talán valami ősi jelmondat rég letűnt korokból, aminek jelentését csak az arra méltók ismerik.~
Közben Kaiyko le is adja rendelését. Miközben a kovács eltávozik, hogy utánanézzen a kért pengéknek, Effy érzi, hogy mondania kellene valamit.*
- Mennyi penge!
*Elég bénán sikerült beszélgetéskezdeményezés, de azért még próbálkozik.*
- Nem láttam még, de bizonyosan jól forgatod a kardot. Nekem semmi hasonló dologhoz nincs képességem, sem tehetségem. Könyveket többször forgattam, mint pengét, bár ennek hasznát venni talán sohasem fogom.
1481. hozzászólás ezen a helyszínen: Kovácsműhely
Üzenet elküldve: 2018-03-07 20:28:32
Üzenet elküldve: 2018-03-07 20:28:32
ÚJ
Rang: Haladó játékos
IC üzenetek: 336
OOC üzenetek: 15
Játékstílus: Megfontolt
IC üzenetek: 336
OOC üzenetek: 15
Játékstílus: Megfontolt
//Ephemia és Kaiyko//
*Ez a két homlokegyenest különböző világ egyelőre bajban van a vegyüléssel. Talán túl hirtelen volt a próbálkozás. Ki tudja? Kaiyko igyekszik inkább túllépni a dolgon, s arra koncentrálni, amiért jöttek. Fontos lenne, hogy mielőbb fegyvert tudjon magánál, hiszen pengék nélkül nem sokat tehet a kisasszony védelmében. Már ha ilyesfajta fenyegetésről van szó.*
- Üdvözletem, mester! *köszön illendően. A vásárlóként ott lévő egyéb szerzetek is kapnak egy-egy apró főbiccentést, ha felé néznek.*
- Két pengét szeretnék *mondja a kovácsnak mindjárt, mikor sorra kerül.* - Egy ekkorát *mutatja karján a a pengehosszt.* - Egykezest, könnyűt, amennyire lehet. És egy ekkorát. Hárítótőrnek.
*Ha lát hasonlót a falra kirakottak között, akkor rá is mutat, s igyekszik azok alapján jobban elmagyarázni kívánalmait.*
- És megnézném a markolatbőröket is *mondja.
Mikor a kovács hátramegy, hogy utánanézzen a dolgoknak, Kaiyko egy kissé zavarban ácsorog tovább. Egy kicsit aggódik, hogy túl drágák lesznek a kardok, bár árról még nem esett szó.
Érzi, hogy valamivel meg kéne törnie a csendet. Valami kérdéssel talán. De semmi nem jut az eszébe. Illetve semmi olyan, ami ne lenne merő ostobaság, mint például, hogy Ephemia forgat-e fegyvert vagy mondjuk olyan, ami esetleg akaratlanul nem lazítaná-e meg a bizonytalan talajt a korábbi témák felé kettejük között.*
*Ez a két homlokegyenest különböző világ egyelőre bajban van a vegyüléssel. Talán túl hirtelen volt a próbálkozás. Ki tudja? Kaiyko igyekszik inkább túllépni a dolgon, s arra koncentrálni, amiért jöttek. Fontos lenne, hogy mielőbb fegyvert tudjon magánál, hiszen pengék nélkül nem sokat tehet a kisasszony védelmében. Már ha ilyesfajta fenyegetésről van szó.*
- Üdvözletem, mester! *köszön illendően. A vásárlóként ott lévő egyéb szerzetek is kapnak egy-egy apró főbiccentést, ha felé néznek.*
- Két pengét szeretnék *mondja a kovácsnak mindjárt, mikor sorra kerül.* - Egy ekkorát *mutatja karján a a pengehosszt.* - Egykezest, könnyűt, amennyire lehet. És egy ekkorát. Hárítótőrnek.
*Ha lát hasonlót a falra kirakottak között, akkor rá is mutat, s igyekszik azok alapján jobban elmagyarázni kívánalmait.*
- És megnézném a markolatbőröket is *mondja.
Mikor a kovács hátramegy, hogy utánanézzen a dolgoknak, Kaiyko egy kissé zavarban ácsorog tovább. Egy kicsit aggódik, hogy túl drágák lesznek a kardok, bár árról még nem esett szó.
Érzi, hogy valamivel meg kéne törnie a csendet. Valami kérdéssel talán. De semmi nem jut az eszébe. Illetve semmi olyan, ami ne lenne merő ostobaság, mint például, hogy Ephemia forgat-e fegyvert vagy mondjuk olyan, ami esetleg akaratlanul nem lazítaná-e meg a bizonytalan talajt a korábbi témák felé kettejük között.*
1-20 , 21-40 , 41-60 , 61-80 , 81-100 , 101-120 , 121-140 , 141-160 , 161-180 , 181-200 , 201-220 , 221-240 , 241-260 , 261-280 , 281-300 , 301-320 , 321-340 , 341-360 , 361-380 , 381-400 , 401-420 , 421-440 , 441-460 , 461-480 , 481-500 , 501-520 , 521-540 , 541-560 , 561-580 , 581-600 , 601-620 , 621-640 , 641-660 , 661-680 , 681-700 , 701-720 , 721-740 , 741-760 , 761-780 , 781-800 , 801-820 , 821-840 , 841-860 , 861-880 , 881-900 , 901-920 , 921-940 , 941-960 , 961-980 , 981-1000 , 1001-1020 , 1021-1040 , 1041-1060 , 1061-1080 , 1081-1100 , 1101-1120 , 1121-1140 , 1141-1160 , 1161-1180 , 1181-1200 , 1201-1220 , 1221-1240 , 1241-1260 , 1261-1280 , 1281-1300 , 1301-1320 , 1321-1340 , 1341-1360 , 1361-1380 , 1381-1400 , 1401-1420 , 1421-1440 , 1441-1460 , 1461-1480 , 1481-1500 , 1501-1520 , 1521-1540 , 1541-1560 , 1561-1580 , 1581-1600 , 1601-1620 , 1621-1640 , 1641-1660 , 1661-1680 , 1681-1700 , 1701-1720 , 1721-1740 , 1741-1760 , 1761-1780 , 1781-1800 , 1801-1820 , 1821-1840 , 1841-1860 , 1861-1880 , 1881-1900 , 1901-1920 , 1921-1940 , 1941-1960 , 1961-1980 , 1981-2000 , 2001-2020 , 2021-2040 , 2041-2060 , 2061-2080 , 2081-2100 , 2101-2120 , 2121-2140 , 2141-2160 , 2161-2180 , 2181-2200 , 2201-2220 , 2221-2240 , 2241-2260 , 2261-2280 , 2281-2300 , 2301-2320 , 2321-2340 , 2341-2360 , 2361-2380 , 2381-2400 , 2401-2420 , 2421-2440 , 2441-2460 , 2461-2480 , 2481-2500 , 2501-2520 , 2521-2540 , 2541-2560 , 2561-2580 , 2581-2600 , 2601-2620 , 2621-2640 , 2641-2660 , 2661-2680 , 2681-2700 , 2701-2720 , 2721-2740 , 2741-2760 , 2761-2780 , 2781-2800 , 2801-2820 , 2821-2840 , 2841-2860 , 2861-2880 , 2881-2900 , 2901-2920 , 2921-2940 , 2941-2960 , 2961-2980 , 2981-3000 , 3001-3020 , 3021-3040 , 3041-3060 , 3047-3066