Arthenior - Kovácsműhely
Karaktered neve: --- Rangod: Nem bejelentkezett felhasználó Pénzed: --- arany
Varázsitalaid: Neked nincsenek varázsitalaid!
Herbária: Neked nincsenek varázsnövényeid!
Varázsitalaid: Neked nincsenek varázsitalaid!
Herbária: Neked nincsenek varázsnövényeid!
Üdvözlünk!
Ez itt a www.Lanawin.hu weboldal játéktere. Egy fórumos szerepjáték. Te nem vagy bejelentkezett állapotban, ezért nincs jogod ténykedni a fórumon. Csak olvasni tudod a hozzászólásokat, semmi mást. Ha szeretnéd kipróbálni milyen is a fórum valójában, átélni izgalmas kalandokat, varázslatokat tanulni, bájitalokat vásárolni, egyedi karaktert létrehozni, felszereléseket kovácsoltatni, vagy küldetéseket végrehajtani, akkor regisztrálj bátran, ne habozz. Miután regisztráltál, és beléptél minden funkciót elérhetsz. Lehetőséged lesz részt venni a mesékben, vagy csak spontán játszani a megalkotott, mesés világban. Felkutathatod a város rejtélyeit, és részese lehet egy olyan fórumos szerepjátéknak, ahol a játékosok kényelme, és a játék élvezete a legfontosabb.
Vissza a főoldalra!
<< Előző oldal - Mostani oldal: 50 (981. - 1000. üzenet) - Első olvasatlan beíráshoz >>Oldal váltása: - Következő oldal >>
1000. hozzászólás ezen a helyszínen: Kovácsműhely
Üzenet elküldve: 2016-03-05 19:53:41
Üzenet elküldve: 2016-03-05 19:53:41
ÚJ
Rang: Játékos
IC üzenetek: 154
OOC üzenetek: 39
Játékstílus: Vakmerő
IC üzenetek: 154
OOC üzenetek: 39
Játékstílus: Vakmerő
*Arthenior utcái újabb lábnyomokkal lehetnek gazdagabbak, ahogy Astar gyaloggaloppban tapos végig rajtuk. Ezek az utcák már megszokták, hogy mindenki csak lenéz rájuk, és még akkor sem rájuk néznek, hogy taposnak rajtuk, lovaikkal, meg kutyaszaros cipőikkel összepiszkítják, és csak a szerencsétlenek, a hajléktalanok, és a részegek kerülnek közvetenebb kapcsolatba velük. Egyesek azt gondolnák, hogy az övék a legsanyarúbb minden sors közül. Az eszükbe se jut, hogy az utaknak pont így jó. Ezeket az utakat valakik egykor létrehozták, pontosan azért, hogy a fentebb írt borzalmakat élje át - ám ezzel együtt képessé tette őket arra, hogy ezeket évtizedek, évszázadok folyamán is átvészelhessék. Egy emberformával ha ugyanezt csinálnák, hamar kihullana. Ám ezek az utcák mindmáig teljesítették kötelességeiket, sőt, többet is: mindig elkapták az elesőket, támaszt nyújtottak a részegeknek, és fekhelyet a csöveseknek. Persze glóriájuk megkopik idővel, ám mindig vannak újítók, akik begyógyítják a sebeiket. Büszkén állnak tehát a kétlábúak, és négylábú segítőik szolgálatára. Sajnálatosan ez Astarnak sem tűnik fel, mi több, ha meg is említenék neki, ő magasról tesz rá. Az út az egy út, és ne magyarázza be neki senki, hogy még érzéseik is vannak. Ő most épp csak lenéz rájuk néha, de nem is gondol rájuk, miközben a kovácsműhely felé tart. Ahol egyébként lassan törzsvásárló lesz, aminek kovácsék mondjuk csak örülhetnek. Már nem csak annak, hogy személye jelenlétével megtiszteli az épületet, és annak dolgozóit, hanem hogy még pénzt is fektet be ide. Vagy legalábbis, még nem volt okuk kitiltani őt innen.*
999. hozzászólás ezen a helyszínen: Kovácsműhely
Üzenet elküldve: 2016-03-04 21:46:53
Üzenet elküldve: 2016-03-04 21:46:53
ÚJ
Rang: Tapasztalt játékos
IC üzenetek: 286
OOC üzenetek: 23
Játékstílus: Vakmerő
IC üzenetek: 286
OOC üzenetek: 23
Játékstílus: Vakmerő
//Sylweran//
*Belép hát, ha ennyire fontos a sorrend az elfnek, ő nem fog erősködni.*
- Érdekel sok minden, de vásárolni nincs miből. Különben is mit és minek vennék?
*Halkra fogja a szavait, nem szeretné szándékait a kovács orrára kötni. A kérdése viszont csak költői volt, nem vár rá választ, folytatja inkább azt a témát amiről befelé jövet beszélgettek.*
- Nem baj az ha őszinték a gyerekek, legalább pontosan tudod mire gondolnak. Ha nem szeretnek, azt is megmondják, ha meg igen akkor el is hiheted nekik.
*Megindul közben szép lassan körbe, nézegetve a különböző fegyvereket és páncélokat. Neki sok haszna nem lenne belőlük hiszen rá külön készíttetni kellene mindent, bár akad egy-két szebb pallos is ami akár neki is jó lenne.*
- Hogyan lehet baj az ha valaki túl kedves? Egyáltalán létezik olyan hogy túlságosan kedves?
*Kétségkívül nem egyeznek a nézeteik ebben a témában, de csak úgy félvállról teszi fel a kérdéseket, közben a kirakatot nézegetve.*
- Azért zavartak el mert nem láttak szívesen. Ha meg nem látnak szívesen, minek magyarázzak? Ha a sarkamra állok félelemből talán megtűrnek, de pár kemény szó miatt senkinek nem változik meg a nézete.
*Néhány szebb vértnél el-elidőzik. A mesékben a lovagok is ilyesmiket viselhettek, álmaiban ő is hasonlóban szerepel. Szép csillogó vértben, fényes karddal és pajzzsal... Valószínűleg sosem teljesül, de álmodozni még neki is lehet.*
- Köszönöm hogy velem vagy.
*Egy rövidebb csend után böki csak úgy ki ezt a valószínűleg váratlan mondatot. Sokat rágódott hogyan kellene kifejeznie magát, milyen szavakat használjon, végül ennél maradt, bár talán nem a legjobb fogalmazás. Nem is néz közben a férfira, mintha ezt is csak félvállról mondaná a nagy nézelődése közben, de érződik hogy tényleg sokat jelent neki.*
- Van már valami ötleted, hogy mihez fogsz kezdeni? A barakkon kívül van más ahol munka után kérdezhetnél?
*Gyorsan vált témát, nem akar az előző mondatánál leragadni. Nem volt könnyű kimondani de ennyit igazán megérdemel az elf azok után hogy kisegítette a banditákkal szemben és elvezette ide, ráadásul azóta is megmaradt mellette.*
*Belép hát, ha ennyire fontos a sorrend az elfnek, ő nem fog erősködni.*
- Érdekel sok minden, de vásárolni nincs miből. Különben is mit és minek vennék?
*Halkra fogja a szavait, nem szeretné szándékait a kovács orrára kötni. A kérdése viszont csak költői volt, nem vár rá választ, folytatja inkább azt a témát amiről befelé jövet beszélgettek.*
- Nem baj az ha őszinték a gyerekek, legalább pontosan tudod mire gondolnak. Ha nem szeretnek, azt is megmondják, ha meg igen akkor el is hiheted nekik.
*Megindul közben szép lassan körbe, nézegetve a különböző fegyvereket és páncélokat. Neki sok haszna nem lenne belőlük hiszen rá külön készíttetni kellene mindent, bár akad egy-két szebb pallos is ami akár neki is jó lenne.*
- Hogyan lehet baj az ha valaki túl kedves? Egyáltalán létezik olyan hogy túlságosan kedves?
*Kétségkívül nem egyeznek a nézeteik ebben a témában, de csak úgy félvállról teszi fel a kérdéseket, közben a kirakatot nézegetve.*
- Azért zavartak el mert nem láttak szívesen. Ha meg nem látnak szívesen, minek magyarázzak? Ha a sarkamra állok félelemből talán megtűrnek, de pár kemény szó miatt senkinek nem változik meg a nézete.
*Néhány szebb vértnél el-elidőzik. A mesékben a lovagok is ilyesmiket viselhettek, álmaiban ő is hasonlóban szerepel. Szép csillogó vértben, fényes karddal és pajzzsal... Valószínűleg sosem teljesül, de álmodozni még neki is lehet.*
- Köszönöm hogy velem vagy.
*Egy rövidebb csend után böki csak úgy ki ezt a valószínűleg váratlan mondatot. Sokat rágódott hogyan kellene kifejeznie magát, milyen szavakat használjon, végül ennél maradt, bár talán nem a legjobb fogalmazás. Nem is néz közben a férfira, mintha ezt is csak félvállról mondaná a nagy nézelődése közben, de érződik hogy tényleg sokat jelent neki.*
- Van már valami ötleted, hogy mihez fogsz kezdeni? A barakkon kívül van más ahol munka után kérdezhetnél?
*Gyorsan vált témát, nem akar az előző mondatánál leragadni. Nem volt könnyű kimondani de ennyit igazán megérdemel az elf azok után hogy kisegítette a banditákkal szemben és elvezette ide, ráadásul azóta is megmaradt mellette.*
998. hozzászólás ezen a helyszínen: Kovácsműhely
Üzenet elküldve: 2016-03-04 21:19:02
Üzenet elküldve: 2016-03-04 21:19:02
ÚJ
Rang: Tapasztalt játékos
IC üzenetek: 277
OOC üzenetek: 38
Játékstílus: Megfontolt
IC üzenetek: 277
OOC üzenetek: 38
Játékstílus: Megfontolt
//Shiriqa//
*Hallgatja az egészen hosszas beszámolót a kedves kislányról, a szegény családról, a rettegő szülőkről, és a medvéről. Míg sétálnak a kovácsig, ki is tart a történet, Sylweran pedig egyszer sem szól közbe, csak szokatlanul komoran hallgatja. Aztán mégis csak akad hozzáfűznivalója, amint véget ér a történet.*
- Na hát igen... a gyerekek sokkal kedvesebbek tudnak lenni a felnőtteknél. Viszont néha kegyetlenül őszinték is. *nyom el egy félmosolyt, ahogy eszébe jut egy cserfes kis emberlány, aki piszkos lábakkal szaladt elé régen, még pont itt Artheniorban. Alig látszott ki a földből, de máris sértegette őt. Aztán különösen jó barátok lettek. Szerette őt. Vajon mi lehet vele? Ígéretet tett neki régen, hogy visszatér... és hát megtette. De sok-sok év után.*
- Az a baj, hogy túl kedves vagy, Shiriqa. *sóhajt fel aztán.*
- Jó a szíved, és jól tetted, hogy segítettél. Bizonyára nem tudtak volna adni cserébe túl sokat... ám más esetben, ha elzavartak, akkor is csak úgy elmentél? Hiszen elég volna a sarkadra állni, és azt mondani: no elég legyen ebből a gyerekességből, ugyanolyan vagyok, mint ti, csak több ésszel, hogy nem rémüldözöm tőletek, kisegerek! Tisztes munkát keresek, adjatok hát, ha van, ha meg nincs, búcsúzzatok jó szívvel!
*Közben a kovácshoz érnek, Shiriqa pedig kinyitja az ajtót, hogy beengedje őt. Sylwerannak széles mosoly terül szét az arcán, és megrázza a fejét.*
- Nem, nem. Csak utánad! Hölgyeké az elsőbbség. *s ezzel szinte előre tuszkolja a lányt, aztán ő maga is belép, hogy ismét felé fordulhasson.*
- Na és érdekel valami, vagy csak nézelődünk?
*Hallgatja az egészen hosszas beszámolót a kedves kislányról, a szegény családról, a rettegő szülőkről, és a medvéről. Míg sétálnak a kovácsig, ki is tart a történet, Sylweran pedig egyszer sem szól közbe, csak szokatlanul komoran hallgatja. Aztán mégis csak akad hozzáfűznivalója, amint véget ér a történet.*
- Na hát igen... a gyerekek sokkal kedvesebbek tudnak lenni a felnőtteknél. Viszont néha kegyetlenül őszinték is. *nyom el egy félmosolyt, ahogy eszébe jut egy cserfes kis emberlány, aki piszkos lábakkal szaladt elé régen, még pont itt Artheniorban. Alig látszott ki a földből, de máris sértegette őt. Aztán különösen jó barátok lettek. Szerette őt. Vajon mi lehet vele? Ígéretet tett neki régen, hogy visszatér... és hát megtette. De sok-sok év után.*
- Az a baj, hogy túl kedves vagy, Shiriqa. *sóhajt fel aztán.*
- Jó a szíved, és jól tetted, hogy segítettél. Bizonyára nem tudtak volna adni cserébe túl sokat... ám más esetben, ha elzavartak, akkor is csak úgy elmentél? Hiszen elég volna a sarkadra állni, és azt mondani: no elég legyen ebből a gyerekességből, ugyanolyan vagyok, mint ti, csak több ésszel, hogy nem rémüldözöm tőletek, kisegerek! Tisztes munkát keresek, adjatok hát, ha van, ha meg nincs, búcsúzzatok jó szívvel!
*Közben a kovácshoz érnek, Shiriqa pedig kinyitja az ajtót, hogy beengedje őt. Sylwerannak széles mosoly terül szét az arcán, és megrázza a fejét.*
- Nem, nem. Csak utánad! Hölgyeké az elsőbbség. *s ezzel szinte előre tuszkolja a lányt, aztán ő maga is belép, hogy ismét felé fordulhasson.*
- Na és érdekel valami, vagy csak nézelődünk?
997. hozzászólás ezen a helyszínen: Kovácsműhely
Üzenet elküldve: 2016-03-04 20:46:58
Üzenet elküldve: 2016-03-04 20:46:58
ÚJ
Rang: Tapasztalt játékos
IC üzenetek: 643
OOC üzenetek: 2
Játékstílus: Vakmerő
IC üzenetek: 643
OOC üzenetek: 2
Játékstílus: Vakmerő
//Freyai//
*A kiváltó okokról aztán még tudna mit mondani. Egy apróság, amire nem is gondolna, vagy egész események láncolata adta meg a kellemetlen vízióknak a kezdőlöketet, vagy egy szellem rosszakarata, egy rossz ember átka, oly sok minden lehet. De magában megfogadta, nem erőlteti tovább a témát, hiszen Freyai láthatóan kényelmetlenül érzi magát a témától.
Ennek ellenére megállapításaival, mik sajnos igazak, sikerült még tovább rontania a hangulatot. Szép volt Ydriss.*
- Ugyanakkor nekik nincs miért harcolni, pont azért, mert nem éreznek, ők csak pusztítani tudnak, míg az élők valamiért vagy valakiért harcolnak. Az otthonért, a dicsőségért, a családért, a barátokért, a védtelenekért, és persze nyilván van olyan is, aki pénzért vagy jutalomért. De ezek motiválják őket, és ez néha óriási erőt tud adni a küzdelemben. Az erős harcosok hatalmas csapásaikkal irthatják őket, míg a mágusok erősebbnél erősebb varázslatokkal segíthetik a győzelmet, befolyásolhatják a csata kimenetelét. *Mosolyodik el biztatóan, s kicsit maga is hinni szeretne benne, hogy ilyen egyszerű az egész. Nem az. De olyan szép lenne, ha legalább egy kicsit tudna bizakodni benne.*
- Umm, Mogyira, a lovamra még rá kellene néznem, mielőtt elkezdenénk edzeni. A Barakkban találkozunk, rendben? *Néz Freyaiára, majd a választ azért megvárván, távozik a műhelyből. Odakint Ahel lelkesen ered gazdája nyomába, vidáman csóválja a farkát, hiszen végre nem kell egy helyben ücsörögnie. A blöki, úgy tűnik, jobban megbékélt a várossal, mint rőt hajú gazdája, hiszen a barna bundást cseppet sem zavarja a tömeg és nyüzsgés, amin át kell majd vágniuk a Piactéren.*
*A kiváltó okokról aztán még tudna mit mondani. Egy apróság, amire nem is gondolna, vagy egész események láncolata adta meg a kellemetlen vízióknak a kezdőlöketet, vagy egy szellem rosszakarata, egy rossz ember átka, oly sok minden lehet. De magában megfogadta, nem erőlteti tovább a témát, hiszen Freyai láthatóan kényelmetlenül érzi magát a témától.
Ennek ellenére megállapításaival, mik sajnos igazak, sikerült még tovább rontania a hangulatot. Szép volt Ydriss.*
- Ugyanakkor nekik nincs miért harcolni, pont azért, mert nem éreznek, ők csak pusztítani tudnak, míg az élők valamiért vagy valakiért harcolnak. Az otthonért, a dicsőségért, a családért, a barátokért, a védtelenekért, és persze nyilván van olyan is, aki pénzért vagy jutalomért. De ezek motiválják őket, és ez néha óriási erőt tud adni a küzdelemben. Az erős harcosok hatalmas csapásaikkal irthatják őket, míg a mágusok erősebbnél erősebb varázslatokkal segíthetik a győzelmet, befolyásolhatják a csata kimenetelét. *Mosolyodik el biztatóan, s kicsit maga is hinni szeretne benne, hogy ilyen egyszerű az egész. Nem az. De olyan szép lenne, ha legalább egy kicsit tudna bizakodni benne.*
- Umm, Mogyira, a lovamra még rá kellene néznem, mielőtt elkezdenénk edzeni. A Barakkban találkozunk, rendben? *Néz Freyaiára, majd a választ azért megvárván, távozik a műhelyből. Odakint Ahel lelkesen ered gazdája nyomába, vidáman csóválja a farkát, hiszen végre nem kell egy helyben ücsörögnie. A blöki, úgy tűnik, jobban megbékélt a várossal, mint rőt hajú gazdája, hiszen a barna bundást cseppet sem zavarja a tömeg és nyüzsgés, amin át kell majd vágniuk a Piactéren.*
996. hozzászólás ezen a helyszínen: Kovácsműhely
Üzenet elküldve: 2016-03-03 18:08:06
Üzenet elküldve: 2016-03-03 18:08:06
ÚJ
Rang: Tapasztalt játékos
IC üzenetek: 412
OOC üzenetek: 69
Játékstílus: Megfontolt
IC üzenetek: 412
OOC üzenetek: 69
Játékstílus: Megfontolt
//Ydriss//
*Enyhén félrehajtott fejjel néz a lányra, s úgy hallgatja a szavait.
~Kiváltó oka?~
Morfondírozik magába. Vajon mi lehetett az, mely kiváltotta ezt belőle? Nem tudja. Élete teljesen normális, semmi szokatlan nem volt. Nem is érti, hogy miért. Talán az otthon messzesége? Az otthon hiánya?*
- Lehet, hogy van kiváltó oka. De nem tudom, mi lehet az… De… Köszönöm. *Mondja végül. Örül, hogy végre nem firtatják tovább a témát.
Legutóbb is szörnyű következményei lettek. S bár ebből vélhetően a férfi semmit sem érzékelt. Sem most, sem máskor. Mindig csak magával volt elfoglalva.
De tényleg így lenne? Csak magával volt elfoglalva? Hiszen segíteni akart neki.
Csak minden utána csak rosszabb lett.
A kard lerendezése után csendbe hallgatja a másikat. Halkan mosolyog csak.*
- Igaz. Hatalmas előnyben van. Ők temetetlen holtak, mármint azok, kik a Csonttemetőben keltek fel. Ők… Sokkal többen lehetnek, mint a város védelme megkívánná… *Húzza el a száját.
A kérésre csak elmosolyodik.*
- Persze. Szívesen megtanítalak. Nem nagy ördöngösség, pár trükk is elég már. De igazából én is csak magamtól kezdtem el tanulni karddal vívni. Szóval én sem vagyok valami profi benne.
*Vakarja meg a tarkóját zavartan. Ekkor érzi meg a minapi sebet. A fürdőre emlékezteti ez is, ahol beverte a fejét. Lassan forr össze a heg, s most is véletlen tépi fel. Apró csíkként folyik végig tarkóján a vöröslő nedű, de ezzel nem foglalkozik. Csak egy karcolás semmi több.*
*Enyhén félrehajtott fejjel néz a lányra, s úgy hallgatja a szavait.
~Kiváltó oka?~
Morfondírozik magába. Vajon mi lehetett az, mely kiváltotta ezt belőle? Nem tudja. Élete teljesen normális, semmi szokatlan nem volt. Nem is érti, hogy miért. Talán az otthon messzesége? Az otthon hiánya?*
- Lehet, hogy van kiváltó oka. De nem tudom, mi lehet az… De… Köszönöm. *Mondja végül. Örül, hogy végre nem firtatják tovább a témát.
Legutóbb is szörnyű következményei lettek. S bár ebből vélhetően a férfi semmit sem érzékelt. Sem most, sem máskor. Mindig csak magával volt elfoglalva.
De tényleg így lenne? Csak magával volt elfoglalva? Hiszen segíteni akart neki.
Csak minden utána csak rosszabb lett.
A kard lerendezése után csendbe hallgatja a másikat. Halkan mosolyog csak.*
- Igaz. Hatalmas előnyben van. Ők temetetlen holtak, mármint azok, kik a Csonttemetőben keltek fel. Ők… Sokkal többen lehetnek, mint a város védelme megkívánná… *Húzza el a száját.
A kérésre csak elmosolyodik.*
- Persze. Szívesen megtanítalak. Nem nagy ördöngösség, pár trükk is elég már. De igazából én is csak magamtól kezdtem el tanulni karddal vívni. Szóval én sem vagyok valami profi benne.
*Vakarja meg a tarkóját zavartan. Ekkor érzi meg a minapi sebet. A fürdőre emlékezteti ez is, ahol beverte a fejét. Lassan forr össze a heg, s most is véletlen tépi fel. Apró csíkként folyik végig tarkóján a vöröslő nedű, de ezzel nem foglalkozik. Csak egy karcolás semmi több.*
995. hozzászólás ezen a helyszínen: Kovácsműhely
Üzenet elküldve: 2016-03-02 09:24:44
Üzenet elküldve: 2016-03-02 09:24:44
ÚJ
Rang: Tapasztalt játékos
IC üzenetek: 643
OOC üzenetek: 2
Játékstílus: Vakmerő
IC üzenetek: 643
OOC üzenetek: 2
Játékstílus: Vakmerő
//Freyai//
*Abban egyetért a lánnyal, hogy van valami, ami nem engedi elszakadni innen. Vagy inkább, valaki? Hiszen ha innen elmenne, hol keresné a hímet? De hogy szeretne itt lenni... ez az, amit elképzelni sem tud. Nem azért, mert annyira más lenne itt az élet, mint otthonában. Hanem az életvitelért, amit itt kellene folytatnia. Talán elvétve akadnak jó emberek, vagy egyebek is, de számára a város a romlottság megtestesítője.
Az újabb halogató válasz hallatán ugyan nem szól semmit, csak a fejét csóválja. Véleményét nem mondja ki, de talán így is érthető - nem veszed elég komolyan. Erről már kifejtette a véleményét, s megérti, ha a rőt hajút nem akarja jobban bevonni a magánügyébe, hiszen bár elfek, idegenek még egymásnak. Furcsa érzés ez, és valahol egy kicsit a hideg is kirázza tőle. Egy elf, akire idegenként gondol, s alighanem ez kölcsönös. Ha nem is oly erővel, mint a város egy lakójával szemben tenné, de mintha a bizalmatlanság így is felütné a fejét. Rossz érzés.*
- Nem úgy értem, hogy tényleg betegség lenne, hanem átvitt értelemben. Nyilván valami nincs rendben, gyötör, hogy ilyesmikkel kell megküzdened. Valamilyen kiváltó oka van, azt kell megkeresni. De látom, hogy kényelmetlen a téma, nem erőltetem tovább. *Mosolyodik el egy kicsit.
Míg Freyai a kardot intézi, csendben nézelődik. Nem akar sem zavarni, sem láb alatt lenni.
A komor kérdés hallatán azonban gondterhelten sóhajt.*
- Nem tudom. Nem értek a harchoz, sem a harcosok vezetéséhez. De az ellenfél előnyben van. A holtakból merít erőt, aki tőlünk elhull, s ezáltal gyengülnek soraink, az az övéket erősíti. Ráadásul nekik nem kell sem enni, sem pihenni, nem véreznek, nem betegednek meg, nem éreznek fájdalmat, nem éreznek félelmet.
*Képzeletében ismét azok a képek kísértenek, ahogy a holtak elérik a faluját. Ahogy saját halottaik kikelnek sírjaikból, és lemészárolják élő leszármazottaikat. Megrázza a fejét. Nem. Ez nem történhet meg. Már nem. Nincs ott már senki, aki élő lenne. Elmentek messzire, biztonságba.*
- Egy kis testmozgás jól esne. *Bólint rá rögtön az ötletre. S a következő pillanatban már elgondolkozva méregeti Freyait, s a kardját.*
- Umm, lehetne egy kérésem. Meg tudnál tanítani harcolni? Mármint karddal. Mi nem használtunk fémeket, nem voltak kardjaink. Itt viszont mindenki azzal jár, szinte. Jó lenne megismerni, hogyan kell vele harcolni, hogy tudjam, hogyan vehessem fel ellene a küzdelmet.
*Abban egyetért a lánnyal, hogy van valami, ami nem engedi elszakadni innen. Vagy inkább, valaki? Hiszen ha innen elmenne, hol keresné a hímet? De hogy szeretne itt lenni... ez az, amit elképzelni sem tud. Nem azért, mert annyira más lenne itt az élet, mint otthonában. Hanem az életvitelért, amit itt kellene folytatnia. Talán elvétve akadnak jó emberek, vagy egyebek is, de számára a város a romlottság megtestesítője.
Az újabb halogató válasz hallatán ugyan nem szól semmit, csak a fejét csóválja. Véleményét nem mondja ki, de talán így is érthető - nem veszed elég komolyan. Erről már kifejtette a véleményét, s megérti, ha a rőt hajút nem akarja jobban bevonni a magánügyébe, hiszen bár elfek, idegenek még egymásnak. Furcsa érzés ez, és valahol egy kicsit a hideg is kirázza tőle. Egy elf, akire idegenként gondol, s alighanem ez kölcsönös. Ha nem is oly erővel, mint a város egy lakójával szemben tenné, de mintha a bizalmatlanság így is felütné a fejét. Rossz érzés.*
- Nem úgy értem, hogy tényleg betegség lenne, hanem átvitt értelemben. Nyilván valami nincs rendben, gyötör, hogy ilyesmikkel kell megküzdened. Valamilyen kiváltó oka van, azt kell megkeresni. De látom, hogy kényelmetlen a téma, nem erőltetem tovább. *Mosolyodik el egy kicsit.
Míg Freyai a kardot intézi, csendben nézelődik. Nem akar sem zavarni, sem láb alatt lenni.
A komor kérdés hallatán azonban gondterhelten sóhajt.*
- Nem tudom. Nem értek a harchoz, sem a harcosok vezetéséhez. De az ellenfél előnyben van. A holtakból merít erőt, aki tőlünk elhull, s ezáltal gyengülnek soraink, az az övéket erősíti. Ráadásul nekik nem kell sem enni, sem pihenni, nem véreznek, nem betegednek meg, nem éreznek fájdalmat, nem éreznek félelmet.
*Képzeletében ismét azok a képek kísértenek, ahogy a holtak elérik a faluját. Ahogy saját halottaik kikelnek sírjaikból, és lemészárolják élő leszármazottaikat. Megrázza a fejét. Nem. Ez nem történhet meg. Már nem. Nincs ott már senki, aki élő lenne. Elmentek messzire, biztonságba.*
- Egy kis testmozgás jól esne. *Bólint rá rögtön az ötletre. S a következő pillanatban már elgondolkozva méregeti Freyait, s a kardját.*
- Umm, lehetne egy kérésem. Meg tudnál tanítani harcolni? Mármint karddal. Mi nem használtunk fémeket, nem voltak kardjaink. Itt viszont mindenki azzal jár, szinte. Jó lenne megismerni, hogyan kell vele harcolni, hogy tudjam, hogyan vehessem fel ellene a küzdelmet.
994. hozzászólás ezen a helyszínen: Kovácsműhely
Üzenet elküldve: 2016-02-29 17:42:35
Üzenet elküldve: 2016-02-29 17:42:35
ÚJ
Rang: Tapasztalt játékos
IC üzenetek: 412
OOC üzenetek: 69
Játékstílus: Megfontolt
IC üzenetek: 412
OOC üzenetek: 69
Játékstílus: Megfontolt
//Ydriss//
*Lassan vándorolnak vissza a város felé, ám oda hamar beérnek. Valóban, nem is mentek sokat az erdőben. Még csak szokásos fekvőhelyét sem érték el, ahol lassan már két éve alszik.
Másoknak talán furcsa lehet, de számára nincs is kényelmesebb egy vaskosabb fa ágánál. Mennyien nézték emiatt furcsának. Talán csak egy valaki mászott fel utána...
Az emlék elevenen él fejében, ahogy az is, ahogy leesett onnan.*
- Ha nem szereted, nem vagy ott. Bennem ez a furcsa. Valahogy szeretem a várost. Szeretek itt lenni, a macskaköves utcákat, a nyílt teret. Bár a szegénynegyed áporodott, vizelettel teli levegője nehéz számomra. De mégis... Furcsa, van valami, ami nem engedi, hogy elszakadjak innen. *Vakarja meg zavartan a tarkóját.
A beszélgetésük fonala azonban tovagördül. S számára kellemetlen témára váltanak: őrá.
A kérdésen elgondolkozik.
Ha csata közben? Ott akár egy pillanat is elég.*
- Ha van mivel foglalkoznom nem jönnek elő. *Válaszolja végül. S ez így is volt. Ha nem van mivel lekötnie magát, elő sem jönnek, csak éjszaka. De már pár óra alvás is.
Tudja, hogy Ydrissnek igaza van, de. Beteg lenne? Meg kellene gyógyulnia? Ez betegség?
Lehajtott fejjel ballag az utcán, mieközben lassan elérik a Kovácsot.*
- Rendben, igyekszem megfogadni a szavaidat. Majd... Alkalomadtán keresek valakit...
*Mit is? Egy vajákost? Egy gyógyítót? Halkan sóhajt magába: nem akar ezzel foglalkozni. Most nem, még nem.
Belépve a műhelybe mellbe csapja a kellemes meleg.
Mosollyal az arcán lép a kovácshoz. Megérdeklődik, hogy készen van-e már a kardjra. Amaz készségesen válaszol neki, s még meglepetéssel is várta a szőkeséget. Egy picit helyrepofozta a kardot, s még pár plusz dolgot is tett rá. Azt, hogy mivel nem mondja el, nem mondhatja el, hogy mégis hogyan. Egy apró erszényt emel le az övéről, s nyújtja át a kovácsnak. Megfordulva még nézelődik egy kicsit a helységbe. Egy kósza gondolattól vezérelve megtekinti a többi kardot, miközben válaszol Ydrissnek is.*
- Ha még itt is áll. Mégis meddig tart ki a város? *Fordul a lány felé.*
- Úgy hallottam, hogy a védőburokal se ki se be nem lehet menni. De a folyóra is kihat? Mármint azt is lezárja? S ha le is zárja, a város készletei meddig tarthatnak ki? Ezek élőholtak. Nem esznek, nem alszanak, nem isznak. Ha körbeveszik a várost... Kiéheztetik őket. *Rajzol egy igen negatív képet az eljövendő jövőről. Nem tudja, hogy teoriája igaz-e, vagy sem.
Visszafordulva a kardok felé, dönt. Vesz egy másik, rövidebb hosszúságú kardot is.*
- Mondd csak, nem gyakorolnánk egy kicsit? *Tereli a témát magáról, s utal a két kardjára is.*
*Lassan vándorolnak vissza a város felé, ám oda hamar beérnek. Valóban, nem is mentek sokat az erdőben. Még csak szokásos fekvőhelyét sem érték el, ahol lassan már két éve alszik.
Másoknak talán furcsa lehet, de számára nincs is kényelmesebb egy vaskosabb fa ágánál. Mennyien nézték emiatt furcsának. Talán csak egy valaki mászott fel utána...
Az emlék elevenen él fejében, ahogy az is, ahogy leesett onnan.*
- Ha nem szereted, nem vagy ott. Bennem ez a furcsa. Valahogy szeretem a várost. Szeretek itt lenni, a macskaköves utcákat, a nyílt teret. Bár a szegénynegyed áporodott, vizelettel teli levegője nehéz számomra. De mégis... Furcsa, van valami, ami nem engedi, hogy elszakadjak innen. *Vakarja meg zavartan a tarkóját.
A beszélgetésük fonala azonban tovagördül. S számára kellemetlen témára váltanak: őrá.
A kérdésen elgondolkozik.
Ha csata közben? Ott akár egy pillanat is elég.*
- Ha van mivel foglalkoznom nem jönnek elő. *Válaszolja végül. S ez így is volt. Ha nem van mivel lekötnie magát, elő sem jönnek, csak éjszaka. De már pár óra alvás is.
Tudja, hogy Ydrissnek igaza van, de. Beteg lenne? Meg kellene gyógyulnia? Ez betegség?
Lehajtott fejjel ballag az utcán, mieközben lassan elérik a Kovácsot.*
- Rendben, igyekszem megfogadni a szavaidat. Majd... Alkalomadtán keresek valakit...
*Mit is? Egy vajákost? Egy gyógyítót? Halkan sóhajt magába: nem akar ezzel foglalkozni. Most nem, még nem.
Belépve a műhelybe mellbe csapja a kellemes meleg.
Mosollyal az arcán lép a kovácshoz. Megérdeklődik, hogy készen van-e már a kardjra. Amaz készségesen válaszol neki, s még meglepetéssel is várta a szőkeséget. Egy picit helyrepofozta a kardot, s még pár plusz dolgot is tett rá. Azt, hogy mivel nem mondja el, nem mondhatja el, hogy mégis hogyan. Egy apró erszényt emel le az övéről, s nyújtja át a kovácsnak. Megfordulva még nézelődik egy kicsit a helységbe. Egy kósza gondolattól vezérelve megtekinti a többi kardot, miközben válaszol Ydrissnek is.*
- Ha még itt is áll. Mégis meddig tart ki a város? *Fordul a lány felé.*
- Úgy hallottam, hogy a védőburokal se ki se be nem lehet menni. De a folyóra is kihat? Mármint azt is lezárja? S ha le is zárja, a város készletei meddig tarthatnak ki? Ezek élőholtak. Nem esznek, nem alszanak, nem isznak. Ha körbeveszik a várost... Kiéheztetik őket. *Rajzol egy igen negatív képet az eljövendő jövőről. Nem tudja, hogy teoriája igaz-e, vagy sem.
Visszafordulva a kardok felé, dönt. Vesz egy másik, rövidebb hosszúságú kardot is.*
- Mondd csak, nem gyakorolnánk egy kicsit? *Tereli a témát magáról, s utal a két kardjára is.*
993. hozzászólás ezen a helyszínen: Kovácsműhely
Üzenet elküldve: 2016-02-29 15:42:01
Üzenet elküldve: 2016-02-29 15:42:01
ÚJ
Rang: Tapasztalt játékos
IC üzenetek: 643
OOC üzenetek: 2
Játékstílus: Vakmerő
IC üzenetek: 643
OOC üzenetek: 2
Játékstílus: Vakmerő
//Freyai//
*Csendben gondolja végig eddigi tapasztalatait és megállapításait a városokról, miután rábólint, hogy induljanak vissza a műhely felé. Fel is kel rögtön a helyéről, Ahel pedig azon nyomban mellé szegődik.
A városiak nagyon mások, mint ők. Náluk nem lenne éhezés, vagy legalábbis nem ily módon. Ha valakinek nem jutna élelem, akkor az azért lenne, mert senki másnak sem jutott. Mindig is megosztották a törzs tagjai egymással, amijük volt, élelem, eszközök, tudás, tapasztalat. Tudták, hogyha nekik lenne szükségük segítségre, támogatásra, ugyanúgy megkapnák a közösségtől, így nem is tartották számon, nem rótták fel a tartozásokat.
Persze tudja jól, az ő kis közösségükben ez egyszerűbben kivitelezhető, mint egy népes településen, de azt, hogy a lakók nem számíthatnak ennyire a többiekre, nem bízhatnak meg egymásban ily mértékben... egyszerűen nem tudja csak a számbeli különbségekre fogni.*
- Igen, idomulni kell valamilyen szinten, a közösséghez, amiben élsz. De ez nem jelenti azt, hogy szeretni is fogod, vagy egyetértesz velük. *Jegyzi meg kissé sötéten. A városnak megvannak a maga előnyei és szépségei, még ha ennek csak töredékét is látta. A kép azonban, amit alkotott magában róluk, az meglehetősen sötét, és nem éppen pozitív. Azt a luxust azonban nem engedheti meg magának, hogy különcködjön, vagy magányos farkasként tengődjön.*
- Valóban, sok minden forog kockán, de ez sem elhanyagolandó dolog. Mi van, ha a víziók egy csata közepén törnek rád? *Pillant kérdőn a lányra egy szélsőséges, és talán nem túl valószínű esettel előállva. De megtörténhet, nincsen kizárva.*
- Most még nyugalom van, ha mozgolódnak is Artheniorban, vagy a Levegő városának környékén, rejtve vannak. Használd ki, amíg lehet, hogy rendbe jöjj, hogy meggyógyulj. Szép dolog, hogy segíteni akarsz másokon, de ahhoz előbb magadon kell segítened, különben nem fogod tudni a legjobbat, a legtöbbet kihozni magadból.
*Hangja nagyon is komollyá válik. Nem az a célja, hogy földbe döngölje a lányt, de ahogy a vöröset is, úgy tűnik, a szőkét is fel kel rázni. Legalábbis ahogy Ydriss látja, a lány nem veszi elég komolyan azt, ami őt gyötri.*
- Hidd el, tisztában vagyok vele, hogy idő kell az ilyesmihez. *Sóhajt lemondóan. Mint egy rossz visszhang, a jobb vállán a heg megint viszketni kezd, de leküzdi az ingert, és nem érinti meg.*
- Ahel, maradj itt! *Fordula kölyök felé, mikor eléri a műhely ajtaját. A kis csahos engedelmesen lehuppan a fenekére, de azért beveti a kérlelő kiskutya szemeket, hogy ne hagyják egyedül.*
- Mindjárt visszajövünk érted, sietünk, rendben? *Hajol le a lány, hogy megsimogassa a kölyök kobakját, majd ajtót nyit Freyainak és előre engedi a műhelyben.
A zord időt is el szokta viselni, de el kell ismernie, a benti meleg azért jól esik a kinti hűvös, hideg idő után. Azért ha közeleg is a tavasz, még mindig a hideg uralmának idejét nyomják.*
- A kérdés az, hogy ezzel eltűnt-e a várost védő mágikus burok is. Mert akkor nem maradt semmi, ami megóvja a várost és lakóit. Nincsenek falaik, és a többség valószínűleg nem ismeri eléggé ahhoz a környéket, hogy elbújjon, vagy ha menekülőre fogja, túl is élje azt. *Sóhajt lemondóan. Freyai válaszát érdeklődve hallgatja, noha ezt nem igazán venné tartozásnak. De az okot valahogy megérti.*
*Csendben gondolja végig eddigi tapasztalatait és megállapításait a városokról, miután rábólint, hogy induljanak vissza a műhely felé. Fel is kel rögtön a helyéről, Ahel pedig azon nyomban mellé szegődik.
A városiak nagyon mások, mint ők. Náluk nem lenne éhezés, vagy legalábbis nem ily módon. Ha valakinek nem jutna élelem, akkor az azért lenne, mert senki másnak sem jutott. Mindig is megosztották a törzs tagjai egymással, amijük volt, élelem, eszközök, tudás, tapasztalat. Tudták, hogyha nekik lenne szükségük segítségre, támogatásra, ugyanúgy megkapnák a közösségtől, így nem is tartották számon, nem rótták fel a tartozásokat.
Persze tudja jól, az ő kis közösségükben ez egyszerűbben kivitelezhető, mint egy népes településen, de azt, hogy a lakók nem számíthatnak ennyire a többiekre, nem bízhatnak meg egymásban ily mértékben... egyszerűen nem tudja csak a számbeli különbségekre fogni.*
- Igen, idomulni kell valamilyen szinten, a közösséghez, amiben élsz. De ez nem jelenti azt, hogy szeretni is fogod, vagy egyetértesz velük. *Jegyzi meg kissé sötéten. A városnak megvannak a maga előnyei és szépségei, még ha ennek csak töredékét is látta. A kép azonban, amit alkotott magában róluk, az meglehetősen sötét, és nem éppen pozitív. Azt a luxust azonban nem engedheti meg magának, hogy különcködjön, vagy magányos farkasként tengődjön.*
- Valóban, sok minden forog kockán, de ez sem elhanyagolandó dolog. Mi van, ha a víziók egy csata közepén törnek rád? *Pillant kérdőn a lányra egy szélsőséges, és talán nem túl valószínű esettel előállva. De megtörténhet, nincsen kizárva.*
- Most még nyugalom van, ha mozgolódnak is Artheniorban, vagy a Levegő városának környékén, rejtve vannak. Használd ki, amíg lehet, hogy rendbe jöjj, hogy meggyógyulj. Szép dolog, hogy segíteni akarsz másokon, de ahhoz előbb magadon kell segítened, különben nem fogod tudni a legjobbat, a legtöbbet kihozni magadból.
*Hangja nagyon is komollyá válik. Nem az a célja, hogy földbe döngölje a lányt, de ahogy a vöröset is, úgy tűnik, a szőkét is fel kel rázni. Legalábbis ahogy Ydriss látja, a lány nem veszi elég komolyan azt, ami őt gyötri.*
- Hidd el, tisztában vagyok vele, hogy idő kell az ilyesmihez. *Sóhajt lemondóan. Mint egy rossz visszhang, a jobb vállán a heg megint viszketni kezd, de leküzdi az ingert, és nem érinti meg.*
- Ahel, maradj itt! *Fordula kölyök felé, mikor eléri a műhely ajtaját. A kis csahos engedelmesen lehuppan a fenekére, de azért beveti a kérlelő kiskutya szemeket, hogy ne hagyják egyedül.*
- Mindjárt visszajövünk érted, sietünk, rendben? *Hajol le a lány, hogy megsimogassa a kölyök kobakját, majd ajtót nyit Freyainak és előre engedi a műhelyben.
A zord időt is el szokta viselni, de el kell ismernie, a benti meleg azért jól esik a kinti hűvös, hideg idő után. Azért ha közeleg is a tavasz, még mindig a hideg uralmának idejét nyomják.*
- A kérdés az, hogy ezzel eltűnt-e a várost védő mágikus burok is. Mert akkor nem maradt semmi, ami megóvja a várost és lakóit. Nincsenek falaik, és a többség valószínűleg nem ismeri eléggé ahhoz a környéket, hogy elbújjon, vagy ha menekülőre fogja, túl is élje azt. *Sóhajt lemondóan. Freyai válaszát érdeklődve hallgatja, noha ezt nem igazán venné tartozásnak. De az okot valahogy megérti.*
992. hozzászólás ezen a helyszínen: Kovácsműhely
Üzenet elküldve: 2016-02-27 20:13:53
Üzenet elküldve: 2016-02-27 20:13:53
ÚJ
Rang: Játékos
IC üzenetek: 14
OOC üzenetek: 1
Játékstílus: Megfontolt
IC üzenetek: 14
OOC üzenetek: 1
Játékstílus: Megfontolt
* Kovácsműhely. Fegyver az van nála és nem tervezi lecserélni. Majd ha "kinövi", akkor szerez egy másikat, ami illik hozzá. Meg majd egy vértet is, hogyha harcolnia kellene. Ám attól még messze áll, nem sokat tudta gyakorolni a kardforgatást. Ezért is lép le, többek között. Mást is szeretne tanulni, kipróbálni és átélni, tapasztalni. Amire otthon nem lenne még csak esélye sem. Innen már nem kell sok, hogy kiérjen lovával az erdőbe, bár meglehet, nem a legjobb választás. Azt beszélik a városban, hogy élőholt sereggel csatáznak arra, de majd hiszi, ha látja. *
991. hozzászólás ezen a helyszínen: Kovácsműhely
Üzenet elküldve: 2016-02-26 20:06:47
Üzenet elküldve: 2016-02-26 20:06:47
ÚJ
![>Shar' Khan [halott] avatarja! Úgy tűnik a kép nem megjeleníthető.](http://www.lanawin.hu/forum_ic/avatarkepek/8769_sotetelf_ferfi.jpg)
Rang: Játékos
IC üzenetek: 136
OOC üzenetek: 1
Játékstílus: Vakmerő
IC üzenetek: 136
OOC üzenetek: 1
Játékstílus: Vakmerő
* Órák, napok, hetek, vagy csupán percek telnek el, fogalma sincs. Egy viszont biztos, sötétebb van, mint volt, s az oldalában gyökerező fájdalom intenzív hullámokkal rázza meg a testét. Az a vörös, ha nem is halálosan mélyen, de így is szép sebet vágott belé. A tőrt nem messze találja meg magától, az íjat viszont sehol.
~ Az a nyamvadt kopasz elcsórta. ~
Ezért is vánszorog hát egyenesen ide, Arthenior szívének környékére, hogy a kovácstól egy új íjat vásárolhasson. Vagy valami fegyvert, amivel el tudja kezdeni a feladatot, amivel megbízták. Elég siralmas egy nap, elég siralmas egy kezdés és az állapota sem sokkal különbözik. Azért nem ártana elnéznie valahova, ahol összefoltozzák. A barakkban minden bizonnyal vannak legalább olyanok, akik egy tűvel és cérnával össze tudják varrni. Többre nem is nagyon van szüksége, a sártól meg rászáradt vértől majd megszabadul később. *
~ Az a nyamvadt kopasz elcsórta. ~
Ezért is vánszorog hát egyenesen ide, Arthenior szívének környékére, hogy a kovácstól egy új íjat vásárolhasson. Vagy valami fegyvert, amivel el tudja kezdeni a feladatot, amivel megbízták. Elég siralmas egy nap, elég siralmas egy kezdés és az állapota sem sokkal különbözik. Azért nem ártana elnéznie valahova, ahol összefoltozzák. A barakkban minden bizonnyal vannak legalább olyanok, akik egy tűvel és cérnával össze tudják varrni. Többre nem is nagyon van szüksége, a sártól meg rászáradt vértől majd megszabadul később. *
990. hozzászólás ezen a helyszínen: Kovácsműhely
Üzenet elküldve: 2016-02-26 14:40:38
Üzenet elküldve: 2016-02-26 14:40:38
ÚJ
Rang: Tapasztalt játékos
IC üzenetek: 897
OOC üzenetek: 163
Játékstílus: Vakmerő
IC üzenetek: 897
OOC üzenetek: 163
Játékstílus: Vakmerő
*Bár a piacon jószerivel mindennap megfordul, a kovácsot egyre ritkábban látogatja, de most is széles mosollyal lép be az ajtón mint mindig. A mesternek éppen mással van dolga, neki meg aztán van ideje bőven, körülnéz hát a különböző fegyverek és páncélok között. Nem az ő műfaja az ilyesmi, nem is tudná elképzelni magát valami vértezetbe zárva. Valami könnyű bőrfelszerelés esetleg még szóba jöhet, de az meg úgysem ér sokat egy esetleges támadó ellen. A fegyverek közül is csak a távolságiak jöhetnek szóba, lát is pár kifejezetten szépen megmunkált dobótőrt, de valahogy sajnálna olyasmire sok aranyat kiadni. Ha tényleg szükség lenne rájuk valamikor akkor jó eséllyel ott maradnak ahova dobja, akkor meg kész pocsékolás a kicicomázott penge. Ha meg nem kell akkor az ilyesmit el szokták rejteni, nem pedig közszemlére tenni, és így ismét felesleges hogy tetszetős legyen. Az íjaknál, nyílpuskáknál már más a helyzet, de ilyesmi eszközt nem szívesen venne mástól hiszen maga is el tudja készíteni, jó eséllyel jobb minőségben, vagy legalábbis lényegesen olcsóbban. Kisvártatva felszabadul a kovácsmester és odajut hozzá hogy válthassanak pár szót, de ő is csak a vállát vonogatja, nem tudja mit hihet el és mit nem. Annyi biztos hogy a város vezetése komolyan veszi a problémát tehát valaminek lennie kell, de nem szívesen adna hitelt ő sem annak hogy mozgó holttestek hadáról lenne szó. Pár percig beszélgetnek még erről-arról, de persze a kis gnóm most sem vásárol semmit és egy újabb betévedő vásárló miatt hamar elveszti a mesterember figyelmét, elköszön hát és továbbáll.*
989. hozzászólás ezen a helyszínen: Kovácsműhely
Üzenet elküldve: 2016-02-25 23:15:11
Üzenet elküldve: 2016-02-25 23:15:11
ÚJ
Rang: Játékos
IC üzenetek: 154
OOC üzenetek: 39
Játékstílus: Vakmerő
IC üzenetek: 154
OOC üzenetek: 39
Játékstílus: Vakmerő
*A piactéren keresztül eljut a kovácsműhelyhez. Újra itt, ezúttal is okkal, bár nem sokkal. Itt a rendelést legalábbis nem szállítják házhoz, de még ha megtennék, sem tudnák hősünk esetében, akinek nincsen errefelé háza. Ám ebből nem csinál gondot, vannak neki szép és erős futóművei, amit pontosan az ilyen jellegű feladatra teremtettek. Nem is bonyolult ráadásul, mert nem hosszú az út, a járást meg már tudja ide. Belép hát a műhelybe, előre elhatározott céllal, így hát most nem is áll le a díszalabárdokat csodálni.*
988. hozzászólás ezen a helyszínen: Kovácsműhely
Üzenet elküldve: 2016-02-25 01:58:21
Üzenet elküldve: 2016-02-25 01:58:21
ÚJ
Rang: Kezdő játékos
IC üzenetek: 4
OOC üzenetek: 1
Játékstílus: Megfontolt
IC üzenetek: 4
OOC üzenetek: 1
Játékstílus: Megfontolt
// A kovácsműhelyen át. //
*Varamoth a kovácsműhelybe belépve azt tapasztalja, hogy a kovács nincs ott. ~Mivel már későre jár így valószínűleg már elment aludni, vagy legalábbis a munkát mára abba hagyta~ Gondolja magában Varamoth és úgy dönt, hogy eligazítja magát a helyen. Könnyedén megtalálja az emeleti lépcsőt, és mint hogy nyilvánvaló, nem arra lesz az erdő így a kis folyosón halad tovább. Ott betér a kamrába, melyben hamar felfedezi a fa ajtót, ami az erdőbe vezet és folytatja útját, anélkül hogy bárki is észre venné azt, hogy valaha is a műhelyben járt.*
A hozzászólást Aravae (Moderátor) módosította, ekkor: 2016.02.25 11:41:19, a következő indokkal:
Múlt helyett jelen idő; durva helyesírási hibák javítása.
*Varamoth a kovácsműhelybe belépve azt tapasztalja, hogy a kovács nincs ott. ~Mivel már későre jár így valószínűleg már elment aludni, vagy legalábbis a munkát mára abba hagyta~ Gondolja magában Varamoth és úgy dönt, hogy eligazítja magát a helyen. Könnyedén megtalálja az emeleti lépcsőt, és mint hogy nyilvánvaló, nem arra lesz az erdő így a kis folyosón halad tovább. Ott betér a kamrába, melyben hamar felfedezi a fa ajtót, ami az erdőbe vezet és folytatja útját, anélkül hogy bárki is észre venné azt, hogy valaha is a műhelyben járt.*
A hozzászólást Aravae (Moderátor) módosította, ekkor: 2016.02.25 11:41:19, a következő indokkal:
Múlt helyett jelen idő; durva helyesírási hibák javítása.
987. hozzászólás ezen a helyszínen: Kovácsműhely
Üzenet elküldve: 2016-02-23 11:04:21
Üzenet elküldve: 2016-02-23 11:04:21
ÚJ
Rang: Játékos
IC üzenetek: 154
OOC üzenetek: 39
Játékstílus: Vakmerő
IC üzenetek: 154
OOC üzenetek: 39
Játékstílus: Vakmerő
*Párszor körbe kell járnia Arthenior amúgy nem túlzottan bonyolult közlekedési hálózatát (köszönhetően főleg a vicces kedvű iránymutatóknak, akiket megkérdezett) ám csak megtalálja a piactéren átvágva ezt az épuletet is, amelyet végül is nem is lett volna nehéz kiszúrni. Kíváncsian belép, és játékboltba szabadult gyerekként, kerek szemmel néz körbe a dísznek kiaggatott különféle fegyverformákon. Kinyúl az egyik felé, és miután levette, jut eszébe megkérdezni a kovácstól, hogy szabad-e. De az elméletileg nem ellenkezik. Egyébként amit most jól megfogdosott, az történetesen egy tollas buzogány. De nem csak ezt, minden érdekesen kinéző fegyvert végigtapogat. Elvégre most gazdagnak érzi magát, ha csak rövid időre is, és először döntött úgy, hogy nem ruhákra, piára, vagy lantra pazarolja el. Ilyesmi simán belefér hát.*
986. hozzászólás ezen a helyszínen: Kovácsműhely
Üzenet elküldve: 2016-02-22 12:06:00
Üzenet elküldve: 2016-02-22 12:06:00
ÚJ
Rang: Haladó játékos
IC üzenetek: 320
OOC üzenetek: 3
Játékstílus: Szelíd
IC üzenetek: 320
OOC üzenetek: 3
Játékstílus: Szelíd
//Lorsan és Nitta//
*Élénken bólogat, miközben Szelíd nyugodt léptekkel halad a céljuk felé.*
- Én is így gondolom. És amíg ez így van, addig nincs is semmi baj.
*Nitta picit oldalra fordítja a fejét, így Lorsan arcára csempész egy aprócska futó puszit. kedveskedés csak, de olyan jólesik ez is.*
- Mit nem mondasz!
*Ha épp nem fogná a gyeplőt, ami amúgy csak a kirakat kedvéért van, mert közben pontosan tudja, hogy Lorsan irányítja Szelídet a combjai szorításával, akkor összecsapná a kezeit.*
- Tehát nem kell a legújabb szabású hagymaszárú nadrág? Se a szűk harisnya alá? A derékban szűkített kabátka? Csalódott vagyok! *közli komoly hangon, de aztán nem bírja tovább, és elneveti magát.* Olyan lesz, amilyennek szeretnéd, ígérem.
*Aztán elgondolkodik*
- Hogy magamnak? Jó lenne egy új tunika, meg egy szoknyanadrág, és kellene fehérnemű, de az mindkettőnknek. Hát majd látjuk, milyen anyagokat kínálnak.
*Bár Nitta is nőből van, és szereti a szép ruhákat, de alapvetően arra gondol mégis, hogy mi az, amire valóban szüksége is lenne.
Aztán Lorsan válaszára elmosolyodik.*
- Értem, tehát megvesztegethető vagy, uram. Mit szólnál mondjuk egy vállmasszázshoz? Ha elmondod, ígérem, hogy amint hazaérünk megkapod. Nos? Elég jó ajánlat?
*A fejét félrebillentve várja a választ, miközben már a kovácsműhelyhez érnek. Pont ekkor gondolja úgy Lorsan, hogy bókolni kezd, méghozzá nem is akárhogyan. A szavait hallva Nitta arca még sötétebb pirosas árnyalatúra vált, főleg, hogy a párja ajkai gyakorlatilag a füléhez érnek, miközben neki suttog.*
- De talán mégsem kellene elővenned a bárdot *feleli végül halkan.* Van városőrség, meg minden, még a végén a nyakunkra csődülnének. Az meg kinek hiányzik? Én azt szeretném, hogy mellettem legyél, ne valami szűk zárkában.
*A szavai komolyak, még akkor is, no nem, tényleg komolyak, ismeri Lorsan múltját, tudja, hogy milyen nehéz lehet neki elviselni, ha az asszonyára illetlenül néz bárki.
Komolyan reméli, hogy nem lesz ilyen gondjuk, eddig ugyan kapott pár elismerő pillantást, de senki nem volt kirívóan szemtelen, még a műhely előtt álldogáló megtermett férfiak sem, nemhogy az egyszerű járókelők.
A műhelybe végül nem térnek be, bár Nitta maga is odanéz a kiállított fegyverekre és pajzsokra, sőt valamiféle hevenyészett árlistát is lát, ő ilyen gyorsan nem igazodik el. Gyanítja, hogy a kedvese, aki járatosabb ilyen dolgokban, igen.
Ahogy továbbléptetnek meg is kérdezi tőle:*
- Láttál valami érdekeset, kedvedre valót? *Aztán eszébe jut a meglepetés ügye is.* Ezek szerint amivel meglepnél, azt nem a kovácstól kell beszerezni. Áruld el, kérlek, merre keressem!
*Közben elérnek a piac széléig, és a lány igyekszik kitalálni, vajon leszállnak-e majd a lóról, vagy még csak megkerülik a teret.*
*Élénken bólogat, miközben Szelíd nyugodt léptekkel halad a céljuk felé.*
- Én is így gondolom. És amíg ez így van, addig nincs is semmi baj.
*Nitta picit oldalra fordítja a fejét, így Lorsan arcára csempész egy aprócska futó puszit. kedveskedés csak, de olyan jólesik ez is.*
- Mit nem mondasz!
*Ha épp nem fogná a gyeplőt, ami amúgy csak a kirakat kedvéért van, mert közben pontosan tudja, hogy Lorsan irányítja Szelídet a combjai szorításával, akkor összecsapná a kezeit.*
- Tehát nem kell a legújabb szabású hagymaszárú nadrág? Se a szűk harisnya alá? A derékban szűkített kabátka? Csalódott vagyok! *közli komoly hangon, de aztán nem bírja tovább, és elneveti magát.* Olyan lesz, amilyennek szeretnéd, ígérem.
*Aztán elgondolkodik*
- Hogy magamnak? Jó lenne egy új tunika, meg egy szoknyanadrág, és kellene fehérnemű, de az mindkettőnknek. Hát majd látjuk, milyen anyagokat kínálnak.
*Bár Nitta is nőből van, és szereti a szép ruhákat, de alapvetően arra gondol mégis, hogy mi az, amire valóban szüksége is lenne.
Aztán Lorsan válaszára elmosolyodik.*
- Értem, tehát megvesztegethető vagy, uram. Mit szólnál mondjuk egy vállmasszázshoz? Ha elmondod, ígérem, hogy amint hazaérünk megkapod. Nos? Elég jó ajánlat?
*A fejét félrebillentve várja a választ, miközben már a kovácsműhelyhez érnek. Pont ekkor gondolja úgy Lorsan, hogy bókolni kezd, méghozzá nem is akárhogyan. A szavait hallva Nitta arca még sötétebb pirosas árnyalatúra vált, főleg, hogy a párja ajkai gyakorlatilag a füléhez érnek, miközben neki suttog.*
- De talán mégsem kellene elővenned a bárdot *feleli végül halkan.* Van városőrség, meg minden, még a végén a nyakunkra csődülnének. Az meg kinek hiányzik? Én azt szeretném, hogy mellettem legyél, ne valami szűk zárkában.
*A szavai komolyak, még akkor is, no nem, tényleg komolyak, ismeri Lorsan múltját, tudja, hogy milyen nehéz lehet neki elviselni, ha az asszonyára illetlenül néz bárki.
Komolyan reméli, hogy nem lesz ilyen gondjuk, eddig ugyan kapott pár elismerő pillantást, de senki nem volt kirívóan szemtelen, még a műhely előtt álldogáló megtermett férfiak sem, nemhogy az egyszerű járókelők.
A műhelybe végül nem térnek be, bár Nitta maga is odanéz a kiállított fegyverekre és pajzsokra, sőt valamiféle hevenyészett árlistát is lát, ő ilyen gyorsan nem igazodik el. Gyanítja, hogy a kedvese, aki járatosabb ilyen dolgokban, igen.
Ahogy továbbléptetnek meg is kérdezi tőle:*
- Láttál valami érdekeset, kedvedre valót? *Aztán eszébe jut a meglepetés ügye is.* Ezek szerint amivel meglepnél, azt nem a kovácstól kell beszerezni. Áruld el, kérlek, merre keressem!
*Közben elérnek a piac széléig, és a lány igyekszik kitalálni, vajon leszállnak-e majd a lóról, vagy még csak megkerülik a teret.*
985. hozzászólás ezen a helyszínen: Kovácsműhely
Üzenet elküldve: 2016-02-21 19:17:03
Üzenet elküldve: 2016-02-21 19:17:03
ÚJ
Rang: Kezdő játékos
IC üzenetek: 270
OOC üzenetek: 13
Játékstílus: Vakmerő
IC üzenetek: 270
OOC üzenetek: 13
Játékstílus: Vakmerő
//Lorsan és Nitta//
- Butaságokon lehet, hogy összeveszünk majd, aztán nevetünk majd egy jót rajta. Az ilyen bolondságokra ez a legjobb válasz.
* Ami meg a ruhát illeti. *
- Hát nézd, nem vagyok én valami nagy öltözködős elf. A nadrág legyen kényelmes, egyenes a szára, bírja ha dolgozom benne. Az ing szintúgy. Egy kis hímzés pedig jól jöhet, de csak néhány darabhoz. Én inkább arra leszek kíváncsi, hogy magadnak mit fogsz varrni.
* Például a kelengyéjére. Na jó, minden másra is. Minden másra már csak akkor felel, amikor felülnek Szelíd hátára. *
- A kíváncsiság jót szokott tenni neked. Olyankor mindig megpróbálkozol valamivel, hogy elő csalogasd belőlem.
* Nitta fölöttébb ravasz és ügyesen próbálkozik, és olyan annyira édes. Most is elképzeli az arcát, ahogyan elpirul. Hallja a hangján is, és érzi a remegését. *
- Először láthatják a városiak, hogy milyen szép is egy igazi pipacs. Csak ne nézzék azért túl sokáig, mert viszketni kezd a tenyerem a hajítóbárdomon.
* Azért mert Nitta kezében van most a gyeplő, azért kicsit besegít neki. Mikor forduljon Szelíd és merre, azt lábának finom érintésével adja lova tudtára. A kovácsműhely felé kerülnek és bár eszébe jut néhány dolog, mégis úgy dönt, hogy még nem tér be oda. Legalábbis nem most. Inkább a piactér felé veszik az irányt. Majd egyszer, talán nyáron. Ha sikerül néhány prémet és ilyesmit eladnia, akkor a pénzből lehet, hogy megújítja a felszerelését, Nitta számára is jó lenne egy olyan vért, ami nem fényes, hanem elrejti az erdőben, ha úgy akarja. *
- Butaságokon lehet, hogy összeveszünk majd, aztán nevetünk majd egy jót rajta. Az ilyen bolondságokra ez a legjobb válasz.
* Ami meg a ruhát illeti. *
- Hát nézd, nem vagyok én valami nagy öltözködős elf. A nadrág legyen kényelmes, egyenes a szára, bírja ha dolgozom benne. Az ing szintúgy. Egy kis hímzés pedig jól jöhet, de csak néhány darabhoz. Én inkább arra leszek kíváncsi, hogy magadnak mit fogsz varrni.
* Például a kelengyéjére. Na jó, minden másra is. Minden másra már csak akkor felel, amikor felülnek Szelíd hátára. *
- A kíváncsiság jót szokott tenni neked. Olyankor mindig megpróbálkozol valamivel, hogy elő csalogasd belőlem.
* Nitta fölöttébb ravasz és ügyesen próbálkozik, és olyan annyira édes. Most is elképzeli az arcát, ahogyan elpirul. Hallja a hangján is, és érzi a remegését. *
- Először láthatják a városiak, hogy milyen szép is egy igazi pipacs. Csak ne nézzék azért túl sokáig, mert viszketni kezd a tenyerem a hajítóbárdomon.
* Azért mert Nitta kezében van most a gyeplő, azért kicsit besegít neki. Mikor forduljon Szelíd és merre, azt lábának finom érintésével adja lova tudtára. A kovácsműhely felé kerülnek és bár eszébe jut néhány dolog, mégis úgy dönt, hogy még nem tér be oda. Legalábbis nem most. Inkább a piactér felé veszik az irányt. Majd egyszer, talán nyáron. Ha sikerül néhány prémet és ilyesmit eladnia, akkor a pénzből lehet, hogy megújítja a felszerelését, Nitta számára is jó lenne egy olyan vért, ami nem fényes, hanem elrejti az erdőben, ha úgy akarja. *
984. hozzászólás ezen a helyszínen: Kovácsműhely
Üzenet elküldve: 2016-02-20 13:43:09
Üzenet elküldve: 2016-02-20 13:43:09
ÚJ
Rang: Játékos
IC üzenetek: 135
OOC üzenetek: 0
Játékstílus: Megfontolt
IC üzenetek: 135
OOC üzenetek: 0
Játékstílus: Megfontolt
*~Kilincsek. Miért vannak a kilincsek olyan magasan? Ha kicsit alacsonyabbra tennék azokat a francos zárakat mindenkinek könnyebb lenne. Kivéve az óriásoknak. Túl magasak azok, olyan magasan nincs is levegő már, attól olyan bárgyúak.~
Zsörtölődve nyit be a műhely ajtaján, éles szemmel veszi figyelemre a portékát. Némelyik vasdarab egészen pofás, de ho-hó!*
- Hát ez a fain kis bökő honnan van, gazduram?
*A mesterember dörmögve fordul meg ahogyan meghallja a gnóm vernyogását.*
- Zálogba hozták. Tetszik netán?
*Farinc csak hümmög és szemöldöke felvonásával jelzi, hogy a kovács folytathatja mondókáját.*
- Százötvenért a magáé.
*Farinc azonnali ciccegésbe kezd.*
- Ejnye no ejnye, ne olyan hevesen gazduram! Ez a csöppség jó, ha ötvenet megér és akkor nagylelkű voltam tudja-e? Értek én ehhez-ahhoz és innen megmondom magának, hogy maximum harmincötért fogja tudni eladni.
- Na-na! *Replikázik a kovács.* Százért vettem be és nagyon is minőségi darab ez! Na meg aztán… Nekem is üzlet az üzlet.
- Akkor magát jól átverték! *Köti az ebet a karóhoz a piciny nő.* Látszik a díszítésen, hogy kókler munka, és az a szépen világító kő sem kristály, de nem ám! *Mutogat a tőrre nagy hevesen.* Az illesztésen látszik, hogy silány enyvet használt, akárki fia-borja volt is aki összetákolta ezt a kis játékszert. Jó, ha a leveleimet fel tudom nyitni az életlen hegyivel, és közben nem esik ki az a cicomás üveggolyó!
*A kovácsmester arca mind pirosabb s kerekebb lesz ahogyan Farinc beszél, de a gnóm nem zavartatja magát. A férfi dörmögve morran rá.*
- Százhúsz, és ez az utolsó ajánlatom!
*A nő elhallgat. Száját huzigálja ahogyan a tőrről a kovácsra, a kovácsról a tőrre, majd újra a kovácsra, aztán a tőrre pillant, végül a kovácsra.*
- Kell a borzoinak. Hova vezet a hátsó ajtó?
*Farinc gyorsan túlteszi magát a sikertelen üzleten. Amúgy sincs eleresztve anyagilag eléggé ahhoz, hogy megérje szokásos kedvenc elfoglaltságát, az órákon át alkudozást űznie most. Egyébként is van neki tőre, köszöni szépen sokkal jobb, mint ez a vacak.*
- Az erdőbe. Az ösvényen pár nap alatt Amon Ruadhon lehet, ha kilép. Ajánlom, hogy így tegyen.
*A sötét pillantások el sem jutnak Farincig, ő már pipája után nyúl, komótosan meggyújtja. Miközben egy-két karikát elereget, minduntalan a hátsó rész felé kémlel s mérlegeli, nekivágjon-e.*
- Jó szerencsét! *Köszön el a férfitől végül, jó pár feszült másodpercet követően s a kovács nagy örömére megindul.*
Zsörtölődve nyit be a műhely ajtaján, éles szemmel veszi figyelemre a portékát. Némelyik vasdarab egészen pofás, de ho-hó!*
- Hát ez a fain kis bökő honnan van, gazduram?
*A mesterember dörmögve fordul meg ahogyan meghallja a gnóm vernyogását.*
- Zálogba hozták. Tetszik netán?
*Farinc csak hümmög és szemöldöke felvonásával jelzi, hogy a kovács folytathatja mondókáját.*
- Százötvenért a magáé.
*Farinc azonnali ciccegésbe kezd.*
- Ejnye no ejnye, ne olyan hevesen gazduram! Ez a csöppség jó, ha ötvenet megér és akkor nagylelkű voltam tudja-e? Értek én ehhez-ahhoz és innen megmondom magának, hogy maximum harmincötért fogja tudni eladni.
- Na-na! *Replikázik a kovács.* Százért vettem be és nagyon is minőségi darab ez! Na meg aztán… Nekem is üzlet az üzlet.
- Akkor magát jól átverték! *Köti az ebet a karóhoz a piciny nő.* Látszik a díszítésen, hogy kókler munka, és az a szépen világító kő sem kristály, de nem ám! *Mutogat a tőrre nagy hevesen.* Az illesztésen látszik, hogy silány enyvet használt, akárki fia-borja volt is aki összetákolta ezt a kis játékszert. Jó, ha a leveleimet fel tudom nyitni az életlen hegyivel, és közben nem esik ki az a cicomás üveggolyó!
*A kovácsmester arca mind pirosabb s kerekebb lesz ahogyan Farinc beszél, de a gnóm nem zavartatja magát. A férfi dörmögve morran rá.*
- Százhúsz, és ez az utolsó ajánlatom!
*A nő elhallgat. Száját huzigálja ahogyan a tőrről a kovácsra, a kovácsról a tőrre, majd újra a kovácsra, aztán a tőrre pillant, végül a kovácsra.*
- Kell a borzoinak. Hova vezet a hátsó ajtó?
*Farinc gyorsan túlteszi magát a sikertelen üzleten. Amúgy sincs eleresztve anyagilag eléggé ahhoz, hogy megérje szokásos kedvenc elfoglaltságát, az órákon át alkudozást űznie most. Egyébként is van neki tőre, köszöni szépen sokkal jobb, mint ez a vacak.*
- Az erdőbe. Az ösvényen pár nap alatt Amon Ruadhon lehet, ha kilép. Ajánlom, hogy így tegyen.
*A sötét pillantások el sem jutnak Farincig, ő már pipája után nyúl, komótosan meggyújtja. Miközben egy-két karikát elereget, minduntalan a hátsó rész felé kémlel s mérlegeli, nekivágjon-e.*
- Jó szerencsét! *Köszön el a férfitől végül, jó pár feszült másodpercet követően s a kovács nagy örömére megindul.*
983. hozzászólás ezen a helyszínen: Kovácsműhely
Üzenet elküldve: 2016-02-19 22:09:59
Üzenet elküldve: 2016-02-19 22:09:59
ÚJ
Rang: Haladó játékos
IC üzenetek: 149
OOC üzenetek: 5
Játékstílus: Vakmerő
IC üzenetek: 149
OOC üzenetek: 5
Játékstílus: Vakmerő
*Ahogy járja a várost, unalmában az emberek lesve, s azok testbeszédéből olvasgat eszébe jut, hogy talán érdemes lenne beugrani a kovácshoz.*
~ A jó öreg kovácsműhely, lassan egy hónapja, hogy jártam, ott jó lenne körülnézni. ~
*Ott szokta venni kellékeit a fegyverápoláshoz, mert hogy nagyon sokra tartja munkaeszközét. A tegnapi nap érdekesen alakult, szerzett egy munkát, na meg az az ork. Csuklyáját leveti fejéről, elvégre semmi szükség rá, nem bujkál senki elől, és a nap is kellemesen süt. Lassan a műhelyhez ér, az ajtót finoman kinyitja, és belép.*
-Üdv! *Köszön az első embernek.* Csak nézelődnék, ha lehet. * Egyből az állványhoz lépked. A robusztus és kecses fegyverek látványa egyből magával ragadja. Persze örök szerelmei leszek a nagy kardok, de azért nem tudja levenni az szemét a szebbnél szebb munkákról itt. Nagyjából öt percet tölt bámészkodással, majd, elköszön és tovább is áll. Ahogy az utcákat járja, úgy dönt eleget látott és visszamegy a Pegazusba, majd kitalálja mit kezdjen magával. Egyre jobban motoszkál agyában, hogy Grombarba menjen harcolni. Persze, rühelli a zsoldosságot, de végül is ez a saját érdekükben vívott harc ez és biztosan szükség lesz kardokra és azok forgatóira ott.*
~ Hogy neked állandóan a bajt kell keresned. ~
*Mondja magának, de a lelkiismerete jobb annál, mint sem hogy nyugodtan üljön a hátsó felén, míg mások azon fáradnak, hogy biztonságban legyen a vidék. Egyre biztosabb, hogy elmegy.* ~ Legalább lesz egy kis akció végre, hiányzik már, és biztosan jót tesz egy kis balhé! ~
~ A jó öreg kovácsműhely, lassan egy hónapja, hogy jártam, ott jó lenne körülnézni. ~
*Ott szokta venni kellékeit a fegyverápoláshoz, mert hogy nagyon sokra tartja munkaeszközét. A tegnapi nap érdekesen alakult, szerzett egy munkát, na meg az az ork. Csuklyáját leveti fejéről, elvégre semmi szükség rá, nem bujkál senki elől, és a nap is kellemesen süt. Lassan a műhelyhez ér, az ajtót finoman kinyitja, és belép.*
-Üdv! *Köszön az első embernek.* Csak nézelődnék, ha lehet. * Egyből az állványhoz lépked. A robusztus és kecses fegyverek látványa egyből magával ragadja. Persze örök szerelmei leszek a nagy kardok, de azért nem tudja levenni az szemét a szebbnél szebb munkákról itt. Nagyjából öt percet tölt bámészkodással, majd, elköszön és tovább is áll. Ahogy az utcákat járja, úgy dönt eleget látott és visszamegy a Pegazusba, majd kitalálja mit kezdjen magával. Egyre jobban motoszkál agyában, hogy Grombarba menjen harcolni. Persze, rühelli a zsoldosságot, de végül is ez a saját érdekükben vívott harc ez és biztosan szükség lesz kardokra és azok forgatóira ott.*
~ Hogy neked állandóan a bajt kell keresned. ~
*Mondja magának, de a lelkiismerete jobb annál, mint sem hogy nyugodtan üljön a hátsó felén, míg mások azon fáradnak, hogy biztonságban legyen a vidék. Egyre biztosabb, hogy elmegy.* ~ Legalább lesz egy kis akció végre, hiányzik már, és biztosan jót tesz egy kis balhé! ~
982. hozzászólás ezen a helyszínen: Kovácsműhely
Üzenet elküldve: 2016-02-16 17:37:42
Üzenet elküldve: 2016-02-16 17:37:42
ÚJ
Rang: Játékos
IC üzenetek: 1090
OOC üzenetek: 107
Játékstílus: Megfontolt
IC üzenetek: 1090
OOC üzenetek: 107
Játékstílus: Megfontolt
* Bár eredetileg a templom felé indultak meg az idegen mélységivel mégis végül némi beszélgetés és egyeztetés után szétváltak útjaik és a nőstény ha már erre járt benézett a Kovácshoz.
Pár nap már eltelt mióta leadta a rendelését így reménykedik benne, hogy a kovácsnak sikerült elkészítenie a különlegesen könnyű és meglepően erős anyagból készített kardot.
Késő délután van már amikor feltárul az ajtó. A nőstény köszön majd érdeklődve néz szét. Arra kíváncsi vajon milyen újdonságokat láthat. Kicsit később, mikor a mester is ráér elmondja melyik fegyverért jött és ha már készen van átveszi majd pedig egy elégedett mosoly kíséretében búcsúzik és visszatér a Kúriába.*
Pár nap már eltelt mióta leadta a rendelését így reménykedik benne, hogy a kovácsnak sikerült elkészítenie a különlegesen könnyű és meglepően erős anyagból készített kardot.
Késő délután van már amikor feltárul az ajtó. A nőstény köszön majd érdeklődve néz szét. Arra kíváncsi vajon milyen újdonságokat láthat. Kicsit később, mikor a mester is ráér elmondja melyik fegyverért jött és ha már készen van átveszi majd pedig egy elégedett mosoly kíséretében búcsúzik és visszatér a Kúriába.*
981. hozzászólás ezen a helyszínen: Kovácsműhely
Üzenet elküldve: 2016-02-15 10:53:21
Üzenet elküldve: 2016-02-15 10:53:21
ÚJ
Rang: Tapasztalt játékos
IC üzenetek: 643
OOC üzenetek: 2
Játékstílus: Vakmerő
IC üzenetek: 643
OOC üzenetek: 2
Játékstílus: Vakmerő
//Freyai//
*Tűnődő, futó mosoly fut át arcán. Őt nagyon is nyomasztja a város. A sokadalom, a zaj, a megannyi szag inger, a városiak szokatlan viselkedése, hogy itt senkiben sem bízhat, hogy pénzre van szüksége, és mindent abban mérnek. De mégis hova mehetne máshova? Az erdőben egy darabig biztos ellenne kutyája és lova társaságában, de mindent ő sem tud beszerezni, megalkotni magának. És persze ott van a hím is. A városban tudja, merre keresse, de ha elhagyja Artheniort, talán nem találja meg újra. Gyomra egészen apróra zsugorodik a gondolatra, hiszen most is arra készül, hogy elhagyja a falak nélküli várost.
A lány szavaira kényszeredett mosollyal felel. Csak meg ne bánja azt a kíváncsiságot. Elvégre végső soron őt is ez sodorta bajba. A kíváncsiság, azon a nyári napon. Amikor a pillantása megakadt azon a különös mélységin, akivel köztük szinte ég és föld a különbség, mégis valahogy emlékeztette saját népére. Ezért nem tud szabadulni, ezért nem tud elszakadni tőle. Nem. A válasz azonnal érkezik is néma kérdésére. Pontosan tudja, hogy nem ilyen nevetséges ok fűzi a hímhez.*
- Talán segíteni fog. Talán csak egy újabb személynek fogok fejfájást okozni. *Sóhajt lemondóan. Bele se mer gondolni, így is mennyi személynek nehezítette meg már az életét. Saját családja is csak annyit tud róla, hogy él valahol, és nem tér vissza. Vajon mit szól ehhez a vadász? Ott van Khan és Rilai is, akiknek hazudnia kellett a mélységi miatt. Persze végül kiderült hamar az igazság, de ki tudja, ez miféle éket vert kettejük közé. És persze ott van Kharasshi is. Az ő dolgát sem könnyíti meg ez a helyzet, ebben biztos. Talán az lenne a legjobb, ha mégis csendben, nyom nélkül menne el a városból, éjnek évadján, hogy senki ne láthassa. Aztán majd kiderül, mi lesz vele a pihenőben, meddig boldogul majd.*
- Egy pillanat. *Szól még a szőke lánynak, majd egyik erszényét leakasztva övéről a kovácsmesterhez lép. Most meg sem próbál alkudozni, csak hamar kifizeti a fegyver árát, majd kifelé menet már magához is veszi azt az acélfejű lándzsát, amivel eddig is szemezett.*
- Mehetünk. *Bólint apró mosollyal.
Amint kilép, Ahel lelkesen pattan fel. Előbb gazdáját üdvözli vidám vakkantással, csak utána foglalkozik az ismerkedés gyanánt felé nyújtott kézzel. Kíváncsian szimatolja meg, majd dörgöli hozzá a fejét barátságosan, mielőtt néhány lépéssel a páros elé szalad izgatottan. Láthatóan unta már az egy helyben üldögélést és heverészést, és örül, hogy végre sétálhatnak egyet.*
- Minél előbb, annál jobb. Csak hát... *Ajkába harap. Emlékszik még, miképp reagált a hím, mikor először említette neki, hogy északra fog menni. Meglehetősen érdekes módját választotta ennek megakadályozására, ami miatt először meglehetősen rémült, majd zabos lett a lány, de amint elültek benne ezek, és tudatosult, hogy a féltés vezette, kicsit azért mégis a szívét melengeti a dolog. A maga bizarr módján, de hát mi az, ami normálisnak nevezhető a kapcsolatukban? Épp emiatt érez bűntudatot, amiért mégis menni készül. Bár mondhatná, hogy ezzel viszonoz egy korábbi szívességet, de cseppet sem nyugtatja meg a tény, hogy most éppen ő készül egy fajta árulásra. Ez pedig könnyen pontot tehet minden végére. Talán akkor könnyebb lenne, ha a lánynak nem is, de legalább egyikük szabadulna. Ugyan, hát ennyire naiv lennél még mindig? Ha annyira magadhoz bilincselted volna, most nem egy mélységi nőstény társaságát élvezné. A fejében hallott károgás hallatán ingerülten és dacosan kapja oldalra a fejét.*
*Tűnődő, futó mosoly fut át arcán. Őt nagyon is nyomasztja a város. A sokadalom, a zaj, a megannyi szag inger, a városiak szokatlan viselkedése, hogy itt senkiben sem bízhat, hogy pénzre van szüksége, és mindent abban mérnek. De mégis hova mehetne máshova? Az erdőben egy darabig biztos ellenne kutyája és lova társaságában, de mindent ő sem tud beszerezni, megalkotni magának. És persze ott van a hím is. A városban tudja, merre keresse, de ha elhagyja Artheniort, talán nem találja meg újra. Gyomra egészen apróra zsugorodik a gondolatra, hiszen most is arra készül, hogy elhagyja a falak nélküli várost.
A lány szavaira kényszeredett mosollyal felel. Csak meg ne bánja azt a kíváncsiságot. Elvégre végső soron őt is ez sodorta bajba. A kíváncsiság, azon a nyári napon. Amikor a pillantása megakadt azon a különös mélységin, akivel köztük szinte ég és föld a különbség, mégis valahogy emlékeztette saját népére. Ezért nem tud szabadulni, ezért nem tud elszakadni tőle. Nem. A válasz azonnal érkezik is néma kérdésére. Pontosan tudja, hogy nem ilyen nevetséges ok fűzi a hímhez.*
- Talán segíteni fog. Talán csak egy újabb személynek fogok fejfájást okozni. *Sóhajt lemondóan. Bele se mer gondolni, így is mennyi személynek nehezítette meg már az életét. Saját családja is csak annyit tud róla, hogy él valahol, és nem tér vissza. Vajon mit szól ehhez a vadász? Ott van Khan és Rilai is, akiknek hazudnia kellett a mélységi miatt. Persze végül kiderült hamar az igazság, de ki tudja, ez miféle éket vert kettejük közé. És persze ott van Kharasshi is. Az ő dolgát sem könnyíti meg ez a helyzet, ebben biztos. Talán az lenne a legjobb, ha mégis csendben, nyom nélkül menne el a városból, éjnek évadján, hogy senki ne láthassa. Aztán majd kiderül, mi lesz vele a pihenőben, meddig boldogul majd.*
- Egy pillanat. *Szól még a szőke lánynak, majd egyik erszényét leakasztva övéről a kovácsmesterhez lép. Most meg sem próbál alkudozni, csak hamar kifizeti a fegyver árát, majd kifelé menet már magához is veszi azt az acélfejű lándzsát, amivel eddig is szemezett.*
- Mehetünk. *Bólint apró mosollyal.
Amint kilép, Ahel lelkesen pattan fel. Előbb gazdáját üdvözli vidám vakkantással, csak utána foglalkozik az ismerkedés gyanánt felé nyújtott kézzel. Kíváncsian szimatolja meg, majd dörgöli hozzá a fejét barátságosan, mielőtt néhány lépéssel a páros elé szalad izgatottan. Láthatóan unta már az egy helyben üldögélést és heverészést, és örül, hogy végre sétálhatnak egyet.*
- Minél előbb, annál jobb. Csak hát... *Ajkába harap. Emlékszik még, miképp reagált a hím, mikor először említette neki, hogy északra fog menni. Meglehetősen érdekes módját választotta ennek megakadályozására, ami miatt először meglehetősen rémült, majd zabos lett a lány, de amint elültek benne ezek, és tudatosult, hogy a féltés vezette, kicsit azért mégis a szívét melengeti a dolog. A maga bizarr módján, de hát mi az, ami normálisnak nevezhető a kapcsolatukban? Épp emiatt érez bűntudatot, amiért mégis menni készül. Bár mondhatná, hogy ezzel viszonoz egy korábbi szívességet, de cseppet sem nyugtatja meg a tény, hogy most éppen ő készül egy fajta árulásra. Ez pedig könnyen pontot tehet minden végére. Talán akkor könnyebb lenne, ha a lánynak nem is, de legalább egyikük szabadulna. Ugyan, hát ennyire naiv lennél még mindig? Ha annyira magadhoz bilincselted volna, most nem egy mélységi nőstény társaságát élvezné. A fejében hallott károgás hallatán ingerülten és dacosan kapja oldalra a fejét.*
1-20 , 21-40 , 41-60 , 61-80 , 81-100 , 101-120 , 121-140 , 141-160 , 161-180 , 181-200 , 201-220 , 221-240 , 241-260 , 261-280 , 281-300 , 301-320 , 321-340 , 341-360 , 361-380 , 381-400 , 401-420 , 421-440 , 441-460 , 461-480 , 481-500 , 501-520 , 521-540 , 541-560 , 561-580 , 581-600 , 601-620 , 621-640 , 641-660 , 661-680 , 681-700 , 701-720 , 721-740 , 741-760 , 761-780 , 781-800 , 801-820 , 821-840 , 841-860 , 861-880 , 881-900 , 901-920 , 921-940 , 941-960 , 961-980 , 981-1000 , 1001-1020 , 1021-1040 , 1041-1060 , 1061-1080 , 1081-1100 , 1101-1120 , 1121-1140 , 1141-1160 , 1161-1180 , 1181-1200 , 1201-1220 , 1221-1240 , 1241-1260 , 1261-1280 , 1281-1300 , 1301-1320 , 1321-1340 , 1341-1360 , 1361-1380 , 1381-1400 , 1401-1420 , 1421-1440 , 1441-1460 , 1461-1480 , 1481-1500 , 1501-1520 , 1521-1540 , 1541-1560 , 1561-1580 , 1581-1600 , 1601-1620 , 1621-1640 , 1641-1660 , 1661-1680 , 1681-1700 , 1701-1720 , 1721-1740 , 1741-1760 , 1761-1780 , 1781-1800 , 1801-1820 , 1821-1840 , 1841-1860 , 1861-1880 , 1881-1900 , 1901-1920 , 1921-1940 , 1941-1960 , 1961-1980 , 1981-2000 , 2001-2020 , 2021-2040 , 2041-2060 , 2061-2080 , 2081-2100 , 2101-2120 , 2121-2140 , 2141-2160 , 2161-2180 , 2181-2200 , 2201-2220 , 2221-2240 , 2241-2260 , 2261-2280 , 2281-2300 , 2301-2320 , 2321-2340 , 2341-2360 , 2361-2380 , 2381-2400 , 2401-2420 , 2421-2440 , 2441-2460 , 2461-2480 , 2481-2500 , 2501-2520 , 2521-2540 , 2541-2560 , 2561-2580 , 2581-2600 , 2601-2620 , 2621-2640 , 2641-2660 , 2661-2680 , 2681-2700 , 2701-2720 , 2721-2740 , 2741-2760 , 2761-2780 , 2781-2800 , 2801-2820 , 2821-2840 , 2841-2860 , 2861-2880 , 2881-2900 , 2901-2920 , 2921-2940 , 2941-2960 , 2961-2980 , 2981-3000 , 3001-3020 , 3021-3040 , 3041-3060 , 3047-3066