Arthenior - Kovácsműhely
Karaktered neve: --- Rangod: Nem bejelentkezett felhasználó Pénzed: --- arany
Varázsitalaid: Neked nincsenek varázsitalaid!
Herbária: Neked nincsenek varázsnövényeid!
Varázsitalaid: Neked nincsenek varázsitalaid!
Herbária: Neked nincsenek varázsnövényeid!
Üdvözlünk!
Ez itt a www.Lanawin.hu weboldal játéktere. Egy fórumos szerepjáték. Te nem vagy bejelentkezett állapotban, ezért nincs jogod ténykedni a fórumon. Csak olvasni tudod a hozzászólásokat, semmi mást. Ha szeretnéd kipróbálni milyen is a fórum valójában, átélni izgalmas kalandokat, varázslatokat tanulni, bájitalokat vásárolni, egyedi karaktert létrehozni, felszereléseket kovácsoltatni, vagy küldetéseket végrehajtani, akkor regisztrálj bátran, ne habozz. Miután regisztráltál, és beléptél minden funkciót elérhetsz. Lehetőséged lesz részt venni a mesékben, vagy csak spontán játszani a megalkotott, mesés világban. Felkutathatod a város rejtélyeit, és részese lehet egy olyan fórumos szerepjátéknak, ahol a játékosok kényelme, és a játék élvezete a legfontosabb.
Vissza a főoldalra!
<< Előző oldal - Mostani oldal: 38 (741. - 760. üzenet) - Első olvasatlan beíráshoz >>Oldal váltása: - Következő oldal >>
760. hozzászólás ezen a helyszínen: Kovácsműhely
Üzenet elküldve: 2015-02-23 20:44:02
Üzenet elküldve: 2015-02-23 20:44:02
ÚJ
Rang: Haladó játékos
IC üzenetek: 774
OOC üzenetek: 21
Játékstílus: Vakmerő
IC üzenetek: 774
OOC üzenetek: 21
Játékstílus: Vakmerő
//Thaira, Mordokhai//
*Kicsit fürkészően figyeli az elf nőt, majd a fegyverek árait kezdi vizsgálgatni. Valóban némely darabnak megvan az ára, amitől az ember szemei elkerekednek, de azért kis túlzás azt állítani, hogy a nemesek erszényeihez valók. Persze Daranel az utóbbi hetekben sikeresen felhalmozott némi aranytartalékot, de lehet, hogy Thaira fele ekkor vagyonnal sem rendelkezik.*
-Azért nem minden olyan drága, főleg, ha a minőséget nézzük. De hozzád hasonlóan, fegyverre nekem sincs szükségem. *mondja Daranel, miközben azért akadnak itt csábító díszes rövid kardok is, ami stílusilag megfelelő, de a tőrje is megfelelő szolgálatot tesz a mai napig.*
-Mondjuk a szablyád elég különleges, lehet én sem adnám. Azok ott a falon jóval hogy is mondjam... egyszerűbbek. *mutat előre egy irányba, ahol szablyák, és vívókardok sorakoznak.*
-Valaki szerint egy jobb világ. *mondja, mikor a kovácsmesterekről esik szó.* -Fegyverek nélkül valószínűleg kevesebb lenne a harc, az erőszak, és a halál. Van aki ezt vallja. És talán van is benne valami. *morfondírozik egy pillanatra, majd a kovácsot figyeli, hogy mikor tér vissza a Hóhajú fegyverével. Daranel figyelemmel kíséri a kard érkezését, amikor Mordokhai számolni kezdi az aranyat, fejét elfordítja, és hátrébb is lép, inkább Thaira felé irányul tekintete, mert nem akar kíváncsiskodni. Mikor Mordokhai átadja a régi kardját, az íjász is kifizeti a bőrsisak teljes árát. A kovács bólint, elteszi az aranyat, ezzel az üzlet meg is köttetett.*
-Tyűha! Ez igen! Nem semmi! *figyeli a Mordokhai kezében lévő kardot, amihez foghatót még nem is látott itt a műhelyben. Azonban hallott valamit, ami lehetséges, hogy beigazolódik.*
-Csak nem ez lenne a mesterkard? *bámulja a pengét, majd Mordokhai arcát figyeli válaszra várva.* -Úgy tudom, nem régóta készít ilyeneket, és sok idővel, és munkával jár. És, hogy ezen kardokat az idők végezetéig viseli gazdája büszkén. *mondja kicsit úgy, mint egy vén könyvíró. Látszólag elnyerte a kard az íjász tetszését.*
-Ettől megrettennek ellenségeid Mordokhai. Ha kitapasztalod a kard súlypontját, és megszokod a forgatását, meglesz a gyümölcse. Bár nem úgy nézel ki, mint akinek idegenek a fegyverek vándor. *mosolyodik el Daranel. Immár mindhármójuk különleges fegyverrel rendelkezik, így elmondhatják, hogy van bennük valami közös.*
-Te Thaira egyáltalán nem viselsz vértezetet, pajzsot, vagy sisakot? *kérdezi ezúttal az elf nőt.*
*Kicsit fürkészően figyeli az elf nőt, majd a fegyverek árait kezdi vizsgálgatni. Valóban némely darabnak megvan az ára, amitől az ember szemei elkerekednek, de azért kis túlzás azt állítani, hogy a nemesek erszényeihez valók. Persze Daranel az utóbbi hetekben sikeresen felhalmozott némi aranytartalékot, de lehet, hogy Thaira fele ekkor vagyonnal sem rendelkezik.*
-Azért nem minden olyan drága, főleg, ha a minőséget nézzük. De hozzád hasonlóan, fegyverre nekem sincs szükségem. *mondja Daranel, miközben azért akadnak itt csábító díszes rövid kardok is, ami stílusilag megfelelő, de a tőrje is megfelelő szolgálatot tesz a mai napig.*
-Mondjuk a szablyád elég különleges, lehet én sem adnám. Azok ott a falon jóval hogy is mondjam... egyszerűbbek. *mutat előre egy irányba, ahol szablyák, és vívókardok sorakoznak.*
-Valaki szerint egy jobb világ. *mondja, mikor a kovácsmesterekről esik szó.* -Fegyverek nélkül valószínűleg kevesebb lenne a harc, az erőszak, és a halál. Van aki ezt vallja. És talán van is benne valami. *morfondírozik egy pillanatra, majd a kovácsot figyeli, hogy mikor tér vissza a Hóhajú fegyverével. Daranel figyelemmel kíséri a kard érkezését, amikor Mordokhai számolni kezdi az aranyat, fejét elfordítja, és hátrébb is lép, inkább Thaira felé irányul tekintete, mert nem akar kíváncsiskodni. Mikor Mordokhai átadja a régi kardját, az íjász is kifizeti a bőrsisak teljes árát. A kovács bólint, elteszi az aranyat, ezzel az üzlet meg is köttetett.*
-Tyűha! Ez igen! Nem semmi! *figyeli a Mordokhai kezében lévő kardot, amihez foghatót még nem is látott itt a műhelyben. Azonban hallott valamit, ami lehetséges, hogy beigazolódik.*
-Csak nem ez lenne a mesterkard? *bámulja a pengét, majd Mordokhai arcát figyeli válaszra várva.* -Úgy tudom, nem régóta készít ilyeneket, és sok idővel, és munkával jár. És, hogy ezen kardokat az idők végezetéig viseli gazdája büszkén. *mondja kicsit úgy, mint egy vén könyvíró. Látszólag elnyerte a kard az íjász tetszését.*
-Ettől megrettennek ellenségeid Mordokhai. Ha kitapasztalod a kard súlypontját, és megszokod a forgatását, meglesz a gyümölcse. Bár nem úgy nézel ki, mint akinek idegenek a fegyverek vándor. *mosolyodik el Daranel. Immár mindhármójuk különleges fegyverrel rendelkezik, így elmondhatják, hogy van bennük valami közös.*
-Te Thaira egyáltalán nem viselsz vértezetet, pajzsot, vagy sisakot? *kérdezi ezúttal az elf nőt.*
759. hozzászólás ezen a helyszínen: Kovácsműhely
Üzenet elküldve: 2015-02-23 17:03:49
Üzenet elküldve: 2015-02-23 17:03:49
ÚJ
Rang: Haladó játékos
IC üzenetek: 225
OOC üzenetek: 46
Játékstílus: Vakmerő
IC üzenetek: 225
OOC üzenetek: 46
Játékstílus: Vakmerő
//Thaira, Daranel//
- Mint mondottam, itt mindenki megtalálja a számára legkézenfekvőbb felszerelést.
*Morodkhai csaknem minden héten eljött ide az utóbbi időben, hogy pontosan kigondolja, milyen fegyvert is szeretne leginkább. Végülis meglelte "szíve választottját", azonban az még kérdéses, hogy a kovács beszerezte-e neki a pengét.
Kezébe kap egy tőrt, majd ellenőrzi az élét. Nincs rá különösebb oka, csak szeretné tudni, hogy a kisebb fegyverek is ugyanolyan kiváló munkáról adnak-e tanúbizonyságot.
Daranelre siklik tekintete, aki épp egy számszeríjat néz.*
- Nos, a távolsági fegyverek nem annyira az én asztalom. Bár azért az íj és számszeríj használatát megtanultam, de már annak is sok-sok esztendeje.
*Biccent, amikor az íjász távozik, hogy keressen valamit, ami a legjobban illik hozzá. Amíg a kovácsra várnak, a Hóhajú is odaballag a vértekhez, hogy megnézzen egy-kettőt. Persze ez csupán kíváncsiság, neki van vértje, de még milyen! Legalább olyan strapabíró, mint a nehézvértezetek nagy része, azonban olyan pehelykönnyű, mintha egy bőrpáncélt öltene magára.*
- Sosem láttam értelmét a bőrsisaknak, bár abban azért kétségtelenül előnyödre válik, hogyha valaki éppen csak eltalálja a fejedet, akkor ép bőrrel megúszod.
*Időközben előkerül valahonnan a kovácsmester is. A vándor megvárja, míg újdonsült ismerőse megmondja, hogy mit is szeretne, ezután félrevonja egy kis beszélgetésre.*
- Itt van, amit kértem?
- Itt bizony. Nem volt könnyű. Egy pillanat és hozom is.
*Mordokhai biccent, majd ismét az íjászra sandít.*
- Egy pillanat és itt van.
*Valóban nem egy könnyű munka a kovácsoké, azonban abban kétségtelenül igaza van a leánynak, hogy valakinek ezt is meg kell csinálnia, mert különben problémák lennének.
A férfi a combján dobol az ujjaival, míg végre előkerül a kovács, kezében egy tokkal.*
- Nos Mordokhai, örülök, hogy segíthettem neked. Azonban nem lesz ingyen.
*A vándor biccent, majd az erszényéből leszámolja az igen magas összeget. A kovács átadja neki a kardot, a Hóhajú pedig lecsatolja az övéről a "régit" s odanyújtja az egyénnek.*
- Csinálj vele, amit akarsz.
*Ezzel gyermeki örömmel húzza ki újdonsült pengéjét a hüvelyéből, mely nem más, mint a várva várt Wegtoreni mesterkard. Hosszra megegyezik az eddig fegyveréével, azonban másban nem hasonlítanak. Végigfuttatja szemét a mesteri munkán, majd elégedetten elvigyorodik.*
- Azt hiszem megtaláltam életem párját...
- Mint mondottam, itt mindenki megtalálja a számára legkézenfekvőbb felszerelést.
*Morodkhai csaknem minden héten eljött ide az utóbbi időben, hogy pontosan kigondolja, milyen fegyvert is szeretne leginkább. Végülis meglelte "szíve választottját", azonban az még kérdéses, hogy a kovács beszerezte-e neki a pengét.
Kezébe kap egy tőrt, majd ellenőrzi az élét. Nincs rá különösebb oka, csak szeretné tudni, hogy a kisebb fegyverek is ugyanolyan kiváló munkáról adnak-e tanúbizonyságot.
Daranelre siklik tekintete, aki épp egy számszeríjat néz.*
- Nos, a távolsági fegyverek nem annyira az én asztalom. Bár azért az íj és számszeríj használatát megtanultam, de már annak is sok-sok esztendeje.
*Biccent, amikor az íjász távozik, hogy keressen valamit, ami a legjobban illik hozzá. Amíg a kovácsra várnak, a Hóhajú is odaballag a vértekhez, hogy megnézzen egy-kettőt. Persze ez csupán kíváncsiság, neki van vértje, de még milyen! Legalább olyan strapabíró, mint a nehézvértezetek nagy része, azonban olyan pehelykönnyű, mintha egy bőrpáncélt öltene magára.*
- Sosem láttam értelmét a bőrsisaknak, bár abban azért kétségtelenül előnyödre válik, hogyha valaki éppen csak eltalálja a fejedet, akkor ép bőrrel megúszod.
*Időközben előkerül valahonnan a kovácsmester is. A vándor megvárja, míg újdonsült ismerőse megmondja, hogy mit is szeretne, ezután félrevonja egy kis beszélgetésre.*
- Itt van, amit kértem?
- Itt bizony. Nem volt könnyű. Egy pillanat és hozom is.
*Mordokhai biccent, majd ismét az íjászra sandít.*
- Egy pillanat és itt van.
*Valóban nem egy könnyű munka a kovácsoké, azonban abban kétségtelenül igaza van a leánynak, hogy valakinek ezt is meg kell csinálnia, mert különben problémák lennének.
A férfi a combján dobol az ujjaival, míg végre előkerül a kovács, kezében egy tokkal.*
- Nos Mordokhai, örülök, hogy segíthettem neked. Azonban nem lesz ingyen.
*A vándor biccent, majd az erszényéből leszámolja az igen magas összeget. A kovács átadja neki a kardot, a Hóhajú pedig lecsatolja az övéről a "régit" s odanyújtja az egyénnek.*
- Csinálj vele, amit akarsz.
*Ezzel gyermeki örömmel húzza ki újdonsült pengéjét a hüvelyéből, mely nem más, mint a várva várt Wegtoreni mesterkard. Hosszra megegyezik az eddig fegyveréével, azonban másban nem hasonlítanak. Végigfuttatja szemét a mesteri munkán, majd elégedetten elvigyorodik.*
- Azt hiszem megtaláltam életem párját...
758. hozzászólás ezen a helyszínen: Kovácsműhely
Üzenet elküldve: 2015-02-23 13:19:05
Üzenet elküldve: 2015-02-23 13:19:05
ÚJ
Rang: Törölt felhasználó
IC üzenetek: 24
OOC üzenetek: 0
Játékstílus: Vakmerő
IC üzenetek: 24
OOC üzenetek: 0
Játékstílus: Vakmerő
//Daranel, Mordokhai//
*Miután becsukódik mögötte az ajtó, azonnal az arcába csap a szinte kibírhatatlan hőség. Homlokán gyöngyözni kezd a verejték, de elragadtatva szemléli a mesterműveket. Szívesen beújítana egy-két szép tőrt, de a tényleg profi fegyvereknek sajnos az áruk is jó magas. Tharia, pedig nem lévén gazdag lány, jobbnak látja, ha inkább csak nézegeti a csillogó acélpengéket. Persze a kísértés nagy, de ezt is ki kell bírni. Félrehúzódik egy sarokba, s letörli arcáról a patakokban folyó izzadságot. Kedves mosollyal fogadja az új sisakjának örvendező fajtársát, természetesen neki eszében sincs feleslegesnek ítélt bőrpáncélokat magára aggatni. Véleményének ezúttal nem ad hangot, hiszen ő is tudja, hogy nagy segítségére lehet az embernek holmi könnyű páncélzat. De neki ott vannak a ruhájába bevarrt keményebb bőrdarabok, amelyek védik a sérülékenyebb részeket, de nem szúrják ki senki szemét. Az íjász kérdésére pedig hanyag vállrándítással válaszol.*
- Szépeknek szépek. Sőt, az élük is jónak tűnik. De őszintén szólva nem tudom, érdemes-e megvásárolni. Persze, ez egy gazdag nemesnek könnyen fizethető ár, de én nem abból a fajtából vagyok. Alaposan át kell gondolnom, mikor mire költök, s úgy érzem, akármennyire is csábítanak a fénylő pengék, jelenleg feleslegesek. Van kardom, ami még nem kopott el, s tőröm is, amellyel egy hajszálat is keresztül tudnék metszeni.
*A kimerítő válasz után barátságos mosolyféle suhan át az arcán.*
- Hát igen, nem a legkönnyebb munka... De mi lenne velünk a kovácsmesterek nélkül!
*Miután becsukódik mögötte az ajtó, azonnal az arcába csap a szinte kibírhatatlan hőség. Homlokán gyöngyözni kezd a verejték, de elragadtatva szemléli a mesterműveket. Szívesen beújítana egy-két szép tőrt, de a tényleg profi fegyvereknek sajnos az áruk is jó magas. Tharia, pedig nem lévén gazdag lány, jobbnak látja, ha inkább csak nézegeti a csillogó acélpengéket. Persze a kísértés nagy, de ezt is ki kell bírni. Félrehúzódik egy sarokba, s letörli arcáról a patakokban folyó izzadságot. Kedves mosollyal fogadja az új sisakjának örvendező fajtársát, természetesen neki eszében sincs feleslegesnek ítélt bőrpáncélokat magára aggatni. Véleményének ezúttal nem ad hangot, hiszen ő is tudja, hogy nagy segítségére lehet az embernek holmi könnyű páncélzat. De neki ott vannak a ruhájába bevarrt keményebb bőrdarabok, amelyek védik a sérülékenyebb részeket, de nem szúrják ki senki szemét. Az íjász kérdésére pedig hanyag vállrándítással válaszol.*
- Szépeknek szépek. Sőt, az élük is jónak tűnik. De őszintén szólva nem tudom, érdemes-e megvásárolni. Persze, ez egy gazdag nemesnek könnyen fizethető ár, de én nem abból a fajtából vagyok. Alaposan át kell gondolnom, mikor mire költök, s úgy érzem, akármennyire is csábítanak a fénylő pengék, jelenleg feleslegesek. Van kardom, ami még nem kopott el, s tőröm is, amellyel egy hajszálat is keresztül tudnék metszeni.
*A kimerítő válasz után barátságos mosolyféle suhan át az arcán.*
- Hát igen, nem a legkönnyebb munka... De mi lenne velünk a kovácsmesterek nélkül!
757. hozzászólás ezen a helyszínen: Kovácsműhely
Üzenet elküldve: 2015-02-22 23:30:58
Üzenet elküldve: 2015-02-22 23:30:58
ÚJ
Rang: Haladó játékos
IC üzenetek: 774
OOC üzenetek: 21
Játékstílus: Vakmerő
IC üzenetek: 774
OOC üzenetek: 21
Játékstílus: Vakmerő
//Thaira, Mordokhai//
*Becsukja maga mögött a műhely ajtaját, és azonnal elkezdi felmérni a kínálatot.*
-Igazán választékos a műhely ezúttal is, és gyönyörűek a munkák. *lép közelebb egy számszeríjhoz, és óvatosan végigsimítja rajta ujjbegyét.* -Nagyon magas minőségű munka, már majdhogynem olyan, mint a törpe kovácsmestereké. *mondja Daranel, mert élete során az ő fegyvereiket ismerte meg a legedzettebbnek, és a legstrapabíróbbnak. Természetesen ők leginkább harci kalapácsokat, és csatacsákányokat gyártanak, de olykor készítenek kiváló díszes kardokat, és lovagi pallosokat is.*
-Megnézek valamit mindjárt jövök. *ballag el a két útitársától, és egyenesen a sisakokhoz siet.*
~Egy könnyű bőrsisak nem is lenne rossz.~
*Daranel nem is keresget sokáig, mert az első sisak amivel szemben találja magát, az az egyszerű bőrből készült sisak. Igaz ez a leggyengébb, és legolcsóbb is, de egy íjásznak a könnyű viselet miatt a legpraktikusabb, hogy a mozgásában ne akadályozza, mondjuk ne viseljen a fején súlyos terhet, így a gyorsaságából mit sem veszít. És mégis csak van a kobakján valami, ami a semminél mégis csak több. Kezébe veszi a sisakot, megforgatja, megnézegeti, felpróbálja, majd elhatározza, hogy ha a kovács megérkezik, leadja a rendelését.*
-Találtam is magamnak valót. *ballag vissza Thaira és Mordokhai mellé széles vigyorral arcán az íjász.* -Rendelek egy bőrsisakot magamnak. Az passzolni fog a bőrvértemhez, és a bőr alkarvédőmhöz. *örvendezik Daranel, majd a kovács egyszer csak felbukkan, még mielőtt nagyon belemerülnének a további nézelődésbe. Daranel amint eléjük lép, leadja a rendelését a bőrsisakra, és ki is fizeti az előleget.*
~Korrekt ár.~
*Főleg úgy, hogy többre számított. Majd ezután Thaira felé fordul, mert valószínűleg Mordokhai a kard után fog érdeklődni, amire úgy fáj a foga.*
-Nos Thaira, hogy tetszenek? Hát nem nagyszerű munkák? Mindig nagy csodálattal néztem a kovácsok munkáit, bár nem irigyeltem őket. *törölgeti meg kézfejével gyöngyöző homlokát.* -Ezt a hőséget nem bírja akárki. *mondja, majd újra Mordokhai felé fordul, és megtesz felé pár lépést.*
-Sikerült megtudnod valamit a kardról? Lesz vagy sem? *érdeklődik Daranel, kérdően fürkészve a Hóhajú arcát.*
*Becsukja maga mögött a műhely ajtaját, és azonnal elkezdi felmérni a kínálatot.*
-Igazán választékos a műhely ezúttal is, és gyönyörűek a munkák. *lép közelebb egy számszeríjhoz, és óvatosan végigsimítja rajta ujjbegyét.* -Nagyon magas minőségű munka, már majdhogynem olyan, mint a törpe kovácsmestereké. *mondja Daranel, mert élete során az ő fegyvereiket ismerte meg a legedzettebbnek, és a legstrapabíróbbnak. Természetesen ők leginkább harci kalapácsokat, és csatacsákányokat gyártanak, de olykor készítenek kiváló díszes kardokat, és lovagi pallosokat is.*
-Megnézek valamit mindjárt jövök. *ballag el a két útitársától, és egyenesen a sisakokhoz siet.*
~Egy könnyű bőrsisak nem is lenne rossz.~
*Daranel nem is keresget sokáig, mert az első sisak amivel szemben találja magát, az az egyszerű bőrből készült sisak. Igaz ez a leggyengébb, és legolcsóbb is, de egy íjásznak a könnyű viselet miatt a legpraktikusabb, hogy a mozgásában ne akadályozza, mondjuk ne viseljen a fején súlyos terhet, így a gyorsaságából mit sem veszít. És mégis csak van a kobakján valami, ami a semminél mégis csak több. Kezébe veszi a sisakot, megforgatja, megnézegeti, felpróbálja, majd elhatározza, hogy ha a kovács megérkezik, leadja a rendelését.*
-Találtam is magamnak valót. *ballag vissza Thaira és Mordokhai mellé széles vigyorral arcán az íjász.* -Rendelek egy bőrsisakot magamnak. Az passzolni fog a bőrvértemhez, és a bőr alkarvédőmhöz. *örvendezik Daranel, majd a kovács egyszer csak felbukkan, még mielőtt nagyon belemerülnének a további nézelődésbe. Daranel amint eléjük lép, leadja a rendelését a bőrsisakra, és ki is fizeti az előleget.*
~Korrekt ár.~
*Főleg úgy, hogy többre számított. Majd ezután Thaira felé fordul, mert valószínűleg Mordokhai a kard után fog érdeklődni, amire úgy fáj a foga.*
-Nos Thaira, hogy tetszenek? Hát nem nagyszerű munkák? Mindig nagy csodálattal néztem a kovácsok munkáit, bár nem irigyeltem őket. *törölgeti meg kézfejével gyöngyöző homlokát.* -Ezt a hőséget nem bírja akárki. *mondja, majd újra Mordokhai felé fordul, és megtesz felé pár lépést.*
-Sikerült megtudnod valamit a kardról? Lesz vagy sem? *érdeklődik Daranel, kérdően fürkészve a Hóhajú arcát.*
756. hozzászólás ezen a helyszínen: Kovácsműhely
Üzenet elküldve: 2015-02-21 14:50:40
Üzenet elküldve: 2015-02-21 14:50:40
ÚJ
Rang: Haladó játékos
IC üzenetek: 225
OOC üzenetek: 46
Játékstílus: Vakmerő
IC üzenetek: 225
OOC üzenetek: 46
Játékstílus: Vakmerő
//Thaira, Daranel//
//Pegazus fogadó//
*Elgondolkodik Daranel kijelentésén. Valóban sajnálatos dolog, hogy Thaira sem ismerte a szüleit, azonban ez tényleg akkor gond? Akinek nincsenek közeli ismerősei, vesztenivaló nélkül indul az életnek, márpedig az cseppet sem hátrány.
Egyáltalán nem ért egyet, azzal, amit a hölgyemény mond. Talán évszázadonként egyszer születik egy segítőkész mélységi. Egyébként mindegyiket a hatalomvágy vezérli, akivel pedig nem bánik kegyesen a sors, az sem lesz egy csapásra kezes bárány.*
- Nos, Arthenior egy igazán otthonos hely. Én időről-időre visszatérek ide, mindig olyan, mintha hazahívna a hely. Pedig én aztán nem szoktam elkötelezni magamat senki és semmi mellett.
*Elmosolyodik annak hallatán, amit az íjász mond. Csakugyan kényelmesnek tűnik ez az életmód. Mert az is. Még emlékszik rá, amikor Mordachkal beszéltek erről a témáról. Az emberek megszokják, hogy a legtöbb dolog alájuk van téve. Persze, mikor Mordokhai már közel fél éve volt távol a "civilizációtól", akkor jólesett betérni egy fogadóba, emberekkel beszélgetni, de az, hogy egy egész életet így él le valaki, számára egy kicsit elképzelhetetlen.
A másik három városra terelődik a szó. A Hóhajú emlékeibe nyúl, hogy válaszolni tudjon, majd biccent.*
- Még fegyverhordozó koromban jártam Lihanechi tónál, illetve megfordultam a városban is. Régen volt már, nem nagyon emlékeszem magára a helyre, csak arra, hogy gyarapodott a hegek száma a testemen.
*Cinkos vigyor jelenik meg a képén, amikor visszagondol azokba az időkbe. A Hóhajú az egész kastélyban híres volt arról, hogy mennyire nem tud magára vigyázni és, hogy a baj mindig megtalálja őt. Emlékszik, hogy a tanárok mennyire nem kedvelték őt öntörvényűsége és makacssága miatt.*
- Valóban, ezek a városok igen messze vannak. Már a legközelebbi karavánpihenő is több napi járóföld. Ennek ellenére, amikor legutoljára egy igen veszélyes túrán vettünk részt a Vörössel, tervezgettük, hogy meglátogatjuk Wegtorent. Ez minden bizonnyal nem a közeljövőben fog megvalósulni, ahhoz elsősorban ismét össze kéne akadnunk.
*Nagyon jókedve kerekedett a Hóhajúnak az utóbbi percekben, valahogy tetszik neki a társaság, amibe ismét csak véletlen kerekedett. Legjobb barátját is hasonlóan spontán ismerte meg, így ezt jó jelnek veszi.
A leányzóra veti pillantását, akiről kissé meg is feledkezett. Hiába, így megy ez, ha valaki túlságosan is szűkszavú.*
- Valóban sok erre a lehetőség, mindenki meg tudja találni a városban azt, amihez a legjobban ért, vagy amit a legjobban szeret csinálni. A fogadó szobái kényelmesek, a fogadós pedig igen barátságos, illetve a többi helyről sem nagyon szokás elzavarni senkit. Valóban egy kellemes hely.
*Egyedül talán a gazdagnegyed az, amit Mordokhai mindig szívesen kerül el. Azzal a réteggel sosem jött ki jól. Mindig kinézték őt, bár ezen nincs semmi meglepő. Az otthontalan vándort nem mindenhol látják szívesen még akkor sem, ha nemesi származású.*
- Való igaz Daranel, hogy kiváló mágus lehet abból, aki elég elszántan bújja a könyveket és tekercseket a templomban, barátságos a papokkal és elég kitartó. Ugyanakkor, ha jó harcos akarsz lenni, sokkal inkább magadra vagy utalva. Kevés olyan van, aki fegyverforgatást vagy épp pusztakezes harcot oktat.
*A Hóhajút is meglepi, hogy azalatt az egykét esztendő alatt mennyire kiismerte a várost. Persze még mindig tartogat számára is meglepetéseket.
Lassan meghallja az ismerős hangot. Kalapács találkozik az acéllal. Elmosolyodik s kicsit gyorsít a léptein. Nemsokára feltárul előttük a Kovácsműhely.*
- Nos, én is remélem. Én pedig biztosra veszem, hogy találtok valamit, ami kedvetekre való. A kovács rendkívül alapos ember.
*Ezzel be is lép a műhelybe, ahol megcsapja a szokásos hőség és a forró fém illata...*
//Pegazus fogadó//
*Elgondolkodik Daranel kijelentésén. Valóban sajnálatos dolog, hogy Thaira sem ismerte a szüleit, azonban ez tényleg akkor gond? Akinek nincsenek közeli ismerősei, vesztenivaló nélkül indul az életnek, márpedig az cseppet sem hátrány.
Egyáltalán nem ért egyet, azzal, amit a hölgyemény mond. Talán évszázadonként egyszer születik egy segítőkész mélységi. Egyébként mindegyiket a hatalomvágy vezérli, akivel pedig nem bánik kegyesen a sors, az sem lesz egy csapásra kezes bárány.*
- Nos, Arthenior egy igazán otthonos hely. Én időről-időre visszatérek ide, mindig olyan, mintha hazahívna a hely. Pedig én aztán nem szoktam elkötelezni magamat senki és semmi mellett.
*Elmosolyodik annak hallatán, amit az íjász mond. Csakugyan kényelmesnek tűnik ez az életmód. Mert az is. Még emlékszik rá, amikor Mordachkal beszéltek erről a témáról. Az emberek megszokják, hogy a legtöbb dolog alájuk van téve. Persze, mikor Mordokhai már közel fél éve volt távol a "civilizációtól", akkor jólesett betérni egy fogadóba, emberekkel beszélgetni, de az, hogy egy egész életet így él le valaki, számára egy kicsit elképzelhetetlen.
A másik három városra terelődik a szó. A Hóhajú emlékeibe nyúl, hogy válaszolni tudjon, majd biccent.*
- Még fegyverhordozó koromban jártam Lihanechi tónál, illetve megfordultam a városban is. Régen volt már, nem nagyon emlékeszem magára a helyre, csak arra, hogy gyarapodott a hegek száma a testemen.
*Cinkos vigyor jelenik meg a képén, amikor visszagondol azokba az időkbe. A Hóhajú az egész kastélyban híres volt arról, hogy mennyire nem tud magára vigyázni és, hogy a baj mindig megtalálja őt. Emlékszik, hogy a tanárok mennyire nem kedvelték őt öntörvényűsége és makacssága miatt.*
- Valóban, ezek a városok igen messze vannak. Már a legközelebbi karavánpihenő is több napi járóföld. Ennek ellenére, amikor legutoljára egy igen veszélyes túrán vettünk részt a Vörössel, tervezgettük, hogy meglátogatjuk Wegtorent. Ez minden bizonnyal nem a közeljövőben fog megvalósulni, ahhoz elsősorban ismét össze kéne akadnunk.
*Nagyon jókedve kerekedett a Hóhajúnak az utóbbi percekben, valahogy tetszik neki a társaság, amibe ismét csak véletlen kerekedett. Legjobb barátját is hasonlóan spontán ismerte meg, így ezt jó jelnek veszi.
A leányzóra veti pillantását, akiről kissé meg is feledkezett. Hiába, így megy ez, ha valaki túlságosan is szűkszavú.*
- Valóban sok erre a lehetőség, mindenki meg tudja találni a városban azt, amihez a legjobban ért, vagy amit a legjobban szeret csinálni. A fogadó szobái kényelmesek, a fogadós pedig igen barátságos, illetve a többi helyről sem nagyon szokás elzavarni senkit. Valóban egy kellemes hely.
*Egyedül talán a gazdagnegyed az, amit Mordokhai mindig szívesen kerül el. Azzal a réteggel sosem jött ki jól. Mindig kinézték őt, bár ezen nincs semmi meglepő. Az otthontalan vándort nem mindenhol látják szívesen még akkor sem, ha nemesi származású.*
- Való igaz Daranel, hogy kiváló mágus lehet abból, aki elég elszántan bújja a könyveket és tekercseket a templomban, barátságos a papokkal és elég kitartó. Ugyanakkor, ha jó harcos akarsz lenni, sokkal inkább magadra vagy utalva. Kevés olyan van, aki fegyverforgatást vagy épp pusztakezes harcot oktat.
*A Hóhajút is meglepi, hogy azalatt az egykét esztendő alatt mennyire kiismerte a várost. Persze még mindig tartogat számára is meglepetéseket.
Lassan meghallja az ismerős hangot. Kalapács találkozik az acéllal. Elmosolyodik s kicsit gyorsít a léptein. Nemsokára feltárul előttük a Kovácsműhely.*
- Nos, én is remélem. Én pedig biztosra veszem, hogy találtok valamit, ami kedvetekre való. A kovács rendkívül alapos ember.
*Ezzel be is lép a műhelybe, ahol megcsapja a szokásos hőség és a forró fém illata...*
755. hozzászólás ezen a helyszínen: Kovácsműhely
Üzenet elküldve: 2015-02-21 12:42:15
Üzenet elküldve: 2015-02-21 12:42:15
ÚJ
Rang: Törölt felhasználó
IC üzenetek: 24
OOC üzenetek: 0
Játékstílus: Vakmerő
IC üzenetek: 24
OOC üzenetek: 0
Játékstílus: Vakmerő
//Daranel, Mordokhai//
//Pegazus fogadó//
*Elmosolyodik az elf szavain, majd Mordokhai példája után ő is elindul kifelé. Az ajtóban még visszanéz a zsivajos fogadóra, s örömmel csapja be az ajtót.*
- Tulajdonképpen ez embertől függ.
*Válaszol kicsi késéssel a mélységieket megemlítő megjegyzésen.*
- Egy mélységi is lehet segítőkész és normális. Ők is kilóghatnak a sorból...
*Többet nem szándékozik beszélni, inkább csendben indul a többiek után.*
//Úton A kovácsműhely felé, majd a kovácsműhely előtt//
*Sajnos kint sem fogadja nagyobb csend, szembe találja magát Arthenior nyüzsgő népével. Ennél még az alkoholszagú fogadó is jobb volt.*
- Ja...
*Mordul fel.*
- Nem a legrosszabb hely.
*Bár szíve mélyén elvágyódik messzi földekre, azért ezt a hatalmas, zajos várost sem gyűlöli.*
- Én még nem nagyon jártam másfelé, bár tervbe van. Csak nem szeretek egyedül utazni. Az a jó itt, hogy sok a lehetőség.
*Mosolyogva gondola a mágusiskolákra, a barakkra, na meg a kovácsműhelyre, ahová idő közben oda is értek. Tényleg mindent megtalál itt az ember, talán ezért előnyösebb, mint a vadon. De a hatalmas, érintetlen hegyeket s a sűrű erdőket sem veti meg. Azért még nyoma van a lelkében az elf származásnak, mert visszavágyik az erdő mélyére. De ezt a világért sem vallaná be társainak. Belép a műhely ajtaján, s izgatottan néz körül.*
//Pegazus fogadó//
*Elmosolyodik az elf szavain, majd Mordokhai példája után ő is elindul kifelé. Az ajtóban még visszanéz a zsivajos fogadóra, s örömmel csapja be az ajtót.*
- Tulajdonképpen ez embertől függ.
*Válaszol kicsi késéssel a mélységieket megemlítő megjegyzésen.*
- Egy mélységi is lehet segítőkész és normális. Ők is kilóghatnak a sorból...
*Többet nem szándékozik beszélni, inkább csendben indul a többiek után.*
//Úton A kovácsműhely felé, majd a kovácsműhely előtt//
*Sajnos kint sem fogadja nagyobb csend, szembe találja magát Arthenior nyüzsgő népével. Ennél még az alkoholszagú fogadó is jobb volt.*
- Ja...
*Mordul fel.*
- Nem a legrosszabb hely.
*Bár szíve mélyén elvágyódik messzi földekre, azért ezt a hatalmas, zajos várost sem gyűlöli.*
- Én még nem nagyon jártam másfelé, bár tervbe van. Csak nem szeretek egyedül utazni. Az a jó itt, hogy sok a lehetőség.
*Mosolyogva gondola a mágusiskolákra, a barakkra, na meg a kovácsműhelyre, ahová idő közben oda is értek. Tényleg mindent megtalál itt az ember, talán ezért előnyösebb, mint a vadon. De a hatalmas, érintetlen hegyeket s a sűrű erdőket sem veti meg. Azért még nyoma van a lelkében az elf származásnak, mert visszavágyik az erdő mélyére. De ezt a világért sem vallaná be társainak. Belép a műhely ajtaján, s izgatottan néz körül.*
754. hozzászólás ezen a helyszínen: Kovácsműhely
Üzenet elküldve: 2015-02-19 19:46:54
Üzenet elküldve: 2015-02-19 19:46:54
ÚJ
Rang: Haladó játékos
IC üzenetek: 774
OOC üzenetek: 21
Játékstílus: Vakmerő
IC üzenetek: 774
OOC üzenetek: 21
Játékstílus: Vakmerő
//Thaira, Mordokhai//
//Pegazus fogadó//
*Szépen végighallgatja Thaira történetét, és nem is merül fel benne olyan gyanú, hogy a nő esetleg hazudik. Mindenki magából indul ki, Daranel pedig őszinte, igazmondó ember.*
-Azért meglepőnek találom, hogy a sötételfek segédkezet nyújtottak. Hogy pont ők. És hátsó szándék nélkül. Elég fura. *vakarja meg feje búbját. Valóban nem érti, de mindegy is, lényeg, hogy legalább valaki segített rajta.* -Sajnálom, hogy te sem ismerted a szüleidet. *teszi még hozzá bánatosan, ahogy feltörnek saját emlékei.*
-Igen osztom Mordokhai véleményét. Minden történetben van tanulság. *mondja, majd úgy néz ki, hogy a trió immár valóban maga mögött hagyja a Pegazus fogadót.*
//Úton, majd a Kovácsműhely előtt//
-Tetszik nekem ez a város. *mondja Daranel, miközben a célállomás felé sétálnak. Séta közben a többi járókelőre is vet egy pillantást, és a helyszíneket is megfigyeli, hogy látnak e valami érdekeset.*
-Sosem gondoltam volna, hogy ennyire meg lehet szokni ezt az életmódot. Már-már túl kényelmesnek és egyszerűnek tűnik. *tűnődik az íjász. Végül is odahaza, ha enni akart, elment és levadászott egy vadat. Itt pedig, csak elég betérni egy fogadóba, és némi arany ellenében máris lehet a különbnél különb ínyenc falatok közül válogatni. A jóhoz pedig ugye könnyen hozzászokik az ember.*
-Hallottam a másik három városról is. Lihanech, Pirtianes, és Wegtoren városairól, azok is biztos szépek lehetnek. Jártatok már arrafelé? *kérdezi a két útitársát.* -Állítólag messze van, ezért is nem keltem útnak. Mondjuk még Artheniort sem ismerem eléggé, úgyhogy bőven van még látnivaló számomra itt is. *mosolyodik el, látszólag jókedvűen sétálgat a másik kettő mellett.*
-Azt is tudom, hogy itt nagyon magas szintű a leendő mágusok és varázshasználók képzése. Vajon fektetnek ennyi energiát a fegyverforgatásba is? *néz kérdően a másik kettőre. Amíg ő mondja a beszédét, lassacskán meg is pillantják a kőből épült kovácsműhelyt, amit semmivel sem lehet összekeverni.*
-Meg is érkeztünk. Remélem megtalálod a fegyvert Mordokhai amit szeretnél. És talán mi is látunk valami hasznos holmit. *pillant rá Thaira arcára.* -Mire várunk? Menjünk be. *mondja Daranel, majd odalép, és kinyitja az ajtót. Az olvadt fém illata azonnal érezhető. Karját ismét kinyújtja, előre engedve ezzel az elf nőt, majd azután a Hóhajút.*
A hozzászólás írója (Zöldszarvas Daranel) módosította ezt a hozzászólást, ekkor: 2015.02.19 19:47:40
//Pegazus fogadó//
*Szépen végighallgatja Thaira történetét, és nem is merül fel benne olyan gyanú, hogy a nő esetleg hazudik. Mindenki magából indul ki, Daranel pedig őszinte, igazmondó ember.*
-Azért meglepőnek találom, hogy a sötételfek segédkezet nyújtottak. Hogy pont ők. És hátsó szándék nélkül. Elég fura. *vakarja meg feje búbját. Valóban nem érti, de mindegy is, lényeg, hogy legalább valaki segített rajta.* -Sajnálom, hogy te sem ismerted a szüleidet. *teszi még hozzá bánatosan, ahogy feltörnek saját emlékei.*
-Igen osztom Mordokhai véleményét. Minden történetben van tanulság. *mondja, majd úgy néz ki, hogy a trió immár valóban maga mögött hagyja a Pegazus fogadót.*
//Úton, majd a Kovácsműhely előtt//
-Tetszik nekem ez a város. *mondja Daranel, miközben a célállomás felé sétálnak. Séta közben a többi járókelőre is vet egy pillantást, és a helyszíneket is megfigyeli, hogy látnak e valami érdekeset.*
-Sosem gondoltam volna, hogy ennyire meg lehet szokni ezt az életmódot. Már-már túl kényelmesnek és egyszerűnek tűnik. *tűnődik az íjász. Végül is odahaza, ha enni akart, elment és levadászott egy vadat. Itt pedig, csak elég betérni egy fogadóba, és némi arany ellenében máris lehet a különbnél különb ínyenc falatok közül válogatni. A jóhoz pedig ugye könnyen hozzászokik az ember.*
-Hallottam a másik három városról is. Lihanech, Pirtianes, és Wegtoren városairól, azok is biztos szépek lehetnek. Jártatok már arrafelé? *kérdezi a két útitársát.* -Állítólag messze van, ezért is nem keltem útnak. Mondjuk még Artheniort sem ismerem eléggé, úgyhogy bőven van még látnivaló számomra itt is. *mosolyodik el, látszólag jókedvűen sétálgat a másik kettő mellett.*
-Azt is tudom, hogy itt nagyon magas szintű a leendő mágusok és varázshasználók képzése. Vajon fektetnek ennyi energiát a fegyverforgatásba is? *néz kérdően a másik kettőre. Amíg ő mondja a beszédét, lassacskán meg is pillantják a kőből épült kovácsműhelyt, amit semmivel sem lehet összekeverni.*
-Meg is érkeztünk. Remélem megtalálod a fegyvert Mordokhai amit szeretnél. És talán mi is látunk valami hasznos holmit. *pillant rá Thaira arcára.* -Mire várunk? Menjünk be. *mondja Daranel, majd odalép, és kinyitja az ajtót. Az olvadt fém illata azonnal érezhető. Karját ismét kinyújtja, előre engedve ezzel az elf nőt, majd azután a Hóhajút.*
A hozzászólás írója (Zöldszarvas Daranel) módosította ezt a hozzászólást, ekkor: 2015.02.19 19:47:40
753. hozzászólás ezen a helyszínen: Kovácsműhely
Üzenet elküldve: 2015-02-16 08:19:52
Üzenet elküldve: 2015-02-16 08:19:52
ÚJ
![>Plevaen Kadar [halott] avatarja! Úgy tűnik a kép nem megjeleníthető.](http://www.lanawin.hu/forum_ic/avatarkepek/8972_sotetelf_ferfi.jpg)
Rang: Haladó játékos
IC üzenetek: 541
OOC üzenetek: 26
Játékstílus: Vakmerő
IC üzenetek: 541
OOC üzenetek: 26
Játékstílus: Vakmerő
//Himmo Na'lo//
*Megtorpan. Már nem a fenyegetés, sokkal inkább a közös munka lehetősége miatt. Az idegen megtalálta azt a mondatot aminek nem tud ellenállni. Csak az eddigi ellenséges hangulat után nem tudja miként kéne azt előadnia. Bár azt sejti, az idegen inkább csak átutazó mintsem olyan aki letelepedni vágyik, talán egy vagy két komolyabb melóban benne lenne. Ami pedig még fontosabb ellenőrizhetné, a mozgását, nem lenne előnyös ha a törzsfő kérdőre vonná fajtársa falra szögezett teteme alatt, az még bimbódzó üzletét is hamar elronthatná.*
-Mármint? *A biztonság kedvéért rákérdez mire is gondolt az illető, hiszen ő messze nem annyira óvatos és amit tesz az mindkettejükre hatással lehet.* -Ha megölök valakit az erdőben az a kutyát nem érdekli, ha megölök valakit a gazdagnegyedben elharapódzik a káosz. *Még utoljára visszanéz a távozás előtt, kissé boldog kissé gúnyos arckifejezéssel.* -A városőrség a legnagyobb tolvaj banda a világon. Ha idekint van dolgod abban szívesen segítek, de remélem megérted, kénytelen vagyok tiszteletben tartani a területüket, nem mennék sokra a városban, ahogy ők is hamar feldobnák a lábukat az erdőben. *Megigazítja csuklyáját elteszi a késeket és indul tovább az erdő biztonságos árnyékai közé. Lehet, gyávának tűnik fajtársa előtt talán az is.
A város az emberé, az erdő a szörnyeké. Ha a városba megy emberként kell viselkednie, az erdőben olyan szörnyeteg lehet amilyen csak akar, számára ezek a játékszabályok és amíg a kincsesláda nincs tele ezek is maradnak.*
*Megtorpan. Már nem a fenyegetés, sokkal inkább a közös munka lehetősége miatt. Az idegen megtalálta azt a mondatot aminek nem tud ellenállni. Csak az eddigi ellenséges hangulat után nem tudja miként kéne azt előadnia. Bár azt sejti, az idegen inkább csak átutazó mintsem olyan aki letelepedni vágyik, talán egy vagy két komolyabb melóban benne lenne. Ami pedig még fontosabb ellenőrizhetné, a mozgását, nem lenne előnyös ha a törzsfő kérdőre vonná fajtársa falra szögezett teteme alatt, az még bimbódzó üzletét is hamar elronthatná.*
-Mármint? *A biztonság kedvéért rákérdez mire is gondolt az illető, hiszen ő messze nem annyira óvatos és amit tesz az mindkettejükre hatással lehet.* -Ha megölök valakit az erdőben az a kutyát nem érdekli, ha megölök valakit a gazdagnegyedben elharapódzik a káosz. *Még utoljára visszanéz a távozás előtt, kissé boldog kissé gúnyos arckifejezéssel.* -A városőrség a legnagyobb tolvaj banda a világon. Ha idekint van dolgod abban szívesen segítek, de remélem megérted, kénytelen vagyok tiszteletben tartani a területüket, nem mennék sokra a városban, ahogy ők is hamar feldobnák a lábukat az erdőben. *Megigazítja csuklyáját elteszi a késeket és indul tovább az erdő biztonságos árnyékai közé. Lehet, gyávának tűnik fajtársa előtt talán az is.
A város az emberé, az erdő a szörnyeké. Ha a városba megy emberként kell viselkednie, az erdőben olyan szörnyeteg lehet amilyen csak akar, számára ezek a játékszabályok és amíg a kincsesláda nincs tele ezek is maradnak.*
752. hozzászólás ezen a helyszínen: Kovácsműhely
Üzenet elküldve: 2015-02-16 06:05:52
Üzenet elküldve: 2015-02-16 06:05:52
ÚJ
Rang: Játékos
IC üzenetek: 24
OOC üzenetek: 0
Játékstílus: Megfontolt
IC üzenetek: 24
OOC üzenetek: 0
Játékstílus: Megfontolt
//Plevaen Kadar//
*A távolodó fajtársa szavain rágódik.*
-Szóval a te védelmed alatt áll az épület. Tiszteletben tartom. De ha még egyszer engedély nélkül érsz hozzám ígérem nem lesz mivel forgatnod azokat a késeket.
*Nem szívesen harcolna egy fajtársával, az egyikük haláléval végződne és az ezen a helyen ahol ők vannak kevesen nem lenne előnyös irtani egymást. Bár már távolodik az idegen de reméli még meghallja az utolsó mondatot.*
-Remélem egyszer majd talán dolgozhatunk együtt.
*Kardját visszacsúsztatja hüvelyébe. Indulás előtt még a válla fölött visszanéz az épületre és megcsóválja fejét.*
~Akkor ez nem lesz jó célpont keresnem kell valami mást.~
A hozzászólást Emphus (Adminisztrátor) módosította, ekkor: 2015.02.16 20:42:58, a következő indokkal:
Köszönöm, hogy vagy annyira igényes, és a rendszer által számodra kijelzett hibákat máskor javítod a hozzászólásodban, mielőtt elküldöd azt.
*A távolodó fajtársa szavain rágódik.*
-Szóval a te védelmed alatt áll az épület. Tiszteletben tartom. De ha még egyszer engedély nélkül érsz hozzám ígérem nem lesz mivel forgatnod azokat a késeket.
*Nem szívesen harcolna egy fajtársával, az egyikük haláléval végződne és az ezen a helyen ahol ők vannak kevesen nem lenne előnyös irtani egymást. Bár már távolodik az idegen de reméli még meghallja az utolsó mondatot.*
-Remélem egyszer majd talán dolgozhatunk együtt.
*Kardját visszacsúsztatja hüvelyébe. Indulás előtt még a válla fölött visszanéz az épületre és megcsóválja fejét.*
~Akkor ez nem lesz jó célpont keresnem kell valami mást.~
A hozzászólást Emphus (Adminisztrátor) módosította, ekkor: 2015.02.16 20:42:58, a következő indokkal:
Köszönöm, hogy vagy annyira igényes, és a rendszer által számodra kijelzett hibákat máskor javítod a hozzászólásodban, mielőtt elküldöd azt.
751. hozzászólás ezen a helyszínen: Kovácsműhely
Üzenet elküldve: 2015-02-16 00:14:28
Üzenet elküldve: 2015-02-16 00:14:28
ÚJ
Rang: Haladó játékos
IC üzenetek: 541
OOC üzenetek: 26
Játékstílus: Vakmerő
IC üzenetek: 541
OOC üzenetek: 26
Játékstílus: Vakmerő
//Himmo Na'lo//
-Nagyon remélem sikerült megértenünk egymást. *Ami nagyjából annyit tesz, reméli a fajtársa megértette miről is beszélt az előbb. És elég csúnya dolgokat helyez kilátásba ha esetleg, nem így lenne. Az illető vállára teszi balját miközben, jobbjában még mindig ott van a két elmebaj csillapító kiskés, amiket ujjai közé szorít és kész az első hirtelen mozdulatra fajtársába döfni. Megölni azért nem szeretné, és ezzel bajban is van. Nem szúrhat a bordák közé, mert azzal kilyukasztaná a tüdőt, de nem szúrhat túl alacsonyra sem mert azzal a seb gyors elfertőződését kockáztatná. Lényegében még bántani sem akarja ami még egészen új világ számára. Idővel talán hozzászokhatna, csak épp ideje az soha sincs. Megszorítja az illető vállát amolyan gyerekes erődemonstráció gyanánt, majd hátat fordít és elindul vissza az erdőbe, bármit is tervez az ismeretlen őt ugyan nem fogják azzal kapcsolatba hozni. Ez idáig meg tudta oldani a dolgait körözési kiírások, meg túlbuzgó városőr razziák nélkül is, és ez maradjon is így amíg csak módja van rá. Elég lassan megy, hogy ha az illető akar valamit azt még időben meghallja. Ha este lenne talán használná egyik kés tükrét, de így nappal ez nem sokat érne. Kénytelen megbízni benne, persze csak a saját füle és a kovácstól kapott kemény bőrvért után.*
-Nagyon remélem sikerült megértenünk egymást. *Ami nagyjából annyit tesz, reméli a fajtársa megértette miről is beszélt az előbb. És elég csúnya dolgokat helyez kilátásba ha esetleg, nem így lenne. Az illető vállára teszi balját miközben, jobbjában még mindig ott van a két elmebaj csillapító kiskés, amiket ujjai közé szorít és kész az első hirtelen mozdulatra fajtársába döfni. Megölni azért nem szeretné, és ezzel bajban is van. Nem szúrhat a bordák közé, mert azzal kilyukasztaná a tüdőt, de nem szúrhat túl alacsonyra sem mert azzal a seb gyors elfertőződését kockáztatná. Lényegében még bántani sem akarja ami még egészen új világ számára. Idővel talán hozzászokhatna, csak épp ideje az soha sincs. Megszorítja az illető vállát amolyan gyerekes erődemonstráció gyanánt, majd hátat fordít és elindul vissza az erdőbe, bármit is tervez az ismeretlen őt ugyan nem fogják azzal kapcsolatba hozni. Ez idáig meg tudta oldani a dolgait körözési kiírások, meg túlbuzgó városőr razziák nélkül is, és ez maradjon is így amíg csak módja van rá. Elég lassan megy, hogy ha az illető akar valamit azt még időben meghallja. Ha este lenne talán használná egyik kés tükrét, de így nappal ez nem sokat érne. Kénytelen megbízni benne, persze csak a saját füle és a kovácstól kapott kemény bőrvért után.*
750. hozzászólás ezen a helyszínen: Kovácsműhely
Üzenet elküldve: 2015-02-15 10:06:13
Üzenet elküldve: 2015-02-15 10:06:13
ÚJ
Rang: Tapasztalt játékos
IC üzenetek: 359
OOC üzenetek: 1
Játékstílus: Vakmerő
IC üzenetek: 359
OOC üzenetek: 1
Játékstílus: Vakmerő
*Kellőképpen kimerült a Barakkban töltött idő alatt, jobban mondva kifárasztotta magát ebben a nagy hadonászásban, ugrálásban, ami nyomokban ugyan hasonlított némi tréningfélére, de még jóval több volt a felesleges mozdulat melyeket a következő alkalmakkor majd javítania kell.*
~Kellene egy tervezet az edzésekre.~
*Az izomláz garantált, valószínűleg olyan helyeken is előfordul majd a különböző testrészein, melyeken nem sokszor érezte ez idáig, viszont mindent összevetve kellemesen elfáradt.*
~Remélhetőleg már elkészült a kard és tetszeni is fog majd Giervinnek.~
*Lelkében némi izgalommal lép be a műhelybe, de már látja, hogy félelme indokolatlan volt. Időben elkészült, ahogyan ígérve lett és teljesen olyan, mint amilyet kinézett, illetve amilyet megbeszéltek mesterrel. Nézegeti a fegyvert, de nem mint hozzáértő, inkább mint csodálkozó, de a vége ugyanaz. Tetszik neki, amit a letörölhetetlen vigyorba forduló mosollyal is láttat.*
~Ez igen, szép munka.~
*Többször megköszöni a precíz és gyors munkavégzést, a fennmaradó összeget pedig a kovácsmester elé helyezi, majd elégedetten, a karddal az oldalán távozik, hogy útját immáron az otthonául szolgáló Ház felé vegye.*
~Kellene egy tervezet az edzésekre.~
*Az izomláz garantált, valószínűleg olyan helyeken is előfordul majd a különböző testrészein, melyeken nem sokszor érezte ez idáig, viszont mindent összevetve kellemesen elfáradt.*
~Remélhetőleg már elkészült a kard és tetszeni is fog majd Giervinnek.~
*Lelkében némi izgalommal lép be a műhelybe, de már látja, hogy félelme indokolatlan volt. Időben elkészült, ahogyan ígérve lett és teljesen olyan, mint amilyet kinézett, illetve amilyet megbeszéltek mesterrel. Nézegeti a fegyvert, de nem mint hozzáértő, inkább mint csodálkozó, de a vége ugyanaz. Tetszik neki, amit a letörölhetetlen vigyorba forduló mosollyal is láttat.*
~Ez igen, szép munka.~
*Többször megköszöni a precíz és gyors munkavégzést, a fennmaradó összeget pedig a kovácsmester elé helyezi, majd elégedetten, a karddal az oldalán távozik, hogy útját immáron az otthonául szolgáló Ház felé vegye.*
749. hozzászólás ezen a helyszínen: Kovácsműhely
Üzenet elküldve: 2015-02-13 22:24:02
Üzenet elküldve: 2015-02-13 22:24:02
ÚJ
Rang: Játékos
IC üzenetek: 48
OOC üzenetek: 4
Játékstílus: Vakmerő
IC üzenetek: 48
OOC üzenetek: 4
Játékstílus: Vakmerő
* Valami kis állat mozog az egyik bokor tövében, majd tűnik el ott, mikor Ran átugrik a bokor felett. Az első épület, melyet megpillant az a kovácsműhely.
Mivel nem siet sehova, így néhány válasz nélküli kopogtatást követően belép a kovácsműhelybe. A forró vas illata egyből megcsapja, s kénytelen pár másodpercig szellőzetni, mert nem bírja ezt a forróságot. Végül félve csukja be az ajtót, attól tartva, hogy meg fog gyulladni idebent, de nem is akarja sokáig tárva-nyitva tartani, mert lehet, hogy a kovács éppenséggel ilyen környezetben szeret dolgozni. *
- Napot! * Köszönti a kovácsot, mire az csak felvonja szemöldökét, majd körbenéz. Aztán kicsit lejjebb pillant és észreveszi Rant. *
- Jahogyja. Napot. * Dürrögi, azzal folytatja is jelenlegi munkáját. Éppen egy kardot kovácsol, láthatóan benne van a munkában, nem akar sokat tétlenkedni, mert a végén még megszilárdul a penge, még mikor nem egyenesedett ki.
A gnóm elkezdi nézegetni a már kész felszereléseket, majd arra jut, hogy egytől egyig mesteri munka, biztosan sok megrendelője van.
Az egyik méretes kardot kezébe is veszi, s suhint vele párat. A kard csak egykezes, de ő mindekét kezét használja. Elbírná félkézzel is, de nem tudja teljesen megmarkolni és nem is akarja leejteni, ezért fő a biztonság. Elmosolyodik, majd visszaakasztja a helyére. A kardok nem az ő műfaját képezik. Sokkal szívesebben egyezne meg egy dárdában, esetleg egy fejszével, de nem biztos, hogy döntésre jut majd végül.
~ Jó lenne egy alkarvédő is esetleg. ~ Töpreng, majd tovább nézegeti a felszereléseket, néha (a kovács nem túl nagy örömére) kérdezget párat, aztán mindig visszateszi a fegyvereket a helyükre. *
Mivel nem siet sehova, így néhány válasz nélküli kopogtatást követően belép a kovácsműhelybe. A forró vas illata egyből megcsapja, s kénytelen pár másodpercig szellőzetni, mert nem bírja ezt a forróságot. Végül félve csukja be az ajtót, attól tartva, hogy meg fog gyulladni idebent, de nem is akarja sokáig tárva-nyitva tartani, mert lehet, hogy a kovács éppenséggel ilyen környezetben szeret dolgozni. *
- Napot! * Köszönti a kovácsot, mire az csak felvonja szemöldökét, majd körbenéz. Aztán kicsit lejjebb pillant és észreveszi Rant. *
- Jahogyja. Napot. * Dürrögi, azzal folytatja is jelenlegi munkáját. Éppen egy kardot kovácsol, láthatóan benne van a munkában, nem akar sokat tétlenkedni, mert a végén még megszilárdul a penge, még mikor nem egyenesedett ki.
A gnóm elkezdi nézegetni a már kész felszereléseket, majd arra jut, hogy egytől egyig mesteri munka, biztosan sok megrendelője van.
Az egyik méretes kardot kezébe is veszi, s suhint vele párat. A kard csak egykezes, de ő mindekét kezét használja. Elbírná félkézzel is, de nem tudja teljesen megmarkolni és nem is akarja leejteni, ezért fő a biztonság. Elmosolyodik, majd visszaakasztja a helyére. A kardok nem az ő műfaját képezik. Sokkal szívesebben egyezne meg egy dárdában, esetleg egy fejszével, de nem biztos, hogy döntésre jut majd végül.
~ Jó lenne egy alkarvédő is esetleg. ~ Töpreng, majd tovább nézegeti a felszereléseket, néha (a kovács nem túl nagy örömére) kérdezget párat, aztán mindig visszateszi a fegyvereket a helyükre. *
748. hozzászólás ezen a helyszínen: Kovácsműhely
Üzenet elküldve: 2015-02-13 21:14:17
Üzenet elküldve: 2015-02-13 21:14:17
ÚJ
Rang: Haladó játékos
IC üzenetek: 541
OOC üzenetek: 26
Játékstílus: Vakmerő
IC üzenetek: 541
OOC üzenetek: 26
Játékstílus: Vakmerő
//Himmo Na'lo//
*Fajtársa ugyancsak szokatlan megérzésekkel rendelkezik, de ha egyszer mélységinek született nem is árt neki. Barátságos választ persze nem várt, de meglepi amazt mennyire nem izgatja a jelenléte. Sebaj ha már az illetőnek a tarkóján van a szeme hát beszél a tarkójához.* -Pénzem az van elég. *Ennél kihívóbb mondat nem sok van a világon, és jelen helyzetben sértőbb se igazán. Ha fácán lenne most rászállt volna az íjpuskára, ám magára inkább Irbiszként szokott tekinteni.* -Életből is több a kelleténél. ~Sajnos nem mindegyik passzol a jelenlegi helyére.~ *Közben előveszi a két kést és elkezd játszani velük az ujjai között. Ha már tud róluk minek rejtegesse őket.* -Csak arra lennék kíváncsi mi a frászt akarsz ezzel az épülettel, ha ennyire bámulod. *Nagyot sóhajt, jelezve, hogy kicsit fárasztja a másik konoksága.* -Mondjuk úgy nagyon kedvelem ezt a helyet és nagyon szomorú lennék, ha városőrök állnának az ajtajában. *tart egy kis hatásszünetet aztán belekezd a dolog részletes magyarázásába.* -A nyilakat, késeket, szablyákat, vérteket és minden más apróságot, amivel a város kedves lakóit, megölik a város kevésbé kedves lakóit itt gyártják, ha az őrség ideküld pár embert nem tudom pótolni az eszközeimet és jó pár... *A rablógyilkos szakmát azért nem kéne ennyire reklámozni. Persze egyedül vannak, de a fene se tudja melyik fa dönt úgy, hogy a falak példájára fület növeszt.* -Vadásztársammal együtt elmehetnék valami terebélyes urasághoz szolgákat verni, arról nem is beszélve, ez a város egyetlen ellenőrizetlen bejárata. Ugye nem vennéd el tőlünk ezt az örömöt. *Eddig nem volt szükség önmaga definiálására. Az erdőben egyedül volt, a többi rablóval nem gyűlt meg a baja, de nem is keresett annyit mint azok. Pénzt még nem igen szedett össze bár a fél-ember eladására és kifosztására mindig is büszke volt. Tehát a kérdés most nyitva áll előtte, a saját jogán mennyire lehet őt profinak nevezni? Definíció szerint az hiszen megélhetési szinten csinálja mégis alig egy évszakja kezdte a melót ami elég volt, hogy a szegénynegyedi mércéhez képest gazdagnak számítson, és közelebb vitte céljaihoz mint azt egyetlen évszaktól várni lehetett, mégis gyakran tejfeles szájú kölöknek érezte magát akinek gőze sincs arról mit kell csinálnia.* ~Kuss.~ *Szólja le minden megmaradt, fel-fel törő bizonytalanságát. Most határozottnak és igenis profinak kell lennie, most nem egy emberrel vagy fél-emberrel van dolga hanem igenis egy valódi fegyveres sötételffel, ami bizonyos kötelezettségékkel jár. Például, nem szabad megölnie az illetőt, hisz akkor egy csomó ember halálát késleltetné ami egy szörnyű következmény.*
*Fajtársa ugyancsak szokatlan megérzésekkel rendelkezik, de ha egyszer mélységinek született nem is árt neki. Barátságos választ persze nem várt, de meglepi amazt mennyire nem izgatja a jelenléte. Sebaj ha már az illetőnek a tarkóján van a szeme hát beszél a tarkójához.* -Pénzem az van elég. *Ennél kihívóbb mondat nem sok van a világon, és jelen helyzetben sértőbb se igazán. Ha fácán lenne most rászállt volna az íjpuskára, ám magára inkább Irbiszként szokott tekinteni.* -Életből is több a kelleténél. ~Sajnos nem mindegyik passzol a jelenlegi helyére.~ *Közben előveszi a két kést és elkezd játszani velük az ujjai között. Ha már tud róluk minek rejtegesse őket.* -Csak arra lennék kíváncsi mi a frászt akarsz ezzel az épülettel, ha ennyire bámulod. *Nagyot sóhajt, jelezve, hogy kicsit fárasztja a másik konoksága.* -Mondjuk úgy nagyon kedvelem ezt a helyet és nagyon szomorú lennék, ha városőrök állnának az ajtajában. *tart egy kis hatásszünetet aztán belekezd a dolog részletes magyarázásába.* -A nyilakat, késeket, szablyákat, vérteket és minden más apróságot, amivel a város kedves lakóit, megölik a város kevésbé kedves lakóit itt gyártják, ha az őrség ideküld pár embert nem tudom pótolni az eszközeimet és jó pár... *A rablógyilkos szakmát azért nem kéne ennyire reklámozni. Persze egyedül vannak, de a fene se tudja melyik fa dönt úgy, hogy a falak példájára fület növeszt.* -Vadásztársammal együtt elmehetnék valami terebélyes urasághoz szolgákat verni, arról nem is beszélve, ez a város egyetlen ellenőrizetlen bejárata. Ugye nem vennéd el tőlünk ezt az örömöt. *Eddig nem volt szükség önmaga definiálására. Az erdőben egyedül volt, a többi rablóval nem gyűlt meg a baja, de nem is keresett annyit mint azok. Pénzt még nem igen szedett össze bár a fél-ember eladására és kifosztására mindig is büszke volt. Tehát a kérdés most nyitva áll előtte, a saját jogán mennyire lehet őt profinak nevezni? Definíció szerint az hiszen megélhetési szinten csinálja mégis alig egy évszakja kezdte a melót ami elég volt, hogy a szegénynegyedi mércéhez képest gazdagnak számítson, és közelebb vitte céljaihoz mint azt egyetlen évszaktól várni lehetett, mégis gyakran tejfeles szájú kölöknek érezte magát akinek gőze sincs arról mit kell csinálnia.* ~Kuss.~ *Szólja le minden megmaradt, fel-fel törő bizonytalanságát. Most határozottnak és igenis profinak kell lennie, most nem egy emberrel vagy fél-emberrel van dolga hanem igenis egy valódi fegyveres sötételffel, ami bizonyos kötelezettségékkel jár. Például, nem szabad megölnie az illetőt, hisz akkor egy csomó ember halálát késleltetné ami egy szörnyű következmény.*
747. hozzászólás ezen a helyszínen: Kovácsműhely
Üzenet elküldve: 2015-02-13 20:40:41
Üzenet elküldve: 2015-02-13 20:40:41
ÚJ
Rang: Játékos
IC üzenetek: 24
OOC üzenetek: 0
Játékstílus: Megfontolt
IC üzenetek: 24
OOC üzenetek: 0
Játékstílus: Megfontolt
//Plevaen Kadar//
*Jól hallja a füttyszót ami valószínűleg neki szólt. A fickó fegyvereit is jól láthatóan kéznél tartja.*
~Vajon mit akar. A mozgása igencsak fellengző.~
*Kezét a köpenye alá rejtett kardjára helyezi majd egy arasznyira kihúzza a tokból. A füttyszó hallatán egy pillanatra megáll, de nem fordul a hang irányába és érzelem mentes suttogó hang hagyja el a száját.*
-Mit szeretnél tőlem testvér? Pénzt nem kapsz életet meg csak veszíthetsz. De remélem egy ilyen helyen mint ez nem akarod csökkenteni a létszámunkat. Ha a szándékod békés jobb ha messze viszed a kezed azoktól a csúf tőröktől.
A hozzászólást Emphus (Adminisztrátor) módosította, ekkor: 2015.02.15 12:42:35, a következő indokkal:
Köszönöm, hogy vagy annyira igényes, és a rendszer által számodra kijelzett hibákat máskor javítod a hozzászólásodban, mielőtt elküldöd azt. VP részek törlése. Múlt helyett jelen idő.
*Jól hallja a füttyszót ami valószínűleg neki szólt. A fickó fegyvereit is jól láthatóan kéznél tartja.*
~Vajon mit akar. A mozgása igencsak fellengző.~
*Kezét a köpenye alá rejtett kardjára helyezi majd egy arasznyira kihúzza a tokból. A füttyszó hallatán egy pillanatra megáll, de nem fordul a hang irányába és érzelem mentes suttogó hang hagyja el a száját.*
-Mit szeretnél tőlem testvér? Pénzt nem kapsz életet meg csak veszíthetsz. De remélem egy ilyen helyen mint ez nem akarod csökkenteni a létszámunkat. Ha a szándékod békés jobb ha messze viszed a kezed azoktól a csúf tőröktől.
A hozzászólást Emphus (Adminisztrátor) módosította, ekkor: 2015.02.15 12:42:35, a következő indokkal:
Köszönöm, hogy vagy annyira igényes, és a rendszer által számodra kijelzett hibákat máskor javítod a hozzászólásodban, mielőtt elküldöd azt. VP részek törlése. Múlt helyett jelen idő.
746. hozzászólás ezen a helyszínen: Kovácsműhely
Üzenet elküldve: 2015-02-13 00:04:08
Üzenet elküldve: 2015-02-13 00:04:08
ÚJ
Rang: Haladó játékos
IC üzenetek: 541
OOC üzenetek: 26
Játékstílus: Vakmerő
IC üzenetek: 541
OOC üzenetek: 26
Játékstílus: Vakmerő
//Himmo Na'lo//
*Szomorú búcsút vesz a szép kis aranylapocskáktól majd visszatemeti a ládikát a földbe majd befekszik az odúba és alszik reggelig. Reggel aztán elindul a város irányába. Útközben ismét nem találkozik senkivel, nagy sajnálatára. Pedig épp jó hangulatban van pár ember összeveréséhez.
Lassan közeledik a kovácsműhelyhez. Két ellenőrizetlen út vezet a városba, az egyik a temetőn a másik a kovácsműhelyen át vezet ám csak az utóbbinál örülnek ha belépő sötételf mérgező szúró vágó eszközökkel van felszerelve. Ekkor látja meg maga előtt a vörös köpenyes fajtársát.* ~Ez meg mit csinál itt?~ *Na sebaj úgyis ritkán találkozik fajtabelivel pláne a bokorban sunnyogós típusból. Igazából amióta a városba jött csak a matrónáról meg a piactéri gombaárusról tud. És persze élvezhette a félvér lány társaságát is mielőtt bezsebelte érte azt az éhbért. Bárhová megy emberekbe botlik, az orkok társaságát valamelyest jobban kedveli, még talán a félvéreket is, ám a nagypofájú elfekből és a mindent ellepő emberseregből elege van. Ezért is olyan különleges egy ennyire közeli rokon megtalálása. Az ismeretlen a kovácsműhelyt bámulja, csak épp nem tudja miért. Persze felvetődik benne a gondolat, hogy esetleg ki akarja rabolni az említett helyet ám csak olyan lehetőségek mellett mint, hogy egy bent lévő áldozat kijövetelére vár, vagy épp ellenőrzi mennyire tiszta a terep. Mikor a másik kintről bentről körbejárta a heLeguggol éslyet sajnos nem volt a közelben így ebből nem tudja kikövetkeztetni. Amúgy sem jó a rejtvények kibogozásában, másoknak szeret borozni valót adni.
Két kését baljában a háta mögé rejtve, próbál lassan a vörös köpeny közelébe férkőzni, a harmadik kés csizmájában vár a sorára. Az új páncél tényleg sokkal jobb mint a régi. Nem zörög, nem csörög, az egységes bőr szépen nyúlik meg és enged el lépésről lépésre. Mérgező hatását még nem próbálta és, ha egy mód van rá emberen akarja letesztelni.
Ha sikerül elég közel érnie megereszt egy apró füttyszót. Nem utánoz semmilyen madarat aki hallja az hallhatja, hogy a fütty csakis egy nagyobb fajta kétlábúé lehet. Ez sokkal kellemesebb módja a figyelemkeltésnek. Mint legutóbb kiderült az "állj kezeket fel", helyett is működik. Testben és lélekben fel van készülve egy kellemetlen válaszra. Ha a férfi kardot ránt, készen áll rá, hogy kivédje esetleg visszaüssön.
Végül egyet biccent az épület felé, ami nagyjából annyit tesz "Mi van bent?" és persze ha lehet ő is kérne a pénzből.*
*Szomorú búcsút vesz a szép kis aranylapocskáktól majd visszatemeti a ládikát a földbe majd befekszik az odúba és alszik reggelig. Reggel aztán elindul a város irányába. Útközben ismét nem találkozik senkivel, nagy sajnálatára. Pedig épp jó hangulatban van pár ember összeveréséhez.
Lassan közeledik a kovácsműhelyhez. Két ellenőrizetlen út vezet a városba, az egyik a temetőn a másik a kovácsműhelyen át vezet ám csak az utóbbinál örülnek ha belépő sötételf mérgező szúró vágó eszközökkel van felszerelve. Ekkor látja meg maga előtt a vörös köpenyes fajtársát.* ~Ez meg mit csinál itt?~ *Na sebaj úgyis ritkán találkozik fajtabelivel pláne a bokorban sunnyogós típusból. Igazából amióta a városba jött csak a matrónáról meg a piactéri gombaárusról tud. És persze élvezhette a félvér lány társaságát is mielőtt bezsebelte érte azt az éhbért. Bárhová megy emberekbe botlik, az orkok társaságát valamelyest jobban kedveli, még talán a félvéreket is, ám a nagypofájú elfekből és a mindent ellepő emberseregből elege van. Ezért is olyan különleges egy ennyire közeli rokon megtalálása. Az ismeretlen a kovácsműhelyt bámulja, csak épp nem tudja miért. Persze felvetődik benne a gondolat, hogy esetleg ki akarja rabolni az említett helyet ám csak olyan lehetőségek mellett mint, hogy egy bent lévő áldozat kijövetelére vár, vagy épp ellenőrzi mennyire tiszta a terep. Mikor a másik kintről bentről körbejárta a heLeguggol éslyet sajnos nem volt a közelben így ebből nem tudja kikövetkeztetni. Amúgy sem jó a rejtvények kibogozásában, másoknak szeret borozni valót adni.
Két kését baljában a háta mögé rejtve, próbál lassan a vörös köpeny közelébe férkőzni, a harmadik kés csizmájában vár a sorára. Az új páncél tényleg sokkal jobb mint a régi. Nem zörög, nem csörög, az egységes bőr szépen nyúlik meg és enged el lépésről lépésre. Mérgező hatását még nem próbálta és, ha egy mód van rá emberen akarja letesztelni.
Ha sikerül elég közel érnie megereszt egy apró füttyszót. Nem utánoz semmilyen madarat aki hallja az hallhatja, hogy a fütty csakis egy nagyobb fajta kétlábúé lehet. Ez sokkal kellemesebb módja a figyelemkeltésnek. Mint legutóbb kiderült az "állj kezeket fel", helyett is működik. Testben és lélekben fel van készülve egy kellemetlen válaszra. Ha a férfi kardot ránt, készen áll rá, hogy kivédje esetleg visszaüssön.
Végül egyet biccent az épület felé, ami nagyjából annyit tesz "Mi van bent?" és persze ha lehet ő is kérne a pénzből.*
745. hozzászólás ezen a helyszínen: Kovácsműhely
Üzenet elküldve: 2015-02-12 22:54:23
Üzenet elküldve: 2015-02-12 22:54:23
ÚJ
Rang: Játékos
IC üzenetek: 24
OOC üzenetek: 0
Játékstílus: Megfontolt
IC üzenetek: 24
OOC üzenetek: 0
Játékstílus: Megfontolt
*A bokorból hirtelen egy nyúl ugrik elő és szalad át előtte.* ~Kivannak az idegeid te szerencsétlen? Már egy mezei nyúltól is megijedsz?~ *Rója meg magát és csóválja meg a fejét nemtetszését kimutatva. Majd a kardját visszatolva egy újabb kanyar után meghallja az üllőhöz ütődő kalapács csendülését. Bár még az ajtón nem lépett át már tudja jól hogy bent minden bizonnyal törpék dolgoznak. A küszöböt átlépve meglepve tapasztalja hogy ez nem egy szokványos műhely " legalábbis az ö szemszögéből " itt csak egy kovács van. A helységet jó alaposan megnézi magának felméri a falak távolságát, a pult hoz vezető akadály mentes utat, a lépcső és az ablakok helyzetét, és hogy hogy lehet a helységet gyorsan elhagyni. Kilépve az ajtón visszafordul és kintről is megszemléli a ház elhelyezkedését. A tető magasságát az úttól és a szomszédos tető távolságát számolgatja a fejében már ott van a lehetséges útvonal a behatolásra, a kijutásra és ha kell a menekülésre is. Már csak szereznie kell egy két csavargót akik segítenek a feladat végrehajtásában.*
744. hozzászólás ezen a helyszínen: Kovácsműhely
Üzenet elküldve: 2015-02-12 18:23:28
Üzenet elküldve: 2015-02-12 18:23:28
ÚJ
Rang: Tapasztalt játékos
IC üzenetek: 359
OOC üzenetek: 1
Játékstílus: Vakmerő
IC üzenetek: 359
OOC üzenetek: 1
Játékstílus: Vakmerő
*Beletelik néhány fárasztó órába és megannyi türelme, részletekbe bocsátkozó másodpercbe, míg meggyőzi vevőit, kissé áron alul elad, elcserél, pénzzé tesz, majd a végén kiürül a zsákja. Figyelnie kell, hogy ne legyen túl feltűnő a tolvajoknak, gyakran váltogatja helyét, mert amit tesz kockázatos, főleg, hogy minden értéke egyben van nála, de hát zsebmetszők között lehet a legmagasabb hőfokon pörögni.
Az aranyak erszényében csörrennek, ő pedig kisvártatva be is lép a kovácsműhelybe, hogy korábbi elgondolásainak eleget tegyen. Nem mozog túl rutinosan egy ilyen helyen, ahol koponyatörő, láncos buzogányokat vesznek át, tőle legalább fél méterrel magasabb és majd ennyivel szélesebb egyének. Valahol és valamikor viszont mindenki elkezdi és számára most jött el ez az idő, fegyverre és vértre van szüksége.
Egyelőre csak nézelődik, elgondolása ugyan van, de bizonytalan, van itt minden, ami harcosnak kellhet, feltehetőleg azonban, ha sokáig toporog, elkerülhetetlen lesz, hogy néhány harcban edzett alak rövidesen kiszúrja, mert itt bizony egy újonc keresi élete első fegyverét.*
Az aranyak erszényében csörrennek, ő pedig kisvártatva be is lép a kovácsműhelybe, hogy korábbi elgondolásainak eleget tegyen. Nem mozog túl rutinosan egy ilyen helyen, ahol koponyatörő, láncos buzogányokat vesznek át, tőle legalább fél méterrel magasabb és majd ennyivel szélesebb egyének. Valahol és valamikor viszont mindenki elkezdi és számára most jött el ez az idő, fegyverre és vértre van szüksége.
Egyelőre csak nézelődik, elgondolása ugyan van, de bizonytalan, van itt minden, ami harcosnak kellhet, feltehetőleg azonban, ha sokáig toporog, elkerülhetetlen lesz, hogy néhány harcban edzett alak rövidesen kiszúrja, mert itt bizony egy újonc keresi élete első fegyverét.*
743. hozzászólás ezen a helyszínen: Kovácsműhely
Üzenet elküldve: 2015-02-08 21:51:00
Üzenet elküldve: 2015-02-08 21:51:00
ÚJ
Rang: Haladó játékos
IC üzenetek: 541
OOC üzenetek: 26
Játékstílus: Vakmerő
IC üzenetek: 541
OOC üzenetek: 26
Játékstílus: Vakmerő
*Átjut keresztbe a főtéren, csak a nagy szökőkutat kell megkerülnie. Aztán jön a szegénynegyed, az ismeretlen vadászterület. Még egyszer sem próbálkozott vele, túl sok minden van amire még sort kell kerítsen élete folyamán. Aztán a piactér, ami már a városi őrség területe és csak a profi tolvajok meg a kis suhancok tudnak tisztességtelenül boldogulni. Aztán régi ismerőse a kovács.
A levelet lerakja a pultra és kéri a megrendelt páncélját. A rücskös bőrvértet mintha csak ráöntötték volna, remek munka. Fejére hajtja a csuklyát, majd tesz pár mozdulatot a szobában. Pár ütés, egy cigánykerék. Az új ruha kemény akár az acél, könnyebb mint az előző használt lamellás öltözéke és még csak nem is zörög annyira. Ebben már lopakodhat halkan a sötétben, nem akad fenn a fák, bokrok tövises ágain és mind közül legjobb a páncél mérgező hatása. Így a pusztakezes harc királya lesz, az alkarvédővel üt, a mérgező vérttel véd. Ezt mindenképpen le kell tesztelnie. Csak épp nincs olyan akin megteheti. Kíváncsi milyen az ha valaki megkapja a vért ezen kellemes ajándékát. Mennyire mérgező? Mennyire fájdalmas? Mennyire halálos? Legalább az óriás nem fogja ezután a fogát rá fájlalni.
Örömmel fizeti ki a kovács munkáját, felveszi a levelet a pultról és indul is tovább az erdő és az azon túl lévő Amon Rhuad felé.*
A levelet lerakja a pultra és kéri a megrendelt páncélját. A rücskös bőrvértet mintha csak ráöntötték volna, remek munka. Fejére hajtja a csuklyát, majd tesz pár mozdulatot a szobában. Pár ütés, egy cigánykerék. Az új ruha kemény akár az acél, könnyebb mint az előző használt lamellás öltözéke és még csak nem is zörög annyira. Ebben már lopakodhat halkan a sötétben, nem akad fenn a fák, bokrok tövises ágain és mind közül legjobb a páncél mérgező hatása. Így a pusztakezes harc királya lesz, az alkarvédővel üt, a mérgező vérttel véd. Ezt mindenképpen le kell tesztelnie. Csak épp nincs olyan akin megteheti. Kíváncsi milyen az ha valaki megkapja a vért ezen kellemes ajándékát. Mennyire mérgező? Mennyire fájdalmas? Mennyire halálos? Legalább az óriás nem fogja ezután a fogát rá fájlalni.
Örömmel fizeti ki a kovács munkáját, felveszi a levelet a pultról és indul is tovább az erdő és az azon túl lévő Amon Rhuad felé.*
742. hozzászólás ezen a helyszínen: Kovácsműhely
Üzenet elküldve: 2015-02-08 18:14:40
Üzenet elküldve: 2015-02-08 18:14:40
ÚJ
![>Rynizz Dwirinthalen [halott] avatarja! Úgy tűnik a kép nem megjeleníthető.](http://www.lanawin.hu/forum_ic/avatarkepek/892_sotetelf_ferfi.jpg)
Rang: Tapasztalt játékos
IC üzenetek: 631
OOC üzenetek: 19
Játékstílus: Megfontolt
IC üzenetek: 631
OOC üzenetek: 19
Játékstílus: Megfontolt
*Hosszasan kivárva, méregetve az idegen helyet végül kilép a fák takarásából. Vörös kabátkáját fázósan összehúzva testén, csuklyás fejét lehajtva feszül a szélnek, és az ismeretlen helytől várható félelemnek, leginkább az utóbbinak. Szapora léptekkel kerüli meg a kovácsműhelyt, nézelődésre nem is igen hagy időt önmagának. Sietős úrinő, nemes rangú szülötte sötét fajának, gondolhatná bárki, a tovasuhanó vörös, fehér, és ezüst kecsességből. És borzalmasan messze járna az igazságtól.*
741. hozzászólás ezen a helyszínen: Kovácsműhely
Üzenet elküldve: 2015-02-04 10:45:34
Üzenet elküldve: 2015-02-04 10:45:34
ÚJ
Rang: Haladó játékos
IC üzenetek: 541
OOC üzenetek: 26
Játékstílus: Vakmerő
IC üzenetek: 541
OOC üzenetek: 26
Játékstílus: Vakmerő
-Üdvözletem. *Lép be a kovácshoz. Nem először jár itt, a maga szakmájában kevés fontosabb dolog van ami fontosabb az ügyesen elkészített fegyvereknél eddig is ráhagyatkozott az Artheniori kovács szakértelmére és diszkréciójára amire ez után is számítani fog. Számára a fickó mindig is afféle varázsló marad méghozzá az egyetlen olyan varázsló akit érdemes felkeresni.* -Egy új vértet szeretnék csináltatni. *Szétnézve a kínálat között lassan talál is egyet ami rögtön megtetszik neki. Jól néz ki, testhez álló, nincs is túlcsicsázva, így talán nem borogatja majd fel maga körül a dolgokat, ha éppen meg kell lapulnia valahol, ráadásul nem csörög zörög úgy mint lamellás társa.* -Bár az én méretem kettővel kisebb. Mondjuk legyen rücskös bőrből, az egy olyan kellemes anyag. ~Vajon gyárt belőle kesztyűt is?~ *Merül fel benne a gondolat. Szinte elvarázsolja a gondolat, hogy egy kézfogással megmérgezhessen valakit.* -És esetleg egy csuklyát még szerkeszthetne rá. *Reméli a kovács nem sértődik meg a mélységi speciális kérésein, azért biztos ami biztos még kimondja a varázsszavakat.* -A pénz nem akadály. *A több mint ezer aranyat jövedelmező rablás és fél-ember kereskedelem után végre először mondhatja ki ezt a szót. Egy egész vagyon fölött rendelkezik és piszkosul élvezi. Már csak egy kérdés van hátra: Honnan szerezhet még többet?*
1-20 , 21-40 , 41-60 , 61-80 , 81-100 , 101-120 , 121-140 , 141-160 , 161-180 , 181-200 , 201-220 , 221-240 , 241-260 , 261-280 , 281-300 , 301-320 , 321-340 , 341-360 , 361-380 , 381-400 , 401-420 , 421-440 , 441-460 , 461-480 , 481-500 , 501-520 , 521-540 , 541-560 , 561-580 , 581-600 , 601-620 , 621-640 , 641-660 , 661-680 , 681-700 , 701-720 , 721-740 , 741-760 , 761-780 , 781-800 , 801-820 , 821-840 , 841-860 , 861-880 , 881-900 , 901-920 , 921-940 , 941-960 , 961-980 , 981-1000 , 1001-1020 , 1021-1040 , 1041-1060 , 1061-1080 , 1081-1100 , 1101-1120 , 1121-1140 , 1141-1160 , 1161-1180 , 1181-1200 , 1201-1220 , 1221-1240 , 1241-1260 , 1261-1280 , 1281-1300 , 1301-1320 , 1321-1340 , 1341-1360 , 1361-1380 , 1381-1400 , 1401-1420 , 1421-1440 , 1441-1460 , 1461-1480 , 1481-1500 , 1501-1520 , 1521-1540 , 1541-1560 , 1561-1580 , 1581-1600 , 1601-1620 , 1621-1640 , 1641-1660 , 1661-1680 , 1681-1700 , 1701-1720 , 1721-1740 , 1741-1760 , 1761-1780 , 1781-1800 , 1801-1820 , 1821-1840 , 1841-1860 , 1861-1880 , 1881-1900 , 1901-1920 , 1921-1940 , 1941-1960 , 1961-1980 , 1981-2000 , 2001-2020 , 2021-2040 , 2041-2060 , 2061-2080 , 2081-2100 , 2101-2120 , 2121-2140 , 2141-2160 , 2161-2180 , 2181-2200 , 2201-2220 , 2221-2240 , 2241-2260 , 2261-2280 , 2281-2300 , 2301-2320 , 2321-2340 , 2341-2360 , 2361-2380 , 2381-2400 , 2401-2420 , 2421-2440 , 2441-2460 , 2461-2480 , 2481-2500 , 2501-2520 , 2521-2540 , 2541-2560 , 2561-2580 , 2581-2600 , 2601-2620 , 2621-2640 , 2641-2660 , 2661-2680 , 2681-2700 , 2701-2720 , 2721-2740 , 2741-2760 , 2761-2780 , 2781-2800 , 2801-2820 , 2821-2840 , 2841-2860 , 2861-2880 , 2881-2900 , 2901-2920 , 2921-2940 , 2941-2960 , 2961-2980 , 2981-3000 , 3001-3020 , 3021-3040 , 3041-3060 , 3047-3066