//Ízisz//
*Ha Halax vadászkopó lenne, most fogna szagot, vagy mit szoktak az ebek csinálni. Ám, mivel messze van ettől, így csak annyit sejlik fel előtte, hogy: ímhol! A végzet indoka! Vagy valami hasonló.
Dehogy lép le, az Égiek óvják tőle! Inkább, mint aki töredelmes vallomást tesz megroggyantja vállát és bánatos mesélésbe kezd.*
- Hát még nem is hallották? Gondolom, az jó… Egyelőre. Nem is olyan rég épp a dombi emberek közt jártam, hátha végre beindíthatom bimbózó burgonya birodalmam boltját, mikor látom, hogy azok a vademberek épp egy csődület közepette tördelik a jóféle városi acélt a vasaikkal. Aztán nekiláttak a sajátjaiknak is, merthogy ők maguknak kovácsolnak, és lám, azok kibírták. Biztos, hogy valami svindli volt a dologban, de a népek bevették! Azzal hencegtek, hogy ők még az árnyékszéken ülve is jobb fegyvert csinálnak, mint amit itt lehet kapni. *Elszörnyedve megcsóválja a fejét.* És hittek nekik! Már a kocsmákban is az a hír járja, hogy csak a bugrisok vesznek itt acélt, akinek esze van, inkább oda megy. *Hősünk arcán dac tűnik fel.* Na, ekkor mondtam magamnak, hogy inkább feláldozom a megtakarított pénzemet, és megmutatom azoknak a barbároknak, hogy az itteni legjobb acél még akkor is kettéhasítja az övékét, ha kévébe kötik! *Szabad kezével megvakarja tarkóját.* A számszeríjak meg azért kellettek volna, hogy vissza is térhessek a bizonyítás után. *Széttárja karjait.* De, úgy látszik, hogy a saját anyagi lehetőségeimet túl, és a kézjegynek számító kard árát pedig alábecsültem. Milyen kár…
*Ismét hatalmas sóhaj szakad fel mellkasából, mint aki épp most értesült egy közeli és szeretett hozzátartozója haláláról.*
- Remélem, valami pénzeszsák uracs szívén viseli a sorsát ennek a szép helynek, és megteszi azt, amihez nekem nincs lehetőségem…