Arthenior - Kovácsműhely
Karaktered neve: --- Rangod: Nem bejelentkezett felhasználó Pénzed: --- arany
Varázsitalaid: Neked nincsenek varázsitalaid!
Herbária: Neked nincsenek varázsnövényeid!
Varázsitalaid: Neked nincsenek varázsitalaid!
Herbária: Neked nincsenek varázsnövényeid!
Üdvözlünk!
Ez itt a www.Lanawin.hu weboldal játéktere. Egy fórumos szerepjáték. Te nem vagy bejelentkezett állapotban, ezért nincs jogod ténykedni a fórumon. Csak olvasni tudod a hozzászólásokat, semmi mást. Ha szeretnéd kipróbálni milyen is a fórum valójában, átélni izgalmas kalandokat, varázslatokat tanulni, bájitalokat vásárolni, egyedi karaktert létrehozni, felszereléseket kovácsoltatni, vagy küldetéseket végrehajtani, akkor regisztrálj bátran, ne habozz. Miután regisztráltál, és beléptél minden funkciót elérhetsz. Lehetőséged lesz részt venni a mesékben, vagy csak spontán játszani a megalkotott, mesés világban. Felkutathatod a város rejtélyeit, és részese lehet egy olyan fórumos szerepjátéknak, ahol a játékosok kényelme, és a játék élvezete a legfontosabb.
Vissza a főoldalra!
<< Előző oldal - Mostani oldal: 29 (561. - 580. üzenet) - Első olvasatlan beíráshoz >>Oldal váltása: - Következő oldal >>
580. hozzászólás ezen a helyszínen: Kovácsműhely
Üzenet elküldve: 2014-06-26 11:43:17
Üzenet elküldve: 2014-06-26 11:43:17
ÚJ
Rang: Tapasztalt játékos
IC üzenetek: 844
OOC üzenetek: 1416
Játékstílus: Vakmerő
IC üzenetek: 844
OOC üzenetek: 1416
Játékstílus: Vakmerő
*Morwon a kovácsműhelynél tart. Azért ezen az úton jön, mert amúgy is be szeretett volna már nézni a kovácsműhelybe. Most van ideje, - nem, mintha idáig nem lett volna sok, csak azért nem illik megváratni valakit azért, hogy ő elkészítse a maga felszerelését - úgyhogy belép a kovácsműhelybe. A falon mindenféle fegyverek, eszközök, páncélok vannak kitűzve, esetleg egy sötét éjszakai időben egy tolvaj el is lophatná valamelyiket, de ez Morwonnak az eszébe sem jut. Nem olyan fajta óriás. Ő tisztességesen megdolgozik azért, amiért tud. Ha meg valami drágábbat akar, akkor vagy le kell mondania róla, vagy gyűjt rá. De nem ellopja, Az a legalja népség. Miközben ő ártatlanul nézi az eszközöket meglátja a kovácsot is. Nem tudja, hogy mi mennyibe kerül, ezért megkérdezi.
Mivel látja, hogy nincs olyan tárgy, amit most meg szeretne venni ezért inkább tovább indul az Artheniori erdő felé. *
A hozzászólás írója (Morwon Loree Dedion) módosította ezt a hozzászólást, ekkor: 2014.06.26 11:48:24
Mivel látja, hogy nincs olyan tárgy, amit most meg szeretne venni ezért inkább tovább indul az Artheniori erdő felé. *
A hozzászólás írója (Morwon Loree Dedion) módosította ezt a hozzászólást, ekkor: 2014.06.26 11:48:24
579. hozzászólás ezen a helyszínen: Kovácsműhely
Üzenet elküldve: 2014-06-24 21:39:59
Üzenet elküldve: 2014-06-24 21:39:59
ÚJ
Rang: Mesélő
IC üzenetek: 166
OOC üzenetek: 320
Játékstílus: Szelíd
IC üzenetek: 166
OOC üzenetek: 320
Játékstílus: Szelíd
// Görbe tükör //
// Grubek Norragimhak //
*Egy pufók harcos, ki kalandra vágyik. Mi sem érdekesebb számára, mint egy kacagó gyermek hangja, mely mintha a műhely elől szólna, s alig tereli magára a figyelmet, máris ugyanazon hang sír fel, bánatosan. Ha a kovácsot kérdi Grubek, ő csak annyit mond, nem hallott semmit. De Grubek csak hallja, hiszen újra megtörténik, s addig fog ismétlődni, mi ki nem lép, hogy megnézze, mi is ez.
Odakint újra hallja, távolabbról, de egyszerű megmondani, merről. Érdemes követni? Méltónak tűnik-e ez a kalandra hívó, egyszer síró, máskor kacagó hang? Ha igen, akkor csalogatni fogja a férfit, egészen a szegénynegyedig. Persze, csak akkor, ha nem rémül meg ettől, hiszen bár még az égen jár a nap korongja, közeledik nyugvásához, éppen csak vérszínre festő, utolsó sugarai érik az égbolt vásznát.*
// Grubek Norragimhak //
*Egy pufók harcos, ki kalandra vágyik. Mi sem érdekesebb számára, mint egy kacagó gyermek hangja, mely mintha a műhely elől szólna, s alig tereli magára a figyelmet, máris ugyanazon hang sír fel, bánatosan. Ha a kovácsot kérdi Grubek, ő csak annyit mond, nem hallott semmit. De Grubek csak hallja, hiszen újra megtörténik, s addig fog ismétlődni, mi ki nem lép, hogy megnézze, mi is ez.
Odakint újra hallja, távolabbról, de egyszerű megmondani, merről. Érdemes követni? Méltónak tűnik-e ez a kalandra hívó, egyszer síró, máskor kacagó hang? Ha igen, akkor csalogatni fogja a férfit, egészen a szegénynegyedig. Persze, csak akkor, ha nem rémül meg ettől, hiszen bár még az égen jár a nap korongja, közeledik nyugvásához, éppen csak vérszínre festő, utolsó sugarai érik az égbolt vásznát.*
578. hozzászólás ezen a helyszínen: Kovácsműhely
Üzenet elküldve: 2014-06-22 21:08:16
Üzenet elküldve: 2014-06-22 21:08:16
ÚJ
Rang: Játékos
IC üzenetek: 57
OOC üzenetek: 0
Játékstílus: Megfontolt
IC üzenetek: 57
OOC üzenetek: 0
Játékstílus: Megfontolt
* ISmét eljön a kovácshoz, hogy hódoljon szenvedélyének, és a fegyvereket közelebbről is láthassa. Még nem tudja, hogy csináltasson-e valamit, de úgy véli, hogy lehetséges, hogy szerez valami újat. Sisak nélkül jár már egy ideje, és úgy ítéli, ez veszélyes, mivel ha valaki hátulról, az árnyékból véli megtámadni, teljesen védtelen lenne vele szemben. Főleg, ha fejen csapja, vagy egy végzetes nyílcsapás éri. Nem lehet előre felkészülni a veszélyre, csak így. Csak ha valaki nehézkes, de csöppet sem felesleges páncélt visel magán. A lovag fél-elf nem akarja megvárni, amíg valaki megtalálja az alkalmat, hogy végezhessen vele.*
577. hozzászólás ezen a helyszínen: Kovácsműhely
Üzenet elküldve: 2014-06-22 17:43:00
Üzenet elküldve: 2014-06-22 17:43:00
ÚJ
Rang: Játékos
IC üzenetek: 18
OOC üzenetek: 1
Játékstílus: Szelíd
IC üzenetek: 18
OOC üzenetek: 1
Játékstílus: Szelíd
~ Vannak olyan pillanatok, mikor az ember meggondolja, hogy mely tárgyakra is lehet szüksége. Szerintem az én életemben is eljöhetett egy ilyen pillanat.~* Őszinte fény csillan fel szemében, mikor mindenféle veszélyes, és halálos fegyvert pillant meg a falon, mikor a kovácsműhelybe lépve körülnéz. Csak annyit tud mondani, hogy jó napot, de ezt is csak gyermeteg hangon, hiszen elámulva tekint a mestermunkák tömkelegére. Leginkább a hossz, lándzsaszerű fegyverek, és eszközök ragadják meg figyelmét, és azokra tekint úgy mint "mesterművekre". Ha több pénze lesz, majd talán többet is beszerez majd ezekből a nemes fegyverekből, meg talán egy jobb íjat is kerít, de most siet, mert a kikötőbe tart.*
576. hozzászólás ezen a helyszínen: Kovácsműhely
Üzenet elküldve: 2014-06-20 10:33:27
Üzenet elküldve: 2014-06-20 10:33:27
ÚJ
Rang: Játékos
IC üzenetek: 20
OOC üzenetek: 1
Játékstílus: Szelíd
IC üzenetek: 20
OOC üzenetek: 1
Játékstílus: Szelíd
* Útja következő helyszínéhez ér a kovácsműhelybe. Nézi a régi írásokat a falon, hosszan gondolkodik, mit is jelenthetnek. Talám sindarin nyelven van, esetleg a quenyát használták? Különös. Minden tiszteletét kivívta az ember, akinek ezt volt türelme felfesteni, ilyen apró betűkkel, ilyen sokat. Tekintete az ajtóra téved, amin az imént belépett. Elréved a finom kézzel megmunkált faajtón. Szeme fénye tovább siklik a gyönyörű kardokra, meg is érinti az egyiket. A hideg fém mintha üzenne neki. Behunyja a szemét. Maga előtt látja az izzó acélt a tűzben, a kovács izzadt arcát, a kész kardot a koszos munkáskezekben, az első kipróbálást, a tisztítást, a kifüggesztést...Felnyitja zölden csillogó íriszeit. Megfogja a mestermű markolatát, suhint vele. Érzi az acél hideg szelét. udva, hogy biztos nincs pénze ilyen formájú luxusra, vigyázva visszateszi a kardot a helyére. Tovább indul. *
575. hozzászólás ezen a helyszínen: Kovácsműhely
Üzenet elküldve: 2014-06-19 15:45:31
Üzenet elküldve: 2014-06-19 15:45:31
ÚJ
Rang: Játékos
IC üzenetek: 55
OOC üzenetek: 3
Játékstílus: Szelíd
IC üzenetek: 55
OOC üzenetek: 3
Játékstílus: Szelíd
*Az erdőben bóklászva újra rátalál a kovácsműhelyre. Tudja, hogy ezen át vezet az út a városba, így hát el is indul. Belépve a hátsóajtón, a műhely raktárában találja magát, de meg sem áll, míg az előtérbe nem ér. Ott vált pár szót a kováccsal, s feltölti tegezét új nyilakkal, melyekért arannyal fizet. Legalább ezt is letudta, egyúttal. Szét akar nézni ezen a helyen, biztos akar lenni abban, hogy nem kell felülbírálnia azt a döntését, miszerint ebben a városban, illetve a környékén marad, és felhagy a világjárással.
Még mindig mérges a két idegenre, de lassacskán kezd megnyugodni, és elfelejteni az egészet. Valószínűleg nem fog velük többet összefutni, így nincs is miért morfondíroznia. Elköszön hát a kovácstól, és kilépked onnan.*
Még mindig mérges a két idegenre, de lassacskán kezd megnyugodni, és elfelejteni az egészet. Valószínűleg nem fog velük többet összefutni, így nincs is miért morfondíroznia. Elköszön hát a kovácstól, és kilépked onnan.*
574. hozzászólás ezen a helyszínen: Kovácsműhely
Üzenet elküldve: 2014-06-19 14:26:55
Üzenet elküldve: 2014-06-19 14:26:55
ÚJ
Rang: Játékos
IC üzenetek: 14
OOC üzenetek: 0
Játékstílus: Szelíd
IC üzenetek: 14
OOC üzenetek: 0
Játékstílus: Szelíd
//Rinna//
*Nem igazán érdekli az, hogy melyik irányból jut el a lány házába. Talán még így gyorsabban is odajut.*
- Persze, hogy nem gond. Mért is lenne az?
*Kérdi mosollyal az arcán, aztán elindul arra amerre a lány. Elvégre nyilván nem engednék őt be a Holdudvarra. Vagyis oda még talán igen, de a Pegazusba biztos nem. Szóval kikötnek a kovácsműhelyben, ahol a kovács nyilván furcsán fog nézni rájuk a lő miatt, de nagy valószínűséggel nem fog semmit mondani. Kivéve ha a ló hagy némi ajándékot neki. Ezután lassacskán kiérnek a piactérre, ahol a lány közli vele, hogy nemsokára odaérnek.*
- Hát, körbejártam egyszer-kétszer, de nem igazán figyeltem meg.
*Nem igazán érdekli az, hogy melyik irányból jut el a lány házába. Talán még így gyorsabban is odajut.*
- Persze, hogy nem gond. Mért is lenne az?
*Kérdi mosollyal az arcán, aztán elindul arra amerre a lány. Elvégre nyilván nem engednék őt be a Holdudvarra. Vagyis oda még talán igen, de a Pegazusba biztos nem. Szóval kikötnek a kovácsműhelyben, ahol a kovács nyilván furcsán fog nézni rájuk a lő miatt, de nagy valószínűséggel nem fog semmit mondani. Kivéve ha a ló hagy némi ajándékot neki. Ezután lassacskán kiérnek a piactérre, ahol a lány közli vele, hogy nemsokára odaérnek.*
- Hát, körbejártam egyszer-kétszer, de nem igazán figyeltem meg.
573. hozzászólás ezen a helyszínen: Kovácsműhely
Üzenet elküldve: 2014-06-19 10:11:30
Üzenet elküldve: 2014-06-19 10:11:30
ÚJ
Rang: Kezdő játékos
IC üzenetek: 44
OOC üzenetek: 2
Játékstílus: Szelíd
IC üzenetek: 44
OOC üzenetek: 2
Játékstílus: Szelíd
//Lanar//
* Elindul a kovácsműhely irányába, hisz nem akarja Liliomot átvezetni a Pegazus fogadón és a Holdudvaron. A Kovácsműhelyen így is át kell vezetnie, de azért talan nem szólnak, hisz egy patás nem olyan furcsa egy ilyen helyen. A kovács ugyanis csinál patkókat is.*
- Menjünk erre. Nem gond?
* Kédezi meg Lanart, bár Rinnának csak az irány megfelelő, így reméli, hogy a férfinek sincs ellenvetése. Bemegy az ajtón, a lova még pont befér, s igyekszik, hogy ne keltsen túl nagy feltűnést a lóval.*
- Még a Piactéren kell átmennünk és ott vagyunk a házamnál.
* Mondja mosolyogva. Majd ki is lép a műhelyből.*
- Már járt a Gazdagnegyedben, esetleg a város más részein?
* Elindul a kovácsműhely irányába, hisz nem akarja Liliomot átvezetni a Pegazus fogadón és a Holdudvaron. A Kovácsműhelyen így is át kell vezetnie, de azért talan nem szólnak, hisz egy patás nem olyan furcsa egy ilyen helyen. A kovács ugyanis csinál patkókat is.*
- Menjünk erre. Nem gond?
* Kédezi meg Lanart, bár Rinnának csak az irány megfelelő, így reméli, hogy a férfinek sincs ellenvetése. Bemegy az ajtón, a lova még pont befér, s igyekszik, hogy ne keltsen túl nagy feltűnést a lóval.*
- Még a Piactéren kell átmennünk és ott vagyunk a házamnál.
* Mondja mosolyogva. Majd ki is lép a műhelyből.*
- Már járt a Gazdagnegyedben, esetleg a város más részein?
572. hozzászólás ezen a helyszínen: Kovácsműhely
Üzenet elküldve: 2014-06-16 13:17:12
Üzenet elküldve: 2014-06-16 13:17:12
ÚJ
Rang: Törölt felhasználó
IC üzenetek: 19
OOC üzenetek: 0
Játékstílus: Szelíd
IC üzenetek: 19
OOC üzenetek: 0
Játékstílus: Szelíd
*Az erdő felől közelítve, belépve hátsó ajtón, rögtön megcsapja a hő, melyben az itt lévő szakember kénytelen dolgozni nap, mint nap, ami látszólag meg sem kottyan neki, viszont Narrash el sem tudná képzelni, hogy reggeltől estig ebben a hőmérsékletben kelljen dolgoznia. Ezért is foglalatoskodik ő az erdőben és nem ebben a kis zárt helységben. Int egyet a kovácsnak, mely valószínűleg megszokta már, hogy az emberek nagy része csupán átjáróháznak használja kis üzletét, bár valószínűleg rendszerint meg is tekintik a kínálatot, aki át szándékozik haladni. Ez alól Narrash sem kivétel. Odalép a falra erősített fegyverekhez, melyek valószínűleg csupán mutatóban vannak, amolyan bemutatódarabnak kirakva. Nem mintha lenne szüksége akármilyen ütő, zúzó, harapó, miegymás fegyverre, inkább a távolabbra nyúló dolgok érdeklik. Ezeket ha megengedi neki a kovács, tán még le is veszi a helyükről, hogy közelebbről megnézhesse annak részleteit. Miután jól megnézte az árukat visszateszi őket a helyükre, majd elhagyja a műhelyt.*
571. hozzászólás ezen a helyszínen: Kovácsműhely
Üzenet elküldve: 2014-06-13 14:59:09
Üzenet elküldve: 2014-06-13 14:59:09
ÚJ
Rang: Haladó játékos
IC üzenetek: 202
OOC üzenetek: 7
Játékstílus: Vakmerő
IC üzenetek: 202
OOC üzenetek: 7
Játékstílus: Vakmerő
//Rovéna//
*A kovácsműhely csontbavágó robaja kész őrültet képes csinálni az erdő szelíd, veszélytelen teremtményeiből is, mikor a kovácskalapás az izomtól duzzadó, acél edzett karban iramodik meg az üllő irányába. Ekkor mint derült égből a villámcsapás hasít az állatok érzékeny füleibe, és veri fel őket az ösztönük: menekülj minél messzebbre!
A kalapács vadul, de egy bizonyos ütemet követve Rasdeherék érkezésekor is megkondul, mint a veszélyre figyelmeztető tábori harang a háborúkban. A lovak erre a félelmetes hangra egyértelmű választ adnak. Felnyerítenek, majd kegyetlen erővel rázzák meg hatalmas koponyájukat. Nyakcsigojájukat szinte hallani lehet ahogy belevisít a paripák válaszába. Ám Ras ezt nem hagyja annyiban, különben még elszabadulnak ezek a csodálatos teremtmények, és lesöprik magukról a magukat gazdájuknak tekintett teremtményeket. Tehát a férfi egy erőteljes rántassal a gyeplőn jelzi, hogy még mindig ő a főnök, majd kissé meggörnyedve megpaskolja a feldúlt jószág eres nyakvonulatát.*
-Théros, nyugalom! Hé!
*A fiatal férfi kénytelen elengednie a hangját a nagy zajkoncert közepette, és parancsolóan felépni saját lova ellen, aki valamelyest megnyugszik, de sötét tekintetében még mindig látszik, hogy valami váratlanul jött dolog, például egy eléugró kóborkutya könnyen fel tudná zaklatni.
Ez szerencsére nem következik be, és teljes nyugalomban haladhatnak tovább, miután a kovácsmesterséggel járó zajokon kívűl semmi sem zavarja meg őket.
Később nem csak a hangokat hallják, de a műhelyet is megpillantják, melyben naponta készülnek mesterművek tucatjai.*
-Egy szép kis tőr, ami úgy szalad át a vörös húson, mint kés a vajon. Mellesleg szépen díszített, hisz a nemesek is gazdagon motívumokkal teletűzdelt ezüst késsel és villával esznek. Így nekem is járna ennyi fényűzés, tudom mire gondolsz Rové. De mint bizonyára te is tudod üres a pénzeszacskónk.
*Kissé ő maga is elszontyolodik az előbbi felvillanyozó eszmefuttatástól, de nem kell erőszakkal visszarángatni, hisz eszébe jut miért is jöttek.*
-De ezért nem kell sokáig aggódnunk, Drágám! Keresünk valami balekot, aki úgyis ellát minket a megfelelő mennyiségú arannyal, és akkor visszajövünk ide, s bevásárolunk neked. Kapsz tőlem valami csodaszép pengét, amivel kedved szerint játszhatsz.
*Ezt komolyan is gondolja, és biztos benne, hogy küldetésüket sikerrel véghez is viszik, amiből egyből meggazdagodhatnak... vagy kezdetben szereznek egy kis alaptőkét.*
-Sőt, Vitéz is kap majd egy erős lovagi páncélt, ami mindentől megvédi! Mit szólsz?
*Utolsó kijelentésén még ő is nagyot derül, és egy kisebb kuncogást hallatt az orra alatt. Elképzelnie is elég volt azt, hogy az a falatnyi csiga talpig páncélban próbálja vonszolni magát a fűben. Elég vicces látványt nyújthat.
A sok beszéd, és bohóckodás közben a férfi észre sem veszi, hogy maguk mögött hagyták a műhely fémes illatát, és a talán még annál is hangosabb, kofáktól s vevőktől zsufolásig megtelt Piacon ügetnek épp.*
-Rové, egy pillanatra álljunk már meg, és nézd meg hogy jó irányba megyünk-e. Nem lenne jó eltévedni. Még valamelyik helyi eszement kannibál felzabál mindkettőnkent.
*Ismét rátőr a röhöghetnék, miközben megállítja a hátasát a tömeg kellős közepén.*
*A kovácsműhely csontbavágó robaja kész őrültet képes csinálni az erdő szelíd, veszélytelen teremtményeiből is, mikor a kovácskalapás az izomtól duzzadó, acél edzett karban iramodik meg az üllő irányába. Ekkor mint derült égből a villámcsapás hasít az állatok érzékeny füleibe, és veri fel őket az ösztönük: menekülj minél messzebbre!
A kalapács vadul, de egy bizonyos ütemet követve Rasdeherék érkezésekor is megkondul, mint a veszélyre figyelmeztető tábori harang a háborúkban. A lovak erre a félelmetes hangra egyértelmű választ adnak. Felnyerítenek, majd kegyetlen erővel rázzák meg hatalmas koponyájukat. Nyakcsigojájukat szinte hallani lehet ahogy belevisít a paripák válaszába. Ám Ras ezt nem hagyja annyiban, különben még elszabadulnak ezek a csodálatos teremtmények, és lesöprik magukról a magukat gazdájuknak tekintett teremtményeket. Tehát a férfi egy erőteljes rántassal a gyeplőn jelzi, hogy még mindig ő a főnök, majd kissé meggörnyedve megpaskolja a feldúlt jószág eres nyakvonulatát.*
-Théros, nyugalom! Hé!
*A fiatal férfi kénytelen elengednie a hangját a nagy zajkoncert közepette, és parancsolóan felépni saját lova ellen, aki valamelyest megnyugszik, de sötét tekintetében még mindig látszik, hogy valami váratlanul jött dolog, például egy eléugró kóborkutya könnyen fel tudná zaklatni.
Ez szerencsére nem következik be, és teljes nyugalomban haladhatnak tovább, miután a kovácsmesterséggel járó zajokon kívűl semmi sem zavarja meg őket.
Később nem csak a hangokat hallják, de a műhelyet is megpillantják, melyben naponta készülnek mesterművek tucatjai.*
-Egy szép kis tőr, ami úgy szalad át a vörös húson, mint kés a vajon. Mellesleg szépen díszített, hisz a nemesek is gazdagon motívumokkal teletűzdelt ezüst késsel és villával esznek. Így nekem is járna ennyi fényűzés, tudom mire gondolsz Rové. De mint bizonyára te is tudod üres a pénzeszacskónk.
*Kissé ő maga is elszontyolodik az előbbi felvillanyozó eszmefuttatástól, de nem kell erőszakkal visszarángatni, hisz eszébe jut miért is jöttek.*
-De ezért nem kell sokáig aggódnunk, Drágám! Keresünk valami balekot, aki úgyis ellát minket a megfelelő mennyiségú arannyal, és akkor visszajövünk ide, s bevásárolunk neked. Kapsz tőlem valami csodaszép pengét, amivel kedved szerint játszhatsz.
*Ezt komolyan is gondolja, és biztos benne, hogy küldetésüket sikerrel véghez is viszik, amiből egyből meggazdagodhatnak... vagy kezdetben szereznek egy kis alaptőkét.*
-Sőt, Vitéz is kap majd egy erős lovagi páncélt, ami mindentől megvédi! Mit szólsz?
*Utolsó kijelentésén még ő is nagyot derül, és egy kisebb kuncogást hallatt az orra alatt. Elképzelnie is elég volt azt, hogy az a falatnyi csiga talpig páncélban próbálja vonszolni magát a fűben. Elég vicces látványt nyújthat.
A sok beszéd, és bohóckodás közben a férfi észre sem veszi, hogy maguk mögött hagyták a műhely fémes illatát, és a talán még annál is hangosabb, kofáktól s vevőktől zsufolásig megtelt Piacon ügetnek épp.*
-Rové, egy pillanatra álljunk már meg, és nézd meg hogy jó irányba megyünk-e. Nem lenne jó eltévedni. Még valamelyik helyi eszement kannibál felzabál mindkettőnkent.
*Ismét rátőr a röhöghetnék, miközben megállítja a hátasát a tömeg kellős közepén.*
570. hozzászólás ezen a helyszínen: Kovácsműhely
Üzenet elküldve: 2014-06-13 11:01:02
Üzenet elküldve: 2014-06-13 11:01:02
ÚJ
Rang: Játékos
IC üzenetek: 26
OOC üzenetek: 1
Játékstílus: Vakmerő
IC üzenetek: 26
OOC üzenetek: 1
Játékstílus: Vakmerő
//Rasti//
*A homokóra apró szemcséi gyors ütemben peregnek le. Telik az idő, a nap lassú lépteivel közelít az ég pereme felé. Igyekezniük kell, hisz céllal indultak a levegő városába. Ezt Ras dalos madárkája is jól tudja, még ha olykor mámorító, édes köd is telepszik céltudatos elméjére. Még egy rövidke, tüzes csók, s a játék egy időre megszakad. Mintha a szél is felsóhajtana, lemondva a kellemes időtöltésről, s lágyan megtáncoltatja a barna tincseket. Tenger illata sejlik fel egy múló pillanatra, pedig oly rég hátuk mögött hagyták a kikötőt. Lóra ülnek, hogy folytassák útjukat az öreg, néma óriások árnyékában.
És ha az erdő ezernyi, kérges pillére hallgat is, nagyon is él ez a zöld csoda. Minden madár hangja egy-egy külön rege az erdő vén történetéről. Legalább is Rovéna meg van győződve erről a csalhatatlan igazságról. Hátasaik patái tompán koppannak a szűkös úton, lassanként elérve a vonalat, ahol a természet megszakad, s helyét a város utcái veszik át.
Ritkulni kezdenek a fák, és kirajzolódik néhány épület. Rasdeher elismerő szavaira csak egy halk nevetéssel válaszol. Persze hogy tudja, mire gondol kedvese. Nehéz volna másképp érteni, ismerve a férfi enyhén szólva nem hétköznapi étkezési szokásait. Egy új város. Igen, a változatosság gyönyörködtet. Ám mégis van ami állandó marad. És ez így jó. Sötét külsejű párjára pillantva lágyan mosolyodik el a lány.
A fák lassan megritkulnak, és nehézkes, fémes illat terül szét a levegőben. Nem kell sokat filozofálni azon, hová is jutottak.*
- Egy kovácsműhely! Ez a hely még jól jöhet számunkra. *vigyorogja, kivillantva apró, fehér fogacskáit. Szívesen térne be, és ha elég jó a kínálat, talán ott is hagyna néhány aranyat, egy jó fegyverért cserébe. Egy újabb, szép penge, hisz abból sosem elég! És ez innen, Artheniorból.*
- Mit gondolsz Vitéz? Ugye milyen jó volna egy szép, új kard?! Vagy legalább egy nagyobbacska tőr! Persze a régiektől sem válunk meg! *csicsereg lelkesen a most épp vékony övén végigkúszó, apró állatkához. Az megfontolt lassúsággal, méltóságteljesen csúszik tovább, vékony, nyálkás csíkot hagyva maga után, bölcs nesztelenséggel. Azonban ez egyáltalán nem zavarja a hölgyeményt. Míg közbe nem szól, addig teljesen jó hallgatóság számára.*
- De nem most, jelenleg más dolgunk van. Majd legközelebb, és akkor majd te is megnézheted amit Rové beszerez! Bizony ám! De csak óvatosan, az kellene még, hogy felhasítsa a pocakodat! *csacsog tovább, miközben lassan megkerüli lovával az épületet, közvetlenül mellette haladva el.*
- Legközelebb majd benézünk ide, ugye Rasti? Ugye? Mondd, hogy igen! *Nem csak ajkai, de nagy, őzike szemei is mosolyognak miközben a nyeregben ülve lelkendezik, Rasdehert kérlelve. Leginkább egy kisgyerekre hasonlíthat ilyenkor, aki fakardot vagy játékbabát, édes kalácsot próbál kikönyörögni magának.*
- Jó leszek! *toldja hozzá határozottan kihúzva magát, egyik kacsóját a mellére téve az eskühöz. Majd egy sejtelmes, mégis oly sokatmondó somolygás kíséretében bájosan szerelmére pillant.*
- Nagyon jó...
*A homokóra apró szemcséi gyors ütemben peregnek le. Telik az idő, a nap lassú lépteivel közelít az ég pereme felé. Igyekezniük kell, hisz céllal indultak a levegő városába. Ezt Ras dalos madárkája is jól tudja, még ha olykor mámorító, édes köd is telepszik céltudatos elméjére. Még egy rövidke, tüzes csók, s a játék egy időre megszakad. Mintha a szél is felsóhajtana, lemondva a kellemes időtöltésről, s lágyan megtáncoltatja a barna tincseket. Tenger illata sejlik fel egy múló pillanatra, pedig oly rég hátuk mögött hagyták a kikötőt. Lóra ülnek, hogy folytassák útjukat az öreg, néma óriások árnyékában.
És ha az erdő ezernyi, kérges pillére hallgat is, nagyon is él ez a zöld csoda. Minden madár hangja egy-egy külön rege az erdő vén történetéről. Legalább is Rovéna meg van győződve erről a csalhatatlan igazságról. Hátasaik patái tompán koppannak a szűkös úton, lassanként elérve a vonalat, ahol a természet megszakad, s helyét a város utcái veszik át.
Ritkulni kezdenek a fák, és kirajzolódik néhány épület. Rasdeher elismerő szavaira csak egy halk nevetéssel válaszol. Persze hogy tudja, mire gondol kedvese. Nehéz volna másképp érteni, ismerve a férfi enyhén szólva nem hétköznapi étkezési szokásait. Egy új város. Igen, a változatosság gyönyörködtet. Ám mégis van ami állandó marad. És ez így jó. Sötét külsejű párjára pillantva lágyan mosolyodik el a lány.
A fák lassan megritkulnak, és nehézkes, fémes illat terül szét a levegőben. Nem kell sokat filozofálni azon, hová is jutottak.*
- Egy kovácsműhely! Ez a hely még jól jöhet számunkra. *vigyorogja, kivillantva apró, fehér fogacskáit. Szívesen térne be, és ha elég jó a kínálat, talán ott is hagyna néhány aranyat, egy jó fegyverért cserébe. Egy újabb, szép penge, hisz abból sosem elég! És ez innen, Artheniorból.*
- Mit gondolsz Vitéz? Ugye milyen jó volna egy szép, új kard?! Vagy legalább egy nagyobbacska tőr! Persze a régiektől sem válunk meg! *csicsereg lelkesen a most épp vékony övén végigkúszó, apró állatkához. Az megfontolt lassúsággal, méltóságteljesen csúszik tovább, vékony, nyálkás csíkot hagyva maga után, bölcs nesztelenséggel. Azonban ez egyáltalán nem zavarja a hölgyeményt. Míg közbe nem szól, addig teljesen jó hallgatóság számára.*
- De nem most, jelenleg más dolgunk van. Majd legközelebb, és akkor majd te is megnézheted amit Rové beszerez! Bizony ám! De csak óvatosan, az kellene még, hogy felhasítsa a pocakodat! *csacsog tovább, miközben lassan megkerüli lovával az épületet, közvetlenül mellette haladva el.*
- Legközelebb majd benézünk ide, ugye Rasti? Ugye? Mondd, hogy igen! *Nem csak ajkai, de nagy, őzike szemei is mosolyognak miközben a nyeregben ülve lelkendezik, Rasdehert kérlelve. Leginkább egy kisgyerekre hasonlíthat ilyenkor, aki fakardot vagy játékbabát, édes kalácsot próbál kikönyörögni magának.*
- Jó leszek! *toldja hozzá határozottan kihúzva magát, egyik kacsóját a mellére téve az eskühöz. Majd egy sejtelmes, mégis oly sokatmondó somolygás kíséretében bájosan szerelmére pillant.*
- Nagyon jó...
569. hozzászólás ezen a helyszínen: Kovácsműhely
Üzenet elküldve: 2014-06-11 17:19:53
Üzenet elküldve: 2014-06-11 17:19:53
ÚJ
Rang: Játékos
IC üzenetek: 376
OOC üzenetek: 211
Játékstílus: Szelíd
IC üzenetek: 376
OOC üzenetek: 211
Játékstílus: Szelíd
//A Vörös Királynő átka//
*Chothal nem is figyeli, hogy az elf követi-e. Sokkal jobban érdekli a nyúl ami vezeti őt. Lovát gyors léptekkel vezeti maga után s a nyúl valóban az erdő felé megy. Szerencsére van lehetősége megállni a kovácsnál az orknak, elvégre útba esik.
Mintha a nyúl még ezt is tudná.
Chothal megkötözi ismételten a lovat, majd lopva a nyúlra néz ami megáll ismét és mintha várna rá. Az ork megcsóválja a fejét és belép a műhelybe.
Nem nevetséges kicsit? Az ork már nem is érti miért követi ezt az érezhetően fura nyulat. De követi. Már-már érdekli miért ilyen fura és merre vezeti. Eszébe sem jut az, hogy ez valami csapda, vagy halálos veszély. Mintha csak forogna az amúgy eléggé rozsdás fantáziája.
A műhelybe lépve a mester már meg is ismeri az orkot akinek a szigonyt csinálta.*
-Tessék Ork. Ahogy kívántad a fegyver.
*Chothal bólint s sietősen leszámolj a pénzösszeget a kovácsnak, aki bólint és átnyújtja a fegyvert az ork számára.
Chothal pedig bólint, majd sietős de tőle nem gyanús léptekkel, kimasírozik a műhelyből. Körbenéz s látja a nyúl még mindég ott szimatol a sarkon.
Az ork hümment egyet és megvakarja a fekete lovának az orrát és így szól:*
-Várj egy kicsit koma. Megnézem ezt a nyulat magamnak.
*Majd azzal a nyúl felé indul, aki már meg is indul az erdő irányába.*
*Chothal nem is figyeli, hogy az elf követi-e. Sokkal jobban érdekli a nyúl ami vezeti őt. Lovát gyors léptekkel vezeti maga után s a nyúl valóban az erdő felé megy. Szerencsére van lehetősége megállni a kovácsnál az orknak, elvégre útba esik.
Mintha a nyúl még ezt is tudná.
Chothal megkötözi ismételten a lovat, majd lopva a nyúlra néz ami megáll ismét és mintha várna rá. Az ork megcsóválja a fejét és belép a műhelybe.
Nem nevetséges kicsit? Az ork már nem is érti miért követi ezt az érezhetően fura nyulat. De követi. Már-már érdekli miért ilyen fura és merre vezeti. Eszébe sem jut az, hogy ez valami csapda, vagy halálos veszély. Mintha csak forogna az amúgy eléggé rozsdás fantáziája.
A műhelybe lépve a mester már meg is ismeri az orkot akinek a szigonyt csinálta.*
-Tessék Ork. Ahogy kívántad a fegyver.
*Chothal bólint s sietősen leszámolj a pénzösszeget a kovácsnak, aki bólint és átnyújtja a fegyvert az ork számára.
Chothal pedig bólint, majd sietős de tőle nem gyanús léptekkel, kimasírozik a műhelyből. Körbenéz s látja a nyúl még mindég ott szimatol a sarkon.
Az ork hümment egyet és megvakarja a fekete lovának az orrát és így szól:*
-Várj egy kicsit koma. Megnézem ezt a nyulat magamnak.
*Majd azzal a nyúl felé indul, aki már meg is indul az erdő irányába.*
568. hozzászólás ezen a helyszínen: Kovácsműhely
Üzenet elküldve: 2014-06-10 20:53:22
Üzenet elküldve: 2014-06-10 20:53:22
ÚJ
Rang: Kezdő játékos
IC üzenetek: 26
OOC üzenetek: 2
Játékstílus: Szelíd
IC üzenetek: 26
OOC üzenetek: 2
Játékstílus: Szelíd
//Darfang Kaleg//
* A kovácsműhelyben ő is vet egy futó pillantást a fegyverekre, de ő leginkább az ostorát kedveli. A kézmozdulatra meglepődik, s mérgesen bújik ki a férfi keze alól. Azért követi az erdő felé.*
~ Nem muszáj ott is vele lennem, elköszönök és csinálhatok valamit magamban. Rég szedtem virágot.~
* Gyerekes talán a virágszedés, de mindig örömét lelte egy-egy szép csokor elkészítésében.*
* A kovácsműhelyben ő is vet egy futó pillantást a fegyverekre, de ő leginkább az ostorát kedveli. A kézmozdulatra meglepődik, s mérgesen bújik ki a férfi keze alól. Azért követi az erdő felé.*
~ Nem muszáj ott is vele lennem, elköszönök és csinálhatok valamit magamban. Rég szedtem virágot.~
* Gyerekes talán a virágszedés, de mindig örömét lelte egy-egy szép csokor elkészítésében.*
567. hozzászólás ezen a helyszínen: Kovácsműhely
Üzenet elküldve: 2014-06-10 19:07:25
Üzenet elküldve: 2014-06-10 19:07:25
ÚJ
![>Darfang Kaleg [halott] avatarja! Úgy tűnik a kép nem megjeleníthető.](http://www.lanawin.hu/forum_ic/avatarkepek/1567_ember-felelf_ferfi.jpg)
Rang: Játékos
IC üzenetek: 44
OOC üzenetek: 18
Játékstílus: Szelíd
IC üzenetek: 44
OOC üzenetek: 18
Játékstílus: Szelíd
//Xumria Malds//
*Darfang biccent, hogy menjenek be, mert bár ki is kerülhetnék, rég volt bent, és kedve támad egy pillantást vetni a fegyverekre amiket a kovács árul. Ahogy belép az ajtón úgy érzi megszabadult a tömeg fojtogató karjaitól. A különböző fém eszközök amik a teremben vannak nem túlzottan vonják a figyelmét, kivéve azokat amelyek gyilkolási célzattal lettek készítve, de ezeken is csak egy futó pillantást érdemelnek, hiszen a nő akinek a derekát szorosan fogja sokkal több élvezetet ígér számára.*
-Erre gyere, a raktárból lehet menni az erdőbe.*Mutatja a fejével, miközben keze egy kicsit lejjebb csúszik, és a nő fenekére teszi a kezét.*
*Darfang biccent, hogy menjenek be, mert bár ki is kerülhetnék, rég volt bent, és kedve támad egy pillantást vetni a fegyverekre amiket a kovács árul. Ahogy belép az ajtón úgy érzi megszabadult a tömeg fojtogató karjaitól. A különböző fém eszközök amik a teremben vannak nem túlzottan vonják a figyelmét, kivéve azokat amelyek gyilkolási célzattal lettek készítve, de ezeken is csak egy futó pillantást érdemelnek, hiszen a nő akinek a derekát szorosan fogja sokkal több élvezetet ígér számára.*
-Erre gyere, a raktárból lehet menni az erdőbe.*Mutatja a fejével, miközben keze egy kicsit lejjebb csúszik, és a nő fenekére teszi a kezét.*
566. hozzászólás ezen a helyszínen: Kovácsműhely
Üzenet elküldve: 2014-06-08 18:58:13
Üzenet elküldve: 2014-06-08 18:58:13
ÚJ
Rang: Játékos
IC üzenetek: 1090
OOC üzenetek: 107
Játékstílus: Megfontolt
IC üzenetek: 1090
OOC üzenetek: 107
Játékstílus: Megfontolt
// Morwon //
* A kovácsműhelyen keresztül vezet az útjuk. Nem tudja miként fogadhatja a kovács az efféle átjárkálást a műhelyén keresztül, minden esetre Moon tisztelettel köszönti és szól arról is, hogy a hátsóajtót keresik. A mester remélhetőleg egy biccentéssel továbbereszti őket. Áthaladnak az előtéren, megcsodálja a falra szögezett fegyvereket miként a festett írást is a falon. Áthaladnak a raktáron majd végre ott a faajtó mely az erdőre nyílik.
Moon végighalgatja Morwon szavait. Úgy tűnik az óriás csonka családban nőtt fel. Szerencsére nem hallani ki haragot a hangjából inkább csak afféle nyugodt beletörődést.*
- Akkor a nagybátyád nevelt főleg. *jelenti ki bár ha akarja Morwon nyugodtan megcáfolhatja a szavait.*
- Ha a nagybátyádról sem hallottál rég akkor mostanában tulajdonképpen mit csináltál? *kérdezi némi érdeklődéssel hangjában. Kicsit később szórakozottan elmosolyodik. Bőven hagyott választást arra mit meséljen, pontosabban hagyta had beszéljen amiről csak akar.*
- A Gazdagnegyedben van a családom háza. Az apám befogadott amikor édesanyám halálos betegsége miatt hozzá küldött. *most elhallgat. Nem sejti mennyire ismeri az óriás a sötételfek világát, de talán arról már halott, hogy nálluk a nőstények a legfontosabbak. Minél több nőstény van egy családban az annál erősebb, bár természetesen szükségük van a harcosokra is akik a család hímjeiből alkotnak.*
- Úgy hallottam a Mágustoronyban tanítanak olyan varázslatokat is amik semelyik mágiaághoz sem tartoznak. Gondoltam hátha ajánl nekem is valamit az öreg mágus. *mondja miközben kilép az ajtón és már láthatja is az erdő.*
* A kovácsműhelyen keresztül vezet az útjuk. Nem tudja miként fogadhatja a kovács az efféle átjárkálást a műhelyén keresztül, minden esetre Moon tisztelettel köszönti és szól arról is, hogy a hátsóajtót keresik. A mester remélhetőleg egy biccentéssel továbbereszti őket. Áthaladnak az előtéren, megcsodálja a falra szögezett fegyvereket miként a festett írást is a falon. Áthaladnak a raktáron majd végre ott a faajtó mely az erdőre nyílik.
Moon végighalgatja Morwon szavait. Úgy tűnik az óriás csonka családban nőtt fel. Szerencsére nem hallani ki haragot a hangjából inkább csak afféle nyugodt beletörődést.*
- Akkor a nagybátyád nevelt főleg. *jelenti ki bár ha akarja Morwon nyugodtan megcáfolhatja a szavait.*
- Ha a nagybátyádról sem hallottál rég akkor mostanában tulajdonképpen mit csináltál? *kérdezi némi érdeklődéssel hangjában. Kicsit később szórakozottan elmosolyodik. Bőven hagyott választást arra mit meséljen, pontosabban hagyta had beszéljen amiről csak akar.*
- A Gazdagnegyedben van a családom háza. Az apám befogadott amikor édesanyám halálos betegsége miatt hozzá küldött. *most elhallgat. Nem sejti mennyire ismeri az óriás a sötételfek világát, de talán arról már halott, hogy nálluk a nőstények a legfontosabbak. Minél több nőstény van egy családban az annál erősebb, bár természetesen szükségük van a harcosokra is akik a család hímjeiből alkotnak.*
- Úgy hallottam a Mágustoronyban tanítanak olyan varázslatokat is amik semelyik mágiaághoz sem tartoznak. Gondoltam hátha ajánl nekem is valamit az öreg mágus. *mondja miközben kilép az ajtón és már láthatja is az erdő.*
565. hozzászólás ezen a helyszínen: Kovácsműhely
Üzenet elküldve: 2014-06-08 17:55:29
Üzenet elküldve: 2014-06-08 17:55:29
ÚJ
Rang: Tapasztalt játékos
IC üzenetek: 844
OOC üzenetek: 1416
Játékstílus: Vakmerő
IC üzenetek: 844
OOC üzenetek: 1416
Játékstílus: Vakmerő
//Moon//
*Morwon és Moon tehát elindul a Mágustorony felé. Útközben elkezdenek beszélni. *
- Igen, annak örülnék, ha tegeződnénk Moon. *Mosolyog a lányra az óriás. Mennek tovább, a lány újabb kérdést tesz fel. *
- Elég régen voltam már ott, nem emlékszem mit csináltunk ott, de csak nagybátyámmal lehettem, mert apám elhagyott még egészen kis koromban minket és amúgy sem tudott varázsolni, se anyám. A családban igazából senki nem értett különösebben a mágiához a nagybátyámat leszámítva. Ő itt él most is Artheniorban, de nem tudom hol. Rég nem hallottam róla semmit, még az is lehet, hogy már rég elköltözött.
Mellesleg eltaláltad! A földmágiát tanulta.
*Morwon egy pillanatig megáll, kifújja magát. Valahogy mindig elfárad, ha sokat beszél. *
- Na, de mesélj magadról Te is, ne csak én beszéljek! Hol laksz? Mit szeretnél a Mágustoronyban? Nyugodtan mondj el bármit, amit szeretnél.
*S mennek tovább. Már nemsokára az erdőhöz érnek, közben az óriás Moon válaszát várja. *
*Morwon és Moon tehát elindul a Mágustorony felé. Útközben elkezdenek beszélni. *
- Igen, annak örülnék, ha tegeződnénk Moon. *Mosolyog a lányra az óriás. Mennek tovább, a lány újabb kérdést tesz fel. *
- Elég régen voltam már ott, nem emlékszem mit csináltunk ott, de csak nagybátyámmal lehettem, mert apám elhagyott még egészen kis koromban minket és amúgy sem tudott varázsolni, se anyám. A családban igazából senki nem értett különösebben a mágiához a nagybátyámat leszámítva. Ő itt él most is Artheniorban, de nem tudom hol. Rég nem hallottam róla semmit, még az is lehet, hogy már rég elköltözött.
Mellesleg eltaláltad! A földmágiát tanulta.
*Morwon egy pillanatig megáll, kifújja magát. Valahogy mindig elfárad, ha sokat beszél. *
- Na, de mesélj magadról Te is, ne csak én beszéljek! Hol laksz? Mit szeretnél a Mágustoronyban? Nyugodtan mondj el bármit, amit szeretnél.
*S mennek tovább. Már nemsokára az erdőhöz érnek, közben az óriás Moon válaszát várja. *
564. hozzászólás ezen a helyszínen: Kovácsműhely
Üzenet elküldve: 2014-06-08 15:34:31
Üzenet elküldve: 2014-06-08 15:34:31
ÚJ
Rang: Haladó játékos
IC üzenetek: 237
OOC üzenetek: 23
Játékstílus: Vakmerő
IC üzenetek: 237
OOC üzenetek: 23
Játékstílus: Vakmerő
*Drann is előveszi a kardját. Csak éleztetni akarja, meg körülnézni egy kicsit: hátha talál valami kedvére valót. Böngészik a fegyverek között, néha kézbevesz egy darabot, nézelődik, kérdezget. A kovács egy övön dolgozik, válaszolgat, de leginkább azzal van elfoglalva. Végül megrendel a hosszútőrének egy felcsatolhatő díszes tőrtokot, ami könnyen záródik, és gyorsan nyitható, nem is nehéz, hozzáillően kimunkált darab, ės előleget is hagy rá.
Elteszi a kardot*
- Szép darab *zsebeli be az elismerést a kovácstól, aztán megigazítva a holmiját, elköszön, és kilép a műhely ajtaján az artheniori Piactérre.*
Elteszi a kardot*
- Szép darab *zsebeli be az elismerést a kovácstól, aztán megigazítva a holmiját, elköszön, és kilép a műhely ajtaján az artheniori Piactérre.*
563. hozzászólás ezen a helyszínen: Kovácsműhely
Üzenet elküldve: 2014-06-08 10:37:38
Üzenet elküldve: 2014-06-08 10:37:38
ÚJ
![>Grubek Norragimhak [halott] avatarja! Úgy tűnik a kép nem megjeleníthető.](http://www.lanawin.hu/forum_ic/avatarkepek/1246_torpe_ferfi.jpg)
Rang: Játékos
IC üzenetek: 198
OOC üzenetek: 17
Játékstílus: Megfontolt
IC üzenetek: 198
OOC üzenetek: 17
Játékstílus: Megfontolt
*A kovácshoz egy különleges oda nem illő alak lép be. Húsos karjaival és borvirágos arcával nem hasonlít egy átlagos kalandozóra. A kovács meg is bámulja. Grubek nem foglalkozik vele. Van fontosabb dolga is. Ma reggel mikor felébredt akkor a tegnapi estéből csak annyi maradt meg, hogy felbosszantott egy varázslót és megfenyegették. Szerencsére régen gondolt már erre és van egy kis dugipénze amit el is hozott. Bérelhetne fel ebből a pénzből kalandozókat is de, miért tenné? Hisz ő is ér annyit. Múltkor megsértették a becsületét mikor azt mondták, hogy nem néz ki harcosnak. Már hogyne nézne ki harcosnak. Egy pufók harcosnak.*
562. hozzászólás ezen a helyszínen: Kovácsműhely
Üzenet elküldve: 2014-06-05 00:29:57
Üzenet elküldve: 2014-06-05 00:29:57
ÚJ
Rang: Játékos
IC üzenetek: 376
OOC üzenetek: 211
Játékstílus: Szelíd
IC üzenetek: 376
OOC üzenetek: 211
Játékstílus: Szelíd
*Senki nem akad fenn azon, ha a városon vándorok járnak és kelnek. Tolvajok, zsoldosok, hős imitátorok, önjelölt igazságosztók... mindenki elfogadta már Artheniorban azt, hogy ezek az alakok jönnek-mennek, előkerülnek majd ismét eltűnnek.
Vélhetően senkit nem is lepne meg az a tény, hogy Chothal a nyarat ismét Arthenioron tölti. Ezúttal már lovával és teljes fizetségével. Csak egy helyre vezetheti először az útja a kovácshoz.
Meg kívánja nézni vajon a hely portékái rejtenek-e valami új kincset számára. Világéletében műértőnek tartotta magát.
Megfékezi a műhely előtt lovát. Egy orkot meghazudtoló pattanással lent terem a földön. Jó pár kiló izom, vas és semlegesség landolt most Arthenioron ismét.
Megköti a lovat, majd megemeli vaskezét és így szól:*
-Báró, marad. És ezúttal el ne merd oldozni magad. Mindjárt jövök.
*Mondja dörögve az ork.
Hangja egyre inkább öregszik. Azt mondják az orkok egy kor után gyorsabban vénülnek. Ez Chotra nagyon is igaz. Lassan már a fekete és a szürke határán járnak a haja szálai, ahogy pofáján a szakállnak sertéi is.
Benyit a műhelybe, s kicsit várakozik. Körbenéz és felméri mik a lehetőségei. A kovács minden évbe legalább kétszer látja az orkot... ha csak... nincs a zöld alaknak valami más ügye vele kapcsolatban.
Chothal eléggé nyugodt teremtés, annak ellenére, hogy félelmet és utálatot kelt jelenlétével mindég. Egy valami miatt azonban nem kell aggódnia a helyieknek... Ő nem okoz bajt. Azt megtette fiatalabb korában. Ő körülette csak akkor van baj és gond, ha valaki nem hagy más lehetőséget számára, mint a vagdalthús készítés.
Csöndes, megfigyelő és titokban bíráló típus. Véleményét a végsőkig megtartja magának. Nem kell elmondania, hiszen az emberek hamarabb a képébe másznak. Utána meg nem a szavak ideje jön el, hanem a tetteké.
Alaposan körbejárja a helyet, néha meg-meg áll, majd mindég tovább lépked. A füle botját nem mozdítja az ezüst maszk mögött az ajtó nyílására vagy épp csukódására.
Egy darabig még itt fog ácsingózni, vélhetően utána az irányt a barakkba veszi. Rá fér némi edzés...*
Vélhetően senkit nem is lepne meg az a tény, hogy Chothal a nyarat ismét Arthenioron tölti. Ezúttal már lovával és teljes fizetségével. Csak egy helyre vezetheti először az útja a kovácshoz.
Meg kívánja nézni vajon a hely portékái rejtenek-e valami új kincset számára. Világéletében műértőnek tartotta magát.
Megfékezi a műhely előtt lovát. Egy orkot meghazudtoló pattanással lent terem a földön. Jó pár kiló izom, vas és semlegesség landolt most Arthenioron ismét.
Megköti a lovat, majd megemeli vaskezét és így szól:*
-Báró, marad. És ezúttal el ne merd oldozni magad. Mindjárt jövök.
*Mondja dörögve az ork.
Hangja egyre inkább öregszik. Azt mondják az orkok egy kor után gyorsabban vénülnek. Ez Chotra nagyon is igaz. Lassan már a fekete és a szürke határán járnak a haja szálai, ahogy pofáján a szakállnak sertéi is.
Benyit a műhelybe, s kicsit várakozik. Körbenéz és felméri mik a lehetőségei. A kovács minden évbe legalább kétszer látja az orkot... ha csak... nincs a zöld alaknak valami más ügye vele kapcsolatban.
Chothal eléggé nyugodt teremtés, annak ellenére, hogy félelmet és utálatot kelt jelenlétével mindég. Egy valami miatt azonban nem kell aggódnia a helyieknek... Ő nem okoz bajt. Azt megtette fiatalabb korában. Ő körülette csak akkor van baj és gond, ha valaki nem hagy más lehetőséget számára, mint a vagdalthús készítés.
Csöndes, megfigyelő és titokban bíráló típus. Véleményét a végsőkig megtartja magának. Nem kell elmondania, hiszen az emberek hamarabb a képébe másznak. Utána meg nem a szavak ideje jön el, hanem a tetteké.
Alaposan körbejárja a helyet, néha meg-meg áll, majd mindég tovább lépked. A füle botját nem mozdítja az ezüst maszk mögött az ajtó nyílására vagy épp csukódására.
Egy darabig még itt fog ácsingózni, vélhetően utána az irányt a barakkba veszi. Rá fér némi edzés...*
561. hozzászólás ezen a helyszínen: Kovácsműhely
Üzenet elküldve: 2014-06-02 21:03:55
Üzenet elküldve: 2014-06-02 21:03:55
ÚJ
Rang: Tapasztalt játékos
IC üzenetek: 929
OOC üzenetek: 20
Játékstílus: Megfontolt
IC üzenetek: 929
OOC üzenetek: 20
Játékstílus: Megfontolt
//Niara Relle//
*Leon végtelenül bájosnak és aranyosnak tartja azt, ahogy tündérkéje a kis csacsival társalog. Azonban Leon felé intéz egy kérdést, a névválasztásról, mire röviden válaszol.*
-Nem vagyok túl kreatív, válassz te!
*Ezzel be is mennek, majd ki. Kiérve Leon első dolga, hogy kardját övére csatolja, a tőrt pedig hosszas gondolkodás után, mégsem dobja el, ahogy tervezte. Talán egy tönkrement fegyver is jó lesz valamire, valamikor. Mosolyogva szemléli a csacsi és Niara "párbeszédét". Nem tudja levenni róluk a szemét, annyira tetszik neki a látvány. valahogy most minden túl idillinek tűnik. Van otthona, pénze, egy fiatal, gyönyörű lány, akiről úgy tudja, hogy szereti őt. De van Leonban egy olyan érzés, hogy mindez össze fog dőlni, mint egy kártyavár, ha elindulnak. Nem tudja miért érzi ezt, de érzi. A lehető leggyorsabban elnyomja magában azt az érzést, és felülteti a lányt a szamárra. Mikor ráteszi, egy csókot nyom Niara szájára, hogy érezze, minden rendben van, még nem dőlt össze semmi. Gyorsan beszélgetésbe is elegyedik kedvesével, hogy terelje a gondolatait, és meg is indul a macskaköveken, kifelé az erdő felé, hogy elérjenek a szántókig, a leány otthonáig.*
-És, Kicsim! Milyen házatok is van? Mesélj róla valamit! Meg édesanyádról is! Biztos fantasztikus asszony, ha ilyen kedves lánya van.
*Hirtelen túl sokat kérdezett, de mindet okkal. Szeretné, ha beszélne hozzá a lány. Szereti hallgatni a hangját. Az anyját szándékosan mondta "édes"-nek, holott tudja, hogy nevelőszülei vannak a lánynak. De ha édesszüleinek tekinti, hát Leon sem fog másképpen tenni.*
*Leon végtelenül bájosnak és aranyosnak tartja azt, ahogy tündérkéje a kis csacsival társalog. Azonban Leon felé intéz egy kérdést, a névválasztásról, mire röviden válaszol.*
-Nem vagyok túl kreatív, válassz te!
*Ezzel be is mennek, majd ki. Kiérve Leon első dolga, hogy kardját övére csatolja, a tőrt pedig hosszas gondolkodás után, mégsem dobja el, ahogy tervezte. Talán egy tönkrement fegyver is jó lesz valamire, valamikor. Mosolyogva szemléli a csacsi és Niara "párbeszédét". Nem tudja levenni róluk a szemét, annyira tetszik neki a látvány. valahogy most minden túl idillinek tűnik. Van otthona, pénze, egy fiatal, gyönyörű lány, akiről úgy tudja, hogy szereti őt. De van Leonban egy olyan érzés, hogy mindez össze fog dőlni, mint egy kártyavár, ha elindulnak. Nem tudja miért érzi ezt, de érzi. A lehető leggyorsabban elnyomja magában azt az érzést, és felülteti a lányt a szamárra. Mikor ráteszi, egy csókot nyom Niara szájára, hogy érezze, minden rendben van, még nem dőlt össze semmi. Gyorsan beszélgetésbe is elegyedik kedvesével, hogy terelje a gondolatait, és meg is indul a macskaköveken, kifelé az erdő felé, hogy elérjenek a szántókig, a leány otthonáig.*
-És, Kicsim! Milyen házatok is van? Mesélj róla valamit! Meg édesanyádról is! Biztos fantasztikus asszony, ha ilyen kedves lánya van.
*Hirtelen túl sokat kérdezett, de mindet okkal. Szeretné, ha beszélne hozzá a lány. Szereti hallgatni a hangját. Az anyját szándékosan mondta "édes"-nek, holott tudja, hogy nevelőszülei vannak a lánynak. De ha édesszüleinek tekinti, hát Leon sem fog másképpen tenni.*
1-20 , 21-40 , 41-60 , 61-80 , 81-100 , 101-120 , 121-140 , 141-160 , 161-180 , 181-200 , 201-220 , 221-240 , 241-260 , 261-280 , 281-300 , 301-320 , 321-340 , 341-360 , 361-380 , 381-400 , 401-420 , 421-440 , 441-460 , 461-480 , 481-500 , 501-520 , 521-540 , 541-560 , 561-580 , 581-600 , 601-620 , 621-640 , 641-660 , 661-680 , 681-700 , 701-720 , 721-740 , 741-760 , 761-780 , 781-800 , 801-820 , 821-840 , 841-860 , 861-880 , 881-900 , 901-920 , 921-940 , 941-960 , 961-980 , 981-1000 , 1001-1020 , 1021-1040 , 1041-1060 , 1061-1080 , 1081-1100 , 1101-1120 , 1121-1140 , 1141-1160 , 1161-1180 , 1181-1200 , 1201-1220 , 1221-1240 , 1241-1260 , 1261-1280 , 1281-1300 , 1301-1320 , 1321-1340 , 1341-1360 , 1361-1380 , 1381-1400 , 1401-1420 , 1421-1440 , 1441-1460 , 1461-1480 , 1481-1500 , 1501-1520 , 1521-1540 , 1541-1560 , 1561-1580 , 1581-1600 , 1601-1620 , 1621-1640 , 1641-1660 , 1661-1680 , 1681-1700 , 1701-1720 , 1721-1740 , 1741-1760 , 1761-1780 , 1781-1800 , 1801-1820 , 1821-1840 , 1841-1860 , 1861-1880 , 1881-1900 , 1901-1920 , 1921-1940 , 1941-1960 , 1961-1980 , 1981-2000 , 2001-2020 , 2021-2040 , 2041-2060 , 2061-2080 , 2081-2100 , 2101-2120 , 2121-2140 , 2141-2160 , 2161-2180 , 2181-2200 , 2201-2220 , 2221-2240 , 2241-2260 , 2261-2280 , 2281-2300 , 2301-2320 , 2321-2340 , 2341-2360 , 2361-2380 , 2381-2400 , 2401-2420 , 2421-2440 , 2441-2460 , 2461-2480 , 2481-2500 , 2501-2520 , 2521-2540 , 2541-2560 , 2561-2580 , 2581-2600 , 2601-2620 , 2621-2640 , 2641-2660 , 2661-2680 , 2681-2700 , 2701-2720 , 2721-2740 , 2741-2760 , 2761-2780 , 2781-2800 , 2801-2820 , 2821-2840 , 2841-2860 , 2861-2880 , 2881-2900 , 2901-2920 , 2921-2940 , 2941-2960 , 2961-2980 , 2981-3000 , 3001-3020 , 3021-3040 , 3041-3060 , 3047-3066