Arthenior - Kovácsműhely
Karaktered neve: --- Rangod: Nem bejelentkezett felhasználó Pénzed: --- arany
Varázsitalaid: Neked nincsenek varázsitalaid!
Herbária: Neked nincsenek varázsnövényeid!
Varázsitalaid: Neked nincsenek varázsitalaid!
Herbária: Neked nincsenek varázsnövényeid!
Üdvözlünk!
Ez itt a www.Lanawin.hu weboldal játéktere. Egy fórumos szerepjáték. Te nem vagy bejelentkezett állapotban, ezért nincs jogod ténykedni a fórumon. Csak olvasni tudod a hozzászólásokat, semmi mást. Ha szeretnéd kipróbálni milyen is a fórum valójában, átélni izgalmas kalandokat, varázslatokat tanulni, bájitalokat vásárolni, egyedi karaktert létrehozni, felszereléseket kovácsoltatni, vagy küldetéseket végrehajtani, akkor regisztrálj bátran, ne habozz. Miután regisztráltál, és beléptél minden funkciót elérhetsz. Lehetőséged lesz részt venni a mesékben, vagy csak spontán játszani a megalkotott, mesés világban. Felkutathatod a város rejtélyeit, és részese lehet egy olyan fórumos szerepjátéknak, ahol a játékosok kényelme, és a játék élvezete a legfontosabb.
Vissza a főoldalra!
<< Előző oldal - Mostani oldal: 19 (361. - 380. üzenet) - Első olvasatlan beíráshoz >>Oldal váltása: - Következő oldal >>
380. hozzászólás ezen a helyszínen: Kovácsműhely
Üzenet elküldve: 2013-10-26 22:32:01
Üzenet elküldve: 2013-10-26 22:32:01
ÚJ
Rang: Játékos
IC üzenetek: 16
OOC üzenetek: 1
Játékstílus: Szelíd
IC üzenetek: 16
OOC üzenetek: 1
Játékstílus: Szelíd
*Tudja, hogy nem kell szégyenkeznie, de a belé nevelt dolgok erősebbek, mint hogy akaratával folyamatosan el tudja nyomni. A szégyenkezés részévé vált, amikor erőszakkal verték a fejébe, hogy ében bőre szálka mások szemében, nem véletlen, hogy drótkefével próbálták megszabadítani tőle. Hiába tudja, hogy ez már a múlt, amit le kell zárnia és amin túl kell lépnie, a félelem és testi fenyítés túl jó tanárok, mélyen elméjébe véstek minden mocskot az emberek között. Talán Lexi képes lesz feledtetni vele mindezt, kiölni az őt kísértő, utolsó démonokat is idővel.
A lány tépelődésére halkan felnevet, könnyedén húzza ki kezét a vékony ujjak fogságából, de csak azért, hogy a szemlélődő szőkeség mögé lépve karolhassa át, tenyereit a hasára simítva, füle hegyére puha csókot lehelve.*
-Ne izgulj, ráérünk, akár még fel is próbálhatod mindegyiket. Én nem siettetlek, nem kell kapkodnod.
*Súgja halkan, nyugodt hangon a savakat, reméli, hogy kedvese így már nem fog annyira kapkodni, hogy elvesszen saját gondolatainak és vágyainak kusza tengerébe. Van idejük, más nem vár rájuk a mai napon, mint a vásárlás elintézése.*
-Én legszívesebben valami keveset takaró, gondolatébresztő darabban néznélek meg.
*Az újabb, lágy csók ezúttal már a vállra érkezik, ruhán keresztül, szavai furcsa mellékzöngével szólnak. Vajon csak viccelődik vagy húzódik némi komolyság a fülre lehelt szavak mögött? Nehéz megítélni, de a halvány szemek mélyén megbújó lángocska árulkodó lehet.*
A lány tépelődésére halkan felnevet, könnyedén húzza ki kezét a vékony ujjak fogságából, de csak azért, hogy a szemlélődő szőkeség mögé lépve karolhassa át, tenyereit a hasára simítva, füle hegyére puha csókot lehelve.*
-Ne izgulj, ráérünk, akár még fel is próbálhatod mindegyiket. Én nem siettetlek, nem kell kapkodnod.
*Súgja halkan, nyugodt hangon a savakat, reméli, hogy kedvese így már nem fog annyira kapkodni, hogy elvesszen saját gondolatainak és vágyainak kusza tengerébe. Van idejük, más nem vár rájuk a mai napon, mint a vásárlás elintézése.*
-Én legszívesebben valami keveset takaró, gondolatébresztő darabban néznélek meg.
*Az újabb, lágy csók ezúttal már a vállra érkezik, ruhán keresztül, szavai furcsa mellékzöngével szólnak. Vajon csak viccelődik vagy húzódik némi komolyság a fülre lehelt szavak mögött? Nehéz megítélni, de a halvány szemek mélyén megbújó lángocska árulkodó lehet.*
379. hozzászólás ezen a helyszínen: Kovácsműhely
Üzenet elküldve: 2013-10-26 20:51:50
Üzenet elküldve: 2013-10-26 20:51:50
ÚJ
Rang: Játékos
IC üzenetek: 58
OOC üzenetek: 10
Játékstílus: Szelíd
IC üzenetek: 58
OOC üzenetek: 10
Játékstílus: Szelíd
//A hozzászólás 16+ jeleneteket tartalmaz//
//Zaraun Aleandar//
*Nem az a látvány tárul elé, amire várt. Azt hitte, Zaraun, enyhén véres öltözékben lép majd ki a sátorból, arcán a szokott játékos mosollyal, ehelyett egy vérben ázó, rémült lány törtet ki, s hisztérikus gagyogássál bombázza a lányt. Nyilván való, hogy a szeretőről van szó. A sátor kijáratánál most a várt férfi is megjelenik, átvérzett ingben, kezét vállához tapasztva támolyog a sátor előtt, de éles kiáltással adja ki a parancsot Ayrisz-nak.*
~Csodálatos! Mit tehetek?~
Jogos a kérdés. Bár tudja, a nő igazat beszél, hisz ki merne egy ilyen esetről bárkinek is beszámolni. Ha nem is az idővel újra rátörő gyilkosoktól, de saját becsületének elvesztésétől csukva maradna a szája. Viszont a férfi részéről odavetett utasítás is elért hozzá, nem szeretne keresztbe tenni neki.
Láthatatlanul megmarkolja dobótőrét, de a markolatot szorító ökle elgyengül, a zokogó nő láttán. Nem lenne képes végignézni, ahogyan kivész az élet az arcából. Abból a könnyben ázó arcból, amelyben már így is száz halál fájdalma gyűlt össze. Bár lehet csak az élni vágyás, és a félelem az ami ezt a látszatot kelti.
Mit tegyen? Mit tehetne? Feláll, és a pőre nőhöz lép. Jéghideg, dermesztő kezét kinyújtva, a zokogó lapockájához érinti borzongató ujjai hegyét. Szigorúan, szemöldökeit összehúzva mered most a sátornál görnyedő férfira, szó nélkül, s nagyot sóhajt.
Talán az eddigi legkomolyabb, nyugodtabb hangján szólítja meg az előtte gubbasztó teremtést. Rekedt hangja belehasít a most őket övező néma várakozásba, mit csak a szajha zihálása színezett egy kicsit.*
-Fuss!
*Súgja neki, mint egy megbocsájtó szent, odaköpve elé a kegyemet jelentő szót, s a lány nem is gondolkozik, rámered az előtte álló Ayrisz szigorú arcára, szinte lábát csókolva kiprésel magából néhány "Köszönöm"-öt, és neki iramodik az erdőnek irányába. Arcán, a túlélés felszabadító könnyei mossák le a száradó vért apró, virító ösvényeket rajzolva bőrére. Melleit takargatva, kissé lelassít, zihál. Talán visszafordul köszönet képen, vagy csak elfáradt, mert hirtelen nagy levegőt véve, a földre roskad, s összehúzódik. Bizonyára megviselték a dolgok, amiket egyszerre átélt, s már nem bírta tovább szusszal, kellő távolságban biztonságosnak érezte, hogy megpihenjen.
Ám ezt a görbe gerince mentén végigfolyó melegség, és a háta közepéből kiálló éles dobótőr cáfolja meg. Pontos célzás volt, a nyaki csigolyák, és a gerinc kezdetének határán. Rögtön meghalt, fájdalom mentesen.
Ayrisz most ismét Zaraun-ra méri tekintetét, és rekedtes hangon szólalva, vissza ül a padra, arrébb lökve a lábai útjában heverő hullát.*
-Sajnálom a közjátékot... De nem lettem volna képes megölni, ha látom az arcát. Tudod, nőből vagyok.
*A mondat végére elneveti magát, s megigazítja néhány arcába lógó tincsét.*
-Látod, érdemes volt magaddal hoznod. Négyből egy embert sikerült kiiktatnod. És még ezt a ruhámat is tönkretetted.
*Ő viszont vér nélkül megúszta. Újra kedves mosollyal nézi az előtte állót, és kicsit ironikusan hozzáteszi:*
-Remélem tudod, hogy te fogod kimosni.
*Odasétál a férfihez, kezét nyújtja a sérültnek, hogy visszamenjenek levetet kabátjához. Útközben kihúzza tőrét a halott lányból, majd más lehetőség híján, -Mivel a nőn nincs ruha.- Zaraun ingében törli meg azt, s visszatűzi nadrágjába. Visszaérve kiinduló pontjukhoz, magára rántja kabátját, így folytatja útját a férfival oldalán, ismét az erdő sűrűje felé. Lépteiket a szerteugró tücskök ciripelése, a kabócák és halálmadarak dala kíséri. A fekete kontúrú fák között, lassan feltűnik a kovácsműhely izzó fénye. A hűlő tűzhely mellett, a még mindig narancsfényt adó parázsnál, megállnak. Ayrisz elégedett mosollyal fordul a sötételfhez.*
-Na, most mi legyen? Megint csak ellátásra szorulsz. kezdem azt hinni, direkt csinálod.
*Elkuncog magában, s megtapogatja Zaraun vállát, fagyos kezeivel hűsítve a felszakadt sebet.*
-Gyere fel hozzám, ott kimosom. De most össze is varrom, ne aggódj. És egy vacsora is rám férne, hiszen az ebéd kimaradt a ma. Na?
*A férfi, pislákoló parázs fényébe félig éjfekete arca, most kicsit emlékezteti őt a tegnap estére a tűzhelynél, a mélységi szobájában. Ám ha most jól megy minden, nem alussza majd el semmiét, és normálisan meg is fürödhet.*
A hozzászólást Emphus Engora (Adminisztrátor) módosította, ekkor: 2013.10.27 15:42:18, a következő indokkal:
Korhatárjelzés javítása.
//Zaraun Aleandar//
*Nem az a látvány tárul elé, amire várt. Azt hitte, Zaraun, enyhén véres öltözékben lép majd ki a sátorból, arcán a szokott játékos mosollyal, ehelyett egy vérben ázó, rémült lány törtet ki, s hisztérikus gagyogássál bombázza a lányt. Nyilván való, hogy a szeretőről van szó. A sátor kijáratánál most a várt férfi is megjelenik, átvérzett ingben, kezét vállához tapasztva támolyog a sátor előtt, de éles kiáltással adja ki a parancsot Ayrisz-nak.*
~Csodálatos! Mit tehetek?~
Jogos a kérdés. Bár tudja, a nő igazat beszél, hisz ki merne egy ilyen esetről bárkinek is beszámolni. Ha nem is az idővel újra rátörő gyilkosoktól, de saját becsületének elvesztésétől csukva maradna a szája. Viszont a férfi részéről odavetett utasítás is elért hozzá, nem szeretne keresztbe tenni neki.
Láthatatlanul megmarkolja dobótőrét, de a markolatot szorító ökle elgyengül, a zokogó nő láttán. Nem lenne képes végignézni, ahogyan kivész az élet az arcából. Abból a könnyben ázó arcból, amelyben már így is száz halál fájdalma gyűlt össze. Bár lehet csak az élni vágyás, és a félelem az ami ezt a látszatot kelti.
Mit tegyen? Mit tehetne? Feláll, és a pőre nőhöz lép. Jéghideg, dermesztő kezét kinyújtva, a zokogó lapockájához érinti borzongató ujjai hegyét. Szigorúan, szemöldökeit összehúzva mered most a sátornál görnyedő férfira, szó nélkül, s nagyot sóhajt.
Talán az eddigi legkomolyabb, nyugodtabb hangján szólítja meg az előtte gubbasztó teremtést. Rekedt hangja belehasít a most őket övező néma várakozásba, mit csak a szajha zihálása színezett egy kicsit.*
-Fuss!
*Súgja neki, mint egy megbocsájtó szent, odaköpve elé a kegyemet jelentő szót, s a lány nem is gondolkozik, rámered az előtte álló Ayrisz szigorú arcára, szinte lábát csókolva kiprésel magából néhány "Köszönöm"-öt, és neki iramodik az erdőnek irányába. Arcán, a túlélés felszabadító könnyei mossák le a száradó vért apró, virító ösvényeket rajzolva bőrére. Melleit takargatva, kissé lelassít, zihál. Talán visszafordul köszönet képen, vagy csak elfáradt, mert hirtelen nagy levegőt véve, a földre roskad, s összehúzódik. Bizonyára megviselték a dolgok, amiket egyszerre átélt, s már nem bírta tovább szusszal, kellő távolságban biztonságosnak érezte, hogy megpihenjen.
Ám ezt a görbe gerince mentén végigfolyó melegség, és a háta közepéből kiálló éles dobótőr cáfolja meg. Pontos célzás volt, a nyaki csigolyák, és a gerinc kezdetének határán. Rögtön meghalt, fájdalom mentesen.
Ayrisz most ismét Zaraun-ra méri tekintetét, és rekedtes hangon szólalva, vissza ül a padra, arrébb lökve a lábai útjában heverő hullát.*
-Sajnálom a közjátékot... De nem lettem volna képes megölni, ha látom az arcát. Tudod, nőből vagyok.
*A mondat végére elneveti magát, s megigazítja néhány arcába lógó tincsét.*
-Látod, érdemes volt magaddal hoznod. Négyből egy embert sikerült kiiktatnod. És még ezt a ruhámat is tönkretetted.
*Ő viszont vér nélkül megúszta. Újra kedves mosollyal nézi az előtte állót, és kicsit ironikusan hozzáteszi:*
-Remélem tudod, hogy te fogod kimosni.
*Odasétál a férfihez, kezét nyújtja a sérültnek, hogy visszamenjenek levetet kabátjához. Útközben kihúzza tőrét a halott lányból, majd más lehetőség híján, -Mivel a nőn nincs ruha.- Zaraun ingében törli meg azt, s visszatűzi nadrágjába. Visszaérve kiinduló pontjukhoz, magára rántja kabátját, így folytatja útját a férfival oldalán, ismét az erdő sűrűje felé. Lépteiket a szerteugró tücskök ciripelése, a kabócák és halálmadarak dala kíséri. A fekete kontúrú fák között, lassan feltűnik a kovácsműhely izzó fénye. A hűlő tűzhely mellett, a még mindig narancsfényt adó parázsnál, megállnak. Ayrisz elégedett mosollyal fordul a sötételfhez.*
-Na, most mi legyen? Megint csak ellátásra szorulsz. kezdem azt hinni, direkt csinálod.
*Elkuncog magában, s megtapogatja Zaraun vállát, fagyos kezeivel hűsítve a felszakadt sebet.*
-Gyere fel hozzám, ott kimosom. De most össze is varrom, ne aggódj. És egy vacsora is rám férne, hiszen az ebéd kimaradt a ma. Na?
*A férfi, pislákoló parázs fényébe félig éjfekete arca, most kicsit emlékezteti őt a tegnap estére a tűzhelynél, a mélységi szobájában. Ám ha most jól megy minden, nem alussza majd el semmiét, és normálisan meg is fürödhet.*
A hozzászólást Emphus Engora (Adminisztrátor) módosította, ekkor: 2013.10.27 15:42:18, a következő indokkal:
Korhatárjelzés javítása.
378. hozzászólás ezen a helyszínen: Kovácsműhely
Üzenet elküldve: 2013-10-26 19:26:42
Üzenet elküldve: 2013-10-26 19:26:42
ÚJ
Rang: Játékos
IC üzenetek: 15
OOC üzenetek: 1
Játékstílus: Szelíd
IC üzenetek: 15
OOC üzenetek: 1
Játékstílus: Szelíd
//Tudomány, világuralom és apróságok//
*Sietve lép, be a kovácsműhelybe, hiszen el akar menni minél előbb onnan, ahol épp csak sikerült meglopnia kiszemelt áldozatát. Kellemesen csalódott magában, már-már azt hitte, kijött a formából de ez a siker ráébresztette, hogy azért lop még eleget. Egy biztos: a kovácsműhelyben ketten tartózkodnak, nyilvánvalóan maga a kovács és egy idegen, de hát egy ilyen helyen mindig vannak idegenek, hisz venni szeretnének valami fegyvernek nem csak látszó tárgyat.*
*Sietve lép, be a kovácsműhelybe, hiszen el akar menni minél előbb onnan, ahol épp csak sikerült meglopnia kiszemelt áldozatát. Kellemesen csalódott magában, már-már azt hitte, kijött a formából de ez a siker ráébresztette, hogy azért lop még eleget. Egy biztos: a kovácsműhelyben ketten tartózkodnak, nyilvánvalóan maga a kovács és egy idegen, de hát egy ilyen helyen mindig vannak idegenek, hisz venni szeretnének valami fegyvernek nem csak látszó tárgyat.*
377. hozzászólás ezen a helyszínen: Kovácsműhely
Üzenet elküldve: 2013-10-25 23:52:51
Üzenet elküldve: 2013-10-25 23:52:51
ÚJ
Rang: Játékos
IC üzenetek: 58
OOC üzenetek: 10
Játékstílus: Szelíd
IC üzenetek: 58
OOC üzenetek: 10
Játékstílus: Szelíd
//Zaraun Aleandar//
*Érdeklődve lép be a műhelybe, és máris elvész a látványban. A falakon csillogó pengék, és vértek, a beáramló napfényt úgy verik vissza, mintha az egész teret aranyló póklak hálózná be. Egészen csodálatos. Nézelődve követi a férfit a pulthoz, ahol meglátja a kovácsmester medveszerű alakját is. Rögtön látja rajta, hogy munkájának élő fanatikus, pont mint ahogyan ő van a vászonnal, saját műhelyében. Ezt a térséget betöltő, nehéz fémes levegő is bizonyítja, a férfi oroszlánszagáról már nem is beszélve. Ámulva követi szemével, a fekete pengéket, ahogy Zaraun ellenőrzést tart köztük, és izgatottan nézi az elébe rakott három fegyvert is. Kiskora óta vonzódott a szép pengékhez, és most, ilyen kifinomult remekművek láttán nem is tudja mit szóljon. Áhítattal a szemében veszi kezébe őket egymás után, füle mellett végigsimítva pengéjükön, körmén megnézi, milyen élesek, akárcsak az ókori japán, porcelánkés készítő mesterei. Megforgatja őket, fel-fel emelgeti, hogy érezze pontos súlyukat. Jól szemügyre veszi a vonalvezetést, a quillion kidolgozását, és hogy ne legyen túl nagy, a lány kezéhez nem kell hatalmas méretű fék, az csak a súlyát növelné, és arra most nincs szükség. Végig simítja a gerincet, és a penge lapját. A könnyítő csatorna is a lehető legtöbbet hozza ki a fegyverből. Csodás munka mind a három, mint fegyver, már csak esztétikai irányból kell megvizsgálni őket. A kígyó, nos nem az ő stílusa, így a másik kettőn gondolkozik. Közben megfordul a fejében, mi az amit használhat a bevetés során, kicsi, könnyen elrejthető fegyver szükségeltetik, így a rövid kard is kiesett. Rámutat tehát, a kicsi, harmadik pengére.*
-Azt hiszem, ez hasznos lehet. Sőt. Ez hasznos lesz.
*Vigyorog lelkesen Zaraun-ra, mint egy gyerek az édességboltban, mikor meg akarja győzni szüleit, helyes döntéséről. Nem várja meg azonban a sötételf reakcióját, rögvest elcsászkál, hívja őt a fegyverek szirén éneke, ahogy megcsendíti őket a beáramló huzat a kinti tűz miatt, s tovább gyönyörködik, a káprázó fegyverek díszes csoportjában. Egy bizonyos szögből, még a kinti kemencét is meglesi, mely nagyon hasonlít otthon várakozó sajátjaira. Persze ez nyilván sokkal nagyobb hőfok elérésére képes.
Néha visszapillant a pultnál álló férfiakra, nyájasan rámosolyogva hol Zaraun-ra, hol a kovácsmesterre, aki láthatóan nagyon töri a fejét valamin. A nagydarab szőrös férfi, így elmorfondírozgatva, már reménytelenül egy medve képét kelti a lányban, így kevés kell ahhoz, hogy el ne kuncogja magát, mikor ránéz. Végül aztán, a fegyvereket felmérő nézelődés közben felvett guggolásban meg is fájdulnak amúgy is rossz állapotban lévő térdei, így leül a földre, s onnan folytatja a nézelődést. Zaraunra viszont kicsit visszafogottabban pillantgat, arra gondolva, vajon mi is volt ajándékának valós célja, és mit akar majd kierőszakolni a lányból, hogy törlessze adósságát. Csak nem ilyen disznó! Ám a lánynak mindenre fel kell készülnie, így nem lehet túl kihívó. Bár előző szóváltásuk mellméretét illetően, csak alább ásta ezt a stratégiát, és Ayrisz-ban is újabb bizonyíték a férfi kétességét illetően. Vigyázni kell. Bár a sötételf jó szándékúnak tűnik, de ki tudja mire megy ki a játék? Fő az éberség!*
*Érdeklődve lép be a műhelybe, és máris elvész a látványban. A falakon csillogó pengék, és vértek, a beáramló napfényt úgy verik vissza, mintha az egész teret aranyló póklak hálózná be. Egészen csodálatos. Nézelődve követi a férfit a pulthoz, ahol meglátja a kovácsmester medveszerű alakját is. Rögtön látja rajta, hogy munkájának élő fanatikus, pont mint ahogyan ő van a vászonnal, saját műhelyében. Ezt a térséget betöltő, nehéz fémes levegő is bizonyítja, a férfi oroszlánszagáról már nem is beszélve. Ámulva követi szemével, a fekete pengéket, ahogy Zaraun ellenőrzést tart köztük, és izgatottan nézi az elébe rakott három fegyvert is. Kiskora óta vonzódott a szép pengékhez, és most, ilyen kifinomult remekművek láttán nem is tudja mit szóljon. Áhítattal a szemében veszi kezébe őket egymás után, füle mellett végigsimítva pengéjükön, körmén megnézi, milyen élesek, akárcsak az ókori japán, porcelánkés készítő mesterei. Megforgatja őket, fel-fel emelgeti, hogy érezze pontos súlyukat. Jól szemügyre veszi a vonalvezetést, a quillion kidolgozását, és hogy ne legyen túl nagy, a lány kezéhez nem kell hatalmas méretű fék, az csak a súlyát növelné, és arra most nincs szükség. Végig simítja a gerincet, és a penge lapját. A könnyítő csatorna is a lehető legtöbbet hozza ki a fegyverből. Csodás munka mind a három, mint fegyver, már csak esztétikai irányból kell megvizsgálni őket. A kígyó, nos nem az ő stílusa, így a másik kettőn gondolkozik. Közben megfordul a fejében, mi az amit használhat a bevetés során, kicsi, könnyen elrejthető fegyver szükségeltetik, így a rövid kard is kiesett. Rámutat tehát, a kicsi, harmadik pengére.*
-Azt hiszem, ez hasznos lehet. Sőt. Ez hasznos lesz.
*Vigyorog lelkesen Zaraun-ra, mint egy gyerek az édességboltban, mikor meg akarja győzni szüleit, helyes döntéséről. Nem várja meg azonban a sötételf reakcióját, rögvest elcsászkál, hívja őt a fegyverek szirén éneke, ahogy megcsendíti őket a beáramló huzat a kinti tűz miatt, s tovább gyönyörködik, a káprázó fegyverek díszes csoportjában. Egy bizonyos szögből, még a kinti kemencét is meglesi, mely nagyon hasonlít otthon várakozó sajátjaira. Persze ez nyilván sokkal nagyobb hőfok elérésére képes.
Néha visszapillant a pultnál álló férfiakra, nyájasan rámosolyogva hol Zaraun-ra, hol a kovácsmesterre, aki láthatóan nagyon töri a fejét valamin. A nagydarab szőrös férfi, így elmorfondírozgatva, már reménytelenül egy medve képét kelti a lányban, így kevés kell ahhoz, hogy el ne kuncogja magát, mikor ránéz. Végül aztán, a fegyvereket felmérő nézelődés közben felvett guggolásban meg is fájdulnak amúgy is rossz állapotban lévő térdei, így leül a földre, s onnan folytatja a nézelődést. Zaraunra viszont kicsit visszafogottabban pillantgat, arra gondolva, vajon mi is volt ajándékának valós célja, és mit akar majd kierőszakolni a lányból, hogy törlessze adósságát. Csak nem ilyen disznó! Ám a lánynak mindenre fel kell készülnie, így nem lehet túl kihívó. Bár előző szóváltásuk mellméretét illetően, csak alább ásta ezt a stratégiát, és Ayrisz-ban is újabb bizonyíték a férfi kétességét illetően. Vigyázni kell. Bár a sötételf jó szándékúnak tűnik, de ki tudja mire megy ki a játék? Fő az éberség!*
376. hozzászólás ezen a helyszínen: Kovácsműhely
Üzenet elküldve: 2013-10-25 22:42:55
Üzenet elküldve: 2013-10-25 22:42:55
ÚJ
Rang: Törölt felhasználó
IC üzenetek: 128
OOC üzenetek: 397
Játékstílus: Szelíd
IC üzenetek: 128
OOC üzenetek: 397
Játékstílus: Szelíd
//Ayrisz Emeraad//
*Hangos nyikorgással tárul ki az épület ajtaja, s a fiatal nő és a mélységi toppannak be a fémes szagú, párás levegőjű műhely előterébe. Az ajtó záródásával elnémul a piactér nyüzsgő zaja, csupán az izzó pengére sújtó kalapács ütemes csattanásai vernek visszhangot az ódon falakon, melyeket szerte az előtérben helyben készült fegyverek és páncélok díszítenek: kardok, rövid és hosszú, az egyszerű mezei pengéktől a különleges, egyedien megmunkált díszes darabokig, kalapácsok, tőrök, pajzsok, lovagi páncélok, van itt minden, mi egy harcosnak kellhet. *
- Én máshogy látom, Királylány! Nincsen azzal semmi gond, nekem elhiheted, láttam eleget!
* Súgja oda somolyogva Ayrisznek, s orrával a nő kebleire bök, ám a kalapács hangja elhallgat, jelezve, hogy felfigyeltek érkezésükre.
A csillogó pengék és vértek alatt elhaladva a helyiség végében elhelyezett pulthoz ér a két vendég, s a műhely hátsó részéből döngő léptekkel meg is érkezik a kovácsmester, vastag, szőrös kezén könyékig feltolt ingben, nyakába kötött barna, ósdi kovácskötényben.
Nem köszön, csupán biccentéssel üdvözli a sötételfet, a nőre meg csak egy kurta pillantást vet, mielőtt rekedtes, mély hangján megszólalna:
- A szokásosat?
* A kérdés, mely inkább egy hangos horkantásnak hangzik, világossá teszi, hogy Zaraun visszatérő vendég, mindig itt szerzi be az éppen szükséges fegyvereit. Van, hogy rövid, esetleg hosszúpengéjű tőrre van szüksége, némi dobótőrrel kiegészítve, máskor enyhén ívelt kardot kér, attól függően, hogy épp mire kellene használni. A kovács viszont sosem kérdezi, mire kell, ő csupán megmutatja legjobb minőségű kész portékáit, ha kell, kérésre újakat készít, olykor élez, vagy kijavítja a fémen esett csorbát.
- A szokásosat és még valami mutatós darabot a hölgynek. Legyen valami egyedi, könnyű, de elegáns penge.
* A mogorva, bajszos mesterember lomhán a lányra emeli közömbös tekintetét, de sötétbarna szemeiben látszik, hogy gondolkodóba esett. Hümmög valamit az orra alatt, nyilván csak úgy magának, majd eltűnik a hátsó helyiségben. Amíg hátul van, nem szól egy szót sem, csak érdeklődő tekintettel néz hol a kisasszonyra, hol pedig körbe az előtérben, szemügyre véve a kiállított fegyvereket. A kovács hamarosan vissza is tér, kezében fekete lepelbe bugyolált pengékkel, kihajtja őket, s óvatosan a vásárlók elé teríti a választékot
Zaraun elé egy egyszerű, díszítést mellőző hosszútőr kerül, éjfekete pengével, mely csillogás helyett mintha elnyelné az ablakon beszűrődő halovány napfényt. A fegyver mellett hever még 5 darab aprócska dobótőr is, ugyanilyen színben. A hóhajú kezébe veszi az éjszín fegyvert, cseppet hátrébb lép a pulttól, s markolatánál fogva párszor megforgatja a tőrt kezében, méregetve a fegyver súlyát és súlyeloszlását.*
- Jó lesz, mint mindig.
* Bólint elismerően, nem is pazarolja tovább idejét a próbálgatásra, övének tokjába csúsztatja a hosszúpengéjű fegyvert, kistestvéreiből pedig elhelyez egyet-egyet a csizmáiban, a maradék hármat pedig szintén övébe rejti.*
- Most rajtad a sor, tetszik esetleg valamelyik?
* Ayrisz előtt több fegyver hever a fekete lepelre fektetve: bal szélen egy különlegesen keskeny, egyenes pengéjű hosszútőr, mely valamivel rövidebb Zaraun választottjánál, keresztvasa pedig egy feltekeredő kígyó fejét ábrázolja, mely farkával körbefonja a markolatot. Középen egy kicsivel hosszabb, ám az átlagos rövidkardoknál mégis kisebb, enyhén ívelt kard foglal helyet, pengéjét és markolatát átszövő cirádás, kusza motívumokkal. A harmadik lehetőség egy egészen apró, nagyobb bicska méretű tőröcske, melynek egésze ívelt, a marokba simulva olyan akár egy ragadozómacska kinyújtott karma. Mindhárom fegyveren látszik, hogy nem szokványos hétköznapi eszközök, különös odafigyeléssel és precizitással készültek. Bármelyiket is fogja kezébe a lány, érezni fogja, hogy szinte pehely könnyűek, s tökéletesen belesimulnak puha kacsóiba.*
- Próbáld ki őket bátran és ha valamelyik megtetszik, csak kérned kell. Akár mind a hármat elvihetjük!
* A nemesek a drága anyagból készült rongyok közt válogatnák ilyen elánnal, ám a mélységi nem az a szokványos kék vérű. Neki nem egy díszes kalap, vagy szőttes felpróbálása okoz örömöt, sokkalta inkább a hideg fémek érintése, a levegőt hasító penge süvítő hangja, s a földre hulló vércseppek látványa. Most Ayriszt biztatja, simítsa meg bátran a felkínált tőröket, kardot, vegye fel őket, mintha szeretője kezét fogná.*
A hozzászólás írója (Zaraun Aleandar) módosította ezt a hozzászólást, ekkor: 2013.10.25 23:29:40
*Hangos nyikorgással tárul ki az épület ajtaja, s a fiatal nő és a mélységi toppannak be a fémes szagú, párás levegőjű műhely előterébe. Az ajtó záródásával elnémul a piactér nyüzsgő zaja, csupán az izzó pengére sújtó kalapács ütemes csattanásai vernek visszhangot az ódon falakon, melyeket szerte az előtérben helyben készült fegyverek és páncélok díszítenek: kardok, rövid és hosszú, az egyszerű mezei pengéktől a különleges, egyedien megmunkált díszes darabokig, kalapácsok, tőrök, pajzsok, lovagi páncélok, van itt minden, mi egy harcosnak kellhet. *
- Én máshogy látom, Királylány! Nincsen azzal semmi gond, nekem elhiheted, láttam eleget!
* Súgja oda somolyogva Ayrisznek, s orrával a nő kebleire bök, ám a kalapács hangja elhallgat, jelezve, hogy felfigyeltek érkezésükre.
A csillogó pengék és vértek alatt elhaladva a helyiség végében elhelyezett pulthoz ér a két vendég, s a műhely hátsó részéből döngő léptekkel meg is érkezik a kovácsmester, vastag, szőrös kezén könyékig feltolt ingben, nyakába kötött barna, ósdi kovácskötényben.
Nem köszön, csupán biccentéssel üdvözli a sötételfet, a nőre meg csak egy kurta pillantást vet, mielőtt rekedtes, mély hangján megszólalna:
- A szokásosat?
* A kérdés, mely inkább egy hangos horkantásnak hangzik, világossá teszi, hogy Zaraun visszatérő vendég, mindig itt szerzi be az éppen szükséges fegyvereit. Van, hogy rövid, esetleg hosszúpengéjű tőrre van szüksége, némi dobótőrrel kiegészítve, máskor enyhén ívelt kardot kér, attól függően, hogy épp mire kellene használni. A kovács viszont sosem kérdezi, mire kell, ő csupán megmutatja legjobb minőségű kész portékáit, ha kell, kérésre újakat készít, olykor élez, vagy kijavítja a fémen esett csorbát.
- A szokásosat és még valami mutatós darabot a hölgynek. Legyen valami egyedi, könnyű, de elegáns penge.
* A mogorva, bajszos mesterember lomhán a lányra emeli közömbös tekintetét, de sötétbarna szemeiben látszik, hogy gondolkodóba esett. Hümmög valamit az orra alatt, nyilván csak úgy magának, majd eltűnik a hátsó helyiségben. Amíg hátul van, nem szól egy szót sem, csak érdeklődő tekintettel néz hol a kisasszonyra, hol pedig körbe az előtérben, szemügyre véve a kiállított fegyvereket. A kovács hamarosan vissza is tér, kezében fekete lepelbe bugyolált pengékkel, kihajtja őket, s óvatosan a vásárlók elé teríti a választékot
Zaraun elé egy egyszerű, díszítést mellőző hosszútőr kerül, éjfekete pengével, mely csillogás helyett mintha elnyelné az ablakon beszűrődő halovány napfényt. A fegyver mellett hever még 5 darab aprócska dobótőr is, ugyanilyen színben. A hóhajú kezébe veszi az éjszín fegyvert, cseppet hátrébb lép a pulttól, s markolatánál fogva párszor megforgatja a tőrt kezében, méregetve a fegyver súlyát és súlyeloszlását.*
- Jó lesz, mint mindig.
* Bólint elismerően, nem is pazarolja tovább idejét a próbálgatásra, övének tokjába csúsztatja a hosszúpengéjű fegyvert, kistestvéreiből pedig elhelyez egyet-egyet a csizmáiban, a maradék hármat pedig szintén övébe rejti.*
- Most rajtad a sor, tetszik esetleg valamelyik?
* Ayrisz előtt több fegyver hever a fekete lepelre fektetve: bal szélen egy különlegesen keskeny, egyenes pengéjű hosszútőr, mely valamivel rövidebb Zaraun választottjánál, keresztvasa pedig egy feltekeredő kígyó fejét ábrázolja, mely farkával körbefonja a markolatot. Középen egy kicsivel hosszabb, ám az átlagos rövidkardoknál mégis kisebb, enyhén ívelt kard foglal helyet, pengéjét és markolatát átszövő cirádás, kusza motívumokkal. A harmadik lehetőség egy egészen apró, nagyobb bicska méretű tőröcske, melynek egésze ívelt, a marokba simulva olyan akár egy ragadozómacska kinyújtott karma. Mindhárom fegyveren látszik, hogy nem szokványos hétköznapi eszközök, különös odafigyeléssel és precizitással készültek. Bármelyiket is fogja kezébe a lány, érezni fogja, hogy szinte pehely könnyűek, s tökéletesen belesimulnak puha kacsóiba.*
- Próbáld ki őket bátran és ha valamelyik megtetszik, csak kérned kell. Akár mind a hármat elvihetjük!
* A nemesek a drága anyagból készült rongyok közt válogatnák ilyen elánnal, ám a mélységi nem az a szokványos kék vérű. Neki nem egy díszes kalap, vagy szőttes felpróbálása okoz örömöt, sokkalta inkább a hideg fémek érintése, a levegőt hasító penge süvítő hangja, s a földre hulló vércseppek látványa. Most Ayriszt biztatja, simítsa meg bátran a felkínált tőröket, kardot, vegye fel őket, mintha szeretője kezét fogná.*
A hozzászólás írója (Zaraun Aleandar) módosította ezt a hozzászólást, ekkor: 2013.10.25 23:29:40
375. hozzászólás ezen a helyszínen: Kovácsműhely
Üzenet elküldve: 2013-10-22 17:52:23
Üzenet elküldve: 2013-10-22 17:52:23
ÚJ
Rang: Játékos
IC üzenetek: 73
OOC üzenetek: 31
Játékstílus: Vakmerő
IC üzenetek: 73
OOC üzenetek: 31
Játékstílus: Vakmerő
//Tudomány, világuralom és apróságok//
*Marin megtudja hát, hogy mire volt ez a nagy felhajtás. Elég ügyetlen lehetett a szervezés ha a rablóknak éppen innen, a műhely mögül sikerült meglovasítani az árut. A testőr azon is csodálkozik, hogy mire fel ajánlott a mester jutalmat, ha egyszer az őrség elég nagy valószínűséggel elkapja majd az elkövetőket. Azért nem kevés vas kellhet egy ilyen igényekkel rendelkező hely ellátására, így valószínűleg az a lovaskocsi sem lehet éppen gyors, meg hát elég feltűnő is amellett. Szépen is néznénk ki, ha a rablók nekiállnának valahol átpakolni egy másik kocsira a zsákmányt.
Ám ez a fordulat csak még feljebb srófolja a férfi kardjának árát. Hisz ha nem lesz meg az árukészlet, úgy - mint ahogy az inas mondta - nem tudnak majd újabb adagot rendelni. Ha pedig ilyen hiány lép fel a műhelyben, bizony minden nyersanyagot meg kell becsülni. Marin most már viszonylag nyugodtabban várakozik, hisz a pénz már szinte a markában érzi.*
A hozzászólás írója (Marin Remalek) módosította ezt a hozzászólást, ekkor: 2013.10.22 17:53:25
*Marin megtudja hát, hogy mire volt ez a nagy felhajtás. Elég ügyetlen lehetett a szervezés ha a rablóknak éppen innen, a műhely mögül sikerült meglovasítani az árut. A testőr azon is csodálkozik, hogy mire fel ajánlott a mester jutalmat, ha egyszer az őrség elég nagy valószínűséggel elkapja majd az elkövetőket. Azért nem kevés vas kellhet egy ilyen igényekkel rendelkező hely ellátására, így valószínűleg az a lovaskocsi sem lehet éppen gyors, meg hát elég feltűnő is amellett. Szépen is néznénk ki, ha a rablók nekiállnának valahol átpakolni egy másik kocsira a zsákmányt.
Ám ez a fordulat csak még feljebb srófolja a férfi kardjának árát. Hisz ha nem lesz meg az árukészlet, úgy - mint ahogy az inas mondta - nem tudnak majd újabb adagot rendelni. Ha pedig ilyen hiány lép fel a műhelyben, bizony minden nyersanyagot meg kell becsülni. Marin most már viszonylag nyugodtabban várakozik, hisz a pénz már szinte a markában érzi.*
A hozzászólás írója (Marin Remalek) módosította ezt a hozzászólást, ekkor: 2013.10.22 17:53:25
374. hozzászólás ezen a helyszínen: Kovácsműhely
Üzenet elküldve: 2013-10-22 14:21:18
Üzenet elküldve: 2013-10-22 14:21:18
ÚJ
Rang: Törölt felhasználó
IC üzenetek: 63
OOC üzenetek: 29
Játékstílus: Szelíd
IC üzenetek: 63
OOC üzenetek: 29
Játékstílus: Szelíd
A kovácsműhely ajtaja nyikorogva kinyílik. Eldenia belép.* -Jó napot!- *köszön az inasnak.* -A sisakért jöttem.- mondja.* -Egy pillanat!- *feleli az inas, és eltűnik egy ajtó mögött. Az elf lány leül, és simogatni kezdi mint mindig, most is a vállán ülő mókusát. Feláll, és a díszítésként a falra akasztott fegyverekhez lép. Ámulva simít végig vékony ujjaival egy csodaszép, hatalmas íjon. Leakaszt a falról egy hosszú, nehéz kardot, és miután meggyőződik róla, hogy senki nincs a közelében, suhint vele néhányat.* ~Ez nem megy~ *állapítja meg. Az inas kilép az ajtón, amin előzőleg bement. Kezében gyönyörű, vadonatúj sisakot tart. Odaadja az elf lánynak. Eldenia megszemléli, kifizeti és kilép az ajtón.*
373. hozzászólás ezen a helyszínen: Kovácsműhely
Üzenet elküldve: 2013-10-22 07:31:08
Üzenet elküldve: 2013-10-22 07:31:08
ÚJ
Rang: Játékos
IC üzenetek: 27
OOC üzenetek: 3
Játékstílus: Szelíd
IC üzenetek: 27
OOC üzenetek: 3
Játékstílus: Szelíd
*Pedig semmi oka szégyellnie bőrszínét, szépséges ében, mi az elefántcsont fehér Alexishez tökéletesen illik. Két világ gyermekei, kik egymásra találtak. Xareth sötételf, mélység szülötte, kiben nincs harcra való vágy, csak óvni szeretné angyalát, míg Alexis a fény gyermeke, ki kívánja a csatákat, de a fiú miatt visszafogja magát. Sokkal kevesebb bajba keveredett, mióta vele tölti idejének nagyját.
Picit elszontyolodik, de igyekszik vidám kifejezést tartani arcán a válaszra. Ha nem, hát nem, ő viszont szeretne vásárolni. Nem is tagadhatná, hogy nőből van, csak éppen nem a divatos lábbelikért rajong, sokkal inkább a kecses acél pengékért.*
- Nem tudom... Talán egy új vért sem ártana, a régi már kopott és nem is igazán az én méretem. De lehet, az később lenne sokkal jobb. Mert az még bírja a gyűrődést. De akkor már lehetne jobb is helyette. Mert másra szerintem nincs most szükség, igazából páncélra sincs annyira...
*Sikerült elterelni a témát, de Alexis már kezdi elveszíteni a saját fonalát. Mert örülne egy újnak, de a régi is jó, s már egész megszokta, de akkor se igazán a mérete, viszont ha most lecseréli, akkor a használhatósága kárba vész. De a dolog mellett szól, hogy így akár egy sokkal jobb minőségű vértet is vehet.*
- Na jó, eldöntöttem. Lesz egy új vért is. Csak milyen...?
*Ez a sok probléma. Más lányok a báli ruhájukkal bíbelődnek annyit, amennyit Alexis egy páncéllal szokott. Talán jobban jár Xareth, ha keres addig egy széket, vagy hasonlót, mert most bizony hosszas válogatás veszi kezdetét.Bár, talán az szolgálhat alapul, hogy a fémes páncélokért annyira nem rajong, viszont bőrből is van sok féle-fajta. Például a lamellákból álló, de ott van még a nomádok vértje, ami annál jóval többet véd, viszont előbbit sokkal könnyebb testre szabni. Lehet, az kéne neki is...*
Picit elszontyolodik, de igyekszik vidám kifejezést tartani arcán a válaszra. Ha nem, hát nem, ő viszont szeretne vásárolni. Nem is tagadhatná, hogy nőből van, csak éppen nem a divatos lábbelikért rajong, sokkal inkább a kecses acél pengékért.*
- Nem tudom... Talán egy új vért sem ártana, a régi már kopott és nem is igazán az én méretem. De lehet, az később lenne sokkal jobb. Mert az még bírja a gyűrődést. De akkor már lehetne jobb is helyette. Mert másra szerintem nincs most szükség, igazából páncélra sincs annyira...
*Sikerült elterelni a témát, de Alexis már kezdi elveszíteni a saját fonalát. Mert örülne egy újnak, de a régi is jó, s már egész megszokta, de akkor se igazán a mérete, viszont ha most lecseréli, akkor a használhatósága kárba vész. De a dolog mellett szól, hogy így akár egy sokkal jobb minőségű vértet is vehet.*
- Na jó, eldöntöttem. Lesz egy új vért is. Csak milyen...?
*Ez a sok probléma. Más lányok a báli ruhájukkal bíbelődnek annyit, amennyit Alexis egy páncéllal szokott. Talán jobban jár Xareth, ha keres addig egy széket, vagy hasonlót, mert most bizony hosszas válogatás veszi kezdetét.Bár, talán az szolgálhat alapul, hogy a fémes páncélokért annyira nem rajong, viszont bőrből is van sok féle-fajta. Például a lamellákból álló, de ott van még a nomádok vértje, ami annál jóval többet véd, viszont előbbit sokkal könnyebb testre szabni. Lehet, az kéne neki is...*
372. hozzászólás ezen a helyszínen: Kovácsműhely
Üzenet elküldve: 2013-10-21 11:07:21
Üzenet elküldve: 2013-10-21 11:07:21
ÚJ
Rang: Játékos
IC üzenetek: 16
OOC üzenetek: 1
Játékstílus: Szelíd
IC üzenetek: 16
OOC üzenetek: 1
Játékstílus: Szelíd
*Tudja, hogy a lány így gondolkodik erről a kérdésről, de őt nem lehet eltántorítani. Igaz, hogy nem kapott igazi nevelést soha, azon kívül, hogy szégyenkeznie kellene bőrszíne miatt, de érez valami belső késztetést, ami erősebb bárminél. Bármit megtette érte, az ő drága angyaláért, de mindig ott lesz a keserű tudat, hogy a lány mennyivel jobb harcos nála, így ilyen helyzetben félő, hogy épp fordítva sülne el minden, és a félvér védené meg őt. Fejlődnie kell, hogy ne érezze magát felesleges koloncnak, egy tehernek, valami hűséges kutyának, amelyik csak arra jó, hogy mindig láb alatt legyen. Erősebbé kell válnia, hogy tényleg Lexi hasznára lehessen.
Neki nem kell semmi, szabad keze akaratlanul markol rá erősebben is a botra, medálján kívül ez az egyetlen dolog, ami még köti valamennyire a múlthoz. Legyen bármilyen szörnyű és felejtendő, mégis a múltja, amiben benne rejlik az az őrült, vak, félénk ifjú is, aki az előtt volt, hogy a szőkeség rátalált és megmentette. Ezeken és a nevén kívül nincs semmije, így ha lehet, nem válna meg a bottól, ameddig nem muszáj.*
-Biztosan, de köszönöm.
*Igyekszik nagyon magabiztosnak látszani, ahogy jóváhagyólag bólint, de sejti, hogy a lányt nem tudja ennyivel félrevezetni. Talán majd később elmagyarázza neki, hogy miért is ellenkezik, de nem szeretné, ha a kovács előtt kellene ilyen kényelmetlennek érzett témát érintenie.*
-Neked biztos, hogy csak egy új kard kell?
*Igyekszik elterelni magáról a témát, sosem szeretett a figyelem középpontjában lenni.*
Neki nem kell semmi, szabad keze akaratlanul markol rá erősebben is a botra, medálján kívül ez az egyetlen dolog, ami még köti valamennyire a múlthoz. Legyen bármilyen szörnyű és felejtendő, mégis a múltja, amiben benne rejlik az az őrült, vak, félénk ifjú is, aki az előtt volt, hogy a szőkeség rátalált és megmentette. Ezeken és a nevén kívül nincs semmije, így ha lehet, nem válna meg a bottól, ameddig nem muszáj.*
-Biztosan, de köszönöm.
*Igyekszik nagyon magabiztosnak látszani, ahogy jóváhagyólag bólint, de sejti, hogy a lányt nem tudja ennyivel félrevezetni. Talán majd később elmagyarázza neki, hogy miért is ellenkezik, de nem szeretné, ha a kovács előtt kellene ilyen kényelmetlennek érzett témát érintenie.*
-Neked biztos, hogy csak egy új kard kell?
*Igyekszik elterelni magáról a témát, sosem szeretett a figyelem középpontjában lenni.*
371. hozzászólás ezen a helyszínen: Kovácsműhely
Üzenet elküldve: 2013-10-21 10:22:08
Üzenet elküldve: 2013-10-21 10:22:08
ÚJ
Rang: Mesélő
IC üzenetek: 231
OOC üzenetek: 163
Játékstílus: Szelíd
IC üzenetek: 231
OOC üzenetek: 163
Játékstílus: Szelíd
//Tudomány, világuralom és apróságok//
*Az inas arcára ráfagy a mosoly amikor az akivel alkudozni akart, úgy dönt, hogy a mestere szakértelmére hagyatkozik inkább. Annál inkább felélénkül amikor a kint történtekről esik szó.*
-Rablók elvitték a mesterem vasát, amit a télre rendelt, most folyik a kivizsgálása. Reméljük, hogy vissza tudják szerezni, mert különben nincs miből kovácsolni, és újabb adagot se lehet rendelni, mert drága.*Valahogy nagyon nyugodtan beszél, pedig ha nincs mit kovácsolni, akkor őt is el kell bocsátani a mesterének. Vagy nagyon jók az idegei, vagy valami oka van a nyugalomra. Kintről behallatszik az egyik ló nyerítése. Ekkor lép be Saelo a műhelybe.*
A hozzászólás írója (Mesélő) módosította ezt a hozzászólást, ekkor: 2013.10.21 10:36:04
*Az inas arcára ráfagy a mosoly amikor az akivel alkudozni akart, úgy dönt, hogy a mestere szakértelmére hagyatkozik inkább. Annál inkább felélénkül amikor a kint történtekről esik szó.*
-Rablók elvitték a mesterem vasát, amit a télre rendelt, most folyik a kivizsgálása. Reméljük, hogy vissza tudják szerezni, mert különben nincs miből kovácsolni, és újabb adagot se lehet rendelni, mert drága.*Valahogy nagyon nyugodtan beszél, pedig ha nincs mit kovácsolni, akkor őt is el kell bocsátani a mesterének. Vagy nagyon jók az idegei, vagy valami oka van a nyugalomra. Kintről behallatszik az egyik ló nyerítése. Ekkor lép be Saelo a műhelybe.*
A hozzászólás írója (Mesélő) módosította ezt a hozzászólást, ekkor: 2013.10.21 10:36:04
370. hozzászólás ezen a helyszínen: Kovácsműhely
Üzenet elküldve: 2013-10-18 19:56:52
Üzenet elküldve: 2013-10-18 19:56:52
ÚJ
Rang: Játékos
IC üzenetek: 27
OOC üzenetek: 3
Játékstílus: Szelíd
IC üzenetek: 27
OOC üzenetek: 3
Játékstílus: Szelíd
*Pedig Alexis már több alkalommal is megmondta, hogy semmi értelme azzal jönnie, hogy bármit is neki köszönhet. Segített rajta, mert megsajnálta. De elküldeni soha nem fogja, hiszen különlegessé vált számára. Egy olyan fiú, akihez kötődik, szorosabban, mint másokhoz, jobban, mint nevelőszüleihez, kiket hátra is hagyott, hogy még inkább segíthessen Xareth-en.
Nem tehet róla, amint megérezte a harc ízét, beleszeretett. Az izgalom hajtja, mindig veszélyes kalandokra adja magát és amíg nem kerül életveszélybe, nem is érzi igazán kihívásnak. Egy ideje nem keresett semmi ilyesmit, csak Xareth mellett volt és vigyázott rá. Hiába, erős hímnek tűnik a sötételf, de talán sejti is elszánt védelmező ösztöne árnyékában, hogy a lány meg tudja védeni magát.*
- Rendben, viszont én szeretnék új dolgokat venni.
*Fordul újra a kínálat felé.*
- Egy új kardot szeretnék. Ez a régi darab már sok harcot megélt, de sose volt az enyém.
*Nézegeti az oldalán lévő hüvelyből előhúzott fegyvert, amit a kovács felé tart, nem támadólag, természetesen.*
- Elnézést, szeretnék eme penge helyett egy másikat. Egy díszesebbet és inkább a kezembe illőt. Méretemnek megfelelő fegyvert szeretnék, lehetőleg minél könnyebbet.
*Ennyi röviden minden kívánalma, de a kovács persze még kérdi, hogy egyéb óhajt-sóhajt kell-e jegyeznie, mire a lány megrázza szőke buksiját.*
- Te biztos nem szeretnél valamit?
*Fordul újra Xareth-hez, de most már közel lép hozzá, át is öleli és úgy mondja, testéhez simulva. Tudja jól, hogy mennyire ellene van a fiú a harcnak, de ha valóban vele akar tartani, muszáj lesz felkészültnek lennie.*
Nem tehet róla, amint megérezte a harc ízét, beleszeretett. Az izgalom hajtja, mindig veszélyes kalandokra adja magát és amíg nem kerül életveszélybe, nem is érzi igazán kihívásnak. Egy ideje nem keresett semmi ilyesmit, csak Xareth mellett volt és vigyázott rá. Hiába, erős hímnek tűnik a sötételf, de talán sejti is elszánt védelmező ösztöne árnyékában, hogy a lány meg tudja védeni magát.*
- Rendben, viszont én szeretnék új dolgokat venni.
*Fordul újra a kínálat felé.*
- Egy új kardot szeretnék. Ez a régi darab már sok harcot megélt, de sose volt az enyém.
*Nézegeti az oldalán lévő hüvelyből előhúzott fegyvert, amit a kovács felé tart, nem támadólag, természetesen.*
- Elnézést, szeretnék eme penge helyett egy másikat. Egy díszesebbet és inkább a kezembe illőt. Méretemnek megfelelő fegyvert szeretnék, lehetőleg minél könnyebbet.
*Ennyi röviden minden kívánalma, de a kovács persze még kérdi, hogy egyéb óhajt-sóhajt kell-e jegyeznie, mire a lány megrázza szőke buksiját.*
- Te biztos nem szeretnél valamit?
*Fordul újra Xareth-hez, de most már közel lép hozzá, át is öleli és úgy mondja, testéhez simulva. Tudja jól, hogy mennyire ellene van a fiú a harcnak, de ha valóban vele akar tartani, muszáj lesz felkészültnek lennie.*
369. hozzászólás ezen a helyszínen: Kovácsműhely
Üzenet elküldve: 2013-10-17 22:44:43
Üzenet elküldve: 2013-10-17 22:44:43
ÚJ
Rang: Játékos
IC üzenetek: 16
OOC üzenetek: 1
Játékstílus: Szelíd
IC üzenetek: 16
OOC üzenetek: 1
Játékstílus: Szelíd
*Nem kell őt különösebben sokáig kérlelni. Még mindig úgy érzi, az életével tartozik az elbűvölő lánynak, aki annak idején megmentette, befogadta és meggyógyította, ezért is maradt mellette, azóta pedig minden szavára azonnal ugrik. Az már csak a kellemes ráadás, hogy egészen beleszeretett, így nem is tudná elképzelni, hogy máshol legyen, mint mellette. Már az rá nézve kicsit kellemetlen, hogy még világosban indulnak el, de egy széles karimájú kalap sokat segíthet a dolgon, akárcsak a földigérő köpeny, ami érzékeny bőrét hivatott óvni a sugaraktól. Ez alá még egy fehér ing is kellett, így nyugodtan hagyhatja, hogy a szőke tünemény kézen fogva vezesse, rángassa előre.*
-Szép napot!
*Köszön ő is, ahogy belép, kalapjától azonnal megválik, halványpiros tekintete előbb a kovácsra téved, majd a berendezésre. Fegyverek... Halványan elmosolyodik, nem is remélhetett igazán mást. Hiánya adna meg bármit azért, hogy Lexinek sose kelljen harcolnia, hanem békében élhessen vele, mellette, tudja, hogy a lánynak ez mennyit jelent, hogy kereshesse a veszélyt. Az egyetlen dolog, amit tehet, hogy megy vele, és igyekszik hősiesen viselkedni, ami kevéske harci tapasztalatával nem is olyan egyszerű.
Mélázásából és engedelmes lépdeléséből az elé penderülő félvér kérdése zökkenti ki. Új botot? A kezében tartott fegyverre pillant, majd bizonytalanul vissza Lexire.*
-De én szeretem a mostani botomat.
*Nem biztos benne, hogy ez-e a jó válasz. Nem szeretné, ha a szőkeség szomorú lenne bármiért is, azt meg főleg nem, ha ő lenne a kiváltó ok.*
-Te mit szeretnél? Nézzünk inkább neked valamit.
-Szép napot!
*Köszön ő is, ahogy belép, kalapjától azonnal megválik, halványpiros tekintete előbb a kovácsra téved, majd a berendezésre. Fegyverek... Halványan elmosolyodik, nem is remélhetett igazán mást. Hiánya adna meg bármit azért, hogy Lexinek sose kelljen harcolnia, hanem békében élhessen vele, mellette, tudja, hogy a lánynak ez mennyit jelent, hogy kereshesse a veszélyt. Az egyetlen dolog, amit tehet, hogy megy vele, és igyekszik hősiesen viselkedni, ami kevéske harci tapasztalatával nem is olyan egyszerű.
Mélázásából és engedelmes lépdeléséből az elé penderülő félvér kérdése zökkenti ki. Új botot? A kezében tartott fegyverre pillant, majd bizonytalanul vissza Lexire.*
-De én szeretem a mostani botomat.
*Nem biztos benne, hogy ez-e a jó válasz. Nem szeretné, ha a szőkeség szomorú lenne bármiért is, azt meg főleg nem, ha ő lenne a kiváltó ok.*
-Te mit szeretnél? Nézzünk inkább neked valamit.
368. hozzászólás ezen a helyszínen: Kovácsműhely
Üzenet elküldve: 2013-10-17 21:57:30
Üzenet elküldve: 2013-10-17 21:57:30
ÚJ
Rang: Játékos
IC üzenetek: 27
OOC üzenetek: 3
Játékstílus: Szelíd
IC üzenetek: 27
OOC üzenetek: 3
Játékstílus: Szelíd
*Szőke lány toppan be a műhelybe, karja még szinte kilóg az ajtón túlra, ahogy beljebb rángatja a sötételfet. Persze, valószínűleg nincs sok kedve jönni, de el lesz rángatva. Mert amit Lexike mond, az úgy lesz. Könnyen megszokható, hogy Xareth szinte bármire rávehető, elég őt sokáig kérlelni.
Most éppen a kovácshoz sikerült eljutnia vele, hiszen szeretné, ha felszerelése kifogástalan állapotban lenne. Xarethnek ugyan megígérte, hogy vigyázni fog magára, de ez nem jelenti azt, hogy felhagy a kalandos, harcokkal teli élettel. Szeret küzdeni, szeret kardot forgatni, ebben tehetséges.*
- Jó napot, kovács úr!
*Köszön kedvesen csilingelő hangon és rögtön nézegeti, hogy mik vannak kirakva és miket lehet megnézni. Persze, nézne ő mást is, csak sajnos nem mindent tesznek ki. Közben egy pillanatra sem engedi el Xareth kezét, hófehér ujjai az ében tenyérbe simulva maradnak, ha pedig nem akarná követni a nézelődés közepette, úgy húzza magával. Nem tehet róla, de kevés dolog érdekesebb egy helyiségnél tele fegyverekkel. Kardok, íjak, zúzó- és dobófegyverek, lándzsák és alabárdok... Nem is tudja, hová nézzen, a fém csillogása úgy vonzza mindenhová, mint érték a szarkát.*
- Te nem szeretnél egy új botot?
*Kérdi hirtelen egyetlen Xareth-je felé fordulva, széles mosollyal, hátha kedveskedhet ennyivel, ha már elrángatta ide még éjszaka előtt. Persze, alkonyra jár az idő, ennyire nem figyelmetlen, viszont így is korán jöttek el, amiért szeretné kárpótolni a sötételfet.*
Most éppen a kovácshoz sikerült eljutnia vele, hiszen szeretné, ha felszerelése kifogástalan állapotban lenne. Xarethnek ugyan megígérte, hogy vigyázni fog magára, de ez nem jelenti azt, hogy felhagy a kalandos, harcokkal teli élettel. Szeret küzdeni, szeret kardot forgatni, ebben tehetséges.*
- Jó napot, kovács úr!
*Köszön kedvesen csilingelő hangon és rögtön nézegeti, hogy mik vannak kirakva és miket lehet megnézni. Persze, nézne ő mást is, csak sajnos nem mindent tesznek ki. Közben egy pillanatra sem engedi el Xareth kezét, hófehér ujjai az ében tenyérbe simulva maradnak, ha pedig nem akarná követni a nézelődés közepette, úgy húzza magával. Nem tehet róla, de kevés dolog érdekesebb egy helyiségnél tele fegyverekkel. Kardok, íjak, zúzó- és dobófegyverek, lándzsák és alabárdok... Nem is tudja, hová nézzen, a fém csillogása úgy vonzza mindenhová, mint érték a szarkát.*
- Te nem szeretnél egy új botot?
*Kérdi hirtelen egyetlen Xareth-je felé fordulva, széles mosollyal, hátha kedveskedhet ennyivel, ha már elrángatta ide még éjszaka előtt. Persze, alkonyra jár az idő, ennyire nem figyelmetlen, viszont így is korán jöttek el, amiért szeretné kárpótolni a sötételfet.*
367. hozzászólás ezen a helyszínen: Kovácsműhely
Üzenet elküldve: 2013-10-16 18:31:01
Üzenet elküldve: 2013-10-16 18:31:01
ÚJ
Rang: Játékos
IC üzenetek: 73
OOC üzenetek: 31
Játékstílus: Vakmerő
IC üzenetek: 73
OOC üzenetek: 31
Játékstílus: Vakmerő
//Tudomány, világuralom és apróságok//
- Marin engedi, hogy nézegesse a másik a kardot, hisz amíg nem akarja ellopni, őfelőle élvezkedhet benne.
Hallgatja a kérdéseket, de felkészült. Bár nem volt nehéz, hisz a Dalburn család elég híres a városban.*
- Ezt a kard Naruhil Cyl Dalburn tulajdonában volt, ki apjától, Fronar Dalburntól kapta.
*Ez már nem annyira igazság, mint inkább kitaláció, de éppenséggel így is történhetett. Fronar Dalburn nevét muszáj volt szóba hoznia, hiszen ő a városi tanács egyik tagja. Az ő tulajdona nem lehet olcsó mulatság.*
- Ne is beszéljünk hát az árról *veszi vissza a kardot*, míg meg nem érkezik a mestere. Egyébként mi volt ez a hangzavar az imént?
*Nem csupán a szót akarja elterelni, tényleg érdekli, hogy hova tűnt az a sok ember.*
- Marin engedi, hogy nézegesse a másik a kardot, hisz amíg nem akarja ellopni, őfelőle élvezkedhet benne.
Hallgatja a kérdéseket, de felkészült. Bár nem volt nehéz, hisz a Dalburn család elég híres a városban.*
- Ezt a kard Naruhil Cyl Dalburn tulajdonában volt, ki apjától, Fronar Dalburntól kapta.
*Ez már nem annyira igazság, mint inkább kitaláció, de éppenséggel így is történhetett. Fronar Dalburn nevét muszáj volt szóba hoznia, hiszen ő a városi tanács egyik tagja. Az ő tulajdona nem lehet olcsó mulatság.*
- Ne is beszéljünk hát az árról *veszi vissza a kardot*, míg meg nem érkezik a mestere. Egyébként mi volt ez a hangzavar az imént?
*Nem csupán a szót akarja elterelni, tényleg érdekli, hogy hova tűnt az a sok ember.*
366. hozzászólás ezen a helyszínen: Kovácsműhely
Üzenet elküldve: 2013-10-16 18:06:57
Üzenet elküldve: 2013-10-16 18:06:57
ÚJ
Rang: Mesélő
IC üzenetek: 231
OOC üzenetek: 163
Játékstílus: Szelíd
IC üzenetek: 231
OOC üzenetek: 163
Játékstílus: Szelíd
//Tudomány, világuralom és apróságok//
*Az inas alaposan megnézi a kardot, miközben beszél.*
-Gyönyörű darab, ritkaság az ilyen jó kard.*Tekintetében kíváncsiság jelenik meg. Majd kinyújtja a karját, hogy megfogja a mesterművet.*
-Szabad lesz?*Ha a másik nem engedi akkor megértően biccent majd ismét megszólal.*
-Családi ereklye. Nem is tudom, ehhez meg kéne várni a mesteremet, ő jobban fel tud becsülni egy ilyen kardot.*Ha a másik megengedi, hogy megvizsgálja akkor egy darabig alaposan vizsgálja a penge kidolgozottságát, majd a markolatot is szemügyre veszi, végül az egyensúlyát teszteli.*
-Ez egy nagyon különleges penge, nem tudom pontosan menyi érhet, melyik család tulajdonát képezi? Mikor készült?*Arcán megjelenik az a mosoly amit csak egy kereskedő tud mutatni amikor alkudozás következik.*
*Az inas alaposan megnézi a kardot, miközben beszél.*
-Gyönyörű darab, ritkaság az ilyen jó kard.*Tekintetében kíváncsiság jelenik meg. Majd kinyújtja a karját, hogy megfogja a mesterművet.*
-Szabad lesz?*Ha a másik nem engedi akkor megértően biccent majd ismét megszólal.*
-Családi ereklye. Nem is tudom, ehhez meg kéne várni a mesteremet, ő jobban fel tud becsülni egy ilyen kardot.*Ha a másik megengedi, hogy megvizsgálja akkor egy darabig alaposan vizsgálja a penge kidolgozottságát, majd a markolatot is szemügyre veszi, végül az egyensúlyát teszteli.*
-Ez egy nagyon különleges penge, nem tudom pontosan menyi érhet, melyik család tulajdonát képezi? Mikor készült?*Arcán megjelenik az a mosoly amit csak egy kereskedő tud mutatni amikor alkudozás következik.*
365. hozzászólás ezen a helyszínen: Kovácsműhely
Üzenet elküldve: 2013-10-12 15:22:24
Üzenet elküldve: 2013-10-12 15:22:24
ÚJ
Rang: Játékos
IC üzenetek: 73
OOC üzenetek: 31
Játékstílus: Vakmerő
IC üzenetek: 73
OOC üzenetek: 31
Játékstílus: Vakmerő
//Tudomány, világuralom és apróságok//
*Marin vár, vár, és még egy kicsit vár. Éppen mikor már eleget várt, végre úgy dönt az inas, hogy szentel rá egy percet az idejéből. Valójában neki mindegy, hogy kinek adja el a kardot, ha egyszer megfizetik az árát.*
- Eladni jöttem ezt a kardot. Hibátlan a penge és a markolat is. Ápoltam rendszeresen, igazán nem lehet rá panasz. Ám ha a mestere úgy döntene, hogy egyszerűen beolvasztja, hát éppenséggel azt is megteheti. Figyelmeztetném, hogy nem válok meg tőle csak úgy. Régi családi ereklye, de a szükség nagy úr.
*Bármennyire is becsületes a testőr, egy kis füllentés még belefér, hiszen most még is csak arra megy ki a "játék", hogy Tarsis és Marin fog-e enni jövőhéten, vagy sem. Meg aztán ez a dolog annyira nem is tér el a valóságtól, mert hát a Dalburn családban éppenséggel járhatott apáról fiúra a kard, de ha nem is, nekik biztos többet megérne.
"Lehet, hogy inkább náluk kellett volna érdeklődöm" ötlik eszébe, de lehet, hogy már túl későn. Mindenesetre ha nem tetszik az inas ajánlata, tesz egy próbát a nemesi családnál.*
*Marin vár, vár, és még egy kicsit vár. Éppen mikor már eleget várt, végre úgy dönt az inas, hogy szentel rá egy percet az idejéből. Valójában neki mindegy, hogy kinek adja el a kardot, ha egyszer megfizetik az árát.*
- Eladni jöttem ezt a kardot. Hibátlan a penge és a markolat is. Ápoltam rendszeresen, igazán nem lehet rá panasz. Ám ha a mestere úgy döntene, hogy egyszerűen beolvasztja, hát éppenséggel azt is megteheti. Figyelmeztetném, hogy nem válok meg tőle csak úgy. Régi családi ereklye, de a szükség nagy úr.
*Bármennyire is becsületes a testőr, egy kis füllentés még belefér, hiszen most még is csak arra megy ki a "játék", hogy Tarsis és Marin fog-e enni jövőhéten, vagy sem. Meg aztán ez a dolog annyira nem is tér el a valóságtól, mert hát a Dalburn családban éppenséggel járhatott apáról fiúra a kard, de ha nem is, nekik biztos többet megérne.
"Lehet, hogy inkább náluk kellett volna érdeklődöm" ötlik eszébe, de lehet, hogy már túl későn. Mindenesetre ha nem tetszik az inas ajánlata, tesz egy próbát a nemesi családnál.*
364. hozzászólás ezen a helyszínen: Kovácsműhely
Üzenet elküldve: 2013-10-11 19:18:53
Üzenet elküldve: 2013-10-11 19:18:53
ÚJ
Rang: Törölt felhasználó
IC üzenetek: 63
OOC üzenetek: 29
Játékstílus: Szelíd
IC üzenetek: 63
OOC üzenetek: 29
Játékstílus: Szelíd
*Belép a kovácsműhelybe. Magabiztos léptekkel elindul beljebb az épület belseje felé. Megpillantja a kovács inasát.* -Jó napot kívánok! Egy sisakot szeretnék kovácsoltatni- *mondja neki.* -Rendben! Mindjárt szólok a kovácsnak- *feleli az inas, és eltűnik egy ajtó mögött. Közben Eldenia körülnéz az épületben. A falon levő írást nézegeti. Közben kijön az inas.* -Bocsánat, meg tudod mondani, hogy ezek az írások mit jelentenek?- *kérdezi.* -Hmmm... Sajnálom, de fogalmam sincs- *feleli az inas. Eldenia megáll, nekidől a falnak, és vár. Egy idő után ismét megjelenik az inas, és szól neki, hogy nyugodtan elmehet, nem sokára kész a sisak, majd jöjjön vissza érte. Az elf lány kilép a kovácsműhely épületéből.*
363. hozzászólás ezen a helyszínen: Kovácsműhely
Üzenet elküldve: 2013-10-11 13:13:13
Üzenet elküldve: 2013-10-11 13:13:13
ÚJ
Rang: Játékos
IC üzenetek: 90
OOC üzenetek: 33
Játékstílus: Megfontolt
IC üzenetek: 90
OOC üzenetek: 33
Játékstílus: Megfontolt
*Kicsit furcsa számára, hogy egy kis ajtó az, amin be lehet jutni a városba, az út kerülni kezdi a várost, a kis kapu pedig egy műhelybe vezeti. Persze nem kell végigmenni az egészen, valószínűleg ez régen a kovács saját bejáratú ki-bejárata lehetett az erdő felé, csak aztán felajánlotta, hogy itt is keresztülmehessen a nép. Kicsit bátor dolog, de nincs ezzel baj úgy gondolja, valamilyen biztosítás úgyis van. tehát belép az ajtón és egyből melegebb lesz az idő, hiszen a kohó még éjjel is ontja magából a meleget, Így felfűtve az egész kovácsműhelyt. Neara lassan végigsétál a kövekkel kirakott folyosón és belép a műhelybe. Ő, mint a napmágia korábbi hordozóját nem érinti kellemetlenül a meleg, sőt inkább élvezi, hogy nem a hűvös szél csipkedi nap-csókolta bőrét. A műhely teles-tele van fegyverekkel és vértekkel, közülük nem egy pompás darab, ezt még Neara is látja, aki nem nagy szakértője a fegyvereknek. Különösen tetszik neki az egyik bőrvért, ami éppen szárad, az ujját végigvezeti a vállrészen, a hűvös bőr érintése felborzolja a pihe szőrszálakat a háta közepén. Nem szól egy szót sem, és bár nagyon fáradt, mégis elidőzik pár percet a műhelyben. De eljön az idő, hogy a fáradtság a lábait más irányba tereli, így kénytelen kilépni a műhely ajtaján, és maga után betenni azt. Kilépvén, a szél nem kegyelmez neki, újra megtalálja az utat, hogy megpöttyözze a bőrét, Neara pedig dideregve húzza össze a köpenyét, óvó burokba téve magát az időjárás szeszélyeitől. A kivilágított kis utcácskák kandeláberei vezérvonalként mutatták számára az irányt a Piactér és az azzal egy felé lévő Pegazus fogadó helyét. Innen még nem lehetett túl közel, morfondírozott magában, mert az illusztris épületet jelző táblára felrótt jelekből kikövetkeztethető volt, hogy a pihenőhely, még legalább két fertályórára van. Az utcákon meglepően sokan tartózkodtak ahhoz képest, hogy milyen este volt, bár kevés magányos alak volt, hasonlóan hozzá. De volt itt mindenféle fajzat, Arthenior tényleg a kevert fajok városa volt, akár szó szerint is értve. Atrocitás eddig nem érte, így tovább fohászkodott azért, hogy ez ne változzon. Neara megszaporázta lépteit, mert minél hamarabb nullára akarta csökkenteni a távolságot közte és a fogadó között.*
362. hozzászólás ezen a helyszínen: Kovácsműhely
Üzenet elküldve: 2013-10-11 11:25:02
Üzenet elküldve: 2013-10-11 11:25:02
ÚJ
Rang: Törölt felhasználó
IC üzenetek: 41
OOC üzenetek: 18
Játékstílus: Szelíd
IC üzenetek: 41
OOC üzenetek: 18
Játékstílus: Szelíd
*A kovácsműhely küszöbét átlépve megcsapja orrát az olvadt fém szaga. Körülnéz, alaposan megszemlél mindent. A fal mellé sétál, megpróbálja megfejteni a rajta található írást, de nem sikerül neki. Csak kusza vonalakat lát, amik bár jól néznek ki, nem tudja őket megfejteni. Megpillantja a kovács inasát.* -Jó napot! Megtudhatnám, mit lehet itt kovácsoltatni?- *kérdezi. Az inas készségesen mondja el neki.* -Még gondolkozom- *mondja Eyela, és tovább nézelődik. Elgondolkozik.* ~Tényleg kovácsoltatnom kellene valamit... Na, majd megnézen, mi mennyibe kerül~ *gondolja.*
361. hozzászólás ezen a helyszínen: Kovácsműhely
Üzenet elküldve: 2013-10-09 17:57:34
Üzenet elküldve: 2013-10-09 17:57:34
ÚJ
Rang: Mesélő
IC üzenetek: 231
OOC üzenetek: 163
Játékstílus: Szelíd
IC üzenetek: 231
OOC üzenetek: 163
Játékstílus: Szelíd
//Tudomány, világuralom és apróságok//
*Az őrök átvonulása után nem sokkal megjelenik ismét az inas kissé bosszúsan mert sétálnia kell föl és alá. Kicsit meglepődik amikor meglátja, hogy az a férfi aki itt volt még mindig vár oda is megy hozzá.*
-Mit szeretne? Talán én is elég vagyok hozzá, akkor nem kell itt várnia a mesteremet.*Mondja miközben tekintetével alaposan megvizsgálja a másik kezében lévő kardot. Nem először lát ilyet, de elég kevés ember forgat mesterkardot ahhoz, hogy különleges fegyvernek minősüljön. Bár a mestere szerint lassan ő is megtanulhatja a kovácsolását eme nemes pengének.*
*Az őrök átvonulása után nem sokkal megjelenik ismét az inas kissé bosszúsan mert sétálnia kell föl és alá. Kicsit meglepődik amikor meglátja, hogy az a férfi aki itt volt még mindig vár oda is megy hozzá.*
-Mit szeretne? Talán én is elég vagyok hozzá, akkor nem kell itt várnia a mesteremet.*Mondja miközben tekintetével alaposan megvizsgálja a másik kezében lévő kardot. Nem először lát ilyet, de elég kevés ember forgat mesterkardot ahhoz, hogy különleges fegyvernek minősüljön. Bár a mestere szerint lassan ő is megtanulhatja a kovácsolását eme nemes pengének.*
1-20 , 21-40 , 41-60 , 61-80 , 81-100 , 101-120 , 121-140 , 141-160 , 161-180 , 181-200 , 201-220 , 221-240 , 241-260 , 261-280 , 281-300 , 301-320 , 321-340 , 341-360 , 361-380 , 381-400 , 401-420 , 421-440 , 441-460 , 461-480 , 481-500 , 501-520 , 521-540 , 541-560 , 561-580 , 581-600 , 601-620 , 621-640 , 641-660 , 661-680 , 681-700 , 701-720 , 721-740 , 741-760 , 761-780 , 781-800 , 801-820 , 821-840 , 841-860 , 861-880 , 881-900 , 901-920 , 921-940 , 941-960 , 961-980 , 981-1000 , 1001-1020 , 1021-1040 , 1041-1060 , 1061-1080 , 1081-1100 , 1101-1120 , 1121-1140 , 1141-1160 , 1161-1180 , 1181-1200 , 1201-1220 , 1221-1240 , 1241-1260 , 1261-1280 , 1281-1300 , 1301-1320 , 1321-1340 , 1341-1360 , 1361-1380 , 1381-1400 , 1401-1420 , 1421-1440 , 1441-1460 , 1461-1480 , 1481-1500 , 1501-1520 , 1521-1540 , 1541-1560 , 1561-1580 , 1581-1600 , 1601-1620 , 1621-1640 , 1641-1660 , 1661-1680 , 1681-1700 , 1701-1720 , 1721-1740 , 1741-1760 , 1761-1780 , 1781-1800 , 1801-1820 , 1821-1840 , 1841-1860 , 1861-1880 , 1881-1900 , 1901-1920 , 1921-1940 , 1941-1960 , 1961-1980 , 1981-2000 , 2001-2020 , 2021-2040 , 2041-2060 , 2061-2080 , 2081-2100 , 2101-2120 , 2121-2140 , 2141-2160 , 2161-2180 , 2181-2200 , 2201-2220 , 2221-2240 , 2241-2260 , 2261-2280 , 2281-2300 , 2301-2320 , 2321-2340 , 2341-2360 , 2361-2380 , 2381-2400 , 2401-2420 , 2421-2440 , 2441-2460 , 2461-2480 , 2481-2500 , 2501-2520 , 2521-2540 , 2541-2560 , 2561-2580 , 2581-2600 , 2601-2620 , 2621-2640 , 2641-2660 , 2661-2680 , 2681-2700 , 2701-2720 , 2721-2740 , 2741-2760 , 2761-2780 , 2781-2800 , 2801-2820 , 2821-2840 , 2841-2860 , 2861-2880 , 2881-2900 , 2901-2920 , 2921-2940 , 2941-2960 , 2961-2980 , 2981-3000 , 3001-3020 , 3021-3040 , 3041-3060 , 3047-3066