//A könyvpróba//
*A könyvtár általában a kellemes kihaltság színhelye, most mégis többen is megfordulnak, így a pap, aki az itteni teendőket végzi, egészen elámul, hogy rövid időn belül többen is megjelennek. Egyedül az elsétáló sötételf nőstényre néz fura szemekkel, őt nem látta megjönni, arról pedig nem tud, hogy kollégája, akit ő váltott, micsoda mókára vetemedett pont itt, a könyvek birodalmában. Nem rest azonnal mozdulni is, ahogy a keresgélő magatartást látja, bár részben csábítja a formás test látványa, mégis elsősorban a segítői szándék buzog benne, hátha megkönnyítheti a nő dolgát.*
-Segíthetek hölgyem? Ha megmondja, milyen könyvet keres esetleg...
*Mintha kicsit zavarban lenne, ahogy fontoskodva, torkát köszörülve szólítja meg a sétálgató Zorát, láthatóan nagyon is komolyan gondolja a felajánlást.
Eközben a törpe találhat igényeinek megfelelő helyet, hamarosan ő is könyvet ragad, ami inkább mondható száraz jegyzékanyagnak, listának, mint érdekfeszítő vagy tanulságos olvasmánynak. Persze mindenkinek személye válogatja, lehetséges, hogy a törpének elengedhetetlen tudnia, hogy melyik család pontosan honnan is ered, aki az, aki a szennyből küzdötte fel magát és ki az, akinek már ősei is selyempárnák között lopták a napot. Ahogy elmerül az írásos emlékekben, nézve a nevek és évszámok rendezett halmazát, úgy érzi, hogy tekintetét szinte rabul ejtik a lapok, talán ha akarná, sem lenne képes elfordítani a fejét vagy szemeit az Elrithien család származását leíró oldalról. Elég egyetlen pislogás, hogy a mágia kiteljesedjen, és a törpe egy utcán találja magát. Körülötte előkelő ruhába öltözött emberek sétálnak, időnként ki- és belépve egy-egy díszes kúria kapuján, ahol az őrök tisztelegve fogadják gazdáikat, majd vissza is állnak megszokott helyzetükbe. Hogy Derve merre indul, mihez kezd a helyzettel, csakis rajta múlik.
Az elzárt könyvek között olvasgató Echnal is hasonló jelenséget tapasztalhat, mint a törpe, ahogy a láthatatlanul fogant mágia hozzá is elér. Az egyetlen és legfőbb különbség, hogy ő nem egy előkelő kerület utcáján találja magát, hanem egy kör alakú, nagyjából 4-5 méter átmérőjű, kerek szobában. Egy ajtó, ami zárva, egy ablak, amin kinézve megállapíthatja, hogy egy végtelen magasnak tűnő torony tetején van, a földet nem látja, mert köd vagy egy felhő eltakarja. Nem tűnik túl hívogatónak, hogy kiugorjon, így viszont nem marad más hátra, mint a szoba, aminek berendezése igen egyszerű. Egy könyvespolc, mellette egy asztal, amin átláthatatlan össze-visszaságban teleírt és -rajzolt papírok sokasága hever, előtte pedig egy szék.*