*Turrog figyelmesen tanulmányozza a könyveket. Napok óta a templomban van, azonban legtöbb idejét itt lent töltötte a könyvek és pergamentek között. Fárasztó elfoglaltság, azonban elkerülhetetlen tennivaló jelenleg. A törpe komótosan lapozgatja végig az összes irományt, melyek furcsa illusztrációkat és alapanyagokat tartalmaznak. Jobb kezénél egy térkép, előtte pedig oszlopba halmozott könyvek. 'Bájitalok elemzése' című rövid könyvecske elég sokáig lefoglalja, hiszen eddig nem sokat tudott a bájitalokról. Persze, nem volt olyan érdekes minta 'Páncélok és Pajzsok', mely rengeteg illusztrációval és apró, egzotikus kis tényekkel látta el, nem is beszélve arról, hogy törpe felszereléseket is talált benne. Órákig nosztalgiázott ezek (és ehhez hasonló könyvek) fölött, talán a 'Összeesküvések története' mellett talán túl sokat is, ahhoz képest hogy relatíve semmi köze nem volt az általa vizsgált témához. Sok könyvet átlapozott, átnézett, azonban még mindig nem teljes tudása a kívánt témáról. 'A legendás fegyverek és páncélok regéi' sajnos nem sok ténnyel szolgáltak, egyszerű gyermekmesének tűntek mikor Turrog végiglapozta őket. Az egyetlen, mondjuk hogy használható leírás egy egykori pap feljegyzése, amit rengeteg egyéb pergament között talált segítség után kutatva. A papíros egy régebbi kísérletről ír.
"Castalina napok óta a templomban tartózkodik. Menedéket kért, amit kegyelmes szívem képtelen volt elutasítani. Több sebből vérzett szegény gyermek, azonban azok okait nem feszegettem. Tőröket és egy számszeríjat találtam nála, így tudom, hogy a kalandorok közé tartozik. Nemrégiben egy nagyobb csetepaté híre jutott hozzám, mely a szegénynegyed utcán folyt le. Véleményem szerint a lány ott sérülhetett meg egy mágus keze által.
Fontos megjegyeznem, hogy az alább feljegyzett tetteimet csakis és kizárólag a lány megmentése érdekében tettem, nem vezérelt semmilyen hátsószándék. Belső sérüléseket okozott neki (feltehetően) egy tűzmágus. Több belső szerve égési kárt szenvedett, oldala pedig sajnálatos módon, szinte teljesen szénné égett. Nem tudom, hogy mennyi időt töltött az utcán, mielőtt eljutott a templomig, azonban biztos vagyok benne, hogy minden percét szenvedéssel töltötte.
Sikerült állapotát stabilra billenteni, azonban tudtam, hogy hónapokba tarthat, mire teljesen felépül. Túl sok szerve megsérült, a járáshoz sem volt elég ereje, azonban fejembe vettem, hogy segítek neki a regenerációban.
Felettébb kedves lány, ahhoz képest hogy kalandor. A tőreit és a számszeríját elrejtettem, mert félek hogy a látványuktól visszavágyna veszélyes életmódjához."
Turrog összehúzza szemöldökeit. Nem teljesen tiszta számára, hogy miért is olvassa el ez a felettébb unalmas és teljesen haszontalan történetet, azonban mégis a következő pergamentért nyúl, ahogyan ennek a végére ér. Hasonló írást keres, és a mágus pap pecsétjét, amivel az előző irományt is megjelölte az író.
"Habár Castalina még mindig fájdalmakkal küszködik néha, már képes lábra állni. Pár lépést tud megtenni egyelőre, azonban attól félek, hogy állapota nem fog javulni. Az izomzata olyan szinten roncsolódott, melyet évek alatt sem fog teljesen helyreállítani szervezet, az én mágiám pedig nem oly erős, hogy teljesen regenerálja. Egy alternatív megoldást kell találnom a problémára, azonban tudtommal nem létezik olyan eszköz vagy varázsige, ami segíthetne a lányon.
Hosszú kutatásba kezdtem, mely fényes eredménnyel járt. Egy ódon könyvben, bizonyos 'Eszenciás leiratok' elnevezésű irományban találtam egy érdekes paragrafust, mely olyan tárgyakról szól, amelyekkel segítették a katonákat a nagy háborúk idején. Az ilyen felszerelésekkel még a sebzett emberek is képesek voltak több órát harcolni, akármilyen súlyos kárt is szenvedett gyarló testük.
Egy viszonylag aprólékos leírást is találtam az efféle tárgyak elkészítéséről, ami kiváltképp a hasznomra vált, hiszen Arthenior környékén nincsen ehhez hasonló leírás. Természetesen még sokat kell finomítanom a leírt módszeren, hiszen én végleges gyógyulást szeretnék elérni drága Castalinamnál, nem pedig csak pór óráig hatót."
A harcos szeme elkerekedik. Ha a pap igazat ír, és valóban léteznek efféle felszerelések... Meg kell tudnia mi történt a lánnyal.
A következő pergament rögtön a keze ügyébe kerül, ahogyan keresgélni kezd. A pap írása és a pecsét könnyen felismerhető, így Turrog türelmetlenül nyitja fel az irományt.
"Mindent a könyv szerint csináltam, azzal az eltéréssel, hogy több ideig pároltattam az alapanyagokat. Ezzel a módszerrel, és néhány segítő társam munkájával sikerült megalkotnom azt az amulettet, ami segíthet Castalinan. Nagyon fáradt vagyok, de a kezeim közt érezhetem a gyógyulása titkát. Én nem merem felvenni az ékszert, személyes okok miatt. Castalina kincsem lesz az első, aki a nyakába teheti.
Pompás eredmények! Castalina már képes járni, futni de még ugrani is! Az amulett kellő energiával látja el és enyhíti a fájdalmát, így nyugodtan mozoghat kínok nélkül.
A lány majd kicsattan az örömtől. Amint megérezte a talizmán mágikus erejét, rögtön a nyakamba ugrott és hálát zengett a tetteimért.
Habár visszaadtam neki fegyvereit és felszerelését, de saját akaratából úgy döntött, hogy itt marad velem a templomban.
Nem tudom letörölni a mosolyt az arcomról! A büszkeség és a tudás, mely a kezeim közt pihen segíthet sok-sok szenvedő embernek, már csak tovább kell fejlesztenem. Remélem van még annyi időm hátra, hogy teljes mértékben kitanulhassam az eszenciák működését."
A törpe lassan leereszti a kezét. Biztos benne, hogy a pap írt még hasonló pergamenteket, azonban azok nem érdeklik. Egy dolog érdekli csak: az Eszenciás leiratok című könyv. Hogyha megtalálná, talán képes lenne hasonlót alkotni, mint a pap egykor. Hasonlót, de mégis más úton... Meg kell találnia. Muszáj!
Turrog izgatottan kutakodik, de már céltudatosan. Egy öreg, magányos könyv az amit keres. Tucatjával kapkodja a könyveket a polcról, címek, paragrafusok és iratok után kutatva, amik segíthetik a tájékozódásban. Több polcot is átjár, míg végül egy hatalmas láda legmélyén ujja egy egészen kemény, bőrrel borított és vassal összepeckelt könyvhöz nem ér. A törpe szeme kitágul, mintha megérezte volna azt, amit keres. Gyorsan, türelmetlenül kapja ki a könyvet a ládából, rögtön egy gyertya fényéhez tartva azt. "Eszenciás leiratok." olvassa magában, fáradtan, ám mégis megnyugodva. Pár percig csak szorítja a könyvet, majd gyorsan az asztalhoz viszi és felnyitja. Régi könyv, de erős. A törpe szeme gyorsan jár bekezdésről bekezdésre, míg nem hirtelen megáll. Arcára lassan mosoly mosoly kúszik, ami átcsap kapzsi örömbe.*
- Igen... Igen!* Beszél magához örömében, majd hóna alá csapj a könyvet és megindul a kifelé vezető lépcsőkön. Igyekszik, hiszen senkinek sem kell tudnia, hogy az ódon iratot magával vitte. Ez az ő kincse.*