//Második szál//
//Tudomány nyomában//
*Magától értetődően bólint a feltevésre, hogy mennyire otthon van a könyvtárban.*
- Egy időben többet voltam itt, mint otthon. *Szolgál magyarázattal is hozzá, amellett Cilanney családjának meglátása szerint egy gnóm, bárhol is él, legyen tisztában a helyi könyvtárral, és még azon kívül azokkal a helyekkel, ahol a legtöbbet lehet tanulni, és pallérozni az elmét. Azt az elmét is, amibe éppen egy könyv akart betekinteni nem olyan régen.*
- Uh, igen. Kicsit fáj.
*Még a nyakát is behúzza kicsit, amikor nyomás alá kerül a duzzanat.*
- Köszönöm, igen. Nos, ami azt illeti, erre mondhatom, hogy általános baleset. Ami megeshet, meg is esik. Velem pedig folyton ez van. *Vállán ránt egy kicsit, utalván arra, hogy ez az egész meg sem lepi.*
- Legutóbb, egy tincs lett oda a hajamból, mert elfüstölt egy fogaskerék, és kipattant a helyéből. Agyrém, milyen veszélyesek. Ha csak kicsit arrébb megy. *Kicsit el is kalandozik, de ha Intath nem akadályozza benne, akkor a szétszórt, és közben összenyalábolt lapokat közben visszatömködi a könyvbe.*
- Hát, én inkább bütykölni szeretek. És csavarozgatni *A bőrtarisznyája tele van például tervekkel, mindenféle kallantyúról, és pörgettyűről.*
- De a fele nem jó semmire. Ami amúgy nem gond, mert bizonyos körökben ez nem is mindig számít, csak hogy furcsa gnómikus legyen. *Vonja meg a vállát megint. Nem érti ő az úri hóbortot, mindenféle haszontalanra költekezni. Ellenben tény, hogy vannak furcsa kívánságok, amiket ha lehet, a gnóm család szíves örömest megépít, ha megfizetik az árát.*
- Ömm. Kedves vagy Intath, de késésben vagyok az egyik fontos szerkezetemmel, *Int az egyik asztal felé légvonalban, amin ott pihen a makacs kis szerkentyű* és a megoldás azt hiszem, hogy éppen romokban van a kezemben... szóval, ha nem baj, ezt nagyon gyorsan rendeznem kellene. De ha sikerül, és még itt leszel, nagyon szívesen beszélgetek a kutatásaimról, és te is mesélhetsz a tieidről. Rendben?
*Cilanney nem köntörfalaz, és azon sem sértődik meg, ha Intath nem várja meg, míg végez. Ellenben ha legközelebb találkoznak, szívesen mesél neki, ahogy említette. Azzal araszolva, hátrál a soron kifelé, magához ölelve a könyv kupacot.*
- Ha nem találkoznánk, akkor pedig örültem, hogy megismertelek Intath. *Mosolyodik el, aztán eltűnik a sor végén, és az asztalához siet befejezni a feladatot.*