Nincs játékban - Könyvtár
Karaktered neve: --- Rangod: Nem bejelentkezett felhasználó Pénzed: --- arany
Varázsitalaid: Neked nincsenek varázsitalaid!
Herbária: Neked nincsenek varázsnövényeid!
Varázsitalaid: Neked nincsenek varázsitalaid!
Herbária: Neked nincsenek varázsnövényeid!
Üdvözlünk!
Ez itt a www.Lanawin.hu weboldal játéktere. Egy fórumos szerepjáték. Te nem vagy bejelentkezett állapotban, ezért nincs jogod ténykedni a fórumon. Csak olvasni tudod a hozzászólásokat, semmi mást. Ha szeretnéd kipróbálni milyen is a fórum valójában, átélni izgalmas kalandokat, varázslatokat tanulni, bájitalokat vásárolni, egyedi karaktert létrehozni, felszereléseket kovácsoltatni, vagy küldetéseket végrehajtani, akkor regisztrálj bátran, ne habozz. Miután regisztráltál, és beléptél minden funkciót elérhetsz. Lehetőséged lesz részt venni a mesékben, vagy csak spontán játszani a megalkotott, mesés világban. Felkutathatod a város rejtélyeit, és részese lehet egy olyan fórumos szerepjátéknak, ahol a játékosok kényelme, és a játék élvezete a legfontosabb.
Vissza a főoldalra!
| Nincs "nagyobb" helyszín | Könyvtár | Nincs "kisebb" helyszín |  |
<< Előző oldal - Mostani oldal: 59 (1161. - 1180. üzenet) - Első olvasatlan beíráshoz >>Oldal váltása: - Következő oldal >>
![>Grawok Hifeti [halott] avatarja! Úgy tűnik a kép nem megjeleníthető.](//www.lanawin.hu/forum_ic/avatarkepek/881_sotetelf_ferfi.jpg)
//Második szál//
* Sokkal több érzelmet vált ki a nőből a második kérdése, mint az első.*
~ Érdekes, én azt hallottam, hogy minden vallást első sorban az oltáraik érdekelnek. És most úgy tűnik, ez a papnő hiába Teysus követője, sokkal indulatosabb lett a fény istenének területvesztésére, mint a szent helyekre.
Lehet tényleg komolyan gondolják, hogy a világot egyensúlyban kell tartaniuk. És ez további érdekes kérdéseket vet fel...~
* Egészen odáig eljut a következtetéseiben, hogy ha kézzelfogható bizonyítékot szerez bárki arra, hogy a vér istene áll a város felgyújtása hátterében, akkor beszélgetőtársa maga is csatlakozni fog a városőrség megmaradt tagjaihoz vagy más módon, de visszaverni a támadókat.
A köhintésre visszapillant.*
-Érdekes ez az egyensúly. A jó és a rossz között. Olyan istent imádsz, ami a kettő közöttinek mondja magát, de a mi fajunkat egyértelműen az egyik oldalra szokták sorolni. Kizáróan.
És az is érdekelne, hogy melyik oldal a jó és melyik oldal a rossz a mérlegelő isten szerint? A túlerős fény, ami bántja az emberek szemét vagy az élő áldozatokat kívánó véré, miközben a halált épp úgy a gonosszal azonosítja az emberi faj.
Nyilván olyanokba bele lehet menni, hogy a törpék értelem szerűen a sötét istenhez vonzódnak, mert ők lent dolgoznak a bányában és ott sötét van. Vagy a tündérek a fényhez, mert az színezi szépre a szárnyaikat. De ennyire részletesen nem mennék bele a faji kérdésekbe. Pláne, mert egy csomóan vannak, akik tesznek minden hatalmasságra, aki adót nem szed tőlük és nincs katonasága.
Rengeteg ellenpéldát tudok az előbbi okfejtésre.
* Kicsit kivár, amíg a kérdésre végül válaszolni kezd. Nem akarja ilyen gyorsan az átkötést.*
-Igazából félve válaszolok a kérdésedre, mert most még nem tudom, hogy a jó vagy a rossz oldalra sorolja a vallásod a szakmámat. De ám legyen!
Zsoldos vagyok. Utazók fogadnak fel, hogy elkísérjem őket a veszélyes vidékeken. Nem régen egy pap mellett kellett testőrködnöm. Ő mesélt egy erdő mélyén lévő eldugott, titkos oltárról. De olyan részeg volt végig, hogy azt sem tudtam kiszedni belőle, hogy melyik egyházhoz tartozik.
* Állát felemelve tenyeréből az ujjait összeütögetve "zongorázni kezd", amíg ki nem találja, hogy mi legyen a következő kérdése.*
-Azt mondod, hogy a te istened, Teysus *nyomja meg erőteljesen a szót, rögzítve hangsúlyosan, hogy melyik vallásról beszélnek* azt tartja a Jónak, ha megmaradnak a felségterületek a két másik között. Mégis azt állítod, hogy a kettő közül az egyik a jó a másik a rossz.
De ha a Jó isten legyőzné a Rosszat, a követői szintén és övé lenne minden terület, akkor nem az lenne a nagyobbik jó?
//Második szál//
* A lány hamar letudja a választ. És meglepően széles ívben kerülte az itteni és a másik nagyon híres, hírhedt oltár témáját. Noha ő mondta, hogy nem egy konkrétról szól a kérdés, hanem általánosságban, a mondanivalójából semmi nem derült ki ezekre vonatkozóan.*
~ Vajon érdemes belemennem kicsit részletesebben rákérdeznem?
Átgondolva leginkább nem. Amit akart, azt elmondta róluk. És roppant érdekes a tűz városának egyensúly oltára. Több ritka tudást mondott el így is, mint reméltem.
Ha tovább erőltetném, akkor úgy is csak az eddigieket ismételné vagy még rövidebben lezárná a válaszokat. És ugyan úgy élhetne a helyzettel, hogy megszerezze idő előtt a kezdeményezést, mint ahogy én tettem.~
* Elveti az ötletet, és inkább alaposabban átgondolja, mit tegyen fel második kérdésnek. Vannak számára izgalmasabb és kevésbé izgalmas területek Teysus vallásában.*
-Mi változna szerinted, ha Eeyr követőit elüldöznék a Sötét Úr papjai az egész városból?
* Egy kósza gondolattól vezérelve elkezdi újra felmérni az érkező másik nőt, de most sokkal hosszabban, szenvtelenül legeltetve a szemét a válasz hallgatása közben rajta. Mintha a nem rég említett meztelen női testet figyelné érdeklődve.
A füle viszont teljes mértékben Csalé. Nem tartja lebilincselőnek azt a tényt, hogy gazdasággal kapcsolatos írások után érdeklődött a csaj és a csuhás gyors iránymutatása után elindul arra. Tizenkettő egy tucat az olyanokból, akik így tesznek. Ahogy azokból is ennyi, akik a vallások iránt kutatni jöttek ide. Ez csak annyiban más helyzet, hogy jelenleg Grawokot ez érdekli.*
//Második szál//
* Azt vette észre a nagyobb fegyverrel rendelkező hősünk, hogy intellektuális ellenfele jóval defenzívebb, mondhatni visszahúzódóbb lett a kommunikációban. Pedig nem bánta volna a hosszú órákig tartó magyarázatot, hogy az egyensúly istenének követője számára mit jelent a halál. Sokat tudott volna tanulni belőle, ám ez a hajó most elúszott.
És jelenleg csak a szemezés van. És a rövid, tömör feladat, amivel feldobja a labdát. Ám ahelyett, hogy Csal megpróbálná gyorsan ledarálni a választ, egy érdekes aspektusát feszegeti a kérdésnek.*
-Ne csalj! A kérdés egyértelmű volt. Mit tudsz az oltárról. Nem egy konkrétról.
Tanítás, pletykák és saját vélemény. Mindent tudni akarok.
* Ekkor még nem gondolkodik el azon, hogy hamarosan ő maga fogja megtörni a farkasszem nézést. És olvasótársa rögtön megragadja az alkalmat, hogy a kettejük viszonyában legjelentéktelenebb frontról támadjon. És a hatás nem is marad el. Azonnal visszakapja a Hifeti fiú a tekintetét és arcról próbálja leolvasni a szándékot, ami a kérdés feltételéhez vezetett.*
-Nem, a meztelen női test hoz izgalomba. De válaszolnod kell az előző kérdésemre, utána pedig én jövök. Mert én már feleltem egyre tőled.
* A jókedv kiült az arcára, ahogy leesik a férfi főszereplőnknek is, hogy ezzel a szúrással igazából annyi történt, hogy ő állta és egy kis előnyre tett szert. Mármint azt kedvezőnek érzi a maga részéről, hogy többet faggathatja Chalarelt a számára érdekesebb témákból.
Egy tiszta fehérbe öltözött, bokáig érő hosszú szoknyás, hímzett blúzos ember nő érkezik és tipeg oda a könyvtároshoz.
Az utóbbi a legnagyobb meglepetésre leengedi olvasmányát és kérdőn néz a hölgyre.*
//Második szál//
* Az idegen nő nem áll kötélnek egykönnyen és emiatt Grawok arcán ráncok kezdenek kiülni. Már kezdte elhinni, hogy minden simán fog menni. De az életben nem minden papsajt. Ezt ő is megtanulta.*
-Nem féled az isteneket, látom. Valaki a hideg vasat teszi a nyakadra és az összes reakciód, hogy történelmet olvasgatsz meg alkudozol a feltételekről.
Elismerésem, benned aztán tényleg hidegebb a vér, mint egy kappában. Na jó! Játsszunk!
* Hosszasan elgondolkodik azon, hogy mit kérdezzen elsőként. Ám hamar rájön, hogy nem sok olyan kérdés van, ahol egy nem kilométer hosszú mondatba bele tudna sűríteni valami olyat, amiről hosszan és kimerítően kellene a másiknak válaszolni. És ahhoz nincs kedve, hogy magáról jelentéktelen válaszokért cserébe beszélnie kelljen.*
-Az oltár.
* Összefonja maga előtt az ujjait, a könyökeivel megtámasztja magát az asztalon, miközben állát szépen a kézfejein pihenteti. Csillogó tekintettel nézi az idegen nőt. Egyenest a szemébe néz.
Kopogó cipők zajára lesz figyelmes a lépcső felől. Hiába les oda a szeme sarkából, az új érkező még nem látszik. Az meg már most sejthető, hogy egy tűsarkas nő lesz az, aki hozzájuk hasonlóan tágítani akarja a tudását.
Már csak az a kérdés, hogy kiféle, miféle, kefél-e?*
1-20 , 21-40 , 41-60 , 61-80 , 81-100 , 101-120 , 121-140 , 141-160 , 161-180 , 181-200 , 201-220 , 221-240 , 241-260 , 261-280 , 281-300 , 301-320 , 321-340 , 341-360 , 361-380 , 381-400 , 401-420 , 421-440 , 441-460 , 461-480 , 481-500 , 501-520 , 521-540 , 541-560 , 561-580 , 581-600 , 601-620 , 621-640 , 641-660 , 661-680 , 681-700 , 701-720 , 721-740 , 741-760 , 761-780 , 781-800 , 801-820 , 821-840 , 841-860 , 861-880 , 881-900 , 901-920 , 921-940 , 941-960 , 961-980 , 981-1000 , 1001-1020 , 1021-1040 , 1041-1060 , 1061-1080 , 1081-1100 , 1101-1120 , 1121-1140 , 1141-1160 , 1161-1180 , 1181-1200 , 1192-1211
1180. hozzászólás ezen a helyszínen: Könyvtár
Üzenet elküldve: 2018-10-10 17:28:52
Üzenet elküldve: 2018-10-10 17:28:52
ÚJ
Rang: Törölt felhasználó
IC üzenetek: 720
OOC üzenetek: 29
Játékstílus: Vakmerő
IC üzenetek: 720
OOC üzenetek: 29
Játékstílus: Vakmerő
//Második szál//
//Rodderiego//
- Ebben nem is tudnánk. Csupán akkor, ha mind a két lehetőséget átéljük, ami, hát, hogy is mondjam... Kicsit nehézkes.
*Azt be kell ismerniük, hogy gyermekek újra nem lesznek, felnőttként pedig teljesen máshogy értelmeznék a dolgokat. Ha valamilyen mágiával el is lehetne érni, hogy újra fiatalokká váljanak, akkor a már meglévő tudásukat is el kellene tüntetni, hogy hitelesek legyenek az eredmények. De ebben az esetben pedig, mikor felnőnek, nem tudnának megfelelő, összehasonlító elemzést végezni. Kivéve persze, ha vissza lehet majd hozni az emlékeiket, de akkor is felmerül egy nagyon fontos kérdés: ez a sok macera mégis kinek érné meg? Ezen felül az eredmény nem lenne objektív, több személynek kellene elvégeznie, és abból átlagot vonni, de lehetetlen lenne vállalkozókat találni rá, és az eredmény pedig nem lenne annyira fontos, mint amennyi munka jár a felkutatásával.
Közben másik téma felé kanyarodnak el, Aleimord kicsit átrendezni a gondolatait.*
- Ahogy mondja. Hogy azt higgyék, amit kell.
*Ebben teljesen egyetértenek a férfival, nincs is mit ecsetelni rajta, pont, ahogyan Rodderiego mondja.*
- Börtön, persze.
*Bólint.*
- De az is börtön, mikor a szolgáló minden reggel felkel, és mások után takarít. Az is börtön, mikor a kovács csak azért kovácsol, mert muszáj. Akkor nem lenne börtön, ha mindenki azt csinálná, amit akarna, de ha létezne is egy ilyen világ, abban káosz uralkodna, és közel sem lenne jó úgy élni benne, mint most.
*A férfi okfejtésére nem igazán tud reagálni, csak helyeslően bólint.*
- Ezt olyan gyönyörűen megfogalmazta, hogy hozzá sem tudok tenni.
*Mosolyodik el, talán napok, hatok óta most először őszintén.*
- Soha nem voltam szegény, nem tudom, hogy mit miért tesznek, csak sejtéseim lehetnek.
*Nem büszkeségből mondja, egyszerű tényként közli. Itt valószínűleg mind a ketten tudják, hogy senki sem tehet arról, hogy milyen lapokat osztottak le nekik. Arról viszont tehetnek, hogy hogyan játsszák ki azokat. A rossz lapokkal is lehet nyerni, és a jobbakkal is lehet veszíteni.*
- Én csak azt sajnálom, hogy sok embert elvesztettem. Létrehoztunk egy Rendet, hogy egymást, és másokat segítsünk, jól is működött, de a lázadás szétszedett minket. Az is ezen az elveken alapult.
*Halk, lemondó sóhaj hagyja el a száját.*
- Még azért próbálkozok, kár lenne azért a rengeteg, belefektet munkáért. Pedig nem olyan rég majdnem jóra fordultak a dolgok.
*Először kételkedik abban, hogy ezt elmondja-e a férfinak, de végül is rendesnek tűnik, és most Aleimordnak is jól esik egy kicsit panaszkodni.*
- Eredetileg a húgom miatt jöttem vissza a városba. Ide a könyvtárba is azért jöttem... Ő... Imádta a könyveket.
*Mielőtt túlságosan elkalandozik, gyorsan visszatér a lényegre.*
- Szóval a húgomat kerestem, hátha rálelek, még segítséget is kértem egy kedvesnek tűnő nőtől, mert egyedül felkutatni egy depressziós, és zavarodott lányt, ki tele van gyűlölettel... Szóval aki segített, Zeyának hívta magát, de nem is ez a lényeg. Azért maradt meg, mert más, ha megtudja, hogy nemes vagyok, kint, a Szegénynegyed utcáin járva, biztos, belém állít egy vasvillát. Csak talán szerencsés voltam, hogy ő nem tette, és nem küldött el. Kerestük a húgomat, elég sokáig, de nem találtuk meg. Nem kért semmit, egy vacsorával, és egy borral háláltam meg. Szóba került a Rend, és azt mondta, szívesen csatlakoznia hozzám, és a megmaradt társaimhoz. Megbeszéltük, hogy hol találkozunk, de sajnos a kavarodásban elvesztettük egymást. Szóval a történet lényege annyi, hogy habár úgy tűnik, hogy ezeken a régi, tiszta elveken alapuló Rend a környezet hatására megszűnni látszott, még úgy tűnik, van igény rá. Az emberek nem felejtették el ezeket a tiszta elveket, csak újra fel kell eleveníteni bennük.
//Rodderiego//
- Ebben nem is tudnánk. Csupán akkor, ha mind a két lehetőséget átéljük, ami, hát, hogy is mondjam... Kicsit nehézkes.
*Azt be kell ismerniük, hogy gyermekek újra nem lesznek, felnőttként pedig teljesen máshogy értelmeznék a dolgokat. Ha valamilyen mágiával el is lehetne érni, hogy újra fiatalokká váljanak, akkor a már meglévő tudásukat is el kellene tüntetni, hogy hitelesek legyenek az eredmények. De ebben az esetben pedig, mikor felnőnek, nem tudnának megfelelő, összehasonlító elemzést végezni. Kivéve persze, ha vissza lehet majd hozni az emlékeiket, de akkor is felmerül egy nagyon fontos kérdés: ez a sok macera mégis kinek érné meg? Ezen felül az eredmény nem lenne objektív, több személynek kellene elvégeznie, és abból átlagot vonni, de lehetetlen lenne vállalkozókat találni rá, és az eredmény pedig nem lenne annyira fontos, mint amennyi munka jár a felkutatásával.
Közben másik téma felé kanyarodnak el, Aleimord kicsit átrendezni a gondolatait.*
- Ahogy mondja. Hogy azt higgyék, amit kell.
*Ebben teljesen egyetértenek a férfival, nincs is mit ecsetelni rajta, pont, ahogyan Rodderiego mondja.*
- Börtön, persze.
*Bólint.*
- De az is börtön, mikor a szolgáló minden reggel felkel, és mások után takarít. Az is börtön, mikor a kovács csak azért kovácsol, mert muszáj. Akkor nem lenne börtön, ha mindenki azt csinálná, amit akarna, de ha létezne is egy ilyen világ, abban káosz uralkodna, és közel sem lenne jó úgy élni benne, mint most.
*A férfi okfejtésére nem igazán tud reagálni, csak helyeslően bólint.*
- Ezt olyan gyönyörűen megfogalmazta, hogy hozzá sem tudok tenni.
*Mosolyodik el, talán napok, hatok óta most először őszintén.*
- Soha nem voltam szegény, nem tudom, hogy mit miért tesznek, csak sejtéseim lehetnek.
*Nem büszkeségből mondja, egyszerű tényként közli. Itt valószínűleg mind a ketten tudják, hogy senki sem tehet arról, hogy milyen lapokat osztottak le nekik. Arról viszont tehetnek, hogy hogyan játsszák ki azokat. A rossz lapokkal is lehet nyerni, és a jobbakkal is lehet veszíteni.*
- Én csak azt sajnálom, hogy sok embert elvesztettem. Létrehoztunk egy Rendet, hogy egymást, és másokat segítsünk, jól is működött, de a lázadás szétszedett minket. Az is ezen az elveken alapult.
*Halk, lemondó sóhaj hagyja el a száját.*
- Még azért próbálkozok, kár lenne azért a rengeteg, belefektet munkáért. Pedig nem olyan rég majdnem jóra fordultak a dolgok.
*Először kételkedik abban, hogy ezt elmondja-e a férfinak, de végül is rendesnek tűnik, és most Aleimordnak is jól esik egy kicsit panaszkodni.*
- Eredetileg a húgom miatt jöttem vissza a városba. Ide a könyvtárba is azért jöttem... Ő... Imádta a könyveket.
*Mielőtt túlságosan elkalandozik, gyorsan visszatér a lényegre.*
- Szóval a húgomat kerestem, hátha rálelek, még segítséget is kértem egy kedvesnek tűnő nőtől, mert egyedül felkutatni egy depressziós, és zavarodott lányt, ki tele van gyűlölettel... Szóval aki segített, Zeyának hívta magát, de nem is ez a lényeg. Azért maradt meg, mert más, ha megtudja, hogy nemes vagyok, kint, a Szegénynegyed utcáin járva, biztos, belém állít egy vasvillát. Csak talán szerencsés voltam, hogy ő nem tette, és nem küldött el. Kerestük a húgomat, elég sokáig, de nem találtuk meg. Nem kért semmit, egy vacsorával, és egy borral háláltam meg. Szóba került a Rend, és azt mondta, szívesen csatlakoznia hozzám, és a megmaradt társaimhoz. Megbeszéltük, hogy hol találkozunk, de sajnos a kavarodásban elvesztettük egymást. Szóval a történet lényege annyi, hogy habár úgy tűnik, hogy ezeken a régi, tiszta elveken alapuló Rend a környezet hatására megszűnni látszott, még úgy tűnik, van igény rá. Az emberek nem felejtették el ezeket a tiszta elveket, csak újra fel kell eleveníteni bennük.
1179. hozzászólás ezen a helyszínen: Könyvtár
Üzenet elküldve: 2018-10-10 15:43:56
Üzenet elküldve: 2018-10-10 15:43:56
ÚJ
Rang: Haladó játékos
IC üzenetek: 104
OOC üzenetek: 45
Játékstílus: Megfontolt
IC üzenetek: 104
OOC üzenetek: 45
Játékstílus: Megfontolt
//Második szál//
//Aleimord//
- Nem akartam eldönteni, melyik a nehezebb, igazán talán nem is kell. Az igazi kihívás mindkét esetben a saját hang, saját cél megtalálása, a kilépés a másik árnyékából. Ez talán a lázadással kezdődik, ami egy szökés, aminek a vége egy kitagadás, de az csak a másik útjának a megtagadása. A győzelem a lepergetés, az, hogy amit mond nem befolyásol jobban, mint más szava. Se pro, se kontra. * - ismeri el a másik győzelmét a saját harcában. *
- Nem kell ecsetelnie, * – mosolyodik el a felsőbb osztály kicsit talán általánosító jellemrajzára * - Felteszem ezt a naplót sem magáncélra írták, hanem a közösségnek, hogy azt gondolják, amit kell. * Reagál rá, majd figyelmesen átveszi a naplót és hallgatja a további okfejtést. *
- Én csak azt mondtam, hogy azt írták, nem mondtam, hogy gondolták is. Ugyanakkor azt önnek is el kell ismernie, hogy az, hogy vették a fáradtságot, hogy leírják nekik az ideát az már egy jó dolog. Persze elismerem, az aranykalitka is börtön, még ha szépen díszített is. *- Reagál, mikor a férfi keserűen és igen, felháborodva felhorkant.
A következő, termelésről szóló gondolatmenet érthető, hozzáfűzni valója sincs, így csak bólogat. *
- Valóban, *- ért egyet a legutolsó megállapítással is, de azért árnyalná egy picit. * - pont ezen gondolkodtam az előbb mikor beleolvastam a polcnál a könyvbe. Az eszme még ha nem is ok, csak máz, az akkor is tagadhatatlanul impozáns. Ugyanakkor a gondolkodó lények mindig előbb-utóbb megmérgezik a tiszta ideák megvalósulását, de ha az sincs akkor igazából még rosszabb. Így nem baj, hogy ezt így vezették fel. Ugyanis nem csak a nemesek önzőek, hanem a többi városlakó is. Ők is csak magukra gondolnak és mindent ugyanúgy tesznek mint a nemesek, csak más eszköztárral és más szinten. Legutóbb, mikor itt jártam almát vettem a piacon. Két árus volt, mindkettő ugyanolyan toprongyos. Egy nénike, aki kis és kevésbé szép árukat kínált és egy másik akinek a készletét egy héttelkes gazda is irigykedve nézte volna. Nyilván gazdag kereskedő volt, de úgy kárált a szegénységről, meg a hét éhező szájról, hogy egy varjúraj elszégyellte volna magát. Pedig az áru minősége miatt sokan őt választották volna, de neki ez kevés volt. És még sorolhatnám. És az hogy ki az oka a tudatlanságnak ott kinn? Ahogy maga nem akart tanulni és belépni egy szerepbe, közülük sokan nem akarnak. Könnyebb mutogatni a másikra, és jajgatni. A kényszerítéssel meg nem érdemes próbálkozni, látjuk mi volt önnél az eredmény. *- tárja szét a kezeit. *
- Ha hiszi, ha nem a szegények többet vesztettek itt, mint a nemesek. *- vált témát * - Persze az, hogy sokan meghaltak tragédia és az anyagi javak sem mind pótolhatóak. De a szegények elvesztették azt a titkon dédelgetett illúziót, hogy ha egyszer együtt a sarkukra állnak és elzavarják a nemeseket, akkor úgy élhetnek majd mint azok, de ha nem akkor is jobb lesz. Hát nézzen szét akárki és meglátja mi van most a szemekben. Keserűség és reménytelenség. Másrészt nem gondolom, hogy ezt az egyszeri, tanulni sem akaró emberek szervezték. Nem kizárt, hogy egyszer csak kipattant valahol valami sérelmen a szikra és elterjedt a futótűz, de valószínűbb, hogy valaki gyújtogatott. Artheniornak nem csak részei vesztettek az események alatt, hanem az egésze. A nyertesek akik ezt szervezték. Vagy a templomban történtek voltak a céljuk vagy az is csak egy eszköz valami sötétebbhez, de ők mozgatták a szálakat meggyőződésem. A szegényeknek meg majd a megfelelő időben a jövőbe vetett reményt kell visszaadni. Még nem most, még tart a mákony hatása. Majd. Esetleg ha még valami rossz a nyakukba ül, utána, hogy tudják értékelni a régit. És ha már építeni akarják azt, akkor kell figyelni, hogy mi épül. addig hagyni kell az elszabadult szekeret futni, menteni ami menthető. Majd ha megállapodott, akkor lehet helyrehozni a kárt. *- ér a végére és picit meg is szeppen. Zeya már rég elunta volna magát, ő meg elszokott attól mellette, hogy így bő lére eresztve elmondja a véleményét. Azért magabiztosan próbál meg felnézni az elf nemesre, miután szóban nagy okosan megoldotta a fennálló válságot.*
A hozzászólás írója (Rodderiego Kryssais) módosította ezt a hozzászólást, ekkor: 2018.10.10 15:45:26
//Aleimord//
- Nem akartam eldönteni, melyik a nehezebb, igazán talán nem is kell. Az igazi kihívás mindkét esetben a saját hang, saját cél megtalálása, a kilépés a másik árnyékából. Ez talán a lázadással kezdődik, ami egy szökés, aminek a vége egy kitagadás, de az csak a másik útjának a megtagadása. A győzelem a lepergetés, az, hogy amit mond nem befolyásol jobban, mint más szava. Se pro, se kontra. * - ismeri el a másik győzelmét a saját harcában. *
- Nem kell ecsetelnie, * – mosolyodik el a felsőbb osztály kicsit talán általánosító jellemrajzára * - Felteszem ezt a naplót sem magáncélra írták, hanem a közösségnek, hogy azt gondolják, amit kell. * Reagál rá, majd figyelmesen átveszi a naplót és hallgatja a további okfejtést. *
- Én csak azt mondtam, hogy azt írták, nem mondtam, hogy gondolták is. Ugyanakkor azt önnek is el kell ismernie, hogy az, hogy vették a fáradtságot, hogy leírják nekik az ideát az már egy jó dolog. Persze elismerem, az aranykalitka is börtön, még ha szépen díszített is. *- Reagál, mikor a férfi keserűen és igen, felháborodva felhorkant.
A következő, termelésről szóló gondolatmenet érthető, hozzáfűzni valója sincs, így csak bólogat. *
- Valóban, *- ért egyet a legutolsó megállapítással is, de azért árnyalná egy picit. * - pont ezen gondolkodtam az előbb mikor beleolvastam a polcnál a könyvbe. Az eszme még ha nem is ok, csak máz, az akkor is tagadhatatlanul impozáns. Ugyanakkor a gondolkodó lények mindig előbb-utóbb megmérgezik a tiszta ideák megvalósulását, de ha az sincs akkor igazából még rosszabb. Így nem baj, hogy ezt így vezették fel. Ugyanis nem csak a nemesek önzőek, hanem a többi városlakó is. Ők is csak magukra gondolnak és mindent ugyanúgy tesznek mint a nemesek, csak más eszköztárral és más szinten. Legutóbb, mikor itt jártam almát vettem a piacon. Két árus volt, mindkettő ugyanolyan toprongyos. Egy nénike, aki kis és kevésbé szép árukat kínált és egy másik akinek a készletét egy héttelkes gazda is irigykedve nézte volna. Nyilván gazdag kereskedő volt, de úgy kárált a szegénységről, meg a hét éhező szájról, hogy egy varjúraj elszégyellte volna magát. Pedig az áru minősége miatt sokan őt választották volna, de neki ez kevés volt. És még sorolhatnám. És az hogy ki az oka a tudatlanságnak ott kinn? Ahogy maga nem akart tanulni és belépni egy szerepbe, közülük sokan nem akarnak. Könnyebb mutogatni a másikra, és jajgatni. A kényszerítéssel meg nem érdemes próbálkozni, látjuk mi volt önnél az eredmény. *- tárja szét a kezeit. *
- Ha hiszi, ha nem a szegények többet vesztettek itt, mint a nemesek. *- vált témát * - Persze az, hogy sokan meghaltak tragédia és az anyagi javak sem mind pótolhatóak. De a szegények elvesztették azt a titkon dédelgetett illúziót, hogy ha egyszer együtt a sarkukra állnak és elzavarják a nemeseket, akkor úgy élhetnek majd mint azok, de ha nem akkor is jobb lesz. Hát nézzen szét akárki és meglátja mi van most a szemekben. Keserűség és reménytelenség. Másrészt nem gondolom, hogy ezt az egyszeri, tanulni sem akaró emberek szervezték. Nem kizárt, hogy egyszer csak kipattant valahol valami sérelmen a szikra és elterjedt a futótűz, de valószínűbb, hogy valaki gyújtogatott. Artheniornak nem csak részei vesztettek az események alatt, hanem az egésze. A nyertesek akik ezt szervezték. Vagy a templomban történtek voltak a céljuk vagy az is csak egy eszköz valami sötétebbhez, de ők mozgatták a szálakat meggyőződésem. A szegényeknek meg majd a megfelelő időben a jövőbe vetett reményt kell visszaadni. Még nem most, még tart a mákony hatása. Majd. Esetleg ha még valami rossz a nyakukba ül, utána, hogy tudják értékelni a régit. És ha már építeni akarják azt, akkor kell figyelni, hogy mi épül. addig hagyni kell az elszabadult szekeret futni, menteni ami menthető. Majd ha megállapodott, akkor lehet helyrehozni a kárt. *- ér a végére és picit meg is szeppen. Zeya már rég elunta volna magát, ő meg elszokott attól mellette, hogy így bő lére eresztve elmondja a véleményét. Azért magabiztosan próbál meg felnézni az elf nemesre, miután szóban nagy okosan megoldotta a fennálló válságot.*
A hozzászólás írója (Rodderiego Kryssais) módosította ezt a hozzászólást, ekkor: 2018.10.10 15:45:26
1178. hozzászólás ezen a helyszínen: Könyvtár
Üzenet elküldve: 2018-10-10 13:21:51
Üzenet elküldve: 2018-10-10 13:21:51
ÚJ
Rang: Törölt felhasználó
IC üzenetek: 720
OOC üzenetek: 29
Játékstílus: Vakmerő
IC üzenetek: 720
OOC üzenetek: 29
Játékstílus: Vakmerő
//Második szál//
//Rodderiego//
*Teljes figyelemmel hallgatja Rodderiego történtét, ennek pedig két oka van: az egyik, hogy a férfi is meghallgatta Aleimordot, mikor oktalanul elmondta a bajait, így az idegen is megérdemli ezt viszonzásképpen; a másik pedig az, hogy az elf szeret elmélkedni, filozófia kérdéseket megválaszolni, vagy éppen hosszas, és mások számára talán unalmas kifejtésbe, és gondolatmenetekbe kezdeni.*
- Nehéz megvallani, hogy melyik a rosszabb.
*Kezdi is el. A mély gondolatok utat törnek az elméjében, és egy cseppet sem töri a fejét azon, hogy megossza-e azokat asztaltársával, vagy sem. Eddig azt sejti, hogy Rodderiego nem menekülne sikítva az ilyesmitől, ha mégis, az majd kiderül. Ha nem tetszik neki, vagy nagyon unja, úgyis közbeszól majd. Ha pedig nincs benne annyi affinitás, akkor az a saját baja, ha Aleimord észreveszi rajta a túlzott mértékű unalmat, akkor abbahagyja, bár ennek kicsi az esélye. Sosem volt profi abban, hogy felismerje, mire gondolhatnak, vagy mit érezhetnek mások.*
- Olyan szülőkkel felnőni, akik előre kiszabják előttünk az utat, és mindent megtesznek azért, hogy ne léphessenek le róla; vagy szülők nélkül, egyedül felnőni, segítség és útmutatás nélkül. A lélek mind a két esetben olyan dolgokat tehet a szélsőségek hatására, ami alap esetben eszébe sem jutna.
*A beszéd közben kinyitja a könyvet, az ősi rokona naplóját, és lapozgatni kezd benne. Nem céltalanul, keres valamit a kézzel írt fejezetek között.*
- Ha úgy nézi, nekem is volt esélyem rá.
*Folytatja a gondolatmenetet.*
- Addig húztam apám agyát, és addig idegesítettem, amíg ki nem tagadott. Azaz azt hittem, hogy kitagadott. Néhány napja derült ki, hogy sosem volt hivatalos. Egy trükkje volt, egy újabb nevelési kísérlet, hogy az ő szavaival éljek, elfogadjam a sorsomat, és a rendeltetésemet. Azt, amire, és amiért születtem.
*Halkan sóhajtva megrázza a fejét.*
- Már nem érdekel, hogy mit művel. Felnőtt vagyok, úgy élem az életemet, ahogyan nekem tetszik. Megtanultam, hogy a szavai hogyan peregjenek le rólam. Ez volt az én utam.
*Ekkor hirtelen abbahagyja a lapozgatást, és gyorsan beleolvas néhány sorba az elsárgult papíron.*
~Ez az!~
- A nemesek mindig szépítenek magukon, ezt ne felejtse. Olyan undorító, és ravasz játszmákat játszanak egymás ellen, hogy egy közrendű gyakran teljesen ledöbbenne.
*A naplót megfordítja, és átcsúsztatja Rodderiego felé, a kezét egészen addig a könyvön tartja, amíg a férfi át nem veszi, nehogy ellapozódjon.*
- Ez az.
*Int a sorok felé.*
- Én sem értettem meg sokáig, hogy mi áll benne. Csak akkor jöttem rá, mikor a valóságban is beleláttam a dolgok működésébe. Ezt... Nem igazán szeretik, ha az ilyesmi kiderül, de a nemességnek már annyi, én pedig sosem kedveltem a játszmáikat.
*Hátradől a székben, és úgy próbálja meg elmondani azt, amire emlékszik. A tekintete a végtelenbe mered, miközben az emlékei, és a tanult dolgok között matat valahol.*
- Azt mondta, hogy felelősségteljesen és körültekintően próbálták várost felépíteni akkoriban, hogy mindenki, aki ide költözik megtalálja a boldogulását. Ez így van. Egyszerű kereskedelem, semmi más. Csak kicsit magasabb, és mocskosabb szinten, mint ahogyan a piaci eladóktól látja. A legtöbb nemesi ház, ahogyan a miénk is, saját termékeket gyárt, amit aztán elad. Hogy az embereknek ezt megvegyék, ahhoz pénz kell, a szegények és a közrendűek pedig miből szerzik ezt? A munkából.
*Halkan felhorkant, látni az arcán, hogy mennyire undorodik ettől a hozzáállástól.*
- A nemesek beadták, hogy ők a városért dolgoznak, munkahelyeket akarnak teremteni, hogy mindenkinek legyen elegendő aranya, és így megélhessen, boldog lehessen, szabad, s a többi. Ez igaz is, de nem voltak ők ennyire önzetlenek. Ha többen dolgoznak, többeknek lesz aranya, amit aztán elköltenek. Több arany folyik be, amit be tudnak fektetni, és több terméket tudnak előállítani. Ehhez persze újabb munkások kellenek, és így megy körbe körbe.
*Reméli, hogy a férfi érteni fogja, hogy mit mondd, és mire céloz.*
- Azt tanítják, hogy dolgozz mások boldogságáért, hogy te is boldog lehess. Nem rossz gondolat, de mint látjuk, a módszereik nem jöttek be. Egy apró dolgot nem vettek a számításba, mégpedig azt, hogy nincs végtelen számú munkaerő. Taníttatni kellett volna az embereket, mert a szegények önerőből erre képtelenek. Így nem tudtak munkát vállalni, és csak tengődtek, a nemesek pedig túl önzőek voltak ahhoz, hogy ingyen oktassák őket. Ha a nemesek kicsit arrébb teszik a gőgjüket, és elkezdik oktatni a szegényeket, talán a lázadás meg sem történik. Ez az egész a múltból gyökereik, egy lassú, de biztos folyamat, aminek nagyon könnyen az elejét lehetett volna venni.
//Rodderiego//
*Teljes figyelemmel hallgatja Rodderiego történtét, ennek pedig két oka van: az egyik, hogy a férfi is meghallgatta Aleimordot, mikor oktalanul elmondta a bajait, így az idegen is megérdemli ezt viszonzásképpen; a másik pedig az, hogy az elf szeret elmélkedni, filozófia kérdéseket megválaszolni, vagy éppen hosszas, és mások számára talán unalmas kifejtésbe, és gondolatmenetekbe kezdeni.*
- Nehéz megvallani, hogy melyik a rosszabb.
*Kezdi is el. A mély gondolatok utat törnek az elméjében, és egy cseppet sem töri a fejét azon, hogy megossza-e azokat asztaltársával, vagy sem. Eddig azt sejti, hogy Rodderiego nem menekülne sikítva az ilyesmitől, ha mégis, az majd kiderül. Ha nem tetszik neki, vagy nagyon unja, úgyis közbeszól majd. Ha pedig nincs benne annyi affinitás, akkor az a saját baja, ha Aleimord észreveszi rajta a túlzott mértékű unalmat, akkor abbahagyja, bár ennek kicsi az esélye. Sosem volt profi abban, hogy felismerje, mire gondolhatnak, vagy mit érezhetnek mások.*
- Olyan szülőkkel felnőni, akik előre kiszabják előttünk az utat, és mindent megtesznek azért, hogy ne léphessenek le róla; vagy szülők nélkül, egyedül felnőni, segítség és útmutatás nélkül. A lélek mind a két esetben olyan dolgokat tehet a szélsőségek hatására, ami alap esetben eszébe sem jutna.
*A beszéd közben kinyitja a könyvet, az ősi rokona naplóját, és lapozgatni kezd benne. Nem céltalanul, keres valamit a kézzel írt fejezetek között.*
- Ha úgy nézi, nekem is volt esélyem rá.
*Folytatja a gondolatmenetet.*
- Addig húztam apám agyát, és addig idegesítettem, amíg ki nem tagadott. Azaz azt hittem, hogy kitagadott. Néhány napja derült ki, hogy sosem volt hivatalos. Egy trükkje volt, egy újabb nevelési kísérlet, hogy az ő szavaival éljek, elfogadjam a sorsomat, és a rendeltetésemet. Azt, amire, és amiért születtem.
*Halkan sóhajtva megrázza a fejét.*
- Már nem érdekel, hogy mit művel. Felnőtt vagyok, úgy élem az életemet, ahogyan nekem tetszik. Megtanultam, hogy a szavai hogyan peregjenek le rólam. Ez volt az én utam.
*Ekkor hirtelen abbahagyja a lapozgatást, és gyorsan beleolvas néhány sorba az elsárgult papíron.*
~Ez az!~
- A nemesek mindig szépítenek magukon, ezt ne felejtse. Olyan undorító, és ravasz játszmákat játszanak egymás ellen, hogy egy közrendű gyakran teljesen ledöbbenne.
*A naplót megfordítja, és átcsúsztatja Rodderiego felé, a kezét egészen addig a könyvön tartja, amíg a férfi át nem veszi, nehogy ellapozódjon.*
- Ez az.
*Int a sorok felé.*
- Én sem értettem meg sokáig, hogy mi áll benne. Csak akkor jöttem rá, mikor a valóságban is beleláttam a dolgok működésébe. Ezt... Nem igazán szeretik, ha az ilyesmi kiderül, de a nemességnek már annyi, én pedig sosem kedveltem a játszmáikat.
*Hátradől a székben, és úgy próbálja meg elmondani azt, amire emlékszik. A tekintete a végtelenbe mered, miközben az emlékei, és a tanult dolgok között matat valahol.*
- Azt mondta, hogy felelősségteljesen és körültekintően próbálták várost felépíteni akkoriban, hogy mindenki, aki ide költözik megtalálja a boldogulását. Ez így van. Egyszerű kereskedelem, semmi más. Csak kicsit magasabb, és mocskosabb szinten, mint ahogyan a piaci eladóktól látja. A legtöbb nemesi ház, ahogyan a miénk is, saját termékeket gyárt, amit aztán elad. Hogy az embereknek ezt megvegyék, ahhoz pénz kell, a szegények és a közrendűek pedig miből szerzik ezt? A munkából.
*Halkan felhorkant, látni az arcán, hogy mennyire undorodik ettől a hozzáállástól.*
- A nemesek beadták, hogy ők a városért dolgoznak, munkahelyeket akarnak teremteni, hogy mindenkinek legyen elegendő aranya, és így megélhessen, boldog lehessen, szabad, s a többi. Ez igaz is, de nem voltak ők ennyire önzetlenek. Ha többen dolgoznak, többeknek lesz aranya, amit aztán elköltenek. Több arany folyik be, amit be tudnak fektetni, és több terméket tudnak előállítani. Ehhez persze újabb munkások kellenek, és így megy körbe körbe.
*Reméli, hogy a férfi érteni fogja, hogy mit mondd, és mire céloz.*
- Azt tanítják, hogy dolgozz mások boldogságáért, hogy te is boldog lehess. Nem rossz gondolat, de mint látjuk, a módszereik nem jöttek be. Egy apró dolgot nem vettek a számításba, mégpedig azt, hogy nincs végtelen számú munkaerő. Taníttatni kellett volna az embereket, mert a szegények önerőből erre képtelenek. Így nem tudtak munkát vállalni, és csak tengődtek, a nemesek pedig túl önzőek voltak ahhoz, hogy ingyen oktassák őket. Ha a nemesek kicsit arrébb teszik a gőgjüket, és elkezdik oktatni a szegényeket, talán a lázadás meg sem történik. Ez az egész a múltból gyökereik, egy lassú, de biztos folyamat, aminek nagyon könnyen az elejét lehetett volna venni.
1177. hozzászólás ezen a helyszínen: Könyvtár
Üzenet elküldve: 2018-10-10 10:09:42
Üzenet elküldve: 2018-10-10 10:09:42
ÚJ
Rang: Haladó játékos
IC üzenetek: 104
OOC üzenetek: 45
Játékstílus: Megfontolt
IC üzenetek: 104
OOC üzenetek: 45
Játékstílus: Megfontolt
//Második szál//
//Aleimord//
*Rodderiego látja, hogy valami fájdalmasat szakít fel a naplóval is, hisz egy fejrázás és egy kesernyés nevetés kíséri a nem kicsit szarkasztikus választ. Már-már visszakozna, mikor a férfi megnyílik. A szülők elvárásairól nem sokat, tud, lévén neki nem voltak, viszont a gyermekekre kényszerített kötelezettségek és a művészetek vonzása nem ismeretlen számára.*
- Hát apámat nem ismertem, mondjuk anyámat sem, így erről sokat nem tudok mondani, de az árvaház falai között voltak kötelező dolgok, amikhez nem fűlött a fogam. Utóbb mondjuk hasznosnak bizonyult egynémely, de még nem voltam tíz éves, mikor inkább az utcát választottam és megszöktem. Ott sem volt ugyan jobb, de legalább nem kényszerítettek semmire. *- Elvigyorodik.* – Úgyhogy megértem és részben tudom miről beszél, bár nekem volt lehetőségem elszökni az elől, hogy egy életen át azt csináljam amit nem szeretek. Mondjuk volt pár dolog, ami így indult és idővel megbarátkoztam vele, de arról meg én tudtam, hogy kell, így belülről fakadt a késztetés. Amit meg ugye döntésnek nevezünk és nem kényszernek. Amúgy nálam az egyensúly volt a titka a nemszeretem dolgoknak. Hatonként legalább egy napot és elemenként egy hatot a szeretem dolgokra kell áldozni, ha esik, ha fúj, ha a nyakamba szakad a munka akkor is. Így megújul a lélek és nem keseredik bele a mindennapokba. Amúgy ez is egy ilyen hatos. Érdekel az Elszigetelődés előtti és utáni korszak. Az őse naplója meg elég közel van hozzá és bár gondolom szépítenek a saját szerepükön azért elég sok információ lehet az adott korról, hogy érdemes legyen kiírni és majd hozzáfűzni a többihez. Mondjuk még az elején tartok * - mutat a könyv felé * - de azért találtam más érdekességet is. Például meglepett, hogy milyen felelősségteljesen és körültekintően próbálták meg a várost felépíteni akkoriban, hogy mindenki aki ide költözik megtalálja a boldogulását. Talán nem is csak az irányítók, hanem mindenki ezen munkálkodott. Bár ez nem biztos, hogy így le van írva, még nem jutottam el odáig. * - vonja meg a vállát újra. ~ Talán Zeyától ragadt rá a szokás az utóbbi időkből. ~*
- Gyermekként melyek voltak a kedvenc részek? * – Kérdezi újra a könyvre mutatva.* - Talán azokkal érdemes kezdeni, hisz valószínűleg azok voltak az olvasmányosabbak, szóltak a legendás személyekről, történetekről, azokról a dolgokról amik tulajdonképpen most minket érdekelhetnek.
A hozzászólás írója (Rodderiego Kryssais) módosította ezt a hozzászólást, ekkor: 2018.10.10 10:12:11
//Aleimord//
*Rodderiego látja, hogy valami fájdalmasat szakít fel a naplóval is, hisz egy fejrázás és egy kesernyés nevetés kíséri a nem kicsit szarkasztikus választ. Már-már visszakozna, mikor a férfi megnyílik. A szülők elvárásairól nem sokat, tud, lévén neki nem voltak, viszont a gyermekekre kényszerített kötelezettségek és a művészetek vonzása nem ismeretlen számára.*
- Hát apámat nem ismertem, mondjuk anyámat sem, így erről sokat nem tudok mondani, de az árvaház falai között voltak kötelező dolgok, amikhez nem fűlött a fogam. Utóbb mondjuk hasznosnak bizonyult egynémely, de még nem voltam tíz éves, mikor inkább az utcát választottam és megszöktem. Ott sem volt ugyan jobb, de legalább nem kényszerítettek semmire. *- Elvigyorodik.* – Úgyhogy megértem és részben tudom miről beszél, bár nekem volt lehetőségem elszökni az elől, hogy egy életen át azt csináljam amit nem szeretek. Mondjuk volt pár dolog, ami így indult és idővel megbarátkoztam vele, de arról meg én tudtam, hogy kell, így belülről fakadt a késztetés. Amit meg ugye döntésnek nevezünk és nem kényszernek. Amúgy nálam az egyensúly volt a titka a nemszeretem dolgoknak. Hatonként legalább egy napot és elemenként egy hatot a szeretem dolgokra kell áldozni, ha esik, ha fúj, ha a nyakamba szakad a munka akkor is. Így megújul a lélek és nem keseredik bele a mindennapokba. Amúgy ez is egy ilyen hatos. Érdekel az Elszigetelődés előtti és utáni korszak. Az őse naplója meg elég közel van hozzá és bár gondolom szépítenek a saját szerepükön azért elég sok információ lehet az adott korról, hogy érdemes legyen kiírni és majd hozzáfűzni a többihez. Mondjuk még az elején tartok * - mutat a könyv felé * - de azért találtam más érdekességet is. Például meglepett, hogy milyen felelősségteljesen és körültekintően próbálták meg a várost felépíteni akkoriban, hogy mindenki aki ide költözik megtalálja a boldogulását. Talán nem is csak az irányítók, hanem mindenki ezen munkálkodott. Bár ez nem biztos, hogy így le van írva, még nem jutottam el odáig. * - vonja meg a vállát újra. ~ Talán Zeyától ragadt rá a szokás az utóbbi időkből. ~*
- Gyermekként melyek voltak a kedvenc részek? * – Kérdezi újra a könyvre mutatva.* - Talán azokkal érdemes kezdeni, hisz valószínűleg azok voltak az olvasmányosabbak, szóltak a legendás személyekről, történetekről, azokról a dolgokról amik tulajdonképpen most minket érdekelhetnek.
A hozzászólás írója (Rodderiego Kryssais) módosította ezt a hozzászólást, ekkor: 2018.10.10 10:12:11
1176. hozzászólás ezen a helyszínen: Könyvtár
Üzenet elküldve: 2018-10-09 18:32:08
Üzenet elküldve: 2018-10-09 18:32:08
ÚJ
![>Grawok Hifeti [halott] avatarja! Úgy tűnik a kép nem megjeleníthető.](http://www.lanawin.hu/forum_ic/avatarkepek/881_sotetelf_ferfi.jpg)
Rang: Kezdő játékos
IC üzenetek: 241
OOC üzenetek: 14
Játékstílus: Megfontolt
IC üzenetek: 241
OOC üzenetek: 14
Játékstílus: Megfontolt
//Második szál//
* Sokkal több érzelmet vált ki a nőből a második kérdése, mint az első.*
~ Érdekes, én azt hallottam, hogy minden vallást első sorban az oltáraik érdekelnek. És most úgy tűnik, ez a papnő hiába Teysus követője, sokkal indulatosabb lett a fény istenének területvesztésére, mint a szent helyekre.
Lehet tényleg komolyan gondolják, hogy a világot egyensúlyban kell tartaniuk. És ez további érdekes kérdéseket vet fel...~
* Egészen odáig eljut a következtetéseiben, hogy ha kézzelfogható bizonyítékot szerez bárki arra, hogy a vér istene áll a város felgyújtása hátterében, akkor beszélgetőtársa maga is csatlakozni fog a városőrség megmaradt tagjaihoz vagy más módon, de visszaverni a támadókat.
A köhintésre visszapillant.*
-Érdekes ez az egyensúly. A jó és a rossz között. Olyan istent imádsz, ami a kettő közöttinek mondja magát, de a mi fajunkat egyértelműen az egyik oldalra szokták sorolni. Kizáróan.
És az is érdekelne, hogy melyik oldal a jó és melyik oldal a rossz a mérlegelő isten szerint? A túlerős fény, ami bántja az emberek szemét vagy az élő áldozatokat kívánó véré, miközben a halált épp úgy a gonosszal azonosítja az emberi faj.
Nyilván olyanokba bele lehet menni, hogy a törpék értelem szerűen a sötét istenhez vonzódnak, mert ők lent dolgoznak a bányában és ott sötét van. Vagy a tündérek a fényhez, mert az színezi szépre a szárnyaikat. De ennyire részletesen nem mennék bele a faji kérdésekbe. Pláne, mert egy csomóan vannak, akik tesznek minden hatalmasságra, aki adót nem szed tőlük és nincs katonasága.
Rengeteg ellenpéldát tudok az előbbi okfejtésre.
* Kicsit kivár, amíg a kérdésre végül válaszolni kezd. Nem akarja ilyen gyorsan az átkötést.*
-Igazából félve válaszolok a kérdésedre, mert most még nem tudom, hogy a jó vagy a rossz oldalra sorolja a vallásod a szakmámat. De ám legyen!
Zsoldos vagyok. Utazók fogadnak fel, hogy elkísérjem őket a veszélyes vidékeken. Nem régen egy pap mellett kellett testőrködnöm. Ő mesélt egy erdő mélyén lévő eldugott, titkos oltárról. De olyan részeg volt végig, hogy azt sem tudtam kiszedni belőle, hogy melyik egyházhoz tartozik.
* Állát felemelve tenyeréből az ujjait összeütögetve "zongorázni kezd", amíg ki nem találja, hogy mi legyen a következő kérdése.*
-Azt mondod, hogy a te istened, Teysus *nyomja meg erőteljesen a szót, rögzítve hangsúlyosan, hogy melyik vallásról beszélnek* azt tartja a Jónak, ha megmaradnak a felségterületek a két másik között. Mégis azt állítod, hogy a kettő közül az egyik a jó a másik a rossz.
De ha a Jó isten legyőzné a Rosszat, a követői szintén és övé lenne minden terület, akkor nem az lenne a nagyobbik jó?
1175. hozzászólás ezen a helyszínen: Könyvtár
Üzenet elküldve: 2018-10-09 16:09:28
Üzenet elküldve: 2018-10-09 16:09:28
ÚJ
Rang: Törölt felhasználó
IC üzenetek: 720
OOC üzenetek: 29
Játékstílus: Vakmerő
IC üzenetek: 720
OOC üzenetek: 29
Játékstílus: Vakmerő
//Második szál//
//Rodderiego//
- Nagyon örülök a találkozásnak, Rodd.
*Nem hazudik, tényleg örül, hogy olyan személlyel találkozik, aki nem vágja hozzá, hogy miylen undorítóak a nemesek, vagy éppen nem akarja kitépni a szívét a helyéről a családnevét hallva.*
~Meg lettem áldva ezzel a családdal.~
*Ekkor az idegen egy elég érdekes kijelentést tesz.*
~Ha már családok...~
- Régi szép emlékek!
*Rázza meg a fejét, majd halkan felnevet, mikor eszébe jut, hogy kiskorában mennyire gyűlölte, mikor ez a napló előkerült.*
- Kellett volna, gyerekként.
*Bólint a válaszra.*
- Apám fontosnak tartotta, hogy mindent a fejemben tömjön, amit valaha használni tudok az életben, én pedig gyermkekként gyűlöltem, hogy mindig az asztalnál kell magolnom, miközben mások kint játszhatnak. Úgyhogy... Nem sok minden maradt meg belőle. Akkoriban nem igazán érdekeltek a tudományok, mindig a művészetet hajkurásztam, apámnak nem volt könnyű dolga velem.
*Miközben bezsél, azért mégis a napló felé nyúl, a kezébe veszi, és végigsimít a borítóján.*
- De megpróbálhatom, egy próbát megér, nemde?
//Rodderiego//
- Nagyon örülök a találkozásnak, Rodd.
*Nem hazudik, tényleg örül, hogy olyan személlyel találkozik, aki nem vágja hozzá, hogy miylen undorítóak a nemesek, vagy éppen nem akarja kitépni a szívét a helyéről a családnevét hallva.*
~Meg lettem áldva ezzel a családdal.~
*Ekkor az idegen egy elég érdekes kijelentést tesz.*
~Ha már családok...~
- Régi szép emlékek!
*Rázza meg a fejét, majd halkan felnevet, mikor eszébe jut, hogy kiskorában mennyire gyűlölte, mikor ez a napló előkerült.*
- Kellett volna, gyerekként.
*Bólint a válaszra.*
- Apám fontosnak tartotta, hogy mindent a fejemben tömjön, amit valaha használni tudok az életben, én pedig gyermkekként gyűlöltem, hogy mindig az asztalnál kell magolnom, miközben mások kint játszhatnak. Úgyhogy... Nem sok minden maradt meg belőle. Akkoriban nem igazán érdekeltek a tudományok, mindig a művészetet hajkurásztam, apámnak nem volt könnyű dolga velem.
*Miközben bezsél, azért mégis a napló felé nyúl, a kezébe veszi, és végigsimít a borítóján.*
- De megpróbálhatom, egy próbát megér, nemde?
1174. hozzászólás ezen a helyszínen: Könyvtár
Üzenet elküldve: 2018-10-09 09:11:35
Üzenet elküldve: 2018-10-09 09:11:35
ÚJ
Rang: Haladó játékos
IC üzenetek: 104
OOC üzenetek: 45
Játékstílus: Megfontolt
IC üzenetek: 104
OOC üzenetek: 45
Játékstílus: Megfontolt
//Második szál//
//Aleimord//
* A visszaadott kendőt zsebreteszi, majd jó lesz még valamire. Vagy nem. A szabadkozással felvezetett bemutatkozásra azonnal reagál: *
-Nem volt illetlen *- mosolyog újra Aleimordra* - Én Rodderiego Kryssais vagyok, de általában csak Roddnak szólítanak. * Megragadja a másik kezét és határozott, de nem túlzó mozdulatokkal megrázza azt.
A bemutatkozás után már érti miért ennyire letört a férfi. Ő egy helyi nemes, és hát mostanság rájuk járt a rúd. Sokak otthonát feldúlták és sokan a szeretteiket is elvesztették. A másik iránti sajnálat átfut az arcán, de nem engedi, hogy ott ragadjon. ~ Nem látom értelmét, hogy együttérzésemről biztosítsam, nyilván sokan megtették már és egy vadidegen mégoly őszinte szavai is súlytalan szóvirágoknak tűnnek ilyenkor, főleg csak úgy odavetve. Meg amúgy sincs most szüksége arra, hogy újra lenyomják a keserűség mélyére. Amikor valaki maga nyílik meg, akkor lehet segíteni és támaszt nyújtani a felálláshoz, mert ha a földön feküdni akarót csak úgy felrángatjuk, az csak idő és erőpocséklás, úgy is visszafekszik. Viszont lehet kedvet csinálni a felálláshoz és akkor már lehet segíteni is abban. Meg kellemeset a hasznossal. ~ Vigyorodik el gondolatban. Arcára csak egy óvatos mosoly ül ki. *
- Épp a családjáról, pontosabban az egyik őséről olvastam. Veelavell Sayqueves naplója. *- mutat a régi könyvre a szomszéd asztalon, ahová sebtében menekítette a tintaáradás elől. *
- Ön olvasta már esetleg? Néhány szófordulat igencsak kifog rajtam a régies elf nyelvezete miatt.
A hozzászólás írója (Rodderiego Kryssais) módosította ezt a hozzászólást, ekkor: 2018.10.09 09:14:19
//Aleimord//
* A visszaadott kendőt zsebreteszi, majd jó lesz még valamire. Vagy nem. A szabadkozással felvezetett bemutatkozásra azonnal reagál: *
-Nem volt illetlen *- mosolyog újra Aleimordra* - Én Rodderiego Kryssais vagyok, de általában csak Roddnak szólítanak. * Megragadja a másik kezét és határozott, de nem túlzó mozdulatokkal megrázza azt.
A bemutatkozás után már érti miért ennyire letört a férfi. Ő egy helyi nemes, és hát mostanság rájuk járt a rúd. Sokak otthonát feldúlták és sokan a szeretteiket is elvesztették. A másik iránti sajnálat átfut az arcán, de nem engedi, hogy ott ragadjon. ~ Nem látom értelmét, hogy együttérzésemről biztosítsam, nyilván sokan megtették már és egy vadidegen mégoly őszinte szavai is súlytalan szóvirágoknak tűnnek ilyenkor, főleg csak úgy odavetve. Meg amúgy sincs most szüksége arra, hogy újra lenyomják a keserűség mélyére. Amikor valaki maga nyílik meg, akkor lehet segíteni és támaszt nyújtani a felálláshoz, mert ha a földön feküdni akarót csak úgy felrángatjuk, az csak idő és erőpocséklás, úgy is visszafekszik. Viszont lehet kedvet csinálni a felálláshoz és akkor már lehet segíteni is abban. Meg kellemeset a hasznossal. ~ Vigyorodik el gondolatban. Arcára csak egy óvatos mosoly ül ki. *
- Épp a családjáról, pontosabban az egyik őséről olvastam. Veelavell Sayqueves naplója. *- mutat a régi könyvre a szomszéd asztalon, ahová sebtében menekítette a tintaáradás elől. *
- Ön olvasta már esetleg? Néhány szófordulat igencsak kifog rajtam a régies elf nyelvezete miatt.
A hozzászólás írója (Rodderiego Kryssais) módosította ezt a hozzászólást, ekkor: 2018.10.09 09:14:19
1173. hozzászólás ezen a helyszínen: Könyvtár
Üzenet elküldve: 2018-10-08 23:31:23
Üzenet elküldve: 2018-10-08 23:31:23
ÚJ
Rang: Törölt felhasználó
IC üzenetek: 720
OOC üzenetek: 29
Játékstílus: Vakmerő
IC üzenetek: 720
OOC üzenetek: 29
Játékstílus: Vakmerő
//Második szál//
//Rodderiego//
*Az egyik pap feléjük néz, mintha azt figyelné hogy mi történt, keresné a hangzavar okát, és a tettest kutatná. A helyzet gyorsan megoldódik, Aleimord zsebkendőjén kívül semmi nem megy kárba, így a papoknak és könyvtárosoknak nincs mitől tartaniuk.*
- Persze, pótolható.
*Az idegen kedvessége jól esik neki, bár ez csak néhány másodpercig tart, mert túl mély a káosz a lelkében, és túl sok negatív emlék telepszik rá az elméjére, annál tovább képtelen minimális jókedvre is. Egy gyenge mosoly jelenik meg az arcán, de tisztán látni a mögötte lévő keserűséget.*
- Ugyan, ez egyáltalán nem szükséges!
*Próbálná megállítani az idegent abban, hogy magára vállalja a dolgot, de elkésik. Újabb mosoly jelenik meg az elf arcán.*
- Köszönöm, de tényleg nem lett volna szükséges, hiszen semmi nem történt!
*Hálásan elfogadja a kendót, és meg is köszöni. Megtörölgeti a kezét, majd visszaadja a tulajdonosának.*
- Elnézést az illetlenségemért. Aleimord Sayqueves vagyok.
*Nyújtja a kezét a férfi felé, arra várva, hogy az is árulja el a nevét mert ez a szokás, és így illik.*
//Rodderiego//
*Az egyik pap feléjük néz, mintha azt figyelné hogy mi történt, keresné a hangzavar okát, és a tettest kutatná. A helyzet gyorsan megoldódik, Aleimord zsebkendőjén kívül semmi nem megy kárba, így a papoknak és könyvtárosoknak nincs mitől tartaniuk.*
- Persze, pótolható.
*Az idegen kedvessége jól esik neki, bár ez csak néhány másodpercig tart, mert túl mély a káosz a lelkében, és túl sok negatív emlék telepszik rá az elméjére, annál tovább képtelen minimális jókedvre is. Egy gyenge mosoly jelenik meg az arcán, de tisztán látni a mögötte lévő keserűséget.*
- Ugyan, ez egyáltalán nem szükséges!
*Próbálná megállítani az idegent abban, hogy magára vállalja a dolgot, de elkésik. Újabb mosoly jelenik meg az elf arcán.*
- Köszönöm, de tényleg nem lett volna szükséges, hiszen semmi nem történt!
*Hálásan elfogadja a kendót, és meg is köszöni. Megtörölgeti a kezét, majd visszaadja a tulajdonosának.*
- Elnézést az illetlenségemért. Aleimord Sayqueves vagyok.
*Nyújtja a kezét a férfi felé, arra várva, hogy az is árulja el a nevét mert ez a szokás, és így illik.*
1172. hozzászólás ezen a helyszínen: Könyvtár
Üzenet elküldve: 2018-10-08 21:08:20
Üzenet elküldve: 2018-10-08 21:08:20
ÚJ
Rang: Törölt felhasználó
IC üzenetek: 43
OOC üzenetek: 1
Játékstílus: Vakmerő
IC üzenetek: 43
OOC üzenetek: 1
Játékstílus: Vakmerő
//Második szál//
//Grawok Hifeti//
*Grawok hiába is próbálna meg részletesebben rákérdezni az oltárokra, sajnos Chala nincs a megfelelő tudás birtokában. Annyit tud róluk, amennyit itt és most elmondott. Vagy talán nem is ilyen oltárokra gondolt a férfi? Másféléről ő ugyan nem hallott, de nem kizárt, hogy beszélgetőpartnere egészen másra gondolt. Mindenesetre nem áll neki feszegetni ezt a kérdést, annyira nem érdekli a dolog.
Érdeklődve hallgatja hát a potya kérdést, amit csak méltányosságból kapott a másik, hallatán pedig elgondolkodva hümment egyet.*
-Nehezen tudom elképzelni, hogy ez valaha is bekövetkezik. A Hetedik noha nem a legerősebb, de hatalmas entitás, sajátjait minden bizonnyal megvédené, főleg hogy az ő területéről van szó. *jobb kezével az asztalra könyököl és kitámasztja az állát* -De tegyük fel akkor, hogy Sa'Tereth rendkívül bosszantó kis senkijei mégis ilyen ostobák lennének ~Végül is, ez nem elképzelhetetlen, hisz elég hülyék~ *hangjából tökéletesen lehet érezni véleményét a Sötétség Urának követőiről* -Ha Eeyr nem tenne semmit ez ügyben, Teysus lenne kénytelen helyreállítani a rendet. Az ő világképébe és így a miénkbe sem fér bele, hogy a jó és a rossz kibillenjen egyensúlyából, egyik sem kerekedhet a másik fölé.
*Mondandója végére feltűnik neki, hogy Grawok nem rá néz, ez pedig valamelyest zavarja. Hogy felhívja erre a másik figyelmét erőltetetten meg is köszörüli a torkát.*
-Szóval... te miből élsz, mivel foglalkozol általában? *Kérdése unott cseverészés-kezdeményezőnek hathat, de valóban ez érdekli. Tippjei ugyan is vannak: rabló, tolvaj, bandita, bármi ami megkívánja a pimasz és udvariatlan modort, ami a férfinek van. Arra kíváncsi igazán, hogy miért van szüksége egyáltalán arra, hogy valamely entitás kedvére tegyen. Nem tűnik amolyan szimpla életút-keresőnek, akik általában valamely hit felé fordulnak, inkább az a fajta, aki hasznot akar húzni a dologból.*
//Grawok Hifeti//
*Grawok hiába is próbálna meg részletesebben rákérdezni az oltárokra, sajnos Chala nincs a megfelelő tudás birtokában. Annyit tud róluk, amennyit itt és most elmondott. Vagy talán nem is ilyen oltárokra gondolt a férfi? Másféléről ő ugyan nem hallott, de nem kizárt, hogy beszélgetőpartnere egészen másra gondolt. Mindenesetre nem áll neki feszegetni ezt a kérdést, annyira nem érdekli a dolog.
Érdeklődve hallgatja hát a potya kérdést, amit csak méltányosságból kapott a másik, hallatán pedig elgondolkodva hümment egyet.*
-Nehezen tudom elképzelni, hogy ez valaha is bekövetkezik. A Hetedik noha nem a legerősebb, de hatalmas entitás, sajátjait minden bizonnyal megvédené, főleg hogy az ő területéről van szó. *jobb kezével az asztalra könyököl és kitámasztja az állát* -De tegyük fel akkor, hogy Sa'Tereth rendkívül bosszantó kis senkijei mégis ilyen ostobák lennének ~Végül is, ez nem elképzelhetetlen, hisz elég hülyék~ *hangjából tökéletesen lehet érezni véleményét a Sötétség Urának követőiről* -Ha Eeyr nem tenne semmit ez ügyben, Teysus lenne kénytelen helyreállítani a rendet. Az ő világképébe és így a miénkbe sem fér bele, hogy a jó és a rossz kibillenjen egyensúlyából, egyik sem kerekedhet a másik fölé.
*Mondandója végére feltűnik neki, hogy Grawok nem rá néz, ez pedig valamelyest zavarja. Hogy felhívja erre a másik figyelmét erőltetetten meg is köszörüli a torkát.*
-Szóval... te miből élsz, mivel foglalkozol általában? *Kérdése unott cseverészés-kezdeményezőnek hathat, de valóban ez érdekli. Tippjei ugyan is vannak: rabló, tolvaj, bandita, bármi ami megkívánja a pimasz és udvariatlan modort, ami a férfinek van. Arra kíváncsi igazán, hogy miért van szüksége egyáltalán arra, hogy valamely entitás kedvére tegyen. Nem tűnik amolyan szimpla életút-keresőnek, akik általában valamely hit felé fordulnak, inkább az a fajta, aki hasznot akar húzni a dologból.*
1171. hozzászólás ezen a helyszínen: Könyvtár
Üzenet elküldve: 2018-10-08 15:24:19
Üzenet elküldve: 2018-10-08 15:24:19
ÚJ
Rang: Haladó játékos
IC üzenetek: 104
OOC üzenetek: 45
Játékstílus: Megfontolt
IC üzenetek: 104
OOC üzenetek: 45
Játékstílus: Megfontolt
//Második szál//
//Aleimord//
*Már épp kezdi elkapni a fonalat, amikor bensőjét teljesen leuralja a letargia. A szemben ülő férfi felől árad, ezt nem nehéz beazonosítani. Igaz, hogy Rodderiego különösen fogékony a hangulatokra, de általában ő dönti el, mikor engedi befolyásolni magát általuk. Nagyom intenzív lehet a férfit emésztő keserűség, hisz legutóbb egy egész felbolydult város kellett hozzá, hogy benyomást tegyen rá akarata ellenére. Mondjuk abból egy egész rémálom és abból egy vers született. Meg a várost is itt hagyta. Most nyilván nem ilyen erős a hatás, de azért meglepő, mennyire ez tölti ki a férfi valóját a bánat. Próbál újra a napló elf szövegére és az elvesztett szófordulatra koncentrálni, mikor a szemben ülő férfi egy mozdulattal sikeresen felborítja a tintát tartó üvegcsét. Máskor azonnal felpattanna és felkapná a könyvet és a jegyzeteit, de most sikeresen elmélázik pár pillanatot a borús hangulat és balszerencse közötti ok-okozati viszonyon. *
- Nem történt semmi komoly. - * válaszol a szabadkozásra együttérzőn és arrébb rakja a könyveket. Neki is volt már rossz napja, sőt hete is. Volt, hogy csak azért nem fordult be a fal felé bőgve az ágyán, mert ahhoz sem volt nagyobb kedve, mint bármi máshoz. *
- A naplónak és a jegyzeteimnek sem lett baja, a tintáért meg kár ugyan, de nem pótolhatatlan gondolom. * A bejáratnál ülő papra sandít, aki már feléjük is nézett a hirtelen támadt zajra. Vigyorogva fordul vissza a férfi felé.*
- A csuklyás fegyőrnek meg azt mondjuk majd, hogy én voltam, már úgy is rácsít rám. - * súgja, majd hangosabbra vált. * - Igazán sajnálom jó uram, kérem úgy elfoglalt a tanulás és belefeledkeztem a fordításba, hogy oda se figyeltem, mit csinálok. Kérem bocsásson meg a kétbalkezességemért.
*Ha még van az asztalon tinta, akkor egy kendővel ő is segít a felitatásában, ha nincs, akkor felajánlja a sajátját a férfi kezének megtörlésére. *
A hozzászólás írója (Rodderiego Kryssais) módosította ezt a hozzászólást, ekkor: 2018.10.08 15:27:32
//Aleimord//
*Már épp kezdi elkapni a fonalat, amikor bensőjét teljesen leuralja a letargia. A szemben ülő férfi felől árad, ezt nem nehéz beazonosítani. Igaz, hogy Rodderiego különösen fogékony a hangulatokra, de általában ő dönti el, mikor engedi befolyásolni magát általuk. Nagyom intenzív lehet a férfit emésztő keserűség, hisz legutóbb egy egész felbolydult város kellett hozzá, hogy benyomást tegyen rá akarata ellenére. Mondjuk abból egy egész rémálom és abból egy vers született. Meg a várost is itt hagyta. Most nyilván nem ilyen erős a hatás, de azért meglepő, mennyire ez tölti ki a férfi valóját a bánat. Próbál újra a napló elf szövegére és az elvesztett szófordulatra koncentrálni, mikor a szemben ülő férfi egy mozdulattal sikeresen felborítja a tintát tartó üvegcsét. Máskor azonnal felpattanna és felkapná a könyvet és a jegyzeteit, de most sikeresen elmélázik pár pillanatot a borús hangulat és balszerencse közötti ok-okozati viszonyon. *
- Nem történt semmi komoly. - * válaszol a szabadkozásra együttérzőn és arrébb rakja a könyveket. Neki is volt már rossz napja, sőt hete is. Volt, hogy csak azért nem fordult be a fal felé bőgve az ágyán, mert ahhoz sem volt nagyobb kedve, mint bármi máshoz. *
- A naplónak és a jegyzeteimnek sem lett baja, a tintáért meg kár ugyan, de nem pótolhatatlan gondolom. * A bejáratnál ülő papra sandít, aki már feléjük is nézett a hirtelen támadt zajra. Vigyorogva fordul vissza a férfi felé.*
- A csuklyás fegyőrnek meg azt mondjuk majd, hogy én voltam, már úgy is rácsít rám. - * súgja, majd hangosabbra vált. * - Igazán sajnálom jó uram, kérem úgy elfoglalt a tanulás és belefeledkeztem a fordításba, hogy oda se figyeltem, mit csinálok. Kérem bocsásson meg a kétbalkezességemért.
*Ha még van az asztalon tinta, akkor egy kendővel ő is segít a felitatásában, ha nincs, akkor felajánlja a sajátját a férfi kezének megtörlésére. *
A hozzászólás írója (Rodderiego Kryssais) módosította ezt a hozzászólást, ekkor: 2018.10.08 15:27:32
1170. hozzászólás ezen a helyszínen: Könyvtár
Üzenet elküldve: 2018-10-06 22:08:52
Üzenet elküldve: 2018-10-06 22:08:52
ÚJ
Rang: Törölt felhasználó
IC üzenetek: 720
OOC üzenetek: 29
Játékstílus: Vakmerő
IC üzenetek: 720
OOC üzenetek: 29
Játékstílus: Vakmerő
//Második szál//
//Rodderiego//
*Milyen szépen elképzelte, hogy belemerül az írásba... Azt hitte, hogy majd játszi könnyedséggel formálódnak a betűk a keze alatt, és mint egy szobrász, ki egy szikladarabból mesterművet alkot, úgy fognak a sorok képekké, és mélyebb tartalommá összeállni a papíron. Balgaság, hogy ezt elhitte. A verse inkább hasonlít a háborgó tengerre, mi partra veti a matrózok szemetét, mint egy műalkotásra.
Halk sóhajjal néz fel, és mered el a tekintete a végtelenbe.*
~Miért kellett így történnie? Miért pont ők? Annyi ártatlan élet... Segítenem kell azokon, akiknek szüksége van rá. Nem hagyhatom, hogy még több ártatlan lélek vesszen oda az önzőségem, és az akaratosságom miatt. Segíteni fogok másokon, jóvá teszem a hibáimat, még akkor is, ha bele fogok halni.~
*Mikor az idegen férfi leül az asztalhoz, biccentésére biccentéssel válaszol. Az elf tekintete még percekig a végtelenbe mered, és önnön nyomorúságán mereng. Új szavak születnek az elméjében, így hát megmártja a tollát a tintában, ám balszerencséje sikeresen fellöki. A fekete szirup épp az imént leült férfi felé folyik. Gyorsan felkapja a tartót, és hangos sóhajtás tör fel a torkából.*
- Elnézést, mostanában elég balszerencsés vagyok.
*A zsebéből elővesz egy zsebkendőt, és az idegen olvasmánya felé törekvő pacába teszi. Feltörölgeti vele a foltot, majd lemondóan az asztal sarkára teszi a tintás anyagdarabot.*
~Szuper.~
//Rodderiego//
*Milyen szépen elképzelte, hogy belemerül az írásba... Azt hitte, hogy majd játszi könnyedséggel formálódnak a betűk a keze alatt, és mint egy szobrász, ki egy szikladarabból mesterművet alkot, úgy fognak a sorok képekké, és mélyebb tartalommá összeállni a papíron. Balgaság, hogy ezt elhitte. A verse inkább hasonlít a háborgó tengerre, mi partra veti a matrózok szemetét, mint egy műalkotásra.
Halk sóhajjal néz fel, és mered el a tekintete a végtelenbe.*
~Miért kellett így történnie? Miért pont ők? Annyi ártatlan élet... Segítenem kell azokon, akiknek szüksége van rá. Nem hagyhatom, hogy még több ártatlan lélek vesszen oda az önzőségem, és az akaratosságom miatt. Segíteni fogok másokon, jóvá teszem a hibáimat, még akkor is, ha bele fogok halni.~
*Mikor az idegen férfi leül az asztalhoz, biccentésére biccentéssel válaszol. Az elf tekintete még percekig a végtelenbe mered, és önnön nyomorúságán mereng. Új szavak születnek az elméjében, így hát megmártja a tollát a tintában, ám balszerencséje sikeresen fellöki. A fekete szirup épp az imént leült férfi felé folyik. Gyorsan felkapja a tartót, és hangos sóhajtás tör fel a torkából.*
- Elnézést, mostanában elég balszerencsés vagyok.
*A zsebéből elővesz egy zsebkendőt, és az idegen olvasmánya felé törekvő pacába teszi. Feltörölgeti vele a foltot, majd lemondóan az asztal sarkára teszi a tintás anyagdarabot.*
~Szuper.~
1169. hozzászólás ezen a helyszínen: Könyvtár
Üzenet elküldve: 2018-10-06 17:17:05
Üzenet elküldve: 2018-10-06 17:17:05
ÚJ
Rang: Haladó játékos
IC üzenetek: 104
OOC üzenetek: 45
Játékstílus: Megfontolt
IC üzenetek: 104
OOC üzenetek: 45
Játékstílus: Megfontolt
//Második szál//
//Aleimord//
* A könyv teljesen magával ragadja. Egy ma is ismert hosszúéletű család egyik tagjának személyes beszámolója Arthenior alapításának vagy újraalapításának időszakából. Önmagában is érdekes dolgokat ír, ugyanakkor utalásokat tesz a korábbi időkre is. Majd két órát tölt az olvasással, mert magával ragadja annak tartalma és ugyan ismeri az elf nyelvet, de az írás elég régiesen fogalmaz. Megragadja a szemlélet ahogyan tervezték a várost, miszerint a mellett, hogy a saját kényelmes és jövedelmező életük biztosítva legyen, mindenki aki ide költözik megtalálhassa a boldogulását. Na ez félresiklott az utóbbi időben, de az eszme az tagadhatatlanul impozáns. Persze a gondolkodó lények mindig előbb-utóbb megmérgezik a tiszta ideák megvalósulását, de ha az sincs akkor igazából még rosszabb. Nyilván ha valóban személyes naplóról lenne szó, akkor nem került volna be ebbe a könyvtárba, sokkal valószínűbb, hogy a köznek szóló iromány, ami népszerűbbé akarta tenni vagy a családot vagy a napló íróját, de akkor is méltányolandó mind a szándék felmerülése, mind az hogy a munkásságukra rá lehetett vetíteni az eszmét. De a lényeg, hogy jó korszakból van, említik is az őt érdeklő korszakot és ráadásul az arról szóló részeket nem nagyon volt érdekük megmásítani, legfeljebb a saját szerepük eltúlzásával. Azt meg bele lehet kalkulálni.
Ezt kereste és annyira soha nem volt öntelt, hogy azt gondolja az emlékezete jó. A könyvet a központi rész asztalaihoz viszi. Út közben a bejáratnál ülő papnak vigyorogva odainteget, de csak fél szívvel bosszantja, mert böngészné tovább a könyvet. A hátizsákjából előbányássza a jegyzeteit és az írószerszámokat. Az asztaloknál az írásba feledkezett elfet nem is akarja megzavarni, ha a másik feltekint rá közben természetesen csöndesen bólint neki köszönés gyanánt, egyébként csak a saját dolgával foglalkozik. Azért gyorsan végigfut rajta a tekintete. Igazi nemes lehet, nem a gazdagságával hencegő fajtából. Öltözéke első pillantásra nagyon finom, ugyanakkor nem tűnik hivalkodónak. A férfit valamiféle keserűség lengi körül. Ha igazán akarná, akkor az érzékeire hagyatkozva talán mélyebb benyomásokat is szerezhetne, de most nincs miért és van fontosabb dolga is.
Veelavell Sayqueves naplója írja és talán ki is mondja hangosan. Elkezdi a számára érdekes részletek kijegyzetelését. Olykor megáll, hisz nem mindig egyszerű a korabeli elf szófordulatok lefordítása. Ilyenkor magában motyogva keresi a megfelelő szavakat. A munkába legalább annyira belefeledkezik mint az olvasásba és nem figyel igazából a környezetére, így arra sem, hogy a motyogásával ne zavarjon senkit.*
A hozzászólás írója (Rodderiego Kryssais) módosította ezt a hozzászólást, ekkor: 2018.10.06 17:20:00
//Aleimord//
* A könyv teljesen magával ragadja. Egy ma is ismert hosszúéletű család egyik tagjának személyes beszámolója Arthenior alapításának vagy újraalapításának időszakából. Önmagában is érdekes dolgokat ír, ugyanakkor utalásokat tesz a korábbi időkre is. Majd két órát tölt az olvasással, mert magával ragadja annak tartalma és ugyan ismeri az elf nyelvet, de az írás elég régiesen fogalmaz. Megragadja a szemlélet ahogyan tervezték a várost, miszerint a mellett, hogy a saját kényelmes és jövedelmező életük biztosítva legyen, mindenki aki ide költözik megtalálhassa a boldogulását. Na ez félresiklott az utóbbi időben, de az eszme az tagadhatatlanul impozáns. Persze a gondolkodó lények mindig előbb-utóbb megmérgezik a tiszta ideák megvalósulását, de ha az sincs akkor igazából még rosszabb. Nyilván ha valóban személyes naplóról lenne szó, akkor nem került volna be ebbe a könyvtárba, sokkal valószínűbb, hogy a köznek szóló iromány, ami népszerűbbé akarta tenni vagy a családot vagy a napló íróját, de akkor is méltányolandó mind a szándék felmerülése, mind az hogy a munkásságukra rá lehetett vetíteni az eszmét. De a lényeg, hogy jó korszakból van, említik is az őt érdeklő korszakot és ráadásul az arról szóló részeket nem nagyon volt érdekük megmásítani, legfeljebb a saját szerepük eltúlzásával. Azt meg bele lehet kalkulálni.
Ezt kereste és annyira soha nem volt öntelt, hogy azt gondolja az emlékezete jó. A könyvet a központi rész asztalaihoz viszi. Út közben a bejáratnál ülő papnak vigyorogva odainteget, de csak fél szívvel bosszantja, mert böngészné tovább a könyvet. A hátizsákjából előbányássza a jegyzeteit és az írószerszámokat. Az asztaloknál az írásba feledkezett elfet nem is akarja megzavarni, ha a másik feltekint rá közben természetesen csöndesen bólint neki köszönés gyanánt, egyébként csak a saját dolgával foglalkozik. Azért gyorsan végigfut rajta a tekintete. Igazi nemes lehet, nem a gazdagságával hencegő fajtából. Öltözéke első pillantásra nagyon finom, ugyanakkor nem tűnik hivalkodónak. A férfit valamiféle keserűség lengi körül. Ha igazán akarná, akkor az érzékeire hagyatkozva talán mélyebb benyomásokat is szerezhetne, de most nincs miért és van fontosabb dolga is.
Veelavell Sayqueves naplója írja és talán ki is mondja hangosan. Elkezdi a számára érdekes részletek kijegyzetelését. Olykor megáll, hisz nem mindig egyszerű a korabeli elf szófordulatok lefordítása. Ilyenkor magában motyogva keresi a megfelelő szavakat. A munkába legalább annyira belefeledkezik mint az olvasásba és nem figyel igazából a környezetére, így arra sem, hogy a motyogásával ne zavarjon senkit.*
A hozzászólás írója (Rodderiego Kryssais) módosította ezt a hozzászólást, ekkor: 2018.10.06 17:20:00
1168. hozzászólás ezen a helyszínen: Könyvtár
Üzenet elküldve: 2018-10-05 10:23:26
Üzenet elküldve: 2018-10-05 10:23:26
ÚJ
Rang: Törölt felhasználó
IC üzenetek: 720
OOC üzenetek: 29
Játékstílus: Vakmerő
IC üzenetek: 720
OOC üzenetek: 29
Játékstílus: Vakmerő
//Második szál//
//Rodderiego//
*Az ismerős, dohos szagú könyvtár különös mosolyt csal az arcára. Ez nem boldog mosoly, hanem inkább fájdalmas. Olyan személyre emlékezteti ez a hely, aki már nem él. A húgára.
A lány folyamatosan könyveket bújt és tanult, olvasott, egész nap ki sem dugta a fejét otthonról. Ha mégis kimerészkedett a négy fal közül, akkor is csak pár pillanatra, amíg le nem jött ide, és újra be nem zárta magát a tudás egy újabb szentélyébe.
Aleimord a lázadás miatt nem mehet haza, a húga holteste pedig nincs meg, ezért hát ide jött egy kicsit megemlékezni.
Lassan végigjárja a sorokat, s közben még mindig nem hagyja nyugodni a tudat, hogy miért egy ártatlannak kellett meghalnia. Alenia nem tett semmi rosszat soha, senki ellen, mégis őt vették el tőle. Azóta már senkije sem maradt. Sem a szülei, sem volt kedvese... Nem tudja, hogy most Nairadát megeszi a bánat, vagy örömujjong, bár az utóbbit valószínűbbnek tartja. Ha ezt az egészet tényleg ő tervelte ki, akkor most végtelenül boldog lehet, hogy elérte a célját, és tönkretette a Sayqueves testvéreket.*
~De ez miért volt neki jó?~
*Elmélkedik egy kicsit, bár jól tudja, hogy ez már nem számít.
Végül megáll az egyik polcnál, és levesz róla egy könyvet. Belelapozgat, majd visszateszi. Most nincs kedve olvasni. Leül egy szabad helyre, papírt, tollat és tintát vesz elő, majd serényen írni kezd.*
//Rodderiego//
*Az ismerős, dohos szagú könyvtár különös mosolyt csal az arcára. Ez nem boldog mosoly, hanem inkább fájdalmas. Olyan személyre emlékezteti ez a hely, aki már nem él. A húgára.
A lány folyamatosan könyveket bújt és tanult, olvasott, egész nap ki sem dugta a fejét otthonról. Ha mégis kimerészkedett a négy fal közül, akkor is csak pár pillanatra, amíg le nem jött ide, és újra be nem zárta magát a tudás egy újabb szentélyébe.
Aleimord a lázadás miatt nem mehet haza, a húga holteste pedig nincs meg, ezért hát ide jött egy kicsit megemlékezni.
Lassan végigjárja a sorokat, s közben még mindig nem hagyja nyugodni a tudat, hogy miért egy ártatlannak kellett meghalnia. Alenia nem tett semmi rosszat soha, senki ellen, mégis őt vették el tőle. Azóta már senkije sem maradt. Sem a szülei, sem volt kedvese... Nem tudja, hogy most Nairadát megeszi a bánat, vagy örömujjong, bár az utóbbit valószínűbbnek tartja. Ha ezt az egészet tényleg ő tervelte ki, akkor most végtelenül boldog lehet, hogy elérte a célját, és tönkretette a Sayqueves testvéreket.*
~De ez miért volt neki jó?~
*Elmélkedik egy kicsit, bár jól tudja, hogy ez már nem számít.
Végül megáll az egyik polcnál, és levesz róla egy könyvet. Belelapozgat, majd visszateszi. Most nincs kedve olvasni. Leül egy szabad helyre, papírt, tollat és tintát vesz elő, majd serényen írni kezd.*
1167. hozzászólás ezen a helyszínen: Könyvtár
Üzenet elküldve: 2018-10-04 18:04:50
Üzenet elküldve: 2018-10-04 18:04:50
ÚJ
Rang: Haladó játékos
IC üzenetek: 104
OOC üzenetek: 45
Játékstílus: Megfontolt
IC üzenetek: 104
OOC üzenetek: 45
Játékstílus: Megfontolt
//Második szál//
//Aleimord//
* ~ Hát ideértem végre. Nem ragaszkodtam volna az utazáshoz, ha ennyire nem untam volna magam a toronynál. Érdekes személyiség mindenki, ki így – ki úgy, de lassan ideje volt másokkal is találkozni. A városban meg kellett nevezni valami célt, hát így lett a könyvtár. Amúgy is egy ideje már szét akartam itt nézni. ~ Mivel először jár itt a lépcsőn leérve minden érzékével próbálja megismerni a helyet. ~ A sugárirányban könyvespolcokkal felosztott terem rendszerezettséget, a hideg dohos levegő elmúlást hordoz. Pont mint egy kriptában, ahol jobbra és balra fekszenek az elhunytak és ahová az őket igazán szeretők lejárnak emlékezni, hogy rosszabb esetben sajnálják magukat és a veszteséget, jobb esetben keserédesen újraéljék a közös élet örömeit, nagyszerű pillanatait. Esetleg mint egy borospincében, ahol a nemes borok íz, zamat, és évjárat szerint rendszerezve várják, hogy betölthessék rendeltetésüket és a palackból kiszabadulva új fényt és élményeket vigyenek az őket választók életébe. Vagy egy könyvtár, ~ mosolyodik el ~ ahol a könyvekbe eltemetett tudás arra vár, hogy új életre keljen az élők elméjében, szívében, esetleg a száján. ~ Érzi a csuhás a könyvnél előbb segítőkészen, majd kissé csodálkozva, végül bosszankodva méregeti, de nem zavartatja magát. Csak miután végez a benyomásai megrágásával köszön az immár dolgába feledkező papnak. Nyilván jó hangosan, hagy bosszankodjon megint. Tekintetével a könyvek rendszerező elvét keresi és miután megvan magában sorra veszi a lehetőségeket. ~ Sajnos az Elszigetelődés, mint olyan közismert történelmi esemény, de az irodalma igen szűkös, legendák is alig maradtak fenn róla. Érthető, hisz az akkori új helyzethez gyorsan alkalmazkodni kellett és a helyzet nyerteseit utána nem nagyon érdekelte mi okból alakult úgy ahogy. Talán a hosszúéletű fajok történelmi könyvei, talán az igazán ősi nemesi dinasztiákról szóló könyvek említhetik ezt a kort. ~ Ez jó vonalnak tűnik, így a könyvtár vonatkozó polcához sétál. Mivel a mostani nemesi családok történelmi gyökereit nem ismeri, így más fogódzót keres. A könyvek között böngészve megpróbál a ránézésre korosabb könyvek közül valami személyesebb hangvételűt találni. Talán egy napló, talán egy életrajzi ihletésű könyv lesz amit keres. Szerencsére sikerrel jár és a harmadik könyv ilyen jellegű, bár nem biztos benne, hogy az általa keresett időszakról tesz-e említést. ~ Ezt csak egy módon deríthetem ki. ~ Miután a polc előtt kényelembe helyezi magát a könyvet olvasni kezdi és ahogy szépen lassan belefeledkezik, úgy zárul be számára a külvilág és nyílik ki a múlt.*
//Aleimord//
* ~ Hát ideértem végre. Nem ragaszkodtam volna az utazáshoz, ha ennyire nem untam volna magam a toronynál. Érdekes személyiség mindenki, ki így – ki úgy, de lassan ideje volt másokkal is találkozni. A városban meg kellett nevezni valami célt, hát így lett a könyvtár. Amúgy is egy ideje már szét akartam itt nézni. ~ Mivel először jár itt a lépcsőn leérve minden érzékével próbálja megismerni a helyet. ~ A sugárirányban könyvespolcokkal felosztott terem rendszerezettséget, a hideg dohos levegő elmúlást hordoz. Pont mint egy kriptában, ahol jobbra és balra fekszenek az elhunytak és ahová az őket igazán szeretők lejárnak emlékezni, hogy rosszabb esetben sajnálják magukat és a veszteséget, jobb esetben keserédesen újraéljék a közös élet örömeit, nagyszerű pillanatait. Esetleg mint egy borospincében, ahol a nemes borok íz, zamat, és évjárat szerint rendszerezve várják, hogy betölthessék rendeltetésüket és a palackból kiszabadulva új fényt és élményeket vigyenek az őket választók életébe. Vagy egy könyvtár, ~ mosolyodik el ~ ahol a könyvekbe eltemetett tudás arra vár, hogy új életre keljen az élők elméjében, szívében, esetleg a száján. ~ Érzi a csuhás a könyvnél előbb segítőkészen, majd kissé csodálkozva, végül bosszankodva méregeti, de nem zavartatja magát. Csak miután végez a benyomásai megrágásával köszön az immár dolgába feledkező papnak. Nyilván jó hangosan, hagy bosszankodjon megint. Tekintetével a könyvek rendszerező elvét keresi és miután megvan magában sorra veszi a lehetőségeket. ~ Sajnos az Elszigetelődés, mint olyan közismert történelmi esemény, de az irodalma igen szűkös, legendák is alig maradtak fenn róla. Érthető, hisz az akkori új helyzethez gyorsan alkalmazkodni kellett és a helyzet nyerteseit utána nem nagyon érdekelte mi okból alakult úgy ahogy. Talán a hosszúéletű fajok történelmi könyvei, talán az igazán ősi nemesi dinasztiákról szóló könyvek említhetik ezt a kort. ~ Ez jó vonalnak tűnik, így a könyvtár vonatkozó polcához sétál. Mivel a mostani nemesi családok történelmi gyökereit nem ismeri, így más fogódzót keres. A könyvek között böngészve megpróbál a ránézésre korosabb könyvek közül valami személyesebb hangvételűt találni. Talán egy napló, talán egy életrajzi ihletésű könyv lesz amit keres. Szerencsére sikerrel jár és a harmadik könyv ilyen jellegű, bár nem biztos benne, hogy az általa keresett időszakról tesz-e említést. ~ Ezt csak egy módon deríthetem ki. ~ Miután a polc előtt kényelembe helyezi magát a könyvet olvasni kezdi és ahogy szépen lassan belefeledkezik, úgy zárul be számára a külvilág és nyílik ki a múlt.*
1166. hozzászólás ezen a helyszínen: Könyvtár
Üzenet elküldve: 2018-10-03 22:16:27
Üzenet elküldve: 2018-10-03 22:16:27
ÚJ
Rang: Kezdő játékos
IC üzenetek: 241
OOC üzenetek: 14
Játékstílus: Megfontolt
IC üzenetek: 241
OOC üzenetek: 14
Játékstílus: Megfontolt
//Második szál//
* A lány hamar letudja a választ. És meglepően széles ívben kerülte az itteni és a másik nagyon híres, hírhedt oltár témáját. Noha ő mondta, hogy nem egy konkrétról szól a kérdés, hanem általánosságban, a mondanivalójából semmi nem derült ki ezekre vonatkozóan.*
~ Vajon érdemes belemennem kicsit részletesebben rákérdeznem?
Átgondolva leginkább nem. Amit akart, azt elmondta róluk. És roppant érdekes a tűz városának egyensúly oltára. Több ritka tudást mondott el így is, mint reméltem.
Ha tovább erőltetném, akkor úgy is csak az eddigieket ismételné vagy még rövidebben lezárná a válaszokat. És ugyan úgy élhetne a helyzettel, hogy megszerezze idő előtt a kezdeményezést, mint ahogy én tettem.~
* Elveti az ötletet, és inkább alaposabban átgondolja, mit tegyen fel második kérdésnek. Vannak számára izgalmasabb és kevésbé izgalmas területek Teysus vallásában.*
-Mi változna szerinted, ha Eeyr követőit elüldöznék a Sötét Úr papjai az egész városból?
* Egy kósza gondolattól vezérelve elkezdi újra felmérni az érkező másik nőt, de most sokkal hosszabban, szenvtelenül legeltetve a szemét a válasz hallgatása közben rajta. Mintha a nem rég említett meztelen női testet figyelné érdeklődve.
A füle viszont teljes mértékben Csalé. Nem tartja lebilincselőnek azt a tényt, hogy gazdasággal kapcsolatos írások után érdeklődött a csaj és a csuhás gyors iránymutatása után elindul arra. Tizenkettő egy tucat az olyanokból, akik így tesznek. Ahogy azokból is ennyi, akik a vallások iránt kutatni jöttek ide. Ez csak annyiban más helyzet, hogy jelenleg Grawokot ez érdekli.*
1165. hozzászólás ezen a helyszínen: Könyvtár
Üzenet elküldve: 2018-10-03 21:29:46
Üzenet elküldve: 2018-10-03 21:29:46
ÚJ
Rang: Törölt felhasználó
IC üzenetek: 43
OOC üzenetek: 1
Játékstílus: Vakmerő
IC üzenetek: 43
OOC üzenetek: 1
Játékstílus: Vakmerő
//Második szál//
//Grawok Hifeti//
*Furcsállja egyébként, hogy a férfinek pont ez az első kérdése. Ha Chala a másik helyében lenne biztos, hogy nem ez érdekelné elsősorban, hiszen az oltár ismerete nem elengedhetetlen Teysus megértéséhez. Vannak viszont tanok, amelyekkel valamennyi Teysust követő vallás híveinek tisztában kell lennie.
De hát, ha ez érdekli, ez érdekli, nem fog nekiállni kioktatni a fajtársát.*
-Az oltárok fontos kellékei a szakrális mágia tanulásának, jelenleg csak a Fény és Sötétség oltáráról van tudomásom, értelemszerűen ezt csak a Hetediket vagy Sa'Terethet követő mágusok tudják használni, a mieink nem. Éppen ezért nem is vagyok túlzottan jártas a mágiában... ~Egyelőre~ *teszi hozzá csak magában. Mint a legtöbb elkötelezett Teysus követőnek, neki is az egyik célja, hogy egyszer szakrális mágus váljon belőle, de egyelőre ez még várat magára.* -Egyébként pletykálják, hogy Wegtorenben van egy Egyensúly oltár, de még nem volt alkalmam megbizonyosodni róla személyesen, hogy igaz-e.
*Az lehangzottakra összehúzott szemöldökkel reagál.*
-Ezt a játékunkon kívül kérdeztem *Valószínűleg ezzel a fiú is tisztában van, de úgy látszik nem játszik tisztességesen. Ez pedig nem lepi meg, az első perctől kezdve nagy shiváknak tűnt.* - De lássa milyen kedves vagyok, akkor ön jön.
*A könyvtárossal társalgó nő ruházata az ő figyelmét is felkelti, leginkább a szokatlan színhasználat miatt. Chala még sohasem látta itt, pedig ő aztán szinte minden nap itt lebzsel. Vajon mit akarhat?
Csak pár pillantást vet az idegenre, tekintete eztán hamar visszasiklik a mélységire, s kíváncsian várja következő kérdését.*
//Grawok Hifeti//
*Furcsállja egyébként, hogy a férfinek pont ez az első kérdése. Ha Chala a másik helyében lenne biztos, hogy nem ez érdekelné elsősorban, hiszen az oltár ismerete nem elengedhetetlen Teysus megértéséhez. Vannak viszont tanok, amelyekkel valamennyi Teysust követő vallás híveinek tisztában kell lennie.
De hát, ha ez érdekli, ez érdekli, nem fog nekiállni kioktatni a fajtársát.*
-Az oltárok fontos kellékei a szakrális mágia tanulásának, jelenleg csak a Fény és Sötétség oltáráról van tudomásom, értelemszerűen ezt csak a Hetediket vagy Sa'Terethet követő mágusok tudják használni, a mieink nem. Éppen ezért nem is vagyok túlzottan jártas a mágiában... ~Egyelőre~ *teszi hozzá csak magában. Mint a legtöbb elkötelezett Teysus követőnek, neki is az egyik célja, hogy egyszer szakrális mágus váljon belőle, de egyelőre ez még várat magára.* -Egyébként pletykálják, hogy Wegtorenben van egy Egyensúly oltár, de még nem volt alkalmam megbizonyosodni róla személyesen, hogy igaz-e.
*Az lehangzottakra összehúzott szemöldökkel reagál.*
-Ezt a játékunkon kívül kérdeztem *Valószínűleg ezzel a fiú is tisztában van, de úgy látszik nem játszik tisztességesen. Ez pedig nem lepi meg, az első perctől kezdve nagy shiváknak tűnt.* - De lássa milyen kedves vagyok, akkor ön jön.
*A könyvtárossal társalgó nő ruházata az ő figyelmét is felkelti, leginkább a szokatlan színhasználat miatt. Chala még sohasem látta itt, pedig ő aztán szinte minden nap itt lebzsel. Vajon mit akarhat?
Csak pár pillantást vet az idegenre, tekintete eztán hamar visszasiklik a mélységire, s kíváncsian várja következő kérdését.*
1164. hozzászólás ezen a helyszínen: Könyvtár
Üzenet elküldve: 2018-09-29 23:07:34
Üzenet elküldve: 2018-09-29 23:07:34
ÚJ
Rang: Kezdő játékos
IC üzenetek: 241
OOC üzenetek: 14
Játékstílus: Megfontolt
IC üzenetek: 241
OOC üzenetek: 14
Játékstílus: Megfontolt
//Második szál//
* Azt vette észre a nagyobb fegyverrel rendelkező hősünk, hogy intellektuális ellenfele jóval defenzívebb, mondhatni visszahúzódóbb lett a kommunikációban. Pedig nem bánta volna a hosszú órákig tartó magyarázatot, hogy az egyensúly istenének követője számára mit jelent a halál. Sokat tudott volna tanulni belőle, ám ez a hajó most elúszott.
És jelenleg csak a szemezés van. És a rövid, tömör feladat, amivel feldobja a labdát. Ám ahelyett, hogy Csal megpróbálná gyorsan ledarálni a választ, egy érdekes aspektusát feszegeti a kérdésnek.*
-Ne csalj! A kérdés egyértelmű volt. Mit tudsz az oltárról. Nem egy konkrétról.
Tanítás, pletykák és saját vélemény. Mindent tudni akarok.
* Ekkor még nem gondolkodik el azon, hogy hamarosan ő maga fogja megtörni a farkasszem nézést. És olvasótársa rögtön megragadja az alkalmat, hogy a kettejük viszonyában legjelentéktelenebb frontról támadjon. És a hatás nem is marad el. Azonnal visszakapja a Hifeti fiú a tekintetét és arcról próbálja leolvasni a szándékot, ami a kérdés feltételéhez vezetett.*
-Nem, a meztelen női test hoz izgalomba. De válaszolnod kell az előző kérdésemre, utána pedig én jövök. Mert én már feleltem egyre tőled.
* A jókedv kiült az arcára, ahogy leesik a férfi főszereplőnknek is, hogy ezzel a szúrással igazából annyi történt, hogy ő állta és egy kis előnyre tett szert. Mármint azt kedvezőnek érzi a maga részéről, hogy többet faggathatja Chalarelt a számára érdekesebb témákból.
Egy tiszta fehérbe öltözött, bokáig érő hosszú szoknyás, hímzett blúzos ember nő érkezik és tipeg oda a könyvtároshoz.
Az utóbbi a legnagyobb meglepetésre leengedi olvasmányát és kérdőn néz a hölgyre.*
1163. hozzászólás ezen a helyszínen: Könyvtár
Üzenet elküldve: 2018-09-29 20:47:34
Üzenet elküldve: 2018-09-29 20:47:34
ÚJ
Rang: Törölt felhasználó
IC üzenetek: 43
OOC üzenetek: 1
Játékstílus: Vakmerő
IC üzenetek: 43
OOC üzenetek: 1
Játékstílus: Vakmerő
//Második szál//
//Grawok Hifeti//
*Szívesen nekiállna magyarázni, hogy a Teysus hívők szerint a halállal nem ér véget az élet, így természetes, hogy nem fél, de eldöntötte, hogy többet nem fog beszélni annál, mint amit a férfi megkérdez. Meg az sose baj, ha mások kicsit tartanak tőle.*
-Na? *kérdez hát rá, mert hát elég sokáig gondolkodik a tekercstolvaj. De hát ugye nem pöröghet mindenkinek olyan gyorsan az agya, mint neki.
Végül kibök ugyan valamit, de nem is kérdés, meg nem is igazán érti, mire gondol a másik.*
-Oltár? A vérkerti oltár, vagy a Hetediké felettünk? Kérem legyen pontosabb.
*Könyököl fel ő is az asztalra, leutánozva a másik mozdulatát. Állja fajtársa tekintetét, s közben halvány, kissé gúnyos mosollyal még a szempilláit is megrebegteti.
Egy-két esztendeje még rettenetesen kényelmetlenül érezte volna magát attól, ha valaki ilyen direkt módon a szemeibe néz, de a kikötőben töltött idő után ez már a legkevésbé sem tűnik zavarba ejtőnek.
Ő nem tulajdonít jelentőséget a cipőkopogásnak, sőt jóformán annyira el van merülve a saját gondolataiban, hogy meg sem hallja. Arra lesz figyelmes inkább, hogy látszólag a másikat érdekli a zaj forrása, ami nagy valószínűséggel egy nő lehet.*
-Netalán izgalomba hozzák a cipők? *a kérdéséhez villantott mosolyából a másik azt gondolhatja, talán a lány kacérkodik vele, de egyébként szó sincs ilyesmiről, gúnyolódni próbál, de hát nem jöhet össze mindig.*
A hozzászólás írója (Chalarel Daedwyn) módosította ezt a hozzászólást, ekkor: 2018.09.29 20:49:27
//Grawok Hifeti//
*Szívesen nekiállna magyarázni, hogy a Teysus hívők szerint a halállal nem ér véget az élet, így természetes, hogy nem fél, de eldöntötte, hogy többet nem fog beszélni annál, mint amit a férfi megkérdez. Meg az sose baj, ha mások kicsit tartanak tőle.*
-Na? *kérdez hát rá, mert hát elég sokáig gondolkodik a tekercstolvaj. De hát ugye nem pöröghet mindenkinek olyan gyorsan az agya, mint neki.
Végül kibök ugyan valamit, de nem is kérdés, meg nem is igazán érti, mire gondol a másik.*
-Oltár? A vérkerti oltár, vagy a Hetediké felettünk? Kérem legyen pontosabb.
*Könyököl fel ő is az asztalra, leutánozva a másik mozdulatát. Állja fajtársa tekintetét, s közben halvány, kissé gúnyos mosollyal még a szempilláit is megrebegteti.
Egy-két esztendeje még rettenetesen kényelmetlenül érezte volna magát attól, ha valaki ilyen direkt módon a szemeibe néz, de a kikötőben töltött idő után ez már a legkevésbé sem tűnik zavarba ejtőnek.
Ő nem tulajdonít jelentőséget a cipőkopogásnak, sőt jóformán annyira el van merülve a saját gondolataiban, hogy meg sem hallja. Arra lesz figyelmes inkább, hogy látszólag a másikat érdekli a zaj forrása, ami nagy valószínűséggel egy nő lehet.*
-Netalán izgalomba hozzák a cipők? *a kérdéséhez villantott mosolyából a másik azt gondolhatja, talán a lány kacérkodik vele, de egyébként szó sincs ilyesmiről, gúnyolódni próbál, de hát nem jöhet össze mindig.*
A hozzászólás írója (Chalarel Daedwyn) módosította ezt a hozzászólást, ekkor: 2018.09.29 20:49:27
1162. hozzászólás ezen a helyszínen: Könyvtár
Üzenet elküldve: 2018-09-29 17:01:45
Üzenet elküldve: 2018-09-29 17:01:45
ÚJ
Rang: Kezdő játékos
IC üzenetek: 241
OOC üzenetek: 14
Játékstílus: Megfontolt
IC üzenetek: 241
OOC üzenetek: 14
Játékstílus: Megfontolt
//Második szál//
* Az idegen nő nem áll kötélnek egykönnyen és emiatt Grawok arcán ráncok kezdenek kiülni. Már kezdte elhinni, hogy minden simán fog menni. De az életben nem minden papsajt. Ezt ő is megtanulta.*
-Nem féled az isteneket, látom. Valaki a hideg vasat teszi a nyakadra és az összes reakciód, hogy történelmet olvasgatsz meg alkudozol a feltételekről.
Elismerésem, benned aztán tényleg hidegebb a vér, mint egy kappában. Na jó! Játsszunk!
* Hosszasan elgondolkodik azon, hogy mit kérdezzen elsőként. Ám hamar rájön, hogy nem sok olyan kérdés van, ahol egy nem kilométer hosszú mondatba bele tudna sűríteni valami olyat, amiről hosszan és kimerítően kellene a másiknak válaszolni. És ahhoz nincs kedve, hogy magáról jelentéktelen válaszokért cserébe beszélnie kelljen.*
-Az oltár.
* Összefonja maga előtt az ujjait, a könyökeivel megtámasztja magát az asztalon, miközben állát szépen a kézfejein pihenteti. Csillogó tekintettel nézi az idegen nőt. Egyenest a szemébe néz.
Kopogó cipők zajára lesz figyelmes a lépcső felől. Hiába les oda a szeme sarkából, az új érkező még nem látszik. Az meg már most sejthető, hogy egy tűsarkas nő lesz az, aki hozzájuk hasonlóan tágítani akarja a tudását.
Már csak az a kérdés, hogy kiféle, miféle, kefél-e?*
1161. hozzászólás ezen a helyszínen: Könyvtár
Üzenet elküldve: 2018-09-29 14:55:40
Üzenet elküldve: 2018-09-29 14:55:40
ÚJ
Rang: Törölt felhasználó
IC üzenetek: 43
OOC üzenetek: 1
Játékstílus: Vakmerő
IC üzenetek: 43
OOC üzenetek: 1
Játékstílus: Vakmerő
//Második szál//
//Grawok Hifeti//
*Természetesen az, hogy most ebben a pillanatban nem érdekli a férfi meséje, egyáltalán nem jelenti azt, hogy nem is szereti a történelmet. Sőt, régen kifejezetten sokat foglalkozott vele, mára azonban, mint minden, ez is háttérbe szorult hite miatt. Egyébként meg a legtöbb Eeyr vagy Teysus hívő egészen sokat tud az élőholtakkal vívott háborúról, hiszen az entitások megjelenése vetett véget a szörnyű időszaknak. Meg hát egyébként sem volt oly régen.
Mikor a másik közelebb csúsztatja a papírt, először felvonja a szemöldökét, majd elmosolyodik. Segít fajtársának, de persze nem ingyen és bérmentve, az önzetlenség csak a Hetedik követőinek kötelessége, neki viszont nem. Ha újonnan szerzett nem is olyan kedves ismerőse azt gondolja, hogy a tekercsekkel kifizetheti a tudást, hát elég alaposan téved. Mintha felajánlaná egy kocsmában neki, hogy ihat, vagy megengedné, hogy sétálhat az utcán. Akkor is el tudná olvasni a tekercset, ha nem adná oda neki, legfeljebb később. Elvégre a könyvtár tulajdona, el nem viheti és bizony kizárt, hogy csak azért bejönne minden nap, hogy megakadályozhassa a tanulmányozásában.
Türelmesen végighallgatja a férfi kérdését és mondandóját, úgy tűnik nem teljesen tájékozatlan a hiteket illetően.*
-Mielőtt még nagyon belemerülnénk a témába, azt ajánlatom a következő. Feltehet egy kérdést, én pedig válaszolok rá, cserébe én is ugyanezt kérem.
*Arcán sejtelmes mosoly terül el, míg vár a válaszra.*
//Grawok Hifeti//
*Természetesen az, hogy most ebben a pillanatban nem érdekli a férfi meséje, egyáltalán nem jelenti azt, hogy nem is szereti a történelmet. Sőt, régen kifejezetten sokat foglalkozott vele, mára azonban, mint minden, ez is háttérbe szorult hite miatt. Egyébként meg a legtöbb Eeyr vagy Teysus hívő egészen sokat tud az élőholtakkal vívott háborúról, hiszen az entitások megjelenése vetett véget a szörnyű időszaknak. Meg hát egyébként sem volt oly régen.
Mikor a másik közelebb csúsztatja a papírt, először felvonja a szemöldökét, majd elmosolyodik. Segít fajtársának, de persze nem ingyen és bérmentve, az önzetlenség csak a Hetedik követőinek kötelessége, neki viszont nem. Ha újonnan szerzett nem is olyan kedves ismerőse azt gondolja, hogy a tekercsekkel kifizetheti a tudást, hát elég alaposan téved. Mintha felajánlaná egy kocsmában neki, hogy ihat, vagy megengedné, hogy sétálhat az utcán. Akkor is el tudná olvasni a tekercset, ha nem adná oda neki, legfeljebb később. Elvégre a könyvtár tulajdona, el nem viheti és bizony kizárt, hogy csak azért bejönne minden nap, hogy megakadályozhassa a tanulmányozásában.
Türelmesen végighallgatja a férfi kérdését és mondandóját, úgy tűnik nem teljesen tájékozatlan a hiteket illetően.*
-Mielőtt még nagyon belemerülnénk a témába, azt ajánlatom a következő. Feltehet egy kérdést, én pedig válaszolok rá, cserébe én is ugyanezt kérem.
*Arcán sejtelmes mosoly terül el, míg vár a válaszra.*
1-20 , 21-40 , 41-60 , 61-80 , 81-100 , 101-120 , 121-140 , 141-160 , 161-180 , 181-200 , 201-220 , 221-240 , 241-260 , 261-280 , 281-300 , 301-320 , 321-340 , 341-360 , 361-380 , 381-400 , 401-420 , 421-440 , 441-460 , 461-480 , 481-500 , 501-520 , 521-540 , 541-560 , 561-580 , 581-600 , 601-620 , 621-640 , 641-660 , 661-680 , 681-700 , 701-720 , 721-740 , 741-760 , 761-780 , 781-800 , 801-820 , 821-840 , 841-860 , 861-880 , 881-900 , 901-920 , 921-940 , 941-960 , 961-980 , 981-1000 , 1001-1020 , 1021-1040 , 1041-1060 , 1061-1080 , 1081-1100 , 1101-1120 , 1121-1140 , 1141-1160 , 1161-1180 , 1181-1200 , 1192-1211