Nincs játékban - Könyvtár
Karaktered neve: --- Rangod: Nem bejelentkezett felhasználó Pénzed: --- arany
Varázsitalaid: Neked nincsenek varázsitalaid!
Herbária: Neked nincsenek varázsnövényeid!
Varázsitalaid: Neked nincsenek varázsitalaid!
Herbária: Neked nincsenek varázsnövényeid!
Üdvözlünk!
Ez itt a www.Lanawin.hu weboldal játéktere. Egy fórumos szerepjáték. Te nem vagy bejelentkezett állapotban, ezért nincs jogod ténykedni a fórumon. Csak olvasni tudod a hozzászólásokat, semmi mást. Ha szeretnéd kipróbálni milyen is a fórum valójában, átélni izgalmas kalandokat, varázslatokat tanulni, bájitalokat vásárolni, egyedi karaktert létrehozni, felszereléseket kovácsoltatni, vagy küldetéseket végrehajtani, akkor regisztrálj bátran, ne habozz. Miután regisztráltál, és beléptél minden funkciót elérhetsz. Lehetőséged lesz részt venni a mesékben, vagy csak spontán játszani a megalkotott, mesés világban. Felkutathatod a város rejtélyeit, és részese lehet egy olyan fórumos szerepjátéknak, ahol a játékosok kényelme, és a játék élvezete a legfontosabb.
Vissza a főoldalra!
| Nincs "nagyobb" helyszín | Könyvtár | Nincs "kisebb" helyszín |  |
<< Előző oldal - Mostani oldal: 56 (1101. - 1120. üzenet) - Első olvasatlan beíráshoz >>Oldal váltása: - Következő oldal >>
1-20 , 21-40 , 41-60 , 61-80 , 81-100 , 101-120 , 121-140 , 141-160 , 161-180 , 181-200 , 201-220 , 221-240 , 241-260 , 261-280 , 281-300 , 301-320 , 321-340 , 341-360 , 361-380 , 381-400 , 401-420 , 421-440 , 441-460 , 461-480 , 481-500 , 501-520 , 521-540 , 541-560 , 561-580 , 581-600 , 601-620 , 621-640 , 641-660 , 661-680 , 681-700 , 701-720 , 721-740 , 741-760 , 761-780 , 781-800 , 801-820 , 821-840 , 841-860 , 861-880 , 881-900 , 901-920 , 921-940 , 941-960 , 961-980 , 981-1000 , 1001-1020 , 1021-1040 , 1041-1060 , 1061-1080 , 1081-1100 , 1101-1120 , 1121-1140 , 1141-1160 , 1161-1180 , 1181-1200 , 1192-1211
1120. hozzászólás ezen a helyszínen: Könyvtár
Üzenet elküldve: 2018-06-27 13:29:54
Üzenet elküldve: 2018-06-27 13:29:54
ÚJ
Rang: Tapasztalt játékos
IC üzenetek: 273
OOC üzenetek: 10
Játékstílus: Megfontolt
IC üzenetek: 273
OOC üzenetek: 10
Játékstílus: Megfontolt
//Második szál//
//Aezmorin Fohthanor//
* Lehetséges, hogy nem kellett volna felhívnia magára a figyelmet a hangos olvasással. De nem tudatos cselekedet volt ez Kámorf részéről.
A sötételf nő jól esően kezdeményezett beszélgetést a fárasztó betűzés után. És úgy tűnik, sikerült is felhívnia a figyelmét az idegennek.
A lámpás nagyobb erősségre állítása úgy kellett neki, mint pestis járvány idején egy hű barát kézfogása. Kellemetlenül hunyorgott, ahogy nagyon lassan szokik hozzá a szeme a fényhez.
A gnóm által megmutatott címet ezúttal magában olvasta el, nem kívánta még egyszer bizonyítani tanult voltát felolvasóversennyel.*
-Nagyon alaposnak tűnik és rengeteg érdekesség lehet benne.
* Nem igazán tudta, hogy mit is mondjon arról a könyvről. És láthatóan a beszélgetőtársa úgy gondolja, hogy ő elolvasta a sötétben -hiszen nála semmi fényforrás nem volt- az általa levett könyv címét és csak közérdekű közleményként olvasta fel számára.*
-Ezt hiszem, mindjárt jövök. Hozok egy másikat, mert ez nem az, amelyiket kerestem. Volt itt egy, csak... nem is tudom hova lett.
* Visszatette először gondosan pont ugyan oda, ahonnét leemelte és rövid kutakodás után valóban egy más témájút a hóna alatt hozva visszaült Aezmorin mellé. Még ha időközben ismét belekezdett a férfi olvasmánya tanulmányozásába, akkor is nagy levegőt kifújva fordul felé.*
-Arthenior törvénykönyve. Ha meg akarok gazdagodni, szükségem lesz tudnom ezeket. *elmosolyodott elégedetten, már úgy mondta ezt, mintha folyékonyan tudna olvasni* Ká vagyok. Vallási kegytárgyakat szoktam adni-venni.
* Kezét az idegen felé nyújtotta, de kézfeje erősen lefelé konyult.*
//Aezmorin Fohthanor//
* Lehetséges, hogy nem kellett volna felhívnia magára a figyelmet a hangos olvasással. De nem tudatos cselekedet volt ez Kámorf részéről.
A sötételf nő jól esően kezdeményezett beszélgetést a fárasztó betűzés után. És úgy tűnik, sikerült is felhívnia a figyelmét az idegennek.
A lámpás nagyobb erősségre állítása úgy kellett neki, mint pestis járvány idején egy hű barát kézfogása. Kellemetlenül hunyorgott, ahogy nagyon lassan szokik hozzá a szeme a fényhez.
A gnóm által megmutatott címet ezúttal magában olvasta el, nem kívánta még egyszer bizonyítani tanult voltát felolvasóversennyel.*
-Nagyon alaposnak tűnik és rengeteg érdekesség lehet benne.
* Nem igazán tudta, hogy mit is mondjon arról a könyvről. És láthatóan a beszélgetőtársa úgy gondolja, hogy ő elolvasta a sötétben -hiszen nála semmi fényforrás nem volt- az általa levett könyv címét és csak közérdekű közleményként olvasta fel számára.*
-Ezt hiszem, mindjárt jövök. Hozok egy másikat, mert ez nem az, amelyiket kerestem. Volt itt egy, csak... nem is tudom hova lett.
* Visszatette először gondosan pont ugyan oda, ahonnét leemelte és rövid kutakodás után valóban egy más témájút a hóna alatt hozva visszaült Aezmorin mellé. Még ha időközben ismét belekezdett a férfi olvasmánya tanulmányozásába, akkor is nagy levegőt kifújva fordul felé.*
-Arthenior törvénykönyve. Ha meg akarok gazdagodni, szükségem lesz tudnom ezeket. *elmosolyodott elégedetten, már úgy mondta ezt, mintha folyékonyan tudna olvasni* Ká vagyok. Vallási kegytárgyakat szoktam adni-venni.
* Kezét az idegen felé nyújtotta, de kézfeje erősen lefelé konyult.*
1119. hozzászólás ezen a helyszínen: Könyvtár
Üzenet elküldve: 2018-06-27 10:58:54
Üzenet elküldve: 2018-06-27 10:58:54
ÚJ
Rang: Játékos
IC üzenetek: 195
OOC üzenetek: 0
Játékstílus: Megfontolt
IC üzenetek: 195
OOC üzenetek: 0
Játékstílus: Megfontolt
//Második szál//
//Kámorf Hifeti//
* A gnóm lassú fejmozdulattal a lány felé fordul, amikor az gyerekeket utánzó módon szótagolva kezdi olvasni a címet. Szemöldökét megemeli, és már majdnem szóra nyitja a száját, aztán eszébe jut, hogy nem Ratraxurgban van, ahol az olvasás teljesen hatköznapi elfoglaltság. Itt, ezen a barbár vidéken, úgy tűnik nem mindenkibe nevelték bele gyerekkorában az olvasás nemes művészetét. Visszatekint saját könyvére, fellapozza, majd grimaszba rándul képpel veszi észre, hogy a kötet ebben a fénymennyiségben alig olvasható. Nyilván neki is ki kéne betűznie. Mekkora átverés már, hogy a címet hatalmas, aranyozott, még a félhomályban is könnyedén olvashatóra szerkesztették, míg a belseje alig olvasható macskakaparás, ráadásul elég apró is. Idő kell, mire a kézírást megszokja. Sőt, nem csak idő, nagyobb fény is. Óvatosan az olajlámpáshoz nyúl, vigyázva, hogy le ne verje, mert nem szeretne több tízezer aranyat fizetni kártérítésként egy esetleges elharapódzó tűzvész miatt, majd a gyutacsot feljebb tekeri, így nagyobb fényt kapnak mindketten az olvasáshoz. *
- Tényleg? - * néz fel kicsit sandán a fehér hajú nőre. * - A cím, amit oly tanultan felolvasott, nem éppen erről a témáról árulkodott * - jegyzi meg kimérten, aztán enyhébben folytatva, és a lámpást a lány ülőrészéhez közelebb tolva saját érdeklődéséről is számot ad. Mert, ha már beavatták, akkor nem lesz bunkó és ő is elmondja, milyen könyvet talált. * - Az enyém Arthenior közelében létező flóra és faunáról szól. Legalábbis remélem. Voltaképpen kérdéses, hogy erről szól-e, de bízom benne - * hangja suttogós, mert a lány nem tűnik túl öregnek, hogy ordítani kelljen nagyothallósága miatt, és szellemi fogyatékosnak sem nézi. * - Amúgy ez a címe - * csukja be a könyvet félig, hogy az elfszerű lény láthassa a borítón álló szöveget. (Megszámlálhatatlan Érdekesség Földön Vízen és Levegőn)
A gnóm tudatáig valahol ezen a ponton jut el az információ a lány érdeklődésével kapcsolatban. *
- Ehm - * kezd bele halkan * - kegyed egyébként kereskedő? Vagy csak épp most tanulná a szakmát? - * kérdi színtelen hangon, nehogy az öreg, sápadt könyvtárőr rájuk szóljon. Ennél többet egyelőre nem kérdez, mert ha nem bejáratott kufár, akkor úgysem fog tudni neki segíteni. A felmerülő lehetőség kapcsán a könyv már nem is annyira érdekli, majd egy másik alkalommal elolvassa. Vagy nem, de az életben maradáshoz ezen a nyomorult, barbár vidéken szükséges lenne, hogy az állat- és növényvilággal behatóbban megismerkedjen. ~ Bagoly itt is van ~ jegyzi meg magának, amikor odakintről felhallatszódik az éjszaka szárnyas réme. *
//Kámorf Hifeti//
* A gnóm lassú fejmozdulattal a lány felé fordul, amikor az gyerekeket utánzó módon szótagolva kezdi olvasni a címet. Szemöldökét megemeli, és már majdnem szóra nyitja a száját, aztán eszébe jut, hogy nem Ratraxurgban van, ahol az olvasás teljesen hatköznapi elfoglaltság. Itt, ezen a barbár vidéken, úgy tűnik nem mindenkibe nevelték bele gyerekkorában az olvasás nemes művészetét. Visszatekint saját könyvére, fellapozza, majd grimaszba rándul képpel veszi észre, hogy a kötet ebben a fénymennyiségben alig olvasható. Nyilván neki is ki kéne betűznie. Mekkora átverés már, hogy a címet hatalmas, aranyozott, még a félhomályban is könnyedén olvashatóra szerkesztették, míg a belseje alig olvasható macskakaparás, ráadásul elég apró is. Idő kell, mire a kézírást megszokja. Sőt, nem csak idő, nagyobb fény is. Óvatosan az olajlámpáshoz nyúl, vigyázva, hogy le ne verje, mert nem szeretne több tízezer aranyat fizetni kártérítésként egy esetleges elharapódzó tűzvész miatt, majd a gyutacsot feljebb tekeri, így nagyobb fényt kapnak mindketten az olvasáshoz. *
- Tényleg? - * néz fel kicsit sandán a fehér hajú nőre. * - A cím, amit oly tanultan felolvasott, nem éppen erről a témáról árulkodott * - jegyzi meg kimérten, aztán enyhébben folytatva, és a lámpást a lány ülőrészéhez közelebb tolva saját érdeklődéséről is számot ad. Mert, ha már beavatták, akkor nem lesz bunkó és ő is elmondja, milyen könyvet talált. * - Az enyém Arthenior közelében létező flóra és faunáról szól. Legalábbis remélem. Voltaképpen kérdéses, hogy erről szól-e, de bízom benne - * hangja suttogós, mert a lány nem tűnik túl öregnek, hogy ordítani kelljen nagyothallósága miatt, és szellemi fogyatékosnak sem nézi. * - Amúgy ez a címe - * csukja be a könyvet félig, hogy az elfszerű lény láthassa a borítón álló szöveget. (Megszámlálhatatlan Érdekesség Földön Vízen és Levegőn)
A gnóm tudatáig valahol ezen a ponton jut el az információ a lány érdeklődésével kapcsolatban. *
- Ehm - * kezd bele halkan * - kegyed egyébként kereskedő? Vagy csak épp most tanulná a szakmát? - * kérdi színtelen hangon, nehogy az öreg, sápadt könyvtárőr rájuk szóljon. Ennél többet egyelőre nem kérdez, mert ha nem bejáratott kufár, akkor úgysem fog tudni neki segíteni. A felmerülő lehetőség kapcsán a könyv már nem is annyira érdekli, majd egy másik alkalommal elolvassa. Vagy nem, de az életben maradáshoz ezen a nyomorult, barbár vidéken szükséges lenne, hogy az állat- és növényvilággal behatóbban megismerkedjen. ~ Bagoly itt is van ~ jegyzi meg magának, amikor odakintről felhallatszódik az éjszaka szárnyas réme. *
1118. hozzászólás ezen a helyszínen: Könyvtár
Üzenet elküldve: 2018-06-27 08:12:56
Üzenet elküldve: 2018-06-27 08:12:56
ÚJ
Rang: Tapasztalt játékos
IC üzenetek: 273
OOC üzenetek: 10
Játékstílus: Megfontolt
IC üzenetek: 273
OOC üzenetek: 10
Játékstílus: Megfontolt
//Második szál//
//Aezmorin Fohthanor//
* A Hifeti leány leült Aezmorion olajlámpása mellé és nem törődve -vagy talán nem is tudva róla-, hogy a könyvtárban nem illik megzavarni másokat hangos olvasással, elkezdte halkan felolvasni a könyv címét.*
-El-wy-rien Sha-dow-mourne: Fény és Sö-tét-ség.
* Háta karót nyelt egyenes és félig előredőlve nézett le a műalkotásra. Rendkívül jól utánozta azokat, akik idősként távolra jobban látnak, mint közelre, ezért igyekeznek elegánsan eltartani maguktól a szövegeket olvasásnál.
De miért tagolva olvasta? Nos, nem ismerve tökéletesen a történetet csak gyanítom, hogy az a bizonyos fényforrás, mely a gnóm életét is most megnehezítette, és amit mellé ülve közösen használnak, nos nem teremtett ideális feltételeket a betűzéshez.*
-A kereskedésről keresek könyvet kutatásra. Tudja?
* Az idegen férfihoz odafordulva teljesen természetesen mondta ezt. Nem csak kijelentette, de a szemkontaktust továbbra is keresi vele. Mintha szívesen beszélgetne a témáról.
A könyvtáros rosszalló torokköszörülésére csak egy pillanatra fordul oda, de szemei utána újra az állítólag érdekes című könyvvel bíbelődőt vizsgálták.
Csak remélni tudom, hogy van gondolatolvasásról is szó benne, mert most és nagyon gyorsan meg kéne tanulnia ezt a képzettséget ahhoz, hogy kitalálja Kámorf szándékát helyettem, hogy mit akar tőle.
Odakintről egy bagoly huhogása hallatszott be. És hősnőnk fejébe átfutott, hogy ezt az állatot gyakran a tudás hozójával azonosítják.*
//Aezmorin Fohthanor//
* A Hifeti leány leült Aezmorion olajlámpása mellé és nem törődve -vagy talán nem is tudva róla-, hogy a könyvtárban nem illik megzavarni másokat hangos olvasással, elkezdte halkan felolvasni a könyv címét.*
-El-wy-rien Sha-dow-mourne: Fény és Sö-tét-ség.
* Háta karót nyelt egyenes és félig előredőlve nézett le a műalkotásra. Rendkívül jól utánozta azokat, akik idősként távolra jobban látnak, mint közelre, ezért igyekeznek elegánsan eltartani maguktól a szövegeket olvasásnál.
De miért tagolva olvasta? Nos, nem ismerve tökéletesen a történetet csak gyanítom, hogy az a bizonyos fényforrás, mely a gnóm életét is most megnehezítette, és amit mellé ülve közösen használnak, nos nem teremtett ideális feltételeket a betűzéshez.*
-A kereskedésről keresek könyvet kutatásra. Tudja?
* Az idegen férfihoz odafordulva teljesen természetesen mondta ezt. Nem csak kijelentette, de a szemkontaktust továbbra is keresi vele. Mintha szívesen beszélgetne a témáról.
A könyvtáros rosszalló torokköszörülésére csak egy pillanatra fordul oda, de szemei utána újra az állítólag érdekes című könyvvel bíbelődőt vizsgálták.
Csak remélni tudom, hogy van gondolatolvasásról is szó benne, mert most és nagyon gyorsan meg kéne tanulnia ezt a képzettséget ahhoz, hogy kitalálja Kámorf szándékát helyettem, hogy mit akar tőle.
Odakintről egy bagoly huhogása hallatszott be. És hősnőnk fejébe átfutott, hogy ezt az állatot gyakran a tudás hozójával azonosítják.*
1117. hozzászólás ezen a helyszínen: Könyvtár
Üzenet elküldve: 2018-06-26 22:22:43
Üzenet elküldve: 2018-06-26 22:22:43
ÚJ
Rang: Játékos
IC üzenetek: 195
OOC üzenetek: 0
Játékstílus: Megfontolt
IC üzenetek: 195
OOC üzenetek: 0
Játékstílus: Megfontolt
//Második szál//
//Kámorf Hifeti//
* A korcsmák sohasem vonzották, de mivel az egész napot szinte alvással töltötte, így egyéb időtöltés híján kénytelen lesz valami lepukkant csehóban átvészelni az estét, hogy aztán fáradtan térhessen nyugovóra. Ez volt legalábbis a terv, és egy ideig bírta is a füstös és zajos kocsmák felettébb érdekelten atmoszféráját, de aztán kihallgatott egy beszélgetést, és úgy döntött, inkább megnézi magának azt a templomot, ha már a pincében régi könyveket őriznek. Mellesleg lehet, hogy csak kamuzott haverjának a fickó, ugyanis azt állította, hogy kétezer aranyért adott el egy ritka könyvet a templom alatt megbúvó sápadt tollforgatónak. Végül is mindegy számára, hogy igaz-e vagy sem a történet, Aezmorin inkább arra kíváncsi, hogy olvasással elütheti-e az időt. Eddig nem nagyon szívlelte meg a várost, de talán ha van valami értelmes is errefelé, akkor nem fogja halálra unni magát. Talán.
Felkerekedik hát, hogy megnézze magának a templomot és némi keresgélés után meg is találja, aztán útbaigazítást kérve lesétál a széles lépcsőn a könyvtár részlegbe. Elismerően füttyentene, de még időben észbe kap, hogy ilyen helyen nem illik nagy zajt csapni. Habár a sötétség beálltával kevesen vannak valószínűleg, a könyvek őrizőjét talán zavarná.
A pulthoz lép, ahol a sápatag alak felnéz rá, majd a gnóm félhangosan köszönti őt. *
- Jó estét! - * ennél többet nem tervez hozzászólni, mert látszik rajta, hogy a háta közepére sem kívánja. Talán a gnómokkal van a baja, vagy úgy általában azokkal, akik idejük nagy részét a szabadban tölthetik. Ki tudhatná? Talán még maga az öreg sem. Megkérdezné a nevét, de valószínűleg csak egy mogorva hangot hallana. Mindegy is. Elég sötét van sajnálatos módon, de azért a pult körüli fényforrás elég hozzá, hogy felmérje: rengeteg olvasni való van ám. Talán máskor is visszafog jönni, ha kedvére való, amit talál.
Mivel nem kap útbaigazítást, így fogja magát, elvesz egy olajlámpást, saját tűzszerszámával meggyútja, aztán magával viszi és egy érdekesebb című kötetet leemel, aztán a nagyobb fényforrással kecsegtető bejárat felé orientálódik.
Leülve leteszi maga mellé a lámpást, aztán próbálja a gyengéd fénynél az olvasás művészetét, ami nem túlságosan sikerül, mivel az olajlámpa kevéssé erős fényt ad. Váratlan hang zavarja, meg és homlokráncolva felnéz. ~ Érdesebb hangot vártam az írnoktól ~ gondolja zavartan, aztán észreveszi a mellette álló nőt. *
- Óh, elnézését kérem, nem vettem észre. Jó estét! - * milyen rohadt magasra nőnek már ezek? Észreveszi a mozdulatot, de nem igazán törődik vele és igazán mire vélni sem tudja. * - Éjjeli bagoly? - * kérdi könnyedén, mert nem gondolja, hogy a könyvtár látogatás pont esti tevékenység lenne Artheniorban. *
//Kámorf Hifeti//
* A korcsmák sohasem vonzották, de mivel az egész napot szinte alvással töltötte, így egyéb időtöltés híján kénytelen lesz valami lepukkant csehóban átvészelni az estét, hogy aztán fáradtan térhessen nyugovóra. Ez volt legalábbis a terv, és egy ideig bírta is a füstös és zajos kocsmák felettébb érdekelten atmoszféráját, de aztán kihallgatott egy beszélgetést, és úgy döntött, inkább megnézi magának azt a templomot, ha már a pincében régi könyveket őriznek. Mellesleg lehet, hogy csak kamuzott haverjának a fickó, ugyanis azt állította, hogy kétezer aranyért adott el egy ritka könyvet a templom alatt megbúvó sápadt tollforgatónak. Végül is mindegy számára, hogy igaz-e vagy sem a történet, Aezmorin inkább arra kíváncsi, hogy olvasással elütheti-e az időt. Eddig nem nagyon szívlelte meg a várost, de talán ha van valami értelmes is errefelé, akkor nem fogja halálra unni magát. Talán.
Felkerekedik hát, hogy megnézze magának a templomot és némi keresgélés után meg is találja, aztán útbaigazítást kérve lesétál a széles lépcsőn a könyvtár részlegbe. Elismerően füttyentene, de még időben észbe kap, hogy ilyen helyen nem illik nagy zajt csapni. Habár a sötétség beálltával kevesen vannak valószínűleg, a könyvek őrizőjét talán zavarná.
A pulthoz lép, ahol a sápatag alak felnéz rá, majd a gnóm félhangosan köszönti őt. *
- Jó estét! - * ennél többet nem tervez hozzászólni, mert látszik rajta, hogy a háta közepére sem kívánja. Talán a gnómokkal van a baja, vagy úgy általában azokkal, akik idejük nagy részét a szabadban tölthetik. Ki tudhatná? Talán még maga az öreg sem. Megkérdezné a nevét, de valószínűleg csak egy mogorva hangot hallana. Mindegy is. Elég sötét van sajnálatos módon, de azért a pult körüli fényforrás elég hozzá, hogy felmérje: rengeteg olvasni való van ám. Talán máskor is visszafog jönni, ha kedvére való, amit talál.
Mivel nem kap útbaigazítást, így fogja magát, elvesz egy olajlámpást, saját tűzszerszámával meggyútja, aztán magával viszi és egy érdekesebb című kötetet leemel, aztán a nagyobb fényforrással kecsegtető bejárat felé orientálódik.
Leülve leteszi maga mellé a lámpást, aztán próbálja a gyengéd fénynél az olvasás művészetét, ami nem túlságosan sikerül, mivel az olajlámpa kevéssé erős fényt ad. Váratlan hang zavarja, meg és homlokráncolva felnéz. ~ Érdesebb hangot vártam az írnoktól ~ gondolja zavartan, aztán észreveszi a mellette álló nőt. *
- Óh, elnézését kérem, nem vettem észre. Jó estét! - * milyen rohadt magasra nőnek már ezek? Észreveszi a mozdulatot, de nem igazán törődik vele és igazán mire vélni sem tudja. * - Éjjeli bagoly? - * kérdi könnyedén, mert nem gondolja, hogy a könyvtár látogatás pont esti tevékenység lenne Artheniorban. *
1116. hozzászólás ezen a helyszínen: Könyvtár
Üzenet elküldve: 2018-06-26 21:41:19
Üzenet elküldve: 2018-06-26 21:41:19
ÚJ
Rang: Tapasztalt játékos
IC üzenetek: 273
OOC üzenetek: 10
Játékstílus: Megfontolt
IC üzenetek: 273
OOC üzenetek: 10
Játékstílus: Megfontolt
//Második szál//
//Aezmorin Fohthanor//
* A Hifeti leány épp a templom könyvtárában tölti idejét. A könyvtáros talán nem nézi jó szemben az esti órákban idelátogatót, ám a sötételfnek ez nem volt kényelmetlen.
Fittyet hányva, hogy egyeseket idegesít sötét alakja, nem hordott magánál mécsest vagy gyertyát. Szemei kiigazodnak a sötétben, nem hallani tőle olyat, hogy térdét valahová belerúgná vagy átesne egy akadályon.
Ám keveset gyakorolta még a betűk rejtelmeit ahhoz, hogy könnyen és gyorsan kiigazodjon. Talán egy-két éve is lehet, hogy megtanították az abc-re. De jelenleg kénytelen pár dolognak utánanézni.*
-Jó estét! *hallja a pult felől.*
~Vajon ki lehet az, aki hozzá hasonlóan most érkezett ide?~
* A könyvsorok résein át megpróbál odasandítani, de több szekrénysor is az útjában áll, így csak annyit tud megállapítani, hogy az érkező hozott-e magával fényforrást?
Ám ezt nem nagyon bánja. Talpraesettebb ő, mint hogy ne sikerüljön kiderítenie. Egy érdeklődési körének talán megfelelő könyvet levesz a polcról és hóna alá véve kisiet a bejárat felé. Nem akar kimenni, csupán az ottani fényt kihasználva betűről betűre elolvasni a címet.
Utána majd meglátjuk, hogy mi lesz! Ha az érkező gnóm is sötétben közlekedik, akkor csak rámosolyog elhaladta közben, és alaposan megszemléli magának a fickót.
Ha tűz fénye tölti be a teret, akkor viszont egyik tenyerével részben védi magát a bántó fénytől és odaköszön ő is az idegennek.*
-Jó estét!
* Ám ennél többet nem tervez tenni... egyelőre.*
//Aezmorin Fohthanor//
* A Hifeti leány épp a templom könyvtárában tölti idejét. A könyvtáros talán nem nézi jó szemben az esti órákban idelátogatót, ám a sötételfnek ez nem volt kényelmetlen.
Fittyet hányva, hogy egyeseket idegesít sötét alakja, nem hordott magánál mécsest vagy gyertyát. Szemei kiigazodnak a sötétben, nem hallani tőle olyat, hogy térdét valahová belerúgná vagy átesne egy akadályon.
Ám keveset gyakorolta még a betűk rejtelmeit ahhoz, hogy könnyen és gyorsan kiigazodjon. Talán egy-két éve is lehet, hogy megtanították az abc-re. De jelenleg kénytelen pár dolognak utánanézni.*
-Jó estét! *hallja a pult felől.*
~Vajon ki lehet az, aki hozzá hasonlóan most érkezett ide?~
* A könyvsorok résein át megpróbál odasandítani, de több szekrénysor is az útjában áll, így csak annyit tud megállapítani, hogy az érkező hozott-e magával fényforrást?
Ám ezt nem nagyon bánja. Talpraesettebb ő, mint hogy ne sikerüljön kiderítenie. Egy érdeklődési körének talán megfelelő könyvet levesz a polcról és hóna alá véve kisiet a bejárat felé. Nem akar kimenni, csupán az ottani fényt kihasználva betűről betűre elolvasni a címet.
Utána majd meglátjuk, hogy mi lesz! Ha az érkező gnóm is sötétben közlekedik, akkor csak rámosolyog elhaladta közben, és alaposan megszemléli magának a fickót.
Ha tűz fénye tölti be a teret, akkor viszont egyik tenyerével részben védi magát a bántó fénytől és odaköszön ő is az idegennek.*
-Jó estét!
* Ám ennél többet nem tervez tenni... egyelőre.*
1115. hozzászólás ezen a helyszínen: Könyvtár
Üzenet elküldve: 2018-04-24 20:42:15
Üzenet elküldve: 2018-04-24 20:42:15
ÚJ
Rang: Játékos
IC üzenetek: 72
OOC üzenetek: 5
Játékstílus: Megfontolt
IC üzenetek: 72
OOC üzenetek: 5
Játékstílus: Megfontolt
//Új elf a városban//
* Egy ideig még elüldögélnek a papírok és tervek felett, melyet együtt körmöltek le. Majd ide is híre érkezik annak, ami a városban történt. Így ő hamarjában a tettek mezejére lép, s lelép. Úgy gondolja, hogy a városban nagyobb a baj, mint gondolta. Így hát elköszön a férfitól és holmiját fogva útnak indul. Körbe kell járnia pár dolgot és találnia kell egy olyan helyet, a városon kívül egyelőre, ahol hasznosnak bizonyulhat. Azért később még visszatérhetnek eme tervek megvalósításának, és dolgozhatnak együtt a városi ispotályon, de nem most. *
* Egy ideig még elüldögélnek a papírok és tervek felett, melyet együtt körmöltek le. Majd ide is híre érkezik annak, ami a városban történt. Így ő hamarjában a tettek mezejére lép, s lelép. Úgy gondolja, hogy a városban nagyobb a baj, mint gondolta. Így hát elköszön a férfitól és holmiját fogva útnak indul. Körbe kell járnia pár dolgot és találnia kell egy olyan helyet, a városon kívül egyelőre, ahol hasznosnak bizonyulhat. Azért később még visszatérhetnek eme tervek megvalósításának, és dolgozhatnak együtt a városi ispotályon, de nem most. *
1114. hozzászólás ezen a helyszínen: Könyvtár
Üzenet elküldve: 2018-03-31 00:57:00
Üzenet elküldve: 2018-03-31 00:57:00
ÚJ
Rang: Tapasztalt játékos
IC üzenetek: 384
OOC üzenetek: 107
Játékstílus: Vakmerő
IC üzenetek: 384
OOC üzenetek: 107
Játékstílus: Vakmerő
//Kutatómunka//
*Ha az arra járót léptei levezetnék a templom alatt húzódó könyvtár kerek, dohos pincehelyiségébe, és néhányat pislogva hozzászoktatná szemét a régi pergameneket és könyveket megvilágító gyertyafényhez, talán tekintete el is siklana a jobboldalt, egy szélső asztalnál ücsörgő elf lány felett. Dorawyna a könyvtár állandó látogatója, több időt töltött Arthenior könyveit bújva az utóbbi héten, mint más egész életében tölt olvasással. A terem közepén a könyvtáras, díszes csuhás pap már tudomást sem vesz az elf jelenlétéről, hiszen ő évek óta csak jön és megy, minden kérdés vagy egyéb nélkül tölti idejét a könyvek között. Elégedettségére szolgálhat, hogy még a többi olvasóhoz képest is jól bánik minden kötettel és finom pergamennel – lényegében azért, mert imádja hallgatni a teleírt lapok ropogását, és a régi papír finom illatát is el tudná szagolgatni egész álló nap. És valóban, máskor felvillanyozná a lányt, hogy itt lehet, most azonban azon kapja magát, hogy órák óta (vagy ki tudja, mennyi idő telik el, mégis egy pincéről van szó) lúdtollával játszogat, költeményeket próbál kitalálni, és időnként rettenetesen felbosszantja a körülötte lévő emberek hangja.
Bár tény, hogy Dorawyna gyerekkora óta rajong a könyvekért, és ideje nagy részét kutatásnak szenteli, mégis már napok óta nem tud szabadulni a hiányérzetétől. Egy laikus most nyilván azt gondolná, hogy ennyi könyv között nem fordulhat elő ilyesmi, de témához, amelyben nagyot akar alkotni, olyan kevesen szóltak még hozzá, hogy teljesen sötétben tapogatózik. Annyit tud megtenni – és meg is teszi –, hogy az alapműveket elolvassa. Az előtte heverő, kemény piros borítós régi könyv kinyitott lapjain egy Mezei Harmatka ötágú csillagú virágára vetül a gyertyafény.*
~ Csak akkor használ, ha napfelkelte előtt egy órával használják. De mégis miért? ~ *Kérdezi, és szemöldökét ráncolva nézi a növényt, majd ujjaival körberajzolja szegélyét, mintha ezzel bármennyire is okosabb lenne.*
*Az alkimisták bájitalokat főztek, a vajákosok pedig a növényekkel gyógyítottak, amióta világ a világ. De a lányt nem hagyta nyugodni, hogy újra és újra megkérdezze: mégis miért? Állandóan azon kapta magát, hogy a pusztán tapasztaláson alapuló gondolatai, amelyeket ez a könyv is közvetít (és még sok száz ugyanebben a teremben) magyarázatot követelnek az egyszerű tettek mögött. Évek óta egy újabb megközelítésen töri a fejét, s kutatása közben már patkányt boncolt, összeöntött mindent mindennel, eddig mégsem találta meg a lényeget, vagyis hogy mi köti össze a gyógyhatást a gyógynövénnyel. A Mezei Harmatka ilyen szempontból egyike volt a kivételesen bonyolult növényeknek, hatására már anyagi magyarázat is kevés volna…
Azon kapja magát, hogy a megoldatlan rejtély miatt érzett idegességében dobog a lábával. Úgy dönt, mára már feladja a hasztalan küzdelmet a könyvekkel. Tudja, valami más megoldás után kellene néznie, de egyelőre túlságosan bágyadt, hogy kitalálja, hogyan tovább. Még néhány könyvet átlapoz, majd visszapakolja őket a helyükre, és dolga végeztével távozik.*
*Ha az arra járót léptei levezetnék a templom alatt húzódó könyvtár kerek, dohos pincehelyiségébe, és néhányat pislogva hozzászoktatná szemét a régi pergameneket és könyveket megvilágító gyertyafényhez, talán tekintete el is siklana a jobboldalt, egy szélső asztalnál ücsörgő elf lány felett. Dorawyna a könyvtár állandó látogatója, több időt töltött Arthenior könyveit bújva az utóbbi héten, mint más egész életében tölt olvasással. A terem közepén a könyvtáras, díszes csuhás pap már tudomást sem vesz az elf jelenlétéről, hiszen ő évek óta csak jön és megy, minden kérdés vagy egyéb nélkül tölti idejét a könyvek között. Elégedettségére szolgálhat, hogy még a többi olvasóhoz képest is jól bánik minden kötettel és finom pergamennel – lényegében azért, mert imádja hallgatni a teleírt lapok ropogását, és a régi papír finom illatát is el tudná szagolgatni egész álló nap. És valóban, máskor felvillanyozná a lányt, hogy itt lehet, most azonban azon kapja magát, hogy órák óta (vagy ki tudja, mennyi idő telik el, mégis egy pincéről van szó) lúdtollával játszogat, költeményeket próbál kitalálni, és időnként rettenetesen felbosszantja a körülötte lévő emberek hangja.
Bár tény, hogy Dorawyna gyerekkora óta rajong a könyvekért, és ideje nagy részét kutatásnak szenteli, mégis már napok óta nem tud szabadulni a hiányérzetétől. Egy laikus most nyilván azt gondolná, hogy ennyi könyv között nem fordulhat elő ilyesmi, de témához, amelyben nagyot akar alkotni, olyan kevesen szóltak még hozzá, hogy teljesen sötétben tapogatózik. Annyit tud megtenni – és meg is teszi –, hogy az alapműveket elolvassa. Az előtte heverő, kemény piros borítós régi könyv kinyitott lapjain egy Mezei Harmatka ötágú csillagú virágára vetül a gyertyafény.*
~ Csak akkor használ, ha napfelkelte előtt egy órával használják. De mégis miért? ~ *Kérdezi, és szemöldökét ráncolva nézi a növényt, majd ujjaival körberajzolja szegélyét, mintha ezzel bármennyire is okosabb lenne.*
*Az alkimisták bájitalokat főztek, a vajákosok pedig a növényekkel gyógyítottak, amióta világ a világ. De a lányt nem hagyta nyugodni, hogy újra és újra megkérdezze: mégis miért? Állandóan azon kapta magát, hogy a pusztán tapasztaláson alapuló gondolatai, amelyeket ez a könyv is közvetít (és még sok száz ugyanebben a teremben) magyarázatot követelnek az egyszerű tettek mögött. Évek óta egy újabb megközelítésen töri a fejét, s kutatása közben már patkányt boncolt, összeöntött mindent mindennel, eddig mégsem találta meg a lényeget, vagyis hogy mi köti össze a gyógyhatást a gyógynövénnyel. A Mezei Harmatka ilyen szempontból egyike volt a kivételesen bonyolult növényeknek, hatására már anyagi magyarázat is kevés volna…
Azon kapja magát, hogy a megoldatlan rejtély miatt érzett idegességében dobog a lábával. Úgy dönt, mára már feladja a hasztalan küzdelmet a könyvekkel. Tudja, valami más megoldás után kellene néznie, de egyelőre túlságosan bágyadt, hogy kitalálja, hogyan tovább. Még néhány könyvet átlapoz, majd visszapakolja őket a helyükre, és dolga végeztével távozik.*
1113. hozzászólás ezen a helyszínen: Könyvtár
Üzenet elküldve: 2018-03-30 14:33:34
Üzenet elküldve: 2018-03-30 14:33:34
ÚJ
Rang: Játékos
IC üzenetek: 72
OOC üzenetek: 5
Játékstílus: Megfontolt
IC üzenetek: 72
OOC üzenetek: 5
Játékstílus: Megfontolt
//Új elf a városban//
* A nagyobb ablakon töpreng. Daranelnek részben igaza van. Valamilyen módon takarni is kell az ablakot. *
- Hát, talán jobb lenne néhány vaspálca, vagy ilyesmi, hogy ne lehessen csak úgy bejutni.
* Sötét vászonnal csak akkor érdemes eltakarni, ha már nem dolgoznak ott. Egy áttetszőbb vászon meg, hát úgy meg be lehet mégis látni valahogy. Na, ebben a betörés meggátlós dologban nincs gyakorlata. *
- Rendben, ha eljön az ideje, akkor majd én tárgyalok a kereskedőkkel.
* Nem lesz egyszerű, de egy kis kihívás elől nem hátrál meg. *
- Kellesz majd egy üst, olyan közepes forma, amiben a kötszereket lehet kifőzni. Azokat elég egyszerre nagy adagban kifőzni, kisebb üstökben meg ugyan azon a tűzrakóhelyen a gyógyfőzeteket.
* Ami meg a hivatalnokokat illeti, hát majd csak lesz valami. Ő a maga részéről jobban örülne annak, ha a megfelelő hely mellé némi segítséget is kapnának. Bármilyet. *
- Reméljük a legjobbakat, mást úgysem tehetünk, csak reménykedhetünk. Na meg igyekszünk majd úgy előállni az ötletünkkel, hogy megnyerjük őket az ügyünknek. Gondolom a várost vezetőknek is jót tenne, ha a nép hallaná, mennyire segítőkészek és hasonlók.
* A nagyobb ablakon töpreng. Daranelnek részben igaza van. Valamilyen módon takarni is kell az ablakot. *
- Hát, talán jobb lenne néhány vaspálca, vagy ilyesmi, hogy ne lehessen csak úgy bejutni.
* Sötét vászonnal csak akkor érdemes eltakarni, ha már nem dolgoznak ott. Egy áttetszőbb vászon meg, hát úgy meg be lehet mégis látni valahogy. Na, ebben a betörés meggátlós dologban nincs gyakorlata. *
- Rendben, ha eljön az ideje, akkor majd én tárgyalok a kereskedőkkel.
* Nem lesz egyszerű, de egy kis kihívás elől nem hátrál meg. *
- Kellesz majd egy üst, olyan közepes forma, amiben a kötszereket lehet kifőzni. Azokat elég egyszerre nagy adagban kifőzni, kisebb üstökben meg ugyan azon a tűzrakóhelyen a gyógyfőzeteket.
* Ami meg a hivatalnokokat illeti, hát majd csak lesz valami. Ő a maga részéről jobban örülne annak, ha a megfelelő hely mellé némi segítséget is kapnának. Bármilyet. *
- Reméljük a legjobbakat, mást úgysem tehetünk, csak reménykedhetünk. Na meg igyekszünk majd úgy előállni az ötletünkkel, hogy megnyerjük őket az ügyünknek. Gondolom a várost vezetőknek is jót tenne, ha a nép hallaná, mennyire segítőkészek és hasonlók.
1112. hozzászólás ezen a helyszínen: Könyvtár
Üzenet elküldve: 2018-03-28 15:59:00
Üzenet elküldve: 2018-03-28 15:59:00
ÚJ
Rang: Tapasztalt játékos
IC üzenetek: 828
OOC üzenetek: 3
Játékstílus: Vakmerő
IC üzenetek: 828
OOC üzenetek: 3
Játékstílus: Vakmerő
//Második szál//
*Nincs hozzáfűznivalója a házasodós dologhoz, csak megrántja a vállát. Azt ő is belátja, hogy a jelentős különbség saját atyja és Aenae édesanyja között pusztán hátsó szándékuk mivolta. Barátnőjének anyja jóllehet a család életszínvonalának fenntartását várta volna el leánya házasságától, Aldo d'Aquista ezzel ellentétben pedig Effy jövőjét szeretné biztosítani, s többek között csak másodlagos helyen áll a család hírnevének és gazdagságának megőrzése. Ettől függetlenül még mindig ellenzi az érdekházasságot.
Felkönyököl az asztalra, állát tenyerére fekteti és úgy hallgatja Aenae álomszerű leírását. Úgy veszi észre, mintha beszéd közben is az elfet látná. Lelkének egészen más oldalát véli felfedezni, egy érzékeny és sérülékeny területet. Egészen csillognak a szemei s kiülnek arcára az érzelmek. Ez őt is megmosolyogtatja.*
- Ez annyira szép...
*Nincs a hangjában semmi szarkazmus, semmi gúny. Semmi egyéb, csak őszinteség és csodálat.*
- Ne mondd ezt. Biztosan ezért a tökéletlenségért vagy neki mégis tökéletes. Ráadásul lehet lát benned valami olyat, ami az elf lányokból hiányzik. De ahogy a szavaidból leszűrtem, úgy hiszem nem bántad meg, hogy őt választottad.
*Nem tudja, ki lehet a szerencsés elf, de az ő képzeletében eszményi párként jelennek meg. Most arra gondol, hogy lehet illene neki is pár szót ejtenie kedveséről, de nem érzi azt, hogy ebben a pillanatban jól esne neki. Igazság szerint irigyli Aenae szabadságát, még ha fájdalmas úton is jutott el hozzá. Irigyli, hogy olyan dologra volt képes, amire ő talán sohasem lenne. Irigyli, ugyanakkor csodálja azokat a tiszta érzelmeket, amik még ha csak néhány szó erejéig is, de kiültek az arcára. Fájna neki, ha érzelmi nyomorairól beszélne, ezért mint mindig, most is elhessegeti azokat a fránya gondolatokat.*
- Ha valóban olyan lennél, akkor végképp nem akadna kérőm.
*Amely dolognak felettébb örülne. Azzal feláll a székről és kézhez kapja a kikölcsönzött könyveket hogy visszavigye azokat a könyvtárosnak, majd távozzon régi barátnője társaságában.*
*Nincs hozzáfűznivalója a házasodós dologhoz, csak megrántja a vállát. Azt ő is belátja, hogy a jelentős különbség saját atyja és Aenae édesanyja között pusztán hátsó szándékuk mivolta. Barátnőjének anyja jóllehet a család életszínvonalának fenntartását várta volna el leánya házasságától, Aldo d'Aquista ezzel ellentétben pedig Effy jövőjét szeretné biztosítani, s többek között csak másodlagos helyen áll a család hírnevének és gazdagságának megőrzése. Ettől függetlenül még mindig ellenzi az érdekházasságot.
Felkönyököl az asztalra, állát tenyerére fekteti és úgy hallgatja Aenae álomszerű leírását. Úgy veszi észre, mintha beszéd közben is az elfet látná. Lelkének egészen más oldalát véli felfedezni, egy érzékeny és sérülékeny területet. Egészen csillognak a szemei s kiülnek arcára az érzelmek. Ez őt is megmosolyogtatja.*
- Ez annyira szép...
*Nincs a hangjában semmi szarkazmus, semmi gúny. Semmi egyéb, csak őszinteség és csodálat.*
- Ne mondd ezt. Biztosan ezért a tökéletlenségért vagy neki mégis tökéletes. Ráadásul lehet lát benned valami olyat, ami az elf lányokból hiányzik. De ahogy a szavaidból leszűrtem, úgy hiszem nem bántad meg, hogy őt választottad.
*Nem tudja, ki lehet a szerencsés elf, de az ő képzeletében eszményi párként jelennek meg. Most arra gondol, hogy lehet illene neki is pár szót ejtenie kedveséről, de nem érzi azt, hogy ebben a pillanatban jól esne neki. Igazság szerint irigyli Aenae szabadságát, még ha fájdalmas úton is jutott el hozzá. Irigyli, hogy olyan dologra volt képes, amire ő talán sohasem lenne. Irigyli, ugyanakkor csodálja azokat a tiszta érzelmeket, amik még ha csak néhány szó erejéig is, de kiültek az arcára. Fájna neki, ha érzelmi nyomorairól beszélne, ezért mint mindig, most is elhessegeti azokat a fránya gondolatokat.*
- Ha valóban olyan lennél, akkor végképp nem akadna kérőm.
*Amely dolognak felettébb örülne. Azzal feláll a székről és kézhez kapja a kikölcsönzött könyveket hogy visszavigye azokat a könyvtárosnak, majd távozzon régi barátnője társaságában.*
1111. hozzászólás ezen a helyszínen: Könyvtár
Üzenet elküldve: 2018-03-27 08:57:22
Üzenet elküldve: 2018-03-27 08:57:22
ÚJ
Rang: Tapasztalt játékos
IC üzenetek: 1793
OOC üzenetek: 64
Játékstílus: Vakmerő
IC üzenetek: 1793
OOC üzenetek: 64
Játékstílus: Vakmerő
//Második szál//
- Nem, ismerni én sem ismerem, soha nem beszéltem vele.
*Természetesen már ő is tudja, hogy nem minden a rang és kellemes kinézet, viszont az említettnél csomó sokkal rosszabb férjjelöltet is el tud képzelni.*
- Szúr. Szép-szép, csak szúr.
*Mást nem igazán róhat fel a szakállaknak, hacsak nem azt, hogy az igénytelenebbek szakállában akár a hati étlap is benne lehet, de ilyet szerencsére csak hallomásból ismer.*
- Egy tharg. Ismerek pár thargot.
*Az iszákos Laort, meg a bús képű fiacskáját/unokaöccsét, Khadot. Meg a főthargot. Akinek a szakállával közelebbi kapcsolatba kerülhetett egy ölelés és egy arccsók kapcsán.*
- Szerintem édesapád minden körülmények között a legjobbat akarja neked, biztosan gondosan körüljárta a témát. De pontosan tudom, hogy milyen pocsék dolog ez. A vagyon házasodna a vagyonnal, úgy még sincs olyan érzésed, mintha puszta árucikk lennél, vagy de?
*Ő árucikknek érezte magát ugyanis, de anyja meg is mondta, hogy szükségük van a pénzre ahhoz, hogy a megszokott életüket élhessék. Pedig Aenae számára már nagyon régóta nem volt "megszokott", nagyjából onnantól, hogy öccsei elszöktek, hogy háborúsat játsszanak.*
- Tudod Pycta sem gazdag. Sőt. Elf. De olyan igazi erdei elf, nem az a városi fajta, mint a Sayquevesék. Olyan illata van, mint az erdőnek, mint az élettől zsongó tavaszi erdőnek.
*Tekintete egészen ellágyul, hiszen lelki szemei előtt megjelenik a férfi alakja.*
- Szeretem nézni, minden porcikáját szeretem. Van itt egy nagy csúnya sebhelye.
*Mutatja kezével, hogy hol, nyakánál bal oldalt.*
- De még azt is szeretem rajta. Naphosszat tudnám simogatni, csókolgatni. Nagyon izgalmas dolog, hogy együtt fedezzük fel egymás testét és eközben a sajátunkat. Ő olyan nyugodt, nehéz kibillenteni a lelki békéjéből, odaadó, gyengéd, nyitottsággal fordul mindenki felé. A legkedvesebb férfi, akivel valaha csak találkoztam. Nagyon sok mindent tanultam és tanulok tőle, magamról, másokról, a világról.
*Ellágyult tekintetén és elrévedő, kipirult arcán látszik, hogy mennyire szereti azt, akiről beszél. Nagyot sóhajt a végén.*
- Tudod csak egy a baj. Hogy ő annak a közösségnek a vezetője és bár megígértem neki, hogy el tudom választani egymástól a vezért és a férfit, de ez mégsem megy mindig. Vagy inkább soha. Egyébként nem is értem, hogy mit szerethet bennem, amikor én tök béna vagyok mindenben, ráadásul a fasorban sem vagyok az elfek szépségéhez képest.
*Ezen a ponton kicsit elszégyelli magát.*
- Bocs, nem akartam áradozni, csak úgy kiszaladt.
*Másnak ezt még sosem mondta el, talán most fogalmazta meg először, hogy pontosan mit is érez. Testi-lelki vonzalmat.*
- Ó igen, harminc év és száz kiló és milyen jól állna. Mindenki térde remegne, ha rám néz.
*nevet, hiszen tudja, hogy Effy kiről is beszél.*
- Menjünk.
- Nem, ismerni én sem ismerem, soha nem beszéltem vele.
*Természetesen már ő is tudja, hogy nem minden a rang és kellemes kinézet, viszont az említettnél csomó sokkal rosszabb férjjelöltet is el tud képzelni.*
- Szúr. Szép-szép, csak szúr.
*Mást nem igazán róhat fel a szakállaknak, hacsak nem azt, hogy az igénytelenebbek szakállában akár a hati étlap is benne lehet, de ilyet szerencsére csak hallomásból ismer.*
- Egy tharg. Ismerek pár thargot.
*Az iszákos Laort, meg a bús képű fiacskáját/unokaöccsét, Khadot. Meg a főthargot. Akinek a szakállával közelebbi kapcsolatba kerülhetett egy ölelés és egy arccsók kapcsán.*
- Szerintem édesapád minden körülmények között a legjobbat akarja neked, biztosan gondosan körüljárta a témát. De pontosan tudom, hogy milyen pocsék dolog ez. A vagyon házasodna a vagyonnal, úgy még sincs olyan érzésed, mintha puszta árucikk lennél, vagy de?
*Ő árucikknek érezte magát ugyanis, de anyja meg is mondta, hogy szükségük van a pénzre ahhoz, hogy a megszokott életüket élhessék. Pedig Aenae számára már nagyon régóta nem volt "megszokott", nagyjából onnantól, hogy öccsei elszöktek, hogy háborúsat játsszanak.*
- Tudod Pycta sem gazdag. Sőt. Elf. De olyan igazi erdei elf, nem az a városi fajta, mint a Sayquevesék. Olyan illata van, mint az erdőnek, mint az élettől zsongó tavaszi erdőnek.
*Tekintete egészen ellágyul, hiszen lelki szemei előtt megjelenik a férfi alakja.*
- Szeretem nézni, minden porcikáját szeretem. Van itt egy nagy csúnya sebhelye.
*Mutatja kezével, hogy hol, nyakánál bal oldalt.*
- De még azt is szeretem rajta. Naphosszat tudnám simogatni, csókolgatni. Nagyon izgalmas dolog, hogy együtt fedezzük fel egymás testét és eközben a sajátunkat. Ő olyan nyugodt, nehéz kibillenteni a lelki békéjéből, odaadó, gyengéd, nyitottsággal fordul mindenki felé. A legkedvesebb férfi, akivel valaha csak találkoztam. Nagyon sok mindent tanultam és tanulok tőle, magamról, másokról, a világról.
*Ellágyult tekintetén és elrévedő, kipirult arcán látszik, hogy mennyire szereti azt, akiről beszél. Nagyot sóhajt a végén.*
- Tudod csak egy a baj. Hogy ő annak a közösségnek a vezetője és bár megígértem neki, hogy el tudom választani egymástól a vezért és a férfit, de ez mégsem megy mindig. Vagy inkább soha. Egyébként nem is értem, hogy mit szerethet bennem, amikor én tök béna vagyok mindenben, ráadásul a fasorban sem vagyok az elfek szépségéhez képest.
*Ezen a ponton kicsit elszégyelli magát.*
- Bocs, nem akartam áradozni, csak úgy kiszaladt.
*Másnak ezt még sosem mondta el, talán most fogalmazta meg először, hogy pontosan mit is érez. Testi-lelki vonzalmat.*
- Ó igen, harminc év és száz kiló és milyen jól állna. Mindenki térde remegne, ha rám néz.
*nevet, hiszen tudja, hogy Effy kiről is beszél.*
- Menjünk.
1110. hozzászólás ezen a helyszínen: Könyvtár
Üzenet elküldve: 2018-03-26 21:03:23
Üzenet elküldve: 2018-03-26 21:03:23
ÚJ
Rang: Tapasztalt játékos
IC üzenetek: 828
OOC üzenetek: 3
Játékstílus: Vakmerő
IC üzenetek: 828
OOC üzenetek: 3
Játékstílus: Vakmerő
//Második szál//
*Kelletlenül ingatja a fejét. Ha nem volna olyan, amilyen, még elégedett is lenne atyja jelöltjével.*
- A kinézetére nekem sincs kivetnivalóm, a személyiségét pedig nem ismerem. Áh, akárhogy is, kissé kijöttem a sodromból amikor apám közölte a terveit. Nem őt képzeltem el magam mellett. *Szemöldökét ráncolva, szórakozottan néz fel régi barátnéjára.* Ugyan, mi bajod van a szakállal? Szerintem férfias.
*A következő kérdés kemény dió neki. Néhány másodpercig rágódik a lehetséges válaszon, aztán nagy nehezen mégiscsak kiböki.*
- Volna egy... Egy másik férfi, akivel úgy érzem, boldog lehetnék. A probléma csak az, hogy nem gazdag, és nem nemes. A thargoknál szolgált egész sokáig, de már elhagyta őket. Atyámnak nem is oly rég bevallottam és hát... Hogy is mondjam, nem igazán tudtunk dűlőre jutni.
*Az Aenae származását firtató kijelentésre együtt érző pillantással válaszol pusztán. Nem tehet róla egyikőjük sem, ilyen világban élnek. Egészen leegyszerűsítve a pénz, a rang, a hatalom határoz meg mindent és mindenkit.*
- Öh.
*Eléggé zavarba jött. Tekintete a polcok és könyvek sokaságát firtatja. Furcsa emlék. Olyan gyorsan történt minden, és a pillanat hevében bele sem gondolt a következményekbe. Néha, ha eszébe jut, megkérdőjelezi tette valódi súlyosságát, s hogy helyesen cselekedett-e, amikor engedett a férfinak. Lehet, hogy akkor, azokban a percekben vallott kudarcot a mindentől óvó és féltő, jóra és erkölcsösségre sarkalló atyai nevelés? Alighanem igen.*
- Az én kincsem sincs már meg. Nem vagyok túlzottan büszke rá, de nem is ostorozom magam miatta. Az viszont biztos, hogy atyám dolgát a férjkereséssel így alaposan megnehezítettem.
*Merthogy ugyan egy szóval se említette neki, Aldo d'Aquista mégis kitalálta, ő pedig nem tagadta le. Talán megérezte, vagy csak szimplán férfiként gondolkodott, ezt nem tudhatja.*
- Igen, kiköpött őrző-védő gardedám vagy. Most már csak öregedned kellene vagy harminc évet és jól meghíznod. Úgy már kiköpött mása lennél a régi dadámnak.
*Merthogy az az asszony a tekintete puszta erejével elriasztotta még a legmerészebb férfiúkat is a közelükből. Na persze másokat is, de ez már csak mellékes. Effy ugyan sohasem volt szemtanúja, de a mai napig biztos benne, hogy asszonyos, fogköpetős pofonokat tudott volna osztogatni.*
- Mehetünk?
*Kelletlenül ingatja a fejét. Ha nem volna olyan, amilyen, még elégedett is lenne atyja jelöltjével.*
- A kinézetére nekem sincs kivetnivalóm, a személyiségét pedig nem ismerem. Áh, akárhogy is, kissé kijöttem a sodromból amikor apám közölte a terveit. Nem őt képzeltem el magam mellett. *Szemöldökét ráncolva, szórakozottan néz fel régi barátnéjára.* Ugyan, mi bajod van a szakállal? Szerintem férfias.
*A következő kérdés kemény dió neki. Néhány másodpercig rágódik a lehetséges válaszon, aztán nagy nehezen mégiscsak kiböki.*
- Volna egy... Egy másik férfi, akivel úgy érzem, boldog lehetnék. A probléma csak az, hogy nem gazdag, és nem nemes. A thargoknál szolgált egész sokáig, de már elhagyta őket. Atyámnak nem is oly rég bevallottam és hát... Hogy is mondjam, nem igazán tudtunk dűlőre jutni.
*Az Aenae származását firtató kijelentésre együtt érző pillantással válaszol pusztán. Nem tehet róla egyikőjük sem, ilyen világban élnek. Egészen leegyszerűsítve a pénz, a rang, a hatalom határoz meg mindent és mindenkit.*
- Öh.
*Eléggé zavarba jött. Tekintete a polcok és könyvek sokaságát firtatja. Furcsa emlék. Olyan gyorsan történt minden, és a pillanat hevében bele sem gondolt a következményekbe. Néha, ha eszébe jut, megkérdőjelezi tette valódi súlyosságát, s hogy helyesen cselekedett-e, amikor engedett a férfinak. Lehet, hogy akkor, azokban a percekben vallott kudarcot a mindentől óvó és féltő, jóra és erkölcsösségre sarkalló atyai nevelés? Alighanem igen.*
- Az én kincsem sincs már meg. Nem vagyok túlzottan büszke rá, de nem is ostorozom magam miatta. Az viszont biztos, hogy atyám dolgát a férjkereséssel így alaposan megnehezítettem.
*Merthogy ugyan egy szóval se említette neki, Aldo d'Aquista mégis kitalálta, ő pedig nem tagadta le. Talán megérezte, vagy csak szimplán férfiként gondolkodott, ezt nem tudhatja.*
- Igen, kiköpött őrző-védő gardedám vagy. Most már csak öregedned kellene vagy harminc évet és jól meghíznod. Úgy már kiköpött mása lennél a régi dadámnak.
*Merthogy az az asszony a tekintete puszta erejével elriasztotta még a legmerészebb férfiúkat is a közelükből. Na persze másokat is, de ez már csak mellékes. Effy ugyan sohasem volt szemtanúja, de a mai napig biztos benne, hogy asszonyos, fogköpetős pofonokat tudott volna osztogatni.*
- Mehetünk?
1109. hozzászólás ezen a helyszínen: Könyvtár
Üzenet elküldve: 2018-03-26 20:25:54
Üzenet elküldve: 2018-03-26 20:25:54
ÚJ
Rang: Tapasztalt játékos
IC üzenetek: 1793
OOC üzenetek: 64
Játékstílus: Vakmerő
IC üzenetek: 1793
OOC üzenetek: 64
Játékstílus: Vakmerő
//Második szál//
*Igazság szerint szeretne valami megnyugtatót mondani, hogy Effy nem is tehet Aldo állapotáról, vagy annak romlásáról, de valahogy nem érzi hitelesnek a dolgot. No nem azért, mert Effy olyan rossz hatású lenne, hanem azért mert épp most fejtette ki, hogy jelentősen hozzájárul apja elmeállapotának romlásához.*
- Sillerforw. Óóóó. Jó kiállású férfi, magas erőteljes. Bár, ha engem kérdezel, akkor meg kéne borotválkoznia.
*Különösen azóta meggyőződése, hogy a szakáll csak egy szúrós-bozontos kiegészítő, mióta megcsókolta Kagan Thargodar arcát. Azóta tudja, hogy csak mutatós, de Pycta sima arcát mégis sokkal jobban kedveli.*
- Ha nem hozzá mennél, akkor kihez?
*Biztosan az elfhez, Sayqueveshez. Ő ezt maximálisan megérti, hiszen Pycta is annyira gyönyörű, könnyű vele szerelembe esni.*
- Hát nem lehetne egyik fivéred ellen sem kifogásom. A kifogások csak ugye személyemmel szemben merülnek fel.
*Mosolyog, persze sosem akart beházasodni az Aquisták közé, ami azt illeti házasságra sem gondolt addig a pillanatig, míg anyja elő nem állt ezzel a remek tervvel. Persze pár éve még szívesen fantáziált Effy fivéreiről és oda meg vissza volt a gyönyörűségtől, ha valamelyikük ránézett vagy rámosolygott. Persze ez csak kamaszos rajongás volt, nem is nagyon emlékszik már rá.*
- Ráadásul már elvesztettem a szegény lányok egyetlen kincsét is, úgyhogy végképp semmi értékem.
*Megint suttog, az ilyesmit nem veri ugye nagy dobra az ember.*
- Hát, akkor mondjuk, hogy én vagyok a gardedámod. Még van egy bökőm is, egészen gardedámosnak nézek ki, nem?
*Igazság szerint szeretne valami megnyugtatót mondani, hogy Effy nem is tehet Aldo állapotáról, vagy annak romlásáról, de valahogy nem érzi hitelesnek a dolgot. No nem azért, mert Effy olyan rossz hatású lenne, hanem azért mert épp most fejtette ki, hogy jelentősen hozzájárul apja elmeállapotának romlásához.*
- Sillerforw. Óóóó. Jó kiállású férfi, magas erőteljes. Bár, ha engem kérdezel, akkor meg kéne borotválkoznia.
*Különösen azóta meggyőződése, hogy a szakáll csak egy szúrós-bozontos kiegészítő, mióta megcsókolta Kagan Thargodar arcát. Azóta tudja, hogy csak mutatós, de Pycta sima arcát mégis sokkal jobban kedveli.*
- Ha nem hozzá mennél, akkor kihez?
*Biztosan az elfhez, Sayqueveshez. Ő ezt maximálisan megérti, hiszen Pycta is annyira gyönyörű, könnyű vele szerelembe esni.*
- Hát nem lehetne egyik fivéred ellen sem kifogásom. A kifogások csak ugye személyemmel szemben merülnek fel.
*Mosolyog, persze sosem akart beházasodni az Aquisták közé, ami azt illeti házasságra sem gondolt addig a pillanatig, míg anyja elő nem állt ezzel a remek tervvel. Persze pár éve még szívesen fantáziált Effy fivéreiről és oda meg vissza volt a gyönyörűségtől, ha valamelyikük ránézett vagy rámosolygott. Persze ez csak kamaszos rajongás volt, nem is nagyon emlékszik már rá.*
- Ráadásul már elvesztettem a szegény lányok egyetlen kincsét is, úgyhogy végképp semmi értékem.
*Megint suttog, az ilyesmit nem veri ugye nagy dobra az ember.*
- Hát, akkor mondjuk, hogy én vagyok a gardedámod. Még van egy bökőm is, egészen gardedámosnak nézek ki, nem?
1108. hozzászólás ezen a helyszínen: Könyvtár
Üzenet elküldve: 2018-03-26 19:55:13
Üzenet elküldve: 2018-03-26 19:55:13
ÚJ
Rang: Tapasztalt játékos
IC üzenetek: 828
OOC üzenetek: 3
Játékstílus: Vakmerő
IC üzenetek: 828
OOC üzenetek: 3
Játékstílus: Vakmerő
//Második szál//
- Szégyellem kimondani, de úgy hiszem, én is jócskán hozzájárultam atyám állapotának romlásához. Az a sok idegesség, amit okozok neki mostanában... De mit tehetnék, ez ő vívja ki. Tudja, hogy milyen vagyok.
*Merthogy bizonyos értelemben pontosan ugyanolyanok. Mindkettejük forrongó fejű, szókimondó, makacs. Olyan aki azt hiszi csak az a jó és igaz, amit ő mond. Hiába, két dudás nem fér meg egy kúriában.*
- Queron Sillerforw volt az eredeti jelöltje, de azt hiszem, sikerült elbizonytalanítanom. Igazából nem választott rosszul, csak itt az a probléma, én nem akarom hogy más mondja meg. Én nem akarok férjhez menni. Illetve... Nem hozzá.
*Aenae kijelentésén felkacag.*
- Pedig Briwallal el tudnálak képzelni. Bár a többire se lehetne kifogásod.
*Na de persze van az a rang, és van az a pénz, ami alatt ilyesmi szóba sem jöhet, Aenae esetében pedig ez volt a hátulütő.*
- Ha jól érzed magad azzal a társasággal, én csak örülök. Úgy tűnik, megtaláltad a helyed.
*Nem csak létezik és hagyja, hogy anyja rendelkezzék fölötte.*
- Ugyan, ne aggódj emiatt! Most már van kíséretem, még ha nem is atyám rendelt mellém. Akár betérhetnénk a Pegazusba is harapni valamit, de ha van jobb ötleted, én nyitott vagyok rá.
- Szégyellem kimondani, de úgy hiszem, én is jócskán hozzájárultam atyám állapotának romlásához. Az a sok idegesség, amit okozok neki mostanában... De mit tehetnék, ez ő vívja ki. Tudja, hogy milyen vagyok.
*Merthogy bizonyos értelemben pontosan ugyanolyanok. Mindkettejük forrongó fejű, szókimondó, makacs. Olyan aki azt hiszi csak az a jó és igaz, amit ő mond. Hiába, két dudás nem fér meg egy kúriában.*
- Queron Sillerforw volt az eredeti jelöltje, de azt hiszem, sikerült elbizonytalanítanom. Igazából nem választott rosszul, csak itt az a probléma, én nem akarom hogy más mondja meg. Én nem akarok férjhez menni. Illetve... Nem hozzá.
*Aenae kijelentésén felkacag.*
- Pedig Briwallal el tudnálak képzelni. Bár a többire se lehetne kifogásod.
*Na de persze van az a rang, és van az a pénz, ami alatt ilyesmi szóba sem jöhet, Aenae esetében pedig ez volt a hátulütő.*
- Ha jól érzed magad azzal a társasággal, én csak örülök. Úgy tűnik, megtaláltad a helyed.
*Nem csak létezik és hagyja, hogy anyja rendelkezzék fölötte.*
- Ugyan, ne aggódj emiatt! Most már van kíséretem, még ha nem is atyám rendelt mellém. Akár betérhetnénk a Pegazusba is harapni valamit, de ha van jobb ötleted, én nyitott vagyok rá.
1107. hozzászólás ezen a helyszínen: Könyvtár
Üzenet elküldve: 2018-03-26 19:12:08
Üzenet elküldve: 2018-03-26 19:12:08
ÚJ
Rang: Tapasztalt játékos
IC üzenetek: 1793
OOC üzenetek: 64
Játékstílus: Vakmerő
IC üzenetek: 1793
OOC üzenetek: 64
Játékstílus: Vakmerő
//Második szál//
- Kíséret nélkül.
*Ezen cseppet elgondolkodik. Amikor elkezdett romlani az üzlet, akkor apja a személyzetet építette le először, így őt már nagyon régóta nem kísérgette senki sehová. Ennek mondjuk kifejezetten örült, mert apja előszeretettel választott ki marconább képű fickókat fogadmegeknek. Egy idő után meg már az sem érdekelte apját, hogy Aenae merre jár.*
- Azt hiszem, hogy eszét vesztette. Ehhez talán én is hozzájárultam, bár akkor már régen nem érdekelte semmi, mintha bezárkózott volna magába.
*Emiatt van némi lelkiismeret furdalása, de sajnos nem elég. Pedig nagyon szerette az apját és csak rá tud úgy gondolni, mint apjára, noha azóta kiderült, hogy semmi vérségi kapcsolat nincsen közöttük. *
- Óh és kihez? Mondd, hogy valami jóképű daliához és nem valami gusztustalan, erőszakos fráterhez. Az előbbit még én is el bírtam volna viselni, legalábbis azt hiszem. Például egy csinos Aquista-fiút.
*Megint halkan felnevet.*
- Mintha azok szegény lányokat vennének el...
*Ha elvennének, akkor anyja sosem állt volna elő azzal, hogy neki okvetlenül nálánál legalább kétszer öregebb, erőszakos uzsorással kösse az életét. Egyébként nincs a hangjában semmi neheztelés, az ő családja amúgy sem vásárolt nemességet, szóval mindenképpen rangon aluli lett volna a magafajta, hogy a vagyon is elúszott, úgy meg aztán már végképp nem különösebben jó parti, a régi barátság dacára sem.*
- Nem, nem egyedül. Egész kis csapattal és igen, van egy férfi is.
*Egészen elvörösödik a gondolatra, mert ugye a szerelem egy dolog, de ő konkrétan megosztja az ágyát az említett férfival.*
- Őszintén tudod, hogy hova ülnék be? A konyhánkba. Az a vén szipirtyó két dolgot tudott, sopánkodni és süteményt csinálni. Emiatt kicsit sajnálom, hogy nem otthon lakom. Pár hata már nem dolgozott anyámnál, valaki biztos nagyon boldog a süteményeivel.
*Nosztalgikusan sóhajt egyet.*
- Tényleg csak idáig jöhetsz kíséret nélkül? Mert akkor ne menjünk túl messzire, nem akarlak bajba keverni.
- Kíséret nélkül.
*Ezen cseppet elgondolkodik. Amikor elkezdett romlani az üzlet, akkor apja a személyzetet építette le először, így őt már nagyon régóta nem kísérgette senki sehová. Ennek mondjuk kifejezetten örült, mert apja előszeretettel választott ki marconább képű fickókat fogadmegeknek. Egy idő után meg már az sem érdekelte apját, hogy Aenae merre jár.*
- Azt hiszem, hogy eszét vesztette. Ehhez talán én is hozzájárultam, bár akkor már régen nem érdekelte semmi, mintha bezárkózott volna magába.
*Emiatt van némi lelkiismeret furdalása, de sajnos nem elég. Pedig nagyon szerette az apját és csak rá tud úgy gondolni, mint apjára, noha azóta kiderült, hogy semmi vérségi kapcsolat nincsen közöttük. *
- Óh és kihez? Mondd, hogy valami jóképű daliához és nem valami gusztustalan, erőszakos fráterhez. Az előbbit még én is el bírtam volna viselni, legalábbis azt hiszem. Például egy csinos Aquista-fiút.
*Megint halkan felnevet.*
- Mintha azok szegény lányokat vennének el...
*Ha elvennének, akkor anyja sosem állt volna elő azzal, hogy neki okvetlenül nálánál legalább kétszer öregebb, erőszakos uzsorással kösse az életét. Egyébként nincs a hangjában semmi neheztelés, az ő családja amúgy sem vásárolt nemességet, szóval mindenképpen rangon aluli lett volna a magafajta, hogy a vagyon is elúszott, úgy meg aztán már végképp nem különösebben jó parti, a régi barátság dacára sem.*
- Nem, nem egyedül. Egész kis csapattal és igen, van egy férfi is.
*Egészen elvörösödik a gondolatra, mert ugye a szerelem egy dolog, de ő konkrétan megosztja az ágyát az említett férfival.*
- Őszintén tudod, hogy hova ülnék be? A konyhánkba. Az a vén szipirtyó két dolgot tudott, sopánkodni és süteményt csinálni. Emiatt kicsit sajnálom, hogy nem otthon lakom. Pár hata már nem dolgozott anyámnál, valaki biztos nagyon boldog a süteményeivel.
*Nosztalgikusan sóhajt egyet.*
- Tényleg csak idáig jöhetsz kíséret nélkül? Mert akkor ne menjünk túl messzire, nem akarlak bajba keverni.
1106. hozzászólás ezen a helyszínen: Könyvtár
Üzenet elküldve: 2018-03-26 16:54:28
Üzenet elküldve: 2018-03-26 16:54:28
ÚJ
Rang: Tapasztalt játékos
IC üzenetek: 828
OOC üzenetek: 3
Játékstílus: Vakmerő
IC üzenetek: 828
OOC üzenetek: 3
Játékstílus: Vakmerő
//Második szál//
*Halkan felnevet, mikor Aenae az öreg Aquista családfőt emlegeti. Sokan tartanak tőle, őt viszont már egy ideje hidegen hagyja atyja forrongó énje.*
- Szívesen elmennék egyszer-kétszer a tisztásra, csak úgy egyedül sétálni, feltöltődni. De mostanság a könyvtárnál tovább nem megyek kíséret nélkül.
*Pontosabb kifejezés az, hogy meg van tiltva neki. Ha nagyon akarna, elszökhetne a kúria mindent látó szeme elől, de mostanság inkább meghúzza magát. Másfelől talán okkal fogadtak mellé testőrt, hiszen atyjának haragosai és rosszakarói akár egyetlen szem lányán keresztül is kárt tehetnek benne, és ezzel Ephemia tökéletesen tisztában van.*
- Mattin és Daylan... Minket is megrázott. El nem tudom képzelni, atyád fájdalma mekkora volt. Szörnyű.
*Nincs az rendjén, ha az apának kell fiait temetni. Ráadásul barátnője fivérei derék fiúk voltak, akik pár éven belül daliás férfiakká cseperedtek volna. Két halál ez sok ezer közül, amiket a háború követelt. Emellett persze Aenae akkori helyzetét is meg tudja érteni, hisz hasonlókat tapasztalt ő is az elmúlt hatok és évek alatt.*
- Ezt például nem tudtam. De tudod, engem is férjhez készülnek adni. *Vallja be, a szokásos szemforgatással.* Csak az a baj, hogy az én atyám nem teheti meg, hogy helyettem menjen férjhez.
*Meglehetősen tragikomikus helyzet ez. Annyira bosszantja mindig a dolog, hogy kínjában most is csak enerváltan vigyorog. Ó, ha ő is elszökhetne! Merthogy el tudna menekülni, csak épp nem szívesen fordul ehhez a megoldáshoz.*
- Az erdőben? Gondolom, nem egyedül. Új társakra találtál? Esetleg szerelemre? *Nem lepné meg, ha így volna.* Atyám egészsége sajnos nem a legjobb. Beteg a szíve, legalábbis az orvosai ezt mondják. Kímélnie kell magát.
*Mely dolog Ephemiával a képben sajnos nehezen megy neki. Ezt egyrészt sajnálja, másrészt úgy hiszi, nem száz százalékig az ő hibája.*
- Egyébként mehetünk máshová is. Egy kis süteményt én is megennék. Hová ülnél be szívesen?
*Halkan felnevet, mikor Aenae az öreg Aquista családfőt emlegeti. Sokan tartanak tőle, őt viszont már egy ideje hidegen hagyja atyja forrongó énje.*
- Szívesen elmennék egyszer-kétszer a tisztásra, csak úgy egyedül sétálni, feltöltődni. De mostanság a könyvtárnál tovább nem megyek kíséret nélkül.
*Pontosabb kifejezés az, hogy meg van tiltva neki. Ha nagyon akarna, elszökhetne a kúria mindent látó szeme elől, de mostanság inkább meghúzza magát. Másfelől talán okkal fogadtak mellé testőrt, hiszen atyjának haragosai és rosszakarói akár egyetlen szem lányán keresztül is kárt tehetnek benne, és ezzel Ephemia tökéletesen tisztában van.*
- Mattin és Daylan... Minket is megrázott. El nem tudom képzelni, atyád fájdalma mekkora volt. Szörnyű.
*Nincs az rendjén, ha az apának kell fiait temetni. Ráadásul barátnője fivérei derék fiúk voltak, akik pár éven belül daliás férfiakká cseperedtek volna. Két halál ez sok ezer közül, amiket a háború követelt. Emellett persze Aenae akkori helyzetét is meg tudja érteni, hisz hasonlókat tapasztalt ő is az elmúlt hatok és évek alatt.*
- Ezt például nem tudtam. De tudod, engem is férjhez készülnek adni. *Vallja be, a szokásos szemforgatással.* Csak az a baj, hogy az én atyám nem teheti meg, hogy helyettem menjen férjhez.
*Meglehetősen tragikomikus helyzet ez. Annyira bosszantja mindig a dolog, hogy kínjában most is csak enerváltan vigyorog. Ó, ha ő is elszökhetne! Merthogy el tudna menekülni, csak épp nem szívesen fordul ehhez a megoldáshoz.*
- Az erdőben? Gondolom, nem egyedül. Új társakra találtál? Esetleg szerelemre? *Nem lepné meg, ha így volna.* Atyám egészsége sajnos nem a legjobb. Beteg a szíve, legalábbis az orvosai ezt mondják. Kímélnie kell magát.
*Mely dolog Ephemiával a képben sajnos nehezen megy neki. Ezt egyrészt sajnálja, másrészt úgy hiszi, nem száz százalékig az ő hibája.*
- Egyébként mehetünk máshová is. Egy kis süteményt én is megennék. Hová ülnél be szívesen?
1105. hozzászólás ezen a helyszínen: Könyvtár
Üzenet elküldve: 2018-03-26 06:38:51
Üzenet elküldve: 2018-03-26 06:38:51
ÚJ
Rang: Haladó játékos
IC üzenetek: 774
OOC üzenetek: 21
Játékstílus: Vakmerő
IC üzenetek: 774
OOC üzenetek: 21
Játékstílus: Vakmerő
//Új elf a városban//
*Daranel reméli, hogy az élőholtakkal már nem lesznek problémák. Abban az esetben, ha mégis, ő felsorakozik és megütközik velük.*
~A Zöld Légió katonájához méltó vég.~
*Berajzolja a nagyobb ablakot, aminek hála majd jobban szellőzik a kotyvasztós helyiség.*
-Esetleg majd felteszünk egy sötétebb vásznat, hogy ne lássanak be.
~Vigyázni kell, nehogy kiraboljanak bennünket! Mondjuk ha valamit eltakarunk, az sokszor imponálóbb a tolvajoknak.~
-Rendben, akkor azt rád bízom. Nem értek a kereskedők nyelvén.
~Vagy ezt már mondtam volna?~
-Kíváncsi leszek, mit szólnak rá a hivatalnokok. *emeli fel a papírját és újra átfutja szemével a rajzot.* -És arra, hogy odaadják e, mint támogatást, vagy kérnek érte valamicske összeget.
~Vagy sokat.~
*Daranel reméli, hogy az élőholtakkal már nem lesznek problémák. Abban az esetben, ha mégis, ő felsorakozik és megütközik velük.*
~A Zöld Légió katonájához méltó vég.~
*Berajzolja a nagyobb ablakot, aminek hála majd jobban szellőzik a kotyvasztós helyiség.*
-Esetleg majd felteszünk egy sötétebb vásznat, hogy ne lássanak be.
~Vigyázni kell, nehogy kiraboljanak bennünket! Mondjuk ha valamit eltakarunk, az sokszor imponálóbb a tolvajoknak.~
-Rendben, akkor azt rád bízom. Nem értek a kereskedők nyelvén.
~Vagy ezt már mondtam volna?~
-Kíváncsi leszek, mit szólnak rá a hivatalnokok. *emeli fel a papírját és újra átfutja szemével a rajzot.* -És arra, hogy odaadják e, mint támogatást, vagy kérnek érte valamicske összeget.
~Vagy sokat.~
1104. hozzászólás ezen a helyszínen: Könyvtár
Üzenet elküldve: 2018-03-25 21:26:34
Üzenet elküldve: 2018-03-25 21:26:34
ÚJ
Rang: Tapasztalt játékos
IC üzenetek: 1793
OOC üzenetek: 64
Játékstílus: Vakmerő
IC üzenetek: 1793
OOC üzenetek: 64
Játékstílus: Vakmerő
//Második szál//
*Bólint. Kicsit örül neki, hogy anyja nem kürtölte tele mindenféle kitalált történetekkel a szomszédságot, hogy hová is lett az egyetlen életben maradt gyermeke.*
- Nem hinném, hogy anyám bármiről is cseverészne atyáddal. Szerintem tart tőle.
*Ezzel mondjuk Aenae is pont így van, az öreg Aquista túlságosan is rideg, Aenae sokszor hozzá sem mert szólni és csak a feltett kérdéseire válaszolgatott.*
- Pihenni? Ki kéne próbáld az erdei levegőt, az sokkal pihentetőbb lenne. Komolyan!
*Ezt maximálisan tapasztalatból mondja, nagyon komoly ábrázattal. Effy leül, Aenae meg végighallgatja amit mond.*
- Mikor a hírét vettük Mattin és Daylan halálának, akkor apám már nem volt a régi. Csak ült a karosszékében és bámult maga elé naphosszat. Nem érdekelte semmi és senki.
*Arra sem igen moccant, ha anyjával a feje fölött ordítoztak, pedig ez számtalanszor megesett. Arra sem rezdült, mikor Aenae könyörgött neki, hogy beszélje le anyját arról, hogy férjhez adja.*
- Tudom, hogy újra férjhez ment. Férjhez akart adni, tudtad? Anyám. Olyanokról magyarázott, hogy kötelesség. Hogy más nem venne el, hogy szegény lányok nem válogathatnak, hogy örülnek ha egy vagyonos ember elveszi őket.
*Megkeményednek a vonásai, elhúzza a száját. Most is elborzasztja a gondolat, hogy anyja arra kényszerítette volna, hogy hozzámenjen a fekete-fogú férfihez.*
- Aztán láss csodát, hozzáment ő maga.
*Gunyoros-dühös a mosoly, amit most villant, de nem is tart tovább pár másodpercnél. Persze nem kívánja anyjának, hogy naponta elkalapálja az új férje, mint ahogyan azt neki megígérte, reméli is, hogy nem teszi. Azt is reméli, hogy nincsen közük apja halálához. Aki amúgy nem is az apja.*
- Hát az erdőben. Arrafelé.
*Mutatja nagyjából az irányt.*
- Mert nem akartam férjhez menni, most sem akarok. De elég belőlem. Ezer éve nem találkoztunk és csak rólam beszélünk?! Nem megyünk valami kellemesebb helyre? Úgy ennék egy jó süteményt, de ott ahol manapság élek nincsen jó sütemény. Atyád egészsége hogy szolgál? Fivéreidé?
*Azt természetesen tudja, hogy az öreggel valami nem stimmel, de nem tudja, hogy pontosan mi a baja, csak azt, hogy beteges.*
*Bólint. Kicsit örül neki, hogy anyja nem kürtölte tele mindenféle kitalált történetekkel a szomszédságot, hogy hová is lett az egyetlen életben maradt gyermeke.*
- Nem hinném, hogy anyám bármiről is cseverészne atyáddal. Szerintem tart tőle.
*Ezzel mondjuk Aenae is pont így van, az öreg Aquista túlságosan is rideg, Aenae sokszor hozzá sem mert szólni és csak a feltett kérdéseire válaszolgatott.*
- Pihenni? Ki kéne próbáld az erdei levegőt, az sokkal pihentetőbb lenne. Komolyan!
*Ezt maximálisan tapasztalatból mondja, nagyon komoly ábrázattal. Effy leül, Aenae meg végighallgatja amit mond.*
- Mikor a hírét vettük Mattin és Daylan halálának, akkor apám már nem volt a régi. Csak ült a karosszékében és bámult maga elé naphosszat. Nem érdekelte semmi és senki.
*Arra sem igen moccant, ha anyjával a feje fölött ordítoztak, pedig ez számtalanszor megesett. Arra sem rezdült, mikor Aenae könyörgött neki, hogy beszélje le anyját arról, hogy férjhez adja.*
- Tudom, hogy újra férjhez ment. Férjhez akart adni, tudtad? Anyám. Olyanokról magyarázott, hogy kötelesség. Hogy más nem venne el, hogy szegény lányok nem válogathatnak, hogy örülnek ha egy vagyonos ember elveszi őket.
*Megkeményednek a vonásai, elhúzza a száját. Most is elborzasztja a gondolat, hogy anyja arra kényszerítette volna, hogy hozzámenjen a fekete-fogú férfihez.*
- Aztán láss csodát, hozzáment ő maga.
*Gunyoros-dühös a mosoly, amit most villant, de nem is tart tovább pár másodpercnél. Persze nem kívánja anyjának, hogy naponta elkalapálja az új férje, mint ahogyan azt neki megígérte, reméli is, hogy nem teszi. Azt is reméli, hogy nincsen közük apja halálához. Aki amúgy nem is az apja.*
- Hát az erdőben. Arrafelé.
*Mutatja nagyjából az irányt.*
- Mert nem akartam férjhez menni, most sem akarok. De elég belőlem. Ezer éve nem találkoztunk és csak rólam beszélünk?! Nem megyünk valami kellemesebb helyre? Úgy ennék egy jó süteményt, de ott ahol manapság élek nincsen jó sütemény. Atyád egészsége hogy szolgál? Fivéreidé?
*Azt természetesen tudja, hogy az öreggel valami nem stimmel, de nem tudja, hogy pontosan mi a baja, csak azt, hogy beteges.*
1103. hozzászólás ezen a helyszínen: Könyvtár
Üzenet elküldve: 2018-03-25 20:44:16
Üzenet elküldve: 2018-03-25 20:44:16
ÚJ
Rang: Tapasztalt játékos
IC üzenetek: 828
OOC üzenetek: 3
Játékstílus: Vakmerő
IC üzenetek: 828
OOC üzenetek: 3
Játékstílus: Vakmerő
//Második szál//
*Így belegondolva Aenae sincs túlságosan kibékülve ősével. Noha édesanyjával való kapcsolatába sohasem látott bele, el bírja képzelni, milyen jelenetek játszódhattak le közöttük. Hogyne bírná, hisz az ő helyzete is hasonló!*
- Nem tudok róla. Atyámmal bizonyosan beszélhettek erről. A fivéreimtől hallottam.
*S mint kiderült, ez is csak egy rémhír volt. Lassan már elkezdhetne kételkedni Briwal szavaiban.*
- Jobbára igen. Én mostanság inkább pihenni járok ide.
*Illetve pihenne, ha nem gyötörnék rémálmok. Mellesleg nem csak barátnéja az egyetlen, aki kínosnak érzi a szituációt, hisz Effy is hihetetlen mód feszeng.*
- Van időnk.
*Mikor Aenae leül az asztal sarkára, Ephemia is helyet foglal a széken. Eléggé hitetlenkedve hallgatja az örömteli beszámolót.*
- A köld... Ó. *A szájához kap, mintha valami csúnya szót mondott volna ki épp.* Nos, nem mondom, hogy nem lep meg a tény, de nem ítéllek el érte.
*Elvégre a leánynak van bátorsága ahhoz hogy önmaga legyen, és tesz is érte. ~Merész.~*
- Eltemettük. Atyámat megviselte a halála, mert hát édesapád közeli ismerősünk volt. Annyit tudok még, hogy édesanyád egészen magába fordult és hogy nem fogadott látogatót. Szerettük volna meglátogatni, de még csak nem is válaszolt a leveleinkre. Azóta új férje van, gondolom tudsz róla. Atyám egyik üzlettársa, nem ismerem őt. A szertartást sem verték nagy dobra, utólag értesültünk róla.
*Megköszörüli a torkát. Bizonyosan nem lehetett jó érzés neki, hogy csak hallomásból tudta meg atyja halálát s hogy érezhetően anyjával is ellenséges viszonyt ápol. Inkább nem firtatja tovább a témát.*
- Na de mesélj inkább magadról. Merre jártál az elmúlt hatokban? Mit csinálsz? És legfőképp, hol élsz?
*Merthogy nem anyja házában, az szerinte holtbiztos.*
*Így belegondolva Aenae sincs túlságosan kibékülve ősével. Noha édesanyjával való kapcsolatába sohasem látott bele, el bírja képzelni, milyen jelenetek játszódhattak le közöttük. Hogyne bírná, hisz az ő helyzete is hasonló!*
- Nem tudok róla. Atyámmal bizonyosan beszélhettek erről. A fivéreimtől hallottam.
*S mint kiderült, ez is csak egy rémhír volt. Lassan már elkezdhetne kételkedni Briwal szavaiban.*
- Jobbára igen. Én mostanság inkább pihenni járok ide.
*Illetve pihenne, ha nem gyötörnék rémálmok. Mellesleg nem csak barátnéja az egyetlen, aki kínosnak érzi a szituációt, hisz Effy is hihetetlen mód feszeng.*
- Van időnk.
*Mikor Aenae leül az asztal sarkára, Ephemia is helyet foglal a széken. Eléggé hitetlenkedve hallgatja az örömteli beszámolót.*
- A köld... Ó. *A szájához kap, mintha valami csúnya szót mondott volna ki épp.* Nos, nem mondom, hogy nem lep meg a tény, de nem ítéllek el érte.
*Elvégre a leánynak van bátorsága ahhoz hogy önmaga legyen, és tesz is érte. ~Merész.~*
- Eltemettük. Atyámat megviselte a halála, mert hát édesapád közeli ismerősünk volt. Annyit tudok még, hogy édesanyád egészen magába fordult és hogy nem fogadott látogatót. Szerettük volna meglátogatni, de még csak nem is válaszolt a leveleinkre. Azóta új férje van, gondolom tudsz róla. Atyám egyik üzlettársa, nem ismerem őt. A szertartást sem verték nagy dobra, utólag értesültünk róla.
*Megköszörüli a torkát. Bizonyosan nem lehetett jó érzés neki, hogy csak hallomásból tudta meg atyja halálát s hogy érezhetően anyjával is ellenséges viszonyt ápol. Inkább nem firtatja tovább a témát.*
- Na de mesélj inkább magadról. Merre jártál az elmúlt hatokban? Mit csinálsz? És legfőképp, hol élsz?
*Merthogy nem anyja házában, az szerinte holtbiztos.*
1102. hozzászólás ezen a helyszínen: Könyvtár
Üzenet elküldve: 2018-03-25 19:34:15
Üzenet elküldve: 2018-03-25 19:34:15
ÚJ
Rang: Tapasztalt játékos
IC üzenetek: 1793
OOC üzenetek: 64
Játékstílus: Vakmerő
IC üzenetek: 1793
OOC üzenetek: 64
Játékstílus: Vakmerő
//Második szál//
- Kicsúszott. Értem. Anyám mondott valamit?
*Kérdezi összehúzott szemöldökkel. Csúnya módon váltak el egymástól anyjával, csúnya dolgokat vágtak egymás fejéhez, főleg anyja jeleskedett ebben. Hálátlansággal vádolta, ostobasággal, makacssággal, kitagadással fenyegette. Ezen ígéretét talán be is váltotta, ha elterjesztette róla, hogy meghalt. Vagyis ugye Aenae nem tudja, hogy mit terjesztett, vagy mit nem terjesztett, főleg azért mert nemigen lát túl a haragján, amit iránta érez.*
- Hát, ez egy könyvtár, itt olvasgatni szoktak, nem?
*Elmosolyodik, noha elképesztően kínosan érzi magát. Mondjuk ő igazi apróságoktól is nagyon kínosan tudja érezni magát és ezt nem is igen tudja véka alá rejteni, ilyen esetekben vagy hülyeségeket beszél vagy pedig sután toporog. Effy a suta toporgásnak lehet most a szemtanúja.*
- Más. Az már biztos. Hosszú história ez és unalmas is.
*Elmosolyodik ismét, fél fenékkel az asztal sarkára ül, magához öleli a könyvét.*
- Ékszer van a fülemben képzeld! Nem olyan béna klipsz, hanem igazi. És a köldököm is ki van ám szúrva! Ha anyám tudná biztos kitérne a hitéből.
*Halkan fel is nevet, az eddig a hóna alatt tartott könyvet most két kézzel magához öleli. Persze tudja ő is, hogy Effy nem erre volt kíváncsi.*
- Tudsz valamit apámról? Pár hata tudtam meg, hogy meghalt.
*Egészen lehalkítja a hangját most. Pár hata, mikor otthon járt, akkor a dajkájától tudta meg, hogy mi is történt, az pedig gyilkossággal vádolta anyját, főleg annak hirtelen új házassága miatt. Aenae mondjuk sok mindent el tud képzelni anyjáról, de a gyilkosság nincs ezek között. Az új férjből viszont ezt is kinézné. Mindenesetre nem akar szavakat adni Effy szájába, mert lehet, hogy a házuk falain túl nem jutott el ez a pletyka.*
- Kicsúszott. Értem. Anyám mondott valamit?
*Kérdezi összehúzott szemöldökkel. Csúnya módon váltak el egymástól anyjával, csúnya dolgokat vágtak egymás fejéhez, főleg anyja jeleskedett ebben. Hálátlansággal vádolta, ostobasággal, makacssággal, kitagadással fenyegette. Ezen ígéretét talán be is váltotta, ha elterjesztette róla, hogy meghalt. Vagyis ugye Aenae nem tudja, hogy mit terjesztett, vagy mit nem terjesztett, főleg azért mert nemigen lát túl a haragján, amit iránta érez.*
- Hát, ez egy könyvtár, itt olvasgatni szoktak, nem?
*Elmosolyodik, noha elképesztően kínosan érzi magát. Mondjuk ő igazi apróságoktól is nagyon kínosan tudja érezni magát és ezt nem is igen tudja véka alá rejteni, ilyen esetekben vagy hülyeségeket beszél vagy pedig sután toporog. Effy a suta toporgásnak lehet most a szemtanúja.*
- Más. Az már biztos. Hosszú história ez és unalmas is.
*Elmosolyodik ismét, fél fenékkel az asztal sarkára ül, magához öleli a könyvét.*
- Ékszer van a fülemben képzeld! Nem olyan béna klipsz, hanem igazi. És a köldököm is ki van ám szúrva! Ha anyám tudná biztos kitérne a hitéből.
*Halkan fel is nevet, az eddig a hóna alatt tartott könyvet most két kézzel magához öleli. Persze tudja ő is, hogy Effy nem erre volt kíváncsi.*
- Tudsz valamit apámról? Pár hata tudtam meg, hogy meghalt.
*Egészen lehalkítja a hangját most. Pár hata, mikor otthon járt, akkor a dajkájától tudta meg, hogy mi is történt, az pedig gyilkossággal vádolta anyját, főleg annak hirtelen új házassága miatt. Aenae mondjuk sok mindent el tud képzelni anyjáról, de a gyilkosság nincs ezek között. Az új férjből viszont ezt is kinézné. Mindenesetre nem akar szavakat adni Effy szájába, mert lehet, hogy a házuk falain túl nem jutott el ez a pletyka.*
1101. hozzászólás ezen a helyszínen: Könyvtár
Üzenet elküldve: 2018-03-25 18:16:53
Üzenet elküldve: 2018-03-25 18:16:53
ÚJ
Rang: Tapasztalt játékos
IC üzenetek: 828
OOC üzenetek: 3
Játékstílus: Vakmerő
IC üzenetek: 828
OOC üzenetek: 3
Játékstílus: Vakmerő
//Második szál//
*Zavarában összeszedi a maradék könyvet a földről, némi megnyugvással a lelkében, hogy úgy tűnik, nem esett különösebb bajuk.*
- Csak kicsúszott a számon. Azt hittük... Mindegy is.
*Végigméri régi barátnőjét. Egyáltalán nem úgy néz ki, mint ahogyan az emlékeiben él. Haja vöröses, frizurája lazább és kócosabb, eddig világos árnyalatú bőre immáron a bronz színében tündököl, finom szövésű ruházatát láthatóan egyszerűbb, s jóllehet kényelmesebb darabokra cserélte. Egészen úgy fest, mint aki gyökeres testi és lelki változásokon ment keresztül az utóbbi időben. Talán ez már nem is a régi Aenae.*
- Olvasgattál. *Homlokát ráncolja.* Értem.
*Nem is tudja, hol kezdje. Faggassa, hogy hová tűnt? Hibáztassa, amiért nem adott magáról abszolút semmi életjelet az elmúlt hatok alatt? Pár éve elválaszthatatlanok barátnők voltak, most idegennek érzi őt. Egy idegennel nem olyan könnyű szóba elegyedni.*
- Mondd, mi történt veled? Egészen... Más vagy. Mármint ne érts félre, nem úgy értettem. Csak olyan rég találkoztunk és ha jól emlékszem, még otthon laktál édesanyáddal. Mióta eltűntél... Valahol éreztem, hogy még élsz.
*Persze csak spekuláció volt, hogy a leány meghalt vagy épp fogságba esett, azért Ephemiát megrázta még a puszta gondolat is. Akárhogy is nem látszik rajta, hálás a sorsnak, hogy nem így történt.*
*Zavarában összeszedi a maradék könyvet a földről, némi megnyugvással a lelkében, hogy úgy tűnik, nem esett különösebb bajuk.*
- Csak kicsúszott a számon. Azt hittük... Mindegy is.
*Végigméri régi barátnőjét. Egyáltalán nem úgy néz ki, mint ahogyan az emlékeiben él. Haja vöröses, frizurája lazább és kócosabb, eddig világos árnyalatú bőre immáron a bronz színében tündököl, finom szövésű ruházatát láthatóan egyszerűbb, s jóllehet kényelmesebb darabokra cserélte. Egészen úgy fest, mint aki gyökeres testi és lelki változásokon ment keresztül az utóbbi időben. Talán ez már nem is a régi Aenae.*
- Olvasgattál. *Homlokát ráncolja.* Értem.
*Nem is tudja, hol kezdje. Faggassa, hogy hová tűnt? Hibáztassa, amiért nem adott magáról abszolút semmi életjelet az elmúlt hatok alatt? Pár éve elválaszthatatlanok barátnők voltak, most idegennek érzi őt. Egy idegennel nem olyan könnyű szóba elegyedni.*
- Mondd, mi történt veled? Egészen... Más vagy. Mármint ne érts félre, nem úgy értettem. Csak olyan rég találkoztunk és ha jól emlékszem, még otthon laktál édesanyáddal. Mióta eltűntél... Valahol éreztem, hogy még élsz.
*Persze csak spekuláció volt, hogy a leány meghalt vagy épp fogságba esett, azért Ephemiát megrázta még a puszta gondolat is. Akárhogy is nem látszik rajta, hálás a sorsnak, hogy nem így történt.*
1-20 , 21-40 , 41-60 , 61-80 , 81-100 , 101-120 , 121-140 , 141-160 , 161-180 , 181-200 , 201-220 , 221-240 , 241-260 , 261-280 , 281-300 , 301-320 , 321-340 , 341-360 , 361-380 , 381-400 , 401-420 , 421-440 , 441-460 , 461-480 , 481-500 , 501-520 , 521-540 , 541-560 , 561-580 , 581-600 , 601-620 , 621-640 , 641-660 , 661-680 , 681-700 , 701-720 , 721-740 , 741-760 , 761-780 , 781-800 , 801-820 , 821-840 , 841-860 , 861-880 , 881-900 , 901-920 , 921-940 , 941-960 , 961-980 , 981-1000 , 1001-1020 , 1021-1040 , 1041-1060 , 1061-1080 , 1081-1100 , 1101-1120 , 1121-1140 , 1141-1160 , 1161-1180 , 1181-1200 , 1192-1211