Nincs játékban - Könyvtár
Karaktered neve: --- Rangod: Nem bejelentkezett felhasználó Pénzed: --- arany
Varázsitalaid: Neked nincsenek varázsitalaid!
Herbária: Neked nincsenek varázsnövényeid!
Varázsitalaid: Neked nincsenek varázsitalaid!
Herbária: Neked nincsenek varázsnövényeid!
Üdvözlünk!
Ez itt a www.Lanawin.hu weboldal játéktere. Egy fórumos szerepjáték. Te nem vagy bejelentkezett állapotban, ezért nincs jogod ténykedni a fórumon. Csak olvasni tudod a hozzászólásokat, semmi mást. Ha szeretnéd kipróbálni milyen is a fórum valójában, átélni izgalmas kalandokat, varázslatokat tanulni, bájitalokat vásárolni, egyedi karaktert létrehozni, felszereléseket kovácsoltatni, vagy küldetéseket végrehajtani, akkor regisztrálj bátran, ne habozz. Miután regisztráltál, és beléptél minden funkciót elérhetsz. Lehetőséged lesz részt venni a mesékben, vagy csak spontán játszani a megalkotott, mesés világban. Felkutathatod a város rejtélyeit, és részese lehet egy olyan fórumos szerepjátéknak, ahol a játékosok kényelme, és a játék élvezete a legfontosabb.
Vissza a főoldalra!
| Nincs "nagyobb" helyszín | Könyvtár | Nincs "kisebb" helyszín |  |
<< Előző oldal - Mostani oldal: 54 (1061. - 1080. üzenet) - Első olvasatlan beíráshoz >>Oldal váltása: - Következő oldal >>
1-20 , 21-40 , 41-60 , 61-80 , 81-100 , 101-120 , 121-140 , 141-160 , 161-180 , 181-200 , 201-220 , 221-240 , 241-260 , 261-280 , 281-300 , 301-320 , 321-340 , 341-360 , 361-380 , 381-400 , 401-420 , 421-440 , 441-460 , 461-480 , 481-500 , 501-520 , 521-540 , 541-560 , 561-580 , 581-600 , 601-620 , 621-640 , 641-660 , 661-680 , 681-700 , 701-720 , 721-740 , 741-760 , 761-780 , 781-800 , 801-820 , 821-840 , 841-860 , 861-880 , 881-900 , 901-920 , 921-940 , 941-960 , 961-980 , 981-1000 , 1001-1020 , 1021-1040 , 1041-1060 , 1061-1080 , 1081-1100 , 1101-1120 , 1121-1140 , 1141-1160 , 1161-1180 , 1181-1200 , 1192-1211
1080. hozzászólás ezen a helyszínen: Könyvtár
Üzenet elküldve: 2018-02-26 21:09:16
Üzenet elküldve: 2018-02-26 21:09:16
ÚJ
Rang: Tapasztalt játékos
IC üzenetek: 725
OOC üzenetek: 11
Játékstílus: Vakmerő
IC üzenetek: 725
OOC üzenetek: 11
Játékstílus: Vakmerő
//Második szál//
*Bűncselekmény, mint részletkérdés? Ez tetszik, vigyorog szélesen Miára.*
-Üdv az élet izgalmasabb oldalán.
*Hamar ráérzett a kicsike, szó se róla. Remélhetőleg közben szakított nemesi álszent hozzáállásával, és nem fog ezentúl beláthatatlan magaslatokból ítélkezni mások felett.
Félrehúzódva várakozik, figyel, őrködik, a lány szavait, csak szem forgatva reagálja le.*
-Megmondtam előre, ezek csak aprócska részletek, nem az egész.
*Végül elérkezik az a pillanat is, mikor Ephemia feladja a kutakodást, épp időben, Jaz már készült a kecses ujjakra csapni a fiókot, és bejelenteni, hogy ennyi volt.*
-Ideje.
*Lép Mia helyére, és matat a zárral, még az nem kattan, elrejtve ezzel az iratokat illetéktelenek elől, majd lépteit szaporázva indul vissza a rácshoz. Ott ereszkedik újra térdre ha mindketten kiértek, és tünteti el ott jártuk nyomait, majd zsebébe süllyesztve eszközeit is.
Felállva lép közelebb a lányhoz, ha az nem hátrál akár újra meg is csókolhatná.*
-És most?
*Keresik zöldjei a lány pillantását.*
-Két ilyen szégyenteljes titkot őrizgetve is úgy látod, és gyűlölöd a világot, mint fél órája?
*Tekintetében ismét játékos pimaszság játszik, arcán pedig aprócska, gúnyos mosoly.*
*Bűncselekmény, mint részletkérdés? Ez tetszik, vigyorog szélesen Miára.*
-Üdv az élet izgalmasabb oldalán.
*Hamar ráérzett a kicsike, szó se róla. Remélhetőleg közben szakított nemesi álszent hozzáállásával, és nem fog ezentúl beláthatatlan magaslatokból ítélkezni mások felett.
Félrehúzódva várakozik, figyel, őrködik, a lány szavait, csak szem forgatva reagálja le.*
-Megmondtam előre, ezek csak aprócska részletek, nem az egész.
*Végül elérkezik az a pillanat is, mikor Ephemia feladja a kutakodást, épp időben, Jaz már készült a kecses ujjakra csapni a fiókot, és bejelenteni, hogy ennyi volt.*
-Ideje.
*Lép Mia helyére, és matat a zárral, még az nem kattan, elrejtve ezzel az iratokat illetéktelenek elől, majd lépteit szaporázva indul vissza a rácshoz. Ott ereszkedik újra térdre ha mindketten kiértek, és tünteti el ott jártuk nyomait, majd zsebébe süllyesztve eszközeit is.
Felállva lép közelebb a lányhoz, ha az nem hátrál akár újra meg is csókolhatná.*
-És most?
*Keresik zöldjei a lány pillantását.*
-Két ilyen szégyenteljes titkot őrizgetve is úgy látod, és gyűlölöd a világot, mint fél órája?
*Tekintetében ismét játékos pimaszság játszik, arcán pedig aprócska, gúnyos mosoly.*
1079. hozzászólás ezen a helyszínen: Könyvtár
Üzenet elküldve: 2018-02-26 20:42:38
Üzenet elküldve: 2018-02-26 20:42:38
ÚJ
Rang: Tapasztalt játékos
IC üzenetek: 828
OOC üzenetek: 3
Játékstílus: Vakmerő
IC üzenetek: 828
OOC üzenetek: 3
Játékstílus: Vakmerő
//Második szál//
*Fanyar mosoly jelenik meg arcán.*
- De a nevemtől nem.
*Persze kivégzés előtt ugyan kit izgat már a pénz, rang, becsület, hírnév s miegyéb, de azért nem szívesen gondol bele. Közben a megannyi titkot rejtegető helyiségben Jaz épp újabb zár feltörésén ügyeskedik, megjegyzésére a leány rosszallón ingatja a fejét.*
- Fogalmazzunk úgy, hogy információszerzés ügyében járunk el. A módszer és a kivitelezés ilyen szempontból már csak részletkérdés.
*Szinte remegő kézzel nyúl az immáron feltört fiókhoz, majd lassan, de biztosan kihúzza, hogy minél kevesebb zajt csapjon. Természetesen papírok tömkelegét fedi fel a fiók, melyeket egyesével kezd el nézegetni a legelejéről. Böngészés közben egyik ujját az éppen kivett papír helyén tartja, hogy aztán ugyanoda is helyezze vissza. Eleinte unalmas aktákat böngészget, kronológiailag a legfrissebbeket: kisebb mértékű befizetetlen adókról szóló felszólításokat, majd utólagos befizetések számláit, unalmas szerződéseket, telekvásárlásról, eladásról és befektetésekről szóló papírosokat. Ami esetleg még érdekes számára, azok az igazolások a család textilkereskedelméből származó jövedelmükből levont adókról, egyéb kimutatásokkal együtt.*
- Hm. Szóval jól megy az üzlet.
*S ahogy így kutat az akták között, egy idő után furcsa, az eddigieknek ellentmondó iratokat lel, nagyjából tíz évre visszamenőleg. Jól megnéz egy keze ügyébe kerülő papírt, többször is átfutja szemeivel. Visszateszi, majd megnéz egy másikat, ugyanabból az évből valót. Aztán egy másikat. Aztán még egyet. Végül már a sokadiknál tart.*
- Micsoda!?
*Nem áll össze neki a kép. A papírosok be nem fizetett, nagy összegű adómennyiségekről, kölcsönkezdeményezésekről, hatalmas kiadásokról és deficites textilvállalkozásról írnak. Ezek jellemzik az elmúlt tíz és tizenöt év közötti periódus feljegyzéseit, majd nagyjából a tizenötödik évtől régebbiek újra normális számadatokkal szolgálnak.
~Évtizedek óta virágzó kereskedelem, öt év kilengés, majd újból talpra áll a család? Ilyen lehetséges?~
Hogy megbizonyosodjon önmagában, még egyszer átfésül egy-egy, általa fontosnak vélt papírt, de mivel nem tud dűlőre jutni, feladja. Még nem tudja, hogy számára értékes információkat szerzett-e meg, avagy jelentékteleneket, de már nem kíván tovább kutakodni. Homlokát ráncolva, szemeit forgatva tolja vissza a fiókot jogos helyére.*
- Ezt... Nem tudom hova tenni. *Mormolja csak úgy magának, majd Jazhoz szól.* Induljunk. Eleget láttam.
*Fanyar mosoly jelenik meg arcán.*
- De a nevemtől nem.
*Persze kivégzés előtt ugyan kit izgat már a pénz, rang, becsület, hírnév s miegyéb, de azért nem szívesen gondol bele. Közben a megannyi titkot rejtegető helyiségben Jaz épp újabb zár feltörésén ügyeskedik, megjegyzésére a leány rosszallón ingatja a fejét.*
- Fogalmazzunk úgy, hogy információszerzés ügyében járunk el. A módszer és a kivitelezés ilyen szempontból már csak részletkérdés.
*Szinte remegő kézzel nyúl az immáron feltört fiókhoz, majd lassan, de biztosan kihúzza, hogy minél kevesebb zajt csapjon. Természetesen papírok tömkelegét fedi fel a fiók, melyeket egyesével kezd el nézegetni a legelejéről. Böngészés közben egyik ujját az éppen kivett papír helyén tartja, hogy aztán ugyanoda is helyezze vissza. Eleinte unalmas aktákat böngészget, kronológiailag a legfrissebbeket: kisebb mértékű befizetetlen adókról szóló felszólításokat, majd utólagos befizetések számláit, unalmas szerződéseket, telekvásárlásról, eladásról és befektetésekről szóló papírosokat. Ami esetleg még érdekes számára, azok az igazolások a család textilkereskedelméből származó jövedelmükből levont adókról, egyéb kimutatásokkal együtt.*
- Hm. Szóval jól megy az üzlet.
*S ahogy így kutat az akták között, egy idő után furcsa, az eddigieknek ellentmondó iratokat lel, nagyjából tíz évre visszamenőleg. Jól megnéz egy keze ügyébe kerülő papírt, többször is átfutja szemeivel. Visszateszi, majd megnéz egy másikat, ugyanabból az évből valót. Aztán egy másikat. Aztán még egyet. Végül már a sokadiknál tart.*
- Micsoda!?
*Nem áll össze neki a kép. A papírosok be nem fizetett, nagy összegű adómennyiségekről, kölcsönkezdeményezésekről, hatalmas kiadásokról és deficites textilvállalkozásról írnak. Ezek jellemzik az elmúlt tíz és tizenöt év közötti periódus feljegyzéseit, majd nagyjából a tizenötödik évtől régebbiek újra normális számadatokkal szolgálnak.
~Évtizedek óta virágzó kereskedelem, öt év kilengés, majd újból talpra áll a család? Ilyen lehetséges?~
Hogy megbizonyosodjon önmagában, még egyszer átfésül egy-egy, általa fontosnak vélt papírt, de mivel nem tud dűlőre jutni, feladja. Még nem tudja, hogy számára értékes információkat szerzett-e meg, avagy jelentékteleneket, de már nem kíván tovább kutakodni. Homlokát ráncolva, szemeit forgatva tolja vissza a fiókot jogos helyére.*
- Ezt... Nem tudom hova tenni. *Mormolja csak úgy magának, majd Jazhoz szól.* Induljunk. Eleget láttam.
1078. hozzászólás ezen a helyszínen: Könyvtár
Üzenet elküldve: 2018-02-26 19:08:00
Üzenet elküldve: 2018-02-26 19:08:00
ÚJ
Rang: Tapasztalt játékos
IC üzenetek: 725
OOC üzenetek: 11
Játékstílus: Vakmerő
IC üzenetek: 725
OOC üzenetek: 11
Játékstílus: Vakmerő
//Második szál//
*Megdöbben a leány szavain, de hamar tér napirendre, egy jótét kisasszonyka miért is törődne a hatályos törvényekkel? Gyors felvilágosítás.*
-Hát, tulajdonképpen akasztás előtt még megfosztanak a rangodtól.
*Jegyzi meg úgy, mintha ez is csak semmiség lenne. Mondjuk számára az is. A példázat célt ért, ezt egy elégedett, de cseppet sem lenéző, vagy beképzelt mosollyal nyugtázza. Csak úgy, mint a mester, ki látja a tanítvány fejlődését, némi büszkeséggel.
A kérésre máris hajol a zárhoz közelebb, halkan morogva.*
-Hivatali személy szándékos megtévesztése, és két rendbeli betörés a kishölgynek. Máris szervírozom.
*Pár mozdulat az egész, és tárul fel a rekesz, Jaz pedig lép oldalra, hogy utat engedjen a lánynak.*
-Azért siess, ezt nem biztos, hogy ki tudnám dumálni.
*Mondjuk ha feltörne még párat. Kalandozik el tekintete a további tárolók irányába. De nem, azzal ugyan Miáról elterelné a gyanút, de túl melós lenne, és saját maga még mindig szorulhatna miatta.
Marad hát a tétlen megfigyelő posztján, füleit hegyezve a könyvtári csendben leleplezők léptei után, élvezve a munkával járó izgalom kellemes bizsergését tagjaiban. Vérének őrült száguldását, az életet! Mindez édesebb, mint Ephemia csókja.*
*Megdöbben a leány szavain, de hamar tér napirendre, egy jótét kisasszonyka miért is törődne a hatályos törvényekkel? Gyors felvilágosítás.*
-Hát, tulajdonképpen akasztás előtt még megfosztanak a rangodtól.
*Jegyzi meg úgy, mintha ez is csak semmiség lenne. Mondjuk számára az is. A példázat célt ért, ezt egy elégedett, de cseppet sem lenéző, vagy beképzelt mosollyal nyugtázza. Csak úgy, mint a mester, ki látja a tanítvány fejlődését, némi büszkeséggel.
A kérésre máris hajol a zárhoz közelebb, halkan morogva.*
-Hivatali személy szándékos megtévesztése, és két rendbeli betörés a kishölgynek. Máris szervírozom.
*Pár mozdulat az egész, és tárul fel a rekesz, Jaz pedig lép oldalra, hogy utat engedjen a lánynak.*
-Azért siess, ezt nem biztos, hogy ki tudnám dumálni.
*Mondjuk ha feltörne még párat. Kalandozik el tekintete a további tárolók irányába. De nem, azzal ugyan Miáról elterelné a gyanút, de túl melós lenne, és saját maga még mindig szorulhatna miatta.
Marad hát a tétlen megfigyelő posztján, füleit hegyezve a könyvtári csendben leleplezők léptei után, élvezve a munkával járó izgalom kellemes bizsergését tagjaiban. Vérének őrült száguldását, az életet! Mindez édesebb, mint Ephemia csókja.*
1077. hozzászólás ezen a helyszínen: Könyvtár
Üzenet elküldve: 2018-02-26 18:35:35
Üzenet elküldve: 2018-02-26 18:35:35
ÚJ
Rang: Tapasztalt játékos
IC üzenetek: 828
OOC üzenetek: 3
Játékstílus: Vakmerő
IC üzenetek: 828
OOC üzenetek: 3
Játékstílus: Vakmerő
//Második szál//
*Enyhén érzi csak tette súlyát. Voltaképp teljesen elcsodálkozik önmagán és kezd ráeszmélni, mit is művel. Megrázza a fejét, és elhessegeti a gondolatot.*
- Egy Aquista felakasztása... Érdekes következményei lennének.
*Külső szemlélődőként próbálja meg elképzelni ezt a lehetséges jövőképet, de már szinte érzi, ahogy a hőn áhított szerelmes csókok helyett kötél fonja körül nyakát. Akaratlanul is odakap egyik kezével, de az érzés nem tart soká: a következő pillanatban már azon agyal, miként tudja Jaz az első ránézésre feltörhetetlen zárakat is pillanatok alatt ellehetetleníteni. Alighogy nyílik a zár, a fél-elf már húzza is maga után Effyt, mintegy sürgetvén a procedúrát.*
- Azt hiszem értem mit mondasz.
*A maga módján próbálja megérteni azt, hogy minden egyes szó, minden tett csak egy részlete valami grandiózusabb dolognak. A részletek együtt alkotnak egy egészet, s ebből a gondolatból akaratlanul is párhuzamot húz önmaga és atyja között. Kettejük kapcsolatában mi az egész, mit nem vél meglátni?...
A helyiségbe belépve dohos szag csapja meg az orrát, s fiókok egész garmadája tárul a szeme elé, többé-kevésbé névsor szerint. A kopott feliratok sokaságából gyorsan kiszúrja saját családnevét, majd Jazhoz fordul újabb segítségért. Lassan megszokásává válik.*
- Megtennéd...?
*Enyhén érzi csak tette súlyát. Voltaképp teljesen elcsodálkozik önmagán és kezd ráeszmélni, mit is művel. Megrázza a fejét, és elhessegeti a gondolatot.*
- Egy Aquista felakasztása... Érdekes következményei lennének.
*Külső szemlélődőként próbálja meg elképzelni ezt a lehetséges jövőképet, de már szinte érzi, ahogy a hőn áhított szerelmes csókok helyett kötél fonja körül nyakát. Akaratlanul is odakap egyik kezével, de az érzés nem tart soká: a következő pillanatban már azon agyal, miként tudja Jaz az első ránézésre feltörhetetlen zárakat is pillanatok alatt ellehetetleníteni. Alighogy nyílik a zár, a fél-elf már húzza is maga után Effyt, mintegy sürgetvén a procedúrát.*
- Azt hiszem értem mit mondasz.
*A maga módján próbálja megérteni azt, hogy minden egyes szó, minden tett csak egy részlete valami grandiózusabb dolognak. A részletek együtt alkotnak egy egészet, s ebből a gondolatból akaratlanul is párhuzamot húz önmaga és atyja között. Kettejük kapcsolatában mi az egész, mit nem vél meglátni?...
A helyiségbe belépve dohos szag csapja meg az orrát, s fiókok egész garmadája tárul a szeme elé, többé-kevésbé névsor szerint. A kopott feliratok sokaságából gyorsan kiszúrja saját családnevét, majd Jazhoz fordul újabb segítségért. Lassan megszokásává válik.*
- Megtennéd...?
1076. hozzászólás ezen a helyszínen: Könyvtár
Üzenet elküldve: 2018-02-26 17:53:03
Üzenet elküldve: 2018-02-26 17:53:03
ÚJ
Rang: Tapasztalt játékos
IC üzenetek: 725
OOC üzenetek: 11
Játékstílus: Vakmerő
IC üzenetek: 725
OOC üzenetek: 11
Játékstílus: Vakmerő
//Második szál//
*Mia együttműködni látszik, persze ez elsősorban saját érdeke. A félvér aprócskát bólint a szavakra, megfelelőnek találva azokat.
A szerénység teljes hiányát inkább tréfának titulálja, és halkan nevet fel fejét rázva. Túl sok papírost böngészett végig ahhoz, hogy hitelt adjon a szépírást érintő kijelentésnek.
A gyors bókot röviden nyugtázza a leány, Jaz szerint sem érdemes ez több szóra, bár megjegyzi magának, hogy nemesekkel kezdeni bizony fárasztó, és már egyáltalán nem biztos benne, hogy az előző kijelentés csak vicc lett volna. Elképzelhető, hogy Mia hírből sem ismeri az alázatot.
Újra már csak a vasrács előtt szól, az számára nem hírértékű, hogy Ephemia még nem járt a könyvtár ezen részén. A rács előtt állva sóhajt nagyot, és kerüli az egyenes választ.*
-Ez mindig zárva van.
*Suttogja halkan, a masszív szerkezet felé biccentve.*
-És ezért fel is akaszthatnak.
*Elereszt még egy fintort, majd nyúl nadrágja zsebébe, hogy egy aprócska bőrtokot előhúzva ereszkedjen féltérdre a zár előtt.*
-Amúgy sincs ott benn semmi érdekes.
*Szövegel csendesen, miközben ujjai egy percre se pihennek, aprócska, hegyes fémeszközöket szed elő, szám szerint hármat.*
-Számomra.
*Perc se telik, óvatos, de gyakorlott mozdulatokkal játszva halkan kattan a zár, és nyílik a rács. Markolva eszközeit szabad kezével kapja el Miáét, és húzza maga után, hiszen jobb sietni. A mozdulat nem szándékos, nincs mögötte semmiféle érzelem, provokáció, avagy igény. Egyszerűen csak nem szeret kezdőkkel együtt dolgozni.*
-Bármit is találsz ne feledd, ezek itt csak a törvény betűi. Pusztán egy apró részlete a titkoknak. A teljes képről semmit se mondanak, ahhoz kell még tudd a személy indokait, körülményeit, a kényszerítő helyzeteket. Valahogy úgy van ez, ahogy a csókunkkal. Avatatlan számára két léha, nem tudva parancsolni ösztöneinek, érzelmeinek egymásnak esett a könyvtár csendjében. De te is tudod, hogy nem ez történt.
*Hadar halkan, csak az utolsó mondatnál pillant a lányra, reméli érti Ephemia így, egy személyesen átélt példán keresztül milyen könnyű is részinformációk alapján ítélkezni, és mennyivel bonyolultabb a teljes képet látni. Hogy ezért ragaszkodott-e Jaz a csókhoz, vagy egyéb okai is voltak rá, hogy csak leckéztet, vagy valóban egy pofátlan kéjenc, azt talán lassan Mia számára is világos lesz.
Lezárt fiókok mentén haladnak, kifejezetten célirányosan, majd toppannak meg egy előtt a számtalanból. Katalogizált a könyvtár rendszere, ez jól látható a tárolókon elhelyezett betűkből, feliratokból. A nemesek természetesen saját fiókokkal büszkélkedhetnek, így Ephemia saját családnevét olvashatja maga előtt, körülbelül mellmagasságban.*
*Mia együttműködni látszik, persze ez elsősorban saját érdeke. A félvér aprócskát bólint a szavakra, megfelelőnek találva azokat.
A szerénység teljes hiányát inkább tréfának titulálja, és halkan nevet fel fejét rázva. Túl sok papírost böngészett végig ahhoz, hogy hitelt adjon a szépírást érintő kijelentésnek.
A gyors bókot röviden nyugtázza a leány, Jaz szerint sem érdemes ez több szóra, bár megjegyzi magának, hogy nemesekkel kezdeni bizony fárasztó, és már egyáltalán nem biztos benne, hogy az előző kijelentés csak vicc lett volna. Elképzelhető, hogy Mia hírből sem ismeri az alázatot.
Újra már csak a vasrács előtt szól, az számára nem hírértékű, hogy Ephemia még nem járt a könyvtár ezen részén. A rács előtt állva sóhajt nagyot, és kerüli az egyenes választ.*
-Ez mindig zárva van.
*Suttogja halkan, a masszív szerkezet felé biccentve.*
-És ezért fel is akaszthatnak.
*Elereszt még egy fintort, majd nyúl nadrágja zsebébe, hogy egy aprócska bőrtokot előhúzva ereszkedjen féltérdre a zár előtt.*
-Amúgy sincs ott benn semmi érdekes.
*Szövegel csendesen, miközben ujjai egy percre se pihennek, aprócska, hegyes fémeszközöket szed elő, szám szerint hármat.*
-Számomra.
*Perc se telik, óvatos, de gyakorlott mozdulatokkal játszva halkan kattan a zár, és nyílik a rács. Markolva eszközeit szabad kezével kapja el Miáét, és húzza maga után, hiszen jobb sietni. A mozdulat nem szándékos, nincs mögötte semmiféle érzelem, provokáció, avagy igény. Egyszerűen csak nem szeret kezdőkkel együtt dolgozni.*
-Bármit is találsz ne feledd, ezek itt csak a törvény betűi. Pusztán egy apró részlete a titkoknak. A teljes képről semmit se mondanak, ahhoz kell még tudd a személy indokait, körülményeit, a kényszerítő helyzeteket. Valahogy úgy van ez, ahogy a csókunkkal. Avatatlan számára két léha, nem tudva parancsolni ösztöneinek, érzelmeinek egymásnak esett a könyvtár csendjében. De te is tudod, hogy nem ez történt.
*Hadar halkan, csak az utolsó mondatnál pillant a lányra, reméli érti Ephemia így, egy személyesen átélt példán keresztül milyen könnyű is részinformációk alapján ítélkezni, és mennyivel bonyolultabb a teljes képet látni. Hogy ezért ragaszkodott-e Jaz a csókhoz, vagy egyéb okai is voltak rá, hogy csak leckéztet, vagy valóban egy pofátlan kéjenc, azt talán lassan Mia számára is világos lesz.
Lezárt fiókok mentén haladnak, kifejezetten célirányosan, majd toppannak meg egy előtt a számtalanból. Katalogizált a könyvtár rendszere, ez jól látható a tárolókon elhelyezett betűkből, feliratokból. A nemesek természetesen saját fiókokkal büszkélkedhetnek, így Ephemia saját családnevét olvashatja maga előtt, körülbelül mellmagasságban.*
1075. hozzászólás ezen a helyszínen: Könyvtár
Üzenet elküldve: 2018-02-25 20:20:24
Üzenet elküldve: 2018-02-25 20:20:24
ÚJ
Rang: Tapasztalt játékos
IC üzenetek: 966
OOC üzenetek: 48
Játékstílus: Vakmerő
IC üzenetek: 966
OOC üzenetek: 48
Játékstílus: Vakmerő
//Nana//
*Egyébként sem csevegős fajta, most meg még annyira sincs kedve beszélgetni, úgyhogy amire nem muszáj, arra nem válaszol, csak leszűri a lényegi információt.
Tehát a lóval nincs baja a nőnek… Jó.
Ő maga pusztán félt az első alkalmakkor Ragron hátán ülni, de rosszullétet nem tapasztalt, volt olyan szerencsés.*
- Azt azért nem hinném. - *feleli kétkedve, mikor Nana azt állítja, nélküle sosem találna oda Synmirára. És most első alkalommal, hogy mellé szegődött a nő, fölpillant az arcára, kilesve a csuklya mögül.
Igazából csak azt próbálja leszűrni, hogy Nana viccelődik-e vele, de talán jobb lett volna, ha nem néz fel, mert így meg úgy jön ki, mintha ő gúnyolódna a nővel, tekintve hogy most is ott van arcán az a levakarhatatlan, fintorgós mosoly.
Időközben elhagyják a könyvtárat, sőt, a templomon is keresztülvágnak, így már annak ajtaját nyitja, mikor felveti…*
- Akkor ketten üljük meg az én lovamat, ha megfelel…
*Egyébként sem csevegős fajta, most meg még annyira sincs kedve beszélgetni, úgyhogy amire nem muszáj, arra nem válaszol, csak leszűri a lényegi információt.
Tehát a lóval nincs baja a nőnek… Jó.
Ő maga pusztán félt az első alkalmakkor Ragron hátán ülni, de rosszullétet nem tapasztalt, volt olyan szerencsés.*
- Azt azért nem hinném. - *feleli kétkedve, mikor Nana azt állítja, nélküle sosem találna oda Synmirára. És most első alkalommal, hogy mellé szegődött a nő, fölpillant az arcára, kilesve a csuklya mögül.
Igazából csak azt próbálja leszűrni, hogy Nana viccelődik-e vele, de talán jobb lett volna, ha nem néz fel, mert így meg úgy jön ki, mintha ő gúnyolódna a nővel, tekintve hogy most is ott van arcán az a levakarhatatlan, fintorgós mosoly.
Időközben elhagyják a könyvtárat, sőt, a templomon is keresztülvágnak, így már annak ajtaját nyitja, mikor felveti…*
- Akkor ketten üljük meg az én lovamat, ha megfelel…
1074. hozzászólás ezen a helyszínen: Könyvtár
Üzenet elküldve: 2018-02-25 19:58:30
Üzenet elküldve: 2018-02-25 19:58:30
ÚJ
Rang: Haladó játékos
IC üzenetek: 214
OOC üzenetek: 62
Játékstílus: Vakmerő
IC üzenetek: 214
OOC üzenetek: 62
Játékstílus: Vakmerő
//Kresi//
- Ja nem! Lovon nincs bajom. De az a dög olyan furán mozog.
*Még mindig nem barátkozott meg a nagyra nőtt ordassal, de egyszer majd biztos eljön az ideje. Mondjuk, ha hallaná, akkor biztos nem szólítaná dögnek, mert az csúnya dolog.*
- Mint egy hajó a viharban. De biztos meg lehet szokni!
*Úgy érzi, hogy most nem annyira kívánatos személy, úgyhogy csak azért is marad.*
- Dehogy, veled tartok a toronyba is! Főleg, ha sietsz!
*Elvigyorodik kissé, aztán felidézi a két perccel ezelőtt történteket.*
- Ha nem tartok Veled, akkor sose találok oda Synmirára!
- Ja nem! Lovon nincs bajom. De az a dög olyan furán mozog.
*Még mindig nem barátkozott meg a nagyra nőtt ordassal, de egyszer majd biztos eljön az ideje. Mondjuk, ha hallaná, akkor biztos nem szólítaná dögnek, mert az csúnya dolog.*
- Mint egy hajó a viharban. De biztos meg lehet szokni!
*Úgy érzi, hogy most nem annyira kívánatos személy, úgyhogy csak azért is marad.*
- Dehogy, veled tartok a toronyba is! Főleg, ha sietsz!
*Elvigyorodik kissé, aztán felidézi a két perccel ezelőtt történteket.*
- Ha nem tartok Veled, akkor sose találok oda Synmirára!
1073. hozzászólás ezen a helyszínen: Könyvtár
Üzenet elküldve: 2018-02-25 19:52:36
Üzenet elküldve: 2018-02-25 19:52:36
ÚJ
Rang: Tapasztalt játékos
IC üzenetek: 1853
OOC üzenetek: 355
Játékstílus: Vakmerő
IC üzenetek: 1853
OOC üzenetek: 355
Játékstílus: Vakmerő
//Egy csipet fűszer//
*Taitos végül újra a könyvekbe merül. Kissé nehezen veri ki fejéből a két nőt. Hiszen nem biztos, hogy a legjobban tette, hogy pont őket engedte el.*
~Mennem kellett volna.~
*Morog magában, s elhatározza, hogyha Worenth idejében megkerül, akkor nem fog teketóriázni. Ezután pedig újból a könyvekre siklik tekintete.
Buntsen Trockher: "Tapasztalásaim egzotikus alapanyagokkal" című kis könyvét lapozza fel. Jegyzetelni kezd mellette sajátjába.
"Kevesen tudják, hogy a mágikus alapanyagok megevése nem veszélytelen. Gondolhatnánk, hogy áh, bájitalok, igen, ehhez hasonlóak lehetnek a továbbiak is. Ám kedves olvasó, ne tévesszen meg téged a látszat. A varázsitalok eredete máig ismeretlen "
Taitos itt felhümmög.*
~Tényleg, hogyan készülhetnek?~
*Gondolkodik el kicsit, már azon, hogy az eredetiek hogyan, ha egy ekkora kis fiola is ilyen drága. Persze figyelmét a könyvre fordítja vissza.
"de egy biztos, ezek az italok tudatos, komoly tervezés eredményei, nem holmi humbug hobbimágusok kreálmányai, netán ősi, átkozott sírok tégelyeiből származók.
Harapóbabbal tett kísérleteim során jómagam is tapasztaltam ezen hatásokat. A harapóbab levelei tüskések, szedni őket vastag, madarászkesztyűben kell, termése ártalmatlan. Többnyire. Tudnod kell, tisztelt olvasóm, hogy a harapóbab termése a megfelelő formában kezelve agyarakat növeszt, s jómagam is ezt akartam elérni, mikor a törzsünk vezére Urkha Darun párbajra hívott."
Taitosnak újra leesik az álla.*
~Egy írástudó ork.~
*Persze semmi sem lehetetlen, így olvas tovább. Érdekesnek is tűnik a történet.
"Eztán történt, hogy megfőztük a babot közvetlenül a harc előtt, ám nem voltunk körültekintőek. Igézést mondtunk rá, ahogyan azt megtanultam Grokhe törzs sámánjától, s kavartuk jobbra hármat, balra kettőt. Azért merem ilyen nyíltan leírni a receptet, kedves olvasó, mert ez nem jó. A babgulyásnak fogai nőttek, bal fülcimpámat akkor vesztettem el."
Taitos kicsit leteszi a könyvet, s maga elé mered.*
~A gulyásnak?! Mi?~
*Hüledezik magában, ahogy lepereg előtte az élete, s elkezdi számolgatni, hogy hány olyan gulyása volt, ami nem ette meg. Hálát ad mindért a szellemeknek.
Ebben a füzetkében többet nem talál, így érdemben nem is ír fel semmit. Kicsivel később, miután dolgát elvégezte, amolyan megszakításként egy újabb címmel folytatja.
Fekete Alahir a mágikus tárgyakról írt rövid összegzését kezdi elemezgetni. Túl sok újdonságot nem tud meg, de legalább fordíthat ősi rúnákat egy kicsit. A napmágikus tekercsek nagyja is így íródott, nem idegen ez számára.
"Ímhol, teremtő szót szólok, nemtelen acél, te kire rúnákat írtak vala, merülj! Merülésed hajnalán csomót kötök reád, sánta legyen varázsod lába, nemes acél vagy már."
A kicsit tömény szöveget Taitos gyorsan értelmezve jegyzeteli le.*
~Szóval a manaáramlását meg kell fékezni, hogy ne illanjon el a mágia. Érdekes felvetés.~
*Kicsit tovább olvas, megtudja, hogy vannak olyan mágikus tárgyak, melyeket egyszer hoznak létre, másokat folyton tölteni kell, megint mások "önnyelő örvények életem folyamában".*
~Giccses egy nyelvezet.~
*Végezetül pedig eljut az érdekes részhez.
"Oh, oktalan tanítvány, ki lábam porába sem érsz."*
~Szimpatikus egy ember, vagy ha tippelnem kéne, elf lehetett.~
*"Menjél lüktető gömbömhöz, s ott vesd verítéked az alkotásba, hogy oktalanságodban megsegítsen amaz gömb, mert tenmagad vágyait megtalálni kevés fókusz volna elméd satnya ingoványa. Mi létét megtalálja vala, véssed azt elmédbe, onnan pedig meghunyászkodva járulj elém audienciára!"*
~Jó, akkor a Dolmenek.~
*Jegyzi le kutatásuk központjául a mágikus köveket. Mindenféle lüktető gömb híján ott lesz a legjobb. Most már tudja, hogy mikre kell figyelnie, sejti, hogy bármely ételt mágikussá lehet tenni, utolsó kérdése csupán az, hogy hogyan.*
~Már csak mesekönyvek maradtak.~
*Noha Taitos is hisz a mesék rejtett valóságában, főleg, hogy Ragron is valóság lett, keveset vár ettől az két irománytól. Kezdi most az utóbbival.*
~Ez egy vers.~
*Döbben meg, noha a cím is dal volt. Magában olvasgatja halkan az enyhén régies szöveget.*
-Pacsirták ligetje, csicseregve zsong
Ne hidd el violám, nincs itt semmi gond
Messzire száll daluk, míg te ajkad zárul
Nem hiszed el kincsem, mi most eléd tárul.
Véttem jó ló husát, meg is paprikáztam.
Ezer pacsirtának kertjében, ott jártam
Ezer pacsirta közt, ezer képet láték,
Fekete tollat én belőlük szakíték.
Látod drágaságom, ha érdekel titkom
pacsirtáknak szavát, soha el nem mondom
látod majd arcomon, mikor megdermedek,
hogy a pacsirták ott mit is süvöltenek.
*Taitos megborzong, ahogy kimondja a legutolsó szavakat.*
~Marcus Marra arca.~
*Ismeri a legendát, tudja, hol a Pegazus, de soha nem gondolta volna, hogy ott lesz a megoldás. Becsapja könyveit, nem is olvassa el az utoljára hagyott irományt. Visszatesz mindent a helyére, s indulásra kész, saját szemével kell látnia. Miután elpakolta a frissen vásárolt grimoiret, melynek első oldalán most az ételek titkai díszelegnek, elindul, hogy megtudja, mit tudott, a holt bárd.*
*Taitos végül újra a könyvekbe merül. Kissé nehezen veri ki fejéből a két nőt. Hiszen nem biztos, hogy a legjobban tette, hogy pont őket engedte el.*
~Mennem kellett volna.~
*Morog magában, s elhatározza, hogyha Worenth idejében megkerül, akkor nem fog teketóriázni. Ezután pedig újból a könyvekre siklik tekintete.
Buntsen Trockher: "Tapasztalásaim egzotikus alapanyagokkal" című kis könyvét lapozza fel. Jegyzetelni kezd mellette sajátjába.
"Kevesen tudják, hogy a mágikus alapanyagok megevése nem veszélytelen. Gondolhatnánk, hogy áh, bájitalok, igen, ehhez hasonlóak lehetnek a továbbiak is. Ám kedves olvasó, ne tévesszen meg téged a látszat. A varázsitalok eredete máig ismeretlen "
Taitos itt felhümmög.*
~Tényleg, hogyan készülhetnek?~
*Gondolkodik el kicsit, már azon, hogy az eredetiek hogyan, ha egy ekkora kis fiola is ilyen drága. Persze figyelmét a könyvre fordítja vissza.
"de egy biztos, ezek az italok tudatos, komoly tervezés eredményei, nem holmi humbug hobbimágusok kreálmányai, netán ősi, átkozott sírok tégelyeiből származók.
Harapóbabbal tett kísérleteim során jómagam is tapasztaltam ezen hatásokat. A harapóbab levelei tüskések, szedni őket vastag, madarászkesztyűben kell, termése ártalmatlan. Többnyire. Tudnod kell, tisztelt olvasóm, hogy a harapóbab termése a megfelelő formában kezelve agyarakat növeszt, s jómagam is ezt akartam elérni, mikor a törzsünk vezére Urkha Darun párbajra hívott."
Taitosnak újra leesik az álla.*
~Egy írástudó ork.~
*Persze semmi sem lehetetlen, így olvas tovább. Érdekesnek is tűnik a történet.
"Eztán történt, hogy megfőztük a babot közvetlenül a harc előtt, ám nem voltunk körültekintőek. Igézést mondtunk rá, ahogyan azt megtanultam Grokhe törzs sámánjától, s kavartuk jobbra hármat, balra kettőt. Azért merem ilyen nyíltan leírni a receptet, kedves olvasó, mert ez nem jó. A babgulyásnak fogai nőttek, bal fülcimpámat akkor vesztettem el."
Taitos kicsit leteszi a könyvet, s maga elé mered.*
~A gulyásnak?! Mi?~
*Hüledezik magában, ahogy lepereg előtte az élete, s elkezdi számolgatni, hogy hány olyan gulyása volt, ami nem ette meg. Hálát ad mindért a szellemeknek.
Ebben a füzetkében többet nem talál, így érdemben nem is ír fel semmit. Kicsivel később, miután dolgát elvégezte, amolyan megszakításként egy újabb címmel folytatja.
Fekete Alahir a mágikus tárgyakról írt rövid összegzését kezdi elemezgetni. Túl sok újdonságot nem tud meg, de legalább fordíthat ősi rúnákat egy kicsit. A napmágikus tekercsek nagyja is így íródott, nem idegen ez számára.
"Ímhol, teremtő szót szólok, nemtelen acél, te kire rúnákat írtak vala, merülj! Merülésed hajnalán csomót kötök reád, sánta legyen varázsod lába, nemes acél vagy már."
A kicsit tömény szöveget Taitos gyorsan értelmezve jegyzeteli le.*
~Szóval a manaáramlását meg kell fékezni, hogy ne illanjon el a mágia. Érdekes felvetés.~
*Kicsit tovább olvas, megtudja, hogy vannak olyan mágikus tárgyak, melyeket egyszer hoznak létre, másokat folyton tölteni kell, megint mások "önnyelő örvények életem folyamában".*
~Giccses egy nyelvezet.~
*Végezetül pedig eljut az érdekes részhez.
"Oh, oktalan tanítvány, ki lábam porába sem érsz."*
~Szimpatikus egy ember, vagy ha tippelnem kéne, elf lehetett.~
*"Menjél lüktető gömbömhöz, s ott vesd verítéked az alkotásba, hogy oktalanságodban megsegítsen amaz gömb, mert tenmagad vágyait megtalálni kevés fókusz volna elméd satnya ingoványa. Mi létét megtalálja vala, véssed azt elmédbe, onnan pedig meghunyászkodva járulj elém audienciára!"*
~Jó, akkor a Dolmenek.~
*Jegyzi le kutatásuk központjául a mágikus köveket. Mindenféle lüktető gömb híján ott lesz a legjobb. Most már tudja, hogy mikre kell figyelnie, sejti, hogy bármely ételt mágikussá lehet tenni, utolsó kérdése csupán az, hogy hogyan.*
~Már csak mesekönyvek maradtak.~
*Noha Taitos is hisz a mesék rejtett valóságában, főleg, hogy Ragron is valóság lett, keveset vár ettől az két irománytól. Kezdi most az utóbbival.*
~Ez egy vers.~
*Döbben meg, noha a cím is dal volt. Magában olvasgatja halkan az enyhén régies szöveget.*
-Pacsirták ligetje, csicseregve zsong
Ne hidd el violám, nincs itt semmi gond
Messzire száll daluk, míg te ajkad zárul
Nem hiszed el kincsem, mi most eléd tárul.
Véttem jó ló husát, meg is paprikáztam.
Ezer pacsirtának kertjében, ott jártam
Ezer pacsirta közt, ezer képet láték,
Fekete tollat én belőlük szakíték.
Látod drágaságom, ha érdekel titkom
pacsirtáknak szavát, soha el nem mondom
látod majd arcomon, mikor megdermedek,
hogy a pacsirták ott mit is süvöltenek.
*Taitos megborzong, ahogy kimondja a legutolsó szavakat.*
~Marcus Marra arca.~
*Ismeri a legendát, tudja, hol a Pegazus, de soha nem gondolta volna, hogy ott lesz a megoldás. Becsapja könyveit, nem is olvassa el az utoljára hagyott irományt. Visszatesz mindent a helyére, s indulásra kész, saját szemével kell látnia. Miután elpakolta a frissen vásárolt grimoiret, melynek első oldalán most az ételek titkai díszelegnek, elindul, hogy megtudja, mit tudott, a holt bárd.*
1072. hozzászólás ezen a helyszínen: Könyvtár
Üzenet elküldve: 2018-02-25 16:15:23
Üzenet elküldve: 2018-02-25 16:15:23
ÚJ
Rang: Tapasztalt játékos
IC üzenetek: 966
OOC üzenetek: 48
Játékstílus: Vakmerő
IC üzenetek: 966
OOC üzenetek: 48
Játékstílus: Vakmerő
//Nana//
*Mivel szándékosan előremegy, a szerelmesek evődését kihagyja. Jobb is, furcsán érezné magát.*
- Akkor nem is szeretnél lóra ülni? - *kérdez vissza, nem tudván, ez a tengeribetegség mennyire akadályozza a nőt.*
- Mert jobb volna, sietek. - *teszi hozzá, majd elgondolkodik, hogy mestere miért is kérte meg Nanaiát, hogy kísérje őt. Talán már a Toronyhoz vezető úton is át akarta adni neki a testőrét, hogy nagyobb biztonságban legyen?*
- De nem is kell velem jönnöd a Toronyba. Ha a felderítésen akarsz részt venni, elég, ha holnap délutánra Synmirán leszel. - *közli végül a nővel, arra jutva, hogy bármifélék is voltak Taitos tervei, neki most fontosabb, hogy gyorsan megjárja az utat. Annál több ideje marad tanulni és nem mellesleg még világosban odaérhet.*
A hozzászólás írója (Krestvir Drelm) módosította ezt a hozzászólást, ekkor: 2018.02.25 16:17:03
*Mivel szándékosan előremegy, a szerelmesek evődését kihagyja. Jobb is, furcsán érezné magát.*
- Akkor nem is szeretnél lóra ülni? - *kérdez vissza, nem tudván, ez a tengeribetegség mennyire akadályozza a nőt.*
- Mert jobb volna, sietek. - *teszi hozzá, majd elgondolkodik, hogy mestere miért is kérte meg Nanaiát, hogy kísérje őt. Talán már a Toronyhoz vezető úton is át akarta adni neki a testőrét, hogy nagyobb biztonságban legyen?*
- De nem is kell velem jönnöd a Toronyba. Ha a felderítésen akarsz részt venni, elég, ha holnap délutánra Synmirán leszel. - *közli végül a nővel, arra jutva, hogy bármifélék is voltak Taitos tervei, neki most fontosabb, hogy gyorsan megjárja az utat. Annál több ideje marad tanulni és nem mellesleg még világosban odaérhet.*
A hozzászólás írója (Krestvir Drelm) módosította ezt a hozzászólást, ekkor: 2018.02.25 16:17:03
1071. hozzászólás ezen a helyszínen: Könyvtár
Üzenet elküldve: 2018-02-25 16:01:27
Üzenet elküldve: 2018-02-25 16:01:27
ÚJ
Rang: Haladó játékos
IC üzenetek: 214
OOC üzenetek: 62
Játékstílus: Vakmerő
IC üzenetek: 214
OOC üzenetek: 62
Játékstílus: Vakmerő
//Kresi, Tai//
*Nagy hévvel indult el, de Taitos fürgébbnek tűnik, szóval hősnőnk arccal nekiütközik a mellkasának. Még morog is egyet mellé és még mindig szikrákat szórnak szemei, mikor felpillant a fiúra. Közben ajkai mégis szomorkásan lefelé görbülnek. Taitos pedig nagyon téved, ha azt hiszi, hogy ennyivel megússza. Még hogy örül, hogy elmegy? Aztán amikor neki kedve van akkor majd találkoznak?*
- A helyedben attól tartanék, hogy visszajövök!
*Válaszol neki gorombán és most már tényleg távozna, de még visszahúzzák egy csók erejéig. Egy gondolat erejéig el is tűnik a dacos hiszti és boldogan viszonozza a csókot, s még utána is egészen kedvesnek mondható a pillantása, legalábbis a korábbihoz képest. De azért felfedezhető benne némi fájdalom is. Némán bámulja még kicsit, aztán szorosan átöleli derekánál.*
- Teljesen megbolondulok tőled!
*Igazából próbálhatná Taitosra fogni, hogy miért indult rossz irányba, de ez az egyet nem lehet az ő számlájára írni. Nanaia nagyon rosszul tájékozódik még ilyen kis helyen is.*
- Sietek vissza, aztán szigorúan elszámolunk!
*Utal Taitos korábbi ösztönzésére, de még mindig nem nagyon fűlik a foga hozzá, hogy vigyorogjon. Végül Krestvir után indul eléggé kedvetlenül és közösen hagyják el az épületet. A kérdésre azonban kénytelen felröhögni.*
- Áh! Nekem nincs lovam! Ragron hátán meg néha kitör belőlem a tengeribetegség!
*Csóró leány, meg hát erre van a két lába is, hogy azon közlekedjék. Ideje meg bőven szokott lenni, nem az a sietős típus.*
*Nagy hévvel indult el, de Taitos fürgébbnek tűnik, szóval hősnőnk arccal nekiütközik a mellkasának. Még morog is egyet mellé és még mindig szikrákat szórnak szemei, mikor felpillant a fiúra. Közben ajkai mégis szomorkásan lefelé görbülnek. Taitos pedig nagyon téved, ha azt hiszi, hogy ennyivel megússza. Még hogy örül, hogy elmegy? Aztán amikor neki kedve van akkor majd találkoznak?*
- A helyedben attól tartanék, hogy visszajövök!
*Válaszol neki gorombán és most már tényleg távozna, de még visszahúzzák egy csók erejéig. Egy gondolat erejéig el is tűnik a dacos hiszti és boldogan viszonozza a csókot, s még utána is egészen kedvesnek mondható a pillantása, legalábbis a korábbihoz képest. De azért felfedezhető benne némi fájdalom is. Némán bámulja még kicsit, aztán szorosan átöleli derekánál.*
- Teljesen megbolondulok tőled!
*Igazából próbálhatná Taitosra fogni, hogy miért indult rossz irányba, de ez az egyet nem lehet az ő számlájára írni. Nanaia nagyon rosszul tájékozódik még ilyen kis helyen is.*
- Sietek vissza, aztán szigorúan elszámolunk!
*Utal Taitos korábbi ösztönzésére, de még mindig nem nagyon fűlik a foga hozzá, hogy vigyorogjon. Végül Krestvir után indul eléggé kedvetlenül és közösen hagyják el az épületet. A kérdésre azonban kénytelen felröhögni.*
- Áh! Nekem nincs lovam! Ragron hátán meg néha kitör belőlem a tengeribetegség!
*Csóró leány, meg hát erre van a két lába is, hogy azon közlekedjék. Ideje meg bőven szokott lenni, nem az a sietős típus.*
1070. hozzászólás ezen a helyszínen: Könyvtár
Üzenet elküldve: 2018-02-24 23:02:24
Üzenet elküldve: 2018-02-24 23:02:24
ÚJ
Rang: Tapasztalt játékos
IC üzenetek: 966
OOC üzenetek: 48
Játékstílus: Vakmerő
IC üzenetek: 966
OOC üzenetek: 48
Játékstílus: Vakmerő
//Nana, Tai//
- Rendben. - *válaszol tömören Taitosnak az első körben kapott kérésekre. Aztán a fiú egy figyelmeztetéssel folytatja, amire ismét felé fordítja arcát egy pillanatra, hogy a másik láthassa, komolyan beszél.*
- Nem megyek. Egyedül nem. Az ostobaság volna. - *szögezi le, de még mindig nem áll szándékában vitatkozni, úgyhogy ezt a témát most ennyiben is hagyja.
Meglepi aztán, hogy Nana milyen vidáman vállalkozik rá, hogy csatlakozzon hozzá. Valamiért az volt ugyanis a benyomása, hogy a nő nem túlzottan kedveli őt. És ráadásul máris indulásra késznek mutatkozik!
Taitos megállítja, úgyhogy ő nem szól, hogy a másik irányba kellene indulniuk. Helyette megvárja, míg a páros érzelmes búcsút vesz egymástól, s a csókot látva tapintatosan el is fordul, sőt, tesz pár lépést a folyosó felé, hogy ne zavarjon.
Mikor a másik kettő végzett, vet még egy pillantást hátra a mesterére, ily némán búcsúzva, majd, ha Nana mellé ért, akkor remélhetőleg vele az oldalán indul már kifelé.*
- Lóval érkeztetek? - *érdeklődi meg menet közben, anélkül, hogy Nanára nézne, vagy egyáltalán csak előbújna a csuklya mögül. Reméli, hogy a nőnek is van hátasa, bár végső soron osztozhatnak is a ló hátán.*
- Rendben. - *válaszol tömören Taitosnak az első körben kapott kérésekre. Aztán a fiú egy figyelmeztetéssel folytatja, amire ismét felé fordítja arcát egy pillanatra, hogy a másik láthassa, komolyan beszél.*
- Nem megyek. Egyedül nem. Az ostobaság volna. - *szögezi le, de még mindig nem áll szándékában vitatkozni, úgyhogy ezt a témát most ennyiben is hagyja.
Meglepi aztán, hogy Nana milyen vidáman vállalkozik rá, hogy csatlakozzon hozzá. Valamiért az volt ugyanis a benyomása, hogy a nő nem túlzottan kedveli őt. És ráadásul máris indulásra késznek mutatkozik!
Taitos megállítja, úgyhogy ő nem szól, hogy a másik irányba kellene indulniuk. Helyette megvárja, míg a páros érzelmes búcsút vesz egymástól, s a csókot látva tapintatosan el is fordul, sőt, tesz pár lépést a folyosó felé, hogy ne zavarjon.
Mikor a másik kettő végzett, vet még egy pillantást hátra a mesterére, ily némán búcsúzva, majd, ha Nana mellé ért, akkor remélhetőleg vele az oldalán indul már kifelé.*
- Lóval érkeztetek? - *érdeklődi meg menet közben, anélkül, hogy Nanára nézne, vagy egyáltalán csak előbújna a csuklya mögül. Reméli, hogy a nőnek is van hátasa, bár végső soron osztozhatnak is a ló hátán.*
1069. hozzászólás ezen a helyszínen: Könyvtár
Üzenet elküldve: 2018-02-24 22:28:00
Üzenet elküldve: 2018-02-24 22:28:00
ÚJ
Rang: Tapasztalt játékos
IC üzenetek: 1853
OOC üzenetek: 355
Játékstílus: Vakmerő
IC üzenetek: 1853
OOC üzenetek: 355
Játékstílus: Vakmerő
//Lányok//
~Nocsak~
*Lepődik meg Taitos, hogy Krestvir milyen szívesen bújik hozzá.*
~Gyakrabban kell ölelgetnem akkor...~
*Határozza el. Főleg most, hogy újabb fejlődési lépcsőfok megugrására ösztökélné a lányt.
Persze nem feledkezik meg Nanáról sem, sőt, nem tudja elengedni a puffogó hangokat sem füle mellett, de ezt még csak-csak ennyiben is hagyná, így még Krestvirnek is válaszol.*
~Nestar Erefiz nevű~
*Kuncog magában a kiejtésen, s egy kis mosoly ki is ül arcára.*
-Rendben, köszönd meg neki a nevemben is. Én pedig a jelentést köszönöm! Az új tanoncok pedig ritka jó jelnek számítanak! Igyekszem én is haza. Ha pedig a toronyban jársz, említsd meg a Mesternek, hogy hamarosan érkezem a takarításra.
*Aztán egy pillanat csendet tart.*
-És ha eszedbe jut a romok közé menni, akkor olyan dühös leszek, amilyennek még nem láttál.
*Szól előbb fenyegetően, szinte szikrákat hányó szemmel tényleg. Lelki szemei előtt megjelenik azoknak a robbanásoknak a képe, melyeket mérgében ő hozna a vidékre, majd kicsit megborzong odabent, ahogy átjárja újra a tettvágy, hiszen az új tanítványok ünnepi esetnek számítanak.*
~Már ha méltóak is a címre.~
*De ő azért általában reménykedve tekint a jövőbe. Aztán persze jön Nana reakciója.*
-Na, de na!
*Szól rá azonnal, s föláll, hogy a rossz irányba induló lány elé sétálhasson.*
-Örülök, ha mész.
*Kezd bele, és igyekszik az amazon szemeibe fúrni az ő ezüstjeit. Keresi a megoldást, keresi azt, ami a duzzogását okozza, már azon kívül, hogy Taitos élete és környezete ilyen kavargó.*
~Kevesen szegődnek egy vándor mellé. Ez az egyetlen nagy átkunk, mely kínozni fog.~
*Hangzanak fel Zordon szavai fejében. Persze mikor nevelőapja előadta neki ezt ő csak nevetett. Ebben a pillanatban megérti, hogy miről beszélt.*
-Megértem, ha utálsz, de az élet nálam csak ilyen. És szeretném, ha a nagy kavargásban veled mindig újra találkoznánk.
*Sóhajt végül.*
-Csak vigyázzatok egymásra!
*Szakítja el tekintetét, s ezt már félig Krestvirnek is mondja. A "szeressétek ti is úgy egymást, mint én titeket" részt most kihagyja. Kicsit úgy érzi, hogy mindkét nőalak jelentősen távolabb van tőle, mint azt ő remélte volna. Ölelésre. Szomorkás, ám meghitt csókra húzza magához Nanát, majd visszavéve az általános jó kedély maszkját elfordul, s így szól.*
-Rossz irányba indultál, amúgy is.
*Mosolyog hátra a már megszokott pajkossággal, s elindul vissza a padhoz.*
-Jó utat!
*Búcsúzik intve, ha indulnak végül.*
~Remélem nem eszik meg egymást.~
*Húzza be nyakát kicsit, belegondolva abba, hogy most végül a tervezett csillapított ismerkedtetés helyett az Útra bízta a dolgot.*
~Szellemek, adjatok nekik szeretetet.~
*Talán, ha megismerik egymást, akkor egyikük sem lesz olyan fura. Taitos már csak ebben tud bízni. Ha végezetül elmentek az hölgyek, akkor újra a könyvekbe merül, hogy felejtsen.*
~Nocsak~
*Lepődik meg Taitos, hogy Krestvir milyen szívesen bújik hozzá.*
~Gyakrabban kell ölelgetnem akkor...~
*Határozza el. Főleg most, hogy újabb fejlődési lépcsőfok megugrására ösztökélné a lányt.
Persze nem feledkezik meg Nanáról sem, sőt, nem tudja elengedni a puffogó hangokat sem füle mellett, de ezt még csak-csak ennyiben is hagyná, így még Krestvirnek is válaszol.*
~Nestar Erefiz nevű~
*Kuncog magában a kiejtésen, s egy kis mosoly ki is ül arcára.*
-Rendben, köszönd meg neki a nevemben is. Én pedig a jelentést köszönöm! Az új tanoncok pedig ritka jó jelnek számítanak! Igyekszem én is haza. Ha pedig a toronyban jársz, említsd meg a Mesternek, hogy hamarosan érkezem a takarításra.
*Aztán egy pillanat csendet tart.*
-És ha eszedbe jut a romok közé menni, akkor olyan dühös leszek, amilyennek még nem láttál.
*Szól előbb fenyegetően, szinte szikrákat hányó szemmel tényleg. Lelki szemei előtt megjelenik azoknak a robbanásoknak a képe, melyeket mérgében ő hozna a vidékre, majd kicsit megborzong odabent, ahogy átjárja újra a tettvágy, hiszen az új tanítványok ünnepi esetnek számítanak.*
~Már ha méltóak is a címre.~
*De ő azért általában reménykedve tekint a jövőbe. Aztán persze jön Nana reakciója.*
-Na, de na!
*Szól rá azonnal, s föláll, hogy a rossz irányba induló lány elé sétálhasson.*
-Örülök, ha mész.
*Kezd bele, és igyekszik az amazon szemeibe fúrni az ő ezüstjeit. Keresi a megoldást, keresi azt, ami a duzzogását okozza, már azon kívül, hogy Taitos élete és környezete ilyen kavargó.*
~Kevesen szegődnek egy vándor mellé. Ez az egyetlen nagy átkunk, mely kínozni fog.~
*Hangzanak fel Zordon szavai fejében. Persze mikor nevelőapja előadta neki ezt ő csak nevetett. Ebben a pillanatban megérti, hogy miről beszélt.*
-Megértem, ha utálsz, de az élet nálam csak ilyen. És szeretném, ha a nagy kavargásban veled mindig újra találkoznánk.
*Sóhajt végül.*
-Csak vigyázzatok egymásra!
*Szakítja el tekintetét, s ezt már félig Krestvirnek is mondja. A "szeressétek ti is úgy egymást, mint én titeket" részt most kihagyja. Kicsit úgy érzi, hogy mindkét nőalak jelentősen távolabb van tőle, mint azt ő remélte volna. Ölelésre. Szomorkás, ám meghitt csókra húzza magához Nanát, majd visszavéve az általános jó kedély maszkját elfordul, s így szól.*
-Rossz irányba indultál, amúgy is.
*Mosolyog hátra a már megszokott pajkossággal, s elindul vissza a padhoz.*
-Jó utat!
*Búcsúzik intve, ha indulnak végül.*
~Remélem nem eszik meg egymást.~
*Húzza be nyakát kicsit, belegondolva abba, hogy most végül a tervezett csillapított ismerkedtetés helyett az Útra bízta a dolgot.*
~Szellemek, adjatok nekik szeretetet.~
*Talán, ha megismerik egymást, akkor egyikük sem lesz olyan fura. Taitos már csak ebben tud bízni. Ha végezetül elmentek az hölgyek, akkor újra a könyvekbe merül, hogy felejtsen.*
1068. hozzászólás ezen a helyszínen: Könyvtár
Üzenet elküldve: 2018-02-24 16:24:18
Üzenet elküldve: 2018-02-24 16:24:18
ÚJ
Rang: Tapasztalt játékos
IC üzenetek: 828
OOC üzenetek: 3
Játékstílus: Vakmerő
IC üzenetek: 828
OOC üzenetek: 3
Játékstílus: Vakmerő
//Második szál//
*Jaz csókja teljesen más, mint amiket eddig tapasztalt. Nem szerelmes, nem áhítatos, nincsenek mögötte mély érzelmek. Olyan csók ez, amit jobbára csak futó kalandok, könnyű nyári esték során tapasztal az ember lánya. ~Ijesztő.~ Ingadozó, de még meglévő önuralmának köszönhető, hogy vége lett.
Még nem érkezik visszatérni a valóságba, Jaz máris intézkedik. A kezébe helyezett könyvre tekint, majd sarkon fordul és úgy tesz, ahogy a férfiú kérte. Elsétál, a könyvet lapozgatja, igyekszik hihető mód unalmas és nyűgös arcot vágni. Fogalma sincs, Jaz mit mond az öregnek eközben. ~Talán hízeleg neki.~ Akármit is mondott, megint ott van az a vigyor a képén mikor visszatér hozzá.*
- Nagyon hálás vagyok önnek. Ennél a könyvnél minden bizonnyal izgalmasabb tartalommal szolgál.
*A könyvet leteszi egy közel eső asztalra, majd izgatottan követi a fél-elfet, mint gyermek kit eldugott édesség ígéretével csalogatnak a konyha felé. Eltűnnek a hosszú és magas könyvespolcok sorai között, s már a könyvtár hátuljában járnak.*
- Az én írásomnál szebbet Lanawin földjén még nem láttál.
*Talán túloz, de véleménye szerint tényleg nem ír csúnyán.*
- Tudom.
*Igazából eddig nem tudta, maximum sejtette. Habár az iménti eseményt igyekszik kitörölni emlékezetéből, a megjegyzés mégis hízelgő számára. Végül egy tölgyfaajtóhoz érnek.*
- Nahát. Itt még soha nem jártam.
*Nyilván nem véletlenül. A hely meglehetősen komornak néz ki a nyilvános könyvtári részleggel ellentétben, melynek a könyvek illata és jelenléte kölcsönöz némi jellegzetes, titokzatos atmoszférát. Ez itt azonban mégis nagyobb titkokat rejthet, hát még a beljebb lévő helyiség! A vasrács legalábbis ezt sugallja.*
- Te voltál már ott bent?
*Van tippje, hogy mi lehet a válasz.*
*Jaz csókja teljesen más, mint amiket eddig tapasztalt. Nem szerelmes, nem áhítatos, nincsenek mögötte mély érzelmek. Olyan csók ez, amit jobbára csak futó kalandok, könnyű nyári esték során tapasztal az ember lánya. ~Ijesztő.~ Ingadozó, de még meglévő önuralmának köszönhető, hogy vége lett.
Még nem érkezik visszatérni a valóságba, Jaz máris intézkedik. A kezébe helyezett könyvre tekint, majd sarkon fordul és úgy tesz, ahogy a férfiú kérte. Elsétál, a könyvet lapozgatja, igyekszik hihető mód unalmas és nyűgös arcot vágni. Fogalma sincs, Jaz mit mond az öregnek eközben. ~Talán hízeleg neki.~ Akármit is mondott, megint ott van az a vigyor a képén mikor visszatér hozzá.*
- Nagyon hálás vagyok önnek. Ennél a könyvnél minden bizonnyal izgalmasabb tartalommal szolgál.
*A könyvet leteszi egy közel eső asztalra, majd izgatottan követi a fél-elfet, mint gyermek kit eldugott édesség ígéretével csalogatnak a konyha felé. Eltűnnek a hosszú és magas könyvespolcok sorai között, s már a könyvtár hátuljában járnak.*
- Az én írásomnál szebbet Lanawin földjén még nem láttál.
*Talán túloz, de véleménye szerint tényleg nem ír csúnyán.*
- Tudom.
*Igazából eddig nem tudta, maximum sejtette. Habár az iménti eseményt igyekszik kitörölni emlékezetéből, a megjegyzés mégis hízelgő számára. Végül egy tölgyfaajtóhoz érnek.*
- Nahát. Itt még soha nem jártam.
*Nyilván nem véletlenül. A hely meglehetősen komornak néz ki a nyilvános könyvtári részleggel ellentétben, melynek a könyvek illata és jelenléte kölcsönöz némi jellegzetes, titokzatos atmoszférát. Ez itt azonban mégis nagyobb titkokat rejthet, hát még a beljebb lévő helyiség! A vasrács legalábbis ezt sugallja.*
- Te voltál már ott bent?
*Van tippje, hogy mi lehet a válasz.*
1067. hozzászólás ezen a helyszínen: Könyvtár
Üzenet elküldve: 2018-02-24 15:17:03
Üzenet elküldve: 2018-02-24 15:17:03
ÚJ
Rang: Haladó játékos
IC üzenetek: 214
OOC üzenetek: 62
Játékstílus: Vakmerő
IC üzenetek: 214
OOC üzenetek: 62
Játékstílus: Vakmerő
//Kresi, Tai//
*Persze most tudja fogdosni a combját mikor megint valaki mással foglalkozik helyette. Próbálja nem túlzottan felhergelni magát a dolgon, de Nana és az önkontroll az két egymástól nagyon távol álló fogalom, szóval a nagy magyarázat közben lehet hallani egy-egy nagyobb figyelemfelkeltő sóhajtozást, meg dühös könyvlapozgatást. Amivel sikerült azt elérni, hogy Taitos fejében egy remek gondolat szökkenjen szárba.*
~ Hogy mi van? ~
*Először azt gondolja, hogy üvölteni fog, de úgy, hogy annak a szele mindkét mágus haját lerepíti a fejéről. De nem az túl kiszámítható lenne. Ide most valami más kell. Egy nagy sóhaj, majd lassan leereszti a könyvet ölébe és egy pillanatra még Taitos elkaphat egy gyilkos tekintetet, de aztán olyan bájos mosoly bűvölődik a helyére, hogy még a szájuk íze is édes lehet tőle.*
- Hogy ez micsoda remek ötlet!
*Egyezik bele lelkesen és már pattan is fel a padról, hogy csatlakozzon Krestvirhez és elinduljanak. Bizony csak így, se puszi, se pá. Hiába az incselkedő viccelődés. Most majd a nyomát ütheti bottal, ha már így elküldte az exnőjével vagy kivel. De semmi baj, ő megy nagyon szívesen, segít és védelmez, aztán majd benyújtja a számlát is nagyon szívesen.*
- Indulhatunk?
*Fordul Krestvirhez, majd a választ meg sem várva elindul. Úgyhogy ha nem tartja vissza senki ő lelkesen kivonul a könyvtárból. Vagyis csak kivonulna, mert természetesen pont az ellenkező irányba indul.*
*Persze most tudja fogdosni a combját mikor megint valaki mással foglalkozik helyette. Próbálja nem túlzottan felhergelni magát a dolgon, de Nana és az önkontroll az két egymástól nagyon távol álló fogalom, szóval a nagy magyarázat közben lehet hallani egy-egy nagyobb figyelemfelkeltő sóhajtozást, meg dühös könyvlapozgatást. Amivel sikerült azt elérni, hogy Taitos fejében egy remek gondolat szökkenjen szárba.*
~ Hogy mi van? ~
*Először azt gondolja, hogy üvölteni fog, de úgy, hogy annak a szele mindkét mágus haját lerepíti a fejéről. De nem az túl kiszámítható lenne. Ide most valami más kell. Egy nagy sóhaj, majd lassan leereszti a könyvet ölébe és egy pillanatra még Taitos elkaphat egy gyilkos tekintetet, de aztán olyan bájos mosoly bűvölődik a helyére, hogy még a szájuk íze is édes lehet tőle.*
- Hogy ez micsoda remek ötlet!
*Egyezik bele lelkesen és már pattan is fel a padról, hogy csatlakozzon Krestvirhez és elinduljanak. Bizony csak így, se puszi, se pá. Hiába az incselkedő viccelődés. Most majd a nyomát ütheti bottal, ha már így elküldte az exnőjével vagy kivel. De semmi baj, ő megy nagyon szívesen, segít és védelmez, aztán majd benyújtja a számlát is nagyon szívesen.*
- Indulhatunk?
*Fordul Krestvirhez, majd a választ meg sem várva elindul. Úgyhogy ha nem tartja vissza senki ő lelkesen kivonul a könyvtárból. Vagyis csak kivonulna, mert természetesen pont az ellenkező irányba indul.*
1066. hozzászólás ezen a helyszínen: Könyvtár
Üzenet elküldve: 2018-02-24 11:18:50
Üzenet elküldve: 2018-02-24 11:18:50
ÚJ
Rang: Tapasztalt játékos
IC üzenetek: 966
OOC üzenetek: 48
Játékstílus: Vakmerő
IC üzenetek: 966
OOC üzenetek: 48
Játékstílus: Vakmerő
//Nana, Tai//
*Nem tud kiigazodni Nanán. Furcsa testbeszéde arról árulkodik, hogy „fejét veri a falba” kínjában, amiért ő ide jött, de közben meg azt mondja, nem zavarja őket. Ez az ellentmondás teljesen összezavarja Krestvirt; s hogy szerencsés, vagy szerencsétlen emiatt, ki tudja, de arckifejezése elfedi értetlenségét, helyette most is úgy néz ki, mintha fennhéjázón figyelmen kívül hagyná Nana viselkedését, sőt, lekicsinylőn pillantana rá emiatt. Már persze, valaki, aki még nem szokta meg furcsa fizimiskáját, az így láthatja…
Taitos bosszankodására, mely Kagant illeti, nem tud mit mondani és nem is akar. Jelenleg elég a saját gondja, ami ebből ered.
Aztán mestere döntést hoz, s olyasfélét, amitől összeszorul a szíve. Ő még egy kicsit sem érzi magát erre felkészültnek. Ráadásul kiáltva emlékeztetné rá Taitost, hogy este terveznek menni. Este, a sötétben! Sokat gyakorolta a belső fal felépítését magában, de túl sokáig még mindig nem képes fenntartani, főként akkor, ha közben más miatt is ideges és szétszórt. Mint mondjuk a gondolat, hogy esetlegesen életeket kell majd elvennie, s ezúttal nem olyanokét, akik egyszer már amúgy is meghaltak…
Ám tanítványként viselkedik, s jelen helyzetben nem barátként, hanem mester- és felettesként tekint a fiúra, úgyhogy nem kezd ellenkezésbe, s nem is ad emlékeztetőt. Sőt, nagyon igyekszik, hogy ne is látszódjon rajta sem félelme, sem csalódottsága. Feladatot kapott, amit teljesítenie kell.
Mikor a fiú maga mellé inti, tétovázik egy pillanatra, ám mikor látja, hogy Taitos könyvet rongál, s megérti, hogy alighanem valami jegyzetet fog kapni, mégis elindul felé, és beül a padba.
A csuklyája most biztonságot ad, elrejti az arcát mind Taitos, mind Nana elől, így könnyebb. Erősnek maradni és figyelni is…
Ha valamit megért és az ő nyelvén van, az a mágia. Annak alapjai legalábbis biztosan… A harci taktikák már más tészta. De mivel ez az első alkalom, hogy mesterétől efféle javaslatokat kap, élesíti az emlékezőtehetségét, s amellett, hogy felfogni igyekszik a szavakat, szóról szóra meg is jegyzi azokat.
Figyel közben a papírra vetett leckére is, de kell egy kis idő, hogy felismerje és megértse, mit kap most Taitostól, az elsajátítására pedig nyilván még több idő fog majd kelleni, ám ő ki is szándékozik használni mindazt, ami még hátra van holnap estig.
A lapot elveszi, de nem kezdi most tüzetesebben tanulmányozni, mert a fiú tanácsai végére ér, s az utolsó szavakra már ő is úgy fordítja fejét, hogy egy pillantást vethessen a csuklya mögül Taitos arcára. Erre a kis időre szinte meg is feledkezik Nanáról, és annyira elérzékenyül, hogy mikor a fiú átkarolja, az első megfeszülés után elengedi magát és hirtelen befordul Taitos felé és a mellkasának nyomja a fejét. Nem a vállának, mert az egyrészt neki magasan van, másrészt tudat alatt azért mégis érzékeli még Nana jelenlétét és tudatosítja, hogy akkor épp a nővel fordulna szemközt, miközben Taitoshoz menekülne. Jó ez így, mindkettejük elől elbújhat.
Mélyet sóhajt, mert annyira vágyott már erre, hogy sírni volna kedve. Nincs senkije, akivel ezt megbeszélhetné és nem is tudja, hogyan önthetné szavakba, amit érez, mert nagyon rossz az ilyesmiben. Taitos az, akinek tudna mesélni, de éppen ő az oka annak is, hogy így érzi magát, ráadásul ez az ok részben pont az, hogy nem tud vele beszélni… Vagyis, csapda az egész. Ő pedig teljesen egyedül érzi magát.
Erőt próbál meríteni a fiúból, de végül meg úgy találja, hogy ettől csak nehezebb lesz, úgyhogy a sóhajtásnyi idő után gyorsan el is húzódik tőle és felegyenesedik újra, arcát elfordítva.
Úgy tesz, mintha nagyon belemerülne a jegyzetbe, addig is van ideje összeszedni magát.*
- A Nestar Erefiz nevű alkimista azt ígérte, ad pár segítő készítményt. Gondolom, varázsitalokat…
Ha hazamész, az asztalodon hagytam egy… jelentést. Új tanoncok érkeztek. És ha visszajöttem a felderítésről, lesz még valami, amiről beszélnünk kell… - *mondja el még, kissé szaggatottan, amit fontosnak tart, mert egyébként már indulni készül. Nem akar most belemerülni egy másik témába, a venárokkal folytatott megbeszéléséről, mert nem tudja, Taitos mit szólna hozzá, s most nincs kedve vitázni.*
- Most elmegyek még a toronyba, ott is éjszakázom. Talán tanulhatok még valamit a víz ágból, ami hasznos lehet holnap. Aztán reggel indulok vissza. - *avatja be mesterét terveibe.
De Taitos is tovább tervez. A párját is vele küldené a felderítésre. Ez rontani már éppenséggel nem sokat ront nála a helyzeten, semlegesen viszonyul a felvetéshez.
A fiú elsősorban Nanának címzett kétértelmű ígéretét pedig ő úgy értelmezi, hogy Taitos ezzel most megerősítette, hogy nem szeretné, ha oktalan öldöklésbe kezdenének. Vagyis, a botütést ő épphogy büntetésként értelmezi, s talán most jobb is így, hogy ennyire szó szerint veszi a dolgokat.
Nana válaszát még megvárja, de közben már kimászik a padból, a jegyzetet pedig elsüllyeszti a zsákjába.*
*Nem tud kiigazodni Nanán. Furcsa testbeszéde arról árulkodik, hogy „fejét veri a falba” kínjában, amiért ő ide jött, de közben meg azt mondja, nem zavarja őket. Ez az ellentmondás teljesen összezavarja Krestvirt; s hogy szerencsés, vagy szerencsétlen emiatt, ki tudja, de arckifejezése elfedi értetlenségét, helyette most is úgy néz ki, mintha fennhéjázón figyelmen kívül hagyná Nana viselkedését, sőt, lekicsinylőn pillantana rá emiatt. Már persze, valaki, aki még nem szokta meg furcsa fizimiskáját, az így láthatja…
Taitos bosszankodására, mely Kagant illeti, nem tud mit mondani és nem is akar. Jelenleg elég a saját gondja, ami ebből ered.
Aztán mestere döntést hoz, s olyasfélét, amitől összeszorul a szíve. Ő még egy kicsit sem érzi magát erre felkészültnek. Ráadásul kiáltva emlékeztetné rá Taitost, hogy este terveznek menni. Este, a sötétben! Sokat gyakorolta a belső fal felépítését magában, de túl sokáig még mindig nem képes fenntartani, főként akkor, ha közben más miatt is ideges és szétszórt. Mint mondjuk a gondolat, hogy esetlegesen életeket kell majd elvennie, s ezúttal nem olyanokét, akik egyszer már amúgy is meghaltak…
Ám tanítványként viselkedik, s jelen helyzetben nem barátként, hanem mester- és felettesként tekint a fiúra, úgyhogy nem kezd ellenkezésbe, s nem is ad emlékeztetőt. Sőt, nagyon igyekszik, hogy ne is látszódjon rajta sem félelme, sem csalódottsága. Feladatot kapott, amit teljesítenie kell.
Mikor a fiú maga mellé inti, tétovázik egy pillanatra, ám mikor látja, hogy Taitos könyvet rongál, s megérti, hogy alighanem valami jegyzetet fog kapni, mégis elindul felé, és beül a padba.
A csuklyája most biztonságot ad, elrejti az arcát mind Taitos, mind Nana elől, így könnyebb. Erősnek maradni és figyelni is…
Ha valamit megért és az ő nyelvén van, az a mágia. Annak alapjai legalábbis biztosan… A harci taktikák már más tészta. De mivel ez az első alkalom, hogy mesterétől efféle javaslatokat kap, élesíti az emlékezőtehetségét, s amellett, hogy felfogni igyekszik a szavakat, szóról szóra meg is jegyzi azokat.
Figyel közben a papírra vetett leckére is, de kell egy kis idő, hogy felismerje és megértse, mit kap most Taitostól, az elsajátítására pedig nyilván még több idő fog majd kelleni, ám ő ki is szándékozik használni mindazt, ami még hátra van holnap estig.
A lapot elveszi, de nem kezdi most tüzetesebben tanulmányozni, mert a fiú tanácsai végére ér, s az utolsó szavakra már ő is úgy fordítja fejét, hogy egy pillantást vethessen a csuklya mögül Taitos arcára. Erre a kis időre szinte meg is feledkezik Nanáról, és annyira elérzékenyül, hogy mikor a fiú átkarolja, az első megfeszülés után elengedi magát és hirtelen befordul Taitos felé és a mellkasának nyomja a fejét. Nem a vállának, mert az egyrészt neki magasan van, másrészt tudat alatt azért mégis érzékeli még Nana jelenlétét és tudatosítja, hogy akkor épp a nővel fordulna szemközt, miközben Taitoshoz menekülne. Jó ez így, mindkettejük elől elbújhat.
Mélyet sóhajt, mert annyira vágyott már erre, hogy sírni volna kedve. Nincs senkije, akivel ezt megbeszélhetné és nem is tudja, hogyan önthetné szavakba, amit érez, mert nagyon rossz az ilyesmiben. Taitos az, akinek tudna mesélni, de éppen ő az oka annak is, hogy így érzi magát, ráadásul ez az ok részben pont az, hogy nem tud vele beszélni… Vagyis, csapda az egész. Ő pedig teljesen egyedül érzi magát.
Erőt próbál meríteni a fiúból, de végül meg úgy találja, hogy ettől csak nehezebb lesz, úgyhogy a sóhajtásnyi idő után gyorsan el is húzódik tőle és felegyenesedik újra, arcát elfordítva.
Úgy tesz, mintha nagyon belemerülne a jegyzetbe, addig is van ideje összeszedni magát.*
- A Nestar Erefiz nevű alkimista azt ígérte, ad pár segítő készítményt. Gondolom, varázsitalokat…
Ha hazamész, az asztalodon hagytam egy… jelentést. Új tanoncok érkeztek. És ha visszajöttem a felderítésről, lesz még valami, amiről beszélnünk kell… - *mondja el még, kissé szaggatottan, amit fontosnak tart, mert egyébként már indulni készül. Nem akar most belemerülni egy másik témába, a venárokkal folytatott megbeszéléséről, mert nem tudja, Taitos mit szólna hozzá, s most nincs kedve vitázni.*
- Most elmegyek még a toronyba, ott is éjszakázom. Talán tanulhatok még valamit a víz ágból, ami hasznos lehet holnap. Aztán reggel indulok vissza. - *avatja be mesterét terveibe.
De Taitos is tovább tervez. A párját is vele küldené a felderítésre. Ez rontani már éppenséggel nem sokat ront nála a helyzeten, semlegesen viszonyul a felvetéshez.
A fiú elsősorban Nanának címzett kétértelmű ígéretét pedig ő úgy értelmezi, hogy Taitos ezzel most megerősítette, hogy nem szeretné, ha oktalan öldöklésbe kezdenének. Vagyis, a botütést ő épphogy büntetésként értelmezi, s talán most jobb is így, hogy ennyire szó szerint veszi a dolgokat.
Nana válaszát még megvárja, de közben már kimászik a padból, a jegyzetet pedig elsüllyeszti a zsákjába.*
1065. hozzászólás ezen a helyszínen: Könyvtár
Üzenet elküldve: 2018-02-23 22:19:57
Üzenet elküldve: 2018-02-23 22:19:57
ÚJ
Rang: Tapasztalt játékos
IC üzenetek: 725
OOC üzenetek: 11
Játékstílus: Vakmerő
IC üzenetek: 725
OOC üzenetek: 11
Játékstílus: Vakmerő
//Második szál//
*Valahol régről ismerős az érzés, amin Mia mehet át most. Erre már csak az idő lehet gyógyír. Egy szomorú mosollyal felel.*
-És én jól hazudok.
*Aztán ahogy a leány nem képes élni a meghátrálás lehetőségével, épp úgy Jaz sem kezd gyermekmeséket szőni.*
-És megrekedni? Bezárva egy ostoba, képtelen világba?
*Haloványan vigyorodik el nevét és az átkot hallva, eddig ugyan nem, de most már tényleg önelégült ábrázata.
Mia teljesíti az alku ráeső részét, úgy csókol, ahogy Jaz kérte, úgy, hogy abból kiderül, nem először csinálja.
Ölelve a lány derekát vonja magához szorosan, és bár direkt közönséges módon írta le elvárásait, mégis lágyan játszva viszonozza a csókot. Nem csak igyekszik kiélvezni minden pillanatot, nem csak pusztán elvesz, adni is akar. Finoman simogat, és odaadóan becézi Mia ajkát. Remélve feltár ezzel egy újabb igazságot Ephemiának, Ephemiáról.
Maradna ezen közelségben, avagy lépne tovább, hisz nem sok kellene hozzá, hogy vágya ébredjen és elragadja. Mia viszont eltolja, ő pedig nem ellenkezik.*
-Ahogy óhajtja kisasszony.
*Kacsint a lányra, majd emeli le újra ugyanazt a könyvet, mint előzőleg, és nyomja Mia kezébe.*
-Állj ki a sor szélére, hogy lásson az öreg, és látványosan unva, nagyokat sóhajtozva lapozgasd. Addig én megpuhítom.
*Indul máris, újra a pimasz mosollyal szája szegletében, mi azonnal változik, mikor kiér a polcok takarásából. Szinte teljesen átlényegül, még testtartása is más lesz, immár nem az életrevaló, merész játékos, csak egy esetlen, szürke írnokinas, ki csak papírok között érzi magát biztonságban.
Csoszog közelebb a mesterhez, és kezd bele máris a hebegő kortes szövegbe, olykor kétségbeesetten hátrapillantva válla felett, és gyakran szélesen, lelkesen gesztikulálva.
Bármiről is legyen szó a halk beszéd alatt, Jaz percekkel később hálásan hajbókol, és széles, győztes vigyort villantva fordul Mia felé. Majd visszasétálva közli is az örömhírt, oly boldogan, mintha egyszerre öt születésnapját ünnepelhetné.*
-A Mester engedélyezte, hogy megmutassam Tresuiss iniciáléit egy régi birtoklevélen.
*Épp hogy csak nem ujjong, és ugrál örömében, helyette halkan suttog.*
-Határtalanul boldog, és hálás vagy.
*Majd folytatja hangosabban.*
-Kövessen kérem.
*Lép el máris a lány mellett, vezeti el a kanyargó könyvespolcok garmadái között, valahová hátra. Távolodva már merészebben, de még indig halkan szövegel.*
-Könnyen lehet cserébe elvárja, hogy lemásolj pár iratot. Remélem páratlanul gyönyörű a kézírásod.
*Fordul be a fal mellett balra.*
-Máskülönben jól csókolsz.
*Lök be egy ósdi, vastag tölgyfaajtót, mely mögött aktatartó szekrények, másoló állványok sorakoznak.*
-Itt tartják az avítt iratokat.
*Közli röviden, de meg sem állva halad tovább, pár lépés csupán, és egy vasráccsal lezárt teremrész elé érnek.*
-Ezen túl pedig azt, ami téged érdekel.
*Valahol régről ismerős az érzés, amin Mia mehet át most. Erre már csak az idő lehet gyógyír. Egy szomorú mosollyal felel.*
-És én jól hazudok.
*Aztán ahogy a leány nem képes élni a meghátrálás lehetőségével, épp úgy Jaz sem kezd gyermekmeséket szőni.*
-És megrekedni? Bezárva egy ostoba, képtelen világba?
*Haloványan vigyorodik el nevét és az átkot hallva, eddig ugyan nem, de most már tényleg önelégült ábrázata.
Mia teljesíti az alku ráeső részét, úgy csókol, ahogy Jaz kérte, úgy, hogy abból kiderül, nem először csinálja.
Ölelve a lány derekát vonja magához szorosan, és bár direkt közönséges módon írta le elvárásait, mégis lágyan játszva viszonozza a csókot. Nem csak igyekszik kiélvezni minden pillanatot, nem csak pusztán elvesz, adni is akar. Finoman simogat, és odaadóan becézi Mia ajkát. Remélve feltár ezzel egy újabb igazságot Ephemiának, Ephemiáról.
Maradna ezen közelségben, avagy lépne tovább, hisz nem sok kellene hozzá, hogy vágya ébredjen és elragadja. Mia viszont eltolja, ő pedig nem ellenkezik.*
-Ahogy óhajtja kisasszony.
*Kacsint a lányra, majd emeli le újra ugyanazt a könyvet, mint előzőleg, és nyomja Mia kezébe.*
-Állj ki a sor szélére, hogy lásson az öreg, és látványosan unva, nagyokat sóhajtozva lapozgasd. Addig én megpuhítom.
*Indul máris, újra a pimasz mosollyal szája szegletében, mi azonnal változik, mikor kiér a polcok takarásából. Szinte teljesen átlényegül, még testtartása is más lesz, immár nem az életrevaló, merész játékos, csak egy esetlen, szürke írnokinas, ki csak papírok között érzi magát biztonságban.
Csoszog közelebb a mesterhez, és kezd bele máris a hebegő kortes szövegbe, olykor kétségbeesetten hátrapillantva válla felett, és gyakran szélesen, lelkesen gesztikulálva.
Bármiről is legyen szó a halk beszéd alatt, Jaz percekkel később hálásan hajbókol, és széles, győztes vigyort villantva fordul Mia felé. Majd visszasétálva közli is az örömhírt, oly boldogan, mintha egyszerre öt születésnapját ünnepelhetné.*
-A Mester engedélyezte, hogy megmutassam Tresuiss iniciáléit egy régi birtoklevélen.
*Épp hogy csak nem ujjong, és ugrál örömében, helyette halkan suttog.*
-Határtalanul boldog, és hálás vagy.
*Majd folytatja hangosabban.*
-Kövessen kérem.
*Lép el máris a lány mellett, vezeti el a kanyargó könyvespolcok garmadái között, valahová hátra. Távolodva már merészebben, de még indig halkan szövegel.*
-Könnyen lehet cserébe elvárja, hogy lemásolj pár iratot. Remélem páratlanul gyönyörű a kézírásod.
*Fordul be a fal mellett balra.*
-Máskülönben jól csókolsz.
*Lök be egy ósdi, vastag tölgyfaajtót, mely mögött aktatartó szekrények, másoló állványok sorakoznak.*
-Itt tartják az avítt iratokat.
*Közli röviden, de meg sem állva halad tovább, pár lépés csupán, és egy vasráccsal lezárt teremrész elé érnek.*
-Ezen túl pedig azt, ami téged érdekel.
1064. hozzászólás ezen a helyszínen: Könyvtár
Üzenet elküldve: 2018-02-23 21:45:29
Üzenet elküldve: 2018-02-23 21:45:29
ÚJ
Rang: Tapasztalt játékos
IC üzenetek: 828
OOC üzenetek: 3
Játékstílus: Vakmerő
IC üzenetek: 828
OOC üzenetek: 3
Játékstílus: Vakmerő
//Második szál//
*Jaz vészesen közel kerül Effyhez és a lány érzi, hogy bajban van. Talán tisztábban lát most, de az ár amit a fél-elf ezért követel, nyomot hagy a lelkiismeretén. Jóval nagyobb nyomot, mint a könyvtár feltúrása.*
- Én visszakoznék.
*De nem tud. Ezek után már nem képes rá. Megint gyűlöli a férfiút, amint igazat mond.*
- Mert most bizonyosan sokkal jobban érzem magam, hogy tudom az igazságot. Néha jobb lenne tudatlannak lenni.
*Ezúttal nem családjáról, nem apjáról derült fény újabb titokra, hanem önmagáról. Nagyon elege van a titkokból. S ahogy itt állnak, egészen közel egymáshoz, jól megfigyelheti a Jaz arcára kiülő bátorító, de valahol önelégült mosolyt.*
- Légy átkozott, Jaz Loghin.
*Kezeivel megfogja Jaz arcát, közel hajol, és megcsókolja őt. A csók pontosan olyan, ahogy a fél-elf kérte, vagyis nem csak egy egyszerű szájra puszika, hanem egy igazi, nyelves, nyálas, összebújós, hosszú smárolás. Tudja, milyen az. Most, ebben a pillanatban bűnösebbnek érzi magát, mint valaha. A csók végén eltolja magától Jazt, s egy ideig nem mer ránézni.*
- Megadtam a részem. Most te következel.
*Jaz vészesen közel kerül Effyhez és a lány érzi, hogy bajban van. Talán tisztábban lát most, de az ár amit a fél-elf ezért követel, nyomot hagy a lelkiismeretén. Jóval nagyobb nyomot, mint a könyvtár feltúrása.*
- Én visszakoznék.
*De nem tud. Ezek után már nem képes rá. Megint gyűlöli a férfiút, amint igazat mond.*
- Mert most bizonyosan sokkal jobban érzem magam, hogy tudom az igazságot. Néha jobb lenne tudatlannak lenni.
*Ezúttal nem családjáról, nem apjáról derült fény újabb titokra, hanem önmagáról. Nagyon elege van a titkokból. S ahogy itt állnak, egészen közel egymáshoz, jól megfigyelheti a Jaz arcára kiülő bátorító, de valahol önelégült mosolyt.*
- Légy átkozott, Jaz Loghin.
*Kezeivel megfogja Jaz arcát, közel hajol, és megcsókolja őt. A csók pontosan olyan, ahogy a fél-elf kérte, vagyis nem csak egy egyszerű szájra puszika, hanem egy igazi, nyelves, nyálas, összebújós, hosszú smárolás. Tudja, milyen az. Most, ebben a pillanatban bűnösebbnek érzi magát, mint valaha. A csók végén eltolja magától Jazt, s egy ideig nem mer ránézni.*
- Megadtam a részem. Most te következel.
1063. hozzászólás ezen a helyszínen: Könyvtár
Üzenet elküldve: 2018-02-23 21:39:25
Üzenet elküldve: 2018-02-23 21:39:25
ÚJ
Rang: Tapasztalt játékos
IC üzenetek: 1853
OOC üzenetek: 355
Játékstílus: Vakmerő
IC üzenetek: 1853
OOC üzenetek: 355
Játékstílus: Vakmerő
//Lányok//
*Taitos búcsút int a tündérkének és sajátja felé fordul, aki éppen incselkedve próbálna könyvtárszabályt szegni, Taitos pedig nem is lenne ellene, de talán csak pár hüvelykkel ússza meg orra betörését, azt is azért, mert elég gyorsan behúzza nyakát. Így pedig csak Nana homlokára nyom egy csókot, vagy ahogy éri, aztán tanítványára pillant.*
-Krestvir?!
*Rökönyödik meg, de tanítványa szokása szerint nem is ragozza a dolgokat, egyből elmond mindent.*
-Szóval Kagan direkt úgy szervezi a dolgokat, hogy akkor kérhessen segítséget, mikor nincs otthon csak egy mágus, hogy aztán az orrunk alá dörgölhesse, hogy alig egy árva mágus ment.
*Hümmög. Nagyon nem tetszik ez neki. Be is húz egy fekete vonalat Kagan képzeletbeli ellenőrzőjébe.*
-Még ha nem tudta volna, hogy mi lesz.
*Csóválja fejét, de van egy olyan sejtése, hogy ez direkt történt.*
~Jó lesz első önálló feladatnak.~
*Dönt végül.*
-Én nem fogok visszamenni most, meg kell várnunk a ma estét, holnapra talán még visszaérek, de az ki tudja mennyit ér már.
*Ráncolja homlokát.*
-Elég leszel te egyedül.
*Biccent bátorítóan.*
-Gyere, ülj ide!
*Tapogatja meg maga másik oldalán a padot, majd új könyvét máris egy lappal kurtítja meg, miközben balját Nana combján nyugtatja, hátha ezzel magát a lányt is sikerül kicsit. Nem volt ideje még összeismertetnie őket.*
-Emlékezz mindenre, amit tanítottam.
*Kezd bele okításába miközben egészen mást firkant a lapra.*
-Védők idézése. Emlékszel arra az estére? Nagyot ütnek, ugye?
*Dörgöli meg homlokát.*
-Komoly támadóra még nagyobbat.
Aztán ott van a sötétség, csillagköd, ha lőnének holdcsóva, a holdfénysugárral pedig jól kell céloznod, s sokakat elnyűhetsz vele, ha minden kötél szakad, ugorj. *Gondol itt kódnyelven a teleportációra.*
-Banditákkal ne légy könyörületes, csalfák, ám ha a Hadúr felesleges életet ontana emelj szót. Kérj segítséget Daewetől is!
*Sorolja tanácsait, végül papírra veti utolsó gondolatait is.*
-Sebekre.
*Mondja átadván a lapot, hátha az Isuriitól kapott tudásnak most nagyobb hasznát veszi a lány, mint Taitos.*
-És ne feledd el. Bármi legyen is, neked vissza kell jönnöd!
*Görbe mosolyt villant a lányra, akit... Talán Taitos se tudja megmondani hogyan szeret, de borzalmasam élné meg elvesztését. Ültében át is karolja, jól megszorongatja.*
-Meg tudod csinálni.
*Közli vele kissé megrögzötten, de teljes hittel, majd elgondolkodva Nanára néz.*
-Umm, Kiscica, neked nincs kedved menni?
*Kérdezi a lány kardjára szegezve tekintetét.*
-Biztos, hogy jobb, mint itt három napig bújni még a könyveket.
*Harangozza be sajnálatos terveit, hogy a lány tudjon választani. Bizony Taitos nappalai most ebből fognak állni talán.*
-Mondtam már, hogy minden másvilágra küldött gyarló lélek után egy botütés a fejpénz?
*Incselkedik talán Krestvir előtt túl szabadon is, de egy nyelvöltés talán mindent elárul.*
-Viszont én... Nyugodtabb lennék.
*A két számára kedves nőalakot azért szívesebben engedné el együtt, ez nem vitás.*
*Taitos búcsút int a tündérkének és sajátja felé fordul, aki éppen incselkedve próbálna könyvtárszabályt szegni, Taitos pedig nem is lenne ellene, de talán csak pár hüvelykkel ússza meg orra betörését, azt is azért, mert elég gyorsan behúzza nyakát. Így pedig csak Nana homlokára nyom egy csókot, vagy ahogy éri, aztán tanítványára pillant.*
-Krestvir?!
*Rökönyödik meg, de tanítványa szokása szerint nem is ragozza a dolgokat, egyből elmond mindent.*
-Szóval Kagan direkt úgy szervezi a dolgokat, hogy akkor kérhessen segítséget, mikor nincs otthon csak egy mágus, hogy aztán az orrunk alá dörgölhesse, hogy alig egy árva mágus ment.
*Hümmög. Nagyon nem tetszik ez neki. Be is húz egy fekete vonalat Kagan képzeletbeli ellenőrzőjébe.*
-Még ha nem tudta volna, hogy mi lesz.
*Csóválja fejét, de van egy olyan sejtése, hogy ez direkt történt.*
~Jó lesz első önálló feladatnak.~
*Dönt végül.*
-Én nem fogok visszamenni most, meg kell várnunk a ma estét, holnapra talán még visszaérek, de az ki tudja mennyit ér már.
*Ráncolja homlokát.*
-Elég leszel te egyedül.
*Biccent bátorítóan.*
-Gyere, ülj ide!
*Tapogatja meg maga másik oldalán a padot, majd új könyvét máris egy lappal kurtítja meg, miközben balját Nana combján nyugtatja, hátha ezzel magát a lányt is sikerül kicsit. Nem volt ideje még összeismertetnie őket.*
-Emlékezz mindenre, amit tanítottam.
*Kezd bele okításába miközben egészen mást firkant a lapra.*
-Védők idézése. Emlékszel arra az estére? Nagyot ütnek, ugye?
*Dörgöli meg homlokát.*
-Komoly támadóra még nagyobbat.
Aztán ott van a sötétség, csillagköd, ha lőnének holdcsóva, a holdfénysugárral pedig jól kell céloznod, s sokakat elnyűhetsz vele, ha minden kötél szakad, ugorj. *Gondol itt kódnyelven a teleportációra.*
-Banditákkal ne légy könyörületes, csalfák, ám ha a Hadúr felesleges életet ontana emelj szót. Kérj segítséget Daewetől is!
*Sorolja tanácsait, végül papírra veti utolsó gondolatait is.*
-Sebekre.
*Mondja átadván a lapot, hátha az Isuriitól kapott tudásnak most nagyobb hasznát veszi a lány, mint Taitos.*
-És ne feledd el. Bármi legyen is, neked vissza kell jönnöd!
*Görbe mosolyt villant a lányra, akit... Talán Taitos se tudja megmondani hogyan szeret, de borzalmasam élné meg elvesztését. Ültében át is karolja, jól megszorongatja.*
-Meg tudod csinálni.
*Közli vele kissé megrögzötten, de teljes hittel, majd elgondolkodva Nanára néz.*
-Umm, Kiscica, neked nincs kedved menni?
*Kérdezi a lány kardjára szegezve tekintetét.*
-Biztos, hogy jobb, mint itt három napig bújni még a könyveket.
*Harangozza be sajnálatos terveit, hogy a lány tudjon választani. Bizony Taitos nappalai most ebből fognak állni talán.*
-Mondtam már, hogy minden másvilágra küldött gyarló lélek után egy botütés a fejpénz?
*Incselkedik talán Krestvir előtt túl szabadon is, de egy nyelvöltés talán mindent elárul.*
-Viszont én... Nyugodtabb lennék.
*A két számára kedves nőalakot azért szívesebben engedné el együtt, ez nem vitás.*
1062. hozzászólás ezen a helyszínen: Könyvtár
Üzenet elküldve: 2018-02-23 21:14:11
Üzenet elküldve: 2018-02-23 21:14:11
ÚJ
Rang: Tapasztalt játékos
IC üzenetek: 725
OOC üzenetek: 11
Játékstílus: Vakmerő
IC üzenetek: 725
OOC üzenetek: 11
Játékstílus: Vakmerő
//Második szál//
-Hiába.
*Attól még egyetlen üzenet jellege sem változott, hogy megölték a futárt. Épp csak kevesebbek lettek egy bátor emberrel. Karolja át Mia derekát, hajol közelebb, de csak homlokát érinti a lányéhoz.*
-Visszakoznál?
*Suttog mint szerelmes legény, ki kedvese óhaját lesi.*
-Hazudjak inkább szépet, jót, egy boldog világot, ahol nincsenek titkok, bűnök, és alkuk?
*A lány kérdésére elvonja homlokát, hogy újra Miára nézhessen, ezúttal elnézően mosolyogva, ahogy a felnőttek pillantanak egy szeretett gyermekre, mikor az oltári ostobaságot mondd.*
-Nem. Azért, mert van bátorságod keresni az igazságot, és szembenézni vele akkor is, ha fáj, akkor is, ha kellemetlen.
*Állnak itt ketten, szinte ölelésben, látszólag meghitten, végre tekintetük is találkozik. Amit Mia láthat, az egy bátorító, együtt érző mosoly a félelf arcán.*
-Erről szólnak az alkuk.
*Nem épp veszélytelen próbálkozás, de hát Jaz sem egy amatőr, kisstílű szélhámos. És nem is ijed be az őrség puszta gondolatától. A terve már rég kész, menni fog, könnyedén. Már ha Mia együttműködik.*
-Hiába.
*Attól még egyetlen üzenet jellege sem változott, hogy megölték a futárt. Épp csak kevesebbek lettek egy bátor emberrel. Karolja át Mia derekát, hajol közelebb, de csak homlokát érinti a lányéhoz.*
-Visszakoznál?
*Suttog mint szerelmes legény, ki kedvese óhaját lesi.*
-Hazudjak inkább szépet, jót, egy boldog világot, ahol nincsenek titkok, bűnök, és alkuk?
*A lány kérdésére elvonja homlokát, hogy újra Miára nézhessen, ezúttal elnézően mosolyogva, ahogy a felnőttek pillantanak egy szeretett gyermekre, mikor az oltári ostobaságot mondd.*
-Nem. Azért, mert van bátorságod keresni az igazságot, és szembenézni vele akkor is, ha fáj, akkor is, ha kellemetlen.
*Állnak itt ketten, szinte ölelésben, látszólag meghitten, végre tekintetük is találkozik. Amit Mia láthat, az egy bátorító, együtt érző mosoly a félelf arcán.*
-Erről szólnak az alkuk.
*Nem épp veszélytelen próbálkozás, de hát Jaz sem egy amatőr, kisstílű szélhámos. És nem is ijed be az őrség puszta gondolatától. A terve már rég kész, menni fog, könnyedén. Már ha Mia együttműködik.*
1061. hozzászólás ezen a helyszínen: Könyvtár
Üzenet elküldve: 2018-02-23 20:57:23
Üzenet elküldve: 2018-02-23 20:57:23
ÚJ
Rang: Tapasztalt játékos
IC üzenetek: 828
OOC üzenetek: 3
Játékstílus: Vakmerő
IC üzenetek: 828
OOC üzenetek: 3
Játékstílus: Vakmerő
//Második szál//
*Sóhajtván, tekintetét a könyvespolcokon nyugtatva szól a férfiúhoz.*
- Mégis sokak feje hullott már porba a történelem során.
*A titkokra nem mond semmit, mert egész egyszerűen nincs mit. Be kell látnia, hogy ő nem ártatlanabb s nem tisztább, mint bármi vagy bárki más ebben a világban, hiába is szeretné ezt hinni. Mikor Jaz felemeli a leány arcát az állánál fogva, Effy nem tud a szemébe nézni.*
- Ugyan miért? Mert a kedvesem tudta nélkül más férfit készülök megcsókolni? Vagy mert megadom az említett tartozásom? Kétlem, hogy erősebb lennék ezektől.
*Most már Jazra tekint. Nem emlékszik, hogy volt-e valaha is ennyire sarokba szorítva ezelőtt.*
- Megteszem az én részem, ha te is megteszed a tiéd.
A hozzászólás írója (Ephemia d'Aquista) módosította ezt a hozzászólást, ekkor: 2018.02.23 20:58:15
*Sóhajtván, tekintetét a könyvespolcokon nyugtatva szól a férfiúhoz.*
- Mégis sokak feje hullott már porba a történelem során.
*A titkokra nem mond semmit, mert egész egyszerűen nincs mit. Be kell látnia, hogy ő nem ártatlanabb s nem tisztább, mint bármi vagy bárki más ebben a világban, hiába is szeretné ezt hinni. Mikor Jaz felemeli a leány arcát az állánál fogva, Effy nem tud a szemébe nézni.*
- Ugyan miért? Mert a kedvesem tudta nélkül más férfit készülök megcsókolni? Vagy mert megadom az említett tartozásom? Kétlem, hogy erősebb lennék ezektől.
*Most már Jazra tekint. Nem emlékszik, hogy volt-e valaha is ennyire sarokba szorítva ezelőtt.*
- Megteszem az én részem, ha te is megteszed a tiéd.
A hozzászólás írója (Ephemia d'Aquista) módosította ezt a hozzászólást, ekkor: 2018.02.23 20:58:15
1-20 , 21-40 , 41-60 , 61-80 , 81-100 , 101-120 , 121-140 , 141-160 , 161-180 , 181-200 , 201-220 , 221-240 , 241-260 , 261-280 , 281-300 , 301-320 , 321-340 , 341-360 , 361-380 , 381-400 , 401-420 , 421-440 , 441-460 , 461-480 , 481-500 , 501-520 , 521-540 , 541-560 , 561-580 , 581-600 , 601-620 , 621-640 , 641-660 , 661-680 , 681-700 , 701-720 , 721-740 , 741-760 , 761-780 , 781-800 , 801-820 , 821-840 , 841-860 , 861-880 , 881-900 , 901-920 , 921-940 , 941-960 , 961-980 , 981-1000 , 1001-1020 , 1021-1040 , 1041-1060 , 1061-1080 , 1081-1100 , 1101-1120 , 1121-1140 , 1141-1160 , 1161-1180 , 1181-1200 , 1192-1211