//Nana//
//Egy csipet fűszer//
*A megjegyzést Taitos csak egy savanyú mosollyal tudja le. Ő is tudja, mi lenne jó, de azt is, hogy mit kell. Szerencsére a könyvtárba érvén az előbbi eset forog fent.*
-Nem látod milyen meggyőzően néz ki?!
*Csodálkozik el, hiszen azért egy tűzpiros penge elég tekintélyt parancsoló.*
-Amire kell, arra meg pont elég. Senki nem késsel fog világot megváltani.
*Néz a lányra, hiszen sejti, hogy ez a kérdés oka. Ő egyenes, határozott kardokhoz van szokva. Kicsit olyasmikről lehet szó, mint amit most Taitos a Dwirinthaleneknél hagyott. Lefele a lépcsőn pedig még gyorsan visszafelel.*
-Na látod, ha a csapos helyett engem bűvöltél volna...
*Ölt nyelvet, de azért hátra fordula, s meggyőződve arról, hogy senki nincs a lépcsőn, aki szentségháborításnak titulálná, amire készül.* ~Szeretet, mi?~
*Fejét most kellemes mellmagasan tudva jóízűen megszorongatja a lányt.*
-Egy bizonyos összetevőt keresek. Ehető mágiát.
*Fogja rövidre, majd lezuttyan a könyvtárba végre, miután eleresztette.*
-Az a gond viszont, hogy nem tudom hol kezdjem.
*Halkítja le szavait, ahogy az a könyvtárhoz illik, merthogy a görbe hátú pap már csoszog is feléjük hímzett csuhájában.*
-Áldott legyen a Fényesség!
*Nyekergi öregesen.*
-Az!
*Lepődik meg Taitos, még nem szokta meg, hogy itt ilyen istenfélés van, így elsőre csak ennyit bök ki.*
-És vezessék Önt az Úton!
*Köszön, a szellemeket direkt kihagyva a dologból, hátha így jobb benyomást tesz.*
-Taitos volnék, Synmira főmágusa, a Világvégi Hatok hatodikja.
*Biccent tisztelettel bemutatkozva.*
-Segítségét szeretném kérni kutatásaimban.
*A csuhás kissé fentebb emeli orrát, végigméri Taitost, meg aztán Nanaiát is.*
-Hah, kutatás, mi? Miért nem északra ment Abogrhez akkor?
*Kérdi felhúzva szemöldökét, s Taitos érzi, hogy most kell jó választ adnia.*
~Mert Ön bölcsebb?~
*Próbálgatja a nyálas verziót, de persze ehhez nem fűlik a foga, meg hát lehet rosszul sül el. A "közelebb volt" sem lesz befutó, így valami köztest felel.*
-Nos, olyat keresek, amihez több történelem kell, mint misztikus tudás.
*Mosolyodik el. Elégedett a válasszal. A könyvtáros persze csak fogát szívogatja.*
-Jól van!
*Nyögi ki fél perc izzasztó csenddel később.*
-Miről szeretnél olvasni, fiacskám?
*Kérdez vissza hát.*
-Olyan ételekről keresek feljegyzéseket, melyek hatással voltak arra, aki megette őket, mint egy bájital.
*Kezd bele.*
-Az elkészítés, a hatások, minden érdekel.
*Az öreg kicsit szívogatja fogát, hintázik csontos lábán.*
-Humbegra Jakarrie: "Kámforral forralt borok" könyve, a nagy szakácsmester, Buntsen Trockher: "Tapasztalásaim egzotikus alapanyagokkal" receptes füzete, Fekete Alahir, a háromszáz éve holt kutató írásai a mágikus tárgyakról, igen, talán ez sem árt. Aztán Marcus Marra kalsszis elbeszélései. Talán az "Ének a Holtak Szívéhez", vagy a "Dalom pacsirták ligetjében" lesz a legjobban idevágó.
*Taitos elképedve, s kicsit kétkedve jegyzi meg azt, melyet az öreg nyilvánvalóan fejből mond fel.*
~Talán valami új isteni trükk, vagy nagyon régen lehet itt.~
*Egy pillanatra meg is sajnálja. Az öreg azonban csak még egy pillantást vet rájuk és megy is, ám előtte.*
-Tüzet hozni idelent tilos, a mágikus hideglámpásokat ott találjátok!
*Mutat a falra szerelt tárolóra.*
-Hetyegés ugyancsak tilos!
*Taitos erre el is engedi Nana kezét.*
-Tilos a hetyegés, hallod?
*Szól rá játékosan, de azért szemében huncut fény csillan.*
-Sok sikert!
*Búcsúzik a Könyvtáros.*
-Köszönöm!
*Hajol meg Taitos hálásan, majd elkezdi keresgélni az első művet, mely Humbegra irománya lesz.*
-Ezt nem két perc lesz átnézni. Biztosan maradsz?
*Néz Nanára.*
-Nem akarlak idekötni, ha nem szeretnéd.
*Mondja, miközben a H-rúnás könyveket lesi.*
-De biztos van itt valahol kardos képes is.
*Indul ki abból, hogyha a gyerekek ezt imádják, a mostanság szintén aranyosan vadóc lány miért ne tenné?*
-Áh, meg is van!
*Emel le egy könyvet, s átvonul a legközelebbi asztalhoz, ahol újonnan szerzett üres könyvét is felcsapja, a majd így másol, ha talál valami érdekeset. Elég zajosan teszi persze mindezt, hogy bárki észrevehesse, hogy itt vannak.*
-Képzeld ezeket még soha nem olvastam. Habár Marra mester egy-két történetét ismerem. Érdekel az egyik?
*Kérdezi közben Nanát, ha amaz marad mellette, nehogy túlságosan unatkozzon.*