//Második szál//
*Valami Alludrinban nagyon elpattanhatott, mert kifejezett vehemenciával rohan neki Nestar állításának. Ami azért lepi meg, mert elég rövid idő alatt belátja, hogy amivel Alludrin vitába száll, jó, csak éppenséggel nem hagyta el az alkimista ajkait. Ezzel hadakozni elég fölösleges, szépen megvárja, amíg az orvos haragjának szele ellanyhul, hogy megpróbálja rendezett mederbe terelni a dolgokat.*
-A mágia még mindig nem haldoklik és ez elég számszerűsíthető módon is megnézhető. A könyvtári foglalkozó könyvek számában, a mágusok elterjedtségében és a megszabott árakban. A többivel egyetértek, mivel úgy kezdtem a mondanivalóm, hogy a tanítványnak a mestere véleményét a sajátja fölé kell helyeznie, így tanul. Ez a tanulási hierarchia. Ebből nem értem, hogy következtetett arra, hogy az ellenkezőjét állítottam volna. Igazából, nem is annyira lényeges, hisz ebben nincs ellentmondás köztünk.
*Talán mehetnek is tovább, bár nem akadályozza meg, ha Alludrin tisztázni akarja a dolgokat. Ami a tisztaságot illeti, nos, Nestarnak már megvolt a megjegyzése arra, hogy Alludrin nem objektív alapon nyugosztalja a tudományát, hanem egy föléhelyezett magasságban, melynek alapjai megkérdőjelezésének bármely formáját elveti. Így egy olyan szubjektív mércét alakít ki, ami elérhetetlen. De, lassan a délutánok is véget érnek és ez még több nap lenne. Valamint, ő nem terapeuta.*
-Ez az áldozat viszont szükségszerű, ha népszerűvé akarunk tenni valamit, el kell engedni belőle, hogy tömegesen befogadhatóvá váljon. Persze, nem kell mindennek népszerűnek lennie, őszintén az én próbálkozásaim sem hoztak nagy sikert. Engem ismernek.
*Az ő szerepéről beszélve, elhúzza a száját.*
-Hát, én felsorolhatom, hogy mivel pazaroltam el a levegőt meg az energiám. Képviseltem a tanácsban, írtam műveket, a városi őrségnek adtam egy kiterjedt tájékoztatót, a városnak ajándékoztam gyógyitalokat és a segítségem a háborúra és próbáltam rendezni a piaci viszonyokat. Ennek semmi érezhető nyoma nem maradt. Észlelhető közelségben a földig nyomom az árakat, már a városi bürokrácia segítsége nélkül. Úgy látom, hogy a köztudatban ez még mindig valami misztikus dolog lesz és lassan maradok annál, hogy ezen ellenállás maradjon meg, mert kiirtódni nem kíván. De lehet, hogy csak új módon kell megközelítenem, amire időm van rengeteg. A mélyebb, elméleti alkímiát, ami nem csak italkeverés, nem igazán lehet közkedveltté tenni, főleg, mivel az olvasottság sincs olyan arányokban ehhez. De ki tudja, lehet ott is körbenézek, mi az, ami alacsony energiabefektetéssel megtanulható és hasznos. Tudom, ez sok, de nem igazán konkrét és kevés lényeges elemet felmutató.