*Nagy reményekkel érkezik a könyvtárba, elvégre ez az a zug, ami eddig szinte kivétel nélkül mindig szolgált neki valami érdekes, új információval az érdeklődési területein. A korábbi elhatározása szerint szét tervez nézni néhány olyan területen, amelyek tanulást, és intellektust igényelnek, úgy, mint például mágia. Minthogy neki sokkal inkább erőssége az esze, mintsem testi ereje, vagy a kézügyessége, így csak ilyesmikben érdekelt. Az továbbra is hatalmas szakadékot képez közte és a mágia között, hogy sajnos kemény pénzekbe kerül, és jelenleg nincs több ezres feleslege, amit erre fordíthatna. Ennek ellenére sosem volt ellenére, hogy legalább nagy vonalakban megismerje a mágia rejtelmeit, és eldönthesse ezáltal, hogy szeretne-e később ilyesmivel foglalkozni, ha már nem lesz gondja semmire anyagiak terén. Egy viszonylag vékony, de nagy alapterületű könyvet választ magának, mely címe szerint a vízmágia gyógyító erejéről számol be. Elnézve a könyv méretét, meglehetősen tömör beszámoló lehet, már-már azt is gondolhatná, hogy hiányos, de nem is a mélységeibe akar belemerülni a dolognak, szóval ahhoz képest, hogy nem sok, neki tökéletesen megfelelő lesz.
Általában viszonylag nagy méretű könyvekkel látni errefelé a tündért, ezért aki legalább olyan gyakori vendég itt, mint ő, talán meg is lepődhet, hogy most nem köpi ki a lány tüdejét, amíg az irományt az asztalhoz vonszolja, hanem viszonylag könnyed léptekkel halad. Felülvén a székre első dolga, hogy a könyvet kinyissa, és bár nagy a csábítás, hogy át is pörgesse, végigfussa a fejezetcímeket (már ha egy ekkora irományt fejezetekre osztottak), de az igazán hozzá méltatlan cselekedet volna. Amint lapoz néhányat, azt is felfedezi, hogy ez nem is könyv, sokkal inkább egy összerögzített lapköteg. Ezen a ponton már kezd kicsit kételkedni abban, hogy a benne lévő információ hiteles lehet-e, de alapvetően a nyelvezete, a fogalmazásmód arra enged következtetni, hogy hozzáértő ember írta. Nem mellesleg több ponton egybe is vág olyasmikkel, amiket már volt szerencséje hallani, és miféle tündér lenne ő, ha a borítója alapján ítélné meg a könyvet? Ami itt egyébként meglehetősen nehéz volna, hisz gyakorlatilag az említett borító nem létezik. Az olvasmány pedig szinte azonnal magával is ragadja, így nem esik nehezére belemélyedni, és kizárni a külvilágot, akár néhány órára is, ha meg nem zavarják.*