//Második szál//
-Pontosan azt, amit most elmondott. Bár szerintem kissé belezavarodott a mondandójába. Mert, ha Ön most nem egy eszközről, vagy, mivel nincs fizikailag megfogható formája az orvoslásnak, így pontosabban szolgáltatásról beszél, hanem egy célról, akkor ott kénytelen már valami elvi alapot venni hozzá. Hisz akkor csak beszélhetünk érték és ellenértékről, ha valaki megfizeti azt, ami neki kell, pl. a gyógyulását, Ön pedig ezért a szolgáltatásért egy ellenértéket kér, jobb eséllyel anyagi javakat. De így nem lesz cél sohasem, amit elmondott, ahogy a kard sem cél, amit a kovácsnál vennék, csak egy eszköz, amire a pénzem költöm.
*Majd egy kicsit megpihen, lehetőséget ad a válaszra, ami nem volt szokása másokkal szemben. Általában eltemeti az ellenfeleit abba, hogy a teljes rendszer ismeretében hozzanak döntéseket, amihez gyakran nincs meg a mentális kapacitásuk, így sületlenségeket szoktak összehordani, amiért ő pedig örömmel kioktatja őket. Most nem ez a helyzet.*
-A másik pedig, hogy a minimális szakmai minőségi szint, amit meghatározott, is szembemegy a saját érték-ellenérték elvével. Ugyanis az érték-ellenérték magában foglalja a pocsék szolgáltatást, ha az olcsó. Ez enged teret a kontároknak. Kevesebb érték, kevesebb ellenérték. Sőt, ők, ahogy kifejtettem, egy komplex szolgáltatást nyújtanak, olcsó tényleges orvoslással, de nagy hozzáadott művészeti értékkel vagy éppen spirituális segítségnyújtással. Ennek az összevont értéke pedig bőven túlszárnyalhatja a jobb orvoslásokat is. A legjobb példa, amikor valami a kútba dob egy aranyat és kíván. Nulla orvosi szolgáltatás, egy arany lelki békesség, de megfelel az érték-ellenértéknek.
*Majd egy apró levegővétellel tovább is megy.*
-Szóval, egyelőre ezen az elven nem lehet elítélni a kuruzslókat, hisz a vásárlónak is beleszólása van abba, hogy milyen szolgáltatást vegyen igénybe és igen, ha neki tetszik a kuruzsló tánca, akkor ő megkapta azt az értéket, amiért a pénzét kiadta. És, mivel a legtöbb kuruzslás ismerten megkérdőjelezhető hatékonyságú, nem is lehet mondani, hogy nem lehetett volna tisztában azzal, mire fizet be. Ezzel pedig az érték-ellenérték kör be is zárult. Szóval, valaminek lennie kell, ami háttérbe szorítja az érték-ellenértéket, hisz az csak egy önkényes meghatározás, hogy a saját szolgáltatásánál rosszabb dolgokat nem akarja engedni, pedig azok, akik nem tudják vagy nem akarják megfizetni az Ön munkáját örömmel fizetnek kevesebbet egy rosszabbért. Valami miatt csak elítéli, hogy a kockázatosabb, de olcsóbb vagy éppen jobban imponáló, de hatékonytalan megoldás felé terelődjön az, aki orvoslást akar igénybe venni.
*Még milyen szerencse, hogy Nestar kifejezetten jó ügyvédje a kontároknak, bár ő talán jobban is darabokra szedné őket, mint Alludrin. Csak ő kifejezetten stabil alapról kezdi.*
-Ez működőképesnek hangzik. Az, hogy bárki megteheti, erős túlzás, ellenben, ha sikerül erősen leszorítani az árakat, akkor bőven elképzelhető, hogy tömegesen megjelennek a kereskedők a saját készletükkel, elérhető árakon. Ellenben, jelenleg elképzelhetetlennek tartom, hogy a város egy ténylegesen alacsony összegben gondolkodjon. Ehhez nagyjából az kéne, hogy maga belépjen a piacra egy meghatározott áron és aki drágábban adja, kiszorul. Hogy őszinte legyek, ezt önérdekből támogatnám is, azonban ezzel egyedül lennék ott. Meg hamarosan nem is fog kelleni a városi törvénykezés, hogy tíz aranyig sikerüljön levinnem az italok árát, csak egy jól kiokított kereskedőre van szükség. Ez akár az idén megtörténhet, de sajnos van egy érzésem, hogy csak jövőre.
*A továbbiakat elég nyugodtan veszi, ő betudja Alludrin hiányos ismeretének.*
-Ez már megtörtént, összesen négy különböző módon. Az egyik az, az itt is egyébként olvasható könyvem, ami leírja az egyszerűbb, majdnem mindenki által keverhető receptek ismeretét, ingyenesen. A második könyvem is a könyvtár birtokában van, de az már nem publikus, ellenben a Templom ismerettárát bővíti. A harmadik az, hogy a városi őrség kapott egy teljes meghatározói listát az ismert gyógyító és pozitív hatású italokról, receptek nélkül, de hasonlóan költségmentesen. A negyedik az az, hogy a maradék receptjeimet, a kasztváltókkal együtt el szoktam árusítani és igazából csak a kasztváltókra számolok árat, ami nagyjából annyi, mint darabjainak a piaci értéke. A többi relatíve ingyenes. És nagyon esetleg a kasztváltók nélkül is mondok egy árat a publikusan nem ismert receptekre, ami kifejezi a hozzávetőleges költségét a másolásnak, olyan ötszáz arany értékben. De megfelelő alkímiai képzettség nélkül nem ér vele sokat, így érdemes valaki tapasztaltra hagyni.
*A másik kérdéssel, ha ennyire kitágítják, egyetért, legfeljebb a részletekben vitatkoznak.*
-Pontosan annyira átverhetők, mint egy előre kijelölt személy. Hisz Ön is úgy gondolkodik, hogy minden trükközést felismerne, de éppenséggel pontosan azzal, hogy ismernék, személyre szabhatnák az átverés módját. És most ne abban gondolkodjon, hogy milyen praktikákat mutatnak, hanem például azt, hogy tényleg azt csinálják-e, amit Ön felé megmutatnak, vagy csak azért, mert ott van. Ki tudja, lehet, hogy csak a polcra felpakolnak színes vízeket, mint bájital, de amikor nincs ott, akkor színes kövekkel simogatják a beteget. Sőt, már azt is megkérdőjelezném, hogy mennyire pontosan tudná bemérni egy mágikus kő hatását, amikor ez még az itteni mágusoknak is nehezére esik. És márpedig minél tovább ül ott, annál könnyebb megkerülési módszereket találni, hisz én most csak tippelgetek. De, abban a formában, hogy legyen egy szaktekintély, egyetértek, de ahhoz előbb széles szakmai réteg kell, aki közrefog. Most azt a fél tucat orvoslással foglalkozót nem kell városi szinten kezelni, felkeresheti őket személyesen és beszélhet velük.