Nincs játékban - Könyvtár
Karaktered neve: ---       Rangod: Nem bejelentkezett felhasználó       Pénzed: --- arany     
Varázsitalaid: Neked nincsenek varázsitalaid!
Herbária: Neked nincsenek varázsnövényeid!


Üdvözlünk!

Ez itt a www.Lanawin.hu weboldal játéktere. Egy fórumos szerepjáték. Te nem vagy bejelentkezett állapotban, ezért nincs jogod ténykedni a fórumon. Csak olvasni tudod a hozzászólásokat, semmi mást. Ha szeretnéd kipróbálni milyen is a fórum valójában, átélni izgalmas kalandokat, varázslatokat tanulni, bájitalokat vásárolni, egyedi karaktert létrehozni, felszereléseket kovácsoltatni, vagy küldetéseket végrehajtani, akkor regisztrálj bátran, ne habozz. Miután regisztráltál, és beléptél minden funkciót elérhetsz. Lehetőséged lesz részt venni a mesékben, vagy csak spontán játszani a megalkotott, mesés világban. Felkutathatod a város rejtélyeit, és részese lehet egy olyan fórumos szerepjátéknak, ahol a játékosok kényelme, és a játék élvezete a legfontosabb.

Vissza a főoldalra!
Nincs "nagyobb" helyszínKönyvtárNincs "kisebb" helyszín
<< Előző oldal - Mostani oldal: 47 (921. - 940. üzenet) - Első olvasatlan beíráshoz >>Oldal váltása: - Következő oldal >>

940. hozzászólás ezen a helyszínen: Könyvtár
Üzenet elküldve: 2017-08-27 21:43:22
 ÚJ
>Nestar Erefiz avatarja! Úgy tűnik a kép nem megjeleníthető.

Rang: Tapasztalt játékos
IC üzenetek: 849
OOC üzenetek: 102

Játékstílus: Megfontolt

//Második szál//

*Az első válasza egy valószínűsíthetően a könyvtár másik végéből is tisztán hallható "NEM" lenne arra, hogy Tanácsosnak vagy Tanácsos úrnak hívják. Hozzávetőlegesen tisztában van vele, hogy miért zavarja a szakmai munkásságát ily módon félresöprő titulus, de ettől függetlenül, azért még sem rendezhet jelenetet.*
-Üdvözlöm Alludrin. Inkább maradjunk a Nestarnál, a Tanácsos olyan pöffeszkedően hangzik.
*Persze ettől nem lett szerényebb, de legalább nem valami olyan alapján ítélik meg, amit egyetlen délután alatt szerzett meg. Alludrin kérdését inkább bevezetőnek érzi, egyelőre a szakmai féltékenységre nem gyanakszik, de úgy dereng a számára az, hogy mintha elöl ült volna.*
-Nos, egyelőre szakmai szempontok félretételével, egyszerűen maradok annál az axiómánál, hogy ami nincs, azon nem feltétlen lehet javítani, csak létrehozni. Márpedig, városi szinten nem létezik gyógyászat, vagy bármi, ami a nép egészségügyi állapotának gondozását tűzi ki célul. Hogy ne csak a rosszindulatom hangozzon el, vegyük például, hogy Ön szerint hány orvos és hány gyógyító van erre az alig ötezer híján százezer főre, aki Artheniorban él. Három tucat? Esetleg öt tucat, ha már azt a fát is beleszámolom, ami a városi pletyka szerint gyermekáldást ad, ha megöleli egy teherbe esni vágyó nő? És nem beszélve arról, hogy mivel a gyógyítók is pénzből élnek, szinte az összes Artheniorban keresi a megélhetési lehetőséget, esetleg a törvényi keretekből kibúvók a Kikötő helyén. De számtalan apró környéki falu jött már létre, ahonnan nem nagyon lesz lehetőség feljönni talán egy-két nap alatt. Nem is beszélve arról, hogy jelenleg egy hatalmas szakadék tátong az archaikus, a tradícionális és a modern gyógyászat között, melyet egyéni szinten nem is lehetne megoldani, inkább együttes erővel.
*Ez talán elsőre kicsit sokfelé ágazó információhalmaz így, megvárja, hogy Alludrin is nyilatkozhasson azokon a pontokon, amiről kérdése van, vagy felvetése.*


939. hozzászólás ezen a helyszínen: Könyvtár
Üzenet elküldve: 2017-08-27 09:00:24
 ÚJ
>Alludrin Svideran avatarja! Úgy tűnik a kép nem megjeleníthető.

Rang: Tapasztalt játékos
IC üzenetek: 390
OOC üzenetek: 2

Játékstílus: Megfontolt

//Második szál//

*Habár nem kedveli a városi könyvtárat, mivel annak tetején hemzsegnek az Eyre hívők, mégis be kell látnia, hogy olykor le kell ide merészkednie, hogy utána tudjon nézni ennek, annak. Ahogy a lépcsőn leérkezik, a könyvtárba úgy gondolja egy bevezető séta esetleg jót tenne a kedvének. Nem feltétlenül érzi rosszul magát, de a könyvek hangulata illata és a hely kellő sötétsége mindig inspirálja őt a munkára. Ennek nyomán indul neki a könyvespolcok között.

Egyszer egyszer megáll, hogy valami érdekesnek tűnő témába belekukkantson, de most még csak szemezget. Nincs igazán ínyére való olvasmány. A doktor leginkább a szakterületén szeret kutakodni és e témában olvasgatni, így igen finnyás a könyvekre és azok tartalmára. Mivel nem először van a könyvtárban, így a számára legfontosabb műveket már végig böngészte. Ennek nyomán már csak olyan könyvek akadnak, amik inkább a szórakoztató kategóriába esnek.

A polcok között haladva egy alakra lesz figyelmes. Egy alakra, akiről pontosan tudja kicsoda és micsoda. Össze sem tudná téveszteni, hiszen ő maga is ott volt a tisztáson, amikor az alkimista mestert megválasztották. Érdeklődve hallgatta a beszédét az egészségügyről és hogy a pornépet miként kellene felvértezni ezen területen. Habár akkor még nem ment bele a részleteibe az alkimista, talán most lesz lehetősége arra, hogy megkérdezze, vajon mi a javaslatának háttere. Alludrinnak is meg van a maga véleménye a gyógyításról és annak szolgáltatásbéli szerepéről, így nem feltétlenül ért egyet Nestarral.

Közelebb lép és a maga hűvös és hivatalos, ám végtelen udvarias hangján megszólítja.*

- Üdvözlöm Tanácsos! Ha szólíthatom így. *Enged meg a végén egy apró mosolyt, hogy feloldja a belőle áradó hűvösséget.*

- A nevem doktor Alludrin Svideran. Orvos vagyok. *Nem szokása azonnal előhozakodni a mesterségével, de mivel a másik fél egy tanácsos és a kérdése, vagy mondandója leginkább ezen témakörben mozog, így nem akar zsákbamacskát árulni.*

- Hallottam önt a tisztáson beszélni. Kíváncsi lennék mint orvos, hogy miért gondolja úgy, hogy a város egészségügyén javítani kell? *Végtére is Nestar alkimista és nem orvos, így ha nem is a legtávolabb áll az orvoslástól, azért nem is a legközelebb. A doktort pedig mindig érdeklik ezek a témák.*


938. hozzászólás ezen a helyszínen: Könyvtár
Üzenet elküldve: 2017-08-27 07:26:42
 ÚJ
>Nestar Erefiz avatarja! Úgy tűnik a kép nem megjeleníthető.

Rang: Tapasztalt játékos
IC üzenetek: 849
OOC üzenetek: 102

Játékstílus: Megfontolt

//Második szál//

*Néha nem árt meg az, ha valami kellemesen kézenfekvő dologgal foglalkozik. És mivel semmi nem fog kevésbé közel állni hozzá, minthogy mocsárokban és tengerek mélyén kutakodjon, így természetességgel inkább azok tapasztalatait és felfedezéseit olvassa, aki időszakosan ráveszik magukat erre a feladatra. Addig sem kell különleges figyelmet szentelnie annak a borzalomnak, amit a tanács költségvetésében látott még a legutóbbi gyűlésen.*
~Még, ha szándék is lenne rá, lehetőség aligha, hogy valamiképpen összepofozzuk azt fenntartható keretek közé.~
*De inkább el is söpri ezen gondolatokat, mert csak a probléma van mind velük, mind a tanácsosokkal. Lehet persze csak a javaslata félretolása miatt haragszik ennyire.*



937. hozzászólás ezen a helyszínen: Könyvtár
Üzenet elküldve: 2017-08-24 22:47:07
 ÚJ
>Nestar Erefiz avatarja! Úgy tűnik a kép nem megjeleníthető.

Rang: Tapasztalt játékos
IC üzenetek: 849
OOC üzenetek: 102

Játékstílus: Megfontolt

*Érdekes, hogy valahogy a nagy elmékről azt hiszik, hogy tökéletesen olajozott gépezetek, akik minden napot azzal töltenek, hogy megváltják a világot. Szerencsére akikkel Nestar sokat beszél, azok vagy rájönnek, hogy ilyen tévedésekre hajlamos vagy annyira megrühellik a személyiségét, hogy egyébként is elkezdenék ezt mondani róla. De most ténylegesen egy nagy problémára, pontosabban egy emlékezetbeli hiányosságát kell leellenőrizzen. Ebből elég sokat tanult, egyrészt azt, hogy hiába ajánlotta már össze és vissza a második könyvét mindenkinek, senki nem vette rá a fáradtságot, hogy megkeresse az adott könyvet vagy pedig jelezze a számára, hogy ilyen iromány egyszerűen nem létezik. Már, ha ténylegesen úgy lesz, ahogy gondolja és nem lesz a sorok végén az az iromány, amit a polca aljában... nos, dohosított. Pedig mintha meg mert volna rá esküdni, hogy őneki egyszer eszébe jutott és pótolta volna, de most, hogy talált egy példányt a fiókjában, fellángolt benne a felismerés, hogy talán mégis túl sok kéngőzt szívott már fel. Nem beszélve arról, hogy kiváló lehetőséget talált arra, hogy egy kicsit elhalassza a levelezési igényeit és nem mellesleg a Templom bizonyosan fenntart diplomáciai csatornákat, amellyekkel élhetne. Egyszer. Igazából általában sosem sikerül úgy egy napja, ahogy eltervezi, mert amint kimozdul a békés barakkjából, egyből szembejön egy tudóstársa, aki kérdez vagy felvet számára valami érdekeset. Ezzel persze semmi gond, Nestar kedvenc szórakozása a végtelenedő magyarázatok és örül is, ha van kinek és van miről és ezen felül a tudomány sok ága felé érdeklődik, még ha a drágább vagy veszélyesebb kutatások egyszerűen a számára nemhogy nem alkalmasok, de nem is örül annak, ha ismeretlen hasznosságú eredményért kelljen kockáztatnia.*
~Nos, ez az a sor, nézzük csak meg.~
*Igazából tudja ő, hogy megkérdezhette volna a könyvtárosok egyikét, de ahhoz túlságosan szégyenlős. Bevallani, hogy évek óta ül egy könyvön, amiről azt hiszi, hogy a polcon van, vagypedig megosztani egy új tudományos pillért? Melyik hangzik szebben?*
~Uhh, agyamra ment a politika. Sajnos ezt még csak a kéngőzre se tudom fogni.~
*A kéngőz a gagyi kifogások ütőkártyája, mert senki se veszi komolyan, de mindenki átérzi a sötét humorát, hisz ő maga is tudja, hogy egyszer tényleg a halálát fogja okozni a sok vegyszer amivel dolgozik. És ezzel a sötét zárással el is jut a polcig, ahol ellenőrizheti magát.*


936. hozzászólás ezen a helyszínen: Könyvtár
Üzenet elküldve: 2017-08-24 18:09:05
 ÚJ
>Quantall Ackumien Galanodel avatarja! Úgy tűnik a kép nem megjeleníthető.

Rang: Játékos
IC üzenetek: 742
OOC üzenetek: 16

Játékstílus: Megfontolt

*Kevesen érkeznek könyvekkel a könyvtárba, de Quantall megteszi. Ismerhetik itt annyira, hogy ha névről nem is, de tudják miket tett. A karján lévő tetoválások valóban komoly ajándéknak számítanak az istennőtől. A könyvtárosnak elmagyarázza, hogy mire volna szüksége aki segíteni is tud neki. A templom ami a tudás fellegvára volt ez előtt rendelkezik olyan helyekkel ahol megvan az a csönd, ami elősegíti a mélységi munkáját. Quantall megköszöni a segítséget majd a mutatott szobában fel is készül a munkára. Tintát, írószert vesz elő majd előbb megpróbál egy varázslatot elsütni ami segíti a másolást, de ha nem sikerül akkor a klasszikus módszert kell használnia és kézzel írni.*

A varázsló egy írótollal egy jelet rajzol egy pergamenre, melynek hatására az írótoll a következő egy órán keresztül mindent lejegyez, ami a varázsló tíz lépéses környezetében elhangzik, függetlenül attól, hogy azt hallotta-e a mágus.

935. hozzászólás ezen a helyszínen: Könyvtár
Üzenet elküldve: 2017-07-10 03:04:30
 ÚJ
>Iliwary Pedricon avatarja! Úgy tűnik a kép nem megjeleníthető.

Rang: Haladó játékos
IC üzenetek: 132
OOC üzenetek: 1

Játékstílus: Vakmerő

*Nagy reményekkel érkezik, noha a lelkesedése zömében már az előtte álló útra fogható, amely majd a barakkhoz fog vezetni. És persze mondani sem kell, hogy az ő lelkesedése nem igazán olyan, mint fajtársai esetében. Míg azok ilyenkor mosolyognak, vagy örömtáncot járnak, addig Iliwary a maga érzelemmentes arcával sétál be a könyvtárba, a komótos tempónál valamivel gyorsabban. Alapvetően ez utóbbi dolog, a hozzá képest már kapkodósnak tűnő tempó az, ami az izgalmát hivatott jelezni. Alapvetően az átlag ezt nem izgalomnak hívná, hanem valami apró kis belső bizsergésnek, valami szolid késztetés arra, hogy tegyen valamit, illetve kutasson valami után. A tündér esetében viszont már ez is ritka alkalmak egyike, hiszen az esetek többségében belülről is éppen olyan színtelen és monoton, mint amit az arca mutat. Mellesleg ő ezzel rendkívül elégedett, magabiztosan hiszi és vallja, hogy az érzések csak roncsolják a lények józan ítélőképességét, és amíg ő üres belül, addig biztosan nem fog balgaságot csinálni. Elvégre abból nem sülhetnek ki olyan borzalmak, ha valaki minden helyzetben logikusan dönt, szemben például azzal, mikor valaki érzelmektől szennyezetten teszi ugyanezt.
Amint kért egy kis útbaigazítást, máris a polcnál van, amit mutattak neki, azonban hogy őszinte legyen, kicsit más, mint amire számított. Néhány kisebb méretű könyvet levesz, és át is pörgeti őket gyorsan, keresi szemével azokat a részleteket, amikért jött, de eredménytelenül. Vagy nincsenek is benne, vagy hosszabb kutatási munkát igényelne, hogy kiszemezgesse őket. Ez utóbbi lehetőség még valamennyivel barátságosabban cseng, ha például a holnapi napot a könyvtárra szánja, akkor tüzetesebben átböngészheti a vonatkozó könyveket. A csalódását főleg az generálja a dologgal kapcsolatban, hogy nem talál olyan irományt, ami egészében a kérdéses témával foglalkozna. Így alapvetően ha sikerül is neki megszereznie az információkat, azokat ollózhatja majd össze tucatnyi könyv legapróbb betűiből. Őszintén szólva ez a gondolat is kellemes bizsergéssel tölti el, hiszen szeret olvasni, kutatni, miért is lenne rossz, ha néhány napot eltölthetne ezzel? Természetesen az is benne van a lehetőségek között, hogy eredménytelen lesz a kutatás, viszont közben sok más egyéb dolgot megtudhat, amik talán később még hasznosak lesznek valamilyen helyzetben. Most viszont nem kezdhet bele, helyette inkább folytatja a már amúgy is hosszúra nyúlt sétát.*


934. hozzászólás ezen a helyszínen: Könyvtár
Üzenet elküldve: 2017-07-08 20:31:10
 ÚJ
>Iliwary Pedricon avatarja! Úgy tűnik a kép nem megjeleníthető.

Rang: Haladó játékos
IC üzenetek: 132
OOC üzenetek: 1

Játékstílus: Vakmerő

//Második szál//
//Felthys Belaldur//

- Értem, humor... *jegyzi meg enyhe óvatossággal, bár még nem teljesen biztos benne, hogy mi is volt ebben a humor* Szóval karikaturisztikus formában ábrázoltad a társadalmat, kiemelve és felnagyítva annak elbutulását, majd ebből kiragadtad azt az elemet, hogy már csak az építészek és a hadmérnökök tudnak számolni. Valóban vicces. Ha tovább akarnám vinni a csattanót, azt is mondhatnám, hogy senki nem tud olvasni. Pedig valójában szerencsére még meglepően sokan tudnak. Viszont ez emellett még helyzetkomikum is, hiszen egy könyvtárban ülünk éppen ebben a pillanatban.
*Halkan kuncog egy kicsit a korábbi vicc továbbvitelén, de aztán megkomolyodik. Még hogy senki nem tud olvasni, miközben éppen egy könyvtárban ülnek ők maguk is, micsoda bolondság! Micsoda tréfa! Ennek ellenére a mosoly néhány másodperc alatt lekopik az arcáról, és igyekszik visszatérni a fontosabb témához. A tréfálkozás is jól esik, hatonta egyszer egészséges is, de semmi gond nincs azzal sem, ha a komolyabb dolgok kiszorítják a beszélgetésből.*
- Talán nem vagy tisztában vele, de a zsoldos többek között magánemberek megbízásait is teljesíti pénzért. Vagy te pusztán lovagiasságból és illemből vadásztál le szörnyeket?
*Ebben az esetben természetesen valóban nem zsoldos, de jelenleg úgy áll a helyzet, hogy a tündér rákérdezett, szégyelli-e zsoldosságát, és azért bújtatja kacifántos definíció mögé, és erre kapott egy újabb kacifántos definíciót ugyanarra. Kivéve ha ingyen csinálta, mert akkor inkább nevezhető lovagnak, vagy féllovagnak, ahogy neki tetszik. Ez az egy olyan értelmezés létezik, amiben hajlandó elfogadni a férfi igazát, viszont akkor is az ő bűne marad, hogy a lényeget nem emelte ki.
A történet, amely az elejtéséről, és fiatalságának elrablásáról szól, viszonylag érdekes, bár több ponton kénytelen értetlenül pislogni. Nem azért, mert képtelen lenne felfogni az elhangzó dolgokat, sokkal inkább azért, mert teljesen értelmetlenek.*
- Ez a mágus meglehetősen visszafogott értelmi képességekkel rendelkezhetett. Habár úgy mondják, a halottakról jót, vagy semmit, ezt ne feltétlen a rossz kiemeléseként fogd fel, inkább egy egyszerű tényként. Mármost a vértestvérség kultusza létezik sok primitív népnél, de annak a lényege, hogy a saját véredet kevered össze máséval valamiféle seben keresztül. Mellesleg rettentően fertőzésveszélyes művelet, ostoba, aki ilyet csinál. Viszont egyértelműen nem lettetek vértestvérek, csak egy harmadik fél vére került a testetekbe. Nem is nagy titok, hogy hová, a gyomrotokba. Semmi köze a szívetekhez, szóval az a megjegyzése is abszolút alaptalan volt, miszerint a szíveitek egyszerre dobbannának. Esetleg ha ő rágta meg helyetted a falatot, akkor a nyála átkerült beléd, de vérkötelékről itt szó sincs. Ráadásul ha csak külsőre változtál meg, akkor szó sincs elvesztegetett évekről, ezen a ponton is butaságot mondott. Nem csodálom ezek után, hogy meghalt, az ilyen kevésbé értelmes embereket könnyen kirekeszti magából a világ. És tulajdonképpen nem is jártál rosszul, ha úgyis új külsőt akartál magadnak. Valójában semmit sem öregedtél, de felismerhetetlenségig változtál, és ezért mindössze annyit kell fizetned, hogy többé már nem lehetsz szoknyapecér. Meglepően jó üzlet, nem is értem, miért bánkódsz rajta.
*Arra még nem akar rákérdezni, hogy vajon miért gyűlölték azt, aki volt, és kedvelik jobban, akivé vált. Elvégre arcok ide vagy oda, a személy ugyanaz. Tény, hogy egy ilyen dolog remek motiváció arra, hogy új életet kezdjen, de tapasztalat szerint az emberek meglehetősen nehezen változnak, és még könnyebben visszaesnek. Ellenben nem akarja letörni a fiú lelkesedését, mivel dicséretesnek tartja a próbálkozást.*
- A mágikus jeleket le tudod rajzolni, amik rajtad voltak? *teszi fel váratlanul a kérdést. Mivel még nem hallott hasonló mágiáról, valószínűleg nem is látta még a szimbólumokat. Az új ismeret reménye ráveszi arra, hogy a többség szemében tolakodónak titulálható kérdéseket is feltegyen. Nem mintha sokkal előrébb lenne, hiszen a mágiához nem ért, így a varázslatot nem lesz képes rekonstruálni, viszont sosem tudhatja, mire jó még a vonatkozó szimbólum. Az ilyeneknek rendszerint nem egy jelentése van, és csak a szertartás többi elemével együtt teljes a mágia, szóval az ábrák egy adott részét képviselik a nagy egésznek. És ki tudja, hogy ez a részlet pontosan mi, mire használható, illetve ezzel párhuzamosan adódó kérdés, hogy nem lehet-e valami jóra használni.*


933. hozzászólás ezen a helyszínen: Könyvtár
Üzenet elküldve: 2017-07-08 11:18:07
 ÚJ
>Felthys Belaldur avatarja! Úgy tűnik a kép nem megjeleníthető.

Rang: Tapasztalt játékos
IC üzenetek: 297
OOC üzenetek: 164

Játékstílus: Vakmerő

//Második szál//
//Iliwary Pedricon//

- Igen, tudom, mire értetted. Ez egyszerű humor volt, apró, szelíd szarkazmus.
*Ennyit erről a kevésbé fontos dologról, a dialógus origója ugyanis a mágussal való története. Azonban még egy kérdés hátravan.*
- Nem, nem vagyok zsoldos. Azok mind mihaszna, léha, ocsmány emberek, tisztelet a kivételnek. Egyszerű harcos vagyok, aki magánemberek megbízásait teljesíti, legyen szó veszélyes szörnyek *mutat ezzel a szemén keresztülhúzódó mély vágásra*, avagy veszélyes egyének levadászására. Eddig csupán háromszor öltem értelmes élőlényt. Egyszer egy barbár horda leszámolásában segédkeztem, kint a pusztában, ahol egy lőtt sebemet ápolta egy kedves törzs, tőlük tudtam meg, hogy vérre szomjazó nomádok készülik megtámadni a tábort. Aztán megöltem az őrült mágust, és a segédjét. Ezeken felül az ellent inkább harcképtelenné, semmint életképtelenné tettem.
*Aztán jobban belegondol a történtekbe. Olyan rég történt már, és olyan ködösek az emlékei az akkor őt ért sokk miatt, hogy a részletekre nem emlékszik túlságosan. De most, hogy megerőlteti agyát, a legtöbb dolog beugrik neki.*
- Inkább részletesen elmesélem, hogy a kérdéseid ne maradjanak megválaszolatlanok. A történetet magát az előbb leegyszerűsítettem, pont ezért, mert nem akartam olyan sok kérdésre válaszolni. Ironikus, hogy a kérdéseidre azonban a még több kérdést szülő változat a válasz. *Mondja nyugodtan, majd sóhajt, és belekezd. Sokkal komolyabb, mint az előbb, most már nem veszi poénra a dolgokat.* - Ahogy hazafelé tartottam a piactérről, a fényűzés vidékén odaszaladt hozzám egy kisfiú. Azt mondta, a dadájára ráesett egy szekrény, segítsek neki. Én futottam, fene a jó szívem, egyenest a csapdába. A zár kattant mögöttem, de nem érdekelt, szaladt a fiú után. Aztán tompa csípést éreztem a nyakamnál, elsötétült minden, és a pincében ébredtem. Az a valaki, Fedas, azt hiszem, az volt az átkos neve, ott tornyosult fölöttem, szívénél furcsa mágikus körökkel, rajtam szintúgy ugyanezen dolgok voltam rám festve. Tőrhegyre szúrt egy emberi, a dada szívét, beleharapott, megette, majd még egyet harapott, és a megrágott falatot pedig velem etette meg. Azt mondta, hogy most már vértestvérek vagyunk, közös a szívünk, mely egyre dobban. Megvágta magát, majd engem, és a két seb között távozott belőlem a fiatalságom. Láttam őt fiatalodni, én viszont magam nem láttam, csupán egyre idősebbnek éreztem magam. Végül a halálfélelem kerített hatalmába, és az ebből fakadó hirtelen erőm lévén felpattantam, és leütöttem a fickót. Erre egy kövér nő lépett a szobába, sarlóval a kezében, és amíg vele foglalkoztam, Fedas eltűnt. Egy nyílvesszőt kaptam fel, és dárdaként dobtam a nő felé, akinek felkarcolta torkát, és elájult. Gondolom, ugyanaz a bénító méreg volt benne, mint amit én kaptam. Erre ért vissza a mágus, karddal a kezében. Felkaptam az egyik tőrt, amivel felszúrta a szívet, és egy másikat, ami szintén az asztalon hevert, és dulakodtunk, hosszasan, végül szíven szúrtam. Mielőtt elvágtam volna a torkát, azt hörögte, hogy ha megölöm, nem kapom vissza az elvesztett éveim soha. Nem értettem, azt hittem, egy félholt habogása, és a két szív közül, mely egyre dobbant, egy megállt. Ekkor a nő támadott rám, akit nem akartam megölni, lefegyvereztem, és nyakát szorításba fogtam, hogy elájuljon. Ekkor jelent meg a fiú, aki a hátam mögött elmondta, hogy bántak vele, és hogy ővele is ezt tették volna idősebb korában. Hirtelen harag fogott közre, és elroppantottam a nyakát. Végül megláttam magam egy vértócsában, akkor tudatosult bennem, hogy Fedas mit is mondott, kétségbeestem, mert rájöttem, hiba volt megölni. Végül némi dühöngés után felajánlottam a fiúnak, hogy jöjjön velem, aki velem is tartott, együtt éjszakáztunk a szegénynegyedben, majd másnak eltűnt. Semmit nem vitt el, csupán... Eltűnt. Azóta sem értem, de hát szabad ember, fiatal létére is, azt tesz, amit akar. Ez után nem sokkal tört ki az istenek háborúja, és az élőholtakkal való csatározások vége. Az pedig, hogy minket nem kerestek, és nem gyanúsítottak minket gyilkossággal, nagy eséllyel azért van, mivel alkonyatkor mentem be, és az éj leple alatt szöktünk ki. A többi kérdésedre válaszolva pedig; nem, csak kívülről öregedtem meg. A testem azóta is olyan mozgékony, akkora súlyt képes felemelni, mint eleddig. Gondolom a varázslatot még pont idejében szakítottam meg, mielőtt izmaim és elmém elérte volna. Gondolom. És igen, eltitkolom, van rá egy elég erős indokom. Nem akarok ugyanaz lenni, mint azelőtt voltam, mert azt a személyt csak gyűlölni tudták a városban.
*A lány talán erre is rákérdez, akkor újabb meseidő lesz, csak sokkal régebbről, még a családjában töltött évekről, arról, aminek köszönheti, hogy ő az Igaztalan, a jogfosztott örökös, akit becsaptak, bár önnön hibájából kerítették ebbe a csapdába. Is.*


932. hozzászólás ezen a helyszínen: Könyvtár
Üzenet elküldve: 2017-07-07 21:10:34
 ÚJ
>Iliwary Pedricon avatarja! Úgy tűnik a kép nem megjeleníthető.

Rang: Haladó játékos
IC üzenetek: 132
OOC üzenetek: 1

Játékstílus: Vakmerő

//Második szál//
//Felthys Belaldur//

*Hadmérnökök, és építészek, úgy... Gyakorlatilag kétségek nélkül ki lehet jelenteni, hogyha Iliwary értene annyira az emberekhez, hogy magabiztosan meg tudja különböztetni a humort és a komoly beszédet, vagy egyáltalán lenne némi fogalma arról, hogy mit jelent egy mondatban a humoros él, akkor nyilván nem kötne bele. Nevetni nem valószínű, hogy nevetne, tőle távol áll, hogy egy erőteljesen eltúlzott társadalmi karikatúrából kiemelt részlet ennyire szórakoztassa.*
- Bizonyára pontatlanul fogalmaztam, ugyanis félreértettél. Amikor a pongyola "számolás" kifejezést használtam, akkor mindössze a számok sorrendjének ismeretére gondoltam, nem pedig a számvetés komplikáltabb részeinek művészetére. És ugyebár a számok sorban történő felsorolásának képességét készségszinten elsajátítani mindenki számára roppant fontos lenne, szemben a komplikáltabb számítások megoldásának tudományával, amit valóban elég, ha azok tudnak, akik ilyen területen dolgoznak.
*Nem egészen biztos benne, melyikük vétette a hibát, és bár jószerével biztosra veszi, hogy nem ő, szerencsére tisztában van vele, hogy illedelmesebb, ha úgy indul neki, hogy ő fogalmazott pontatlanul. Aztán majd elválik, ki értett rosszul és mit, de abban azért őszintén bízik, hogy a férfinek nincs ilyen kifordult világképe, miszerint húszig elszámolni elég, ha a mérnökök és az építészek tudnak. Ez a rendkívül korlátolt szellemi képességekkel rendelkező személyek végső mentsvára.*
- Ebben az esetben csak részben tévedtem. Ha nem szöktél volna meg a felelősség elől, hogy aztán szoknyapecérnek állj - hogy a te szavaiddal éljek -, akkor most igazam lehetett volna. De hát mind hibázunk ugyebár időről időre. A szabadúszó kardforgató alatt a zsoldost érted, csak szégyelled nevén nevezni, vagy valami más jelentést párosítasz hozzá? Mert ilyen körülírás alapján nekem csak ez jut eszembe.
*Nincs oda az olyan népekért, akik pénzért kaszabolnak. Többnyire hiányzik belőlük a becsület, és a tartás. Hogy ez az alak önzetlenül felajánlotta, hogy visszaviszi a könyvet a helyére Iliwary helyett, az olyasmit jelent, hogy nem ilyen ember. Viszont más formáját nem igazán tudja elképzelni olyan személynek, aki bár forgatja a kardot, de igazából nem tagja semmilyen fegyveres erőnek, mégis rendszeresen kamatoztathatja a harci tudását. Esetleg egy egyszemélyes lovagrendként tudná még elképzelni, de abból megélni sem lehet, és hát mondjuk ki, ahhoz lovagnak kéne legyen az illető.
A kíváncsiskodására meglepően sok visszajelzést kap, már ami a gesztikulációt illeti. A szavak sokáig váratnak magukra, de ezalatt legalább van ideje kielemezni a maradékot. Valójában egy hazugságon kapott kölyök, aki azon tűnődik, bevalljon-e mindent, hogy olcsóbban megússza, vagy van még esélye egy újabb hazugsággal legalább részben kimosnia magát. Lehet hogy még húsz sincsen, ahogy elsőre becsülte a valódi korát? Inkább alulról karcolgatja? Nehéz megállapítani.*
- Bár már az is egy kis undort vált ki belőlem, hogy nem idegen tőled az alkohol tudatmódosító hatásaival élni, és emiatt vesztetted már el a kontrollt a tested felett, viszont örömmel tölt el, hogy nem vagy alkoholista. Az még néhány lépcsővel lejjebb lenne a képzeletbeli mércémen, amely azt hivatott jelezni, kit mennyire becsülök.
*Ennek ellenére az arcán nem látszik még egy kis undor sem, valószínűleg ezért is teszi szóvá. Vagy nem is érez igazi undort, csak az érzés elméleti ismerete révén úgy érzi, valami hasonlóképpen kéne most viszonyulnia az emberhez? Ezt a másik sosem tudhatja meg, ráadásul Iliwary számára sem teljesen tiszta a dolog. Mindenesetre igyekszik érzéseket produkálni, ha más nem, szóban. Azok színesebbé teszik a beszélgetést. Éppen így az említett öröm sem látszik rajta sehol.*
- Nos, a figyelmetlenségedet tekintve nem meglepő, hogy valaki, aki jártas az emberek elejtésében, könnyedén el tudott kábítani, az viszont talán kellően nagy szerencse, hogy csak egy ilyen mágus kezei közé kerültél, nem pedig egy rabszolga-kereskedőhöz. Bár talán még úgy is kevesebbet veszítettél volna az életedből, mint így... *tűnődik el, miközben egyik tincsét csavargatja pótcselekvésként* Nem tudom biztosan megmondani, hogy szerencsésen jártál-e, de az erre irányuló prevenció hiányának tudatában azt mondom, előbb-utóbb bekövetkezett volna mindenképpen valami hasonló. Ha tanultál a leckéből, akkor hasznos tapasztalatokkal gazdagodtál. Szerencsédet hivatott jelezni, hogy egyáltalán felébredtél, másoknak ilyenkor egyszerűen kivágják a szerveit, vagy élvezetből halálra kínozzák őket. Nem minden arany, ami fénylik, a gazdagnegyedben is épp olyan megbízhatatlanok a népek, mint bárhol. Néhány homályos folt azért van itt. Levágtál egy mágust, aki a gazdagnegyedben tengette a napjait, talán nemesi rangja is volt. Nem állítottak elő érte? A tested teljes egészében megöregedett, vagy csak kívülről látszik így? És a leglényegesebb, miért fontolgattad, hogy eltitkolod ezt? A teljes jellemedről, és kisugárzásodról üvölt, hogy csak egy kölyök vagy. Még azt is nehezen hittem, hogy hússzor megérted már a krumplikapálást. Aki egy kicsit is ért az emberekhez, annak fel fog tűnni kettősség, a külső és belső ellentéte.
*Hogy a történetet a mágusról hiszi-e, vagy sem, azt még el kell döntenie magában. A mágia mindenféle hihetetlen dologra képes, így nem volna meglepő, hogy erre is. Viszont a korábbi néhány kérdés pont arra irányult, hogy a történetben lévő hézagok kitöltésre kerüljenek, ebből vagy összeáll egy kerek egésszé, amiben már nincs oka kételkedni, vagy pedig újabb helyeken fog hibádzani. Ebben az esetben azokat is firtatni fogja, amíg vagy a hihető stádiumba nem kerül a dolog, vagy bele nem zavarodik a fiú, és le nem buktatja magát.*


931. hozzászólás ezen a helyszínen: Könyvtár
Üzenet elküldve: 2017-07-07 09:54:08
 ÚJ
>Felthys Belaldur avatarja! Úgy tűnik a kép nem megjeleníthető.

Rang: Tapasztalt játékos
IC üzenetek: 297
OOC üzenetek: 164

Játékstílus: Vakmerő

//Második szál//
//Iliwary Pedricon//
//A hozzászólás 16+-os jelenetet tartalmaz//

- A számolás inkább maradjon az építészek és hadmérnökök dolga, nekem aztán nem élvezet. Persze ez még mindig nem mentség bűnömre. *Nevet fel újfent szolidan.
Enyhén sértő élt érzett a lány szavaiban, s még ha nem is úgy gondolta amaz, akkor talán a féllovag beleképzelte. Azonban ő nem az a fajta, aki durcásan a sarokba húzódik, vagy az, aki teljesen ignorálja a sértést, inkább vagy visszaüt egy másikkal, vagy egy kis humorral reagálja le azt. Most az utóbbi történt, nagy jelentőséget pedig nem fűz a dologhoz. A világ már csak ilyen. Gonosz, ott sért, ott bánt, ahol tud, a gonoszság minden értelmes lény mozgatórugója. Vért akarnak látni, és utálatot. Ez jobban laktat mindenkit, mint egy kondér babfőzelék.*
- Hmm... *kezdi el eltűnődve dörzsölgetni szakállát.* - Soroljam be? Talán szabadúszó harcos. Hivatalosan nem vagyok lovag, sőt, még lovag oldalán se voltam fegyverhordozó vagy apródként, csupán lovagi neveltetést kaptam odahaza. Aztán leléptem. *vonja meg vállát.
Na igen, buta egy elszólás volt. De nem gondolta volna, hogy ennyire! A kis tündér egyből elkezdi találgatni a dolgokat, ő pedig nagy bociszemekkel, meglepetten pislog rá, miközben az asztalra könyökölve halántékát támasztja. Másik kezével feszengésében az asztalon dobol valami irtóra csúnya ritmust, már ha a teljesen ritmikátlan ütemeket ritmusnak lehet nevezni. Végül kézfejét elborzadva simítja végig arcán, úgy vesz óvatosan levegőt szavaihoz, mintha félne, hogy kicsusszanna még egy meggondolatlan szó.*
- A fene.
*Szólal meg először, pedig úgy tűnt az előbb, mintha hosszú monológba akarna kezdeni. Ez akkor még így is volt, de inába szállt a bátorság.
~ A fene, Felthys, igen. Elkúrtad. Nem kicsit, nagyon. Most már szarj a titkaidra, teregesd ki, mert innen a büdös életbe nem lesz visszautad. Hogy lehetek ekkora marha? ~
Újra levegőt vesz, kicsit ingerültebben.*
- Valójában félúton vagyok a huszadik és harmincadik telem közt. És neem! Kikérem magamnak! Nem vagyok alkoholista! Szeretem az almabort, és feküdtem már a Pegazus előtti fa tövében, és még mesélhetném, de nem! Mérgeket pedig nem fogok magamhoz venni, csak azért, mert olyan jó behodarilozni magad, vagy a fene tudja még, miket. A betegség már langyos, de még csak ez sem talált.
*Néz rá a másikra, csillogó szemekkel, s mosolyogva. Aztán mikor belekezd újfent, már nem mosolyog. Egy ilyenen minek mosolyogjon?*
- Fél éve egy mágus a gazdagnegyedben meghívott engem. Elmentem, és az elkábított valamivel. Mikor felébredtem, egy nyirkos pincében feküdtem valami kőasztalon, az a szörnyeteg pedig valami őrült varázslattal elkezdett valami kiszipolyozni belőlem. Annyi lélekjelenlétem volt, és dühöm, hogy végül kitörtem a kötelékeimből, és levágtam őt is, meg a segédjét is. Kifelé menet, menekülés közben vettem észre magam. Azóta sem tudom felfogni.
*Réved maga elé, a nagy semmibe, ahogy felidézi azt az átkos napot.*


930. hozzászólás ezen a helyszínen: Könyvtár
Üzenet elküldve: 2017-07-06 22:26:31
 ÚJ
>Iliwary Pedricon avatarja! Úgy tűnik a kép nem megjeleníthető.

Rang: Haladó játékos
IC üzenetek: 132
OOC üzenetek: 1

Játékstílus: Vakmerő

//Második szál//
//Felthys Belaldur//

*A lovag láthatóan elismeri a tévedését, bár a kifogása meglehetősen silány. Persze a hirtelen szabadkozása miatt Iliwary kicsit megsajnálja, ugyanakkor fogalma sincs, mit tehetne érte, hogy a másik jobban érezze magát. Mindenesetre ilyenkor az illemszabályok szerint segíthet, ha vigasztalja.*
- Nincs miért szabadkoznod, a számolás valóban olyan élvezetes dolog, amibe ha belekezdünk, nehéz abbahagyni egynél. Aztán később ez megzavar minket... Bárkivel megesik.
*Persze a hangján érződik, hogy ő is pontosan érzi, mekkora hülyeséget mond, az már kevésbé érződik, hogy inkább nyugtatni akarja ezzel, semmint megbántani, vagy még egyet belerúgni. Az emberek az érzelmektől mentes megnyilvánulásokba hajlamosak pejoratív hangzást belehallani. Iliwary esetében persze ilyesmiről szó sincs, de hát ez sosem derülhet ki a világ számára egyértelműen, mert ha valaki az ilyenen megsértődik, arra a tündér újfent őszinte érdeklődéssel kérdez rá, hogy miért tette. Ezt pedig újabb sértésnek veszik. Örök körforgás. A reflex, amivel a férfi a homlokára koppint, nem passzol igazán a korához. Ez persze nem csak ezzel van így. A tündért már mardosta a kíváncsiság korábban is, mivel egyfajta kettősséget érez a lovaggal kapcsolatban. Ha egy fiatal suhancot látna itt, aki épp most csöppent bele ebbe az életbe, és máris arról álmodik, hogy egy napon vezető lesz, ezért pedig buzgón tanul, az rendben lenne. Ha viszont egy ilyen korú ember világ életében a legalsó rétegekben szolgált, az már nem igazán reménykedik abban, hogy lesz számára feljebb. De ha reménykedik is, és valami furcsa okból korábbi éveiben nem tette, akkor sem ilyen vehemenciával veti bele magát a tanulásba. Egyszerűen nem jön össze a kinézet és a viselkedés. Minden bizonnyal alkoholizált. Az alkohol képes éveket, és ez esetben évtizedeket is elvenni az ember életéből. Talán ifjúkorától kezdve nyakig volt az alkohol posványában, aztán nemrég kilábalt belőle, felfedezte, hogy milyen csodálatos a világ, belépett valami őrséghez hasonló szervezetbe, és nagy reményeket fűz ahhoz, hogy egy napon még többre viheti. Hogy most kihasználja azt, ami még vissza van. De magyarázható ilyesmivel a fiatalos, közvetlen stílus, és a gyermeki reflexek? Lehetséges annyit, és oly buzgón inni, hogy szó szerint kimaradjon az ember életéből mindenféle jellemfejlődés évtizedeken át? Esetleg nem csak az alkoholig ment, hanem nagyon erős tudatmódosítókon élt? És több évtized után abból az állapotból lehetséges a visszatérés? Nem áll össze az egész...*
- Csak féllovag? Ezzel azt állítod, félig tévedek, ami elég súlyos vád. Kérlek sorold be a másik feledet is egy kategóriába, hogy megtudjuk, jogosan vádolsz-e ilyesmivel.
*A szexualitásra való utalással megint csak egy inkább fiatalokra jellemző reakciót vált ki az emberből, méghozzá elpirulást. Az alkoholistákból idővel végérvényesen kiveszik a szégyenérzet. Még később a józan ész is, tehát ez a teória megbukni látszik. Aztán az elhangzó félmondatra rögtön lecsap.*
- Jól látod, az vagy *térdel fel újfent a székére* A viselkedésed, a jellemed, és láthatóan a felfogásod, az ösztönös gondolkodásod is erre utal. Emellett képtelen vagy gondolkodni, mielőtt beszélsz, ami nem feltétlen jó, javaslom figyelj oda rá. Viszont esetünkben egy szerencsés elszóláshoz vezetett. Hová tűntek évtizedek az életedből? Alkohol? Drog? Valamiféle erős orvosi szerrel ennyi ideig elkábítva tartottak? Mi magyarázhatja meg azt, hogy egy fiatalember lelke és esze van bezárva egy öreg testbe? Esetleg... nocsak, erre nem is gondoltam még. Egy betegség, ami miatt a tested jóval gyorsabban öregszik. Ez az egyetlen logikus magyarázat, hiszen az elmét nem lehet egy emberöltőre tökéletesen kikapcsolni, amíg a test öregszik. Rátapintottam?
*Őszinte érdeklődéssel fürkészi a férfi tekintetét, igyekszik most már úgy viszonyulni hozzá, mint egy fiatal ifjúhoz. Egy korosabb alak talán inkább homlokráncolással, és mérsékelt távolságtartással reagálna arra, ha leleplezik a titkát, fiatalkorban viszont ez jóval erősebb mimikai jeleket vált ki az illetőből. Ezeket keresi, így már azelőtt tudhatja, hogy eltalálta-e, hogy a szemközt ülő kinyitná a száját.*


929. hozzászólás ezen a helyszínen: Könyvtár
Üzenet elküldve: 2017-07-05 17:04:48
 ÚJ
>Felthys Belaldur avatarja! Úgy tűnik a kép nem megjeleníthető.

Rang: Tapasztalt játékos
IC üzenetek: 297
OOC üzenetek: 164

Játékstílus: Vakmerő

//Második szál//
//Iliwary Pedricon//

*~ Talán süket? ~
Kérdezi magától eltűnődve, majd a lány kisvártatva válaszol. Egy darabig pislog amaz hangsúlyozottan egyetlen könyvére, majd restellően könyököl fel az asztalra, arcát kezébe temeti. Igen, a páncél tompán koppan az asztalon, és mivel a kóbor féllovag hontalan, és egyébként is pirkadatkor szeretné elhagyni a várost, így teljes öltözékben ment a könyvtárba információkat gyűjteni, hogy majdani otthonában is bújhassa ezen tanokat. Kegyetlenül kényelmetlen, az biztos, de nem akarta lova nyergén hagyni, a végén még lelopják.*
- Szörnyen sajnálom. Könyvet. Igen. Olyan régóta jegyzetelek, olvasok, és annyi mindenen gondolkodok, hogy már félrebeszélek.
*Ezt nyomatékosítva ökölbe szorítja kezét, és finoman homlokára koppint.
Nem érdekli túlságosan, hogy a másik a könyvébe pillant. Sőt! Ezen felbuzdulva ő is átnéz az asztal tündér felé eső oldalára, és elolvas néhány sort könyvéből.
~ Te jó ég. Hogy lehet ilyen vaskos könyvet írni növényekből? Egyáltalán, kit érdekel ennyire a növényvilág, hogy nekiveselkedjen a megírásának, vagy akár az olvasásának? ~
Örömmel nyugtázza, hogy a lány elfogadta a felé nyújtott, szóbeli segítőkezet. Enyhén el is mosolyodik.*
- Lovagiasság, az nem, inkább az illedelmesség. Nem vagyok én lovag, nem is leszek sohasem. Amolyan féllovagnak hívom magam. *Az enyhe utalásokra vörös színár kúszik fel arcán, és megilletődötten, tagadóan csóválja fejét.* - Ugyan, dehogy! Fiatal vagyok még, igaz... *~ Eh... Dehogy vagy te már fiatal, marha! Emlékezz, öregemberré tettek! ~* - Izé... *Inkább nem is folytatja. Egy darabig függ ez a félbehagyott mondat a levegőben, hacsak e csendet a másik nem szakítja félbe.* - Szóval nincsenek hátsó szándékaim. Mi több, jó ideje nem vagyok már az a szoknyapecér.
*Neveti el magát barátságosan, de szolidan, hiszen még is csak a könyvtárban van.*
- Renden, akkor nyugodtan szólj, ha már menni készülsz, és elviszem a könyvet a helyére.


928. hozzászólás ezen a helyszínen: Könyvtár
Üzenet elküldve: 2017-07-02 17:40:55
 ÚJ
>Iliwary Pedricon avatarja! Úgy tűnik a kép nem megjeleníthető.

Rang: Haladó játékos
IC üzenetek: 132
OOC üzenetek: 1

Játékstílus: Vakmerő

//Második szál//
//Felthys Belaldur//

*Iliwary rendesen belemerül a könyv böngészésébe, és már meg is szokta, hogy körülötte járnak-kelnek, így az sem lepi meg, amikor valaki pont azt az asztalt szemeli ki magának, ahol ő is ül. Őszintén nincs oda érte, ha ilyen közeli társasága akad, de nem zavartatja magát. Ez azért mégsem a fogadó, ahol ha valaki odatelepszik az asztalához, akkor minden bizonnyal valami beszélgetést is megpróbál kezdeményezni. Ez az erőltetett kommunikáció igazán tudja zavarni a tündért. Jobb híján olyannyira elmerül a könyvében, hogy szinte észre sem veszi, amikor elnézést kérnek tőle. Idővel eljut a kifejezés az agyáig, de ignorálja, mivel semmi olyan nem jut eszébe, amit ellene mostanság elkövettek volna, és amiért elnézést kéne kérni tőle. A továbbiakat viszont már kénytelen magára venni. Ez többek között azzal jár, hogy fel kell pillantson a könyvéből. Az elhangzó szavakra viszont hirtelen kétségei támadnak azt illetően, hogy valóban neki beszél-e a férfi. Lepillant az előtte lévő növényismereti könyvre, majd szemeit végigjáratja az asztalon, de ezt leszámítva csak egy kötetet lát, amit a férfi böngész. Zavartan tekergetni kezdi a haját, miközben azon tűnődik, milyen könyveket cipelt ő. Ellenben minthogy semmi más iromány nem jut eszébe, amihez hozzányúlt volna ma, így megjegyzi:*
- Könyv. Csak egy könyvet cipeltem ide. Ezt itt.
*Ezt fontosnak tartja leszögezni, mivel arra kíváncsi, hogy ő értette félre a férfit, vagy annak megfigyelőkészsége hagy elég sok kívánnivalót maga után. Amíg pedig ez kiderül, nem mulasztja el szemügyre venni a jelenséget, amelyet asztaltársasága tesz ki. Korosodó bár, de jó erőben lehet, elvégre nem úgy vonszolta oda a könyvet az asztalhoz, mint a tündér. Elég termetes páncélban van, ami meglehetősen kényelmetlen lehet a könyvtárban. Amulett lóg a nyakában, ez nagy valószínűséggel vagy nemesi címer, vagy pedig valamely lovagrend jelképe - ez utóbbi verzió harmóniában állna a páncéllal, amit visel. A férfinél lévő fegyverarzenál harcos életmódra enged következtetni, ami megint csak inkább vall lovagra, semmint nemesre, de a kettő együtt is lehetséges, természetesen. Mondjuk a nemesi vérre már csak a beszédstílus miatt sem gyanakszik, semmi "kisasszony", vagy köszönés, ráadásul rögtön tegeződni kezdett, és még a bemutatkozást is elmulasztotta. Rögtön a lényegre tért, a felesleges formaságokat mellőzte, ilyen mértékű hatékonyság nem vall nemesre. Ezek fényében megelőlegezi neki a lovagi titulust. Ez egy esélyt ad a férfinek arra, hogy ne utasítsa el élből a felajánlását, hanem tovább vizsgálja a helyzetet. Feltérdel a székre, hogy belelásson a másik könyvébe valamennyire, amely kicsit olyan hadászati kézikönyvnek tűnik, ez alapján valószínű lehetne, hogy valami komolyabb stratégával, vagy hadvezérrel hozta össze a sors. Ámde ekkor megakad a szeme a jegyzeteken, amik nem mellesleg szolid emlékezőképességre engednek következtetni - nem kell feltétlen gyengeelméjűnek titulálni emiatt, ez járhatott a korral is. A tény, hogy itt lesz még egy darabig, és hogy a könyvet eddig folyamatosan lapozgatta, de meglehetősen sok idő telt el egy-egy ilyen közt, határozottan mutatja, hogy nem egy dolgot szeretne megnézni a könyvben, hanem inkább tipikusan minden iránt érdeklődő személy, aki talán szeretne egy napon hadvezér lenni, viszont jelenleg eléggé elhanyagolható képességekkel rendelkezik ezen a téren. Így gondolt egyet, idejött, és belevágott a tanulásba, ami meglehetősen sok újat tud mutatni a számára, már csak az eddig átlapozott oldalak, és a keletkezett jegyzetek mennyiségéből ítélve is. A lovagi élet nem újdonság számára, a felszerelése alapján szokja már egy ideje, de mégis újonc lehet, ha szervezett csatákról van szó. Bizonyára sosem töltött még be vezető pozíciót, de talán egyszerű katonaként sem vett részt nagyobb ütközetben. Ezen dolgok tökéletes harmóniában állnak egymással, az egyetlen vakfolt a dologban a motiváció kérdése. Mi ösztönözte hát arra, hogy ennyi év után hirtelen belevágjon, és elsajátítsa a hadviselés minden csínját? Egy kilátásba helyezett előléptetés volna? Akkor már kicsit túl késő. Az unalom? A remény, hogy többre viheti? Ebben az esetben is el van késve kicsit.*
- Rendben van *ül vissza a székre a tündér* Amennyiben a lovagiasság az ajánlatod mozgatója, úgy elfogadom, és megköszönöm a segítséget. Nem szándékszom a lekötelezetteddé válni a tetted miatt, és amennyiben nem az állati ösztönök bújnak meg hátsó szándékként szavaid mögött, úgy ez téged vélhetően nem is fog zavarni.
*Azzal újból a könyve felé fordítja a tekintetét, és buzgón olvasni kezdi a sorokat, hogy minél több információt vehessen magához, mielőtt elfárad a szeme.*


927. hozzászólás ezen a helyszínen: Könyvtár
Üzenet elküldve: 2017-07-02 09:52:12
 ÚJ
>Felthys Belaldur avatarja! Úgy tűnik a kép nem megjeleníthető.

Rang: Tapasztalt játékos
IC üzenetek: 297
OOC üzenetek: 164

Játékstílus: Vakmerő

//Második szál//
//Iliwary Pedricon//

- Üdvözletem. *szól a papnak, segítséget remélve.* - Lanawin keleti oldalának hadtörténetéről, avagy Lihanech és Arthenior jelentősebb csatáiról szeretnek olvasni. Merre vannak ezen kötetek?
*A csuhás egy röpke pillanatra elgondolkodik, majd a könyvlapok papírjához hasonlatos öreg kezét felemelvén balra mutat.*
- Balra a második sor, a növényismerettel szembeni polcsor.
*A páncélos egy biccentéssel köszöni meg a segítséget, majd komótosan sétál el arrafelé. Ahogy beér a sorok közé, látja a tündért, vagy kisembert ahogy a könyvvel harcol, eleinte menne is neki oda segíteni, de midőn látja, amaz elboldogul, inkább ráhagyja. Nagy eséllyel úgyis elutasította volna a segítséget, az a fránya büszkeség mindenkiben ott lappang.
~ Kelet, kelet, kelet. ~ Nem találja a keresett köteteket, majd egy hirtelen ötlettől vezérelve elindul kicsit keleti irányba. ~ Hát persze, hogy a polc kelet felé mutató irányában van Kelet Története és Csatái. A fene gondolná, hogy ilyen logikusan pakolják ezeket a könyveket. ~
Leemeli a középső polcról az alkarvastagságú kötetet, melyről jól tudja, hogy a háromnegyedét Lihanech hadtörténete teszi ki, az a kis maradék pedig Arthenior és Ar Thenior története, még az orkok idejéből. Szerencsére most nem érdekli őt túlságosan, milyen csatáról olvasson, csak valamit olvasson, nem kifejezetten egy csatát keres. Felthys nem túl jó stratéga; pedig ha egyszer kezdeni akar magával valamit, és visszakapja örökét, a Belaldur-házat, talán a lihanechi városőrök fejévé avanzsál. Akkor pedig szükséges lesz a stratégia. Így hát elhozta magával a pergamentekercset és a lúdtollat, a lezárt tintatégelyt, amiket még a piacon vásárolt, hogy a nagy csaták formációit, cseleit kiírhassa, gyenge rajzon illusztrálhassa magának.
A hóna alá csapva a könyvet letelepedik egy asztalra, pont az előbbi lányka mellé, aki a könyvet cipelte. Ha amaz néha-néha idefigyel, láthatja, ahogy a féllovag lelkesen lapoz és jegyzetel, mint egy okos kis nebuló, néha annyira belefeledkezik az írásba, hogy a nyelve kikandikál a szája sarkán. Ilyenkor annyira egy gyerek képét tudja idézni!
Mikor keze belefárad az írásba, kis pihenőt tart, megrázza csuklóját. Akkor villan belé, hogy az illedelem egy lovagnál igencsak nagy és becsülendő dolog, még akkor is, ha azt passzívan fogadják, így megvárja, hogy a tündér is pihenjen, és ha amaz tényleg megpihen egy kicsit az olvasással, hát megkérdezi.*
- Elnézést... *kezd bele bizonytalanul. Ha nem szakította a másik félbe az olvasást, legalább egy ilyen megszólítással félbe fogja. Csak remélni tudja, hogy nem negatívan reagálja ezt le.* - Láttam, ahogy cipelted azokat a nagy könyveket. Itt leszek még egy darabig. Ha befejezted az olvasást, szólj nyugodtan, elviszem a helyükre helyetted is.
*Nem túl gyakori könyvtárlátogató, így nem tudja, hogy a könyveket valójában itt kell-e hagyni az asztalon, és majd a csuhás visszapakolja, vagy maguknak kell visszakeríteni a helyére.*


926. hozzászólás ezen a helyszínen: Könyvtár
Üzenet elküldve: 2017-07-01 23:56:56
 ÚJ
>Iliwary Pedricon avatarja! Úgy tűnik a kép nem megjeleníthető.

Rang: Haladó játékos
IC üzenetek: 132
OOC üzenetek: 1

Játékstílus: Vakmerő

//Második szál//

*Nincs oda a könyvtár dohos szagáért, de hát az ilyen apróságok elhanyagolhatók abból a szempontból, hogy ez az egyetlen hely, ahol tudástárát magabiztosan bővítheti. Most éppenséggel a növények tanulmányozásába vetette bele magát, és szinte napi rendszerességgel jár ki a könyvtárba, hogy információt gyűjtsön a mindenféle gyógynövényekről, mérgekről, ellenanyagokról, és persze nem szabad elhanyagolni a teljesen semleges hatású növényeket - kis túlzással ide sorolja még azokat is, amelyek nem okoznak egy hasmenésnél kellemetlenebb élményt annak, aki elfogyasztja -, amelyek ha másra nem is, arra jók, hogy összekeverje őket egy erősebb hatású, hasonló növénnyel. Micsoda szerencsétlen véletlen lenne, ha méreg helyett egy egyszerű kesernyés levelet keverne az ételbe. Nem pusztán elmaradna a hatás, adott esetben a halál, de a keserű mellékíz miatt vagy gyanítanák, hogy babrált az étellel, vagy pedig legenyhébb esetben is szörnyű szakácsnak bélyegeznék. Előbbi meglehetősen veszélyes, utóbbi pedig enyhén sértő.
Mindenesetre ma újból az asztalhoz cipeli azt a hatalmas könyvet, ami a lehető legátfogóbban ismerteti a közeli növények tulajdonságait. Szó szerint cipeli, út közben meg kell állnia pihenni, és alig bírja felrakni az asztalra. Aztán meg jön az apró probléma, hogy szintén apró termete miatt nem tudja igazán kényelmesen böngészni a könyvet. Szerencséjére majdnem másfél méteres, így feléri az asztalt, de a könyv felső sorait néha nehéz kivennie. Nem egy áldásos helyzet, de véleménye szerint felesleges okolni a berendezés készítőit, hiszen a többségnek így kényelmes, szóval logikus, hogy ekkorára csinálják. Ő az, aki mindenáron a legnagyobb könyvvel akarja kezdeni a tanulmányait apró termete, és gyenge karjai ellenére, így az ebből adódó nehézségeket is neki kell legyűrnie. Amikor már fárad a szeme, akkor általában feltérdel a székre, és úgy kényelmesen a könyv fölé tud hajolni, noha ez legalább egy órányi olvasás után szokott csak bekövetkezni, ráadásul nem is egy tartós állapot. A térde hamar megfájdul, és félig karból tartani a felső testét sem egyszerű mulatság.*


925. hozzászólás ezen a helyszínen: Könyvtár
Üzenet elküldve: 2017-06-27 20:09:24
 ÚJ
>Nolie Piwerd avatarja! Úgy tűnik a kép nem megjeleníthető.

Rang: Tapasztalt játékos
IC üzenetek: 635
OOC üzenetek: 102

Játékstílus: Vakmerő

*A könyvtárban sincs senki, a könyv nyitva, pont ahogy hagyta, a kis cipellők is az asztal alá dobva. Vissza is mászik az üres székre, hogy folytassa a tanulást. Nagy mágusmesterekről, az elemek idomárjairól olvas, hőstettekről és háborúkról. Kifejezetten érdekes olvasmányt ad, ha a történelmi tényeket egy kis mesével és fantáziával fűszerezik. Sosem szerette a történelmi regényeket vagy mondákat, túl sok tényszerű adatot próbáltak lenyomni a torkán, amit képtelen volt befogadni. Amióta viszont a mágiával kapcsolatos könyveket és tekercseket olvassa, több olyan történettel is találkozott, amiben a tények és a mese kellemes egyensúlyban voltak, kiegészítve egy mást, és egy teljesen korrekt, élvezhető cselekményt adtak. Mondjuk ezekből nem tanul sokat, így néhány mese után mindig rá kell fanyalodnia a tankönyvekre, ami megint csak dögunalom.
Alig egy órát tölt a könyvtárban, mire a könyv végére ér. Behajtja a súlyos fedelet, kisebb porfelhőt kavarva maga körül. Köhécselve, fuldokolva viszi vissza a polcra, becsúsztatja az üres helyre, majd visszamegy az asztalkához. Pontosabban alá. Bemászik a falap alá, hogy előhalássza a cipőit, felhúzza a lábára. Kinn végig mezítláb volt, így hófehér talpa, mint a frissen mosott zokni első használat után, fekete foltos minden kis párnácskája. El ne felejtsem lábat mosni majd, ha visszatér a Namos házba. Szóval felveszi a cipőt, összepakolja a holmijait, a kis táskát a vállára veszi, az ernyőt a kezébe, és halkan távozik a szobából.*


924. hozzászólás ezen a helyszínen: Könyvtár
Üzenet elküldve: 2017-06-13 15:21:24
 ÚJ
>Nolie Piwerd avatarja! Úgy tűnik a kép nem megjeleníthető.

Rang: Tapasztalt játékos
IC üzenetek: 635
OOC üzenetek: 102

Játékstílus: Vakmerő

//Második szál//
//Gäda//

*Szép csendben bandukolnak a templom felé. Nolie nagy örömére a lány nem fecseg feleslegesen, így neki sem kell értelmetlen, mindenféle haszontól és funkcióról mentes megjegyzéseket tennie. Amire tud, válaszol, amire nem, arra is. Szeretne segíteni a másiknak, de csak ha ehhez nem kell túl sokat fecsegnie. nem is beszél addig, míg konkrét kérdést nem intéznek hozzá. Tekintete a lábai alatt futó utra szegeződik. Fél füllel hallgatja csak a mondókát. Máris bánja, hogy leszólította. Kellemetlen helyzetbe sodorta magát, pedig ezt a napot pihenésre akarta szánni. Nem sikerült. Önnön hibájából ez a nap sem lesz sokkal kellemesebb, mint a többi. ~Bárcsak Bato is itt lenne, vele legalább lehetne beszélgetni.~ A druidák munkáját nem érti, azt sem tudja pontosan, mivel foglalkoznak. Természetjárónak, állatbarátnak tudja minden, de ennyi. Az sem biztos, hogy ennek mennyi igazságalapja van.*
-Ööö... *Pillant fel a földről.* Igen. *Lassan, de eljut az agyáig a kérdés, és kissé megkésve válaszol.* Már jó pár éve olvasgatok mágikus tekercseket, de alig pár hatja feküdtem neki komolyabban. Szóval nem nevezném magam mágusnak, de tudok ezt-azt.
*Közben meg is érkeznek a célállomáshoz. A könyvtár ajtajához érve megtorpan. Kezét tördelve tekint fel az ezüstös hajú lányra.*
-Szívesen segítettem, nem tartozol semmivel. Viszont, ha véletlenül keresnél, itt a templom környékén megtalálhatsz.
*Ezt miért mondta el? Nem akar senkivel sem találkozni. De nem is akar bunkónak tűnni, aki szívesség fejében segít csak. Kedves volt, mert illik kedvesnek lenni, ennyi.*
-Örülök, hogy találkoztunk!
*Int búcsút, és elindul visszafelé, a templom kapujának irányába.*


923. hozzászólás ezen a helyszínen: Könyvtár
Üzenet elküldve: 2017-06-11 23:02:41
 ÚJ
>Gäda Dolane avatarja! Úgy tűnik a kép nem megjeleníthető.

Rang: Játékos
IC üzenetek: 20
OOC üzenetek: 1

Játékstílus: Megfontolt

//Második szál//
//Nolie Piwerd//

*Gäda kényelmes tempóban halad Nolie mellett, ahogy az egyre szélesedő és szépülő utcákon át a Templomkertbe, végül a templom nehéz ajtaját feltárva a félhomályon át a könyvtár ajtajához érnek. Bár ismeretségük rövidnek bizonyul, egészen megkedvelte a lányt. Nolie mozdulatain látszik az óvatosság, de ez ilyen környéken érthető is. Gäda figyelmesen hallgatja.*
- Ismeretterjesztés. No, pont ez a célom nekem is, úgyhogy végső soron ennél jobb helyre talán nem is kerülhetne. - *mondja Nolie tapasztalatát hallva* - Bevallom, nem fordultam meg elégszer a könyvtárban, annak ellenére, hogy bőven lett volna rá lehetőségem. Hajdani mesterem szinte élő könyvtár volt számomra. Egyszer, remélem, a nyomába érek. Egyelőre csak druida-nyomdokaiba léptem.
*Mondja álmodozó arckifejezéssel. A könyvtárak a csend és tudás templomai. Vajon talál odalenn valakit, aki vevő egy csevelyre csillagokról, sorsokról, a végtelenről? Egy ivóban nem gyakorta talál efféle társaságot.*
- Magad is mágiát tanulsz ezek szerint? - *érdeklődik Nolie tevékenysége iránt lakhelye kapcsán* - Gyermekként irigyeltem azokat, akiknek volt hozzá affinitása, mert korán kiderült, hogy belőlem hiányzik hozzá valami. Kártyatrükkökkel győztem meg a pajtásaimat az ellenkezőjéről, de az okosabbak persze rájöttek, mikor már ötödszörre látták ugyanazt. - *teszi hozzá és megnevetteti kicsit az emlék.*
*A könyvtár bejáratához érve Gäda Nolie felé fordul és vállára teszi a kezét.*
- Nem is tudod, mennyi időt megspóroltál nekem! Ha nem találkozunk, valószínűleg bonyolultabb megoldást választok. - *mondja mosolyogva* - Mint az elején említettem, szívesen meghálálnám a segítséged valamiképp.
*Fejben már eldöntötte, mit fog felajánlani cserébe, de kíváncsi a lány válaszára.*


922. hozzászólás ezen a helyszínen: Könyvtár
Üzenet elküldve: 2017-06-03 20:20:07
 ÚJ
><b style='color:#c03010'>Mesélő (inaktív)</b> avatarja! Úgy tűnik a kép nem megjeleníthető.

Rang: Mesélő
IC üzenetek: 404
OOC üzenetek: 46

Játékstílus: Szelíd

//Fekete vér//
//Bukott Gyorsaság párbaj//
//Bukott Fájdalomtűrés próba//

*A lány fürgén lendül előre, de lassúnak bizonyul. A férfi a megfelelő pillanatban magasra rántja a térdét, majd teljes erővel a szemből érkező lány hasába talpal. A lány saját sebessége így hozzáadódik a férfi rúgásának erejéhez. A levegő benne szakad, gyomortájékon minden gondolatot elűző fájdalom járja át. Lábai kiszaladnak alóla, egy halk nyögéssel csúszik össze. Némán tátogva, tehetetlenül néz, ahogy a férfi mosolyogva figyeli egy-két pillanatig a szenvedését, aztán vállat von.*
-Úgy látszik, tévedtem. Nem Te vagy az én sötételfem. *Tekintete végig simogatja a lány testét, egy kicsit elhúzza a száját.* Nem kár érted.
*Azzal megfordul és távozik. Tänoma még legalább néhány percig nem képes másra, mint a földön összegömbölyödve feküdni és várni, hogy múljon a fájdalom. Szerencsétlenségére a Könyvtárnak ezen a részén most senki nem jár, így nem akad, aki segítségére sietne. Mikor végre enyhül a kín, a sötételf megbízónak már az emléke is elmúlt a helyről.*

A hozzászólás írója (Mesélő) módosította ezt a hozzászólást, ekkor: 2017.06.03 20:21:36


921. hozzászólás ezen a helyszínen: Könyvtár
Üzenet elküldve: 2017-06-01 07:36:49
 ÚJ
>Tänoma Räyoth avatarja! Úgy tűnik a kép nem megjeleníthető.

Rang: Játékos
IC üzenetek: 72
OOC üzenetek: 0

Játékstílus: Vakmerő

//Fekete vér//

*Rémült arccal követi a másik mozdulatait, felháborodottan az előző megszólalásra.*
- Hmmm. *Amíg a szépfiú epikus távozását vezeti fel, Tän összeszedi magát annyira, hogy már nem szédül és arca sem forró a lüktető vértől. Megtervezi fejben az útját és a mozdulatokat. Úgy reméli, egy ilyen kisebb mutatványhoz eleget szenvedett a barakkban és az erdők sűrűjében. Jobb lábát kitéve támaszkodik, hangtalanul, baljával pedig ellöki magát. Bár semmi kisebb fegyvere nincs, azt nem is kockáztatná meg. A lehető leggyorsabban teszi meg azt az öt, talán már hat métert, ami köztük van. Pillanatok telnek el, hangtalanul. Közvetlenül a férfi elé tervezi megállóját, ügyelve, ne érjen őfelségéhez. Jobb kezét kifeszítve tartja oda a másik torkához, mintha valami tőr volna benne. Kettejük arca talán csak centikre van egymástól, ha minden jól sikerült, nem ért hozzá sehol sem a másikhoz.*
- Hidd el, a legjobb kivégzők az eszelős nők. *Mondja, most különös éllel, de mégsem fenyegetően hangjában. Határozottságot sugároz kiállása. Egész életét tette erre, ha másban nem, de abban biztos, hogy képes egy ilyen feladatot elvégezni. Nem mellesleg, élni akar. Miután elmondta amit akart, letéve kezét hátrább húzódik, megfeszült arccal várva a továbbiakat.*
- Csak mondd el, amit tudnom kell és megoldom.


1-20 , 21-40 , 41-60 , 61-80 , 81-100 , 101-120 , 121-140 , 141-160 , 161-180 , 181-200 , 201-220 , 221-240 , 241-260 , 261-280 , 281-300 , 301-320 , 321-340 , 341-360 , 361-380 , 381-400 , 401-420 , 421-440 , 441-460 , 461-480 , 481-500 , 501-520 , 521-540 , 541-560 , 561-580 , 581-600 , 601-620 , 621-640 , 641-660 , 661-680 , 681-700 , 701-720 , 721-740 , 741-760 , 761-780 , 781-800 , 801-820 , 821-840 , 841-860 , 861-880 , 881-900 , 901-920 , 921-940 , 941-960 , 961-980 , 981-1000 , 1001-1020 , 1021-1040 , 1041-1060 , 1061-1080 , 1081-1100 , 1101-1120 , 1121-1140 , 1141-1160 , 1161-1180 , 1181-1200 , 1192-1211