Nincs játékban - Könyvtár
Karaktered neve: --- Rangod: Nem bejelentkezett felhasználó Pénzed: --- arany
Varázsitalaid: Neked nincsenek varázsitalaid!
Herbária: Neked nincsenek varázsnövényeid!
Varázsitalaid: Neked nincsenek varázsitalaid!
Herbária: Neked nincsenek varázsnövényeid!
Üdvözlünk!
Ez itt a www.Lanawin.hu weboldal játéktere. Egy fórumos szerepjáték. Te nem vagy bejelentkezett állapotban, ezért nincs jogod ténykedni a fórumon. Csak olvasni tudod a hozzászólásokat, semmi mást. Ha szeretnéd kipróbálni milyen is a fórum valójában, átélni izgalmas kalandokat, varázslatokat tanulni, bájitalokat vásárolni, egyedi karaktert létrehozni, felszereléseket kovácsoltatni, vagy küldetéseket végrehajtani, akkor regisztrálj bátran, ne habozz. Miután regisztráltál, és beléptél minden funkciót elérhetsz. Lehetőséged lesz részt venni a mesékben, vagy csak spontán játszani a megalkotott, mesés világban. Felkutathatod a város rejtélyeit, és részese lehet egy olyan fórumos szerepjátéknak, ahol a játékosok kényelme, és a játék élvezete a legfontosabb.
Vissza a főoldalra!
| Nincs "nagyobb" helyszín | Könyvtár | Nincs "kisebb" helyszín |  |
<< Előző oldal - Mostani oldal: 43 (841. - 860. üzenet) - Első olvasatlan beíráshoz >>Oldal váltása: - Következő oldal >>
![>Lorew Mazoral [halott] avatarja! Úgy tűnik a kép nem megjeleníthető.](//www.lanawin.hu/forum_ic/avatarkepek/562_ember-elf-felelf_ferfi.jpg)
![>Worenth Yosden [halott] avatarja! Úgy tűnik a kép nem megjeleníthető.](//www.lanawin.hu/forum_ic/avatarkepek/11112_1519763981_ember_ferfi.jpg)
1-20 , 21-40 , 41-60 , 61-80 , 81-100 , 101-120 , 121-140 , 141-160 , 161-180 , 181-200 , 201-220 , 221-240 , 241-260 , 261-280 , 281-300 , 301-320 , 321-340 , 341-360 , 361-380 , 381-400 , 401-420 , 421-440 , 441-460 , 461-480 , 481-500 , 501-520 , 521-540 , 541-560 , 561-580 , 581-600 , 601-620 , 621-640 , 641-660 , 661-680 , 681-700 , 701-720 , 721-740 , 741-760 , 761-780 , 781-800 , 801-820 , 821-840 , 841-860 , 861-880 , 881-900 , 901-920 , 921-940 , 941-960 , 961-980 , 981-1000 , 1001-1020 , 1021-1040 , 1041-1060 , 1061-1080 , 1081-1100 , 1101-1120 , 1121-1140 , 1141-1160 , 1161-1180 , 1181-1200 , 1192-1211
860. hozzászólás ezen a helyszínen: Könyvtár
Üzenet elküldve: 2017-03-09 20:15:10
Üzenet elküldve: 2017-03-09 20:15:10
ÚJ
Rang: Mesélő
IC üzenetek: 288
OOC üzenetek: 140
Játékstílus: Szelíd
IC üzenetek: 288
OOC üzenetek: 140
Játékstílus: Szelíd
//Fängus nyomában//
*Nem kell nagyon keresgélnie. Egyetlen csuhás alak ücsörög a terem közepén álló asztal fölé görnyedve. Habár a haja nem látszik, erősen gyanítható, hogy őt keresi.*
-Segíthetek? *Fordul a mágus felé, mikor hallja megérkezni. Első ránézésre fiatal emberlánynak tűnik, maximum tizennyolc éves lehet, de talán még azzal is magasra lőnénk. A leírásnak megfelelő lángvörös haja kétoldalt kilóg a csuklya alól, körbeölelve testét egészen a derekáig. Íriszei mélyzöldek, egész arcát sötét szeplők díszítik.* Esetleg valamilyen könyvet keres? Vagy csak segítség kéne? Itt mindenre választ kaphat. *Áll fel, és már indul is az egyik polchoz, hogy bemutassa a könyveket. Nagyon régen nem járt már kinn, nem is találkozott senkivel a csuhásokon kívül, így nem csoda, ha ennyire izgatott egy betévedő lélek láttán.*
*Nem kell nagyon keresgélnie. Egyetlen csuhás alak ücsörög a terem közepén álló asztal fölé görnyedve. Habár a haja nem látszik, erősen gyanítható, hogy őt keresi.*
-Segíthetek? *Fordul a mágus felé, mikor hallja megérkezni. Első ránézésre fiatal emberlánynak tűnik, maximum tizennyolc éves lehet, de talán még azzal is magasra lőnénk. A leírásnak megfelelő lángvörös haja kétoldalt kilóg a csuklya alól, körbeölelve testét egészen a derekáig. Íriszei mélyzöldek, egész arcát sötét szeplők díszítik.* Esetleg valamilyen könyvet keres? Vagy csak segítség kéne? Itt mindenre választ kaphat. *Áll fel, és már indul is az egyik polchoz, hogy bemutassa a könyveket. Nagyon régen nem járt már kinn, nem is találkozott senkivel a csuhásokon kívül, így nem csoda, ha ennyire izgatott egy betévedő lélek láttán.*
859. hozzászólás ezen a helyszínen: Könyvtár
Üzenet elküldve: 2017-03-09 19:51:40
Üzenet elküldve: 2017-03-09 19:51:40
ÚJ
![>Lorew Mazoral [halott] avatarja! Úgy tűnik a kép nem megjeleníthető.](http://www.lanawin.hu/forum_ic/avatarkepek/562_ember-elf-felelf_ferfi.jpg)
Rang: Tapasztalt játékos
IC üzenetek: 1059
OOC üzenetek: 132
Játékstílus: Vakmerő
IC üzenetek: 1059
OOC üzenetek: 132
Játékstílus: Vakmerő
//Fängus nyomában//
*Furcsa, hogy az emberek mindig a hajszínek alapján próbálnak azonosítani mindenkit. A Második is azt mondja, hosszú tűzvörös hajú egyént keressen. Sokkal egyszerűbb lenne fajt, magasságot, ne adja Teysus nemet mondani. Az a városőr kicsit jobban csinálni, bár kicsit túlbuzgó volt, és az információk nagyja téves volt. Nyilván ezért nem találták még meg. Tiszta szerencse, hogy így összefutnak most, mert Jeza talán azt sem tudja még, hogy keresik.
Ahogy belép, rögtön körbetekint, aztán ha ez nem volna elég, akkor elkezd feltúrni mindent a gnóm hölgyemény után. Nem oly részletességgel, mintha legalábbis a polcokról is leborítaná a tekercseket és könyveket, hogy meglássa, oda bújt-e, mert feltételezi, hogy valami értelmes helyen találja. Nem akarja a nevét sem kiabálni, a csendes megoldások híve, főleg a könyvtár finom berkein belül.
Közben magában mérgelődik, hogy csak egy hajszínt kapott. Rendben van, ezúttal talán ez helyénvaló, mivel egyetlen vörös hajú lány van csak Lanawinon, és az Jeza. De mi lett volna, ha bármilyen más hajszínt mond neki? Egyszerűen csak megdöbbenti Max atya felelőtlensége. Ez is együtt járhat az újonnan magában felfedezett kedvességével.*
*Furcsa, hogy az emberek mindig a hajszínek alapján próbálnak azonosítani mindenkit. A Második is azt mondja, hosszú tűzvörös hajú egyént keressen. Sokkal egyszerűbb lenne fajt, magasságot, ne adja Teysus nemet mondani. Az a városőr kicsit jobban csinálni, bár kicsit túlbuzgó volt, és az információk nagyja téves volt. Nyilván ezért nem találták még meg. Tiszta szerencse, hogy így összefutnak most, mert Jeza talán azt sem tudja még, hogy keresik.
Ahogy belép, rögtön körbetekint, aztán ha ez nem volna elég, akkor elkezd feltúrni mindent a gnóm hölgyemény után. Nem oly részletességgel, mintha legalábbis a polcokról is leborítaná a tekercseket és könyveket, hogy meglássa, oda bújt-e, mert feltételezi, hogy valami értelmes helyen találja. Nem akarja a nevét sem kiabálni, a csendes megoldások híve, főleg a könyvtár finom berkein belül.
Közben magában mérgelődik, hogy csak egy hajszínt kapott. Rendben van, ezúttal talán ez helyénvaló, mivel egyetlen vörös hajú lány van csak Lanawinon, és az Jeza. De mi lett volna, ha bármilyen más hajszínt mond neki? Egyszerűen csak megdöbbenti Max atya felelőtlensége. Ez is együtt járhat az újonnan magában felfedezett kedvességével.*
858. hozzászólás ezen a helyszínen: Könyvtár
Üzenet elküldve: 2017-03-09 18:26:24
Üzenet elküldve: 2017-03-09 18:26:24
ÚJ
![>Worenth Yosden [halott] avatarja! Úgy tűnik a kép nem megjeleníthető.](http://www.lanawin.hu/forum_ic/avatarkepek/11112_1519763981_ember_ferfi.jpg)
Rang: Törölt felhasználó
IC üzenetek: 1521
OOC üzenetek: 51
Játékstílus: Megfontolt
IC üzenetek: 1521
OOC üzenetek: 51
Játékstílus: Megfontolt
//Második szál//
//Mofeta Wirfall//
-Nem? *hüledezik.* -Nem keveredsz bajba? Kis híján megevett egy félig kígyó démon... mi ez, ha nem bajba keveredés? És mit nevezel akkor bajnak?
~Megáll az eszem!~
*Aztán ott van a naivitás és a végtelen jóság, amit manapság simán kihasznál bárki, hiszen Mofeta noha okos, de elég hiszékeny, ha kedvesen szólnak hozzá.*
-A szavaknak nagyobb hatalma van, mint a tetteknek, ezt jómagam is így gondolom. Viszont. *emeli meg mutató ujját.* -Tisztában kell lenni azzal és felmérni, hogy mikor nem elég a szó. Tök jó, hogy a Kígyókisasszonnyal megbeszélted a dolgokat, de inkább szerencse, hogy élsz. Nagy szerencse!
*A mágus félti a tündérkét. Ha úgy lenne, ahogy nincs, akkor megtanítana neki pár olyan varázslatot, amivel ártalmatlanná tehetne bárkit legalább addig, hogy elszaladjon vagy elrepüljön. Szégyen a futás, de hasznos.*
-Gondolom ekkor van valami felmérő, teszt, vagy próba. Igen, itt mindig van valami, nem unatkozunk... a legutóbbiba kis híján belehaltunk, de sebaj. *legyint mosolyogva.* -Az a lényeg, hogy itt tényleg mindig van valami.
*Nem véletlen, hogy napi szinten ütik fel a fejüket a különböző tájakról érkező új egyének, akik itt, Arthenior városában kötnek ki.*
-Hát, ha te mondod... de ha egyszer mégis úgy érzed, hogy elsajátítanál pár hasznos varázslatot, akkor segíteni fogok.
*A társalgásnak sokszor nem a hossza, hanem a minősége a fontos. Van úgy, hogy szinte azonnal le lehet szűrni a másikról, hogy milyen személyiség, szóval nem kell órákig diskurálni.*
-Hmmm... akkor lenne egy szakmai kérdésem. Xauzurt egy állatkereskedőtől vettem. Idomított, vadászik magának meg minden, nem beteges, egészséges, mint a makk és roppant energikus. Fél éves. Mennyit ér egy ilyen irbisz?
//Mofeta Wirfall//
-Nem? *hüledezik.* -Nem keveredsz bajba? Kis híján megevett egy félig kígyó démon... mi ez, ha nem bajba keveredés? És mit nevezel akkor bajnak?
~Megáll az eszem!~
*Aztán ott van a naivitás és a végtelen jóság, amit manapság simán kihasznál bárki, hiszen Mofeta noha okos, de elég hiszékeny, ha kedvesen szólnak hozzá.*
-A szavaknak nagyobb hatalma van, mint a tetteknek, ezt jómagam is így gondolom. Viszont. *emeli meg mutató ujját.* -Tisztában kell lenni azzal és felmérni, hogy mikor nem elég a szó. Tök jó, hogy a Kígyókisasszonnyal megbeszélted a dolgokat, de inkább szerencse, hogy élsz. Nagy szerencse!
*A mágus félti a tündérkét. Ha úgy lenne, ahogy nincs, akkor megtanítana neki pár olyan varázslatot, amivel ártalmatlanná tehetne bárkit legalább addig, hogy elszaladjon vagy elrepüljön. Szégyen a futás, de hasznos.*
-Gondolom ekkor van valami felmérő, teszt, vagy próba. Igen, itt mindig van valami, nem unatkozunk... a legutóbbiba kis híján belehaltunk, de sebaj. *legyint mosolyogva.* -Az a lényeg, hogy itt tényleg mindig van valami.
*Nem véletlen, hogy napi szinten ütik fel a fejüket a különböző tájakról érkező új egyének, akik itt, Arthenior városában kötnek ki.*
-Hát, ha te mondod... de ha egyszer mégis úgy érzed, hogy elsajátítanál pár hasznos varázslatot, akkor segíteni fogok.
*A társalgásnak sokszor nem a hossza, hanem a minősége a fontos. Van úgy, hogy szinte azonnal le lehet szűrni a másikról, hogy milyen személyiség, szóval nem kell órákig diskurálni.*
-Hmmm... akkor lenne egy szakmai kérdésem. Xauzurt egy állatkereskedőtől vettem. Idomított, vadászik magának meg minden, nem beteges, egészséges, mint a makk és roppant energikus. Fél éves. Mennyit ér egy ilyen irbisz?
857. hozzászólás ezen a helyszínen: Könyvtár
Üzenet elküldve: 2017-03-08 20:02:17
Üzenet elküldve: 2017-03-08 20:02:17
ÚJ
Rang: Tapasztalt játékos
IC üzenetek: 273
OOC üzenetek: 15
Játékstílus: Megfontolt
IC üzenetek: 273
OOC üzenetek: 15
Játékstílus: Megfontolt
//Második szál//
//Worenth Yosden, a segítő//
*A tündérke arcán magabiztosság tükröződik, ám egy pillanatra elbizonytalanodik, amikor visszagondol a szüleire. A levelek elég lassan érnek oda, majd vissza ebből a távolságból.*
– Tudták már azóta, amióta elkezdtem tanulni a szakmát. Eleinte nem örültek annyira, de látták, hogy szeretem, és én nem vagyok az a bajba keveredős típus.
*Persze az előbb ismertetett történet alapján ez Worenthnek talán nehezen hihető, ám Mofi nem érzi magát komoly veszélyben, ám a visszásságot látja, így gyorsan hozzá is teszi.*
– Vagy ha bajba is kerülök, mindig sikerül megbeszélni a dolgokat.
*A következő kérdést már sokszor tették fel neki attól függetlenül is, hogy nem olyan régóta járja az útját, így nem kell sokat gondolkodnia a válaszon.*
– Nem az a legfontosabb, hogy a könyv beteljen, hanem az, hogy én érezzem magam magabiztosnak, és a céhmester na és persze apu elé merjek állni úgy, hogy én most már kereskedőnek mondhatom magamat. Ez biztosan nem pár hat alatt érhető el. Utána pedig... nem tudom.
*Feleli őszintén, bár egy gondolat már motoszkál egy ideje a fejében, amit meg is oszt a mágussal.*
– Talán maradok, ha szükség lesz rám. Apu vándor kereskedő, rengeteg szép helyen járt, de én talán jobban érzem magam így, hogy helyhez vagyok kötve. Ráadásul ez a környék valahogy mindig rejteget valami izgalmat, ahogy észrevettem...
*Hallható a hangjából és a mimikája is jelzi, hogy az ilyesfajta izgalmakat nem feltétlenül kedveli, ám panaszkodni vagy megfutamodni nem szeretne, így nem is folytatja, ahogyan a másik felvetésre sem válaszol.*
~Mindig lehet mindent negatívan nézni, meg a lehetséges rossz következményeket jósolni... de az mire jó? Ha nem próbálom meg, esély sincs a sikerre.~
*A mágia kérdésére csak a fejét rázza, és még halkan fel is nevet, már csak a gondolatán is a dolognak.*
– Azt hiszem mindenki jobban jár, ha én távol tartom magamat a mágiától, Worenth Mester! Viszont nagyon szívesen meglátogatom Önt, és igazán megtisztelő, hogy kedveli a társaságomat.
*Pironkodik kissé, bár azért úgy véli, hogy ilyen rövid társalgásból ez nehezen kijelenthető, mégis rendkívül kedves gesztus a mágustól, hogy ezt mondja, az állatok emlegetésénél pedig már a nevetéssel együtt a szeme is csillog, amikor pedig még a munkájáról is beszélhet, az összes felemlegetett rossz izgalom gondolata kiszalad a fejéből.*
– Természetesen! Varázsitalokkal, állattal, élelemmel, de mindent megnéztem és feljegyeztem. Informálódni néha sokkal fontosabb, mint maga a konkrét vásárlás.
//Worenth Yosden, a segítő//
*A tündérke arcán magabiztosság tükröződik, ám egy pillanatra elbizonytalanodik, amikor visszagondol a szüleire. A levelek elég lassan érnek oda, majd vissza ebből a távolságból.*
– Tudták már azóta, amióta elkezdtem tanulni a szakmát. Eleinte nem örültek annyira, de látták, hogy szeretem, és én nem vagyok az a bajba keveredős típus.
*Persze az előbb ismertetett történet alapján ez Worenthnek talán nehezen hihető, ám Mofi nem érzi magát komoly veszélyben, ám a visszásságot látja, így gyorsan hozzá is teszi.*
– Vagy ha bajba is kerülök, mindig sikerül megbeszélni a dolgokat.
*A következő kérdést már sokszor tették fel neki attól függetlenül is, hogy nem olyan régóta járja az útját, így nem kell sokat gondolkodnia a válaszon.*
– Nem az a legfontosabb, hogy a könyv beteljen, hanem az, hogy én érezzem magam magabiztosnak, és a céhmester na és persze apu elé merjek állni úgy, hogy én most már kereskedőnek mondhatom magamat. Ez biztosan nem pár hat alatt érhető el. Utána pedig... nem tudom.
*Feleli őszintén, bár egy gondolat már motoszkál egy ideje a fejében, amit meg is oszt a mágussal.*
– Talán maradok, ha szükség lesz rám. Apu vándor kereskedő, rengeteg szép helyen járt, de én talán jobban érzem magam így, hogy helyhez vagyok kötve. Ráadásul ez a környék valahogy mindig rejteget valami izgalmat, ahogy észrevettem...
*Hallható a hangjából és a mimikája is jelzi, hogy az ilyesfajta izgalmakat nem feltétlenül kedveli, ám panaszkodni vagy megfutamodni nem szeretne, így nem is folytatja, ahogyan a másik felvetésre sem válaszol.*
~Mindig lehet mindent negatívan nézni, meg a lehetséges rossz következményeket jósolni... de az mire jó? Ha nem próbálom meg, esély sincs a sikerre.~
*A mágia kérdésére csak a fejét rázza, és még halkan fel is nevet, már csak a gondolatán is a dolognak.*
– Azt hiszem mindenki jobban jár, ha én távol tartom magamat a mágiától, Worenth Mester! Viszont nagyon szívesen meglátogatom Önt, és igazán megtisztelő, hogy kedveli a társaságomat.
*Pironkodik kissé, bár azért úgy véli, hogy ilyen rövid társalgásból ez nehezen kijelenthető, mégis rendkívül kedves gesztus a mágustól, hogy ezt mondja, az állatok emlegetésénél pedig már a nevetéssel együtt a szeme is csillog, amikor pedig még a munkájáról is beszélhet, az összes felemlegetett rossz izgalom gondolata kiszalad a fejéből.*
– Természetesen! Varázsitalokkal, állattal, élelemmel, de mindent megnéztem és feljegyeztem. Informálódni néha sokkal fontosabb, mint maga a konkrét vásárlás.
856. hozzászólás ezen a helyszínen: Könyvtár
Üzenet elküldve: 2017-03-07 12:56:51
Üzenet elküldve: 2017-03-07 12:56:51
ÚJ
Rang: Törölt felhasználó
IC üzenetek: 1521
OOC üzenetek: 51
Játékstílus: Megfontolt
IC üzenetek: 1521
OOC üzenetek: 51
Játékstílus: Megfontolt
//Második szál//
//Mofeta Wirfall//
-Szóval ez nem csak afféle szokás felétek, hanem úgymond kötelesség is. Érdekes... nem lehetett egyszerű a szüleidnek, hogy elindultál vándorolni.
*Persze ha ez ilyen feladat meg minden, akkor ezzel a szülők bizonyára tisztában voltak, sőt, talán régen ők maguk is megtették ezt a lépést. Jó dolog a vándorlás, de igen veszélyes. Ha a hóhajúnak lenne gyermeke, ő egyetlen pillanatig sem lenne nyugodtan otthon az biztos.*
-És mennyi idő, mire hazamehetsz? Úgy értem, ha néhány hat alatt teleírnád a könyvet, akkor már mehetsz is? Vagy csak évek múltán? Nyilván nem fog az gyorsan betelni, de játszunk el a gondolattal, hogy mégis. Mikor pedig hazatérsz, utána mi lesz veled, mit fogsz csinálni?
*Talán az lenne a leglogikusabb gondolat, hogy idővel lesz majd férje, meg gyermeke, akinek továbbadja a megszerzett tudást, majd elküldi vándorolni, és így tovább, és így tovább... mint egy soha meg nem álló mókuskerék.*
-Lehet ez egy egészséges irigység, de könnyen átcsaphat sóvárgásba is, ami azért már egy elég negatív jelző.
*Ezt a szókiforgatós dolgot Worenth gyakran eljátssza, főleg a tanoncaival. Elsőre talán ez egy roppant idegesítő megnyilvánulásnak tűnik, ám a dolgok mögött megbújik valami, ami nem más, mint a kíváncsisága, hogy a beszélgetőtársa mennyire képes több irányból is megközelíteni a dolgokat, milyen rálátása van a dolgokra, hogyan tudja elmagyarázni és kettéválasztani a nem egyértelműen eldöntendő kérdéseket. Ez is afféle teszt, hiszen a dolgoknak általában nem egy, hanem kettő vagy több oldala van, mindent több és különböző szempontból lehet megközelíteni. Jó eljátszani a gondolattal különböző szempontokból, mert néha egészen érdekes végeredményt szülhet.
A száműzetés egy régi emlék, nem magányos ő az utóbbi években, hiszen rengetegen veszik körül, éppen ezért egy jajszava sem lehet.*
-Hagyjuk a meseírást későbbre. *legyint egyet, mielőtt nagyon belemennének itt a bizarr részletekbe.* -Ha később mégis szeretnél foglalkozni a mágiával, akkor én szívesen tanítlak, nem kell messzire menned, Synmira ott van Amon Ruadh szomszédságában. Örülnék neki, ha néha meglátogatnál majd Mofi, kedvelem a társaságodat. Bemutatnám neked Xauzurt, az irbiszemet, azt hiszem jól kijönnétek egymással. Kicsit nagyobb, mint Learon kutyusa, de kisebb mint Ragron, Taitos mester wargja. Kereskedtél már valamivel a piacon, mióta itt vagy? *jön a kérdés, ami totálisan nem illik a mondandója végére, de most jutott eszébe rákérdezni.*
//Mofeta Wirfall//
-Szóval ez nem csak afféle szokás felétek, hanem úgymond kötelesség is. Érdekes... nem lehetett egyszerű a szüleidnek, hogy elindultál vándorolni.
*Persze ha ez ilyen feladat meg minden, akkor ezzel a szülők bizonyára tisztában voltak, sőt, talán régen ők maguk is megtették ezt a lépést. Jó dolog a vándorlás, de igen veszélyes. Ha a hóhajúnak lenne gyermeke, ő egyetlen pillanatig sem lenne nyugodtan otthon az biztos.*
-És mennyi idő, mire hazamehetsz? Úgy értem, ha néhány hat alatt teleírnád a könyvet, akkor már mehetsz is? Vagy csak évek múltán? Nyilván nem fog az gyorsan betelni, de játszunk el a gondolattal, hogy mégis. Mikor pedig hazatérsz, utána mi lesz veled, mit fogsz csinálni?
*Talán az lenne a leglogikusabb gondolat, hogy idővel lesz majd férje, meg gyermeke, akinek továbbadja a megszerzett tudást, majd elküldi vándorolni, és így tovább, és így tovább... mint egy soha meg nem álló mókuskerék.*
-Lehet ez egy egészséges irigység, de könnyen átcsaphat sóvárgásba is, ami azért már egy elég negatív jelző.
*Ezt a szókiforgatós dolgot Worenth gyakran eljátssza, főleg a tanoncaival. Elsőre talán ez egy roppant idegesítő megnyilvánulásnak tűnik, ám a dolgok mögött megbújik valami, ami nem más, mint a kíváncsisága, hogy a beszélgetőtársa mennyire képes több irányból is megközelíteni a dolgokat, milyen rálátása van a dolgokra, hogyan tudja elmagyarázni és kettéválasztani a nem egyértelműen eldöntendő kérdéseket. Ez is afféle teszt, hiszen a dolgoknak általában nem egy, hanem kettő vagy több oldala van, mindent több és különböző szempontból lehet megközelíteni. Jó eljátszani a gondolattal különböző szempontokból, mert néha egészen érdekes végeredményt szülhet.
A száműzetés egy régi emlék, nem magányos ő az utóbbi években, hiszen rengetegen veszik körül, éppen ezért egy jajszava sem lehet.*
-Hagyjuk a meseírást későbbre. *legyint egyet, mielőtt nagyon belemennének itt a bizarr részletekbe.* -Ha később mégis szeretnél foglalkozni a mágiával, akkor én szívesen tanítlak, nem kell messzire menned, Synmira ott van Amon Ruadh szomszédságában. Örülnék neki, ha néha meglátogatnál majd Mofi, kedvelem a társaságodat. Bemutatnám neked Xauzurt, az irbiszemet, azt hiszem jól kijönnétek egymással. Kicsit nagyobb, mint Learon kutyusa, de kisebb mint Ragron, Taitos mester wargja. Kereskedtél már valamivel a piacon, mióta itt vagy? *jön a kérdés, ami totálisan nem illik a mondandója végére, de most jutott eszébe rákérdezni.*
855. hozzászólás ezen a helyszínen: Könyvtár
Üzenet elküldve: 2017-03-06 16:11:29
Üzenet elküldve: 2017-03-06 16:11:29
ÚJ
Rang: Törölt felhasználó
IC üzenetek: 21
OOC üzenetek: 0
Játékstílus: Megfontolt
IC üzenetek: 21
OOC üzenetek: 0
Játékstílus: Megfontolt
//Eeyr nyomában//
*Athon még fiatal, így bár a lovagi elvek szerint él, azok nem csontosodtak meg benne annyira, hogy szemellenzőként működjenek. Ezért nem vonja kétségbe a kopasz férfi szavait, ráadásul ő maga is hallott már olyan szerzetesről, akinek az ökle buzogányként zúzott szét pajzsot, vagy olyat, aki különleges harci tudása miatt volt képes felvenni a harcot fél tucat fegyveres ellen.*
-Én a magam részéről soha nem szoktam kérkedni a fegyvereimmel. Tisztában vagyok azzal, hogy fel tud ingerelni embereket, már csak a látvány is. -
*Válaszolja, ám a következő gondolat már kissé összetettebb.*
-Szerintem nem csak a hit, de az erkölcs is indokolhatja, ha az a jó célt szolgálja. -
*Arra már nem tér ki, hogy nem csak a lovagi kódex, de maga az istennő is szorgalmazza a gyengék védelmezését, s az elesettek segítését.*
-Azért választom külön a két fogalmat, mert az én szememben a hatalom önzéssel is párosul sokszor. Mert aki hatalomként tekint a mágiára, az akár vissza is élhet vele. -
*Persze a gondolatmenet elég sarkalatos, de ez elnézhető egy fiatalembertől.*
*Athon még fiatal, így bár a lovagi elvek szerint él, azok nem csontosodtak meg benne annyira, hogy szemellenzőként működjenek. Ezért nem vonja kétségbe a kopasz férfi szavait, ráadásul ő maga is hallott már olyan szerzetesről, akinek az ökle buzogányként zúzott szét pajzsot, vagy olyat, aki különleges harci tudása miatt volt képes felvenni a harcot fél tucat fegyveres ellen.*
-Én a magam részéről soha nem szoktam kérkedni a fegyvereimmel. Tisztában vagyok azzal, hogy fel tud ingerelni embereket, már csak a látvány is. -
*Válaszolja, ám a következő gondolat már kissé összetettebb.*
-Szerintem nem csak a hit, de az erkölcs is indokolhatja, ha az a jó célt szolgálja. -
*Arra már nem tér ki, hogy nem csak a lovagi kódex, de maga az istennő is szorgalmazza a gyengék védelmezését, s az elesettek segítését.*
-Azért választom külön a két fogalmat, mert az én szememben a hatalom önzéssel is párosul sokszor. Mert aki hatalomként tekint a mágiára, az akár vissza is élhet vele. -
*Persze a gondolatmenet elég sarkalatos, de ez elnézhető egy fiatalembertől.*
854. hozzászólás ezen a helyszínen: Könyvtár
Üzenet elküldve: 2017-03-05 07:06:06
Üzenet elküldve: 2017-03-05 07:06:06
ÚJ
Rang: Tapasztalt játékos
IC üzenetek: 273
OOC üzenetek: 15
Játékstílus: Megfontolt
IC üzenetek: 273
OOC üzenetek: 15
Játékstílus: Megfontolt
//Második szál//
//Worenth Yosden, a segítő//
*A kérdés meglepi a szárnyast, és kissé a tőle megszokottnál lassabban bólint rá.*
– Igen. Élnek. Mindketten.
*Átfut az agyán ugyan, hogy a Mágusmester a saját szülei miatt tette fel ilyen bizonytalanul a kérdést, ám Worenth korát elnézve, legalább is azt a kort, amit a tündérke becsül neki, sajnos normális, az élet rendje, hogy az ő szülei már valószínűleg nincsenek az élők sorában. Ez után az merül fel a kis kereskedőtanoncban, hogy a Mágusmester azért kérdezi ezt, mert nem érti, hogy akkor miért nem mellettük van, és miért nem otthon segít. Erre a kérdésre könnyen magyarázatot tud adni, és rá is mutat a táskájára.*
– A könyv, amit az előbb látott, az a vándornaplóm. Minden kereskedőtanoncnak vándorutat kell tennie, valamilyen érdekes tájon, tanulnia, felfedeznie, lejegyeznie mindent, majd hazatérvén beszámolnia arról, hogy miket csinált. Amit otthon meg lehetett tanulni, azt már mindent megtanultam.
*Mondja kissé szerénytelenül, ám a szelíd mosolyával ezúttal is igyekszik jelezni, hogy tudja jól, hogy nem teljesen igaz az állítás, és mindössze viccel. Kicsit úgy érzi a példabeszéd után, hogy Worenth direkt forgatja ki a szavait, és kissé durcásan húzza el a száját egy sóhajt is mellékelve, mielőtt megszólalna.*
– Nem olyan irigységre gondoltam, Worenth Mester, hanem olyanra, amivel a diák néz fel a mesterére. Szeretné túlszárnyalni, szeretne jobb lenni, és nekem a mesterem azt mondta, hogy a mesterek is ezt szeretnék.
*Szomorú tekintettel pillant fel az idős úrra, akit most még idősebbnek lát.*
~Száműzetés? Szegény Worenth Mester! Biztosan ezért szeretne velem jönni a másik szövetséghez. Egyedül érzi magát, és keresi az alkalmat, hogy mások társaságában tölthesse. Majd szólok Taitos Úrfinak, hogy töltsön vele több időt. És... így már érthető, hogy miért gondolkodik ilyen negatívan. Bölcs, és emiatt még mindig értelmesebben vélekedik a dolgokról, mint az átlag polgár, és nem olyan előítéletes, de még így is...~
– Taitos Mester! Igen.
*Bólogat serényen a másik mágus megemlítésére, ugyanis elveszvén a gondolataiban nem igazán értette, hogy miről is beszél a másik, de biztos abban, hogy pozitív színben említi meg a saját tanítványát. Az utolsó mondatnál kissé összevonja a szemöldökét, majd amikor Worenth a távozási lehetőségekről beszél, meg is rándulnak az arcizmai, undorodó fintort varázsolva az arcára, és még kissé el is fordul.*
– Én... rendben. Köszönöm!
*Ezekbe a részletekbe eddig bele sem gondolt, tudat alatt pedig elintézte annyival, hogy a kígyónak úgyis valami mágikus emésztése van, amivel minden porcikáját elhasználja és magába olvasztja. Ezek pont azok a részletek, amikkel a tündérke nagyon nem akar foglalkozni.*
A hozzászólás írója (Mofeta Wirfall) módosította ezt a hozzászólást, ekkor: 2017.03.05 07:14:34
//Worenth Yosden, a segítő//
*A kérdés meglepi a szárnyast, és kissé a tőle megszokottnál lassabban bólint rá.*
– Igen. Élnek. Mindketten.
*Átfut az agyán ugyan, hogy a Mágusmester a saját szülei miatt tette fel ilyen bizonytalanul a kérdést, ám Worenth korát elnézve, legalább is azt a kort, amit a tündérke becsül neki, sajnos normális, az élet rendje, hogy az ő szülei már valószínűleg nincsenek az élők sorában. Ez után az merül fel a kis kereskedőtanoncban, hogy a Mágusmester azért kérdezi ezt, mert nem érti, hogy akkor miért nem mellettük van, és miért nem otthon segít. Erre a kérdésre könnyen magyarázatot tud adni, és rá is mutat a táskájára.*
– A könyv, amit az előbb látott, az a vándornaplóm. Minden kereskedőtanoncnak vándorutat kell tennie, valamilyen érdekes tájon, tanulnia, felfedeznie, lejegyeznie mindent, majd hazatérvén beszámolnia arról, hogy miket csinált. Amit otthon meg lehetett tanulni, azt már mindent megtanultam.
*Mondja kissé szerénytelenül, ám a szelíd mosolyával ezúttal is igyekszik jelezni, hogy tudja jól, hogy nem teljesen igaz az állítás, és mindössze viccel. Kicsit úgy érzi a példabeszéd után, hogy Worenth direkt forgatja ki a szavait, és kissé durcásan húzza el a száját egy sóhajt is mellékelve, mielőtt megszólalna.*
– Nem olyan irigységre gondoltam, Worenth Mester, hanem olyanra, amivel a diák néz fel a mesterére. Szeretné túlszárnyalni, szeretne jobb lenni, és nekem a mesterem azt mondta, hogy a mesterek is ezt szeretnék.
*Szomorú tekintettel pillant fel az idős úrra, akit most még idősebbnek lát.*
~Száműzetés? Szegény Worenth Mester! Biztosan ezért szeretne velem jönni a másik szövetséghez. Egyedül érzi magát, és keresi az alkalmat, hogy mások társaságában tölthesse. Majd szólok Taitos Úrfinak, hogy töltsön vele több időt. És... így már érthető, hogy miért gondolkodik ilyen negatívan. Bölcs, és emiatt még mindig értelmesebben vélekedik a dolgokról, mint az átlag polgár, és nem olyan előítéletes, de még így is...~
– Taitos Mester! Igen.
*Bólogat serényen a másik mágus megemlítésére, ugyanis elveszvén a gondolataiban nem igazán értette, hogy miről is beszél a másik, de biztos abban, hogy pozitív színben említi meg a saját tanítványát. Az utolsó mondatnál kissé összevonja a szemöldökét, majd amikor Worenth a távozási lehetőségekről beszél, meg is rándulnak az arcizmai, undorodó fintort varázsolva az arcára, és még kissé el is fordul.*
– Én... rendben. Köszönöm!
*Ezekbe a részletekbe eddig bele sem gondolt, tudat alatt pedig elintézte annyival, hogy a kígyónak úgyis valami mágikus emésztése van, amivel minden porcikáját elhasználja és magába olvasztja. Ezek pont azok a részletek, amikkel a tündérke nagyon nem akar foglalkozni.*
A hozzászólás írója (Mofeta Wirfall) módosította ezt a hozzászólást, ekkor: 2017.03.05 07:14:34
853. hozzászólás ezen a helyszínen: Könyvtár
Üzenet elküldve: 2017-03-04 18:15:03
Üzenet elküldve: 2017-03-04 18:15:03
ÚJ
Rang: Törölt felhasználó
IC üzenetek: 1521
OOC üzenetek: 51
Játékstílus: Megfontolt
IC üzenetek: 1521
OOC üzenetek: 51
Játékstílus: Megfontolt
//Második szál//
//Mofeta Wirfall//
*Mofi tehát vitte tovább a családi vállalkozást és lehet, hogy majdan az ő gyermeke is kereskedő lesz. Worenth esete ennél csavarosabb, hiszen szülei minden követ megmozgattak azért, hogy fiuk mérnök legyen, holott tudván tudták, hogy a fiatalember fogékony a mágiára és hatalmas mágus lehet belőle. Az esze mondjuk meglett volna a mérnöki pályához is, sőt nemrégiben még bele is akart vágni, de idő hiányában ezt kénytelen nélkülözni és kizárólag a mágiára fókuszálni. A mágiatanulást csupán Worden, Worenth nagybátyja erőltette volna, de Worenth szülei foggal-körömmel kapartak azért, hogy ne legyen olyan, mint a "semmirekellő vándorló hóbortos remete", akinek még rendes munkája sincs. Végül Worenth a nagybátyja útját követte, bár rá inkább csak a vándorló és korábban a remete jelzők illettek, a másik kettő nem. Onnantól kezdve elveszítette a szüleit, akik már azóta elhunytak, viszont Worden elvileg él, csak már bizonyára elitta az eszét. Sajnos sokat ivott és a könnyen kapható nőcskéket sem vetette meg, de piszok jó mágus hírében állt mindig is.*
-Nincs is jobb a tisztességnél és a becsületnél. És a szüleid ők... élnek még? *kérdezi kissé félve, bár ha végignéz Mofin akkorinkább azt mondaná, hogy élnek, hacsak nem történt tragédia, ami nem ritka ebben a világban.*
-Az irigység nem mindig jó, hiszen a felkapaszkodót az irigyek legszívesebben megfojtanák egy kiskanál vízben. Ismerős a kiközösítés, nemrégiben egy gnóm is sokat mesélt erről. A neve Grem. Más nézeteket vallott, mint a gnómok zöme, kicsit mondjuk őrült is volt, voltak fura elképzelései, ez tény. De, hogy emiatt a társai kigyűlöljék az túlzás. A száműzetést pedig a saját bőrömön is megtapasztaltam. *sóhajt mélyen, bánatosan, bár ez a történet mára sokkal jobban megkopott, sokáig viszont nem tudta legyűrni a múlt kísérteteit.*
-Jaj, Mofi. *vakarózik kínjában.* -Te tényleg nem tágítasz a Kígyó mellől. Hát, ha tényleg megoldod mindezt, akkor szobrot készítettek rólad és hivatalosnak kinevezlek démonszelídítőnek. Úgy volt, hogy tegeződünk. *mosolyog, majd halkan fel is nevet. Szerencsére nem sokan vannak most jelen, így nagy feltűnést nem kelt a kis párbeszédük.*
-Taitos mesterben megbízhatsz, nem az a pletykás fajta, aki kibeszélné minden sarkon a titkaidat.
*Mélyet sóhajt Mofi szavaira.*
-Bárcsak mese lenne... bárcsak az lenne. De az tény, hogy máris írhatnánk erről egy mesét, megfűszerezve néhány apró füllentéssel, amitől még kerekebb és mesésebb lenne a történet. Például, hogy hét nap, hét éjszakát töltötték a Kígyó gyomrában, mire kiszabadultál. Öhm... ott ahol bementél, szóval nem a "hátsó kijáraton".
//Mofeta Wirfall//
*Mofi tehát vitte tovább a családi vállalkozást és lehet, hogy majdan az ő gyermeke is kereskedő lesz. Worenth esete ennél csavarosabb, hiszen szülei minden követ megmozgattak azért, hogy fiuk mérnök legyen, holott tudván tudták, hogy a fiatalember fogékony a mágiára és hatalmas mágus lehet belőle. Az esze mondjuk meglett volna a mérnöki pályához is, sőt nemrégiben még bele is akart vágni, de idő hiányában ezt kénytelen nélkülözni és kizárólag a mágiára fókuszálni. A mágiatanulást csupán Worden, Worenth nagybátyja erőltette volna, de Worenth szülei foggal-körömmel kapartak azért, hogy ne legyen olyan, mint a "semmirekellő vándorló hóbortos remete", akinek még rendes munkája sincs. Végül Worenth a nagybátyja útját követte, bár rá inkább csak a vándorló és korábban a remete jelzők illettek, a másik kettő nem. Onnantól kezdve elveszítette a szüleit, akik már azóta elhunytak, viszont Worden elvileg él, csak már bizonyára elitta az eszét. Sajnos sokat ivott és a könnyen kapható nőcskéket sem vetette meg, de piszok jó mágus hírében állt mindig is.*
-Nincs is jobb a tisztességnél és a becsületnél. És a szüleid ők... élnek még? *kérdezi kissé félve, bár ha végignéz Mofin akkorinkább azt mondaná, hogy élnek, hacsak nem történt tragédia, ami nem ritka ebben a világban.*
-Az irigység nem mindig jó, hiszen a felkapaszkodót az irigyek legszívesebben megfojtanák egy kiskanál vízben. Ismerős a kiközösítés, nemrégiben egy gnóm is sokat mesélt erről. A neve Grem. Más nézeteket vallott, mint a gnómok zöme, kicsit mondjuk őrült is volt, voltak fura elképzelései, ez tény. De, hogy emiatt a társai kigyűlöljék az túlzás. A száműzetést pedig a saját bőrömön is megtapasztaltam. *sóhajt mélyen, bánatosan, bár ez a történet mára sokkal jobban megkopott, sokáig viszont nem tudta legyűrni a múlt kísérteteit.*
-Jaj, Mofi. *vakarózik kínjában.* -Te tényleg nem tágítasz a Kígyó mellől. Hát, ha tényleg megoldod mindezt, akkor szobrot készítettek rólad és hivatalosnak kinevezlek démonszelídítőnek. Úgy volt, hogy tegeződünk. *mosolyog, majd halkan fel is nevet. Szerencsére nem sokan vannak most jelen, így nagy feltűnést nem kelt a kis párbeszédük.*
-Taitos mesterben megbízhatsz, nem az a pletykás fajta, aki kibeszélné minden sarkon a titkaidat.
*Mélyet sóhajt Mofi szavaira.*
-Bárcsak mese lenne... bárcsak az lenne. De az tény, hogy máris írhatnánk erről egy mesét, megfűszerezve néhány apró füllentéssel, amitől még kerekebb és mesésebb lenne a történet. Például, hogy hét nap, hét éjszakát töltötték a Kígyó gyomrában, mire kiszabadultál. Öhm... ott ahol bementél, szóval nem a "hátsó kijáraton".
852. hozzászólás ezen a helyszínen: Könyvtár
Üzenet elküldve: 2017-03-03 17:32:13
Üzenet elküldve: 2017-03-03 17:32:13
ÚJ
Rang: Játékos
IC üzenetek: 91
OOC üzenetek: 7
Játékstílus: Vakmerő
IC üzenetek: 91
OOC üzenetek: 7
Játékstílus: Vakmerő
//Eeyr nyomában//
*Ez az, amiben mindenképpen gyökeresen különbözik a lovagi és a szerzetesi neveltetés, hiszen míg az előbbi különböző fegyvereket és nehéz vértezeteket visel, addig az utóbbi sosem visel vértet... jó, talán előfordul, de igen ritka. Fegyveres harc a pusztakezes harc ellen. Józan paraszti ésszel belegondolva azt hihetnénk, hogy a fegyveres pillanatok alatt miszlikbe aprítja a pusztakezest, akiből csak egy halom csont és cafat marad. Ám ez egyáltalán nem biztos, sőt... ha a pusztakezes képes lefegyverezni a fegyvert viselőt, akkor az esélyek máris felborulnak. Olykor a gyorsaság és ügyesség legyőzi a nyers erőt, és a kopsz erre már számtalan példát látott.*
-Van benne igazság, de attól még maga a fegyver viselése is figyelemfelkeltőbb, kihívóbb és erőszakosabb. Persze mit sem ér egy lovag a fegyvere nélkül, de ha csak tehetik, akkor takarják el, hogy csak a kardhüvely látszódjon.
*Kissé szélsőséges nézetek ezek, de hiába, Ogadel még nem szokott hozzá ehhez a nagy szabad fegyverviseléshez.*
-A vérontás sosem megoldás, és jogunk sincs hozzá kivéve, ha a hitünk kerül veszélybe. Ebben az esetben a tébolyultakra le kell sújtani.
*Hogy kerülhet veszélybe a hit? Például úgy, ha Pmolra vagy Eeyr híveit mind egy szálig ki akarják irtani és végképp eltörölni a föld színéről.*
-Lovagként az elvek betartása talán a legfontosabb dolog. Keresztezni is fogja idővel, ám ki kell várni ezt az időt. Ha erre lesz lehetőséged, az miben különbözik a hatalomtól? Lehetőséged van gyógyítani, és hatalmadban áll gyógyítani... a kettő nem különbözik, csak az utóbbi keményebb, nyersebb, talán agresszívabb megfogalmazás.
*Ez az, amiben mindenképpen gyökeresen különbözik a lovagi és a szerzetesi neveltetés, hiszen míg az előbbi különböző fegyvereket és nehéz vértezeteket visel, addig az utóbbi sosem visel vértet... jó, talán előfordul, de igen ritka. Fegyveres harc a pusztakezes harc ellen. Józan paraszti ésszel belegondolva azt hihetnénk, hogy a fegyveres pillanatok alatt miszlikbe aprítja a pusztakezest, akiből csak egy halom csont és cafat marad. Ám ez egyáltalán nem biztos, sőt... ha a pusztakezes képes lefegyverezni a fegyvert viselőt, akkor az esélyek máris felborulnak. Olykor a gyorsaság és ügyesség legyőzi a nyers erőt, és a kopsz erre már számtalan példát látott.*
-Van benne igazság, de attól még maga a fegyver viselése is figyelemfelkeltőbb, kihívóbb és erőszakosabb. Persze mit sem ér egy lovag a fegyvere nélkül, de ha csak tehetik, akkor takarják el, hogy csak a kardhüvely látszódjon.
*Kissé szélsőséges nézetek ezek, de hiába, Ogadel még nem szokott hozzá ehhez a nagy szabad fegyverviseléshez.*
-A vérontás sosem megoldás, és jogunk sincs hozzá kivéve, ha a hitünk kerül veszélybe. Ebben az esetben a tébolyultakra le kell sújtani.
*Hogy kerülhet veszélybe a hit? Például úgy, ha Pmolra vagy Eeyr híveit mind egy szálig ki akarják irtani és végképp eltörölni a föld színéről.*
-Lovagként az elvek betartása talán a legfontosabb dolog. Keresztezni is fogja idővel, ám ki kell várni ezt az időt. Ha erre lesz lehetőséged, az miben különbözik a hatalomtól? Lehetőséged van gyógyítani, és hatalmadban áll gyógyítani... a kettő nem különbözik, csak az utóbbi keményebb, nyersebb, talán agresszívabb megfogalmazás.
851. hozzászólás ezen a helyszínen: Könyvtár
Üzenet elküldve: 2017-03-03 11:35:29
Üzenet elküldve: 2017-03-03 11:35:29
ÚJ
Rang: Tapasztalt játékos
IC üzenetek: 1059
OOC üzenetek: 132
Játékstílus: Vakmerő
IC üzenetek: 1059
OOC üzenetek: 132
Játékstílus: Vakmerő
*Itt is rég járt már. Főleg ily' kései órán. De hát mit tehetne? Olyan jó volt végre megpihenni egy kicsit, és aludni. Olyan kellemesen, mintha csak a környező levegő átölelné... Ez furcsán hangzik, de csak a templomban tud igazán jót aludni. Próbálta már a Namos házban is, de... ott ágyak vannak. Hogy lehet azon a vackon aludni? Ilyen fura, puha, és zavaró, hogy az ember belesüllyed. Mintha csak be akarná kebelezni. Vagy megfojtani. Folyamatos zavaró jelenségek, melyek csak abból következnek, hogy nem a földön alszik. És ha ez nem lenne elég, ott a tény, hogy még szőnyeg is van, és az is olyan zavaróan puha, és picit még süppedős is. Egyáltalán milyen őrült tervezte azt a házat? Persze semmi probléma, ha másra nem, hát arra jó lesz, hogy mutogassa másoknak, hogy egy ilyen házban lakik. Aludni meg továbbra is alhat itt, elvégre ide rendelték, vagy mi... Lihanech. Lehet hogy a félistennő arra ment? Milyen kár, hogy oda sajnos nem mehet mostanában... Legalábbis csúnya összetűzések lennének abból. Álruhában esetleg... Vagy inkább csak itt marad, elvégre minden út ide vezet. Előveszi, és gyorsan kihajtja a papírját, újból megszemléli a spirált, és a nyilakat, melyek bárhonnan indultak is, Artheniorban végződtek.*
- Dohos *jegyzi meg, majd elrakja a papírt, és fordít az irányán. Itt aztán semmi nem változott, a levegő ugyanolyan dohos, és neki ugyanúgy nem adnak érdekes olvasmányokat, szóval a távozása több, mint indokolt.*
- Dohos *jegyzi meg, majd elrakja a papírt, és fordít az irányán. Itt aztán semmi nem változott, a levegő ugyanolyan dohos, és neki ugyanúgy nem adnak érdekes olvasmányokat, szóval a távozása több, mint indokolt.*
850. hozzászólás ezen a helyszínen: Könyvtár
Üzenet elküldve: 2017-03-02 16:35:03
Üzenet elküldve: 2017-03-02 16:35:03
ÚJ
Rang: Tapasztalt játékos
IC üzenetek: 273
OOC üzenetek: 15
Játékstílus: Megfontolt
IC üzenetek: 273
OOC üzenetek: 15
Játékstílus: Megfontolt
//Második szál//
//Worenth Yosden, a segítő//
– Nekem jó tanáraim voltak, Worenth Mester. Becsületes vagyok, ahogy a szüleim is becsületesen kereskedtek, de azt sem fogom engedni, hogy engem becsapjanak a jóhiszeműségem miatt. Ezt is megtanultam az ő példájukból. Se ember, se tündér, se démon nem csaphat be. Vagyis... csak egyszer...
*A végén már kicsit kevéssé meggyőződésesen biggyeszti hozzá az utolsó szavakat, hiszen nem akar tévedhetetlennek tűnni. Ráadásul még kipróbálnia sem kellett soha a fogadalmát, és nem tudja, hogy hogyan különbözteti majd meg a tévedést a becsapástól, de úgy dönt, ezzel majd foglalkozik akkor, amikor eljön az ideje, és valakinek meg kell bocsájtania. Ismét elpirul, amikor a Mester tüneményesnek nevezi, bár nem túlzottan, hiszen ő maga is tisztában van ezzel a ténnyel. Arra a felvetésre, hogy a kígyót a többi démon ölné meg, nyel egy nagyot, majd gyorsan megrázza a fejét.*
– Ezt nem tudhatjuk! És... mindenkinek lehetnek álmai, és ha sikeresen eléri az álmait, akkor már nem nevetik ki, hanem felnéznek rá. Ha egy tündér nagy harcos szeretne lenni, akkor ő is olyat tesz, amit nem sokan. Őt is biztos kigúnyolják és kiközösítik páran, de ha sikerül neki, akkor mindenki büszke lesz rá. Sőt, irigyelni fogják! Mindenkinek joga van az álmaihoz, és amíg nem tudom biztosra, hogy lehetetlen, addig próbálkozni fogok. De... de ezt majd megbeszélem vele, hogy ezeket a részleteket hogyan orvosoljuk majd. Ezekre is keresünk majd megoldást... és köszönöm, hogy Ön ezekre a részletekre is gondolt. Ön tényleg nagyon bölcs, Worenth Mester!
*Hajol meg ismételten, tisztelettudóan. Ha a kereskedőtanonc tudná, hogy milyen későn kezdte Worenth a mágia tanulmányozását, akkor az előtte álló varázsló lenne az élő példa arra, hogy megéri harcolni valamiért, és el lehet érni, sőt, még mesterek is lehetünk az adott dologban. Így azonban csak a hála és a bizalom marad, és persze az ismételt sűrű bólogatás.*
– Egyvalakinek el kellett mondanom, hogy legalább elindulhassak. Ön pedig Taitos Úrfi barátja, biztos voltam benne, hogy megérti majd, és bizalommal fordulhatok Önhöz. A többit pedig... majd olyan meseként mondom el, mint Taitos Úrfi példázatai.
*Csillan fel a szeme a saját kitűnő ötlete hallatára, és büszkén el is mosolyodik.*
– A kis tündér és a hatalmas démon barátsága. Így is inkább mesének hangzik, mint valóságnak.
//Worenth Yosden, a segítő//
– Nekem jó tanáraim voltak, Worenth Mester. Becsületes vagyok, ahogy a szüleim is becsületesen kereskedtek, de azt sem fogom engedni, hogy engem becsapjanak a jóhiszeműségem miatt. Ezt is megtanultam az ő példájukból. Se ember, se tündér, se démon nem csaphat be. Vagyis... csak egyszer...
*A végén már kicsit kevéssé meggyőződésesen biggyeszti hozzá az utolsó szavakat, hiszen nem akar tévedhetetlennek tűnni. Ráadásul még kipróbálnia sem kellett soha a fogadalmát, és nem tudja, hogy hogyan különbözteti majd meg a tévedést a becsapástól, de úgy dönt, ezzel majd foglalkozik akkor, amikor eljön az ideje, és valakinek meg kell bocsájtania. Ismét elpirul, amikor a Mester tüneményesnek nevezi, bár nem túlzottan, hiszen ő maga is tisztában van ezzel a ténnyel. Arra a felvetésre, hogy a kígyót a többi démon ölné meg, nyel egy nagyot, majd gyorsan megrázza a fejét.*
– Ezt nem tudhatjuk! És... mindenkinek lehetnek álmai, és ha sikeresen eléri az álmait, akkor már nem nevetik ki, hanem felnéznek rá. Ha egy tündér nagy harcos szeretne lenni, akkor ő is olyat tesz, amit nem sokan. Őt is biztos kigúnyolják és kiközösítik páran, de ha sikerül neki, akkor mindenki büszke lesz rá. Sőt, irigyelni fogják! Mindenkinek joga van az álmaihoz, és amíg nem tudom biztosra, hogy lehetetlen, addig próbálkozni fogok. De... de ezt majd megbeszélem vele, hogy ezeket a részleteket hogyan orvosoljuk majd. Ezekre is keresünk majd megoldást... és köszönöm, hogy Ön ezekre a részletekre is gondolt. Ön tényleg nagyon bölcs, Worenth Mester!
*Hajol meg ismételten, tisztelettudóan. Ha a kereskedőtanonc tudná, hogy milyen későn kezdte Worenth a mágia tanulmányozását, akkor az előtte álló varázsló lenne az élő példa arra, hogy megéri harcolni valamiért, és el lehet érni, sőt, még mesterek is lehetünk az adott dologban. Így azonban csak a hála és a bizalom marad, és persze az ismételt sűrű bólogatás.*
– Egyvalakinek el kellett mondanom, hogy legalább elindulhassak. Ön pedig Taitos Úrfi barátja, biztos voltam benne, hogy megérti majd, és bizalommal fordulhatok Önhöz. A többit pedig... majd olyan meseként mondom el, mint Taitos Úrfi példázatai.
*Csillan fel a szeme a saját kitűnő ötlete hallatára, és büszkén el is mosolyodik.*
– A kis tündér és a hatalmas démon barátsága. Így is inkább mesének hangzik, mint valóságnak.
849. hozzászólás ezen a helyszínen: Könyvtár
Üzenet elküldve: 2017-03-01 19:30:06
Üzenet elküldve: 2017-03-01 19:30:06
ÚJ
Rang: Törölt felhasználó
IC üzenetek: 1521
OOC üzenetek: 51
Játékstílus: Megfontolt
IC üzenetek: 1521
OOC üzenetek: 51
Játékstílus: Megfontolt
//Második szál//
//Mofeta Wirfall//
-A kereskedők java sajnos nem azon munkálkodik, hogy másoknak hű de jó legyen, hanem, hogy ő minél nagyobb hasznot szakítson egy-egy üzleten. Ebből élnek. De én örülök annak, ha te becsületesen intézed majd ezeket a dolgokat és nem arra hajtasz, hogy minél jobban átvágd a vevődet. Megtisztelő számomra a bizalmad, Mofi. Van néha, hogy a túlontúl jóságunkkal többet ártunk, mintha megmondanánk a rosszabbat.
*Ezt például Worenth a saját bőrén tapasztalta a tanoncokkal. Volt olyan, akiről kapásból, vagy később tudta, hogy semmi nem lesz belőle, ám mégis felmagasztalta, mert nem akart neki rosszat. Ha őszintén elmondja véleményét, azzal összetörhette volna pár tanonc álmát, de talán ha megtalálta volna az aranyközéputat, most sok minden máshogy lenne.*
-Nem áll szándékomban ártani egy ilyen tüneményes teremtésnek, mint amilyen te vagy.
*Remélhetőleg nem fajul odáig a dolog, hogy nagy híre megy a tündér és démon barátságának.*
-De, szerintem ez sokkal de sokkal nehezebb. Törpéből valami egyéni nagyító varázslattal egy ideig lehet akár óriás is, viszont egy démon helyzete már teljesen más. És vajon ha közénk való lenne, az valójában kinek lenne jó? Úgy véled, hogy akkor nem lenne magányos? Akkor sem barátkozna vele senki, Mofi. Ráadásul hátat fordítana a saját fajtájának... vagy mije van neki, ami kicsit természetellenes. A maradék maroknyi démon pedig megölné, amiért úgymond "közénk áll". Szóval gondolj bele, hogy valóban jót tennél e azzal, ha módodban állna közénk valóvá formálni.
*Nehéz dolga van, hiszen szemmel láthatóan Mofi foggal körömmel küzd a Kígyó Kisasszonyért, míg Worenth legszívesebben eltörölné a föld színéről, amivel rengeteg embernek tenne szívességet.
Sejtette, hogy Mofi nem fog a démon külsejéről beszélni, igazából még meg is lepődött volna, ha Mofi kifecsegi.*
-Legyen hát. Őrizd meg emlékezetben a démon küllemét és vésd jól az eszedbe! Jól jöhet a későbbiekben a részletes leírás, ha el kell kapni. És egy jó tanács... ne oszd meg mindenkivel a kis titkodat, mert valaki tényleg ledarálja a démont. Én a magam részéről hallgatok, de megmondom őszintén, nem szívesen. Amint egy árva hangot hallok arról, hogy valami bajod esett, egyszer s mindenkorra eltörlöm a démonbarátodat a föld színéről, a te és mindenki más érdekében.
//Mofeta Wirfall//
-A kereskedők java sajnos nem azon munkálkodik, hogy másoknak hű de jó legyen, hanem, hogy ő minél nagyobb hasznot szakítson egy-egy üzleten. Ebből élnek. De én örülök annak, ha te becsületesen intézed majd ezeket a dolgokat és nem arra hajtasz, hogy minél jobban átvágd a vevődet. Megtisztelő számomra a bizalmad, Mofi. Van néha, hogy a túlontúl jóságunkkal többet ártunk, mintha megmondanánk a rosszabbat.
*Ezt például Worenth a saját bőrén tapasztalta a tanoncokkal. Volt olyan, akiről kapásból, vagy később tudta, hogy semmi nem lesz belőle, ám mégis felmagasztalta, mert nem akart neki rosszat. Ha őszintén elmondja véleményét, azzal összetörhette volna pár tanonc álmát, de talán ha megtalálta volna az aranyközéputat, most sok minden máshogy lenne.*
-Nem áll szándékomban ártani egy ilyen tüneményes teremtésnek, mint amilyen te vagy.
*Remélhetőleg nem fajul odáig a dolog, hogy nagy híre megy a tündér és démon barátságának.*
-De, szerintem ez sokkal de sokkal nehezebb. Törpéből valami egyéni nagyító varázslattal egy ideig lehet akár óriás is, viszont egy démon helyzete már teljesen más. És vajon ha közénk való lenne, az valójában kinek lenne jó? Úgy véled, hogy akkor nem lenne magányos? Akkor sem barátkozna vele senki, Mofi. Ráadásul hátat fordítana a saját fajtájának... vagy mije van neki, ami kicsit természetellenes. A maradék maroknyi démon pedig megölné, amiért úgymond "közénk áll". Szóval gondolj bele, hogy valóban jót tennél e azzal, ha módodban állna közénk valóvá formálni.
*Nehéz dolga van, hiszen szemmel láthatóan Mofi foggal körömmel küzd a Kígyó Kisasszonyért, míg Worenth legszívesebben eltörölné a föld színéről, amivel rengeteg embernek tenne szívességet.
Sejtette, hogy Mofi nem fog a démon külsejéről beszélni, igazából még meg is lepődött volna, ha Mofi kifecsegi.*
-Legyen hát. Őrizd meg emlékezetben a démon küllemét és vésd jól az eszedbe! Jól jöhet a későbbiekben a részletes leírás, ha el kell kapni. És egy jó tanács... ne oszd meg mindenkivel a kis titkodat, mert valaki tényleg ledarálja a démont. Én a magam részéről hallgatok, de megmondom őszintén, nem szívesen. Amint egy árva hangot hallok arról, hogy valami bajod esett, egyszer s mindenkorra eltörlöm a démonbarátodat a föld színéről, a te és mindenki más érdekében.
848. hozzászólás ezen a helyszínen: Könyvtár
Üzenet elküldve: 2017-03-01 17:00:19
Üzenet elküldve: 2017-03-01 17:00:19
ÚJ
Rang: Tapasztalt játékos
IC üzenetek: 273
OOC üzenetek: 15
Játékstílus: Megfontolt
IC üzenetek: 273
OOC üzenetek: 15
Játékstílus: Megfontolt
//Második szál//
//Worenth Yosden, a segítő//
*Látszik, hogy a tündérke valóban elgondolkodik a bizalom kérdésén, de az is feltűnő, hogy nem nagyon jut semmire.*
– Hát... nem tudom, hogy mi mást tehetnék. Kereskedő szeretnék lenni, abból élek, hogy mások megbíznak bennem, és sokszor a sokáig összekuporgatott vagyonukat bízzák rám, hogy mondjuk vegyek nekik egy pár kecskét, akikből majd a családjukat szeretnék eltartani. De ha még nem is megyünk ilyen messzire, akkor sem tehetem meg, hogy bizalmatlankodom. Ha ezt tenném, Önnek sem mondtam volna el a dolgot, és most nem tudná ezt a tanácsot adni, ami viszont Ön szerint jó, mégis olyasmit tanácsol, amivel erre a jó dologra az esélyem csökkenne...
*Vezeti végig a gondolatmenetét lassan, hiszen ő maga is most köti össze ezeket a dolgokat, és az ide-oda ugrásoknál még két mutatóujját is egyik, vagy másik irányba billenti, persze önkéntelenül, de ezzel is szemléltetve a mondanivalóját. A végére pedig már csak azt biggyeszti oda, széles mosollyal, kicsit szemtelenül, ami már pár mondat óta a fejében motoszkál.*
– Ön is csak még nem bántott, és elhiszem, hogy nem is szeretne, nem is fog, és megfogadom a tanácsait.
~A többiek rosszat fognak gondolni, ha majd feltételezik, hogy egy démonnak segítek. A többiek akár arról is gondolhatnak rosszat, hogy egy kis tündérke félrevonult egy öreg mágusmesterrel egy könyvtár sötét zugába...~
*Jó pár pillanatra pír és viszolygás grimasza fut át az arcán, amit észre is vesz, el is fordul zavarában, ám esze ágában sincs megosztani Worenthel, hogy milyen csúf gondolatok fordultak meg a fejében, még akkor sem, ha ez csak olyan szinten merült fel, mint az, amit a pletykás rosszakarók terjeszthetnek.*
~Ahogyan az ilyesmit sem veszik általában komolyan, azt sem hinné el senki, hogy én életben tudtam maradni egy démon közelében.~
*Kétszer is bólint a következő mondatra, ám a második bólintást már ugyanazzal a szomorú, együtt érző szájgörbítéssel teszi, mint ami oly sokszor megjelent már az arcán a témával kapcsolatban.*
– Tudom, Worenth Mester. Pont ezért szeretném megtalálni a módját annak, hogy ő is közénk való lehessen. Hallottam már olyan meséket, hogy törpéből óriás lett valami varázslat hatására. Ez sem lehet sokkal nehezebb.
*Kissé elhúzza a száját, amikor Worenth az elf küllemét kezdi firtatni, hiszen nyilvánvaló, hogy ha nem szeretné feladni a démont, akkor nem mondhatja el a mágusnak, hogyan is nézett ki. sok elf járkál ugyan fel-alá a városban, nehéz lenne pont őt kiszúrni, ám Mofi még az esélyét sem szeretné ennek növelni, hiszen tartja magát az adott szavához. Kissé zavartan, bocsánatkérően hajol meg, mielőtt megszólalna.*
– Nagyon szépen köszönöm, Worenth Mester, hogy megérti, hogy nem mondhatom el.
//Worenth Yosden, a segítő//
*Látszik, hogy a tündérke valóban elgondolkodik a bizalom kérdésén, de az is feltűnő, hogy nem nagyon jut semmire.*
– Hát... nem tudom, hogy mi mást tehetnék. Kereskedő szeretnék lenni, abból élek, hogy mások megbíznak bennem, és sokszor a sokáig összekuporgatott vagyonukat bízzák rám, hogy mondjuk vegyek nekik egy pár kecskét, akikből majd a családjukat szeretnék eltartani. De ha még nem is megyünk ilyen messzire, akkor sem tehetem meg, hogy bizalmatlankodom. Ha ezt tenném, Önnek sem mondtam volna el a dolgot, és most nem tudná ezt a tanácsot adni, ami viszont Ön szerint jó, mégis olyasmit tanácsol, amivel erre a jó dologra az esélyem csökkenne...
*Vezeti végig a gondolatmenetét lassan, hiszen ő maga is most köti össze ezeket a dolgokat, és az ide-oda ugrásoknál még két mutatóujját is egyik, vagy másik irányba billenti, persze önkéntelenül, de ezzel is szemléltetve a mondanivalóját. A végére pedig már csak azt biggyeszti oda, széles mosollyal, kicsit szemtelenül, ami már pár mondat óta a fejében motoszkál.*
– Ön is csak még nem bántott, és elhiszem, hogy nem is szeretne, nem is fog, és megfogadom a tanácsait.
~A többiek rosszat fognak gondolni, ha majd feltételezik, hogy egy démonnak segítek. A többiek akár arról is gondolhatnak rosszat, hogy egy kis tündérke félrevonult egy öreg mágusmesterrel egy könyvtár sötét zugába...~
*Jó pár pillanatra pír és viszolygás grimasza fut át az arcán, amit észre is vesz, el is fordul zavarában, ám esze ágában sincs megosztani Worenthel, hogy milyen csúf gondolatok fordultak meg a fejében, még akkor sem, ha ez csak olyan szinten merült fel, mint az, amit a pletykás rosszakarók terjeszthetnek.*
~Ahogyan az ilyesmit sem veszik általában komolyan, azt sem hinné el senki, hogy én életben tudtam maradni egy démon közelében.~
*Kétszer is bólint a következő mondatra, ám a második bólintást már ugyanazzal a szomorú, együtt érző szájgörbítéssel teszi, mint ami oly sokszor megjelent már az arcán a témával kapcsolatban.*
– Tudom, Worenth Mester. Pont ezért szeretném megtalálni a módját annak, hogy ő is közénk való lehessen. Hallottam már olyan meséket, hogy törpéből óriás lett valami varázslat hatására. Ez sem lehet sokkal nehezebb.
*Kissé elhúzza a száját, amikor Worenth az elf küllemét kezdi firtatni, hiszen nyilvánvaló, hogy ha nem szeretné feladni a démont, akkor nem mondhatja el a mágusnak, hogyan is nézett ki. sok elf járkál ugyan fel-alá a városban, nehéz lenne pont őt kiszúrni, ám Mofi még az esélyét sem szeretné ennek növelni, hiszen tartja magát az adott szavához. Kissé zavartan, bocsánatkérően hajol meg, mielőtt megszólalna.*
– Nagyon szépen köszönöm, Worenth Mester, hogy megérti, hogy nem mondhatom el.
847. hozzászólás ezen a helyszínen: Könyvtár
Üzenet elküldve: 2017-03-01 15:39:17
Üzenet elküldve: 2017-03-01 15:39:17
ÚJ
Rang: Törölt felhasználó
IC üzenetek: 318
OOC üzenetek: 4
Játékstílus: Vakmerő
IC üzenetek: 318
OOC üzenetek: 4
Játékstílus: Vakmerő
//A tekercs//
-Kész!
*Nem tudná megmondani, mennyi ideig tartott, mire végzett, de a diadal érzet feledteti vele a fáradtságot. Hátra dől és mosolyogva nézegeti az apró gyöngybetűkkkel teleírt tekercset, aztán Batonak is elkezd magyarázni.*
-Ide írtam, ami ezen az oldalon van. Tele van mindenféle utalással a könyvre, amit vettünk, úgyhogy azt is oda írtam, mit melyik oldalon találsz. Például itt azt írja, hogy mozgasd a fejed, mint a támadó vöröshátú labamba, itt pedig, ezen az oldalon elolvashatod, hogy hogyan kell gyakorolni a Támadó Vörös Hátú Labamba technikát. Az egyébként egy hal, hegyes fogakkal. Simán le tudja harapni a lábujjadat, brrr. Nem szeretnék vele találkozni, nemnem!
*Élvezettel magyaráz, látszik, hogy büszke arra, amit csinált és szívesen adja át Batonak, amit tud.*
-Az biztos, hogy sokat kell tanulnod meg gyakorolnod, mert ez egy technika, bizony, egy nagyon nehéz technika, amit, azt hiszem, csak a legnagyobb harcosok tudnak megtanulni. Én biztosan nem tudnám. Fehér Lótusz, így hívják. Azért hívják így, mert a fehér lótusz szirmait nem tudod elvágni egy késsel, annyira puhák. Elsiklanak a pengén. Sok bennük a víz és ilyen... szétfolyós, de mégis egyben marad... Valami ilyesmi. Persze, ha rányomod, vagy nagyon gyorsan... de nem ez a lényeg. Ha ezt meg tudod tanulni, akkor te is olyan leszel, mint a fehér lótusz, szóval ha megpróbálnak megvágni karddal, akkor nem tudnak, mert te is puha leszel. Szóval... jaj, hogy magyarázzam el, nem vagyok én harcos! Tehát jön a kard és te látod, hogy jön a kard és ahol hozzád érne, már nem vagy ott, mert hagyod, hogy a penge eltoljon. Szóval nem vág meg, hanem tol maga előtt, amíg csak teljesen ki nem térsz az útjából. És akkor lecsapsz, mint a jégfutó karanamella. *Batora mosolyog.* Az meg valami madár, aminek hosszú csőre van és nagyot tud vele szúrni. Ez is a könyvben van. De ez is csak egy ilyen... hasonlat. Tehát ha bántani akar valaki, akkor nem megy majd neki, nem lesz bajod és tudod majd bántani, ezt akarta mondani. De ha elolvasod a tekercset meg mellé a könyvet, akkor érteni fogod.
*Bato elé tolja mindkettőt és hagyja, hogy a szerzetes belenézzen és kérdezzen, ha valami nem világos számára.*
-Kész!
*Nem tudná megmondani, mennyi ideig tartott, mire végzett, de a diadal érzet feledteti vele a fáradtságot. Hátra dől és mosolyogva nézegeti az apró gyöngybetűkkkel teleírt tekercset, aztán Batonak is elkezd magyarázni.*
-Ide írtam, ami ezen az oldalon van. Tele van mindenféle utalással a könyvre, amit vettünk, úgyhogy azt is oda írtam, mit melyik oldalon találsz. Például itt azt írja, hogy mozgasd a fejed, mint a támadó vöröshátú labamba, itt pedig, ezen az oldalon elolvashatod, hogy hogyan kell gyakorolni a Támadó Vörös Hátú Labamba technikát. Az egyébként egy hal, hegyes fogakkal. Simán le tudja harapni a lábujjadat, brrr. Nem szeretnék vele találkozni, nemnem!
*Élvezettel magyaráz, látszik, hogy büszke arra, amit csinált és szívesen adja át Batonak, amit tud.*
-Az biztos, hogy sokat kell tanulnod meg gyakorolnod, mert ez egy technika, bizony, egy nagyon nehéz technika, amit, azt hiszem, csak a legnagyobb harcosok tudnak megtanulni. Én biztosan nem tudnám. Fehér Lótusz, így hívják. Azért hívják így, mert a fehér lótusz szirmait nem tudod elvágni egy késsel, annyira puhák. Elsiklanak a pengén. Sok bennük a víz és ilyen... szétfolyós, de mégis egyben marad... Valami ilyesmi. Persze, ha rányomod, vagy nagyon gyorsan... de nem ez a lényeg. Ha ezt meg tudod tanulni, akkor te is olyan leszel, mint a fehér lótusz, szóval ha megpróbálnak megvágni karddal, akkor nem tudnak, mert te is puha leszel. Szóval... jaj, hogy magyarázzam el, nem vagyok én harcos! Tehát jön a kard és te látod, hogy jön a kard és ahol hozzád érne, már nem vagy ott, mert hagyod, hogy a penge eltoljon. Szóval nem vág meg, hanem tol maga előtt, amíg csak teljesen ki nem térsz az útjából. És akkor lecsapsz, mint a jégfutó karanamella. *Batora mosolyog.* Az meg valami madár, aminek hosszú csőre van és nagyot tud vele szúrni. Ez is a könyvben van. De ez is csak egy ilyen... hasonlat. Tehát ha bántani akar valaki, akkor nem megy majd neki, nem lesz bajod és tudod majd bántani, ezt akarta mondani. De ha elolvasod a tekercset meg mellé a könyvet, akkor érteni fogod.
*Bato elé tolja mindkettőt és hagyja, hogy a szerzetes belenézzen és kérdezzen, ha valami nem világos számára.*
846. hozzászólás ezen a helyszínen: Könyvtár
Üzenet elküldve: 2017-03-01 15:01:42
Üzenet elküldve: 2017-03-01 15:01:42
ÚJ
Rang: Törölt felhasználó
IC üzenetek: 21
OOC üzenetek: 0
Játékstílus: Megfontolt
IC üzenetek: 21
OOC üzenetek: 0
Játékstílus: Megfontolt
//Eeyr nyomában//
*Nagyon úgy látszik, hogy sok mindenben azonosan gondolkoznak, ezért is beszél ilyen őszintén a szerzetessel. Azt azonban csak remélni meri, hogy a pap, s az öreg lovag már az istennő mellől figyeli a fegyvernököt.*
-Ebben tagadhatatlanul sok igazság van, de én a magam részéről amondó vagyok, hogy nem a fegyver határozza meg a célt, hanem az, aki forgatja. Eeyer nevére mondom, én sem szívesen ontok vért, de nem is attól szeretnék lovaggá válni, hogy a vértem védelmében hadakozok, hanem az elvek miatt, amik szerint élek. -
*Válaszolja, miközben kényelmesen hátradől a széken, de tekintete mindvégig a szerzetes arcát fürkészi.*
-Igen, én a kard ösvényén indultam el, de úgy gondolom, hogy ez az ösvény keresztezheti a hit útját, ha elég elhivatott vagyok. Sokakkal ellentétben én nem hatalmat szeretnék, hanem lehetőséget. Lehetőséget, hogy ne csak fakasztani tudjam a sebeket, hanem beforrasztani is. Az istennő segedelmével. -
*Komoly szavak, s talán elérhetetlenek is a célok, de Athon még fiatal, s a szemeiben határozottság csillog.*
*Nagyon úgy látszik, hogy sok mindenben azonosan gondolkoznak, ezért is beszél ilyen őszintén a szerzetessel. Azt azonban csak remélni meri, hogy a pap, s az öreg lovag már az istennő mellől figyeli a fegyvernököt.*
-Ebben tagadhatatlanul sok igazság van, de én a magam részéről amondó vagyok, hogy nem a fegyver határozza meg a célt, hanem az, aki forgatja. Eeyer nevére mondom, én sem szívesen ontok vért, de nem is attól szeretnék lovaggá válni, hogy a vértem védelmében hadakozok, hanem az elvek miatt, amik szerint élek. -
*Válaszolja, miközben kényelmesen hátradől a széken, de tekintete mindvégig a szerzetes arcát fürkészi.*
-Igen, én a kard ösvényén indultam el, de úgy gondolom, hogy ez az ösvény keresztezheti a hit útját, ha elég elhivatott vagyok. Sokakkal ellentétben én nem hatalmat szeretnék, hanem lehetőséget. Lehetőséget, hogy ne csak fakasztani tudjam a sebeket, hanem beforrasztani is. Az istennő segedelmével. -
*Komoly szavak, s talán elérhetetlenek is a célok, de Athon még fiatal, s a szemeiben határozottság csillog.*
845. hozzászólás ezen a helyszínen: Könyvtár
Üzenet elküldve: 2017-03-01 14:22:29
Üzenet elküldve: 2017-03-01 14:22:29
ÚJ
Rang: Tapasztalt játékos
IC üzenetek: 608
OOC üzenetek: 70
Játékstílus: Vakmerő
IC üzenetek: 608
OOC üzenetek: 70
Játékstílus: Vakmerő
//A tekercs//
*Bato eleinte ott ül a lány mellett, mintha csak azt várná, hogy az hozzá fordul, és a segítségét kéri valamiben, de miután egyértelművé válik, hogy Soynara egyedül megoldja a dolgot, s a kopasz talán inkább csak hátráltatná a műveletben, visszakozik és az asztal túloldalán vizslatja újabb néhány percig a lányt, és annak haladását. Az izgalmasnak nem mondható program hamar meghozza a gyümölcsét, egy gondolat formájában. Fel is kel a kopasz, és lekap egy tetszőleges könyvet a legközelebb eső polcról, és abba belebújva várja, hogy történjen valami előrelépés, vagy bármi, amihez szükség lenne rá.*
*Bato eleinte ott ül a lány mellett, mintha csak azt várná, hogy az hozzá fordul, és a segítségét kéri valamiben, de miután egyértelművé válik, hogy Soynara egyedül megoldja a dolgot, s a kopasz talán inkább csak hátráltatná a műveletben, visszakozik és az asztal túloldalán vizslatja újabb néhány percig a lányt, és annak haladását. Az izgalmasnak nem mondható program hamar meghozza a gyümölcsét, egy gondolat formájában. Fel is kel a kopasz, és lekap egy tetszőleges könyvet a legközelebb eső polcról, és abba belebújva várja, hogy történjen valami előrelépés, vagy bármi, amihez szükség lenne rá.*
844. hozzászólás ezen a helyszínen: Könyvtár
Üzenet elküldve: 2017-03-01 14:16:09
Üzenet elküldve: 2017-03-01 14:16:09
ÚJ
Rang: Törölt felhasználó
IC üzenetek: 318
OOC üzenetek: 4
Játékstílus: Vakmerő
IC üzenetek: 318
OOC üzenetek: 4
Játékstílus: Vakmerő
//A tekercs//
*Órák telnek el anélkül, hogy Soynara felől egy szó érkezne, hacsak az időnként halkan, magában motyogást nem számítjuk beszédnek. Annyi bizonyos, hogy a kis tündér kitartóan olvas, körmöl a tekercs hátoldalára, töpreng, vakargatja a nyakát, húzogatja a haját és motyog magában, Batoról teljesen megfeledkezve. Lassan, de biztosan gyűlnek a betűk és a tündér is egyre magabiztosabban motyog, egyre kevesebbszer torpan meg tanácstalanul az olvasásban. Ha Bato elég közel hajolna, láthatná, hogy a szavak mondatokká, a mondatok szövegekké, a szövegek mozdulatok, gyakorlatok és edzésformák metaforákkal és természeti képekkel teletűzdelt leírásává állnak össze, de ha nem akarja a koncentrálásból kizökkenteni és ezzel magára haragítani a kis tündért, nem tesz ilyet, hanem türelmesen vár, amíg a lány elkészül a fordítással és értelmezéssel.*
*Órák telnek el anélkül, hogy Soynara felől egy szó érkezne, hacsak az időnként halkan, magában motyogást nem számítjuk beszédnek. Annyi bizonyos, hogy a kis tündér kitartóan olvas, körmöl a tekercs hátoldalára, töpreng, vakargatja a nyakát, húzogatja a haját és motyog magában, Batoról teljesen megfeledkezve. Lassan, de biztosan gyűlnek a betűk és a tündér is egyre magabiztosabban motyog, egyre kevesebbszer torpan meg tanácstalanul az olvasásban. Ha Bato elég közel hajolna, láthatná, hogy a szavak mondatokká, a mondatok szövegekké, a szövegek mozdulatok, gyakorlatok és edzésformák metaforákkal és természeti képekkel teletűzdelt leírásává állnak össze, de ha nem akarja a koncentrálásból kizökkenteni és ezzel magára haragítani a kis tündért, nem tesz ilyet, hanem türelmesen vár, amíg a lány elkészül a fordítással és értelmezéssel.*
843. hozzászólás ezen a helyszínen: Könyvtár
Üzenet elküldve: 2017-03-01 14:00:30
Üzenet elküldve: 2017-03-01 14:00:30
ÚJ
Rang: Tapasztalt játékos
IC üzenetek: 608
OOC üzenetek: 70
Játékstílus: Vakmerő
IC üzenetek: 608
OOC üzenetek: 70
Játékstílus: Vakmerő
//A tekercs//
*A könyvtárba érvén a lány hamar lekapja a polcról a korábban hasznosnak bizonyuló darabot, nyilván hamar rátalál, hisz pont ott van, ahova nem is olyan réged letette. Bato pedig az új szerzeményt is a régebbi mellé helyezi, és a tekercset is előkapja a táskájából, lévén annak megfejtése az elsődleges céljuk. Mindent szépen sorban letesz az asztalra a, a tündér felé fordítva, majd maga is a lány mellé sorol, hogy ő is lássa, amit látni kell, bár egyelőre nem igazán tudja összerakni a három irományt.*
*A könyvtárba érvén a lány hamar lekapja a polcról a korábban hasznosnak bizonyuló darabot, nyilván hamar rátalál, hisz pont ott van, ahova nem is olyan réged letette. Bato pedig az új szerzeményt is a régebbi mellé helyezi, és a tekercset is előkapja a táskájából, lévén annak megfejtése az elsődleges céljuk. Mindent szépen sorban letesz az asztalra a, a tündér felé fordítva, majd maga is a lány mellé sorol, hogy ő is lássa, amit látni kell, bár egyelőre nem igazán tudja összerakni a három irományt.*
842. hozzászólás ezen a helyszínen: Könyvtár
Üzenet elküldve: 2017-03-01 13:54:10
Üzenet elküldve: 2017-03-01 13:54:10
ÚJ
Rang: Törölt felhasználó
IC üzenetek: 318
OOC üzenetek: 4
Játékstílus: Vakmerő
IC üzenetek: 318
OOC üzenetek: 4
Játékstílus: Vakmerő
//A tekercs//
*Céljukhoz közeledve Bato a terveiről kérdezi. Érdekes téma, de nem szolgálhat pontos válaszokkal, eddig inkább csak azt tudja, mit nem szeretne.*
-Nem tudom még. Senkinek nem szeretnék megígérni semmit. *Bocsánatkérően néz a férfire.* Nem akarom, hogy más mondja meg, mit csinálhatok és mit nem. Úgyhogy először megpróbálom egyedül. Szeretek olvasni, szeretek tanulni. Aztán meglátjuk. Ha nagyon nem megy, keresek egy rendet. De bízom a könyvedben.
*Nem mondja, de a thargok környékére nem szívesen menne. Úgy hallotta, barbár, veszélyes népek, bár az is igaz, hogy öntörvényűek, senki sem mondhatja meg nekik, mit csináljanak. De mindenek előtt szeretne megpróbálni egymagában boldogulni.
A Könyvtárba érve a már ismert helyre indul, ahonnan magához veszi a Sitaor szerzetesek könyvét, aztán megfelelő helyet találva a munkához maga elé teteti Batoval az új szerzeményüket, mellé kerül a másik könyv és a tekercs és Soynara olvasni kezd, megfeledkezve maga körül minden másról.*
*Céljukhoz közeledve Bato a terveiről kérdezi. Érdekes téma, de nem szolgálhat pontos válaszokkal, eddig inkább csak azt tudja, mit nem szeretne.*
-Nem tudom még. Senkinek nem szeretnék megígérni semmit. *Bocsánatkérően néz a férfire.* Nem akarom, hogy más mondja meg, mit csinálhatok és mit nem. Úgyhogy először megpróbálom egyedül. Szeretek olvasni, szeretek tanulni. Aztán meglátjuk. Ha nagyon nem megy, keresek egy rendet. De bízom a könyvedben.
*Nem mondja, de a thargok környékére nem szívesen menne. Úgy hallotta, barbár, veszélyes népek, bár az is igaz, hogy öntörvényűek, senki sem mondhatja meg nekik, mit csináljanak. De mindenek előtt szeretne megpróbálni egymagában boldogulni.
A Könyvtárba érve a már ismert helyre indul, ahonnan magához veszi a Sitaor szerzetesek könyvét, aztán megfelelő helyet találva a munkához maga elé teteti Batoval az új szerzeményüket, mellé kerül a másik könyv és a tekercs és Soynara olvasni kezd, megfeledkezve maga körül minden másról.*
841. hozzászólás ezen a helyszínen: Könyvtár
Üzenet elküldve: 2017-03-01 12:09:04
Üzenet elküldve: 2017-03-01 12:09:04
ÚJ
Rang: Tapasztalt játékos
IC üzenetek: 608
OOC üzenetek: 70
Játékstílus: Vakmerő
IC üzenetek: 608
OOC üzenetek: 70
Játékstílus: Vakmerő
//A tekercs//
*Ahogy szóba kerül a lány jövője, eszébe ötlik, hogy hogyan is találkoztak épp ma reggel, miután a közös kalandok maguk mögött hagyták.*
-És a varázslói ambícióid hogyan tervezed kiteljesíteni?
*Teszi fel a kissé tolakodó kérdést, ahogy lassan közelítik a templomot.*
-Az Ellentétek Rendje mindig szívesen vár, ha meggondolnád magad. De úgy hallottam, hogy vannak máshol is csoportosulások. Délen a Thargok udaralomban van Synmira. Otthona nagy mágusoknak, köztük az egyik, akit a mesterem egyenlőjének tekint. Elismerően beszélt Isuriiról. Bár rég nem hallottam felőlük.
*Közben már le is fordult az ismerős, kopottas lépcsősoron, aminek a végén a dohos szagú könyvtár terül el.*
*Ahogy szóba kerül a lány jövője, eszébe ötlik, hogy hogyan is találkoztak épp ma reggel, miután a közös kalandok maguk mögött hagyták.*
-És a varázslói ambícióid hogyan tervezed kiteljesíteni?
*Teszi fel a kissé tolakodó kérdést, ahogy lassan közelítik a templomot.*
-Az Ellentétek Rendje mindig szívesen vár, ha meggondolnád magad. De úgy hallottam, hogy vannak máshol is csoportosulások. Délen a Thargok udaralomban van Synmira. Otthona nagy mágusoknak, köztük az egyik, akit a mesterem egyenlőjének tekint. Elismerően beszélt Isuriiról. Bár rég nem hallottam felőlük.
*Közben már le is fordult az ismerős, kopottas lépcsősoron, aminek a végén a dohos szagú könyvtár terül el.*
1-20 , 21-40 , 41-60 , 61-80 , 81-100 , 101-120 , 121-140 , 141-160 , 161-180 , 181-200 , 201-220 , 221-240 , 241-260 , 261-280 , 281-300 , 301-320 , 321-340 , 341-360 , 361-380 , 381-400 , 401-420 , 421-440 , 441-460 , 461-480 , 481-500 , 501-520 , 521-540 , 541-560 , 561-580 , 581-600 , 601-620 , 621-640 , 641-660 , 661-680 , 681-700 , 701-720 , 721-740 , 741-760 , 761-780 , 781-800 , 801-820 , 821-840 , 841-860 , 861-880 , 881-900 , 901-920 , 921-940 , 941-960 , 961-980 , 981-1000 , 1001-1020 , 1021-1040 , 1041-1060 , 1061-1080 , 1081-1100 , 1101-1120 , 1121-1140 , 1141-1160 , 1161-1180 , 1181-1200 , 1192-1211