//Bato//
//A tekercs//
*Soynara elszánt léptekkel siet végig az utcákon. A kis tündérke, aki két napja még ijedten lapuló tündérkét mintha kicserélték volna. Nem, mintha most nem lökné föl minden, lába elé nem néző artheniori járókelő, de most már nem lapul rettegve a falhoz, csak mormol valamit az orra alatt "modortalan alakokról" és arról, hogy "szégyellhetnék magukat", aztán igyekszik tovább a célja felé. Ő most a Könyvtárba akar menni és igazán senki nem akadályozhatja meg ebben!
A bejárathoz érve azért megtorpan. Odalentről hűvös levegő érkezik és kissé dohos szagot szimatol. Lassuló léptekkel óvakodik beljebb, minden lépcsőfokkal fogy lendülete, hogy mire a hatalmas terembe ér, már a minden értelmes lény által a könyvtárak iránt érzett áhítat töltse el a lelkét. Lépteinek zajára egy hímzett csuhás pap emeli rá a tekintetét olyan olajozottan, olyan kiforrottan, hogy Soynara abban a pillanatban esküdni merne rá, hogy pont ugyanígy emeli a tekintetét minden látogatóra talán már évek óta. Félénken biccent, aztán a tar férfi elé sündörög.*
-Tisztelettel üdvözlöm. *Hangja pusztán egércincogás. A csuhás rezzenés nélkül hallgatja.*
-Egy könyvet keresek. *A pap még mindig évtizedes imádkozástól rendíthetetlenül sztoikussá merevedett arccal bámul rá.*
-Ugyanis... varázslónak szeretnék tanulni. *A hajatlan férfi arca, akár a márványba faragott bölcsesség, olyan mozdulatlan, csak keze emelkedik némán és mutat a terem egyik fertálya felé. Ruhájának halk suhogása széllökésnek hat a nagy csendben, szinte bántja a kis tündér fülét.*
-Köszönöm szépen. *Megilletődött hangjára egy egér is csóválná a fejét, hogy jaj de kis aranyos. Soynara szinte lopakodva indul a mutatott irányba. Jó tíz lépés után visszapillant és azt látja, hogy a pap még mindig ugyanazzal a tekintettel néz rá. Ha most valaki azt mondaná a lánynak, hogy ez az ember sosem pislog, azonnal elhinné.
A sorok között hamar megtalálja a mágiával foglalkozó szekciót, azonban eldönteni, hogy hol álljon neki, már komolyabb feladatnak ígérkezik. Lassan, könyvről könyvre kezdi kibogarászni a címeket, hátha talál egy olyat, hogy "Mágia alapfokon tanácstalan tündéreknek, avagy varázsló szeretnék lenni." Egyelőre kevés sikerrel jár.
~Akarat és matéria, a transzformáció kreációja. A taumaturgia fiziológiás effektusa. A Braka darabjai. Lord Garabafalagax összegyűjtött tanításai. A szimpatikus pragmatikus praktikus skurumbulusa. Jaj nekem, honnan tudjam, melyik való nekem? Annyi könyv, annyi tudás...~
Szeme sarkába fény csillan. De mi verheti vissza ilyen élesen a fényt itt, ahol a félhomály az úr? Drága tükör? Csillogó nemesfém? Misztikus kristálygömb? Nem. Lanawinon csak egy valami képes a fény ilyen tökéletes visszaverésére.
Bato koponyája.
Soynara bosszankodva mered a férfire.
~Mindig összefutunk. Miért futunk mindig össze? Követ talán? Nem mondtam senkinek, hova jövök, ő meg már itt volt, mikor érkeztem. Akkor miért? Ejnye, de kellemetlen.~
De elkerülni már nem lehet a találkozást. Persze megpróbálhatna elsompolyogni, de a könyvek, amiket keres, itt vannak, ráadásul ez hatalmas illetlenség is lenne.
~Különben sem vagyok valami kis egér, hogy bujkáljak, nem nem! Rendes, jól nevelt tündér vagyok, aki köszön, ha ismerőssel találkozik.~
Így is tesz.*
-Szia Bato!
A hozzászólás írója (Soynara Ceryllas) módosította ezt a hozzászólást, ekkor: 2017.01.31 23:32:19