//Tűz és Víz//
//Morfiusz//
*Tudja magáról, hogy bizonyára rossz benyomást kelt. Egy lány nem szép, ha bőg, mint egy taknyos kiskölyök, és nem vonzó, mikor a szemei vörösek és duzzadtak, és az arca csupa könny és az orra is folyik, ahogy csak igazi nagy zokogásoknál szokott.
Azt is tudja, hogy a férfiak nem szeretik a síró libákat, és nem is akart ő sírni, komolyan nem, abba is akarja hagyni, csak nem megy. Még nem. Olyan félelmetes az egész. Nem tudja jól elmagyarázni. Pedig el kellene, mert Morf nem lesz örökre türelmes.
De most az, magához öleli, a fejét a vállához húzza, és a lány nekitámasztja a homlokát, miközben Morf nyakát és vállát öleli, és próbál lassabban és mélyebben lélegezni, és nem eláztatni a férfi mellényét.
A kedves kérdés, a halk nevetés, igen, hat, mert nem vádként hangzanak a szavak.*
– Én… Én csak. Te. Nos.
*Tudja, hogy nem tudná most hirtelen jól megfogalmazni, hogyan is értette a szavait, de az biztos, hogy teljesen komolyan gondolta.
Morf következő ajánlatán elgondolkodik, majd aprót bólint.*
– Igen. Odamegyek veled, és belesünk. A küszöbről.
*Nem mintha ő annyira vágyna erre, de inkább ő is megy, mint hogy egyedül várjon. Az sokkal rosszabb lenne számára. A mellkasában még mindig érzi azt a hideg tompa nyomást, a rossz érzést, és képtelen lenne hagyni, hogy Morf egymaga menjen a templomhoz.*
– Nem akarok *motyogja, de azért még szüppen egyet-egyet, bár valamennyivel már nyugodtabb. Az arcán is elmázolja a könnyeket. A ruhaderekából kikotor egy keszkenőt, és megtörli az orrát is, így kicsit összeszedettebbnek látszik, bár még olyan, mint a meszelt fal.*
– Menjünk! *mondja azért végül.
Felkel Morf öléből, de azonnal a férfi kezéért nyúl, megfogja és megy is vele, szorosan mellette.
Fél, nagyon fél, szinte hányingere van az érzéstől, a nyakában szorít valami, mintha fújtanák, szabad kezét a torkához emeli.
A küszöbről lesnek be. *
~Mellbevágó! Nem természetes ez. Nem jó viccelni vele.~
*Szerencsére az egész nem tart egy percig sem, és már indulnak is a könyvtár felé.
Az a hely már sokkal megnyugtatóbb hatással van Shyaharra.
A templom alá jutnak a lépcsőkön, de egy másik részbe, mert itt semmi nyoma a sugárnak, ami mintha a földet az éggel kötné össze.*
~A valót a semmivel.~
*A lány még egyszer megborzong a gondolatra.
Aztán már a kérdésre figyel, és ebből jön rá, hogy már tud másra koncentrálni, mint a furcsán ijesztő tompa hideg nyomásra a mellkasában. Oszlik a rossz érzése, hogy már itt vannak.
Morfra kapja a pillantását, de látja a férfi is észrevette a papot, aki kissé rosszallóan néz rájuk.*
– Szerintem nála. Ő lehet a könyvtáros. Biztos segít.
*Óvatosan lép előre a központi pultig, és a hely szelleméhez illőn halkan kérdez.*
– Szép estét, uram! Érdeklődnék, hogy merre találok olyan könyvet, melyben illatosítókhoz vannak receptek.
*A könyvtáros bizonyára gondolkodik egy kicsit, talán keresgél is egy nagy katalógusban, addig a lány Morfiuszt nézi, kíváncsi arra, mit gondol a helyről, ahova eredetileg csak Shya akart eljönni, ahogy arra is, rá fog-e kérdezni a mágiatanulós helyekre, vagy ezekről szóló leírásokra.
Shyahar arcán, bár még mindig sápadt, már látható a várakozás is. Kíváncsi.*