*Hawul bőszen bólogatott, mikor a pénzről volt szó, majd beletörődötten vonta meg a vállát, mikor csalódást okozott a kereskedőnek. Ám mikor az "elméleti"részhez érnek, ő csalódik.*
- Ám legyen, tegyük fel. Ez esetben Én nem tennék mást - már ha nem próbálnának visszatartani -, mint egyszerűen kisétálnék innen, s tenném tovább a dolgomat. Ám magát rövid időn belül felkeresné az őrség, s valamilyen koholt - ám megtámadhatatlan - váddal a fogdába vitetné. Ott egy viszonylag enyhe kínvallatást követően ismét felkeresném, természetesen több pénzt kérve. Ha belemegy, úgy elengedjük, ha nem, hát Akkor ott rohad meg, míg valaki átveszi az üzletét, aki hajlandó fizetni.
- Mindez bevett szokás, hisz Én is fizetek a feljebbvalóimnak, s ők könnyen szemet hunynak az ilyen dolgok felett, míg megkapják a jussukat.
*Hawul nincs igazán abban a helyzetben, hogy fenyegetőzzön, de ugyan miért ne mondott volna igazat. Tényleg belenyúlhatott valamibe ez a Goldaj, ha nem akar fizetni, holott eddig sosem késett a védelmi pénzzel.
A gyilkos feszülten figyel, s a harcra is készül. Lehet, hogy elbánna ezzel a két tuskóval a lépcsőn, ahol egyszerre csak egy ember fér el, de ha módja van rá, inkább gyorsan elszelel.*
- De mindez csak elmélet, hisz maga pontosan tudja, hogy az őrségnél senki sem adhat nagyobb védelmet magának. Arról már nem is beszélve, hogy sok dolog fölött hunyunk szemet.
*Igyekszik meggyőzni a férfit, hisz nem is volt olyan rég, hogy az életére törtek, s csak egy hajszál választotta el a végtől. Ugyan kinek hiányzik az?!