//Második szál//
*Nestar érzi, hogy valahol félreértették egymást, sőt, egyes helyeken Vohmor láthatóan nem értette meg, amit mondani kívánt. Ezzel már van pár problémája, azonban alapvetően türelemmel kezeli a helyzetet, a tisztánlátásra törekedve.*
-Egy kisebb fogalmi keveredés van. A redisztribúció egy működő mechanizmus, amivel egy szervezeten keresztül a társadalom újraossza a közös javainak egy részét, egy részét direkt, pénzbeli juttatásként, a másik részét pedig a közt szolgáló létesítményekbe, mint a városőrség, a Könyvtár, útépítés, ünnepek vagy egyéb, bárki által elérhető szolgáltatásokra fordítja. Ennek a rendszernek az igazságosságát nem úgy mérjük, hogy mennyire egyenlőek a vagyoni helyzetek végén, hanem úgy, hogy az ebben közrejátszó vagy indirekt is érintett személyek helyzetén mennyit rontott a változás, miképp beadták a vagyonuk vagy nem anyagi szolgáltatásuk egy részét és cserébe mennyit kaptak, mennyit termelt elő ez a szervezet. Erre a legjobb példa az itteni könyvtár, ami egyénekre bontva marginális vagyont jelent, viszont azzal, hogy ezzel értéket teremtettünk és ezt mindenki számára elérhetővé tettük, ezzel sokkal többet hoztunk létre, így bárkiből lehet írástudó, majd szinte bármilyen irányban tovább bővítheti ismereteit. Ez egy igazságos formája a működésnek, mert az érték, amit kitermel sokkal több, mint az, amennyit elvett és ezt az értéket képes a leghatékonyabban visszaosztani a köz számára. Vagy ott van annak az esete, hogy mit tegyünk azzal, aki kenyeret lop, hogy ne haljon éhen. Erre egy nagyon bölcs elme még nagyon régen megfogalmazta, nem igazságtalanság, amikor kenyeret veszel el azért, hogy egyél, mert egy egészséges társadalomnak kötelessége az élhetés minimumát fenntartani, hanem az, hogy az adott személy ellátásának a terhe egyetlen pékre nehezül rá. Persze ebből is látszik, hogy a könyveket nem csak megírni kell, hanem olvasni, valamint a tudását hasznosítani. Sokkal előrébb járnánk, ez bizonyos, ha ez így lenne, bár lényegtelen, legalábbis a beszélgetésünk szempontjából.
*Ezzel egy nagyobb felvezető tömböt megint lezárt, és arra is ráébredt, hogy ezt a beszélgetést a Kúriában kellett volna megtenni, mert ki fog száradni a torka a végére. Persze elsődleges célja az volt, hogy ez a beszélgetés, bár a témáját nem hitte volna, hogy ez lesz, de megtörténhessen.*
-Ellenben egy kisebb paradoxont véltem felfedezni a végében, de ez szerintem csak apróbb szerencsétlenségek miatt volt a megfogalmazásban, viszont ott úgy éreztem, hogy mintha magad ellen érvelnél, hiszen ha a többségnek nem érdeke a Rend, akkor az megkérdőjelezi a létjogosultságát. Éppen ezért érdeklődtem, hogy miként fogja szolgálni az Ellentétek Rendje a közjót, mivel legitimálja magát és a céljait a társadalom előtt. Ez reális elvárás, hiszen magában nem működhet egy ilyen szervezet, a külső világgal bizonyosan ápolnia kell egy viszonyt, hiszen benne él és, ha ez a viszony egyoldalú, akkor azzal önkéntelenül is ellenségek között találhatja magát minden oldalról és ez be fogja határolni a Rend lehetőségeit is a feljebb haladásra. Ezt azért tudom megmondani ilyen őszintén, mert közöttünk nincs ellenségesség. Én tudok hinni abban, hogy a rend komoly célokat érhet el, de ennek megkerülhetetlen feltétele, hogy törekedjen egy együttműködésre, túllépjen az egyszerű üzletviszonyokon és kapcsolati és bizalmi tőkét akarjon létrehozni és biztosítani, fogadja el a külső partnereit partnerként és kezelje őket is ezen a szinten, ezzel közösen tudjanak előrébb jutni, anélkül, hogy bármiben monopolizációra kellene törekedni. És természetesen egy ilyen szervezetnek gond nélkül fel is tudom ajánlani a segítségemet, mind magam, mind a ház nevében hiszen magunk sem vetjük meg azokat a célokat, amik túlmutatnak az önzésen.