//Nyugodalmas napok//
*Kellemes beszélgetésben volt része az Alrishul-rezidencia ebédlőjében. Régen látott ismerőse és rokona sok érdekes és aktuális dolgot mondott a városi élettel kapcsolatban, ám mivel a kis tündér is asztaltársuk volt, úgy több szó nem esett a thargokról. Most viszont, hogy Ryrin a templomkerten keresztül a templomba, majd onnan a könyvtárba sétált, a feje telve van gondolatokkal.*
~Isurrit nem hagyhatom cserben! Artheniorban úgy sem találnám a helyem!~
*Emészti a lelkiismeret a nő miatt, pedig nem is túl sokszor beszélt vele, míg Kagan volt a hűbérura. Valahogy felelősséget érez iránta, meg a thargok levált ága iránt is.*
~Álcáznom kell magam, nincs más lehetőség, ha vissza akarok menni!~
*Úgy is meghalt, és így már nem ugyanaz a félvér. A gondolatai, az érzései és az emlékei persze nem változtak, de a világlátása annál inkább! Sokat erősödött benne a lovagi eszmék iránti hűség, ám megszületett a fejében egy új fogalom is, amit úgy hív, hogy "szükséges rossz". Ez utóbbi érvényesülni tanítja meg egy olyan világban, ahol az általa vallott eszméket megvetik. A rangsoruk a megtanult szigorú sorrenddel ellentétben azonos szintre emelkedtek, ezek között fog méltán segíteni a "szükséges rossz" elve. Ebben a világban csak így maradhat hű az elveihez úgy, hogy mellette életben marad. Előre tudja, hogy lesznek nehéz döntések, mint ahogy az álca is, melyet hamarosan magára kell erőltetnie azért, hogy a négyből két vezérelvet (az elesettek védelmét és a hűbérúrnő szolgálatát) tiszta lelkiismerettel meg tudja tartani.
Alvilági dolgok felé sétál el, mint amilyen a méregkeverés, vagy a beolvadás művészete, hátha talál egy könyvet azzal kapcsolatban, amire készül. Kételyekkel és bizakodással telve keresgél a könyvek között.*
*A könyvtárban roppantul telik az idő. Artheniorban van már néhány napja, és most először tud úgy leülni, hogy nyugodtan elmélyedhessen a könyvekben. A fejében kavargó gondolatok letisztítására azonban nem volt elegendő az, hogy Zilyannal a várost járta, valamint vett neki néhány ruhát.
Határozott szándéka viszont erősödött arra, ami a tharg főpapnővel kapcsolatos.
Három teljes óráig kereste a megfelelő eszközt arra, hogy tartósan álcázni tuja magát, bármi áron. Már a végső reményt is feladta volna, mikor belefutott egy bájitalba. A könyv (melynek címe "Álcázás művészete") ír egy barnászöld főzetről, amit úgy hív, hogy a "Bújtató sírhant". Azért ez a neve, mert úgy tünteti el a lényt a keresői szeme elől, hogy többé nem láthatják meg valódi kilétét. Meglehetősen alviláginak tűnik és egyáltalán nem bizalomgerjesztő. Nem az álca, mindinkább a halál tánca jut róla eszébe bárkinek is. Egy régi, ütött-kopott könyvben lefűzött szextáns tartalmazza a receptet, és a leírását.
Állítólag az ember arccsontjait eltörve, és közben iszonytatos kínokat okozva szabja át az ábrázatot úgy, hogy senki ember fia nem ismeri fel az illetőt többé. Az írás szerint évezredekkel ezelőtt alkotta meg a receptet egy alkimista, aki alvilági dolgokkal, mérgekkel is foglalkozott. Arról nincs hír, hogy ebbe az egyébként szintén öreg, talán néhány száz éves, bőrkötésű könyvbe ki mentette bele a receptet, de arról igen, hogy miként kell elkészíteni. Alkoholos esszenciát kell csinálni az összetevőkből, amik a következők:
1. Egy Borzoi szíve;
2. Egy Derengő fa egyetlen szem levele;
3. 10 termésből facsart (kb. egy kis kanálnyi) nedű a Sárkányfog nevű növény tejéből;
4. Egy csipetnyi Fagyos Xado őrlemény.
Ryrin persze nem alkimista, így a Borzoi szívén kívül fogalma sincs arról, hogy miféle dolgok ezek. További könyveket kell átvizsgálnia, hogy a kérdéseire választ kapjon, de mielőtt még megtenné, elővesz egy pergament és felírja rá a recept lényegesnek tűnő pontjait. Ezek természetesen az összetevőkkel indulnak, valamint kitérnek olyan apróságra is, hogy a megszerzett szívet egy teljes napig kell áztatni a két deciliteres oldatban, majd miután eltávolították a belsőséget, egyetlen húzásra az összeset meginni.*
*A növénytanban való jártasságot meg kell szereznie a könyvekből. Tanácsos a nála lévő üres pergamenekre mindent kijegyzetelni, ami a Bújtató sírhanthoz kell.
Leemeli a köteteket, amik egyébként lényegesen jobb állapotban vannak, mint ami a receptet tartalmazta. Lassan beesteledik, de mindez nem tűnik fel a papírgörgetegekbe burkolózó lovagnak, így gyanútlanul lapozgat és kopó félben lévő grafitdarabjával továbbra is jegyzetel.
1. Derengő fa: Előfordulása ritka, pontosan nem ismert. Egymagában él, legutóbbi ismert élőhelye egy barlang Arthenior erdejében. Gyakran húzza ki gyökereit a földből, hogy odébb álljon. Törzse vastag, megélt évszázadokról tanúskodik. Kérge igen repedezett. Vándorok állítása szerint e mély barázdák közt felfedezhető egy idős, szomorú férfi arca. Lombja dús, ezüstös-zöld, s éjjel haloványan világít. Sokan -többségében vándorok és vadászok- úgy tartják, e fának tövében meglelhető a legmélyebb, legpihentetőbb béke.
2. Sárkányfog: Élősdi növény, tűlevelűek ágain rejtőzik, termése csak közelről különböztethető a tobozoktól, a Sárkányfogat azonban nem fedik pikkelyek. A termés nem túl kemény, erős nyomásra tejszerű anyag nyerhető ki belőle, nagyjából tíz termésből egy kisebb kortynyi. Gyógyszerként szolgálhat minden betegnek, értékes tartalma lerövidítheti a lábadozást.
3. Fagyos Xado: Csak fagyos időben fellelhető, ilyenkor az erdő fáit az Észak reményéhez hasonlóan, a fenyők ágakról lecsüngő zuzmószerű formában lepi el, ám színe más, mint testvéréé: ez mélyebb zöld színű, ami nehezebbé teszi a megtalálását, így jobban elrejtőzik az örökzöldek lombja közt. Az egész növény fogyasztható, őrleményéből szesszel tinktúra készül, melyet teába keverve lehet alkalmazni, a törött csontok forradását gyorsítja.
A Borzoit nem kell leírnia, hiszen tudja, hogy tisztásokon és erdőkben könnyedén rábukkanhat majd. Üregekben élnek, akár a nyulak. Ez lesz az utolsó beszerzendő összetevő, hiszen a szív könnyen megromolhat, ha tartogatják. A jegyzetelés után összetekeri a pergament, majd a ruhája alá csúsztatja. Elég információt tudott meg ma és kellően sokat gondolkozott is, helyére tette magában a dolgokat. Most viszont éhes és a szeme is kellően kifáradt a rengeteg olvasástól, úgyhogy eljött az ideje, hogy haza induljon.*
A hozzászólást Aravae (Moderátor) módosította, ekkor: 2015.09.26 23:06:57, a következő indokkal:
Hozzászólások egybeszerkesztése.