//Az örökkévalóság katonája//
*Még a barakkból kilépés előtt észreveszi, hogy a férfi megnézi magának a tőrét és akaratlanul elmosolyodik. Ő is rápillant a férfi fegyverére, de mivel nem harcos nem értékeli annyira, mint mondjuk egy lovag, csak elismeréssel biccent egyet. Bizony a nő nem csatabárdokkal rohangál, csak néhány tőr és a dobókeresztek.
~A szememmel célzok.~ Fut át az agyán a régi tan, majd miután kiértek kezd beszélni az emberhez, de nem néz rá.*
-Szép igaz? *Tartja kezében a tőrét, s kihúzza azt a hüvelyből. Kékes fényben csillognak rajta egy megfejtetlen nyelv szimbólumai. Visszateszi a bíbor tokba és felakasztja övére.
Fekete szemét a földre szegezve, egykedvűen bandúkol tovább, hogy a könyvtár felé induljon. Eddigi mélabújával nem hengerelte le a bajtársát, amit meg is ért. A piátlan Oriiza nem szórakoztató társaság, főleg ha egész nap a kaparászást kell hallgatnia az agya hátsó felében.
Útközben leveszi a dohánytartóját és belekukkant. Kicsit meg is rázza, majd fejjel lefelé fordítva a két tenyérnyi merev táskát, kezdi el fel le mozgatni. Kihullik az aljáról egyetlen szál barna, vékony levélke maradék.*
-Hát ez, kiábrándító. *Fűzi hozzá az eseményekhez. Nem hiszi, hogy a mellette sétáló ember élne ilyen borzalommal, mint az ördögvigyor vagy a dohánylevél, ezért nem kérdez rá. Sóhajt egyet, majd visszateszi a tartót és tovább halad. Azon gondolkozik jól esne egy korty pálinka, mondjuk az a felföldi, amit a Thargoknál ivott, az igen jól esett egy olyan napon, most sem kívánhatna jobbat. Legalább a kaparást megszüntetné.
Savanyú pofával lép de a templomba, egy fikarcnyi tisztelet nélkül vág át az épületen. Amikor megpillantja az ajtót ismerős érzés fogja el és csak most döbben rá, hogy nem tudja felidézni mikor járt itt, vagy járt e egyáltalán. Bizonyára igen, hiszen lábai rögtön idevezették. Talán egy mámoros éjszakán kéredzkedett be, a szakadó eső elől, mikor először a városban járt. Jó régen.
Vállatvon és betér az ajtón, hogy kimért léptekkel a lépcső aljáig jusson. Ott megáll és megvárja az embert. Körbe tekint. Egy páran lézengenek erre, de nem vészes a tömeg. A levegő nehéz és nedvességet áraszt. Középen lát egy asztalnál egy papot, aki ha szerencséje van a jövevényekre is néz. Ha nincs muszáj lesz megszólítania, de előbb az ember felé dől fejével, hogy halkan szóljon hozzá, amint az mellé ért.*
-Ha nem akarunk vakon kutakodni, finoman megkérdezhetnénk a papot, nem gondolod? Csak a város nemesi házaira és azok címerére vagyunk kíváncsiak, senki nem itélhet el emiatt, igaz?
*Suttogja oda, majd megvárja a férfi válaszát. Reméli, hogy beleegyezőt fog kapni és ha ez bekövetkezik, akkor a paphoz lép, hogy megszólítsa.*
-Üdv. *Mosolyog, de nem néz a szemébe, inkább az asztalán lévő dolgokat tanulmányozza.*
*Ha a férfi nem osztja a nézeteit, akkor nem mozdul meg és megvárja, hogy a másik elmondja a tervét, ha van neki.*