Nincs játékban - Könyvtár
Karaktered neve: --- Rangod: Nem bejelentkezett felhasználó Pénzed: --- arany
Varázsitalaid: Neked nincsenek varázsitalaid!
Herbária: Neked nincsenek varázsnövényeid!
Varázsitalaid: Neked nincsenek varázsitalaid!
Herbária: Neked nincsenek varázsnövényeid!
Üdvözlünk!
Ez itt a www.Lanawin.hu weboldal játéktere. Egy fórumos szerepjáték. Te nem vagy bejelentkezett állapotban, ezért nincs jogod ténykedni a fórumon. Csak olvasni tudod a hozzászólásokat, semmi mást. Ha szeretnéd kipróbálni milyen is a fórum valójában, átélni izgalmas kalandokat, varázslatokat tanulni, bájitalokat vásárolni, egyedi karaktert létrehozni, felszereléseket kovácsoltatni, vagy küldetéseket végrehajtani, akkor regisztrálj bátran, ne habozz. Miután regisztráltál, és beléptél minden funkciót elérhetsz. Lehetőséged lesz részt venni a mesékben, vagy csak spontán játszani a megalkotott, mesés világban. Felkutathatod a város rejtélyeit, és részese lehet egy olyan fórumos szerepjátéknak, ahol a játékosok kényelme, és a játék élvezete a legfontosabb.
Vissza a főoldalra!
| Nincs "nagyobb" helyszín | Könyvtár | Nincs "kisebb" helyszín |  |
<< Előző oldal - Mostani oldal: 16 (301. - 320. üzenet) - Első olvasatlan beíráshoz >>Oldal váltása: - Következő oldal >>
1-20 , 21-40 , 41-60 , 61-80 , 81-100 , 101-120 , 121-140 , 141-160 , 161-180 , 181-200 , 201-220 , 221-240 , 241-260 , 261-280 , 281-300 , 301-320 , 321-340 , 341-360 , 361-380 , 381-400 , 401-420 , 421-440 , 441-460 , 461-480 , 481-500 , 501-520 , 521-540 , 541-560 , 561-580 , 581-600 , 601-620 , 621-640 , 641-660 , 661-680 , 681-700 , 701-720 , 721-740 , 741-760 , 761-780 , 781-800 , 801-820 , 821-840 , 841-860 , 861-880 , 881-900 , 901-920 , 921-940 , 941-960 , 961-980 , 981-1000 , 1001-1020 , 1021-1040 , 1041-1060 , 1061-1080 , 1081-1100 , 1101-1120 , 1121-1140 , 1141-1160 , 1161-1180 , 1181-1200 , 1192-1211
320. hozzászólás ezen a helyszínen: Könyvtár
Üzenet elküldve: 2015-05-23 16:11:45
Üzenet elküldve: 2015-05-23 16:11:45
ÚJ
Rang: Tapasztalt játékos
IC üzenetek: 292
OOC üzenetek: 11
Játékstílus: Megfontolt
IC üzenetek: 292
OOC üzenetek: 11
Játékstílus: Megfontolt
*Anor nagy hévvel veti be magát a könyvekkel teli helységbe. Megkeresi az Arthenior nagyobb családjait tartalmazó kódexeket, és azok közül is a legelső kötetet választja ki.*
- Itt kell lennie minden információnak, amire szükségem van! -
~Aburo, Accerum, Aegei~ *sorolja magában a családneveket, majd lélekzete is elakad*
- Hol van? Hol van az Adal család? - *csap rá az asztalra, amivel kicsit meg is zavarja a könyvtár nyugalmát.
Megnézi közelebbről is a kódexet, és látja a kitépett lapok maradványait a gerincbe ágyazódva.
Nem akar hinni a szemének, de mégis tudja, valaki el akarja tüntetni a családjának az emlékét is ebből a városból.
Először a kipakolt ház a csupasz bútorokkal és most pedig ez. Talán több rejtély van itt, mint gondolta volna, de ezt muszáj lesz kiderítenie. Az asztalon hagyja a könyvet és szinte kiviharzik a helységből.*
- Itt kell lennie minden információnak, amire szükségem van! -
~Aburo, Accerum, Aegei~ *sorolja magában a családneveket, majd lélekzete is elakad*
- Hol van? Hol van az Adal család? - *csap rá az asztalra, amivel kicsit meg is zavarja a könyvtár nyugalmát.
Megnézi közelebbről is a kódexet, és látja a kitépett lapok maradványait a gerincbe ágyazódva.
Nem akar hinni a szemének, de mégis tudja, valaki el akarja tüntetni a családjának az emlékét is ebből a városból.
Először a kipakolt ház a csupasz bútorokkal és most pedig ez. Talán több rejtély van itt, mint gondolta volna, de ezt muszáj lesz kiderítenie. Az asztalon hagyja a könyvet és szinte kiviharzik a helységből.*
319. hozzászólás ezen a helyszínen: Könyvtár
Üzenet elküldve: 2015-05-21 20:24:05
Üzenet elküldve: 2015-05-21 20:24:05
ÚJ
Rang: Kezdő játékos
IC üzenetek: 172
OOC üzenetek: 17
Játékstílus: Vakmerő
IC üzenetek: 172
OOC üzenetek: 17
Játékstílus: Vakmerő
//Lialeth//
- Nem, apám nem mormogott sosem varázslatokat és nem görnyedt megsárgult lapú könyvek fölé. Az erdőt látta, s annak energiáit ismerte, értette... Több volt mint átlagos természetjáró. Értette az állatokat, a szelek susogását, a csillagokból olvasott. Úgy tartom, az ő tanítómestere maga az élet volt.
* Mégis, visszajött valami módon.*
~ Vagy tán soha el sem ment?~
* Gyakran hallani olyan meséket, hogy az a földről távozottak láthatatlanul, a világba beleolvadva irányítják szeretteik útját, s csak néha mutatják meg magukat vagy adnak egyértelműbb jelet ittlétükről.*
- Nekem már nincs hova hazatérnem.
* A kis erdei viskó még valószínűleg ugyanúgy csendesen húzódik a bokrok takarásában, csupán elszállt belőle az, ami otthonná tette a puritán módon berendezett házacskát. A családi légkör, szeretet, rokonok már nincsenek ott, csupán emlékként maradtak meg a lány szívében. Így talán bárhova is megy, kicsit otthon van, de valamennyire mindig idegen...*
- Ideje indulnom. Nincs kedved velem tartani legalább egy ideig? Persze, ha maradni akarsz, megértem.
- Nem, apám nem mormogott sosem varázslatokat és nem görnyedt megsárgult lapú könyvek fölé. Az erdőt látta, s annak energiáit ismerte, értette... Több volt mint átlagos természetjáró. Értette az állatokat, a szelek susogását, a csillagokból olvasott. Úgy tartom, az ő tanítómestere maga az élet volt.
* Mégis, visszajött valami módon.*
~ Vagy tán soha el sem ment?~
* Gyakran hallani olyan meséket, hogy az a földről távozottak láthatatlanul, a világba beleolvadva irányítják szeretteik útját, s csak néha mutatják meg magukat vagy adnak egyértelműbb jelet ittlétükről.*
- Nekem már nincs hova hazatérnem.
* A kis erdei viskó még valószínűleg ugyanúgy csendesen húzódik a bokrok takarásában, csupán elszállt belőle az, ami otthonná tette a puritán módon berendezett házacskát. A családi légkör, szeretet, rokonok már nincsenek ott, csupán emlékként maradtak meg a lány szívében. Így talán bárhova is megy, kicsit otthon van, de valamennyire mindig idegen...*
- Ideje indulnom. Nincs kedved velem tartani legalább egy ideig? Persze, ha maradni akarsz, megértem.
318. hozzászólás ezen a helyszínen: Könyvtár
Üzenet elküldve: 2015-05-19 18:59:32
Üzenet elküldve: 2015-05-19 18:59:32
ÚJ
Rang: Haladó játékos
IC üzenetek: 237
OOC üzenetek: 23
Játékstílus: Vakmerő
IC üzenetek: 237
OOC üzenetek: 23
Játékstílus: Vakmerő
*A Könyvtárba egy széles lépcsősor vezet lefelé. Betaszítja a nehéz ajtót, és belép. Hatalmas, kör alakú terem tárul a szeme elé, a mennyezetig teli könyvek és pergamentekercsek hosszú sorával. Csend van odabenn, csak néhányan tartózkodnak a teremben. Egy csuklyás férfi, háttal neki, két idősebb nő, brokátdíszes, hosszú ruhában, a hajuk feltűzve, izgatottan, de egészen halkan beszélnek az egyik polcsornál, és leghátul is ül valaki. Drann a polcokhoz lép, és lassan sétáni kezd. "Lanawin ismert értelemmel bíró fajai. Lanawin ismert területe. Lanawin ismert története." Hm. Odébb lép. "Nemesi családok. Névkatalógus." Ohó. Ez már érdekesebb. De menjünk tovább. "Arthenior alapítása. A korai idők." Hm. "A mágia ismert fajtái. Híres varázshatalommal bírók." Hm. "Térképek. Arthenior térképe." Nohát. Nem is tudta, hogy van térképes ábrázolása a városnak. Nahát, itt a Templom. A Temető. Tehát az az út vezet kifelé északnak. Fel van tüntetve a Kovácsműhely. Emlékszik, jártak nála. Barakk. Van egy gyakorlóhely a városban. Nem is tudta. No lám. Nincs is innen messze. Ide még visszatérhet. De ott alkalma nyílna végre gyakorolni egy kicsit. Mióta eljött Wegtorenből, egészen elmaradt a napi vívóleckékkel. Pedig a mestere a lelkére kötötte, hogy egyetlen napot se hagyjon ki, ha azt akarja, hogy valaha is valódi kardvívónak tartsa magát. Na jó. Gyerünk, nézzük meg azt a Barakkot.
Nézelődik még egy keveset, aztán csendben elhagyja a Könyvtárat, azzal a a feltett szándékkal, hogy még visszatér. Ahogy a Templomba is.*
Nézelődik még egy keveset, aztán csendben elhagyja a Könyvtárat, azzal a a feltett szándékkal, hogy még visszatér. Ahogy a Templomba is.*
317. hozzászólás ezen a helyszínen: Könyvtár
Üzenet elküldve: 2015-05-17 12:16:52
Üzenet elküldve: 2015-05-17 12:16:52
ÚJ
Rang: Játékos
IC üzenetek: 19
OOC üzenetek: 0
Játékstílus: Szelíd
IC üzenetek: 19
OOC üzenetek: 0
Játékstílus: Szelíd
// Ymra //
- Természetesen. *Bólint azonnal a lány kérdésére. Hisz, ha nem hinne bennük, miért kutatna ebben a témában?
A lány történetét kíváncsi szemekkel hallgatja végig. Még sose hallott ilyesfajta jelekről, bár nem mintha olyan sokról hallott volna. Inkább csak olvasott.*
- Az apád? Ő mágus? *Kíváncsi lenne, hogyan lehet ehhez hasonló üzeneteket küldeni, de abban az egyben biztos, hogy szándékosan ilyet egy harcos nem tudna elküldeni, ha nem konyít ezekhez a dolgokhoz.
De a harcosok… azok annyira primitívek. Főleg az emberek között. Jó részük, még csak olvasni sem tud. Csak vagdosni tudnak, semmi mást.*
- Ez zavar nagyon engem is, hogy sokszor a legfontosabb üzenetek, vagy információk olyan történetekbe, vagy szövegekbe vannak elrejtve, amikről még csak nem is feltételeznénk. *Picit grimaszol. Ezt az egyet tényleg nagyon utálja, mert még egy mesekönyvet is úgy lehet csak félretenni, hogy ott lebeg, hogy „mi van, ha…”.*
- Igen. *Bólint egy szelíd mosoly kíséretében. Sajnos be kell ismernie lassan, hogy kezd nagyon honvágya lenni.
Hogy a lány honnan származik, ugyanolyan lelkesedéssel hallgatja végig, ahogy azt ő tette az előbb. Egy pillanatra elgondolkozik, hogy vajon milyen hely lehetett az ahol a lány él. Ritkán találkozik olyan emberrel, aki ennyire kötődik a természethez.*
~Néhány itteni elvárosiasodott elf elbújhatna mellette, az már biztos!~
- És, ha megkaptad a választ a kérdéseidre, utána mit fogsz csinálni? *Ő biztosan haza fog térni, de nagyon kíváncsi, hogy vajon a lánynak is hasonló tervei vannak-e, vagy inkább maradna a városokban, vagy hasonlók.*
- Természetesen. *Bólint azonnal a lány kérdésére. Hisz, ha nem hinne bennük, miért kutatna ebben a témában?
A lány történetét kíváncsi szemekkel hallgatja végig. Még sose hallott ilyesfajta jelekről, bár nem mintha olyan sokról hallott volna. Inkább csak olvasott.*
- Az apád? Ő mágus? *Kíváncsi lenne, hogyan lehet ehhez hasonló üzeneteket küldeni, de abban az egyben biztos, hogy szándékosan ilyet egy harcos nem tudna elküldeni, ha nem konyít ezekhez a dolgokhoz.
De a harcosok… azok annyira primitívek. Főleg az emberek között. Jó részük, még csak olvasni sem tud. Csak vagdosni tudnak, semmi mást.*
- Ez zavar nagyon engem is, hogy sokszor a legfontosabb üzenetek, vagy információk olyan történetekbe, vagy szövegekbe vannak elrejtve, amikről még csak nem is feltételeznénk. *Picit grimaszol. Ezt az egyet tényleg nagyon utálja, mert még egy mesekönyvet is úgy lehet csak félretenni, hogy ott lebeg, hogy „mi van, ha…”.*
- Igen. *Bólint egy szelíd mosoly kíséretében. Sajnos be kell ismernie lassan, hogy kezd nagyon honvágya lenni.
Hogy a lány honnan származik, ugyanolyan lelkesedéssel hallgatja végig, ahogy azt ő tette az előbb. Egy pillanatra elgondolkozik, hogy vajon milyen hely lehetett az ahol a lány él. Ritkán találkozik olyan emberrel, aki ennyire kötődik a természethez.*
~Néhány itteni elvárosiasodott elf elbújhatna mellette, az már biztos!~
- És, ha megkaptad a választ a kérdéseidre, utána mit fogsz csinálni? *Ő biztosan haza fog térni, de nagyon kíváncsi, hogy vajon a lánynak is hasonló tervei vannak-e, vagy inkább maradna a városokban, vagy hasonlók.*
316. hozzászólás ezen a helyszínen: Könyvtár
Üzenet elküldve: 2015-05-17 07:19:43
Üzenet elküldve: 2015-05-17 07:19:43
ÚJ
Rang: Tapasztalt játékos
IC üzenetek: 849
OOC üzenetek: 102
Játékstílus: Megfontolt
IC üzenetek: 849
OOC üzenetek: 102
Játékstílus: Megfontolt
*Vastag könyvek és nehéz sorok útvesztőjében bolyong, szerencsére most nem oly elemi dolgokban, ahogy egyébként hivatott kutakodni, a növényismeret és tan alapjaiban vájkál egy keveset, nem kevesebb sikerrel. A kevés viszont erősen relatív, mert hosszú órák munkáját sok mindenki megunhatta volna, főleg ha semmiféle eredményt nem realizálna belőle. Ő se sokat, de megtanulta, hogy a keveset is értékelni kell és nem minden pottyan az ember vagy más halandó lény ölébe, néha áldozni kell energiát a keresgélésre. Főleg, amikor megéri ez a folyamat, bár ezt csak utólag lehet eldönteni, közben csak az ingatag remények és az elszántság akad. Meg vaskos irományok, melyek nyelvezetükkel erősen nem próbálkoztak az olvasót egyenlő félnek tekinteni ebben a küzdelemben vagy legalább megadni a tisztes feltételeket hozzá. Ellesz még itt egy ideig, így ha véletlenül pont ilyen tájt kívánnák meg a társaságát a Kúriában, talán pár hónap óta először, akkor nagyon is csalódniuk kell. Reményei szerint még ezen, néhány tagját tekintve elég hóbortos família sem fogja a legalkalmatlanabb időt kiválasztani arra, hogy olyan sebeket okozzon, melyre egy gyolcs nem elég válaszlépés. De inkább amiatt jobban aggódik, hogy szobája békességét megzavarják... bár másodszori átgondolásra inkább marad a könyvek értelmetlen szövegfoszlányai és, annál hasznosabb ábrái mellett, amik elvezetik ahhoz, amit éppen keres. Vagy csak motiválják arra, hogy pár dologgal berendezze a szobáját és a nap maradék részét kevésbé hasznos teendőkkel töltse fel, mint például a munkáinak annyit halogatott rendezésével.*
~Na, még egy ilyen.~
~Na, még egy ilyen.~
315. hozzászólás ezen a helyszínen: Könyvtár
Üzenet elküldve: 2015-05-13 22:39:44
Üzenet elküldve: 2015-05-13 22:39:44
ÚJ
Rang: Kezdő játékos
IC üzenetek: 172
OOC üzenetek: 17
Játékstílus: Vakmerő
IC üzenetek: 172
OOC üzenetek: 17
Játékstílus: Vakmerő
//Lialeth//
- Egyetértek.
* Hisz a vadakban ösztön van, s nem kegyetlenség.*
- Hiszel a természetfeletti erőben? Mert csak akkor fogsz hinni nekem... Az éjszaka egy kis papírcetlit küldött apám a szelek szárnyán. Egy pillanatra arca jelent meg előttem a hold halvány derengésében. Ide indultam, hogy megtudjam, mit rejt e jel.
* Mutatja az íj rajzát.*
- Csupán gyermekmese, ami a rendelkezésemre jár, mégis úgy érzem, hogy fontos üzenetet hordoz magában.
* Talán bolondnak nézi a lányka, tán megértő támogatást kap. Akárhogy is, ez így történt. Nem egy félbolond kósza látomása vagy ittasok délibábja volt ez, a bizonyíték a markában van.*
- Talán erdei elf településről származol?
* Csillannak fel ériszei a lelkesedéstől. Egyszer volt alkalma a hosszúéltűek ősi földjén taposni, örök emlék marad neki ez. Olyan harmónia uralkodott a hegyesfülű lények és a világmindenség között, ami ritka, mint a fehér holló. A csillagokban meglátták a jövőt, az állatokat gyógyították, ismertek minden növényt, s úgy tájékozódtak az erdőben, mintha térkép álna rendelkezésükre minden apró szegletéről...*
- Nem, nem. Egy erdei kunyhóban éltem messze innen, s a rengetegben tölthettem el életem legszebb éveit, a gyermekkoromat. Aztán útra keltem és idáig jutottam.
* A fájdalmas részleteket kihagyja.*
~ Ezúttal csendben viselem, amit a sors belém vetett...~
- Egyetértek.
* Hisz a vadakban ösztön van, s nem kegyetlenség.*
- Hiszel a természetfeletti erőben? Mert csak akkor fogsz hinni nekem... Az éjszaka egy kis papírcetlit küldött apám a szelek szárnyán. Egy pillanatra arca jelent meg előttem a hold halvány derengésében. Ide indultam, hogy megtudjam, mit rejt e jel.
* Mutatja az íj rajzát.*
- Csupán gyermekmese, ami a rendelkezésemre jár, mégis úgy érzem, hogy fontos üzenetet hordoz magában.
* Talán bolondnak nézi a lányka, tán megértő támogatást kap. Akárhogy is, ez így történt. Nem egy félbolond kósza látomása vagy ittasok délibábja volt ez, a bizonyíték a markában van.*
- Talán erdei elf településről származol?
* Csillannak fel ériszei a lelkesedéstől. Egyszer volt alkalma a hosszúéltűek ősi földjén taposni, örök emlék marad neki ez. Olyan harmónia uralkodott a hegyesfülű lények és a világmindenség között, ami ritka, mint a fehér holló. A csillagokban meglátták a jövőt, az állatokat gyógyították, ismertek minden növényt, s úgy tájékozódtak az erdőben, mintha térkép álna rendelkezésükre minden apró szegletéről...*
- Nem, nem. Egy erdei kunyhóban éltem messze innen, s a rengetegben tölthettem el életem legszebb éveit, a gyermekkoromat. Aztán útra keltem és idáig jutottam.
* A fájdalmas részleteket kihagyja.*
~ Ezúttal csendben viselem, amit a sors belém vetett...~
314. hozzászólás ezen a helyszínen: Könyvtár
Üzenet elküldve: 2015-05-12 22:03:38
Üzenet elküldve: 2015-05-12 22:03:38
ÚJ
Rang: Játékos
IC üzenetek: 19
OOC üzenetek: 0
Játékstílus: Szelíd
IC üzenetek: 19
OOC üzenetek: 0
Játékstílus: Szelíd
// Ymra //
*Csak bólint Ymra szavaira. Valóban vannak nyugtalanító éjszakák az erdőben, de hol nincsenek néhanapján? Ő személy szerint nagyon szeret a szabad ég alatt éjszakázni. Noha nem ehhez van hozzászokva, a természethez viszont annál inkább, így amíg jó idő van, és nem zuhog az eső, addig nagyon szívesen alszik a szabadban. Csak a vadállatokkal kell vigyázni, de aki már gyakorlottabb az erdőkben, azok már nagyjából tudják, hogy hol biztonságosabb lehunyniuk a szemüket.*
- Szerintem éjszaka az itteni szegénynegyed sikátorai sokkal félelmetesebbek. *Fűzi hozzá a saját meglátását, amivel biztos, hogy rajta kívül még sokan mások is egyetértenének. Ott, hogyha valóban figyelnek, annak a szempárnak a tulajdonosa néha sokkal veszélyesebb is lehet, mint azok a szempárok, amik az erdők mélyén figyelhetnek. *
- Téged miért érdekel ez a téma? *Kíváncsi mosollyal figyeli a lányt, várva a válaszára. Nagyon kíváncsi rá, hogy csak pusztán maga a téma az, ami érdekli őt, és csak általánosságban olvasgat utána, vagy valami konkrét céllal kutat, ahogy ő is teszi. Vagyis tenné.*
- Nem. Csak nemrég érkeztem. Az én szülővárosom nem emberek építették. *A válaszhoz egy gyenge kis fejcsóválás is párosul, az utolsó mondatával pedig nagy valószínűséggel sok mindent elárult arról, hogy nagyjából honnan is érkezhetett.* És te? Te idevalósi vagy? *Eddig lemerte volna fogadni, hogy a lány szintúgy nem Artheniori polgár, és ez most sincs másképp, biztosra viszont csak így tud menni, hogy ő is rákérdez.*
*Csak bólint Ymra szavaira. Valóban vannak nyugtalanító éjszakák az erdőben, de hol nincsenek néhanapján? Ő személy szerint nagyon szeret a szabad ég alatt éjszakázni. Noha nem ehhez van hozzászokva, a természethez viszont annál inkább, így amíg jó idő van, és nem zuhog az eső, addig nagyon szívesen alszik a szabadban. Csak a vadállatokkal kell vigyázni, de aki már gyakorlottabb az erdőkben, azok már nagyjából tudják, hogy hol biztonságosabb lehunyniuk a szemüket.*
- Szerintem éjszaka az itteni szegénynegyed sikátorai sokkal félelmetesebbek. *Fűzi hozzá a saját meglátását, amivel biztos, hogy rajta kívül még sokan mások is egyetértenének. Ott, hogyha valóban figyelnek, annak a szempárnak a tulajdonosa néha sokkal veszélyesebb is lehet, mint azok a szempárok, amik az erdők mélyén figyelhetnek. *
- Téged miért érdekel ez a téma? *Kíváncsi mosollyal figyeli a lányt, várva a válaszára. Nagyon kíváncsi rá, hogy csak pusztán maga a téma az, ami érdekli őt, és csak általánosságban olvasgat utána, vagy valami konkrét céllal kutat, ahogy ő is teszi. Vagyis tenné.*
- Nem. Csak nemrég érkeztem. Az én szülővárosom nem emberek építették. *A válaszhoz egy gyenge kis fejcsóválás is párosul, az utolsó mondatával pedig nagy valószínűséggel sok mindent elárult arról, hogy nagyjából honnan is érkezhetett.* És te? Te idevalósi vagy? *Eddig lemerte volna fogadni, hogy a lány szintúgy nem Artheniori polgár, és ez most sincs másképp, biztosra viszont csak így tud menni, hogy ő is rákérdez.*
313. hozzászólás ezen a helyszínen: Könyvtár
Üzenet elküldve: 2015-05-11 21:08:41
Üzenet elküldve: 2015-05-11 21:08:41
ÚJ
Rang: Kezdő játékos
IC üzenetek: 172
OOC üzenetek: 17
Játékstílus: Vakmerő
IC üzenetek: 172
OOC üzenetek: 17
Játékstílus: Vakmerő
//Lialeth//
* Régen az emberek sem zárkóztak a vastag falú, magas kőépületek közé. A városokat, reformokat ők vezették be leginkább, az elfek hagyományőrzőbbek. De ott van például Ymra, aki azok között van, kik megmaradtak a természet híveinek, s máig jobban értékeli a szabadon kanyargó folyót mint a szökőkutakat, s számára nem a selyemanyagok, hanem a naplemente a szemetgyönyörködtető látvány.
A lányka csodálkozására mosolyogva bólint.*
- Aki nem ismeri az erdőt, az egy ártatlan nyulacska árnyékát is képes félelmetes, tűzokádó sárkánynak érzékelni, de a szabad ég alatt, a rengetegben vannak nyugtalanító éjszakák, mikor az embernek még biztos helyen is nehezen jön álom a személyre.
* Ő, aki otthonának tekinti a vadont, volt már, hogy érezte azt, hogy figyelik. S nem az ártatlan baglyok, éjszakai állatok képe ötlött ekkor eszébe. Ott van például az emberrablók esete, s az még fényes nappal lejátszódó jelenet volt.
Aseldel útjuk során leginkább őrködtek, hogy a másik nyugodtan aludhasson, s váltották egymást. Persze, egy vadász apróbb neszezésre is képes fölriadni, ez egy természetes, durván szólva állatias, vad reflex a túlélés érdekében.*
- Örvendek Lialeth!
* Nyútja ő is jobbját.*
- Nem tévedek nagyot, ha azt feltételezem, hogy idegen vagy errefelé, ugye?
* Kérdezi barátságosan.*
* Régen az emberek sem zárkóztak a vastag falú, magas kőépületek közé. A városokat, reformokat ők vezették be leginkább, az elfek hagyományőrzőbbek. De ott van például Ymra, aki azok között van, kik megmaradtak a természet híveinek, s máig jobban értékeli a szabadon kanyargó folyót mint a szökőkutakat, s számára nem a selyemanyagok, hanem a naplemente a szemetgyönyörködtető látvány.
A lányka csodálkozására mosolyogva bólint.*
- Aki nem ismeri az erdőt, az egy ártatlan nyulacska árnyékát is képes félelmetes, tűzokádó sárkánynak érzékelni, de a szabad ég alatt, a rengetegben vannak nyugtalanító éjszakák, mikor az embernek még biztos helyen is nehezen jön álom a személyre.
* Ő, aki otthonának tekinti a vadont, volt már, hogy érezte azt, hogy figyelik. S nem az ártatlan baglyok, éjszakai állatok képe ötlött ekkor eszébe. Ott van például az emberrablók esete, s az még fényes nappal lejátszódó jelenet volt.
Aseldel útjuk során leginkább őrködtek, hogy a másik nyugodtan aludhasson, s váltották egymást. Persze, egy vadász apróbb neszezésre is képes fölriadni, ez egy természetes, durván szólva állatias, vad reflex a túlélés érdekében.*
- Örvendek Lialeth!
* Nyútja ő is jobbját.*
- Nem tévedek nagyot, ha azt feltételezem, hogy idegen vagy errefelé, ugye?
* Kérdezi barátságosan.*
312. hozzászólás ezen a helyszínen: Könyvtár
Üzenet elküldve: 2015-05-11 20:55:45
Üzenet elküldve: 2015-05-11 20:55:45
ÚJ
Rang: Játékos
IC üzenetek: 19
OOC üzenetek: 0
Játékstílus: Szelíd
IC üzenetek: 19
OOC üzenetek: 0
Játékstílus: Szelíd
// Ymra //
*Ahogy a lány visszhangozza a szavait, nem szól semmit, csak mered a kíváncsi szempárba, élénken figyelve a reakcióit. Talán mégis hallott hasonlókról? Pedig úgy hitte eddig, hogy az embereknek csak egy elenyésző hányada kötődik jobban a természethez. Most így utólag, közelről végigmérve nem is tűnik nagyon idevalósinak ez a lány. Ha meg a bőrszínből kellene ítélnie, lemerné fogadni, hogy Wegtoreni. Vagy legalábbis sok időt tölt kint a szabadban.*
- Tényleg? *Csillannak fel rikító zöld íriszei a lány szavaira. A hallottak meglepik, eszébe sem jutott volna, hogy rajta kívül más is kutat hasonló témákban, ráadásul itt.
A rémhistóriákkal kapcsolatban nem egy jut az eszébe, főleg, ha az erdők mélyével kapcsolatosak. Kicsit félmosolyra is húzódnak az ajkai.*
- Az Erdőmélye egy elég félelmetes hely lehet, főleg az olyanoknak, akik egyáltalán nem ismerik a járást az erdőkben, és nincsenek hozzászokva. És akkor még az ottani éjszakázásról nem is esett szó, így nagyon sok rémhistória az azt megírók gyávaságából fakad. De persze vannak köztük olyanok is, amik érdekesek, és van valóságalapjuk. *Az utolsó mondatával gyorsan kiegészíti a saját meglátásait, nehogy úgy érezze a másik, hogy nem ad elég hitelt ezeknek a mendemondáknak. Ő maga is szereti ezeket a rémhíreket. Kíváncsi lenne, hogy vajon melyikek lehetnek igazak.*
~Tényleg, nem is lenne rossz ötlet egyszer ezeket kideríteni!~ *Ha már csak egy is igaz közülük, már azért megérné az erőfeszítést, és még izgalmas is lenne.*
- Szörnnyel? *Egy pillanatig elmélázik. Az még az eszébe sem jutott, hogy szörnyek lennének. Hát persze, vannak gonosz lények is, ezt nem is vitás, de ő a pozitív, illetve a semleges vonalon gondolkodott eddig.* Jogos! *Mosolyodik el végül.*
- Lialeth. *Viszonozza ő is a barátságos mosolyt. * Lialeth N T'ernessia *Egészíti ki ő is a teljes nevével, majd egy kézfogásra emeli a kezét a lány felé.*
*Ahogy a lány visszhangozza a szavait, nem szól semmit, csak mered a kíváncsi szempárba, élénken figyelve a reakcióit. Talán mégis hallott hasonlókról? Pedig úgy hitte eddig, hogy az embereknek csak egy elenyésző hányada kötődik jobban a természethez. Most így utólag, közelről végigmérve nem is tűnik nagyon idevalósinak ez a lány. Ha meg a bőrszínből kellene ítélnie, lemerné fogadni, hogy Wegtoreni. Vagy legalábbis sok időt tölt kint a szabadban.*
- Tényleg? *Csillannak fel rikító zöld íriszei a lány szavaira. A hallottak meglepik, eszébe sem jutott volna, hogy rajta kívül más is kutat hasonló témákban, ráadásul itt.
A rémhistóriákkal kapcsolatban nem egy jut az eszébe, főleg, ha az erdők mélyével kapcsolatosak. Kicsit félmosolyra is húzódnak az ajkai.*
- Az Erdőmélye egy elég félelmetes hely lehet, főleg az olyanoknak, akik egyáltalán nem ismerik a járást az erdőkben, és nincsenek hozzászokva. És akkor még az ottani éjszakázásról nem is esett szó, így nagyon sok rémhistória az azt megírók gyávaságából fakad. De persze vannak köztük olyanok is, amik érdekesek, és van valóságalapjuk. *Az utolsó mondatával gyorsan kiegészíti a saját meglátásait, nehogy úgy érezze a másik, hogy nem ad elég hitelt ezeknek a mendemondáknak. Ő maga is szereti ezeket a rémhíreket. Kíváncsi lenne, hogy vajon melyikek lehetnek igazak.*
~Tényleg, nem is lenne rossz ötlet egyszer ezeket kideríteni!~ *Ha már csak egy is igaz közülük, már azért megérné az erőfeszítést, és még izgalmas is lenne.*
- Szörnnyel? *Egy pillanatig elmélázik. Az még az eszébe sem jutott, hogy szörnyek lennének. Hát persze, vannak gonosz lények is, ezt nem is vitás, de ő a pozitív, illetve a semleges vonalon gondolkodott eddig.* Jogos! *Mosolyodik el végül.*
- Lialeth. *Viszonozza ő is a barátságos mosolyt. * Lialeth N T'ernessia *Egészíti ki ő is a teljes nevével, majd egy kézfogásra emeli a kezét a lány felé.*
311. hozzászólás ezen a helyszínen: Könyvtár
Üzenet elküldve: 2015-05-11 20:09:37
Üzenet elküldve: 2015-05-11 20:09:37
ÚJ
Rang: Kezdő játékos
IC üzenetek: 172
OOC üzenetek: 17
Játékstílus: Vakmerő
IC üzenetek: 172
OOC üzenetek: 17
Játékstílus: Vakmerő
//Lialeth//
- Az erdő szellemeiről?
* Pillant kíváncsian a lányra, de korántsem úgy mint valami szkeptikus, ki nem hisz efféle mesékben. Egészen biztos abban, hogy a folyóknak, fáknak lelke van, így nincs joga azt feletételezni, hogy szellemek, kósza lelkek nem járnak e földön.
Egyébként is, az előző este után már biztos abban, hogy vannak még olyan erők Lanawin világában, amik kifürkészhetetlenek, ismeretlenek, titokzatosak. Meggyőződése, hogy apja üzent neki.*
~ Egy lélek csak nem veszik el... Még ha a test arra is van ítélve, hogy ismét a földbe olvadjon, attól még nem múlik el nyomtalanul. Talán a sötétben a tűnékeny árnyak, a megmagyarázhatatlan, vakító fényességek, a néma szobákban valós suttogó hangok az eltávozottak vagy más síkon mozgó lények üzeneteit hozzák. A legtöbben azonban káprázatnak tudják be az efféle történéseket. Ha mindenki egy kicsit szemfülesebb lenne vagy magyarázatra szomjasabb...~
* Sokan azonban direkt fedik magukra a süketség, a vakság fátylát, mondván, így egyszerűbb minden. Ha kérdések merülnek föl, addig nem nyugszik az ember lelke míg magyarázatra nem lel. De nem mindenki akar időt szánni arra, hogy a dolgok mélyére lásson, szívesebben ringatja magát akarva-akaratlan a tudatlanság bölcsőjében.*
- Én is hasonló témában kutatok.
* Forgatja kezei közt a bőrkötéses könyvet.*
- Egy legendát olvastam, mely szororsan kapcsolódik az Erdőmélyéhez. Azonban sok rémhistória kering e helyről. Az a mondás járja, hogy a mítoszoknak is van valóságlalapjuk, így az erdő varázslatos lényeiről szerettem volna tájékozódni.
* Átböngészi a tartalomjegyzéket, de ő sem bukkan semmi érdekesre.*
- Talán nem véletlen, hogy nincsenek feljegyzések ilyesmiről. Kevesen térnek vissza egy szörnnyel való találkozás után. Gondolom én...
* Mondja félig komolyan, félig viccelődve.*
- Egyébként az én nevem Ymra Culoro. És benned kit tisztelhetek?
* Mosolyog az elf lánykára.*
- Az erdő szellemeiről?
* Pillant kíváncsian a lányra, de korántsem úgy mint valami szkeptikus, ki nem hisz efféle mesékben. Egészen biztos abban, hogy a folyóknak, fáknak lelke van, így nincs joga azt feletételezni, hogy szellemek, kósza lelkek nem járnak e földön.
Egyébként is, az előző este után már biztos abban, hogy vannak még olyan erők Lanawin világában, amik kifürkészhetetlenek, ismeretlenek, titokzatosak. Meggyőződése, hogy apja üzent neki.*
~ Egy lélek csak nem veszik el... Még ha a test arra is van ítélve, hogy ismét a földbe olvadjon, attól még nem múlik el nyomtalanul. Talán a sötétben a tűnékeny árnyak, a megmagyarázhatatlan, vakító fényességek, a néma szobákban valós suttogó hangok az eltávozottak vagy más síkon mozgó lények üzeneteit hozzák. A legtöbben azonban káprázatnak tudják be az efféle történéseket. Ha mindenki egy kicsit szemfülesebb lenne vagy magyarázatra szomjasabb...~
* Sokan azonban direkt fedik magukra a süketség, a vakság fátylát, mondván, így egyszerűbb minden. Ha kérdések merülnek föl, addig nem nyugszik az ember lelke míg magyarázatra nem lel. De nem mindenki akar időt szánni arra, hogy a dolgok mélyére lásson, szívesebben ringatja magát akarva-akaratlan a tudatlanság bölcsőjében.*
- Én is hasonló témában kutatok.
* Forgatja kezei közt a bőrkötéses könyvet.*
- Egy legendát olvastam, mely szororsan kapcsolódik az Erdőmélyéhez. Azonban sok rémhistória kering e helyről. Az a mondás járja, hogy a mítoszoknak is van valóságlalapjuk, így az erdő varázslatos lényeiről szerettem volna tájékozódni.
* Átböngészi a tartalomjegyzéket, de ő sem bukkan semmi érdekesre.*
- Talán nem véletlen, hogy nincsenek feljegyzések ilyesmiről. Kevesen térnek vissza egy szörnnyel való találkozás után. Gondolom én...
* Mondja félig komolyan, félig viccelődve.*
- Egyébként az én nevem Ymra Culoro. És benned kit tisztelhetek?
* Mosolyog az elf lánykára.*
310. hozzászólás ezen a helyszínen: Könyvtár
Üzenet elküldve: 2015-05-11 19:48:57
Üzenet elküldve: 2015-05-11 19:48:57
ÚJ
Rang: Játékos
IC üzenetek: 19
OOC üzenetek: 0
Játékstílus: Szelíd
IC üzenetek: 19
OOC üzenetek: 0
Játékstílus: Szelíd
//Ymra Culoro//
*Valahogy sejtette, hogy ez lesz. Általában amire olyan helyen sem kap kellő információt, ahol éppenséggel pont azzal foglalkoznak, akkor itt ugyan miért találna rá olyan témákkal foglalkozó könyvekre?
Ettől függetlenül nem hagyja kárba veszni az erre a célra szentelt idejét, és azt is nagyon gyorsan abba kellene hagynia, hogy másokat bámul. Nem illő, és az sem mentség rá, hogy kezd kicsit már unatkozni.
Végül sikerül nem levennie a szemét a kezében tartott könyv tartalmáról, de egyelőre még ebben sem talál semmi érdemlegeset. Kissé bosszúsan ciccent egyet a nyelvével, de ha már elkezdte, végigmazsolázza magát rajta. A harmadik jelölttől amúgy sem vár még ennyit se, éppen ezért hagyta utoljára.
Ahogy a másik lány mocorogni kezd, és megindul felé, habár Lia a könyvet nézi, a másik mozdulataira minden idegvégződésével élénken figyel. Legalább ismét egy ürügy számára, hogy csak néhány pillanat erejéig, de elterelje a figyelmét a lényegről. Amikor viszont a lány meg is szólítja, az kissé nem vártan érinti.
Kíváncsian, nagy szemekkel felkapja a fejét rá. Ennyire feltűnő lett volna, hogy őt figyeli?*
- Um… Az erdők szellemeiről akartam volna több információt találni, de úgy tűnik ebben a könyvben egy szóval sem említenek semmit róluk. *A tekintetét visszafordítja a kezében tartott könyvre, majd becsukja, és a lány felé tartja, hogy a borító a címmel együtt tökéletesen látható legyen.* Tessék! Ha gondolod, már most odaadom. *Azt nem tudja, hogy a lány mennyit, vagy tud-e egyáltalán bármit is az erdők szellemeiről, így kicsit zavarban van a megemlítése miatt, de ahány hit létezik manapság… Ez igazán megengedett.*
- És… Te mit keresel, ha megkérdezhetem? *A kíváncsisága, főleg, hogyha vegyül az unalommal képes csillagászati méreteket is ölteni, de nem tehet róla. Nem mintha lusta lenne, szó sincs róla, egyszerűen csak nem bízik ebben a könyvtárban. Már az elején úgy érkezett, hogy nem hitt benne, hogy bármi érdemlegeset is fog tudni találni, így ez a feladat már onnantól kezdve szinte lehetetlenné vált. Most meg mindent elkövet, hogy minél több kisebb szüneteket gyártson magának.*
*Valahogy sejtette, hogy ez lesz. Általában amire olyan helyen sem kap kellő információt, ahol éppenséggel pont azzal foglalkoznak, akkor itt ugyan miért találna rá olyan témákkal foglalkozó könyvekre?
Ettől függetlenül nem hagyja kárba veszni az erre a célra szentelt idejét, és azt is nagyon gyorsan abba kellene hagynia, hogy másokat bámul. Nem illő, és az sem mentség rá, hogy kezd kicsit már unatkozni.
Végül sikerül nem levennie a szemét a kezében tartott könyv tartalmáról, de egyelőre még ebben sem talál semmi érdemlegeset. Kissé bosszúsan ciccent egyet a nyelvével, de ha már elkezdte, végigmazsolázza magát rajta. A harmadik jelölttől amúgy sem vár még ennyit se, éppen ezért hagyta utoljára.
Ahogy a másik lány mocorogni kezd, és megindul felé, habár Lia a könyvet nézi, a másik mozdulataira minden idegvégződésével élénken figyel. Legalább ismét egy ürügy számára, hogy csak néhány pillanat erejéig, de elterelje a figyelmét a lényegről. Amikor viszont a lány meg is szólítja, az kissé nem vártan érinti.
Kíváncsian, nagy szemekkel felkapja a fejét rá. Ennyire feltűnő lett volna, hogy őt figyeli?*
- Um… Az erdők szellemeiről akartam volna több információt találni, de úgy tűnik ebben a könyvben egy szóval sem említenek semmit róluk. *A tekintetét visszafordítja a kezében tartott könyvre, majd becsukja, és a lány felé tartja, hogy a borító a címmel együtt tökéletesen látható legyen.* Tessék! Ha gondolod, már most odaadom. *Azt nem tudja, hogy a lány mennyit, vagy tud-e egyáltalán bármit is az erdők szellemeiről, így kicsit zavarban van a megemlítése miatt, de ahány hit létezik manapság… Ez igazán megengedett.*
- És… Te mit keresel, ha megkérdezhetem? *A kíváncsisága, főleg, hogyha vegyül az unalommal képes csillagászati méreteket is ölteni, de nem tehet róla. Nem mintha lusta lenne, szó sincs róla, egyszerűen csak nem bízik ebben a könyvtárban. Már az elején úgy érkezett, hogy nem hitt benne, hogy bármi érdemlegeset is fog tudni találni, így ez a feladat már onnantól kezdve szinte lehetetlenné vált. Most meg mindent elkövet, hogy minél több kisebb szüneteket gyártson magának.*
309. hozzászólás ezen a helyszínen: Könyvtár
Üzenet elküldve: 2015-05-10 21:37:27
Üzenet elküldve: 2015-05-10 21:37:27
ÚJ
Rang: Kezdő játékos
IC üzenetek: 172
OOC üzenetek: 17
Játékstílus: Vakmerő
IC üzenetek: 172
OOC üzenetek: 17
Játékstílus: Vakmerő
//Lialeth N T'ernessia//
* Minden kétséget kizáróan ez az amit keresett, a leszakadt papírsarok kipótolja a lap szélén éktelenkedő szakadást. Úgy dönt, hogy leírja a mesét egy pergamenre, s magával viszi majd. Nem olyan hosszú ez a kis legenda, így hamar végez. Betűi egészen szépek, szabályosak ahhoz képest, hogy ritkán szenteli figyelmét a betűvetésnek.
Amint felnéz irományából egy igazán furcsa, ám mégis bájos jelenséget pillant meg a dohos könyvtár falai között. A fiatal elf lánykának első szembeötlő tulajdonsága kék hajzuhataga. Nem szeretné azonban csodásítani így végül leveszi róla tekintetét.
Artheinorban hallotta már, hogy óva intik a gyermekeket az Erdőmélyétől. Kering róla mindenféle rémhistória, s ha ezeknek a fele is igaz, akkor is éppen elég veszélyt tartogat az utazó számára ez a terület. Talán a kiadványok hitelesebb információkkal szolgálnak mint az élénk fantáziájú nemesek vagy jobbágyok, ezért is kezd el keresgélni a könyvek között. Hosszabb ideig tanulmányozza azokat a fejezeteket, melyek arról adnak tanácsokat, hogy miféle felszerelés birtokában érdemes bevetni magunkat a rengetegbe. Szeretne azonban az ott élő lényekről is néhány ismeretet megszerezni.
Ahogy a kis kék hajú elf mellett halad el megpillant kezében egy irományt, mely igencsak felkelti figyelmét.*
- Bocsáss meg, hogy megzavarlak, de mit olvasol? Talán engem is érdekelne, így ha átrágtad magad rajta oda tudnád adni?
* Néz barátságosan az idegenre. Most látja, hogy szemei zöld színben ragyognak. Ami még feltűnő, hogy több értékes ékszert is visel, ami nem túl biztonságos, hisz egy látszólag gyenge, fiatal teremtés tolvajok, gyilkosok céltáblája lehet, főleg ilyen ékes csomagolásban. Nem az a tipikus városi elf ő, ez már elsőre is látszik.*
~ Talán ő is az erdőből tévedt a kőépületek végeláthatatlan tengerébe?~
* Nem egy hosszúéltű járt így, ezt Ymra jól tudja. E faj Lanawin szerte híres bölcsességéről, évszázados tudományáról, hagyományairól, büszkeségéről. Az elmúlt időkben viszont sokuk a városokban kezdett új életformát, sőt vannak akik már ebbe születtek bele.*
* Minden kétséget kizáróan ez az amit keresett, a leszakadt papírsarok kipótolja a lap szélén éktelenkedő szakadást. Úgy dönt, hogy leírja a mesét egy pergamenre, s magával viszi majd. Nem olyan hosszú ez a kis legenda, így hamar végez. Betűi egészen szépek, szabályosak ahhoz képest, hogy ritkán szenteli figyelmét a betűvetésnek.
Amint felnéz irományából egy igazán furcsa, ám mégis bájos jelenséget pillant meg a dohos könyvtár falai között. A fiatal elf lánykának első szembeötlő tulajdonsága kék hajzuhataga. Nem szeretné azonban csodásítani így végül leveszi róla tekintetét.
Artheinorban hallotta már, hogy óva intik a gyermekeket az Erdőmélyétől. Kering róla mindenféle rémhistória, s ha ezeknek a fele is igaz, akkor is éppen elég veszélyt tartogat az utazó számára ez a terület. Talán a kiadványok hitelesebb információkkal szolgálnak mint az élénk fantáziájú nemesek vagy jobbágyok, ezért is kezd el keresgélni a könyvek között. Hosszabb ideig tanulmányozza azokat a fejezeteket, melyek arról adnak tanácsokat, hogy miféle felszerelés birtokában érdemes bevetni magunkat a rengetegbe. Szeretne azonban az ott élő lényekről is néhány ismeretet megszerezni.
Ahogy a kis kék hajú elf mellett halad el megpillant kezében egy irományt, mely igencsak felkelti figyelmét.*
- Bocsáss meg, hogy megzavarlak, de mit olvasol? Talán engem is érdekelne, így ha átrágtad magad rajta oda tudnád adni?
* Néz barátságosan az idegenre. Most látja, hogy szemei zöld színben ragyognak. Ami még feltűnő, hogy több értékes ékszert is visel, ami nem túl biztonságos, hisz egy látszólag gyenge, fiatal teremtés tolvajok, gyilkosok céltáblája lehet, főleg ilyen ékes csomagolásban. Nem az a tipikus városi elf ő, ez már elsőre is látszik.*
~ Talán ő is az erdőből tévedt a kőépületek végeláthatatlan tengerébe?~
* Nem egy hosszúéltű járt így, ezt Ymra jól tudja. E faj Lanawin szerte híres bölcsességéről, évszázados tudományáról, hagyományairól, büszkeségéről. Az elmúlt időkben viszont sokuk a városokban kezdett új életformát, sőt vannak akik már ebbe születtek bele.*
308. hozzászólás ezen a helyszínen: Könyvtár
Üzenet elküldve: 2015-05-10 20:45:43
Üzenet elküldve: 2015-05-10 20:45:43
ÚJ
Rang: Játékos
IC üzenetek: 19
OOC üzenetek: 0
Játékstílus: Szelíd
IC üzenetek: 19
OOC üzenetek: 0
Játékstílus: Szelíd
//Ymra Culoro//
*Már bő egy hét is eltelt, mióta a városba érkezett. Ez egyáltalán nem jó, muszáj végre csinálnia valamit. Nem azért indult útnak, hogy semmittevéssel, és heverészéssel üsse el a nyakába szakadt időt.
A templomi látogatásokat még viszonylag túl korainak érzi a jelenlegi tudását figyelembe véve, így, hogy azért mégis úgy érezze, csinál valamit, úgy dönt a mai nap folyamán meglátogatja a város könyvtárát.
Őszintén megvallva nem vár el túl sokat az itteni irományoktól. Az ő városuk több száz éves feljegyzései, dokumentumai sokkal értékesebbek lehetnek, mint az itteni szedett-vedett iratok. De ez csak az ő véleménye, és addig nem igazolódhat be, amíg saját maga is meg nem győződik efelől.
Ahogy lesétál a templom lépcsőin, már félúton egyértelmű, hogy a hely légköre korántsem lesz túl kellemes. A dohos kör alakú terem sokkal kisebb, mint az ő hatalmas könyvtáraik, ráadásul mivel itt lent található, még egy ablak sem kivitelezhető.
Már-már megfájdul a feje a dohos, fullasztó levegőtől, de inkább megpróbál tudomást sem venni róla, és egy gyors terepfelmérés után úgy dönt, körbesétál a teremben. Kíváncsian szemlélődik, olvasgatja a könyvek címeit, keresi a számára esetleg hasznosabbakat. Sárkányokról, és szellemlényekről, istenekről szóló legendákat, mítoszokat, mendemondákat. Bármit, ami némi támpontot adhat.
Három könyvet össze is válogat a magasabb polcokról. Egy sárkányokkal kapcsolatosat, illetve valami sötét varázslatokkal, és egy az erdők misztériumával kapcsolatosat. A harmadikról legalábbis nagyon reméli, hogy a cím alapján valami olyasmiről lehet szó. Bármelyik is bizonyul egyáltalán kicsit is hasznosnak, ha lát egy üres asztalt, akkor leteszi rájuk a három, kezdésnek választott könyvet, majd felül ő is az asztalra. Valószínűleg az ott lévő pap ettől biztosan vérszemet fog kapni, de addig ő biztosan nem mozdul, amíg komolyabban rá nem próbál a csuhás szólni.
Ahogy az első könyvet elkezdi lapozgatni, gyorsan rájön, hogy csak egy szimpla mese, ami egy sárkány megöléséről szól.
Lia a szemét forgatva azért komolyabban bele-belelapoz, de közben figyelme egyre inkább kalandozik el a többi jelenlévő irányába. Különösen egy, hozzá legközelebb lévő nap barnította bőrű, látszólag íjász lány felé. Próbál néhányszor odasandítani kíváncsian, hogy az a lány mit is olvashat, de közben muszáj visszatérnie neki is a saját olvasmányaihoz is. Most az erdőkkel kapcsolatos könyvvel folytatja, hátha abban vannak már használhatóbb információk.*
*Már bő egy hét is eltelt, mióta a városba érkezett. Ez egyáltalán nem jó, muszáj végre csinálnia valamit. Nem azért indult útnak, hogy semmittevéssel, és heverészéssel üsse el a nyakába szakadt időt.
A templomi látogatásokat még viszonylag túl korainak érzi a jelenlegi tudását figyelembe véve, így, hogy azért mégis úgy érezze, csinál valamit, úgy dönt a mai nap folyamán meglátogatja a város könyvtárát.
Őszintén megvallva nem vár el túl sokat az itteni irományoktól. Az ő városuk több száz éves feljegyzései, dokumentumai sokkal értékesebbek lehetnek, mint az itteni szedett-vedett iratok. De ez csak az ő véleménye, és addig nem igazolódhat be, amíg saját maga is meg nem győződik efelől.
Ahogy lesétál a templom lépcsőin, már félúton egyértelmű, hogy a hely légköre korántsem lesz túl kellemes. A dohos kör alakú terem sokkal kisebb, mint az ő hatalmas könyvtáraik, ráadásul mivel itt lent található, még egy ablak sem kivitelezhető.
Már-már megfájdul a feje a dohos, fullasztó levegőtől, de inkább megpróbál tudomást sem venni róla, és egy gyors terepfelmérés után úgy dönt, körbesétál a teremben. Kíváncsian szemlélődik, olvasgatja a könyvek címeit, keresi a számára esetleg hasznosabbakat. Sárkányokról, és szellemlényekről, istenekről szóló legendákat, mítoszokat, mendemondákat. Bármit, ami némi támpontot adhat.
Három könyvet össze is válogat a magasabb polcokról. Egy sárkányokkal kapcsolatosat, illetve valami sötét varázslatokkal, és egy az erdők misztériumával kapcsolatosat. A harmadikról legalábbis nagyon reméli, hogy a cím alapján valami olyasmiről lehet szó. Bármelyik is bizonyul egyáltalán kicsit is hasznosnak, ha lát egy üres asztalt, akkor leteszi rájuk a három, kezdésnek választott könyvet, majd felül ő is az asztalra. Valószínűleg az ott lévő pap ettől biztosan vérszemet fog kapni, de addig ő biztosan nem mozdul, amíg komolyabban rá nem próbál a csuhás szólni.
Ahogy az első könyvet elkezdi lapozgatni, gyorsan rájön, hogy csak egy szimpla mese, ami egy sárkány megöléséről szól.
Lia a szemét forgatva azért komolyabban bele-belelapoz, de közben figyelme egyre inkább kalandozik el a többi jelenlévő irányába. Különösen egy, hozzá legközelebb lévő nap barnította bőrű, látszólag íjász lány felé. Próbál néhányszor odasandítani kíváncsian, hogy az a lány mit is olvashat, de közben muszáj visszatérnie neki is a saját olvasmányaihoz is. Most az erdőkkel kapcsolatos könyvvel folytatja, hátha abban vannak már használhatóbb információk.*
307. hozzászólás ezen a helyszínen: Könyvtár
Üzenet elküldve: 2015-05-10 16:01:42
Üzenet elküldve: 2015-05-10 16:01:42
ÚJ
Rang: Kezdő játékos
IC üzenetek: 172
OOC üzenetek: 17
Játékstílus: Vakmerő
IC üzenetek: 172
OOC üzenetek: 17
Játékstílus: Vakmerő
* Egyre nagyobb, s pompásabb házak, villák mellett vezet útja. Megérkezik az óriási épülethez, ami büszkén emelkedik a magasba, a Templom. Az nagy ajtó tárva nyitva, van benne valami egészen hívogató, ami odavonza a tekintetet, tán még akkor is, ha nem a mágiatanítási központ volt a járókelő úticélja.
Odabent félhomály uralkodik, az ablakokon csak halványan tör be a fény, a nap sugarait támogatja a pislákoló gyertyaláng. Nem üzen veszélyt a hely, nem húzódnak furcsa alakok a sötétebb sarkokban, a némaság sem vészjósló.
Kőszobrok állnak több helyen is. Apró tábla hirdeti, hogy kik is voltak ők, akiket ilyen módon örökítettek meg. Nagy mágusok, akik előrébbmozdították e rejtélyekkel teli tudomány megértését, varázslók, akik legentás hatalmukat mások megsegítésére használták. Életüket arra tették fel, hogy a szelek urai, irányítói legyenek.
Középen egy oltár áll, a kevéske fényben is megcsillan a zöld kő, melyből kifaragták. Nem figyelhetők meg alaposabban a részletek már csak azért sem, mert rosszak a látási viszonyok, de leginkább az a probléma, hogy le van takarva.*
~ Talán valami rejtegetnivalójuk van a csuhásoknak?~
* Abban egészen biztos, hogy sok titoknak őrzői ezek a bölcs emberek. Talán nem akarják, hogy szétszóródjon az évszázadok alatt oly nehezen megszerzett tudás, meg persze sokan visszaélnének azzal, ha egy-egy titok birtokába jutnának. Veszélybe sodorhatják magukat és még sokan másokat.
Két ajtó van, az egyik zárva, ott laknak a tanítók. A másik pedig a könyvtárba vezet. Az öreg lépcsősor még Ymra könnyű súlya alatt is néha nyekereg. Pincehelyiség ez, a falak nedvesek, a levegő dohos és hűvös. Mikor leér megpillantja a könyvektől, pergamentekercsektől roskadozó polcokat. Az egyik asztalnál ülő, hímzett köpenyt viselő tanító rápillant. Mellette toll és díszes üvegcsében kék tinta pihen arra várva, hogy tovább írja az előtte kiterített könyvet. Nem is sok ideig tartja szemét a lányon, vissza is fordul, hogy cirádás betűivel jegyezze le gondolatait.*
~ Vajon miről ír?~
* Fogalmazódik meg Ymrában egy gondolat.*
~ Hisz kétségtelen, hogy nagy tudású emberek, de élnek e igazán? Mindent oly tisztán látnak e, ha a nyüzsgő város közepén kolostorok magányába húzódva élték le életüket, minden idejüket az ismereteik bővítésének szentelve? Ők sem tudhatnak mindent, mert talán a nagy betűs életet nem lehet kódexek alapján bemagolni, hanem valóban meg kell... Élni!~
* Tán egyszerű gondolkodású lány, de a maga módján mégis szokott így bölcselkedni. Ha nem is másnak osztja az igét, de előfordul vele is, hogy a semmibe meredve elmélkedik az élet nagy dolgairól.
Hogy is kezdhetne neki a keresésnek? Zsebében ott van a kis papírfecni. Először egy asztalhoz ül le, eltolja maga elől a könyvkupacokat, s egy üres lapra bukkan. Akad még a keze ügyében penna is, tinta is. Lerajzolja a morívumot nagyobban, ügyelve arra, hogy az ő illusztrációja is éppen olyan részletgazdag legyen mint az eredeti. Témák szerint vannak besorolva a kiadványok, ez nagyban megkönnyíti dolgát, de a feladat így sem épp egyszerű. Egyetlen sorral, s egyetlen rajzzal honnan tudja, hogy hol keresse... Még azt sem tudja, mire akar bukkanni.*
~ Végülis ha egy íjról van szó, érdemes szétnézni azon könyvek között, melyek a távolsági fegyverekről mesélnek.~
* Mindennek fényében jónéhány vaskos irományt tesz le az asztalra, majd sorra átlapozza őket. Íjak és fajtáik... Hosszú oldalakon át taglalja a mű írója, hogy áz elf íjtól a számszeríjig mennyi variáció létezik, sőt még rajzokkal is bemutatja a fegyverek legapróbb részeit is, mégsem esik a díszítésről, hattyús motívumok egyikben sem köszönnek vissza, mégcsak hasonlók sem. Mikor már Ymra úgy érzi, hogy ezer könyvet is átnézett, egyszerre észrevesz egy aprót a hátrébb, egy porosodó állvány legtetején. S azon felfedezi a hattyús íjat.*
~ Mesék gyerekeknek...~
* Olvassa fel magában a címet. Hamarosan rá is bukkan arra, ami idehozta őt. Suttogva olvassa:*
- ,, Eleniassa, az íjász"
- ,, Az erdőmélye közepén áll egy tó, vizén hattyúk táncolnak, de szemükből könny potyog...
- Eleniassa, Eleinassa... Emlékezünk rád, hősünk. Nem vesztes, él, nem fél...
Sírják egyre énekelve.
- Íjadat elvitték, nem minden kéz méltó rá. Csak az ki megleli a tavunkat, meghallja halk hangunkat, elveszi egy tollunkat. Erdő lánya voltál, puha földön jártál, zöld fűvel takaróztál. Íjaddal nem öltél kegyetlenségből, inkább védtél őszinte szeretetből. Máig emlékszünk arra a képre, hogy a sötét gróf miatt folyt a drága lány vére. Íját ellopta, oh, becstelen kezekbe került, azé lesz igazán, ki megteszi, mit fönn hirdet két madár, lelke is megnyugvásra talál, s számüzetésünknek is vége lesz tán..."
* Kicsit csalódott, hogy egy gyerekmese kedvéért kutatott ennyit. Mégis, valami van ebben a történetben.*
~ El kell mennem az erdő legmélyére. Még ha veszélyes is, akkor is...~
* Talán semmi jelentősége ennek a történetnek, de ha csak mese lenne, akkor miért tartja most a kezében ezt a fegyvert? Meg ha tán mégis egy egyszerű történet gyerekeknek, akkor is mi vesztenivalója volna? Elég jól ismeri az erdőt, a természetet, az az otthona, s a saját háza tájékán csak nem fél az ember, ugye?*
Odabent félhomály uralkodik, az ablakokon csak halványan tör be a fény, a nap sugarait támogatja a pislákoló gyertyaláng. Nem üzen veszélyt a hely, nem húzódnak furcsa alakok a sötétebb sarkokban, a némaság sem vészjósló.
Kőszobrok állnak több helyen is. Apró tábla hirdeti, hogy kik is voltak ők, akiket ilyen módon örökítettek meg. Nagy mágusok, akik előrébbmozdították e rejtélyekkel teli tudomány megértését, varázslók, akik legentás hatalmukat mások megsegítésére használták. Életüket arra tették fel, hogy a szelek urai, irányítói legyenek.
Középen egy oltár áll, a kevéske fényben is megcsillan a zöld kő, melyből kifaragták. Nem figyelhetők meg alaposabban a részletek már csak azért sem, mert rosszak a látási viszonyok, de leginkább az a probléma, hogy le van takarva.*
~ Talán valami rejtegetnivalójuk van a csuhásoknak?~
* Abban egészen biztos, hogy sok titoknak őrzői ezek a bölcs emberek. Talán nem akarják, hogy szétszóródjon az évszázadok alatt oly nehezen megszerzett tudás, meg persze sokan visszaélnének azzal, ha egy-egy titok birtokába jutnának. Veszélybe sodorhatják magukat és még sokan másokat.
Két ajtó van, az egyik zárva, ott laknak a tanítók. A másik pedig a könyvtárba vezet. Az öreg lépcsősor még Ymra könnyű súlya alatt is néha nyekereg. Pincehelyiség ez, a falak nedvesek, a levegő dohos és hűvös. Mikor leér megpillantja a könyvektől, pergamentekercsektől roskadozó polcokat. Az egyik asztalnál ülő, hímzett köpenyt viselő tanító rápillant. Mellette toll és díszes üvegcsében kék tinta pihen arra várva, hogy tovább írja az előtte kiterített könyvet. Nem is sok ideig tartja szemét a lányon, vissza is fordul, hogy cirádás betűivel jegyezze le gondolatait.*
~ Vajon miről ír?~
* Fogalmazódik meg Ymrában egy gondolat.*
~ Hisz kétségtelen, hogy nagy tudású emberek, de élnek e igazán? Mindent oly tisztán látnak e, ha a nyüzsgő város közepén kolostorok magányába húzódva élték le életüket, minden idejüket az ismereteik bővítésének szentelve? Ők sem tudhatnak mindent, mert talán a nagy betűs életet nem lehet kódexek alapján bemagolni, hanem valóban meg kell... Élni!~
* Tán egyszerű gondolkodású lány, de a maga módján mégis szokott így bölcselkedni. Ha nem is másnak osztja az igét, de előfordul vele is, hogy a semmibe meredve elmélkedik az élet nagy dolgairól.
Hogy is kezdhetne neki a keresésnek? Zsebében ott van a kis papírfecni. Először egy asztalhoz ül le, eltolja maga elől a könyvkupacokat, s egy üres lapra bukkan. Akad még a keze ügyében penna is, tinta is. Lerajzolja a morívumot nagyobban, ügyelve arra, hogy az ő illusztrációja is éppen olyan részletgazdag legyen mint az eredeti. Témák szerint vannak besorolva a kiadványok, ez nagyban megkönnyíti dolgát, de a feladat így sem épp egyszerű. Egyetlen sorral, s egyetlen rajzzal honnan tudja, hogy hol keresse... Még azt sem tudja, mire akar bukkanni.*
~ Végülis ha egy íjról van szó, érdemes szétnézni azon könyvek között, melyek a távolsági fegyverekről mesélnek.~
* Mindennek fényében jónéhány vaskos irományt tesz le az asztalra, majd sorra átlapozza őket. Íjak és fajtáik... Hosszú oldalakon át taglalja a mű írója, hogy áz elf íjtól a számszeríjig mennyi variáció létezik, sőt még rajzokkal is bemutatja a fegyverek legapróbb részeit is, mégsem esik a díszítésről, hattyús motívumok egyikben sem köszönnek vissza, mégcsak hasonlók sem. Mikor már Ymra úgy érzi, hogy ezer könyvet is átnézett, egyszerre észrevesz egy aprót a hátrébb, egy porosodó állvány legtetején. S azon felfedezi a hattyús íjat.*
~ Mesék gyerekeknek...~
* Olvassa fel magában a címet. Hamarosan rá is bukkan arra, ami idehozta őt. Suttogva olvassa:*
- ,, Eleniassa, az íjász"
- ,, Az erdőmélye közepén áll egy tó, vizén hattyúk táncolnak, de szemükből könny potyog...
- Eleniassa, Eleinassa... Emlékezünk rád, hősünk. Nem vesztes, él, nem fél...
Sírják egyre énekelve.
- Íjadat elvitték, nem minden kéz méltó rá. Csak az ki megleli a tavunkat, meghallja halk hangunkat, elveszi egy tollunkat. Erdő lánya voltál, puha földön jártál, zöld fűvel takaróztál. Íjaddal nem öltél kegyetlenségből, inkább védtél őszinte szeretetből. Máig emlékszünk arra a képre, hogy a sötét gróf miatt folyt a drága lány vére. Íját ellopta, oh, becstelen kezekbe került, azé lesz igazán, ki megteszi, mit fönn hirdet két madár, lelke is megnyugvásra talál, s számüzetésünknek is vége lesz tán..."
* Kicsit csalódott, hogy egy gyerekmese kedvéért kutatott ennyit. Mégis, valami van ebben a történetben.*
~ El kell mennem az erdő legmélyére. Még ha veszélyes is, akkor is...~
* Talán semmi jelentősége ennek a történetnek, de ha csak mese lenne, akkor miért tartja most a kezében ezt a fegyvert? Meg ha tán mégis egy egyszerű történet gyerekeknek, akkor is mi vesztenivalója volna? Elég jól ismeri az erdőt, a természetet, az az otthona, s a saját háza tájékán csak nem fél az ember, ugye?*
306. hozzászólás ezen a helyszínen: Könyvtár
Üzenet elküldve: 2015-05-04 09:07:07
Üzenet elküldve: 2015-05-04 09:07:07
ÚJ
Rang: Törölt felhasználó
IC üzenetek: 11
OOC üzenetek: 1
Játékstílus: Megfontolt
IC üzenetek: 11
OOC üzenetek: 1
Játékstílus: Megfontolt
* Több könyvet is fellapoz. Érdeklődést nem lehet leolvasni arcáról viszont az talán utalhat valamire amikor egy egy könyvet akár negyed órán keresztül is kezében tart.
Betű sorrendben keresgél és mindig visszatér a dé-hez, állandóan azok között keresgél viszont arcáról leolvasható az elégedetlenség. Nemsokára betűt vált, most az en következik. Ezzel sem jár több sikerrel. Úgy tűnik az összes érdemleges pergamen vagy könyv ami bármiképpen is a család múltjával összefügg mind a Kúriában található.
Végül talán a sikertelenségnek és a dohos szagnak betudhatóan hagyja ott az egész épületet, hogy végre visszatérhessen a Kúriába.*
Betű sorrendben keresgél és mindig visszatér a dé-hez, állandóan azok között keresgél viszont arcáról leolvasható az elégedetlenség. Nemsokára betűt vált, most az en következik. Ezzel sem jár több sikerrel. Úgy tűnik az összes érdemleges pergamen vagy könyv ami bármiképpen is a család múltjával összefügg mind a Kúriában található.
Végül talán a sikertelenségnek és a dohos szagnak betudhatóan hagyja ott az egész épületet, hogy végre visszatérhessen a Kúriába.*
305. hozzászólás ezen a helyszínen: Könyvtár
Üzenet elküldve: 2015-05-02 16:16:11
Üzenet elküldve: 2015-05-02 16:16:11
ÚJ
Rang: Törölt felhasználó
IC üzenetek: 25
OOC üzenetek: 14
Játékstílus: Megfontolt
IC üzenetek: 25
OOC üzenetek: 14
Játékstílus: Megfontolt
//Egy szörnyű nap//
//1. csapat//
*Hallgatja Neara következtetéseit, és olykor egészen elképed. Az első gondolat az ugye, hogy az elf nő önmagától mondott le saját mágikus hatalmáról. Ha ez így van, akkor csak is azért lehet, hogy együtt maradhasson az általa választott férfivel. De ha így volt, akkor ezt a falu népének is tudnia kellett. A következő az, hogy ha az a mágus vette el a hatalmát, és a gyilkolási vágy párosult egy megátalkodottsággal. Igen, ez is lehetséges. Az egyszerű emberek megtévesztése könnyű annak, aki a maga kénye-kedve szerint irányítja és befolyásolja az eseményeket. Aki pedig ellent mondana, vagy épp igazolni tudná vétkességét, azt elpusztítja az útból. Úgy, ahogy azt látták.
A következő gondolat futam talán a legmeglepőbb. Hogy az illúzióban látott mágus az lenne, akivel korábban a piacon találkoztak? Elképesztő lenne. Senki nem élhet olyan sokáig, még az elfek sem. Több száz évről van szó.
Viszont Neara is beleegyezik a folytatásba, és hogy szóljanak a könyvtárosnak. A jel, amit a másik mutat, megfelelő, de túl általános, mi van, ha véletlenül más is odanyúl a vállához.*
-Hmm... egészítsük ki kicsit. Így jobb lesz.
*S maga is emeli hasonló módon a kezét, s míg vállán pihenteti, feltartja, majd visszaengedi hüvelykujját kétszer gyorsan egymás után. Még ez sem lehet feltűnő, egy masszírozó mozdulatba is beleférhet.*
-Lehet, hogy a helyet kellene megtalálnunk valóban. Elég veszélyes vállalkozás. Kérdezzük meg akkor a könyvtárost.
*Veszi fel a fonalat, és körbepillant. Ha tekintete elcsípi a férfi alakját, akkor már is megindul feléje. Ha odaér, akkor megáll a közelében, vélhetően Nearával együtt. A beszédet ezúttal most társnőjére hagyja.*
//1. csapat//
*Hallgatja Neara következtetéseit, és olykor egészen elképed. Az első gondolat az ugye, hogy az elf nő önmagától mondott le saját mágikus hatalmáról. Ha ez így van, akkor csak is azért lehet, hogy együtt maradhasson az általa választott férfivel. De ha így volt, akkor ezt a falu népének is tudnia kellett. A következő az, hogy ha az a mágus vette el a hatalmát, és a gyilkolási vágy párosult egy megátalkodottsággal. Igen, ez is lehetséges. Az egyszerű emberek megtévesztése könnyű annak, aki a maga kénye-kedve szerint irányítja és befolyásolja az eseményeket. Aki pedig ellent mondana, vagy épp igazolni tudná vétkességét, azt elpusztítja az útból. Úgy, ahogy azt látták.
A következő gondolat futam talán a legmeglepőbb. Hogy az illúzióban látott mágus az lenne, akivel korábban a piacon találkoztak? Elképesztő lenne. Senki nem élhet olyan sokáig, még az elfek sem. Több száz évről van szó.
Viszont Neara is beleegyezik a folytatásba, és hogy szóljanak a könyvtárosnak. A jel, amit a másik mutat, megfelelő, de túl általános, mi van, ha véletlenül más is odanyúl a vállához.*
-Hmm... egészítsük ki kicsit. Így jobb lesz.
*S maga is emeli hasonló módon a kezét, s míg vállán pihenteti, feltartja, majd visszaengedi hüvelykujját kétszer gyorsan egymás után. Még ez sem lehet feltűnő, egy masszírozó mozdulatba is beleférhet.*
-Lehet, hogy a helyet kellene megtalálnunk valóban. Elég veszélyes vállalkozás. Kérdezzük meg akkor a könyvtárost.
*Veszi fel a fonalat, és körbepillant. Ha tekintete elcsípi a férfi alakját, akkor már is megindul feléje. Ha odaér, akkor megáll a közelében, vélhetően Nearával együtt. A beszédet ezúttal most társnőjére hagyja.*
304. hozzászólás ezen a helyszínen: Könyvtár
Üzenet elküldve: 2015-05-01 10:22:31
Üzenet elküldve: 2015-05-01 10:22:31
ÚJ
Rang: Játékos
IC üzenetek: 90
OOC üzenetek: 33
Játékstílus: Megfontolt
IC üzenetek: 90
OOC üzenetek: 33
Játékstílus: Megfontolt
//Egy szörnyű nap//
//1. csapat//
- Nem tudom. Túl nagy volt a hatalom ahhoz, hogy ez a mágus elvehesse. Sokkal ősibb, sokkal erősebb volt, bár tény, hogy a mágus férfi a napmágia egyik legerősebb varázslatát használta. Szerintem a mágus nő döntött arról, hogy elveszíti a hatalmát valamiért. Ez a férfi lehetett, talán. *Vonja meg a vállát kissé, valójában fogalma sincs erről. Amikor ő elveszítette a mágiáját, az egy nagyon hatalmas mágia volt, amit biztos, hogy nem volt egyszerű létrehozni. A férfiben nem érezte ezt, egyszerű gyilkosnak tartja. A motivációját azonban továbbra sem érti, hacsak nem egy hódítóról beszélünk, egy igazi barbárról, a szó legnemtelenebb értelmében.*
- Akár kiált volna Tauld, akár nem, mindenképpen elpusztultak volna. A gyilkos vágy, kígyónyelvvel párosult, könnyedén befolyásolta az egyszerű népeket. Én inkább attól félek, hogy a mi emberünk ugyanaz, mint akit ott láttunk... *Osztja meg a hirtelen jött gondolatát, bár ebben sem volt biztos igazán.
Illiamae ötlete halvány reménysugár csupán, de egy próbálkozást mindenképpen megér majd.*
- Rendben, szóljunk a könyvtárosnak. Ez a pergamen viszont nem ebből a könyvből volt kitépve, így nem tudom, hogy működik-e majd. *Kedvesen mosolyog, miközben a gondolatai fonalát próbálja kigubancolni, hogy összerakja a lehetséges megoldást.*
- Rendben a jel legyen ez. *A jobb kezével a bal vállát érinti a mágusnő, pár másodpercre rajta hagyva, majd visszaejti maga mellé. Mintha csak egy kicsit meg kellett volna masszíroznia azt. Nem volt feltűnő, de jó lehet, amikor kell.*
- Szerintem a múlt végkimenetelén nehéz, vagy lehetetlen változtatni, az is lehet, hogy csak információkat gyűjt a férfi. Talán fel kellene keresnünk a helyet, ahol az elf mágus és a férfi meghaltak, lehet, hogy van ott valami még most is. *Talán ez a megoldás, talán ez, de még egy lehetőség arra, hogy folytassák a nyomozásukat. Talán ezzel járnak szerencsével.*
//1. csapat//
- Nem tudom. Túl nagy volt a hatalom ahhoz, hogy ez a mágus elvehesse. Sokkal ősibb, sokkal erősebb volt, bár tény, hogy a mágus férfi a napmágia egyik legerősebb varázslatát használta. Szerintem a mágus nő döntött arról, hogy elveszíti a hatalmát valamiért. Ez a férfi lehetett, talán. *Vonja meg a vállát kissé, valójában fogalma sincs erről. Amikor ő elveszítette a mágiáját, az egy nagyon hatalmas mágia volt, amit biztos, hogy nem volt egyszerű létrehozni. A férfiben nem érezte ezt, egyszerű gyilkosnak tartja. A motivációját azonban továbbra sem érti, hacsak nem egy hódítóról beszélünk, egy igazi barbárról, a szó legnemtelenebb értelmében.*
- Akár kiált volna Tauld, akár nem, mindenképpen elpusztultak volna. A gyilkos vágy, kígyónyelvvel párosult, könnyedén befolyásolta az egyszerű népeket. Én inkább attól félek, hogy a mi emberünk ugyanaz, mint akit ott láttunk... *Osztja meg a hirtelen jött gondolatát, bár ebben sem volt biztos igazán.
Illiamae ötlete halvány reménysugár csupán, de egy próbálkozást mindenképpen megér majd.*
- Rendben, szóljunk a könyvtárosnak. Ez a pergamen viszont nem ebből a könyvből volt kitépve, így nem tudom, hogy működik-e majd. *Kedvesen mosolyog, miközben a gondolatai fonalát próbálja kigubancolni, hogy összerakja a lehetséges megoldást.*
- Rendben a jel legyen ez. *A jobb kezével a bal vállát érinti a mágusnő, pár másodpercre rajta hagyva, majd visszaejti maga mellé. Mintha csak egy kicsit meg kellett volna masszíroznia azt. Nem volt feltűnő, de jó lehet, amikor kell.*
- Szerintem a múlt végkimenetelén nehéz, vagy lehetetlen változtatni, az is lehet, hogy csak információkat gyűjt a férfi. Talán fel kellene keresnünk a helyet, ahol az elf mágus és a férfi meghaltak, lehet, hogy van ott valami még most is. *Talán ez a megoldás, talán ez, de még egy lehetőség arra, hogy folytassák a nyomozásukat. Talán ezzel járnak szerencsével.*
303. hozzászólás ezen a helyszínen: Könyvtár
Üzenet elküldve: 2015-04-27 12:29:50
Üzenet elküldve: 2015-04-27 12:29:50
ÚJ
Rang: Törölt felhasználó
IC üzenetek: 25
OOC üzenetek: 14
Játékstílus: Megfontolt
IC üzenetek: 25
OOC üzenetek: 14
Játékstílus: Megfontolt
//Egy szörnyű nap//
//1. csapat//
*Neara hangosan gondolkodva, hasonló következtetésekre jut el, mint Illiamae is magában. Az a mágus a kulcspontja mindennek.*
-A mágus a kulcspont a múltban. Így érzem, de biztos persze nem lehetek benne. Valamiért körülötte sűrűsödtek össze az események. Ha úgy gondolod, hogy az elf asszony nagy hatalmú varázsló lehetett, de ott a tisztáson elveszítette már hatalmát, nem lehet-e az, hogy ebben is annak a kalaposnak volt benne a keze?
*Teszi fel az újabb kérdést. És persze, születnek még újak, mert a kérdések már csak ilyenek.*
-Mi van, ha azzal változtattunk éppen mi a múlt fonalán, hogy mi mentünk vissza. A bekapcsolódásunk az eseményekbe erre engedne még következtetni. Hiszen megpróbáltalak megmenteni. Úgy vélem, az a régi Tauld nevű fickó nem hiszem, hogy kiállt volna a húga gyilkosáért. Talán akkor a kalapos sem égetett volna porrá mindenkit. S ha nem így történtek a dolgok, akkor lehet, hogy az elf asszony, és a lánya is megmenekült. Ki tudhatná ezt megmondani?
*Közben persze Neara kérdése is szöget üt benne. Még több pergamen lap? Felsóhajt egyet. Biztosan utána akarnak járni?*
-Talán... kérdezzük meg a könyvtárost. Hátha ő meg tudja mondani. Vagy... Ott van a régi kódex. A könyv, amibe beleolvastunk. Próbáld ki azt a varázslatot, melyet a pergamennél alkalmaztál.
*Elképzelhető lenne, hogy a könyvtárban lévő ősi irat lapjai is mágikusak lennének? S ha igen, újra csak belekerülhetnének az eseményekbe?*
-Mielőtt belefogunk. Tisztázzunk valami egyszerű jelet. Jó lenne, ha következőleg hamarabb rájönnénk ki kicsoda a játszmában. Aztán persze ott van az is, hogy ha nem muszáj, ne változtassunk nagyot az események menetén. A jó ég tudja, miféle bajt okozunk vele a jelenben.
*Nos, rizikó mindenképpen van abban, ha tovább kísérleteznek. De ha Nearát érdekli a történet folytatása, akkor ő hajlandó vele tartani.*
//1. csapat//
*Neara hangosan gondolkodva, hasonló következtetésekre jut el, mint Illiamae is magában. Az a mágus a kulcspontja mindennek.*
-A mágus a kulcspont a múltban. Így érzem, de biztos persze nem lehetek benne. Valamiért körülötte sűrűsödtek össze az események. Ha úgy gondolod, hogy az elf asszony nagy hatalmú varázsló lehetett, de ott a tisztáson elveszítette már hatalmát, nem lehet-e az, hogy ebben is annak a kalaposnak volt benne a keze?
*Teszi fel az újabb kérdést. És persze, születnek még újak, mert a kérdések már csak ilyenek.*
-Mi van, ha azzal változtattunk éppen mi a múlt fonalán, hogy mi mentünk vissza. A bekapcsolódásunk az eseményekbe erre engedne még következtetni. Hiszen megpróbáltalak megmenteni. Úgy vélem, az a régi Tauld nevű fickó nem hiszem, hogy kiállt volna a húga gyilkosáért. Talán akkor a kalapos sem égetett volna porrá mindenkit. S ha nem így történtek a dolgok, akkor lehet, hogy az elf asszony, és a lánya is megmenekült. Ki tudhatná ezt megmondani?
*Közben persze Neara kérdése is szöget üt benne. Még több pergamen lap? Felsóhajt egyet. Biztosan utána akarnak járni?*
-Talán... kérdezzük meg a könyvtárost. Hátha ő meg tudja mondani. Vagy... Ott van a régi kódex. A könyv, amibe beleolvastunk. Próbáld ki azt a varázslatot, melyet a pergamennél alkalmaztál.
*Elképzelhető lenne, hogy a könyvtárban lévő ősi irat lapjai is mágikusak lennének? S ha igen, újra csak belekerülhetnének az eseményekbe?*
-Mielőtt belefogunk. Tisztázzunk valami egyszerű jelet. Jó lenne, ha következőleg hamarabb rájönnénk ki kicsoda a játszmában. Aztán persze ott van az is, hogy ha nem muszáj, ne változtassunk nagyot az események menetén. A jó ég tudja, miféle bajt okozunk vele a jelenben.
*Nos, rizikó mindenképpen van abban, ha tovább kísérleteznek. De ha Nearát érdekli a történet folytatása, akkor ő hajlandó vele tartani.*
302. hozzászólás ezen a helyszínen: Könyvtár
Üzenet elküldve: 2015-04-26 10:22:29
Üzenet elküldve: 2015-04-26 10:22:29
ÚJ
Rang: Törölt felhasználó
IC üzenetek: 11
OOC üzenetek: 1
Játékstílus: Megfontolt
IC üzenetek: 11
OOC üzenetek: 1
Játékstílus: Megfontolt
* A könyvtár csendjét ismét lépcsők nyikorgása zavarja meg. Sapphyra érdeklődve néz körbe. Valószínűleg még soha nem járt a könyvtárban pedig már van a háta mögött néhány leélt évtized.
Lassan lépked. A lefele vezető lépcsők óvatosságra intik. Hosszú nehéz szoknyája végigsöpri a lépcsőket majd amint leért elkapja a köhögés a dohos falak hatására. Soha nem értette meg miért nem képesek egy valamirevaló levegőztetést feltalálni az efféle épületekbe vagy legalább kérnék fel azokat akik ehhez értenek. Amíg a mélységiek népe lent élhetett nem voltak dohos falak, pedig óriás termeik között még olyanok is akadtak amiknek a falán vízesés zúgott alá.
Tekintete a könyvek tömegén siklik végig majd végül a terem őrére emeli mélyvörös szemeit.*
- Sapphyredge Nadzyr vagyok. Megengedi, hogy körbe nézzek? *kérdezi mire egy rövid biccentés a válasz és az őr már folytatja is a könyv olvasását.*
Lassan lépked. A lefele vezető lépcsők óvatosságra intik. Hosszú nehéz szoknyája végigsöpri a lépcsőket majd amint leért elkapja a köhögés a dohos falak hatására. Soha nem értette meg miért nem képesek egy valamirevaló levegőztetést feltalálni az efféle épületekbe vagy legalább kérnék fel azokat akik ehhez értenek. Amíg a mélységiek népe lent élhetett nem voltak dohos falak, pedig óriás termeik között még olyanok is akadtak amiknek a falán vízesés zúgott alá.
Tekintete a könyvek tömegén siklik végig majd végül a terem őrére emeli mélyvörös szemeit.*
- Sapphyredge Nadzyr vagyok. Megengedi, hogy körbe nézzek? *kérdezi mire egy rövid biccentés a válasz és az őr már folytatja is a könyv olvasását.*
301. hozzászólás ezen a helyszínen: Könyvtár
Üzenet elküldve: 2015-04-24 17:47:50
Üzenet elküldve: 2015-04-24 17:47:50
ÚJ
Rang: Játékos
IC üzenetek: 250
OOC üzenetek: 11
Játékstílus: Megfontolt
IC üzenetek: 250
OOC üzenetek: 11
Játékstílus: Megfontolt
// A Véres Bál //
*A kutatás túl nagy sikerrel jár. Aborath néhány nevet lejegyez amit úgy érez hasznos lehet. És tudja, hogy ez a jegyzék nem is elég biztos. Viszont a sok jegyzeteléstől sok idő el is ment és Aborath el is fáradt. Önmagához képest elég sok mindent csinált ma. A könyvtári szolga jelzésére enyhe félelem lesz rajta úrrá. Udvariasan megköszöni az eddigi segítséget és mivel nincs mit tenni távozik. Ha lát tanítót aki a Fogadóban van megszállva akkor felajánlja, hogy elkíséri. Ha nem lát akkor kiérve a városőröket kutatja a tekintetével, hogy azokat kérje meg, hogy elkísérjék hazáig.*
A hozzászólást Aravae (Moderátor) módosította, ekkor: 2015.04.24 18:00:31, a következő indokkal:
Múlt helyett jelen idő; elírások javítása.
*A kutatás túl nagy sikerrel jár. Aborath néhány nevet lejegyez amit úgy érez hasznos lehet. És tudja, hogy ez a jegyzék nem is elég biztos. Viszont a sok jegyzeteléstől sok idő el is ment és Aborath el is fáradt. Önmagához képest elég sok mindent csinált ma. A könyvtári szolga jelzésére enyhe félelem lesz rajta úrrá. Udvariasan megköszöni az eddigi segítséget és mivel nincs mit tenni távozik. Ha lát tanítót aki a Fogadóban van megszállva akkor felajánlja, hogy elkíséri. Ha nem lát akkor kiérve a városőröket kutatja a tekintetével, hogy azokat kérje meg, hogy elkísérjék hazáig.*
A hozzászólást Aravae (Moderátor) módosította, ekkor: 2015.04.24 18:00:31, a következő indokkal:
Múlt helyett jelen idő; elírások javítása.
1-20 , 21-40 , 41-60 , 61-80 , 81-100 , 101-120 , 121-140 , 141-160 , 161-180 , 181-200 , 201-220 , 221-240 , 241-260 , 261-280 , 281-300 , 301-320 , 321-340 , 341-360 , 361-380 , 381-400 , 401-420 , 421-440 , 441-460 , 461-480 , 481-500 , 501-520 , 521-540 , 541-560 , 561-580 , 581-600 , 601-620 , 621-640 , 641-660 , 661-680 , 681-700 , 701-720 , 721-740 , 741-760 , 761-780 , 781-800 , 801-820 , 821-840 , 841-860 , 861-880 , 881-900 , 901-920 , 921-940 , 941-960 , 961-980 , 981-1000 , 1001-1020 , 1021-1040 , 1041-1060 , 1061-1080 , 1081-1100 , 1101-1120 , 1121-1140 , 1141-1160 , 1161-1180 , 1181-1200 , 1192-1211