Nincs játékban - Könyvtár
Karaktered neve: --- Rangod: Nem bejelentkezett felhasználó Pénzed: --- arany
Varázsitalaid: Neked nincsenek varázsitalaid!
Herbária: Neked nincsenek varázsnövényeid!
Varázsitalaid: Neked nincsenek varázsitalaid!
Herbária: Neked nincsenek varázsnövényeid!
Üdvözlünk!
Ez itt a www.Lanawin.hu weboldal játéktere. Egy fórumos szerepjáték. Te nem vagy bejelentkezett állapotban, ezért nincs jogod ténykedni a fórumon. Csak olvasni tudod a hozzászólásokat, semmi mást. Ha szeretnéd kipróbálni milyen is a fórum valójában, átélni izgalmas kalandokat, varázslatokat tanulni, bájitalokat vásárolni, egyedi karaktert létrehozni, felszereléseket kovácsoltatni, vagy küldetéseket végrehajtani, akkor regisztrálj bátran, ne habozz. Miután regisztráltál, és beléptél minden funkciót elérhetsz. Lehetőséged lesz részt venni a mesékben, vagy csak spontán játszani a megalkotott, mesés világban. Felkutathatod a város rejtélyeit, és részese lehet egy olyan fórumos szerepjátéknak, ahol a játékosok kényelme, és a játék élvezete a legfontosabb.
Vissza a főoldalra!
| Nincs "nagyobb" helyszín | Könyvtár | Nincs "kisebb" helyszín |  |
<< Előző oldal - Mostani oldal: 15 (281. - 300. üzenet) - Első olvasatlan beíráshoz >>Oldal váltása: - Következő oldal >>
1-20 , 21-40 , 41-60 , 61-80 , 81-100 , 101-120 , 121-140 , 141-160 , 161-180 , 181-200 , 201-220 , 221-240 , 241-260 , 261-280 , 281-300 , 301-320 , 321-340 , 341-360 , 361-380 , 381-400 , 401-420 , 421-440 , 441-460 , 461-480 , 481-500 , 501-520 , 521-540 , 541-560 , 561-580 , 581-600 , 601-620 , 621-640 , 641-660 , 661-680 , 681-700 , 701-720 , 721-740 , 741-760 , 761-780 , 781-800 , 801-820 , 821-840 , 841-860 , 861-880 , 881-900 , 901-920 , 921-940 , 941-960 , 961-980 , 981-1000 , 1001-1020 , 1021-1040 , 1041-1060 , 1061-1080 , 1081-1100 , 1101-1120 , 1121-1140 , 1141-1160 , 1161-1180 , 1181-1200 , 1192-1211
300. hozzászólás ezen a helyszínen: Könyvtár
Üzenet elküldve: 2015-04-23 14:44:02
Üzenet elküldve: 2015-04-23 14:44:02
ÚJ
Rang: Játékos
IC üzenetek: 90
OOC üzenetek: 33
Játékstílus: Megfontolt
IC üzenetek: 90
OOC üzenetek: 33
Játékstílus: Megfontolt
//Egy szörnyű nap//
//1. csapat//
*Felhúzza őt a sötételf, Neara hálásan pillant a társnőjére. Még mindig kuszák a gondolatai, csak most kezdi el kibogozni őket, viszont egyelőre semmi épkézláb ötlet nem jut az eszébe. Minden olyan gyors volt, csak néhány percig tartott az egész.*
- Igen. *Sóhajtja, de Illiamae még nem fejezte be a mondandójhát. Amiket mondd, már neki is eszébe jutottak, de még nem volt ideje gondolkodni rajtuk., Túl gyors volt ez az egész, és úgy tűnik, hogy nem sikerült jól reagálniuk. Vajon sikerült volna, ha jobban ismerik az egészet? A legfurcsább az volt, hogy az elf mágusnőnek nem volt hatalma, még egy követ sem tudott volna arrébb vinni mágiával.*
- Igen, ezek jó kérdések Illiamae. A férfi biztosan többet tudott mint mi, a pergamendarab mérete pedig arra következtet engedni, ami a te okfejtésed, hogy meg akarták változtatni a múltat. HOgy miért, azt nem tudom. Az elf mágusnőnek roppant hatalma volt anno, de a tisztáson már egy csepp sem. A férfi pedig napmágiát használt, az elf nő anno valami természetmágiával bírt. De semmit sem tudtam tenni, nem éreztem magamban az erejét, és nem is sikerül előhívnom. A napmágiát pedig felismertem, magam is ezt űzöm. A kalapos igazi hódító, de, hogy miért akart visszamenni a múltba... talán túlélte a kislány és bosszút állhatott? Vagy annak a férfinek a leszármazottjai, akinek te a bőrében voltál, ők rájöttek valamire? A saját mágiám sem működött, így nem lenne értelme erős mágusnak visszatérnie, hacsak nincs valami varázslat, ami teljesen átteszi őket, nem pedig valaki bőrébe. Ilyen varázslat pedig nem nagyon lehet, ehhez igazán ősi rituálé kellene. *Leporolja magát, és a botjába kapaszkodik, nézelődik, a pergamen elfüstölt maradványára veti a szemét.*
- Vajon ez volt az utolsó darab a könyvből?
//1. csapat//
*Felhúzza őt a sötételf, Neara hálásan pillant a társnőjére. Még mindig kuszák a gondolatai, csak most kezdi el kibogozni őket, viszont egyelőre semmi épkézláb ötlet nem jut az eszébe. Minden olyan gyors volt, csak néhány percig tartott az egész.*
- Igen. *Sóhajtja, de Illiamae még nem fejezte be a mondandójhát. Amiket mondd, már neki is eszébe jutottak, de még nem volt ideje gondolkodni rajtuk., Túl gyors volt ez az egész, és úgy tűnik, hogy nem sikerült jól reagálniuk. Vajon sikerült volna, ha jobban ismerik az egészet? A legfurcsább az volt, hogy az elf mágusnőnek nem volt hatalma, még egy követ sem tudott volna arrébb vinni mágiával.*
- Igen, ezek jó kérdések Illiamae. A férfi biztosan többet tudott mint mi, a pergamendarab mérete pedig arra következtet engedni, ami a te okfejtésed, hogy meg akarták változtatni a múltat. HOgy miért, azt nem tudom. Az elf mágusnőnek roppant hatalma volt anno, de a tisztáson már egy csepp sem. A férfi pedig napmágiát használt, az elf nő anno valami természetmágiával bírt. De semmit sem tudtam tenni, nem éreztem magamban az erejét, és nem is sikerül előhívnom. A napmágiát pedig felismertem, magam is ezt űzöm. A kalapos igazi hódító, de, hogy miért akart visszamenni a múltba... talán túlélte a kislány és bosszút állhatott? Vagy annak a férfinek a leszármazottjai, akinek te a bőrében voltál, ők rájöttek valamire? A saját mágiám sem működött, így nem lenne értelme erős mágusnak visszatérnie, hacsak nincs valami varázslat, ami teljesen átteszi őket, nem pedig valaki bőrébe. Ilyen varázslat pedig nem nagyon lehet, ehhez igazán ősi rituálé kellene. *Leporolja magát, és a botjába kapaszkodik, nézelődik, a pergamen elfüstölt maradványára veti a szemét.*
- Vajon ez volt az utolsó darab a könyvből?
299. hozzászólás ezen a helyszínen: Könyvtár
Üzenet elküldve: 2015-04-23 01:24:51
Üzenet elküldve: 2015-04-23 01:24:51
ÚJ
Rang: Mesélő
IC üzenetek: 260
OOC üzenetek: 120
Játékstílus: Szelíd
IC üzenetek: 260
OOC üzenetek: 120
Játékstílus: Szelíd
// A Véres Bál //
//Aborath Artois//
*Aborath keresése kudarcba fullad, azonban nem a sikertelenség, hanem a túlzott siker okán. Számtalan nemessel megegyező monogramot képes előszedni a családi könyvekből, azonban az élő intervallumban is az egy darabra rövidítésre jutó egyezés valahol fél tucatra is rúg. Ez persze nem teszi azonnal hasztalanná a dolgot, hiszen az ismerős neveket mégis csak fel kell jegyeznie, hátha talál egyezést velük, amikor a család személyzetét kikérdezi, de további nyomozás nélkül keveset tud velük kezdeni. A másik, ami torzít az eredményen, hogy a könyvtári családi jegyzéket fel tudta dolgozni, azonban az Arthenior felsőbb rétegének nem a teljes része, így csak töredéknyi szignóhoz talált megfelelő párosítást. Ezek nem nemesített kereskedők lehetnek vagy nem városiak vagy nem hagyták jóvá a könyvtárnak, hogy feljegyezzék őket, vagy éppen megfosztották az utódokat az adott nemesi rang használatától. Esetleg a rövidítés az nem a nevüket, hanem valami mást jelent. Az megnehezítené a kutatást. Viszont kapja a jelzést a könyvtári szolgától, hogy lassan készülődjön össze, zárnak, ami számára több, mint kellemetlen hír. *
//Aborath Artois//
*Aborath keresése kudarcba fullad, azonban nem a sikertelenség, hanem a túlzott siker okán. Számtalan nemessel megegyező monogramot képes előszedni a családi könyvekből, azonban az élő intervallumban is az egy darabra rövidítésre jutó egyezés valahol fél tucatra is rúg. Ez persze nem teszi azonnal hasztalanná a dolgot, hiszen az ismerős neveket mégis csak fel kell jegyeznie, hátha talál egyezést velük, amikor a család személyzetét kikérdezi, de további nyomozás nélkül keveset tud velük kezdeni. A másik, ami torzít az eredményen, hogy a könyvtári családi jegyzéket fel tudta dolgozni, azonban az Arthenior felsőbb rétegének nem a teljes része, így csak töredéknyi szignóhoz talált megfelelő párosítást. Ezek nem nemesített kereskedők lehetnek vagy nem városiak vagy nem hagyták jóvá a könyvtárnak, hogy feljegyezzék őket, vagy éppen megfosztották az utódokat az adott nemesi rang használatától. Esetleg a rövidítés az nem a nevüket, hanem valami mást jelent. Az megnehezítené a kutatást. Viszont kapja a jelzést a könyvtári szolgától, hogy lassan készülődjön össze, zárnak, ami számára több, mint kellemetlen hír. *
298. hozzászólás ezen a helyszínen: Könyvtár
Üzenet elküldve: 2015-04-22 14:07:19
Üzenet elküldve: 2015-04-22 14:07:19
ÚJ
Rang: Törölt felhasználó
IC üzenetek: 25
OOC üzenetek: 14
Játékstílus: Megfontolt
IC üzenetek: 25
OOC üzenetek: 14
Játékstílus: Megfontolt
//Egy szörnyű nap//
//1. csapat//
*Illiamae megmarkolja Neara kezét, és talpra húzza a nőt. Bár lehet, hogy a másiknak nem ez volt a célja vele. Valamennyire már megnyugodott, és higgadtan képes gondolkodni is. Az élmény túl valóságos volt.*
-Olyan volt, mintha tényleg ott lettünk volna. *Kezd bele bizonytalanul.* Az a férfi mindenkit becsapott. Vajon kicsoda lehetett igazából? Hatalmas erejű mágus, az bizonyos. *Gondolkodik el hangosan.* De láttad a ruháját? Pontosan olyan kalapot és köpenyt viselt, mint akik idáig követtek téged. Ők akarták a pergament nem? Vajon miért vált hát ennyire fontossá a számukra? Talán kíváncsiak arra, mi is történt valójában? Talán ők tudták volna irányítani a múltbéli eseményeket? Lehetséges, hogy ha olyan valaki jut vissza a pergamen által a múltba, aki igazán erős mágus, akkor... ha megölték volna azt a férfit, vajon mi változott volna meg a jelenben?
*Csak úgy ömlenek belőle a kérdések, és bizony minden kérdés több újabb kérdést szül a világra. Koránt sincs persze vége kérdéseinek, inkább csak azért áll meg, hogy hátha Nearának van valami épkézláb ötlete ezzel kapcsolatban. Ugyanis, arról még mindig nem tudnak semmit, hogy aki Neara kezébe nyomta a pergament, az miért épp neki adta oda, s a vörös köpenyesek miért is akarták azt megszerezni bármi áron? Talán nem egészen bármi áron, hiszen akkor meg is ölhették volna Nearát a piacon.
Bár lehet, ahhoz másoknak is lett volna néhány szava.*
A hozzászólás írója (Illiamae Rilynurden) módosította ezt a hozzászólást, ekkor: 2015.04.22 14:20:30
//1. csapat//
*Illiamae megmarkolja Neara kezét, és talpra húzza a nőt. Bár lehet, hogy a másiknak nem ez volt a célja vele. Valamennyire már megnyugodott, és higgadtan képes gondolkodni is. Az élmény túl valóságos volt.*
-Olyan volt, mintha tényleg ott lettünk volna. *Kezd bele bizonytalanul.* Az a férfi mindenkit becsapott. Vajon kicsoda lehetett igazából? Hatalmas erejű mágus, az bizonyos. *Gondolkodik el hangosan.* De láttad a ruháját? Pontosan olyan kalapot és köpenyt viselt, mint akik idáig követtek téged. Ők akarták a pergament nem? Vajon miért vált hát ennyire fontossá a számukra? Talán kíváncsiak arra, mi is történt valójában? Talán ők tudták volna irányítani a múltbéli eseményeket? Lehetséges, hogy ha olyan valaki jut vissza a pergamen által a múltba, aki igazán erős mágus, akkor... ha megölték volna azt a férfit, vajon mi változott volna meg a jelenben?
*Csak úgy ömlenek belőle a kérdések, és bizony minden kérdés több újabb kérdést szül a világra. Koránt sincs persze vége kérdéseinek, inkább csak azért áll meg, hogy hátha Nearának van valami épkézláb ötlete ezzel kapcsolatban. Ugyanis, arról még mindig nem tudnak semmit, hogy aki Neara kezébe nyomta a pergament, az miért épp neki adta oda, s a vörös köpenyesek miért is akarták azt megszerezni bármi áron? Talán nem egészen bármi áron, hiszen akkor meg is ölhették volna Nearát a piacon.
Bár lehet, ahhoz másoknak is lett volna néhány szava.*
A hozzászólás írója (Illiamae Rilynurden) módosította ezt a hozzászólást, ekkor: 2015.04.22 14:20:30
297. hozzászólás ezen a helyszínen: Könyvtár
Üzenet elküldve: 2015-04-21 18:37:05
Üzenet elküldve: 2015-04-21 18:37:05
ÚJ
Rang: Játékos
IC üzenetek: 32
OOC üzenetek: 0
Játékstílus: Szelíd
IC üzenetek: 32
OOC üzenetek: 0
Játékstílus: Szelíd
* Csak alkalmilag érinti, mind a templom, mind a könyvtár területét, ugyanis felettébb érdekesnek tartja a nagy tudású, bölcs filozófusok munkáit, és a költők gyönyörűséges verseiben szívesen elandalog.
A lépcsőn érkezve lép a könyvtár termébe, ahol a könyvtengeren elámulva, elkezd kutatni. Először szemügyre veszi a varázslattal kapcsolatos könyveket. Legalábbis, csak meghatározza helyüket, hogy elkerülhesse e magyarázhatatlan tudomány oltárait.
Folytatva, a mellettük lévő polcot kezdi el átfésülni. Gnóm fajban mérendő magassága nem egy előny, de a könyvek feliratait még képes elolvasni. Ujjával és szemével válogat a néha vastag, közepes, vékony kötetek között. Egy közepesen megakad a szeme. Címe: "Térdig érő kincsek". Leveszi, és megvizsgálja. Ahogy az kiderül számára a jelek kombinációjából, egy kertészeti útmutatóról van szó. Visszateszi a kötetet a polcra.
Másodjára egy vaskosabb példányra vet szemet. Címe pedig: " Lanawini geológiai útmutató ". A lelőhelyek, és a kőzetek kitermelésében játszott szerepe hatalmas lehet. Megjegyzi, hogy itt van egy ilyesféle olvasmány.
Igazából az üzletekkel kapcsolatosan keres valamiféle könyvet, melynek tartalmi értéke felbecsülhetetlen. Az üzleti tippeket szívesen fogadja, főleg, hogy a kereskedelemmel kapcsolatosan elért eredményei megközelítőlegesen egyenlőek a nullával. Kutat, és keres, de a könyvnek sehogy nem lel a nyomára. Talán eleve rossz helyen keresi, és inkább kéne saját műveltségére támaszkodni, ezért elhagyja a helyet.*
A lépcsőn érkezve lép a könyvtár termébe, ahol a könyvtengeren elámulva, elkezd kutatni. Először szemügyre veszi a varázslattal kapcsolatos könyveket. Legalábbis, csak meghatározza helyüket, hogy elkerülhesse e magyarázhatatlan tudomány oltárait.
Folytatva, a mellettük lévő polcot kezdi el átfésülni. Gnóm fajban mérendő magassága nem egy előny, de a könyvek feliratait még képes elolvasni. Ujjával és szemével válogat a néha vastag, közepes, vékony kötetek között. Egy közepesen megakad a szeme. Címe: "Térdig érő kincsek". Leveszi, és megvizsgálja. Ahogy az kiderül számára a jelek kombinációjából, egy kertészeti útmutatóról van szó. Visszateszi a kötetet a polcra.
Másodjára egy vaskosabb példányra vet szemet. Címe pedig: " Lanawini geológiai útmutató ". A lelőhelyek, és a kőzetek kitermelésében játszott szerepe hatalmas lehet. Megjegyzi, hogy itt van egy ilyesféle olvasmány.
Igazából az üzletekkel kapcsolatosan keres valamiféle könyvet, melynek tartalmi értéke felbecsülhetetlen. Az üzleti tippeket szívesen fogadja, főleg, hogy a kereskedelemmel kapcsolatosan elért eredményei megközelítőlegesen egyenlőek a nullával. Kutat, és keres, de a könyvnek sehogy nem lel a nyomára. Talán eleve rossz helyen keresi, és inkább kéne saját műveltségére támaszkodni, ezért elhagyja a helyet.*
296. hozzászólás ezen a helyszínen: Könyvtár
Üzenet elküldve: 2015-04-21 16:42:02
Üzenet elküldve: 2015-04-21 16:42:02
ÚJ
Rang: Játékos
IC üzenetek: 250
OOC üzenetek: 11
Játékstílus: Megfontolt
IC üzenetek: 250
OOC üzenetek: 11
Játékstílus: Megfontolt
// A Véres Bál //
*Aborath-nak meggyűlik a baja a könyv értelmezésével. Kicsit viccesnek is találja a helyzetet, hogy pont ő aki általában tanítani szokott és a diákjai így szenvedni a könyvek fölött most megtapasztalja a másik helyzetét.*
~Bár én legalább próbálok nekik segíteni a megértésben.~
*Már épp feladná mikor kezd rájönni miből áll a dolog. Sok számítás után nagyon sok dologra derült fény és már néhány dolgot sejt is. Viszont a legnagyobb gondja az idővel van. Nem szívesen hagyná el a templom biztosnak vélt épületét. Addig is a város nemesi házainak néz utána hátha rájön kikre illenek a monogramok.*
*Aborath-nak meggyűlik a baja a könyv értelmezésével. Kicsit viccesnek is találja a helyzetet, hogy pont ő aki általában tanítani szokott és a diákjai így szenvedni a könyvek fölött most megtapasztalja a másik helyzetét.*
~Bár én legalább próbálok nekik segíteni a megértésben.~
*Már épp feladná mikor kezd rájönni miből áll a dolog. Sok számítás után nagyon sok dologra derült fény és már néhány dolgot sejt is. Viszont a legnagyobb gondja az idővel van. Nem szívesen hagyná el a templom biztosnak vélt épületét. Addig is a város nemesi házainak néz utána hátha rájön kikre illenek a monogramok.*
295. hozzászólás ezen a helyszínen: Könyvtár
Üzenet elküldve: 2015-04-20 23:45:05
Üzenet elküldve: 2015-04-20 23:45:05
ÚJ
Rang: Mesélő
IC üzenetek: 260
OOC üzenetek: 120
Játékstílus: Szelíd
IC üzenetek: 260
OOC üzenetek: 120
Játékstílus: Szelíd
// A Véres Bál //
//Aborath Artois//
*A komoly égési sérülés láttán való öröm kiértékelésére a tanítónak nincs ideje, indul is segíteni, már ha odafér, így Aborath-ot semmi nem zavarja a könyvtárban való kutakodásban. A hajózási könyvek elég tág téma, azonban ezek számok nem tűnnek sem irányzékoknak vagy hasonlóknak, gyorsan fel is adja a hasonlóságok keresését, annyira eredménytelennek tűnik. A vámtételek is majdnem hasonló eredményeket hoznak, ameddig valami véletlenül meg nem kapja a tekintetét. A matrózok nagy számolási ismeretekkel bár nem rendelkeztek, azonban kettővel osztani tudtak, így egy nagyobb rakományt tizenhatod vagy éppen harmincketted részre osztottak. Efölött legutóbb érdektelenségből átúszott a tekintete, azonban az új ismeretekkel együtt már sokkal hasznosabbnak véli ezt is. A napló betűkódok utáni második sora strigulázott, úgy jelölte a tizenhatodok, illetve jelen esetben hatvannegyedek számát, amivel a személy rendelkezett az értékből. A következő sor a tizenhatodok értéke után elveendő tizedrész adó, amit valószínűleg már egy elszámoló végzett, kalligrafikus és érthető írásképpel. Az eredményt újra igénytelenül, amiből az elszámoló fejtette újra vissza a részesedést. Erősen kötött arányokkal, több szállítás és változatlan monogrammok. Kivéve egyet, egy "MK" jegyzésű név át van húzva és a helyére egy másik "EW" vagy bejegyezve. Mind a három holdhónappal ezelőtti részesedéséig ki vannak húzva a számok, a rátához utólagosan levontak egyet. Nem tudja megállapítani, hogy kihez került be. Még egy szűk órája lehet, amit olvasással és tanulmányozással tölthet.*
//Aborath Artois//
*A komoly égési sérülés láttán való öröm kiértékelésére a tanítónak nincs ideje, indul is segíteni, már ha odafér, így Aborath-ot semmi nem zavarja a könyvtárban való kutakodásban. A hajózási könyvek elég tág téma, azonban ezek számok nem tűnnek sem irányzékoknak vagy hasonlóknak, gyorsan fel is adja a hasonlóságok keresését, annyira eredménytelennek tűnik. A vámtételek is majdnem hasonló eredményeket hoznak, ameddig valami véletlenül meg nem kapja a tekintetét. A matrózok nagy számolási ismeretekkel bár nem rendelkeztek, azonban kettővel osztani tudtak, így egy nagyobb rakományt tizenhatod vagy éppen harmincketted részre osztottak. Efölött legutóbb érdektelenségből átúszott a tekintete, azonban az új ismeretekkel együtt már sokkal hasznosabbnak véli ezt is. A napló betűkódok utáni második sora strigulázott, úgy jelölte a tizenhatodok, illetve jelen esetben hatvannegyedek számát, amivel a személy rendelkezett az értékből. A következő sor a tizenhatodok értéke után elveendő tizedrész adó, amit valószínűleg már egy elszámoló végzett, kalligrafikus és érthető írásképpel. Az eredményt újra igénytelenül, amiből az elszámoló fejtette újra vissza a részesedést. Erősen kötött arányokkal, több szállítás és változatlan monogrammok. Kivéve egyet, egy "MK" jegyzésű név át van húzva és a helyére egy másik "EW" vagy bejegyezve. Mind a három holdhónappal ezelőtti részesedéséig ki vannak húzva a számok, a rátához utólagosan levontak egyet. Nem tudja megállapítani, hogy kihez került be. Még egy szűk órája lehet, amit olvasással és tanulmányozással tölthet.*
294. hozzászólás ezen a helyszínen: Könyvtár
Üzenet elküldve: 2015-04-20 02:36:10
Üzenet elküldve: 2015-04-20 02:36:10
ÚJ
Rang: Tapasztalt játékos
IC üzenetek: 849
OOC üzenetek: 102
Játékstílus: Megfontolt
IC üzenetek: 849
OOC üzenetek: 102
Játékstílus: Megfontolt
*Egy életet mentő piactéri kerülő után, pár alma csutkájának eldobásával megérkezik a könyvtárba, ahol könnyed tárgyalást tesz afelé, hogy könyve szerepelhessen mind a jegyzékben, mind a polcokon, mind pedig, ha már bekészült, a nem olvasható, másolásra fenntartott részben. Nem mintha engedélyekhez kívánná kötni, hogy mikor és mekkora mennyiségben másolhatják a könyvét, erre semmilyen szándéka nincs, sőt ő maga örülne neki, ha minél több példányban járná át a várost, hiszen ez a szándéka. Csak a tolvajok... Nem szereti egyébként sem, megveti a tevékenységet, mind anyagi, mint tárgybeli vonatkozásában, de a tudást lopni és ezzel másokat megfosztani a legrosszabb, főleg ha ezt úgy, hogy utána semmi se maradjon a köz számára. A másolásnak mind praktikai, mind lényegi haszna lehet, főleg ha erre ő engedélyt is ad, márpedig ad, de valaminek az elvételére nincs bocsánat. Ettől függetlenül, azt sem tagadja, hogy a feltaláló igenis jogot formálhat a tudásának megvédésére, megőrzésére, így másolhatatlannak bélyegzésére, még ha ő ezzel nem is él. Egyébként is, az igazi tudós munkája pont az, amit nem elég szövegében lemásolni, érteni és tudni kell. Akik pedig ennek átvételére nem képes, az nézheti a másolatot, sokra felhasználni nem tudja. Persze mindent meg lehet érteni elegendő idő rááldozásával, legyen szó bármilyen korlátolt elméről. Persze nem biztos, hogy ez mindig biztos és érdemes cél, hiszen egy gyengébb elméjű harcos is kiválóan védheti az elveit és semmi kivetnivalót nem fogalmazhat meg jogosan ellene senki, hiszen azt teszi, amihez affinitása van. A procedúra viszont lassabb a kelleténél. Első részben megvizsgálják a könyveket, ennek tartalmi és minőségbeli követelményei vannak, melyek összefonódnak. A tartalmi általánosságban egyszerűbb, nem tartalmazhat olyan elveket vagy mondatokat, melyek elvetendők, üldözöttek vagy éppen törvénytelenségre buzdítanak. Ez egyszeri elolvasásból könnyen kiderül a fürkésző szemek előtt. Így ha beleírta volna a fekete itallal kapcsolatos dolgokat, akkor egyébként sem szerepelhetne a polcon, legfeljebb nagyon finom kontextusban. Ő pedig a valóságon finomítani nem kívánt. A minőségbeli a számára egyszerűbb, lényegében a könyv szükségességét határozza meg, érdemes-e arra, hogy a polcok helyét foglalja, nem lehet már meghaladott vagy elavult, esetleg komolytalan. Ez a bevezető kiskönyvek esetében nem áll fent, a céljuk pont az, hogy segédletet nyújtson, mankót, így egyszerűnek kell lennie, de új ismereteket is tartalmazzon. Mivel az alkímia témakörét nála jobban kevesen ismerik és általában az ilyen könyvek átnézésére őt szokták felkérni, nem hiszi, hogy bármily akadályba ütközne. Majd ellenőrzi magát... De a szabály az szabály, elő is kerítenek egy tudóst, akit Nestar ismer is. Nehéz lett volna mást előkeríteni, mivel élete döntő részét ezen falak között élte, még ha látásból is, de sok tudós alakot látott erre járni és tanulmányai során az összestől kért segítséget, tanácsot, útmutatást. Kicsit izgul is, nem az eredménytől, a könyvtár magát hozná szégyenbe, ha egy ilyen hiányos területről nem engedne be egy könyvet, de mégis csak az első munkája, amit csak a saját tapasztalataiból és kútfőjéből dobott össze, még ha elég triviális, egyszerű dolgokat is. Talán bővíthette volna, lehet, hogy le fog itten égni előtte? Nem hitte volna, hogy ennyire izgulni fog egy formális értékelés során. Zron, akit eddig csak a tudós címet hozta Nestar gondolataiban, az idegesség elfeledtette vele a nevet, végre szót is ejt, midőn a végére ért.*
Nem egy briliáns dolog, de a maga nemében hiánypótló. Egyszerű, érthető és ami rá van írva, arra jó. Ellenvetésem nincs, bár a veleje az pont kimaradt, kezdő kézikönyvnek viszont barátságos.
*A véleményezés megvolt, amire számított, azt megkapta, nem dicsérték túl, bár egy komoly embertől minden pozitív szó értéke megtöbbszöröződik, de elfogadták, része lehet a kánonnak. És őszinte véleményét is tükrözi, ebből tényleg csak annyit lehet megtudni, ami ahhoz szükséges, hogy valaki italkeverésbe kezdjen és alacsony szinten, de művelje. Ezzel ő ki is fújta magát, a részleteket megtárgyalja, a kettő könyvet el is zárolják, kérése szerint, a többi pedig a polcokon várja a Kedves Olvasót, akinek írva vagyon.*
Nem egy briliáns dolog, de a maga nemében hiánypótló. Egyszerű, érthető és ami rá van írva, arra jó. Ellenvetésem nincs, bár a veleje az pont kimaradt, kezdő kézikönyvnek viszont barátságos.
*A véleményezés megvolt, amire számított, azt megkapta, nem dicsérték túl, bár egy komoly embertől minden pozitív szó értéke megtöbbszöröződik, de elfogadták, része lehet a kánonnak. És őszinte véleményét is tükrözi, ebből tényleg csak annyit lehet megtudni, ami ahhoz szükséges, hogy valaki italkeverésbe kezdjen és alacsony szinten, de művelje. Ezzel ő ki is fújta magát, a részleteket megtárgyalja, a kettő könyvet el is zárolják, kérése szerint, a többi pedig a polcokon várja a Kedves Olvasót, akinek írva vagyon.*
293. hozzászólás ezen a helyszínen: Könyvtár
Üzenet elküldve: 2015-04-16 18:10:42
Üzenet elküldve: 2015-04-16 18:10:42
ÚJ
Rang: Játékos
IC üzenetek: 90
OOC üzenetek: 33
Játékstílus: Megfontolt
IC üzenetek: 90
OOC üzenetek: 33
Játékstílus: Megfontolt
//Egy szörnyű nap//
//1. csapat//
*Neara terve balul sül el, a fajgyűlölő - számára ennyi volt megbizonyosodni erről - férfi árulással vádolja. Habár tudna ellene riposztolni, nincs ideje az egészre, hiszen a férfi varázslatba kezd. A legmegdöbbentőbb számára mégis az, hogy felismeri a napkitörés nevű hatalmas erejű varázslatot, amit csak a napmágia legnagyobb beavatottjai ismerhetnek. Tudja, hogy ezzel végük, hiszen az ő mágiája és az elf asszonyé sem működik, csak annyit tesz, hogy felkapja a kislányt és hátat fordít a varázslatnak. Természetesen ismeri a hatást, és ahogy belé csap a nap igaz ereje felsikolt és nem is hagyja abba, amíg eszméletét nem veszti. Az erejéből még egy bánatos mosolyra futja a férfi felé, de az már bizonyosan nem tudta viszonozni neki...*
//Könyvtár//
*Hallja, ahogy Illiamae sikolt, de ő nem érzi a fájdalmat, úgy hiszi, hogy vagy átkerült a fényes sugártrónus mellé és azért szűnt meg a fájdalom, vagy megvédte valami. Aztán felnyitja a szemét, és nem látja a kislányt benne, könnycsepp fordul ki gyönyörű írisze mögül, ami végigfolyva az arcán, a padlón állapodik meg. Meglátja a pergament, ami rövid időn belül elporlad, azonban Nearának jobban fáj a kislány halála, úgy érzi, mintha a sajátját vesztette volna el, habár még nem volt gyermeke. Illimae kérdésére szomorúan ülő helyzetbe húzza magát, és megmarkolja a botját.*
- Nem tudom. Talán bevégeztetett, vagy így kellett történnie. A szónok ügyes volt, túljárt az eszemen és sajnos mindenképpen megölte volna őket. *Ismeri el a hibáját és a végkövetkeztetést. Egy ilyen varázslat után ki merne elé állni ugyan?*
- Mindenesetre a fenyegetés megszűnt, a mágikus papír nem lesz senkié. Remélem nem ez volt a cél. *Miközben beszél, maga is feltápászkodik a botja segítségével, majd kezet nyújt a sötételfnek.*
- Sajnálom, hogy így alakult. *Süti le a szemeit.*
//1. csapat//
*Neara terve balul sül el, a fajgyűlölő - számára ennyi volt megbizonyosodni erről - férfi árulással vádolja. Habár tudna ellene riposztolni, nincs ideje az egészre, hiszen a férfi varázslatba kezd. A legmegdöbbentőbb számára mégis az, hogy felismeri a napkitörés nevű hatalmas erejű varázslatot, amit csak a napmágia legnagyobb beavatottjai ismerhetnek. Tudja, hogy ezzel végük, hiszen az ő mágiája és az elf asszonyé sem működik, csak annyit tesz, hogy felkapja a kislányt és hátat fordít a varázslatnak. Természetesen ismeri a hatást, és ahogy belé csap a nap igaz ereje felsikolt és nem is hagyja abba, amíg eszméletét nem veszti. Az erejéből még egy bánatos mosolyra futja a férfi felé, de az már bizonyosan nem tudta viszonozni neki...*
//Könyvtár//
*Hallja, ahogy Illiamae sikolt, de ő nem érzi a fájdalmat, úgy hiszi, hogy vagy átkerült a fényes sugártrónus mellé és azért szűnt meg a fájdalom, vagy megvédte valami. Aztán felnyitja a szemét, és nem látja a kislányt benne, könnycsepp fordul ki gyönyörű írisze mögül, ami végigfolyva az arcán, a padlón állapodik meg. Meglátja a pergament, ami rövid időn belül elporlad, azonban Nearának jobban fáj a kislány halála, úgy érzi, mintha a sajátját vesztette volna el, habár még nem volt gyermeke. Illimae kérdésére szomorúan ülő helyzetbe húzza magát, és megmarkolja a botját.*
- Nem tudom. Talán bevégeztetett, vagy így kellett történnie. A szónok ügyes volt, túljárt az eszemen és sajnos mindenképpen megölte volna őket. *Ismeri el a hibáját és a végkövetkeztetést. Egy ilyen varázslat után ki merne elé állni ugyan?*
- Mindenesetre a fenyegetés megszűnt, a mágikus papír nem lesz senkié. Remélem nem ez volt a cél. *Miközben beszél, maga is feltápászkodik a botja segítségével, majd kezet nyújt a sötételfnek.*
- Sajnálom, hogy így alakult. *Süti le a szemeit.*
292. hozzászólás ezen a helyszínen: Könyvtár
Üzenet elküldve: 2015-04-15 10:13:37
Üzenet elküldve: 2015-04-15 10:13:37
ÚJ
Rang: Törölt felhasználó
IC üzenetek: 25
OOC üzenetek: 14
Játékstílus: Megfontolt
IC üzenetek: 25
OOC üzenetek: 14
Játékstílus: Megfontolt
//Egy szörnyű nap//
//1. csapat//
-Én vagyok!
*Vág közbe, de már nem állíthatja meg az elkövetkezőket. A szónok azzal vádolja Nearát, hogy Taludot is elvarázsolta. Pedig nem így történt a dolog. Annak az elf asszonynak, aki karjában tartva félvérű kislányát semmi, de semmi köze nincs ahhoz, ami történik. A varázslat máshonnan indult, valahonnan a jövőből. S most ők, ahogy visszacsöppentek a régmúltba, mások testébe bújva, igyekeztek felvenni az események fonalát, és menteni, ami menthető. *
~Hát nem sikerül túl fényesen.~
*Ez a gondolat villan fel elméjében talán élete utolsó pillanatában, hiszen a szónok maga is mágiát alkalmaz. Pont azt teszi, amiért az elf asszonyt a pokolra küldené családjával és fajtájával együtt. Ha ez a valamikori nő démon, akkor a szónok a démonok fejedelme.
Még látja, miként fogan meg a varázslat, hogyan kél tűzgömb a mágus ujjai végén, s lövell ki feléjük. Nincs ideje és lehetősége kitérni.
Felüvölt, s rettenetében karjaival takarja el arcát. Karjai azok, melyek először martalékává válnak az égő folyamnak, sisteregve ég semmivé a húsa, és csontja is. Aztán a lángörvény eléri testének többi részét, és az üvöltése hörgésbe csap át, ahogy a lángom most már belülről a tüdőt is elemésztik. Először térdre rogy, majd hasra vágódik, majd elméje végleg kihuny.*
//Ismét a Könyvtár//
*Üvöltés harsan újra, bár sokkal fojtottabban, hiszen hason fekszik, karjai arca előtt, s ruhája tompítja hangját. De mégis visszhangot ver. Következő reakciója, hogy oldalára fordul, magzati pózba gömbölyödik, s csak valahol ekkor hal el hörgő sikolya.
Tudata kinyílik, érzékeli a helyszínváltozást. Reszketve kapja el karját arca elől, és ugrik talpra. Zihálva néz körbe, ujjai tőrének markolatára siklanak. Körbe fordul, védekezésre készen. Percek telhetnek el, mire lenyugszik. Tekintete a szintén (vélhetően) ébredő Nearára fordul.*
-Meg... megölte őket. Felégette. Azt tette, amivel vádolta.
*Talán kissé összefüggéstelenek szavai, de Neara bizonyára érteni fogja. S ekkor fordul pillantása a pergamen felé, melyet korábban Neara birtokolt, s nézi végig, miként hamvad el egy szemhunyásnyi idő alatt. Lassan lenyugvó lélegzettel kapaszkodik meg egy asztal szélében, s tekintete visszafordul társnőjére.*
-Mi volt ez?
//1. csapat//
-Én vagyok!
*Vág közbe, de már nem állíthatja meg az elkövetkezőket. A szónok azzal vádolja Nearát, hogy Taludot is elvarázsolta. Pedig nem így történt a dolog. Annak az elf asszonynak, aki karjában tartva félvérű kislányát semmi, de semmi köze nincs ahhoz, ami történik. A varázslat máshonnan indult, valahonnan a jövőből. S most ők, ahogy visszacsöppentek a régmúltba, mások testébe bújva, igyekeztek felvenni az események fonalát, és menteni, ami menthető. *
~Hát nem sikerül túl fényesen.~
*Ez a gondolat villan fel elméjében talán élete utolsó pillanatában, hiszen a szónok maga is mágiát alkalmaz. Pont azt teszi, amiért az elf asszonyt a pokolra küldené családjával és fajtájával együtt. Ha ez a valamikori nő démon, akkor a szónok a démonok fejedelme.
Még látja, miként fogan meg a varázslat, hogyan kél tűzgömb a mágus ujjai végén, s lövell ki feléjük. Nincs ideje és lehetősége kitérni.
Felüvölt, s rettenetében karjaival takarja el arcát. Karjai azok, melyek először martalékává válnak az égő folyamnak, sisteregve ég semmivé a húsa, és csontja is. Aztán a lángörvény eléri testének többi részét, és az üvöltése hörgésbe csap át, ahogy a lángom most már belülről a tüdőt is elemésztik. Először térdre rogy, majd hasra vágódik, majd elméje végleg kihuny.*
//Ismét a Könyvtár//
*Üvöltés harsan újra, bár sokkal fojtottabban, hiszen hason fekszik, karjai arca előtt, s ruhája tompítja hangját. De mégis visszhangot ver. Következő reakciója, hogy oldalára fordul, magzati pózba gömbölyödik, s csak valahol ekkor hal el hörgő sikolya.
Tudata kinyílik, érzékeli a helyszínváltozást. Reszketve kapja el karját arca elől, és ugrik talpra. Zihálva néz körbe, ujjai tőrének markolatára siklanak. Körbe fordul, védekezésre készen. Percek telhetnek el, mire lenyugszik. Tekintete a szintén (vélhetően) ébredő Nearára fordul.*
-Meg... megölte őket. Felégette. Azt tette, amivel vádolta.
*Talán kissé összefüggéstelenek szavai, de Neara bizonyára érteni fogja. S ekkor fordul pillantása a pergamen felé, melyet korábban Neara birtokolt, s nézi végig, miként hamvad el egy szemhunyásnyi idő alatt. Lassan lenyugvó lélegzettel kapaszkodik meg egy asztal szélében, s tekintete visszafordul társnőjére.*
-Mi volt ez?
291. hozzászólás ezen a helyszínen: Könyvtár
Üzenet elküldve: 2015-04-14 05:56:55
Üzenet elküldve: 2015-04-14 05:56:55
ÚJ
Rang: Mesélő
IC üzenetek: 110
OOC üzenetek: 80
Játékstílus: Szelíd
IC üzenetek: 110
OOC üzenetek: 80
Játékstílus: Szelíd
//Egy szörnyű nap//
//1. csapat//
*A sötételf leányzó nem akar meghajolni, vagy legalábbis alázatosan lesütni a szemét, ezt a szónok is észreveszi, de most nem teszi szóvá, bár a keze ökölbe szorul a dühtől, hogy valaki szembe mer szállni vele.
A szónok türelmesen figyeli Nearat, ahogyan védekezik a szónoklata ellen, de amikor kinyújtja a kezét, s Illiamae mutat, s a férfi testében beszélni kezd, akkor elmosolyodik. Mint aki most láttam meg, azt amivel megnyeri a helyzetet. Miután
Illiamae befejezte a beszédet, még vár pár másodpercet, s tesz pár lépést, majd bele kezd a válaszba.*
-Még soha nem hallottalak így beszélni Tauld. Ha még egyáltalán te vagy az, és nem pedig EZ irányít téged. *mutat Neara-ra. A tömeg természetesen felhördül a gondolatra, hogy az elf nő képes lenne átvenni felettük az uralmat.*
-De tudom, hogyan kell beszélni az ilyenekkel. *mondja a párosnak, s a következő pillanatban már bele is kezd a varázsigékbe.
A következő pillanatban erős hő és lökés hullám csap ki a varázslóból Neara és Illiamae irányába. A varázslat letarol mindent ami az útjába kerül, a víz elpárolog, az éghető anyagok hamuvá válnak, a fémek szétfolynak. A két nőnek esélye sincs kitérnie a varázslat elől, s s a fájdalom egyre elviselhetetlenebb lesz.*
//Ismét a Könyvtár//
*A következő pillanatban már mind a ketten a könyvtár padlóján tér magához ugyan abban a pózban, ahogyan a fájdalomtól összerogytak. Pár lépéssel a páros mellet a pergament a földön hever, s egy kis vörös izzás jelenik meg rajta, mintha parázslana. Izzik is. Majd egy újabb, és újabb. A három izzás pillanatok alatt foltként kezd terjedni az irományon, egészen addig, míg fel nem emészti a teljeset, s csak hamu marad.*
//1. csapat//
*A sötételf leányzó nem akar meghajolni, vagy legalábbis alázatosan lesütni a szemét, ezt a szónok is észreveszi, de most nem teszi szóvá, bár a keze ökölbe szorul a dühtől, hogy valaki szembe mer szállni vele.
A szónok türelmesen figyeli Nearat, ahogyan védekezik a szónoklata ellen, de amikor kinyújtja a kezét, s Illiamae mutat, s a férfi testében beszélni kezd, akkor elmosolyodik. Mint aki most láttam meg, azt amivel megnyeri a helyzetet. Miután
Illiamae befejezte a beszédet, még vár pár másodpercet, s tesz pár lépést, majd bele kezd a válaszba.*
-Még soha nem hallottalak így beszélni Tauld. Ha még egyáltalán te vagy az, és nem pedig EZ irányít téged. *mutat Neara-ra. A tömeg természetesen felhördül a gondolatra, hogy az elf nő képes lenne átvenni felettük az uralmat.*
-De tudom, hogyan kell beszélni az ilyenekkel. *mondja a párosnak, s a következő pillanatban már bele is kezd a varázsigékbe.
A következő pillanatban erős hő és lökés hullám csap ki a varázslóból Neara és Illiamae irányába. A varázslat letarol mindent ami az útjába kerül, a víz elpárolog, az éghető anyagok hamuvá válnak, a fémek szétfolynak. A két nőnek esélye sincs kitérnie a varázslat elől, s s a fájdalom egyre elviselhetetlenebb lesz.*
//Ismét a Könyvtár//
*A következő pillanatban már mind a ketten a könyvtár padlóján tér magához ugyan abban a pózban, ahogyan a fájdalomtól összerogytak. Pár lépéssel a páros mellet a pergament a földön hever, s egy kis vörös izzás jelenik meg rajta, mintha parázslana. Izzik is. Majd egy újabb, és újabb. A három izzás pillanatok alatt foltként kezd terjedni az irományon, egészen addig, míg fel nem emészti a teljeset, s csak hamu marad.*
290. hozzászólás ezen a helyszínen: Könyvtár
Üzenet elküldve: 2015-04-10 19:28:43
Üzenet elküldve: 2015-04-10 19:28:43
ÚJ
Rang: Kezdő játékos
IC üzenetek: 16
OOC üzenetek: 6
Játékstílus: Szelíd
IC üzenetek: 16
OOC üzenetek: 6
Játékstílus: Szelíd
//Találkozás//
*Ahogy belép a könyvtárba egyből feltűnik neki a csend, nem várt mást a helytől, de mégis szokatlanul éri ez a rend.*
- Segíthetek valamiben? *Szólal meg a könyvtáros unott hangján*
- Nem köszönöm, feltalálom magam.
*Bár igazából nincs semmi ötlete, hogy mit fog cselekedni. Gyorsan odaáll az egyik könyvespolc mellé és levesz egy könyvet. Igazándiból nem tudja mi is az a könyv csak magabiztosnak szeretne tűnni. Ez után pillant rá a könyvre: Fény és Sötétség. A könyv mintha valami varázserővel bírna, úgy húzza az olvasószékhez az ifjút. Bele merül, a könyvbe. Nem tudja, hány óra telik el mire végez. Szerinte nagyon jó könyv volt. Még nem is látta eddig már szimpatikusnak találja az íróját. Megkérdezi, az időt a könyvtárostól, aki mondja, hogy már lassan megy le a nap. Erre gyorsan elkezd futni ki a könyvtárból ép, hogy csak eszébe jut köszönni.*
- Viszlát!
*És elf gyorsaságát elővéve rohamozik ki a könyvtárból.*
*Ahogy belép a könyvtárba egyből feltűnik neki a csend, nem várt mást a helytől, de mégis szokatlanul éri ez a rend.*
- Segíthetek valamiben? *Szólal meg a könyvtáros unott hangján*
- Nem köszönöm, feltalálom magam.
*Bár igazából nincs semmi ötlete, hogy mit fog cselekedni. Gyorsan odaáll az egyik könyvespolc mellé és levesz egy könyvet. Igazándiból nem tudja mi is az a könyv csak magabiztosnak szeretne tűnni. Ez után pillant rá a könyvre: Fény és Sötétség. A könyv mintha valami varázserővel bírna, úgy húzza az olvasószékhez az ifjút. Bele merül, a könyvbe. Nem tudja, hány óra telik el mire végez. Szerinte nagyon jó könyv volt. Még nem is látta eddig már szimpatikusnak találja az íróját. Megkérdezi, az időt a könyvtárostól, aki mondja, hogy már lassan megy le a nap. Erre gyorsan elkezd futni ki a könyvtárból ép, hogy csak eszébe jut köszönni.*
- Viszlát!
*És elf gyorsaságát elővéve rohamozik ki a könyvtárból.*
289. hozzászólás ezen a helyszínen: Könyvtár
Üzenet elküldve: 2015-04-08 10:29:46
Üzenet elküldve: 2015-04-08 10:29:46
ÚJ
Rang: Törölt felhasználó
IC üzenetek: 25
OOC üzenetek: 14
Játékstílus: Megfontolt
IC üzenetek: 25
OOC üzenetek: 14
Játékstílus: Megfontolt
//Egy szörnyű nap//
//1. csapat//
*Tekintete jeges csapásként méri végig a mellette álló férfit, s az talán megérezhet abból valamit, hogy ezúttal nem a régi jó ismerős cimbora áll mellette.*
-Pontosan tudom mit teszek.
*Sziszegi neki vissza, de ekkor Kloss már ott is van mellette, s öleli a derekát.
Közben úgy tűnik, hogy az idegen elf nő testébe olvadt Neara felismeri a jelzését. Erre abból következtet, ahogy tekintetük összefonódik egy pillanatra. Megkönnyebbülten sóhajt fel. Legalább egymással tisztában vannak. Ha ügyesek, megfelelően össze tudnak dolgozni.
Idáig jut gondolataiban, amikor felhangzik az ismeretlen férfi hang, erőteljesen a hátuk mögül, majd a hang tulajdonosa kilép a fák közül, s meg sem áll a körig. Közelebb lépkedve a családhoz. Amikor éppen őt vonja kérdőre, akkor a Tauld nevű férfivel ellentétesen cselekszik. Mert bizonyára ez a Tauld lehajtaná a fejét megadóan, de Illiamae felszegi az állát, és úgy állja a másik pillantását. Aztán Neara is megszólal, s a nő szavai végeztével előre lép, hogy társai jobban figyeljenek rá. Magával vonja a fiút, de nem ereszti el a kezét.*
-Hallgassátok meg a szavaimat Barátaim! *Megpróbál épp olyan zengzetesen beszélni, mint a szónok.* Társunk szava mind igaz, mégis téved. A régi dolgok megtörténtek, azokon változtatni nem tudunk. Inkább próbáljuk meg ésszel kielemezni a helyzetet. Betörtünk egy földre, s kiragadtunk belőle magunknak egy darabot. Elfoglaltuk, s életteret építettünk benne magunknak, nem törődve ezzel, hogy miféle és mekkora kárt teszünk azoknak, akik előttünk e földet bitorolták. *Tekintete a szónok felé fordul.* Vasim. *Szólítja meg.* Te sem mennél be a medve barlangjába, s vennéd el tőle a barlangját. S ha mégis megtennéd, a medve minden bizonnyal rád támadna, hogy védje a birtokát. Ezek a lények sem tettek mást. Kivágtuk erdeiket, elvettük földjüket. Miért csodálkozunk azon, hogy védekeztek ellenünk? Sajnálom a húgomat, s mindazok életét, akik a járványnak estek áldozatul. És sajnálom az elhullott állatokat is, hiszen számunkra ezek jelentik a megélhetést, a túlélést. De ha tovább szítjuk a tüzet, előbb vagy utóbb elpusztít bennünket a tűzvész, mely elsöpör maga előtt minden élőt. Nem kell a tűzvész. Ha most adunk engedményt, és igyekszünk úgy élni, hogy ne hajtsuk továbbra is magunk előtt az itt élő népet, népeket, akkor talán ők is békében hagynak bennünket. Ha pedig még több földre van szükségünk, és még több javakra, akkor inkább kössünk velük egyezséget. Ajánljunk fel nekik terményt, vagy bármit, amire szükségük lehet abból, amelyet mi tudunk elkészíteni. Cserébe a földért, és az élettérért. Ne pusztítsunk tovább, és akkor ők sem pusztítanak el bennünket. *Felsóhajt, vesz egy nagy levegőt.* Ezt a családot pedig engedjük elmenni békében. De még jobbat mondok. Fogadjuk be őket, és fordítsuk a falu hasznára eme asszony tudását. Mert aki képes pusztítani pusztán elméje erejével, *Így nevezi Tauld a varázslást.* az képes gyógyítani is, és építeni vele. Kérlek benneteket Barátaim, fontoljátok meg a szavaimat!
*Azzal be is fejezi a nagy szónoklatát. Illiamae még soha nem beszélt ennyit egy huzamban. Igaz, még soha nem is volt rá szüksége, hogy így védje meg magát, vagy bárki mást.*
//1. csapat//
*Tekintete jeges csapásként méri végig a mellette álló férfit, s az talán megérezhet abból valamit, hogy ezúttal nem a régi jó ismerős cimbora áll mellette.*
-Pontosan tudom mit teszek.
*Sziszegi neki vissza, de ekkor Kloss már ott is van mellette, s öleli a derekát.
Közben úgy tűnik, hogy az idegen elf nő testébe olvadt Neara felismeri a jelzését. Erre abból következtet, ahogy tekintetük összefonódik egy pillanatra. Megkönnyebbülten sóhajt fel. Legalább egymással tisztában vannak. Ha ügyesek, megfelelően össze tudnak dolgozni.
Idáig jut gondolataiban, amikor felhangzik az ismeretlen férfi hang, erőteljesen a hátuk mögül, majd a hang tulajdonosa kilép a fák közül, s meg sem áll a körig. Közelebb lépkedve a családhoz. Amikor éppen őt vonja kérdőre, akkor a Tauld nevű férfivel ellentétesen cselekszik. Mert bizonyára ez a Tauld lehajtaná a fejét megadóan, de Illiamae felszegi az állát, és úgy állja a másik pillantását. Aztán Neara is megszólal, s a nő szavai végeztével előre lép, hogy társai jobban figyeljenek rá. Magával vonja a fiút, de nem ereszti el a kezét.*
-Hallgassátok meg a szavaimat Barátaim! *Megpróbál épp olyan zengzetesen beszélni, mint a szónok.* Társunk szava mind igaz, mégis téved. A régi dolgok megtörténtek, azokon változtatni nem tudunk. Inkább próbáljuk meg ésszel kielemezni a helyzetet. Betörtünk egy földre, s kiragadtunk belőle magunknak egy darabot. Elfoglaltuk, s életteret építettünk benne magunknak, nem törődve ezzel, hogy miféle és mekkora kárt teszünk azoknak, akik előttünk e földet bitorolták. *Tekintete a szónok felé fordul.* Vasim. *Szólítja meg.* Te sem mennél be a medve barlangjába, s vennéd el tőle a barlangját. S ha mégis megtennéd, a medve minden bizonnyal rád támadna, hogy védje a birtokát. Ezek a lények sem tettek mást. Kivágtuk erdeiket, elvettük földjüket. Miért csodálkozunk azon, hogy védekeztek ellenünk? Sajnálom a húgomat, s mindazok életét, akik a járványnak estek áldozatul. És sajnálom az elhullott állatokat is, hiszen számunkra ezek jelentik a megélhetést, a túlélést. De ha tovább szítjuk a tüzet, előbb vagy utóbb elpusztít bennünket a tűzvész, mely elsöpör maga előtt minden élőt. Nem kell a tűzvész. Ha most adunk engedményt, és igyekszünk úgy élni, hogy ne hajtsuk továbbra is magunk előtt az itt élő népet, népeket, akkor talán ők is békében hagynak bennünket. Ha pedig még több földre van szükségünk, és még több javakra, akkor inkább kössünk velük egyezséget. Ajánljunk fel nekik terményt, vagy bármit, amire szükségük lehet abból, amelyet mi tudunk elkészíteni. Cserébe a földért, és az élettérért. Ne pusztítsunk tovább, és akkor ők sem pusztítanak el bennünket. *Felsóhajt, vesz egy nagy levegőt.* Ezt a családot pedig engedjük elmenni békében. De még jobbat mondok. Fogadjuk be őket, és fordítsuk a falu hasznára eme asszony tudását. Mert aki képes pusztítani pusztán elméje erejével, *Így nevezi Tauld a varázslást.* az képes gyógyítani is, és építeni vele. Kérlek benneteket Barátaim, fontoljátok meg a szavaimat!
*Azzal be is fejezi a nagy szónoklatát. Illiamae még soha nem beszélt ennyit egy huzamban. Igaz, még soha nem is volt rá szüksége, hogy így védje meg magát, vagy bárki mást.*
288. hozzászólás ezen a helyszínen: Könyvtár
Üzenet elküldve: 2015-04-07 15:36:43
Üzenet elküldve: 2015-04-07 15:36:43
ÚJ
Rang: Játékos
IC üzenetek: 90
OOC üzenetek: 33
Játékstílus: Megfontolt
IC üzenetek: 90
OOC üzenetek: 33
Játékstílus: Megfontolt
//Egy szörnyű nap//
//1. csapat//
*Neara semmit sem talál, egy ártatlan varázslatfélét sem, semmit. Ha ez nem lenne elég, a saját hatalma sem működik éppen, a tömeg pedig kezdi bezárni a gyűrűt, nincs sok esélyük a menekülésre. Azért még átkutatja még egyszer a zsebeit, hátha talál egy olyan magot, amiből kikelt a fa, vagy éppen bármit, aminek hasznát veheti. Szerencséjére megállnak, a hangja megállítja a tömeget, még akkor is, ha ezzel sokat nem ért el.
A Taug nevű férfi pedig magához kéreti a fiút, akit a mellette lévő „szerelme” el is enged, a fiú pedig elrohan a kiáltóhoz. Aki egy nagyon furcsa mozdulatot tesz, egy félreérthetetlent, Nearának pedig leesik a tantusz. ~Illiamae. Remélem.~ nem biztos benne, hogy ő az, de ha a sötételf is más bőrében tetszeleghet, akkor nagy az esély rá, hogy ő legyen. Ráadásul nagyon úgy látszik, hogy az emberek félnek a varázslatoktól és nem gyakorolják azt.
Ekkor érkezik az új szónok, aki tovább hergeli a népeket. Ez az , ami nagyon rosszul jön nekik, de Neara nem azért volt egy rend vezetőjének a lánya, hogy ne tudjon szembeszállni egy ilyennel. Kérdéses, hogy elérhet-e bármit, vagy előre elrendeltetett az, aminek történnie kell. Ha megpróbálja, nem veszíthet semmit. Eközben kimondja a szót, amivel kaméleonszerűen eltűnhetnek a férfival, bár sok reményt nem fűz az egészhez.*
- Én nem bántottam senkit. Szeretem ezt az embert és a lányunkat. Önök között mindenki rendes, jólelkű? Nem hinném, hogy mindenkinek patyolattiszta a lelkiismerete. Elítélni egy fajt általánosan csak a gyenge lények sajátja. Elengedtük a fiút, szó nélkül, ami neki – itt rámutat a mellette álló férfire – nagyon nehéz volt. Elmegyünk, és nem jövünk vissza, hagyjanak minket. Nem miattam tört ki a járvány és más vagyok, mint a legtöbb elf. Hagyjanak minket, kérem! *Nem könyörög, nem utasít, a lelke nyugodt marad, a testbeszéde hitelesen hozza a büszke elf nőt.*
- Ítélkeznie pedig csak neki lehetne, ha nem tudtam meggyőzni őt sem. *Mutat Illiamae-re határozottan.*
//1. csapat//
*Neara semmit sem talál, egy ártatlan varázslatfélét sem, semmit. Ha ez nem lenne elég, a saját hatalma sem működik éppen, a tömeg pedig kezdi bezárni a gyűrűt, nincs sok esélyük a menekülésre. Azért még átkutatja még egyszer a zsebeit, hátha talál egy olyan magot, amiből kikelt a fa, vagy éppen bármit, aminek hasznát veheti. Szerencséjére megállnak, a hangja megállítja a tömeget, még akkor is, ha ezzel sokat nem ért el.
A Taug nevű férfi pedig magához kéreti a fiút, akit a mellette lévő „szerelme” el is enged, a fiú pedig elrohan a kiáltóhoz. Aki egy nagyon furcsa mozdulatot tesz, egy félreérthetetlent, Nearának pedig leesik a tantusz. ~Illiamae. Remélem.~ nem biztos benne, hogy ő az, de ha a sötételf is más bőrében tetszeleghet, akkor nagy az esély rá, hogy ő legyen. Ráadásul nagyon úgy látszik, hogy az emberek félnek a varázslatoktól és nem gyakorolják azt.
Ekkor érkezik az új szónok, aki tovább hergeli a népeket. Ez az , ami nagyon rosszul jön nekik, de Neara nem azért volt egy rend vezetőjének a lánya, hogy ne tudjon szembeszállni egy ilyennel. Kérdéses, hogy elérhet-e bármit, vagy előre elrendeltetett az, aminek történnie kell. Ha megpróbálja, nem veszíthet semmit. Eközben kimondja a szót, amivel kaméleonszerűen eltűnhetnek a férfival, bár sok reményt nem fűz az egészhez.*
- Én nem bántottam senkit. Szeretem ezt az embert és a lányunkat. Önök között mindenki rendes, jólelkű? Nem hinném, hogy mindenkinek patyolattiszta a lelkiismerete. Elítélni egy fajt általánosan csak a gyenge lények sajátja. Elengedtük a fiút, szó nélkül, ami neki – itt rámutat a mellette álló férfire – nagyon nehéz volt. Elmegyünk, és nem jövünk vissza, hagyjanak minket. Nem miattam tört ki a járvány és más vagyok, mint a legtöbb elf. Hagyjanak minket, kérem! *Nem könyörög, nem utasít, a lelke nyugodt marad, a testbeszéde hitelesen hozza a büszke elf nőt.*
- Ítélkeznie pedig csak neki lehetne, ha nem tudtam meggyőzni őt sem. *Mutat Illiamae-re határozottan.*
287. hozzászólás ezen a helyszínen: Könyvtár
Üzenet elküldve: 2015-04-02 20:07:55
Üzenet elküldve: 2015-04-02 20:07:55
ÚJ
Rang: Mesélő
IC üzenetek: 110
OOC üzenetek: 80
Játékstílus: Szelíd
IC üzenetek: 110
OOC üzenetek: 80
Játékstílus: Szelíd
//Egy szörnyű nap//
//1. csapat//
*A tömeg lassú léptekkel közelít s Neara egyre jobban próbálkozik, hogy felidézzen valamiféle hatalmat a nő testébe, de mind hiába. Nem történik semmi, s látszólag a folytatás elkerülhetetlen. Bár Neara szavai nyomán a tömeg nagy része egy lépést hátra lép, mint akik rettegnek a nő haragjától. De hiába rémül meg a tömeg jelentős része, azért a túlerő bátorságot önt beléjük. A férfi könyörgése viszont úgy tűnik, hogy megenyhít egy férfit a tömegből.*
-Engedd ide Klosst! *kiáltja a férfi, amire az apa elengedi a fiút, aki azonnal a másik férfihoz fut.*
-Te mit csinálsz? *kérdezi Ill-t, a mellette lévő férfi meglepődve.*
*A következő bekiáltására még nagyobb meglepetés ül ki a környezetében állók arcára. S páran még távolabb is lépnek tőle. A kézmozdulatai ugyan nem tökéletes, de Neara számára teljesen felismerhető, de a többiek csak értetlenül nézik, hogy mit csinál. Közben a fiú is oda ér Illiamae-nhez, aki azonnal átkarolja a derekát.*
-Az út hosszú volt, és kegyetlen volt, *hangzik fel egy férfi hangja valahonnét az erdőből tisztán, és érthetően. A férfi olyan erős orgánummal rendelkezik, amely egyértelművé teszi mindenkinek, hogy az illető nem most szónokol először.* de végül partot értünk! Mindenki megkönnyebbült, és örvendezett, amíg az első szörnyeteg fel nem tűnt. Voltak akik úgy vélték, hogy az emberszerű lények nem veszélyesek. Pár nappal később fél tucat favágót öltek meg fák miatt. Kérdem én, egy fa léte megér egy emberi életet? Tudjátok a választ. Nem! *szinte ordítja a választ.*
*A sorfal az egyik oldalt kettényílik, s egy alak lép be a körgyűrűbe. A hatalmas fekete karimás kalap, s a vörös köpeny kísértetiesen hasonlít a délelőtt látott alakéhoz. Lassú kimért léptekkel lépdel, miközben folyamatosan beszél.*
-Mind emlékeztek a járványra, amely hét éve sújtott titeket. A falu negyede meghalt, mire kiderült, hogy egy ilyen szörnyeteg miatt volt. *mutat Nearára.* És most az állatokat sújtja egy járvány, s itt ez a nőstény démon!
*Az ismeretlen férfi szavaira nagyon hamar zúgolódás ébred körben állók között, de a férfi nem hagyja abba a beszédet.*
-Tauld! *szólítja meg Illiamae-t.* Hét évvel ezelőtt a húgod halálakor azt kérdezted tőlem, hogy miért? Arra is biztosan emlékszel, hogy mit válaszoltál. S két nappal ezelőtt, amikor az állataid hullani kezdtek, akkor eljöttél hozzám, hogy segítsek. Mondtam keresd meg a démont, s megvan a baj forrása. Te szinte azonnal rávágtad, hogy a sógorod a házába fogadott egyet. Én mondtam, hogy gyújtsd fel a házat, s a tűz megtisztít. Te felgyújtottad, de hagytad őket futni. Ezért vagyunk ma este itt.
//1. csapat//
*A tömeg lassú léptekkel közelít s Neara egyre jobban próbálkozik, hogy felidézzen valamiféle hatalmat a nő testébe, de mind hiába. Nem történik semmi, s látszólag a folytatás elkerülhetetlen. Bár Neara szavai nyomán a tömeg nagy része egy lépést hátra lép, mint akik rettegnek a nő haragjától. De hiába rémül meg a tömeg jelentős része, azért a túlerő bátorságot önt beléjük. A férfi könyörgése viszont úgy tűnik, hogy megenyhít egy férfit a tömegből.*
-Engedd ide Klosst! *kiáltja a férfi, amire az apa elengedi a fiút, aki azonnal a másik férfihoz fut.*
-Te mit csinálsz? *kérdezi Ill-t, a mellette lévő férfi meglepődve.*
*A következő bekiáltására még nagyobb meglepetés ül ki a környezetében állók arcára. S páran még távolabb is lépnek tőle. A kézmozdulatai ugyan nem tökéletes, de Neara számára teljesen felismerhető, de a többiek csak értetlenül nézik, hogy mit csinál. Közben a fiú is oda ér Illiamae-nhez, aki azonnal átkarolja a derekát.*
-Az út hosszú volt, és kegyetlen volt, *hangzik fel egy férfi hangja valahonnét az erdőből tisztán, és érthetően. A férfi olyan erős orgánummal rendelkezik, amely egyértelművé teszi mindenkinek, hogy az illető nem most szónokol először.* de végül partot értünk! Mindenki megkönnyebbült, és örvendezett, amíg az első szörnyeteg fel nem tűnt. Voltak akik úgy vélték, hogy az emberszerű lények nem veszélyesek. Pár nappal később fél tucat favágót öltek meg fák miatt. Kérdem én, egy fa léte megér egy emberi életet? Tudjátok a választ. Nem! *szinte ordítja a választ.*
*A sorfal az egyik oldalt kettényílik, s egy alak lép be a körgyűrűbe. A hatalmas fekete karimás kalap, s a vörös köpeny kísértetiesen hasonlít a délelőtt látott alakéhoz. Lassú kimért léptekkel lépdel, miközben folyamatosan beszél.*
-Mind emlékeztek a járványra, amely hét éve sújtott titeket. A falu negyede meghalt, mire kiderült, hogy egy ilyen szörnyeteg miatt volt. *mutat Nearára.* És most az állatokat sújtja egy járvány, s itt ez a nőstény démon!
*Az ismeretlen férfi szavaira nagyon hamar zúgolódás ébred körben állók között, de a férfi nem hagyja abba a beszédet.*
-Tauld! *szólítja meg Illiamae-t.* Hét évvel ezelőtt a húgod halálakor azt kérdezted tőlem, hogy miért? Arra is biztosan emlékszel, hogy mit válaszoltál. S két nappal ezelőtt, amikor az állataid hullani kezdtek, akkor eljöttél hozzám, hogy segítsek. Mondtam keresd meg a démont, s megvan a baj forrása. Te szinte azonnal rávágtad, hogy a sógorod a házába fogadott egyet. Én mondtam, hogy gyújtsd fel a házat, s a tűz megtisztít. Te felgyújtottad, de hagytad őket futni. Ezért vagyunk ma este itt.
286. hozzászólás ezen a helyszínen: Könyvtár
Üzenet elküldve: 2015-03-21 03:09:13
Üzenet elküldve: 2015-03-21 03:09:13
ÚJ
Rang: Tapasztalt játékos
IC üzenetek: 849
OOC üzenetek: 102
Játékstílus: Megfontolt
IC üzenetek: 849
OOC üzenetek: 102
Játékstílus: Megfontolt
*Nyugtató túrának nevezhető az, amit most művel.*
~Nem is volt még olyan rég.~
*Sokféle változás van, de vertikálisan nem érzi úgy, hogy nagyban megváltozott volna a helyzete. Nem mondhatja egyértelmű javulásnak sem, hiszen nem azért fizetik meg, hogy kutatgasson, hanem a bájitalokkal való szórakozásért, de rosszabb semmilyen szempontból nem lett a helyzete. Ezt utólag annyival javítja, hogy mégis nagyobb mozgástere lett a munkát illetően, ami végül is erős javulásnak nevezhető. Végighalad a már ezerszer megjárt utakon, egészen addig, ahonnan még, nem túl régen lett egy könyvbeli tartozása. Persze a jegyzékből már kihuzatta, csak megszokásból maga teszi vissza. Elég sokat dolgozott vele, hogy restaurálja és nem bírta ki azt, hogy ne javítson bele, de ezt a legnagyobb alapossággal, az eredeti szöveg megtartásával, egy felső indexbe helyezett számmal és a könyv hátában meglelhető jegyzékkel tette. Mivel általában a tudósok tézisei csak addig állnak, amíg mások meg nem döntik, vannak olyan értékes munkásságok, amiknek egyes pontja bár már elavulttá vált, ettől függetlenül magukban, a korszakukat tekintve elég jelentősek voltak ahhoz, hogy ezt ne hagyják veszni. Ettől függetlenül azt sem hagyhatta, hogy egy egyoldalú olvasással félrevezetődjön az olvasó, így jegyzékben csatolta azokat a munkásságokat, amit az adott író használt vagy ahol bővebb ismeretet szerezhet az adott témakörről és persze ahol már bizonyos elavultnak tekintett nézeteket már megcáfoltak. Ez sok tudományágban, mint a filozófia, nem működne, hiszen ott a régi nem írja felül az újat, pusztán egy szellemi irányváltás történik, de szerencsére az anyagelmélet azért képes szilárdan megcáfolni azt, ami nem bírja ki az igazság próbáját. A másik oldal meg a metaalkímia, amit nemes arroganciával az alkímia részének tekintenek, pedig éppen az a lényege, hogy túlmutasson rajta. Ezek olyan témakörök tárgyalásai, amihez még nincs meg a megfelelő eszköztárunk, hogy bizonyíthassuk, de elméleteink és sejtéseink megvannak és ezeknek egy alaprendszere, amin keresztül próbálgatjuk bizonyítani. Ez kellemes diskurzusokat szül és segíti a gondolkodást, de gyakorlatias eredményei javarészt nincsenek, bár az idő már nem egyszer megmutatta, hogy ez nem törvényszerű. Ezzel el is barangolt, rég olyan polcoknál jár, amik a gasztronómia nemes, bár őt csak szőr mentén érintő témakörébe sodorná. Képtelen tagadni, hogy a főzés nem alkímia, de ettől függetlenül még nem fog elmenni szakácsnak. Szépen becsúsztatja a helyére az adott könyvecskét, azt a papírtömböt, ami alapján készítette és ami még szebb korában az előző példányként funkcionált, pontosabban még mielőtt egy levélbontókésnek meg nem adta volna a gerincét, el is foglalta a helyét a könyvtár nem publikus részében. Valahol ezeket is meg kell őrizni. Sajnálatosan nem tölthet el itt túl sok időt, a kellemes pihenőjét eljátszotta, amint egy régi kérésnek tett eleget és nem is bánta meg. A gnóm igazságpróbája még hátravan, remélhetően az eredmény magáért fog beszélni.*
~Nem is volt még olyan rég.~
*Sokféle változás van, de vertikálisan nem érzi úgy, hogy nagyban megváltozott volna a helyzete. Nem mondhatja egyértelmű javulásnak sem, hiszen nem azért fizetik meg, hogy kutatgasson, hanem a bájitalokkal való szórakozásért, de rosszabb semmilyen szempontból nem lett a helyzete. Ezt utólag annyival javítja, hogy mégis nagyobb mozgástere lett a munkát illetően, ami végül is erős javulásnak nevezhető. Végighalad a már ezerszer megjárt utakon, egészen addig, ahonnan még, nem túl régen lett egy könyvbeli tartozása. Persze a jegyzékből már kihuzatta, csak megszokásból maga teszi vissza. Elég sokat dolgozott vele, hogy restaurálja és nem bírta ki azt, hogy ne javítson bele, de ezt a legnagyobb alapossággal, az eredeti szöveg megtartásával, egy felső indexbe helyezett számmal és a könyv hátában meglelhető jegyzékkel tette. Mivel általában a tudósok tézisei csak addig állnak, amíg mások meg nem döntik, vannak olyan értékes munkásságok, amiknek egyes pontja bár már elavulttá vált, ettől függetlenül magukban, a korszakukat tekintve elég jelentősek voltak ahhoz, hogy ezt ne hagyják veszni. Ettől függetlenül azt sem hagyhatta, hogy egy egyoldalú olvasással félrevezetődjön az olvasó, így jegyzékben csatolta azokat a munkásságokat, amit az adott író használt vagy ahol bővebb ismeretet szerezhet az adott témakörről és persze ahol már bizonyos elavultnak tekintett nézeteket már megcáfoltak. Ez sok tudományágban, mint a filozófia, nem működne, hiszen ott a régi nem írja felül az újat, pusztán egy szellemi irányváltás történik, de szerencsére az anyagelmélet azért képes szilárdan megcáfolni azt, ami nem bírja ki az igazság próbáját. A másik oldal meg a metaalkímia, amit nemes arroganciával az alkímia részének tekintenek, pedig éppen az a lényege, hogy túlmutasson rajta. Ezek olyan témakörök tárgyalásai, amihez még nincs meg a megfelelő eszköztárunk, hogy bizonyíthassuk, de elméleteink és sejtéseink megvannak és ezeknek egy alaprendszere, amin keresztül próbálgatjuk bizonyítani. Ez kellemes diskurzusokat szül és segíti a gondolkodást, de gyakorlatias eredményei javarészt nincsenek, bár az idő már nem egyszer megmutatta, hogy ez nem törvényszerű. Ezzel el is barangolt, rég olyan polcoknál jár, amik a gasztronómia nemes, bár őt csak szőr mentén érintő témakörébe sodorná. Képtelen tagadni, hogy a főzés nem alkímia, de ettől függetlenül még nem fog elmenni szakácsnak. Szépen becsúsztatja a helyére az adott könyvecskét, azt a papírtömböt, ami alapján készítette és ami még szebb korában az előző példányként funkcionált, pontosabban még mielőtt egy levélbontókésnek meg nem adta volna a gerincét, el is foglalta a helyét a könyvtár nem publikus részében. Valahol ezeket is meg kell őrizni. Sajnálatosan nem tölthet el itt túl sok időt, a kellemes pihenőjét eljátszotta, amint egy régi kérésnek tett eleget és nem is bánta meg. A gnóm igazságpróbája még hátravan, remélhetően az eredmény magáért fog beszélni.*
285. hozzászólás ezen a helyszínen: Könyvtár
Üzenet elküldve: 2015-03-20 20:10:34
Üzenet elküldve: 2015-03-20 20:10:34
ÚJ
Rang: Tapasztalt játékos
IC üzenetek: 897
OOC üzenetek: 163
Játékstílus: Vakmerő
IC üzenetek: 897
OOC üzenetek: 163
Játékstílus: Vakmerő
*Óvatos léptekkel botorkál le a magas lépcsőfokokon. Talán ezt utálja a legjobban a városban, a bútorokat még meg tudta szokni de az óriási lépcsőkkel soha nem fog kibékülni. Bár legalább ez is testmozgás, még Azgad’rhelion népének sem árt formában tartani testüket, főleg ha a gyengébbik nembe születik az illető. Ép szellemhez ép test kell, és mi lenne nagyobb kincs az ép szellemnél? Elég sok időt elveszteget itt a könyvek és tekercsek böngészésével, sosem lehet tudni milyen elveszett gyöngyszemekre lelhet valaki ha nem rest időt szentelni a keresésnek. Pár óra biztosan eltelik mire megelégeli mára az itteni levegőt és elindul hazafelé.*
284. hozzászólás ezen a helyszínen: Könyvtár
Üzenet elküldve: 2015-03-17 07:46:25
Üzenet elküldve: 2015-03-17 07:46:25
ÚJ
Rang: Törölt felhasználó
IC üzenetek: 25
OOC üzenetek: 14
Játékstílus: Megfontolt
IC üzenetek: 25
OOC üzenetek: 14
Játékstílus: Megfontolt
//Egy szörnyű nap//
//1. csapat//
*Végig pillant magán. A ruha erőteljes férfi testet rejt. Nem, nem kövér. Izmos. Talán favágó? Ez is meglehet. Közben a fáklyások kört alkotnak és megindulnak előre, a kör középpontja felé. Tekintete kutatja azt, amit így körül zártak. Egyelőre nem leli, csak az előbbi férfi ragadja meg a karját, s rántja magával.*
-Ne rángass.
*Szisszen rá, de azért követi a többieket mindaddig, míg a fák közül a tisztásra nem érnek. Ekkor pillantja meg a korábbi családot, akiket az erdőben menekülni látott.*
~Adnom kell valami jelet Nearának, hogy tudja, én vagyok az.~
*Villan fel benne a gondolat, de még egyelőre nem tesz semmit, csak várja, hogy mi fog történni.*
~Tauld. Tauld? Azt hiszem ez vagyok én. Azt hiszem.~
*Oldalra pillant. Nem arra a férfire, aki korábban magával húzta, hanem a másik irányba. Mellette jobbról ott áll Burgos és Wrak. Valamikor jó barátok voltak. Vagy testvérek? Erre nem emlékszik. De arra igen, hogy a szembelévő férfi a rokona volt.*
-Várjatok!
*Kiáltja el magát. Még sem onthatja vérét egy rokonnak, még ha csak volt is. De a fiú mellette, az vértől is rokona.*
-Engedd ide Klosst.
*Pillant a férfi felé. Ha mást nem a fiút mindenképpen meg akarja menteni, mert hát mégiscsak a vére.*
~Hülye vagy Illiamae? Hiszen ezekhez az emberekhez semmi közöd! Vagy mégis? A pergamen hozott minket ide. A varázslat, ami a papíroson volt. mert meg akarja mutatni. S az a nő ott szemben Neara. Hát jól vigyázz mit teszel.~
-Az asszonyt én akarom. Élve fogjátok el!
*Kiáltja el magát, és ha Neara felé fordul, akkor a fáklyák fényében kezével leformázza a mozdulatot, mellyel Neara életre keltette a varázslatot a könyvtárban. Talán a nőnek ismerős lesz a mozdulat, és segít neki abban, hogy beazonosíthassa őt. Bár kicsi az esély, de hátha.*
//1. csapat//
*Végig pillant magán. A ruha erőteljes férfi testet rejt. Nem, nem kövér. Izmos. Talán favágó? Ez is meglehet. Közben a fáklyások kört alkotnak és megindulnak előre, a kör középpontja felé. Tekintete kutatja azt, amit így körül zártak. Egyelőre nem leli, csak az előbbi férfi ragadja meg a karját, s rántja magával.*
-Ne rángass.
*Szisszen rá, de azért követi a többieket mindaddig, míg a fák közül a tisztásra nem érnek. Ekkor pillantja meg a korábbi családot, akiket az erdőben menekülni látott.*
~Adnom kell valami jelet Nearának, hogy tudja, én vagyok az.~
*Villan fel benne a gondolat, de még egyelőre nem tesz semmit, csak várja, hogy mi fog történni.*
~Tauld. Tauld? Azt hiszem ez vagyok én. Azt hiszem.~
*Oldalra pillant. Nem arra a férfire, aki korábban magával húzta, hanem a másik irányba. Mellette jobbról ott áll Burgos és Wrak. Valamikor jó barátok voltak. Vagy testvérek? Erre nem emlékszik. De arra igen, hogy a szembelévő férfi a rokona volt.*
-Várjatok!
*Kiáltja el magát. Még sem onthatja vérét egy rokonnak, még ha csak volt is. De a fiú mellette, az vértől is rokona.*
-Engedd ide Klosst.
*Pillant a férfi felé. Ha mást nem a fiút mindenképpen meg akarja menteni, mert hát mégiscsak a vére.*
~Hülye vagy Illiamae? Hiszen ezekhez az emberekhez semmi közöd! Vagy mégis? A pergamen hozott minket ide. A varázslat, ami a papíroson volt. mert meg akarja mutatni. S az a nő ott szemben Neara. Hát jól vigyázz mit teszel.~
-Az asszonyt én akarom. Élve fogjátok el!
*Kiáltja el magát, és ha Neara felé fordul, akkor a fáklyák fényében kezével leformázza a mozdulatot, mellyel Neara életre keltette a varázslatot a könyvtárban. Talán a nőnek ismerős lesz a mozdulat, és segít neki abban, hogy beazonosíthassa őt. Bár kicsi az esély, de hátha.*
283. hozzászólás ezen a helyszínen: Könyvtár
Üzenet elküldve: 2015-03-16 20:06:00
Üzenet elküldve: 2015-03-16 20:06:00
ÚJ
Rang: Játékos
IC üzenetek: 90
OOC üzenetek: 33
Játékstílus: Megfontolt
IC üzenetek: 90
OOC üzenetek: 33
Játékstílus: Megfontolt
//Egy szörnyű nap//
//1. csapat//
*Nem szeretne kétségbeesni, de lassan tudja, hogy mi fog következni. hiába is próbál kutatni az „emlékeiben”, nem érzi magában az erőt. Pedig hatalmas volt ő – illetve az asszony, akinek a bőrében van -, nem tudja, hogy mit kellene csinálnia. Megpróbál egybeolvadni a környezetével, bevonva a férfit és családját. Ha sikerül egyszerűbb dolguk lesz, ha nem valamiképpen improvizálnia kell majd. Nem várhat tovább ő sem, valamit tenni kell, különben szörnyű véget ér ennek a furcsa családnak a sorsa. A férfi könyörög a számos üldözőnek, igazán kétségbeesett.*
- Hagyjátok elmenni. Nem akarok bántani senkit, csak engedjetek el bennünket. Nem jövünk vissza. *Szól ő is, megpróbál nyugodt és egyenletes, de nem fenyegető hangsúllyal beszélni. Az is igaz, hogy ezt is lehet annak venni. Kihúzza magát miközben beszél, büszke elf ő, vagy legalábbis az ő elképzelésében így élne egy hosszú életű mágusnő. Nagyon nem akar kockáztatni, ráadásul a sötételf is eltűnt, így rá sem számíthat. Próbál emlékezni arra is, hogy miért üldözik őket, sőt a papírlapon lévő dolgokkal is próbálja összehozni a történéseket, egyelőre semmilyen sikerrel. Belenyúl a zsebébe, hátha talál valamit benne, közben pedig bátorítóan a „kislányára” néz, megsimogatja a fejét, ahogy egy anya tenné.*
- Nem lesz semmi baj. *Suttogja a félelf kislánynak. Nagyon reménykedik abban, hogy be tudja tartani az ígéretét.*
//1. csapat//
*Nem szeretne kétségbeesni, de lassan tudja, hogy mi fog következni. hiába is próbál kutatni az „emlékeiben”, nem érzi magában az erőt. Pedig hatalmas volt ő – illetve az asszony, akinek a bőrében van -, nem tudja, hogy mit kellene csinálnia. Megpróbál egybeolvadni a környezetével, bevonva a férfit és családját. Ha sikerül egyszerűbb dolguk lesz, ha nem valamiképpen improvizálnia kell majd. Nem várhat tovább ő sem, valamit tenni kell, különben szörnyű véget ér ennek a furcsa családnak a sorsa. A férfi könyörög a számos üldözőnek, igazán kétségbeesett.*
- Hagyjátok elmenni. Nem akarok bántani senkit, csak engedjetek el bennünket. Nem jövünk vissza. *Szól ő is, megpróbál nyugodt és egyenletes, de nem fenyegető hangsúllyal beszélni. Az is igaz, hogy ezt is lehet annak venni. Kihúzza magát miközben beszél, büszke elf ő, vagy legalábbis az ő elképzelésében így élne egy hosszú életű mágusnő. Nagyon nem akar kockáztatni, ráadásul a sötételf is eltűnt, így rá sem számíthat. Próbál emlékezni arra is, hogy miért üldözik őket, sőt a papírlapon lévő dolgokkal is próbálja összehozni a történéseket, egyelőre semmilyen sikerrel. Belenyúl a zsebébe, hátha talál valamit benne, közben pedig bátorítóan a „kislányára” néz, megsimogatja a fejét, ahogy egy anya tenné.*
- Nem lesz semmi baj. *Suttogja a félelf kislánynak. Nagyon reménykedik abban, hogy be tudja tartani az ígéretét.*
282. hozzászólás ezen a helyszínen: Könyvtár
Üzenet elküldve: 2015-03-13 23:21:35
Üzenet elküldve: 2015-03-13 23:21:35
ÚJ
Rang: Mesélő
IC üzenetek: 110
OOC üzenetek: 80
Játékstílus: Szelíd
IC üzenetek: 110
OOC üzenetek: 80
Játékstílus: Szelíd
//Egy szörnyű nap//
//1. csapat//
*A fáklyafények hamar körbeérnek az erdőben, így körbezárva a menekülő családot. Nem sokkal azután, hogy az összes fáklya meggyulladt, a kört formázó emberek elkezdik szűkíteni a kört. Ha Illiamae nem akar a többi fáklyással tartani, akkor a fáklyás férfi megragadja kezét, és vonszolja.*
-Ne kéresd magad! *szól rá* Most megkapja ami jár.
*A menekülni próbáló családnak hamar fel kell ismernie, hogy nincs hova menekülnie. A férfi a gyerekkel próbál megfelelő távolságot tartania fáklyásoktól, így a rét a közepére megy.*
-Tűnjetek innen! *kiálltja a fáklyásokra, de azok ugyan úgy közelítenek.* Tauld! Burgos! Wrak! *kiált oda három egymás mellet álló fáklyás férfinak, akik felfigyelnek a nevükre, de nem szólnak semmit, csak a másik kettőt figyelik, hogy az miként cselekszik.*
-Engedjetek el minket! Elmegyünk messzire, és soha többé nem jövünk vissza! *Kiáltja tovább rémülten az apa.* Kérlek!
*Az üldözők olyan ötven - hatvanan lehetnek, mégis közel tíz méter távolságba megállnak a családtól, mint akik félnének. Valószínűleg nem a férfitól, és nem is a fiútól tartanak, hanem sokkal inkább az elf nőtől.
Nem telik bele sok idő, s valaki a körbeállónk közül egy dalt kezd el dúdolni, amihez a többiek is csatlakoznak.*
//Illiamae emlék//
*A fiatal sötételfnek szokatlan érzés az új test, és talán ami még borzasztóbb, hogy az új test új érzéseket, és emlékeket idéznek fel benne. Érzi, hogy fél, retteg a férfi. Olyan félelem tartja markában a szívét, amelyet még csak elképzelni sem tudnak Ill. De ezek mellett boldog és vidám emlékképek is elözönlik az elméjét. Emlékszik, hogy ott volt a menekülő férfi esküvőjén, ahogyan arra is, hogy az egyben a saját húgának az lakodalma is volt. Emlékszik, hogy az üldözött férfi mellet volt, mikor a másik szobából kihozták a húga fiát. Kloss nevet kapta a csecsemő. Így hívták a férfi apját, akinek a testét bitorolja Ill. Ugyan akkor emlékszik arra a napra is, amikor az üldözött férfi könnyekkel telt szemekkel közölte vele, meghalt a húga.*
//Neara emlék//
*Neara próbál kutakodni az elf asszony emlékei között, hogy mégis milyen módon rejtette el a családot már egyszer. S közben próbál könyörögni a szélhez, hogy rejtse el a szagukat. De a szél nem rejti el őket, ahogy a fák sem akarják oltalmazni, így a rét közepére szorul a családdal. Hiába emlékszik, hogy régen az érintésétől barlang képződött egy egyszerű sziklában, ahogyan emlékszik, hogy egyetlen szavától a növények másodpercek alatt éveket nőttek. Arra is emlékszik, hogy egyetlen parancsára saját maga és teljes felszerelése akár a kaméleonok felvették a környezetük színét.*
//1. csapat//
*A fáklyafények hamar körbeérnek az erdőben, így körbezárva a menekülő családot. Nem sokkal azután, hogy az összes fáklya meggyulladt, a kört formázó emberek elkezdik szűkíteni a kört. Ha Illiamae nem akar a többi fáklyással tartani, akkor a fáklyás férfi megragadja kezét, és vonszolja.*
-Ne kéresd magad! *szól rá* Most megkapja ami jár.
*A menekülni próbáló családnak hamar fel kell ismernie, hogy nincs hova menekülnie. A férfi a gyerekkel próbál megfelelő távolságot tartania fáklyásoktól, így a rét a közepére megy.*
-Tűnjetek innen! *kiálltja a fáklyásokra, de azok ugyan úgy közelítenek.* Tauld! Burgos! Wrak! *kiált oda három egymás mellet álló fáklyás férfinak, akik felfigyelnek a nevükre, de nem szólnak semmit, csak a másik kettőt figyelik, hogy az miként cselekszik.*
-Engedjetek el minket! Elmegyünk messzire, és soha többé nem jövünk vissza! *Kiáltja tovább rémülten az apa.* Kérlek!
*Az üldözők olyan ötven - hatvanan lehetnek, mégis közel tíz méter távolságba megállnak a családtól, mint akik félnének. Valószínűleg nem a férfitól, és nem is a fiútól tartanak, hanem sokkal inkább az elf nőtől.
Nem telik bele sok idő, s valaki a körbeállónk közül egy dalt kezd el dúdolni, amihez a többiek is csatlakoznak.*
//Illiamae emlék//
*A fiatal sötételfnek szokatlan érzés az új test, és talán ami még borzasztóbb, hogy az új test új érzéseket, és emlékeket idéznek fel benne. Érzi, hogy fél, retteg a férfi. Olyan félelem tartja markában a szívét, amelyet még csak elképzelni sem tudnak Ill. De ezek mellett boldog és vidám emlékképek is elözönlik az elméjét. Emlékszik, hogy ott volt a menekülő férfi esküvőjén, ahogyan arra is, hogy az egyben a saját húgának az lakodalma is volt. Emlékszik, hogy az üldözött férfi mellet volt, mikor a másik szobából kihozták a húga fiát. Kloss nevet kapta a csecsemő. Így hívták a férfi apját, akinek a testét bitorolja Ill. Ugyan akkor emlékszik arra a napra is, amikor az üldözött férfi könnyekkel telt szemekkel közölte vele, meghalt a húga.*
//Neara emlék//
*Neara próbál kutakodni az elf asszony emlékei között, hogy mégis milyen módon rejtette el a családot már egyszer. S közben próbál könyörögni a szélhez, hogy rejtse el a szagukat. De a szél nem rejti el őket, ahogy a fák sem akarják oltalmazni, így a rét közepére szorul a családdal. Hiába emlékszik, hogy régen az érintésétől barlang képződött egy egyszerű sziklában, ahogyan emlékszik, hogy egyetlen szavától a növények másodpercek alatt éveket nőttek. Arra is emlékszik, hogy egyetlen parancsára saját maga és teljes felszerelése akár a kaméleonok felvették a környezetük színét.*
281. hozzászólás ezen a helyszínen: Könyvtár
Üzenet elküldve: 2015-03-12 01:02:36
Üzenet elküldve: 2015-03-12 01:02:36
ÚJ
Rang: Tapasztalt játékos
IC üzenetek: 849
OOC üzenetek: 102
Játékstílus: Megfontolt
IC üzenetek: 849
OOC üzenetek: 102
Játékstílus: Megfontolt
*Viseltes állapotú irományokat búj és közben elég cifra gondolatokat fogalmaz meg azokról, akik képtelenek rendesen tartani és olvasni egy könyvet, akik miatt neki most fokozott figyelmességgel kell tartania, nehogy ő adja meg az utolsó kegyelemdöfést ennek az egyébként is megkínzott papírtömegnek.*
~Ha nem tudnám, hogy ide állatokat nem engednek, azt hinném, hogy kutyák rágták meg. Bár a legnagyobb állatok nagyon szépen viselik az emberbőrt is, ahogy más lények is.~
*Jut eszébe egy másik olvasmány, de pontosan nincs tisztában azzal, miért is. De gondolatai rengetegéből az első kihulló lap rázza ki.*
~Ilyen a világon nincsen.~
*Rakja el az asztalra a megviselt papírtömböt, nem mintha eddig sokkal segítette volna őt előre. Már sorban a hetedik könyv, ami nem könnyíti meg semennyivel a kutatási munkáját, csak halovány referenciákkal küldözgeti el más, néha érdemtelenebb művek irányába. Viszont van benne pár erősen értékes információ, nem éppen az élő gépekről, de olyan dolog, amit érdemes megmenteni. És, hogy valamit látatlanban azért meg is tegyen az elkövetkező korszak alkímia iránt érdeklődő rétegének, magára vállalja azt a kevés anyagköltséggel, de sokkal nagyobb türelemmel és figyelemmel járó feladatnak szenteli és megpróbálja a lehető legpontosabban átírni ennek a könyvnek a tartalmát egy másik, nem annyira 'megjárt', gerincében még kitartó társának. Első körben megbeszéli a könyvtárossal, hogy az iromány számát iktassák ki az olvasható könyvek jegyzékéből, mint sérült. Ezek után feljegyeztetik, mint Nestar által kölcsönzött iromány, ellentételezik a könyv és a tinta árát és egy köszönetet is mondanak ezért. Szerencséjére a sokévi tisztességes munkája jövedelmezik és rá mernek bízni ilyesmiket is. Már könnyebben képes vele dolgozni, hiszen a könyvtár csendprotokollja bár szoros, de a Kúria vastag falai csak úgy nyelik el a hangot, ezzel tökéletes csendet szolgáltatnak Nestar számára és nem kíván minden nap idejárni, mert van egy félórás-órás útra a Kúriától. Gyalogszerrel persze. Végre a papírtömeget úgy kezelheti, mint egy papírtömeget, így keres egy szövetet és egy vékonyan sodort kötelet, amibe belecsomagolhatja, hogy szét ne essék a Kúriába értéig. Majd ott egy levélbontókéssel úgy is felbontja a könyv gerincét. Nehéz elhinni, de pont ez lesz, ami segíteni fog, persze megfelelő gondossággal kezelve a helyzetet. Körülbelül egy hetet hisz ennek a folyamatnak, a végén pedig csak egyszerű eleganciával visszahozza a 'kölcsönzött' könyvét és rendezve vagyon minden. Persze, amiért ide érkezett az erősen fölöslegesnek tűnik. Talán tényleg egyszerűbb lenne az ötletgazdával beszélgetnie, de őt meg hetek óta nem látták a könyvtárban. Bizonyára serényen dolgozik, így nincs ideje kijárni ide. Nestar pedig csak-csak halogatja a dolgait a berendezkedés köpenye alá, ami lassan zavaró lesz a számára. Persze azért halad, de nem eléggé. Egyszerűen nem szeret bájitalkeveréssel foglalkozni és ehelyett gyorsan szedi össze a pótcselekvéseket, amik hasznosak, a Kúria számára is, de mégsem az, amiért itt kéne lennie.*
~Ha nem tudnám, hogy ide állatokat nem engednek, azt hinném, hogy kutyák rágták meg. Bár a legnagyobb állatok nagyon szépen viselik az emberbőrt is, ahogy más lények is.~
*Jut eszébe egy másik olvasmány, de pontosan nincs tisztában azzal, miért is. De gondolatai rengetegéből az első kihulló lap rázza ki.*
~Ilyen a világon nincsen.~
*Rakja el az asztalra a megviselt papírtömböt, nem mintha eddig sokkal segítette volna őt előre. Már sorban a hetedik könyv, ami nem könnyíti meg semennyivel a kutatási munkáját, csak halovány referenciákkal küldözgeti el más, néha érdemtelenebb művek irányába. Viszont van benne pár erősen értékes információ, nem éppen az élő gépekről, de olyan dolog, amit érdemes megmenteni. És, hogy valamit látatlanban azért meg is tegyen az elkövetkező korszak alkímia iránt érdeklődő rétegének, magára vállalja azt a kevés anyagköltséggel, de sokkal nagyobb türelemmel és figyelemmel járó feladatnak szenteli és megpróbálja a lehető legpontosabban átírni ennek a könyvnek a tartalmát egy másik, nem annyira 'megjárt', gerincében még kitartó társának. Első körben megbeszéli a könyvtárossal, hogy az iromány számát iktassák ki az olvasható könyvek jegyzékéből, mint sérült. Ezek után feljegyeztetik, mint Nestar által kölcsönzött iromány, ellentételezik a könyv és a tinta árát és egy köszönetet is mondanak ezért. Szerencséjére a sokévi tisztességes munkája jövedelmezik és rá mernek bízni ilyesmiket is. Már könnyebben képes vele dolgozni, hiszen a könyvtár csendprotokollja bár szoros, de a Kúria vastag falai csak úgy nyelik el a hangot, ezzel tökéletes csendet szolgáltatnak Nestar számára és nem kíván minden nap idejárni, mert van egy félórás-órás útra a Kúriától. Gyalogszerrel persze. Végre a papírtömeget úgy kezelheti, mint egy papírtömeget, így keres egy szövetet és egy vékonyan sodort kötelet, amibe belecsomagolhatja, hogy szét ne essék a Kúriába értéig. Majd ott egy levélbontókéssel úgy is felbontja a könyv gerincét. Nehéz elhinni, de pont ez lesz, ami segíteni fog, persze megfelelő gondossággal kezelve a helyzetet. Körülbelül egy hetet hisz ennek a folyamatnak, a végén pedig csak egyszerű eleganciával visszahozza a 'kölcsönzött' könyvét és rendezve vagyon minden. Persze, amiért ide érkezett az erősen fölöslegesnek tűnik. Talán tényleg egyszerűbb lenne az ötletgazdával beszélgetnie, de őt meg hetek óta nem látták a könyvtárban. Bizonyára serényen dolgozik, így nincs ideje kijárni ide. Nestar pedig csak-csak halogatja a dolgait a berendezkedés köpenye alá, ami lassan zavaró lesz a számára. Persze azért halad, de nem eléggé. Egyszerűen nem szeret bájitalkeveréssel foglalkozni és ehelyett gyorsan szedi össze a pótcselekvéseket, amik hasznosak, a Kúria számára is, de mégsem az, amiért itt kéne lennie.*
1-20 , 21-40 , 41-60 , 61-80 , 81-100 , 101-120 , 121-140 , 141-160 , 161-180 , 181-200 , 201-220 , 221-240 , 241-260 , 261-280 , 281-300 , 301-320 , 321-340 , 341-360 , 361-380 , 381-400 , 401-420 , 421-440 , 441-460 , 461-480 , 481-500 , 501-520 , 521-540 , 541-560 , 561-580 , 581-600 , 601-620 , 621-640 , 641-660 , 661-680 , 681-700 , 701-720 , 721-740 , 741-760 , 761-780 , 781-800 , 801-820 , 821-840 , 841-860 , 861-880 , 881-900 , 901-920 , 921-940 , 941-960 , 961-980 , 981-1000 , 1001-1020 , 1021-1040 , 1041-1060 , 1061-1080 , 1081-1100 , 1101-1120 , 1121-1140 , 1141-1160 , 1161-1180 , 1181-1200 , 1192-1211