Nincs játékban - Könyvtár
Karaktered neve: --- Rangod: Nem bejelentkezett felhasználó Pénzed: --- arany
Varázsitalaid: Neked nincsenek varázsitalaid!
Herbária: Neked nincsenek varázsnövényeid!
Varázsitalaid: Neked nincsenek varázsitalaid!
Herbária: Neked nincsenek varázsnövényeid!
Üdvözlünk!
Ez itt a www.Lanawin.hu weboldal játéktere. Egy fórumos szerepjáték. Te nem vagy bejelentkezett állapotban, ezért nincs jogod ténykedni a fórumon. Csak olvasni tudod a hozzászólásokat, semmi mást. Ha szeretnéd kipróbálni milyen is a fórum valójában, átélni izgalmas kalandokat, varázslatokat tanulni, bájitalokat vásárolni, egyedi karaktert létrehozni, felszereléseket kovácsoltatni, vagy küldetéseket végrehajtani, akkor regisztrálj bátran, ne habozz. Miután regisztráltál, és beléptél minden funkciót elérhetsz. Lehetőséged lesz részt venni a mesékben, vagy csak spontán játszani a megalkotott, mesés világban. Felkutathatod a város rejtélyeit, és részese lehet egy olyan fórumos szerepjátéknak, ahol a játékosok kényelme, és a játék élvezete a legfontosabb.
Vissza a főoldalra!
| Nincs "nagyobb" helyszín | Könyvtár | Nincs "kisebb" helyszín |  |
<< Előző oldal - Mostani oldal: 13 (241. - 260. üzenet) - Első olvasatlan beíráshoz >>Oldal váltása: - Következő oldal >>
1-20 , 21-40 , 41-60 , 61-80 , 81-100 , 101-120 , 121-140 , 141-160 , 161-180 , 181-200 , 201-220 , 221-240 , 241-260 , 261-280 , 281-300 , 301-320 , 321-340 , 341-360 , 361-380 , 381-400 , 401-420 , 421-440 , 441-460 , 461-480 , 481-500 , 501-520 , 521-540 , 541-560 , 561-580 , 581-600 , 601-620 , 621-640 , 641-660 , 661-680 , 681-700 , 701-720 , 721-740 , 741-760 , 761-780 , 781-800 , 801-820 , 821-840 , 841-860 , 861-880 , 881-900 , 901-920 , 921-940 , 941-960 , 961-980 , 981-1000 , 1001-1020 , 1021-1040 , 1041-1060 , 1061-1080 , 1081-1100 , 1101-1120 , 1121-1140 , 1141-1160 , 1161-1180 , 1181-1200 , 1192-1211
260. hozzászólás ezen a helyszínen: Könyvtár
Üzenet elküldve: 2015-01-18 22:09:00
Üzenet elküldve: 2015-01-18 22:09:00
ÚJ
Rang: Törölt felhasználó
IC üzenetek: 33
OOC üzenetek: 12
Játékstílus: Megfontolt
IC üzenetek: 33
OOC üzenetek: 12
Játékstílus: Megfontolt
*Határozottan lép be a könyvtárba, habár még nem járt itt korábban, szinte visszahőköl, ahogy a terem első adag levegője a tüdejébe ér.*
~Ilyen dohos helyen tárolni könyveket... ezek se becsülik meg az írott szó értékét...~
*Leküzdi az undort, amelyet a levegő állottsága, szaga okoz és elindul a könyvespolcok között, lassú léptekkel, ezalatt végigpásztázza a különböző írásokat tőle jobbra és balra. Megáll, majd leemel egy könyvet, elolvassa a címét, aztán gyors mozdulattal visszateszi a helyére, közben elenged egy könnyed mosolyt. Továbbhalad, egy rövid ideig még keresgél, aztán talál egy kedvére való kötetet, amelyet leemel és a legközelebbi asztalhoz visz. Válltáskájából papír és írószerszám kerül elő, melyeket gondosan az asztalra helyez és nekilát a kötet tanulmányozásának.
Úgy egy órán át olvassa a könyvet, közben jegyzeteket készít magának, majd lassan és óvatosan összecsukja a kötetet. Eszközeit visszahelyezi a táskájába, majd nyugodt mozdulatokkal feláll. Székét elegáns mozdulattal a helyére teszi, majd felkapja a könyvet és elindul a polc felé, ahonnan levette.*
~Ennyi könyv, ennyi lehetőség a tudásra és mégsem hiszem, hogy itt a városban a lakók értelmesebbek lennének az otthoniaknál. Lefogadom, hogy nagy részük még olvasni sem tud, micsoda pazarlás. ~
*Odaér a polchoz, megáll és helyére teszi a kötetet, amikor hirtelen köhögés jön rá. Nincs hozzászokva ehhez a levegőhöz, szinte fojtogatja. *
~Meglep, hogy eddig ilyen jól bírtam, nem embernek való ez a dohos, állott pára. Arról nem is beszélve, hogy mit tesz ez az írásokkal.~
*Megigazítja köpenyét és táskáját, aztán elindul a kijárat felé. Halkan lépked, szinte nem is hallani lépéseit, csuklyáját pedig fejébe húzza. *
A hozzászólást Mortagroth (Moderátor) módosította, ekkor: 2015.01.19 22:20:42, a következő indokkal:
Hozzászólások egybeszerkesztése.
~Ilyen dohos helyen tárolni könyveket... ezek se becsülik meg az írott szó értékét...~
*Leküzdi az undort, amelyet a levegő állottsága, szaga okoz és elindul a könyvespolcok között, lassú léptekkel, ezalatt végigpásztázza a különböző írásokat tőle jobbra és balra. Megáll, majd leemel egy könyvet, elolvassa a címét, aztán gyors mozdulattal visszateszi a helyére, közben elenged egy könnyed mosolyt. Továbbhalad, egy rövid ideig még keresgél, aztán talál egy kedvére való kötetet, amelyet leemel és a legközelebbi asztalhoz visz. Válltáskájából papír és írószerszám kerül elő, melyeket gondosan az asztalra helyez és nekilát a kötet tanulmányozásának.
Úgy egy órán át olvassa a könyvet, közben jegyzeteket készít magának, majd lassan és óvatosan összecsukja a kötetet. Eszközeit visszahelyezi a táskájába, majd nyugodt mozdulatokkal feláll. Székét elegáns mozdulattal a helyére teszi, majd felkapja a könyvet és elindul a polc felé, ahonnan levette.*
~Ennyi könyv, ennyi lehetőség a tudásra és mégsem hiszem, hogy itt a városban a lakók értelmesebbek lennének az otthoniaknál. Lefogadom, hogy nagy részük még olvasni sem tud, micsoda pazarlás. ~
*Odaér a polchoz, megáll és helyére teszi a kötetet, amikor hirtelen köhögés jön rá. Nincs hozzászokva ehhez a levegőhöz, szinte fojtogatja. *
~Meglep, hogy eddig ilyen jól bírtam, nem embernek való ez a dohos, állott pára. Arról nem is beszélve, hogy mit tesz ez az írásokkal.~
*Megigazítja köpenyét és táskáját, aztán elindul a kijárat felé. Halkan lépked, szinte nem is hallani lépéseit, csuklyáját pedig fejébe húzza. *
A hozzászólást Mortagroth (Moderátor) módosította, ekkor: 2015.01.19 22:20:42, a következő indokkal:
Hozzászólások egybeszerkesztése.
259. hozzászólás ezen a helyszínen: Könyvtár
Üzenet elküldve: 2015-01-16 03:18:21
Üzenet elküldve: 2015-01-16 03:18:21
ÚJ
Rang: Tapasztalt játékos
IC üzenetek: 849
OOC üzenetek: 102
Játékstílus: Megfontolt
IC üzenetek: 849
OOC üzenetek: 102
Játékstílus: Megfontolt
*Végül intézi azt, amivel belátta már, hogy kezdenie kellett volna. Gyorsan egyeztet, kötelező teendőit letudja, de újabbakat már nem vesz fel és egyben jelzi, hogy költözik, és persze egy ideig kénytelen lesz a teendőit is áthárítani, amit látszólag elég könnyedén is fogadnak. Persze ha érdemi társalgásra lesz szüksége, első dolga lesz idejönni és valószínűleg a békéje a helynek is egy ideig hiányozni fog neki. Amivel viszont nagyobb problémája akad, hogy a biztonsági és kölcsönzési szabályozásokkal meggyűlik a baja, ugyanis a könyveinek egy része egyszerűen olyan, amit nem szabad elvinni a könyvtárból, ugyanis érthető okokból nincsen tartalékpéldány. Nestarnak pedig elég dolga van azon túl is, hogy könyveket másolgasson, ami nem túl élvezetes, de legalább fáradtságos munka, amely teljes odafigyelést igényel. Ez okból is dönt úgy, hogy itt hagyja inkább minden leadott munkásságát és új lakában újra nekilát a megírásnak. Ez az ötlet újabb ötleteket eredményez, hogy majd akkor kicsit rendezgetnie is kell az otthoni könyvespolcait, hiszen az itteni könyvtárban megszokott módszer nem fog beválni, pontosabban nem lesz annyira hatékony, mintha a saját profiljához igazítaná.
És még el sem döntötte, hogy az italkeverésen túl mivel foglalkozzék, bár Noriznak elég széles spektrumban adott le felszerelésre kérelmeket, így bőségesen válogathat majd. Csak az ezzel járó szétszórtságot nem kívánja vállalni. Viszont ezzel már majdnem végére ért az itteni intéznivalójának, még visszafele be fog ugrani a használati tárgyaiért. Csak nem akar túl sokat cipekedni több helyre is. Főleg, mert a piacon sokmindent kivert a fejéből az az álságos kereskedő.*
És még el sem döntötte, hogy az italkeverésen túl mivel foglalkozzék, bár Noriznak elég széles spektrumban adott le felszerelésre kérelmeket, így bőségesen válogathat majd. Csak az ezzel járó szétszórtságot nem kívánja vállalni. Viszont ezzel már majdnem végére ért az itteni intéznivalójának, még visszafele be fog ugrani a használati tárgyaiért. Csak nem akar túl sokat cipekedni több helyre is. Főleg, mert a piacon sokmindent kivert a fejéből az az álságos kereskedő.*
258. hozzászólás ezen a helyszínen: Könyvtár
Üzenet elküldve: 2015-01-11 00:43:07
Üzenet elküldve: 2015-01-11 00:43:07
ÚJ
Rang: Mesélő
IC üzenetek: 110
OOC üzenetek: 80
Játékstílus: Szelíd
IC üzenetek: 110
OOC üzenetek: 80
Játékstílus: Szelíd
//Egy szörnyű nap//
//Neara, Illiamae//
*Karkhon testvér lassú léptekkel halad előre, s hagyja, hogy a páros megeméssze a hallottakat. Természetesen neki is szöget üt a fejében, hogy ez nem pusztán véletlen, hiszen nem mindennap találkozik az ember olyan írással, amely ezen az ősi nyelven íródott, s most egyszerre kettő is előkerül. Ez nem véletlen. Szívesen utána nézne a dolognak, hiszen valami titok húzódik meg a háttérben. Egy ősi könyv, egy áldozati tőr, és titkos alakok az árnyékokban. A templom egyik oldalsó ajtajához érve kinyitja az ajtót, s oda szól a párosnak.*
~Tényleg áldozótőr lenne? Mágia nem lakozik benne, de egy hívőt egy egyszerű felirat is veszedelmes harcossá tehet, akit nem érdekel a halál.~
-Kövessetek. *kéri őket kedvesen.*
*Ugyan olyan lassú léptekkel halad lefelé a széles csigalépcsőn, amelyik lassú léptekkel haladt keresztül a templomon. Nem siet, minek, hiszen nem múlnak életek rajta, csupán egy titokra derül fény kicsivel később.
A csigalépcső egy hatalmas kör alakú terembe vezet le, ahol a falak mentén könyvek százai, ezrei sorakoznak. A terem közepén lévő asztalnál ülő pap felnéz, de amint meglátja az idős papot, akkor csak biccent egyet, s folytatja az olvasást.
Még Karkhon testvér lépése is hangos dübörgésnek tűnik ebben a csend uralta világban. Pár lépés után némán int a párosnak, hogy maradjanak, majd ő oda sétál a létrához, amit a görgős sin rendszeren eltol el adott polcoszlophoz. Nehézkes mozdulatokkal felmászik a létra tetejére, s a legfelső polc leghátsó részében kezd el kotorászni, míg végül egy vékonyka bőrkötéses könyvet vesz elő. Lemászik a létráról, majd a ingujjával letörli a port a könyvről. Vissza sétál a pároshoz.*
-Az Eredet könyve. Persze nem alkedaszi nyelven, de ez a teljes, ami nekünk van. Leginkább hajósok feljegyezéseinek részletei, de még mindig az Eredet könyve tartalmazza a legtöbb, és leghitelesebb írásokat az ősi földről.
*A könyvet óvatosan lerakja az asztalra, s neki lát a bőr kötés csomójának kioldásának, közben Illiamae-ra szegezi a szemét.*
-Maguknak a Legendák földje csupán Alkodasz, ahogyan nekünk emberek az önök mélységi városa. *utal arra, hogy minden legendának van alapja, majd Neara -ra néz.*
-Tudod egyszer régen találkoztam anyáddal. Akkor még nem volt a Nap Szentély Magisztere. Véresen, kimerülten botorkált vissza a pihenőbe, két kisgyermekkel az oldalán. vad óriások karmaiból mentette ki a gyermekeket. Pár nappal később amikor jobban volt bementem hozzá, hogy megkérdezzem tőle, miért ment ki egyedül a sivatagba. Hiszen ha szólt volna a pár katonának, akkor örömmel mentek volna vele, s akkor ő is kevésbé merült volna ki a megmentésben. Tudod mit válaszolt?
*Valószínűleg a Neara nem tudja pontosan megmondani, ezért elmondja a választ.*
-Én voltam ott, amikor a gyermekek apja haldokolva megérkezett. Tőlem kért segítséget, s az én karjaimba halt meg. Valami felém vezette, nem a zsoldosok, s katonák felé, akkor hogyan is tehettem volna meg, hogy nem én megyek értük? Téged is Nap ajándékának tekintett, és senki nem tudta volna meggyőzni, hogy csupán véletlen.
*Végre sikerül kioldani a csomót, majd óvatosan kinyitja a könyvet, ami igazából csupán lapok halmaza. A legfölső lapot a páros felé fordítja, majd egy másikat helyez mellé középről, s végül hossza keresés után az utolsó lapok egyikét is oda teszi.*
"Az éjszaka folyamán mindent bepakoltunk, a raktárak dugig vannak élelemmel, akár egy évig is kibírjuk majd a nyílt vízen. Megbeszéltük a többi kapitánnyal, hogy holnap napkeltekor elindulunk. Holnap lesz a Tenger havának első napja, talán ez lesz egy új élet kezdete."
*Amikor a páros elolvasta a bekezdést az első lapon, akkor szólal meg ismét.*
-Holnap a Tengerek havának első napja lesz. Véletlen? *kérdi a párostól, bár nem vár rá választ, hanem a második előkészített lapon is mutat egy bekezdést.*
"Az emberek árnyakról beszélnek a fák között. Hasonló hozzánk, két karjuk, és két lábuk van, de sokkal vékonyabb, kecsesebb, és olyan hangtalanul mozog a fák között, hogy a legjobb őrszemek is nehezen veszik észre. Akik megpillantják, akkor villámgyorsan mozog, hogy a szem alig bírja követni. Egyesek szerint hosszú keskeny fülük van, amivel mérföldekről kihallgatnak minket. Megparancsoltam a katonáknak, hogy ha látnak egy ilyen démonfajzatot, akkor öljék meg."
-Hallottam olyan fajgyűlölő csoportról Wegtoren környékéről, akik az Eredet könyvét úgy értelmezték, hogy az ember az egyetlen tiszta faj, s a többi csak démoni leszármazott.
-Ha végeztetek, akkor csak hagyjátok itt a könyvet, nekem mennem kell a dolgomra. *int búcsút a párosnak, s magukra hagyja őket.*
"Három ember meghalt az erdőben, miközben fákat jelöltek, a kivágáshoz. A testüket a tábor szélénél tette le valaki, vagy valami. Még nem tudom, hogy mi történt, de az biztos, hogy a halálukért halállal fog valaki fizetni. Ahogyan apám mondaná. Szemet szemért, vért vérért."
//Neara, Illiamae//
*Karkhon testvér lassú léptekkel halad előre, s hagyja, hogy a páros megeméssze a hallottakat. Természetesen neki is szöget üt a fejében, hogy ez nem pusztán véletlen, hiszen nem mindennap találkozik az ember olyan írással, amely ezen az ősi nyelven íródott, s most egyszerre kettő is előkerül. Ez nem véletlen. Szívesen utána nézne a dolognak, hiszen valami titok húzódik meg a háttérben. Egy ősi könyv, egy áldozati tőr, és titkos alakok az árnyékokban. A templom egyik oldalsó ajtajához érve kinyitja az ajtót, s oda szól a párosnak.*
~Tényleg áldozótőr lenne? Mágia nem lakozik benne, de egy hívőt egy egyszerű felirat is veszedelmes harcossá tehet, akit nem érdekel a halál.~
-Kövessetek. *kéri őket kedvesen.*
*Ugyan olyan lassú léptekkel halad lefelé a széles csigalépcsőn, amelyik lassú léptekkel haladt keresztül a templomon. Nem siet, minek, hiszen nem múlnak életek rajta, csupán egy titokra derül fény kicsivel később.
A csigalépcső egy hatalmas kör alakú terembe vezet le, ahol a falak mentén könyvek százai, ezrei sorakoznak. A terem közepén lévő asztalnál ülő pap felnéz, de amint meglátja az idős papot, akkor csak biccent egyet, s folytatja az olvasást.
Még Karkhon testvér lépése is hangos dübörgésnek tűnik ebben a csend uralta világban. Pár lépés után némán int a párosnak, hogy maradjanak, majd ő oda sétál a létrához, amit a görgős sin rendszeren eltol el adott polcoszlophoz. Nehézkes mozdulatokkal felmászik a létra tetejére, s a legfelső polc leghátsó részében kezd el kotorászni, míg végül egy vékonyka bőrkötéses könyvet vesz elő. Lemászik a létráról, majd a ingujjával letörli a port a könyvről. Vissza sétál a pároshoz.*
-Az Eredet könyve. Persze nem alkedaszi nyelven, de ez a teljes, ami nekünk van. Leginkább hajósok feljegyezéseinek részletei, de még mindig az Eredet könyve tartalmazza a legtöbb, és leghitelesebb írásokat az ősi földről.
*A könyvet óvatosan lerakja az asztalra, s neki lát a bőr kötés csomójának kioldásának, közben Illiamae-ra szegezi a szemét.*
-Maguknak a Legendák földje csupán Alkodasz, ahogyan nekünk emberek az önök mélységi városa. *utal arra, hogy minden legendának van alapja, majd Neara -ra néz.*
-Tudod egyszer régen találkoztam anyáddal. Akkor még nem volt a Nap Szentély Magisztere. Véresen, kimerülten botorkált vissza a pihenőbe, két kisgyermekkel az oldalán. vad óriások karmaiból mentette ki a gyermekeket. Pár nappal később amikor jobban volt bementem hozzá, hogy megkérdezzem tőle, miért ment ki egyedül a sivatagba. Hiszen ha szólt volna a pár katonának, akkor örömmel mentek volna vele, s akkor ő is kevésbé merült volna ki a megmentésben. Tudod mit válaszolt?
*Valószínűleg a Neara nem tudja pontosan megmondani, ezért elmondja a választ.*
-Én voltam ott, amikor a gyermekek apja haldokolva megérkezett. Tőlem kért segítséget, s az én karjaimba halt meg. Valami felém vezette, nem a zsoldosok, s katonák felé, akkor hogyan is tehettem volna meg, hogy nem én megyek értük? Téged is Nap ajándékának tekintett, és senki nem tudta volna meggyőzni, hogy csupán véletlen.
*Végre sikerül kioldani a csomót, majd óvatosan kinyitja a könyvet, ami igazából csupán lapok halmaza. A legfölső lapot a páros felé fordítja, majd egy másikat helyez mellé középről, s végül hossza keresés után az utolsó lapok egyikét is oda teszi.*
"Az éjszaka folyamán mindent bepakoltunk, a raktárak dugig vannak élelemmel, akár egy évig is kibírjuk majd a nyílt vízen. Megbeszéltük a többi kapitánnyal, hogy holnap napkeltekor elindulunk. Holnap lesz a Tenger havának első napja, talán ez lesz egy új élet kezdete."
*Amikor a páros elolvasta a bekezdést az első lapon, akkor szólal meg ismét.*
-Holnap a Tengerek havának első napja lesz. Véletlen? *kérdi a párostól, bár nem vár rá választ, hanem a második előkészített lapon is mutat egy bekezdést.*
"Az emberek árnyakról beszélnek a fák között. Hasonló hozzánk, két karjuk, és két lábuk van, de sokkal vékonyabb, kecsesebb, és olyan hangtalanul mozog a fák között, hogy a legjobb őrszemek is nehezen veszik észre. Akik megpillantják, akkor villámgyorsan mozog, hogy a szem alig bírja követni. Egyesek szerint hosszú keskeny fülük van, amivel mérföldekről kihallgatnak minket. Megparancsoltam a katonáknak, hogy ha látnak egy ilyen démonfajzatot, akkor öljék meg."
-Hallottam olyan fajgyűlölő csoportról Wegtoren környékéről, akik az Eredet könyvét úgy értelmezték, hogy az ember az egyetlen tiszta faj, s a többi csak démoni leszármazott.
-Ha végeztetek, akkor csak hagyjátok itt a könyvet, nekem mennem kell a dolgomra. *int búcsút a párosnak, s magukra hagyja őket.*
"Három ember meghalt az erdőben, miközben fákat jelöltek, a kivágáshoz. A testüket a tábor szélénél tette le valaki, vagy valami. Még nem tudom, hogy mi történt, de az biztos, hogy a halálukért halállal fog valaki fizetni. Ahogyan apám mondaná. Szemet szemért, vért vérért."
257. hozzászólás ezen a helyszínen: Könyvtár
Üzenet elküldve: 2014-12-28 21:26:43
Üzenet elküldve: 2014-12-28 21:26:43
ÚJ
Rang: Játékos
IC üzenetek: 6
OOC üzenetek: 0
Játékstílus: Megfontolt
IC üzenetek: 6
OOC üzenetek: 0
Játékstílus: Megfontolt
//Lader Grumhild//
*Remekül szórakozik a lány fluktuáló hangulatán, amely pillanatok alatt tűnik meglágyulóból dühüssé majd ismét kedélyessé válni.* ~Ez csodás, móka, megfigyelni az többieket~ *Djajá emberismerete és empátiája hagy némi kivetnivalót maga után, de minden rácsodálkozással egyre jobban belejön a dologba. Elszörnyülködik magában a szigorú apuka hallatán is, de hát nincs mit tenni. Talán valóban ez a legcélravezetőbb módja a nevelésnek. Amikor Lader lekapja az arcát takaró csuklyát rögtön maga is jobbkedvre derül.* - Na most ismerlek csak igazán! *Nevet.* - Ha holnap összefutunk a piactéren legalább mostmár tudom, hogy te vagy az. *Megint ingerenciát érez arra, hogy barátságosan megérintse a lányt, de ezúttal visszafogja magát, mert láthatólag nem szenvedheti ha fogdossák.* - Uhm. *Megköszörüli a torkát és egy pillanatig egy helyben topog. Ilyenkor látszik, hogy most majd mondani fog valamit, csak még nem sikerült kigondolnia, hogy hogyan fogjon hozzá.* - Szóval, én szívesen látnálak még máskor is, ha úgy gondolod. *Septiben egy hattyútollat kap elő oldalán himbálózó vászontarsolyából majd egy pillanatig tanácstalanul cikázik tekintete a közeli asztalok között. Végül az egyik egyik asztalon aztán tintásüveget vesz észre és belemártja tollát. A tarsolyból gyűrött apró pergamenfecnik kerülnek elő és Djayá az egyikre gyorsan ráfirkant pár sort, majd átadja Ladernek* - A nevem. *Jelenti be ünnepélyesen. Valóban, a papíroson dőlt betűkkel az áll: Djajá Rakh.* - És a címem! *Címem! Micsoda elképesztő túlzás. Inkább egy leírás arról, hogy hanyadik sarkon melyik egyeletlen úton befordulva, hanyadik szürke cseréptetős házat elhagyva kettővel lehet őt megtalálni.* - Egy igen idős asszony tartja rendben a házat, ő mindig otthon van, kivéve amikor hajnalban a piacon koslat az aznapi ebéd legolcsóbb és legfrissebb hozzávalói után. Ő beenged és talán megkínál az idei szüret legmelengetőbb házipálinkájából is. *Lecsavarja a lámpást, és a láng füstölögve kialszik.* - Most azonban tovább állok. Nem bírom tovább ezt a sötétséget, és az állott levegőt. Talán majd máskot tanulom ki az egész meseterséget egy nap alatt. *Viccelődik, de valóban tényleg mindent az utolsó napra hagy. Bár most legalább nincs sietség egyáltalán.* - Ha nem tartalak fel és kedved és időd engedi, csatlakozz hozzám! *Invitálja Ladert, és ha a lány hajlandóságot mutat elkisérni a felszínre bevárja, egyéb esetben egyedül indul meg a kijárat felé és koptatja lábbelijét a könyvtár lépcsőinek fokain.*
*Remekül szórakozik a lány fluktuáló hangulatán, amely pillanatok alatt tűnik meglágyulóból dühüssé majd ismét kedélyessé válni.* ~Ez csodás, móka, megfigyelni az többieket~ *Djajá emberismerete és empátiája hagy némi kivetnivalót maga után, de minden rácsodálkozással egyre jobban belejön a dologba. Elszörnyülködik magában a szigorú apuka hallatán is, de hát nincs mit tenni. Talán valóban ez a legcélravezetőbb módja a nevelésnek. Amikor Lader lekapja az arcát takaró csuklyát rögtön maga is jobbkedvre derül.* - Na most ismerlek csak igazán! *Nevet.* - Ha holnap összefutunk a piactéren legalább mostmár tudom, hogy te vagy az. *Megint ingerenciát érez arra, hogy barátságosan megérintse a lányt, de ezúttal visszafogja magát, mert láthatólag nem szenvedheti ha fogdossák.* - Uhm. *Megköszörüli a torkát és egy pillanatig egy helyben topog. Ilyenkor látszik, hogy most majd mondani fog valamit, csak még nem sikerült kigondolnia, hogy hogyan fogjon hozzá.* - Szóval, én szívesen látnálak még máskor is, ha úgy gondolod. *Septiben egy hattyútollat kap elő oldalán himbálózó vászontarsolyából majd egy pillanatig tanácstalanul cikázik tekintete a közeli asztalok között. Végül az egyik egyik asztalon aztán tintásüveget vesz észre és belemártja tollát. A tarsolyból gyűrött apró pergamenfecnik kerülnek elő és Djayá az egyikre gyorsan ráfirkant pár sort, majd átadja Ladernek* - A nevem. *Jelenti be ünnepélyesen. Valóban, a papíroson dőlt betűkkel az áll: Djajá Rakh.* - És a címem! *Címem! Micsoda elképesztő túlzás. Inkább egy leírás arról, hogy hanyadik sarkon melyik egyeletlen úton befordulva, hanyadik szürke cseréptetős házat elhagyva kettővel lehet őt megtalálni.* - Egy igen idős asszony tartja rendben a házat, ő mindig otthon van, kivéve amikor hajnalban a piacon koslat az aznapi ebéd legolcsóbb és legfrissebb hozzávalói után. Ő beenged és talán megkínál az idei szüret legmelengetőbb házipálinkájából is. *Lecsavarja a lámpást, és a láng füstölögve kialszik.* - Most azonban tovább állok. Nem bírom tovább ezt a sötétséget, és az állott levegőt. Talán majd máskot tanulom ki az egész meseterséget egy nap alatt. *Viccelődik, de valóban tényleg mindent az utolsó napra hagy. Bár most legalább nincs sietség egyáltalán.* - Ha nem tartalak fel és kedved és időd engedi, csatlakozz hozzám! *Invitálja Ladert, és ha a lány hajlandóságot mutat elkisérni a felszínre bevárja, egyéb esetben egyedül indul meg a kijárat felé és koptatja lábbelijét a könyvtár lépcsőinek fokain.*
256. hozzászólás ezen a helyszínen: Könyvtár
Üzenet elküldve: 2014-12-25 18:37:16
Üzenet elküldve: 2014-12-25 18:37:16
ÚJ
Rang: Játékos
IC üzenetek: 16
OOC üzenetek: 2
Játékstílus: Szelíd
IC üzenetek: 16
OOC üzenetek: 2
Játékstílus: Szelíd
//Djayá Rakh//
*Lader örül a lány válaszának. Nem ilyesmire számított, de ez sokkal jobb.*
~Szóval rovarok és rágcsálók? Azokat sem szeretem!~
*Igaz, ami igaz, régen a házukban elég sokszor meggyűlt a bajok a kártevőkkel, és ekkor sokat segítettek a mérgek és mindenféle irtószerek. Lader még emlékszik azokra az időkre, amikor jöttek a gnóm méregkeverők, hogy megszabadítsák őket a patkányoktól.*
-Hát ez esetben nyugodtan kevergesd a mérgeidet, nem haragszom meg érte! Talán valakinek még a hasznára is lesz!
*Mondja el véleményét a dologgal kapcsolatban. Igazából nem gondolja, hogy bármit is számítana, ha ő megharagudna, hiszen nem is ismeri az elfet, de jobb a lelkének, hogy ezt kimondta. A következő mondatokra csak bólogat, hiszen nem szeretné magát ismételni feleslegesen. Ladert egyáltalán nem zavarja, ha Djayá magáról beszél! Sőt, még örül is neki. Inkább jó hallgatóság szeret lenni, mintsem, hogy beszéljen. Ezután megtudja, hogy a lány bájitalokat készítene inkább, mintsem mérgeket. Lader nincs tisztában ezekkel a bájitalokkal, hiszen még egyszer sem használt ilyet. Ahonnan ő jön, ott elég kevés ilyesmi fordul elő. A családja jobban bízik a mágiában és mindenféle szerkezetben, hiszen gnómok. A következő kérdésre megrázza a fejét.*
-Nem, dehogy! Az apám azt mondta, hogy csak akkor járulhatok ismét a szeme elé, ha magamtól, saját erőmből kitanulom a vízmágiát. Előbb nem!
*Hangjába egy kis szomorúság és düh is vegyül, miközben ezeket a mondatokat mondja, de hamar visszaáll eredeti hangzására, ami lágy, kellemes és csilingelő.*
-Ismerni ismerem. Nem tudom, talán fél éve? Vagy kevesebb?
*Maga sem tudja, hiszen nem szokta számlálni a napokat. Múlik az idő, de őt ez cseppet sem zavarja. Ideje elég sok van ahhoz, hogy ne kelljen észben tartania a napokat. Mikor meghallja, hogy titokzatos, azonnal lekapja fejéről a csukját. Igazán el sem jut az agyáig, hogy pont azért dicsérte meg a lány, mert titokzatos. Egyszerűen csak azt szeretné, hogy beszélgetőpartnere lássa az arcát. Ha már ő látja Djayáét.*
-Ne haragudj! Már annyira megszoktam ezt a csuklyát, hogy észre sem vettem, hogy rajtam maradt!
*Lader szemmel láthatóan zavarban van, mikor a lány végigméri őt. Arca kissé el is vörösödik, és szemét is lesüti.*
*Lader örül a lány válaszának. Nem ilyesmire számított, de ez sokkal jobb.*
~Szóval rovarok és rágcsálók? Azokat sem szeretem!~
*Igaz, ami igaz, régen a házukban elég sokszor meggyűlt a bajok a kártevőkkel, és ekkor sokat segítettek a mérgek és mindenféle irtószerek. Lader még emlékszik azokra az időkre, amikor jöttek a gnóm méregkeverők, hogy megszabadítsák őket a patkányoktól.*
-Hát ez esetben nyugodtan kevergesd a mérgeidet, nem haragszom meg érte! Talán valakinek még a hasznára is lesz!
*Mondja el véleményét a dologgal kapcsolatban. Igazából nem gondolja, hogy bármit is számítana, ha ő megharagudna, hiszen nem is ismeri az elfet, de jobb a lelkének, hogy ezt kimondta. A következő mondatokra csak bólogat, hiszen nem szeretné magát ismételni feleslegesen. Ladert egyáltalán nem zavarja, ha Djayá magáról beszél! Sőt, még örül is neki. Inkább jó hallgatóság szeret lenni, mintsem, hogy beszéljen. Ezután megtudja, hogy a lány bájitalokat készítene inkább, mintsem mérgeket. Lader nincs tisztában ezekkel a bájitalokkal, hiszen még egyszer sem használt ilyet. Ahonnan ő jön, ott elég kevés ilyesmi fordul elő. A családja jobban bízik a mágiában és mindenféle szerkezetben, hiszen gnómok. A következő kérdésre megrázza a fejét.*
-Nem, dehogy! Az apám azt mondta, hogy csak akkor járulhatok ismét a szeme elé, ha magamtól, saját erőmből kitanulom a vízmágiát. Előbb nem!
*Hangjába egy kis szomorúság és düh is vegyül, miközben ezeket a mondatokat mondja, de hamar visszaáll eredeti hangzására, ami lágy, kellemes és csilingelő.*
-Ismerni ismerem. Nem tudom, talán fél éve? Vagy kevesebb?
*Maga sem tudja, hiszen nem szokta számlálni a napokat. Múlik az idő, de őt ez cseppet sem zavarja. Ideje elég sok van ahhoz, hogy ne kelljen észben tartania a napokat. Mikor meghallja, hogy titokzatos, azonnal lekapja fejéről a csukját. Igazán el sem jut az agyáig, hogy pont azért dicsérte meg a lány, mert titokzatos. Egyszerűen csak azt szeretné, hogy beszélgetőpartnere lássa az arcát. Ha már ő látja Djayáét.*
-Ne haragudj! Már annyira megszoktam ezt a csuklyát, hogy észre sem vettem, hogy rajtam maradt!
*Lader szemmel láthatóan zavarban van, mikor a lány végigméri őt. Arca kissé el is vörösödik, és szemét is lesüti.*
255. hozzászólás ezen a helyszínen: Könyvtár
Üzenet elküldve: 2014-12-25 18:13:12
Üzenet elküldve: 2014-12-25 18:13:12
ÚJ
Rang: Játékos
IC üzenetek: 6
OOC üzenetek: 0
Játékstílus: Megfontolt
IC üzenetek: 6
OOC üzenetek: 0
Játékstílus: Megfontolt
//Lader Grumhild//
- Ó *Sóhajt ő is egyet.* - Rovarok, rágcsálók és egyéb károkozók távol tartására nagyon jól jön ám. *Bólogat hevesen, hogy meggyőzőnek hasson.*
- Szóval még csak most indulsz neki a tanulással és csodálatos varázsigékkel, rámondásokkal és bájolásokkal szegélyezett utadnak! *Örvendezik, aztán rátér saját magára. Igen rossz szokás, próbálja levetkőzni, hogy mindenről saját maga jusson eszébe.* Én is valahogy így vagyok vele, azt hiszem, de főleg a bájitalok vonzanak. Egy mentort keresek, vagy legalább egy könyvet, ami leírja, hogy mely úton indulhatok el. És téged… tanít valaki? *Úgy néz ki nincs problémája egészen személyes kérdéseket szegezni a lánynak aki még percekkel ezelőtt vadidegen volt.* Ismered ezt a várost? Mióta vagy itt? *Záporoznak a kérdések Lader irányába, ha akarja, ha nem. Aztán Djayán a sor, hogy újra zavarva jöjjön.*
- Köszönöm, kedves tőled. *Válaszolja az újabb bókra, aztán eszébe jut, hogy talán valami hasonlóval kéne válaszolnia. Úgy illik. Tetőtől talpig felméri a teremtményt, a feje búbjától kezdve a rengeteg kis zseben át a cipőjéig szemügyre veszi.*
- Nekem pedig tetszik a… titokzatos kinézeted. *Hangzik el a kissé esetlen dicséret, de legalább szívből jött. Ha nem a bájitalokról és az érdeklődéséről van szó, akkor kifejezetten kedvét leli az őszinteségben. Valóban, nem is tudja miféle teremtménnyel van dolga, a csuklyája eleget takar ahhoz, hogy ne lehessen bizonyosan megállapítani. Ő maga pedig túl efoglalt volt a csevegéssel, ahhoz, hogy behatóan tanulmányozza a másikat.*
- Ó *Sóhajt ő is egyet.* - Rovarok, rágcsálók és egyéb károkozók távol tartására nagyon jól jön ám. *Bólogat hevesen, hogy meggyőzőnek hasson.*
- Szóval még csak most indulsz neki a tanulással és csodálatos varázsigékkel, rámondásokkal és bájolásokkal szegélyezett utadnak! *Örvendezik, aztán rátér saját magára. Igen rossz szokás, próbálja levetkőzni, hogy mindenről saját maga jusson eszébe.* Én is valahogy így vagyok vele, azt hiszem, de főleg a bájitalok vonzanak. Egy mentort keresek, vagy legalább egy könyvet, ami leírja, hogy mely úton indulhatok el. És téged… tanít valaki? *Úgy néz ki nincs problémája egészen személyes kérdéseket szegezni a lánynak aki még percekkel ezelőtt vadidegen volt.* Ismered ezt a várost? Mióta vagy itt? *Záporoznak a kérdések Lader irányába, ha akarja, ha nem. Aztán Djayán a sor, hogy újra zavarva jöjjön.*
- Köszönöm, kedves tőled. *Válaszolja az újabb bókra, aztán eszébe jut, hogy talán valami hasonlóval kéne válaszolnia. Úgy illik. Tetőtől talpig felméri a teremtményt, a feje búbjától kezdve a rengeteg kis zseben át a cipőjéig szemügyre veszi.*
- Nekem pedig tetszik a… titokzatos kinézeted. *Hangzik el a kissé esetlen dicséret, de legalább szívből jött. Ha nem a bájitalokról és az érdeklődéséről van szó, akkor kifejezetten kedvét leli az őszinteségben. Valóban, nem is tudja miféle teremtménnyel van dolga, a csuklyája eleget takar ahhoz, hogy ne lehessen bizonyosan megállapítani. Ő maga pedig túl efoglalt volt a csevegéssel, ahhoz, hogy behatóan tanulmányozza a másikat.*
254. hozzászólás ezen a helyszínen: Könyvtár
Üzenet elküldve: 2014-12-25 17:21:21
Üzenet elküldve: 2014-12-25 17:21:21
ÚJ
Rang: Játékos
IC üzenetek: 16
OOC üzenetek: 2
Játékstílus: Szelíd
IC üzenetek: 16
OOC üzenetek: 2
Játékstílus: Szelíd
//Djayá Rakh//
*Ebben a pillanatban, Djayá bármit mondhatna magáról, Lader elhinne neki. Hiszen, mi értelme lenne kételkednie a másik szavában? Nem is ismerik egymást, mi okuk lenne hazudni? Gondolja ő. Mikor a lány elmondja, hogy nem volt olyan fontos az, amit eddig csinált, Lader színpadiasan sóhajt egy nagyot, mutatván mennyire megkönnyebbült, hogy nem zavarja a lányt jelenlétével. A boszorkánysággal vádolt lány szemébe néz, majd elvigyorodik, mikor hallja, alaptalan volt gyanúja.*
-Örülök neki! Tudod, nem nagyon szeretem a boszorkányokat!
*Szemöldökét felhúzza, mikor a lány mentegeti magát, majd egy kérdéssel próbálja megérteni helyzetét.*
-Nem nagyon értek a mérgekhez. Nem is szeretem őket túlzottan! Mégis mikor van szükség rájuk?
*Mikor a lány megragadja a karját, Lader egy kicsit zavarba jön, ugyanis nem nagyon szoktak hozzáérni, de ezt alig lehet észrevenni rajta. Viszont hebegését, habogását bizony észre lehet venni.*
-Hát, öhmm, izé! Nem, még nem vagyok mágus, csak tanulok. De a szüleim és rokonaim azok! Ezért is szeretném kitanulni, mert van hozzá érzékem!
*Elsőre kicsit furcsán hangzik neki a név, de mikor másodjára, majd harmadjára is kimondja magában, egész szépnek, hangzatosnak találja.*
-Tetszik a neved Djayá!
*Ezután szóhoz sem hagyja jutni a lányt, azonnal folytatja a beszédet. Kissé össze van zavarodva, hiszen ő szokott kérdezgetni. Ritkán kerül olyan helyzetbe, hogy neki mesélnie kellene.*
-Mégis... Mégis mire vagy kíváncsi? Nem csodás az életem!
*Mondja kissé elhalkulva. Nem akarja kellemetlen helyzetbe hozni az elfet azzal, hogy nem tudja mit is kéne mesélnie, de nincs mit tenni...*
*Ebben a pillanatban, Djayá bármit mondhatna magáról, Lader elhinne neki. Hiszen, mi értelme lenne kételkednie a másik szavában? Nem is ismerik egymást, mi okuk lenne hazudni? Gondolja ő. Mikor a lány elmondja, hogy nem volt olyan fontos az, amit eddig csinált, Lader színpadiasan sóhajt egy nagyot, mutatván mennyire megkönnyebbült, hogy nem zavarja a lányt jelenlétével. A boszorkánysággal vádolt lány szemébe néz, majd elvigyorodik, mikor hallja, alaptalan volt gyanúja.*
-Örülök neki! Tudod, nem nagyon szeretem a boszorkányokat!
*Szemöldökét felhúzza, mikor a lány mentegeti magát, majd egy kérdéssel próbálja megérteni helyzetét.*
-Nem nagyon értek a mérgekhez. Nem is szeretem őket túlzottan! Mégis mikor van szükség rájuk?
*Mikor a lány megragadja a karját, Lader egy kicsit zavarba jön, ugyanis nem nagyon szoktak hozzáérni, de ezt alig lehet észrevenni rajta. Viszont hebegését, habogását bizony észre lehet venni.*
-Hát, öhmm, izé! Nem, még nem vagyok mágus, csak tanulok. De a szüleim és rokonaim azok! Ezért is szeretném kitanulni, mert van hozzá érzékem!
*Elsőre kicsit furcsán hangzik neki a név, de mikor másodjára, majd harmadjára is kimondja magában, egész szépnek, hangzatosnak találja.*
-Tetszik a neved Djayá!
*Ezután szóhoz sem hagyja jutni a lányt, azonnal folytatja a beszédet. Kissé össze van zavarodva, hiszen ő szokott kérdezgetni. Ritkán kerül olyan helyzetbe, hogy neki mesélnie kellene.*
-Mégis... Mégis mire vagy kíváncsi? Nem csodás az életem!
*Mondja kissé elhalkulva. Nem akarja kellemetlen helyzetbe hozni az elfet azzal, hogy nem tudja mit is kéne mesélnie, de nincs mit tenni...*
253. hozzászólás ezen a helyszínen: Könyvtár
Üzenet elküldve: 2014-12-25 16:44:31
Üzenet elküldve: 2014-12-25 16:44:31
ÚJ
Rang: Játékos
IC üzenetek: 6
OOC üzenetek: 0
Játékstílus: Megfontolt
IC üzenetek: 6
OOC üzenetek: 0
Játékstílus: Megfontolt
//Lader Grumhild//
*Szerencséjére Lader mit sem vett észre a lódításából. Meg is jegyzi magának, hogy itt a városban, nem mindenkinek az számít, hogy fúrmányosabbnak vagy kiműveltebbnek tűnjön a másiknál. Ez az információ még jól jöhet. Viszont nem tervezte elrettenteni a lányt, épp ellenkezőleg ezért hebegve-habogva fogadkozik.*
- Nem volt valójában olyan fontos… azt hiszem. Végülis. Úgy tűnik. *Mint mindenki, ő is szeret saját magáról beszélni, úgyhogy nem bánja a másik kérdezősködését.* - Nem, nem vagyok boszorkány. Valójában semmit sem értek a mágiához. *Egy kicsit elszontyolodik. Persze nem érthet mindenki mindenhez, de azért nem lett volna rossz. Nem szereti emlékeztetni magát azokra a dolgokra amelyekhez cseppet sem konyít.*
- Viszont mérget tudok keverni! *Hirtelen eszébe jut, hogy talán ez nem a legbizalomgerjesztőbb tulajdonság.*
- De nem szoktam! *Próbálja jóvátenni az elszólást* - Illetve csak ha szükség van rá. ~Hát ez most úgy hangzott mintha kártevők és rágcsálók irtásával foglalkoznék.~ *Villan át az elméjén de elhessegeti a gondolatot. A mágia említésére visztont újra felélénkül.*
- Nahát, te mágus vagy? De hiszen ez csodálatos! *Itt egy pillanatra megragadja Lader karját, de gyorsan el is engedi mert érzi, hogy elragadtatta magát. Dehát ez az első napja ebben a városban, lelkesen kapaszkodik -szó szerint és átvitt értelemben is- bárkibe aki bevezetheti a tudományos körökbe. Vagy bármilyen körökbe ha már erről van szó.*
- Mondj el mindent nekem a csodás, mágikus életedről! *Unszolja.*
- Az én nevem Djayá. *Válaszol és kicsit elpirul közben. Nincs hozzászokva, ahhoz, hogy dicsérik, főleg nem ennyire nyíltan. Elf-körökben nagyon is átlagos kinézetű lány Djayá - talán valamivel sápadtabb, kevésbbé életteli mint fajtársai - de más fajokhoz képest gyakran a legtöbb elf különlegesen elragadónak tűnhet. *
*Szerencséjére Lader mit sem vett észre a lódításából. Meg is jegyzi magának, hogy itt a városban, nem mindenkinek az számít, hogy fúrmányosabbnak vagy kiműveltebbnek tűnjön a másiknál. Ez az információ még jól jöhet. Viszont nem tervezte elrettenteni a lányt, épp ellenkezőleg ezért hebegve-habogva fogadkozik.*
- Nem volt valójában olyan fontos… azt hiszem. Végülis. Úgy tűnik. *Mint mindenki, ő is szeret saját magáról beszélni, úgyhogy nem bánja a másik kérdezősködését.* - Nem, nem vagyok boszorkány. Valójában semmit sem értek a mágiához. *Egy kicsit elszontyolodik. Persze nem érthet mindenki mindenhez, de azért nem lett volna rossz. Nem szereti emlékeztetni magát azokra a dolgokra amelyekhez cseppet sem konyít.*
- Viszont mérget tudok keverni! *Hirtelen eszébe jut, hogy talán ez nem a legbizalomgerjesztőbb tulajdonság.*
- De nem szoktam! *Próbálja jóvátenni az elszólást* - Illetve csak ha szükség van rá. ~Hát ez most úgy hangzott mintha kártevők és rágcsálók irtásával foglalkoznék.~ *Villan át az elméjén de elhessegeti a gondolatot. A mágia említésére visztont újra felélénkül.*
- Nahát, te mágus vagy? De hiszen ez csodálatos! *Itt egy pillanatra megragadja Lader karját, de gyorsan el is engedi mert érzi, hogy elragadtatta magát. Dehát ez az első napja ebben a városban, lelkesen kapaszkodik -szó szerint és átvitt értelemben is- bárkibe aki bevezetheti a tudományos körökbe. Vagy bármilyen körökbe ha már erről van szó.*
- Mondj el mindent nekem a csodás, mágikus életedről! *Unszolja.*
- Az én nevem Djayá. *Válaszol és kicsit elpirul közben. Nincs hozzászokva, ahhoz, hogy dicsérik, főleg nem ennyire nyíltan. Elf-körökben nagyon is átlagos kinézetű lány Djayá - talán valamivel sápadtabb, kevésbbé életteli mint fajtársai - de más fajokhoz képest gyakran a legtöbb elf különlegesen elragadónak tűnhet. *
252. hozzászólás ezen a helyszínen: Könyvtár
Üzenet elküldve: 2014-12-25 15:00:22
Üzenet elküldve: 2014-12-25 15:00:22
ÚJ
Rang: Játékos
IC üzenetek: 16
OOC üzenetek: 2
Játékstílus: Szelíd
IC üzenetek: 16
OOC üzenetek: 2
Játékstílus: Szelíd
//Djayá Rakh//
*Hát igen, Ladernek kicsit át kellett volna gondolnia, hogyan is kezd beszélgetést egy idegennel. Főleg egy ilyen helyen. Nem is gondolt arra, hogy valami nagyon fontos dologban zavarja meg a lányt. Most már bocsánatkérően tekint rá.*
-Hát, sajnálom, hogy megzavartalak abban a fontos keresgélésben! Elnézésedet kérem!
~Hmm, szóval alkímia?~
*Teszi fel magának a kérdést, elég rosszul hangzik a dolog. Hallott már ilyenféle alakokról, de azok mind sötét ügyletekkel voltak elfoglalva.*
-Ugye... ugye, nem boszorkány vagy? Vagy valami méregkeverő?
*Ki is mondja gondolatait, hiszen, ha valami sötét alakkal van dolga, akkor jobb minél előbb kihátrálni a beszélgetésből.*
~Nem, nem lehet gonosz! Ilyen csinos kis pofikája nem lehet egy boszorkánynak!~
*Nyugtatja meg magát annyira, hogy ne menjen el a kedve a barátkozástól, ismerkedéstől. És mivel az idegen is kérdezősködni kezd, teljesen eltemeti magában azt a gondolatot, hogy valami rosszindulatú elffel van dolga. Egészen elgondolkodik a kérdésen, hiszen ő maga sem tudja, mit keres itt. Ezért, próbál kitalálni valamit, ami nem hazugság. Gyorsan a kezében lévő könyvre pillant. Mágiával kapcsolatos iromány, úgyhogy ez lenne a legkézenfekvőbb válasz.*
-Egy könyvet szeretnék átnézni!
*Mutatja is fel a kezében tartott darabot.*
-A vizek mágiáját tanulom. Habár, még semmire sem jutottam vele!
*Mosolyog idétlenül továbbra is.*
-A nevem Lader Grumhild! És a te bájos küllemed kit takar?
*Most, hogy már kicsit fényesebben ég a lámpás, Lader jobban szemügyre veszi beszélgetőpartnerét. A látványra még szélesebb lesz a vigyora, és ebben a vigyorban már nem látszik erőltetettség.*
*Hát igen, Ladernek kicsit át kellett volna gondolnia, hogyan is kezd beszélgetést egy idegennel. Főleg egy ilyen helyen. Nem is gondolt arra, hogy valami nagyon fontos dologban zavarja meg a lányt. Most már bocsánatkérően tekint rá.*
-Hát, sajnálom, hogy megzavartalak abban a fontos keresgélésben! Elnézésedet kérem!
~Hmm, szóval alkímia?~
*Teszi fel magának a kérdést, elég rosszul hangzik a dolog. Hallott már ilyenféle alakokról, de azok mind sötét ügyletekkel voltak elfoglalva.*
-Ugye... ugye, nem boszorkány vagy? Vagy valami méregkeverő?
*Ki is mondja gondolatait, hiszen, ha valami sötét alakkal van dolga, akkor jobb minél előbb kihátrálni a beszélgetésből.*
~Nem, nem lehet gonosz! Ilyen csinos kis pofikája nem lehet egy boszorkánynak!~
*Nyugtatja meg magát annyira, hogy ne menjen el a kedve a barátkozástól, ismerkedéstől. És mivel az idegen is kérdezősködni kezd, teljesen eltemeti magában azt a gondolatot, hogy valami rosszindulatú elffel van dolga. Egészen elgondolkodik a kérdésen, hiszen ő maga sem tudja, mit keres itt. Ezért, próbál kitalálni valamit, ami nem hazugság. Gyorsan a kezében lévő könyvre pillant. Mágiával kapcsolatos iromány, úgyhogy ez lenne a legkézenfekvőbb válasz.*
-Egy könyvet szeretnék átnézni!
*Mutatja is fel a kezében tartott darabot.*
-A vizek mágiáját tanulom. Habár, még semmire sem jutottam vele!
*Mosolyog idétlenül továbbra is.*
-A nevem Lader Grumhild! És a te bájos küllemed kit takar?
*Most, hogy már kicsit fényesebben ég a lámpás, Lader jobban szemügyre veszi beszélgetőpartnerét. A látványra még szélesebb lesz a vigyora, és ebben a vigyorban már nem látszik erőltetettség.*
251. hozzászólás ezen a helyszínen: Könyvtár
Üzenet elküldve: 2014-12-25 14:45:10
Üzenet elküldve: 2014-12-25 14:45:10
ÚJ
Rang: Játékos
IC üzenetek: 6
OOC üzenetek: 0
Játékstílus: Megfontolt
IC üzenetek: 6
OOC üzenetek: 0
Játékstílus: Megfontolt
//Lader Grumhild//
*Djayá fél szeme a könyveken, kezei közben az asztalon matatnak. Egy gyertyának a lángját adja át a lámpás kanócánaknak majd feljebb tekeri a világát. Bár látja a mozgolódást a szeme sarkából, még nem tudja, hogy a mozgás iránya egyenesen felé mutat. Aztán valaki egészen a semmiből, a félhomályból lép a lámpás fényébe megvilágítva valamennyit saját arcából. Djayá villámgyorsan felméri, hogy itt nincs félelemre ok, nem tűnik rosszindulatúnak a jövevény, bár nehéz lenne elsőre megállapítani mi fából faragták.*
- Ü… üdv *Válaszol habozva de mivel a teremtés jókedélyűnek látszik, visszamosolyog. A hely egyrészről kihaltnak és csendesnek tűnik, alig egy két alakot látni elmélyülten irományokat tanulmányozni vagy másolni. Ilyenkor mindig úgy tűnik, mintha valami nagyon fontos dolguk lenne.* ~ Pont itt találkozni valakivel, ahol mindenki olyan… magánakvaló?! ~ *Ámélkodik. Másfelől, hol lenne máshol találna hasonszőrűeket? Aztán kissé zavarba jön kérdésektől, mivel még maga sem tudja mit keres idelenn, de nem akar tudatlannak tűnni egy potenciális barát előtt.*
- Egy nagyon ritka könyvet keresek az alkímiáról. *Blöfföl.* ~ Biztosan észrevette. ~ *Djayá lesüti a szemét és fontoskodva az alsó polcokon lévő obskurusnak ható kéziratokat szemléli, hogy egy kicsit ne kelljen a másik szemébe néznie. Valójában pedig nem csak, hogy nem tudja hol kezdjen neki a tanulásnak, nem akarja felfedni, azt sem az idegen előtt, hogy pontosan mi az ami a városba vonzotta, milyen tudást nem tudott megszerezni az elf tanítóitól és a saját könyvtáraikból. Gyorsan témát vált.*
- És te mi járatban vagy? *De gyorsan meggondolja magát és a másik kilétéről érdeklődik* - Kit tisztelhetek benned? Honnan jöttél? *Közelebb lép, hogy a lány elértse: nem bánja, hogy félbeszakították. A kérdése pedig az udvarias megfogalmazása annak ami végülis az elejétől kezdve foglalkoztatta.* ~Ki vagy te és mit akarsz tőlem?~ *De hát erre a kérdésre valamilyen formában mindenkinek számítania kell, aki egy idegent környékez meg.*
*Djayá fél szeme a könyveken, kezei közben az asztalon matatnak. Egy gyertyának a lángját adja át a lámpás kanócánaknak majd feljebb tekeri a világát. Bár látja a mozgolódást a szeme sarkából, még nem tudja, hogy a mozgás iránya egyenesen felé mutat. Aztán valaki egészen a semmiből, a félhomályból lép a lámpás fényébe megvilágítva valamennyit saját arcából. Djayá villámgyorsan felméri, hogy itt nincs félelemre ok, nem tűnik rosszindulatúnak a jövevény, bár nehéz lenne elsőre megállapítani mi fából faragták.*
- Ü… üdv *Válaszol habozva de mivel a teremtés jókedélyűnek látszik, visszamosolyog. A hely egyrészről kihaltnak és csendesnek tűnik, alig egy két alakot látni elmélyülten irományokat tanulmányozni vagy másolni. Ilyenkor mindig úgy tűnik, mintha valami nagyon fontos dolguk lenne.* ~ Pont itt találkozni valakivel, ahol mindenki olyan… magánakvaló?! ~ *Ámélkodik. Másfelől, hol lenne máshol találna hasonszőrűeket? Aztán kissé zavarba jön kérdésektől, mivel még maga sem tudja mit keres idelenn, de nem akar tudatlannak tűnni egy potenciális barát előtt.*
- Egy nagyon ritka könyvet keresek az alkímiáról. *Blöfföl.* ~ Biztosan észrevette. ~ *Djayá lesüti a szemét és fontoskodva az alsó polcokon lévő obskurusnak ható kéziratokat szemléli, hogy egy kicsit ne kelljen a másik szemébe néznie. Valójában pedig nem csak, hogy nem tudja hol kezdjen neki a tanulásnak, nem akarja felfedni, azt sem az idegen előtt, hogy pontosan mi az ami a városba vonzotta, milyen tudást nem tudott megszerezni az elf tanítóitól és a saját könyvtáraikból. Gyorsan témát vált.*
- És te mi járatban vagy? *De gyorsan meggondolja magát és a másik kilétéről érdeklődik* - Kit tisztelhetek benned? Honnan jöttél? *Közelebb lép, hogy a lány elértse: nem bánja, hogy félbeszakították. A kérdése pedig az udvarias megfogalmazása annak ami végülis az elejétől kezdve foglalkoztatta.* ~Ki vagy te és mit akarsz tőlem?~ *De hát erre a kérdésre valamilyen formában mindenkinek számítania kell, aki egy idegent környékez meg.*
250. hozzászólás ezen a helyszínen: Könyvtár
Üzenet elküldve: 2014-12-25 13:04:03
Üzenet elküldve: 2014-12-25 13:04:03
ÚJ
Rang: Játékos
IC üzenetek: 16
OOC üzenetek: 2
Játékstílus: Szelíd
IC üzenetek: 16
OOC üzenetek: 2
Játékstílus: Szelíd
//Djayá Rakh//
*Lader lelépked a lépcsőn, hogy a könyvtárba jusson. Azonnal megcsapja orrát a nehéz levegő. Nem nagyon tudja sokáig elviselni ezt, hiszen nem ehhez van hozzászokva.*
~A tudásért meg kell szenvedni, nemde bár?~
*Száját kicsit elhúzza a nem neki való környezet miatt, de végül nyugodtságot erőltet magára, hiszen nem azért jött ide, hogy dohogjon. Meg annak nincs is sok értelme, hogy magában pufogjon. Körbenéz, hogy mit is válasszon. Leemel a polcról egy könyvet, de még közben kiszemel magának egy alakot a polcok között. Sosem szeretett egyedül lenni, még olvasás közben sem, tehát nyugodt léptekkel, mosollyal arcán indul meg az éppen lámpást gyújtogató elf lány felé.*
~Egész csinos kis teremtés! Talán beszélgethetnék vele egy jót!~
*Mikor odaér, vár egy kicsit, hiszen nem igazán tudja, hogyan is kéne megszólítania a lányt. De a végén egy egyszerű fejbiccentés mellett dönt.*
-Üdvözöllek!
*Ezután karját is nyújtja felé.*
-Mi járatban vagy errefelé?
*Már mikor kimondja szavait, tudja, hogy butaság volt, hiszen mi mást csinálhatna itt valaki, mint, hogy olvas. Lader rájőve saját ostobaságára, elkezd bugyután vigyorogni, mintha csak bocsánatot szeretne kérni.*
-Vagyis... Mit olvasol?
*Szóhoz sem hagyja jutni a lányt, rögtön nekiszegezi következő kérdését.*
-Ó! Ugye nem zavarlak? Mondd, hogy nem!
*Néz rá hatalmas szemekkel, reménykedve, hogy nem lesz elzavarva azonnal, nem ez lenne az első eset, hogy valaki elküldi melegebb éghajlatra, pedig ő csak nem szeretne egyedül olvasgatni, hiszen az elég unalmas elfoglaltság. Beszélgetni sokkal jobban szeret.*
*Lader lelépked a lépcsőn, hogy a könyvtárba jusson. Azonnal megcsapja orrát a nehéz levegő. Nem nagyon tudja sokáig elviselni ezt, hiszen nem ehhez van hozzászokva.*
~A tudásért meg kell szenvedni, nemde bár?~
*Száját kicsit elhúzza a nem neki való környezet miatt, de végül nyugodtságot erőltet magára, hiszen nem azért jött ide, hogy dohogjon. Meg annak nincs is sok értelme, hogy magában pufogjon. Körbenéz, hogy mit is válasszon. Leemel a polcról egy könyvet, de még közben kiszemel magának egy alakot a polcok között. Sosem szeretett egyedül lenni, még olvasás közben sem, tehát nyugodt léptekkel, mosollyal arcán indul meg az éppen lámpást gyújtogató elf lány felé.*
~Egész csinos kis teremtés! Talán beszélgethetnék vele egy jót!~
*Mikor odaér, vár egy kicsit, hiszen nem igazán tudja, hogyan is kéne megszólítania a lányt. De a végén egy egyszerű fejbiccentés mellett dönt.*
-Üdvözöllek!
*Ezután karját is nyújtja felé.*
-Mi járatban vagy errefelé?
*Már mikor kimondja szavait, tudja, hogy butaság volt, hiszen mi mást csinálhatna itt valaki, mint, hogy olvas. Lader rájőve saját ostobaságára, elkezd bugyután vigyorogni, mintha csak bocsánatot szeretne kérni.*
-Vagyis... Mit olvasol?
*Szóhoz sem hagyja jutni a lányt, rögtön nekiszegezi következő kérdését.*
-Ó! Ugye nem zavarlak? Mondd, hogy nem!
*Néz rá hatalmas szemekkel, reménykedve, hogy nem lesz elzavarva azonnal, nem ez lenne az első eset, hogy valaki elküldi melegebb éghajlatra, pedig ő csak nem szeretne egyedül olvasgatni, hiszen az elég unalmas elfoglaltság. Beszélgetni sokkal jobban szeret.*
249. hozzászólás ezen a helyszínen: Könyvtár
Üzenet elküldve: 2014-12-25 01:39:04
Üzenet elküldve: 2014-12-25 01:39:04
ÚJ
Rang: Játékos
IC üzenetek: 6
OOC üzenetek: 0
Játékstílus: Megfontolt
IC üzenetek: 6
OOC üzenetek: 0
Játékstílus: Megfontolt
〜Vészjósló idelennt a levegő ～ *Állapítja meg Djayá, aki túl sok mindenben támaszkodik még a szaglására, ahhoz képest, hogy nap mint nap szembesül azzal, hogy a városban egészen más szabályok szerint működik a kauzalitás. El is fintorodik egy pillanatra, amikor nem csak bőrén de tüdejében is megérzi a párától nehéz levegő súlyát, ahogy letelepszik mindenre és tompítja az érzékeket. Idelenn minden kevésbbé látható, semmi nem él - minden mozdulatlan és nyugodt és csendes. Így fogadja a tágas terem a templomból legrasszáló hölgyeményt: egy ideig egyik lábáról a másikra áll, téblábol, nem mintha nem tudná, hogy hogyan fogjon hozzá az olvasáshoz, csak a bőség zavarában saját döntésképtelensége bénította meg. Maga sem tudja mit vagy kit keres - talán egy társat, valakit aki megérti az ambícióit, akinek hasonló célok lebegnek a szeme előtt. Egy könyvet ami eligazítja a világban - valamit ami pont neki íródott. Valakit akinek nem kell magyarázni, hogy miért van itt és hogy került ide és aki nem fogja kérdezni, hogy nem vágyódik-e haza. Egy kilóméterhosszúra nyúló penészedő pergamentekercset az egyik sarokba vágva, amelyre valaki előre megírta a válaszokat az összes fel nem tett kérdésére. Évelődve érinti meg a különféle könyvek gerincét és szemei szélsebesen futnak végig a tömött könyvsorok sokaságán. Tépelődés közben csak úgy félszemmel-félkézzel lámpást gyújt a legközelebbi asztalon, hogy a világánál jobban szemügyrevehesse az érdeklődésre méltó darabokat.*
248. hozzászólás ezen a helyszínen: Könyvtár
Üzenet elküldve: 2014-12-15 21:40:34
Üzenet elküldve: 2014-12-15 21:40:34
ÚJ
Rang: Mesélő
IC üzenetek: 264
OOC üzenetek: 76
Játékstílus: Szelíd
IC üzenetek: 264
OOC üzenetek: 76
Játékstílus: Szelíd
//A könyvpróba//
*Echnal a könyvet visszahelyezi az asztalra, aminek következtében az ajtó ismét megjelenik. Amennyiben úgy döntene, hogy kilép azon - valószínűleg egy mágia folyamán - visszakerül a könyvtárba, és a könyvtár falán keresztül tér be ebbe a helyiségbe. Ha hátranézne ezután, akkor csak falat látna, semmi nyoma átjárónak vagy ajtónak.*
*Echnal a könyvet visszahelyezi az asztalra, aminek következtében az ajtó ismét megjelenik. Amennyiben úgy döntene, hogy kilép azon - valószínűleg egy mágia folyamán - visszakerül a könyvtárba, és a könyvtár falán keresztül tér be ebbe a helyiségbe. Ha hátranézne ezután, akkor csak falat látna, semmi nyoma átjárónak vagy ajtónak.*
247. hozzászólás ezen a helyszínen: Könyvtár
Üzenet elküldve: 2014-12-09 08:57:42
Üzenet elküldve: 2014-12-09 08:57:42
ÚJ
Rang: Játékos
IC üzenetek: 64
OOC üzenetek: 70
Játékstílus: Vakmerő
IC üzenetek: 64
OOC üzenetek: 70
Játékstílus: Vakmerő
*Megkönnyebbül. Végre nincs abban a kellemetlen sötét szobában. Nem is sejti, hogy a könyvtárban sincs több fény csak itt még a falak is dohosak és a levegő áporodott. A csigalépcsőn lefelé haladva a lova épségén gondolkozik és a barlang biztonságosságáról.
~Egy nagy szikla kéne ami eltakarja a bejáratot... Igen az mindenképpen megfelelne.~ Egy csuhás ül a széken a kör alakú terem közepén. A gyertyák megvilágítják az asztalt és a könyvkupacot ami a férfi elé tornyosult. Ő egy bordó kötetes könyvet szorongat és mélyen belemerül az olvasásba. ~Inkább nem zavarom.~ A terem végében egy faajtó áll. Halkan kinyitja. A vas pántok erőlködve nyikorognak de végül engednek. Scorrage alulról próbál rátámasztani hátha abbamarad a csikorgás. A terem minden sóhajt szélviharrá erősít fel itt a víszhang miatt valóságos hangzavar volt a csöndes teremben. A résnyire nyitott ajtón beragyog a napfény és aranyos fátylat borít a teremre. A csuhás felnéz az olvasásból és a szeme megvillan egy pillanatra*
-Elnézést
* Gyorsan kisiklik majd visszacsukja a nehéz ajtót.*
A hozzászólás írója (Scorrage Argethlam) módosította ezt a hozzászólást, ekkor: 2014.12.09 08:58:35
~Egy nagy szikla kéne ami eltakarja a bejáratot... Igen az mindenképpen megfelelne.~ Egy csuhás ül a széken a kör alakú terem közepén. A gyertyák megvilágítják az asztalt és a könyvkupacot ami a férfi elé tornyosult. Ő egy bordó kötetes könyvet szorongat és mélyen belemerül az olvasásba. ~Inkább nem zavarom.~ A terem végében egy faajtó áll. Halkan kinyitja. A vas pántok erőlködve nyikorognak de végül engednek. Scorrage alulról próbál rátámasztani hátha abbamarad a csikorgás. A terem minden sóhajt szélviharrá erősít fel itt a víszhang miatt valóságos hangzavar volt a csöndes teremben. A résnyire nyitott ajtón beragyog a napfény és aranyos fátylat borít a teremre. A csuhás felnéz az olvasásból és a szeme megvillan egy pillanatra*
-Elnézést
* Gyorsan kisiklik majd visszacsukja a nehéz ajtót.*
A hozzászólás írója (Scorrage Argethlam) módosította ezt a hozzászólást, ekkor: 2014.12.09 08:58:35
246. hozzászólás ezen a helyszínen: Könyvtár
Üzenet elküldve: 2014-12-06 19:34:33
Üzenet elküldve: 2014-12-06 19:34:33
ÚJ
Rang: Tapasztalt játékos
IC üzenetek: 849
OOC üzenetek: 102
Játékstílus: Megfontolt
IC üzenetek: 849
OOC üzenetek: 102
Játékstílus: Megfontolt
*Vissza is tér bűnös elfoglaltságához és mélyebben áttanulmányozza a könyvecskét, mielőtt a végletekig elzáratja. A végtelennek tűnő sorok nagy része egyszerű tapasztalásokon alapultak, amellyel a síknak pár alapvető tulajdonságát próbálták meghatározni, majd az ezen átvezető mágikus utak megnyitásának módozatait. Ami gyorsan érthetővé teszi, miért is záródott le a ház és a környéke, bár őszintén reménykedik, hogy azért a kapu nyitva nem maradott, mert elegendő borzalmat olvasott már ki ahhoz, hogy ne is kívánja megnyitni ezen ajtókat, nem mintha ez az adott kollégáját megzavarta volna. Bár a könyv egyetlen ilyen síkra gondol, azonban nem lenne értelmetlen azt sem állítani, hogy sokkal több is létezhet, amely mind más és más tulajdonságokkal bír. Itt a mágikus részleteket kihagyja, azonban az anyagi részére a síknak nem talál utalást, mintha a szerző nem is feltételezett volna hasonlót. Vagy csak szűkebb értelemben vett anyagnak a hiányát vette. Itt megint túl nagy dolgokba ütközött bele, így meg is próbál túllapozni rajta, majd a lénynek pár érdekességével ütközik szembe. Állítólag a másik síkban tartózkodó, kiforratlan formája képes kölcsönhatásba lépni a környezetével, ha kötöttebb síkra kerül és ezzel befolyásolni is azt. Az nem derül ki, hogy számára a kötött síkban tartózkodás jár-e valamiféle hátulütővel, de úgy látszik, hogy ezt nem is fogja innen megtudni. Ahogy kivette a környezetből, elég magas körben lévő család akart a hatalom ismeretlen útjaira tévedni és ezektől a lényektől vártak ehhez valamennyi segítséget. Az anyag feletti tiszta manipuláció egyébként is azon körbe tartozott, mely még a legnagyobb varázslóknak is nehezére válna, így az ezzel való természetes rendelkezés egyértelmű félelmet vált ki köreikből. Ennek már a fele is bőven elég lett volna, hogy maga égesse el az adott könyvet, mely újonnan bebizonyította, hogy mire nem képes a halandó lélek, ha a hatalom felé akarja útját venni, de ő sem tiszta teljesen, hiszen akkor nem olvasott volna bele az adott sorokba. Bár ezt betudja az egészséges kíváncsiságának. Amit viszont ebből megjegyzett, hogy ezen lények létezése igenis alapozott, különben most nem olvashatná ezen sorokat. Talán, ha többet megtudna róluk... Áhh, most már igazán le kéne ezt zárnia, hiszen így is késni fog. A többi könyvet már könnyebben és gyorsabban lapozgatja, hiszen szerkezetük nem ismeretlen előtte és sebesen, de erőteljesebb szigorral elkategorizálja őket, majd a végén újra átlesi az egészet, még pár dolgot átír az indexre ajánlottak közé és ezzel lezártnak is tekinti a dolgot, egyelőre.*
245. hozzászólás ezen a helyszínen: Könyvtár
Üzenet elküldve: 2014-12-06 16:05:39
Üzenet elküldve: 2014-12-06 16:05:39
ÚJ
Rang: Játékos
IC üzenetek: 31
OOC üzenetek: 23
Játékstílus: Szelíd
IC üzenetek: 31
OOC üzenetek: 23
Játékstílus: Szelíd
*Sida keres egy padot, és leül. Senki sem figyeli őt, így egy kicsit lazít, és belefeledkezik a gondolataiba.*
~Még mielőtt megkeresem a mágus mestert, utánaolvasok a varázslás tanulás módszereinek. Nehogy végül azzal küldjön el, hogy nem vagyok elég erős a tanuláshoz. Persze, ha egyáltalán tényleg tanítanak a toronyban... ~
*Átnéz egy katalógust, és elindul a mágiáról szóló könyvek felé.*
~Ez pont jó lesz.~ *Egy vastag, poros könyvet vesz le a polcról. Leül egy ablak közelében, és olvasni kezd. Fél óra sem telik el, mire megtalálja, ami után kutat.*
~Értem. Tehát először fejlesztenem kell magamat, a koncentráló képességemet, a memóriámat, és csak aztán kezdhetek neki az igazi tanulásnak.~
*Visszateszi a könyvet, és a kijárat felé indul, amikor észrevesz egy hirdetést az egyik asztalon. A papír egy programsorozatról ír, a neve Hófesztivál.*
~Az erdőszéli tisztáson rendezik meg. Ezt meg kell néznem. Sőt, talán ott eltudom végezni a meditációs gyakorlatot is, amiről a könyvben olvastam. Ideje megismernem a várost, és az itteni szokásokat is.~
*A katalógust újra átolvassa, térképet keres. A szoba másik végében találja meg végül a térképeket. Leteszi az egyik egy asztalra, elővesz a zsebéből egy papírt, és nagyjából lemásolja a várost és a környékét.*
~Így már tudom, hogy hol a tisztás, és nem fogok többet eltévedni, az is biztos.~
*A tisztás felé veszi az irányt.*
A hozzászólást Emphus (Adminisztrátor) módosította, ekkor: 2014.12.06 16:54:35, a következő indokkal:
Köszönöm, hogy vagy annyira igényes, és a rendszer által számodra kijelzett hibákat máskor javítod a hozzászólásodban, mielőtt elküldöd azt.
~Még mielőtt megkeresem a mágus mestert, utánaolvasok a varázslás tanulás módszereinek. Nehogy végül azzal küldjön el, hogy nem vagyok elég erős a tanuláshoz. Persze, ha egyáltalán tényleg tanítanak a toronyban... ~
*Átnéz egy katalógust, és elindul a mágiáról szóló könyvek felé.*
~Ez pont jó lesz.~ *Egy vastag, poros könyvet vesz le a polcról. Leül egy ablak közelében, és olvasni kezd. Fél óra sem telik el, mire megtalálja, ami után kutat.*
~Értem. Tehát először fejlesztenem kell magamat, a koncentráló képességemet, a memóriámat, és csak aztán kezdhetek neki az igazi tanulásnak.~
*Visszateszi a könyvet, és a kijárat felé indul, amikor észrevesz egy hirdetést az egyik asztalon. A papír egy programsorozatról ír, a neve Hófesztivál.*
~Az erdőszéli tisztáson rendezik meg. Ezt meg kell néznem. Sőt, talán ott eltudom végezni a meditációs gyakorlatot is, amiről a könyvben olvastam. Ideje megismernem a várost, és az itteni szokásokat is.~
*A katalógust újra átolvassa, térképet keres. A szoba másik végében találja meg végül a térképeket. Leteszi az egyik egy asztalra, elővesz a zsebéből egy papírt, és nagyjából lemásolja a várost és a környékét.*
~Így már tudom, hogy hol a tisztás, és nem fogok többet eltévedni, az is biztos.~
*A tisztás felé veszi az irányt.*
A hozzászólást Emphus (Adminisztrátor) módosította, ekkor: 2014.12.06 16:54:35, a következő indokkal:
Köszönöm, hogy vagy annyira igényes, és a rendszer által számodra kijelzett hibákat máskor javítod a hozzászólásodban, mielőtt elküldöd azt.
244. hozzászólás ezen a helyszínen: Könyvtár
Üzenet elküldve: 2014-12-05 22:55:42
Üzenet elküldve: 2014-12-05 22:55:42
ÚJ
Rang: Tapasztalt játékos
IC üzenetek: 849
OOC üzenetek: 102
Játékstílus: Megfontolt
IC üzenetek: 849
OOC üzenetek: 102
Játékstílus: Megfontolt
*Igazából egy számára kedves dolognak tesz eleget, mely mint minden élvezeti értékkel bíró cselekmény, árral jár és ez jelenleg erős anyagi és még erősebb lelki fizetségébe fog kerülni. Bár a könyv és az olvasás szeretete általában csak eseti nemesi mulatságnak maradt meg vagy éppen a tudós fők szellemi pallérozásaként. Az előbbi nem igényli, az utóbbi pedig nem ismeri el a mások szakmai véleményét és ezzel ő maga is így van, azonban ettől függetlenül mégis előkerül az igény az évtizedig porosodó könyvek értékfelmérésére. Főleg amikor egy nemesi házat valamily szerencsétlen esemény miatt tragédia ér és a véren belüli vagy éppen kívül álló örökösök változásokat hoznak. Ilyenkor a könyvtár a kedvesebbik arcát mutatja, hogy így tegyen szert az felhalmozott irodalomra és az abban fekvő tudásra. Persze ezen könyvek töredéke kerül csak fel a polcokra, ezeket erősen rostálják, már csak a minőségi szempontok miatt is. Ebbe a képbe pedig ő úgy kerül bele, hogy eddigi munkássága nyomán sikerült elérnie annyit, hogy kikérjék az ő véleményét is, amikor egy-egy könyv legitimitása tárgyalásra kerül a polcokon. Természetesen csak alkímia ügyében, a csuhásokat nem igazán kell félteni, ha éppenséggel mágiáról lenne szó. Ő maga pedig már elég sokat olvasott azon bizonyos polcokról, hogy lássa mi az, amit megtűrnek és mi az, amit nem. Meg is találja a nagyobb rakást, ahol látszólag elég sokféle irodalom megtalálható. Az egyszerű herbáliák besorolásától, amiből a polcokon foszlik egy csomó, egészen újító elképzelésekig. Ezeket fel is jegyzi, besorolandó jegyzést kapnak és gyorsan mágiatudományi osztályba sorolja, ezzel letudva az ebbéli felelősségét. El is röppen a feje felett az idő, bár ő maga ezt sokkal többnek ítélte meg annál, mint ami valójában lehetett. Nagyon sok, nehezen emészthető dolgot sodort eléje az alkalom és maga sem tudna bizonyosan kiállni mellettük vagy ellenük. Gyorsan le is érdeklődi, hogy miképp is kerültek a Könyvtár óvó kezei alá ezen művek.*
*A családnevet hallotta valahonnan, azonban a hírt nem igazán, a részletek is elég ködösek. Gyorsan távoztak, keveset vittek és messzire mentek. Állítólag valaki olyannal vesztek össze, akit nem kellett volna alulbecsülni, de nem tartottak igényt semmire örömmel adták és, hogy a városőrség nem nagyon enged senkit sem a ház közelébe. Erre következtetni vélt abból is, hogy a mágiakönyveken túl, bár azokba belelátása volt csak, tisztában még nincsen vele, elég sok helyen feltűnik a démoni lény, mint kutatási alany. Ez a szó a leggyakoribbak között van az indexlistán, azonban mégis elő-előkerülnek újabb és látszólag komolyabb írások, melyek újra és újra témájuknak választják őket. Bár tisztában van azzal, hogy mit is kéne tennie, egy megingott pillanatában úgy dönt, hogy még nem kiértékeltnek írja be az adott könyvet, meghagyja a lehetőséget magának, mielőtt elnyeli a mély vagy éppen a lángok. Leginkább az utóbbi miatt aggódik, mert így még tőle is teljesen eltávolodna a lehetőség arra, hogy tovább érdeklődjék. Úgy is most egy könnyed pihenő, amire szüksége van, majd utána.*
*A családnevet hallotta valahonnan, azonban a hírt nem igazán, a részletek is elég ködösek. Gyorsan távoztak, keveset vittek és messzire mentek. Állítólag valaki olyannal vesztek össze, akit nem kellett volna alulbecsülni, de nem tartottak igényt semmire örömmel adták és, hogy a városőrség nem nagyon enged senkit sem a ház közelébe. Erre következtetni vélt abból is, hogy a mágiakönyveken túl, bár azokba belelátása volt csak, tisztában még nincsen vele, elég sok helyen feltűnik a démoni lény, mint kutatási alany. Ez a szó a leggyakoribbak között van az indexlistán, azonban mégis elő-előkerülnek újabb és látszólag komolyabb írások, melyek újra és újra témájuknak választják őket. Bár tisztában van azzal, hogy mit is kéne tennie, egy megingott pillanatában úgy dönt, hogy még nem kiértékeltnek írja be az adott könyvet, meghagyja a lehetőséget magának, mielőtt elnyeli a mély vagy éppen a lángok. Leginkább az utóbbi miatt aggódik, mert így még tőle is teljesen eltávolodna a lehetőség arra, hogy tovább érdeklődjék. Úgy is most egy könnyed pihenő, amire szüksége van, majd utána.*
243. hozzászólás ezen a helyszínen: Könyvtár
Üzenet elküldve: 2014-12-02 19:59:36
Üzenet elküldve: 2014-12-02 19:59:36
ÚJ
Rang: Játékos
IC üzenetek: 473
OOC üzenetek: 232
Játékstílus: Vakmerő
IC üzenetek: 473
OOC üzenetek: 232
Játékstílus: Vakmerő
//A könyvpróba//
*A savanyú ábrázat ismét tanyát ver a harcos arcán, s úgy tűnik nem is akar többé elköltözni onnét. A mindentlátó szem ugyanolyan tárgy, mint ami a kulcs lett volna, s csak egyszer használhatja fel. Így viszont lehet jobban megérte volna a kulcsot választani, de hát nem fog kockáztatni azzal, hogy azt is elolvassa.
A könyv elhurcolása nem járt sikerrel, bár ehhez nem is fűzött sok sikert. Egyszerűen vállat von. Felmerül benne, hogy kirugdossa a könyvet a szobából, de mi van akkor ha sikerül ugyan, de az ajtó eltűnik, ő meg örökre itt ragad? Most, hogy így belegondol hova vezethet az az ajtó? Elvégre a fenti szoba valahol a felhők fölött volt, ő meg alig zuhant az imént két métert. Persze gondolt már rá, hogy ez az egész hely valójában nem is létezik teljesen, de az is megoldás lenne a problémájára, ha az ajtó lenne valamilyen mágiával átitatva, hogy azonnal visszavigye a könyvtárba, amihez utolsó emléke kötődik. Végül is nincs más választása, tehát ezt az ajtót kell használnia. Meg is teszi hát.*
*A savanyú ábrázat ismét tanyát ver a harcos arcán, s úgy tűnik nem is akar többé elköltözni onnét. A mindentlátó szem ugyanolyan tárgy, mint ami a kulcs lett volna, s csak egyszer használhatja fel. Így viszont lehet jobban megérte volna a kulcsot választani, de hát nem fog kockáztatni azzal, hogy azt is elolvassa.
A könyv elhurcolása nem járt sikerrel, bár ehhez nem is fűzött sok sikert. Egyszerűen vállat von. Felmerül benne, hogy kirugdossa a könyvet a szobából, de mi van akkor ha sikerül ugyan, de az ajtó eltűnik, ő meg örökre itt ragad? Most, hogy így belegondol hova vezethet az az ajtó? Elvégre a fenti szoba valahol a felhők fölött volt, ő meg alig zuhant az imént két métert. Persze gondolt már rá, hogy ez az egész hely valójában nem is létezik teljesen, de az is megoldás lenne a problémájára, ha az ajtó lenne valamilyen mágiával átitatva, hogy azonnal visszavigye a könyvtárba, amihez utolsó emléke kötődik. Végül is nincs más választása, tehát ezt az ajtót kell használnia. Meg is teszi hát.*
242. hozzászólás ezen a helyszínen: Könyvtár
Üzenet elküldve: 2014-12-01 19:18:26
Üzenet elküldve: 2014-12-01 19:18:26
ÚJ
Rang: Mesélő
IC üzenetek: 264
OOC üzenetek: 76
Játékstílus: Szelíd
IC üzenetek: 264
OOC üzenetek: 76
Játékstílus: Szelíd
//A könyvpróba//
*Echnal úgy tűnik, hogy a mindent látó szemhez vonzódik legjobban. Odalapoz a könyv megfelelő részéhez, mely az alábbi írást tartalmazza:
"A mindent látó szem
Ősi, elfeledett legendák szólnak az ereklyéről, mely átlát a hazugokon, felismeri a szemfényvesztést, és a legnagyobb sötétben is vezeti gazdáját.
Bár az eredeti ereklyével nem szolgálhatok, kedves Olvasó, fogadd tőlem a lenti talizmánt. Eme tárgy életedben egyetlen egyszer megsegít utadon: felfedi a hazugságot, megmutatja a szemfényvesztés mögött álló valódi alakokat és cselekvéseiket, vagy a legnagyobb sötétben is tökéletes látást nyújt egy rövid időre."
Amikor Echnal végez az olvasással, azt tapasztalja, hogy nyakába hirtelen valami dolog terem, ami eddig nem volt ott. Egy kis lánc, végén egy szem formájú amulettel.
A férfi megpróbálja felemelni a könyvet, ez sikerül is neki, viszont ennek következtében a kijárati ajtó eltűnik.*
*Echnal úgy tűnik, hogy a mindent látó szemhez vonzódik legjobban. Odalapoz a könyv megfelelő részéhez, mely az alábbi írást tartalmazza:
"A mindent látó szem
Ősi, elfeledett legendák szólnak az ereklyéről, mely átlát a hazugokon, felismeri a szemfényvesztést, és a legnagyobb sötétben is vezeti gazdáját.
Bár az eredeti ereklyével nem szolgálhatok, kedves Olvasó, fogadd tőlem a lenti talizmánt. Eme tárgy életedben egyetlen egyszer megsegít utadon: felfedi a hazugságot, megmutatja a szemfényvesztés mögött álló valódi alakokat és cselekvéseiket, vagy a legnagyobb sötétben is tökéletes látást nyújt egy rövid időre."
Amikor Echnal végez az olvasással, azt tapasztalja, hogy nyakába hirtelen valami dolog terem, ami eddig nem volt ott. Egy kis lánc, végén egy szem formájú amulettel.
A férfi megpróbálja felemelni a könyvet, ez sikerül is neki, viszont ennek következtében a kijárati ajtó eltűnik.*
241. hozzászólás ezen a helyszínen: Könyvtár
Üzenet elküldve: 2014-12-01 18:52:37
Üzenet elküldve: 2014-12-01 18:52:37
ÚJ
Rang: Játékos
IC üzenetek: 473
OOC üzenetek: 232
Játékstílus: Vakmerő
IC üzenetek: 473
OOC üzenetek: 232
Játékstílus: Vakmerő
//A könyvpróba//
*Echnal csalódik ugyan, de élve vészeli át a szerinte legkritikusabb pontot. Elvégre az ismeretlen az ábra és a runák találkozásakor volt a legnagyobb, s nyugodt szívvel hihette, hogy éppen a saját sírját ássa. Ha úgy veszi részben igaza is lett, hisz a "föld" alá kerül.
A sokat emlegetett könyvhöz lép, s elfintorodik amint a cimkéket vizsgálja.
"Ez minden?" gondolja, miközben szeme a kijáratra siklik.
Ezért kellett volna méltónak bizonyulni, hogy megtanuljon egy varázslatot, vagy zsebre tegyen egy főzetet? Vagy talán itt is próbára kéne tennie az akaraterejét, azzal kísérletezve, hogy több mindent is elolvas?
Ismét az ajtóra tekint, s megrázza a fejét. Túl sok a kérdés, s túl sokat kockáztatna a válaszokkal. Legjobb lesz ha minél előbb eltűnik innen - bár fogalma sincs hol van. Azonban ha már ennyi időt és vesződséget beleölt a dologba, nem fog elmenni üres kézzel. A könyv felé hajol, s gondolkozásba kezd.
Varázsitalra nincs szüksége, ez egész biztos. Hogy akkor mire lenne? Boldogságra, természetesen, de olyan idegennek tűnik az az érzés, hogy kételkedik benne tudná e élvezni. A vérmagia túl sok vesződséggel jár, a mindentlátó szemet pedig nem ismeri, bármennyire is csábító. Azonban a kulcsnak most is hasznát vette volna, ha tényleg mindent kinyit. De mi van a mágiával bezárt ajtókkal, meg az olyan helyzetekkel ahol ajtó sincs. Na meg aztán a kulcsot is elveszítheti ha egy darabról van szó.
Echnal sóhajt egyet és a mindentlató szemhez lapoz, majd ha végzett az elolvasásával becsukja a könyvet. Egy hirtelen jött ötlettől vezérelve azonban, mielőtt az ajtóhoz indulna megpróbalja magához venni a könyvet.*
*Echnal csalódik ugyan, de élve vészeli át a szerinte legkritikusabb pontot. Elvégre az ismeretlen az ábra és a runák találkozásakor volt a legnagyobb, s nyugodt szívvel hihette, hogy éppen a saját sírját ássa. Ha úgy veszi részben igaza is lett, hisz a "föld" alá kerül.
A sokat emlegetett könyvhöz lép, s elfintorodik amint a cimkéket vizsgálja.
"Ez minden?" gondolja, miközben szeme a kijáratra siklik.
Ezért kellett volna méltónak bizonyulni, hogy megtanuljon egy varázslatot, vagy zsebre tegyen egy főzetet? Vagy talán itt is próbára kéne tennie az akaraterejét, azzal kísérletezve, hogy több mindent is elolvas?
Ismét az ajtóra tekint, s megrázza a fejét. Túl sok a kérdés, s túl sokat kockáztatna a válaszokkal. Legjobb lesz ha minél előbb eltűnik innen - bár fogalma sincs hol van. Azonban ha már ennyi időt és vesződséget beleölt a dologba, nem fog elmenni üres kézzel. A könyv felé hajol, s gondolkozásba kezd.
Varázsitalra nincs szüksége, ez egész biztos. Hogy akkor mire lenne? Boldogságra, természetesen, de olyan idegennek tűnik az az érzés, hogy kételkedik benne tudná e élvezni. A vérmagia túl sok vesződséggel jár, a mindentlátó szemet pedig nem ismeri, bármennyire is csábító. Azonban a kulcsnak most is hasznát vette volna, ha tényleg mindent kinyit. De mi van a mágiával bezárt ajtókkal, meg az olyan helyzetekkel ahol ajtó sincs. Na meg aztán a kulcsot is elveszítheti ha egy darabról van szó.
Echnal sóhajt egyet és a mindentlató szemhez lapoz, majd ha végzett az elolvasásával becsukja a könyvet. Egy hirtelen jött ötlettől vezérelve azonban, mielőtt az ajtóhoz indulna megpróbalja magához venni a könyvet.*
1-20 , 21-40 , 41-60 , 61-80 , 81-100 , 101-120 , 121-140 , 141-160 , 161-180 , 181-200 , 201-220 , 221-240 , 241-260 , 261-280 , 281-300 , 301-320 , 321-340 , 341-360 , 361-380 , 381-400 , 401-420 , 421-440 , 441-460 , 461-480 , 481-500 , 501-520 , 521-540 , 541-560 , 561-580 , 581-600 , 601-620 , 621-640 , 641-660 , 661-680 , 681-700 , 701-720 , 721-740 , 741-760 , 761-780 , 781-800 , 801-820 , 821-840 , 841-860 , 861-880 , 881-900 , 901-920 , 921-940 , 941-960 , 961-980 , 981-1000 , 1001-1020 , 1021-1040 , 1041-1060 , 1061-1080 , 1081-1100 , 1101-1120 , 1121-1140 , 1141-1160 , 1161-1180 , 1181-1200 , 1192-1211