Nincs játékban - Könyvtár
Karaktered neve: --- Rangod: Nem bejelentkezett felhasználó Pénzed: --- arany
Varázsitalaid: Neked nincsenek varázsitalaid!
Herbária: Neked nincsenek varázsnövényeid!
Varázsitalaid: Neked nincsenek varázsitalaid!
Herbária: Neked nincsenek varázsnövényeid!
Üdvözlünk!
Ez itt a www.Lanawin.hu weboldal játéktere. Egy fórumos szerepjáték. Te nem vagy bejelentkezett állapotban, ezért nincs jogod ténykedni a fórumon. Csak olvasni tudod a hozzászólásokat, semmi mást. Ha szeretnéd kipróbálni milyen is a fórum valójában, átélni izgalmas kalandokat, varázslatokat tanulni, bájitalokat vásárolni, egyedi karaktert létrehozni, felszereléseket kovácsoltatni, vagy küldetéseket végrehajtani, akkor regisztrálj bátran, ne habozz. Miután regisztráltál, és beléptél minden funkciót elérhetsz. Lehetőséged lesz részt venni a mesékben, vagy csak spontán játszani a megalkotott, mesés világban. Felkutathatod a város rejtélyeit, és részese lehet egy olyan fórumos szerepjátéknak, ahol a játékosok kényelme, és a játék élvezete a legfontosabb.
Vissza a főoldalra!
| Nincs "nagyobb" helyszín | Könyvtár | Nincs "kisebb" helyszín |  |
<< Előző oldal - Mostani oldal: 12 (221. - 240. üzenet) - Első olvasatlan beíráshoz >>Oldal váltása: - Következő oldal >>
1-20 , 21-40 , 41-60 , 61-80 , 81-100 , 101-120 , 121-140 , 141-160 , 161-180 , 181-200 , 201-220 , 221-240 , 241-260 , 261-280 , 281-300 , 301-320 , 321-340 , 341-360 , 361-380 , 381-400 , 401-420 , 421-440 , 441-460 , 461-480 , 481-500 , 501-520 , 521-540 , 541-560 , 561-580 , 581-600 , 601-620 , 621-640 , 641-660 , 661-680 , 681-700 , 701-720 , 721-740 , 741-760 , 761-780 , 781-800 , 801-820 , 821-840 , 841-860 , 861-880 , 881-900 , 901-920 , 921-940 , 941-960 , 961-980 , 981-1000 , 1001-1020 , 1021-1040 , 1041-1060 , 1061-1080 , 1081-1100 , 1101-1120 , 1121-1140 , 1141-1160 , 1161-1180 , 1181-1200 , 1192-1211
240. hozzászólás ezen a helyszínen: Könyvtár
Üzenet elküldve: 2014-12-01 18:16:31
Üzenet elküldve: 2014-12-01 18:16:31
ÚJ
Rang: Mesélő
IC üzenetek: 264
OOC üzenetek: 76
Játékstílus: Szelíd
IC üzenetek: 264
OOC üzenetek: 76
Játékstílus: Szelíd
//A könyvpróba//
*A férfi által elejtett kövek egy szempillantás alatt szipkázódnak oda a helyükre, mindegyik a sajátjára. Mintha egy magának vagy egyéb láthatatlan erő húzná oda őket. Viszont a férfi téved abban, hogy a kör felizzik, bár mágiával teli csodálatos világ, van, ami nem mágiával működik. Egyszerű kattanást hall maga alatt, majd az eddig nem is észlelt csapóajtó kinyílik Echnal alatt. Reagálni sem tud, már zuhan is lefelé, de nem oly sokat, körülbelül két mért. Egy kis terembe esik, ahol egy asztal van, egy csukott könyvvel, rajta az alábbi írás:
"A mindentudás könyve.
Olvass el egyet, s légy bölcs. Olvass el többet, s őrülj meg örökké."
A cikornyás betűk a kemény fedélen arany színnel pompáznak. A fedél jobb oldaláról egy centi le van vágva, így könyvjelzőszerűen látható a könyv tartalma. A következő címkék szerepelnek ott:
"Vérmágia"
"Mindent nyitó kulcs"
"Mindent látó szem"
"A harc varázsitala"
"A tudomány varázsitala"
"Az alvilág varázsitala"
"A foglalkozás és életmód varázsitala"
"Boldogság"
Mindegyik kis könyvjelző megfogható, és ha ott nyitja ki valaki a könyvet, annak a könyvjelzőnek megfelelő oldalon találhatja magát. Legalábbis rövid nézelődés után ez látszik.
Echnal mögött továbbá egy faajtó is található, melyen egyszerű kilincs van. Az ajtóra a "Kijárat" feliratot vésték.*
*A férfi által elejtett kövek egy szempillantás alatt szipkázódnak oda a helyükre, mindegyik a sajátjára. Mintha egy magának vagy egyéb láthatatlan erő húzná oda őket. Viszont a férfi téved abban, hogy a kör felizzik, bár mágiával teli csodálatos világ, van, ami nem mágiával működik. Egyszerű kattanást hall maga alatt, majd az eddig nem is észlelt csapóajtó kinyílik Echnal alatt. Reagálni sem tud, már zuhan is lefelé, de nem oly sokat, körülbelül két mért. Egy kis terembe esik, ahol egy asztal van, egy csukott könyvvel, rajta az alábbi írás:
"A mindentudás könyve.
Olvass el egyet, s légy bölcs. Olvass el többet, s őrülj meg örökké."
A cikornyás betűk a kemény fedélen arany színnel pompáznak. A fedél jobb oldaláról egy centi le van vágva, így könyvjelzőszerűen látható a könyv tartalma. A következő címkék szerepelnek ott:
"Vérmágia"
"Mindent nyitó kulcs"
"Mindent látó szem"
"A harc varázsitala"
"A tudomány varázsitala"
"Az alvilág varázsitala"
"A foglalkozás és életmód varázsitala"
"Boldogság"
Mindegyik kis könyvjelző megfogható, és ha ott nyitja ki valaki a könyvet, annak a könyvjelzőnek megfelelő oldalon találhatja magát. Legalábbis rövid nézelődés után ez látszik.
Echnal mögött továbbá egy faajtó is található, melyen egyszerű kilincs van. Az ajtóra a "Kijárat" feliratot vésték.*
239. hozzászólás ezen a helyszínen: Könyvtár
Üzenet elküldve: 2014-11-24 00:37:09
Üzenet elküldve: 2014-11-24 00:37:09
ÚJ
Rang: Tapasztalt játékos
IC üzenetek: 442
OOC üzenetek: 28
Játékstílus: Megfontolt
IC üzenetek: 442
OOC üzenetek: 28
Játékstílus: Megfontolt
*Nem lehet nagyon tagadni, hogy a térképészeket, pontosabban a térképkészítőket leginkább könyvek és papírok közelében érdemes keresni, ezzel neki az alak sem mondott újat. Viszont megbecsüli a kedvességét, hogy ezzel nem terhelte túl a tárcáját, így sem kívánja hogy további sérelmeknek kitenni kedvelt pénzes szütyőjét. Az alak a pontos leírásnak is megfelelt, magas, sovány, őszülő emberféle, aki körül meglepő mennyiségű, számára papírhulladék rendeződik egy hatalmas asztalon. Eddig magasrendű olvasási ismereteket és választékos szóhasználatot hitt magáról, de a hosszú szövegtömbök gyorsan rombolták illúzióit, a rajtuk lévő szavak felét nem is érti. Nem szimpatizál a hellyel, gyorsan menni is akar, viszont a térképkészítő oly mélyen el van merülve a munkásságában, hogy Zaranir harmadik megszólalására sem reagál, ezzel arra kényszerítvén őt, hogy megérintse, ami igazából megrázás akart lenni, csak ezt végül megtette helyette, összerezzen az idegen ujjak érintésétől. Majd miután felfogta a sokkot, mogorván egy kérdést intéz.*
Mit akar?
-Egy térképet szeretnék megcsináltatni, természetesen nem ingyen.
Az nem úgy megy, hogy megcsináltatja az ember, az egy bonyolult munka eredménye, hogy valamiről képet tudjunk készíteni.
-Nem, félreértett, megvan a térkép, csak... átázott.
Akkor dobja ki és vegyen másikat. Ha már ilyen hanyag.
-Átfogalmazom, a térkép nem az enyém volt, a régi gazdája áztatta át, ezért jutottam hozzá ilyen olcsón. Nem tudok másikat venni, mert ezen olyan dolgok vannak, amiket legfeljebb pár hajókapitány ismerhet, az egyik készítette és ez nem lesz rajta a rendes térképeken.
Nincsenek 'rendes' térképek, csak pontosak és hibásak. Minden térkép térkép, mert egy térnek a lapra vetített képe.
~Ez gyorsan az idegeimre fog menni, bizonyára nem látogatják túl.~
-Akkor tud segíteni?
Mutassa.
-Jobb, ha maga veszi ki, mert jobban ért hozzá.
*A mondat végén majdnem megég a szája, még a végén dicséretnek veszi. De már nincs mit tenni. A térképész gyorsan kihúzza a tokból, majd szitkozódik egy kört, mert szét is szakad a pergamen.*
-Én szóltam, hogy átázott.
*Ezzel ő is megdolgozik azért, hogy meggyűlölje és akkor kvittek lesznek végre valahára ezen téren. Kiteregeti egy másik asztalon a darabokat, megvizsgálja és annyit mond.*
Kettő hét múlva jöjjön vissza, akkor tudok mondani valamit.
*Zaranir ereiben megfagy a vér, tényleg egyszerűbb opciónak tűnik eldobni az egészet messzire és helyben végezni a kutató-szerűséggel, Tudja is ő.*
-Az nem lehetséges, kettő hét múlva nem tudnám átvenni a térképet, mert nem leszek itt.
Nem figyelt, egy szóval sem mondtam, hogy kettő hét múlva térképet kap, kettő hét, mire ebből lesz valami, ami emberi feldolgozásra alkalmas vagy sem. Ennyi idő kell, hogy megmondjam, van-e értelme ezzel kezdeni bármit is. Annyit ki tudok olvasni belőle, hogy talán a világtérkép lehet, a tengeri részeknél pedig sok a javítás.
*Ezzel felcsillan a szeme és egy olyan ötlet jut eszébe, ami talán leegyszerűsítheti az egészet.*
-Akkor mégis kilátható belőle valamennyi?
Valamennyi igen.
~Tökéletes, elég csak kb. megtalálni a helyet, az öreg hajós története alapján elég könnyen be lehet határolni a helyet.~
-Mi lenne akkor, ha fognánk egy rendes és remélhetőleg fölösleges világtérképet, ha jól hallottam, árusítani is szokott néha és megpróbálná leutánozni a vonalakat, amiket a bizonyos kapitány írt, mint egy mintapéldány.
Annak semmi értelme, nem vállalok érte felelősséget semmilyen szinten. A térképnek a lényege, hogy mutassa, mi hol van.
-Akkor ne legyen térkép, hanem mondjuk... mintakép.
Ennél nagyobb ökörséget még a világon nem hallottam.
*Már egy ideje pattognak a könnyed visszavágások, de most kivételesen és ideiglenesen visszafogja magát.*
-A lényeg annyi lenne, hogy később visszajönnék a kész és már tényleges térképért, egy hónapon belül, de addig, lehetséges-e, hogy egy másikra, a lehető legpontosabban körül-belül átmásolni, amit lehet. Megértettem, a közelében sem lesz az igazinak, viszont legalább addig is lesz valami a kezemben, amíg várakozom. És természetesen, amikor az igazit megkapnám, akkor aranyezreket tudnék itten hagyni érte.
*Erre már látja a fényt a térképkészítő szemében is. *
-Viszont most nagyon rövidjén vagyon a pénzeszköznek, ócska 500 arany rohad a zsebemben.
*Meg is mutatja pénzes szütyőjét*
-Viszont a helyiségek egyike bőven megérné az ezreseket, amiket leadnék, viszont ez csak a kész térkép alapján és az én ismereteimmel lehetséges. A másolat csak arra kell, hogy legyen valami biztosítékom és megtervezhessem az utakat, mert amint kézhez kapom és kifizettem, máris útnak kívánok látni. Csak még előtte más beszállítás, kellene a térkép pótlása, hogy legalább a leszállítandó rakományokkal ne késsünk el Lihanechbe...
Értettem, akkor lesz egy ilyen... szóval amit kért. De aztán itt legyen egy hónap múlva.
-A szavamat adom, mint kapitány.
Maga a kapitány?
-Nem azon a hajón, ami megjárta a szigeteket, ezért nem is tudhatom, hogy melyik szigetet. Én csak elnyertem kártyán.
*Szerencse, hogy akinek még soha nem hazudtak, fel sem ismerheti. És bizonyos szemszögből, tényleg nem kapitánya annak a hajónak, ahogy másnak se lesz elég hosszú ideig és valóban kártyán nyerte.*
Így meg tudom oldani, de így is bele fog telni egy pár órába. Addig kérem ne zavarjon.
*Öt kegyetlen kemény, már éveknek tűnő órával később Zaranir a térképénél volt, ami meglepően szép lett.*
~Ha a könyvek is ilyen cikornyásan élénkek lennének, biztosan többet olvasnék.~
*Egy ideig nyugtatgatta a készítőt, majd aggódott a fecnik után, de végül örömmel vette, hogy ezzel is végzett, még dísztokot is szerzett hozzá.*
Mit akar?
-Egy térképet szeretnék megcsináltatni, természetesen nem ingyen.
Az nem úgy megy, hogy megcsináltatja az ember, az egy bonyolult munka eredménye, hogy valamiről képet tudjunk készíteni.
-Nem, félreértett, megvan a térkép, csak... átázott.
Akkor dobja ki és vegyen másikat. Ha már ilyen hanyag.
-Átfogalmazom, a térkép nem az enyém volt, a régi gazdája áztatta át, ezért jutottam hozzá ilyen olcsón. Nem tudok másikat venni, mert ezen olyan dolgok vannak, amiket legfeljebb pár hajókapitány ismerhet, az egyik készítette és ez nem lesz rajta a rendes térképeken.
Nincsenek 'rendes' térképek, csak pontosak és hibásak. Minden térkép térkép, mert egy térnek a lapra vetített képe.
~Ez gyorsan az idegeimre fog menni, bizonyára nem látogatják túl.~
-Akkor tud segíteni?
Mutassa.
-Jobb, ha maga veszi ki, mert jobban ért hozzá.
*A mondat végén majdnem megég a szája, még a végén dicséretnek veszi. De már nincs mit tenni. A térképész gyorsan kihúzza a tokból, majd szitkozódik egy kört, mert szét is szakad a pergamen.*
-Én szóltam, hogy átázott.
*Ezzel ő is megdolgozik azért, hogy meggyűlölje és akkor kvittek lesznek végre valahára ezen téren. Kiteregeti egy másik asztalon a darabokat, megvizsgálja és annyit mond.*
Kettő hét múlva jöjjön vissza, akkor tudok mondani valamit.
*Zaranir ereiben megfagy a vér, tényleg egyszerűbb opciónak tűnik eldobni az egészet messzire és helyben végezni a kutató-szerűséggel, Tudja is ő.*
-Az nem lehetséges, kettő hét múlva nem tudnám átvenni a térképet, mert nem leszek itt.
Nem figyelt, egy szóval sem mondtam, hogy kettő hét múlva térképet kap, kettő hét, mire ebből lesz valami, ami emberi feldolgozásra alkalmas vagy sem. Ennyi idő kell, hogy megmondjam, van-e értelme ezzel kezdeni bármit is. Annyit ki tudok olvasni belőle, hogy talán a világtérkép lehet, a tengeri részeknél pedig sok a javítás.
*Ezzel felcsillan a szeme és egy olyan ötlet jut eszébe, ami talán leegyszerűsítheti az egészet.*
-Akkor mégis kilátható belőle valamennyi?
Valamennyi igen.
~Tökéletes, elég csak kb. megtalálni a helyet, az öreg hajós története alapján elég könnyen be lehet határolni a helyet.~
-Mi lenne akkor, ha fognánk egy rendes és remélhetőleg fölösleges világtérképet, ha jól hallottam, árusítani is szokott néha és megpróbálná leutánozni a vonalakat, amiket a bizonyos kapitány írt, mint egy mintapéldány.
Annak semmi értelme, nem vállalok érte felelősséget semmilyen szinten. A térképnek a lényege, hogy mutassa, mi hol van.
-Akkor ne legyen térkép, hanem mondjuk... mintakép.
Ennél nagyobb ökörséget még a világon nem hallottam.
*Már egy ideje pattognak a könnyed visszavágások, de most kivételesen és ideiglenesen visszafogja magát.*
-A lényeg annyi lenne, hogy később visszajönnék a kész és már tényleges térképért, egy hónapon belül, de addig, lehetséges-e, hogy egy másikra, a lehető legpontosabban körül-belül átmásolni, amit lehet. Megértettem, a közelében sem lesz az igazinak, viszont legalább addig is lesz valami a kezemben, amíg várakozom. És természetesen, amikor az igazit megkapnám, akkor aranyezreket tudnék itten hagyni érte.
*Erre már látja a fényt a térképkészítő szemében is. *
-Viszont most nagyon rövidjén vagyon a pénzeszköznek, ócska 500 arany rohad a zsebemben.
*Meg is mutatja pénzes szütyőjét*
-Viszont a helyiségek egyike bőven megérné az ezreseket, amiket leadnék, viszont ez csak a kész térkép alapján és az én ismereteimmel lehetséges. A másolat csak arra kell, hogy legyen valami biztosítékom és megtervezhessem az utakat, mert amint kézhez kapom és kifizettem, máris útnak kívánok látni. Csak még előtte más beszállítás, kellene a térkép pótlása, hogy legalább a leszállítandó rakományokkal ne késsünk el Lihanechbe...
Értettem, akkor lesz egy ilyen... szóval amit kért. De aztán itt legyen egy hónap múlva.
-A szavamat adom, mint kapitány.
Maga a kapitány?
-Nem azon a hajón, ami megjárta a szigeteket, ezért nem is tudhatom, hogy melyik szigetet. Én csak elnyertem kártyán.
*Szerencse, hogy akinek még soha nem hazudtak, fel sem ismerheti. És bizonyos szemszögből, tényleg nem kapitánya annak a hajónak, ahogy másnak se lesz elég hosszú ideig és valóban kártyán nyerte.*
Így meg tudom oldani, de így is bele fog telni egy pár órába. Addig kérem ne zavarjon.
*Öt kegyetlen kemény, már éveknek tűnő órával később Zaranir a térképénél volt, ami meglepően szép lett.*
~Ha a könyvek is ilyen cikornyásan élénkek lennének, biztosan többet olvasnék.~
*Egy ideig nyugtatgatta a készítőt, majd aggódott a fecnik után, de végül örömmel vette, hogy ezzel is végzett, még dísztokot is szerzett hozzá.*
238. hozzászólás ezen a helyszínen: Könyvtár
Üzenet elküldve: 2014-11-14 14:27:29
Üzenet elküldve: 2014-11-14 14:27:29
ÚJ
Rang: Törölt felhasználó
IC üzenetek: 64
OOC üzenetek: 10
Játékstílus: Szelíd
IC üzenetek: 64
OOC üzenetek: 10
Játékstílus: Szelíd
*Koránt sem tűnik annyira sötétnek, mint amikor előszőr járt itt. Vagy talán csak a kinti fény hiánya miatt tűnik így. Lassan leereszkedik a lépcsősoron. A könyvek kissé dohos illata betölti a termet. A központjában változatlanul ott ül a csukjás szerzetes, aki csak egy pillanatig emeli fel tekintetét, majd visszamerül a lapok birodalmába. Már kicsit biztosabban lép Ahmesa a polcok közé és keresgél a könyvek között. Emlékezett, hogy előzőleg látott egy érdekesnek tűnő könyvet valahol errefelé. Gyorsan meg is találja. A köny olyan vastag, hogy bárkit könnyen megölhetne, ha leesne a polcról. Valamilyen csoda folytán, Ahmesa mégis levarázsolja a földre, majd letelepszik mellé és olvasni kezdi.*
237. hozzászólás ezen a helyszínen: Könyvtár
Üzenet elküldve: 2014-11-02 15:30:20
Üzenet elküldve: 2014-11-02 15:30:20
ÚJ
Rang: Törölt felhasználó
IC üzenetek: 1
OOC üzenetek: 0
Játékstílus: Szelíd
IC üzenetek: 1
OOC üzenetek: 0
Játékstílus: Szelíd
-Ne, ne hagyja őket békén!
*Egy kiáltás tör a könyvtár csöndjébe, és egy csupa izzadság fiatalember riad fel álmából. Valószínüleg az idegennek rémálma volt, ezért olyan csupa izzadság... Egy könyv fölött aludt el, amelynek a tartalma az elfekről szól... Vagyis azt hiszi... De nem biztos. Láthatólag még csak a könyv elején tartott mikor elnyomta az álom. Ha kinézünk az ablakon láthatjuk hogy sötét van, valószínüleg éjfél körül járhat... Ha valaki megkérdezi őt hogy miről álmodott biztos mondott volna neki egy újonnan kreált kitalált álmot. Senkinek sem mondta volna el hogy arról álmmodik hogy szüleit (akikkel nem is találkozott) felfalja egy ork, és ő hiába támadja a szőrös behemótot, semmit nem tud tenni... Az egészben a legfurcsább, hogy a "szülei" mindig más és más emberek, attól függően hogy milyen elf-ember párosokat látott aznap... De az ork mindig ugyanolyan... Hatalmasabb mint a legnagyobb óriások, kivételsen nem zöld, hanem narancssárga színű, és, és... Szőrős. Ez az egyetlen ismertetőjel amit meg tud jegyezni arról a szörnyetegről. De mindegy is... Mikor Palt is észreveszi hogy milyen későre jár, elindul hogyha haza nem is, de eljusson valami olyan helyre ahol jobban tud aludni... Bár a rémálmától nem fog tudni megszabadulni...*
*Egy kiáltás tör a könyvtár csöndjébe, és egy csupa izzadság fiatalember riad fel álmából. Valószínüleg az idegennek rémálma volt, ezért olyan csupa izzadság... Egy könyv fölött aludt el, amelynek a tartalma az elfekről szól... Vagyis azt hiszi... De nem biztos. Láthatólag még csak a könyv elején tartott mikor elnyomta az álom. Ha kinézünk az ablakon láthatjuk hogy sötét van, valószínüleg éjfél körül járhat... Ha valaki megkérdezi őt hogy miről álmodott biztos mondott volna neki egy újonnan kreált kitalált álmot. Senkinek sem mondta volna el hogy arról álmmodik hogy szüleit (akikkel nem is találkozott) felfalja egy ork, és ő hiába támadja a szőrös behemótot, semmit nem tud tenni... Az egészben a legfurcsább, hogy a "szülei" mindig más és más emberek, attól függően hogy milyen elf-ember párosokat látott aznap... De az ork mindig ugyanolyan... Hatalmasabb mint a legnagyobb óriások, kivételsen nem zöld, hanem narancssárga színű, és, és... Szőrős. Ez az egyetlen ismertetőjel amit meg tud jegyezni arról a szörnyetegről. De mindegy is... Mikor Palt is észreveszi hogy milyen későre jár, elindul hogyha haza nem is, de eljusson valami olyan helyre ahol jobban tud aludni... Bár a rémálmától nem fog tudni megszabadulni...*
236. hozzászólás ezen a helyszínen: Könyvtár
Üzenet elküldve: 2014-09-29 16:07:10
Üzenet elküldve: 2014-09-29 16:07:10
ÚJ
Rang: Játékos
IC üzenetek: 18
OOC üzenetek: 0
Játékstílus: Vakmerő
IC üzenetek: 18
OOC üzenetek: 0
Játékstílus: Vakmerő
//Könyvpróba//
*Derve nem reagál a kétszáz aranyas ajánlatra, legalábbis külsőre nem mutat ki semmit, de gondolatai azonnal megpróbálják feldolgozni a dolgot, és minden szempontból elemezni.~Kétszaz arany az piszok sok pénz, jó pár szegény megtudna belőle élni egypár napig. Csábító, de egyben gyanús is, egyik pillanatban még semmi pénze, másikban meg hirtelen ilyen hatalmas összeget ígér. Nem tetszik ez nekem.~Közben megnézi a sebet, és megpróbálja a térd fölött elkötni a nő lábát, hogy ezzel csökkentse a vérzés mértékét. Függetlenül attól mennyire sikerül elszorítani a lábat, nekiáll a szoknyát feltekerni a sérülésre, hogy ezzel hozza rendbe a sérülést, csak amikor ezzel készen van akkor néz rá a síró leányra, és valami megmozdul a szőrös szívében.*
-Nem tudom, nem tudom. Túlságosan hirtelen túl sokat ígérsz. Gyanúsan sokat, de nem tudok nem hinni neked, legyen bármilyen az ajánlatod. Ez viszont két dolgot jelent, egyik, hogy most cipelhetlek, ami nehezít, ha utánad küldenek valakit. A másik, hogy téged ezzel feltételezem kiforgatlak mindenedből amiből megélhetnél. Legalábbis, hogy eddig hallagatál erről erre ad következtetni.*Hangja kétségeit tükrözi a döntés helyességét illetően. Nem is tesz semmit egyelőre, mivel még a döntés egyáltalán nem végleges, de nagyon úgy néz ki, hogy az elf megsegítése mellett lesz a több voksa.*
*Derve nem reagál a kétszáz aranyas ajánlatra, legalábbis külsőre nem mutat ki semmit, de gondolatai azonnal megpróbálják feldolgozni a dolgot, és minden szempontból elemezni.~Kétszaz arany az piszok sok pénz, jó pár szegény megtudna belőle élni egypár napig. Csábító, de egyben gyanús is, egyik pillanatban még semmi pénze, másikban meg hirtelen ilyen hatalmas összeget ígér. Nem tetszik ez nekem.~Közben megnézi a sebet, és megpróbálja a térd fölött elkötni a nő lábát, hogy ezzel csökkentse a vérzés mértékét. Függetlenül attól mennyire sikerül elszorítani a lábat, nekiáll a szoknyát feltekerni a sérülésre, hogy ezzel hozza rendbe a sérülést, csak amikor ezzel készen van akkor néz rá a síró leányra, és valami megmozdul a szőrös szívében.*
-Nem tudom, nem tudom. Túlságosan hirtelen túl sokat ígérsz. Gyanúsan sokat, de nem tudok nem hinni neked, legyen bármilyen az ajánlatod. Ez viszont két dolgot jelent, egyik, hogy most cipelhetlek, ami nehezít, ha utánad küldenek valakit. A másik, hogy téged ezzel feltételezem kiforgatlak mindenedből amiből megélhetnél. Legalábbis, hogy eddig hallagatál erről erre ad következtetni.*Hangja kétségeit tükrözi a döntés helyességét illetően. Nem is tesz semmit egyelőre, mivel még a döntés egyáltalán nem végleges, de nagyon úgy néz ki, hogy az elf megsegítése mellett lesz a több voksa.*
235. hozzászólás ezen a helyszínen: Könyvtár
Üzenet elküldve: 2014-09-24 13:55:29
Üzenet elküldve: 2014-09-24 13:55:29
ÚJ
Rang: Játékos
IC üzenetek: 30
OOC üzenetek: 3
Játékstílus: Szelíd
IC üzenetek: 30
OOC üzenetek: 3
Játékstílus: Szelíd
// A könyvpróba //
*Zora továbbra se nagyon foglalkozik azzal, hogy eddigi társát elviszik a közeléből, túlzottan lefoglalja a lábait kényeztető törpe páros. Az ének viszont a máglyával együtt eljut ködös tudatába, ami az élvezettől terhes gondolatok közé nehezen, de be tud férkőzni, az inkább a háttérzajnak beillő dalolászás számára értelmetlen szövege helyett a dallam, amit azért képes megérteni, s a puszta tény, hogy lángok vannak a közelben.
De elég nehéz figyelni, főleg mikor az egyik őt kényeztető vált és ajkaival kezdi édesgetni lábát, majd nyelvével is. S ami még őt is meglepi, hogy mindezt képes háttérbe szorítani a lehetőség hallatán. Ritka, hogy egy ilyen finom férfiút lecserélne, de ha valóban bárkit választhat... Ám mielőtt válaszolna, a lábát nyelvével illetőtől elhúzza az említett végtagot, de csak hogy vállára téve próbálja közelebb húzni magához, majd egy csókot lopjon tőle, s szavait is először neki szánja.*
- Sajnálom, de úgy tűnik lecseréllek.
*Majd visszafordul a rókafarkú leányzóhoz, hogy mélyen a szemébe nézve merengjen tovább.*
- A legtisztább élvezetet... Egy nagy és erős férfi, aki nem fél kemény lenni egy nővel, mégis imádja kényeztetni, főleg ilyen finom módon... *Ha az eddig lábát kényeztető törpe folytatja, míg nem születik döntés, akkor most édes mosollyal tekint felé Zora.*
- Esetleg még... Ha lehet...
*Közelebb próbál hajolni, hogy a rókafülbe tudjon súgni, míg megadja végső kívánságát a rövid leírás tetejébe, mint habot a tortára. S valóban olyan dolog ez, mely inkább csak tökéletessé tenné az amúgy is csodálatos élményt. Majd epekedve várja, hogy megkapja, mire annyira vágyik. Egy igazi férfi, aki képes vele bánni úgy, ahogy ő akarja, mégis határozottan... *
*Zora továbbra se nagyon foglalkozik azzal, hogy eddigi társát elviszik a közeléből, túlzottan lefoglalja a lábait kényeztető törpe páros. Az ének viszont a máglyával együtt eljut ködös tudatába, ami az élvezettől terhes gondolatok közé nehezen, de be tud férkőzni, az inkább a háttérzajnak beillő dalolászás számára értelmetlen szövege helyett a dallam, amit azért képes megérteni, s a puszta tény, hogy lángok vannak a közelben.
De elég nehéz figyelni, főleg mikor az egyik őt kényeztető vált és ajkaival kezdi édesgetni lábát, majd nyelvével is. S ami még őt is meglepi, hogy mindezt képes háttérbe szorítani a lehetőség hallatán. Ritka, hogy egy ilyen finom férfiút lecserélne, de ha valóban bárkit választhat... Ám mielőtt válaszolna, a lábát nyelvével illetőtől elhúzza az említett végtagot, de csak hogy vállára téve próbálja közelebb húzni magához, majd egy csókot lopjon tőle, s szavait is először neki szánja.*
- Sajnálom, de úgy tűnik lecseréllek.
*Majd visszafordul a rókafarkú leányzóhoz, hogy mélyen a szemébe nézve merengjen tovább.*
- A legtisztább élvezetet... Egy nagy és erős férfi, aki nem fél kemény lenni egy nővel, mégis imádja kényeztetni, főleg ilyen finom módon... *Ha az eddig lábát kényeztető törpe folytatja, míg nem születik döntés, akkor most édes mosollyal tekint felé Zora.*
- Esetleg még... Ha lehet...
*Közelebb próbál hajolni, hogy a rókafülbe tudjon súgni, míg megadja végső kívánságát a rövid leírás tetejébe, mint habot a tortára. S valóban olyan dolog ez, mely inkább csak tökéletessé tenné az amúgy is csodálatos élményt. Majd epekedve várja, hogy megkapja, mire annyira vágyik. Egy igazi férfi, aki képes vele bánni úgy, ahogy ő akarja, mégis határozottan... *
234. hozzászólás ezen a helyszínen: Könyvtár
Üzenet elküldve: 2014-09-16 23:08:03
Üzenet elküldve: 2014-09-16 23:08:03
ÚJ
Rang: Játékos
IC üzenetek: 473
OOC üzenetek: 232
Játékstílus: Vakmerő
IC üzenetek: 473
OOC üzenetek: 232
Játékstílus: Vakmerő
//A könyvpróba//
*Echnalt valamilyen vad, állatias ösztön hajtja, hogy feltörje a szoba padlóját, s ennek értelmetlenségére csak akkor döbben rá, mikor nedves haja megállás nélkül arcát veri, miközben a fadeszkákkal vív ádáz harcot. Mi végre van ő itt, és miért cselekszik úgy, ahogy azt elvárják tőle? Persze logikusabb azt hinni, hogy végig kell járnia ezt az utat, minthogy éhen haljon, a végtelenbe nyúló tornyában, de attól még nem tetszik neki a dolog.
Mikor a férfi végre felfeszíti az utolsó deszkát is, s szapora lélegzetek kíséretében megszemléli a "kincset" melyet a szoba eddig rejtegetett, kivágódik az ablak, s a szél egy papírost sodor elé.
"A legnagyobb tudás elsajátítása áldozatot követel" áll a pergamenen, feltételezhetően ugyanannak az embernek az írásával, ki a naplóba is jegyzetelt. A papírra rótt frázistól Echnal kissé dühbe gurul.*
- Persze, hogy azt követel, nem majd a szádba repül a sült galamb *mondja hangosan, mert már régóta nem hallott emberi hangot.
Nem hiszi, hogy a papiros véletlenül került elé, de azt nem tudja, hogy miért. Figyelmeztetni akarták volna? Elég óvatos volt ő eddig is, s ha szánt szándékkal választották ki, ezt tudniuk is kellett. Mi ez a többes szám? Hiszen eddig csupán egy emberről volt szó, na meg persze a kövekről, ha azok bírnak bármi értelemmel.
Echnal a nyitott ablak felé indul, hogy kidugja rajta kobakját. Nem árt egy kis friss levegő, de inkább csak kihajolva jobban körbetekintene, hátha talál valamilyen viszonyítási alapot a helyzetéhez képest. Közben sorra veszi az információkat, melyek birtokában vannak, s kiegészíti saját elképzelésivel, melyek gyakran igen szerteágazóak. Ha ez valóban valamiféle próba, ahogy azt egy korábbi írásból kivette, akkor túlontúl egyszerű. Ha valamilyen csapda... hát akkor úgysem tehet semmit, elvégre valami - valaki - idehozta, s nyilván megvan hozzá az ereje, hogy véghez is vigye akaratát. Persze az ilyen dolgokban mindig a szabad akarat a buktató, elvégre mi van, ha Echnal nem akarja - s nem is fogja - a háromszög csúcsaira tenni a köveket? Ha ez egy próba, és a jutalom az a "legnagyobb tudás", úgy miért pont neki akarnák adni? Hisz ahogy azt már korábban számba vette, a dolog túl egyszerű. Áldozat... miféle áldozat? Egyáltalán neki kell feláldoznia valamit, vagy valaki másnak? És ha ő maga az áldozat? Megéri kockáztatni valami olyan dologért, amiből lehet nem is lehetne haszna? De hát mit tudna tenni, aludjon rá egyet, hátha felébredvén már "otthon" lesz?
Echnal vállat von, s visszasétál a szimbólumhoz? Kezébe veszi a köveket, és sóhajt egyet.*
- Remélem megéri *s azzal a szimbólum felett tartott köveket lassan ráhullajtja rendeltetési helyükre. Lévén, hogy korábban is "hazavágytak" valószínűleg a földön már megtalálják a saját helyüket.
A férfi leginkább azt várja, hogy valamiféle szín kíséretében a kör felizzik, ezzel létrehozva egy mezőt, melybe majd bele kell lépnie. Megmeri majd tenni, ha tényleg ez történik? Végül is úgy halna meg ahogy élt: kétségek közt őrlődve, s magányosan.*
*Echnalt valamilyen vad, állatias ösztön hajtja, hogy feltörje a szoba padlóját, s ennek értelmetlenségére csak akkor döbben rá, mikor nedves haja megállás nélkül arcát veri, miközben a fadeszkákkal vív ádáz harcot. Mi végre van ő itt, és miért cselekszik úgy, ahogy azt elvárják tőle? Persze logikusabb azt hinni, hogy végig kell járnia ezt az utat, minthogy éhen haljon, a végtelenbe nyúló tornyában, de attól még nem tetszik neki a dolog.
Mikor a férfi végre felfeszíti az utolsó deszkát is, s szapora lélegzetek kíséretében megszemléli a "kincset" melyet a szoba eddig rejtegetett, kivágódik az ablak, s a szél egy papírost sodor elé.
"A legnagyobb tudás elsajátítása áldozatot követel" áll a pergamenen, feltételezhetően ugyanannak az embernek az írásával, ki a naplóba is jegyzetelt. A papírra rótt frázistól Echnal kissé dühbe gurul.*
- Persze, hogy azt követel, nem majd a szádba repül a sült galamb *mondja hangosan, mert már régóta nem hallott emberi hangot.
Nem hiszi, hogy a papiros véletlenül került elé, de azt nem tudja, hogy miért. Figyelmeztetni akarták volna? Elég óvatos volt ő eddig is, s ha szánt szándékkal választották ki, ezt tudniuk is kellett. Mi ez a többes szám? Hiszen eddig csupán egy emberről volt szó, na meg persze a kövekről, ha azok bírnak bármi értelemmel.
Echnal a nyitott ablak felé indul, hogy kidugja rajta kobakját. Nem árt egy kis friss levegő, de inkább csak kihajolva jobban körbetekintene, hátha talál valamilyen viszonyítási alapot a helyzetéhez képest. Közben sorra veszi az információkat, melyek birtokában vannak, s kiegészíti saját elképzelésivel, melyek gyakran igen szerteágazóak. Ha ez valóban valamiféle próba, ahogy azt egy korábbi írásból kivette, akkor túlontúl egyszerű. Ha valamilyen csapda... hát akkor úgysem tehet semmit, elvégre valami - valaki - idehozta, s nyilván megvan hozzá az ereje, hogy véghez is vigye akaratát. Persze az ilyen dolgokban mindig a szabad akarat a buktató, elvégre mi van, ha Echnal nem akarja - s nem is fogja - a háromszög csúcsaira tenni a köveket? Ha ez egy próba, és a jutalom az a "legnagyobb tudás", úgy miért pont neki akarnák adni? Hisz ahogy azt már korábban számba vette, a dolog túl egyszerű. Áldozat... miféle áldozat? Egyáltalán neki kell feláldoznia valamit, vagy valaki másnak? És ha ő maga az áldozat? Megéri kockáztatni valami olyan dologért, amiből lehet nem is lehetne haszna? De hát mit tudna tenni, aludjon rá egyet, hátha felébredvén már "otthon" lesz?
Echnal vállat von, s visszasétál a szimbólumhoz? Kezébe veszi a köveket, és sóhajt egyet.*
- Remélem megéri *s azzal a szimbólum felett tartott köveket lassan ráhullajtja rendeltetési helyükre. Lévén, hogy korábban is "hazavágytak" valószínűleg a földön már megtalálják a saját helyüket.
A férfi leginkább azt várja, hogy valamiféle szín kíséretében a kör felizzik, ezzel létrehozva egy mezőt, melybe majd bele kell lépnie. Megmeri majd tenni, ha tényleg ez történik? Végül is úgy halna meg ahogy élt: kétségek közt őrlődve, s magányosan.*
233. hozzászólás ezen a helyszínen: Könyvtár
Üzenet elküldve: 2014-09-16 23:00:56
Üzenet elküldve: 2014-09-16 23:00:56
ÚJ
Rang: Haladó játékos
IC üzenetek: 86
OOC üzenetek: 9
Játékstílus: Vakmerő
IC üzenetek: 86
OOC üzenetek: 9
Játékstílus: Vakmerő
*Még enyhe bólogatással is nyugtázza, hogy mennyire egyetért önmagával azzal kapcsolatban, hogy kinek szabadna mágiát tanulni, és kinek nem. Viszont ezt a világot az arany mozgatja... undorító fattyai a Szellemnek, akik már rég feledték, hogy mi a feladatuk, manapság legtöbbjüket csak az motiválja, hogy minél kövérebb erszény lógjon az oldalán... csak önmagát tudja ismételni, undorító fattyak. Taug nem, ő hű marad a Szellemhez, akármi történjen is. Azonban ebből a gondolatsorából óhatatlanul is felrázza az, ami történik: kis híján nekimegy egy ajtónak, miközben elmélázva botozik át a templomon. Úgy ítéli meg, hogy ha bármi tiltott helyről lenne szó, akkor azt kiírnák az ajtóra, szóval a lehető legnyugodtabban nyit be, majd egy rövidebb lépcsősor után csalódottan konstatálja, hogy valami izgalmas hely helyett pusztán a könyvtárba jutott. Ez a hely már korántsem annyira szép, mint mondjuk a templom, vagy a kertje volt, azonban ez Taugot aligha fogja zavarni. Továbbra sem a borítójáról ítéli meg a könyvet, pusztán néhány különösen szép borító néha magára vonja a figyelmét. Éppen ezért sétál ugyan itt is egy kört, viszont ezt már mindenképpen alkalmatlankodásnak érzi, lévén nem tervez olvasni semmit. Ráadásul itt a botjának ütemes kopogása a léptei között igencsak zajosan hat, lévén szinte síri csend uralkodik. Éppen ezért csak egy kört tesz meg, majd elindul újra a lépcsőn, ezúttal felfelé, nehogy mondjuk az öreg pap, aki eddig is elég csúnyán nézett rá, még a végén felszólítsa ugyanerre. Nem, Taugot nem kell kirugdosni sehonnan, megy ő magától... Ha pedig nem, akkor viszont kirugdosni sem lehet, szóval tulajdonképpen felesleges próbálkozni.*
232. hozzászólás ezen a helyszínen: Könyvtár
Üzenet elküldve: 2014-09-16 21:22:26
Üzenet elküldve: 2014-09-16 21:22:26
ÚJ
Rang: Mesélő
IC üzenetek: 183
OOC üzenetek: 81
Játékstílus: Szelíd
IC üzenetek: 183
OOC üzenetek: 81
Játékstílus: Szelíd
// Zrekil Losef //
*Végtelennek tűnően hosszadalmas órák során sem akad a gnóm semmi használhatóra, s valóban, elméje már kezdi produkálni a fáradtság klasszikus tüneteit. Végül aztán, megbújva a tekercsek között, kezébe akad egy, melyben a következőt olvashatja:
... megtettem hát, elvégeztem az idézést. A kör bezárult, az ablak megnyílt, s annak túloldalán megjelent... ott volt... szólt hozzám, hangja csontjaim mélyére hatolt, szívem reszketett a félelemtől...
A szöveg első része meglehetősen zavaros, láthatóan kapkodva vetették papírra, rengeteg helyen hosszú kihagyásokat tartalmaz, mintha az író zaklatott lelkiállapotban írta volna. Ha a gnóm tovább olvassa, végül rálel arra, amit keresett:
... fénye oly vakító volt, oly fenséges, éreztem, hatalma meghalad mindent, mely ezen a világon létezik. Rettegve szóltam hozzá, de tudásvágyam legyőzte a félelmet, reménykedtem benne, hogy a Kör megóv bajtól, s szerencsémre így is lett. Nem tudott átlépni ebbe a világba, míg a Kör vonala sértetlen volt. Alkut kötöttem vele, lelkemet ajánlottam a tudásért, ő pedig elfogadta a felajánlást. Hatalmam nagyobb lett, mint azt bárki élő ember fia elképzelni képes volna. Rémisztő volt az ára, de a mágia olyan szegmensét nyitottam meg, mely eddig ismeretlen volt ezen a világon. Képes vagyok rá, hogy kioltsam a Fényt az égen...
Az írás itt újfent zavarossá válik, akárcsak Zrekil gondolatai. Ez azonban az első tényleges nyom, melyen elindulhat, már ha akarja. A tekercs tartalma meglehetősen nyugtalanító, akár ijesztőnek is nevezhetnénk.*
A hozzászólás írója (Mesélő) módosította ezt a hozzászólást, ekkor: 2014.09.16 21:26:52
*Végtelennek tűnően hosszadalmas órák során sem akad a gnóm semmi használhatóra, s valóban, elméje már kezdi produkálni a fáradtság klasszikus tüneteit. Végül aztán, megbújva a tekercsek között, kezébe akad egy, melyben a következőt olvashatja:
... megtettem hát, elvégeztem az idézést. A kör bezárult, az ablak megnyílt, s annak túloldalán megjelent... ott volt... szólt hozzám, hangja csontjaim mélyére hatolt, szívem reszketett a félelemtől...
A szöveg első része meglehetősen zavaros, láthatóan kapkodva vetették papírra, rengeteg helyen hosszú kihagyásokat tartalmaz, mintha az író zaklatott lelkiállapotban írta volna. Ha a gnóm tovább olvassa, végül rálel arra, amit keresett:
... fénye oly vakító volt, oly fenséges, éreztem, hatalma meghalad mindent, mely ezen a világon létezik. Rettegve szóltam hozzá, de tudásvágyam legyőzte a félelmet, reménykedtem benne, hogy a Kör megóv bajtól, s szerencsémre így is lett. Nem tudott átlépni ebbe a világba, míg a Kör vonala sértetlen volt. Alkut kötöttem vele, lelkemet ajánlottam a tudásért, ő pedig elfogadta a felajánlást. Hatalmam nagyobb lett, mint azt bárki élő ember fia elképzelni képes volna. Rémisztő volt az ára, de a mágia olyan szegmensét nyitottam meg, mely eddig ismeretlen volt ezen a világon. Képes vagyok rá, hogy kioltsam a Fényt az égen...
Az írás itt újfent zavarossá válik, akárcsak Zrekil gondolatai. Ez azonban az első tényleges nyom, melyen elindulhat, már ha akarja. A tekercs tartalma meglehetősen nyugtalanító, akár ijesztőnek is nevezhetnénk.*
A hozzászólás írója (Mesélő) módosította ezt a hozzászólást, ekkor: 2014.09.16 21:26:52
231. hozzászólás ezen a helyszínen: Könyvtár
Üzenet elküldve: 2014-09-11 14:38:10
Üzenet elküldve: 2014-09-11 14:38:10
ÚJ
Rang: Mesélő
IC üzenetek: 140
OOC üzenetek: 110
Játékstílus: Szelíd
IC üzenetek: 140
OOC üzenetek: 110
Játékstílus: Szelíd
// A könyvpróba //
//Echnal//
*Nagyobb jutalom rejtőzik a deszkák alatt, de egyelőre még várni kell arra, hogy a férfi is megpillanthassa, amit látnia kellene. Sarka nem bizonyul elég erősnek, hogy átszakítsa a padlót, de akad a szobában olyan eszköz, aminek segítségével képes lesz megtörni az ellenállást. Nem könnyű munka, komoly erőt igényel, de végül a deszkák reccsenve szakadnak be és adják meg magukat. Innentől nem kell mást tenni, mint kifeszegetni a helyéről a törmeléket, ami könnyedén adja magát.
A lyukban egy földbe vésett ábra húzódik, aminek körvonalait fekete festékkel húták ki, hogy még hangsúlyosabbak legyenek. Egy kör, benne egy háromszög, aminek csúcsai a körívre illeszkednek. Mindegyik szögnél egy-egy jel, amikben Echnal a korábban megtalált kődarabok jeleit ismerheti fel, amik mintha most még erősebben pulzálnának. Az ablak váratlanul csapódik ki egy erőteljes széllökés következtében, ami zizegve szánkázik végig a levert könyvek lapjai között, míg egy papírdarabot sodor a férfi lába elé.*
"A legnagyobb tudás elsajátítása áldozatot követel"
//Zora//
*Tökéletesen halad minden, éppen, ahogy előre el volt tervezve. Igaz, a Zorával érkező betolakodó kéretlen teher, de ő, Yamina majd tesz róla, hogy ez a kis probléma megoldódjon. Még akár hasznot is húzhat belőle...
Az egyre nagyobb lánggal lobogó máglya mellől halk énekszó hangzik fel. Magányos hangocska, reszketeg és erőtlen, egy fiatal férfitól származik, aki a sötételf fülének idegen nyelven énekel. Feltéve, hogy Zora egyáltalán felfogja, mi történik körülötte, nem nyűgözi le jobban az, ahogy Khaba ajka lábfejére forraszt csókot, gyengéden szívva meg a bőrt, majd nyelvével húzva fénylő csíkot.*
-Amilyet csak képzeleted kíván. Mondd, miféle szerzet legyen, aki a legtisztább élvezetet nyújthatja és megkapod.
*Yamina farka elégedetten mozdul meg a háta mögött, egészen saját lábához simul, szemei mohón villannak, ahogy várja a választ. Vajon miféle szerzetről álmodozik a nőstényke?*
//Derve//
*Remegve kuporog a földön, halottsápradtra vált arcán apró cseppeken csillan meg a hold fénye. Túl naiv volt és most megfizeti az árát.*
-Az életemet helyeztem a kezedbe, mi okom lett volna hazudni?
*Rebegi elcsukló hangon, ahogy mind több vér szabadul ki ujjai közül. Szóval csak ez kell neki, a mocskos pénz... Sírni lenne kedve, amiért saját tehetőssége csak a családi kasszáig terjed, amiből aligha lenne alkalma a szökés előtt elemelni annyit, amennyi a törpének kell.*
-Ha... Ha elviszel, az ottani barátom tud neked fizetni. 200 aranyat.
*Az elfojtott sírástól remeg a hangja, ahogy próbálja magában felmérni, hogy távoli jótevője vagyona mennyire is rúghat. 200 arany... Nagy pénz, főleg így, hogy ő a családi aranyakból nem részesedhet, ha menekülőre fogja.
Reszkető kézzel kezdi kioldani a szoknyákat, lecibálja magáról a merev abroncsot, míg végül csak egy szinte áttetsző, vékony anyagú alsószoknya marad rajta. Arca így is vörösben izzik a szégyentől, hogy ennyire pőrén kell egy férfi előtt lennie, ettől a ruhadarabtól már biztosan nem válik meg. Csak felhúzza eléggé ahhoz, hogy a törpe megnézhesse a sérülést, amit épp ő maga okozott.
Fejét elfordítja, szemeit összeszorítja és hagyja, hogy első könnycseppjei kibuggyanjanak. Mi lesz most?
A választás Derve kezében van. Segíti a lányt és részesül 200 arany jutalomban, miközben érezheti, hogy jót cselekedett, vagy elviszi őt a családjához, ám semmi nem garantálja, hogy a tehetős família többet fizetne, bár erre is van esély.*
//Echnal//
*Nagyobb jutalom rejtőzik a deszkák alatt, de egyelőre még várni kell arra, hogy a férfi is megpillanthassa, amit látnia kellene. Sarka nem bizonyul elég erősnek, hogy átszakítsa a padlót, de akad a szobában olyan eszköz, aminek segítségével képes lesz megtörni az ellenállást. Nem könnyű munka, komoly erőt igényel, de végül a deszkák reccsenve szakadnak be és adják meg magukat. Innentől nem kell mást tenni, mint kifeszegetni a helyéről a törmeléket, ami könnyedén adja magát.
A lyukban egy földbe vésett ábra húzódik, aminek körvonalait fekete festékkel húták ki, hogy még hangsúlyosabbak legyenek. Egy kör, benne egy háromszög, aminek csúcsai a körívre illeszkednek. Mindegyik szögnél egy-egy jel, amikben Echnal a korábban megtalált kődarabok jeleit ismerheti fel, amik mintha most még erősebben pulzálnának. Az ablak váratlanul csapódik ki egy erőteljes széllökés következtében, ami zizegve szánkázik végig a levert könyvek lapjai között, míg egy papírdarabot sodor a férfi lába elé.*
"A legnagyobb tudás elsajátítása áldozatot követel"
//Zora//
*Tökéletesen halad minden, éppen, ahogy előre el volt tervezve. Igaz, a Zorával érkező betolakodó kéretlen teher, de ő, Yamina majd tesz róla, hogy ez a kis probléma megoldódjon. Még akár hasznot is húzhat belőle...
Az egyre nagyobb lánggal lobogó máglya mellől halk énekszó hangzik fel. Magányos hangocska, reszketeg és erőtlen, egy fiatal férfitól származik, aki a sötételf fülének idegen nyelven énekel. Feltéve, hogy Zora egyáltalán felfogja, mi történik körülötte, nem nyűgözi le jobban az, ahogy Khaba ajka lábfejére forraszt csókot, gyengéden szívva meg a bőrt, majd nyelvével húzva fénylő csíkot.*
-Amilyet csak képzeleted kíván. Mondd, miféle szerzet legyen, aki a legtisztább élvezetet nyújthatja és megkapod.
*Yamina farka elégedetten mozdul meg a háta mögött, egészen saját lábához simul, szemei mohón villannak, ahogy várja a választ. Vajon miféle szerzetről álmodozik a nőstényke?*
//Derve//
*Remegve kuporog a földön, halottsápradtra vált arcán apró cseppeken csillan meg a hold fénye. Túl naiv volt és most megfizeti az árát.*
-Az életemet helyeztem a kezedbe, mi okom lett volna hazudni?
*Rebegi elcsukló hangon, ahogy mind több vér szabadul ki ujjai közül. Szóval csak ez kell neki, a mocskos pénz... Sírni lenne kedve, amiért saját tehetőssége csak a családi kasszáig terjed, amiből aligha lenne alkalma a szökés előtt elemelni annyit, amennyi a törpének kell.*
-Ha... Ha elviszel, az ottani barátom tud neked fizetni. 200 aranyat.
*Az elfojtott sírástól remeg a hangja, ahogy próbálja magában felmérni, hogy távoli jótevője vagyona mennyire is rúghat. 200 arany... Nagy pénz, főleg így, hogy ő a családi aranyakból nem részesedhet, ha menekülőre fogja.
Reszkető kézzel kezdi kioldani a szoknyákat, lecibálja magáról a merev abroncsot, míg végül csak egy szinte áttetsző, vékony anyagú alsószoknya marad rajta. Arca így is vörösben izzik a szégyentől, hogy ennyire pőrén kell egy férfi előtt lennie, ettől a ruhadarabtól már biztosan nem válik meg. Csak felhúzza eléggé ahhoz, hogy a törpe megnézhesse a sérülést, amit épp ő maga okozott.
Fejét elfordítja, szemeit összeszorítja és hagyja, hogy első könnycseppjei kibuggyanjanak. Mi lesz most?
A választás Derve kezében van. Segíti a lányt és részesül 200 arany jutalomban, miközben érezheti, hogy jót cselekedett, vagy elviszi őt a családjához, ám semmi nem garantálja, hogy a tehetős família többet fizetne, bár erre is van esély.*
230. hozzászólás ezen a helyszínen: Könyvtár
Üzenet elküldve: 2014-08-28 13:59:33
Üzenet elküldve: 2014-08-28 13:59:33
ÚJ
Rang: Törölt felhasználó
IC üzenetek: 2255
OOC üzenetek: 782
Játékstílus: Vakmerő
IC üzenetek: 2255
OOC üzenetek: 782
Játékstílus: Vakmerő
//Könyvtárban - Kagan, Isurii//
*Teli szájjal vigyorog húga kiborulásán, és vigyorát a megjelenő könyvtárszolga mogorvasága is csak megfakítani tudja, letörölni nem. Sőt, olyan szinten megrökönyödik a fickó közvetlenségétől, hogy (szerencsére) szokásos reakciói - nevesítve: nyelvkivágás, korbácsolás, nyúzás, csonkolás, agyonverés - is elmaradnak; csak bámul.*
- Hát ez érdekes volt. *kacsint végül Isuriira, de aztán lelkesen, rúgóként pattan fel, mikor szóba kerül a távozás. A könyvet visszaejti az asztalra, majd kissé megigazgatja magát, mert a kombinált vért nem könyvtári viselet.*
~ Fene enné, megint mióta van rajtam? Átok! ~ *napok óta, ha úgy vesszük. Lassan már be is büdül alatta, akárhogy látogatja a csermelyek és folyók vizét.*
- Akkor menjünk! *jelenti ki vidáman, és kifelé indul, barátságosan fenyegető mosolyt villantva a bennmaradókra.*
*Odakint felszabadultan lélegzik fel, és ez a helyzet a lovakig kitart. A hátasok és dolgaik a helyükön - ennél rosszabbra számított egy ilyen morál és erkölcs nélküli helyen, mint Arthenior.*
- Na de most már menjünk haza! *jelenti ki, hiszen éppen elég időt "pazaroltak" el garabonciáskodással. Erre a gondolatra tekintete bal kezére téved és elkomorul, majd mogorva pillantással lengeti meg az említett testrészt Isurii felé.*
- Meg majd ezzel is kezdeni kell valamit, Isurii. Leával ki kell találjatok valamit, nem állapot, hogy egy rossz mozdulat, és elpárologtatom a saját seggem! Hogy a fene vinné el! *lovát irányba állítva, dohogva indul meg hazafelé.*
*Teli szájjal vigyorog húga kiborulásán, és vigyorát a megjelenő könyvtárszolga mogorvasága is csak megfakítani tudja, letörölni nem. Sőt, olyan szinten megrökönyödik a fickó közvetlenségétől, hogy (szerencsére) szokásos reakciói - nevesítve: nyelvkivágás, korbácsolás, nyúzás, csonkolás, agyonverés - is elmaradnak; csak bámul.*
- Hát ez érdekes volt. *kacsint végül Isuriira, de aztán lelkesen, rúgóként pattan fel, mikor szóba kerül a távozás. A könyvet visszaejti az asztalra, majd kissé megigazgatja magát, mert a kombinált vért nem könyvtári viselet.*
~ Fene enné, megint mióta van rajtam? Átok! ~ *napok óta, ha úgy vesszük. Lassan már be is büdül alatta, akárhogy látogatja a csermelyek és folyók vizét.*
- Akkor menjünk! *jelenti ki vidáman, és kifelé indul, barátságosan fenyegető mosolyt villantva a bennmaradókra.*
*Odakint felszabadultan lélegzik fel, és ez a helyzet a lovakig kitart. A hátasok és dolgaik a helyükön - ennél rosszabbra számított egy ilyen morál és erkölcs nélküli helyen, mint Arthenior.*
- Na de most már menjünk haza! *jelenti ki, hiszen éppen elég időt "pazaroltak" el garabonciáskodással. Erre a gondolatra tekintete bal kezére téved és elkomorul, majd mogorva pillantással lengeti meg az említett testrészt Isurii felé.*
- Meg majd ezzel is kezdeni kell valamit, Isurii. Leával ki kell találjatok valamit, nem állapot, hogy egy rossz mozdulat, és elpárologtatom a saját seggem! Hogy a fene vinné el! *lovát irányba állítva, dohogva indul meg hazafelé.*
229. hozzászólás ezen a helyszínen: Könyvtár
Üzenet elküldve: 2014-08-28 11:36:00
Üzenet elküldve: 2014-08-28 11:36:00
ÚJ
Rang: Tapasztalt játékos
IC üzenetek: 1295
OOC üzenetek: 139
Játékstílus: Vakmerő
IC üzenetek: 1295
OOC üzenetek: 139
Játékstílus: Vakmerő
//Könyvtárban - Kagan, Isurii//
*Isu arcába temeti a kezét, de még így is megjelenik lelki szemei előtt Kagan képe, csak akkkor bújik elő, mikor fivére némi pénzt számol neki.*
-Tudod, ez valami városi szokás lehet. Itt a hatamat és az erőt erszényük szélességével mérik, nem karjuk erejével.
*Húzza el a száját a lány, ám ekkor a már korábban is feléjük pillantgató csuhás odalépdel párosukhoz. Isu ereiben megfagy a vér, mikor az Kagan aranyaihoz nyúl. Na nem attól tart, hogy esetleg kifosztaná őket, hanem attól, hogy mire kettőt pillant Kagan már kettőbe is csapja a szerzetest és akkor oda a mágiatanulásnak.*
-Ne haragudjon!
*Szól gyorsan, hogy megelőzze bátyja bármilyen megnyilvánulását és hangosan be is csapja a könyvet, mintegy jelzés ként, az arannyal teli zacskót pedig felmarja.*
-A folyókról, vizekről olvasgattam éppen.
*Lebegteti meg a vaskos könyvet és ha fivére elég szemfüles, akkor kiszúrhatja a "mágia" szót a címben. Nem az öntözésről, vagy mosásról olvas, még véletlenül sem.*
-De gyere, menjünk.
*Pillant el a csuhás felé, majd feláll. Egyébként sem találta meg azt, amit keresett...*
*Isu arcába temeti a kezét, de még így is megjelenik lelki szemei előtt Kagan képe, csak akkkor bújik elő, mikor fivére némi pénzt számol neki.*
-Tudod, ez valami városi szokás lehet. Itt a hatamat és az erőt erszényük szélességével mérik, nem karjuk erejével.
*Húzza el a száját a lány, ám ekkor a már korábban is feléjük pillantgató csuhás odalépdel párosukhoz. Isu ereiben megfagy a vér, mikor az Kagan aranyaihoz nyúl. Na nem attól tart, hogy esetleg kifosztaná őket, hanem attól, hogy mire kettőt pillant Kagan már kettőbe is csapja a szerzetest és akkor oda a mágiatanulásnak.*
-Ne haragudjon!
*Szól gyorsan, hogy megelőzze bátyja bármilyen megnyilvánulását és hangosan be is csapja a könyvet, mintegy jelzés ként, az arannyal teli zacskót pedig felmarja.*
-A folyókról, vizekről olvasgattam éppen.
*Lebegteti meg a vaskos könyvet és ha fivére elég szemfüles, akkor kiszúrhatja a "mágia" szót a címben. Nem az öntözésről, vagy mosásról olvas, még véletlenül sem.*
-De gyere, menjünk.
*Pillant el a csuhás felé, majd feláll. Egyébként sem találta meg azt, amit keresett...*
228. hozzászólás ezen a helyszínen: Könyvtár
Üzenet elküldve: 2014-08-26 23:33:17
Üzenet elküldve: 2014-08-26 23:33:17
ÚJ
Rang: Mesélő
IC üzenetek: 385
OOC üzenetek: 68
Játékstílus: Szelíd
IC üzenetek: 385
OOC üzenetek: 68
Játékstílus: Szelíd
//Könyvtárban - Kagan, Isurii//
*A szerzetes, aki eddig is szúrós pillantásokat vetett rájuk, most felkel az asztaltól, és néhány hosszú lépéssel az asztaluk mellett terem.*
Mások itt dolgoznának *mondja szinte suttogva, de nagyon is indulatos hangon.* Beszélgetni odakinn is lehet, üzletelésre meg a piac való.
*Ezzel megragadja az arannyal teli zacskót, és Isurii elé csapja az asztalra. A 670 arany hangosan megcsörren az Isurii Thargodar előtt heverő könyvön.
Ezzel végezvén a fejét rázva visszatér a saját asztalához, és a továbbiakban ismét szúrós pillantásokra szorítkozik, ha nincs kibékülve a páros viselkedésével.*
A hozzászólás írója (Mesélő) módosította ezt a hozzászólást, ekkor: 2014.08.26 23:35:30
*A szerzetes, aki eddig is szúrós pillantásokat vetett rájuk, most felkel az asztaltól, és néhány hosszú lépéssel az asztaluk mellett terem.*
Mások itt dolgoznának *mondja szinte suttogva, de nagyon is indulatos hangon.* Beszélgetni odakinn is lehet, üzletelésre meg a piac való.
*Ezzel megragadja az arannyal teli zacskót, és Isurii elé csapja az asztalra. A 670 arany hangosan megcsörren az Isurii Thargodar előtt heverő könyvön.
Ezzel végezvén a fejét rázva visszatér a saját asztalához, és a továbbiakban ismét szúrós pillantásokra szorítkozik, ha nincs kibékülve a páros viselkedésével.*
A hozzászólás írója (Mesélő) módosította ezt a hozzászólást, ekkor: 2014.08.26 23:35:30
227. hozzászólás ezen a helyszínen: Könyvtár
Üzenet elküldve: 2014-08-26 23:04:30
Üzenet elküldve: 2014-08-26 23:04:30
ÚJ
Rang: Törölt felhasználó
IC üzenetek: 2255
OOC üzenetek: 782
Játékstílus: Vakmerő
IC üzenetek: 2255
OOC üzenetek: 782
Játékstílus: Vakmerő
//Könyvtárban - Kagan, Isurii//
*Kicsit behúzza a nyakát, és csibészesen vigyorog: legyen bár a hegyek szülötte, a hely hangulata rá is ráragad - hangosan beszélni tilos és életveszélyes. A könyvtárosok ugyanis igencsak veszélyes népség, főleg, ha a könyveket védik.*
- Hehehe. Heh. *reagál halk heherészéssel a lepisszegésre. Ha Kagan Thargodar a városba születik, akkor vélhetőleg az egyik legnagyobb bajkeverő lett volna belőle, így azonban figyelnie kell a tekintélyére is; ennek okán a kajánkodásnak hamar vége szakad.*
- Khemm. Nem vagyok fázós, tudod. Télvíz idején is szoktam egy szál bőrgatyában állni a friss sztyeppei szélben! Csak arra kell vigyáznom... *hajol közelebb húgához bizalmasan.*
- Hogy ki ne szúrjam valakinek a szemét olyankor! *kacsint kajánul. Az olvasási képességére tett gyenge dicséretet ál-büszke biccentéssel fogadja, bár ő is tudja: a városiak betűiben majdhogynem analfabétának tekinthető. Ez persze egyetlen pillanatig sem zavarja: ősei rovását és rúnáit meglehetősen jól tudja olvasni és írni is, a városiak kaparászása pedig igen ritkán érdekli. Ha pedig igen, mindig akad körülötte valaki, aki ismeri ezt a nyelvet és írást is.*
- Aha. Rendben, tessék... *kezd el egy kis bőrzacskóba néhány nagyobb "címletű" érmét átpakolni.*
- Bár nem tudom, mi kerülhet ennyibe. Rablás. Ami hagyján lenne, de ráadásul még törvényes is, ami undorító. *dohog halkan, összeszámolva, mennyibe fog neki kerülni, ha annyi varázstudót akar törzse számára kiképezni vagy megszerezni, amennyit korábban eltervezett.*
~ Egy teljes vagyonba. Amit a Szegénynegyedből hoztunk, az semmit sem fog számítani, elpárolog, mint köpés a forró kőről. Bah. ~ *az sem vidítja fel jelentősen, hogy komoly bevételekre számít a szántóföldek elfoglalása, és a Thargodar-birtokok kiterjesztése folytán.*
- Na és találtál valami érdekeset? Tűzorkánt, vízfalat, hurrikánt, földrengést? Esetleg valami hasznosat a folyóval kapcsolatban? *legnagyobb gondja, hogy a - szerinte - igen buta nevű folyó felett egyelőre nincs igazi hatalma. Halk szavakkal adja át a zacskót.*
- Tessék, itt a sárga fém, jól csengő arany, húgi. Bánj vele jól, fogyóban van egy kicsit. *ez így nem teljesen igaz, de hogy nem növekszik, az bizonyos. Márpedig Kagan Thargodar gazdag és hatalmas akar lenni; túl sokáig volt csóró és számkivetett.*
*A zacskóban lévő 670 arany Mesélő (Themis) -hez kerül.*
*Kicsit behúzza a nyakát, és csibészesen vigyorog: legyen bár a hegyek szülötte, a hely hangulata rá is ráragad - hangosan beszélni tilos és életveszélyes. A könyvtárosok ugyanis igencsak veszélyes népség, főleg, ha a könyveket védik.*
- Hehehe. Heh. *reagál halk heherészéssel a lepisszegésre. Ha Kagan Thargodar a városba születik, akkor vélhetőleg az egyik legnagyobb bajkeverő lett volna belőle, így azonban figyelnie kell a tekintélyére is; ennek okán a kajánkodásnak hamar vége szakad.*
- Khemm. Nem vagyok fázós, tudod. Télvíz idején is szoktam egy szál bőrgatyában állni a friss sztyeppei szélben! Csak arra kell vigyáznom... *hajol közelebb húgához bizalmasan.*
- Hogy ki ne szúrjam valakinek a szemét olyankor! *kacsint kajánul. Az olvasási képességére tett gyenge dicséretet ál-büszke biccentéssel fogadja, bár ő is tudja: a városiak betűiben majdhogynem analfabétának tekinthető. Ez persze egyetlen pillanatig sem zavarja: ősei rovását és rúnáit meglehetősen jól tudja olvasni és írni is, a városiak kaparászása pedig igen ritkán érdekli. Ha pedig igen, mindig akad körülötte valaki, aki ismeri ezt a nyelvet és írást is.*
- Aha. Rendben, tessék... *kezd el egy kis bőrzacskóba néhány nagyobb "címletű" érmét átpakolni.*
- Bár nem tudom, mi kerülhet ennyibe. Rablás. Ami hagyján lenne, de ráadásul még törvényes is, ami undorító. *dohog halkan, összeszámolva, mennyibe fog neki kerülni, ha annyi varázstudót akar törzse számára kiképezni vagy megszerezni, amennyit korábban eltervezett.*
~ Egy teljes vagyonba. Amit a Szegénynegyedből hoztunk, az semmit sem fog számítani, elpárolog, mint köpés a forró kőről. Bah. ~ *az sem vidítja fel jelentősen, hogy komoly bevételekre számít a szántóföldek elfoglalása, és a Thargodar-birtokok kiterjesztése folytán.*
- Na és találtál valami érdekeset? Tűzorkánt, vízfalat, hurrikánt, földrengést? Esetleg valami hasznosat a folyóval kapcsolatban? *legnagyobb gondja, hogy a - szerinte - igen buta nevű folyó felett egyelőre nincs igazi hatalma. Halk szavakkal adja át a zacskót.*
- Tessék, itt a sárga fém, jól csengő arany, húgi. Bánj vele jól, fogyóban van egy kicsit. *ez így nem teljesen igaz, de hogy nem növekszik, az bizonyos. Márpedig Kagan Thargodar gazdag és hatalmas akar lenni; túl sokáig volt csóró és számkivetett.*
*A zacskóban lévő 670 arany Mesélő (Themis) -hez kerül.
*
226. hozzászólás ezen a helyszínen: Könyvtár
Üzenet elküldve: 2014-08-26 22:37:41
Üzenet elküldve: 2014-08-26 22:37:41
ÚJ
Rang: Tapasztalt játékos
IC üzenetek: 1295
OOC üzenetek: 139
Játékstílus: Vakmerő
IC üzenetek: 1295
OOC üzenetek: 139
Játékstílus: Vakmerő
//Könyvtárban - Kagan, Isurii//
*Hát Kagan nem is végez félmunkát. Illetve de. Elvégzi Isu felét is!
Amíg van nála bölcsebb, erősebb és arra alkalmasabb, hát Isurii nem fogja magát összetörni azért, hogy saját rátermettségét bizonyítsa. Rossz tulajdonságainak egyike, ezért nem is lenne túl nagy csapatjátékos. Inkább amolyan tartalékos alkat. Ha már akkor baj van, hogy őt is előszedik akkor viszont képes lenne minden bedobva visszarángatni a bandát a béka feneke alól is. Legalábbis érzése szerint. Harci lázban és elszántságban nem lenne hiánya, az egészen biztos. Még pár óra, esetleg egy két nap és képességei is felérnek szelleméhez.*
-Ne beszélj így!
*Pisszegi le bátyját, mielőtt a központi asztalnál jegyzetelő csuhás alaktól egy nyaklevest is kapnak, nem csak szúrós pillantásokat.*
-Egyébként ha már itt tartunk inkább béleld ki vele a ruhád, mint égesd el.
*Vigyorog fivérére. Igen, még meg kellett csillantania igen tágas korlátok közé zárt tudásának egy szeletét.*
-Ah, pedig jól ment! De tényleg!
*Hazudik,ez teljesen egyértelmű és világos, de azért tesz egy gyenge próbát arra, hogy fenntartsa Kagan lelkesedését.*
-Mh?
*Pillant fel a sorok közül Kaganra, de csak megvonja a vállát.*
-Adhatsz egy pár aranyat, bizonyára kifelé menet meg kell fizessek az itt töltött órákért.
Tudod, azon gondolkodtam a minap... *Kezd bele kisvártatva* -hogy mennyire megkönnyebbültem miután eljöttünk a toronyból. De aztán rájöttem, hogy ez csak azért lehet, mert cirka 400 arannyal kevesebb húzza a táskáim.
*Nevetgél szórakozottan és figyelme visszairányul a kezében tartott könyvre.*
*Hát Kagan nem is végez félmunkát. Illetve de. Elvégzi Isu felét is!
Amíg van nála bölcsebb, erősebb és arra alkalmasabb, hát Isurii nem fogja magát összetörni azért, hogy saját rátermettségét bizonyítsa. Rossz tulajdonságainak egyike, ezért nem is lenne túl nagy csapatjátékos. Inkább amolyan tartalékos alkat. Ha már akkor baj van, hogy őt is előszedik akkor viszont képes lenne minden bedobva visszarángatni a bandát a béka feneke alól is. Legalábbis érzése szerint. Harci lázban és elszántságban nem lenne hiánya, az egészen biztos. Még pár óra, esetleg egy két nap és képességei is felérnek szelleméhez.*
-Ne beszélj így!
*Pisszegi le bátyját, mielőtt a központi asztalnál jegyzetelő csuhás alaktól egy nyaklevest is kapnak, nem csak szúrós pillantásokat.*
-Egyébként ha már itt tartunk inkább béleld ki vele a ruhád, mint égesd el.
*Vigyorog fivérére. Igen, még meg kellett csillantania igen tágas korlátok közé zárt tudásának egy szeletét.*
-Ah, pedig jól ment! De tényleg!
*Hazudik,ez teljesen egyértelmű és világos, de azért tesz egy gyenge próbát arra, hogy fenntartsa Kagan lelkesedését.*
-Mh?
*Pillant fel a sorok közül Kaganra, de csak megvonja a vállát.*
-Adhatsz egy pár aranyat, bizonyára kifelé menet meg kell fizessek az itt töltött órákért.
Tudod, azon gondolkodtam a minap... *Kezd bele kisvártatva* -hogy mennyire megkönnyebbültem miután eljöttünk a toronyból. De aztán rájöttem, hogy ez csak azért lehet, mert cirka 400 arannyal kevesebb húzza a táskáim.
*Nevetgél szórakozottan és figyelme visszairányul a kezében tartott könyvre.*
225. hozzászólás ezen a helyszínen: Könyvtár
Üzenet elküldve: 2014-08-26 20:58:31
Üzenet elküldve: 2014-08-26 20:58:31
ÚJ
Rang: Törölt felhasználó
IC üzenetek: 2255
OOC üzenetek: 782
Játékstílus: Vakmerő
IC üzenetek: 2255
OOC üzenetek: 782
Játékstílus: Vakmerő
//Könyvtárban - Kagan, Isurii//
*Kagan alapvetően nincs ellenére annak, hogy egy nemesvérű Thargodar, vagy akár a törzs bármely teljes értékű tagja szolgát és rabszolgát tartson: ez természetes, a világ rendje. Ellenben "akcióban", terepen nem ismer tréfát, ilyenkor nem lehet hagyni, hogy lustasággal a saját fejükre idézzék a tragédiát.*
- Jó-jó, csak csináld. *bólogat Isurii kifakadására, aztán csendesen, az ablakon kibámulva várakozik. Csak akkor kapja fel a fejét, mikor a lány a kezébe nyom egy könyvet.*
- Meh. *rázza le róla a port, majd finnyásan nézegeti a papírusztömeget.*
- Nézd, húgi, tudod, hogy nincs igazán bajom a könyvekkel. A könyv a harcos igaz barátja tud lenni... Hideg estéken egy könyv valóban igazi meghitt barát. Ja. Főleg ha sok vékony, erős, jól égő lapból van, és nem szakad át a középső ujjamnál, miközben lapulevél helyett használom, mert azt nem szeretem. De most nem kell, eső ellen amúgy sem jó. *biccent ki az ablakon.*
- Ugyanis láthatóan esni fog. *legalábbis erre következtet a nagy, fekete, mogorva kinézetű felhőkből.*
- Idén korán jöttek a föld hónapjai. Hamar itt lesz az ősz a nyakunkon. *pedig most még a Wegtoreni Páros, a Tűz Hónapjai vannak soron, még ha azok utolsó napjai is.*
~ Vagy nem is. Hányadika is van ma a Városiak szerint? Ma van az év 238. napja, vagy valahogy úgy... akkor a Perzselő Homok havának közepén járunk valahol... ~* még melegnek, forróságnak kellene lennie. Erre jön a szutyok idő, amit a felföldi és a nomád sem utál kevésbé, mint bármely vándor vagy utazó.*
- Lássunk. *bólogat, majd elkezdi kisilabizálni a feliratot.*
- Halló...Hal. Halott. Igen. Halottidióta. Nem...bár nem túl okosak, hehe. Halottidézés ke... *némán mozog a szája, míg megküzd a szóval, aztán diadalmasan felmordul.*
- Halottidézés kezdőknek. *felüti a könyvet, beleolvas a tartalomjegyzékbe.*
- Első fejezés... fejezet. Az ásó helye...helyes haszna. Használata. Höh. Na hagyjál. *dobja félre a kötetet, karját mellkasa előtt összefűzve, mert ez tényleg nem az ő reszortja.*
- Jut eszembe, húgi, tedd le kicsit azt a kacatot. *integet a lánynak, megzavarva a koncentrálásban.*
- Nem kell itt fizetni valamit? Mert hoztam némi aranyat, ha kell. *úgy gondolja, hogy Artheniorban, ahol annyi nyavalyás kalmár és más mohó senkiházi lakik, minden pénzbe kerül, még ezek a poros tekercsek is.*
*Kagan alapvetően nincs ellenére annak, hogy egy nemesvérű Thargodar, vagy akár a törzs bármely teljes értékű tagja szolgát és rabszolgát tartson: ez természetes, a világ rendje. Ellenben "akcióban", terepen nem ismer tréfát, ilyenkor nem lehet hagyni, hogy lustasággal a saját fejükre idézzék a tragédiát.*
- Jó-jó, csak csináld. *bólogat Isurii kifakadására, aztán csendesen, az ablakon kibámulva várakozik. Csak akkor kapja fel a fejét, mikor a lány a kezébe nyom egy könyvet.*
- Meh. *rázza le róla a port, majd finnyásan nézegeti a papírusztömeget.*
- Nézd, húgi, tudod, hogy nincs igazán bajom a könyvekkel. A könyv a harcos igaz barátja tud lenni... Hideg estéken egy könyv valóban igazi meghitt barát. Ja. Főleg ha sok vékony, erős, jól égő lapból van, és nem szakad át a középső ujjamnál, miközben lapulevél helyett használom, mert azt nem szeretem. De most nem kell, eső ellen amúgy sem jó. *biccent ki az ablakon.*
- Ugyanis láthatóan esni fog. *legalábbis erre következtet a nagy, fekete, mogorva kinézetű felhőkből.*
- Idén korán jöttek a föld hónapjai. Hamar itt lesz az ősz a nyakunkon. *pedig most még a Wegtoreni Páros, a Tűz Hónapjai vannak soron, még ha azok utolsó napjai is.*
~ Vagy nem is. Hányadika is van ma a Városiak szerint? Ma van az év 238. napja, vagy valahogy úgy... akkor a Perzselő Homok havának közepén járunk valahol... ~* még melegnek, forróságnak kellene lennie. Erre jön a szutyok idő, amit a felföldi és a nomád sem utál kevésbé, mint bármely vándor vagy utazó.*
- Lássunk. *bólogat, majd elkezdi kisilabizálni a feliratot.*
- Halló...Hal. Halott. Igen. Halottidióta. Nem...bár nem túl okosak, hehe. Halottidézés ke... *némán mozog a szája, míg megküzd a szóval, aztán diadalmasan felmordul.*
- Halottidézés kezdőknek. *felüti a könyvet, beleolvas a tartalomjegyzékbe.*
- Első fejezés... fejezet. Az ásó helye...helyes haszna. Használata. Höh. Na hagyjál. *dobja félre a kötetet, karját mellkasa előtt összefűzve, mert ez tényleg nem az ő reszortja.*
- Jut eszembe, húgi, tedd le kicsit azt a kacatot. *integet a lánynak, megzavarva a koncentrálásban.*
- Nem kell itt fizetni valamit? Mert hoztam némi aranyat, ha kell. *úgy gondolja, hogy Artheniorban, ahol annyi nyavalyás kalmár és más mohó senkiházi lakik, minden pénzbe kerül, még ezek a poros tekercsek is.*
224. hozzászólás ezen a helyszínen: Könyvtár
Üzenet elküldve: 2014-08-26 20:38:06
Üzenet elküldve: 2014-08-26 20:38:06
ÚJ
Rang: Tapasztalt játékos
IC üzenetek: 1295
OOC üzenetek: 139
Játékstílus: Vakmerő
IC üzenetek: 1295
OOC üzenetek: 139
Játékstílus: Vakmerő
//Úton - Kagan, Isurii//
-Hát helyezd!
*Pampillázik szinte már felháborodva. Kellene neki egy szolga lassan, hogy ne kelljen mindig az ilyen apró cseprő dolgokkal foglalkoznia, csak ha éppen úgy tartja kedve. Nem szokott ilyesmin gondolkozni, mert eddig nem különösebben volt rá szüksége, de azért most jól jönne egy kis csicska aki vigyáz a lovakra, hozza utána a könyveket és a többit.*
~Hm... Vajon kapok egyet ajándékba az út végén? Elvégre nagyon sokat tanultam az elmúlt időben és így már igazán hasznos tagja lehetek a törzsnek. Persze, ez sokaknál alap feltétel, de én még is csak Kagan húga vagyok. Vagy nem így van?~
*Elmélkedik magában kissé szórakozottan, miközben hagyja testvérét kibontakozni. Nem is akar már beleszólni az ilyen kis... dolgaiba. Egyrészt mert zokon venné, másrészt meg úgyse értené meg ezúttal sem, hogy mit miért tesz.*
-Csak addig érdekelnek, míg ki nem szipolyozom a számomra fontos tudást a poros tekercseikből.
*Bizonyára belefáradt a hosszú utazásba és a nem megfelelő környezet sincs rá túl jó hatással, azért csappant meg a szociális érzékenysége ilyen drasztikus mértékben. Egyébként kedves lány...*
-Az bizony!
*Szippant nagyot ő is a könyvtár levegőjéből.*
-Látod, most gyakorolhatsz egy kicsit te is!
*Nyom Kagan kezébe egy szép nagybetűkkel nyomott könyvet. Ezt könnyedén kibogarászhatja még az olvasás tudományát nem igazán ismerő férfi is.*
-Jójó. Hatalmas ez a könyvtár.
*Bámészkodik egy kicsit, mielőtt bárminek is nekifognak.*
-És nem is nagyon tetszik nekem. Ebben s rossz fényben olvasnak a városiak? Tényleg?
*Csak ámul. Ő valahogy nem egy föld alatti dohos, nedves kis lyuknak képzelte el a város talán egyedülálló könyvtárát, de hát... sok furcsaságot láttak már itt, csak húznia kell egy újabb strigulát képzeletbeli listájára.*
-Na jó. Lássunk neki.
A hozzászólás írója (Isurii Thargodar) módosította ezt a hozzászólást, ekkor: 2014.08.26 20:43:10
-Hát helyezd!
*Pampillázik szinte már felháborodva. Kellene neki egy szolga lassan, hogy ne kelljen mindig az ilyen apró cseprő dolgokkal foglalkoznia, csak ha éppen úgy tartja kedve. Nem szokott ilyesmin gondolkozni, mert eddig nem különösebben volt rá szüksége, de azért most jól jönne egy kis csicska aki vigyáz a lovakra, hozza utána a könyveket és a többit.*
~Hm... Vajon kapok egyet ajándékba az út végén? Elvégre nagyon sokat tanultam az elmúlt időben és így már igazán hasznos tagja lehetek a törzsnek. Persze, ez sokaknál alap feltétel, de én még is csak Kagan húga vagyok. Vagy nem így van?~
*Elmélkedik magában kissé szórakozottan, miközben hagyja testvérét kibontakozni. Nem is akar már beleszólni az ilyen kis... dolgaiba. Egyrészt mert zokon venné, másrészt meg úgyse értené meg ezúttal sem, hogy mit miért tesz.*
-Csak addig érdekelnek, míg ki nem szipolyozom a számomra fontos tudást a poros tekercseikből.
*Bizonyára belefáradt a hosszú utazásba és a nem megfelelő környezet sincs rá túl jó hatással, azért csappant meg a szociális érzékenysége ilyen drasztikus mértékben. Egyébként kedves lány...*
-Az bizony!
*Szippant nagyot ő is a könyvtár levegőjéből.*
-Látod, most gyakorolhatsz egy kicsit te is!
*Nyom Kagan kezébe egy szép nagybetűkkel nyomott könyvet. Ezt könnyedén kibogarászhatja még az olvasás tudományát nem igazán ismerő férfi is.*
-Jójó. Hatalmas ez a könyvtár.
*Bámészkodik egy kicsit, mielőtt bárminek is nekifognak.*
-És nem is nagyon tetszik nekem. Ebben s rossz fényben olvasnak a városiak? Tényleg?
*Csak ámul. Ő valahogy nem egy föld alatti dohos, nedves kis lyuknak képzelte el a város talán egyedülálló könyvtárát, de hát... sok furcsaságot láttak már itt, csak húznia kell egy újabb strigulát képzeletbeli listájára.*
-Na jó. Lássunk neki.
A hozzászólás írója (Isurii Thargodar) módosította ezt a hozzászólást, ekkor: 2014.08.26 20:43:10
223. hozzászólás ezen a helyszínen: Könyvtár
Üzenet elküldve: 2014-08-25 22:42:40
Üzenet elküldve: 2014-08-25 22:42:40
ÚJ
Rang: Kezdő játékos
IC üzenetek: 333
OOC üzenetek: 22
Játékstílus: Szelíd
IC üzenetek: 333
OOC üzenetek: 22
Játékstílus: Szelíd
// Rohadék //
*Zrekil nem vitatkozik, bólint, és arra megy, amerre a pap mutatja. Közben azon gondolkozik, milyen jó lett volna megvenni azt az időjós zsákocskát. Persze az istenek se tudják, hogyan jutott most pont ez a gnóm eszébe (talán ideges, és próbálja terelni a gondolatait?), de annyi szent, hogy most komolyan lesújtja ez a dolog. Ostobaság így utólag keseregni, no de kár azért a bűvös zsákért. A simlis alak bizonyára sokat megszámolt volna az amúgy szinte értelmetlen játékszerért, amely Zrekilnek ugyan nem lenne komoly hasznára, de azért jó lehetne... nos, játéknak. Viszont kénytelen eszmélni, hiszen odaérnek az asztalhoz, ahová a mágus le is ül, és az utasításnak megfelelően vár. Mondjuk ez a néhány percnyi nyugalom most pont nem jön jól neki, elvégre így megint emésztheti magát az időjós zsák és a Napentitás kérdésében. Az időjós zsákocska kérdése nagyjából gyors rendezésre kerül: majd szerez egyet... egyszer... valahogyan... No de a Napentitás... Nem titok (vagyis eddig még senkinek sem mondta, de még senki nem kérdezte elégszer) hogy még többet szeretne tudni a Napmágiáról, még magasabb szintre szeretné emelni a tudását, és ehhez szeretne információt kapni az entitástól. Elsősorban valahogyan azt szeretné elérni, hogy a Napkitörést képes legyen anélkül alkalmazni, hogy utána használhatatlanná válik, és örülhet, ha el nem ájul. Aztán majd szépen sorjában mindent... A pap pedig visszatér, és hozza is magával a... hát... ha egész pontosan akarná leírni, akkor egy fél könyvtárat.*
- Igazán nagyszerű, nagyon köszönöm *bólint mosolyogva, majd rögtön "hozzá is lát", így a pap érezheti, hogy további szolgálataira a gnóm nem tart igényt. A bőség zavarának pengéjétől szíven döfve először hirtelen azt sem tudja, melyikkel kezdje. Aztán megpróbál lehiggadni, és szépen sorra megnézni a tekercseket, hogy melyik foglalkozik a lehető legtöbb Napmágiával. Amikor az elsőt kinyitja, először azt hiszi, hogy az évek során elfolytak a betűk, de aztán pár pislogás után máris értelmesebbnek látszik. Ennyire fáradt volna? Elég baj volna, hiszen jó eséllyel addig fel nem áll az asztaltól, amíg ezeket a tekercseket át nem böngészte. lehet, később lankad majd a lelkesedése, de jelenleg úgy érzi, hogy ha nagyon muszáj, majd alszik itt néhány órát, de egyébként szakadatlanul ezeket a tekercseket fogja olvasni. Mindenesetre szeretné először elkülöníteni őket aszerint, hogy melyik foglalkozik Napmágiával. Ha mindegyik (mert igazából fogalma sincs, miket kapott), akkor találomra választ majd.*
*Zrekil nem vitatkozik, bólint, és arra megy, amerre a pap mutatja. Közben azon gondolkozik, milyen jó lett volna megvenni azt az időjós zsákocskát. Persze az istenek se tudják, hogyan jutott most pont ez a gnóm eszébe (talán ideges, és próbálja terelni a gondolatait?), de annyi szent, hogy most komolyan lesújtja ez a dolog. Ostobaság így utólag keseregni, no de kár azért a bűvös zsákért. A simlis alak bizonyára sokat megszámolt volna az amúgy szinte értelmetlen játékszerért, amely Zrekilnek ugyan nem lenne komoly hasznára, de azért jó lehetne... nos, játéknak. Viszont kénytelen eszmélni, hiszen odaérnek az asztalhoz, ahová a mágus le is ül, és az utasításnak megfelelően vár. Mondjuk ez a néhány percnyi nyugalom most pont nem jön jól neki, elvégre így megint emésztheti magát az időjós zsák és a Napentitás kérdésében. Az időjós zsákocska kérdése nagyjából gyors rendezésre kerül: majd szerez egyet... egyszer... valahogyan... No de a Napentitás... Nem titok (vagyis eddig még senkinek sem mondta, de még senki nem kérdezte elégszer) hogy még többet szeretne tudni a Napmágiáról, még magasabb szintre szeretné emelni a tudását, és ehhez szeretne információt kapni az entitástól. Elsősorban valahogyan azt szeretné elérni, hogy a Napkitörést képes legyen anélkül alkalmazni, hogy utána használhatatlanná válik, és örülhet, ha el nem ájul. Aztán majd szépen sorjában mindent... A pap pedig visszatér, és hozza is magával a... hát... ha egész pontosan akarná leírni, akkor egy fél könyvtárat.*
- Igazán nagyszerű, nagyon köszönöm *bólint mosolyogva, majd rögtön "hozzá is lát", így a pap érezheti, hogy további szolgálataira a gnóm nem tart igényt. A bőség zavarának pengéjétől szíven döfve először hirtelen azt sem tudja, melyikkel kezdje. Aztán megpróbál lehiggadni, és szépen sorra megnézni a tekercseket, hogy melyik foglalkozik a lehető legtöbb Napmágiával. Amikor az elsőt kinyitja, először azt hiszi, hogy az évek során elfolytak a betűk, de aztán pár pislogás után máris értelmesebbnek látszik. Ennyire fáradt volna? Elég baj volna, hiszen jó eséllyel addig fel nem áll az asztaltól, amíg ezeket a tekercseket át nem böngészte. lehet, később lankad majd a lelkesedése, de jelenleg úgy érzi, hogy ha nagyon muszáj, majd alszik itt néhány órát, de egyébként szakadatlanul ezeket a tekercseket fogja olvasni. Mindenesetre szeretné először elkülöníteni őket aszerint, hogy melyik foglalkozik Napmágiával. Ha mindegyik (mert igazából fogalma sincs, miket kapott), akkor találomra választ majd.*
222. hozzászólás ezen a helyszínen: Könyvtár
Üzenet elküldve: 2014-08-25 21:58:21
Üzenet elküldve: 2014-08-25 21:58:21
ÚJ
Rang: Mesélő
IC üzenetek: 183
OOC üzenetek: 81
Játékstílus: Szelíd
IC üzenetek: 183
OOC üzenetek: 81
Játékstílus: Szelíd
// Zrekil Losef //
*A könyvtárban készséggel bocsájtják a gnóm rendelkezésére a tekercseket, miután felmutatja a főpap pecsétjével ellátott iratot. Az egyik pap felbontja, elolvassa, majd bólint egyet, s elteszi a levelet.*
-Erre jöjjön!*biccent Zrekilnek, s egy félreeső zug felé int, ahol egy olvasásra alkalmas asztalt talál.*
-Itt várjon!*adja neki utasításba, majd eltűnik. Hosszú percek telnek el, mire tekercsekkel megrakodva megjelenik, s ezeket Zrekil elé teszi az asztalra.*
-Itt vannak az iratok. Amos Thenior Úr úgy értesített, hogy korlátlan hozzáférése van ezekhez a régi tekercsekhez.*mondja, majd vár, hogy a gnóm akar-e még tőle valamit. A régi tekercsek egyébként az elzárásnál jóval hatékonyabb módszerrel vannak biztonságba helyezve: mágiával. Ha Zrekil kinyitja valamelyiket, először csupán kusza zagyvaságot találhat, ám néhány perc alatt a betűk átrendeződnek a pergamenen, s értelmes mondatokká állnak össze.*
*A könyvtárban készséggel bocsájtják a gnóm rendelkezésére a tekercseket, miután felmutatja a főpap pecsétjével ellátott iratot. Az egyik pap felbontja, elolvassa, majd bólint egyet, s elteszi a levelet.*
-Erre jöjjön!*biccent Zrekilnek, s egy félreeső zug felé int, ahol egy olvasásra alkalmas asztalt talál.*
-Itt várjon!*adja neki utasításba, majd eltűnik. Hosszú percek telnek el, mire tekercsekkel megrakodva megjelenik, s ezeket Zrekil elé teszi az asztalra.*
-Itt vannak az iratok. Amos Thenior Úr úgy értesített, hogy korlátlan hozzáférése van ezekhez a régi tekercsekhez.*mondja, majd vár, hogy a gnóm akar-e még tőle valamit. A régi tekercsek egyébként az elzárásnál jóval hatékonyabb módszerrel vannak biztonságba helyezve: mágiával. Ha Zrekil kinyitja valamelyiket, először csupán kusza zagyvaságot találhat, ám néhány perc alatt a betűk átrendeződnek a pergamenen, s értelmes mondatokká állnak össze.*
221. hozzászólás ezen a helyszínen: Könyvtár
Üzenet elküldve: 2014-08-24 13:26:45
Üzenet elküldve: 2014-08-24 13:26:45
ÚJ
Rang: Játékos
IC üzenetek: 18
OOC üzenetek: 0
Játékstílus: Vakmerő
IC üzenetek: 18
OOC üzenetek: 0
Játékstílus: Vakmerő
//Könyvpróba//
*Derve nem örül, hogy a csapása túl erősre sikeredett, nem megölni akarja a nőt, csak biztosítani, hogy ne fusson el.*
-Azt hiszem ez nyilvánvaló, téged el akarnak kapni feltehetően, ha én kaplak el, az jutalmat jelent. Ez még mindig meggyőzőbb számomra, mint, hogy csak a jó szívem miatt segítsek, nem beszélve arról, hogy akár hazudhatsz is. Most pedig kérlek, ha van fegyvered azt add át, utána segítek ellátni a sebedet.*Arca elkomorodik, mert nem szívesen teszi azt amit tesz, de ez az élet rendje, mindig az erősebb nyer, és egy törpénél nincs erősebb. Várja mit tesz a nő, majd nekiállna betekerni a sebet valamivel, amihez nyilvánvalóan először el kell előle távolítani a szoknyákat.*
-Hogy elköthessem a sebed, le kell vetned a szoknyáid.*Hangja nem mond el semmit arról, amit gondol, de szemei a lány arcát pásztázzák, hogy kiderítse a nő mit gondol. Ha a nő megszabadult a ruhadarabjaitól, akkor utána megfogja a szoknyák egyikét, és letép egy nagyobb darabot belőle, amit gyolcsnak használhat, és különös odafigyeléssel arra, mit tesz az elf, hisz nem szeretné holtan végezni. Csak a sebre koncentrál, egy szemérmetlen pillantás sem történik részéről, amíg el nem látta a sérülést.*
*Derve nem örül, hogy a csapása túl erősre sikeredett, nem megölni akarja a nőt, csak biztosítani, hogy ne fusson el.*
-Azt hiszem ez nyilvánvaló, téged el akarnak kapni feltehetően, ha én kaplak el, az jutalmat jelent. Ez még mindig meggyőzőbb számomra, mint, hogy csak a jó szívem miatt segítsek, nem beszélve arról, hogy akár hazudhatsz is. Most pedig kérlek, ha van fegyvered azt add át, utána segítek ellátni a sebedet.*Arca elkomorodik, mert nem szívesen teszi azt amit tesz, de ez az élet rendje, mindig az erősebb nyer, és egy törpénél nincs erősebb. Várja mit tesz a nő, majd nekiállna betekerni a sebet valamivel, amihez nyilvánvalóan először el kell előle távolítani a szoknyákat.*
-Hogy elköthessem a sebed, le kell vetned a szoknyáid.*Hangja nem mond el semmit arról, amit gondol, de szemei a lány arcát pásztázzák, hogy kiderítse a nő mit gondol. Ha a nő megszabadult a ruhadarabjaitól, akkor utána megfogja a szoknyák egyikét, és letép egy nagyobb darabot belőle, amit gyolcsnak használhat, és különös odafigyeléssel arra, mit tesz az elf, hisz nem szeretné holtan végezni. Csak a sebre koncentrál, egy szemérmetlen pillantás sem történik részéről, amíg el nem látta a sérülést.*
1-20 , 21-40 , 41-60 , 61-80 , 81-100 , 101-120 , 121-140 , 141-160 , 161-180 , 181-200 , 201-220 , 221-240 , 241-260 , 261-280 , 281-300 , 301-320 , 321-340 , 341-360 , 361-380 , 381-400 , 401-420 , 421-440 , 441-460 , 461-480 , 481-500 , 501-520 , 521-540 , 541-560 , 561-580 , 581-600 , 601-620 , 621-640 , 641-660 , 661-680 , 681-700 , 701-720 , 721-740 , 741-760 , 761-780 , 781-800 , 801-820 , 821-840 , 841-860 , 861-880 , 881-900 , 901-920 , 921-940 , 941-960 , 961-980 , 981-1000 , 1001-1020 , 1021-1040 , 1041-1060 , 1061-1080 , 1081-1100 , 1101-1120 , 1121-1140 , 1141-1160 , 1161-1180 , 1181-1200 , 1192-1211