Nincs játékban - Könyvtár
Karaktered neve: --- Rangod: Nem bejelentkezett felhasználó Pénzed: --- arany
Varázsitalaid: Neked nincsenek varázsitalaid!
Herbária: Neked nincsenek varázsnövényeid!
Varázsitalaid: Neked nincsenek varázsitalaid!
Herbária: Neked nincsenek varázsnövényeid!
Üdvözlünk!
Ez itt a www.Lanawin.hu weboldal játéktere. Egy fórumos szerepjáték. Te nem vagy bejelentkezett állapotban, ezért nincs jogod ténykedni a fórumon. Csak olvasni tudod a hozzászólásokat, semmi mást. Ha szeretnéd kipróbálni milyen is a fórum valójában, átélni izgalmas kalandokat, varázslatokat tanulni, bájitalokat vásárolni, egyedi karaktert létrehozni, felszereléseket kovácsoltatni, vagy küldetéseket végrehajtani, akkor regisztrálj bátran, ne habozz. Miután regisztráltál, és beléptél minden funkciót elérhetsz. Lehetőséged lesz részt venni a mesékben, vagy csak spontán játszani a megalkotott, mesés világban. Felkutathatod a város rejtélyeit, és részese lehet egy olyan fórumos szerepjátéknak, ahol a játékosok kényelme, és a játék élvezete a legfontosabb.
Vissza a főoldalra!
| Nincs "nagyobb" helyszín | Könyvtár | Nincs "kisebb" helyszín |  |
<< Előző oldal - Mostani oldal: 10 (181. - 200. üzenet) - Első olvasatlan beíráshoz >>Oldal váltása: - Következő oldal >>
1-20 , 21-40 , 41-60 , 61-80 , 81-100 , 101-120 , 121-140 , 141-160 , 161-180 , 181-200 , 201-220 , 221-240 , 241-260 , 261-280 , 281-300 , 301-320 , 321-340 , 341-360 , 361-380 , 381-400 , 401-420 , 421-440 , 441-460 , 461-480 , 481-500 , 501-520 , 521-540 , 541-560 , 561-580 , 581-600 , 601-620 , 621-640 , 641-660 , 661-680 , 681-700 , 701-720 , 721-740 , 741-760 , 761-780 , 781-800 , 801-820 , 821-840 , 841-860 , 861-880 , 881-900 , 901-920 , 921-940 , 941-960 , 961-980 , 981-1000 , 1001-1020 , 1021-1040 , 1041-1060 , 1061-1080 , 1081-1100 , 1101-1120 , 1121-1140 , 1141-1160 , 1161-1180 , 1181-1200 , 1192-1211
200. hozzászólás ezen a helyszínen: Könyvtár
Üzenet elküldve: 2014-06-03 22:22:46
Üzenet elküldve: 2014-06-03 22:22:46
ÚJ
Rang: Játékos
IC üzenetek: 18
OOC üzenetek: 0
Játékstílus: Vakmerő
IC üzenetek: 18
OOC üzenetek: 0
Játékstílus: Vakmerő
// A könyvpróba //
*Derve a várost szemléli míg a lánnyal sétál, de az újdonsült ismerőséről se veszi le a tekintetét teljesen. Nem teljesen érti miért pont valamilyen ligetbe kell menniük, de úgy dönt jobb ha hagyja, hogy a lány vezesse, úgy legalább eltévedni nem fognak, remélhetőleg. Tekintete alaposan átvizsgál mindent maguk körül, ami nem csak az adott helyzet miatt megy végbe, hanem mert amúgy is egy gyanakvó típus. Meglepődik, amikor a lány letér az ösvényről, hiszen a bokrok között bárki megbújhat, és könnyű kihallgatni őket.*
-Biztos ez a legmegfelelőbb hely a magánbeszélgetések lebonyolítására?*Teszi fel a számára legégetőbb kérdést, mielőtt Monassa bármibe is belekezdhetne.*
-Nem tartom túl jó ötletnek, hogy ennyi bokor között próbáljunk eltűnni, mert a bokrokban könnyen elbújhat akárki. Bár legalább a közelünkbe nem nagyon jöhet senki, anélkül, hogy meghallanánk.*Gondolkodik el a helyzeten, majd int, hogy a hölgy mondja amit szeretne, ő figyel rá. Az elf szavai elgondolkodtatják, így csak fél perc csend után válaszol.*
-Esetleg megtudhatom, mi is az az erő, amivel kegyed bír?*Teszi fel udvariasan kérdését, miközben alaposan végigméri az elfet.~Fajtájához képest egész formás, de azért maradok az igazi nőnknél, a törpéknél.~Gondolatai kicsit elterelődnek a fontosabb dolgoktól, de amilyen régen élvezte egy hölgy társaságát igazán megbocsátható neki ez az apró hiba. Na meg a pár szemérmetlen végigmérés is, amit akár rejtett fegyverek keresésének is lehet felfogni.*
*Derve a várost szemléli míg a lánnyal sétál, de az újdonsült ismerőséről se veszi le a tekintetét teljesen. Nem teljesen érti miért pont valamilyen ligetbe kell menniük, de úgy dönt jobb ha hagyja, hogy a lány vezesse, úgy legalább eltévedni nem fognak, remélhetőleg. Tekintete alaposan átvizsgál mindent maguk körül, ami nem csak az adott helyzet miatt megy végbe, hanem mert amúgy is egy gyanakvó típus. Meglepődik, amikor a lány letér az ösvényről, hiszen a bokrok között bárki megbújhat, és könnyű kihallgatni őket.*
-Biztos ez a legmegfelelőbb hely a magánbeszélgetések lebonyolítására?*Teszi fel a számára legégetőbb kérdést, mielőtt Monassa bármibe is belekezdhetne.*
-Nem tartom túl jó ötletnek, hogy ennyi bokor között próbáljunk eltűnni, mert a bokrokban könnyen elbújhat akárki. Bár legalább a közelünkbe nem nagyon jöhet senki, anélkül, hogy meghallanánk.*Gondolkodik el a helyzeten, majd int, hogy a hölgy mondja amit szeretne, ő figyel rá. Az elf szavai elgondolkodtatják, így csak fél perc csend után válaszol.*
-Esetleg megtudhatom, mi is az az erő, amivel kegyed bír?*Teszi fel udvariasan kérdését, miközben alaposan végigméri az elfet.~Fajtájához képest egész formás, de azért maradok az igazi nőnknél, a törpéknél.~Gondolatai kicsit elterelődnek a fontosabb dolgoktól, de amilyen régen élvezte egy hölgy társaságát igazán megbocsátható neki ez az apró hiba. Na meg a pár szemérmetlen végigmérés is, amit akár rejtett fegyverek keresésének is lehet felfogni.*
199. hozzászólás ezen a helyszínen: Könyvtár
Üzenet elküldve: 2014-06-02 16:10:00
Üzenet elküldve: 2014-06-02 16:10:00
ÚJ
Rang: Játékos
IC üzenetek: 30
OOC üzenetek: 3
Játékstílus: Szelíd
IC üzenetek: 30
OOC üzenetek: 3
Játékstílus: Szelíd
// A könyvpróba //
*De még mennyire segítőkész, ahogy ruhájától megszabadítja a mélységit. Többre nem is vágyhatna, rögvest csendre is ítéli, nem törődve se szóval, se törppel. Azok azt csinálnak, amit akarnak, amíg nem zavarják meg a paptanoncot és őt, míg heves nyelvcsatát vív vele.
Meglepetten pislog rá, ahogy eltolja magától Valen. Erre nem számított, már csak azért is, mert a legtöbb hímnemű vonzódik hozzá. Talán nem is a nők vonzzák? Hallotta már, hogy egyes szerzetesek a felhők közé emelt templomaikba rejtőznek a kísértések elől, mint amilyen ő is, de meglepi, hogy Valen is ilyen. Bár, az még rejtély, hogy a saját neméhez vonzódik, vagy netalán egyikhez sem. Ezzel ráér még vesződni, most kivételesen oda is fog figyelni arra, amit mondani akar a másik.*
- Milyen baj...?
*Még mondott volna egy-két szót a végére, éppen csak kérdő hangsúlya utal rá, hogy valóban annak szánta, mikor hátát édes szellő éri a langymeleg nyárestén. Így ruhátlan hátborzongató és különleges érzés, ritkán volt alkalma eddig a szabad ég alatt ilyesmivel. Ám utóbb felfedezi, hogy nem feltámadó szellőcske, mi pőre bőrét simogatja, hanem az egyik törp az, ki ily kedvességgel szolgál. Ajkaira pedig még nála is édesebb mosoly kerekedik.*
- És mi lenne, ha kiélveznénk?
*Búgja édesen Valennek, ahogy ében kezével arcához ér, majd mögé lép és hátulról karolja át, újból hozzásimulva, mennyire csak képes.*
*De még mennyire segítőkész, ahogy ruhájától megszabadítja a mélységit. Többre nem is vágyhatna, rögvest csendre is ítéli, nem törődve se szóval, se törppel. Azok azt csinálnak, amit akarnak, amíg nem zavarják meg a paptanoncot és őt, míg heves nyelvcsatát vív vele.
Meglepetten pislog rá, ahogy eltolja magától Valen. Erre nem számított, már csak azért is, mert a legtöbb hímnemű vonzódik hozzá. Talán nem is a nők vonzzák? Hallotta már, hogy egyes szerzetesek a felhők közé emelt templomaikba rejtőznek a kísértések elől, mint amilyen ő is, de meglepi, hogy Valen is ilyen. Bár, az még rejtély, hogy a saját neméhez vonzódik, vagy netalán egyikhez sem. Ezzel ráér még vesződni, most kivételesen oda is fog figyelni arra, amit mondani akar a másik.*
- Milyen baj...?
*Még mondott volna egy-két szót a végére, éppen csak kérdő hangsúlya utal rá, hogy valóban annak szánta, mikor hátát édes szellő éri a langymeleg nyárestén. Így ruhátlan hátborzongató és különleges érzés, ritkán volt alkalma eddig a szabad ég alatt ilyesmivel. Ám utóbb felfedezi, hogy nem feltámadó szellőcske, mi pőre bőrét simogatja, hanem az egyik törp az, ki ily kedvességgel szolgál. Ajkaira pedig még nála is édesebb mosoly kerekedik.*
- És mi lenne, ha kiélveznénk?
*Búgja édesen Valennek, ahogy ében kezével arcához ér, majd mögé lép és hátulról karolja át, újból hozzásimulva, mennyire csak képes.*
198. hozzászólás ezen a helyszínen: Könyvtár
Üzenet elküldve: 2014-05-31 23:53:07
Üzenet elküldve: 2014-05-31 23:53:07
ÚJ
Rang: Játékos
IC üzenetek: 473
OOC üzenetek: 232
Játékstílus: Vakmerő
IC üzenetek: 473
OOC üzenetek: 232
Játékstílus: Vakmerő
// A könyvpróba //
*Az ajtó zárva, s nem is enged a harcos erőszaktevésének, holott még a széket is széttörte rajta. A zsoldos, tehetetlenségében és dühében még a könyvespolc alsó sorait is szétrugdosta.
Miután lehiggad, Echnal a kőre tekint, mely még mindig "zümmög" a kezében. Ha valóban ez az a valami, amit a mágus megalkotott, úgy miért hagyta itt? Tán megijedt a hatalomtól, mely az ölébe pottyant? Talán. Még mindig valószínűbb, hogy csak az árnyékszékre rohant el, mert sürgősen dolga volt ott.
A harcos úgy határoz, hogy jelen információk tudatában a kőt nevezi ki annak a valaminek, ami a naplóban is említve volt.
De még mindig nem magyarázza semmi, hogy Echnal mit keres itt. A mágus akarata volt, vagy a kőé - már ha annak van efféle öntudata. De akárhogy is, mit akartak vele? Talán Echnal elég erős hozzá, hogy használni tudja? Vagy éppen megsemmisíteni kéne.
Hirtelen jött ötlettől vezérelve az ajtó felé tartja a követ, majd hangos szóval arra utasítja az ajtót, hogy nyíljon ki. Valószínűleg nem megy semmire, de ki tudja.*
*Az ajtó zárva, s nem is enged a harcos erőszaktevésének, holott még a széket is széttörte rajta. A zsoldos, tehetetlenségében és dühében még a könyvespolc alsó sorait is szétrugdosta.
Miután lehiggad, Echnal a kőre tekint, mely még mindig "zümmög" a kezében. Ha valóban ez az a valami, amit a mágus megalkotott, úgy miért hagyta itt? Tán megijedt a hatalomtól, mely az ölébe pottyant? Talán. Még mindig valószínűbb, hogy csak az árnyékszékre rohant el, mert sürgősen dolga volt ott.
A harcos úgy határoz, hogy jelen információk tudatában a kőt nevezi ki annak a valaminek, ami a naplóban is említve volt.
De még mindig nem magyarázza semmi, hogy Echnal mit keres itt. A mágus akarata volt, vagy a kőé - már ha annak van efféle öntudata. De akárhogy is, mit akartak vele? Talán Echnal elég erős hozzá, hogy használni tudja? Vagy éppen megsemmisíteni kéne.
Hirtelen jött ötlettől vezérelve az ajtó felé tartja a követ, majd hangos szóval arra utasítja az ajtót, hogy nyíljon ki. Valószínűleg nem megy semmire, de ki tudja.*
197. hozzászólás ezen a helyszínen: Könyvtár
Üzenet elküldve: 2014-05-31 21:35:57
Üzenet elküldve: 2014-05-31 21:35:57
ÚJ
Rang: Mesélő
IC üzenetek: 140
OOC üzenetek: 110
Játékstílus: Szelíd
IC üzenetek: 140
OOC üzenetek: 110
Játékstílus: Szelíd
// A könyvpróba //
// Echnal //
*Kicsi az esélye, hogy a kő valóban könyvjelzőként funkcionált volna, egyik lapon sem volt látható olyan benyomódás, ami arra engedne következtetni, hogy a lapos a kavicsdarabhoz préselődtek volna. Viszont felmerül a kérdés, hogy akkor mégis hogyan eshetett ki belőle?
A rongydarabon keresztül is érződik, bár természetesen halványan, mintha puszta kézzel érintené, hogy a kő mintha pulzálna. Nem túl erősen, de mégis halvány lüktetés érezhető, mintha valamiféle erő lakozna benne, ami nem tud kitörni. Más furcsaság azonban továbbra sem történik, a pulzálás érzetét nem kíséri valódi mozgás. Talán valami láthatatlan aura lengi körbe, azt érzékeli a harcos.
Az ajtó még most is zárva van, kulcs pedig szem előtt levő helyen nem látható. Fizikai erőszak nem használ, akárhogy rángatja, meg sem mozdul, ha fegyverrel próbálkozik, az pedig mintha lecsúsznak róla, teljesen sértetlenül hagyva. Mivel Dalruk ezen át távozott, kell, hogy legyen valami nyitja, csak Echnal eddig még nem találta meg. Talán érdemes lenne visszagondolni arra, mit is látott, amikor a szobában történt előzményeket kutatta.*
// Zora //
*A törpék engedelmesek, legalábbis most még. Hogy mit rejt a jövő, az rejtély, talán Zorán magán is múlik, miként alakul majd a sorsa.
Valen, minden bátortalansága és szégyenlőssége ellenére is a nőstény segítségére van, ami a többséget talán elgondolkodásra késztetne. Eddig Zora minden egyes szava, kívánsága megvalósult, ezt egyedül csakis a kéjre éhező mélységi nem veszi észre. Valószínűleg a paptanonc addig van biztonságban.*
-De hát... Valahogy vissza kell jutnunk, ez a hely nem normális.
*Érezhető a pánik a hangján, talán még tovább is folytatná, ha nem intené csendre két forró ajak és egy édes nyelv, amelyik döbbenettől elnyíló szájába igyekszik. Mintha hipnotizálták volna, az első pillanatokban bénultan tűri a csókot, a hozzá préselődő, fedetlen test közelségét, de amint múlik a kábulat, ujjai máris az ében derékra kulcsolódnak, hogy határozottan eltolja magától. Erőből nincs hiány a karjaiban, még így sem, hogy térdei láthatóan remegnek.*
-Ez így nem természetes. Valami... Valami baj van.
*Kétségbeesetten néz Zorára, hátha neki is megjön a józan esze, de a nőstény ebben a pillanatban ruha surrogását hallhatja, pőre hátát pedig lágy szellő éri. Ha megfordul, tanúja lehet, hogy a törpék, mintha csak valami jelre vártak volna, szintén megszabadultak a testüket fedő ágyékkötőtől, a vöröske kezében pedig egy óriási tollakból kialakított, hosszú szárú legyező van, amivel ütemes mozdulatokkal legyezi a nőstényt.*
// Derve //
*Attól a pillanattól, hogy Monassa eldönti, félreteszi bizalmatlanságát, érzékelhetően szövetségest lát a törpében. Belé karol, és bár néha körbepillant, hogy akad-e gyanús alak, aki őket akarja követni, többnyire társát figyeli.*
-Akkor menjünk a ligetbe.
*Hát nem épp hadászati stratéga, az biztos. érthető, hogy a női szívnek kedves a természet közelsége, de az fel sem merül benne, hogy a bokrok és fáj tömege mennyire alkalmassá teszi a helyet, hogy valaki utánuk kémkedjen, meglesve és kihallgatva őket.
A gazdagnegyed kisebb, mint amekkorára a törpe emlékezhet, ráadásul vele egy körbekerített liget határos, amibe hatalmas vaskapu vezet. Valószínűleg a város terjeszkedése vette el később ennek a helynek a létjogosultságát. Belépve kikövezett ösvények vezetnek több irányba is, a hölgy a jobb oldalit választja, ám épp csak addig, amíg a fák eltakarják a kaput mögöttük. Akkor ugyanis éles kanyart véve tér le az útról, be a bokrok sűrűjébe.*
-Elnézést, de félek, hogy követnek. Mostanában úgy érzem, hogy egy lépést sem tehetek figyelő szemek nélkül, de talán itt nyomunkat vesztik.
*Halkan suttog, miközben tovább navigál előre, amíg úgy nem érzi egy ősöreg fa mögött, hogy itt már megállhatnak.*
-Üldöznek engem, mert olyan erővel bírok, amit uralni akarnak. Eddig nem engedtem nekik, de a nyomás napról napra nagyobb, félek, hogy nem fogok tudni tovább menekülni. Egy megbízható férfira lenne szükségem, aki hajlandó segíteni, hogy elmenekülhessek a városból.
*Hátát a fatörzsnek veti, nem törődve drága ruhája épségével sem, miközben feltartóztathatatlanul peregnek a szavak. A hangok elhaltával még ott remeg a ki nem mondott kérdés a levegőben: megtalálta azt, aki segítenek neki ebben?*
// Echnal //
*Kicsi az esélye, hogy a kő valóban könyvjelzőként funkcionált volna, egyik lapon sem volt látható olyan benyomódás, ami arra engedne következtetni, hogy a lapos a kavicsdarabhoz préselődtek volna. Viszont felmerül a kérdés, hogy akkor mégis hogyan eshetett ki belőle?
A rongydarabon keresztül is érződik, bár természetesen halványan, mintha puszta kézzel érintené, hogy a kő mintha pulzálna. Nem túl erősen, de mégis halvány lüktetés érezhető, mintha valamiféle erő lakozna benne, ami nem tud kitörni. Más furcsaság azonban továbbra sem történik, a pulzálás érzetét nem kíséri valódi mozgás. Talán valami láthatatlan aura lengi körbe, azt érzékeli a harcos.
Az ajtó még most is zárva van, kulcs pedig szem előtt levő helyen nem látható. Fizikai erőszak nem használ, akárhogy rángatja, meg sem mozdul, ha fegyverrel próbálkozik, az pedig mintha lecsúsznak róla, teljesen sértetlenül hagyva. Mivel Dalruk ezen át távozott, kell, hogy legyen valami nyitja, csak Echnal eddig még nem találta meg. Talán érdemes lenne visszagondolni arra, mit is látott, amikor a szobában történt előzményeket kutatta.*
// Zora //
*A törpék engedelmesek, legalábbis most még. Hogy mit rejt a jövő, az rejtély, talán Zorán magán is múlik, miként alakul majd a sorsa.
Valen, minden bátortalansága és szégyenlőssége ellenére is a nőstény segítségére van, ami a többséget talán elgondolkodásra késztetne. Eddig Zora minden egyes szava, kívánsága megvalósult, ezt egyedül csakis a kéjre éhező mélységi nem veszi észre. Valószínűleg a paptanonc addig van biztonságban.*
-De hát... Valahogy vissza kell jutnunk, ez a hely nem normális.
*Érezhető a pánik a hangján, talán még tovább is folytatná, ha nem intené csendre két forró ajak és egy édes nyelv, amelyik döbbenettől elnyíló szájába igyekszik. Mintha hipnotizálták volna, az első pillanatokban bénultan tűri a csókot, a hozzá préselődő, fedetlen test közelségét, de amint múlik a kábulat, ujjai máris az ében derékra kulcsolódnak, hogy határozottan eltolja magától. Erőből nincs hiány a karjaiban, még így sem, hogy térdei láthatóan remegnek.*
-Ez így nem természetes. Valami... Valami baj van.
*Kétségbeesetten néz Zorára, hátha neki is megjön a józan esze, de a nőstény ebben a pillanatban ruha surrogását hallhatja, pőre hátát pedig lágy szellő éri. Ha megfordul, tanúja lehet, hogy a törpék, mintha csak valami jelre vártak volna, szintén megszabadultak a testüket fedő ágyékkötőtől, a vöröske kezében pedig egy óriási tollakból kialakított, hosszú szárú legyező van, amivel ütemes mozdulatokkal legyezi a nőstényt.*
// Derve //
*Attól a pillanattól, hogy Monassa eldönti, félreteszi bizalmatlanságát, érzékelhetően szövetségest lát a törpében. Belé karol, és bár néha körbepillant, hogy akad-e gyanús alak, aki őket akarja követni, többnyire társát figyeli.*
-Akkor menjünk a ligetbe.
*Hát nem épp hadászati stratéga, az biztos. érthető, hogy a női szívnek kedves a természet közelsége, de az fel sem merül benne, hogy a bokrok és fáj tömege mennyire alkalmassá teszi a helyet, hogy valaki utánuk kémkedjen, meglesve és kihallgatva őket.
A gazdagnegyed kisebb, mint amekkorára a törpe emlékezhet, ráadásul vele egy körbekerített liget határos, amibe hatalmas vaskapu vezet. Valószínűleg a város terjeszkedése vette el később ennek a helynek a létjogosultságát. Belépve kikövezett ösvények vezetnek több irányba is, a hölgy a jobb oldalit választja, ám épp csak addig, amíg a fák eltakarják a kaput mögöttük. Akkor ugyanis éles kanyart véve tér le az útról, be a bokrok sűrűjébe.*
-Elnézést, de félek, hogy követnek. Mostanában úgy érzem, hogy egy lépést sem tehetek figyelő szemek nélkül, de talán itt nyomunkat vesztik.
*Halkan suttog, miközben tovább navigál előre, amíg úgy nem érzi egy ősöreg fa mögött, hogy itt már megállhatnak.*
-Üldöznek engem, mert olyan erővel bírok, amit uralni akarnak. Eddig nem engedtem nekik, de a nyomás napról napra nagyobb, félek, hogy nem fogok tudni tovább menekülni. Egy megbízható férfira lenne szükségem, aki hajlandó segíteni, hogy elmenekülhessek a városból.
*Hátát a fatörzsnek veti, nem törődve drága ruhája épségével sem, miközben feltartóztathatatlanul peregnek a szavak. A hangok elhaltával még ott remeg a ki nem mondott kérdés a levegőben: megtalálta azt, aki segítenek neki ebben?*
196. hozzászólás ezen a helyszínen: Könyvtár
Üzenet elküldve: 2014-05-25 17:00:44
Üzenet elküldve: 2014-05-25 17:00:44
ÚJ
Rang: Játékos
IC üzenetek: 18
OOC üzenetek: 0
Játékstílus: Vakmerő
IC üzenetek: 18
OOC üzenetek: 0
Játékstílus: Vakmerő
// A könyvpróba //
*Derve kicsit meglepődik először, amikor a lány segítséget kér tőle, hiszen nem is ismeri, vagy nem szabadna ismernie, viszont nem igazán tudja, hogy a könyv hova is vitte, így lehet egy olyan helyen van, ahol ismerik őt.*
-Ahogy én sem tudom, hogy én bízhatok-e Önben.*Mondja kimérten a törpe, hisz a lány lehet nagyon jó színész, aki valamilyen oknál fogva csapdába akarja csalni.~A legjobbak simán el tudnak játszani, hogy ripacsok, nem kell hozzá semmilyen különleges képesség, talán még nekem is menne, bár kétséges, hogy el kéne játszanom, szerintem elég lenne ha önmagam adnom.~Arcára kifejezéstelenséget próbál erőltetni*
-Dynvorinagari Derve, de kérem maradjunk a Dervénél, feleslegesek tartom a hosszú nevekkel való szenvedést.*Próbál gyakorlatiasan viselkedni, ami nem túl nehéz dolog a nevével kapcsolatban.*
-A séta ellen nincs kifogásom, ha közben nem tervezik megtámadni önt hölgyem, mert nem szeretnék ismeretlenekért meghalni, legalábbis nem minden ok nélkül.*Bizalmatlan a lánnyal, mivel az pont úgy viselkedik, mint akit meg kell menteni, és az fiatal és szép hölgyek megmentése nem egy biztonságos vállalkozás, na meg nem is orgyilkos munka.*
-Menjünk inkább olyan helyre, ahova ön szeretne, kétlem, hogy biztonságos kegyeddel egy olyan helyre menni, ahova én szoktam járni.*Blöfföl, mivel nem akarja elárulni, hogy semmit nem tud a városról, miközben próbál visszaemlékezni arra, hogy olvasta-e a lány nevét a könyvben.*
*Derve kicsit meglepődik először, amikor a lány segítséget kér tőle, hiszen nem is ismeri, vagy nem szabadna ismernie, viszont nem igazán tudja, hogy a könyv hova is vitte, így lehet egy olyan helyen van, ahol ismerik őt.*
-Ahogy én sem tudom, hogy én bízhatok-e Önben.*Mondja kimérten a törpe, hisz a lány lehet nagyon jó színész, aki valamilyen oknál fogva csapdába akarja csalni.~A legjobbak simán el tudnak játszani, hogy ripacsok, nem kell hozzá semmilyen különleges képesség, talán még nekem is menne, bár kétséges, hogy el kéne játszanom, szerintem elég lenne ha önmagam adnom.~Arcára kifejezéstelenséget próbál erőltetni*
-Dynvorinagari Derve, de kérem maradjunk a Dervénél, feleslegesek tartom a hosszú nevekkel való szenvedést.*Próbál gyakorlatiasan viselkedni, ami nem túl nehéz dolog a nevével kapcsolatban.*
-A séta ellen nincs kifogásom, ha közben nem tervezik megtámadni önt hölgyem, mert nem szeretnék ismeretlenekért meghalni, legalábbis nem minden ok nélkül.*Bizalmatlan a lánnyal, mivel az pont úgy viselkedik, mint akit meg kell menteni, és az fiatal és szép hölgyek megmentése nem egy biztonságos vállalkozás, na meg nem is orgyilkos munka.*
-Menjünk inkább olyan helyre, ahova ön szeretne, kétlem, hogy biztonságos kegyeddel egy olyan helyre menni, ahova én szoktam járni.*Blöfföl, mivel nem akarja elárulni, hogy semmit nem tud a városról, miközben próbál visszaemlékezni arra, hogy olvasta-e a lány nevét a könyvben.*
195. hozzászólás ezen a helyszínen: Könyvtár
Üzenet elküldve: 2014-05-24 16:19:34
Üzenet elküldve: 2014-05-24 16:19:34
ÚJ
Rang: Játékos
IC üzenetek: 30
OOC üzenetek: 3
Játékstílus: Szelíd
IC üzenetek: 30
OOC üzenetek: 3
Játékstílus: Szelíd
// A könyvpróba //
*Nem tűnik fel neki, hogy a fiú mellett egy kis asztalka jelenik meg, jobban lefoglalja a két új érkező. Két zömök kis játékszer, amiket szívesen vinne magával ágyába, ám előbb szeretne valami mást letudni. Éppen csak a fekete hajúra pillantva, végigsimít most még ruhával fedett keblén, majd a vöröskére is ragadozó pillantását mereszti, de éppen csak míg nem fordul kis barátocskája felé. Ám amint indul, követni kezdi, mint két hű kutyus gazdáját a tömzsi férfiak, kiket puszta tekintetével utasít rendre. Maradjanak csak a helyükön most, míg Zora a szerzeteskével játszik picit.
Érdeklődésének célpontja már csak Valen, a törpökkel nem törődve fordul hozzá és dadogása ellenére is gyengéd kéréssel utasítja, majd várja, hogy cselekedjen. Ahogy hozzáér, bőrén kellemes bizsergés fut végig, pedig még csak övével kezdett próbálkozni. S még ha Zora tudja is, hogy a fiú ügyetlensége miatt kezd egyre idegőrlőbb lenni a várakozás, nagyon is felpezsdíti a vérét. Az pedig szinte már kisebb extázissal ér fel, mikor lehullik róla az öv, s egy pillanatra magán érzi a két törp pillantását. Biztosan szeretnének már egy falatot belőle is.*
- Fogalmam sincs, de nem is nagyon érdekel.
*Szinte dorombolja, ahogy érzi a forró leheletét érzékeny bőrén, ha eddig nem kínozta volna eleget ez a kis ügyetlen tanonc, akkor most alaposan kitesz magáért. De csak kerüljön le róla ez az amúgy se túl sokat fedő ruha, nem lesz rest hálaként egy vad, forró csókot égetni Valen ajkaira, mi ellen esélye se lesz eleinte ellenkezni, csak utóbb próbálkozhat lehámozni magáról az ében szépséget. Persze, így is adva a törpéknek egy kis műsort, ahogy feneke mozog, miközben hevesen próbálkozik elnyújtani a játékot Valen nyelvével.*
*Nem tűnik fel neki, hogy a fiú mellett egy kis asztalka jelenik meg, jobban lefoglalja a két új érkező. Két zömök kis játékszer, amiket szívesen vinne magával ágyába, ám előbb szeretne valami mást letudni. Éppen csak a fekete hajúra pillantva, végigsimít most még ruhával fedett keblén, majd a vöröskére is ragadozó pillantását mereszti, de éppen csak míg nem fordul kis barátocskája felé. Ám amint indul, követni kezdi, mint két hű kutyus gazdáját a tömzsi férfiak, kiket puszta tekintetével utasít rendre. Maradjanak csak a helyükön most, míg Zora a szerzeteskével játszik picit.
Érdeklődésének célpontja már csak Valen, a törpökkel nem törődve fordul hozzá és dadogása ellenére is gyengéd kéréssel utasítja, majd várja, hogy cselekedjen. Ahogy hozzáér, bőrén kellemes bizsergés fut végig, pedig még csak övével kezdett próbálkozni. S még ha Zora tudja is, hogy a fiú ügyetlensége miatt kezd egyre idegőrlőbb lenni a várakozás, nagyon is felpezsdíti a vérét. Az pedig szinte már kisebb extázissal ér fel, mikor lehullik róla az öv, s egy pillanatra magán érzi a két törp pillantását. Biztosan szeretnének már egy falatot belőle is.*
- Fogalmam sincs, de nem is nagyon érdekel.
*Szinte dorombolja, ahogy érzi a forró leheletét érzékeny bőrén, ha eddig nem kínozta volna eleget ez a kis ügyetlen tanonc, akkor most alaposan kitesz magáért. De csak kerüljön le róla ez az amúgy se túl sokat fedő ruha, nem lesz rest hálaként egy vad, forró csókot égetni Valen ajkaira, mi ellen esélye se lesz eleinte ellenkezni, csak utóbb próbálkozhat lehámozni magáról az ében szépséget. Persze, így is adva a törpéknek egy kis műsort, ahogy feneke mozog, miközben hevesen próbálkozik elnyújtani a játékot Valen nyelvével.*
194. hozzászólás ezen a helyszínen: Könyvtár
Üzenet elküldve: 2014-05-24 13:49:17
Üzenet elküldve: 2014-05-24 13:49:17
ÚJ
Rang: Játékos
IC üzenetek: 473
OOC üzenetek: 232
Játékstílus: Vakmerő
IC üzenetek: 473
OOC üzenetek: 232
Játékstílus: Vakmerő
// A könyvpróba //
*"Az egyetlen felemelkedése", mintha csak róla szólna, gondolja miközben ismét kitekint az ablakon. Persze gyorsan be kell látnia, hogy ő legföljebb magának az egyetlen. A könyv a kellő tudás hiányában nem sok mindent fed fel a harcos előtt, éppen ezért úgy dönt elteszi későbbre, talán a könyvtárban vagy a templomban tudnak hozzáfűzni ezt-azt az ájtatos papok.
Tekintetét a kőre emeli, s csak remélni tudja, hogy nem azt hozta létre a szerző. Persze, a mérhetetlen erő jó dolog, de mit kezd vele Echnal, ha nem tudja kordában tartani? Lehet, hogy ennek a Dalruknak is az lett a vesztve, legyen az a kő, vagy bármi más. Ám arra még mindig nem jött rá, hogy miért és hogyan került ide. Lehajol a kőhöz, s úgy kezdi mustrálni. Nem éppen egy célszerű könyvjelző, így Echnal csak arra tud következtetni, hogy valami köze van a könyvben leírtakhoz. Megérintse? Valamit csinálnia kell. Elővesz egy rongydarabot cókmókjából, s azzal fedi le a követ, s úgy vágja zsebre, már ha tudja. Ha mindez sikerrel zárul, úgy megindul az ajtó felé, hátha kijut rajta - ha zárva van, nyilván megpróbálja majd erővel kinyitni.*
A hozzászólás írója (Echnal Garm) módosította ezt a hozzászólást, ekkor: 2014.05.24 13:56:09
*"Az egyetlen felemelkedése", mintha csak róla szólna, gondolja miközben ismét kitekint az ablakon. Persze gyorsan be kell látnia, hogy ő legföljebb magának az egyetlen. A könyv a kellő tudás hiányában nem sok mindent fed fel a harcos előtt, éppen ezért úgy dönt elteszi későbbre, talán a könyvtárban vagy a templomban tudnak hozzáfűzni ezt-azt az ájtatos papok.
Tekintetét a kőre emeli, s csak remélni tudja, hogy nem azt hozta létre a szerző. Persze, a mérhetetlen erő jó dolog, de mit kezd vele Echnal, ha nem tudja kordában tartani? Lehet, hogy ennek a Dalruknak is az lett a vesztve, legyen az a kő, vagy bármi más. Ám arra még mindig nem jött rá, hogy miért és hogyan került ide. Lehajol a kőhöz, s úgy kezdi mustrálni. Nem éppen egy célszerű könyvjelző, így Echnal csak arra tud következtetni, hogy valami köze van a könyvben leírtakhoz. Megérintse? Valamit csinálnia kell. Elővesz egy rongydarabot cókmókjából, s azzal fedi le a követ, s úgy vágja zsebre, már ha tudja. Ha mindez sikerrel zárul, úgy megindul az ajtó felé, hátha kijut rajta - ha zárva van, nyilván megpróbálja majd erővel kinyitni.*
A hozzászólás írója (Echnal Garm) módosította ezt a hozzászólást, ekkor: 2014.05.24 13:56:09
193. hozzászólás ezen a helyszínen: Könyvtár
Üzenet elküldve: 2014-05-24 13:34:42
Üzenet elküldve: 2014-05-24 13:34:42
ÚJ
Rang: Mesélő
IC üzenetek: 140
OOC üzenetek: 110
Játékstílus: Szelíd
IC üzenetek: 140
OOC üzenetek: 110
Játékstílus: Szelíd
// A könyvpróba //
//Zora//
*Valen, mivel úgy találja, hogy nem lett kötelezővé téve a kitöltött bor elfogyasztása, inkább megválik tőle, csodák csodájára amint felmerül benne a gondolat, hogy le szeretné tenni valahova és fejét kutatólag körbefordítja, megjelenik mellette egy kis asztalka, aminek sima lapja biztosan tartja meg a tele kupát. Ha Zora figyelt, akkor maga is tanúja lehetett a különös eseménynek, ha nem, úgy a tanonc egyelőre megtartja magának, amit tapasztalt.
A törpék nőolvasztó mosollyal állnak meg Zora előtt, a bal oldali, fekete hajú nem rest hosszabban is elgyönyörködni az alig fedett keblek nyújtotta látványban. Társa, a jobb oldali, vörös hajú ennél tisztelettudóbb, az ő szemei a nőstény arcán nyugszanak. Maguktól nem mozdulnak, nem is tesznek semmit, mintha csakugyan parancsra várnának.
Ahogy Zora megfordul és Valen felé lép, némán követik, míg a hangtalan parancs egy tekintet formájában meg nem érkezik. Megállnak hát, gyors pillantást váltva egymással, arcukon a mosoly árnyalatnyival megnyúlik, de ezt a sötételf már nem láthatja, ugyanis a zavart elffel törődik. Valen még mindig nem mert közelebb lépni, ugyanott toporog, ahol eddig. Ahogy a nőstény közeledik, egyszerre kúszik fel torkán a pánik és valami más, kellemesebb érzés, ami arra sarkallja, hogy maradjon, ne rohanjon fejvesztve messzire.*
-Én... Én... Én...
*Még pár dadogós "én" elhagyja a száját, de ellenkezni nem mer, talán nem is akar. Vagy csak nem tud? Kezei megmozdulnak, remegő ujjakkal babrál az öveknél. Elsőként az alsót lazítgatja, szinte már egyfajta előjátéknak is betudható, annyira lassan halad, de érezhető, hogy nem szándékosan borzolja az idegeket. A bíbor öv a földre hullik, a szoknyarész nagyot lebben, a két törpe pedig még elégedettebb fejet vág, bizonyára láttak valamit, ami nagyon is ínyükre van.*
-Hölgyem, tudja, hogy kerültünk ide? És hogy egyáltalán hol vagyunk? Gonosz mágiát sejtek a háttérben.
*Valen egészen közel lép, előre hajolva suttog Zorának, ajkait csak centiméterek választják el a hegyes fültől, lehelete a nyak és a fültő érzékeny bőrét borzolja. Vajon van értelme, hogy ő ezen töpreng? A nőstényt érdekelni fogják a kérdések vagy megadja magát a lehulló ruhának?*
//Derve//
-Ugyan, ne köszönje, nem vetne jó fényt a családunkra, ha az őreink minden ok nélkül összevernének valakit.
*Biccent egyet, próbál nagyon kimértnek és hűvösnek látszani, de nem sikerül a nemesség általános maszkját magára öltenie, idegessége és félelme jobban látszik, mint szeretné.
A törpe következő mondatára összerezzen, különösen mintha a vérfürdő szóba remegne bele egész testében. Pocsék színésznő, az már egyszer biztos, de legalább ő is észreveszi saját hiányosságát és felhagy azzal, hogy feleslegesen próbálja rejtegetni zavartságát.*
-Nem tudom, bízhatom-e Önben.
*Mintha ez a mondat is csak azért hangzana el, mert tudja, hogy nemes kisasszonyként, aki ráadásul még bajban is van, nem illendő akárkit bizalmába fogadnia, élnie kell a gyanúval, hogy ha valaki az útjába sodródik, az is csak egy számos rosszakarója közül.*
-A nevem Monassa Elrithien. Jöjjön velem, sétáljunk egyet.
*Úgy tűnik, hamar túljutott a bízzon-ne bízzon dilemmán, elegánsan karját nyújtja a törpének, miközben legyezőjét szétnyitva egy kis szelet idéz elő arca számára, lopva körülpillantva, hogy vajon figyeli-e őket valaki.*
-Mondja, mi a kedvenc helye? Menjünk oda, hogy bizalmasan beszélhessünk.
//Echnal//
*A kő nem reagál szokatlanul a bökdösésre, kicsit elgurul, tehát pontosan úgy viselkedik, mint egy átlagos kavicsdarab. Ezt követően mozdulatlanul árválkodik a földön, amíg Echnal a rejtekhelyéül szolgáló könyvet veszi szemügyre. A cím: Az egyetlen felemelkedése. Hogy ez mennyire árulkodó a férfinak vagy sem, csak ő tudja eldönteni.
A könyv kézzel írott feljegyzések halmaza naplószerűen felépítve. Ha Echnal beleolvasgat, nem dobja el máris, hogy másik után nézzen, akkor lassanként egyfajta kutatás dokumentálása olvasható ki belőle. A szerző minden bizonnyal maga Dalruk, akit a férfi is már láthatott. A kutatásokról ködös, nem teljes feljegyzések maradtak meg, mintha kínosan ügyelt volna rá, hogy a legfontosabb részeket ne örökítse meg, csak sejtessen, mintsem valódi tudást hagyományozzon az utókorra. Egyértelműen kiderül, hogy a mágiát tanulmányozta, annak formáit, uralhatóságának mértékét, a varázserő legtisztább forrását kutatva. Az utolsó, diadalmas feljegyzésből úgy tűnik, hogy sikert aratott, létrehozott valamit, ám erről a valamiről nem esik szó azon kívül, hogy mérhetetlen erővel rendelkezik. A többi könyv ehhez képest mind érdektelen, mágiatörténet, varázsigék, semmi olyan jelentőségű, ami választ adhatna azokra a kérdésekre, amiket a feljegyzések hagynak maguk után. A kő pedig továbbra is mozdulatlanul nyugszik a padlón, mintha várna valamire.*
//Zora//
*Valen, mivel úgy találja, hogy nem lett kötelezővé téve a kitöltött bor elfogyasztása, inkább megválik tőle, csodák csodájára amint felmerül benne a gondolat, hogy le szeretné tenni valahova és fejét kutatólag körbefordítja, megjelenik mellette egy kis asztalka, aminek sima lapja biztosan tartja meg a tele kupát. Ha Zora figyelt, akkor maga is tanúja lehetett a különös eseménynek, ha nem, úgy a tanonc egyelőre megtartja magának, amit tapasztalt.
A törpék nőolvasztó mosollyal állnak meg Zora előtt, a bal oldali, fekete hajú nem rest hosszabban is elgyönyörködni az alig fedett keblek nyújtotta látványban. Társa, a jobb oldali, vörös hajú ennél tisztelettudóbb, az ő szemei a nőstény arcán nyugszanak. Maguktól nem mozdulnak, nem is tesznek semmit, mintha csakugyan parancsra várnának.
Ahogy Zora megfordul és Valen felé lép, némán követik, míg a hangtalan parancs egy tekintet formájában meg nem érkezik. Megállnak hát, gyors pillantást váltva egymással, arcukon a mosoly árnyalatnyival megnyúlik, de ezt a sötételf már nem láthatja, ugyanis a zavart elffel törődik. Valen még mindig nem mert közelebb lépni, ugyanott toporog, ahol eddig. Ahogy a nőstény közeledik, egyszerre kúszik fel torkán a pánik és valami más, kellemesebb érzés, ami arra sarkallja, hogy maradjon, ne rohanjon fejvesztve messzire.*
-Én... Én... Én...
*Még pár dadogós "én" elhagyja a száját, de ellenkezni nem mer, talán nem is akar. Vagy csak nem tud? Kezei megmozdulnak, remegő ujjakkal babrál az öveknél. Elsőként az alsót lazítgatja, szinte már egyfajta előjátéknak is betudható, annyira lassan halad, de érezhető, hogy nem szándékosan borzolja az idegeket. A bíbor öv a földre hullik, a szoknyarész nagyot lebben, a két törpe pedig még elégedettebb fejet vág, bizonyára láttak valamit, ami nagyon is ínyükre van.*
-Hölgyem, tudja, hogy kerültünk ide? És hogy egyáltalán hol vagyunk? Gonosz mágiát sejtek a háttérben.
*Valen egészen közel lép, előre hajolva suttog Zorának, ajkait csak centiméterek választják el a hegyes fültől, lehelete a nyak és a fültő érzékeny bőrét borzolja. Vajon van értelme, hogy ő ezen töpreng? A nőstényt érdekelni fogják a kérdések vagy megadja magát a lehulló ruhának?*
//Derve//
-Ugyan, ne köszönje, nem vetne jó fényt a családunkra, ha az őreink minden ok nélkül összevernének valakit.
*Biccent egyet, próbál nagyon kimértnek és hűvösnek látszani, de nem sikerül a nemesség általános maszkját magára öltenie, idegessége és félelme jobban látszik, mint szeretné.
A törpe következő mondatára összerezzen, különösen mintha a vérfürdő szóba remegne bele egész testében. Pocsék színésznő, az már egyszer biztos, de legalább ő is észreveszi saját hiányosságát és felhagy azzal, hogy feleslegesen próbálja rejtegetni zavartságát.*
-Nem tudom, bízhatom-e Önben.
*Mintha ez a mondat is csak azért hangzana el, mert tudja, hogy nemes kisasszonyként, aki ráadásul még bajban is van, nem illendő akárkit bizalmába fogadnia, élnie kell a gyanúval, hogy ha valaki az útjába sodródik, az is csak egy számos rosszakarója közül.*
-A nevem Monassa Elrithien. Jöjjön velem, sétáljunk egyet.
*Úgy tűnik, hamar túljutott a bízzon-ne bízzon dilemmán, elegánsan karját nyújtja a törpének, miközben legyezőjét szétnyitva egy kis szelet idéz elő arca számára, lopva körülpillantva, hogy vajon figyeli-e őket valaki.*
-Mondja, mi a kedvenc helye? Menjünk oda, hogy bizalmasan beszélhessünk.
//Echnal//
*A kő nem reagál szokatlanul a bökdösésre, kicsit elgurul, tehát pontosan úgy viselkedik, mint egy átlagos kavicsdarab. Ezt követően mozdulatlanul árválkodik a földön, amíg Echnal a rejtekhelyéül szolgáló könyvet veszi szemügyre. A cím: Az egyetlen felemelkedése. Hogy ez mennyire árulkodó a férfinak vagy sem, csak ő tudja eldönteni.
A könyv kézzel írott feljegyzések halmaza naplószerűen felépítve. Ha Echnal beleolvasgat, nem dobja el máris, hogy másik után nézzen, akkor lassanként egyfajta kutatás dokumentálása olvasható ki belőle. A szerző minden bizonnyal maga Dalruk, akit a férfi is már láthatott. A kutatásokról ködös, nem teljes feljegyzések maradtak meg, mintha kínosan ügyelt volna rá, hogy a legfontosabb részeket ne örökítse meg, csak sejtessen, mintsem valódi tudást hagyományozzon az utókorra. Egyértelműen kiderül, hogy a mágiát tanulmányozta, annak formáit, uralhatóságának mértékét, a varázserő legtisztább forrását kutatva. Az utolsó, diadalmas feljegyzésből úgy tűnik, hogy sikert aratott, létrehozott valamit, ám erről a valamiről nem esik szó azon kívül, hogy mérhetetlen erővel rendelkezik. A többi könyv ehhez képest mind érdektelen, mágiatörténet, varázsigék, semmi olyan jelentőségű, ami választ adhatna azokra a kérdésekre, amiket a feljegyzések hagynak maguk után. A kő pedig továbbra is mozdulatlanul nyugszik a padlón, mintha várna valamire.*
192. hozzászólás ezen a helyszínen: Könyvtár
Üzenet elküldve: 2014-05-21 11:38:31
Üzenet elküldve: 2014-05-21 11:38:31
ÚJ
Rang: Törölt felhasználó
IC üzenetek: 56
OOC üzenetek: 4
Játékstílus: Szelíd
IC üzenetek: 56
OOC üzenetek: 4
Játékstílus: Szelíd
*Elváltak egymástól, s most újra szabad. Elindul a célja felé, hogy utána tudástól duzzadva térjen vissza. Nem ismeri eléggé őrültségét Yüsmene, de másnap első kézből fogja tapasztalni. A Piactérről a Gazdagnegyedbe érkezik meg, hogy ott előzetesen felkutassa bájos munkaadója Kúriáját. Végigméri szemével, aztán jellegzetes vonásait magába issza.*
~Ez tényleg jellegzetes, akár egy részeg se tudná eltéveszteni.~* Fűzi hozzá, majd tovább áll. Meg kell találnia az utat a Templomhoz, aztán nyert ügye lesz a könyvtárral. Azonban, aki nem jártas az utcákban, az nehezebb jut el a végállomáshoz. Mindig visszatér a nő házához, miközben azt érzi, hogy a környéket teljesen feltérképezte ezzel a módszerrel. Végül leszólít valami nemesi nőcskét, de illedelmesen. Az útba igazítás után újult erővel fog neki álmai megvalósításához. Szerencsére nem ejtették át, ezért megérkezik a Templomkerthez. Új helyszín, ami teljesen magára ragadja, mint egy tündérmese. Nézi a rendet, s hallgatja a csendet. Mikor a közepénél jár, akkor öt percre megáll pihenni.*
~Ide többször el kellene jönnöm. Mennyi növény.~* Ajkai ördögi vigyorba fordulnak, és előre elképzeli magában, hogy mennyit fognak a kerten munkálkodó papok szentségelni. Mondogatni fogják, hogy vandálok jártak a kertben és a fontos növényeket gyökerestül elvitték. Naná, mert minden része érték és felhasználható. Egy nagy előnye pedig abban áll, hogy nincsen messze Yüsmene házától. Elindul, hogy folytassa útját a Templomba. A kertből nézve nem nehéz megtalálni szép íriszeivel az épületet. Minden egyes perccel közeledik hozzá, miközben azt próbálja megfejteni, hogy mennyire lesznek vele készségesek a papok? Vajon kiszúrják az őrültségét? Hogyan fognak hozzá viszonyulni? Aggasztó kérdések, ami csak púp a hátán. Megelégeli végül, majd egy hatalmas legyintéssel félresöpri aggodalmait. Megáll a bejáratnál, hogy kívül megszemlélje az építmény díszítettségét, stílusát és vonalait. Ez olyan felszínes érdeklődés a művészetek iránt.*
~Várjatok rám értékes könyvek, jövök!~* Belép, aztán egy megszólított pap segítségével eljut a Könyvtárba. Ismertetik vele, hogy milyen szabályok érvényesek erre a helyre. Elfogadja természetesen feltételeket, aztán rögtön lecsap a gyógynövényes és mérgekkel foglalkozó kötetekre. Három könyvet vesz le a polcról, hogy nagy tűzzel hozzálásson olvasni. Az idő telik, miközben saját jegyzeteket készít, egy üres könyvre. Olvas, tanul és lejegyez mindent, ami számára fontos lehet. Egészen hajnalig csinálja, mikor hirtelen rátör az álmosság. Biztonságba helyezi az értékes tudományt tartalmazó könyveket, aztán semmivel sem törődve elalszik. Nem szól rá senki, csak elveszik tőle a könyveket és a helyére teszik. Délig alszik, mint a bunda. A hangos harangszó költi fel. Magához veszi saját irományát, aztán visszaindul a piacra.*
~Ez tényleg jellegzetes, akár egy részeg se tudná eltéveszteni.~* Fűzi hozzá, majd tovább áll. Meg kell találnia az utat a Templomhoz, aztán nyert ügye lesz a könyvtárral. Azonban, aki nem jártas az utcákban, az nehezebb jut el a végállomáshoz. Mindig visszatér a nő házához, miközben azt érzi, hogy a környéket teljesen feltérképezte ezzel a módszerrel. Végül leszólít valami nemesi nőcskét, de illedelmesen. Az útba igazítás után újult erővel fog neki álmai megvalósításához. Szerencsére nem ejtették át, ezért megérkezik a Templomkerthez. Új helyszín, ami teljesen magára ragadja, mint egy tündérmese. Nézi a rendet, s hallgatja a csendet. Mikor a közepénél jár, akkor öt percre megáll pihenni.*
~Ide többször el kellene jönnöm. Mennyi növény.~* Ajkai ördögi vigyorba fordulnak, és előre elképzeli magában, hogy mennyit fognak a kerten munkálkodó papok szentségelni. Mondogatni fogják, hogy vandálok jártak a kertben és a fontos növényeket gyökerestül elvitték. Naná, mert minden része érték és felhasználható. Egy nagy előnye pedig abban áll, hogy nincsen messze Yüsmene házától. Elindul, hogy folytassa útját a Templomba. A kertből nézve nem nehéz megtalálni szép íriszeivel az épületet. Minden egyes perccel közeledik hozzá, miközben azt próbálja megfejteni, hogy mennyire lesznek vele készségesek a papok? Vajon kiszúrják az őrültségét? Hogyan fognak hozzá viszonyulni? Aggasztó kérdések, ami csak púp a hátán. Megelégeli végül, majd egy hatalmas legyintéssel félresöpri aggodalmait. Megáll a bejáratnál, hogy kívül megszemlélje az építmény díszítettségét, stílusát és vonalait. Ez olyan felszínes érdeklődés a művészetek iránt.*
~Várjatok rám értékes könyvek, jövök!~* Belép, aztán egy megszólított pap segítségével eljut a Könyvtárba. Ismertetik vele, hogy milyen szabályok érvényesek erre a helyre. Elfogadja természetesen feltételeket, aztán rögtön lecsap a gyógynövényes és mérgekkel foglalkozó kötetekre. Három könyvet vesz le a polcról, hogy nagy tűzzel hozzálásson olvasni. Az idő telik, miközben saját jegyzeteket készít, egy üres könyvre. Olvas, tanul és lejegyez mindent, ami számára fontos lehet. Egészen hajnalig csinálja, mikor hirtelen rátör az álmosság. Biztonságba helyezi az értékes tudományt tartalmazó könyveket, aztán semmivel sem törődve elalszik. Nem szól rá senki, csak elveszik tőle a könyveket és a helyére teszik. Délig alszik, mint a bunda. A hangos harangszó költi fel. Magához veszi saját irományát, aztán visszaindul a piacra.*
191. hozzászólás ezen a helyszínen: Könyvtár
Üzenet elküldve: 2014-04-11 21:35:58
Üzenet elküldve: 2014-04-11 21:35:58
ÚJ
Rang: Játékos
IC üzenetek: 473
OOC üzenetek: 232
Játékstílus: Vakmerő
IC üzenetek: 473
OOC üzenetek: 232
Játékstílus: Vakmerő
// A könyvpróba //
*Echnal nem akar kijutni, még. Miért is akarna? Ő nem az a fajta ember, aki beletörődik, hogy egyik pillanatról a másikra elvarázsolják egy teljesen idegen helyre. Őt érdekli a miért, és a hogyan is. Lévén, hogy a mágia is egyre közelebb áll hozzá, talán még használni is tudná ezt a tudást.
Most már az öreg nevét is tudja, így egy kis nyomozás után talán a városban is rátudna akadni. Mindenesetre számára nem ismerős a név.
A megérintett könyvből kizuhan valami pirosan izző kőféleség, melyhez a zsoldos véletlenül sem akaródzik hozzányúlni. Egy kicsit megbökdösi ugyan kardja hegyével, de semmi több. Bármi is az, jelenleg jó helyen van a földön. Tekintetét inkább a könyvre szegezi, hátha mond valamit a címe, s kisilabizálhatja belőle, hogy ez az akármi miért is volt benne. Nem látja értelmét a többi könyvet is megvizsgálni, míg ezzel az eggyel nem végzett.*
*Echnal nem akar kijutni, még. Miért is akarna? Ő nem az a fajta ember, aki beletörődik, hogy egyik pillanatról a másikra elvarázsolják egy teljesen idegen helyre. Őt érdekli a miért, és a hogyan is. Lévén, hogy a mágia is egyre közelebb áll hozzá, talán még használni is tudná ezt a tudást.
Most már az öreg nevét is tudja, így egy kis nyomozás után talán a városban is rátudna akadni. Mindenesetre számára nem ismerős a név.
A megérintett könyvből kizuhan valami pirosan izző kőféleség, melyhez a zsoldos véletlenül sem akaródzik hozzányúlni. Egy kicsit megbökdösi ugyan kardja hegyével, de semmi több. Bármi is az, jelenleg jó helyen van a földön. Tekintetét inkább a könyvre szegezi, hátha mond valamit a címe, s kisilabizálhatja belőle, hogy ez az akármi miért is volt benne. Nem látja értelmét a többi könyvet is megvizsgálni, míg ezzel az eggyel nem végzett.*
190. hozzászólás ezen a helyszínen: Könyvtár
Üzenet elküldve: 2014-04-09 21:01:40
Üzenet elküldve: 2014-04-09 21:01:40
ÚJ
Rang: Játékos
IC üzenetek: 18
OOC üzenetek: 0
Játékstílus: Vakmerő
IC üzenetek: 18
OOC üzenetek: 0
Játékstílus: Vakmerő
//Könyvpróba//
*Derve nem ismeri fel, milyen ruhái vannak a nemeseknek, de hosszan gondolkodik, hogy vajon mi történhetett. Átfut az agyán, hogy egy másik városban, vagy akár egy másik világban van, ami rá nézve nem lenne feltétlenül rossz, de jó se. Derve egész addig álldogál, amíg egy őr fel nem kéri a távozásra. Ekkor is csak egy fél lépést tesz, hogy kicsit több hely legyen közt és az őrök között, de a törpe becsület nem engedi, hogy elhátráljon, pár ember elől. A nő aki hirtelen leállítja a támadáshoz készülőket, Dervét is meglepi. Majdnem mond egy cifrát, de szerencsére idejében visszafogja magát.*
-Köszönöm, hogy közbeavatkozott.*Mondja a lehető legkedvesebb hangján, ami még így se túl bizalomgerjesztően.*
-Ha valamiben segíthetek, csak mondja, és meghálálom, hogy nem lett itt vérfürdő.*Mondja tisztelet tudóan, a feltűnően ideges hölgynek.*
*Derve nem ismeri fel, milyen ruhái vannak a nemeseknek, de hosszan gondolkodik, hogy vajon mi történhetett. Átfut az agyán, hogy egy másik városban, vagy akár egy másik világban van, ami rá nézve nem lenne feltétlenül rossz, de jó se. Derve egész addig álldogál, amíg egy őr fel nem kéri a távozásra. Ekkor is csak egy fél lépést tesz, hogy kicsit több hely legyen közt és az őrök között, de a törpe becsület nem engedi, hogy elhátráljon, pár ember elől. A nő aki hirtelen leállítja a támadáshoz készülőket, Dervét is meglepi. Majdnem mond egy cifrát, de szerencsére idejében visszafogja magát.*
-Köszönöm, hogy közbeavatkozott.*Mondja a lehető legkedvesebb hangján, ami még így se túl bizalomgerjesztően.*
-Ha valamiben segíthetek, csak mondja, és meghálálom, hogy nem lett itt vérfürdő.*Mondja tisztelet tudóan, a feltűnően ideges hölgynek.*
189. hozzászólás ezen a helyszínen: Könyvtár
Üzenet elküldve: 2014-04-09 20:20:42
Üzenet elküldve: 2014-04-09 20:20:42
ÚJ
Rang: Játékos
IC üzenetek: 30
OOC üzenetek: 3
Játékstílus: Szelíd
IC üzenetek: 30
OOC üzenetek: 3
Játékstílus: Szelíd
// A könyvpróba //
*Hát, Zora szinte mindenhogy szemérmetlenül fest. Főleg azért, mert nem is kívánja, hogy ez máshogy legyen. S jön a meleg évszak is, mikor lengébb ruháit nyugodtan felöltheti, hogyan fogja is. Olyasmiket, mint ez a mostani, kifejezetten tetszik neki. El tudna benne lenni jó sokáig, de nélküle talán még tovább.
Kiderül a papnövendék neve is, aminek külön örül Zora. Már csak azért is, mert így legalább tudja, milyen nevet suttogjon fülére a legkéjesebb hangjával, ha még ennél is vörösebb arcot kíván varázsolni neki. Ám nem muszáj meginnia a bort, inkább csak udvariasságból töltött neki is. Nyugodtan leteheti, Zora viszont megissza a magáét és élvezi is, ahogy a kellemes selymességű nedű lecsúszik torkán.
Csak akkor veszi észre az érkezőket, mikor elég közel kerülnek, s akkor sem egyből. Aztán végignéz az egyiken, majd a másikon. Két törpe, akik a szolgálatára állnak, méghozzá elég kevés öltözékben. Egyáltalán nem találja taszítónak, se a méretüket, se a szakállukat, a szőrös mellkast meg még annyira sem.
Mivel ez a furcsa helyzet egyre csak fokozódik, biztosra akar menni. Egyik ében mancsa a jobb oldali törpe, a másik a bal oldali mellszőrzetében kezd kalandos útjára, lassan simítva végig azok izmos felsőtestén. Nagyon is valódinak tetszenek. Ez pedig vigyorra készteti. Széles, mocskos vigyorra. Ám ellép tőlük, ha utána indulnának, szigorú nézéssel pillant rájuk válla felett, szótlan utasítva őket megállásra és újból Valenhez lép.*
- Ha megkérlek, segítesz valamiben?
*Szegezi neki a kérdést, kissé lehajtott fejjel, onnan pislogva rá, nagy, vérvörös szemekkel, s ha akár beleegyezést akár habozást lát, már fordul is, egyértelmű igennek véve a dolgot, hogy hátával legyen a fiúnak.*
- Segíts levenni.
*Hát, Zora szinte mindenhogy szemérmetlenül fest. Főleg azért, mert nem is kívánja, hogy ez máshogy legyen. S jön a meleg évszak is, mikor lengébb ruháit nyugodtan felöltheti, hogyan fogja is. Olyasmiket, mint ez a mostani, kifejezetten tetszik neki. El tudna benne lenni jó sokáig, de nélküle talán még tovább.
Kiderül a papnövendék neve is, aminek külön örül Zora. Már csak azért is, mert így legalább tudja, milyen nevet suttogjon fülére a legkéjesebb hangjával, ha még ennél is vörösebb arcot kíván varázsolni neki. Ám nem muszáj meginnia a bort, inkább csak udvariasságból töltött neki is. Nyugodtan leteheti, Zora viszont megissza a magáét és élvezi is, ahogy a kellemes selymességű nedű lecsúszik torkán.
Csak akkor veszi észre az érkezőket, mikor elég közel kerülnek, s akkor sem egyből. Aztán végignéz az egyiken, majd a másikon. Két törpe, akik a szolgálatára állnak, méghozzá elég kevés öltözékben. Egyáltalán nem találja taszítónak, se a méretüket, se a szakállukat, a szőrös mellkast meg még annyira sem.
Mivel ez a furcsa helyzet egyre csak fokozódik, biztosra akar menni. Egyik ében mancsa a jobb oldali törpe, a másik a bal oldali mellszőrzetében kezd kalandos útjára, lassan simítva végig azok izmos felsőtestén. Nagyon is valódinak tetszenek. Ez pedig vigyorra készteti. Széles, mocskos vigyorra. Ám ellép tőlük, ha utána indulnának, szigorú nézéssel pillant rájuk válla felett, szótlan utasítva őket megállásra és újból Valenhez lép.*
- Ha megkérlek, segítesz valamiben?
*Szegezi neki a kérdést, kissé lehajtott fejjel, onnan pislogva rá, nagy, vérvörös szemekkel, s ha akár beleegyezést akár habozást lát, már fordul is, egyértelmű igennek véve a dolgot, hogy hátával legyen a fiúnak.*
- Segíts levenni.
188. hozzászólás ezen a helyszínen: Könyvtár
Üzenet elküldve: 2014-04-08 23:34:39
Üzenet elküldve: 2014-04-08 23:34:39
ÚJ
Rang: Mesélő
IC üzenetek: 140
OOC üzenetek: 110
Játékstílus: Szelíd
IC üzenetek: 140
OOC üzenetek: 110
Játékstílus: Szelíd
// A könyvpróba //
//Echnal//
*Varázslata ezúttal több sikerrel jár, már ha egy puszta név megismerése sikernek nevezhető. Amint kezébe veszi a könyvet, elméjébe mélyen hasít két szó: Dalruk Inbar. Hogy ez valóban az öregember neve volt-e, kétséges, hiszen a varázslat csak a tárgy tulajdonosát fedi fel, a zsoldoson múlik, hogy miként kezeli az információt.
Azonban más is történik. Ahogy felemeli a könyvet, óvatlansága miatt az kicsit elnyílik, és belsejéből valami koppanva a földre esik. Egy keveset gurul, de még így is könnyedén megtalálható: a deszkapadlón egy nagyjából 4-5 cm átmérőjű, szabálytalan kör alakú kődarab fekszik, a plafon felé néző részére valaki egy ősi rúnát vésett, ami mintha vörösen izzana. Maga a kődarab egészen közönségesnek tűnik, anyagában, tapintásában nincs semmi szokatlan. Viszont az mindenképpen elgondolkodtató, hogy pontosan abból a könyvből hullott ki, ami az öregember kezében is megfordult. Talán a többi hely, ahol matatott, az is titkot rejt?
Az ajtó, akárcsak percekkel ezelőtt, még mindig zárva. Kulcs nem látszik kívülről sem, a zsanérok erősen tartanak. hacsak Echnalnak nincs valami újabb varázslat a tarsolyában, ami ilyen esetekre való, akkor nem fog egyhamar kijutni a szobából kulcs nélkül.*
//Zora//
*A baj megtörténik, legalábbis az ifjú tanonc szempontjából. Nemcsak a biztonságot jelentő könyvtár tűnik el, hanem még a ruhái is, ami szemközt állva a sötételf nősténnyel még kellemetlenebb. azt számításba sem meri venni, hogy Zora milyen lenge öltözékben, kifejezetten szemérmetlenül fest az új ruhában, bár ha teljesen őszinte akar lenni, már a könyvtárban sem tűnt az erény szobrának.*
-Va... Valen.
*Dadogja zavartan, remegő kézzel véve át a kupát, tekintetét a vöröslő folyadékra szegezve. Még sosem fogyasztott alkoholt, reggel sem úgy kelt fel, hogy ezen mindenképpen változtatni akar. A nőstény vajon azt várja, hogy megigya? De nem akarja...
Amíg ő ezen tipródik magában, két újabb férfialak közeledik, hasonlóan sok ruhamennyiségben, mint a tanonc. Fedetlen felsőtestükön ízlésesen megdolgozott izmok duzzadnak, markáns arcuk könnyedén megakasztja a női szemeket, az ágyékkötő elején levő dudor pedig feltehetően minden nőnemű álma. Ahogy közelebb érnek, a hatás csak fokozódik, míg csak meg nem állnak Zora előtt. De szép is az élet, hogy mindketten épp a melleivel vannak szemmagasságban! Megvan az előnye a törpelétnek is.*
-Szolgálatára, úrnő.
*Hajolnak meg tökéletesen egyszerre, ahogy a szavak is szinkronban hangzanak fel. Úgy tűnik, a két törpe nagyon kész mindenre, az már más kérdés, hogy Zora mennyire rajongója a szőrös mellkasnak és a dús szakállnak, no meg az alacsony, de izmos termetnek.*
//Echnal//
*Varázslata ezúttal több sikerrel jár, már ha egy puszta név megismerése sikernek nevezhető. Amint kezébe veszi a könyvet, elméjébe mélyen hasít két szó: Dalruk Inbar. Hogy ez valóban az öregember neve volt-e, kétséges, hiszen a varázslat csak a tárgy tulajdonosát fedi fel, a zsoldoson múlik, hogy miként kezeli az információt.
Azonban más is történik. Ahogy felemeli a könyvet, óvatlansága miatt az kicsit elnyílik, és belsejéből valami koppanva a földre esik. Egy keveset gurul, de még így is könnyedén megtalálható: a deszkapadlón egy nagyjából 4-5 cm átmérőjű, szabálytalan kör alakú kődarab fekszik, a plafon felé néző részére valaki egy ősi rúnát vésett, ami mintha vörösen izzana. Maga a kődarab egészen közönségesnek tűnik, anyagában, tapintásában nincs semmi szokatlan. Viszont az mindenképpen elgondolkodtató, hogy pontosan abból a könyvből hullott ki, ami az öregember kezében is megfordult. Talán a többi hely, ahol matatott, az is titkot rejt?
Az ajtó, akárcsak percekkel ezelőtt, még mindig zárva. Kulcs nem látszik kívülről sem, a zsanérok erősen tartanak. hacsak Echnalnak nincs valami újabb varázslat a tarsolyában, ami ilyen esetekre való, akkor nem fog egyhamar kijutni a szobából kulcs nélkül.*
//Zora//
*A baj megtörténik, legalábbis az ifjú tanonc szempontjából. Nemcsak a biztonságot jelentő könyvtár tűnik el, hanem még a ruhái is, ami szemközt állva a sötételf nősténnyel még kellemetlenebb. azt számításba sem meri venni, hogy Zora milyen lenge öltözékben, kifejezetten szemérmetlenül fest az új ruhában, bár ha teljesen őszinte akar lenni, már a könyvtárban sem tűnt az erény szobrának.*
-Va... Valen.
*Dadogja zavartan, remegő kézzel véve át a kupát, tekintetét a vöröslő folyadékra szegezve. Még sosem fogyasztott alkoholt, reggel sem úgy kelt fel, hogy ezen mindenképpen változtatni akar. A nőstény vajon azt várja, hogy megigya? De nem akarja...
Amíg ő ezen tipródik magában, két újabb férfialak közeledik, hasonlóan sok ruhamennyiségben, mint a tanonc. Fedetlen felsőtestükön ízlésesen megdolgozott izmok duzzadnak, markáns arcuk könnyedén megakasztja a női szemeket, az ágyékkötő elején levő dudor pedig feltehetően minden nőnemű álma. Ahogy közelebb érnek, a hatás csak fokozódik, míg csak meg nem állnak Zora előtt. De szép is az élet, hogy mindketten épp a melleivel vannak szemmagasságban! Megvan az előnye a törpelétnek is.*
-Szolgálatára, úrnő.
*Hajolnak meg tökéletesen egyszerre, ahogy a szavak is szinkronban hangzanak fel. Úgy tűnik, a két törpe nagyon kész mindenre, az már más kérdés, hogy Zora mennyire rajongója a szőrös mellkasnak és a dús szakállnak, no meg az alacsony, de izmos termetnek.*
187. hozzászólás ezen a helyszínen: Könyvtár
Üzenet elküldve: 2014-04-06 21:17:14
Üzenet elküldve: 2014-04-06 21:17:14
ÚJ
Rang: Játékos
IC üzenetek: 30
OOC üzenetek: 3
Játékstílus: Szelíd
IC üzenetek: 30
OOC üzenetek: 3
Játékstílus: Szelíd
// A könyvpróba //
*úgy tűnik, ez a szerzetes nem a legsegítőkészebb, hiszen máris menekülni látszik. Még szerencse, hogy ifjú társát meghagyja neki. Hiába, az idősebbek már nem működnek olyan könnyen és olyan jól, muszáj lesz a fiatalabbra hagyatkozni. Ennek Zora pedig csak örülhet, hiszen el kell ismernie, sokkal vonzóbb ez a fiatal növendék. Ő amúgy se olyan sötételf, aki viszolyogna tőlük, esetleg megvetné a felszíni elfeket, inkább tartja vonzónak a sápatag bőrt.*
- Hát persze, értem én.
*Mosolyog csábosan, ahogy követi az ifjú papot hátra, ahol senki nem jár, s elég jó rejtekhely az ilyesfajta irodalomnak. Hiszen ki menne ilyen messzire, ha előbb is talál olyan írást, mi érdekli. Zora viszont pont arra vágyik, mit elrejtettek a tanoncok. A borító talán nem is annyira árulkodó, bár a kötés színe csak-csak sejtet valami különlegességet, ahogy a cím is rejt magában valamelyest kétértelműséget. S biztos a jó találatban, amikor a fiúra néz, kinek arcán a pír, talán a legárulkodóbb jel.
Ahogy fellapozza a könyvet a fiú, hirtelen minden megváltozik. Másik helyen van és másik időben is, s ruhája is teljesen más. Kellemesen simul testéhez az anyag, szellős érzés, ahogy a két réteg ruha alatti fedetlen bőrét éri a nyárias légmozgás. Kimondottan kényelmes viselet, le se tagadhatná, hiába hiányzik egy pár darab a teljességből, igazándiból, Zorát pont nem zavarja. Sőt, különösebben a karcsú bokáját ölelő fém se. Főleg eltekintve a körülötte lévő bundákon, prémeken és az ínycsiklandó gyümölcsökön, meg a boron, hogy a párnákat már meg se említse. S a ráadás, hogy a fiú, ki a könyvet vette kezébe és mutatta neki, itt áll előtte, szinte égő arccal pironkodva, ahogy testét csak egy ágyékkötő fedi. Egy pillanatra felmerül benne a hogyan, a miért és a többi kérdés is, de oly elenyésző ideig, hogy kár volna számolni velük.
Lábujjait megmozgatja, kiélvezi a puha tapintást velük, mielőtt bármi mást tenne még. Lép is párat, előre, hátra, forogva egy kicsit, lebbentve ruhájának szellős anyagát, míg nem fordul a bor felé. Egy kis ital jól esne neki. S ki ő, hogy ne ossza meg újdonsült bajtársával. Mit sem törődve a helyzetükkel, lehajol álltában és igyekszik ilyen helyzetben magához venni, amennyiben erre van lehetőség, két kupa bort. Ezek közül az egyiket a papnövendék felé nyújtja, hátha amaz megkívánja és iszik vele.*
- A nevem Zora.
*úgy tűnik, ez a szerzetes nem a legsegítőkészebb, hiszen máris menekülni látszik. Még szerencse, hogy ifjú társát meghagyja neki. Hiába, az idősebbek már nem működnek olyan könnyen és olyan jól, muszáj lesz a fiatalabbra hagyatkozni. Ennek Zora pedig csak örülhet, hiszen el kell ismernie, sokkal vonzóbb ez a fiatal növendék. Ő amúgy se olyan sötételf, aki viszolyogna tőlük, esetleg megvetné a felszíni elfeket, inkább tartja vonzónak a sápatag bőrt.*
- Hát persze, értem én.
*Mosolyog csábosan, ahogy követi az ifjú papot hátra, ahol senki nem jár, s elég jó rejtekhely az ilyesfajta irodalomnak. Hiszen ki menne ilyen messzire, ha előbb is talál olyan írást, mi érdekli. Zora viszont pont arra vágyik, mit elrejtettek a tanoncok. A borító talán nem is annyira árulkodó, bár a kötés színe csak-csak sejtet valami különlegességet, ahogy a cím is rejt magában valamelyest kétértelműséget. S biztos a jó találatban, amikor a fiúra néz, kinek arcán a pír, talán a legárulkodóbb jel.
Ahogy fellapozza a könyvet a fiú, hirtelen minden megváltozik. Másik helyen van és másik időben is, s ruhája is teljesen más. Kellemesen simul testéhez az anyag, szellős érzés, ahogy a két réteg ruha alatti fedetlen bőrét éri a nyárias légmozgás. Kimondottan kényelmes viselet, le se tagadhatná, hiába hiányzik egy pár darab a teljességből, igazándiból, Zorát pont nem zavarja. Sőt, különösebben a karcsú bokáját ölelő fém se. Főleg eltekintve a körülötte lévő bundákon, prémeken és az ínycsiklandó gyümölcsökön, meg a boron, hogy a párnákat már meg se említse. S a ráadás, hogy a fiú, ki a könyvet vette kezébe és mutatta neki, itt áll előtte, szinte égő arccal pironkodva, ahogy testét csak egy ágyékkötő fedi. Egy pillanatra felmerül benne a hogyan, a miért és a többi kérdés is, de oly elenyésző ideig, hogy kár volna számolni velük.
Lábujjait megmozgatja, kiélvezi a puha tapintást velük, mielőtt bármi mást tenne még. Lép is párat, előre, hátra, forogva egy kicsit, lebbentve ruhájának szellős anyagát, míg nem fordul a bor felé. Egy kis ital jól esne neki. S ki ő, hogy ne ossza meg újdonsült bajtársával. Mit sem törődve a helyzetükkel, lehajol álltában és igyekszik ilyen helyzetben magához venni, amennyiben erre van lehetőség, két kupa bort. Ezek közül az egyiket a papnövendék felé nyújtja, hátha amaz megkívánja és iszik vele.*
- A nevem Zora.
186. hozzászólás ezen a helyszínen: Könyvtár
Üzenet elküldve: 2014-04-06 18:24:12
Üzenet elküldve: 2014-04-06 18:24:12
ÚJ
Rang: Játékos
IC üzenetek: 473
OOC üzenetek: 232
Játékstílus: Vakmerő
IC üzenetek: 473
OOC üzenetek: 232
Játékstílus: Vakmerő
//A könyvpróba//
*Echnal tehát csak idekerült. A teleportációt már ismeri, talán most is erről van szó.
A zsoldos látja még amint egy öregember matat a könyvek és papírok között, valamint a székkel is csinál valamit. Hát ezek után valószínűleg nem ül rá. Na de ideje megtudnia, hogy ki a férfi, hisz az arc mellé nem ártana egy nevet is társítani, hátha arról már ismeri.
Echnal az asztalhoz sétál, s megfogja az egyik könyvet, amiről biztosan tudja, hogy az öreg megfogta. Ha ezek után nem jut semmire, megpróbál ott távozni, ahol az öreg is megtette.*
A varázsló egy Szimpátia nevű varázslatot varázsolt, melynek hatására a mágiahasználó megtudja, ki volt a birtokába került tárgy utolsó gazdája.
*Echnal tehát csak idekerült. A teleportációt már ismeri, talán most is erről van szó.
A zsoldos látja még amint egy öregember matat a könyvek és papírok között, valamint a székkel is csinál valamit. Hát ezek után valószínűleg nem ül rá. Na de ideje megtudnia, hogy ki a férfi, hisz az arc mellé nem ártana egy nevet is társítani, hátha arról már ismeri.
Echnal az asztalhoz sétál, s megfogja az egyik könyvet, amiről biztosan tudja, hogy az öreg megfogta. Ha ezek után nem jut semmire, megpróbál ott távozni, ahol az öreg is megtette.*
A varázsló egy Szimpátia nevű varázslatot varázsolt, melynek hatására a mágiahasználó megtudja, ki volt a birtokába került tárgy utolsó gazdája.
185. hozzászólás ezen a helyszínen: Könyvtár
Üzenet elküldve: 2014-04-06 13:57:29
Üzenet elküldve: 2014-04-06 13:57:29
ÚJ
Rang: Mesélő
IC üzenetek: 140
OOC üzenetek: 110
Játékstílus: Szelíd
IC üzenetek: 140
OOC üzenetek: 110
Játékstílus: Szelíd
//A könyvpróba//
//Echnal//
*A jó zsoldos, ahogy illik, megfelelő értetlenséggel szemléli saját helyzetét, amibe látszólag egyik pillanatról a másikra csöppent. Váratlan és ép ésszel nehezen felfogható a hirtelen váltás, a könyvtár dohos és hűvös levegője, sötétsége után egy toronybeli szobába kerülni nem mindennapi.
A varázslat sikerrel létrejön, ám Echnalnak csalódnia kell. azt ugyanis nem látja, ő maga miképp került ide, hiszen nem a saját emlékeit tudja felidézni, hanem az ezen a helyen történteket. Annak, hogy ő maga besétált volna ide valamiképpen, semmi nyomát nem találja, egyik pillanatról a másikra került ide. Ha csak ennyire volt kíváncsi, meglelte a választ, de ha több is érdekli, akkor van még emlék, amit láthat. Nem sokkal az előtt, hogy a zsoldos megjelent volna a helyiségben, egy idős, szakállas férfi mozgolódott a szobában. Hol a könyvespolchoz lépett, ott matatott valamit a legalsó sorban, majd az asztalon összetúrt minden papírt, majd a földre térdelve a szék alját is megpiszkálta. Hogy mikor jött be, addig már nem terjed ki a varázslat hatása, így azt Echnal nem láthatja, de azt igen, hogy távozott.
Bármelyik helyet nézi is meg, elsőre semmi szokatlant nem találhat, kicsit alaposabb vizsgálatra lesz szükség, ha ki akarja deríteni, mi volt az ismeretlen vénember szándéka.*
//Zora//
*Bátor vagy botor, nehéz lenne pontosan eldönteni, még ő maga sem tudja, hogy segítő szándéka mennyire válik erényére vagy fordul ellene teljesen.*
-Ho... Hogy mit? Nos, khm, én nem is tudom, hogy ilyesmi van-e. A... Khm. Fiú, gyere csak!
*Vöröslő feje és gyakori torokköszörülése erős zavarra utal, így szinte megváltásnak érzi, amikor egy ifjú paptanonc lép a könyvtárba, ő pedig odaintheti magához.*
-A hölgy romantikus és khm... Szenvedélyes könyveket keres. Én most nem érek rá, mert fontos dolgom van, de te segíthetsz neki.
*Épp csak be tudja fejezni, de az utolsó szavakat már így is menet közben dobja oda. Talán megérzett valamit a nőstényben, ami óvatosságra inti, de az is lehet, hogy egyszerűen túlzottan prűd ehhez. Így hát magára marad az ifjú tanonccal, aki hol az ajtóra, hol pedig a nőstényre pislog. Fiatal, barna hajú elf fiú, ránézésre még húsz éves sincs.*
-Erre, azt hiszem, hogy ott hátul vannak ilyen témájú könyvek. Persze nem tapasztalatból, csak úgy hallottam.
*Elpirulva próbálja azonnal menteni magát, miközben mutatja az utat, hevesen figyelve a földet. Pár tanonccal nem is olyan régen fedezték fel, hogy miféle kincseket is rejt a könyvtár, persze azonnal teret engedtek kíváncsiságuknak, aminek az lett a vége, hogy zavarukban inkább eldugták a köteteket.
Hátra érve egy mélyvörös borítójú könyvet emel ki a többi mögül. Az elején ékeskedő arany betűk, amelyek "A legszentebb kert" címet hirdetik, még nem is utalnának semmi pajkosra, de elég csak a fiúra nézni, akinek még a füle is a borítót megszégyenítően vöröslik, hogy egyértelmű legyen, ez bizony pontosan olyasmi, amit Zora keres.
Amint feltárul a könyv, a betűk mintha hipnotikus erővel vonzanák a nőstény tekintetét, nem eresztve, míg végül nála is teljesül a mágia, egy szempillantás alatt eltűnik a könyvtár és az öreg lapok, amiket eddig szemlélt. Egy éjszakai lugasban találhatja magát, langyos nyáresti szél simogatja bőrét, és szökik át ruháján, ami már nem az, amit önként húzott magára: pánt nélküli, áttetsző organzából varrott, hófehér ruha öleli körbe ében bőrét, a szoknyarész két oldala egész a csípőjéig felvágva, derekánál és mellette alatt vöröslő öv szorítja testére a ruhát. Ezektől, és a bal bokáján érezhető fémkarikán kívül teljesen meztelen. Lába alatt puha állatbundák vannak leterítve, körben hívogató párnák tömkelege, oldalt gyümölcstál és bor, vele szemben pedig az ifjú paptanonc, aki lángvörös arccal próbálja takargatni magát, hiszen egyetlen ruházata egy combjai közepéig lelógó ágyékkötő. Hogy került ő is ide? Valódi rejtély...*
//Derve//
*A ruhák kétségtelenül elegánsak, de mások, mint amiket a törpe általában láthatott, ha a gazdagok között megfordult. Ha valamennyit is konyít a divat alakulásához, akkor meg tudja saccolni, hogy 150-200 évvel korábban volt elterjedt. Derve máris időutazásra gyanakszik, az fel sem merül benne, hogy lehet ez valamiféle összeesküvés is, amit kifejezetten ellene szerveztek.
Attól, hogy egy helyben álldogál, sajnos nem lesz sokkal okosabb, egy-egy szó jut csak elé a füléig, de hamarosan már ennyi sem, hiszen egyre többen megbámulják, a nők legyezőjük mögé rejtve szájukat súgnak össze és kuncognak fel, ahogy sietve tovább állnak. Ha a törpe továbbra is hisz abban, hogy nem szabad mozdulnia, akkor a legközelebbi kapu két őre lép hozzá.*
-Mit ácsorog itt? Azonnal haladjon tovább, ha nem akar magának bajt!
*Mindkettőnek a kezében dárda, oldalukon kard, felsőtestükön mellvért, egyértelműen fel vannak készülve az ellenállásra. Viszont ennek is van előnye, a törpe ugyanis így tisztán hallhatja a beszédmódjukat. Semmi különösen szokatlan, kicsit talán a kiejtésük tűnik régiesnek, de érthető, minden kétséget kizáróan artheniori.
Ha megmozdul, akkor nem avatkoznak bele többet, csak szúrós tekintettel figyelik, hogy merre tart. Ellenben ha a helyén marad, akkor az őrök láthatóan támadni készülnek, de mozdulatuk félúton megtörik, amikor egy éles hang csendül mögülük.*
-Elég! Menjenek vissza a posztjukra és hagyják békén ezt a szerencsétlen törpét!
*A női hang parancsára nem tétováznak, tisztelegnek, majd szótlanul visszakotródnak a kapuhoz. Ha a törpe önszántából állt tovább, akkor ugyanez a nő úgy kerül kapcsolatba vele, hogy futtában nekiütközik. Bármelyik eset történjen is meg, Derve mindenképpen egy méregzöld selyemruhába öltözött, ébenfekete hajú elf nővel találja szemben magát. Fiatal lehet, talán 20 év környékén jár, kezében fekete legyező, nyakában ezüst láncot méretes, smaragd függő.*
-Elnézést, remélem, nem esett baja.
*Szavai kapkodva hangzanak fel, zöld tekintete ide-oda rebben, mintha a környezetében félne valamitől vagy keresne valamit. Hiába próbál higgadtnak tűnni, hogy saját eleganciáját ne csorbítsa, a nyugtalanság szinte süt belőle.*
//Echnal//
*A jó zsoldos, ahogy illik, megfelelő értetlenséggel szemléli saját helyzetét, amibe látszólag egyik pillanatról a másikra csöppent. Váratlan és ép ésszel nehezen felfogható a hirtelen váltás, a könyvtár dohos és hűvös levegője, sötétsége után egy toronybeli szobába kerülni nem mindennapi.
A varázslat sikerrel létrejön, ám Echnalnak csalódnia kell. azt ugyanis nem látja, ő maga miképp került ide, hiszen nem a saját emlékeit tudja felidézni, hanem az ezen a helyen történteket. Annak, hogy ő maga besétált volna ide valamiképpen, semmi nyomát nem találja, egyik pillanatról a másikra került ide. Ha csak ennyire volt kíváncsi, meglelte a választ, de ha több is érdekli, akkor van még emlék, amit láthat. Nem sokkal az előtt, hogy a zsoldos megjelent volna a helyiségben, egy idős, szakállas férfi mozgolódott a szobában. Hol a könyvespolchoz lépett, ott matatott valamit a legalsó sorban, majd az asztalon összetúrt minden papírt, majd a földre térdelve a szék alját is megpiszkálta. Hogy mikor jött be, addig már nem terjed ki a varázslat hatása, így azt Echnal nem láthatja, de azt igen, hogy távozott.
Bármelyik helyet nézi is meg, elsőre semmi szokatlant nem találhat, kicsit alaposabb vizsgálatra lesz szükség, ha ki akarja deríteni, mi volt az ismeretlen vénember szándéka.*
//Zora//
*Bátor vagy botor, nehéz lenne pontosan eldönteni, még ő maga sem tudja, hogy segítő szándéka mennyire válik erényére vagy fordul ellene teljesen.*
-Ho... Hogy mit? Nos, khm, én nem is tudom, hogy ilyesmi van-e. A... Khm. Fiú, gyere csak!
*Vöröslő feje és gyakori torokköszörülése erős zavarra utal, így szinte megváltásnak érzi, amikor egy ifjú paptanonc lép a könyvtárba, ő pedig odaintheti magához.*
-A hölgy romantikus és khm... Szenvedélyes könyveket keres. Én most nem érek rá, mert fontos dolgom van, de te segíthetsz neki.
*Épp csak be tudja fejezni, de az utolsó szavakat már így is menet közben dobja oda. Talán megérzett valamit a nőstényben, ami óvatosságra inti, de az is lehet, hogy egyszerűen túlzottan prűd ehhez. Így hát magára marad az ifjú tanonccal, aki hol az ajtóra, hol pedig a nőstényre pislog. Fiatal, barna hajú elf fiú, ránézésre még húsz éves sincs.*
-Erre, azt hiszem, hogy ott hátul vannak ilyen témájú könyvek. Persze nem tapasztalatból, csak úgy hallottam.
*Elpirulva próbálja azonnal menteni magát, miközben mutatja az utat, hevesen figyelve a földet. Pár tanonccal nem is olyan régen fedezték fel, hogy miféle kincseket is rejt a könyvtár, persze azonnal teret engedtek kíváncsiságuknak, aminek az lett a vége, hogy zavarukban inkább eldugták a köteteket.
Hátra érve egy mélyvörös borítójú könyvet emel ki a többi mögül. Az elején ékeskedő arany betűk, amelyek "A legszentebb kert" címet hirdetik, még nem is utalnának semmi pajkosra, de elég csak a fiúra nézni, akinek még a füle is a borítót megszégyenítően vöröslik, hogy egyértelmű legyen, ez bizony pontosan olyasmi, amit Zora keres.
Amint feltárul a könyv, a betűk mintha hipnotikus erővel vonzanák a nőstény tekintetét, nem eresztve, míg végül nála is teljesül a mágia, egy szempillantás alatt eltűnik a könyvtár és az öreg lapok, amiket eddig szemlélt. Egy éjszakai lugasban találhatja magát, langyos nyáresti szél simogatja bőrét, és szökik át ruháján, ami már nem az, amit önként húzott magára: pánt nélküli, áttetsző organzából varrott, hófehér ruha öleli körbe ében bőrét, a szoknyarész két oldala egész a csípőjéig felvágva, derekánál és mellette alatt vöröslő öv szorítja testére a ruhát. Ezektől, és a bal bokáján érezhető fémkarikán kívül teljesen meztelen. Lába alatt puha állatbundák vannak leterítve, körben hívogató párnák tömkelege, oldalt gyümölcstál és bor, vele szemben pedig az ifjú paptanonc, aki lángvörös arccal próbálja takargatni magát, hiszen egyetlen ruházata egy combjai közepéig lelógó ágyékkötő. Hogy került ő is ide? Valódi rejtély...*
//Derve//
*A ruhák kétségtelenül elegánsak, de mások, mint amiket a törpe általában láthatott, ha a gazdagok között megfordult. Ha valamennyit is konyít a divat alakulásához, akkor meg tudja saccolni, hogy 150-200 évvel korábban volt elterjedt. Derve máris időutazásra gyanakszik, az fel sem merül benne, hogy lehet ez valamiféle összeesküvés is, amit kifejezetten ellene szerveztek.
Attól, hogy egy helyben álldogál, sajnos nem lesz sokkal okosabb, egy-egy szó jut csak elé a füléig, de hamarosan már ennyi sem, hiszen egyre többen megbámulják, a nők legyezőjük mögé rejtve szájukat súgnak össze és kuncognak fel, ahogy sietve tovább állnak. Ha a törpe továbbra is hisz abban, hogy nem szabad mozdulnia, akkor a legközelebbi kapu két őre lép hozzá.*
-Mit ácsorog itt? Azonnal haladjon tovább, ha nem akar magának bajt!
*Mindkettőnek a kezében dárda, oldalukon kard, felsőtestükön mellvért, egyértelműen fel vannak készülve az ellenállásra. Viszont ennek is van előnye, a törpe ugyanis így tisztán hallhatja a beszédmódjukat. Semmi különösen szokatlan, kicsit talán a kiejtésük tűnik régiesnek, de érthető, minden kétséget kizáróan artheniori.
Ha megmozdul, akkor nem avatkoznak bele többet, csak szúrós tekintettel figyelik, hogy merre tart. Ellenben ha a helyén marad, akkor az őrök láthatóan támadni készülnek, de mozdulatuk félúton megtörik, amikor egy éles hang csendül mögülük.*
-Elég! Menjenek vissza a posztjukra és hagyják békén ezt a szerencsétlen törpét!
*A női hang parancsára nem tétováznak, tisztelegnek, majd szótlanul visszakotródnak a kapuhoz. Ha a törpe önszántából állt tovább, akkor ugyanez a nő úgy kerül kapcsolatba vele, hogy futtában nekiütközik. Bármelyik eset történjen is meg, Derve mindenképpen egy méregzöld selyemruhába öltözött, ébenfekete hajú elf nővel találja szemben magát. Fiatal lehet, talán 20 év környékén jár, kezében fekete legyező, nyakában ezüst láncot méretes, smaragd függő.*
-Elnézést, remélem, nem esett baja.
*Szavai kapkodva hangzanak fel, zöld tekintete ide-oda rebben, mintha a környezetében félne valamitől vagy keresne valamit. Hiába próbál higgadtnak tűnni, hogy saját eleganciáját ne csorbítsa, a nyugtalanság szinte süt belőle.*
184. hozzászólás ezen a helyszínen: Könyvtár
Üzenet elküldve: 2014-04-05 20:51:38
Üzenet elküldve: 2014-04-05 20:51:38
ÚJ
Rang: Haladó játékos
IC üzenetek: 216
OOC üzenetek: 8
Játékstílus: Megfontolt
IC üzenetek: 216
OOC üzenetek: 8
Játékstílus: Megfontolt
//Assa Nides//
*Erfalody is elég sokáig elmolyol a könyvével, viszont nincs valami sok fellelhető mérgező növény, amik viszont talán megtalálhatóak az erdőben azoknak minden tulajdonságát próbálja az eszébe vésni a neveikkel együtt. Olyan ez már neki mintha valami külön feladat lenne a számára, hogy mindent megtanuljon. Azt hitte eddig, hogy csak a mágiatanulásnál kell majd mindent a fejébe vernie, illetve másoknak beleverniük, de úgy tűnik néha a szükség előbb sarkalja a magolásra.
Egy kis idő után, leteszi az asztalra, és felfedezőútra indul a könyvtárban. Kíváncsian maga mögött összekulcsolt ujjakkal toporog a könyvespolcok előtt a címeket olvasgatva. Egy-kettőn meg is akad a szeme, azokat lekapja, és magával viszi az asztalukhoz. Nem éppen ismeretterjesztő olvasmányok mint ezek a növényes könyvek, és még kevésbé sincs közük a növényekhez, csak két érdekesebb című történet ragadta meg a figyelmét. Ha Assa kíváncsi, és elolvassa a borítójukon a címet, valószínűleg odáig tartana az érdeklődése, mivel ez a két könyv inkább baljóslatú tartalomról árulkodik, mint szép virágokról, pillangókról, és sok-sok boldogságról.
Assa szavaira felnéz az egyik épp olvasott történettől.*
- Mmm...igen én is, már csak magamat szórakoztatom. *Bólint, majd a könyvet kezdi forgatni a kezében. Ugyan nem fog egyik napról a másikra nem ódzkodni a napfénytől, de a lány nem lát sötétben, nem mehetnek éjszaka az erdőbe gyógynövényeket keresni, úgyhogy leteszi az asztalra az olvasmányt.* De, akkor lassan indulnunk kellene, mielőtt lemegy a nap, és besötétedik. *Sosem hitte volna, hogy egyszer ilyen mondat is el fogja hagyni a száját, főleg, hogy most ezt véresen komolyan is gondolja. Mielőtt kiülhetne a zavar az arcára már fel is pattan, de nem indul, csak a tündérlányt figyeli. Ha ő is feláll, akkor vele egyszerre mozdulva indul meg a lépcsősor felé.*
*Erfalody is elég sokáig elmolyol a könyvével, viszont nincs valami sok fellelhető mérgező növény, amik viszont talán megtalálhatóak az erdőben azoknak minden tulajdonságát próbálja az eszébe vésni a neveikkel együtt. Olyan ez már neki mintha valami külön feladat lenne a számára, hogy mindent megtanuljon. Azt hitte eddig, hogy csak a mágiatanulásnál kell majd mindent a fejébe vernie, illetve másoknak beleverniük, de úgy tűnik néha a szükség előbb sarkalja a magolásra.
Egy kis idő után, leteszi az asztalra, és felfedezőútra indul a könyvtárban. Kíváncsian maga mögött összekulcsolt ujjakkal toporog a könyvespolcok előtt a címeket olvasgatva. Egy-kettőn meg is akad a szeme, azokat lekapja, és magával viszi az asztalukhoz. Nem éppen ismeretterjesztő olvasmányok mint ezek a növényes könyvek, és még kevésbé sincs közük a növényekhez, csak két érdekesebb című történet ragadta meg a figyelmét. Ha Assa kíváncsi, és elolvassa a borítójukon a címet, valószínűleg odáig tartana az érdeklődése, mivel ez a két könyv inkább baljóslatú tartalomról árulkodik, mint szép virágokról, pillangókról, és sok-sok boldogságról.
Assa szavaira felnéz az egyik épp olvasott történettől.*
- Mmm...igen én is, már csak magamat szórakoztatom. *Bólint, majd a könyvet kezdi forgatni a kezében. Ugyan nem fog egyik napról a másikra nem ódzkodni a napfénytől, de a lány nem lát sötétben, nem mehetnek éjszaka az erdőbe gyógynövényeket keresni, úgyhogy leteszi az asztalra az olvasmányt.* De, akkor lassan indulnunk kellene, mielőtt lemegy a nap, és besötétedik. *Sosem hitte volna, hogy egyszer ilyen mondat is el fogja hagyni a száját, főleg, hogy most ezt véresen komolyan is gondolja. Mielőtt kiülhetne a zavar az arcára már fel is pattan, de nem indul, csak a tündérlányt figyeli. Ha ő is feláll, akkor vele egyszerre mozdulva indul meg a lépcsősor felé.*
183. hozzászólás ezen a helyszínen: Könyvtár
Üzenet elküldve: 2014-04-05 20:31:30
Üzenet elküldve: 2014-04-05 20:31:30
ÚJ
Rang: Játékos
IC üzenetek: 294
OOC üzenetek: 69
Játékstílus: Szelíd
IC üzenetek: 294
OOC üzenetek: 69
Játékstílus: Szelíd
//Erfalody//
*Nem nézi hülyének Erfalodyt, csak segítőkész akar lenni. Leülnek egy asztalhoz, s Assa a könyvebe mélyed, melyben valóban hasznos információkat talál. Eltelik jó idő, s még néhány könyvet a kezébe vesz. Az olvasás iránti szeretete miatt nemigen érzékeli az idő múlását. Azért felnéz végül.*
- Már eltelt jó sok idő. A nap már lemenőben lehet. Nem indulunk hamarosan? Már én minden fontos dolgot megnéztem. Te is?
*Nem nézi hülyének Erfalodyt, csak segítőkész akar lenni. Leülnek egy asztalhoz, s Assa a könyvebe mélyed, melyben valóban hasznos információkat talál. Eltelik jó idő, s még néhány könyvet a kezébe vesz. Az olvasás iránti szeretete miatt nemigen érzékeli az idő múlását. Azért felnéz végül.*
- Már eltelt jó sok idő. A nap már lemenőben lehet. Nem indulunk hamarosan? Már én minden fontos dolgot megnéztem. Te is?
182. hozzászólás ezen a helyszínen: Könyvtár
Üzenet elküldve: 2014-04-05 20:17:35
Üzenet elküldve: 2014-04-05 20:17:35
ÚJ
Rang: Haladó játékos
IC üzenetek: 216
OOC üzenetek: 8
Játékstílus: Megfontolt
IC üzenetek: 216
OOC üzenetek: 8
Játékstílus: Megfontolt
//Assa Nides//
*Ahogy sejtette, a lány léptei óvatlanul hangosak, mikre egy pap figyel fel a könyveiről.* ~De mit érdekel ez engem? Elvégre ez csak egy szimpla könyvtár.~ *Rázza meg a fejét, majd érdeklődve követi Assát a polcokhoz. Azt eddig is tudta, hogy ABC sorrend van. Kezdi egyre inkább úgy érezni, hogy a lány csak szimplán hülyének nézi. Nem igazán néz arra a könyvre, amit a lány vett le magának a polcról. Van egy olyan érzése, hogy nem éppenséggel olyan témák érdeklik a felszíni tündérkét amik őt.*
- Köszönöm! *Viszonozza ő is a mosolyt, bár kicsit bizalmatlanul veszi kézbe a könyvet. Vajon jót választott neki a lány? Kíváncsian pörgeti végig a lapokat, néhol egy-egy szót elkapva a szövegekből, de úgy tűnik rendben van.*
- Nem ülünk le? *Kérdezi, de már nézelődik is, hogy hol vannak asztalok meg székek. Nincs nehéz dolga, már oda is sétál a legközelebbi asztalhoz, hogy kényelmesebben folytathassák az olvasást.
Tényleg jó érzéssel tölti el, melengeti a tudat, hogy a felszín alatt tartózkodik éppen. Mikor leül átfutni a könyvet visszaemlékezik mikor pont ugyanezt csinálta az akadémia mágus szárnyának a termében. Ha Assa szeret olvasni, biztos el lenne ámulva ott miféle könyvek is sorakoztak a polcokon. Ott nem volt ilyen doh szag, a könyvek is sokkal jobb állapotban voltak, igaz, hogy nem volt ennyi, de a légkör és a hangulat sokkal kellemesebb volt ott mint itt a felszínen. Nagyot sóhajt az emlékekre, és inkább a sorokra koncentrál.*
*Ahogy sejtette, a lány léptei óvatlanul hangosak, mikre egy pap figyel fel a könyveiről.* ~De mit érdekel ez engem? Elvégre ez csak egy szimpla könyvtár.~ *Rázza meg a fejét, majd érdeklődve követi Assát a polcokhoz. Azt eddig is tudta, hogy ABC sorrend van. Kezdi egyre inkább úgy érezni, hogy a lány csak szimplán hülyének nézi. Nem igazán néz arra a könyvre, amit a lány vett le magának a polcról. Van egy olyan érzése, hogy nem éppenséggel olyan témák érdeklik a felszíni tündérkét amik őt.*
- Köszönöm! *Viszonozza ő is a mosolyt, bár kicsit bizalmatlanul veszi kézbe a könyvet. Vajon jót választott neki a lány? Kíváncsian pörgeti végig a lapokat, néhol egy-egy szót elkapva a szövegekből, de úgy tűnik rendben van.*
- Nem ülünk le? *Kérdezi, de már nézelődik is, hogy hol vannak asztalok meg székek. Nincs nehéz dolga, már oda is sétál a legközelebbi asztalhoz, hogy kényelmesebben folytathassák az olvasást.
Tényleg jó érzéssel tölti el, melengeti a tudat, hogy a felszín alatt tartózkodik éppen. Mikor leül átfutni a könyvet visszaemlékezik mikor pont ugyanezt csinálta az akadémia mágus szárnyának a termében. Ha Assa szeret olvasni, biztos el lenne ámulva ott miféle könyvek is sorakoztak a polcokon. Ott nem volt ilyen doh szag, a könyvek is sokkal jobb állapotban voltak, igaz, hogy nem volt ennyi, de a légkör és a hangulat sokkal kellemesebb volt ott mint itt a felszínen. Nagyot sóhajt az emlékekre, és inkább a sorokra koncentrál.*
181. hozzászólás ezen a helyszínen: Könyvtár
Üzenet elküldve: 2014-04-05 16:03:48
Üzenet elküldve: 2014-04-05 16:03:48
ÚJ
Rang: Játékos
IC üzenetek: 294
OOC üzenetek: 69
Játékstílus: Szelíd
IC üzenetek: 294
OOC üzenetek: 69
Játékstílus: Szelíd
//Erfalody/
*Egy lépcsősoron követi a mélységi lányt. Ő kicsivel hangosabban megy valóban, ezérte egy asztalnál ülő ember fölnéz, de már szeme vissza is siklik a könyvre. Erfalody el akarja kezdeni a könyvek keresését, de Assa gondolja, hogy a sötételf lány nem igen ismeri a könyvtárakat.*
-ABC sorrendben vannak a könyvek. Hm... Már meg is van, amit én keresek. A mérgekről pedig... *Kicsit arébb sétál, s már talál is egy mérgekkel kapcsolatos könyvet.*
-Tessék! *Adja oda mosolyogva.*
~Ez a könyvtár a föld alatt van. Erfalody itt biztosan jobban érzi magát. Úgyhogy nem fogom sürgetni az indulást. Úgyis szeretek olvasgatni.~
*Egy lépcsősoron követi a mélységi lányt. Ő kicsivel hangosabban megy valóban, ezérte egy asztalnál ülő ember fölnéz, de már szeme vissza is siklik a könyvre. Erfalody el akarja kezdeni a könyvek keresését, de Assa gondolja, hogy a sötételf lány nem igen ismeri a könyvtárakat.*
-ABC sorrendben vannak a könyvek. Hm... Már meg is van, amit én keresek. A mérgekről pedig... *Kicsit arébb sétál, s már talál is egy mérgekkel kapcsolatos könyvet.*
-Tessék! *Adja oda mosolyogva.*
~Ez a könyvtár a föld alatt van. Erfalody itt biztosan jobban érzi magát. Úgyhogy nem fogom sürgetni az indulást. Úgyis szeretek olvasgatni.~
1-20 , 21-40 , 41-60 , 61-80 , 81-100 , 101-120 , 121-140 , 141-160 , 161-180 , 181-200 , 201-220 , 221-240 , 241-260 , 261-280 , 281-300 , 301-320 , 321-340 , 341-360 , 361-380 , 381-400 , 401-420 , 421-440 , 441-460 , 461-480 , 481-500 , 501-520 , 521-540 , 541-560 , 561-580 , 581-600 , 601-620 , 621-640 , 641-660 , 661-680 , 681-700 , 701-720 , 721-740 , 741-760 , 761-780 , 781-800 , 801-820 , 821-840 , 841-860 , 861-880 , 881-900 , 901-920 , 921-940 , 941-960 , 961-980 , 981-1000 , 1001-1020 , 1021-1040 , 1041-1060 , 1061-1080 , 1081-1100 , 1101-1120 , 1121-1140 , 1141-1160 , 1161-1180 , 1181-1200 , 1192-1211