Külső területek - Kikötői erdőség
Karaktered neve: --- Rangod: Nem bejelentkezett felhasználó Pénzed: --- arany
Varázsitalaid: Neked nincsenek varázsitalaid!
Herbária: Neked nincsenek varázsnövényeid!
Varázsitalaid: Neked nincsenek varázsitalaid!
Herbária: Neked nincsenek varázsnövényeid!
Üdvözlünk!
Ez itt a www.Lanawin.hu weboldal játéktere. Egy fórumos szerepjáték. Te nem vagy bejelentkezett állapotban, ezért nincs jogod ténykedni a fórumon. Csak olvasni tudod a hozzászólásokat, semmi mást. Ha szeretnéd kipróbálni milyen is a fórum valójában, átélni izgalmas kalandokat, varázslatokat tanulni, bájitalokat vásárolni, egyedi karaktert létrehozni, felszereléseket kovácsoltatni, vagy küldetéseket végrehajtani, akkor regisztrálj bátran, ne habozz. Miután regisztráltál, és beléptél minden funkciót elérhetsz. Lehetőséged lesz részt venni a mesékben, vagy csak spontán játszani a megalkotott, mesés világban. Felkutathatod a város rejtélyeit, és részese lehet egy olyan fórumos szerepjátéknak, ahol a játékosok kényelme, és a játék élvezete a legfontosabb.
Vissza a főoldalra!
| Szántóföldek (új) Dokkok és kikötő (új) | Kikötői erdőség | Tharg birtokok (új) Krenkataur barlangrendszer (új) |  |
<< Előző oldal - Mostani oldal: 61 (1201. - 1220. üzenet) - Első olvasatlan beíráshoz >>Oldal váltása: - Következő oldal >>
1-20 , 21-40 , 41-60 , 61-80 , 81-100 , 101-120 , 121-140 , 141-160 , 161-180 , 181-200 , 201-220 , 221-240 , 241-260 , 261-280 , 281-300 , 301-320 , 321-340 , 341-360 , 361-380 , 381-400 , 401-420 , 421-440 , 441-460 , 461-480 , 481-500 , 501-520 , 521-540 , 541-560 , 561-580 , 581-600 , 601-620 , 621-640 , 641-660 , 661-680 , 681-700 , 701-720 , 721-740 , 741-760 , 761-780 , 781-800 , 801-820 , 821-840 , 841-860 , 861-880 , 881-900 , 901-920 , 921-940 , 941-960 , 961-980 , 981-1000 , 1001-1020 , 1021-1040 , 1041-1060 , 1061-1080 , 1081-1100 , 1101-1120 , 1121-1140 , 1141-1160 , 1161-1180 , 1181-1200 , 1201-1220 , 1221-1240 , 1241-1260 , 1261-1280 , 1281-1300 , 1301-1320 , 1321-1340 , 1341-1360 , 1361-1380 , 1381-1400 , 1401-1420 , 1421-1440 , 1441-1460 , 1461-1480 , 1481-1500 , 1501-1520 , 1521-1540 , 1541-1560 , 1561-1580 , 1581-1600 , 1601-1620 , 1621-1640 , 1641-1660 , 1661-1680 , 1681-1700 , 1701-1720 , 1721-1740 , 1741-1760 , 1761-1780 , 1781-1800 , 1801-1820 , 1821-1840 , 1841-1860 , 1861-1880 , 1881-1900 , 1901-1920 , 1921-1940 , 1941-1960 , 1961-1980 , 1981-2000 , 2001-2020 , 2021-2040 , 2041-2060 , 2061-2080 , 2081-2100 , 2101-2120 , 2121-2140 , 2141-2160 , 2161-2180 , 2181-2200 , 2201-2220 , 2221-2240 , 2241-2260 , 2261-2280 , 2281-2300 , 2301-2320 , 2321-2340 , 2341-2360 , 2361-2380 , 2381-2400 , 2401-2420 , 2421-2440 , 2441-2460 , 2461-2480 , 2481-2500 , 2501-2520 , 2521-2540 , 2541-2560 , 2561-2580 , 2581-2600 , 2601-2620 , 2621-2640 , 2641-2660 , 2661-2680 , 2681-2700 , 2701-2720 , 2721-2740 , 2741-2760 , 2761-2780 , 2781-2800 , 2801-2820 , 2821-2840 , 2841-2860 , 2861-2880 , 2881-2900 , 2901-2920 , 2921-2940 , 2941-2960 , 2961-2980 , 2981-3000 , 3001-3020 , 3021-3040 , 3041-3060 , 3061-3080 , 3081-3100 , 3101-3120 , 3121-3140 , 3141-3160 , 3161-3180 , 3181-3200 , 3201-3220 , 3221-3240 , 3241-3260 , 3261-3280 , 3281-3300 , 3301-3320 , 3321-3340 , 3341-3360 , 3361-3380 , 3381-3400 , 3401-3420 , 3421-3440 , 3441-3460 , 3461-3480 , 3481-3500 , 3501-3520 , 3521-3540 , 3541-3560 , 3561-3580 , 3581-3600 , 3596-3615
1220. hozzászólás ezen a helyszínen: Kikötői erdőség
Üzenet elküldve: 2017-12-14 13:59:39
Üzenet elküldve: 2017-12-14 13:59:39
ÚJ
Rang: Törölt felhasználó
IC üzenetek: 669
OOC üzenetek: 18
Játékstílus: Vakmerő
IC üzenetek: 669
OOC üzenetek: 18
Játékstílus: Vakmerő
//Második szál//
// Egy lépés //
*Nem kell sok idő, hogy megpillantsa maga előtt Ragron orrát. Talán a tündérnek van akkora szerencséje, hogy az állat felismeri, hiszen már a hátán is lovagolt... vagy farakosagolt. Mindegy.
Ha az állat úgy dönt, hogy ismeri a tündér és nem kívánja megenni, úgy Nellara mosolyogva simogatja meg a füle tövét. Viszont ha támadni készül, úgy a lány hatalmas sikítással röppen fel a legközelebbi fa egyik ágára.
Bármi is történjen, utána Taitos előtt áll meg, és bűnbánó arccal nézi a földet.*
- Ne haragudjanak.
*Még a szárnyai a lekókadnak.*
- Mester, én nem akartam leskelődni! Hazafelé tartottam.
// Egy lépés //
*Nem kell sok idő, hogy megpillantsa maga előtt Ragron orrát. Talán a tündérnek van akkora szerencséje, hogy az állat felismeri, hiszen már a hátán is lovagolt... vagy farakosagolt. Mindegy.
Ha az állat úgy dönt, hogy ismeri a tündér és nem kívánja megenni, úgy Nellara mosolyogva simogatja meg a füle tövét. Viszont ha támadni készül, úgy a lány hatalmas sikítással röppen fel a legközelebbi fa egyik ágára.
Bármi is történjen, utána Taitos előtt áll meg, és bűnbánó arccal nézi a földet.*
- Ne haragudjanak.
*Még a szárnyai a lekókadnak.*
- Mester, én nem akartam leskelődni! Hazafelé tartottam.
1219. hozzászólás ezen a helyszínen: Kikötői erdőség
Üzenet elküldve: 2017-12-14 13:02:42
Üzenet elküldve: 2017-12-14 13:02:42
ÚJ
Rang: Haladó játékos
IC üzenetek: 214
OOC üzenetek: 62
Játékstílus: Vakmerő
IC üzenetek: 214
OOC üzenetek: 62
Játékstílus: Vakmerő
//Második szál//
// Egy lépés //
*Az orv támadásra reagálva beleröhög Taitos arcába, majd ő is viszonozza a játékos szétcincálást. Közben át is öleli szívének elrablóját, aki nem bírja ki, hogy ne magyarázza meg a semmit. Szemét forgatva várja a mondat végét, majd egy puszit nyom a be nem álló szájra.*
- Nem is ajánlom! Simán lekaszabollak, ha gúnyolódsz és hiába is akarnál abrakadabrázni akkor már!
*Fenyegeti vigyorogva még mindig ölelő karjai rabságában tartva a férfit. Ám az mintha megneszelne valamit, mert hirtelen vált át a romantikus kis évődésből komoly hangvételre. Ez hősnőnk arcáról is lehervasztja a vigyort és kardjára markol és óvatos léptekkel követni kezdi Ragront. Arcán nagy koncentráció tükröződik, de legbelül lélekben pont úgy vicsorog, ahogy talán Ragron is tenné.*
- Fedd fel magad!
*Kiált szigorúan a bokornak, amely mögött a vélt leskelődőt sejti és összehúzott szemöldökkel szurkálja egyelőre csak tekintetével. Talán érdemes lenne most előbújni, mielőtt még a kardjával kezd el bökdösődni.*
// Egy lépés //
*Az orv támadásra reagálva beleröhög Taitos arcába, majd ő is viszonozza a játékos szétcincálást. Közben át is öleli szívének elrablóját, aki nem bírja ki, hogy ne magyarázza meg a semmit. Szemét forgatva várja a mondat végét, majd egy puszit nyom a be nem álló szájra.*
- Nem is ajánlom! Simán lekaszabollak, ha gúnyolódsz és hiába is akarnál abrakadabrázni akkor már!
*Fenyegeti vigyorogva még mindig ölelő karjai rabságában tartva a férfit. Ám az mintha megneszelne valamit, mert hirtelen vált át a romantikus kis évődésből komoly hangvételre. Ez hősnőnk arcáról is lehervasztja a vigyort és kardjára markol és óvatos léptekkel követni kezdi Ragront. Arcán nagy koncentráció tükröződik, de legbelül lélekben pont úgy vicsorog, ahogy talán Ragron is tenné.*
- Fedd fel magad!
*Kiált szigorúan a bokornak, amely mögött a vélt leskelődőt sejti és összehúzott szemöldökkel szurkálja egyelőre csak tekintetével. Talán érdemes lenne most előbújni, mielőtt még a kardjával kezd el bökdösődni.*
1218. hozzászólás ezen a helyszínen: Kikötői erdőség
Üzenet elküldve: 2017-12-14 11:38:38
Üzenet elküldve: 2017-12-14 11:38:38
ÚJ
Rang: Tapasztalt játékos
IC üzenetek: 390
OOC üzenetek: 2
Játékstílus: Megfontolt
IC üzenetek: 390
OOC üzenetek: 2
Játékstílus: Megfontolt
*Az erdőben sétálva ismét elfogja a régi idők emlékezete. Rég volt már, hogy itt sétálgatott a legmérgezőbb növények után kutatva. Ez a kutatás és a vadonban lakás nem volt a kedvence, habár a pusztában, volt egy kis hasadék, amelyben szeretett lakni. Ott oltotta be a gyermekeket növekedési csodaszerrel. Azonban most még a kikötői erdőségben van.
A szokásos helyeken kívül kutatni kezdi a fák tövét, kisebb tisztásokat, és a magasabb aljnövényzet, vagy cserjések között is. Mivel a levelek télidőben nem olyan jelentősek, így gyorsabban és jobb átlátással tud kutatni.
A több óra kutatás során nem találja, amit keres és emiatt dühössé válik. Elmúltak már a több napos keresések és az idegen hideg földön való alvás. Még akkor is, ha már töviről hegyire átkutatta a területet többször is.
A csalódottság és a keresés sikertelensége viszont nem arra sarkalja, hogy vissza forduljon és a laborba zárkózzon, hanem az ellenkezőjét.
Egyszer hallotta, hogy a szántó területén több kisebb falu található és az ott élő békés népek igencsak vendégszeretők. Ez pont kapóra is jön a számára, hiszen ha a kis kísérletei sikerrel járnak, akkor azok eredményét szeretné valahol letesztelni és kipróbálni. Nincs is jobb táptalaj erre, mint a védtelen falvak lakossága.
Ezzel a gondolattal fordul vissza nyugati irányból keletre, hogy behatóbban tudja meghatározni, vajon jól informálódott e a helyzetről.*
A szokásos helyeken kívül kutatni kezdi a fák tövét, kisebb tisztásokat, és a magasabb aljnövényzet, vagy cserjések között is. Mivel a levelek télidőben nem olyan jelentősek, így gyorsabban és jobb átlátással tud kutatni.
A több óra kutatás során nem találja, amit keres és emiatt dühössé válik. Elmúltak már a több napos keresések és az idegen hideg földön való alvás. Még akkor is, ha már töviről hegyire átkutatta a területet többször is.
A csalódottság és a keresés sikertelensége viszont nem arra sarkalja, hogy vissza forduljon és a laborba zárkózzon, hanem az ellenkezőjét.
Egyszer hallotta, hogy a szántó területén több kisebb falu található és az ott élő békés népek igencsak vendégszeretők. Ez pont kapóra is jön a számára, hiszen ha a kis kísérletei sikerrel járnak, akkor azok eredményét szeretné valahol letesztelni és kipróbálni. Nincs is jobb táptalaj erre, mint a védtelen falvak lakossága.
Ezzel a gondolattal fordul vissza nyugati irányból keletre, hogy behatóbban tudja meghatározni, vajon jól informálódott e a helyzetről.*
1217. hozzászólás ezen a helyszínen: Kikötői erdőség
Üzenet elküldve: 2017-12-14 08:44:18
Üzenet elküldve: 2017-12-14 08:44:18
ÚJ
Rang: Haladó játékos
IC üzenetek: 112
OOC üzenetek: 0
Játékstílus: Megfontolt
IC üzenetek: 112
OOC üzenetek: 0
Játékstílus: Megfontolt
//Bányászok//
~Ej de sokat beszél ez a Dhorhunli.~ *Sziszeg fel Zhaggur. De végtére is kufár, így ráhagyja a dolgot. Azért reméli, hogy majd tudását kamatoztatja a kis kompániájukban. Még ugyan nem mondta, hogy maradni akar velük, de nem hisz, hogy csak azért jött ilyen messzire, hogy tovább is álljon. A beszédet hallgatva csöndben üldögél, és csak néha néha morog oda.*
- Engem biztos nem ő teremtett, de ebbe már tényleg ne menjünk bele. *Jegyezi meg fáradtan, majd tovább figyel.*
- Jól beszélsz. *Mondja halkan, de egyetértően a bánya dicsőítésére. Közben ismét bevillan neki a fekete obeliszk és egyre csak ezen jár az esze. Csak akkor eszmél fel, amikor társuk az otthoniakról kezd mesélni.* ~Mi? Vége? Ennyi?~ *Nem is hisz a fülének, annyira örül. Majd hangos nevetésben tör ki a gondolat végére.*
- Hát ez remek hír! Nem is lehetne jobb. Az a sok öntelt idióta. Most majd mehetnek kuncsorogni a réti törpékhez, hogy találjanak nekik munkát. *Nevet még mindig hangosan. Az egész barlang visszhangzik tőle. Majd elkomorodik és tekintet, szemei lángba borulnak.*
- Nem hittek bennem! Kinevettek, hogy délen nincs semmi. Végül összedőlt mindaz amit építettek. *Egy kis szünetet tart és a pipa füstjébe mered.*
- Barmok!
*Mind ezek ellenére a kedve hihetetlen jó. Ami rossz az otthoniaknak, az neki a legjobb.*
- El kell ismerni jó kufár vagy. *Motyogja a szakálla alatt, kicsit irigykedve, hiszen ő nagyon nem ért az ilyenekhez. Kapóra is jön nekik a jövőben Dhorhunli tudása, hiszen Kraegannal ők csak bányászok és mérnökök.*
- Maradj velünk, ha gondolod. Hasznát vennénk a tudásodnak. *A választ persze már tudja előre, hiszen nem véletlen jött ide a kufáruk. Emiatt folytatja is a gondolatsort.*
- Majd ha megismerted az új királyságunkat, akkor lenne pár feladat. Először is ki kéne deríteni, hol tudjuk értékesíteni a megtermelt érceket. Ezen kívül lassan kellenek rabszolgák is a termeléshez. Tudd meg, de csak finoman, hol szerezhetünk itt délen. A többit már te is tudod.
*Tekint a kereskedőjükre komolyan, hiszen mind ezek nélkülözhetetlenek lesznek a jövőben. Jó, ha előre tudják, mit hol kell megszerezni.*
~Ej de sokat beszél ez a Dhorhunli.~ *Sziszeg fel Zhaggur. De végtére is kufár, így ráhagyja a dolgot. Azért reméli, hogy majd tudását kamatoztatja a kis kompániájukban. Még ugyan nem mondta, hogy maradni akar velük, de nem hisz, hogy csak azért jött ilyen messzire, hogy tovább is álljon. A beszédet hallgatva csöndben üldögél, és csak néha néha morog oda.*
- Engem biztos nem ő teremtett, de ebbe már tényleg ne menjünk bele. *Jegyezi meg fáradtan, majd tovább figyel.*
- Jól beszélsz. *Mondja halkan, de egyetértően a bánya dicsőítésére. Közben ismét bevillan neki a fekete obeliszk és egyre csak ezen jár az esze. Csak akkor eszmél fel, amikor társuk az otthoniakról kezd mesélni.* ~Mi? Vége? Ennyi?~ *Nem is hisz a fülének, annyira örül. Majd hangos nevetésben tör ki a gondolat végére.*
- Hát ez remek hír! Nem is lehetne jobb. Az a sok öntelt idióta. Most majd mehetnek kuncsorogni a réti törpékhez, hogy találjanak nekik munkát. *Nevet még mindig hangosan. Az egész barlang visszhangzik tőle. Majd elkomorodik és tekintet, szemei lángba borulnak.*
- Nem hittek bennem! Kinevettek, hogy délen nincs semmi. Végül összedőlt mindaz amit építettek. *Egy kis szünetet tart és a pipa füstjébe mered.*
- Barmok!
*Mind ezek ellenére a kedve hihetetlen jó. Ami rossz az otthoniaknak, az neki a legjobb.*
- El kell ismerni jó kufár vagy. *Motyogja a szakálla alatt, kicsit irigykedve, hiszen ő nagyon nem ért az ilyenekhez. Kapóra is jön nekik a jövőben Dhorhunli tudása, hiszen Kraegannal ők csak bányászok és mérnökök.*
- Maradj velünk, ha gondolod. Hasznát vennénk a tudásodnak. *A választ persze már tudja előre, hiszen nem véletlen jött ide a kufáruk. Emiatt folytatja is a gondolatsort.*
- Majd ha megismerted az új királyságunkat, akkor lenne pár feladat. Először is ki kéne deríteni, hol tudjuk értékesíteni a megtermelt érceket. Ezen kívül lassan kellenek rabszolgák is a termeléshez. Tudd meg, de csak finoman, hol szerezhetünk itt délen. A többit már te is tudod.
*Tekint a kereskedőjükre komolyan, hiszen mind ezek nélkülözhetetlenek lesznek a jövőben. Jó, ha előre tudják, mit hol kell megszerezni.*
1216. hozzászólás ezen a helyszínen: Kikötői erdőség
Üzenet elküldve: 2017-12-14 07:00:49
Üzenet elküldve: 2017-12-14 07:00:49
ÚJ
Rang: Törölt felhasználó
IC üzenetek: 27
OOC üzenetek: 0
Játékstílus: Vakmerő
IC üzenetek: 27
OOC üzenetek: 0
Játékstílus: Vakmerő
//Bányászok//
-Tudom. *mordul vissza.* -A bányászbecsület így kívánja meg. Tiszteletben is tartom.
~Ezért akartam én ide érni elsőnek. Ki korán kel, érceket lel, aki meg lusta, azé a piszkos munka.~
*Kraegan sokkal barátságosabb, mint Zhaggur, ám ez aligha meglepő Dhorhunlinak.*
-Egy kis szusszanás jó lesz! Mi törpék... nem hosszútávon vagyunk erősek. És az út hosszú volt.
*Noha megszokta a kordéval járást a vidéken, mivel elvégre is leginkább kufár, mégis valamicskét elfáradt. Két társát keményebb vasból gyúrták, hiába a kinézet, ők jobban bírják a megfeszített tempót, mint a kufár.*
-Neked is jó szerencsét, Zhaggur! *köszönti a konokabbikat, amolyan bányászosan.* -A jó öreg, konok Zhaggur. Tudod, cimbora, én is a kézzel fogható dolgokban hiszek. *mosolyog ravaszkásan, elvégre is Dhorhunli dörzsölt fickó.* -De a teremtőnket mégsem tagadhatjuk meg.
~Ennyi elég is, még a végén belém vágja a csákányát!~
-Olyan vagyok, mint a bányamocsok. Levakarhatatlan.
*Bólint nagyokat két pipafüst között. Ismeri ő a hagyományokat, és már csak elvből sem rúgná fel. A bányászkódex szent a törpéknél!*
-Leleményes voltam. *kacsint Kraegannak.* -Amit módomban állt, azt mozdítottam.
*Már előre gondolkodott a törpe, és milyen jól tette! Legalább már kordé is van. Nem nagy, sőt mi több, egész kicsi, egy szekérnek a fele, de a semminél jobb.*
-Á, szóval már neve is van a bányának. *hajol le és belemarkol a csupasz földbe, majd a bányabejárat felé dobja.* -Éljen Zhaggur-Kraegan tárnája! Hozz nekünk ércben és drágakövekben gazdag hatokat! *mondja ezt már a bányának. Ez is amolyan "szokás".*
-Azt nem is hallhatod, Zhaggur. Nincsenek jó híreim. Az utolsó bánya is kimerült. Mindenki szedte a sátorfáját és tovább állt, mivel a fejtés nem mehetett tovább. A törpék szétszéledtek. A bánya felszereléseit és amit csak értek magukhoz vettek. Csúnyán fogalmazva... szétlopkodták. Érthető, hiszen ha máshol akarnak bányászni, kell a felszerelés! Minek hagyták volna ott a bányában? Azért, hogy víz alá kerüljön minden és feledésbe merüljön? Jól tették! Én is így tettem szert a kordéra és Behemótra. Sajnos a nagyobb szekereket már elvitték, meg a vastaligákat is. A fújtatókból, ami kiszerelhető, azt kiszerelték, a csilléket pedig kitolták, már amelyiket lehetett.
*Ezen a ponton Dhorhunli nem folytatja tovább, ami azt jelenti, hogy ennyi a történet. Kraegan és Zhaggur korábban eljöttek, így ők az utolsó pillanatokat nem élhették át.*
~Nem sokat veszítettek.~
-Az biztos! Segíteni is fogok. Ismersz már. *mosolyog.* -Kufár vagyok. Ahol üzletet szimatolok, oda megyek! Csak én annyiban különbözök a többi keselyűtől, hogy én bepiszkítom a kezem, bányászok és dolgozok keményen, nem csak felvásárolom azt, amit más vért izzadva kinyer a mélyből. Kell egy jó kufár, amikor már értékesíteni kell a kinyert érceket és köveket, vagy ételt kell vásárolni nagy mennyiségben, vagy bármit. Tudod... mint odahaza.
*Dhorhunlinál a másik két törpe nagyobb bányász, ez vitathatatlan. De egy igazi törpe vérében ott csordogál a bányászösztön, amit semmi sem nyomhat el! Ily módon a szőke törpe is készen áll arra, hogy csákányt ragadjon és ismét vállvetve dolgozzon barátaival, mint korábban északon.*
-A környéket is meg kell majd ismernünk. *néz körül.* -Tudnunk kell, vannak e errefelé haramiák, hol van a legközelebbi bolt, ahol élelmet és felszerelést vehetünk és egyébként sem árt tudni, hogy mivel van dolgunk.
-Tudom. *mordul vissza.* -A bányászbecsület így kívánja meg. Tiszteletben is tartom.
~Ezért akartam én ide érni elsőnek. Ki korán kel, érceket lel, aki meg lusta, azé a piszkos munka.~
*Kraegan sokkal barátságosabb, mint Zhaggur, ám ez aligha meglepő Dhorhunlinak.*
-Egy kis szusszanás jó lesz! Mi törpék... nem hosszútávon vagyunk erősek. És az út hosszú volt.
*Noha megszokta a kordéval járást a vidéken, mivel elvégre is leginkább kufár, mégis valamicskét elfáradt. Két társát keményebb vasból gyúrták, hiába a kinézet, ők jobban bírják a megfeszített tempót, mint a kufár.*
-Neked is jó szerencsét, Zhaggur! *köszönti a konokabbikat, amolyan bányászosan.* -A jó öreg, konok Zhaggur. Tudod, cimbora, én is a kézzel fogható dolgokban hiszek. *mosolyog ravaszkásan, elvégre is Dhorhunli dörzsölt fickó.* -De a teremtőnket mégsem tagadhatjuk meg.
~Ennyi elég is, még a végén belém vágja a csákányát!~
-Olyan vagyok, mint a bányamocsok. Levakarhatatlan.
*Bólint nagyokat két pipafüst között. Ismeri ő a hagyományokat, és már csak elvből sem rúgná fel. A bányászkódex szent a törpéknél!*
-Leleményes voltam. *kacsint Kraegannak.* -Amit módomban állt, azt mozdítottam.
*Már előre gondolkodott a törpe, és milyen jól tette! Legalább már kordé is van. Nem nagy, sőt mi több, egész kicsi, egy szekérnek a fele, de a semminél jobb.*
-Á, szóval már neve is van a bányának. *hajol le és belemarkol a csupasz földbe, majd a bányabejárat felé dobja.* -Éljen Zhaggur-Kraegan tárnája! Hozz nekünk ércben és drágakövekben gazdag hatokat! *mondja ezt már a bányának. Ez is amolyan "szokás".*
-Azt nem is hallhatod, Zhaggur. Nincsenek jó híreim. Az utolsó bánya is kimerült. Mindenki szedte a sátorfáját és tovább állt, mivel a fejtés nem mehetett tovább. A törpék szétszéledtek. A bánya felszereléseit és amit csak értek magukhoz vettek. Csúnyán fogalmazva... szétlopkodták. Érthető, hiszen ha máshol akarnak bányászni, kell a felszerelés! Minek hagyták volna ott a bányában? Azért, hogy víz alá kerüljön minden és feledésbe merüljön? Jól tették! Én is így tettem szert a kordéra és Behemótra. Sajnos a nagyobb szekereket már elvitték, meg a vastaligákat is. A fújtatókból, ami kiszerelhető, azt kiszerelték, a csilléket pedig kitolták, már amelyiket lehetett.
*Ezen a ponton Dhorhunli nem folytatja tovább, ami azt jelenti, hogy ennyi a történet. Kraegan és Zhaggur korábban eljöttek, így ők az utolsó pillanatokat nem élhették át.*
~Nem sokat veszítettek.~
-Az biztos! Segíteni is fogok. Ismersz már. *mosolyog.* -Kufár vagyok. Ahol üzletet szimatolok, oda megyek! Csak én annyiban különbözök a többi keselyűtől, hogy én bepiszkítom a kezem, bányászok és dolgozok keményen, nem csak felvásárolom azt, amit más vért izzadva kinyer a mélyből. Kell egy jó kufár, amikor már értékesíteni kell a kinyert érceket és köveket, vagy ételt kell vásárolni nagy mennyiségben, vagy bármit. Tudod... mint odahaza.
*Dhorhunlinál a másik két törpe nagyobb bányász, ez vitathatatlan. De egy igazi törpe vérében ott csordogál a bányászösztön, amit semmi sem nyomhat el! Ily módon a szőke törpe is készen áll arra, hogy csákányt ragadjon és ismét vállvetve dolgozzon barátaival, mint korábban északon.*
-A környéket is meg kell majd ismernünk. *néz körül.* -Tudnunk kell, vannak e errefelé haramiák, hol van a legközelebbi bolt, ahol élelmet és felszerelést vehetünk és egyébként sem árt tudni, hogy mivel van dolgunk.
1215. hozzászólás ezen a helyszínen: Kikötői erdőség
Üzenet elküldve: 2017-12-14 06:59:09
Üzenet elküldve: 2017-12-14 06:59:09
ÚJ
Rang: Tapasztalt játékos
IC üzenetek: 1853
OOC üzenetek: 355
Játékstílus: Vakmerő
IC üzenetek: 1853
OOC üzenetek: 355
Játékstílus: Vakmerő
//Második szál//
// Egy lépés //
*Taitos mit sem sejt arról, hogy látogatójuk van, csak kacsintva ugrik a duzzogó után.*
-Akkor előbb én haraplak meg!
*Nevet, és ajkaival gyorsan szétcincálja Nanaia arcát, majd hátrább lép. Még éppen jókor, mert álla úgy leesik a választól.*
~Hogy mi?! Hogyan lenne egy szárny önmagában elég a repüléshez?~
-Nem gúnyollak.
*Szögezi le elsőnek, csak utána kezd fejtegetésbe.*
-Tudod, a szárny önmagában nem elég. Nem egy gnóm próbált már ügyes, reppenő szerkezeteket létrehozni, óriási, vagy apró szárnyakkal, de hiába csapkodtak vele, csak légmágiával működtek... Már amennyit működtek.
*Hümmög, majd vállon ragadja Nanát és mélyen a szemébe néz.*
-Én nem gúnyollak. *Közli, hogy elejét vegyék a hasonlóaknak.* -És legfeljebb játékból foglak valaha is.
*Tesz egy ígéretet, majd elmosolyodik, és akkor megpillanatja Ragron fejét a lányé mögött. Hegyezett fülek, szimatoló orr.*
~Van itt valaki.~
*Elengedi a lányt, de előtte még fülébe súgja.*
-Most vagy egy róka kóborol a környéken, vagy társaságunk van.
*Hiába a saját fennhatóságú erdőszegletük, jobb az óvatosság. Ujjai kifehérednek ahogy botjára markol, és Ragronhoz lép.*
-Keresd!
*Ad parancsot hirtelen, és ettől vélhetőleg a warg szegény rejtőzködő tündér rejtekhelyére fog kocogni, noha lehet, hogy tényleg csak egy róka után iramodik.*
// Egy lépés //
*Taitos mit sem sejt arról, hogy látogatójuk van, csak kacsintva ugrik a duzzogó után.*
-Akkor előbb én haraplak meg!
*Nevet, és ajkaival gyorsan szétcincálja Nanaia arcát, majd hátrább lép. Még éppen jókor, mert álla úgy leesik a választól.*
~Hogy mi?! Hogyan lenne egy szárny önmagában elég a repüléshez?~
-Nem gúnyollak.
*Szögezi le elsőnek, csak utána kezd fejtegetésbe.*
-Tudod, a szárny önmagában nem elég. Nem egy gnóm próbált már ügyes, reppenő szerkezeteket létrehozni, óriási, vagy apró szárnyakkal, de hiába csapkodtak vele, csak légmágiával működtek... Már amennyit működtek.
*Hümmög, majd vállon ragadja Nanát és mélyen a szemébe néz.*
-Én nem gúnyollak. *Közli, hogy elejét vegyék a hasonlóaknak.* -És legfeljebb játékból foglak valaha is.
*Tesz egy ígéretet, majd elmosolyodik, és akkor megpillanatja Ragron fejét a lányé mögött. Hegyezett fülek, szimatoló orr.*
~Van itt valaki.~
*Elengedi a lányt, de előtte még fülébe súgja.*
-Most vagy egy róka kóborol a környéken, vagy társaságunk van.
*Hiába a saját fennhatóságú erdőszegletük, jobb az óvatosság. Ujjai kifehérednek ahogy botjára markol, és Ragronhoz lép.*
-Keresd!
*Ad parancsot hirtelen, és ettől vélhetőleg a warg szegény rejtőzködő tündér rejtekhelyére fog kocogni, noha lehet, hogy tényleg csak egy róka után iramodik.*
1214. hozzászólás ezen a helyszínen: Kikötői erdőség
Üzenet elküldve: 2017-12-13 23:20:52
Üzenet elküldve: 2017-12-13 23:20:52
ÚJ
Rang: Törölt felhasználó
IC üzenetek: 222
OOC üzenetek: 4
Játékstílus: Megfontolt
IC üzenetek: 222
OOC üzenetek: 4
Játékstílus: Megfontolt
//Kharasshi, Rilkäline//
*Megdermed egy pillanatra, amikor a férfi mögé lép. Talán levegőt sem vesz, csak csendesen nézi, ahogy kiveszi a kezéből a tányért. Az óvatos noszogatásra visszaül a székre, s a mellé telepedőre emeli pillantását.*
- Rendben, beszélgessünk. *Egyezik bele, de már az első kérdésre sem akaródzik neki válaszolni. Nagyon nem. Önkéntelenül is beharapja ajkát, s pillantása is félrerebben, mert az jut eszébe, hogy a nem létező bátyjával fenyegetőzött. Végül sóhajtva válaszol.*
- Gondolom, cseppet sem változtat azon, hogy itt maradok, avagy visszaviszel. Így szinte mindegy, hogy ki aggódik miattam… de gondolom, a szüleim aggódnak. ~Bár, volt pár évük megszokni az érzést.~
*A következő kérdés, viszont egészen máshogy hangzik, mint az eddigiek. Nem is tudja hová tenni, sem a hangsúlyt, sem azt, hogy miért fontos ez a férfinak. Pár pillanatig csak ül, és fürkészi a fakókat.*
- Ami azt illeti... volna. *Bólint, s merengve kezd neki, hogyan az érzéseit próbálja szavakba önteni.* Nem szeretném fenyegetve érezni magam… *Tart egy kis szünetet, majd folytatja.* ha valamit nem szeretnék, *kúszik pillantása a férfi nyakán pirosló karmolásra* azt ne erőltesd. *Egyelőre csak ennyi jut eszébe, de az elmúlt időszak után, ezekkel is kiegyezik, sőt! Az igazat megvallva, sokkal rosszabbra számított. Két nappal ezelőtt, eszébe nem jutott, hogy egy otthonos kis viskóban köt ki, ahol nagyjából minden olyasmi fellelhető, amit a váróstól várt. Ugyan nem teszik elé az ételt, de alapvetően ezzel sosem volt gondja, s főleg nem ez mozgatta a Pegazus felé.*
*Megdermed egy pillanatra, amikor a férfi mögé lép. Talán levegőt sem vesz, csak csendesen nézi, ahogy kiveszi a kezéből a tányért. Az óvatos noszogatásra visszaül a székre, s a mellé telepedőre emeli pillantását.*
- Rendben, beszélgessünk. *Egyezik bele, de már az első kérdésre sem akaródzik neki válaszolni. Nagyon nem. Önkéntelenül is beharapja ajkát, s pillantása is félrerebben, mert az jut eszébe, hogy a nem létező bátyjával fenyegetőzött. Végül sóhajtva válaszol.*
- Gondolom, cseppet sem változtat azon, hogy itt maradok, avagy visszaviszel. Így szinte mindegy, hogy ki aggódik miattam… de gondolom, a szüleim aggódnak. ~Bár, volt pár évük megszokni az érzést.~
*A következő kérdés, viszont egészen máshogy hangzik, mint az eddigiek. Nem is tudja hová tenni, sem a hangsúlyt, sem azt, hogy miért fontos ez a férfinak. Pár pillanatig csak ül, és fürkészi a fakókat.*
- Ami azt illeti... volna. *Bólint, s merengve kezd neki, hogyan az érzéseit próbálja szavakba önteni.* Nem szeretném fenyegetve érezni magam… *Tart egy kis szünetet, majd folytatja.* ha valamit nem szeretnék, *kúszik pillantása a férfi nyakán pirosló karmolásra* azt ne erőltesd. *Egyelőre csak ennyi jut eszébe, de az elmúlt időszak után, ezekkel is kiegyezik, sőt! Az igazat megvallva, sokkal rosszabbra számított. Két nappal ezelőtt, eszébe nem jutott, hogy egy otthonos kis viskóban köt ki, ahol nagyjából minden olyasmi fellelhető, amit a váróstól várt. Ugyan nem teszik elé az ételt, de alapvetően ezzel sosem volt gondja, s főleg nem ez mozgatta a Pegazus felé.*
1213. hozzászólás ezen a helyszínen: Kikötői erdőség
Üzenet elküldve: 2017-12-13 23:16:27
Üzenet elküldve: 2017-12-13 23:16:27
ÚJ
Rang: Haladó játékos
IC üzenetek: 112
OOC üzenetek: 0
Játékstílus: Megfontolt
IC üzenetek: 112
OOC üzenetek: 0
Játékstílus: Megfontolt
//Bányászok//
*Nézi ahogy egyre szélesedik a repedés és előretör belőle a sötétség. Meghallgatja a másik ötletét a kötélről, majd megcsóválja a fejét és hirtelen megragad egy nagyobb sziklát.*
-Hagyd már azt a nyomorult kötelet. Állj félre! *Eltaszigálja testvérét és ledobja a követ a sötétségbe. Hallgatni kezdi, hogy pattog a sziklákon, de ekkor egy oly rég hallott hang szakítja félbe a munkát.*
- Na ne. *Konstatálja mogorván, majd amikor megpillantja a kufár társukat és annak köszönését rögvest méregbe gurul.*
- Legfeljebb a te családod származik attól a szajhától Dhorhunil! *Szól oda hangosan és jó adag bántással. Végtére is az ő istene a fekete obeliszk, amely arannyal van befuttatva.
Közelebb megy és tovább hallgatja az új jövevényt. Közben Kraegan is megérkezik, aki ölelgetni kezdi a kufárt és pipával kínálja.*
-Valóban nem lehet tőled megszabadulni. *Mondja halkan és a szakálla alatt, de azért örül, hogy itt van.*
-Kraegan jól szólt a tulajdonról. Üdvözöllek Zhaggur-Kraegan tárnáiban! *Tárja szét a kezét és mosolyodik el gonoszan, hiszen mind a hárman tudják, hogy az északi hagyományok bizony itt is érvényesülni fognak.*
- Na gyere! *Int oda az új jövevénynek.* Elmondunk mindent amit tudnod kell. De ne kelljen hallgatnom azt, hogy az otthoniaknak milyen jól megy! *Utálja az otthoniakat. Ezért jött el. Lassan helyet is foglalnak, de Zhaggur még oda fordul Kraeganhoz, hogy jelezze, nem ér véget a nap a pipázással.*
- Még szürkületkor meg fogjuk nézni a csapdákat és a fákat! *Majd rátekint Dhorhunira és neki is mondja.*
-Te is jöhetsz ám! Van itt munka bőven. Amúgy minek jöttél? *Kíváncsi, hisz a másikról úgy tudja nem egy nagy kő fejtő.*
*Nézi ahogy egyre szélesedik a repedés és előretör belőle a sötétség. Meghallgatja a másik ötletét a kötélről, majd megcsóválja a fejét és hirtelen megragad egy nagyobb sziklát.*
-Hagyd már azt a nyomorult kötelet. Állj félre! *Eltaszigálja testvérét és ledobja a követ a sötétségbe. Hallgatni kezdi, hogy pattog a sziklákon, de ekkor egy oly rég hallott hang szakítja félbe a munkát.*
- Na ne. *Konstatálja mogorván, majd amikor megpillantja a kufár társukat és annak köszönését rögvest méregbe gurul.*
- Legfeljebb a te családod származik attól a szajhától Dhorhunil! *Szól oda hangosan és jó adag bántással. Végtére is az ő istene a fekete obeliszk, amely arannyal van befuttatva.
Közelebb megy és tovább hallgatja az új jövevényt. Közben Kraegan is megérkezik, aki ölelgetni kezdi a kufárt és pipával kínálja.*
-Valóban nem lehet tőled megszabadulni. *Mondja halkan és a szakálla alatt, de azért örül, hogy itt van.*
-Kraegan jól szólt a tulajdonról. Üdvözöllek Zhaggur-Kraegan tárnáiban! *Tárja szét a kezét és mosolyodik el gonoszan, hiszen mind a hárman tudják, hogy az északi hagyományok bizony itt is érvényesülni fognak.*
- Na gyere! *Int oda az új jövevénynek.* Elmondunk mindent amit tudnod kell. De ne kelljen hallgatnom azt, hogy az otthoniaknak milyen jól megy! *Utálja az otthoniakat. Ezért jött el. Lassan helyet is foglalnak, de Zhaggur még oda fordul Kraeganhoz, hogy jelezze, nem ér véget a nap a pipázással.*
- Még szürkületkor meg fogjuk nézni a csapdákat és a fákat! *Majd rátekint Dhorhunira és neki is mondja.*
-Te is jöhetsz ám! Van itt munka bőven. Amúgy minek jöttél? *Kíváncsi, hisz a másikról úgy tudja nem egy nagy kő fejtő.*
1212. hozzászólás ezen a helyszínen: Kikötői erdőség
Üzenet elküldve: 2017-12-13 20:20:59
Üzenet elküldve: 2017-12-13 20:20:59
ÚJ
Rang: Törölt felhasználó
IC üzenetek: 669
OOC üzenetek: 18
Játékstílus: Vakmerő
IC üzenetek: 669
OOC üzenetek: 18
Játékstílus: Vakmerő
//Második szál//
//Egy lépés//
*Nellara A város felől sétál haza. Csak a szokásos kitérő volt, semmi különleges, amiről otthon be kellene számolnia. Volt a piacon, találkozott azzal a fura, részeg nővel a Holdudvarban, aki a Pegazus tetején gitározott és énekelt. Szóval semmi különös, csak a szokásos.
Viszont annál nagyobb baj, hogy nem sikerült szereznie egy megfelelő mérető hátast, amit használni is tudna. Mondjuk egy pónit, vagy egy csikót. De a csikó nem jó, mert gyorsan felnő... hát akkor majd otthon megkérdezi Worenth mestert, hátha tud valamit ajánlani.
Úgy érzi, hogy lassan hazaér, mikor az erdőben ismerős hangokat hall. Szárnyait használva közelebb ugrál, hogy megnézhesse magának a forrást, mikor egy elég vicces jelenet tárulkozik elé. Nem bírja ki nevetés nélkül, de nem is akar zavarni, így hát egy bokrosabb fa mögött kacarászik egyedül.*
~Taitos mesternek barátnője van?~
//Egy lépés//
*Nellara A város felől sétál haza. Csak a szokásos kitérő volt, semmi különleges, amiről otthon be kellene számolnia. Volt a piacon, találkozott azzal a fura, részeg nővel a Holdudvarban, aki a Pegazus tetején gitározott és énekelt. Szóval semmi különös, csak a szokásos.
Viszont annál nagyobb baj, hogy nem sikerült szereznie egy megfelelő mérető hátast, amit használni is tudna. Mondjuk egy pónit, vagy egy csikót. De a csikó nem jó, mert gyorsan felnő... hát akkor majd otthon megkérdezi Worenth mestert, hátha tud valamit ajánlani.
Úgy érzi, hogy lassan hazaér, mikor az erdőben ismerős hangokat hall. Szárnyait használva közelebb ugrál, hogy megnézhesse magának a forrást, mikor egy elég vicces jelenet tárulkozik elé. Nem bírja ki nevetés nélkül, de nem is akar zavarni, így hát egy bokrosabb fa mögött kacarászik egyedül.*
~Taitos mesternek barátnője van?~
1211. hozzászólás ezen a helyszínen: Kikötői erdőség
Üzenet elküldve: 2017-12-13 18:57:51
Üzenet elküldve: 2017-12-13 18:57:51
ÚJ
Rang: Törölt felhasználó
IC üzenetek: 32
OOC üzenetek: 0
Játékstílus: Megfontolt
IC üzenetek: 32
OOC üzenetek: 0
Játékstílus: Megfontolt
//Zhaggur,Dhorhunli//
*A repedés egyre szélesedik, mígnem már látni lehet az ásító sötétséget.*
-Le kell dobnunk egy kötelet, hogy kiderüljön milyen mély. *Néz fel Zhaggurra.
Hirtelen füttyszó és égtelen kiabálás hallatszik kintről. Eldobja a csákányt, majd kiszalad.*
Nem hisz a szemének, ez Dhorhunli.* ~Hogy ezt is ide ette a fene...~ *No persze nem rosszallással gondolja, hiszen örül a viszontlátásnak, kedveli a kissé bohókás és hangos törpöt.
-Ugye tudod, hogy azé a bánya, aki először veti bele a csákányát? *Mordul rá tettetett morcossággal, majd odamegy, hogy meglapogassa a törp vállát.*
-Azért jó látni atyámfiait. Gyere, pihenj meg kissé. Nagy munkában vagyunk épp, de egy pipa belefér. *Azzal előkotorja maga is hosszúszárú pipáját, némi dohányt tömköd bele és rágyújt maga is.*
-Hárman lennénk. Eddig. Micsoda jólét! *Néz rá a kordéra és az öszvérre.* Én magam gyalogoltam idáig, he!
*Azzal a hányavetett kordénak támaszkodva pöfékelni kezd.*
-Zhaggur ért ide elsőnek, aztán jöttem én. *Biccent Zhaggur felé.* Mondd csak, mi újság hazulról?
*A repedés egyre szélesedik, mígnem már látni lehet az ásító sötétséget.*
-Le kell dobnunk egy kötelet, hogy kiderüljön milyen mély. *Néz fel Zhaggurra.
Hirtelen füttyszó és égtelen kiabálás hallatszik kintről. Eldobja a csákányt, majd kiszalad.*
Nem hisz a szemének, ez Dhorhunli.* ~Hogy ezt is ide ette a fene...~ *No persze nem rosszallással gondolja, hiszen örül a viszontlátásnak, kedveli a kissé bohókás és hangos törpöt.
-Ugye tudod, hogy azé a bánya, aki először veti bele a csákányát? *Mordul rá tettetett morcossággal, majd odamegy, hogy meglapogassa a törp vállát.*
-Azért jó látni atyámfiait. Gyere, pihenj meg kissé. Nagy munkában vagyunk épp, de egy pipa belefér. *Azzal előkotorja maga is hosszúszárú pipáját, némi dohányt tömköd bele és rágyújt maga is.*
-Hárman lennénk. Eddig. Micsoda jólét! *Néz rá a kordéra és az öszvérre.* Én magam gyalogoltam idáig, he!
*Azzal a hányavetett kordénak támaszkodva pöfékelni kezd.*
-Zhaggur ért ide elsőnek, aztán jöttem én. *Biccent Zhaggur felé.* Mondd csak, mi újság hazulról?
1210. hozzászólás ezen a helyszínen: Kikötői erdőség
Üzenet elküldve: 2017-12-13 17:04:36
Üzenet elküldve: 2017-12-13 17:04:36
ÚJ
Rang: Haladó játékos
IC üzenetek: 848
OOC üzenetek: 4
Játékstílus: Vakmerő
IC üzenetek: 848
OOC üzenetek: 4
Játékstílus: Vakmerő
//Kharasshi, Rilkäline//
*Nem horkan fel a válaszon. Sőt, egészen szenvtelenül fogadja. Felkel az asztal mellől, mint aki jól végezte dolgát, de ahogy megkerüli azt, a pakolászó lány mögé lép és megfogja a csuklóját. Kiveszi belőle a tányérokat és visszateszi az asztalra.*
- Ahogy jónak látod *súgja. Aztán kezeit a lány vállára téve visszahuppantja őkelmét az iménti helyére.*
- Hagyd ezt *mondja és egyszerűen ráborítja az egyik tányért a sültes tál tetejére, hogy a hús ne száradjon ki, aztán arrébb tolja az asztalon.* - Ráér később. Beszélgessünk *mondja és magának is odafordít egy széket. Támlával előre, hogy kényelmesen megtámaszkodhasson rajta, ahogy előre dől.*
- Mondd csak. Maradt valakid odahaza, aki aggódna érted, hogy ilyen soká eltűntél, hmm? Felelj őszintén.
*Ha találgatnia kéne, azt mondaná, vagy nincs vagy nincsenek olyan jó viszonyban, hogy érdekelje. A lány viselkedése, inkább arról árulkodik, hogy leginkább magáért felel. Bár az is lehet, hogy csak okosabbnak tartja kivárni. Nem tudná megmondani.*
- De érdekelne még valami *mondja, de a hangsúlya olyan elmélázó, mintha a szavakat igazából nem is szándékból ejtette volna ki hangosan.* - Lenne olyan feltétel, ami mellett szabad akaratodból köteleznéd el magad, hogy itt maradj a télre... velem?
*Nem horkan fel a válaszon. Sőt, egészen szenvtelenül fogadja. Felkel az asztal mellől, mint aki jól végezte dolgát, de ahogy megkerüli azt, a pakolászó lány mögé lép és megfogja a csuklóját. Kiveszi belőle a tányérokat és visszateszi az asztalra.*
- Ahogy jónak látod *súgja. Aztán kezeit a lány vállára téve visszahuppantja őkelmét az iménti helyére.*
- Hagyd ezt *mondja és egyszerűen ráborítja az egyik tányért a sültes tál tetejére, hogy a hús ne száradjon ki, aztán arrébb tolja az asztalon.* - Ráér később. Beszélgessünk *mondja és magának is odafordít egy széket. Támlával előre, hogy kényelmesen megtámaszkodhasson rajta, ahogy előre dől.*
- Mondd csak. Maradt valakid odahaza, aki aggódna érted, hogy ilyen soká eltűntél, hmm? Felelj őszintén.
*Ha találgatnia kéne, azt mondaná, vagy nincs vagy nincsenek olyan jó viszonyban, hogy érdekelje. A lány viselkedése, inkább arról árulkodik, hogy leginkább magáért felel. Bár az is lehet, hogy csak okosabbnak tartja kivárni. Nem tudná megmondani.*
- De érdekelne még valami *mondja, de a hangsúlya olyan elmélázó, mintha a szavakat igazából nem is szándékból ejtette volna ki hangosan.* - Lenne olyan feltétel, ami mellett szabad akaratodból köteleznéd el magad, hogy itt maradj a télre... velem?
1209. hozzászólás ezen a helyszínen: Kikötői erdőség
Üzenet elküldve: 2017-12-13 12:52:23
Üzenet elküldve: 2017-12-13 12:52:23
ÚJ
Rang: Törölt felhasználó
IC üzenetek: 27
OOC üzenetek: 0
Játékstílus: Vakmerő
IC üzenetek: 27
OOC üzenetek: 0
Játékstílus: Vakmerő
//Kraegan, Zhaggur//
*Szerencsére a törpék nem a csendességükről híresek, így nem szükséges hegyezni a füleket, hogy a nyomaikra lehessen bukkanni.*
~Megvagytok!~
*Dhorhunli a kis kordéja tetején ül, lazán pipázgat, közben pedig tartja a gyeplőt, hogy Behemótot, a makacs öszvért megzabolázza. Néha rájön az öt perc, behülyül és megy, mint a birka! Néha meg egy tapodtat sem akar moccanni. Nem csoda, hiszen Behemót vén csataöszvér már, aki az északi bányákban sok évet leszolgált. A Behemót név egyébként szándékosan ironikus.
Az ebédet már lekési, mert Kraegan és Zhaggur már a kemény munkánál tartanak. Mikor már kellő közelségbe ér, megfékezi az öszvért és füttyent egyet.*
-Wylnurana gyermekei! Mi újság a vidéken?
*Ismeri a két konok törpét, nagyon is! Mindhárman a rabszolgatartó törpe közösség nagy veteránjai.*
~Megelőztek. Pedig lefogadtam volna, hogy én érek ide elsőnek.~
-Barátaim! *köszönti őket. Remélhetőleg kicsit félbe tudják hagyni a munkát és letenni a csákányokat, hogy üdvözöljék a vasgyúrót.*
-Tudtam ám, hogy hamar megtaláljuk egymást! Az út idáig kicsit hosszabbra sikerült, mint terveztem. De itt vagyok! Mondtam, hogy nem szabadultok meg tőlem!
*Lekászálódik a kordé tetejéről közben.*
-Hoztam a kordét, meg Behemótot is. Gondoltam még mindketten jól jöhetnek. A málhazsákban. *mutat a kordéra rakott málhára.* -Van kötél, szerszámok, csákány, meg hoztam a vaslétrát is!
*Muszáj lesznek megelégedni a kordéval, mert sajnos a szekerekre már lecsaptak északon a többiek.*
-Találkoztatok még valakivel útközben? Vagy egyelőre csak hárman értünk ide? *kérdezi, majd a bánya felé tekint.* -Ti aztán nem pazaroljátok az időtöket, hanem durr bele! Ez tetszik!
*Szerencsére a törpék nem a csendességükről híresek, így nem szükséges hegyezni a füleket, hogy a nyomaikra lehessen bukkanni.*
~Megvagytok!~
*Dhorhunli a kis kordéja tetején ül, lazán pipázgat, közben pedig tartja a gyeplőt, hogy Behemótot, a makacs öszvért megzabolázza. Néha rájön az öt perc, behülyül és megy, mint a birka! Néha meg egy tapodtat sem akar moccanni. Nem csoda, hiszen Behemót vén csataöszvér már, aki az északi bányákban sok évet leszolgált. A Behemót név egyébként szándékosan ironikus.
Az ebédet már lekési, mert Kraegan és Zhaggur már a kemény munkánál tartanak. Mikor már kellő közelségbe ér, megfékezi az öszvért és füttyent egyet.*
-Wylnurana gyermekei! Mi újság a vidéken?
*Ismeri a két konok törpét, nagyon is! Mindhárman a rabszolgatartó törpe közösség nagy veteránjai.*
~Megelőztek. Pedig lefogadtam volna, hogy én érek ide elsőnek.~
-Barátaim! *köszönti őket. Remélhetőleg kicsit félbe tudják hagyni a munkát és letenni a csákányokat, hogy üdvözöljék a vasgyúrót.*
-Tudtam ám, hogy hamar megtaláljuk egymást! Az út idáig kicsit hosszabbra sikerült, mint terveztem. De itt vagyok! Mondtam, hogy nem szabadultok meg tőlem!
*Lekászálódik a kordé tetejéről közben.*
-Hoztam a kordét, meg Behemótot is. Gondoltam még mindketten jól jöhetnek. A málhazsákban. *mutat a kordéra rakott málhára.* -Van kötél, szerszámok, csákány, meg hoztam a vaslétrát is!
*Muszáj lesznek megelégedni a kordéval, mert sajnos a szekerekre már lecsaptak északon a többiek.*
-Találkoztatok még valakivel útközben? Vagy egyelőre csak hárman értünk ide? *kérdezi, majd a bánya felé tekint.* -Ti aztán nem pazaroljátok az időtöket, hanem durr bele! Ez tetszik!
1208. hozzászólás ezen a helyszínen: Kikötői erdőség
Üzenet elküldve: 2017-12-13 09:41:07
Üzenet elküldve: 2017-12-13 09:41:07
ÚJ
Rang: Haladó játékos
IC üzenetek: 112
OOC üzenetek: 0
Játékstílus: Megfontolt
IC üzenetek: 112
OOC üzenetek: 0
Játékstílus: Megfontolt
//Zhaggur-Kraegan//
*Az ebéd végével elindulnak vissza a bányába. Csöndesen bandukol társa mellett, de nem hagyja nyugodni a gondolat, hogy az elnevezést talán nem mondta el érthetően. Ezért inkább tisztázza.*
-Az elnevezés, amely kettőnk nevéből áll, az nem és hanem egybe kell kimondani. Érted? *Valahogy azt akarja elmagyarázni, a maga egyszerű módján, hogy kötőjel van a két név között és nem és. Így van ez rendelve. Egy szorosabb kapocs.
Majd a kifejtés folytatódik. Megragadják a csákányt és egymást követik az ütések. A szikla kemény, de a törpe keményebb. Ez pedig azt jelenti, hogy haladnak a maguk tempójában. Néha egy egy nagyobb követ hátra gurít, hogy elférjen. Máskor egy nagyobb kupac törmeléket zsákol be, hogy azt később kivigyék.
A kövek szinte felhevülnek a csákány sorozatos ütéseitől. A fémekben gazdagabb részek akár még szikrát is vethetnek a csákánnyal való találkozáskor.
A munka jól halad ezért Zhaggur elkezdi kivinni a zsákokat. Amikor épp visszafelé sétál, meghallja testvére szavait. Komótosan odasétál és kérdőn ránéz.*
-Mi az? *Egy nyílás az. Valóban az.*
-Engedj oda. *Ő is megtapogatja, majd elvigyorodik és a másikra néz.*
-Tudjuk meg gyorsan! *Hátra lép hagyja, hogy a másik üssön először. Ha ez tényleg egy járat, akkor hatalmas szerencse.*
*Az ebéd végével elindulnak vissza a bányába. Csöndesen bandukol társa mellett, de nem hagyja nyugodni a gondolat, hogy az elnevezést talán nem mondta el érthetően. Ezért inkább tisztázza.*
-Az elnevezés, amely kettőnk nevéből áll, az nem és hanem egybe kell kimondani. Érted? *Valahogy azt akarja elmagyarázni, a maga egyszerű módján, hogy kötőjel van a két név között és nem és. Így van ez rendelve. Egy szorosabb kapocs.
Majd a kifejtés folytatódik. Megragadják a csákányt és egymást követik az ütések. A szikla kemény, de a törpe keményebb. Ez pedig azt jelenti, hogy haladnak a maguk tempójában. Néha egy egy nagyobb követ hátra gurít, hogy elférjen. Máskor egy nagyobb kupac törmeléket zsákol be, hogy azt később kivigyék.
A kövek szinte felhevülnek a csákány sorozatos ütéseitől. A fémekben gazdagabb részek akár még szikrát is vethetnek a csákánnyal való találkozáskor.
A munka jól halad ezért Zhaggur elkezdi kivinni a zsákokat. Amikor épp visszafelé sétál, meghallja testvére szavait. Komótosan odasétál és kérdőn ránéz.*
-Mi az? *Egy nyílás az. Valóban az.*
-Engedj oda. *Ő is megtapogatja, majd elvigyorodik és a másikra néz.*
-Tudjuk meg gyorsan! *Hátra lép hagyja, hogy a másik üssön először. Ha ez tényleg egy járat, akkor hatalmas szerencse.*
1207. hozzászólás ezen a helyszínen: Kikötői erdőség
Üzenet elküldve: 2017-12-12 23:05:36
Üzenet elküldve: 2017-12-12 23:05:36
ÚJ
Rang: Törölt felhasználó
IC üzenetek: 222
OOC üzenetek: 4
Játékstílus: Megfontolt
IC üzenetek: 222
OOC üzenetek: 4
Játékstílus: Megfontolt
//Kharasshi, Rilkäline//
- Mmm… *Elhúzza a száját, s inkább a nyulakkal foglalkozik. Ugyan mit is várt, hogy egyenes választ fog kapni? *
~Kíváncsi… mire?~
- Mire vagy kíváncsi? Hogy mitől akadok ki? *Próbálkozik újabb kérdésekkel.
Az asztalnál végül szépen elkészül minden, s a férfi feldarabolja a húst. Elvesz magának pár darabkát, s saját tányérjára pakolja egy pogácsa kíséretében, majd ő is hozzálát a falatozáshoz.
~Hmmdejólett~ Az első falatnál kicsit el is mosolyodik, majd észbe kapva pillant a szemben ülő férfira. Van, amit a vándorévek sem tudtak kiölni belőle. Zsigeri dolog ez, hogy igényes legyen arra, amit elkészít, vagy a környezetére, vagy önmagára, már amikor van rá lehetőség.
Csipegeti a húst, néha harap a pogácsából, igazán élvezi az ízeket, s egy pillanatra el is feledi az abszurd helyzetet, amibe került, és amibe egyre jobban belegabalyodik, mint ha pókhálóba futott volna.
Arra, hogy poharat emel a férfi, csak pislog egy pillanatig, mert ez már az idill netovábbja, és mint olyan, ez igen törékeny is egyben. Végül, mégiscsak elmosolyodik, talán picit el is pirul.*
- Köszönöm. Ezek szerint jól sikerült. *Iszik a borból, majd tovább falatozik. Mikor végzett, ő is megissza a maradék bort, s jólesően hátradől a széktámlának.
Korábbi dühére a jóllakottság, elégedettség érzése telepszik, de a férfi újra felemlegeti az egyezséget. Ezért inkább elkezdi összeszedni a tányérokat, összepakolni a maradékot, úgy hallgatja végig a kérdést. Nem kerüli el figyelmét, hogy hogyan csavarja ki a férfi az egészet. Sóhajt, majd válaszol.*
- Nos, ha tudni szeretnéd… *Áll meg a férfi mellett, kékjeit a fakókra emeli.* dühös voltam, mert elodázod. *Csípőjével végül az asztal szélének támaszkodik. Nem hisz a fülének, hogy végül, még majd neki kell kérnie a férfi csókját, amit amaz alkudott ki magának. Félrebillentett fejjel méregeti a másikat.*
- Igazán nagylelkű ajánlat, valóban túlestem volna rajta, ha már így alakult. *Feleli.* De, ami azt illeti, inkább még meggondolom.
*Elfordul, hogy rendbe tegye a környéket, elhordja a tányért, s a maradékot.*
- Mmm… *Elhúzza a száját, s inkább a nyulakkal foglalkozik. Ugyan mit is várt, hogy egyenes választ fog kapni? *
~Kíváncsi… mire?~
- Mire vagy kíváncsi? Hogy mitől akadok ki? *Próbálkozik újabb kérdésekkel.
Az asztalnál végül szépen elkészül minden, s a férfi feldarabolja a húst. Elvesz magának pár darabkát, s saját tányérjára pakolja egy pogácsa kíséretében, majd ő is hozzálát a falatozáshoz.
~Hmmdejólett~ Az első falatnál kicsit el is mosolyodik, majd észbe kapva pillant a szemben ülő férfira. Van, amit a vándorévek sem tudtak kiölni belőle. Zsigeri dolog ez, hogy igényes legyen arra, amit elkészít, vagy a környezetére, vagy önmagára, már amikor van rá lehetőség.
Csipegeti a húst, néha harap a pogácsából, igazán élvezi az ízeket, s egy pillanatra el is feledi az abszurd helyzetet, amibe került, és amibe egyre jobban belegabalyodik, mint ha pókhálóba futott volna.
Arra, hogy poharat emel a férfi, csak pislog egy pillanatig, mert ez már az idill netovábbja, és mint olyan, ez igen törékeny is egyben. Végül, mégiscsak elmosolyodik, talán picit el is pirul.*
- Köszönöm. Ezek szerint jól sikerült. *Iszik a borból, majd tovább falatozik. Mikor végzett, ő is megissza a maradék bort, s jólesően hátradől a széktámlának.
Korábbi dühére a jóllakottság, elégedettség érzése telepszik, de a férfi újra felemlegeti az egyezséget. Ezért inkább elkezdi összeszedni a tányérokat, összepakolni a maradékot, úgy hallgatja végig a kérdést. Nem kerüli el figyelmét, hogy hogyan csavarja ki a férfi az egészet. Sóhajt, majd válaszol.*
- Nos, ha tudni szeretnéd… *Áll meg a férfi mellett, kékjeit a fakókra emeli.* dühös voltam, mert elodázod. *Csípőjével végül az asztal szélének támaszkodik. Nem hisz a fülének, hogy végül, még majd neki kell kérnie a férfi csókját, amit amaz alkudott ki magának. Félrebillentett fejjel méregeti a másikat.*
- Igazán nagylelkű ajánlat, valóban túlestem volna rajta, ha már így alakult. *Feleli.* De, ami azt illeti, inkább még meggondolom.
*Elfordul, hogy rendbe tegye a környéket, elhordja a tányért, s a maradékot.*
1206. hozzászólás ezen a helyszínen: Kikötői erdőség
Üzenet elküldve: 2017-12-12 22:16:28
Üzenet elküldve: 2017-12-12 22:16:28
ÚJ
Rang: Haladó játékos
IC üzenetek: 214
OOC üzenetek: 62
Játékstílus: Vakmerő
IC üzenetek: 214
OOC üzenetek: 62
Játékstílus: Vakmerő
//Második szál//
//Egy lépés//
- Ahj... Jól van mááár!
*Duzzogva ölbe fonja kezét a nyelvöltögető előtt, majd összevont szemöldökkel méregeti.*
- Leharapom, ha nem vigyázol!
*Aztán mindent megmagyaráz ez a drága jó lélek és már hősnőnk is majdnem elolvad.*
- Szóval varázslatos vagyok?
*Már csillan is szemében az elbűvölt naivitás, de aztán megint egy sértő dolgot vél felfedezni Taitos szavaiban.*
- Te kigúnyolsz engem! Azért repülnek mert szárnyuk van!
*Dohog mérgesen és most már hátat is fordít a nyakigláb hercegnek, s kis híján fúj is rá néhányat amolyan macskásan.*
- Én még nem igazán találkoztam ilyennel. Egyszer láttam ilyet évekkel ezelőtt, de azóta sem. Fogalmam sincs, hogyan működik. De kellene félnem tőled?
*A végére már egész esdeklő a hangja, félig vissza is fordul, hogy nagy bánatos szemekkel pislogjon kérdőn a nagy varázslóra. Nem tudja, hogy fusson-e, s ha igen merre. Hiszen már itt van a kapujukban.*
//Egy lépés//
- Ahj... Jól van mááár!
*Duzzogva ölbe fonja kezét a nyelvöltögető előtt, majd összevont szemöldökkel méregeti.*
- Leharapom, ha nem vigyázol!
*Aztán mindent megmagyaráz ez a drága jó lélek és már hősnőnk is majdnem elolvad.*
- Szóval varázslatos vagyok?
*Már csillan is szemében az elbűvölt naivitás, de aztán megint egy sértő dolgot vél felfedezni Taitos szavaiban.*
- Te kigúnyolsz engem! Azért repülnek mert szárnyuk van!
*Dohog mérgesen és most már hátat is fordít a nyakigláb hercegnek, s kis híján fúj is rá néhányat amolyan macskásan.*
- Én még nem igazán találkoztam ilyennel. Egyszer láttam ilyet évekkel ezelőtt, de azóta sem. Fogalmam sincs, hogyan működik. De kellene félnem tőled?
*A végére már egész esdeklő a hangja, félig vissza is fordul, hogy nagy bánatos szemekkel pislogjon kérdőn a nagy varázslóra. Nem tudja, hogy fusson-e, s ha igen merre. Hiszen már itt van a kapujukban.*
1205. hozzászólás ezen a helyszínen: Kikötői erdőség
Üzenet elküldve: 2017-12-12 21:02:06
Üzenet elküldve: 2017-12-12 21:02:06
ÚJ
Rang: Törölt felhasználó
IC üzenetek: 32
OOC üzenetek: 0
Játékstílus: Megfontolt
IC üzenetek: 32
OOC üzenetek: 0
Játékstílus: Megfontolt
//Zhaggur & Kraegan//
-Ne aggódj testvér, ez a szobor méltó lesz majd őseink alkotásaihoz. De hol van az még, rengeteg a tennivalónk itt.
Kohó az mindenképp. Meg sok más is. *Helyesel. Nem hitte, hogy ilyen jól fog menni a dolog.
Csöndben falatozik, majd a bánya nevére felkapja a fejét.*
-Zhaggur & Kraegan. *Ízlelgeti és nagyot bólint.* -Jól szólasz! Jó név.
*Az utolsó pár falat kenyeret egészben bekapja, majd követi társát vissza a bányába. Ha ezzel a pár méterrel megvannak, jöhet majd a jól megérdemelt pihenőjük is.
Beérve a bányába újult erővel kezd a csákányozásba. Szépen gyűlik a törmelék a lába előtt, majd az egyik mozdulatnál, mikor válla fölé emeli csákányát a következő csapásra, ugyanazzal a mozdulattal le is ereszti azt.
Húsz centiméterre a földtől, ahol eddig csákányozott a szilárd kőzeten egy repedés fut lefelé.*
-Mi a... *Hajol közelebb a törp, majd hamar kiegyenesedik.*
-Zhaggur! *Kiáltja.* -Ezt nézd meg!
*Közelebb hajolva a repedéshez óvatosan megérinti azt.*
-Alighanem egy nyílásnak kell lennie. *Dörmögi halkan.*
Tán még sem kell az a pár méter, ha ez az amire gondolok.
*Óvatosan nyúl a csákánya után, egyet hátralép majd a nyílást célozva csákányozni kezd.*
-Gyere Testvér, nézzük mivel van dolgunk.
-Ne aggódj testvér, ez a szobor méltó lesz majd őseink alkotásaihoz. De hol van az még, rengeteg a tennivalónk itt.
Kohó az mindenképp. Meg sok más is. *Helyesel. Nem hitte, hogy ilyen jól fog menni a dolog.
Csöndben falatozik, majd a bánya nevére felkapja a fejét.*
-Zhaggur & Kraegan. *Ízlelgeti és nagyot bólint.* -Jól szólasz! Jó név.
*Az utolsó pár falat kenyeret egészben bekapja, majd követi társát vissza a bányába. Ha ezzel a pár méterrel megvannak, jöhet majd a jól megérdemelt pihenőjük is.
Beérve a bányába újult erővel kezd a csákányozásba. Szépen gyűlik a törmelék a lába előtt, majd az egyik mozdulatnál, mikor válla fölé emeli csákányát a következő csapásra, ugyanazzal a mozdulattal le is ereszti azt.
Húsz centiméterre a földtől, ahol eddig csákányozott a szilárd kőzeten egy repedés fut lefelé.*
-Mi a... *Hajol közelebb a törp, majd hamar kiegyenesedik.*
-Zhaggur! *Kiáltja.* -Ezt nézd meg!
*Közelebb hajolva a repedéshez óvatosan megérinti azt.*
-Alighanem egy nyílásnak kell lennie. *Dörmögi halkan.*
Tán még sem kell az a pár méter, ha ez az amire gondolok.
*Óvatosan nyúl a csákánya után, egyet hátralép majd a nyílást célozva csákányozni kezd.*
-Gyere Testvér, nézzük mivel van dolgunk.
1204. hozzászólás ezen a helyszínen: Kikötői erdőség
Üzenet elküldve: 2017-12-12 20:13:37
Üzenet elküldve: 2017-12-12 20:13:37
ÚJ
Rang: Tapasztalt játékos
IC üzenetek: 1853
OOC üzenetek: 355
Játékstílus: Vakmerő
IC üzenetek: 1853
OOC üzenetek: 355
Játékstílus: Vakmerő
//Második szál//
//Egy lépés//
*Taitos majdnem rosszul lesz a hirtelen őt letámadó kérdéssorozattól, de van annyi lélekjelenléte, hogy csak utolsó mondatába röhög bele.*
-Istállóban, mi?!
*Kacag fel hangosan.*
-Hát ekkora semmirekellőnek nézel?
*Ölt nyelvet is, majd visszatér a lényegre.*
-Igen, leginkább olyan bigyóizéket.
*Bólogat hevesen.*
-Gyakorlatilag csak kihasználom azt, ami belénk van építve, belém is, meg beléd, meg a madárba.
*Kicsit sziporkázni kezd a kor szellemének megfelelően.*
-Szerinted miért repülnek a legyek, ha nem valami varázslat van a dologban?
*Mondja Lanawin egyik legokosabb embere, hiszen kézenfekvő, mikor a fizikai törvényszerűségek láthatatlanná válnak, mi lehetne kézenfekvőbb, mint légmágiát sejteni az ürülékzabálóknál.*
-Na, semmi izé, meg sem ijedsz? Sehol egy pofon, vagy egy heves csók, mert imádod a mágusokat?
*Kérdezi kicsit piszkálva az amazont.*
//Egy lépés//
*Taitos majdnem rosszul lesz a hirtelen őt letámadó kérdéssorozattól, de van annyi lélekjelenléte, hogy csak utolsó mondatába röhög bele.*
-Istállóban, mi?!
*Kacag fel hangosan.*
-Hát ekkora semmirekellőnek nézel?
*Ölt nyelvet is, majd visszatér a lényegre.*
-Igen, leginkább olyan bigyóizéket.
*Bólogat hevesen.*
-Gyakorlatilag csak kihasználom azt, ami belénk van építve, belém is, meg beléd, meg a madárba.
*Kicsit sziporkázni kezd a kor szellemének megfelelően.*
-Szerinted miért repülnek a legyek, ha nem valami varázslat van a dologban?
*Mondja Lanawin egyik legokosabb embere, hiszen kézenfekvő, mikor a fizikai törvényszerűségek láthatatlanná válnak, mi lehetne kézenfekvőbb, mint légmágiát sejteni az ürülékzabálóknál.*
-Na, semmi izé, meg sem ijedsz? Sehol egy pofon, vagy egy heves csók, mert imádod a mágusokat?
*Kérdezi kicsit piszkálva az amazont.*
1203. hozzászólás ezen a helyszínen: Kikötői erdőség
Üzenet elküldve: 2017-12-12 12:01:04
Üzenet elküldve: 2017-12-12 12:01:04
ÚJ
Rang: Haladó játékos
IC üzenetek: 848
OOC üzenetek: 4
Játékstílus: Vakmerő
IC üzenetek: 848
OOC üzenetek: 4
Játékstílus: Vakmerő
//Kharasshi, Rilkäline//
- Mi lett volna, ha...? *húzza el a száját.* - Micsoda kérdés ez? Ha majd úgy lesz, úgyis megtudjuk, nem igaz?
*Késével kunkori forgácsokat vág a fahasábból*
- Csak kíváncsi vagyok rád *mondja a vádra felelve, miszerint csupán céltalan tréfa gyanánt feszegeti a leányzó komfortzónáját. Amikor már elég sok forgács van, lehasít egy ujjnyi vastagságú darabot a fából és csak azt metszegeti tovább. Vékonyra faragja, de az egyik végét meghagyja szélesebbre. Ezzel bíbelődik, míg a nyulak pirulnak.
Mikor elhangzik a bejelentés, hogy késznek ítéltettek, Kharasshi beszórja az egérkének az elkészült forgácsot, hadd vackolja be magát.
Helyet foglal az asztalnál. Kellemes, otthonos érzésekkel tölti el, ahogy a lány sürög az étellel meg a tálakkal, tányérokkal. Bájos vonása, hogy a mindennapi teendők ilyen ösztönösen ragadják el. Főleg, ha dühös.
Ha a nőstényke habozna, Kharasshi az asztalhoz invitálja. Elosztja a maradék pogácsát és a késével nagyjából feldarabolja a nyulakat, hogy mindenki vehessen a tányérjára, amennyit jónak lát.*
- Láss hozzá *mondja.
A hús kellemesen átsült, de nem száradt ki. Attól a fűszertől pedig határozottan kellemes az íze, bár nem tudná megmondani, hogy mi az, amit a lány rászórt. Mondjuk, ha valaki éhes, azt könnyű elkápráztatni a konyhaművészettel, de ez esetben valószínűleg azért nem csak ennek tudható be az elismerés. Ezen felbuzdulva az első néhány falat után felkel és a remek étek mellé tölt mindkettejüknek egy-egy pohár bort.*
- Remek szakácsra *emeli a sajátját
Mikor jóllakott, elégedetten hajtja fel a maradék italát és megtörli a száját. Egy darabig csak nézi a lányt, aztán némi vacilálás után megszólal.*
- Az imént... Jól sejtem, hogy mérges lettél rám az alkunk kapcsán? *kérdi.* - Vagy... csalódott *szűkíti össze a szemét* - amiért elodázom a dolgot?
- Ha megkérsz rá, szívesen teljesítem az óhajod *mondja irritáló komolyságot mímelve. Tehát abból, hogy a lány nem húzódik el, máris eljutottak odáig, hogy még a nősténykének kéne megkérnie őt, hogy csókolja meg, ha nem akarja az ígéret koncát hurcolni magával a mai nap után ki tudja meddig.*
- Mi lett volna, ha...? *húzza el a száját.* - Micsoda kérdés ez? Ha majd úgy lesz, úgyis megtudjuk, nem igaz?
*Késével kunkori forgácsokat vág a fahasábból*
- Csak kíváncsi vagyok rád *mondja a vádra felelve, miszerint csupán céltalan tréfa gyanánt feszegeti a leányzó komfortzónáját. Amikor már elég sok forgács van, lehasít egy ujjnyi vastagságú darabot a fából és csak azt metszegeti tovább. Vékonyra faragja, de az egyik végét meghagyja szélesebbre. Ezzel bíbelődik, míg a nyulak pirulnak.
Mikor elhangzik a bejelentés, hogy késznek ítéltettek, Kharasshi beszórja az egérkének az elkészült forgácsot, hadd vackolja be magát.
Helyet foglal az asztalnál. Kellemes, otthonos érzésekkel tölti el, ahogy a lány sürög az étellel meg a tálakkal, tányérokkal. Bájos vonása, hogy a mindennapi teendők ilyen ösztönösen ragadják el. Főleg, ha dühös.
Ha a nőstényke habozna, Kharasshi az asztalhoz invitálja. Elosztja a maradék pogácsát és a késével nagyjából feldarabolja a nyulakat, hogy mindenki vehessen a tányérjára, amennyit jónak lát.*
- Láss hozzá *mondja.
A hús kellemesen átsült, de nem száradt ki. Attól a fűszertől pedig határozottan kellemes az íze, bár nem tudná megmondani, hogy mi az, amit a lány rászórt. Mondjuk, ha valaki éhes, azt könnyű elkápráztatni a konyhaművészettel, de ez esetben valószínűleg azért nem csak ennek tudható be az elismerés. Ezen felbuzdulva az első néhány falat után felkel és a remek étek mellé tölt mindkettejüknek egy-egy pohár bort.*
- Remek szakácsra *emeli a sajátját
Mikor jóllakott, elégedetten hajtja fel a maradék italát és megtörli a száját. Egy darabig csak nézi a lányt, aztán némi vacilálás után megszólal.*
- Az imént... Jól sejtem, hogy mérges lettél rám az alkunk kapcsán? *kérdi.* - Vagy... csalódott *szűkíti össze a szemét* - amiért elodázom a dolgot?
- Ha megkérsz rá, szívesen teljesítem az óhajod *mondja irritáló komolyságot mímelve. Tehát abból, hogy a lány nem húzódik el, máris eljutottak odáig, hogy még a nősténykének kéne megkérnie őt, hogy csókolja meg, ha nem akarja az ígéret koncát hurcolni magával a mai nap után ki tudja meddig.*
1202. hozzászólás ezen a helyszínen: Kikötői erdőség
Üzenet elküldve: 2017-12-12 11:12:53
Üzenet elküldve: 2017-12-12 11:12:53
ÚJ
Rang: Haladó játékos
IC üzenetek: 214
OOC üzenetek: 62
Játékstílus: Vakmerő
IC üzenetek: 214
OOC üzenetek: 62
Játékstílus: Vakmerő
//Második szál//
//Egy lépés//
*Hősnőnk kissé unottan ücsörög a nyeregben, s többször is eszébe jut feltenni a nagy kérdést, hogy "Ott vagyunk már?", de végül elveti szándékát. Lehet, hogy ritkábban kéne vadidegenekkel elköteleződnie, dehát ez most olyan más dolog. Inkább el is hessegeti a borús gondolatait, annyiban hagyva a dolgot, hogy ő úgyis erősebbés simán elveri Taitost, ha kell. Meg hát amazon-vadmacska ő, úgyhogy semmi sem állhat az útjába.*
- Na végre!
*Sóhajt fel mikor megállnak és már pattan is le Ragronról, hogy gyalog iramodjék neki, de Taitos szavaival könnyedén feltartóztatja.*
- Feleséged van mi? Meg gyereked is... Tudhattam volna. És akkor most valami istállóban kell majd bujkálnom? Ne szórakozzál velem, mert esküszöm mindegyikre az istenek közül, akiket emlegettél, hogy megverlek!
*Mivel már az utazás közben is aggodalmaskodó gondolatok gyötörték nagyon könnyen lovalja bele magát a hisztikébe. Szavait nyomatékosítva egész közel hajol Taitoshoz, hogy szúrós tekintetével is fenyegesse, mert ő kemény!*
- Ja...? Mi van?
*Heves kis pufogását most értetlenkedő tekintet váltja fel. Úgy tűnik korai volt az ítélkezés. Már megint.*
- Szóval. Te tudsz ilyen varázsbigyulaizéket csinálni?
*Végül is a lényegi információt sikerült feldolgoznia.*
//Egy lépés//
*Hősnőnk kissé unottan ücsörög a nyeregben, s többször is eszébe jut feltenni a nagy kérdést, hogy "Ott vagyunk már?", de végül elveti szándékát. Lehet, hogy ritkábban kéne vadidegenekkel elköteleződnie, dehát ez most olyan más dolog. Inkább el is hessegeti a borús gondolatait, annyiban hagyva a dolgot, hogy ő úgyis erősebbés simán elveri Taitost, ha kell. Meg hát amazon-vadmacska ő, úgyhogy semmi sem állhat az útjába.*
- Na végre!
*Sóhajt fel mikor megállnak és már pattan is le Ragronról, hogy gyalog iramodjék neki, de Taitos szavaival könnyedén feltartóztatja.*
- Feleséged van mi? Meg gyereked is... Tudhattam volna. És akkor most valami istállóban kell majd bujkálnom? Ne szórakozzál velem, mert esküszöm mindegyikre az istenek közül, akiket emlegettél, hogy megverlek!
*Mivel már az utazás közben is aggodalmaskodó gondolatok gyötörték nagyon könnyen lovalja bele magát a hisztikébe. Szavait nyomatékosítva egész közel hajol Taitoshoz, hogy szúrós tekintetével is fenyegesse, mert ő kemény!*
- Ja...? Mi van?
*Heves kis pufogását most értetlenkedő tekintet váltja fel. Úgy tűnik korai volt az ítélkezés. Már megint.*
- Szóval. Te tudsz ilyen varázsbigyulaizéket csinálni?
*Végül is a lényegi információt sikerült feldolgoznia.*
1201. hozzászólás ezen a helyszínen: Kikötői erdőség
Üzenet elküldve: 2017-12-12 11:12:33
Üzenet elküldve: 2017-12-12 11:12:33
ÚJ
Rang: Tapasztalt játékos
IC üzenetek: 1853
OOC üzenetek: 355
Játékstílus: Vakmerő
IC üzenetek: 1853
OOC üzenetek: 355
Játékstílus: Vakmerő
//Hazaút//
*Aztán eljutnak a folyóig is. Itt Taitos úgy dönt, hogy leugrik Ragronról.*
-Ne menj a vízbe!
*Okítja, mikor az vetné is bele magát minden hideg ellenére, majd egy lapulevelekkel tarkított részt kezd keresni, mert igaz, hogy a folyó szélén vannak, a legjobb mégis csak tisztán tartani egy úriember kezét, még ha dolga is van. Szóval megtalálja a gyomos részt, szerencsére az úttól elég messze is, így egy jó öt-hat percet arrafelé székel, majd megtisztulván visszatér a warghoz, aki addig kellemeset ivott szerencséjére a sodrással ellenirányban a folyóból.
Innen nincs más hátra, mint előre, Taitos kicsit elgondolkodik, hogy mennyire pazarlása ez az energiának, majd úgy dönt, hogy semennyire.*
-Fene akar ilyenkor térdig gázolni ebbe.
*Ráadásul a víz hónapjainak jötte, talán találó nevük miatt, magas vízállást is jelent, talán most térdnél is magasabb lehet a folyó erre. Így végül csak botját a földbe csapja, onnan pedig remélhetőleg tejszín híd kúszik elő, sőt, a túloldalon kiszemelt pontból is ezt várja az ifjú mágus, a két ív pedig lassacskán találkozik középütt.*
-Ne nézz így, mágus vagyok!
*Szól rá a wargra, kinek tekintete a "hitvány gyenge" kifejezést most hatványozottan tükrözi.*
-Na, indulás, ha én átmegyek rajta ez összeömlik.
*Nógatja kicsit a wargot, aki így átevickél a kicsit íves, de inkább lapos holdszín pallón, utána pedig gazdája jön szórakozottan maga után húzva botját, amivel szétfoszlatja a varázslatot, már ha az egyáltalán létrejött.*
A varázsló gyors kézmozdulatot tesz, melynek hatására a varázshasználótól kiindulva egy keskeny, íves, ezüst ragyogású híd keletkezik egy, maximum száz lépés távolságra lévő pontig, melyekre a varázslónak rá kell látnia. Csak gyalogosan lehet átkelni rajta. Hatása addig tart, míg a varázshasználó le nem lép róla.
*Aztán eljutnak a folyóig is. Itt Taitos úgy dönt, hogy leugrik Ragronról.*
-Ne menj a vízbe!
*Okítja, mikor az vetné is bele magát minden hideg ellenére, majd egy lapulevelekkel tarkított részt kezd keresni, mert igaz, hogy a folyó szélén vannak, a legjobb mégis csak tisztán tartani egy úriember kezét, még ha dolga is van. Szóval megtalálja a gyomos részt, szerencsére az úttól elég messze is, így egy jó öt-hat percet arrafelé székel, majd megtisztulván visszatér a warghoz, aki addig kellemeset ivott szerencséjére a sodrással ellenirányban a folyóból.
Innen nincs más hátra, mint előre, Taitos kicsit elgondolkodik, hogy mennyire pazarlása ez az energiának, majd úgy dönt, hogy semennyire.*
-Fene akar ilyenkor térdig gázolni ebbe.
*Ráadásul a víz hónapjainak jötte, talán találó nevük miatt, magas vízállást is jelent, talán most térdnél is magasabb lehet a folyó erre. Így végül csak botját a földbe csapja, onnan pedig remélhetőleg tejszín híd kúszik elő, sőt, a túloldalon kiszemelt pontból is ezt várja az ifjú mágus, a két ív pedig lassacskán találkozik középütt.*
-Ne nézz így, mágus vagyok!
*Szól rá a wargra, kinek tekintete a "hitvány gyenge" kifejezést most hatványozottan tükrözi.*
-Na, indulás, ha én átmegyek rajta ez összeömlik.
*Nógatja kicsit a wargot, aki így átevickél a kicsit íves, de inkább lapos holdszín pallón, utána pedig gazdája jön szórakozottan maga után húzva botját, amivel szétfoszlatja a varázslatot, már ha az egyáltalán létrejött.*
A varázsló gyors kézmozdulatot tesz, melynek hatására a varázshasználótól kiindulva egy keskeny, íves, ezüst ragyogású híd keletkezik egy, maximum száz lépés távolságra lévő pontig, melyekre a varázslónak rá kell látnia. Csak gyalogosan lehet átkelni rajta. Hatása addig tart, míg a varázshasználó le nem lép róla.
1-20 , 21-40 , 41-60 , 61-80 , 81-100 , 101-120 , 121-140 , 141-160 , 161-180 , 181-200 , 201-220 , 221-240 , 241-260 , 261-280 , 281-300 , 301-320 , 321-340 , 341-360 , 361-380 , 381-400 , 401-420 , 421-440 , 441-460 , 461-480 , 481-500 , 501-520 , 521-540 , 541-560 , 561-580 , 581-600 , 601-620 , 621-640 , 641-660 , 661-680 , 681-700 , 701-720 , 721-740 , 741-760 , 761-780 , 781-800 , 801-820 , 821-840 , 841-860 , 861-880 , 881-900 , 901-920 , 921-940 , 941-960 , 961-980 , 981-1000 , 1001-1020 , 1021-1040 , 1041-1060 , 1061-1080 , 1081-1100 , 1101-1120 , 1121-1140 , 1141-1160 , 1161-1180 , 1181-1200 , 1201-1220 , 1221-1240 , 1241-1260 , 1261-1280 , 1281-1300 , 1301-1320 , 1321-1340 , 1341-1360 , 1361-1380 , 1381-1400 , 1401-1420 , 1421-1440 , 1441-1460 , 1461-1480 , 1481-1500 , 1501-1520 , 1521-1540 , 1541-1560 , 1561-1580 , 1581-1600 , 1601-1620 , 1621-1640 , 1641-1660 , 1661-1680 , 1681-1700 , 1701-1720 , 1721-1740 , 1741-1760 , 1761-1780 , 1781-1800 , 1801-1820 , 1821-1840 , 1841-1860 , 1861-1880 , 1881-1900 , 1901-1920 , 1921-1940 , 1941-1960 , 1961-1980 , 1981-2000 , 2001-2020 , 2021-2040 , 2041-2060 , 2061-2080 , 2081-2100 , 2101-2120 , 2121-2140 , 2141-2160 , 2161-2180 , 2181-2200 , 2201-2220 , 2221-2240 , 2241-2260 , 2261-2280 , 2281-2300 , 2301-2320 , 2321-2340 , 2341-2360 , 2361-2380 , 2381-2400 , 2401-2420 , 2421-2440 , 2441-2460 , 2461-2480 , 2481-2500 , 2501-2520 , 2521-2540 , 2541-2560 , 2561-2580 , 2581-2600 , 2601-2620 , 2621-2640 , 2641-2660 , 2661-2680 , 2681-2700 , 2701-2720 , 2721-2740 , 2741-2760 , 2761-2780 , 2781-2800 , 2801-2820 , 2821-2840 , 2841-2860 , 2861-2880 , 2881-2900 , 2901-2920 , 2921-2940 , 2941-2960 , 2961-2980 , 2981-3000 , 3001-3020 , 3021-3040 , 3041-3060 , 3061-3080 , 3081-3100 , 3101-3120 , 3121-3140 , 3141-3160 , 3161-3180 , 3181-3200 , 3201-3220 , 3221-3240 , 3241-3260 , 3261-3280 , 3281-3300 , 3301-3320 , 3321-3340 , 3341-3360 , 3361-3380 , 3381-3400 , 3401-3420 , 3421-3440 , 3441-3460 , 3461-3480 , 3481-3500 , 3501-3520 , 3521-3540 , 3541-3560 , 3561-3580 , 3581-3600 , 3596-3615