Külső területek - Kikötői erdőség
Karaktered neve: --- Rangod: Nem bejelentkezett felhasználó Pénzed: --- arany
Varázsitalaid: Neked nincsenek varázsitalaid!
Herbária: Neked nincsenek varázsnövényeid!
Varázsitalaid: Neked nincsenek varázsitalaid!
Herbária: Neked nincsenek varázsnövényeid!
Üdvözlünk!
Ez itt a www.Lanawin.hu weboldal játéktere. Egy fórumos szerepjáték. Te nem vagy bejelentkezett állapotban, ezért nincs jogod ténykedni a fórumon. Csak olvasni tudod a hozzászólásokat, semmi mást. Ha szeretnéd kipróbálni milyen is a fórum valójában, átélni izgalmas kalandokat, varázslatokat tanulni, bájitalokat vásárolni, egyedi karaktert létrehozni, felszereléseket kovácsoltatni, vagy küldetéseket végrehajtani, akkor regisztrálj bátran, ne habozz. Miután regisztráltál, és beléptél minden funkciót elérhetsz. Lehetőséged lesz részt venni a mesékben, vagy csak spontán játszani a megalkotott, mesés világban. Felkutathatod a város rejtélyeit, és részese lehet egy olyan fórumos szerepjátéknak, ahol a játékosok kényelme, és a játék élvezete a legfontosabb.
Vissza a főoldalra!
| Szántóföldek (új) Dokkok és kikötő (új) | Kikötői erdőség | Tharg birtokok (új) Krenkataur barlangrendszer (új) |  |
<< Előző oldal - Mostani oldal: 60 (1181. - 1200. üzenet) - Első olvasatlan beíráshoz >>Oldal váltása: - Következő oldal >>
1-20 , 21-40 , 41-60 , 61-80 , 81-100 , 101-120 , 121-140 , 141-160 , 161-180 , 181-200 , 201-220 , 221-240 , 241-260 , 261-280 , 281-300 , 301-320 , 321-340 , 341-360 , 361-380 , 381-400 , 401-420 , 421-440 , 441-460 , 461-480 , 481-500 , 501-520 , 521-540 , 541-560 , 561-580 , 581-600 , 601-620 , 621-640 , 641-660 , 661-680 , 681-700 , 701-720 , 721-740 , 741-760 , 761-780 , 781-800 , 801-820 , 821-840 , 841-860 , 861-880 , 881-900 , 901-920 , 921-940 , 941-960 , 961-980 , 981-1000 , 1001-1020 , 1021-1040 , 1041-1060 , 1061-1080 , 1081-1100 , 1101-1120 , 1121-1140 , 1141-1160 , 1161-1180 , 1181-1200 , 1201-1220 , 1221-1240 , 1241-1260 , 1261-1280 , 1281-1300 , 1301-1320 , 1321-1340 , 1341-1360 , 1361-1380 , 1381-1400 , 1401-1420 , 1421-1440 , 1441-1460 , 1461-1480 , 1481-1500 , 1501-1520 , 1521-1540 , 1541-1560 , 1561-1580 , 1581-1600 , 1601-1620 , 1621-1640 , 1641-1660 , 1661-1680 , 1681-1700 , 1701-1720 , 1721-1740 , 1741-1760 , 1761-1780 , 1781-1800 , 1801-1820 , 1821-1840 , 1841-1860 , 1861-1880 , 1881-1900 , 1901-1920 , 1921-1940 , 1941-1960 , 1961-1980 , 1981-2000 , 2001-2020 , 2021-2040 , 2041-2060 , 2061-2080 , 2081-2100 , 2101-2120 , 2121-2140 , 2141-2160 , 2161-2180 , 2181-2200 , 2201-2220 , 2221-2240 , 2241-2260 , 2261-2280 , 2281-2300 , 2301-2320 , 2321-2340 , 2341-2360 , 2361-2380 , 2381-2400 , 2401-2420 , 2421-2440 , 2441-2460 , 2461-2480 , 2481-2500 , 2501-2520 , 2521-2540 , 2541-2560 , 2561-2580 , 2581-2600 , 2601-2620 , 2621-2640 , 2641-2660 , 2661-2680 , 2681-2700 , 2701-2720 , 2721-2740 , 2741-2760 , 2761-2780 , 2781-2800 , 2801-2820 , 2821-2840 , 2841-2860 , 2861-2880 , 2881-2900 , 2901-2920 , 2921-2940 , 2941-2960 , 2961-2980 , 2981-3000 , 3001-3020 , 3021-3040 , 3041-3060 , 3061-3080 , 3081-3100 , 3101-3120 , 3121-3140 , 3141-3160 , 3161-3180 , 3181-3200 , 3201-3220 , 3221-3240 , 3241-3260 , 3261-3280 , 3281-3300 , 3301-3320 , 3321-3340 , 3341-3360 , 3361-3380 , 3381-3400 , 3401-3420 , 3421-3440 , 3441-3460 , 3461-3480 , 3481-3500 , 3501-3520 , 3521-3540 , 3541-3560 , 3561-3580 , 3581-3600 , 3591-3610
1200. hozzászólás ezen a helyszínen: Kikötői erdőség
Üzenet elküldve: 2017-12-12 10:16:16
Üzenet elküldve: 2017-12-12 10:16:16
ÚJ
Rang: Tapasztalt játékos
IC üzenetek: 1853
OOC üzenetek: 355
Játékstílus: Vakmerő
IC üzenetek: 1853
OOC üzenetek: 355
Játékstílus: Vakmerő
//Második szál//
//Egy lépés//
~Zsarnok uralkodó?~
*Gondolkodik el Taitos a Ragront érő vádakon, majd felnevet.*
-Kivéve, ha kétszer akkora, mint te.
*Tódítja, majd elindulnak, el, de nem olyan gyorsan, így bizony Ragronnak két órába is beletelik megtenni az utat.*
-Na, itt is volnánk, deee.
*Húzza el a száját Taitos, ahogy megérkeznek a kikövezett út elejére.*
-Szóval azt hiszem nem mondtam el mindent, szálljunk le!
*Odázza el a Synmirára lépést, majd jelzi Nanának, hogy bizony itt a leszállás ideje. Ha sikerrel lekászálódtak, Taitos vesz egy mély levegőt és belekezd.*
-Szóval, kihasználtam, hogy nem ismered a helyi viszonyokat.
*Kicsit lesüti szemét.*
-Ahova most megyünk, az bizony az Amon Ruadh környékén lakó mágusok otthona lesz. Jómagam az intézőjük vagyok, míg vezetőnk Worenth Yosden mester.
*Eldarálja a lényeget gyorsan.*
-Ahol most vagyunk, az Amon Ruadh, ahol a thargodar nép területei, mi szövetségeseikként őrizzük a déli határt és műveljük a tudást.
*Mennyi csatát vívtak lent délen, mikor arról volt szó. A tudás művelése pedig... nos, az csak úgy jön.*
-Szóval. Csak azt akartam, hogy tudd mielőtt bemegyünk.
Oh, igen, és hírhedt leányrabló is vagyok.
*Veszi fel a lehető legellenszenvesebb vigyorát, mielőtt helyet adna a lány valószínűleg kétkedő szavainak.*
//Egy lépés//
~Zsarnok uralkodó?~
*Gondolkodik el Taitos a Ragront érő vádakon, majd felnevet.*
-Kivéve, ha kétszer akkora, mint te.
*Tódítja, majd elindulnak, el, de nem olyan gyorsan, így bizony Ragronnak két órába is beletelik megtenni az utat.*
-Na, itt is volnánk, deee.
*Húzza el a száját Taitos, ahogy megérkeznek a kikövezett út elejére.*
-Szóval azt hiszem nem mondtam el mindent, szálljunk le!
*Odázza el a Synmirára lépést, majd jelzi Nanának, hogy bizony itt a leszállás ideje. Ha sikerrel lekászálódtak, Taitos vesz egy mély levegőt és belekezd.*
-Szóval, kihasználtam, hogy nem ismered a helyi viszonyokat.
*Kicsit lesüti szemét.*
-Ahova most megyünk, az bizony az Amon Ruadh környékén lakó mágusok otthona lesz. Jómagam az intézőjük vagyok, míg vezetőnk Worenth Yosden mester.
*Eldarálja a lényeget gyorsan.*
-Ahol most vagyunk, az Amon Ruadh, ahol a thargodar nép területei, mi szövetségeseikként őrizzük a déli határt és műveljük a tudást.
*Mennyi csatát vívtak lent délen, mikor arról volt szó. A tudás művelése pedig... nos, az csak úgy jön.*
-Szóval. Csak azt akartam, hogy tudd mielőtt bemegyünk.
Oh, igen, és hírhedt leányrabló is vagyok.
*Veszi fel a lehető legellenszenvesebb vigyorát, mielőtt helyet adna a lány valószínűleg kétkedő szavainak.*
1199. hozzászólás ezen a helyszínen: Kikötői erdőség
Üzenet elküldve: 2017-12-12 10:08:18
Üzenet elküldve: 2017-12-12 10:08:18
ÚJ
Rang: Törölt felhasználó
IC üzenetek: 222
OOC üzenetek: 4
Játékstílus: Megfontolt
IC üzenetek: 222
OOC üzenetek: 4
Játékstílus: Megfontolt
//Kharasshi, Rilkäline//
*Vár, de a férfi csak bólint, mint aki tudomásul veszi a dolgot, akárcsak a piacon megkötött alkura. Csak hát ez most nem egy zsák gabona, vagy egy lószerszám. Hitetlenül áll, mikor Kharasshi inkább a tűz felé indul.*
- Csak kíváncsi voltál? *Szinte suttogja.* És mi lett volna, ha dühöngeni kezdek? *Kezdi megtalálni a hangját.*
~Nem, mint ha, most nem a határán állnék…~ *Sőt, kicsit fel is szívja magát, ami azt illeti. Ő is a tűzhöz sétál, s folytatja a nyulak forgatását, bár közel sem azok töltik ki minden gondolatát.*
- A bolondját járatod velem? *Még ha be is tartja az ígéretét, és nem is zargatja ma este, de holnap kétszer annyira nehezedik majd rá a bizonytalanság, hogy mikor támadják le, amikor is nem szabad elhúzódnia. ~Megbolondulok.~ Vet egy szigorú pillantást a férfi felé.
A nyulak hamarosan elkészülnek, úgyhogy levesz egy ovális fatálat a polcról és két fatányért, hogy megterítsen.*
- Kész a nyúl. *Jelenti be, s előveszi a maradék pogácsát, bár már igencsak megszikkadtak, még is jobb, mint a semmi. Asztalra teszi a nyulat, s a férfira pillantva vár.*
*Vár, de a férfi csak bólint, mint aki tudomásul veszi a dolgot, akárcsak a piacon megkötött alkura. Csak hát ez most nem egy zsák gabona, vagy egy lószerszám. Hitetlenül áll, mikor Kharasshi inkább a tűz felé indul.*
- Csak kíváncsi voltál? *Szinte suttogja.* És mi lett volna, ha dühöngeni kezdek? *Kezdi megtalálni a hangját.*
~Nem, mint ha, most nem a határán állnék…~ *Sőt, kicsit fel is szívja magát, ami azt illeti. Ő is a tűzhöz sétál, s folytatja a nyulak forgatását, bár közel sem azok töltik ki minden gondolatát.*
- A bolondját járatod velem? *Még ha be is tartja az ígéretét, és nem is zargatja ma este, de holnap kétszer annyira nehezedik majd rá a bizonytalanság, hogy mikor támadják le, amikor is nem szabad elhúzódnia. ~Megbolondulok.~ Vet egy szigorú pillantást a férfi felé.
A nyulak hamarosan elkészülnek, úgyhogy levesz egy ovális fatálat a polcról és két fatányért, hogy megterítsen.*
- Kész a nyúl. *Jelenti be, s előveszi a maradék pogácsát, bár már igencsak megszikkadtak, még is jobb, mint a semmi. Asztalra teszi a nyulat, s a férfira pillantva vár.*
1198. hozzászólás ezen a helyszínen: Kikötői erdőség
Üzenet elküldve: 2017-12-12 08:40:41
Üzenet elküldve: 2017-12-12 08:40:41
ÚJ
Rang: Haladó játékos
IC üzenetek: 112
OOC üzenetek: 0
Játékstílus: Megfontolt
IC üzenetek: 112
OOC üzenetek: 0
Játékstílus: Megfontolt
//Kraegan//
*Hallgatja a másikat és kicsit eltűnődik, hogy lehet embereknek annyi sok aranya, hogy azokat lapátolják. Végtére is az emberek alantas létformák, akik nem értenek a föld kincseinek gyűjtéséhez, csak az elherdálásához.*
- Együnk. *Majd nagyot harap a kenyérbe és utána a húsba. Jóízűen megrágja, és nagyokat nyelve eszegeti meg.*
- A szobor jó ötlet. De legyen monumentális, hogy hirdesse gazdagságunk és hatalmunk. *Mereng bele a távolba, hiszen nagy álmodozó, nem véletlenül jött le délre a semmibe. Majd tovább falatozik. Jól esik neki az étel, főleg a kenyér, amelyet már rég nem ízlelt. Szótlanul hallgatja a másik történetét Thorfunról és bólint egyet arra, hogy emlékszik. Majd a kalapács látványára abbahagyja az evést és felemeli a fejét csillogó szemekkel a szép munkára.*
- Az a nyomorult legalább megadta ezzel a tartozását. *Jegyezi meg mogorván és cinikusan. Jó kovács volt, de mindenét elitta, így totál csóró volt.*
- Valamennyit én is értek hozzá, de még sokat kell fejlődni. Viszont ha egyszer elkezdünk bányászni, akkor kell majd egy kohó. Az pedig bent lesz a kis birodalmunkban, nem a szabadban.
*Lassan befejezi az evést, amelyet leöblít egy kis vízzel, hogy elősegítse az emésztést. Már csak egy mondandója akad így az étkezés vége fele.*
- Testvér. *Dörmögi rekedt hangján.* Neve is van ennek a bányának. *Elmosolyodik és a másik szemébe tekint cinkos pillantással.*
- Zhaggur-Kraegan! Az alapítói után. Természetesen az én nevem előrébb van, mert én voltam itt előbb. *Mondja nevetve, majd hirtelen elkomorul.*
- Vissza kell menni dolgozni. Lassan itt a szürkület és már csak párméter van a mai adagból. Azt meg kell csinálni. *Feltápászkodik és megvárja a másikat, majd ha az elkészült elindul vissza kezében a csákányával.*
*Hallgatja a másikat és kicsit eltűnődik, hogy lehet embereknek annyi sok aranya, hogy azokat lapátolják. Végtére is az emberek alantas létformák, akik nem értenek a föld kincseinek gyűjtéséhez, csak az elherdálásához.*
- Együnk. *Majd nagyot harap a kenyérbe és utána a húsba. Jóízűen megrágja, és nagyokat nyelve eszegeti meg.*
- A szobor jó ötlet. De legyen monumentális, hogy hirdesse gazdagságunk és hatalmunk. *Mereng bele a távolba, hiszen nagy álmodozó, nem véletlenül jött le délre a semmibe. Majd tovább falatozik. Jól esik neki az étel, főleg a kenyér, amelyet már rég nem ízlelt. Szótlanul hallgatja a másik történetét Thorfunról és bólint egyet arra, hogy emlékszik. Majd a kalapács látványára abbahagyja az evést és felemeli a fejét csillogó szemekkel a szép munkára.*
- Az a nyomorult legalább megadta ezzel a tartozását. *Jegyezi meg mogorván és cinikusan. Jó kovács volt, de mindenét elitta, így totál csóró volt.*
- Valamennyit én is értek hozzá, de még sokat kell fejlődni. Viszont ha egyszer elkezdünk bányászni, akkor kell majd egy kohó. Az pedig bent lesz a kis birodalmunkban, nem a szabadban.
*Lassan befejezi az evést, amelyet leöblít egy kis vízzel, hogy elősegítse az emésztést. Már csak egy mondandója akad így az étkezés vége fele.*
- Testvér. *Dörmögi rekedt hangján.* Neve is van ennek a bányának. *Elmosolyodik és a másik szemébe tekint cinkos pillantással.*
- Zhaggur-Kraegan! Az alapítói után. Természetesen az én nevem előrébb van, mert én voltam itt előbb. *Mondja nevetve, majd hirtelen elkomorul.*
- Vissza kell menni dolgozni. Lassan itt a szürkület és már csak párméter van a mai adagból. Azt meg kell csinálni. *Feltápászkodik és megvárja a másikat, majd ha az elkészült elindul vissza kezében a csákányával.*
1197. hozzászólás ezen a helyszínen: Kikötői erdőség
Üzenet elküldve: 2017-12-11 23:37:05
Üzenet elküldve: 2017-12-11 23:37:05
ÚJ
Rang: Haladó játékos
IC üzenetek: 848
OOC üzenetek: 4
Játékstílus: Vakmerő
IC üzenetek: 848
OOC üzenetek: 4
Játékstílus: Vakmerő
//Kharasshi, Rilkäline//
*Kíváncsi lenne, milyen gondolatok cikáznak most a nőstényke fejében, mert hogy ma talán még a szokottnál is csendesebb.*
- Rendben *bólint, ahogy megkapta a lánytól a választ, aztán fordul is, hogy közelebb menjen az egyre kellemesebb illatokat sistergő nyársakhoz. Ám mielőtt elkezdené őket szemügyre venni, még visszafordul, hogy tisztázza az esetleges kérdéseket.* - Ja, nem most *mondja szinte elnézést kérőn.* - Igazából csak kíváncsi voltam, mit felelsz. Hogy dühös leszel-e, Próbálsz-e alkudozni vagy kiállsz-e a zsákmányod jogáért *vonja meg a vállát.* - De ha már így alakult... sose lehet tudni.
*Megnézi, hogy állnak a sültek, de nem kontárkodik bele. Tisztes távolságot tart, de a gyomra kicsit azért már türelmetlenkedik. Ideiglenes tűzoltásként vesz egy keveset a csemegés szütyőből. Pár szem dió még az egérkének is jut.*
- Ne aggódj, ma jó leszek *emeli fel a kezeit.* - Tényleg.
*Ezt bebizonyítandó, arrébb is húzódik, nehogy zavarja az étel készítésének ügymenetét. Felvesz a kandalló mellől egy fahasábot és csendesen dúdolva nekilát, hogy a késével forgácsot hántson belőle. Hadd legyen az apró vendégnek is kényelmes éjszakája, ha már neki ilyen rosszul sikerült az előző. Olykor-olykor kelletlenül megmozgatja fájós vállát, ami pont erre emlékezteti.*
*Kíváncsi lenne, milyen gondolatok cikáznak most a nőstényke fejében, mert hogy ma talán még a szokottnál is csendesebb.*
- Rendben *bólint, ahogy megkapta a lánytól a választ, aztán fordul is, hogy közelebb menjen az egyre kellemesebb illatokat sistergő nyársakhoz. Ám mielőtt elkezdené őket szemügyre venni, még visszafordul, hogy tisztázza az esetleges kérdéseket.* - Ja, nem most *mondja szinte elnézést kérőn.* - Igazából csak kíváncsi voltam, mit felelsz. Hogy dühös leszel-e, Próbálsz-e alkudozni vagy kiállsz-e a zsákmányod jogáért *vonja meg a vállát.* - De ha már így alakult... sose lehet tudni.
*Megnézi, hogy állnak a sültek, de nem kontárkodik bele. Tisztes távolságot tart, de a gyomra kicsit azért már türelmetlenkedik. Ideiglenes tűzoltásként vesz egy keveset a csemegés szütyőből. Pár szem dió még az egérkének is jut.*
- Ne aggódj, ma jó leszek *emeli fel a kezeit.* - Tényleg.
*Ezt bebizonyítandó, arrébb is húzódik, nehogy zavarja az étel készítésének ügymenetét. Felvesz a kandalló mellől egy fahasábot és csendesen dúdolva nekilát, hogy a késével forgácsot hántson belőle. Hadd legyen az apró vendégnek is kényelmes éjszakája, ha már neki ilyen rosszul sikerült az előző. Olykor-olykor kelletlenül megmozgatja fájós vállát, ami pont erre emlékezteti.*
1196. hozzászólás ezen a helyszínen: Kikötői erdőség
Üzenet elküldve: 2017-12-11 22:30:55
Üzenet elküldve: 2017-12-11 22:30:55
ÚJ
Rang: Törölt felhasználó
IC üzenetek: 222
OOC üzenetek: 4
Játékstílus: Megfontolt
IC üzenetek: 222
OOC üzenetek: 4
Játékstílus: Megfontolt
//Kharasshi, Rilkäline//
*Gondolhatta volna, hogy ez sem megy majd olyan egyszerűen, mint ahogyan mehetne. Valójában, mostanában, semmi sem olyan egyszerű. Így hát, miért éppen ez lógna ki a sorból.
Csak hát egész nap úgy elvolt, mint a befőtt. Eszébe sem jutott, hogy estére megint felborogatják a lelki békéjét. Pedig, még fürdött is, hajat is mosott. Még az egér sem hozta ki a sodrából, inkább csak megszabadulni akart tőle, nem kimondottan a kivégzés volt a célja.
Mikor a férfi sóhajtva enged a kérésnek, Rilkäline megkönnyebbülésében elmosolyodik, s még szeme is megcsillan.
A fény, csak akkor halványul el, amikor folytatja a saját kérésével. A lány is az asztalhoz lép, és az egérre szegezi pillantását.
~Csak egy apróság?~ Kíváncsian várja, mit kér a férfi, cserébe, s mikor meghallja, a korábbi csillanásnak még a gondolata is eltűnik. Pillantása önkéntelenül is a férfi ajkaira siklik, ahogy mérlegel egy pillanat erejéig.
Az előző este eseményei nyomán, átértékelt néhány dolgot. Többek közt, hogy ha tetszik, ha nem, a férfi elveszi, amit szeretne, még ha ezért a saját szabályai áldozata is lesz. Ráadásul még akkor is Rilkäline lelke lett a nyulakhoz hasonlóan megnyúzva, mikor büntetés végrehajtóvá avanzsálódott. S hiába töltötte ki akkor minden bosszúságát, azok helyét valamiféle bűntudat váltotta fel.
A jelenlegi helyzet annyival jobb talán, hogy nem dühös és nincs letámadva és legalább az illúziója megvan annak, hogy dönthet, illetve az egér is túléli.*
- Egyetlen csók. És aztán, nem zargatsz vele. *Ismétli az ajánlatot, egyenesen férfi fakó szemeit fürkészve.* Rendben, nem húzódom el. *Sóhajtja szinte, a beleegyező szavakat. Az alku megköttetett, s várja, hogy a férfi mozduljon. Tudják le az egyezséget, s mehessen megforgatni a nyulakat a nyárson, mert oda fognak kozmálni.*
*Gondolhatta volna, hogy ez sem megy majd olyan egyszerűen, mint ahogyan mehetne. Valójában, mostanában, semmi sem olyan egyszerű. Így hát, miért éppen ez lógna ki a sorból.
Csak hát egész nap úgy elvolt, mint a befőtt. Eszébe sem jutott, hogy estére megint felborogatják a lelki békéjét. Pedig, még fürdött is, hajat is mosott. Még az egér sem hozta ki a sodrából, inkább csak megszabadulni akart tőle, nem kimondottan a kivégzés volt a célja.
Mikor a férfi sóhajtva enged a kérésnek, Rilkäline megkönnyebbülésében elmosolyodik, s még szeme is megcsillan.
A fény, csak akkor halványul el, amikor folytatja a saját kérésével. A lány is az asztalhoz lép, és az egérre szegezi pillantását.
~Csak egy apróság?~ Kíváncsian várja, mit kér a férfi, cserébe, s mikor meghallja, a korábbi csillanásnak még a gondolata is eltűnik. Pillantása önkéntelenül is a férfi ajkaira siklik, ahogy mérlegel egy pillanat erejéig.
Az előző este eseményei nyomán, átértékelt néhány dolgot. Többek közt, hogy ha tetszik, ha nem, a férfi elveszi, amit szeretne, még ha ezért a saját szabályai áldozata is lesz. Ráadásul még akkor is Rilkäline lelke lett a nyulakhoz hasonlóan megnyúzva, mikor büntetés végrehajtóvá avanzsálódott. S hiába töltötte ki akkor minden bosszúságát, azok helyét valamiféle bűntudat váltotta fel.
A jelenlegi helyzet annyival jobb talán, hogy nem dühös és nincs letámadva és legalább az illúziója megvan annak, hogy dönthet, illetve az egér is túléli.*
- Egyetlen csók. És aztán, nem zargatsz vele. *Ismétli az ajánlatot, egyenesen férfi fakó szemeit fürkészve.* Rendben, nem húzódom el. *Sóhajtja szinte, a beleegyező szavakat. Az alku megköttetett, s várja, hogy a férfi mozduljon. Tudják le az egyezséget, s mehessen megforgatni a nyulakat a nyárson, mert oda fognak kozmálni.*
1195. hozzászólás ezen a helyszínen: Kikötői erdőség
Üzenet elküldve: 2017-12-11 21:46:40
Üzenet elküldve: 2017-12-11 21:46:40
ÚJ
Rang: Törölt felhasználó
IC üzenetek: 32
OOC üzenetek: 0
Játékstílus: Megfontolt
IC üzenetek: 32
OOC üzenetek: 0
Játékstílus: Megfontolt
//Zhaggur//
*Magához veszi a batyuját, majd felnevet.*
-Nem, ezek főleg emberek, de mindenféle népség megfordul náluk. Harcosok.
Jól mondod testvér, ez a mi dolgunk. De ismered a mondást, "csorbult csákánnyal nem lelsz aranyat."
Úgyhogy együnk mielőtt kicsorbulunk.
*Bólint egy nagyot a másik törp javaslatára. Maga sem oszthatná be jobban az időt.
Leül egy tönkre, kibontja a méretes batyut melyben szeletelt hús és egy jókora cipó van. A cipót kettétöri és az egyik felét jó néhány szelet hússal átnyújtja a Zhaggurnak.*
-Ha lesz időm, akarok faragni egy szobrot ide. A majdani bejárathoz. Apáink képmását. A nagy elődökét. *Néz fel révetegen. Mindig szeretett szobrászkodni, már ha ideje engedte.*
-Igen, majd elfelejtettem. Emlékszel mit meséltem Thorlad bányájáról? Thorladot nem, de a testvérét Thorfunt bizony elnyelte a beomlott bánya. Kár érte, kitűnő kovács volt. Azonban.
*Itt vár egy pillanatot, amíg lenyeli a falatot.*
-Azonban erre neki már nem lesz szüksége, így elhoztam.
*Lecsatolja övéről a gyönyörűen megmunkált kovács kalapácsot, amely szinte villog a lemenő nap sugaraiban. Rúnák szelik keresztül az erős acélfejet mely hidegen csillog.*
-Nem tudom komám, hogy azóta Te mennyit konyítasz a kovácsoláshoz. Én nem sokat, de igyekezni fogok.
*Nevet fel jóízűen.*
-Bár Thorfun nyomába nem fogunk érni soha. De a kalapács bizony nem akármilyen mestermunka.
*Magához veszi a batyuját, majd felnevet.*
-Nem, ezek főleg emberek, de mindenféle népség megfordul náluk. Harcosok.
Jól mondod testvér, ez a mi dolgunk. De ismered a mondást, "csorbult csákánnyal nem lelsz aranyat."
Úgyhogy együnk mielőtt kicsorbulunk.
*Bólint egy nagyot a másik törp javaslatára. Maga sem oszthatná be jobban az időt.
Leül egy tönkre, kibontja a méretes batyut melyben szeletelt hús és egy jókora cipó van. A cipót kettétöri és az egyik felét jó néhány szelet hússal átnyújtja a Zhaggurnak.*
-Ha lesz időm, akarok faragni egy szobrot ide. A majdani bejárathoz. Apáink képmását. A nagy elődökét. *Néz fel révetegen. Mindig szeretett szobrászkodni, már ha ideje engedte.*
-Igen, majd elfelejtettem. Emlékszel mit meséltem Thorlad bányájáról? Thorladot nem, de a testvérét Thorfunt bizony elnyelte a beomlott bánya. Kár érte, kitűnő kovács volt. Azonban.
*Itt vár egy pillanatot, amíg lenyeli a falatot.*
-Azonban erre neki már nem lesz szüksége, így elhoztam.
*Lecsatolja övéről a gyönyörűen megmunkált kovács kalapácsot, amely szinte villog a lemenő nap sugaraiban. Rúnák szelik keresztül az erős acélfejet mely hidegen csillog.*
-Nem tudom komám, hogy azóta Te mennyit konyítasz a kovácsoláshoz. Én nem sokat, de igyekezni fogok.
*Nevet fel jóízűen.*
-Bár Thorfun nyomába nem fogunk érni soha. De a kalapács bizony nem akármilyen mestermunka.
1194. hozzászólás ezen a helyszínen: Kikötői erdőség
Üzenet elküldve: 2017-12-11 20:43:46
Üzenet elküldve: 2017-12-11 20:43:46
ÚJ
Rang: Haladó játékos
IC üzenetek: 112
OOC üzenetek: 0
Játékstílus: Megfontolt
IC üzenetek: 112
OOC üzenetek: 0
Játékstílus: Megfontolt
//Kraegan//
*Örül, hogy a másik belátja az ökrös dolgot. Jobb is ez így, hiszen nehéz terep az erdő, de az állatok ügyesek és így elég ha egy kis ösvény van, amely elvezet az útig. Onnan meg már bárhova vihetik a zsákmányt.*
- Csak nem valami hitvány mezei törpe népség az a tharg? Hallottam, hogy a sík vidéken is élnek. Zsoldosok meg kereskedők. Rühellem az ilyen bandákat. Bemocskolják a vérünket. *Na igen. Zhaggur igen elfogult a saját népével és annak hivatásával kapcsolatban.*
- A törpe hivatása föld kincseinek végtelen kiaknázása. A végtelen vagyon felhalmozása. *Csillogó szemekkel mondja, majd a mondata végén elkomorul és bólint az ebédre egyet. Ideje indulni. Éhes már. Nagyon éhes.*
- Úgy illene, hogy én hívlak meg uraság. De csak szárított nyúl hús van. Szóval a tiédet esszük. *Kacag fel. Majd amikor kiérnek és letelepednek az ebédhez, folytatja a gondolatát.*
- Ma még befejezzük a kötelezőt és haladunk pár métert. Így meg lesz a huszonhat méter befele. Itt akár el is kezdhetünk lefele ásni. Holnap hajnalban kimegyünk megnézni a csapdákat és ebédre friss húst eszegetünk. *Nyalja meg a szája szélét és nyel egy nagyot, várva mikor veszi elő a másik az élelmet.*
- Mit hoztál testvér? *Tekint mohón a másikra, várva a meglepetést, amely talán nem is várat már oly soká magára.*
*Örül, hogy a másik belátja az ökrös dolgot. Jobb is ez így, hiszen nehéz terep az erdő, de az állatok ügyesek és így elég ha egy kis ösvény van, amely elvezet az útig. Onnan meg már bárhova vihetik a zsákmányt.*
- Csak nem valami hitvány mezei törpe népség az a tharg? Hallottam, hogy a sík vidéken is élnek. Zsoldosok meg kereskedők. Rühellem az ilyen bandákat. Bemocskolják a vérünket. *Na igen. Zhaggur igen elfogult a saját népével és annak hivatásával kapcsolatban.*
- A törpe hivatása föld kincseinek végtelen kiaknázása. A végtelen vagyon felhalmozása. *Csillogó szemekkel mondja, majd a mondata végén elkomorul és bólint az ebédre egyet. Ideje indulni. Éhes már. Nagyon éhes.*
- Úgy illene, hogy én hívlak meg uraság. De csak szárított nyúl hús van. Szóval a tiédet esszük. *Kacag fel. Majd amikor kiérnek és letelepednek az ebédhez, folytatja a gondolatát.*
- Ma még befejezzük a kötelezőt és haladunk pár métert. Így meg lesz a huszonhat méter befele. Itt akár el is kezdhetünk lefele ásni. Holnap hajnalban kimegyünk megnézni a csapdákat és ebédre friss húst eszegetünk. *Nyalja meg a szája szélét és nyel egy nagyot, várva mikor veszi elő a másik az élelmet.*
- Mit hoztál testvér? *Tekint mohón a másikra, várva a meglepetést, amely talán nem is várat már oly soká magára.*
1193. hozzászólás ezen a helyszínen: Kikötői erdőség
Üzenet elküldve: 2017-12-11 19:49:13
Üzenet elküldve: 2017-12-11 19:49:13
ÚJ
Rang: Törölt felhasználó
IC üzenetek: 32
OOC üzenetek: 0
Játékstílus: Megfontolt
IC üzenetek: 32
OOC üzenetek: 0
Játékstílus: Megfontolt
//Zhaggur//
-Ökrök. Veszek a földekről. *Hallgatja végig a másik törpöt bólintva egyet, többet nem fűz hozzá maga sem.*
-Thargok? Egy törzs nem is túl messze innét, úgy hírlik a vezérük óriási lapáttal pakolja hatalmas zsákokba az aranyat annyi van néki.
Szekér meg út később. *Bólint kelletlen. Alighanem igaza van a másiknak, előbb a bánya dolgával legyenek rendben.
Lassan késő délutánra jár a nap és ők még mindig rendíthetetlen csákányoznak. Kraegan megáll, megtörli a homlokát majd a másikra néz.*
-Együnk valamit. Hoztam valami elemózsiát a batyumban, sózott hús meg kenyér, gyere osszuk meg.
*Teszi a földre a csákányt és indul el kifelé, két teli kőtörmelékes zsákot húzva maga után. Jól haladtak a mai nap, de a holnapi nap még nehezebb lesz.*
-No meg hoztam magammal még valamit, aminek majd örülni fogsz.
*Néz vissza a társára. Ugyan a holmi a sajátja, de alighanem sok hasznát veszik majd még a későbbiekben.*
-Ökrök. Veszek a földekről. *Hallgatja végig a másik törpöt bólintva egyet, többet nem fűz hozzá maga sem.*
-Thargok? Egy törzs nem is túl messze innét, úgy hírlik a vezérük óriási lapáttal pakolja hatalmas zsákokba az aranyat annyi van néki.
Szekér meg út később. *Bólint kelletlen. Alighanem igaza van a másiknak, előbb a bánya dolgával legyenek rendben.
Lassan késő délutánra jár a nap és ők még mindig rendíthetetlen csákányoznak. Kraegan megáll, megtörli a homlokát majd a másikra néz.*
-Együnk valamit. Hoztam valami elemózsiát a batyumban, sózott hús meg kenyér, gyere osszuk meg.
*Teszi a földre a csákányt és indul el kifelé, két teli kőtörmelékes zsákot húzva maga után. Jól haladtak a mai nap, de a holnapi nap még nehezebb lesz.*
-No meg hoztam magammal még valamit, aminek majd örülni fogsz.
*Néz vissza a társára. Ugyan a holmi a sajátja, de alighanem sok hasznát veszik majd még a későbbiekben.*
1192. hozzászólás ezen a helyszínen: Kikötői erdőség
Üzenet elküldve: 2017-12-11 18:55:58
Üzenet elküldve: 2017-12-11 18:55:58
ÚJ
Rang: Haladó játékos
IC üzenetek: 112
OOC üzenetek: 0
Játékstílus: Megfontolt
IC üzenetek: 112
OOC üzenetek: 0
Játékstílus: Megfontolt
//Kraegan//
*A kérdésére csak fél választ kap. Ennek azért nem nagyon örül. Morgás követi a vissza kérdést, de mit van mit tenni. Egymásra vannak utalva így most ezért kell dolgozni. Ennek fejében átgondolja a dolgot. Hümmög a szakálla alatt és felel.*
-Ökrök kellenek. Csak velük tudjuk megoldani. Ráadásul sok feladatra alkalmasak. De jó lenne még egy törpe hajcsár is. *Harapja el a mondatot.*
- Tudom tudom ne is mond a választ erre. *Legyint a hajcsárra, majd megköszörüli a torkát.*
-Most ökrök. Hozzájuk kéne tervezned mechanikát. *Folytatja a bányászatot fáradságot nem kímélve.*
- A kikötőről hallottam ott szolgák is akadhatnak. *Vigyorodik el. Szereti őket nem is kétséges.* Mi a fene az a tharg? Valami kufár, vagy kovács? *Nem hallotta még ezt a nevet. Viszont a szekérre már mordul. Nem tartja jó ötletnek.*
- A szekér baromság! Nincs út, hogy ide hozzuk. Ráadásul az ökrökkel jobban tudunk mozogni az erdőben és velük is mindent el tudunk vinni. *Jelenti ki kategorikusan. Nem egy született diplomata, de éles szeműnek vallja magát.*
- Utat meg majd építünk ha már felhúztuk a birodalmat. *Kacsint a másikra, hiszen lehet hogy a végén még a város épít utat hozzájuk, ha nagy lesz a gazdagságuk. Folytatja is a munkát csendben feleletre várva, közben vissza vissza tekint, hogy lassan itt az idő egy kis kajáláshoz. Na meg a csapdákat is meg kéne nézni, ha holnapra friss húst akarnak.*
*A kérdésére csak fél választ kap. Ennek azért nem nagyon örül. Morgás követi a vissza kérdést, de mit van mit tenni. Egymásra vannak utalva így most ezért kell dolgozni. Ennek fejében átgondolja a dolgot. Hümmög a szakálla alatt és felel.*
-Ökrök kellenek. Csak velük tudjuk megoldani. Ráadásul sok feladatra alkalmasak. De jó lenne még egy törpe hajcsár is. *Harapja el a mondatot.*
- Tudom tudom ne is mond a választ erre. *Legyint a hajcsárra, majd megköszörüli a torkát.*
-Most ökrök. Hozzájuk kéne tervezned mechanikát. *Folytatja a bányászatot fáradságot nem kímélve.*
- A kikötőről hallottam ott szolgák is akadhatnak. *Vigyorodik el. Szereti őket nem is kétséges.* Mi a fene az a tharg? Valami kufár, vagy kovács? *Nem hallotta még ezt a nevet. Viszont a szekérre már mordul. Nem tartja jó ötletnek.*
- A szekér baromság! Nincs út, hogy ide hozzuk. Ráadásul az ökrökkel jobban tudunk mozogni az erdőben és velük is mindent el tudunk vinni. *Jelenti ki kategorikusan. Nem egy született diplomata, de éles szeműnek vallja magát.*
- Utat meg majd építünk ha már felhúztuk a birodalmat. *Kacsint a másikra, hiszen lehet hogy a végén még a város épít utat hozzájuk, ha nagy lesz a gazdagságuk. Folytatja is a munkát csendben feleletre várva, közben vissza vissza tekint, hogy lassan itt az idő egy kis kajáláshoz. Na meg a csapdákat is meg kéne nézni, ha holnapra friss húst akarnak.*
1191. hozzászólás ezen a helyszínen: Kikötői erdőség
Üzenet elküldve: 2017-12-11 16:57:13
Üzenet elküldve: 2017-12-11 16:57:13
ÚJ
Rang: Haladó játékos
IC üzenetek: 848
OOC üzenetek: 4
Játékstílus: Vakmerő
IC üzenetek: 848
OOC üzenetek: 4
Játékstílus: Vakmerő
//Kharasshi, Rilkäline//
*A nyulak is nekivetkőznek a bundájukból, de inkább a házigazdák éhségére való tekintettel, mintsem a benti jó idő miatt. A lány pont olyan gyakorlatiasan fog az elkészítésükhöz, ahogy az egér ügyét kezelte. Bár ez utóbbi kapcsán némi változás vehető észre, most, hogy alkalma van egy kicsit jobban megismerkedni a kis gombszeművel.
A délutánba hajló ebéd tehát készül, mindenki tiszta és a szoba rendje is visszaállt nagyjából. Már csak a betolakodó ügye van hátra, de mikor Kharasshi elindulna vele kifelé, a lány megállítja.*
- Hm? Ne? *néz rá furcsálkodva.* - Ejj, nőstényke *billenti oldalra a fejét.* - Hiszen a seprűt elnézve... nos... lehet, hogy a macskáknak kilenc életük van, de a fejemet rá, hogy ennek a kis mihasznának is volt azért tartalékban! Most meg... *nem fejezi be, de szűkülő pillantásából azért sejthető, hogy mire gondol. Mert hát milyen dolog az, hogy gyakorlatilag ugyanúgy járnak el egy ügyben, de amikor ő csinálja, az természetesen megint csak gonosz, aljas és szívtelen. Hát mi ez, ha nem kettős mérce?*
- Hát jó *sóhajtja megadón.* - Holnap majd keresünk neki egy alkalmas helyet, ahol szélnek lehet ereszteni. *Visszateszi az üveget az asztalra és pár szívdobbanásnyi ideig csak nézi az egérkét.*
- De én is kérek cserébe valamit *fordul vissza.* - Csak egy apróságot *mondja és közelebb lép a lányhoz. A fakó pillantás végigcirógatja a finom vonásokat, az ajkak szép íveit.*
- Szeretném, ha nem húzódnál el a csókom elől. Csak egyetlen alkalommal. Többet nem fogom erőltetni, soha, ígérem. *Kharasshi úgy alkuszik erre is, mint bármi másra. Nem tűnik sem izgatottnak, sem túlzottan vágyakozónak. Kedvére való a lány, ezt sosem tagadta, de míg a vágyakat valamiféle sajátos gyakorlatiasság körébe sorolja, érdeklődő kíváncsiság látszik rajta, ahogy az ilyesmiben a lány reakcióit figyeli.
Az ajánlat tehát kimondatott: egyetlen csók. Nem is kéri, hogy viszonozza a másik, csupán, hogy ne húzódjon el előle, és egy ígéret, hogy ezzel többé nem fogja zaklatni a fakóvérűt.*
*A nyulak is nekivetkőznek a bundájukból, de inkább a házigazdák éhségére való tekintettel, mintsem a benti jó idő miatt. A lány pont olyan gyakorlatiasan fog az elkészítésükhöz, ahogy az egér ügyét kezelte. Bár ez utóbbi kapcsán némi változás vehető észre, most, hogy alkalma van egy kicsit jobban megismerkedni a kis gombszeművel.
A délutánba hajló ebéd tehát készül, mindenki tiszta és a szoba rendje is visszaállt nagyjából. Már csak a betolakodó ügye van hátra, de mikor Kharasshi elindulna vele kifelé, a lány megállítja.*
- Hm? Ne? *néz rá furcsálkodva.* - Ejj, nőstényke *billenti oldalra a fejét.* - Hiszen a seprűt elnézve... nos... lehet, hogy a macskáknak kilenc életük van, de a fejemet rá, hogy ennek a kis mihasznának is volt azért tartalékban! Most meg... *nem fejezi be, de szűkülő pillantásából azért sejthető, hogy mire gondol. Mert hát milyen dolog az, hogy gyakorlatilag ugyanúgy járnak el egy ügyben, de amikor ő csinálja, az természetesen megint csak gonosz, aljas és szívtelen. Hát mi ez, ha nem kettős mérce?*
- Hát jó *sóhajtja megadón.* - Holnap majd keresünk neki egy alkalmas helyet, ahol szélnek lehet ereszteni. *Visszateszi az üveget az asztalra és pár szívdobbanásnyi ideig csak nézi az egérkét.*
- De én is kérek cserébe valamit *fordul vissza.* - Csak egy apróságot *mondja és közelebb lép a lányhoz. A fakó pillantás végigcirógatja a finom vonásokat, az ajkak szép íveit.*
- Szeretném, ha nem húzódnál el a csókom elől. Csak egyetlen alkalommal. Többet nem fogom erőltetni, soha, ígérem. *Kharasshi úgy alkuszik erre is, mint bármi másra. Nem tűnik sem izgatottnak, sem túlzottan vágyakozónak. Kedvére való a lány, ezt sosem tagadta, de míg a vágyakat valamiféle sajátos gyakorlatiasság körébe sorolja, érdeklődő kíváncsiság látszik rajta, ahogy az ilyesmiben a lány reakcióit figyeli.
Az ajánlat tehát kimondatott: egyetlen csók. Nem is kéri, hogy viszonozza a másik, csupán, hogy ne húzódjon el előle, és egy ígéret, hogy ezzel többé nem fogja zaklatni a fakóvérűt.*
1190. hozzászólás ezen a helyszínen: Kikötői erdőség
Üzenet elküldve: 2017-12-11 15:09:55
Üzenet elküldve: 2017-12-11 15:09:55
ÚJ
Rang: Törölt felhasználó
IC üzenetek: 32
OOC üzenetek: 0
Játékstílus: Megfontolt
IC üzenetek: 32
OOC üzenetek: 0
Játékstílus: Megfontolt
//Zhaggur//
*Megáll a munkában, majd elgondolkodva figyeli a másikat.*
-Hmm... A folyamatot tudnánk meggyorsítani, de ökrünk nincs, taposókerékhez pedig legalább két jó törp kellene még. Neked van valami ötleted?
*Azzal nagy hévvel folytatja a csákányozást. Miután megtöltött egy zsákot kőtörmelékkel, vállára véve kiviszi azt és visszajön.*
-Szerszámok mindenképp kelleni fognak. El kell látogatnia egyikőnknek a Kikötőbe, de inkább azokhoz a thargokhoz. Van némi aranyam, szekér is kellene, ökör is kellene.
*Mondatai végét egy-egy erős csákánycsapással toldja meg, majd megáll és Zhagurra néz.*
-Út is kell a Vaserdei ösvényig. Lesz itt munka bőven testvérem. *Nem mintha bánná, sőt. Az aranyhoz vezető út rögös. Előkotor egy kulacsot majd jól meghúzza. Jól esik a torkának a hideg víz.
Ismét felkapja a csákányt és nagy hévvel a sziklafalba vágja. Jó adag apró kőtörmelék potyog le a csapás nyomán, melyeket a zsákba söpör.*
*Megáll a munkában, majd elgondolkodva figyeli a másikat.*
-Hmm... A folyamatot tudnánk meggyorsítani, de ökrünk nincs, taposókerékhez pedig legalább két jó törp kellene még. Neked van valami ötleted?
*Azzal nagy hévvel folytatja a csákányozást. Miután megtöltött egy zsákot kőtörmelékkel, vállára véve kiviszi azt és visszajön.*
-Szerszámok mindenképp kelleni fognak. El kell látogatnia egyikőnknek a Kikötőbe, de inkább azokhoz a thargokhoz. Van némi aranyam, szekér is kellene, ökör is kellene.
*Mondatai végét egy-egy erős csákánycsapással toldja meg, majd megáll és Zhagurra néz.*
-Út is kell a Vaserdei ösvényig. Lesz itt munka bőven testvérem. *Nem mintha bánná, sőt. Az aranyhoz vezető út rögös. Előkotor egy kulacsot majd jól meghúzza. Jól esik a torkának a hideg víz.
Ismét felkapja a csákányt és nagy hévvel a sziklafalba vágja. Jó adag apró kőtörmelék potyog le a csapás nyomán, melyeket a zsákba söpör.*
1189. hozzászólás ezen a helyszínen: Kikötői erdőség
Üzenet elküldve: 2017-12-11 13:05:24
Üzenet elküldve: 2017-12-11 13:05:24
ÚJ
Rang: Tapasztalt játékos
IC üzenetek: 1658
OOC üzenetek: 123
Játékstílus: Megfontolt
IC üzenetek: 1658
OOC üzenetek: 123
Játékstílus: Megfontolt
//Utazóban//
*Learon éppen Amon felé tart, egész kis állatseregletével. Mellette juhok, kecskék bandukolnak, az egész nagy nyáj mögött pedig kutyája vakkantgat, terelve a többieket. Learon maga a szekere és lova mellett sétál. Nem ül fel a bakra, hiszen így könnyebb hajtani a jószágot. Nem bízhat mindent Nayka-ra, és Redult sem akarja még jobban megterhelni. Elég neki, hogy húzza a szekeret meg a csomagokat. Erős ló, de akkor is tisztességtelen akkor mögé ülni amikor az ember nem is fáradt.*
-Na, gyerekek, megint egy kellemetlen beszélgetésnek lesztek fül és szemtanúi. Lassan már kételkedem abban, hogy képes vagyok irányítani egy gazdaságot! Lehet tényleg maradnom kéne a vándorlásnál meg a pásztorkodásnál!
*Válasz, mint általában, most sem érkezik senkitől, hacsak a néhány felhangzó bégetést nem veszi annak. Márpedig annyira még nem őrült, hogy belelásson valamit. Néha megáll, egyrészt pihenni, másrészt, hogy egyen egy pár falatot, és jószágait is hagyja legelészni, de csak estére marad sokáig, reggel indul is tovább. Nem siet sehova, de azért jobb, ha az ember célirányosan halad, és nem csak lézeng. Elég volt neki a lézengésből egy jó időre. Közben az egyre sűrűsödő embertömegből és az egyre ismerősebb tájból rájön, közeledik a Vashegy felé. Mikor már a falat is látja, egészen megszaporázza lépteit.*
*Learon éppen Amon felé tart, egész kis állatseregletével. Mellette juhok, kecskék bandukolnak, az egész nagy nyáj mögött pedig kutyája vakkantgat, terelve a többieket. Learon maga a szekere és lova mellett sétál. Nem ül fel a bakra, hiszen így könnyebb hajtani a jószágot. Nem bízhat mindent Nayka-ra, és Redult sem akarja még jobban megterhelni. Elég neki, hogy húzza a szekeret meg a csomagokat. Erős ló, de akkor is tisztességtelen akkor mögé ülni amikor az ember nem is fáradt.*
-Na, gyerekek, megint egy kellemetlen beszélgetésnek lesztek fül és szemtanúi. Lassan már kételkedem abban, hogy képes vagyok irányítani egy gazdaságot! Lehet tényleg maradnom kéne a vándorlásnál meg a pásztorkodásnál!
*Válasz, mint általában, most sem érkezik senkitől, hacsak a néhány felhangzó bégetést nem veszi annak. Márpedig annyira még nem őrült, hogy belelásson valamit. Néha megáll, egyrészt pihenni, másrészt, hogy egyen egy pár falatot, és jószágait is hagyja legelészni, de csak estére marad sokáig, reggel indul is tovább. Nem siet sehova, de azért jobb, ha az ember célirányosan halad, és nem csak lézeng. Elég volt neki a lézengésből egy jó időre. Közben az egyre sűrűsödő embertömegből és az egyre ismerősebb tájból rájön, közeledik a Vashegy felé. Mikor már a falat is látja, egészen megszaporázza lépteit.*
1188. hozzászólás ezen a helyszínen: Kikötői erdőség
Üzenet elküldve: 2017-12-10 23:58:06
Üzenet elküldve: 2017-12-10 23:58:06
ÚJ
Rang: Törölt felhasználó
IC üzenetek: 222
OOC üzenetek: 4
Játékstílus: Megfontolt
IC üzenetek: 222
OOC üzenetek: 4
Játékstílus: Megfontolt
//Kharasshi, Rilkäline//
*Amikor feltépi az ajtót, hogy a döglöttnek hitt egeret kihajítsa rajta, a férfi tökéletes időzítéssel toppan be. Persze nem tudja kihagyni megjegyzés nélkül, de Rilkäline erre csak egy pár összehúzott szemmel válaszol, majd elcseréli az egeret a nyulakra.
~Sicc?! ~
Leteszi a nyulakat a tűz elé a peremre, s gyorsan összekapkodja, legalább a seprű szétszóródott darabjait. Felegyenesedve látja, hogy a mégsem holt egér, egy üvegben landol, s nem hisz a fülének, hogy a többnyire mogorva férfi, hogyan duruzsol neki. Az egérnek. Mondjuk ez még mindig, a jobbik eset, mert amikor neki duruzsolt, abból nem sült még ki egyszer sem semmi jó. Az elf lány életben maradását kivéve. Bár jobban megnézve a kis cincogót, tényleg egész aranyos. Sosem gondolkodott ezen, jobbára csak azzal törődött, hogy megrágja a ruháit, befészkel a gabonába, és ez ugye igencsak kellemetlen. De most, hogy közelebb hajol, a kis szimatoló orra és a kis lekerekedő füle, különösen aranyos.*
- El. *Válaszol szűkszavúan, de még mindig a fölfelé nyújtózóra figyel, s próbálja kizárni a vetkőző férfit a tudatából. Főleg, mert most újra eszébe jut, hogy hiányosan ért ide a csomagja, amiben csak az ő keze lehet. Éppen csak azt nem tudja mikor, és mit tett hiányzó alsóival, bár feltett szándéka kideríteni. Alkalomadtán.
Mikor Kharasshi a vízbe merül, Riläline, a zsákjából egy kis erszényt vesz elő, majd a tűzhöz sétál, és hozzá is fog a nyulakhoz. Nyársra fűzi őket, majd alaposan bedörzsöli az erszénykéből elővarázsolt keverékkel. Éppen végez, s tűzre teszi a nyulakat, mikor újabb kérés hangzik el.
Szeme sarkából pillant a férfira, aki törölközőt kér, és ha lehet így mondani, szíves örömest visz is neki, csak ne kezdjen el flangálni mellette anyaszült meztelen. Hála az égnek hamar fel is öltözik, s az egeret venné gondozásba.
Igen alaposan fejti ki, hogy mit, és hol tervez tenni az egérkével, melyre a lány nemigen lett volna kíváncsi, de így már talán jobb lett volna, ha míg halottnak hitte, tényleg ki lett volna hajítva. Akkor legalább elszaladhatna, amerre akar. Bár könnyen lehet, hogy vissza is jönne, s akkor megint ugyan ott volnának.*
- Várj, ne! *Odalép, mielőtt a másik kilépne az ajtón, s a kisegérről a férfira emeli tekintetét.* Ne öld meg, inkább engedd el! *Habozik kicsit, mert legutóbb sem teljesítette a kérését, de vesztenivalója úgysincs. *Kérlek!
*Amikor feltépi az ajtót, hogy a döglöttnek hitt egeret kihajítsa rajta, a férfi tökéletes időzítéssel toppan be. Persze nem tudja kihagyni megjegyzés nélkül, de Rilkäline erre csak egy pár összehúzott szemmel válaszol, majd elcseréli az egeret a nyulakra.
~Sicc?! ~
Leteszi a nyulakat a tűz elé a peremre, s gyorsan összekapkodja, legalább a seprű szétszóródott darabjait. Felegyenesedve látja, hogy a mégsem holt egér, egy üvegben landol, s nem hisz a fülének, hogy a többnyire mogorva férfi, hogyan duruzsol neki. Az egérnek. Mondjuk ez még mindig, a jobbik eset, mert amikor neki duruzsolt, abból nem sült még ki egyszer sem semmi jó. Az elf lány életben maradását kivéve. Bár jobban megnézve a kis cincogót, tényleg egész aranyos. Sosem gondolkodott ezen, jobbára csak azzal törődött, hogy megrágja a ruháit, befészkel a gabonába, és ez ugye igencsak kellemetlen. De most, hogy közelebb hajol, a kis szimatoló orra és a kis lekerekedő füle, különösen aranyos.*
- El. *Válaszol szűkszavúan, de még mindig a fölfelé nyújtózóra figyel, s próbálja kizárni a vetkőző férfit a tudatából. Főleg, mert most újra eszébe jut, hogy hiányosan ért ide a csomagja, amiben csak az ő keze lehet. Éppen csak azt nem tudja mikor, és mit tett hiányzó alsóival, bár feltett szándéka kideríteni. Alkalomadtán.
Mikor Kharasshi a vízbe merül, Riläline, a zsákjából egy kis erszényt vesz elő, majd a tűzhöz sétál, és hozzá is fog a nyulakhoz. Nyársra fűzi őket, majd alaposan bedörzsöli az erszénykéből elővarázsolt keverékkel. Éppen végez, s tűzre teszi a nyulakat, mikor újabb kérés hangzik el.
Szeme sarkából pillant a férfira, aki törölközőt kér, és ha lehet így mondani, szíves örömest visz is neki, csak ne kezdjen el flangálni mellette anyaszült meztelen. Hála az égnek hamar fel is öltözik, s az egeret venné gondozásba.
Igen alaposan fejti ki, hogy mit, és hol tervez tenni az egérkével, melyre a lány nemigen lett volna kíváncsi, de így már talán jobb lett volna, ha míg halottnak hitte, tényleg ki lett volna hajítva. Akkor legalább elszaladhatna, amerre akar. Bár könnyen lehet, hogy vissza is jönne, s akkor megint ugyan ott volnának.*
- Várj, ne! *Odalép, mielőtt a másik kilépne az ajtón, s a kisegérről a férfira emeli tekintetét.* Ne öld meg, inkább engedd el! *Habozik kicsit, mert legutóbb sem teljesítette a kérését, de vesztenivalója úgysincs. *Kérlek!
1187. hozzászólás ezen a helyszínen: Kikötői erdőség
Üzenet elküldve: 2017-12-10 21:09:07
Üzenet elküldve: 2017-12-10 21:09:07
ÚJ
Rang: Haladó játékos
IC üzenetek: 112
OOC üzenetek: 0
Játékstílus: Megfontolt
IC üzenetek: 112
OOC üzenetek: 0
Játékstílus: Megfontolt
//Kraegan//
*Valóban jól haladnak a munkával. Nagy segítség neki a másik, még akkor is ha majd osztoznia kell a bányában talált kincseken. Nem szeret osztozkodni, ezért lépett le északról, de ha a számításai pontosak akkor lesz elég vagyonuk mind a kettejüknek. Amely egy igen szép dolog, de veszélyes is. Leginkább más kapzsi fajok miatt. Kormosok, emberek, orkok. Mind sarlatánok és a törpék igaz munkájának gyümölcse után sóvárognak.
Amikor ez átfut az agyán morog egyet és nagy erővel csap a sziklába.*
-Legalább még húsz métert kell befelé haladni és utána majd lefele. *Mondja morogva, hiszen ő is tudja, hogy lefele kell ásni.*
- Reményeim szerint találunk egy természetes járatot és onnan már könnyebb lesz haladni. Több követ és réteget is meg tudunk vizsgálni majd. *A szerszámok tényleg kellenek majd és a mechanikus eszközök is. Ha majd rá lelnek az érc telérekre. Így Kraegan munkája elengedhetetlen lesz majd.*
-Nincs valami ötleted, hogy tudnánk egy kezdetleges fejtő gépet csinálni. Ha lefele fogunk ásni ott már nem lesz szikla réteg olyan sok. Így a földet ki tudnánk termelni ütemesebben. Van ötleted? *Neki is van, de a másik jobb mechanikában és így ezt rá bízná. Közben megállás nélkül haladnak egyre beljebb és beljebb. Néha Zhaggur megtölt pár zsákot és kiviszi, hogy haladni tudjanak.*
*Valóban jól haladnak a munkával. Nagy segítség neki a másik, még akkor is ha majd osztoznia kell a bányában talált kincseken. Nem szeret osztozkodni, ezért lépett le északról, de ha a számításai pontosak akkor lesz elég vagyonuk mind a kettejüknek. Amely egy igen szép dolog, de veszélyes is. Leginkább más kapzsi fajok miatt. Kormosok, emberek, orkok. Mind sarlatánok és a törpék igaz munkájának gyümölcse után sóvárognak.
Amikor ez átfut az agyán morog egyet és nagy erővel csap a sziklába.*
-Legalább még húsz métert kell befelé haladni és utána majd lefele. *Mondja morogva, hiszen ő is tudja, hogy lefele kell ásni.*
- Reményeim szerint találunk egy természetes járatot és onnan már könnyebb lesz haladni. Több követ és réteget is meg tudunk vizsgálni majd. *A szerszámok tényleg kellenek majd és a mechanikus eszközök is. Ha majd rá lelnek az érc telérekre. Így Kraegan munkája elengedhetetlen lesz majd.*
-Nincs valami ötleted, hogy tudnánk egy kezdetleges fejtő gépet csinálni. Ha lefele fogunk ásni ott már nem lesz szikla réteg olyan sok. Így a földet ki tudnánk termelni ütemesebben. Van ötleted? *Neki is van, de a másik jobb mechanikában és így ezt rá bízná. Közben megállás nélkül haladnak egyre beljebb és beljebb. Néha Zhaggur megtölt pár zsákot és kiviszi, hogy haladni tudjanak.*
1186. hozzászólás ezen a helyszínen: Kikötői erdőség
Üzenet elküldve: 2017-12-10 20:46:23
Üzenet elküldve: 2017-12-10 20:46:23
ÚJ
Rang: Törölt felhasználó
IC üzenetek: 32
OOC üzenetek: 0
Játékstílus: Megfontolt
IC üzenetek: 32
OOC üzenetek: 0
Játékstílus: Megfontolt
//Zhaggur//
-Befelé, de lefelé is. *Csákányára támaszkodva szemléli az alagutat, majd tekintete Zhaggurra vándorol. Kedveli a morcos törpét és ha az valamihez ért, azok a bányák. Ezért nem kételkedett soha sem benne, hogy itt bizony lesz valami.
Bólint. Tetszik neki az időbeosztás még ha a 10 méter kemény cél még kettejüknek is.*
-Fa taligát? Hát hogy a fenébe ne? Egyet se félj barátom, olyan taligát kapsz hogy azzal az egész hegyet kihordod majd.
*Feleli hangosan felkacagva. Elvégre odahaza ezzel foglalkozott. Már nem taligákkal, hanem mechanikával. Felvonókkal, szerszámokkal, találmányokkal. Egy taliga gyerekjáték, akkor is, ha otthon csak tervezte és szolgák dolgoztak alatta.*
-Holnap ezzel kezdem. Nem zsákolhatunk életünk végéig.
*Csákányát ismét a sziklába vágja, majd újra. Szépen törik, jól haladhatnak.*
-Befelé, de lefelé is. *Csákányára támaszkodva szemléli az alagutat, majd tekintete Zhaggurra vándorol. Kedveli a morcos törpét és ha az valamihez ért, azok a bányák. Ezért nem kételkedett soha sem benne, hogy itt bizony lesz valami.
Bólint. Tetszik neki az időbeosztás még ha a 10 méter kemény cél még kettejüknek is.*
-Fa taligát? Hát hogy a fenébe ne? Egyet se félj barátom, olyan taligát kapsz hogy azzal az egész hegyet kihordod majd.
*Feleli hangosan felkacagva. Elvégre odahaza ezzel foglalkozott. Már nem taligákkal, hanem mechanikával. Felvonókkal, szerszámokkal, találmányokkal. Egy taliga gyerekjáték, akkor is, ha otthon csak tervezte és szolgák dolgoztak alatta.*
-Holnap ezzel kezdem. Nem zsákolhatunk életünk végéig.
*Csákányát ismét a sziklába vágja, majd újra. Szépen törik, jól haladhatnak.*
1185. hozzászólás ezen a helyszínen: Kikötői erdőség
Üzenet elküldve: 2017-12-10 17:54:19
Üzenet elküldve: 2017-12-10 17:54:19
ÚJ
Rang: Haladó játékos
IC üzenetek: 112
OOC üzenetek: 0
Játékstílus: Megfontolt
IC üzenetek: 112
OOC üzenetek: 0
Játékstílus: Megfontolt
//Kraegan//
*Hallgatja csendben a másikat, mindig jó tudni az otthoniakról, vagyis az északiakról, hiszen már ez az otthonuk. De persze jókat kacag magában a nyomorukon. Úgy kell nekik ha ilyen ostobák voltak és a semmit bányásszák maguknak.*
- Látod testvér mondtam én, hogy nincs már ott semmi! *Ki tudja itt lesz e valami, de Zhaggur jó mérnöknek tartja magát aki kiszagolja az érceket. Megáll egy pillanatra és a kövekre teszi a kezét, majd a másikra néz.*
- Jó bánya lesz ez! Ezt én mondom. *Morogja a másiknak megcsóválva a fejét igenlően.*
- Persze, hogy nincs! *Nevet fel és hirtelen elkomorul, majd megfordul és hátra mutat a fal mellé, ahol hat darab barna szövet zsák hever.*
-Azok vannak. Ha megtelik ki kell vinni. *Darabja harminc kilógramm lehet, vagyis annyi fér bele. A másik megjegyzésére morog megint egyet.*
- Rühellem az otthoniakat, de hiányzik a szolga sereglet. Egyelőre nem szerzünk rabokat, de ha nagyobb lesz a bánya és el tudjuk ott rejteni őket én akarok belőlük. Jó ha vannak és több a haszon. *Habár pár fajtárs is el kéne még ha tényleg a nyakukra akarnának jönni a városiak. Két nehéz vértes törpe őr a bánya szűk kapujában. Ott nem jön át senki.*
- Ma még legalább tíz métert kell haladnunk befelé. Így összesen huszonhat méterünk lesz. Ha jól számolom az ércekhez még kétszer ennyi kell. Holnap fát vágunk és készítjük az alátámasztást. *Tervezi meg a munkát, de nem utasítja a másikat. Habár Zhaggurnak nincs barátja Kraegan annak tekinti.*
- Meg tudsz csinálni egy fa taligát?
*Hallgatja csendben a másikat, mindig jó tudni az otthoniakról, vagyis az északiakról, hiszen már ez az otthonuk. De persze jókat kacag magában a nyomorukon. Úgy kell nekik ha ilyen ostobák voltak és a semmit bányásszák maguknak.*
- Látod testvér mondtam én, hogy nincs már ott semmi! *Ki tudja itt lesz e valami, de Zhaggur jó mérnöknek tartja magát aki kiszagolja az érceket. Megáll egy pillanatra és a kövekre teszi a kezét, majd a másikra néz.*
- Jó bánya lesz ez! Ezt én mondom. *Morogja a másiknak megcsóválva a fejét igenlően.*
- Persze, hogy nincs! *Nevet fel és hirtelen elkomorul, majd megfordul és hátra mutat a fal mellé, ahol hat darab barna szövet zsák hever.*
-Azok vannak. Ha megtelik ki kell vinni. *Darabja harminc kilógramm lehet, vagyis annyi fér bele. A másik megjegyzésére morog megint egyet.*
- Rühellem az otthoniakat, de hiányzik a szolga sereglet. Egyelőre nem szerzünk rabokat, de ha nagyobb lesz a bánya és el tudjuk ott rejteni őket én akarok belőlük. Jó ha vannak és több a haszon. *Habár pár fajtárs is el kéne még ha tényleg a nyakukra akarnának jönni a városiak. Két nehéz vértes törpe őr a bánya szűk kapujában. Ott nem jön át senki.*
- Ma még legalább tíz métert kell haladnunk befelé. Így összesen huszonhat méterünk lesz. Ha jól számolom az ércekhez még kétszer ennyi kell. Holnap fát vágunk és készítjük az alátámasztást. *Tervezi meg a munkát, de nem utasítja a másikat. Habár Zhaggurnak nincs barátja Kraegan annak tekinti.*
- Meg tudsz csinálni egy fa taligát?
1184. hozzászólás ezen a helyszínen: Kikötői erdőség
Üzenet elküldve: 2017-12-10 15:59:51
Üzenet elküldve: 2017-12-10 15:59:51
ÚJ
Rang: Törölt felhasználó
IC üzenetek: 32
OOC üzenetek: 0
Játékstílus: Megfontolt
IC üzenetek: 32
OOC üzenetek: 0
Játékstílus: Megfontolt
//Zhaggur//
-Arra hát. Már ha tényleg van itt valami. *Feleli a másik megjegyzésére kifejezéstelen arccal.* -Odahaza már semmi sincs. Nem tudtunk tovább haladni, az egyetlen ígéretes, a harmadik vájat olyan erős kősziklába torkollott, amit nem fog csákány. *Ereszti bő lére a hazai híreket.*- Thorlad bányája pedig beomlott, sokan vesztek oda. *Csóválja meg fejét, közben előkotorja csákányát.*
-Hát nosza. *Viszonozza a törp tekintetét, azzal kissé meglapogatja a vájat végén álló kemény kőfalat.*
-Lesz vele munka. Taligád van? Ki kell hordani a cuccot. *Mutat a szépen feltornyozott kőhalomra, amit Zhaggur már kitermelt.
Elégedetten végigtekint a mélyülő alagúton, majd a rabszolgák említésére felkapja a fejét.*
-Ezt még ne emlegessük. Itt rabszolgának való orkot nem lelsz, nem olyan vidék ez, térjünk rá vissza később. *Tudja, mire gondol a törp, de ezzel csak később foglalkozhatnak.*
-Ketten vagyunk. Ha efféle dologra vetemednénk, felkoncolnának az urak. No meg.
*Kissé felröhög*
-No meg jártam a szántókon, igen-igen ki vannak okítva azok a parasztok. Itt most máshogy kell eljárnunk.
*Kissé tart Zhaggur módszereitől, a régi, otthonról hozott dolgok híve és ez még bajt hozhat rájuk.*
-Meg kell találnunk a közös hangot a környékbeli urakkal. Aztán jöhet a többi.
*Válla fölé emeli a csákányt és jó erővel vágja a sziklába. Régi, berögzült mozdulat ez és milyen jól esik ismét dolgozni.*
-Arra hát. Már ha tényleg van itt valami. *Feleli a másik megjegyzésére kifejezéstelen arccal.* -Odahaza már semmi sincs. Nem tudtunk tovább haladni, az egyetlen ígéretes, a harmadik vájat olyan erős kősziklába torkollott, amit nem fog csákány. *Ereszti bő lére a hazai híreket.*- Thorlad bányája pedig beomlott, sokan vesztek oda. *Csóválja meg fejét, közben előkotorja csákányát.*
-Hát nosza. *Viszonozza a törp tekintetét, azzal kissé meglapogatja a vájat végén álló kemény kőfalat.*
-Lesz vele munka. Taligád van? Ki kell hordani a cuccot. *Mutat a szépen feltornyozott kőhalomra, amit Zhaggur már kitermelt.
Elégedetten végigtekint a mélyülő alagúton, majd a rabszolgák említésére felkapja a fejét.*
-Ezt még ne emlegessük. Itt rabszolgának való orkot nem lelsz, nem olyan vidék ez, térjünk rá vissza később. *Tudja, mire gondol a törp, de ezzel csak később foglalkozhatnak.*
-Ketten vagyunk. Ha efféle dologra vetemednénk, felkoncolnának az urak. No meg.
*Kissé felröhög*
-No meg jártam a szántókon, igen-igen ki vannak okítva azok a parasztok. Itt most máshogy kell eljárnunk.
*Kissé tart Zhaggur módszereitől, a régi, otthonról hozott dolgok híve és ez még bajt hozhat rájuk.*
-Meg kell találnunk a közös hangot a környékbeli urakkal. Aztán jöhet a többi.
*Válla fölé emeli a csákányt és jó erővel vágja a sziklába. Régi, berögzült mozdulat ez és milyen jól esik ismét dolgozni.*
1183. hozzászólás ezen a helyszínen: Kikötői erdőség
Üzenet elküldve: 2017-12-10 14:49:45
Üzenet elküldve: 2017-12-10 14:49:45
ÚJ
Rang: Haladó játékos
IC üzenetek: 848
OOC üzenetek: 4
Játékstílus: Vakmerő
IC üzenetek: 848
OOC üzenetek: 4
Játékstílus: Vakmerő
//Kharasshi, Rilkäline//
*A nyulak fejét levágta és ki is zsigerelte őket még az erdőben. Hazafelé menet pedig telerakta a zsebeit szelídgesztenyével. Úgy tűnik, azért Természet Anya nem fogja hagyni, hogy éhen vesszenek.
Mikor a viskó alakja kibontakozik a sűrűből, épp nyílik az ajtó. Aztán kirepül rajta egy vödör. Kharasshi megtorpan és gyanakvón kúszik feljebb egyik szemöldöke. Igazából arra számított, hogy a nőstényke majd megnyugszik a magányos fürdés kényeztető luxusa után. A jelzés kihelyezésének módja viszont nem éppen erről árulkodik. Ahogy közelebb érve a bentről kiszűrődő hangok sem.
Épp nyúlna a kilincs felé, amikor a lány feltépi az ajtót és elébe toppan, méghozzá kócos, csapzott hajjal meg egy egérrel.
Kharasshi nagyon küzd vele, hogy megőrizze komolyságát. A szája sarkában így is ott mocorog a nevetés.*
- Tudtad, hogy a macskák nem az elismerésért hordják a gazda küszöbére a zsákmányt? *kérdi.* - Azért csinálják, mert nem nézik ki belőle, hogy tud magáról gondoskodni.
*Az egérért nyúl és átveszi a prezentált "ajándékot", egyszersmind ezzel párhuzamosan odanyújtja a zsinegen lógó nyulakat a lánynak.*
- Na SICCC befelé, mielőtt megfázol! *mordul rá pimasz vigyorral.
A benti állapotokra azért elkerekedik a szeme. Kész csatatér. Míg felméri az állapotokat, a farkinca végén némi mocorgásra lesz figyelmes. Gyorsan körülnéz, aztán a polc tetejéről leveszi az egyik nagy üveget. Olyat, amelyikben az itteniek az ecetes tojást meg a kovászos uborkát szokták tartani. Beledobja a fenevadat, aki ezek szerint nem távozott el az örök sajtmezőkre, mint elsőre gondolta. Egészen hamar magához tér. Apró lábait az üveg falának nyomva próbál kimászni. Kapar és szimatol felfelé. A kis fekete gombszemek találkoznak Kharasshi tekintetével, mikor a mélységi maga elé emeli az üveget, hogy szemügyre vegye a garázdát.*
- Ejj-ejj... hát milyen felfordulást csináltál itt, hmm? *kérdi a cincogót. fejcsóválva. Lepakolja a sarokba a nyílpuskát meg a vesszőket és odadobja a fegyverövét is. Aztán csak leteszi az asztal közepére a jókora üveget, mint valami egyedi dísztárgyat. A kis gazfickó nem tud felkapaszkodni a belsején, úgyhogy nem is aggódik miatta. Kipakolja a gesztenyét a zsebeiből és kivetkőzik a meleg tunikából is.*
- El tudod készíteni a nyulakat? *kérdi a nősténytől. Láthatólag egyáltalán nem rója fel neki a felfordulást. Sőt maga is hozzátesz egy kicsit, mivel a vetkőzése nem áll meg a tunikánál. Magától értetődő természetességgel folytatja tovább az inggel, a csizmáival, a nadrággal... Aztán belemászik a dézsába és kényelmesen elnyúlik a még éppen langyos, szappanos vízben. Nem sieti el, nyugodtan megfürdik, alaposan lecsutakolja magát, még a körme alól is kipiszkálja a koszt.*
- Öhmm... adnál valamit, amiben megtörülközhetek? *kérdi, mikor végzett.* - Ha kiszállok és én keresek, félek, mindent összevizeznék *húzza el a száját, mint akiben fel se merül, hogy ennek a lány valószínűleg egészen más okból kifolyólag nem örülne.
Ha kap valami alkalmasat, meg is törölközik, aztán tiszta ruhát vesz. Az egérke mindeközben kitartóan keresi a kiutat. Körbejárja, körbetapogatja az üveget sokadszorra is. Egészen elnyúlik, ahogy világos kis hasát csapdája falának döntve kepeszt felfelé, de hiába nyújtózkodnak a pöttöm lábacskák, a kiút túl messze van.
Kharasshi megkocogtatja az üveget, aztán felhúzza a csizmáit.*
- No, akkor agyoncsapom a kis gézengúzt a veranda szélén *mondja, és már fogja is a különc asztaldíszt, hogy meginduljon vele kifelé.*
*A nyulak fejét levágta és ki is zsigerelte őket még az erdőben. Hazafelé menet pedig telerakta a zsebeit szelídgesztenyével. Úgy tűnik, azért Természet Anya nem fogja hagyni, hogy éhen vesszenek.
Mikor a viskó alakja kibontakozik a sűrűből, épp nyílik az ajtó. Aztán kirepül rajta egy vödör. Kharasshi megtorpan és gyanakvón kúszik feljebb egyik szemöldöke. Igazából arra számított, hogy a nőstényke majd megnyugszik a magányos fürdés kényeztető luxusa után. A jelzés kihelyezésének módja viszont nem éppen erről árulkodik. Ahogy közelebb érve a bentről kiszűrődő hangok sem.
Épp nyúlna a kilincs felé, amikor a lány feltépi az ajtót és elébe toppan, méghozzá kócos, csapzott hajjal meg egy egérrel.
Kharasshi nagyon küzd vele, hogy megőrizze komolyságát. A szája sarkában így is ott mocorog a nevetés.*
- Tudtad, hogy a macskák nem az elismerésért hordják a gazda küszöbére a zsákmányt? *kérdi.* - Azért csinálják, mert nem nézik ki belőle, hogy tud magáról gondoskodni.
*Az egérért nyúl és átveszi a prezentált "ajándékot", egyszersmind ezzel párhuzamosan odanyújtja a zsinegen lógó nyulakat a lánynak.*
- Na SICCC befelé, mielőtt megfázol! *mordul rá pimasz vigyorral.
A benti állapotokra azért elkerekedik a szeme. Kész csatatér. Míg felméri az állapotokat, a farkinca végén némi mocorgásra lesz figyelmes. Gyorsan körülnéz, aztán a polc tetejéről leveszi az egyik nagy üveget. Olyat, amelyikben az itteniek az ecetes tojást meg a kovászos uborkát szokták tartani. Beledobja a fenevadat, aki ezek szerint nem távozott el az örök sajtmezőkre, mint elsőre gondolta. Egészen hamar magához tér. Apró lábait az üveg falának nyomva próbál kimászni. Kapar és szimatol felfelé. A kis fekete gombszemek találkoznak Kharasshi tekintetével, mikor a mélységi maga elé emeli az üveget, hogy szemügyre vegye a garázdát.*
- Ejj-ejj... hát milyen felfordulást csináltál itt, hmm? *kérdi a cincogót. fejcsóválva. Lepakolja a sarokba a nyílpuskát meg a vesszőket és odadobja a fegyverövét is. Aztán csak leteszi az asztal közepére a jókora üveget, mint valami egyedi dísztárgyat. A kis gazfickó nem tud felkapaszkodni a belsején, úgyhogy nem is aggódik miatta. Kipakolja a gesztenyét a zsebeiből és kivetkőzik a meleg tunikából is.*
- El tudod készíteni a nyulakat? *kérdi a nősténytől. Láthatólag egyáltalán nem rója fel neki a felfordulást. Sőt maga is hozzátesz egy kicsit, mivel a vetkőzése nem áll meg a tunikánál. Magától értetődő természetességgel folytatja tovább az inggel, a csizmáival, a nadrággal... Aztán belemászik a dézsába és kényelmesen elnyúlik a még éppen langyos, szappanos vízben. Nem sieti el, nyugodtan megfürdik, alaposan lecsutakolja magát, még a körme alól is kipiszkálja a koszt.*
- Öhmm... adnál valamit, amiben megtörülközhetek? *kérdi, mikor végzett.* - Ha kiszállok és én keresek, félek, mindent összevizeznék *húzza el a száját, mint akiben fel se merül, hogy ennek a lány valószínűleg egészen más okból kifolyólag nem örülne.
Ha kap valami alkalmasat, meg is törölközik, aztán tiszta ruhát vesz. Az egérke mindeközben kitartóan keresi a kiutat. Körbejárja, körbetapogatja az üveget sokadszorra is. Egészen elnyúlik, ahogy világos kis hasát csapdája falának döntve kepeszt felfelé, de hiába nyújtózkodnak a pöttöm lábacskák, a kiút túl messze van.
Kharasshi megkocogtatja az üveget, aztán felhúzza a csizmáit.*
- No, akkor agyoncsapom a kis gézengúzt a veranda szélén *mondja, és már fogja is a különc asztaldíszt, hogy meginduljon vele kifelé.*
1182. hozzászólás ezen a helyszínen: Kikötői erdőség
Üzenet elküldve: 2017-12-10 00:29:48
Üzenet elküldve: 2017-12-10 00:29:48
ÚJ
Rang: Haladó játékos
IC üzenetek: 112
OOC üzenetek: 0
Játékstílus: Megfontolt
IC üzenetek: 112
OOC üzenetek: 0
Játékstílus: Megfontolt
//Kraegan//
*A munka mint mindig megy a maga módján. A z alagút növekszik, a gerendák és az alátámasztás egyre csak gyarapodik. Persze mindezen munka egyedül a morcos törpére és az ő mérnöki zseniére hárul. Legalábbis ebben a tudatban él egészen a jelen nap közepéig, amikor rég nem látott ismerőse keresi fel. Zhaggur szokásához híven csöndben beállítja a másikkal az oszlopot, majd reagál annak megjegyzésére.*
- Látom csak az aranyamra fáj a fogad. *Morogja, de persze nem gondolja komolyan az egészet, inkább egy cinikus megjegyzés, amely elővetíti a „na ugye, hogy nekem volt igazam” dolgokat.*
- Csak, hogy beláttad itt kell ásni. Északon már cseszhetjük a dolgokat. *Végtére is, ott már majdnem minden tárna foglalt. Itt viszont csak ők vannak és a hegy kincsei csak rájuk várnak.*
- Csodáld meg az új bányámat! *Tárja szét a kezeit bemutatva a majd tizenhat méter mély üreget. Még sokat kell fúrni, hogy vagyonra tegyenek szert, de a törpe nem egy elveszett banda. Addig ásnak, amíg nem lesz valami.*
- Itt fogunk meggazdagodni testvérem. *Fordul a másik irányába és sötét tekintetét Kraeganra emeli, mélyen a szemébe néz, hogy megtudja a másik vajon annyira akarja e az egészet mint ő. Majd felel a megjegyzésére.*
- Több kell. *Vesz egy nagy levegőt.* Van itt valami nyomorult város, talán ott találunk felszerelést. Habár inkább rabszolgák kellenének. Leginkább idomított orkok, akik sokat bírnak. *Valóban kell a munka erő, hogy gyorsabban végezzenek az alap munkákkal, de a szolgákhoz piac kell és sok arany, hogy be szerezzék. Vagy el is mehetnének fosztogatni a szántókra és úgy szereznének szolgákat. Van elég lehetőség.*
- Remélem itt van a csákányod. Ha igen akkor láss neki! *Mordul rá a másikra és ő már el is kezdi az egész munkát. Vagyis vájja tovább az alagutat.*
*A munka mint mindig megy a maga módján. A z alagút növekszik, a gerendák és az alátámasztás egyre csak gyarapodik. Persze mindezen munka egyedül a morcos törpére és az ő mérnöki zseniére hárul. Legalábbis ebben a tudatban él egészen a jelen nap közepéig, amikor rég nem látott ismerőse keresi fel. Zhaggur szokásához híven csöndben beállítja a másikkal az oszlopot, majd reagál annak megjegyzésére.*
- Látom csak az aranyamra fáj a fogad. *Morogja, de persze nem gondolja komolyan az egészet, inkább egy cinikus megjegyzés, amely elővetíti a „na ugye, hogy nekem volt igazam” dolgokat.*
- Csak, hogy beláttad itt kell ásni. Északon már cseszhetjük a dolgokat. *Végtére is, ott már majdnem minden tárna foglalt. Itt viszont csak ők vannak és a hegy kincsei csak rájuk várnak.*
- Csodáld meg az új bányámat! *Tárja szét a kezeit bemutatva a majd tizenhat méter mély üreget. Még sokat kell fúrni, hogy vagyonra tegyenek szert, de a törpe nem egy elveszett banda. Addig ásnak, amíg nem lesz valami.*
- Itt fogunk meggazdagodni testvérem. *Fordul a másik irányába és sötét tekintetét Kraeganra emeli, mélyen a szemébe néz, hogy megtudja a másik vajon annyira akarja e az egészet mint ő. Majd felel a megjegyzésére.*
- Több kell. *Vesz egy nagy levegőt.* Van itt valami nyomorult város, talán ott találunk felszerelést. Habár inkább rabszolgák kellenének. Leginkább idomított orkok, akik sokat bírnak. *Valóban kell a munka erő, hogy gyorsabban végezzenek az alap munkákkal, de a szolgákhoz piac kell és sok arany, hogy be szerezzék. Vagy el is mehetnének fosztogatni a szántókra és úgy szereznének szolgákat. Van elég lehetőség.*
- Remélem itt van a csákányod. Ha igen akkor láss neki! *Mordul rá a másikra és ő már el is kezdi az egész munkát. Vagyis vájja tovább az alagutat.*
1181. hozzászólás ezen a helyszínen: Kikötői erdőség
Üzenet elküldve: 2017-12-09 16:34:46
Üzenet elküldve: 2017-12-09 16:34:46
ÚJ
Rang: Törölt felhasználó
IC üzenetek: 32
OOC üzenetek: 0
Játékstílus: Megfontolt
IC üzenetek: 32
OOC üzenetek: 0
Játékstílus: Megfontolt
//Zhaggur Khaziir//
*A kora reggeli derengő napsütésben az erdő szebb, mint amilyennek elképzelte. A fákon átszűrődő sugarak megnyugvással töltik el és noha hűvösre jár már az idő, még érezni a melegét.*
-Zhaggur alighanem már itt kell legyen.
*Mondja a vállán billegő varjúnak és belevág az erdő sűrűjébe. Bizony ott vannak azok a bizonyos nyomok. Elégedetten dörzsöli meg orrát, Pirtianes óta nem látott egyet sem fajtájából.
És bizony megérkezett. Elégedetten hordozza végig tekintetét a táboron.* ~Nem tétlenkedett, dolgos egy törp. Meg mohó is.~ *Ugyan őt is elfogja az ércek, kincsek és arany utáni sóvárgás, de sosem tévedt rá arra a sötétebb útra, mint népéből oly sokan odahaza.
Károg egyet vállán a varjú majd erős szárnycsapásokkal felemelkedik válláról és elrepül, hogy elnyelje az erdő. Nem gond ez Kraegannak, néha napokra tűnik el a madár de mindig visszatalál hozzá. A bányakezdeményből a kemény munka hangjai szólnak. Bemegy a barlangba, ahol Zhaggur serényen dolgozik.*
-Na. *Biccent rég nem látott társának. Magában megjegyzi, hogy a törp mit sem változott. Ugyanaz az ellenszenves fizimiska, de aki ismeri az tudja, hogy milyen fából faragták.
Segít a törpnek a helyére illeszteni egy gerendát majd komoran ránéz.*
-Később több szerszámra lesz szükségünk.
*A kora reggeli derengő napsütésben az erdő szebb, mint amilyennek elképzelte. A fákon átszűrődő sugarak megnyugvással töltik el és noha hűvösre jár már az idő, még érezni a melegét.*
-Zhaggur alighanem már itt kell legyen.
*Mondja a vállán billegő varjúnak és belevág az erdő sűrűjébe. Bizony ott vannak azok a bizonyos nyomok. Elégedetten dörzsöli meg orrát, Pirtianes óta nem látott egyet sem fajtájából.
És bizony megérkezett. Elégedetten hordozza végig tekintetét a táboron.* ~Nem tétlenkedett, dolgos egy törp. Meg mohó is.~ *Ugyan őt is elfogja az ércek, kincsek és arany utáni sóvárgás, de sosem tévedt rá arra a sötétebb útra, mint népéből oly sokan odahaza.
Károg egyet vállán a varjú majd erős szárnycsapásokkal felemelkedik válláról és elrepül, hogy elnyelje az erdő. Nem gond ez Kraegannak, néha napokra tűnik el a madár de mindig visszatalál hozzá. A bányakezdeményből a kemény munka hangjai szólnak. Bemegy a barlangba, ahol Zhaggur serényen dolgozik.*
-Na. *Biccent rég nem látott társának. Magában megjegyzi, hogy a törp mit sem változott. Ugyanaz az ellenszenves fizimiska, de aki ismeri az tudja, hogy milyen fából faragták.
Segít a törpnek a helyére illeszteni egy gerendát majd komoran ránéz.*
-Később több szerszámra lesz szükségünk.
1-20 , 21-40 , 41-60 , 61-80 , 81-100 , 101-120 , 121-140 , 141-160 , 161-180 , 181-200 , 201-220 , 221-240 , 241-260 , 261-280 , 281-300 , 301-320 , 321-340 , 341-360 , 361-380 , 381-400 , 401-420 , 421-440 , 441-460 , 461-480 , 481-500 , 501-520 , 521-540 , 541-560 , 561-580 , 581-600 , 601-620 , 621-640 , 641-660 , 661-680 , 681-700 , 701-720 , 721-740 , 741-760 , 761-780 , 781-800 , 801-820 , 821-840 , 841-860 , 861-880 , 881-900 , 901-920 , 921-940 , 941-960 , 961-980 , 981-1000 , 1001-1020 , 1021-1040 , 1041-1060 , 1061-1080 , 1081-1100 , 1101-1120 , 1121-1140 , 1141-1160 , 1161-1180 , 1181-1200 , 1201-1220 , 1221-1240 , 1241-1260 , 1261-1280 , 1281-1300 , 1301-1320 , 1321-1340 , 1341-1360 , 1361-1380 , 1381-1400 , 1401-1420 , 1421-1440 , 1441-1460 , 1461-1480 , 1481-1500 , 1501-1520 , 1521-1540 , 1541-1560 , 1561-1580 , 1581-1600 , 1601-1620 , 1621-1640 , 1641-1660 , 1661-1680 , 1681-1700 , 1701-1720 , 1721-1740 , 1741-1760 , 1761-1780 , 1781-1800 , 1801-1820 , 1821-1840 , 1841-1860 , 1861-1880 , 1881-1900 , 1901-1920 , 1921-1940 , 1941-1960 , 1961-1980 , 1981-2000 , 2001-2020 , 2021-2040 , 2041-2060 , 2061-2080 , 2081-2100 , 2101-2120 , 2121-2140 , 2141-2160 , 2161-2180 , 2181-2200 , 2201-2220 , 2221-2240 , 2241-2260 , 2261-2280 , 2281-2300 , 2301-2320 , 2321-2340 , 2341-2360 , 2361-2380 , 2381-2400 , 2401-2420 , 2421-2440 , 2441-2460 , 2461-2480 , 2481-2500 , 2501-2520 , 2521-2540 , 2541-2560 , 2561-2580 , 2581-2600 , 2601-2620 , 2621-2640 , 2641-2660 , 2661-2680 , 2681-2700 , 2701-2720 , 2721-2740 , 2741-2760 , 2761-2780 , 2781-2800 , 2801-2820 , 2821-2840 , 2841-2860 , 2861-2880 , 2881-2900 , 2901-2920 , 2921-2940 , 2941-2960 , 2961-2980 , 2981-3000 , 3001-3020 , 3021-3040 , 3041-3060 , 3061-3080 , 3081-3100 , 3101-3120 , 3121-3140 , 3141-3160 , 3161-3180 , 3181-3200 , 3201-3220 , 3221-3240 , 3241-3260 , 3261-3280 , 3281-3300 , 3301-3320 , 3321-3340 , 3341-3360 , 3361-3380 , 3381-3400 , 3401-3420 , 3421-3440 , 3441-3460 , 3461-3480 , 3481-3500 , 3501-3520 , 3521-3540 , 3541-3560 , 3561-3580 , 3581-3600 , 3591-3610