Külső területek - Kikötői erdőség
Karaktered neve: --- Rangod: Nem bejelentkezett felhasználó Pénzed: --- arany
Varázsitalaid: Neked nincsenek varázsitalaid!
Herbária: Neked nincsenek varázsnövényeid!
Varázsitalaid: Neked nincsenek varázsitalaid!
Herbária: Neked nincsenek varázsnövényeid!
Üdvözlünk!
Ez itt a www.Lanawin.hu weboldal játéktere. Egy fórumos szerepjáték. Te nem vagy bejelentkezett állapotban, ezért nincs jogod ténykedni a fórumon. Csak olvasni tudod a hozzászólásokat, semmi mást. Ha szeretnéd kipróbálni milyen is a fórum valójában, átélni izgalmas kalandokat, varázslatokat tanulni, bájitalokat vásárolni, egyedi karaktert létrehozni, felszereléseket kovácsoltatni, vagy küldetéseket végrehajtani, akkor regisztrálj bátran, ne habozz. Miután regisztráltál, és beléptél minden funkciót elérhetsz. Lehetőséged lesz részt venni a mesékben, vagy csak spontán játszani a megalkotott, mesés világban. Felkutathatod a város rejtélyeit, és részese lehet egy olyan fórumos szerepjátéknak, ahol a játékosok kényelme, és a játék élvezete a legfontosabb.
Vissza a főoldalra!
| Szántóföldek (új) Dokkok és kikötő (új) | Kikötői erdőség | Tharg birtokok (új) Krenkataur barlangrendszer (új) |  |
<< Előző oldal - Mostani oldal: 100 (1981. - 2000. üzenet) - Első olvasatlan beíráshoz >>Oldal váltása: - Következő oldal >>
1-20 , 21-40 , 41-60 , 61-80 , 81-100 , 101-120 , 121-140 , 141-160 , 161-180 , 181-200 , 201-220 , 221-240 , 241-260 , 261-280 , 281-300 , 301-320 , 321-340 , 341-360 , 361-380 , 381-400 , 401-420 , 421-440 , 441-460 , 461-480 , 481-500 , 501-520 , 521-540 , 541-560 , 561-580 , 581-600 , 601-620 , 621-640 , 641-660 , 661-680 , 681-700 , 701-720 , 721-740 , 741-760 , 761-780 , 781-800 , 801-820 , 821-840 , 841-860 , 861-880 , 881-900 , 901-920 , 921-940 , 941-960 , 961-980 , 981-1000 , 1001-1020 , 1021-1040 , 1041-1060 , 1061-1080 , 1081-1100 , 1101-1120 , 1121-1140 , 1141-1160 , 1161-1180 , 1181-1200 , 1201-1220 , 1221-1240 , 1241-1260 , 1261-1280 , 1281-1300 , 1301-1320 , 1321-1340 , 1341-1360 , 1361-1380 , 1381-1400 , 1401-1420 , 1421-1440 , 1441-1460 , 1461-1480 , 1481-1500 , 1501-1520 , 1521-1540 , 1541-1560 , 1561-1580 , 1581-1600 , 1601-1620 , 1621-1640 , 1641-1660 , 1661-1680 , 1681-1700 , 1701-1720 , 1721-1740 , 1741-1760 , 1761-1780 , 1781-1800 , 1801-1820 , 1821-1840 , 1841-1860 , 1861-1880 , 1881-1900 , 1901-1920 , 1921-1940 , 1941-1960 , 1961-1980 , 1981-2000 , 2001-2020 , 2021-2040 , 2041-2060 , 2061-2080 , 2081-2100 , 2101-2120 , 2121-2140 , 2141-2160 , 2161-2180 , 2181-2200 , 2201-2220 , 2221-2240 , 2241-2260 , 2261-2280 , 2281-2300 , 2301-2320 , 2321-2340 , 2341-2360 , 2361-2380 , 2381-2400 , 2401-2420 , 2421-2440 , 2441-2460 , 2461-2480 , 2481-2500 , 2501-2520 , 2521-2540 , 2541-2560 , 2561-2580 , 2581-2600 , 2601-2620 , 2621-2640 , 2641-2660 , 2661-2680 , 2681-2700 , 2701-2720 , 2721-2740 , 2741-2760 , 2761-2780 , 2781-2800 , 2801-2820 , 2821-2840 , 2841-2860 , 2861-2880 , 2881-2900 , 2901-2920 , 2921-2940 , 2941-2960 , 2961-2980 , 2981-3000 , 3001-3020 , 3021-3040 , 3041-3060 , 3061-3080 , 3081-3100 , 3101-3120 , 3121-3140 , 3141-3160 , 3161-3180 , 3181-3200 , 3201-3220 , 3221-3240 , 3241-3260 , 3261-3280 , 3281-3300 , 3301-3320 , 3321-3340 , 3341-3360 , 3361-3380 , 3381-3400 , 3401-3420 , 3421-3440 , 3441-3460 , 3461-3480 , 3481-3500 , 3501-3520 , 3521-3540 , 3541-3560 , 3561-3580 , 3581-3600 , 3591-3610
2000. hozzászólás ezen a helyszínen: Kikötői erdőség
Üzenet elküldve: 2019-01-26 12:59:05
Üzenet elküldve: 2019-01-26 12:59:05
ÚJ
Rang: Törölt felhasználó
IC üzenetek: 91
OOC üzenetek: 39
Játékstílus: Megfontolt
IC üzenetek: 91
OOC üzenetek: 39
Játékstílus: Megfontolt
//Második szál//
-Üdvözöllek Sayasha. A virágot eldobhatod ha akarod, csak egy ork vicc, hát talán csúfolódásnak is elmegy.
*Mosolyodik el.*
-Akkor sem tudnálak megenni ha szeretném. Nincs nyárs, habár bepótolhatjuk, van elég fa itt, hogy nyársat készítsek.
*Kacsint a lánynak, és nevetve elkezd gallyakat szedni.*
-Ne félj, nem a nyárshoz szedek fát, hanem estére. Ha akarsz segíthetsz, bár nem hiszem, hogy sok fát elbírnál, de ki tudja.
*Szed pár fát és összegyűjti őket egy helyre.*
-Különben én fel akarom térképezni az erdőt. Ha akarsz csatlakozhatsz hozzám.
*Tesz ajánlatot a lánynak.*
-Üdvözöllek Sayasha. A virágot eldobhatod ha akarod, csak egy ork vicc, hát talán csúfolódásnak is elmegy.
*Mosolyodik el.*
-Akkor sem tudnálak megenni ha szeretném. Nincs nyárs, habár bepótolhatjuk, van elég fa itt, hogy nyársat készítsek.
*Kacsint a lánynak, és nevetve elkezd gallyakat szedni.*
-Ne félj, nem a nyárshoz szedek fát, hanem estére. Ha akarsz segíthetsz, bár nem hiszem, hogy sok fát elbírnál, de ki tudja.
*Szed pár fát és összegyűjti őket egy helyre.*
-Különben én fel akarom térképezni az erdőt. Ha akarsz csatlakozhatsz hozzám.
*Tesz ajánlatot a lánynak.*
1999. hozzászólás ezen a helyszínen: Kikötői erdőség
Üzenet elküldve: 2019-01-26 12:23:53
Üzenet elküldve: 2019-01-26 12:23:53
ÚJ
Rang: Játékos
IC üzenetek: 16
OOC üzenetek: 2
Játékstílus: Megfontolt
IC üzenetek: 16
OOC üzenetek: 2
Játékstílus: Megfontolt
//Második szál//
*Az ismeretlen csak az arcát fordítja felé, feltehetőleg nem érzi szükségét, hogy hangsúlyozza erőfölényét. Saya ettől megnyugszik, de egyelőre nem lép közelebb. A lehetőség, melyet az ork felvázol, hogy vacsora legyen a lányból, nem vonzza igazán, ösztönei mégsem jeleznek veszélyt.*
- Elég rágós vacsora lennék, nem laknál jól velem. *Válaszolja, még legyint is hozzá, mintha azt mondaná, vele aztán nem érdemes vesződni.*
- Az az ork, akit hajdanán ismertem, nem habozott volna, hogy elfogyasszon. *Tisztában van vele, hogy nem a legjobb ötlet hasonló tippeket adni egy orknak, mégsem tudja megállni, hogy kimondja, még el is mosolyodik, ahogy a kép feltűnik lelki szemei előtt. Igyekszik gyorsan elhessegetni magától ezt a régi emléket, helyette a virágokra koncentrál, amelyet a másik nyújt feléje. Majdnem felnevet a jelenet láttán, de inkább csendben marad, mégiscsak egy ork áll előtte. Komolykodó arcot vágva veszi át a csokrot, a bemutatkozást hallván pedig bólint egyet.*
- A nevem Sayasha. *Feleli, a virágokat tanulmányozva, azt találgatja, mihez is kezdjen velük, elvégre nem gyakran fordul elő, hogy virágcsokrot kapna.*
*Az ismeretlen csak az arcát fordítja felé, feltehetőleg nem érzi szükségét, hogy hangsúlyozza erőfölényét. Saya ettől megnyugszik, de egyelőre nem lép közelebb. A lehetőség, melyet az ork felvázol, hogy vacsora legyen a lányból, nem vonzza igazán, ösztönei mégsem jeleznek veszélyt.*
- Elég rágós vacsora lennék, nem laknál jól velem. *Válaszolja, még legyint is hozzá, mintha azt mondaná, vele aztán nem érdemes vesződni.*
- Az az ork, akit hajdanán ismertem, nem habozott volna, hogy elfogyasszon. *Tisztában van vele, hogy nem a legjobb ötlet hasonló tippeket adni egy orknak, mégsem tudja megállni, hogy kimondja, még el is mosolyodik, ahogy a kép feltűnik lelki szemei előtt. Igyekszik gyorsan elhessegetni magától ezt a régi emléket, helyette a virágokra koncentrál, amelyet a másik nyújt feléje. Majdnem felnevet a jelenet láttán, de inkább csendben marad, mégiscsak egy ork áll előtte. Komolykodó arcot vágva veszi át a csokrot, a bemutatkozást hallván pedig bólint egyet.*
- A nevem Sayasha. *Feleli, a virágokat tanulmányozva, azt találgatja, mihez is kezdjen velük, elvégre nem gyakran fordul elő, hogy virágcsokrot kapna.*
1998. hozzászólás ezen a helyszínen: Kikötői erdőség
Üzenet elküldve: 2019-01-26 01:42:53
Üzenet elküldve: 2019-01-26 01:42:53
ÚJ
Rang: Törölt felhasználó
IC üzenetek: 121
OOC üzenetek: 3
Játékstílus: Vakmerő
IC üzenetek: 121
OOC üzenetek: 3
Játékstílus: Vakmerő
//Úton//
*Lesha gyújtóst keres, amit egyáltalán nem olyan egyszerű találni ebben a nyirkos erdőben. Figyelmes lesz egy kopár cserje sorra, aminek a tetején a túlnőtt talaj menti növényzet elfeküdve borul a csupasz bokrokra. Odasétálva azonnal leguggol és a cserjés aljából kezdi félrekotorni a havat és az avart. Meg is találja, amit keres. Száraz ágak, gallyak, korhadt fakéreg, fűfélék. Magához vesz egy hosszabb ágat, ami egy kicsit ívben hajlott. Egy egyenes, rövidebb, közepes vastagságú ágat, és még néhányat a tűzre és a fáklyához. Az ágakat a hóna alá vesz. Prémpalástja végét, mint valami kötényes erszényt, maga elé húzza és megpakolja fakéreggel, gallyakkal és némi fűvel. Aztán így felpakolva visszamegy a rönkházhoz. Egy helyen, lábbal tisztára kotorja a talajt, hogy viszonylag száraz munkafelület kapjon. Fél térdelve lekuporodik és hozzálát. A madzagot ráköti a hajlott fa mindkét végére, kicsit olyan, mintha egy íjat készítene. Majd lándzsájával hegyesre feni az egyenes ágat. Száraz füvel, kéreg morzsalékkal szárazabbá teszi a felületet, aztán egy nagyobb fakérget vesz magához, amit lándzsájával 'v' alakban bevág. A vájatba száraz füvet tűz, csak úgy lazán, hogy a levegő megüljön a szálak között. Leteszi a gyújtókérget a földre, szór még rá háncs törmeléket és még füvet, amit elrendezgetve kialakítja belőle a tűzfészket. Aztán fogja a gyújtóíjat, a hegyes botot és az utóbbit ráhelyezi a madzagra, amibe kétszer beletekeri a botot. Ezzel óriás hősnőnk el is készítette tűzfúróját. A megfent ágat a tűzfészekbe, a gyújtókéreg 'v' alak aljához helyezi. Az ág sima tetejére, egy másik vastagabb kéreg darabbal ránehezedik, ezzel nyomva a hegyet és fixálja a tűzszerszámot, az egy helyben forgáshoz. Lesha elkezdi húzni és tolni a tűzgyújtó íjat, ami elkezdi forgatni a zsinegbe tekert hegyes botot. Egyre gyorsabban húzza és tolja. Nem gyullad be egyik pillanatról a másikra. Egy idő után, a súrlódó forgás hatására, a fa füstölni és szenesedni kezd. Lesha ismeri a módját, de még sose gyújtott, így tüzet, a karja és a válla is már kezd fáradni. Egyre több a füst és felparázslik a kéreg. Eldob mindent és felkapva a szájához a parázsló kérget, aprókat kezd rá fújni. A parázs minden egyes fújásnál egyre jobban felizzik, majd belekap száraz fűbe. Még több füst. Az óriás lány tovább fúja és egyszeribe a tűzfészek belobban.*
- Júj, de jó! Ez az!
*Lesha pakol rá még füvet, kérget és ágakat, majd egy tábortűzé rendezi. Természetesen, fülig ér a szája, hiszen mindig menő dolog, ha valaki képes tüzet gyújtani, de nem lamentál ezen sokáig, mert magához vesz egy másik ágat, amiből rátekert fűvel, gallyakkal, egy fáklyát készít. A fáklyát egy fenyő oldalához is odadörzsöli, hogy felvegye a gyantát, amint ezzel is megvan, a tűzbe tartja. Aztán világító fáklyával, másik kezében szeretett lándzsájával a rönkház ajtajába lép. A fáklya bevilágítja a helyiséget, amit vastagon borít be a por, a plafon sarkaiban pókháló lengedezik. Egy asztal, négy szék, amiből az egyik feldőlve, két kitört lábbal hever a padlón. A közelében egy tűzhely, széles kéménnyel. Mellette egy rozoga stelázsi, benne néhány agyag tányér. Az egyik falnál egy ócska könyves szekrény áll, rajta néhány molyrágta kötettel, mellette egy félig lógó ajtós ruhásszekrény. Az egyik sarokban egy ágykeret, egerek rágta és járta tömött zsákokkal. Az egyik ablak alatt egy vaskos láda. Elsőre ennyi, ami feltűnik neki. Termetes hősnőnk beljebb sétál, ekkor még meglát egy pincelejáró a padlón, amit egy félig felgyűrt szőnyeg fed és a szemközti sarokban egy létrás padlásfeljárót. Lesha a tűzhelyhez lép, ami mellett sorakozik még néhány fahasáb is, mivel nem akar egy fáklyával szobrozni, begyújt. A kinti tüzet sem oltja el, mert az elriasztja az állatokat, csak behordja az ágakat. A tűzhelyen is ég a tűz. Lesha pedig nem is tudja eldönteni, hogy a ládát, a pincét vagy a padláson nézzen-e szét előbb. Végül is a láda felé indul, de ekkor ismét Kalisa arca jelenik meg lelki szemei előtt, de a kép és a vele járó érzés fokozódik. Leshát olyan érzés önti el, mint egy mellkas rúgás okozta fájdalom, csak ezt a szívével és a lelkével érzi. Két kezét a mellkasához kell szorítania, a lándzsája eldől a padlón.*
~ Kalisa… meghalt. ~
- Ka-lisa!
*Görcsbe rántja a gondolat az egész testét, de tudja, érzi, hogy így van. Egy testvér megérzi, ha testvére meghal, és most ezt érzi óriás hősnőnk is. Összeroskad.*
- Kicsi húgom. Nem. Az én… hibám.
*Lesha hangja elcsuklik, és könnyek tódulnak szemeibe. Anyja szavai csengenek ismét a fülében.*
~ ”…és, hogy tudd, az általad levetett terhet, szegény húgodnak, Kalisának kell átvennie…” ~
*Nem lát képeket, nem tudja mi történt testvérével, csak a megérzés van és a tudat, hogy meghalt és a vele éledő bűntudat. Nem is tud mit kezdeni az érzéssel, az óriás lány térdepelve előre görnyed a padlón, és csak zokog. Az érzés, ami bizonyosságot adva égeti belé a tudatod, de közben nincs szemmel látható tanúbizonysága, hogy ez így van. Mérhetetlenül gyötrelmes érzés.*
~ Vissza… megyek… visszatérek a faluba… meg kell tudnom… nekem… ~
*Kínlódva sír tovább a veszteségtől, a gyásztól és a kétkedéstől. A lábai zsibogni kezdenek. Ismét rájön a mehetnék. Fejben már látja is magát, ahogy végigrohan a szántóföldek között és átvág a füves pusztaságon, át a mocsáron, be az erdő mélyére és vissza a hegyekbe, a Szikla Farkasok falujába.*
~ Neeem meheeetsz. Száműzettééél. Fogaaad eel éés gyászooold meeeg. Maradnoood keeell gyermekeeem. Csaaak baaajt hoznááád magaaadra éés a környezetedreee. ~
- De Barlangok Asszonya, hogy történt… segíts… mennem kell… nem bírom… miattam…!
*Emeli fel a sírástól zilált arcát, amin az értetlenség, a düh és a tehetetlenség is könnyeket vet. Lesha elcsukló hanggal terem talpon, eltökéltség csillan meg szemeiben, felkapja lándzsáját, és éppen viharzana ki az ajtón, amikor egy hang szólal meg a házban.*
- Lesha!
*Óriás hősnőnknek földbe gyökerezik a lába.*
- Lesha!
*Hangzik ismét. Az óriás lány megfordul és körbenéz, de nem leli honnan szól a hang, olyan mintha maga a ház egészéből szólna.*
~ Mi ez? ~
- Én vagyok Les! Nővérkém!
*A tűzhely pattogni és szikrázni kezd, a lángok lobogótáncba kezdenek, zöld lángok csapnak ki belőle. Lesha riadtan tántorodik hátrébb, és feszülten mered a jelenségre. Nem tudja eldönteni, a gyásztól kápráznak szemei, vagy valóban megtörténik, amit lát. A kinyúló tűzcsóvák lassan formát, alakot öltenek, amint a lángok a padlót érik, egy majdnem két méter magas leány lábfeje érinti a talajt. Lesha lemerevedve bámul rá, még lándzsáját is elejti. Egy sudár, derékig érő fekete hajú, harsányzöld szemű lány, halvány kis pimasz kunkorral a szája szegletében áll előtte.*
- Kalisa…
*Suttogja maga elé, ledöbbenve. Kalisa csak szélesen elmosolyodik. Lesha: *
- Tényleg meghaltál… én… kicsi húgom, hogy…
*A fekete hajú leány odasétál nővéréhez, és két kezébe fogja a kezét.*
- Sssh! Nem maradhatok sokáig, csak egy kicsit, baj lenne belőle.
*Lesha: *
- Mi történt? Mi van a törzzsel? Ugye nem… Onor…
*Kalisa mosolyogva megrázza fejét, fekete haja lágyan hullámzik.*
- Nem. Figyelj, nem beszélni jöttem.
*Lesha erre megölelné kis húgát, de karja keresztül lendül a lány testén, pedig érzi, ahogy Kalisa a kezét fogja.*
- Én miért nem…?
*Kalisa: *
- Sssh!
*Emeli a harsányzöld szemű leány ujját szája elé.*
- Figyelj!
*Kalisa jobb kézfejével megsimítja nővére bal arcát, félrehajtja palástját, lassan végigsimítja a vállát, karját és a combját. Lesha követi pillantásával a mozdulatot, majd Kalisa így szól: *
- Nem haragszom rád. Vigyázz magadra.
*Kalisa halkan kuncogva kacsint nővérére, elengedi a kezét. Lesha meleg bizsergést érez bal oldalában, mire lepillant, a tetoválásait megtörő hegek eltűntek. Rögtön felkapja a fejét, de addigra húga sincs sehol, mintha ott se lett volna.*
- Kalisa!
*Lesha értetlenül forgolódik, és a ragyogóbarna szemei a húgát keresik. Nem érti az egészet. Elgondolkozik, hogy csak gyászos káprázat volt az egész, de aztán egybeolvadt tetoválásain simít végig. Furcsán érzi magát, mintha Kalisát is valahol magában érezné. Szólni nem tud mit, csak csendben áll. Csendben, amit az arcátlanul vidáman pattogó tűz hangjai törnek meg. Aztán a ládára pillant, amihez indult.*
A hozzászólás írója (Lesha, a Száműzött) módosította ezt a hozzászólást, ekkor: 2019.01.26 02:01:14
*Lesha gyújtóst keres, amit egyáltalán nem olyan egyszerű találni ebben a nyirkos erdőben. Figyelmes lesz egy kopár cserje sorra, aminek a tetején a túlnőtt talaj menti növényzet elfeküdve borul a csupasz bokrokra. Odasétálva azonnal leguggol és a cserjés aljából kezdi félrekotorni a havat és az avart. Meg is találja, amit keres. Száraz ágak, gallyak, korhadt fakéreg, fűfélék. Magához vesz egy hosszabb ágat, ami egy kicsit ívben hajlott. Egy egyenes, rövidebb, közepes vastagságú ágat, és még néhányat a tűzre és a fáklyához. Az ágakat a hóna alá vesz. Prémpalástja végét, mint valami kötényes erszényt, maga elé húzza és megpakolja fakéreggel, gallyakkal és némi fűvel. Aztán így felpakolva visszamegy a rönkházhoz. Egy helyen, lábbal tisztára kotorja a talajt, hogy viszonylag száraz munkafelület kapjon. Fél térdelve lekuporodik és hozzálát. A madzagot ráköti a hajlott fa mindkét végére, kicsit olyan, mintha egy íjat készítene. Majd lándzsájával hegyesre feni az egyenes ágat. Száraz füvel, kéreg morzsalékkal szárazabbá teszi a felületet, aztán egy nagyobb fakérget vesz magához, amit lándzsájával 'v' alakban bevág. A vájatba száraz füvet tűz, csak úgy lazán, hogy a levegő megüljön a szálak között. Leteszi a gyújtókérget a földre, szór még rá háncs törmeléket és még füvet, amit elrendezgetve kialakítja belőle a tűzfészket. Aztán fogja a gyújtóíjat, a hegyes botot és az utóbbit ráhelyezi a madzagra, amibe kétszer beletekeri a botot. Ezzel óriás hősnőnk el is készítette tűzfúróját. A megfent ágat a tűzfészekbe, a gyújtókéreg 'v' alak aljához helyezi. Az ág sima tetejére, egy másik vastagabb kéreg darabbal ránehezedik, ezzel nyomva a hegyet és fixálja a tűzszerszámot, az egy helyben forgáshoz. Lesha elkezdi húzni és tolni a tűzgyújtó íjat, ami elkezdi forgatni a zsinegbe tekert hegyes botot. Egyre gyorsabban húzza és tolja. Nem gyullad be egyik pillanatról a másikra. Egy idő után, a súrlódó forgás hatására, a fa füstölni és szenesedni kezd. Lesha ismeri a módját, de még sose gyújtott, így tüzet, a karja és a válla is már kezd fáradni. Egyre több a füst és felparázslik a kéreg. Eldob mindent és felkapva a szájához a parázsló kérget, aprókat kezd rá fújni. A parázs minden egyes fújásnál egyre jobban felizzik, majd belekap száraz fűbe. Még több füst. Az óriás lány tovább fúja és egyszeribe a tűzfészek belobban.*
- Júj, de jó! Ez az!
*Lesha pakol rá még füvet, kérget és ágakat, majd egy tábortűzé rendezi. Természetesen, fülig ér a szája, hiszen mindig menő dolog, ha valaki képes tüzet gyújtani, de nem lamentál ezen sokáig, mert magához vesz egy másik ágat, amiből rátekert fűvel, gallyakkal, egy fáklyát készít. A fáklyát egy fenyő oldalához is odadörzsöli, hogy felvegye a gyantát, amint ezzel is megvan, a tűzbe tartja. Aztán világító fáklyával, másik kezében szeretett lándzsájával a rönkház ajtajába lép. A fáklya bevilágítja a helyiséget, amit vastagon borít be a por, a plafon sarkaiban pókháló lengedezik. Egy asztal, négy szék, amiből az egyik feldőlve, két kitört lábbal hever a padlón. A közelében egy tűzhely, széles kéménnyel. Mellette egy rozoga stelázsi, benne néhány agyag tányér. Az egyik falnál egy ócska könyves szekrény áll, rajta néhány molyrágta kötettel, mellette egy félig lógó ajtós ruhásszekrény. Az egyik sarokban egy ágykeret, egerek rágta és járta tömött zsákokkal. Az egyik ablak alatt egy vaskos láda. Elsőre ennyi, ami feltűnik neki. Termetes hősnőnk beljebb sétál, ekkor még meglát egy pincelejáró a padlón, amit egy félig felgyűrt szőnyeg fed és a szemközti sarokban egy létrás padlásfeljárót. Lesha a tűzhelyhez lép, ami mellett sorakozik még néhány fahasáb is, mivel nem akar egy fáklyával szobrozni, begyújt. A kinti tüzet sem oltja el, mert az elriasztja az állatokat, csak behordja az ágakat. A tűzhelyen is ég a tűz. Lesha pedig nem is tudja eldönteni, hogy a ládát, a pincét vagy a padláson nézzen-e szét előbb. Végül is a láda felé indul, de ekkor ismét Kalisa arca jelenik meg lelki szemei előtt, de a kép és a vele járó érzés fokozódik. Leshát olyan érzés önti el, mint egy mellkas rúgás okozta fájdalom, csak ezt a szívével és a lelkével érzi. Két kezét a mellkasához kell szorítania, a lándzsája eldől a padlón.*
~ Kalisa… meghalt. ~
- Ka-lisa!
*Görcsbe rántja a gondolat az egész testét, de tudja, érzi, hogy így van. Egy testvér megérzi, ha testvére meghal, és most ezt érzi óriás hősnőnk is. Összeroskad.*
- Kicsi húgom. Nem. Az én… hibám.
*Lesha hangja elcsuklik, és könnyek tódulnak szemeibe. Anyja szavai csengenek ismét a fülében.*
~ ”…és, hogy tudd, az általad levetett terhet, szegény húgodnak, Kalisának kell átvennie…” ~
*Nem lát képeket, nem tudja mi történt testvérével, csak a megérzés van és a tudat, hogy meghalt és a vele éledő bűntudat. Nem is tud mit kezdeni az érzéssel, az óriás lány térdepelve előre görnyed a padlón, és csak zokog. Az érzés, ami bizonyosságot adva égeti belé a tudatod, de közben nincs szemmel látható tanúbizonysága, hogy ez így van. Mérhetetlenül gyötrelmes érzés.*
~ Vissza… megyek… visszatérek a faluba… meg kell tudnom… nekem… ~
*Kínlódva sír tovább a veszteségtől, a gyásztól és a kétkedéstől. A lábai zsibogni kezdenek. Ismét rájön a mehetnék. Fejben már látja is magát, ahogy végigrohan a szántóföldek között és átvág a füves pusztaságon, át a mocsáron, be az erdő mélyére és vissza a hegyekbe, a Szikla Farkasok falujába.*
~ Neeem meheeetsz. Száműzettééél. Fogaaad eel éés gyászooold meeeg. Maradnoood keeell gyermekeeem. Csaaak baaajt hoznááád magaaadra éés a környezetedreee. ~
- De Barlangok Asszonya, hogy történt… segíts… mennem kell… nem bírom… miattam…!
*Emeli fel a sírástól zilált arcát, amin az értetlenség, a düh és a tehetetlenség is könnyeket vet. Lesha elcsukló hanggal terem talpon, eltökéltség csillan meg szemeiben, felkapja lándzsáját, és éppen viharzana ki az ajtón, amikor egy hang szólal meg a házban.*
- Lesha!
*Óriás hősnőnknek földbe gyökerezik a lába.*
- Lesha!
*Hangzik ismét. Az óriás lány megfordul és körbenéz, de nem leli honnan szól a hang, olyan mintha maga a ház egészéből szólna.*
~ Mi ez? ~
- Én vagyok Les! Nővérkém!
*A tűzhely pattogni és szikrázni kezd, a lángok lobogótáncba kezdenek, zöld lángok csapnak ki belőle. Lesha riadtan tántorodik hátrébb, és feszülten mered a jelenségre. Nem tudja eldönteni, a gyásztól kápráznak szemei, vagy valóban megtörténik, amit lát. A kinyúló tűzcsóvák lassan formát, alakot öltenek, amint a lángok a padlót érik, egy majdnem két méter magas leány lábfeje érinti a talajt. Lesha lemerevedve bámul rá, még lándzsáját is elejti. Egy sudár, derékig érő fekete hajú, harsányzöld szemű lány, halvány kis pimasz kunkorral a szája szegletében áll előtte.*
- Kalisa…
*Suttogja maga elé, ledöbbenve. Kalisa csak szélesen elmosolyodik. Lesha: *
- Tényleg meghaltál… én… kicsi húgom, hogy…
*A fekete hajú leány odasétál nővéréhez, és két kezébe fogja a kezét.*
- Sssh! Nem maradhatok sokáig, csak egy kicsit, baj lenne belőle.
*Lesha: *
- Mi történt? Mi van a törzzsel? Ugye nem… Onor…
*Kalisa mosolyogva megrázza fejét, fekete haja lágyan hullámzik.*
- Nem. Figyelj, nem beszélni jöttem.
*Lesha erre megölelné kis húgát, de karja keresztül lendül a lány testén, pedig érzi, ahogy Kalisa a kezét fogja.*
- Én miért nem…?
*Kalisa: *
- Sssh!
*Emeli a harsányzöld szemű leány ujját szája elé.*
- Figyelj!
*Kalisa jobb kézfejével megsimítja nővére bal arcát, félrehajtja palástját, lassan végigsimítja a vállát, karját és a combját. Lesha követi pillantásával a mozdulatot, majd Kalisa így szól: *
- Nem haragszom rád. Vigyázz magadra.
*Kalisa halkan kuncogva kacsint nővérére, elengedi a kezét. Lesha meleg bizsergést érez bal oldalában, mire lepillant, a tetoválásait megtörő hegek eltűntek. Rögtön felkapja a fejét, de addigra húga sincs sehol, mintha ott se lett volna.*
- Kalisa!
*Lesha értetlenül forgolódik, és a ragyogóbarna szemei a húgát keresik. Nem érti az egészet. Elgondolkozik, hogy csak gyászos káprázat volt az egész, de aztán egybeolvadt tetoválásain simít végig. Furcsán érzi magát, mintha Kalisát is valahol magában érezné. Szólni nem tud mit, csak csendben áll. Csendben, amit az arcátlanul vidáman pattogó tűz hangjai törnek meg. Aztán a ládára pillant, amihez indult.*
A hozzászólás írója (Lesha, a Száműzött) módosította ezt a hozzászólást, ekkor: 2019.01.26 02:01:14
1997. hozzászólás ezen a helyszínen: Kikötői erdőség
Üzenet elküldve: 2019-01-25 20:05:56
Üzenet elküldve: 2019-01-25 20:05:56
ÚJ
Rang: Törölt felhasználó
IC üzenetek: 91
OOC üzenetek: 39
Játékstílus: Megfontolt
IC üzenetek: 91
OOC üzenetek: 39
Játékstílus: Megfontolt
//Második szál//
//A hozzászólás 16+ jelenetet tartalmaz//
*A virággal való diskurálás közben hangokat hall maga mögűl, de még mielőtt mondhatna vagy tehetne valamit, az idegen megszólal. Megfordul, úgy, hogy a másik is lássa az arcát, de csak félig és továbbra is a földön marad, orkként nincs túl sok félnivalója. Meglepődik mikor egy nőt lát. ~Talán sötételf lehet. De milyen formás.~ Gondolja magában.*
-Mitől félsz? Vigyázz, még ork vacsora leszel, vagy talán ebéd.*
Vigyorodik el. Nem tudja, hogy a nő tudja e, hogy az orkok nem esznek más lényeket, de azért viccesnek találja.*
-Nem kell félned. Nem eszünk más lényeket, csak állatokat.
Jaj, milyen modortalan vagyok. *Gyorsan leszed pár virágot. Csoportba rendezi őket, feláll a helyéről és a nemeseket utánozva átnyújtja a virágokat a nőnek.*
- Remélem szereti a virágokat. A nevem Uzazd, Uzazd Jagajneda. Megtudhatom az ön becses nevét?
*Mosolyodik el, és küszködik magában, hogy el ne nevesse magát.*
A hozzászólás írója (Uzazd Jagajneda) módosította ezt a hozzászólást, ekkor: 2019.01.25 20:12:55
//A hozzászólás 16+ jelenetet tartalmaz//
*A virággal való diskurálás közben hangokat hall maga mögűl, de még mielőtt mondhatna vagy tehetne valamit, az idegen megszólal. Megfordul, úgy, hogy a másik is lássa az arcát, de csak félig és továbbra is a földön marad, orkként nincs túl sok félnivalója. Meglepődik mikor egy nőt lát. ~Talán sötételf lehet. De milyen formás.~ Gondolja magában.*
-Mitől félsz? Vigyázz, még ork vacsora leszel, vagy talán ebéd.*
Vigyorodik el. Nem tudja, hogy a nő tudja e, hogy az orkok nem esznek más lényeket, de azért viccesnek találja.*
-Nem kell félned. Nem eszünk más lényeket, csak állatokat.
Jaj, milyen modortalan vagyok. *Gyorsan leszed pár virágot. Csoportba rendezi őket, feláll a helyéről és a nemeseket utánozva átnyújtja a virágokat a nőnek.*
- Remélem szereti a virágokat. A nevem Uzazd, Uzazd Jagajneda. Megtudhatom az ön becses nevét?
*Mosolyodik el, és küszködik magában, hogy el ne nevesse magát.*
A hozzászólás írója (Uzazd Jagajneda) módosította ezt a hozzászólást, ekkor: 2019.01.25 20:12:55
1996. hozzászólás ezen a helyszínen: Kikötői erdőség
Üzenet elküldve: 2019-01-25 19:35:54
Üzenet elküldve: 2019-01-25 19:35:54
ÚJ
Rang: Játékos
IC üzenetek: 16
OOC üzenetek: 2
Játékstílus: Megfontolt
IC üzenetek: 16
OOC üzenetek: 2
Játékstílus: Megfontolt
//Második szál//
*Céltalanul bolyong, ahogyan az szokásává vált az utóbbi időben. A sűrűn nőtt, égig nyúló fák lombkoronája kellemes árnyékot biztosít számára, így nem kell aggódnia a szemét bántó napfénytől, le is tolja fejéről köpenyének csuklyáját. Máskor oly könnyed és halk léptei helyett gyakorlatilag botladozik a gazdag aljnövényzetben, még időre van szüksége, amíg hozzászokik az új terephez. A talajra szegezi tekintetét, nehogy holmi alattomos növények miatt orra bukjon, így fordulhat elő, hogy figyelmét átmenetileg elkerüli a fűben ücsörgő alak. A beszéd hangjai hamarabb érnek el füléig, gyorsan meg is torpan. Amint eljut tudatáig a felismerés, hogy épp egy ork felé közelít, ujjai máris kardjának markolatára siklanak. Tesz néhány lépést előre, ekkor már tisztán ki tudja venni az ork szavait. Elfojt egy mosolyt, nyugtázza, hogy nem kell támadásra számítania.*
- Nos. *köszörüli meg torkát, hogy felhívja magára a másik figyelmét. Azért tart némi távolságot, amíg meg nem győződik teljes egészében az ork szándékait illetően.*
- Megérkezett a társaság. *Karjait széttárja, ezzel mutatja is, hogy önmagára célzott az imént. Elvigyorodik, jelezve, hogy meglehetősen szórakoztatónak találja a szituációt.*
*Céltalanul bolyong, ahogyan az szokásává vált az utóbbi időben. A sűrűn nőtt, égig nyúló fák lombkoronája kellemes árnyékot biztosít számára, így nem kell aggódnia a szemét bántó napfénytől, le is tolja fejéről köpenyének csuklyáját. Máskor oly könnyed és halk léptei helyett gyakorlatilag botladozik a gazdag aljnövényzetben, még időre van szüksége, amíg hozzászokik az új terephez. A talajra szegezi tekintetét, nehogy holmi alattomos növények miatt orra bukjon, így fordulhat elő, hogy figyelmét átmenetileg elkerüli a fűben ücsörgő alak. A beszéd hangjai hamarabb érnek el füléig, gyorsan meg is torpan. Amint eljut tudatáig a felismerés, hogy épp egy ork felé közelít, ujjai máris kardjának markolatára siklanak. Tesz néhány lépést előre, ekkor már tisztán ki tudja venni az ork szavait. Elfojt egy mosolyt, nyugtázza, hogy nem kell támadásra számítania.*
- Nos. *köszörüli meg torkát, hogy felhívja magára a másik figyelmét. Azért tart némi távolságot, amíg meg nem győződik teljes egészében az ork szándékait illetően.*
- Megérkezett a társaság. *Karjait széttárja, ezzel mutatja is, hogy önmagára célzott az imént. Elvigyorodik, jelezve, hogy meglehetősen szórakoztatónak találja a szituációt.*
1995. hozzászólás ezen a helyszínen: Kikötői erdőség
Üzenet elküldve: 2019-01-25 18:39:47
Üzenet elküldve: 2019-01-25 18:39:47
ÚJ
Rang: Törölt felhasználó
IC üzenetek: 91
OOC üzenetek: 39
Játékstílus: Megfontolt
IC üzenetek: 91
OOC üzenetek: 39
Játékstílus: Megfontolt
//Második szál//
*Mindenhol fák és fák, de ez ellen nincs is semmi baja. Nem messze innen van Arthenior, de sohasem szerette a nyüzsgést. Bár szeretne Artheniorba menni, de még korainak találja. Szereti a csendet, hogy kitisztítsa a fejét, de hosszú távon gyűlöli. Sajnos mostanában sokat van egyedül, úgyhogy hozzá szokott. Szeretne már egy kis társaságot. Mivel nem tud mit csinálni leül a fűbe. Néhány virág van körülötte, amiből felvesz egyet és elkezdi a szirmait tépkedni.*
-Lesz társaságom, nem lesz társaságon, lesz társaságom, nem lesz társaságom. *Lehet, hogy addig folytatta volna amíg a virág szirmai el nem fogynak, de hirtelen léptek hangját hallja maga mögött.*
*Mindenhol fák és fák, de ez ellen nincs is semmi baja. Nem messze innen van Arthenior, de sohasem szerette a nyüzsgést. Bár szeretne Artheniorba menni, de még korainak találja. Szereti a csendet, hogy kitisztítsa a fejét, de hosszú távon gyűlöli. Sajnos mostanában sokat van egyedül, úgyhogy hozzá szokott. Szeretne már egy kis társaságot. Mivel nem tud mit csinálni leül a fűbe. Néhány virág van körülötte, amiből felvesz egyet és elkezdi a szirmait tépkedni.*
-Lesz társaságom, nem lesz társaságon, lesz társaságom, nem lesz társaságom. *Lehet, hogy addig folytatta volna amíg a virág szirmai el nem fogynak, de hirtelen léptek hangját hallja maga mögött.*
1994. hozzászólás ezen a helyszínen: Kikötői erdőség
Üzenet elküldve: 2019-01-25 11:07:59
Üzenet elküldve: 2019-01-25 11:07:59
ÚJ
Rang: Törölt felhasználó
IC üzenetek: 659
OOC üzenetek: 249
Játékstílus: Vakmerő
IC üzenetek: 659
OOC üzenetek: 249
Játékstílus: Vakmerő
//Második szál//
//Disznóvadászat//
//A hozzászólás 16+ jelenetet tartalmaz!//
- Én tudok. *Szűri ki fogai között, aztán már elismerően csettint az ügyes mozdulatra mellyel a nő elkapja a felé hajított üveget. Lendületesen int, hogy üljenek le, aztán megvonja a vállát.*
- Hangzatos név. *Vigyorodik el, szemöldökét húzogatva.* Vajon a név mögött a jellem is ilyen? *komorodik el egy pillanatra, hogy ismét földöntúli vigyor üljön meg a fején.*
- Egészségedre! Ez valóban jó sikerült, bár sokat kajtattam a növényért. *Mélán forgatja meg a fényben az üveget, melyben a folyadék ugyan nem áttetsző, egy kissé tejesen zavaros, de ízre valóban megfelelő.* És nem. Nem régóta. *Alaposan meghúzza az üveget, szinte hallani, ahogy a gigája ropog a teher alatt. Kézfejével megtörli a száját.*
- Először magamnak építettem lepárlót, de az túl kezdetleges volt. *Megvonja a vállát.* Könyvekből tanultam. Aztán jobbnak láttam, ha beruházok egy mesterember által készítettre, de egy barátom megelőzött, kaptam tőle hármat. *Egy pillanatra emlékeibe réved, mintha ezer éve lett volna már, aztán ismét sejtelmesen mosolyogva néz fel a lányra.*
- A kabát. A te ötleted volt? Nem túl jó rejtőszín a sűrűben, már messziről kiszúrtam. *Piszkálódik kissé, mert egyrészt ilyen a stílusa, másrészt meg látja, hogy Harlien nem fog sírva elrohanni.*
- Honnan jöttél? *Kérdezi kíváncsian, majd nemes egyszerűséggel lehúzza az üveg tartalmát, s az üres üveget batyujába rejti.*
- Húzd le bátran, ne nyammogj, van még. *Mondja, majd egy másik párlatot vesz elő.* Erre is büszke vagyok... bőőőőf... *Emelkedik meg mellkasa, míg megrázza magát. Az iménti lökettől kirázta a hideg.*
- Iszunk, aztán megmutatom, hogy készíts csapdát. Fogunk egy malacot, megsütjük, közben iszunk. A nap további részét meg majd meglátjuk. Hehehehe... *Ég felé fordítva fejét kacag, bár tekintete hideg, mint a jég, mikor visszafordul, talán némi őrület is játszik benne, azonban most kivételesen ártó szándékot Harlien nem sejthet, sőt, inkább kíváncsi méregetés veszi kezdetét. A hasonszőrű őrültek valahogy mindig megtalálják egymást.*
//Disznóvadászat//
//A hozzászólás 16+ jelenetet tartalmaz!//
- Én tudok. *Szűri ki fogai között, aztán már elismerően csettint az ügyes mozdulatra mellyel a nő elkapja a felé hajított üveget. Lendületesen int, hogy üljenek le, aztán megvonja a vállát.*
- Hangzatos név. *Vigyorodik el, szemöldökét húzogatva.* Vajon a név mögött a jellem is ilyen? *komorodik el egy pillanatra, hogy ismét földöntúli vigyor üljön meg a fején.*
- Egészségedre! Ez valóban jó sikerült, bár sokat kajtattam a növényért. *Mélán forgatja meg a fényben az üveget, melyben a folyadék ugyan nem áttetsző, egy kissé tejesen zavaros, de ízre valóban megfelelő.* És nem. Nem régóta. *Alaposan meghúzza az üveget, szinte hallani, ahogy a gigája ropog a teher alatt. Kézfejével megtörli a száját.*
- Először magamnak építettem lepárlót, de az túl kezdetleges volt. *Megvonja a vállát.* Könyvekből tanultam. Aztán jobbnak láttam, ha beruházok egy mesterember által készítettre, de egy barátom megelőzött, kaptam tőle hármat. *Egy pillanatra emlékeibe réved, mintha ezer éve lett volna már, aztán ismét sejtelmesen mosolyogva néz fel a lányra.*
- A kabát. A te ötleted volt? Nem túl jó rejtőszín a sűrűben, már messziről kiszúrtam. *Piszkálódik kissé, mert egyrészt ilyen a stílusa, másrészt meg látja, hogy Harlien nem fog sírva elrohanni.*
- Honnan jöttél? *Kérdezi kíváncsian, majd nemes egyszerűséggel lehúzza az üveg tartalmát, s az üres üveget batyujába rejti.*
- Húzd le bátran, ne nyammogj, van még. *Mondja, majd egy másik párlatot vesz elő.* Erre is büszke vagyok... bőőőőf... *Emelkedik meg mellkasa, míg megrázza magát. Az iménti lökettől kirázta a hideg.*
- Iszunk, aztán megmutatom, hogy készíts csapdát. Fogunk egy malacot, megsütjük, közben iszunk. A nap további részét meg majd meglátjuk. Hehehehe... *Ég felé fordítva fejét kacag, bár tekintete hideg, mint a jég, mikor visszafordul, talán némi őrület is játszik benne, azonban most kivételesen ártó szándékot Harlien nem sejthet, sőt, inkább kíváncsi méregetés veszi kezdetét. A hasonszőrű őrültek valahogy mindig megtalálják egymást.*
1993. hozzászólás ezen a helyszínen: Kikötői erdőség
Üzenet elküldve: 2019-01-25 02:44:58
Üzenet elküldve: 2019-01-25 02:44:58
ÚJ
Rang: Törölt felhasználó
IC üzenetek: 121
OOC üzenetek: 3
Játékstílus: Vakmerő
IC üzenetek: 121
OOC üzenetek: 3
Játékstílus: Vakmerő
//Úton//
*Lesha, ahogy óvatosan közeledik a rönkházhoz, ismét Kalisa, Taron és Nira arca villan fel sorban előtte, majd Eroné is. Megtorpan és megpróbálja kirázni fejéből az arcokat, mert az emlékekkel együtt jönnek az érzések is. A száműzetésének emlékei, a lelki vesszőfutása ki a faluból, Nira szavai.
Az órás lány szorosan rámarkol a lándzsájára, ami megremeg a kezeiben, lehunyva szemeit, támaszkodna meg rajta, mint egy vándorboton.*
~ Meeenj továááább gyermekeeeem! Neeem állhaaaatsz meeeg! ~
*Csendül fel ismét a suttogó fátyolos hang a fejében. Az óriás lány a hangforrását keresi, bár már tudja, hogy nem pillanthatja meg, de ez most mellékes, mondjuk a kísértet gondolatába, még beleborzong.*
~ Barmadhúr! Mi ez, nem értem, miért? ~
*Válasz nem érkezik, de Lesha nagy levegőt véve halad tovább. Az előbbi közbeszólás kizökkentette az emlékek sorából. Az erdészlak falához lépve, leguggol és fülel, hátha hall valamit. Akár a házból, akár a környező erdőből, de csend honol. Az egyik ablakhoz igyekszik somfordálni, bár ez meglehetősen sajátosan fest, főleg az emberi méretekre készült ház mellett. A prémpalástját is zajosan húzza maga után, ahogy a földet éri. Szeretett lándzsáját egy kezébe veszi, zajkeltő palástját kétszer megtekerve rántja fel, mint az úri kisasszonyok a hosszú rakott szoknyájukat, ha sárba lépnek. Bal oldalán előtűnnek heges törzsi tetoválásai. Lesha így halad tovább és éri el a törött ablakot, vállával nekidől a háznak és bepillant, de nem lát semmit, túl sötét van. Hallani sem hall semmi neszezést. Úgy véli biztonságos a ház, de nem cselekszik elhamarkodottan. Zaxdor jól kitanította. Azt a módszert alkalmazza, amit az erdő mélyén használt, amikor rátalált a barlangra, összeverve, holtfáradtan. Bár tudja, mint akkor és most is a Barlangok Asszonya vezette, de azt is tudja, hogy nem várhat el mindent az istenektől, nem minden rajtuk múlik. Leguggol, falnak támassza lándzsáját, a hóban és az avarban kezd kutakodni, kisebb faágat keres. Azonban, önkéntelenül is a hógolyózás jut az eszébe, majd az, hogy milyen régen csinált hóangyalt, ez megmosolyogtatja. Közben talál egy rövidebb ágat. Ismét az ablakhoz fordul és bepillantva a törött ablakon, bedobja. Azonnal a maga melletti lándzsáért kap. Hallja a fapadlón pattanó és guruló hangot, némi neszezést, majd sivító hangokat, aztán a ház tetején, élesen vijjogva denevérek szállnak ki, a tetőn tátongó törött cserepes lyukon. Azonban más nem történik.*
~ Bőregerek, mint a barlangnál. Ha ezek beleszálltak volna a hajamba, menten szörnyet halok. Na, de úgy tűnik, nincs bent semmi dúvad. ~
*Lesha leengedi palástját és megindul körbejárni a házat, közben tekintete az erdőn is jár. Az erdészlaknak két ajtaja van. Egy elől és egy kisebb hátul. Az utóbbi résnyire nyitva is van. Lesha a lábával löki meg az ajtót, ami lassan nyikorogva hajlik befelé. A ház sötéten tátog rá, bár az ablakokon és most az ajtót kitárva több fény szűrődik be, és valamennyire kirajzolódnak előtte a belsőtér sziluettjei. Bosszantja, hogy nem látja be a helyiséget.*
~ Lehet, bölcsebb volna tüzet gyújtanom? De itt aligha találok kovakövet, mint a barlangnál. ~
*Óriás hősnőnk így töpreng, amikor megint lejátszódnak lelki szemei előtt száműzetésének képei, szinte lebénul tőlük; ~ ahogy hever a hóban, ahogy anyja fölébe áll és palástja alól előtűnik az ostor, Nira szavai: „Fogalmad sincs róla, mit tettél! Valószínűleg háborúba taszítottad a két törzset. Nem érdemled meg, hogy törzsed tetoválásait viseld! ”, és ahogy tízszer eljár az ostor a kezében, sebekkel szabdalva szét a törzsi szimbólumokat. Aztán megint Kalisa arcát látja. ~
Lesha, az emlék hatására összeszorított szemekkel, az ajtófélfának támaszkodik. Néhány mély lélegzet után megnyugszik, és úgy néz szét maga körül, hogy hogyan gyújthatna tüzet. Lándzsájára vetődnek ragyogóbarna szemei, amire rátekerte a madzagot, amivel korábban a prémpalástját hordta hátán összekötözve. Elmosolyodva oldja ki a csomót és tekeri le, majd ágakat keres. Nem siet, nem kapkod, ehhez a tűzgyújtáshoz idő kell és megfelelő alapanyagok, főleg így télvíz idején.*
A hozzászólás írója (Lesha, a Száműzött) módosította ezt a hozzászólást, ekkor: 2019.01.25 02:59:04
*Lesha, ahogy óvatosan közeledik a rönkházhoz, ismét Kalisa, Taron és Nira arca villan fel sorban előtte, majd Eroné is. Megtorpan és megpróbálja kirázni fejéből az arcokat, mert az emlékekkel együtt jönnek az érzések is. A száműzetésének emlékei, a lelki vesszőfutása ki a faluból, Nira szavai.
Az órás lány szorosan rámarkol a lándzsájára, ami megremeg a kezeiben, lehunyva szemeit, támaszkodna meg rajta, mint egy vándorboton.*
~ Meeenj továááább gyermekeeeem! Neeem állhaaaatsz meeeg! ~
*Csendül fel ismét a suttogó fátyolos hang a fejében. Az óriás lány a hangforrását keresi, bár már tudja, hogy nem pillanthatja meg, de ez most mellékes, mondjuk a kísértet gondolatába, még beleborzong.*
~ Barmadhúr! Mi ez, nem értem, miért? ~
*Válasz nem érkezik, de Lesha nagy levegőt véve halad tovább. Az előbbi közbeszólás kizökkentette az emlékek sorából. Az erdészlak falához lépve, leguggol és fülel, hátha hall valamit. Akár a házból, akár a környező erdőből, de csend honol. Az egyik ablakhoz igyekszik somfordálni, bár ez meglehetősen sajátosan fest, főleg az emberi méretekre készült ház mellett. A prémpalástját is zajosan húzza maga után, ahogy a földet éri. Szeretett lándzsáját egy kezébe veszi, zajkeltő palástját kétszer megtekerve rántja fel, mint az úri kisasszonyok a hosszú rakott szoknyájukat, ha sárba lépnek. Bal oldalán előtűnnek heges törzsi tetoválásai. Lesha így halad tovább és éri el a törött ablakot, vállával nekidől a háznak és bepillant, de nem lát semmit, túl sötét van. Hallani sem hall semmi neszezést. Úgy véli biztonságos a ház, de nem cselekszik elhamarkodottan. Zaxdor jól kitanította. Azt a módszert alkalmazza, amit az erdő mélyén használt, amikor rátalált a barlangra, összeverve, holtfáradtan. Bár tudja, mint akkor és most is a Barlangok Asszonya vezette, de azt is tudja, hogy nem várhat el mindent az istenektől, nem minden rajtuk múlik. Leguggol, falnak támassza lándzsáját, a hóban és az avarban kezd kutakodni, kisebb faágat keres. Azonban, önkéntelenül is a hógolyózás jut az eszébe, majd az, hogy milyen régen csinált hóangyalt, ez megmosolyogtatja. Közben talál egy rövidebb ágat. Ismét az ablakhoz fordul és bepillantva a törött ablakon, bedobja. Azonnal a maga melletti lándzsáért kap. Hallja a fapadlón pattanó és guruló hangot, némi neszezést, majd sivító hangokat, aztán a ház tetején, élesen vijjogva denevérek szállnak ki, a tetőn tátongó törött cserepes lyukon. Azonban más nem történik.*
~ Bőregerek, mint a barlangnál. Ha ezek beleszálltak volna a hajamba, menten szörnyet halok. Na, de úgy tűnik, nincs bent semmi dúvad. ~
*Lesha leengedi palástját és megindul körbejárni a házat, közben tekintete az erdőn is jár. Az erdészlaknak két ajtaja van. Egy elől és egy kisebb hátul. Az utóbbi résnyire nyitva is van. Lesha a lábával löki meg az ajtót, ami lassan nyikorogva hajlik befelé. A ház sötéten tátog rá, bár az ablakokon és most az ajtót kitárva több fény szűrődik be, és valamennyire kirajzolódnak előtte a belsőtér sziluettjei. Bosszantja, hogy nem látja be a helyiséget.*
~ Lehet, bölcsebb volna tüzet gyújtanom? De itt aligha találok kovakövet, mint a barlangnál. ~
*Óriás hősnőnk így töpreng, amikor megint lejátszódnak lelki szemei előtt száműzetésének képei, szinte lebénul tőlük; ~ ahogy hever a hóban, ahogy anyja fölébe áll és palástja alól előtűnik az ostor, Nira szavai: „Fogalmad sincs róla, mit tettél! Valószínűleg háborúba taszítottad a két törzset. Nem érdemled meg, hogy törzsed tetoválásait viseld! ”, és ahogy tízszer eljár az ostor a kezében, sebekkel szabdalva szét a törzsi szimbólumokat. Aztán megint Kalisa arcát látja. ~
Lesha, az emlék hatására összeszorított szemekkel, az ajtófélfának támaszkodik. Néhány mély lélegzet után megnyugszik, és úgy néz szét maga körül, hogy hogyan gyújthatna tüzet. Lándzsájára vetődnek ragyogóbarna szemei, amire rátekerte a madzagot, amivel korábban a prémpalástját hordta hátán összekötözve. Elmosolyodva oldja ki a csomót és tekeri le, majd ágakat keres. Nem siet, nem kapkod, ehhez a tűzgyújtáshoz idő kell és megfelelő alapanyagok, főleg így télvíz idején.*
A hozzászólás írója (Lesha, a Száműzött) módosította ezt a hozzászólást, ekkor: 2019.01.25 02:59:04
1992. hozzászólás ezen a helyszínen: Kikötői erdőség
Üzenet elküldve: 2019-01-24 17:54:13
Üzenet elküldve: 2019-01-24 17:54:13
ÚJ
Rang: Haladó játékos
IC üzenetek: 204
OOC üzenetek: 0
Játékstílus: Vakmerő
IC üzenetek: 204
OOC üzenetek: 0
Játékstílus: Vakmerő
//Második szál//
//Disznóvadászat//
*Elhúzza a száját a csapda gondolatára.*
- Nem tudok csapdát csinálni. Nos igen, az itókák mindig is közel voltak a szívemhez.
*A számszeríjat lerakja a lábához, mire az illető hozzávág egy üveg italt, amit ő gyorsan el is kap, mint vadmacska a prédáját, s legalább olyan éhes szemmel is nézi.*
- Az. Úrinő. Harlien dö lá Batory.
*Lekapja az üvegcse tetejét és beleszaglászik, mire meglepett, de ugyanakkor elismerő pofát vág.*
- Tyű, a mindenit! Ezt nevezem piának. Nem ittam még ilyet.
*Az sok olcsó lőre és szutyok mellett már réges-rég elfelejtette, milyen a drága és különleges italok íze. Bezzeg Pirtianesben mennyi olyat ivott a bandával! Meg is húzza az üveget de izibe, aztán nyammog rajta egy sort.*
- Hmmm... Szokatlan. De nem rossz! Régóta csinálsz piát, tépett barátom?
*Hát persze, a vadmalacot már el is felejtette.*
- Haza akartam vinni a majorba ahol a bandával lakunk. Van egy vénasszonyunk, az sütöget mindenfélét, de... Végül is itt is megehetjük, már ha mesélsz a szeszfőzésről.
*Mert ez a téma kifejezetten érdekli.*
//Disznóvadászat//
*Elhúzza a száját a csapda gondolatára.*
- Nem tudok csapdát csinálni. Nos igen, az itókák mindig is közel voltak a szívemhez.
*A számszeríjat lerakja a lábához, mire az illető hozzávág egy üveg italt, amit ő gyorsan el is kap, mint vadmacska a prédáját, s legalább olyan éhes szemmel is nézi.*
- Az. Úrinő. Harlien dö lá Batory.
*Lekapja az üvegcse tetejét és beleszaglászik, mire meglepett, de ugyanakkor elismerő pofát vág.*
- Tyű, a mindenit! Ezt nevezem piának. Nem ittam még ilyet.
*Az sok olcsó lőre és szutyok mellett már réges-rég elfelejtette, milyen a drága és különleges italok íze. Bezzeg Pirtianesben mennyi olyat ivott a bandával! Meg is húzza az üveget de izibe, aztán nyammog rajta egy sort.*
- Hmmm... Szokatlan. De nem rossz! Régóta csinálsz piát, tépett barátom?
*Hát persze, a vadmalacot már el is felejtette.*
- Haza akartam vinni a majorba ahol a bandával lakunk. Van egy vénasszonyunk, az sütöget mindenfélét, de... Végül is itt is megehetjük, már ha mesélsz a szeszfőzésről.
*Mert ez a téma kifejezetten érdekli.*
1991. hozzászólás ezen a helyszínen: Kikötői erdőség
Üzenet elküldve: 2019-01-23 03:05:55
Üzenet elküldve: 2019-01-23 03:05:55
ÚJ
Rang: Törölt felhasználó
IC üzenetek: 121
OOC üzenetek: 3
Játékstílus: Vakmerő
IC üzenetek: 121
OOC üzenetek: 3
Játékstílus: Vakmerő
//Úton//
*Ahogy a kikötői várost maga mögött hagyja és rálép az erdei ösvényre, mintha még a talaj is zsizsegni kezdene a csizmái alatt. Fanyar avar, édes erdei föld illata lengi be a levegőt. Nem tudja eldönteni, hogy most azért találja ilyen kellemesnek ezt az illatot, mert régen járt erdőben vagy, mert sokáig volt a büdös kikötőben. Persze, Lesha is rájön, hogy butaság ezen töprengenie, hiszen valahol az egyik a másik okozata, csak más nézőpontból. Még jobban megnyújtja lépteit, vándorbotként funkcionáló lándzsája sebesen jártatja maga mellett. A vaserdő gigantikus – még óriás szemmel nézve is – famatuzsálemei között haladva félhomályossá sűrűsödik a téli fenyves. Lesha szeme figyeli az erdőt, jár, mint a sublót fiók, esetleges mozgást fürkészve. A lábaiban és a mellkasában is tovább ficereg az a különös késztetést, ami előre hajtja és kezdi eltölteni egyfajta nyugtalansággal, de nem áll meg. Haladtában Kalisa arca jelenik meg előtte, majd az anyjáé és az apjáé is. Lassít léptein az emlékarcokra, majd egy hang csendül, mintha a mellette felnyúló hegyfalból, vagy netalántán a fák közül szólna.*
~ Meeeenj továááább. Neeem ááállhatsz meg! ~
*Termetes hősnőnk riadtan pillant körbe.*
- Ki szólt?! Ki jár itt?!
~ Fényes nappal csak nem járják kísértetek ezt az erdőt. Vagy kikötői martalócok! Oh, Barlangok Asszonyára! ~
*Lesha előre szegezi lándzsáját, felszegi állát.*
~ Ééén vaaagyok az gyeeermekem. ~
*Erre már egyik ujjával a fülébe túr, hogy miket hall már, és úgy keresi a hang forrását. Toporogva ácsorog.*
~ MENJ TOVÁBB! AZ ODVAS FÁNÁL JOBBRA!~
*Hangzik erélyesen, már fülcsengést keltve a termetes lánynál, de ha ez mind nem volna elég, akkor a mellette magasodó hegyfalról, némi sziklatörmelék és kőomladék pereg le. Amire Lesha már nyikkanás nélkül futtában iramodik előre. A hosszú léptekkel halad egyenesen, amíg meg nem pillantja az odvas fát, ahol letér az ösvényről. Havas, korhadó avaron csörtet. Lesha lassít léptein és amennyire tőle telik, igyekszik kisebb zajt csapni.*
- Teremtőm hova vezetsz?
*Az egyik szemmagasságban lévő ágról hó hull alá. Lesha arra megy tovább, olykor-olykor leguggolva megáll és úgy figyel, további jelek után, de egy idő után nem történik semmi. Csak húga arca jelenik meg előtte, egyre többször. Észrevesz egy kis csapást a hóban. Követni kezdi, elég sokáig bandukol rajta. Az erdő kopár, burjánzó aljnövényzet sem zavarja a kilátást, és jobban belátja a rengeteget. Egy boróka bokor mellett halad el, amikor hirtelen (a télen is zöldellő cserjésből) csivitelő verebek röppennek ki, amitől Leshában egy pillanatra megáll az ütő, de aztán megy tovább. Azonban, a csapás egyszeribe kettéágazik. Ismét leguggol, hogy szemügyre vegye a nyomokat. A kevésbé kijárt nyomvonalút követi. Megy mendegél, de aztán egy kidőlt és másik fán fennakadt fa keresztezi az utat, amit liánokkal, borostyánnal futatott be a természet. Lesha félre tolja és bebújik a növényzuhatag mögé. Figyel, nehogy magára rántsa a fát, és nem tudhatja, hogy mi van előtte.*
//Aktív képesség: felfedezés//
*Ahogy kilép a kidőlt fa alól, egy elhagyatottnak tűnő erdészlakra talál rá. Nem ám valami szegényes kis viskóra, hanem egy gazos, hajdan rusztikusan mutatós rönkházra. Az ajtó fölött egy terebélyes agancs lóg le félig. Az ablakokon nem lát fényt kiszűrődni, az egyik ablak be is van törve, a kéményből se lát füstöt felszállni. Az egyik zsalugáter reccsenve megnyikordul.*
- Gurgothaar szakállára!
~ Ez hasonlít arra, amit egyszer Kalisával építettünk, az volt a tesó bunkink. Aj, mi lehet veled, kicsi húgom? ~
*Lesha kíváncsian indul meg, hogy megnézze az erdészházat. Persze, nem óvatlan, szeretett lándzsáját maga előtt tartja, és lassan közelít. Csak a vadonban van.*
~ Körbe kéne járni, és benézni az egyik ablakon. ~
A hozzászólás írója (Lesha, a Száműzött) módosította ezt a hozzászólást, ekkor: 2019.01.23 03:15:36
*Ahogy a kikötői várost maga mögött hagyja és rálép az erdei ösvényre, mintha még a talaj is zsizsegni kezdene a csizmái alatt. Fanyar avar, édes erdei föld illata lengi be a levegőt. Nem tudja eldönteni, hogy most azért találja ilyen kellemesnek ezt az illatot, mert régen járt erdőben vagy, mert sokáig volt a büdös kikötőben. Persze, Lesha is rájön, hogy butaság ezen töprengenie, hiszen valahol az egyik a másik okozata, csak más nézőpontból. Még jobban megnyújtja lépteit, vándorbotként funkcionáló lándzsája sebesen jártatja maga mellett. A vaserdő gigantikus – még óriás szemmel nézve is – famatuzsálemei között haladva félhomályossá sűrűsödik a téli fenyves. Lesha szeme figyeli az erdőt, jár, mint a sublót fiók, esetleges mozgást fürkészve. A lábaiban és a mellkasában is tovább ficereg az a különös késztetést, ami előre hajtja és kezdi eltölteni egyfajta nyugtalansággal, de nem áll meg. Haladtában Kalisa arca jelenik meg előtte, majd az anyjáé és az apjáé is. Lassít léptein az emlékarcokra, majd egy hang csendül, mintha a mellette felnyúló hegyfalból, vagy netalántán a fák közül szólna.*
~ Meeeenj továááább. Neeem ááállhatsz meg! ~
*Termetes hősnőnk riadtan pillant körbe.*
- Ki szólt?! Ki jár itt?!
~ Fényes nappal csak nem járják kísértetek ezt az erdőt. Vagy kikötői martalócok! Oh, Barlangok Asszonyára! ~
*Lesha előre szegezi lándzsáját, felszegi állát.*
~ Ééén vaaagyok az gyeeermekem. ~
*Erre már egyik ujjával a fülébe túr, hogy miket hall már, és úgy keresi a hang forrását. Toporogva ácsorog.*
~ MENJ TOVÁBB! AZ ODVAS FÁNÁL JOBBRA!~
*Hangzik erélyesen, már fülcsengést keltve a termetes lánynál, de ha ez mind nem volna elég, akkor a mellette magasodó hegyfalról, némi sziklatörmelék és kőomladék pereg le. Amire Lesha már nyikkanás nélkül futtában iramodik előre. A hosszú léptekkel halad egyenesen, amíg meg nem pillantja az odvas fát, ahol letér az ösvényről. Havas, korhadó avaron csörtet. Lesha lassít léptein és amennyire tőle telik, igyekszik kisebb zajt csapni.*
- Teremtőm hova vezetsz?
*Az egyik szemmagasságban lévő ágról hó hull alá. Lesha arra megy tovább, olykor-olykor leguggolva megáll és úgy figyel, további jelek után, de egy idő után nem történik semmi. Csak húga arca jelenik meg előtte, egyre többször. Észrevesz egy kis csapást a hóban. Követni kezdi, elég sokáig bandukol rajta. Az erdő kopár, burjánzó aljnövényzet sem zavarja a kilátást, és jobban belátja a rengeteget. Egy boróka bokor mellett halad el, amikor hirtelen (a télen is zöldellő cserjésből) csivitelő verebek röppennek ki, amitől Leshában egy pillanatra megáll az ütő, de aztán megy tovább. Azonban, a csapás egyszeribe kettéágazik. Ismét leguggol, hogy szemügyre vegye a nyomokat. A kevésbé kijárt nyomvonalút követi. Megy mendegél, de aztán egy kidőlt és másik fán fennakadt fa keresztezi az utat, amit liánokkal, borostyánnal futatott be a természet. Lesha félre tolja és bebújik a növényzuhatag mögé. Figyel, nehogy magára rántsa a fát, és nem tudhatja, hogy mi van előtte.*
//Aktív képesség: felfedezés//
*Ahogy kilép a kidőlt fa alól, egy elhagyatottnak tűnő erdészlakra talál rá. Nem ám valami szegényes kis viskóra, hanem egy gazos, hajdan rusztikusan mutatós rönkházra. Az ajtó fölött egy terebélyes agancs lóg le félig. Az ablakokon nem lát fényt kiszűrődni, az egyik ablak be is van törve, a kéményből se lát füstöt felszállni. Az egyik zsalugáter reccsenve megnyikordul.*
- Gurgothaar szakállára!
~ Ez hasonlít arra, amit egyszer Kalisával építettünk, az volt a tesó bunkink. Aj, mi lehet veled, kicsi húgom? ~
*Lesha kíváncsian indul meg, hogy megnézze az erdészházat. Persze, nem óvatlan, szeretett lándzsáját maga előtt tartja, és lassan közelít. Csak a vadonban van.*
~ Körbe kéne járni, és benézni az egyik ablakon. ~
A hozzászólás írója (Lesha, a Száműzött) módosította ezt a hozzászólást, ekkor: 2019.01.23 03:15:36
1990. hozzászólás ezen a helyszínen: Kikötői erdőség
Üzenet elküldve: 2019-01-22 14:02:31
Üzenet elküldve: 2019-01-22 14:02:31
ÚJ
Rang: Törölt felhasználó
IC üzenetek: 659
OOC üzenetek: 249
Játékstílus: Vakmerő
IC üzenetek: 659
OOC üzenetek: 249
Játékstílus: Vakmerő
//Második szál//
//Disznóvadászat//
- Megnyugtató. *Legyint mikor a lány előmászik a bozótból.* Igen, csapda. Biztos hatékonyabb, mint lesben állni. *Vigyorodik el.* Akkor üdv Harlien, lombok őrzője. *Pukedlizik ezúttal teátrálisan, majd végigméri a nőt. Érdekes, annyi szent, teljesen egyedül az erdőségben, mondjuk jókora számszeríj van nála. Furcsa mód nem retten meg a szerzetes látványától, igaz, ezt semmi sem indokolná. Ha Umon nem Umon lenne, még első látásra azt is kijelentené, hogy szimpatikus, meg, hogy hasonlítanak. Persze esze ágában nincs hasonlót kijelenteni.*
- Azt, lám ez már felkeltette az érdeklődésed. *Nevet fel jóízűen, majd egy kis ideig turkálni kezd hirtelen válláról lekapott batyujában, aztán egy kisebbfajta üveget hajít a lánynak.*
- A tiéd, csak kapd el. *Gyakorlatilag a dobás pillanatában már félrenéz, s magának is előkap eggyel.*
- Úrinő? *Szalad fel a szemöldöke, pikírt vigyorral.* Nesze. Ánizspálinka. Furcsa, de szokható. Friss főzés, csak óvatosan. Bár olyannak tűnsz, mint, aki bírja a szeszt, ez azonban becsapós. *Felemeli az ujját.* A tapasztalat beszél belőlem. Másnap kiokádod az agyad is, ha nem vagy óvatos. *Bólogat büszkén, mintha épp ezt tette volna ő is az elmúlt napokban.*
- Még az úrinők is, szépségem. *Nevet fel, aztán mélán körbenéz.*
- Nem látok itt csapást. De ha már ivócimbik leszünk szívesen segítek neked egyet keríteni. Itt akarod megenni, megsütjük? *Kérdezi, majd megigazgatja tőrövét, melyet eddig elöl, készenlétben tartott.*
//Disznóvadászat//
- Megnyugtató. *Legyint mikor a lány előmászik a bozótból.* Igen, csapda. Biztos hatékonyabb, mint lesben állni. *Vigyorodik el.* Akkor üdv Harlien, lombok őrzője. *Pukedlizik ezúttal teátrálisan, majd végigméri a nőt. Érdekes, annyi szent, teljesen egyedül az erdőségben, mondjuk jókora számszeríj van nála. Furcsa mód nem retten meg a szerzetes látványától, igaz, ezt semmi sem indokolná. Ha Umon nem Umon lenne, még első látásra azt is kijelentené, hogy szimpatikus, meg, hogy hasonlítanak. Persze esze ágában nincs hasonlót kijelenteni.*
- Azt, lám ez már felkeltette az érdeklődésed. *Nevet fel jóízűen, majd egy kis ideig turkálni kezd hirtelen válláról lekapott batyujában, aztán egy kisebbfajta üveget hajít a lánynak.*
- A tiéd, csak kapd el. *Gyakorlatilag a dobás pillanatában már félrenéz, s magának is előkap eggyel.*
- Úrinő? *Szalad fel a szemöldöke, pikírt vigyorral.* Nesze. Ánizspálinka. Furcsa, de szokható. Friss főzés, csak óvatosan. Bár olyannak tűnsz, mint, aki bírja a szeszt, ez azonban becsapós. *Felemeli az ujját.* A tapasztalat beszél belőlem. Másnap kiokádod az agyad is, ha nem vagy óvatos. *Bólogat büszkén, mintha épp ezt tette volna ő is az elmúlt napokban.*
- Még az úrinők is, szépségem. *Nevet fel, aztán mélán körbenéz.*
- Nem látok itt csapást. De ha már ivócimbik leszünk szívesen segítek neked egyet keríteni. Itt akarod megenni, megsütjük? *Kérdezi, majd megigazgatja tőrövét, melyet eddig elöl, készenlétben tartott.*
1989. hozzászólás ezen a helyszínen: Kikötői erdőség
Üzenet elküldve: 2019-01-22 06:56:50
Üzenet elküldve: 2019-01-22 06:56:50
ÚJ
Rang: Haladó játékos
IC üzenetek: 204
OOC üzenetek: 0
Játékstílus: Vakmerő
IC üzenetek: 204
OOC üzenetek: 0
Játékstílus: Vakmerő
//Második szál//
//Disznóvadászat//
- Van rajtam nadrág, nem kell félned.
*Bár kétli, hogy az illető annyira szégyenlős típus volna, hisz hiába takarja el látványosan a szemeit, még kukkol is.*
- Csapda, azt mondod?
*Na erre például nem gondolt, ő a számszeríjjal akart szórakozni, bár arról sincs fikarcnyi fogalma sem, hogyan kellene csapdát felállítani.*
- Harlien vagyok. Szeszfőző, azt mondod?
*Na ez mármost igencsak felkeltette az érdeklődését.*
- És miféle pia? Én is be akartam szállni az alkoholbizniszbe, merthogy van egy lepárlóm, de használni se tudom, meg alapanyag sincs.
*A kérdésre fintorog egy sort.*
- Na de kérlek, én úri hölgy vagyok. Nem tojok csak úgy oda bárhová. Na de milyen ingyen mintát is említettél?
//Disznóvadászat//
- Van rajtam nadrág, nem kell félned.
*Bár kétli, hogy az illető annyira szégyenlős típus volna, hisz hiába takarja el látványosan a szemeit, még kukkol is.*
- Csapda, azt mondod?
*Na erre például nem gondolt, ő a számszeríjjal akart szórakozni, bár arról sincs fikarcnyi fogalma sem, hogyan kellene csapdát felállítani.*
- Harlien vagyok. Szeszfőző, azt mondod?
*Na ez mármost igencsak felkeltette az érdeklődését.*
- És miféle pia? Én is be akartam szállni az alkoholbizniszbe, merthogy van egy lepárlóm, de használni se tudom, meg alapanyag sincs.
*A kérdésre fintorog egy sort.*
- Na de kérlek, én úri hölgy vagyok. Nem tojok csak úgy oda bárhová. Na de milyen ingyen mintát is említettél?
1988. hozzászólás ezen a helyszínen: Kikötői erdőség
Üzenet elküldve: 2019-01-21 21:10:33
Üzenet elküldve: 2019-01-21 21:10:33
ÚJ
Rang: Tapasztalt játékos
IC üzenetek: 1240
OOC üzenetek: 210
Játékstílus: Vakmerő
IC üzenetek: 1240
OOC üzenetek: 210
Játékstílus: Vakmerő
//Második szál//
~Miért bámulja a kezem? Egek! Biztos ráncosra, vörösre marta a hideg.~
*Oda akar maga is pillantani, de nem mer.*
~Még mindig barnás színű a répapucolástól. Pedig sikáltam.~
*Minden lélekjelenlétére szüksége van, hogy ne sírja el magát.*
~Vagy nem is a kezem nézi? Te jó kenyér! A melleim nézi?~
*Vörösödik el ismét, de azért kihúzza magát, és domborít picit.
Számára nem lélekbekarmoló, égbekiáltó bűntett a másik foglalkozása, helyeslően bólint rá, és még nagyobb csodálattal övezi a legényt.*
-Az úgyis van jól. Az a férfiak dolga, elejteni a vadat, leölni a jószágot. Még a csirke nyakát se vágom el.
*Vallja be pironkodva, majd mentegeti magát rögvest.*
-De remek sültet, és ragut készítek belőle.
*Mert az meg a nők dolga. Ilyen a világ rendje. Ezzel ő békésen együtt tud élni, a következő szavak viszont meglepik.*
-Nem kedveled? De hát egyedül nem jó. Ha mindig magadban vagy, nincs kihez szólnod az igen szomorú, és megkeseríti az embert.
*Érezhetően tapasztalatból beszél, de nem csak emiatt keseredik el, fáj belegondolni, hogy Rothi itt sem marad sokáig, s talán soha többé nem láthatja, csak álmaiban.
Követi tekintete az ujj mozgását, végig a tökéletes ívű állon, sóhajt aprót miközben elképzeli maga milyen gyengéden simogatná, és miként érintené őt a fiú. Sajnos még mindig nincsenek olyan közelségben, jó három lépés távolságról társalognak.
Hallgatja a másik szavait, ezt a hangot ezer évig is képes lenne hallgatni, annyira megnyugtató.*
-Érdekelnek a növények? Én szoktam fűszernek és teának való gyűjtögetni, láttam amott egy vadrózsabokrot, még maradt rajta csipkebogyó.
*Újságolja lelkesen, örülve, hogy talán találtak valami közös érdeklődési kört.*
-Ó, én nem.
*Igyekszik szabadkozik, sajnálatos módon pont azon kijelentésre, hogy nagyra tartaná a másikat.*
-Vagyis de persze. Illetve, hát ugye még alig ismerjük egymást.
*Zavarodik és pirul bele teljesen.*
-Csak, nem úgy festesz, mint az átlag utazók, ők sokkal, öhm elnyűttebbek.
*Nem kétli, hogy Rothi képes megvédeni magát, ahogy azt sem, hogy most biztosan megbántotta.*
-Ne haragudj, nem akartalak megsérteni. Csak fecsegek összevissza. Persze, hogy meg tudod védeni magad, hiszen itt állsz előttem, épen, egészségesen. ~Jóképűen!~
*A kötelék említésére egyből kotyog közbe.*
-Városőr voltál?
*Maga sem tudja miért pont ez jutott eszébe elsőként, mindegy is, a helyi birtokok kapcsán legalább tájékozottabb.*
-A kalácsfalviakhoz? Mit tanítottak?
~Miért bámulja a kezem? Egek! Biztos ráncosra, vörösre marta a hideg.~
*Oda akar maga is pillantani, de nem mer.*
~Még mindig barnás színű a répapucolástól. Pedig sikáltam.~
*Minden lélekjelenlétére szüksége van, hogy ne sírja el magát.*
~Vagy nem is a kezem nézi? Te jó kenyér! A melleim nézi?~
*Vörösödik el ismét, de azért kihúzza magát, és domborít picit.
Számára nem lélekbekarmoló, égbekiáltó bűntett a másik foglalkozása, helyeslően bólint rá, és még nagyobb csodálattal övezi a legényt.*
-Az úgyis van jól. Az a férfiak dolga, elejteni a vadat, leölni a jószágot. Még a csirke nyakát se vágom el.
*Vallja be pironkodva, majd mentegeti magát rögvest.*
-De remek sültet, és ragut készítek belőle.
*Mert az meg a nők dolga. Ilyen a világ rendje. Ezzel ő békésen együtt tud élni, a következő szavak viszont meglepik.*
-Nem kedveled? De hát egyedül nem jó. Ha mindig magadban vagy, nincs kihez szólnod az igen szomorú, és megkeseríti az embert.
*Érezhetően tapasztalatból beszél, de nem csak emiatt keseredik el, fáj belegondolni, hogy Rothi itt sem marad sokáig, s talán soha többé nem láthatja, csak álmaiban.
Követi tekintete az ujj mozgását, végig a tökéletes ívű állon, sóhajt aprót miközben elképzeli maga milyen gyengéden simogatná, és miként érintené őt a fiú. Sajnos még mindig nincsenek olyan közelségben, jó három lépés távolságról társalognak.
Hallgatja a másik szavait, ezt a hangot ezer évig is képes lenne hallgatni, annyira megnyugtató.*
-Érdekelnek a növények? Én szoktam fűszernek és teának való gyűjtögetni, láttam amott egy vadrózsabokrot, még maradt rajta csipkebogyó.
*Újságolja lelkesen, örülve, hogy talán találtak valami közös érdeklődési kört.*
-Ó, én nem.
*Igyekszik szabadkozik, sajnálatos módon pont azon kijelentésre, hogy nagyra tartaná a másikat.*
-Vagyis de persze. Illetve, hát ugye még alig ismerjük egymást.
*Zavarodik és pirul bele teljesen.*
-Csak, nem úgy festesz, mint az átlag utazók, ők sokkal, öhm elnyűttebbek.
*Nem kétli, hogy Rothi képes megvédeni magát, ahogy azt sem, hogy most biztosan megbántotta.*
-Ne haragudj, nem akartalak megsérteni. Csak fecsegek összevissza. Persze, hogy meg tudod védeni magad, hiszen itt állsz előttem, épen, egészségesen. ~Jóképűen!~
*A kötelék említésére egyből kotyog közbe.*
-Városőr voltál?
*Maga sem tudja miért pont ez jutott eszébe elsőként, mindegy is, a helyi birtokok kapcsán legalább tájékozottabb.*
-A kalácsfalviakhoz? Mit tanítottak?
1987. hozzászólás ezen a helyszínen: Kikötői erdőség
Üzenet elküldve: 2019-01-21 19:54:29
Üzenet elküldve: 2019-01-21 19:54:29
ÚJ
Rang: Haladó játékos
IC üzenetek: 156
OOC üzenetek: 126
Játékstílus: Vakmerő
IC üzenetek: 156
OOC üzenetek: 126
Játékstílus: Vakmerő
//Második szál//
*Úgy véli, hogy megtette a hatását a hajba túrás, mert virág-illatot vél érezni egy nagyon röpke pillanatig. Bár nincs semmi előre megfontolt szándék, mégis a vörös haj és piros pozsgás, szégyenlős arcocska Rothawdarnál is megteszi a maga hatását. Köhint, és figyelmesen hallgatja Iwaa mondandóját.
Jórészt nem szól közbe, szereti jó hallgatósággá lenni. Közben a váll pántba kulcsolódó kezecskéken nyugtatja tekintetét, nehogy az még jobban zavarba jöjjön.*
-Az kedves dolog, hogy nincs szíved senkit sem megölni. Én viszont sajnos abból élek, jobbára, hogy állatokat ejtek el és ha lehet bundájukat eladom, húsukon táplálkozom.
*Meri remélni, hogy ezzel a kijelentésével nem fog rossz fényt vetni saját magára, de hát ha más megoldás nincs, akkor ezzel kell élni. Úgy gondolja, hogy nem kell valakinek fanatikus állatvédőnek lenni, hogy elvből ne öljön élőlényt, legyen az állat vagy más faj.*
-Én valóban utazó vagyok, ahogy mondtad. Nem kedvelem túlságosan a tömeget, ezért sem maradok meg egy helyben túl sokáig.
*Megérinti állát, mintha viszketne, csak újjának felületével simít végig rajta. Érdekes azonban az, hogy mintha olvasná a gondolatait Rothawdarnak, azokat a kérdéseket teszi fel neki, amelyekről ő még gondolatban játszott el. Meglepettségében nem tudja, hogyan kezdje a válasz adást. Úgy néz ki, most fordult a kocka és Rothawdar került kicsit zavart helyzetbe.*
-Nos...sorjában. Igen, amint időm engedi, kijárok az erdőbe a növényvilágot kémlelni. Egyedül szoktam, mert sosincs társaságom. Elég nagyra tarthatsz engem, ha azt gondolod, hogy kíséretet vélsz mögöttem. Ez kedves, de nem, nincs kíséretem. Nem is vagyok egy nemes valaki, akinek szüksége lenne rá. Meg tudom védeni magam, a tőröm eddig sosem hagyott cserben.
*Jobbját tőrének markolatára helyezi.*
-Tudod, szeretem ezt a békés vidéket, mivel amióta kiléptem a kötelékből, *Nem mondja ki kerek-perec milyen kötelékről van is szó, nehogy a lány épp Kagan utódja legyen, bár kétli, hogy az volna, hiszen békében vált el Amon Ruadhtól sok-sok hattal ezelőtt.* elszegődtem a helyi birtokosokhoz. Sok mindent tanultam meg itt létem alatt, amiben eddig hiányt szenvedtem. Ezért nagyon hálás vagyok a helyieknek.
*Csodálkozik magán, hogy ennyire megeredt a nyelve, egyelőre csak a lényegre szorítkozik, ha érdekli a lányt, az majd minden bizonnyal megkérdezi Rothawdart a részletekről is.*
A hozzászólás írója (Rothawdar Arskeliss) módosította ezt a hozzászólást, ekkor: 2019.01.21 19:58:12
*Úgy véli, hogy megtette a hatását a hajba túrás, mert virág-illatot vél érezni egy nagyon röpke pillanatig. Bár nincs semmi előre megfontolt szándék, mégis a vörös haj és piros pozsgás, szégyenlős arcocska Rothawdarnál is megteszi a maga hatását. Köhint, és figyelmesen hallgatja Iwaa mondandóját.
Jórészt nem szól közbe, szereti jó hallgatósággá lenni. Közben a váll pántba kulcsolódó kezecskéken nyugtatja tekintetét, nehogy az még jobban zavarba jöjjön.*
-Az kedves dolog, hogy nincs szíved senkit sem megölni. Én viszont sajnos abból élek, jobbára, hogy állatokat ejtek el és ha lehet bundájukat eladom, húsukon táplálkozom.
*Meri remélni, hogy ezzel a kijelentésével nem fog rossz fényt vetni saját magára, de hát ha más megoldás nincs, akkor ezzel kell élni. Úgy gondolja, hogy nem kell valakinek fanatikus állatvédőnek lenni, hogy elvből ne öljön élőlényt, legyen az állat vagy más faj.*
-Én valóban utazó vagyok, ahogy mondtad. Nem kedvelem túlságosan a tömeget, ezért sem maradok meg egy helyben túl sokáig.
*Megérinti állát, mintha viszketne, csak újjának felületével simít végig rajta. Érdekes azonban az, hogy mintha olvasná a gondolatait Rothawdarnak, azokat a kérdéseket teszi fel neki, amelyekről ő még gondolatban játszott el. Meglepettségében nem tudja, hogyan kezdje a válasz adást. Úgy néz ki, most fordult a kocka és Rothawdar került kicsit zavart helyzetbe.*
-Nos...sorjában. Igen, amint időm engedi, kijárok az erdőbe a növényvilágot kémlelni. Egyedül szoktam, mert sosincs társaságom. Elég nagyra tarthatsz engem, ha azt gondolod, hogy kíséretet vélsz mögöttem. Ez kedves, de nem, nincs kíséretem. Nem is vagyok egy nemes valaki, akinek szüksége lenne rá. Meg tudom védeni magam, a tőröm eddig sosem hagyott cserben.
*Jobbját tőrének markolatára helyezi.*
-Tudod, szeretem ezt a békés vidéket, mivel amióta kiléptem a kötelékből, *Nem mondja ki kerek-perec milyen kötelékről van is szó, nehogy a lány épp Kagan utódja legyen, bár kétli, hogy az volna, hiszen békében vált el Amon Ruadhtól sok-sok hattal ezelőtt.* elszegődtem a helyi birtokosokhoz. Sok mindent tanultam meg itt létem alatt, amiben eddig hiányt szenvedtem. Ezért nagyon hálás vagyok a helyieknek.
*Csodálkozik magán, hogy ennyire megeredt a nyelve, egyelőre csak a lényegre szorítkozik, ha érdekli a lányt, az majd minden bizonnyal megkérdezi Rothawdart a részletekről is.*
A hozzászólás írója (Rothawdar Arskeliss) módosította ezt a hozzászólást, ekkor: 2019.01.21 19:58:12
1986. hozzászólás ezen a helyszínen: Kikötői erdőség
Üzenet elküldve: 2019-01-21 17:41:29
Üzenet elküldve: 2019-01-21 17:41:29
ÚJ
Rang: Tapasztalt játékos
IC üzenetek: 1240
OOC üzenetek: 210
Játékstílus: Vakmerő
IC üzenetek: 1240
OOC üzenetek: 210
Játékstílus: Vakmerő
//Második szál//
*Most már aztán nagyon igyekszik összeszedni magát, amihez az kellene, hogy ne pillantson rendre az igéző kék szemekbe. ~Hogyan is lehet valami ennyire tiszta kék?~ Mereng, természetesen továbbra is tartva a szemkontaktust.*
-Rothawdar.
*Ismétli meg a felhangzó szavak lényegi részét, határozott bólintásokkal kísérve azokat.
Gyönyörű név, minden bizonnyal egy nemes úr, egy lovag, egy hős neve.*
-Egyedül.
*Bólint erre is.*
-Természetjárásban *bólint, majd akad fenn a kifejezésen, némileg magához térve* Természetjárásban? Vagyis itt járkálsz a természetben. Mint bárki más errefelé. Én is. Akkor én is természetjárásban vagyok. Másféle járásban még soha nem is voltam.
*Vonja vállát, hát ilyen ez, ha valaki idekinn él ritkán lehet része várjárásban, városjárásban, neki még csak falujárásban sem volt sajnos.
Pillant le mellkasára, mintha kissé meg is lepődne a tényen, hogy tényleg van egy íja.*
-Nem.
*Rázza fejét is, húzza el száját.*
-Nem lenne szívem meglőni állatokat.
*Persze ez így könnyen lehet félreérthető, pontosít gyorsan.*
-Meg embereket sem. Elfeket, és félvéreket sem. A tündérek, törpék, és gnómok meg olyan picik, úgyhogy őket sem.
*Kap észbe, hogy talán felesleges felsorolni minden egyes fajt, kinek képviselői Lanawin földjét tapossák.*
-Összességében senkit sem.
*Persze emellett nem ártana valamiféle magyarázat arra nézve akkor mégis mi a kórságnak hurcol magával íjat.*
-Csak gyakorolom a célba lövést. Elég jól megy. Néha pont azt a fát találom el, amelyiket szeretném.
*Szerénykedik somolyogva, mert véleménye szerint a beképzelt lányok épp annyira nem tetszenek a fiúknak, mint azok, akik túl jól kezelik a fegyvereket.
Szavai közben oldódik lassan, már szinte képes értelmes egybefüggő mondatokat alkotni, bár ez a mozdulat, mellyel Rothawdar hajába túr olyannyira kavarja meg érzéseit, hogy egy önkéntelen, aprócska, áhítatos sóhajt követve érzi nedves lett alsóneműje. Nem nagyon, semmiképp sem annyira, mintha összepisilte volna magát, és nem is kellemetlenül. Sőt, ez egy kifejezetten kellemes szívdobbanásnyi idő volt, mely alatt ölét forró zsibongás járta át.
Rázza meg fejét, hogy szabaduljon zavarodottságától, majd ezt követve rázza meg picit köpenyének csatját is, hirtelen nagyon meleg lett itt az erdő ezen részén, csoda, hogy a hó nem kezdett olvadni, és nem adta még át helyét nyíló tavaszi virágoknak.*
-Szóval *nyújtja el a kifejezést, miközben közelebb merészkedik egyetlen lépéssel* te is csak levegőzöl, és élvezed az erdő békéjét?
*Tekint újra a kék szemekbe, ezúttal azonban kíváncsisága erősebbnek bizonyul Rothi mágiájánál. Meg aztán, ha egyszer elkezdett kérdezni nehezen tudja abba hagyni.*
-Gyakran jársz erre? Itt laksz a közelben? Nincs kíséreted? Vagy csak táboroznak odaát a tisztáson? A Várból sétáltál le egészen idáig?
*Mert arra nyakát merné tenni, hogy a másik ha nem is herceg, legalábbis nemesi sarj, ki vagy a tharg vár urának fia, vagy messzi földről érkezett előkelőség, ki hatalmas udvartartással utazik.*
*Most már aztán nagyon igyekszik összeszedni magát, amihez az kellene, hogy ne pillantson rendre az igéző kék szemekbe. ~Hogyan is lehet valami ennyire tiszta kék?~ Mereng, természetesen továbbra is tartva a szemkontaktust.*
-Rothawdar.
*Ismétli meg a felhangzó szavak lényegi részét, határozott bólintásokkal kísérve azokat.
Gyönyörű név, minden bizonnyal egy nemes úr, egy lovag, egy hős neve.*
-Egyedül.
*Bólint erre is.*
-Természetjárásban *bólint, majd akad fenn a kifejezésen, némileg magához térve* Természetjárásban? Vagyis itt járkálsz a természetben. Mint bárki más errefelé. Én is. Akkor én is természetjárásban vagyok. Másféle járásban még soha nem is voltam.
*Vonja vállát, hát ilyen ez, ha valaki idekinn él ritkán lehet része várjárásban, városjárásban, neki még csak falujárásban sem volt sajnos.
Pillant le mellkasára, mintha kissé meg is lepődne a tényen, hogy tényleg van egy íja.*
-Nem.
*Rázza fejét is, húzza el száját.*
-Nem lenne szívem meglőni állatokat.
*Persze ez így könnyen lehet félreérthető, pontosít gyorsan.*
-Meg embereket sem. Elfeket, és félvéreket sem. A tündérek, törpék, és gnómok meg olyan picik, úgyhogy őket sem.
*Kap észbe, hogy talán felesleges felsorolni minden egyes fajt, kinek képviselői Lanawin földjét tapossák.*
-Összességében senkit sem.
*Persze emellett nem ártana valamiféle magyarázat arra nézve akkor mégis mi a kórságnak hurcol magával íjat.*
-Csak gyakorolom a célba lövést. Elég jól megy. Néha pont azt a fát találom el, amelyiket szeretném.
*Szerénykedik somolyogva, mert véleménye szerint a beképzelt lányok épp annyira nem tetszenek a fiúknak, mint azok, akik túl jól kezelik a fegyvereket.
Szavai közben oldódik lassan, már szinte képes értelmes egybefüggő mondatokat alkotni, bár ez a mozdulat, mellyel Rothawdar hajába túr olyannyira kavarja meg érzéseit, hogy egy önkéntelen, aprócska, áhítatos sóhajt követve érzi nedves lett alsóneműje. Nem nagyon, semmiképp sem annyira, mintha összepisilte volna magát, és nem is kellemetlenül. Sőt, ez egy kifejezetten kellemes szívdobbanásnyi idő volt, mely alatt ölét forró zsibongás járta át.
Rázza meg fejét, hogy szabaduljon zavarodottságától, majd ezt követve rázza meg picit köpenyének csatját is, hirtelen nagyon meleg lett itt az erdő ezen részén, csoda, hogy a hó nem kezdett olvadni, és nem adta még át helyét nyíló tavaszi virágoknak.*
-Szóval *nyújtja el a kifejezést, miközben közelebb merészkedik egyetlen lépéssel* te is csak levegőzöl, és élvezed az erdő békéjét?
*Tekint újra a kék szemekbe, ezúttal azonban kíváncsisága erősebbnek bizonyul Rothi mágiájánál. Meg aztán, ha egyszer elkezdett kérdezni nehezen tudja abba hagyni.*
-Gyakran jársz erre? Itt laksz a közelben? Nincs kíséreted? Vagy csak táboroznak odaát a tisztáson? A Várból sétáltál le egészen idáig?
*Mert arra nyakát merné tenni, hogy a másik ha nem is herceg, legalábbis nemesi sarj, ki vagy a tharg vár urának fia, vagy messzi földről érkezett előkelőség, ki hatalmas udvartartással utazik.*
1985. hozzászólás ezen a helyszínen: Kikötői erdőség
Üzenet elküldve: 2019-01-21 11:22:16
Üzenet elküldve: 2019-01-21 11:22:16
ÚJ
Rang: Játékos
IC üzenetek: 33
OOC üzenetek: 0
Játékstílus: Megfontolt
IC üzenetek: 33
OOC üzenetek: 0
Játékstílus: Megfontolt
*Másnap reggel nem túl korán, inkább délelőtt ébred fel egy jókora fa tövében. Kis vadászai már szorgosan rohangálnak körülött és ha nem is újabb vadászatra indulnak, de mindenképpen készenlétben állnak. Throggot azonban most nem szól hozzájuk, így nem kapnak semmilyen feladatot. Amint kinyújtóztatja fáradt végtagjait máris a reggeli evéshez készülődik, hogy mindig korgó gyomrának ételt biztosítson. Felül és magához húzza barna zsákját. Belekotor és elővesz belőle némi szárított halat. A hal állaga nem csak száraz, de kissé fagyos is, ám ez őt kevéssé zavarja, hiszen hozzászokott már az ilyen ételekhez. Felőle lehetne nyers is a hal, akkor is megenné. Amint végzett a reggelivel füttyent egyet és a három kis szolga előtte terem, hogy ők is kivegyék részüket a lakomából. Throggot szigorúan veszi az étkezést és az étkeztetési sorrendet, mivel mg kell tartani a hierarchiát közte és patkányai között is. Először mindig ő étkezik, utána a rangban alatta álló hím és végül a két nőstény, akik közül az egyik furcsán meg is hízott. Az óriás összeráncolt szemöldökkel figyeli az apróságok falatozását és amikor a megfigyelt nőstény befejezte a falatozást óvatosan a kezébe veszi, hogy annak domborodó hasát megszemlélje.*
- Nahát! *Csodálkozik el miközben megforgatja a kezében fekvő apró állatkát és végül elvigyorodik.*
- Bővül a mi kis királyságunk. *Mondja morgó hangon és féltve visszateszi a földre a vemhes patkány nőstényt. Nagy öröm ez ma neki, hiszen a patkányokból soha nem elég és mindig jó, ha van utánpótlás, mivel a vadászatban és a harcban igencsak fogyó eszközök eme remek kis jószágok.
Amikor mindenki megreggelizett jelez az állatoknak, hogy indulhatnak tovább és ennek nyomatékot adva csettint egyet az újaival. Felveszi barna zsákját, hatalmas fa bunkóját és feltekint az égre, hogy eligazodjon. Még mindig észak keletnek tart a város irányába. Reményei szerint hamarosan elérheti az utat, hogy végre egy kissé kellemesebb terepen haladhasson a célja irányába.*
- Nahát! *Csodálkozik el miközben megforgatja a kezében fekvő apró állatkát és végül elvigyorodik.*
- Bővül a mi kis királyságunk. *Mondja morgó hangon és féltve visszateszi a földre a vemhes patkány nőstényt. Nagy öröm ez ma neki, hiszen a patkányokból soha nem elég és mindig jó, ha van utánpótlás, mivel a vadászatban és a harcban igencsak fogyó eszközök eme remek kis jószágok.
Amikor mindenki megreggelizett jelez az állatoknak, hogy indulhatnak tovább és ennek nyomatékot adva csettint egyet az újaival. Felveszi barna zsákját, hatalmas fa bunkóját és feltekint az égre, hogy eligazodjon. Még mindig észak keletnek tart a város irányába. Reményei szerint hamarosan elérheti az utat, hogy végre egy kissé kellemesebb terepen haladhasson a célja irányába.*
1984. hozzászólás ezen a helyszínen: Kikötői erdőség
Üzenet elküldve: 2019-01-20 21:51:44
Üzenet elküldve: 2019-01-20 21:51:44
ÚJ
Rang: Haladó játékos
IC üzenetek: 156
OOC üzenetek: 126
Játékstílus: Vakmerő
IC üzenetek: 156
OOC üzenetek: 126
Játékstílus: Vakmerő
//Második szál//
*Hosszú pillanatig állnak megbabonázva, egymásra meredve szinte, amíg Rothawdarnak feltűnik, hogy a lány, aki Iwaa-ként mutatkozik be, elvörösödik, majdnem, hogy arca tincsei színével nem vetekszik. Szépen követi tekintetével a lányét, aki lepillant, vélhetően a csizmájára, majd Rothawdart is elkapja egy ideg, ami azt sugallja neki, hogy egy ilyen gyámoltalannak tűnő leányzó, csak nem járhat egyedül. ~Ki tudja, lehet a közelben vannak a testőrei. Ha valami hülyeségre vetemednék, amire biztosan nem, akkor tuti szétcincálnának.~*
-Engem Rothawdarnak hívnak. Ott maradtunk, hogy egyedül jársz-kelsz errefelé? Én természetjárásban vagyok jelenleg. Látom, hogy van íjad. Szoktál vadászni?
*Barátáságosan mosolyog Iwaara, majd egy gyors mozdulattal beletúr hajába, megigazítva azt, bár nem volt összeborzolva.*
A hozzászólás írója (Rothawdar Arskeliss) módosította ezt a hozzászólást, ekkor: 2019.01.20 21:52:49
*Hosszú pillanatig állnak megbabonázva, egymásra meredve szinte, amíg Rothawdarnak feltűnik, hogy a lány, aki Iwaa-ként mutatkozik be, elvörösödik, majdnem, hogy arca tincsei színével nem vetekszik. Szépen követi tekintetével a lányét, aki lepillant, vélhetően a csizmájára, majd Rothawdart is elkapja egy ideg, ami azt sugallja neki, hogy egy ilyen gyámoltalannak tűnő leányzó, csak nem járhat egyedül. ~Ki tudja, lehet a közelben vannak a testőrei. Ha valami hülyeségre vetemednék, amire biztosan nem, akkor tuti szétcincálnának.~*
-Engem Rothawdarnak hívnak. Ott maradtunk, hogy egyedül jársz-kelsz errefelé? Én természetjárásban vagyok jelenleg. Látom, hogy van íjad. Szoktál vadászni?
*Barátáságosan mosolyog Iwaara, majd egy gyors mozdulattal beletúr hajába, megigazítva azt, bár nem volt összeborzolva.*
A hozzászólás írója (Rothawdar Arskeliss) módosította ezt a hozzászólást, ekkor: 2019.01.20 21:52:49
1983. hozzászólás ezen a helyszínen: Kikötői erdőség
Üzenet elküldve: 2019-01-20 20:57:59
Üzenet elküldve: 2019-01-20 20:57:59
ÚJ
Rang: Játékos
IC üzenetek: 33
OOC üzenetek: 0
Játékstílus: Megfontolt
IC üzenetek: 33
OOC üzenetek: 0
Játékstílus: Megfontolt
*Sokat gyalogol a néha sűrű néha ritkás erdőségben. Kis társai olykor átszaladnak egyik válláról a másikra, vagy a nekik fenntartott erszényben tanyáznak, hogy pihenjenek. Throggot azonban üres tekintettel halad előre, letörve ágakat eltaposva korhadt fákat. Nem igazán törődik azzal, hogy ha valami az útjába kerül. Elég szívós és kitartó ahhoz, hogy ne kelljen ösvényeket vagy csapásokat követnie. Egyszerűen csak halad a maga által meghatározott úton. Néha feltekint a fényes gömbre oda fenn, hogy tudja hányadán áll, vagy hogy megállapítsa merre tart, de mozgása alapvetően folyamatos és töretlen. Léptei között néha morran egyet, hogy kinyilvánítsa nemtetszését a természet által elé görgetett akadályok miatt.
A folyamatos haladás azonban sok energiát kivesz még egy alapvetően szívós teremtményből is. Ennek értelmében megáll egy kisebb tisztáson, hogy megpihenjen. Patkányai azonnal előtte teremnek és kérdően tekintenek gazdájukra. Nem marad el a felelet sem.*
-Menjetek nézzetek körbe, hozzatok valamit a fákról. *Habár van bőven élelme az útra és vize is, de talán van némi friss harapni való is a környéken. Gombák, madárfiókák, tojás a fészkekből. Az a jó itt délvidéken, hogy nincs az a nagyon hideg tél és pár madárfaj egész évben képes fészkelni. Ezen reményben küldi ki két jószágát az óriás. Ő maga pedig behúzódik egy nagyobb fa tövébe, hogy befészkelje magát az éjszakára.
Barna zsákjából elővesz egy kis szárított halat és lassan majszolni kezdi. Az este kérlelhetetlenül bekövetkezik és a kis patkányok még mindig nem térnek vissza. Throggot füttyszóval hívogatja őket, amely többszöri próbálkozás hatására végül eredményre vezet. A két szolgáló visszatér, de üres szájjal. A hatalmasság rájuk förmed.*
-Nyomorultak! *Zeng bele a környék. A két patkány meglapul egy ideig, majd az óriás köpenye alá szaladnak, hogy ne legyenek szem előtt. Throggot meg morgolódik pár percig, de a fáradtság nagyobb úr nála és így hamarosan elnyomja az álom.*
A folyamatos haladás azonban sok energiát kivesz még egy alapvetően szívós teremtményből is. Ennek értelmében megáll egy kisebb tisztáson, hogy megpihenjen. Patkányai azonnal előtte teremnek és kérdően tekintenek gazdájukra. Nem marad el a felelet sem.*
-Menjetek nézzetek körbe, hozzatok valamit a fákról. *Habár van bőven élelme az útra és vize is, de talán van némi friss harapni való is a környéken. Gombák, madárfiókák, tojás a fészkekből. Az a jó itt délvidéken, hogy nincs az a nagyon hideg tél és pár madárfaj egész évben képes fészkelni. Ezen reményben küldi ki két jószágát az óriás. Ő maga pedig behúzódik egy nagyobb fa tövébe, hogy befészkelje magát az éjszakára.
Barna zsákjából elővesz egy kis szárított halat és lassan majszolni kezdi. Az este kérlelhetetlenül bekövetkezik és a kis patkányok még mindig nem térnek vissza. Throggot füttyszóval hívogatja őket, amely többszöri próbálkozás hatására végül eredményre vezet. A két szolgáló visszatér, de üres szájjal. A hatalmasság rájuk förmed.*
-Nyomorultak! *Zeng bele a környék. A két patkány meglapul egy ideig, majd az óriás köpenye alá szaladnak, hogy ne legyenek szem előtt. Throggot meg morgolódik pár percig, de a fáradtság nagyobb úr nála és így hamarosan elnyomja az álom.*
1982. hozzászólás ezen a helyszínen: Kikötői erdőség
Üzenet elküldve: 2019-01-20 18:00:45
Üzenet elküldve: 2019-01-20 18:00:45
ÚJ
Rang: Tapasztalt játékos
IC üzenetek: 1240
OOC üzenetek: 210
Játékstílus: Vakmerő
IC üzenetek: 1240
OOC üzenetek: 210
Játékstílus: Vakmerő
//Második szál//
*Maga is érzi a varázst, ahogy a legény tiszta kék tekintetébe pillant. Mintha egy álom válna valóra, mintha a mesék hercege elevenedne meg tekintete előtt. Pislogni is elfelejt, levegőt venni is. Mozdulni nem mer, félve megtöri a csodát, vadul zakatoló szívét nyugtatná, még a végén ez az összevissza dobogás ébreszti ez eddig legszebb álmából.
Szóval áll bambán, és mint egy jobb napokat látott értelmi sérült, ki magára vonva az istenek haragját, épp most hordja ki lábon a szélütést mered Rothawdarra.
Csak a fiú hangja szakítja ki révületéből, és bizonyítja nem képzeleg. A szavakra némán vörösödik el nyomban, és mélyen.*
-Én.
*Akad meg a mondatban, nyel nagyot, pislog zavartan, most már leginkább saját csizmájának orrára, mert még sem illő így megbámulni egy férfit.*
-Én csak tudod.
*Konkrétan már az sem rémlik, mi volt a kérdés. Az biztos, hogy hölgynek szólította a másik. Soha senki sem szólította még hölgynek, és mintha lett volna még valami elismerő jelző is mellette.
Pillant újra az igéző kék szemekben, és áll elő azzal az egy dologgal, amiben legalább határozottan biztos.*
-Iwaa vagyok.
*Nagy sóhajjal fújja ki a levegőt lassan, mozdul jobbja, hogy megvakarja nyakát, valamiért ez mindig megnyugtatja. Persze illetlenség egy úr jelenlétében vakarózni, így a mozdulat elhall, ujjait pedig jobb híján tegeze pántjára kulcsolja.*
-Öhm... hol is tartottunk?
*Maga is érzi a varázst, ahogy a legény tiszta kék tekintetébe pillant. Mintha egy álom válna valóra, mintha a mesék hercege elevenedne meg tekintete előtt. Pislogni is elfelejt, levegőt venni is. Mozdulni nem mer, félve megtöri a csodát, vadul zakatoló szívét nyugtatná, még a végén ez az összevissza dobogás ébreszti ez eddig legszebb álmából.
Szóval áll bambán, és mint egy jobb napokat látott értelmi sérült, ki magára vonva az istenek haragját, épp most hordja ki lábon a szélütést mered Rothawdarra.
Csak a fiú hangja szakítja ki révületéből, és bizonyítja nem képzeleg. A szavakra némán vörösödik el nyomban, és mélyen.*
-Én.
*Akad meg a mondatban, nyel nagyot, pislog zavartan, most már leginkább saját csizmájának orrára, mert még sem illő így megbámulni egy férfit.*
-Én csak tudod.
*Konkrétan már az sem rémlik, mi volt a kérdés. Az biztos, hogy hölgynek szólította a másik. Soha senki sem szólította még hölgynek, és mintha lett volna még valami elismerő jelző is mellette.
Pillant újra az igéző kék szemekben, és áll elő azzal az egy dologgal, amiben legalább határozottan biztos.*
-Iwaa vagyok.
*Nagy sóhajjal fújja ki a levegőt lassan, mozdul jobbja, hogy megvakarja nyakát, valamiért ez mindig megnyugtatja. Persze illetlenség egy úr jelenlétében vakarózni, így a mozdulat elhall, ujjait pedig jobb híján tegeze pántjára kulcsolja.*
-Öhm... hol is tartottunk?
1981. hozzászólás ezen a helyszínen: Kikötői erdőség
Üzenet elküldve: 2019-01-20 17:40:48
Üzenet elküldve: 2019-01-20 17:40:48
ÚJ
Rang: Haladó játékos
IC üzenetek: 156
OOC üzenetek: 126
Játékstílus: Vakmerő
IC üzenetek: 156
OOC üzenetek: 126
Játékstílus: Vakmerő
//Második szál//
*Mindig úgy szólít meg másokat, hogy ne legyen se paraszti, hogy ordítania kelljen, se nem liheg mások arcába a köszönéssel, azonban most úgy néz ki jobbára lekéste az időzítést, mivel a nőies vonásokkal bíró idegen megelőzte.
Kicsit izgult, bár hamar köddé is vált izgatottsága, amint rá lett köszönve és kellemesen nyugtázza, hogy egy bájos hölgyet sodort felé a sors ezen a hófödte tájon. Kölcsönös mosolyuk mintha delejes összhangot varázsolna közéjük, Rothawdar tekintetével végig simítja a leányzó arcvonásait, érintve láthatóan vörös tincseit. Szinte elakad a lélegzete Rothinak a leány látványától. Valóban hordoz magával egy tárgyat, egy íjat, tegezestől.*
-Üdv neked is bájos hölgy! Mi tévő vagy ezen havas tájon egymagadban? Vadászatban jársz?
*Valóban csodálatra méltónak tartja a lányt, aki egymaga, egy szem íjjal és tegezzel sétálgat, bár ez a környék a Tharg fennhatóság alá tartozik, nincs sok, ha nem a vadállatoktól lehet félnivalója. Meglehet egy nemesebb ház sarja, megunva a ház porát, friss levegőre vágyva kilép az frissítő erdőségbe sétálni. Nem tudhatja, hacsak meg nem kérdezi. Ám mindennek megvan a maga ideje.*
A hozzászólás írója (Rothawdar Arskeliss) módosította ezt a hozzászólást, ekkor: 2019.01.20 17:54:30
*Mindig úgy szólít meg másokat, hogy ne legyen se paraszti, hogy ordítania kelljen, se nem liheg mások arcába a köszönéssel, azonban most úgy néz ki jobbára lekéste az időzítést, mivel a nőies vonásokkal bíró idegen megelőzte.
Kicsit izgult, bár hamar köddé is vált izgatottsága, amint rá lett köszönve és kellemesen nyugtázza, hogy egy bájos hölgyet sodort felé a sors ezen a hófödte tájon. Kölcsönös mosolyuk mintha delejes összhangot varázsolna közéjük, Rothawdar tekintetével végig simítja a leányzó arcvonásait, érintve láthatóan vörös tincseit. Szinte elakad a lélegzete Rothinak a leány látványától. Valóban hordoz magával egy tárgyat, egy íjat, tegezestől.*
-Üdv neked is bájos hölgy! Mi tévő vagy ezen havas tájon egymagadban? Vadászatban jársz?
*Valóban csodálatra méltónak tartja a lányt, aki egymaga, egy szem íjjal és tegezzel sétálgat, bár ez a környék a Tharg fennhatóság alá tartozik, nincs sok, ha nem a vadállatoktól lehet félnivalója. Meglehet egy nemesebb ház sarja, megunva a ház porát, friss levegőre vágyva kilép az frissítő erdőségbe sétálni. Nem tudhatja, hacsak meg nem kérdezi. Ám mindennek megvan a maga ideje.*
A hozzászólás írója (Rothawdar Arskeliss) módosította ezt a hozzászólást, ekkor: 2019.01.20 17:54:30
1-20 , 21-40 , 41-60 , 61-80 , 81-100 , 101-120 , 121-140 , 141-160 , 161-180 , 181-200 , 201-220 , 221-240 , 241-260 , 261-280 , 281-300 , 301-320 , 321-340 , 341-360 , 361-380 , 381-400 , 401-420 , 421-440 , 441-460 , 461-480 , 481-500 , 501-520 , 521-540 , 541-560 , 561-580 , 581-600 , 601-620 , 621-640 , 641-660 , 661-680 , 681-700 , 701-720 , 721-740 , 741-760 , 761-780 , 781-800 , 801-820 , 821-840 , 841-860 , 861-880 , 881-900 , 901-920 , 921-940 , 941-960 , 961-980 , 981-1000 , 1001-1020 , 1021-1040 , 1041-1060 , 1061-1080 , 1081-1100 , 1101-1120 , 1121-1140 , 1141-1160 , 1161-1180 , 1181-1200 , 1201-1220 , 1221-1240 , 1241-1260 , 1261-1280 , 1281-1300 , 1301-1320 , 1321-1340 , 1341-1360 , 1361-1380 , 1381-1400 , 1401-1420 , 1421-1440 , 1441-1460 , 1461-1480 , 1481-1500 , 1501-1520 , 1521-1540 , 1541-1560 , 1561-1580 , 1581-1600 , 1601-1620 , 1621-1640 , 1641-1660 , 1661-1680 , 1681-1700 , 1701-1720 , 1721-1740 , 1741-1760 , 1761-1780 , 1781-1800 , 1801-1820 , 1821-1840 , 1841-1860 , 1861-1880 , 1881-1900 , 1901-1920 , 1921-1940 , 1941-1960 , 1961-1980 , 1981-2000 , 2001-2020 , 2021-2040 , 2041-2060 , 2061-2080 , 2081-2100 , 2101-2120 , 2121-2140 , 2141-2160 , 2161-2180 , 2181-2200 , 2201-2220 , 2221-2240 , 2241-2260 , 2261-2280 , 2281-2300 , 2301-2320 , 2321-2340 , 2341-2360 , 2361-2380 , 2381-2400 , 2401-2420 , 2421-2440 , 2441-2460 , 2461-2480 , 2481-2500 , 2501-2520 , 2521-2540 , 2541-2560 , 2561-2580 , 2581-2600 , 2601-2620 , 2621-2640 , 2641-2660 , 2661-2680 , 2681-2700 , 2701-2720 , 2721-2740 , 2741-2760 , 2761-2780 , 2781-2800 , 2801-2820 , 2821-2840 , 2841-2860 , 2861-2880 , 2881-2900 , 2901-2920 , 2921-2940 , 2941-2960 , 2961-2980 , 2981-3000 , 3001-3020 , 3021-3040 , 3041-3060 , 3061-3080 , 3081-3100 , 3101-3120 , 3121-3140 , 3141-3160 , 3161-3180 , 3181-3200 , 3201-3220 , 3221-3240 , 3241-3260 , 3261-3280 , 3281-3300 , 3301-3320 , 3321-3340 , 3341-3360 , 3361-3380 , 3381-3400 , 3401-3420 , 3421-3440 , 3441-3460 , 3461-3480 , 3481-3500 , 3501-3520 , 3521-3540 , 3541-3560 , 3561-3580 , 3581-3600 , 3591-3610