Külső területek - Kikötői erdőség
Karaktered neve: ---       Rangod: Nem bejelentkezett felhasználó       Pénzed: --- arany     
Varázsitalaid: Neked nincsenek varázsitalaid!


Üdvözlünk!

Ez itt a www.Lanawin.hu weboldal játéktere. Egy fórumos szerepjáték. Te nem vagy bejelentkezett állapotban, ezért nincs jogod ténykedni a fórumon. Csak olvasni tudod a hozzászólásokat, semmi mást. Ha szeretnéd kipróbálni milyen is a fórum valójában, átélni izgalmas kalandokat, varázslatokat tanulni, bájitalokat vásárolni, egyedi karaktert létrehozni, felszereléseket kovácsoltatni, vagy küldetéseket végrehajtani, akkor regisztrálj bátran, ne habozz. Miután regisztráltál, és beléptél minden funkciót elérhetsz. Lehetőséged lesz részt venni a mesékben, vagy csak spontán játszani a megalkotott, mesés világban. Felkutathatod a város rejtélyeit, és részese lehet egy olyan fórumos szerepjátéknak, ahol a játékosok kényelme, és a játék élvezete a legfontosabb.

Vissza a főoldalra!
Szántóföldek (új)
Dokkok és kikötő (új)
Kikötői erdőségTharg birtokok (új)
Synmira (új)
Krenkataur barlangrendszer (új)
<< Előző oldal - Mostani oldal: 116 (2301. - 2319. üzenet) - Első olvasatlan beíráshoz >>Oldal váltása:

2319. hozzászólás ezen a helyszínen: Kikötői erdőség
Üzenet elküldve: 2019-10-13 22:39:32
 ÚJ
>Vérgőzös Rorkir avatarja! Úgy tűnik a kép nem megjeleníthető.

Rang: Játékos
IC üzenetek: 36
OOC üzenetek: 0

Játékstílus: Vakmerő

//Kő kövön//

*Rorkir nagyon örül, hogy Rheia is becsatlakozik a harcba, és annak is, hogy okos annyira, hogy ne akarjon kettejük kőzé ugrani. Viszont a tőrdobás tökéletes választásnak bizonyul. Kissé meg is hökken, hogy így ellenfele mellkasába áll a kés, de ez csak örömmel tölti el, és még jobban feltüzeli őt. ~Nem maradhatok szégyenben!~ Bár Grawok nem tudni, hogy a tőrtől való seb miatt, vagy a sokk miatt, de valahogy sikerül kikerülnie a rúgást. Viszont ezzel olyan nyitott gyenge pontokat teremt, amik szinte világítanak Rorkir szemében. Így szinte nem is lehetne jobb alkalom, hogy a kardjával támadjon. Egy suhintással húzza ki hüvelyéből, és megpróbál minél nagyobb sebet ejteni a szutykosképűn. Kissé túl sok erőt visz a csapásba, így felszalad egész a fejéig. A penge éle nem oda talál, ahová eredetileg szánta volna Rorkir, de így is sikerül megsebeznie a másikat. Az arca közepétől egész a homlokáig vág a penge, a szemét nagy szerencséjére nem éri el, mert a kiálló arccsont szinte továbbpattintja a kardot a homlokára. Bár a szeme ép marad, jelentős mennyiségű vér folyhat mindenfelé az arcán, ezáltal a szemébe is, mely bizonyosan zavarhatja őt a látásban a továbbiakban.*


2318. hozzászólás ezen a helyszínen: Kikötői erdőség
Üzenet elküldve: 2019-10-13 19:33:00
 ÚJ
>Karheia Rhagodar avatarja! Úgy tűnik a kép nem megjeleníthető.

Rang: Haladó játékos
IC üzenetek: 180
OOC üzenetek: 0

Játékstílus: Vakmerő

//Kő kövön//
//A hozzászólás 16+ jelenetet tartalmaz!//

*Karheia tudja magáról, hogy nem kifejezetten jeleskedik a harcban. Illetve már nem, hiszen rabszolga évei alatt nem ez volt a dolga, berozsdásodott és legyengült azóta. Azt még inkább tudja, hogy a célzás sem az erőssége, most mégis úgy tűnik, hogy magabiztossága meghozza gyümölcsét.
Dobótőre pillanatok alatt teszi meg a nem túl nagy távot közte, és Grawok között, és annak védtelen felsőtestébe fúródik. Talán azért ilyen sikeres mert a célpont nem mozog túl sokat, jól látható számára, vagy csak mert a Szellemei kísérik Rheiát útján. Meglepetten látja azt is, hogy tőre nagyjából Grawok felsőtestének feljebb eső részére érkezik, és igen nagy erővel. Karheia nem számított ilyen sikerességre, ezt pedig csakis a Szellemek áldásának tudja be. Minden annyira szépen, tisztán alakult, hogy végtelen elégedettséggel tölti el ez őt.
Persze ennyivel még nincs vége. Úgy véli ez első körben igen szép teljesítmény, és Grawokot mindenképpen visszavetheti, de halálosnak még nem mondaná, ezért egyik kardjáért nyúl, előhúzza azt hüvelyéből, és egyelőre csupán megközelíti a másik kettőt. Igyekszik nagyjából egy-két lépés távolságra megállni, hogy felmérje a helyzetet, és a megfelelő pillanatban támadhasson majd. Előbbi sikeressége okán elég magabiztos, és amiatt sem aggódik, hogy megtámadnák, mert Rorkir kellőképpen leköti Grawok figyelmét.*


2317. hozzászólás ezen a helyszínen: Kikötői erdőség
Üzenet elküldve: 2019-10-13 09:12:45
 ÚJ
>Nythrim Traderra sen'Sylvistryl avatarja! Úgy tűnik a kép nem megjeleníthető.

Rang: Játékos
IC üzenetek: 10
OOC üzenetek: 0

Játékstílus: Megfontolt

//Előre//

*Lyndryával nem tud mit kezdeni, ami kifejezetten bosszantja, ugyanis egyáltalán nincsen ahhoz szokva, ez az arannyal gazdagon megpakkolt, meghatározhatatlan származású nőszemély. Igen, Nythrimről talán két dolgot lehet teljes biztossággal megállapítani: eléggé sajátos az attitűdje és ember. Semmi több. Esetleg amit ki lehetne hangsúlyozni, az a kiismerhetetlensége, bár már ez a tézis is ingatagan egyensúlyozik a pallón. Egy bizonyos idő elteltével bárkit ki lehet ismerni, ha pedig sikeresen rátapintanak a nő ingerpontjaira, akkor kifejezetten hamar lehet egy monoton jellemet diktáltatni vele. Mindenesetre a nő ezt el szeretné megint kerülni, néha felelevenedik benne a múlt, pontosabban azok a szakaszok belőle, aminél ezt nem fedezte fel önmagán. Ezt lezárja. Lyndryának odaszúr egyet csípős nyelvével, majd részéről lezártnak tekinti a témát.*
-Hát, tévedtél, vörös, bár elhiszem, hogy nehéz elhinned, a képességeid mellett. Rajtam kívül a legtöbb nő vagy csak okos, vagy csak szép. Igazam van, gyönyörűségem? *Csillogtatja meg fogait a gunyoros mosoly kíséretében, a félvérnek szánva utolsó sorát. ~ Remélem érti a célzást. Ne kötöszködjön olyannal, aki nincs egy súlycsoportban vele. ~ Ezzel kihúzza magát és a természetről áradozó virágbanszületett felé fordul. A lány segítőkész, bár a véleménye a városról! Nythrim a fejét rázza és nyelvével csettintget. ~ Lesz még mit kikupálni rajta. Szegény, talán nem elég jó környezetben nőhetett fel. Na majd én ezt orvosolni fogom! Megmutatom neki a város előnyeit... Most mivan?! Megint miért foglalkozok vele?! ~ Lepődik meg saját belső gondolatain. A legkevésbé sem szokása, szemében lelkileg és morálisan eltévelyedett egyéneken segíteni: akkor ez most miért lenne kivétel? Vanna a ló farához megy és a kicsiny, bal hátsó táskában, amit inkább nevezhetnénk egycsomagos zsáknak, csupán a lámpásra lelhet. Amennyiben sikeresen letudta a dolgait a félelffel és a jobb elülső, valójában méretesebb (vagyis: a szerencsétlen patás rosszul van felmálházva) csomag felé halad, felnyitja, esetleg láthatja, hogy az a zsák tele van arany ékszerekkel és egyéb kiegészítőkkel, a jól látható helyen lévő lámpaolaj mellett. Nythrimet egyáltalán nem zavarja a "lelepleződés", már amennyiben az tényleg megtörténik. Hiú és mindenek előtt magamutogató, tökéletesen fogja érezni magát, ha (tolvajláson kívül, annak már annyira nem örülne) reagál erre valamit a szárnyas. Addig ő előkészíti a kovát és az acélt. Szorosan markolja őket kezében, a ló meg van állítva. Az erdő hátborzongató hangjait figyeli: azokat, amiktől úgy retteg. Eddig sem volt valami jó kapcsolatban a természeti társulásokkal, szellemekkel, meg... igazából egyéb dolgokkal. De ezek után; hogy ő az éjszaka közepén vág át egy rengetegen, amit ráadásul még nappal sem látott, vagyis egyáltalán nem ismer! Ki tudhatja, hogy itt miféle fenevadak tanyáznak, amik kizárólag arra vártak egy egész életen át, hogy Nythrim húsába marjanak! Az biztos: ő, főként éjszaka, de még napfényes időben is éppen vonakodva, de nem teszi be a lábát a fás borzalmakba.*


2316. hozzászólás ezen a helyszínen: Kikötői erdőség
Üzenet elküldve: 2019-10-12 23:57:33
 ÚJ
>Vanellarya Rhaentess avatarja! Úgy tűnik a kép nem megjeleníthető.

Rang: Játékos
IC üzenetek: 8
OOC üzenetek: 0

Játékstílus: Szelíd

//Előre//

*Bár néhány tudós ember egy ilyen kérdés hallatán hosszas magyarázatba kezdene Vanna neveltetésének körülményei és a jelenlegi gondolkodásmódja közötti összefüggésekről, kitérve a külső körülmények általános személyiségformáló hatására, a lány - ilyen tanokban teljesen járatlan egyénként – csak ennyit mond.*
- A világon semmi másnak nincs értelme. *Hangjában pedig őszinteség és a másik kérdése iránti meglepettség csendül.* Persze, hogy voltam már városban. Minél nagyobb, annál büdösebb. Még neki is jobb szaga van. *Emeli meg nyomatékképpen a görényt.* Sőt, lehet, hogy neki emiatt van jobb szaga. Meg persze nekem is. *Jegyzi meg, a vicces felismeréstől vidáman.
A fél-elf válaszát hallva szemöldöke meglehetősen felszalad. Bár Vanna nem egy genetikus, azért annyira még ő is ért ezekhez a dolgokhoz, hogy kételkedni kezdjen. Nem azért, hogy piszkálja a másikat, hanem inkább a természet iránti kíváncsiságtól hajtva meg is kérdezi.*
- Az hogyan lehetséges? Egyik szülő ilyen, a másik meg olyan, a gyerekek pedig mindkét szülőtől kell, hogy kapjanak valamit. Ők miért nem kaptak elfséget, ha ugyanaz az anyukátok? *Pislog kíváncsian a széphajúra.
A menet megállításakor azonnal kiélezi érzékeit, a lovas hirtelensége miatt veszélyre számítva. Balhé kitörése helyett azonban csak egy egyszerű kérés hangzik el. Észleli, hogy közben a másik Vanna helyett Vanát mond, de nem javítja ki. Elvégre tulajdonképpen ő sem emlékszik a többiek nevére rendesen. Meg persze ott van az is, hogy ezt a becenevet O'baa adta neki igazi, förtelmesen hosszú neve helyett. Kicsit furcsa is más szájából hallani. Talán jobb is, ha Nidril Vanának szólítja őt, az ő szájából az jobban hangzik. Egyébként is, nagylánynak érzi magát tőle.
A névbeli dilemma ellenére az utasítást figyelmesen végighallgatja, majd szó nélkül nekilát a dolgának. Nem is furcsa neki, miért őt kérték meg a másik, sokkal érettebb lány helyett – nyilván Vanna rá az alkalmasabb. Odareppen Fülöphöz, vigyázva, meg ne rémissze az állatot, majd felszabadítja jobb kezét. Úgy tűnik, a görény vagy a megfelelő szökési alkalomra vár, vagy már beletörődött sorsába, így könnyedén a bal vállára tudja helyezni, bal kezével pedig szorosan ott tartja. Jobb kezével próbálja kioldozni a táskát, amely nehézkesebben megy, mint kellene. Úgy gondolja, talán a képességei vehetik ki belőle az erőt, sőt, talán még a görényből is.
Nekiáll előkotorni a táskából a szükséges holmikat, közben elgondolkodik pár dolgon. Nahát, nahát, elhangzott a „kérlek” szó, talán valóban fontos kérésről lehet szó. De mi lehetne ilyen fontos? A másik még azt is engedi, hogy közelebb vigye hozzá kis társát, pedig úgy tűnik, nem tetszik neki. ~ Egyébként meg mi az, hogy „hozhatod”? Hát persze, hogy hozhatom. Ahova én megyek, oda jön ő is. ~ gondolja dacosan, miközben emeli ki a lámpát.
Nahát, tényleg! Lámpa! Hiszen észre sem vette, hogy sötétedik. O'baaval gyakran éjszaka is meneteltek, így egyáltalán nem szokatlan neki ez a közeg. A néne pedig mindig megvédte, így nem igazán alakult ki benne a sötéttel szembeni félelem, sőt, mondhatni vészesen hiányzott a veszélyérzete. Emiatt össze sem köti magában a többiek feszültségét a sötéttel és a lámpával.
Odarepül-lépdel az őzlelkűhöz a lámpával.*
- Megfognád ezt kérlek? Nincs több kezem, máshogy pedig nem tudom kiszedni az olajat a táskából. *Közben pedig magyarázatképpen a vállához szorított görény felé biccent.*


2315. hozzászólás ezen a helyszínen: Kikötői erdőség
Üzenet elküldve: 2019-10-12 22:50:39
 ÚJ
>Lyndrya Farwel avatarja! Úgy tűnik a kép nem megjeleníthető.

Rang: Játékos
IC üzenetek: 9
OOC üzenetek: 1

Játékstílus: Szelíd

// Előre //

*Szokatlan ideig csak csendben van és hallgatja a kis Kék Virág válaszait, valamint figyeli mennyire vidám személyiség. Ez az érzés egy ideig rá is át ragad, amíg az Arany hölgy újból nem borzolja fel a kedélyeket. Fel sóhajt egyet majd megadóan kicsit felemeli kezeit.*
- Reménykedtem, hogy kicsit a fényűzőséged mellé ostoba nőszemély is leszel. De eszes vagy, érdekes. * Mondja kissé inkább tréfálós hanggal, majd csak lágy mosoly marad arcán* Édesanyám egy elf nő, édesapám pedig ember. Anyám mágus nő, apám pedig vadász. Így találkoztak egyszer valahol egy erdőben. Érdekes dolog ez a fél-elfség. De van attól még két testvérem, bár mind a ketten emberek.* Von enyhén vállat, majd mint, aki jól végezte dolgot csak ballag tovább és nézelődik a táj szépsége felé, már amennyit lát belőle a sötét leplen át. Kissé az otthoni mocsarakra emlékezteti őt, s éppen ezen tanakodik, amikor az Arany hölgy felszólal, s ő nem is inkább a parancsszó miatt, hanem a hirtelen jött hang következtében toppan meg mellettük ijedtségében.*


2314. hozzászólás ezen a helyszínen: Kikötői erdőség
Üzenet elküldve: 2019-10-12 21:34:58
 ÚJ
>Nythrim Traderra sen'Sylvistryl avatarja! Úgy tűnik a kép nem megjeleníthető.

Rang: Játékos
IC üzenetek: 10
OOC üzenetek: 0

Játékstílus: Megfontolt

//Előre//

*Haladnak az erdőben, esti órákban. Látszólag élvezheti ezt a másik kettő, de Nythrim... ő kikerülve érzi magát a konfortzónájából. Ezek a természeti, fákkal teli borzalmakban sokféle vad él. Disznók, varjak... félelmetes baglyok... szarvasok. Holló, róka, farkas, azokról a menyétfélékről nem is beszélve, amiknek egyik képviselőjével jelenleg a tündér is barátkozni próbál. Ilyenkor meglátszik a félelem rajta és az arca eltorzul a félelem irányába. Önkéntelenül és magyarázat nélkül rántja elő a jobb keze ügyébe kerülő fegyvert. Lyndrya kifejezetten szokatlanul hazugnak tűnik a szemében és kötelezőnek érzi kioktatni, megmutatni, ő nem az, akivel ezt megtehetik.*
-Te komolyan olyan idiótának nézel, hogy beveszem ezt a gyerekmesét? A félvérek terméketlenek, te kis hazug. *Kacagja el magát, megszégyenítve a nőt. Az egyetlen, amit értékel benne, az az Arany Hölgy megszólítás. Ezt elraktározta magában. Jó titulus lesz. A füllentések sorozatában tekintete a virágbanszületettre terelődik. ~ Milyen határozott. ~ Bólint a kérdésre és válaszol.*
-Igen, értelek. De mikor döntöttél úgy, hogy ezt az utat választod? Mi vett rá, hogy a biztonságos várost magad mögött hagyd, cserébe... ezért. *Néz undorral a gazzal teli rengetegre. Érdeklődve várja a választ.* Egyáltalán jártál valaha a városban? *Teszi hozzá, kicsit szűkítve szemeit, az igazi érzelmeit kifejezve. A sötét nem a jó barátja, így megáll.*
-Állj, mind! Vana, gyere ide, kérlek, hozhatod az állatot is. *Azzal elmagyarázza a lánynak a feladatot.*
-A bal hátsó táskában van egy lámpa és mellé olaj. A jobb elsőből addig kiveszem a kovát és az acélt. Amiket említettem neked, vedd ki, kérlek. *Reméli a lány cselekszik. Addig ő a szablyát a hüvelyébe helyezi.*


2313. hozzászólás ezen a helyszínen: Kikötői erdőség
Üzenet elküldve: 2019-10-12 21:01:19
 ÚJ
>Vanellarya Rhaentess avatarja! Úgy tűnik a kép nem megjeleníthető.

Rang: Játékos
IC üzenetek: 8
OOC üzenetek: 0

Játékstílus: Szelíd

//Előre//

*A felé érkező kérdések kellemesen felpezsdítik, elűzik a maradék unalmát is. Végre valami értelmesebb, mint a többiek egymást célzó, sehová sem vezető faggatózása. Miközben fizikálisan és mentálisan is küzd a görénnyel, gyorsan átgondolja a válaszait, mielőtt a többiek nyakába zúdítaná azokat.
Hogy idevalósi-e? Azért ezt nem olyan egyszerű megválaszolni. Életének nagy részét (legalábbis azt a részét, amire vissza tud emlékezni) O'baa nénivel töltötte, vele pedig mindig vándorolni kellett. A néni többnyire gyógynövényekkel foglalkozott és azokkal kereste kenyerét, ezért is tud Vanna ennyi mindent róluk. Erre a gondolatra büszkén ki is húzza magát. O'baa nagyon sokat tanított neki az életről. Bár Vanna a mai fejével visszagondolva meglehetősen gyanúsnak tartja, hogy állandóan mozgásban voltak. Tulajdonképpen, ha eleget töprengene a néni furcsaságain, akár azt a következtetést is levonhatná belőlük, hogy voltaképpen valami törvény- és/vagy természetellenes tevékenységet folytathatott. De ezen gyanúit igyekszik figyelmen kívül hagyni, nem túlgondolni a múltat. Szeretne szépen emlékezni megboldogult mentorára.
Bár sokfelé járt, hiányos tájékozódási képességei miatt nem igazán tudta sohasem, épp merre is van pontosan, melyik irányból jött, vagy hogy melyik irányba kellene továbbhaladnia. Ha a rengetegben valaki alaposabban megforgatná, már lehet, ki sem találna belőle. Hasonlóra volt is már példa. Akkor csak szerencséjének és kitartó egyirányú menetelésének köszönhette, hogy kijutott. Ezen hiányossága és az O'baa által ráhagyományozott tudás pedig Vanna fejében egyetlen életfilozófiává állt össze, amelyet izgatottan meg is oszt utastársaival.*
- Idevalósi is vagyok, meg nem is. Bár ebben az erdőben még nem jártam, *Magában hozzáteszi ~ Legalábbis azt hiszem...~ * de mégis ismerem, mert ugyanannak a mindent átölelő erdőnek a részese, mint az összes többi. *Közben lelkesen gesztikulálna, de mivel kezében továbbra is a görényt tartja, így karba tett kezeivel csak sete-suta előre-hátra ringást tud produkálni. Szemei beszéd közben csillognak.* Igen, én idevaló vagyok, de ugyanakkor bármely más erdő is az otthonom. Értitek? *Áll meg monológjában egy pillanatnyi levegővételre, és feltüzelt, reménykedő tekintettel fürkészi a többiek ábrázatát.
Ezután nagy levegőt véve felkészül a következő válaszra. Beszéd közben el is felejtkezik az apró kellemetlenségekről, amik eddig zavarták, mint a hajából hiányzó virág, vagy a női nyafogás.*
- Én nem szelídítek, én barátkozok. Ha megszelídíted a vad sast, már többé nem lesz önmaga. Megváltoztatni pedig senki természetét sem szabad. De ha ő dönt úgy, hogy közeledik hozzád, akkor egy különleges barátság által betekintést nyerhetsz az életébe. És ez csodálatos. *Mondja nagy áhítattal. Majd befejezésképpen (bár pontos számadatot hiányos tudáskészlete végett nem tud mondani) hozzáteszi.* Barátaim között volt már pillangó, fácán, de még egy gyönyörűséges szarvasbika is. A kedvencem pedig az összes. *Ezzel megválaszoltnak tekinti a kérdéseket, figyelme pedig - ha már megszerzett barátságokról van szó - kissé jobban a görény felé terelődik.
Szemügyre veszi a kezében tartott példányt, nehogy véletlen vemhesen vigye távol otthonától. Óvatos mozdulatokkal megemeli az állat hátsó lábát, majd a láb alá bepillantva megállapítja, ez ugyan az életben nem lesz vemhes. Ezután gondosan visszahajtogatja a lábat oda, ahol találta, és megigazítja karjában a kis sózsákot. Eközben ráébred, az állat nem is árasztotta rá bűzét. Valószínű Vanna képességének ez is egy hatása, amelyről eddig nem tudott. Ezt örömmel fel is jegyzi eddigi képzeletbeli természeti megfigyelései mellé, miközben vígan baktat a többiek mellett.*

A hozzászólás írója (Vanellarya Rhaentess) módosította ezt a hozzászólást, ekkor: 2019.10.12 21:07:05


2312. hozzászólás ezen a helyszínen: Kikötői erdőség
Üzenet elküldve: 2019-10-12 19:39:20
 ÚJ
>Lyndrya Farwel avatarja! Úgy tűnik a kép nem megjeleníthető.

Rang: Játékos
IC üzenetek: 9
OOC üzenetek: 1

Játékstílus: Szelíd

// Előre //

* Figyeli mind a két lánynak a cselekedeteit, hangsúlyát és szavát. Nagyon sokáig foglalkozott az emberek kiismerésével, hisz volt rá bőven ideje és tapasztalata is, hogy tudjon fejében akár egy egész könyvet teleírni, hogy mégis mi, hogyan, milyen módon, mikor zajlik le az élőlényekben. Mikor az Arany hölgy újból felszólal rá tereli figyelmét, s mivel mögötte baktat egy halvány mosolyt elenged szavai hallatán.*
- Akkor sajnos nagyon rosszul tudja. Léteznek el-el dugott falvak, hol fél-elf népek élik minden napjaikat. De ha már ennyire nagyon beszélgetés indult el végre a csodának köszönhetően, maga honnan jött? * Lépked közelebb mellé, hogy fel tudjon pillantani a nő arcára. Ekkora újabb célzott kérdés éri, mire kissé megforgatja szemeit*
- Tudja Arany hölgy, hogy maga egy nagyon makacs nőszemély? Ha valaki nem akar megnyílni hamar egy idegennek, akkor nem szabad faggatni. S mivel kölcsönösen kevés információval rendelkezem önről, így addig nem válaszolom eme kérdést meg, amíg legalább az előzőre nem válaszolt. Vagy amíg egy kicsit, nem mesélt arról, hogy mégis mit keres itt. * Biccent felé egy aprót, majd tekintetét a kis kék virágra szegezi, aki nagyon jól elfoglalja magát a természettel. Nagyon aranyosnak találja, amit a tündérke éppen leművel.*
- Látom állat barát vagy Kék virág. Hány állatot sikerült eddig megszelídítened? S akad már kedvenced eme sok lény közül?* Szól a lányhoz kedves hangszínen, s a végén még rá is mosolyog.*


2311. hozzászólás ezen a helyszínen: Kikötői erdőség
Üzenet elküldve: 2019-10-11 20:58:22
 ÚJ
>Nythrim Traderra sen'Sylvistryl avatarja! Úgy tűnik a kép nem megjeleníthető.

Rang: Játékos
IC üzenetek: 10
OOC üzenetek: 0

Játékstílus: Megfontolt

//Előre//

*Megint felingerelik és ezt kezdi nagyon unni. ~ Akkor is meg fogom tudni, hogy miben hisz. Illene most hazudnom. ~ Mondja, azzal a sóhajtozást viszonozza, később pedig bele is kezd a lódításba.*
-Nos, tudtommal félvérek nem élnek a nagy kékségen túl. *Azzal megköszörüli a torkát, hogy újabb hatást érhessen el. *
-Elfelejtetted elmondani: mi a vallásod. *Mondja enyhén finomkodó, lekezelő hangnemben. Nem szereti, hogy nem válaszolnak neki. Vele ezt nem tehetik meg; ha a társaságát keresik, igenis válaszoljanak neki. Részéről most csendben marad, hogy a többiek beszéljenek. Elege van, hogy mindig csak ő jártatja a száját. A virágbanszületett bemutatkozása meg... egy biccentést kap. Semmi többet. Az erdő most úgyis lefoglalja. Alkonyatkor veszélyes helynek tartja. ~ Akár valami vad is elkaphat. ~ Gondolja, majd hideg kezét a hasonló hőállapotban lévő szablyára csúsztatja, a biztonság kedvéért. Néha az anonimusz lóra tekint, esetleges zaklatottságot keres rajta, mivel ahogy tanulta, az jelezhet bajt. Nem gondolatilag. Húsvér bajt. Mozgó, agyaras, Nythrim evésre specializálódott szörnyet. A puszta gondolatba is beleborzong. Látva az izgatott tündért, nem bírja tartóztatni magát. Mosolyogva szólal meg.*
-Látom kedveled az erdőt. Esetleg idevalósi vagy? *Faggatózik, szokatlanul kedvesen, annyira, hogy még maga is meglepődik rajta. ~ Ilyet meg mióta tudok? ~ Teszi fel magában a költői kérdést. Többet most nem igazán tud tenni: még saját magának is okozott váratlanokat. Ténylegesen sokkal kiismerhetetlenebb, mint valaha gondolta volna.*


2310. hozzászólás ezen a helyszínen: Kikötői erdőség
Üzenet elküldve: 2019-10-11 11:21:48
 ÚJ
>Zhaggur Khaziir avatarja! Úgy tűnik a kép nem megjeleníthető.

Rang: Haladó játékos
IC üzenetek: 108
OOC üzenetek: 0

Játékstílus: Megfontolt

//Titok a mélyben//
//A hozzászólás 16+ jelenetet tartalmaz!//

*A titokra végül talán a nagydarab férfi hamarabb rátalált mint Zhaggur, de végső soron nem bánja, hiszen már kezdte idegesíteni ez a csőcselék család. A férfi után Zhaggur is lemászik még mielőtt az észre venné a táskát. Leérkezve azonnal kardot ránt és válaszol is a molnárlegénynek figyelmen kívül hagyva annak gondolatait vagy mondatait.*
- A nyomorult kis haverodé! *Morogja a kivont karddal a kezébe.*
- Megöltem te mocskos féreg. Így most te is meg fogsz halni. *Zhaggur szeretné még jobban feldühíteni a nagydarab fickót, hiszen aki dühös az hibázik és így talán előnyt tud szerezni magának a harcban a hergeléssel.*
- Nyivákolt és az életéért nyöszörgött, mint egy szánalmas kis picsa! Levágtam a fejét és kitűztem a bányám közepére. *Mondja miközben elneveti magát. Kacaja olyan gonosz és ördögire sikeredik, hogy már alig várja, hogy a másik vére patakokban folyjék le a bányába. Nincs bányászat vér és verejték nélkül. Ez esetben viszont a vér részét meghagyja a mamlasznak és ő inkább a verejtéket teszi hozzá.
Nem akar támadni csak a kardot szorítja. Megvárja míg a rövidebb penge suhint az irányába, hogy mellette esetleg el tudjon szúrni és így találatot bevinni. Nem tudja milyen képzett harcos a fickó, de bízik benne, hogy a vértje és kardja kihúzza a szarból, amelyben épp benne tapicskolnak.*

A hozzászólás írója (Zhaggur Khaziir) módosította ezt a hozzászólást, ekkor: 2019.10.11 11:22:14


2309. hozzászólás ezen a helyszínen: Kikötői erdőség
Üzenet elküldve: 2019-10-11 01:54:02
 ÚJ
><b style='color:#c03010'>Mesélő (Meia)</b> avatarja! Úgy tűnik a kép nem megjeleníthető.

Rang: Mesélő
IC üzenetek: 66
OOC üzenetek: 2

Játékstílus: Szelíd

//Titok a mélyben//

*A molnárlegény elneveti magát, mikor meghallja a kilátásban lévő fizetséget.*
- Nincsen baj, nénnye! *Kiált hátra, odalent lépések ropognak. Ezután Zhaggurhoz fordul.* Elég, na egy frászkarikát! Legyen legalább húsz, na az már elmegy! *Követelőzik a tagbaszakadt fiatalember harsányan, és máris úgy tekinti, mintha ezt meg is beszélték volna, összecsapja a tenyerét, és indul, hogy megnézze magának a bányát, ha már engedélyt kapott rá. Elfogadja az előzékeny mozdulatot, és a törpe előtt ér a kürtőhöz, majd, ha nem akadályozzák, fegyverét még mindig a kezében tartva le is ereszkedik bele.*
- Phej de rohadt büdös van itten… Mennyi ideje is bányászol te itt, törpe? *Érdeklődik kíváncsian Zhaggur piszkítási szokásairól, mintha csak egy pofa sör mellett lennének. Lába földet ér a mélyben, és közben el is tapos egy-két gombát.*
- Hát eztet meg hunnan szerezted, törpe? *Nézi a félhomályban kirajzolódó táskát döbbenettel a hangjában, melyet ezután Zhaggur felé fordulva harag vált fel. A férfi megveti erős lábait, készen a harcra.* Hát ez meg hunnan van?! Ne kerteljél! Loptad-e?


2308. hozzászólás ezen a helyszínen: Kikötői erdőség
Üzenet elküldve: 2019-10-10 16:21:27
 ÚJ
>Vanellarya Rhaentess avatarja! Úgy tűnik a kép nem megjeleníthető.

Rang: Játékos
IC üzenetek: 8
OOC üzenetek: 0

Játékstílus: Szelíd

//Előre//

*Kényszeredetten megtöri a csendet, amelybe ingerült menetelése alatt burkolta magát.*
- Vanna. *Válaszol kurtán az irányába intézett szavakra.
Azonban ahogy közelednek az erdő felé, viselkedése változni kezd. Először csak kisebbeket toppant lábacskáival, később járása könnyedebbé válik, végül az arcán mutatkozó fellegek lassan feloszlani látszanak. Mire az erdő szélére érnek, mintha teljesen kicserélték volna.
Derültségének oka természetesen nem a többiek bájcseveje, hanem a környezetváltozás volt. Végre egy olyan hely, ahol otthonosan érzi majd magát. Bár ezen a konkrét helyen nem biztos, hogy volt már, de ha el is tévednének, itt még mindig ezerszer jobb, mint egy fogadóban. Fejében ezernyi gondolat cikázik az erdő számára tartogatott meglepetéseit illetően. Ezúttal a vidámság képez áthatolhatatlan burkot körülötte, gondolatain kívül semmit nem hall, ha egyenesen hozzá beszélnek sem. Vajon mi vár majd rá(juk) odabent? Mit keressen, mit gyűjtsön? Esetleg szedhetne pár szem rézszínű holsot az útra. Avagy felkészülve az esetleges kocsmai verekedésekre, gyűjthetne egy kis észak reményét. Gnóm retket a közelgő hasfájásra? Ha talál valamit, ami segíti a légzést, az jó lehetne a kocsmai bűz ellen. Na jó, az azért talán kicsit túlzás volna. Ami viszont nem lenne túlzás, az egy kis rhéa félelme lenne. Végigméri „Nidril”-t, majd helyeslően bólint. Igen, aki ilyen hivalkodó és felelőtlen, annak bizony elkélne belőle egy jó nagy csokorral. Viszont nem biztos, hogy időben el tudná elkészíteni a párlatot. De ha már Nidrilre gondol, miért is ne szedhetne valamit álmai csődörének, Fülöpnek is valamit. Magában meg is fogadja, hogy ha valami csemegét talál, majd titokban megosztja barátjával, amíg az a tűpárna nem figyel oda.
Mindezen gondolatok közben csillogó tekintetével élénken pásztázza a körülötte lévő növényeket, hátha rábukkan valami érdekességre. Az egésznek olyan hangulata van, mint amikor még annak idején O'baa nénivel kerestek gyógynövényeket utazásaik során. A levegőben lehetőségek és ígéretek sora érződik, szinte pezseg.
Ahogyan számított is rá, megakad a szeme valamin. Mozgásra lesz figyelmes egy fa tövében. Vanna azonnal mozgásba lendül. Fürgén az aljnövényzetben rezgő levelek irányába röppen, majd hirtelen levetődik a földre. Kezei között egy görénnyel kel fel a földről, magáról le sem seperve a gallyakat és a homokot. Ügyel rá, hogy a karmoló, vagdalkozó, harapni igyekvő lényt közvetlenül a két mellső lába alatt tartsa, ezzel is kevesebb támadási lehetőséget hagyva. ~ Ha tudnád mennyire kerestelek! ~ arcán őszinte gyermeki öröm tükröződik. Druida képességét, a Szelídítést használva eléri, hogy a kis állat ne harapdálja annyira. Azután a karjára fekteti, mint egy kisbabát, közben szorosan tartva az állatot, hogy ne szökjön el. Az egész mindössze néhány pillanat alatt történik.
Lassan elindul vissza a többiekhez, közben halkan sugdos újdonsült társa fülébe. Külső szemlélő számára úgy tűnhet, varázserejű szavakat mormol, amellyel akaratát az állatra kényszeríti, de valójában csak beavatja új, közös életükbe.*
- Végre lesz egy kis segítségem. Ezek ketten túlerőben vannak. Nagy szükségem lesz ám majd rád, mikor kifordulnak magukból egy pohár bortól. *Susogja csendesen, miközben visszaindul a többiekhez.
A tény, hogy a kezében tartott lény legszívesebben elfutna előle, nem igazán zaklatja fel. Tisztában van vele, hogy csupán idő kérdése, és ők ketten elválaszthatatlanok lesznek. Továbbra is rendkívül boldog, ám a görény Szelídítése és fizikai kordában tartása miatti feszült koncentráció hullámokat rajzol homlokára. Azért beszélni még tud mellette.*
- Megjegyezném, hogy én is itt vagyok, ha esetleg méltóztattok velem is foglalkozni.


2307. hozzászólás ezen a helyszínen: Kikötői erdőség
Üzenet elküldve: 2019-10-10 10:50:19
 ÚJ
>Lyndrya Farwel avatarja! Úgy tűnik a kép nem megjeleníthető.

Rang: Játékos
IC üzenetek: 9
OOC üzenetek: 1

Játékstílus: Szelíd

//Előre//

*Örömmel hallja, hogy az Arany hölgy, nem elkezdett kötekedni, hanem végre egyetértett az ő döntésével. Kissé kezdi jobban érezni magát, feszülete múlandóvá vált. Figyelte ahogy a nő ellépked tőle és újra a lóra pattant fel. Valahogy sejtette, hogy nem fog köztük lent maradni a földön. Ahhoz még túl felsőbbrendűnek érezné magát, hogy egy kis piszok virítson tökéletes kilétén. Amint útnak indulnak, természetesen az Arany hölggyel az élen, mintha ő lenne a vezérük, követni kezdi őket. Kissé vészjóslónak látja, hogy a sűrű rengeteg fele indulnak, de már úgy érzi, hogy nincs mit veszítenie. Előbb utóbb majd úgyis valahol és valahogyan rátalál a végzet. Bár reménykedik, hogy inkább utóbb. Csendes útjukat ismét a nő szakítja meg, s már várta volna, hogy a kék virág elkezdjen bemutatkozni, hisz úgyis nagyon csacsogós és kis eleven lény, de meglepődik mikor hozzá fűzi kérdéseit a nő. Megint rengeteg minden zúdul nyakába, s halkat sóhajt rá. Gondolkodik mi tévő legyen, de nem lesz neveletlen így, amit fontosnak talál elmondja*
- Lyndrya Farwel vagyok. A hatalmas kékségen túlról érkeztem egy kicsiny városból. Azért utaztam ide, mert szeretném felfedezni a világot és talán magamat is.


2306. hozzászólás ezen a helyszínen: Kikötői erdőség
Üzenet elküldve: 2019-10-07 18:35:41
 ÚJ
>Sywerna Cruelitia Divrine avatarja! Úgy tűnik a kép nem megjeleníthető.

Rang: Kezdő játékos
IC üzenetek: 5
OOC üzenetek: 0

Játékstílus: Vakmerő

*Hosszú ideje menetel az ifjú elf, ráadásul kényelmetlen divat ruhában. Az éj leple leszállt rá, talán ez a látvány kicsit megnyugtatja és némi erőt ad neki, ha keveset is. Vége láthatatlannak tűnik az út, ami Lihanechből, egyenesen ide vezetett. Elkerülte a Levegő Városát, még túlságosan fél a lelepleződéstől. ~ Ki tudja, milyen messze jutott el a hírem? De, mindennek nézzük továbbra is a jó oldalát! A Kikötőben biztosan nem fog senki sem keresni, nyugodtan elbújhatok. Plusz ott van az az állítólagos Vérkert. ~ Az ötletelés Corvenus zavarja meg, amint vállára száll. Elmosolyodik és megsimogatja a fekete madár csőrét.*
-Szervusz, öreg, mi újság? Találtál valamit? *Alakítja a druidát. Ez azon kevés pillanatok egyike, amikor valójában irigykedik azokra a személyekre. ~ Ha most én is egy volnék közülük, a drága szárnyasom régen meg tudna védeni engem, vagy pénzt is tudna szállítani. Így nem több egy szebb postagalambnál. ~ Nagyot sóhajt hát, újfent beletörődve a "szomorú valóságba". Az éjszakára koncentrál és a nesztelen lépteire, amik remélhetőleg lassan elérik a kívánt úti célt. Fekete ruhája bírja a strapát, úgy néz ki, jól viselkedett és nincs rajta egyelőre sem egy szakadás, sem egy kiálló cérnaszál, állandósult folt. Ez kedvére való a hosszúéletűnek, szóval valamennyire magabiztosabban, de továbbra is odafigyelve folytatja a monoton menetelést. Az unalomból csupán a sós levegő és a házak távoli látványa billenti ki.*


2305. hozzászólás ezen a helyszínen: Kikötői erdőség
Üzenet elküldve: 2019-10-02 11:58:55
 ÚJ
>Zhaggur Khaziir avatarja! Úgy tűnik a kép nem megjeleníthető.

Rang: Haladó játékos
IC üzenetek: 108
OOC üzenetek: 0

Játékstílus: Megfontolt

//Titok a mélyben//
//A hozzászólás 16+ jelenetet tartalmaz!//

*Sajnos a vágás nem éppen úgy történik, mint azt Zhaggur elképzelte és ráadásul a molnárlegény ki is neveti. Ez nem igazán tetszik neki, de hadonászni a karddal nem akar. Így kénytelen megint szót váltani vele. Azért magában morgolódva megjegyzik, hogy az ő kurva anyját.*
- Eleget! Egy hatra kapsz tíz aranyat. *Rakja el a kardot, de egy pillanatra sem felejtkezik meg annak ellenséges szándékáról. Zhaggur elég dühös típus ahhoz, hogy ha kell megölje a fickót, vagy legalább megpróbálja. A kiabáló nővel nem törődik, csak a férfira koncentrál és folytatja is a közlendőjét.*
- Gyere megmutatom a bányát. * Mutat a bejárat irányába és előzékenyen beengedi maga elé a fickót. Ha minden igaz akkor a jelenlegi bejárathoz le kell ereszkedni a gombás mezőre, így ott még lehet esélye, arra, hogy felkoncolja a nyomorult kis férget. De ezt persze majd a helyzet szüli meg. Nem beszélve arról, hogy ha a péklegény lemászik, ott biztosan kiszúrja a barátja péksüteményeit, tehát nem lesz vidám a dolog.
Zhaggur tehát arra készül, hogy amikor a nagydarab fickó mászás közben akar leereszkedni megmártsa benne a kardját. Persze ha elfogadja az ajánlatát és az aranyat még másként is alakulhat a dolog.*


2304. hozzászólás ezen a helyszínen: Kikötői erdőség
Üzenet elküldve: 2019-10-01 23:00:04
 ÚJ
>Vérgőzös Rorkir avatarja! Úgy tűnik a kép nem megjeleníthető.

Rang: Játékos
IC üzenetek: 36
OOC üzenetek: 0

Játékstílus: Vakmerő

//Kő kövön//
//A hozzászólás 16+ jelenetet tartalmaz.//

*Támadása célt téveszt, ami nem is igazán lepi meg őt. Ritka örömteli pillanatok egyike az, mikor rögtön minden sikerül egy csapásra. Sosem futamodott meg a kihívásoktól, és nem most szándékozik elkezdeni. Arcára széles mosoly ül, ahogy a ló ügyes mozdulattal még épp időben rántja el a lábát, valószínűleg a lovasának is van hozzá köze. Gyorsan lepattan a hátasról a szutykos képű elf, s valamit hadoválni kezd, ami teljesen értelmetlenségnek hangzik Rorkir fülének.*
-He? Gr? Tüzelő macskák adnak ki ilyen hangokat. Annyira lehetsz legendás, mint amilyen bölcs én magam.
*Mondja, miközben érkezik a kardszúrás. Nem találja váratlanul, számított rá, hogy nem fogja egykönnyen adni magát a másik. Így felkészülten tud kitérni előle. Sok évnyi gyakorlás kellett hozzá, mire megtanulta, hogy néha akár el is engedheti fegyverét. Így azt karját, amelyikre a támadás céloz, hirtelen elengedi a markolást a bárd nyeléről, és így minden probléma nélkül ki tud térni a kard hegye elől. Nem olyan erős, hogy egy kézzel tudjon hadakozni egy kétkezes fegyverrel, de egy pár pillanatig képes megtartani azt a levegőben. Mivel sok idő lenne újra kezébe venni, és úgy támadni, így a helyzetét kihasználva inkább úgy dönt, hogy elülső lábával az elf nemesebbik tájékát célozza meg, és igyekszik tökön rúgni azt. Egy valamirevaló harcos jól tudja, hogy mik a test gyengeségei, és erősségei, és sosem rest ezt kihasználni. Épp ekkor hallja meg a nő hangját, ahogy a fülében oly ismerős szavak csengnek, bár amolyan tájszólással az ő otthonához képest, de akkor is. Egy hatalmas csatakiáltással fűszerezi meg a harcot, ahogy látja, hogy egy tőr suhan ellenfele teste felé, s egyúttal ezzel jelzi Karheiának, hogy teljesen érti, hogy mire gondol, s talán a kérdésére a választ is megkapja ezáltal. Ugyan a mélységi kérdését is hallja, de nem érzi úgy, hogy most ilyen dolgok kivesézésére kellene használnia az eszét és a gondolatait. Grawok kivesézése most jobban izgatja.*



2303. hozzászólás ezen a helyszínen: Kikötői erdőség
Üzenet elküldve: 2019-10-01 21:58:35
 ÚJ
><b style='color:#c03010'>Mesélő (Meia)</b> avatarja! Úgy tűnik a kép nem megjeleníthető.

Rang: Mesélő
IC üzenetek: 66
OOC üzenetek: 2

Játékstílus: Szelíd

//Titok a mélyben//
//A hozzászólás 16+ jelenetet tartalmaz!//

*A férfi egyre közelebb robog, majd még Zhaggur előtt több mint karnyújtásnyira lassít nagy lábaival, úgy tűnik, a tervei közé nem tartozik az, hogy elagyabugyálja az öreget. A fegyver láttára ő maga is ösztönösen oldalán lógó fegyveréhez kap, egyik lábát a köveken veti meg, de így is majdnem megbillen a hirtelen erőfeszítéstől. Ez a pillanatnyi szerencséje, Zhaggur kardja ugyanis most csak a levegőt szeli, úgy tűnhet, mintha csak nagyon látványosan szeretné kirántani.*
- A büdös pofádat, törpe, te aztán tökös legény vagy! *Robban ki a röhögés hirtelen a nagydarab fickóból, hogy a kövek is visszhangoznak.* Asszed, le akarlak csapni, he? *Mondja, de szemét azért rajtatartja a pengén, hátha készül valamire. Ahol penge is van, az már nem játék.* Na, azt mondjad meg, mennyi a fizeccség? Elhordom itt én az összes követ a búsba, csak végre ne a rohadt kemence mellett kelljen sütni a faromat. Mit szólsz te?
- Baj van? *Kiált fel a házaspár női tagja kicsit odébb, de társuk csak nevet, csengő, jóleső röhögéssel, mint valami részeg.*


2302. hozzászólás ezen a helyszínen: Kikötői erdőség
Üzenet elküldve: 2019-10-01 18:41:02
 ÚJ
>Karheia Rhagodar avatarja! Úgy tűnik a kép nem megjeleníthető.

Rang: Haladó játékos
IC üzenetek: 180
OOC üzenetek: 0

Játékstílus: Vakmerő

//Kő kövön//

*Karheia egy röpke pillanatra még cinkosul rá is néz Rorkirra, és népe nyelvén szól hozzá, hátha a más vidékről való származás ellenére is megértik egymást.*
- Grova' ulkrad?
*Karheiát valahogy nem lepi meg, hogy Rorkir az, aki elsőként támadni próbál. Persze nem ismeri túl jól, éppen csak arra tud hagyatkozni, amit eddig látott belőle, ami ugyan nem sok, viszont számtalan hozzá hasonló barbár férfi mellett nőtt fel.
Ennek okán Karheia a támadás pillanatában ösztönösen eltávolodik pár lépésnyire, hogy a vérgőzös férfi harci kedvének hevétől megrészegülve véletlenül ne őt találja el, illetve mert hátráltatni sem akarja Rorkirt, hiszen úgy gondolja kettejük közül ő a jobb harcos. Már csak azért is, mert Karheia tudja milyen sok gyengült fogságának évei alatt, és még mindig hosszú utat kell bejárnia, hogy visszaszerezze egykori fényét.
Ámbár tétlen szemlélő nem szeretne lenni, akkor is, ha tökéletesen megbízik a barbár harci tudásában. Oldalra mozdul, hogy az immár lóról leszállt mélységi legyen inkább vele szemben, mint Rorkir. Nem teketóriázik sokat, hiszen ez egy remek alkalom, elvégre most nem rá figyel a mélységi, és még elég tiszta a célpont is, ezért rögvest dobótőréért nyúl, és egy pillanat tört részéig hezitál, majd eldobja azt a sötételf felé. Leginkább annak testét veszi célba, tudván, hogy ez sem annyira az erőssége, és mert az a legnagyobb, legkönnyebben eltalálható felület.*

A hozzászólás írója (Karheia Rhagodar) módosította ezt a hozzászólást, ekkor: 2019.10.01 18:42:32


2301. hozzászólás ezen a helyszínen: Kikötői erdőség
Üzenet elküldve: 2019-10-01 17:40:09
 ÚJ
>Grawok Hifeti avatarja! Úgy tűnik a kép nem megjeleníthető.

Rang: Kezdő játékos
IC üzenetek: 241
OOC üzenetek: 14

Játékstílus: Megfontolt


//Kő kövön//

* A megérkezése után is látszólag zavartalanul beszélget a két életben maradt ember fajú. Amivel neki nincs is semmi gondja, hiszen van olyan helyzet, amikor fontosabb egy baráti beszélgetés egy közben érkezett üzleti lehetőségnél. Főleg -ha mint itt, ebben az esetben- az egyelőre elutasításra kerül és látszólag a nő nem is foglalkozik vele. Ám pár dolog elgondolkodtatja még a Hifeti fiút még a drasztikus fordulat előtt.*
~ Bemutatkoznak. Ezek szerint nem ismerik egymást? Megöltek egy hegyesfülűt, de ha nem közös erővel, akkor hogyan történhetett?
Ezek szerint az asszony a halott férfival érkezett...~
* Majd megüti a fülét az, hogy a Vérgőzös törzs sarja saját magának tulajdonítja a dolgot.*
~ Ez fura! Határozottan a lány beszél a temetés visszautasításáról, *hiszen még a többiek nem tudják a szándékait, de benne így értelmeződik* viszont nem ő ölte meg ezek szerint.
Megint ugyan oda lyukadunk ki. Ezek együtt követték el, cinkos társak. De ez nem túl értelmes elgondolás, hiszen ha nem is ismerték egymást...~
* Kavarognak csak egymás után a teóriák, de nincs elég információja ahhoz, hogy a valós történéseket rekonstruálja. Csupán megszületnek és elvetésre kerülnek a fejében a hipotézisek. Az, hogy most ismerkednek, minduntalan azt a benyomást kelti a mélységiben, hogy mégis különállók.
Még felajánlja a magasabb vételárat Karheia döntésének a megváltoztatásához. Nem is feltételezi, hogy tudósnak vélnék, ezért bármennyire is furcsállja a tetemhez való ragaszkodásukat, ezt a végső tisztesség megtagadásának véli. Ám eddigre megindul a barbár csatabárdja.
A sötételf lovasnak van elég ideje felkészülni a támadásra. Megrántja a kantárat és nem sokkal a barbár odaérkezése előtt felágaskodik a paripa, mellső patáival kapálózva kettőt a levegőben, majd sértetlenül és nyugodtan visszaereszkedik négy lábra, amint elsuhant alatta a fegyver.
Ebből a szögből nem látom jól, hogy vajon fenyegette-e a gyalog harcolót a jószág, ez talán a történések más krónikáiból kiderül idővel, de a Hifeti fiú leszáll róla és háta mögé csapja palástja vállán elterülő részét, hogy szabadabb legyen a mozgása.*
-Nem túl bölcs rohamozni egy legendás csatamágussal szemben. Gr vagyok, a híres szörnyölő. De rendben, akkor legyen párbaj, ezt elintézhetjük mi ketten.
* Ezzel megindít egy retust az ellenfele jobb kezére. Mivel úgy érzi, hogy egy vágást ilyen távolságból könnyedén hárítani tudna egy átlagos fegyverforgató, ezért hosszan előre szúr, hátha azt nehezebb kivédeni. Még óvatosan kezd, igyekszik felmérni ellenfele képességeit.*
-Miért ragaszkodsz annyira ahhoz a hullához? *kérdezi közben, mert ha most leszúrná egyből, alig ha tudná kideríteni az igazat, a nő eddig sem volt túl közlékeny abban, hogy mi történt és mik a terveik.*



2300. hozzászólás ezen a helyszínen: Kikötői erdőség
Üzenet elküldve: 2019-09-30 20:17:59
 ÚJ
>Ikta Crouren avatarja! Úgy tűnik a kép nem megjeleníthető.

Rang: Játékos
IC üzenetek: 90
OOC üzenetek: 98

Játékstílus: Vakmerő

*Sárgulnak már a falevelek, de a zöld szín még mindig erőteljesen képviseli magát. Madarak elvétve énekelnek a lombok rejtekén, néha egy mókus szalad a magas ágakon, tiszta a levegő még nem csípi az ember bőrét. Mindenben még jelen van az élet, de a halál lehelete elérkezni látszik.
Titkon ujjong a biztos elmúlás jöttének, de jobban irritálja a még jelenlévő zöld lombozat és az eleven állatok mozgolódása.
Vajon azt jelzi, hogy ő is a saját sírjába sétál? Gyógymódot máshol aligha találhat.*



1-20 , 21-40 , 41-60 , 61-80 , 81-100 , 101-120 , 121-140 , 141-160 , 161-180 , 181-200 , 201-220 , 221-240 , 241-260 , 261-280 , 281-300 , 301-320 , 321-340 , 341-360 , 361-380 , 381-400 , 401-420 , 421-440 , 441-460 , 461-480 , 481-500 , 501-520 , 521-540 , 541-560 , 561-580 , 581-600 , 601-620 , 621-640 , 641-660 , 661-680 , 681-700 , 701-720 , 721-740 , 741-760 , 761-780 , 781-800 , 801-820 , 821-840 , 841-860 , 861-880 , 881-900 , 901-920 , 921-940 , 941-960 , 961-980 , 981-1000 , 1001-1020 , 1021-1040 , 1041-1060 , 1061-1080 , 1081-1100 , 1101-1120 , 1121-1140 , 1141-1160 , 1161-1180 , 1181-1200 , 1201-1220 , 1221-1240 , 1241-1260 , 1261-1280 , 1281-1300 , 1301-1320 , 1321-1340 , 1341-1360 , 1361-1380 , 1381-1400 , 1401-1420 , 1421-1440 , 1441-1460 , 1461-1480 , 1481-1500 , 1501-1520 , 1521-1540 , 1541-1560 , 1561-1580 , 1581-1600 , 1601-1620 , 1621-1640 , 1641-1660 , 1661-1680 , 1681-1700 , 1701-1720 , 1721-1740 , 1741-1760 , 1761-1780 , 1781-1800 , 1801-1820 , 1821-1840 , 1841-1860 , 1861-1880 , 1881-1900 , 1901-1920 , 1921-1940 , 1941-1960 , 1961-1980 , 1981-2000 , 2001-2020 , 2021-2040 , 2041-2060 , 2061-2080 , 2081-2100 , 2101-2120 , 2121-2140 , 2141-2160 , 2161-2180 , 2181-2200 , 2201-2220 , 2221-2240 , 2241-2260 , 2261-2280 , 2281-2300 , 2300-2319