Külső területek - Kikötői erdőség
Karaktered neve: ---       Rangod: Nem bejelentkezett felhasználó       Pénzed: --- arany     
Varázsitalaid: Neked nincsenek varázsitalaid!


Üdvözlünk!

Ez itt a www.Lanawin.hu weboldal játéktere. Egy fórumos szerepjáték. Te nem vagy bejelentkezett állapotban, ezért nincs jogod ténykedni a fórumon. Csak olvasni tudod a hozzászólásokat, semmi mást. Ha szeretnéd kipróbálni milyen is a fórum valójában, átélni izgalmas kalandokat, varázslatokat tanulni, bájitalokat vásárolni, egyedi karaktert létrehozni, felszereléseket kovácsoltatni, vagy küldetéseket végrehajtani, akkor regisztrálj bátran, ne habozz. Miután regisztráltál, és beléptél minden funkciót elérhetsz. Lehetőséged lesz részt venni a mesékben, vagy csak spontán játszani a megalkotott, mesés világban. Felkutathatod a város rejtélyeit, és részese lehet egy olyan fórumos szerepjátéknak, ahol a játékosok kényelme, és a játék élvezete a legfontosabb.

Vissza a főoldalra!
Szántóföldek (új)
Dokkok és kikötő (új)
Kikötői erdőségTharg birtokok (új)
Synmira (új)
Krenkataur barlangrendszer (új)
<< Előző oldal - Mostani oldal: 105 (2081. - 2081. üzenet) - Első olvasatlan beíráshoz >>Oldal váltása:

2081. hozzászólás ezen a helyszínen: Kikötői erdőség
Üzenet elküldve: 2019-03-21 12:42:41
 ÚJ
>Kherylla Bathron avatarja! Úgy tűnik a kép nem megjeleníthető.

Rang: Játékos
IC üzenetek: 8
OOC üzenetek: 0

Játékstílus: Szelíd

//A hozzászólás 16+ jelenetet tartalmaz!//

*Kherylla több napját ajvékolással és egyetlen magzatja szidásával töltötte.*
- Engödnöm köllött vón söggbe! Akkó nöm fájdítaná a szíjvem!
*Sírt a jó asszony napokon át, megtépte tulajdon ruháját, mígnem arra gondolt, hogy ha az ő Garikjának többé nincsen rá szüksége, akkor bizony ő nem fogja húslevessel hazavárni! Nem bizony! A legszebb éveit neki szentelte, itt az ideje annak, hogy saját magára is gondoljon, napszámból pedig nem lehet jól megélni. Akkor meg olyan munka után kell nézni, amiből meg lehet élni. Túrja földet a hálátlan fiú állítólagos menyasszonya, a Gizu!
Így hát Kherylla felkerekedett és a kikötő felé vette az irányt.*


2080. hozzászólás ezen a helyszínen: Kikötői erdőség
Üzenet elküldve: 2019-03-21 01:20:23
 ÚJ
>Islev Huragit avatarja! Úgy tűnik a kép nem megjeleníthető.

Rang: Játékos
IC üzenetek: 27
OOC üzenetek: 0

Játékstílus: Megfontolt

*Islev rettnető fejfájással és émelyegve tér magához egy fa tövében. Minden bizonnyal túl jól sikerült egy tivornya.*
- Na... szép kis helyzetbe hoztad magad... - *Minden akaraterejét felhasználva kétlábra kényszeríti magát.* - Megint, a fene egye meg!
*Közepes erősségű hányingerét és fejének istentelen hasogatását leküzdve először átnézni a felszerelését, nem-e szabadult meg valami lényeges tulajdonától az ivászat hevében, majd megteszi keserves gyalogtúrájának első lépéseit.*
- Az ég áldjon meg Islev... az biztos, ho' egy darabig most nem látsz piát. - *Ez a “darab” addig fog tartani, míg lényegében alkohol közelébe nem kerül.*


2079. hozzászólás ezen a helyszínen: Kikötői erdőség
Üzenet elküldve: 2019-03-16 00:04:35
 ÚJ
>Atehaner Nemarek avatarja! Úgy tűnik a kép nem megjeleníthető.

Rang: Haladó játékos
IC üzenetek: 481
OOC üzenetek: 19

Játékstílus: Vakmerő

*Emlékszik arra, mikor még Bölénnyel bujkáltak az erdőben, és a vadon osztoztak, amit fogott. Hiába kényszerítették, élete egyik legjobb időszaka volt. Kiteljesedett a mágiájában, segítették, cserébe pedig egy egész csapat védelmezte. Ő volt az egyetlen mágus, megbecsülték. Ám most Taitoséknál, Synmirán sok a mágus, egyedül csak a külsejével tud kitűnni, mint mindig. Semmi új, semmi egyedi...
Csak az egyszerű, megszokott dolgok. Egy kis lenézés itt, egy kis hátraköpés ott... Már megszokta. Mily szerencséje, hogy a fák ezt nem tudják! A fák csak úgy vannak, elnövögetnek oda, ahova magjukat sodorta a szél.*
~Mennyivel könnyebb lenne.~


2078. hozzászólás ezen a helyszínen: Kikötői erdőség
Üzenet elküldve: 2019-03-10 17:51:27
 ÚJ
>Pycta del Ventus avatarja! Úgy tűnik a kép nem megjeleníthető.

Rang: Tapasztalt játékos
IC üzenetek: 815
OOC üzenetek: 16

Játékstílus: Vakmerő

//Thargok, thargok//

- Az fog tanulni, aki szeretne. Legyen falusi, városi vagy bárki. *A gyermekes nyelvöltésre már neki fel kell nevetnie. Nem azt mondja, hogy tetszik neki a mostani Umon viselkedése, de valóban magabiztosabb és kevésbé szélsőséges, mint a korábbi átkozott szerzetes volt és ez a belső nyugalom nagyon fontos az egyensúly megőrzésében. S míg az egyensúly töretlen, nincs miért aggódnia senkinek.*
- Minden harc felesleges. *Mutat rá rosszalló tekintettel a csuhátlan csuhás. Bár legendás képességekkel bíró harcművésznek tartják, vallja, hogy mindent el lehetne intézni harc és erőszak nélkül. Valójában az a tudás, amelynek birtokosa, nem arra született, hogy másokat bántson vagy akár megvédje magát. Az csak az út, amelynek, csúnyán kifejezve, mellékhatása az, hogy ilyen hatékonyan képes pusztítani. De ettől még nem büszke rá, bár olykor használja, sosem szándékosan akar ártani. Vékony a határ és mély a szakadék ebben a témában, talán nem is kellene most elrontani vele ezt a szépen induló utazást.*
- Sokak közt tud igazán egyedül lenni bárki. *Helyesel, de csak az elvvel ért egyet.*
- Az pedig, hogy te egyedül érezted magad, nem mások hibája, ha jól emlékszem, voltak, akik nyitottak feléd. *Nem kioktatni szeretné Umont, csak felnyitni a szemét.*
- Rajtad múlik, megkockáztatod-e, hogy közel engedj valakit magadhoz vagy bezárkózol a kagylóhéjadba. *Ad kéretlen tanácsot.
Az erdőségbe érve természetesen igazodik a környezethez. Számára is jobb már újra fák alatt utazni, mint a szántók mellett, de nem adja ennek tanújelét, csak olykor- olykor kerül ki egy fát, de a kordé mellett marad.*
- Barátom, sem eddig, sem eztán nem kívánok alkoholos italt fogyasztani. És nem kell udvariasságból kínálnod, nem fogom sértőnek érezni, ha kihagysz a körökből. *Mosolyog féloldalasan a férfire, de tekintetével követi az üveg útját. Nem mintha félne, hogy Umon lerészegedik, csak érdekes adalékinformáció ez is.*
- Azok arra már a tharg birtokok, ugye? *Kérdi a ritkuló fák mögött elterülő, gondosan rendben tartott területek felé intve a távolban. Most még nem érzi, de biztos benne, hogy minden megtett lépéssel nehezebb súly nehezedik majd a vállára, melyet csak az Aenaevel való találkozás lesz képes feloldani. Be kell vallania, hogy tart attól a találkozástól.*


2077. hozzászólás ezen a helyszínen: Kikötői erdőség
Üzenet elküldve: 2019-03-10 17:25:23
 ÚJ
>Umon Palasan avatarja! Úgy tűnik a kép nem megjeleníthető.

Rang: Tapasztalt játékos
IC üzenetek: 477
OOC üzenetek: 205

Játékstílus: Vakmerő

//Thargok, thargok//

- Igen, de én a falusiakra gondoltam, aztán meg azt mondtad nekik nem kell. *Nyújt nyelvet kivételesen az elfre, aztán megint csak felröhög. A kordén zötykölődés ismét erővel tölti fel, megint csak van mit nézni, vagy talán csak a meditáció esett jól neki, nem tudni.*
- Hiszed vagy sem, kissé vágyom a harcra mióta megváltoztam. Nem a feleslegesre persze. *Néz gyorsan Pyctára.* De egyébként a táj kinézetére gondoltam. Olykor hegyekbe vágyom, tiszta hülye vagyok, szerintem öregszem. *Mosolyodik el. Egy kissé igazít a kantáron, hogy jobban kézre álljon, egy nagyobb buckát is elkerül.*
- Hogy mióta? Háh... amióta ott ültem tök egyedül egy kihalt tanya szélén és saját magamnak meséltem vicceket, hogy ne őrüljek meg. Nyulat is fogtam, megsütöttem, közben pedig tervezgettem a jövőt. *Mesél csendesen, csak néha néz az elfre, hogy a reakciókat fogadja.*
- Vadvéddel is ez volt a baj. Ott voltak többen is, mégis egyedül voltam. Egyedül Leon jött ki egyszer a vízpartra, akkor jól berúgtunk, még fürödtem is az éjjel. *Göcögi fel emlékeit. A táj valóban változik, fák sora tűnik fel, s a földesút immár szélesebb ösvénnyé szűkül, immár arra is figyelni kell, hogy az ágak nehogy lesöpörjék a bakról. Szerencsére elférnek még épp egymás mellett, bár bizonyára Pycta is igazodik.*
- Kissé szűk a hely. *Morogja, majd lassan kabátjába nyúl, hogy egy kisebb üveget vegyen elő.* Kérsz? Nem az én gyártmányom ugyan, de finom. Bár gondolom kihagyod, csak udvariasságból kérdeztem. *Mondja komoran előre tekintve, majd meghúzza az üveget. Rögtön el is teszi, nem a lerészegedés a cél.*


2076. hozzászólás ezen a helyszínen: Kikötői erdőség
Üzenet elküldve: 2019-03-05 18:03:24
 ÚJ
>Awaiu Thargodar avatarja! Úgy tűnik a kép nem megjeleníthető.

Rang: Játékos
IC üzenetek: 10
OOC üzenetek: 1

Játékstílus: Vakmerő

//Úton Vashegyre//

*Egy hosszabb kitérőt követően végre eléri a Kikötői erdőség területét. Ez a táj, hatalmas fáival és a békésnek tűnő erdei ösvénnyel már sokkalta szívderítőbb látványt nyújt, így kicsit lassít az eddig diktált tempón. Tekintete elidőzik a több száz éves fákon, a közöttük megbúvó viskókon, házakon, amik közül sokat félig-meddig már visszahódított magának a természet.
Tetszik neki a látvány és a hozzá társuló nyugalom is. Ugyan a levegő még csípős, a de a madarak már a fák és virágok haváról énekelnek, ami mosolyt csal a lány arcára. A város után egészen üdítő érzés visszatérni megszokott közegébe.
Ez a hely eszébe juttatja az otthonát, az ottani erdőségeket és folyókat, meg még sok minden mást is, ami odahaza történt. Útja során talán most először környékezi meg a honvágy, na meg az anyai ölelés hiánya... hisz azt sem tudja, pontosan miért "áldozta fel" mindazt a jót, amit hátrahagyott. Tanulni... igen, azt tényleg szeretne, de vajon lesz kitől? Mi fogadja majd Vashegyen, ha egyszer odaér?
Amon Ruadh városához közeledve egyre csak gyűlnek benne a kérdések, s mintha szíve is gyorsabban verne a megszokottnál. Most, hogy ilyen kevés választja már csak céljától, tagadhatatlanul kezd izgatottá válni. Gyorsabb tempóra ösztökéli Paradicsomot is, hisz soha nem a türelméről volt híres.*


2075. hozzászólás ezen a helyszínen: Kikötői erdőség
Üzenet elküldve: 2019-03-04 23:21:22
 ÚJ
>Voelkin Ekleszton avatarja! Úgy tűnik a kép nem megjeleníthető.

Rang: Játékos
IC üzenetek: 39
OOC üzenetek: 13

Játékstílus: Megfontolt

*Ma már másodjára jön el ugyanezen az úton. Jól emlékszik az útra, memóriája nagyon jó. Most azonban nem az utat figyeli, hanem az egész környezetét. Fülei most teljesen ki vannak élezve, aminek köszönhetően hamar meg is hallja egy apróbb állat motoszkálását, tőle jó húsz méterre.
Íját leveszi válláról egy óvatos mozdulattal, tegezéből kivesz egy nyílvesszőt, az idegre illeszti ujjaival fogva a nyílvesszőt. Egy pillanatig még mozdulatlanul áll, majd hirtelen megfeszíti az íjat, és kilövi a nyílvesszőt.
Nem talál.
Az apró állat mellett pár centire fúródik bele a fába szélsebesen a nyílvessző.
Voelkin leengedi vállát, majd sóhajt egyet miközben fejét is a föld felé szegezi. ~Csak pár ujjnyi... Ennyit tévedtem.~ Lassan odasétál a fához, hogy kihúzza a nyílvesszőt. Tegezébe teszi majd leül a fa mellé pihenni. Hav is előbújik a zsebéből.*
-Keress magadnak valamit, de ne menj túl messzire. *Szól kissé fáradt hangon a kölyök nullumnak, ami ránézésre talán meg is értette. Néhány lépésre Voelkintől elkezd kotorászni a földben, majd egy két bogarat talál is, amit rögtön meg is eszik.
Voelkin csak éhesen nézi, mégis mosolyog. ~Legalább neked van mit enned.~ Néhány percig csak némán ül a fa tövében. Nem gondolkodik, csak pihen. Még szemét is lehunyja. El is aludna, ha Hav nem kezdené nyalogatni kézfejét.*
-Jól van ébren vagyok. *Szedi össze magát lassan.* Igazad van nem szabad itt elaludnom. *Feltápászkodik helyéről megigazítja csuklyáját, arca szinte ki se látszik. Felveszi Havot és finoman visszadugja kabátzsebébe, és újra útnak indul, hiszen már nincs messze. Bőven délután van már, de Voelkin jó időben van. Jóval sötétedés előtt fog még visszaérni a táborba.*

A hozzászólás írója (Voelkin Ekleszton) módosította ezt a hozzászólást, ekkor: 2019.03.05 00:25:37


2074. hozzászólás ezen a helyszínen: Kikötői erdőség
Üzenet elküldve: 2019-03-03 21:55:19
 ÚJ
>Daewe Syl'dor avatarja! Úgy tűnik a kép nem megjeleníthető.

Rang: Tapasztalt játékos
IC üzenetek: 351
OOC üzenetek: 1

Játékstílus: Vakmerő

*Ahogy kiér a Synmirára vezető ösvényről, körülnéz. Emlékszik rá, hogy egy kereskedő szekerén érkezett ide valamikor a Kikötőből jövet, akinek mintha próbára tette volna a türelmét fecsegésével. Abban reménykedik, hogy most is lesz ilyen szerencséje. Elmosolyodik arra a gondolatra, hogy ha ugyanaz a fuvaros tévedne arra, akkor biztos a lovai közé csördítene az ostorral, hogy ne kelljen a szekerére vennie az idegesítő útitársat.
De most nem jár erre senki. Megigazítja a vállán átvetett batyut, és gyalogszerrel indul el Arthenior felé.*


2073. hozzászólás ezen a helyszínen: Kikötői erdőség
Üzenet elküldve: 2019-03-02 23:15:20
 ÚJ
>Sfetts F'iux [halott] avatarja! Úgy tűnik a kép nem megjeleníthető.

Rang: Haladó játékos
IC üzenetek: 235
OOC üzenetek: 3

Játékstílus: Megfontolt

//Zárás//

- Noh. *Szusszan fel.* Azt hiszem... azt hiszem megjöttünk. *Ütögeti meg tenyerével az indával benőtt kis kunyhót, mit még a saját kezével épített fel. Szomorkás mosollyal tekint végig a szeretett falakon, a kis ablakon, s az ajtón, mit az első saját készítésű fejszéjével faragott. A felette ívelő hatalmas fa lombja ugyanúgy néz ki, mint mikor itt hagyta, terebélyesen és enyhet adón. Végigfuttatja erezetes oldalán kezét, majd az arcán is.*
- Hmmm... *Nevet fel halkan.* Vén barátom, hisz olyan nagyon sokban nem is különbözünk... nem igaz? Öreg vagy már... én is megöregedtem. Neked erős a törzsed, az enyém már nem bírja annyira. *Azért megcsapkodja azt is, hátha érez némi gyengeséget, aztán fejcsóválva legyint. Csípőre tett kézzel tekint körbe, mint aki most jár itt először, pedig nagyon sok évet töltött itt egyedül és magányosan. S most újra itt van.*
- Elfáradtam. Hümm... Régen azért tovább bírtad, igaz, te öreg fajankó? *Kérdezi meg felnevetve magától, aztán lassan a házba indul. Csak egy lépés. Szemben a hosszú asztal, mi balra is folytatódik. Jobbra a ház elejétől, a végéig húzódó ágy. Pont amennyi elég. Fent apró szerszámok, csak az, mi itt maradt, a többi a szekéren pihen még. Nem hozta haza, minek, keze épp elég gyenge már így is hozzá. Kissé poros a takaró, de egy álomra még megteszi, így nem foglalkozik a felhővel, mi felszabadul, mikor felhajtja, cipőjét lerúgva fekszik fel, s kényelmesen bevackolja magát.*
- Hazatértem... *Sóhajt fel csendesen.* Jó éjszakát. *Lehunyja szemét, s hamar elalszik. Csendesen szuszogva, míg nem éri az éj, s feljőnek a csillagok, mik fénypászmákkal húzzák magukkal a holdakat is. Sfetts mosolyogva fekszik ágyában. Aztán reggel lesz, de Sfetts F'iux a gnóm, csendesen fekszik tovább. Még a kis állatka sem ébreszti fel, pedig ezen a reggelen igen hangosan és keservesen kiabál. Talán tényleg szerette volna, hogyha egyszer megszelídítik és sajnálja, hogy akkor és ott, nem hagyta magát.*


2072. hozzászólás ezen a helyszínen: Kikötői erdőség
Üzenet elküldve: 2019-03-02 14:37:09
 ÚJ
>Denjaar Krultos avatarja! Úgy tűnik a kép nem megjeleníthető.

Rang: Játékos
IC üzenetek: 22
OOC üzenetek: 0

Játékstílus: Megfontolt

//Ha egy üzlet beindul//
//A folyón//
//A hozzászólás 16+ jelenetet tartalmaz!//

*Átszámolja a kapott aranyat, egyszer, kétszer, háromszor. Na nem azért, mert nem bízik abban, hogy ezt a csekélyke összeget Cha'yss esetleg szánt szándékkal elszámolta volna, csupán semmi egyéb dolga. Betűri az erszényt egy belső zsebébe, majd feltápászkodik a földről és Cha'ysshoz felé indul.*
-Ki a lány?
*Biccent fejével a hajó másik fele felé, ahol épp eltűnik a vörös a fiú kíséretében. Pashthra úgy üget a lány nyomában, mint egy jutalomra váró öleb. Nem tudja hibáztatni, éppenséggel maga is szíves örömest megnézné, mit is van szirén ruhája alatt, mit rejtenek a combok. Igaz, ami igaz, valószínűleg egészen más módon közelítené meg, mint Pashthra. Hiába, egy hajó fedélzete nem fehérnépnek való.*
-Megmondtam, nem avatkozom az üzletedbe. Még is tudnom kell, mi a terved Artheniorban.
*Néz az igricre komoran. Bérkardként kötelessége vásárra vinni a bőrét, míg megfizetik, de ha egy mód van rá, szereti tudni, mivel is néz majd szembe.*
-Komoly összegben fogadnék, hogy vér is fog folyni. Talán fel sem fogadtál volna, ha nem így lenne.
*Dől neki derékkal a hajókorlátnak karba font kézzel fordulna a wegtoreni felé. Bolond lenne, ha azt gondolná, hogy tudja, mit forgat a fejében Cha'yss, mert fogalma sincs. Csupán körbejárja és szimatol, hátha kihúzhat belőle némi információt.*



A hozzászólás írója (Denjaar Krultos) módosította ezt a hozzászólást, ekkor: 2019.03.02 15:29:50


2071. hozzászólás ezen a helyszínen: Kikötői erdőség
Üzenet elküldve: 2019-03-02 08:35:19
 ÚJ
>Pashthra Shungo'rol avatarja! Úgy tűnik a kép nem megjeleníthető.

Rang: Játékos
IC üzenetek: 162
OOC üzenetek: 2

Játékstílus: Vakmerő

//Ha egy üzlet beindul//
//A folyón//
//A hozzászólás 16+ jelenetet tartalmaz//

*A fiúnak sosem volt büdös a munka, és igazából nem is számít a számára, hogy milyen típusú, amíg el tudja végezni, addig el is fogja. Épp ezért a hajón történő feladataival sincs problémája. Nem nagyon tudja, hogy miről beszéljen a többiekkel, már ha egyáltalán adódik alkalom ilyesmire, ezért nem is teszi. Amúgy sem azért van itt, hogy barátokat szerezzen, ő tapasztalatot akar, na meg Latamiet. Feszíti a köteleket, igyekszik úgy kötni ki, ahogy sebtében mutatják neki, ez még nem meg tökéletesen, de azért látszik, hogy hamar meg fogja tanulni a matróz csomókat. Amikor a kapitány magához inti, akkor azért kis mosolyra húzódik a szája. Sajnos nem azért hívják félre, amit már nagyon vár, de úgy tűnik, hogy az se lesz már soká. *
- Ne félts, a testem bírja a hosszas és akár többszöri terhelést is. * Válaszol mosolyogva, de azért magához vesz az ételből. Alkoholtól gyenge gyomra hálásan mordul fel, amikor így tesz. Hamar falatozni kezd, nem úgy, mint egy úr, hanem mint egy harcos, akit nemrég a barbárok közül szedtek össze. Az erszényre felvillan a fiú szeme, már tett hozzá a saját pénzéből is, nem csak a korábbi tuskó cuccai vannak benne. De végül úgy dönt, hogy többet is kockázatot, mint egy kis arany. Átnyújtja hát, amiben a gyűrűkön felül 400 aranyat találhat Latamie Partalle. Persze csak akkor, ha megszámolja. *
- Na és mikor vonulhatunk már félre? Az a nyájas pojáca felidegesített, kiadnám magamból a haragom. * Teszi fel a kérdést, és ha talál valami italt, akkor átöblíti vele a száját is, hogy eltűntesse a korábbi róka móka lenyomatait, meg az étel is jobban esik, ha van mivel lekísérje. *
- Persze ha nem lennék mérges, akkor se tudnék ellenállni neked. Mi sem bizonyítja jobban, mint az, hogy itt vagyok.


2070. hozzászólás ezen a helyszínen: Kikötői erdőség
Üzenet elküldve: 2019-03-02 08:07:21
 ÚJ
>Latamie Partalle avatarja! Úgy tűnik a kép nem megjeleníthető.

Rang: Játékos
IC üzenetek: 99
OOC üzenetek: 5

Játékstílus: Vakmerő

//Ha egy üzlet beindul//
//A folyón//
//A hozzászólás 16+ jelenetet tartalmaz//

*Latamie nem egy könnyen félemlíthető, és valahol megérti a halott báty első hírére kapott reakciót, de a Csalogányon sem volt türelem mintapéldája. Ugyan úgy kikéri magának a reakciót, mint Horakkal szemben eleinte. Csak éppen az utóbbi egy agresszív disznó volt, aki élvezte vegzálni, aztán egy mákonyos kifordított éjjelen mikor mindkettejük engedékenyebb volt a másikkal, megtörtént a baj. A másnap.
Chayssnek elmond mindent amit szeretne, még véletlenül sem többet, mint amennyit muszájnak tart. A közjáték most ugyan rosszul esik, de hamar elsikkad majd a vörösben. Pashnak egyetlen erénye van eddig, de ahogy a Vidrához indul az igric, és Latamie tekintete rá vetül, teljesen elégedett a látvánnyal. És meglepett is.
~Helyes.~
Egyetlen mozzanat volt köztük, de hogy ennyire elköteleződjön, ahogy az arcán látszik?
~Vagy csak jól játssza.~
Nemigen érti, hogy csupán a tapasztalatszerzés utáni vágy hogyan kötelezhet el valakit, de mint mindig, amikor nem teljesen világos, megvonja a vállát, és továbblép. Majd kiviláglik.
A Vidrára lépve még meglapogatja zsebét, hogy a különös szilánkos kavics megvan-e még, de aztán kapitányi teendőihez fordul.
Denjaar megjegyzésére elvigyorodik, még bólogat is kicsit. Valóban póráz kellett volna Meronnanra.
~Kár érte.~
A hajón mikor kilavírozott a rögtönzött kikötőhelyről, még kormányoz kicsit, aztán az öreg halászt inti maga helyére. S ha felszabadul a hajó kormánytól, a fiúhoz lép.*
- Gyere a kabinba, tedd rendbe magad Pashtra. *Int a kabin felé, és lép is arra, benyit, hogy minimálisan körbevezesse a fiút a nem túl nagy hajón.*
- Itt van étel. Egyél. Kell az erő. *Mosolyog pimaszul, s hogy az elkövetkezendő éjjelre, vagy a hajón akadó teendőkre gondol, nem részletezi. De becsukja maguk mögött a ajtót*
- Ja, és add ide az erszényt. Azt. *Mutat rá, hogy melyikre gondol. Benne vannak Meronnan gyűrűi, és talán még arany is akad benne. Tenyerét tartja, s ha megkapja őket, sarkon is fordul kifelé, hogy magára hagyja a fiút, hogy egyen, mert a róka után bizonyosan legyengült, neki pedig életerős férfira van szüksége. Meronnan javai pedig nem mintha olyan nagy szüksége volna rá, de jobb, ha nála van.*


2069. hozzászólás ezen a helyszínen: Kikötői erdőség
Üzenet elküldve: 2019-02-28 12:12:47
 ÚJ
>Cha'yss Cano Caldorcor avatarja! Úgy tűnik a kép nem megjeleníthető.

Rang: Haladó játékos
IC üzenetek: 191
OOC üzenetek: 2

Játékstílus: Vakmerő

//Ha egy üzlet beindul//
//A folyón//

*Az a legnagyobb baj, hogy Latamienek igaza van, de az igric túl önérzetes és büszke ahhoz, hogy ez beismerje előtte vagy bárki előtt. Nem válaszol sem vádra, sem feddésre, sem fenyegetésre, felesleges volna minden szó. A puszta tények számítanak már csak. Meronnan halott. Az üzlet megköttetett. Minden, ami fontos, a hajón van. Indulniuk kell.
A kölyök mellett úgy megy el, hogy rá sem néz, nem érdekli, a kivont kard, az, hogy a vörös kit szedett össze, kivel játssza kisded játékait, neki is kell a szórakozás. Érzi a gyűlöletét, a gyerekes féltékenységét, de nem tud haragudni rá érte és nem is akar. Ahogy azt Latamie mondta, az ő dolga, az ő felelőssége.
Amikor kifut a Vidra a folyóra, nélkülözniük kell Cha'yss segítségét, de Reeno, Nyikhaj és az kölök biztosan remekül elboldogulnak a vörös szirén útmutatása mellett.
Ha hallja is Denjaar dünnyögését, nem törődik vele. Ha Latamie haragos, akkor ő fortyog magában. Elvesztette a testvérét, akit csak nemrég talált meg. Nehéz eset volt, de ettől még a vére és a vér szent. A kiontott vér pedig bosszúért kiált. De mindent a maga idejében és sorjában. Előbb meg kell vetniük a lábukat ezeken a földeken. Ha mindenki végzi a dolgát, akkor ez gyorsan menni fog.
A hajó orrában ülve, halkan pengetve múlik el mellette az idő és a Vidra szép lassan csorog a folyón Arthenior felé. Innen lesz igazán érdekes a történet.*


2068. hozzászólás ezen a helyszínen: Kikötői erdőség
Üzenet elküldve: 2019-02-27 21:26:05
 ÚJ
>Voelkin Ekleszton avatarja! Úgy tűnik a kép nem megjeleníthető.

Rang: Játékos
IC üzenetek: 39
OOC üzenetek: 13

Játékstílus: Megfontolt

*Az erdőbe lépve, kissé kellemesebben érzi magát, hisz mégis csak ez az a terep amit ő igazán kedvel. Az erdőben haladó útról azonban nem lép le, nem pihenni jött ide, hanem áthaladni akar csupán. Nem is nagyon nézelődik csak halad egyenesen a kikötő felé. Csak remélni tudja hogy nem fog eltévedni és az út sem fog egyszerűen csak véget érni. Ahogy egyre halad beljebb, egyszer csak egy gyenge fuvallat magával hozza a halszagot. ~Nagyszerű, már nem lehet olyan messze a kikötő.~ Bár hallani még mindig csak az erdő hangjait hallja.
Sebességéből nem hagy alább, továbbra is feszített tempóban gyalogol, bár lábai már kezdenek egy kissé fáradni. Előző nap is és ma is szinte egész nap csak gyalogolt, de azért még kitart a kikötőig, és majd ott pihen.
Az erdőben megtett út alig hosszabb a szántóföldeken megtett felénél, úgyhogy kisvártatva a fák is elkezdenek ritkulni. A jellegzetes halszagot már jól lehet érezni, és egy élesebb szem már a kikötőt is láthatja. Voelkin még jobban szaporázza lépteit, hisz nagyon izgatott és már nagyon türelmetlen is.*


2067. hozzászólás ezen a helyszínen: Kikötői erdőség
Üzenet elküldve: 2019-02-26 22:16:20
 ÚJ
>Xoumou Zhuomian avatarja! Úgy tűnik a kép nem megjeleníthető.

Rang: Játékos
IC üzenetek: 68
OOC üzenetek: 1

Játékstílus: Vakmerő

//Második szál//
//Csillaghullás//
//Hornor//

*A válaszával úgy tűnik meg van elégedve az öreg. Xou nem érez semmit ezzel kapcsolatban. Az öreg is meglepődne ha tudná mitől volt Xou-nak már előre kész válasza egy ilyen kérdésre. Annak idején a testvéreit így kereste és ölte meg. Faluról-falura járt hozzá. Megbánta? Nem, de a harag és a gyűlölet eltűnt belőle. A város büszke őrei megtörték teljesen. Erről persze az öreg nem tudhat, akit jobban érdekel a két szilánk összeillesztése. Xou lejjebb tartja a sajátját és hozzáteszi a másikéhoz. Nem vár semmit. Mint minden más ez se mozgat meg benne semmit.*


2066. hozzászólás ezen a helyszínen: Kikötői erdőség
Üzenet elküldve: 2019-02-26 21:10:20
 ÚJ
>Mirlahin Nurumdalen avatarja! Úgy tűnik a kép nem megjeleníthető.

Rang: Törölt felhasználó
IC üzenetek: 34
OOC üzenetek: 0

Játékstílus: Vakmerő

*Ott az a rohadt szikla. Azt hitte akkor, itt éri a vég. Bánja a dolgot és azt, hogy nem végzett az orkal, míg módja volt rá. Jó néhány felesleges lépéssel, na meg pofonnal lenne szegényebb. Surranva halad a fák között, nem adva lehetőséget senkinek se, hogy észrevegye. Óvatlan volt és csak magát okolhatja érte. Nem utolsó sorban pedig gyenge volt. Gyenge, mert hagyta, hogy elkapják. Gyenge, mert behódolt annak a feketemágusnak. Csak kerüljenek még egyszer a szeme elé, nem hagyja majd annyiban a dolgot. Nem csillapodna, míg legalább két nyílvessző nem áll ki mindegyiknek a szeméből.
Ez a gondolat egy kissé feldobja, bár még mindig nagyon védtelennek érzi magát a bőrpáncél nélkül. Ha módja lesz rá, csináltat majd. Talán a Kikötőben lesz is rá módja.*



2065. hozzászólás ezen a helyszínen: Kikötői erdőség
Üzenet elküldve: 2019-02-24 17:21:41
 ÚJ
>Uzazd Jagajneda avatarja! Úgy tűnik a kép nem megjeleníthető.

Rang: Játékos
IC üzenetek: 47
OOC üzenetek: 39

Játékstílus: Megfontolt

//Második szál//
//Sayasha//
//Zárás//

*Sayasha nem igazán találhatta viccesnek előző megszólalását. Talán meg is sértődhetett, bár ez nem látszik rajta. A lány úgy tűnik, hogy inkább a város felé venné az irányt. Megérti. Az estét egy orkkal tölteni nem mindenki álma, bár nem érti miért. Nem jelent veszélyt senkinek. ~Talán csak a vadakra. Meg a fákra.~ Vigyorodik el szellemességén és visszagondol a fára ami eltört termete alatt, és a másikra ami jól földhöz vágta. Ő maga is szívesen menne a városba. Ledobja a vadat és a köprnyéből kiszórja az ágakat. Ő maga is a város felé veszi az irányt, de nem megy a nő után.*


2064. hozzászólás ezen a helyszínen: Kikötői erdőség
Üzenet elküldve: 2019-02-23 15:48:53
 ÚJ
>Relael Ellerin lae'Natar avatarja! Úgy tűnik a kép nem megjeleníthető.

Rang: Tapasztalt játékos
IC üzenetek: 292
OOC üzenetek: 50

Játékstílus: Vakmerő

//Második szál//
//Relish//

- De jól hangzik. És nehéz szappant készíteni?
*Nem mintha szeretné továbbiakban ezzel tölteni szabadidejét, de azért érdekli és ki tudja, talán egyszer még hasznosíthatja az ilyesfajta tudást is. Közben elmélyülten figyeli fajtársa arcát is és pontosan még nem tudja, hogy mit lát benne, annyit sikerül megállapítania, hogy jócskán van mélysége a személyiségének.*
- Könnyen lehet.
*Mosolyogva Ishalára kacsint ártatlan szándékkal mögötte, inkább csak próbálva hozzátenni a komikus elképzeléshez. A válasznak örül, hiszen szeret hasonlókról elmélkedni és akkor is érdekli a másik véleménye, ha az esetleg másképp vélekedik. Sőt, akkor igazán izgalmas.*
- Hümm, szóval az Erdőszellem. Kedves gondolat ez az Erdőszellemes dolog, egészen idilli.
*Azért gondolatnak nevezi, mert egyelőre nem tud azonosulni vele, vagy hinni benne. Jelenleg valójában semmiben sem hisz, de ez könnyen megváltozhat.*
- Hát ha más hasznosat nem is tettem ma, de legalább boldoggá tettem egy fát.
*Meg is lapogatja kedvesen a törzsén, ahogy a lovak nyakát szokás, mintha ennek a mozdulatnak bármi jelentősége lenne. A fiú szégyenlős mosolya egészen elragadó, olyan kedvessé teszi ez őt, hogy Relaelnek kedve lenne megölelgetni, de nem tesz egyelőre semmit, nem is szól, pedig már láthatóan megtenné, viszont az illem azt diktálja, hogy tiszteletteljesen és türelmesen hallgasson. Mire a fiú a végére ér, igazából nem is tud már vitába szállni vele, mert az abszolút meggyőzi.*
- Hát, megingathatatlanok az érveid, igazad van. Jobban belegondolva valóban, én sem kifejezetten a páncélos hősökért rajongok.
*Elég csak belegondolnia, hogy Syoud hogy megdobogtatta szívét vérszomjas elszólásaival és ő sem egy méretes kardforgató volt. Ahogy első szerelme sem, a kikötői félvér, aki inkább volt árnyékban bujkáló simlis késelő, mint nemes, büszke harcos.*
- Na és jól lehet az íjjal a nőknél villogni?
*Kérdezi végül kissé visszakanyarodva a korábbi elszólásra. Ő maga elsőre nem nézné ki, hogy Ishala ilyen lenne, vagy azt, hogy egyáltalán lenne nő most mellette, de néha a legváratlanabb helyekről érkeznek a legnagyobb meglepetések.*


2063. hozzászólás ezen a helyszínen: Kikötői erdőség
Üzenet elküldve: 2019-02-23 00:37:08
 ÚJ
>Ishala Hietzyl avatarja! Úgy tűnik a kép nem megjeleníthető.

Rang: Haladó játékos
IC üzenetek: 165
OOC üzenetek: 2

Játékstílus: Vakmerő

//Második szál//
//Relish//

- Lényegében minden szappan szagtalan, amit utólag nem illatosítanak. Apám megtanított szappant készíteni, hiszen mindent magunknak készítettünk az erdő mélyén. * Ad magyarázatot arra, hogy miért is tud ennyit a szappanokról. * Kivéve persze amire nem volt módunk. Azt a városban vettük, mint mindenki más.
~ Mennyivel másabb idők voltak azok... ~
* Elgondolkodik kicsit a múltján, a szája sarkán látszódik is, mert egy kicsit feljebb húzódik, mintha erőtlen mosoly próbálna lenni. De végül mégsem sikerül azzá alakuljon, annyira azért nem erős az emlék. Már-már olyan, mintha valaki más élete lett volna. *
- Lehet, hogy szakmát tévesztettem. Vadász helyett lehettem volna bárd. * Jegyzi meg az elf az ismételt szóhasználatra, ahogy maga is ismét a fára pillant. Követi tekintetével, ahogy a nő megérinti a kérget, és végig húzza rajta az ujjait. Ishala elgondolkodik a kérdésen, bár lehet, hogy nem vár rá választ a másik, ő mégis úgy érzi, hogy adhat rá egyet. *
- Úgy vélem, hogy az Erdőszellem érzi mindezt, és ő tolmácsolja a fák számára. Mert amúgy nem éreznének semmit, ha ő nem lenne ott. Lefordítja a nyelvükre azokat a dolgokat, amik számunkra mindennaposak. A beszédet, az érzelmeket, a tapintásokat. Úgy gondolom, hogy nélküle magányosak lennének. De az erdőszellemnek hála tudják azt is, hogy mi most itt vagyunk, és róluk beszélünk. Lehet, hogy feldobtuk ennek a fának a napját. * Kocogtatja meg a kérget vigyorogva, jelezve, hogy az utolsó mondatot már viccnek szánta. A nyilazás után úgy tűnik, hogy a nő félreérti, és további magyarázatra szorul, hogy mit is gondolt a férfi. *
- Gondolj bele. Az íj nem csak arra jó, hogy egymás torkának essünk vele. Mikor láttál vadászt egy pallossal üldözőbe venni egy irbiszt? Egy lovagot, aki teljes páncélban megy gwuffra vadászni? Az íj nem csak arra jó, hogy megvédd magad egy másik támadótól, vagy hogy nők előtt villogj vele, mint én most * enged meg magának egy szégyenlős mosolyt * a nyíl arra is képes, hogy a közvetett veszélytől védjen meg. Mint az éhség. Ha még sikerül is elérned egy őzt, és a kardoddal elég mély sérüléseket okozni neki, hogy elejthesd, akkor is tönkretetted a bőrét, egy igen fontos részét az állatnak, amit felhasználhattál volna. Az pedig, hogy kockára teszik az életüket... te minek örülnék jobban? Egy magamutogató ripacsnak, aki körbe rohangál a városban a karddal az oldalán, ki tudja, hogy mikor ér haza, már ha hazaér egyáltalán. Állandóan a lovagi tornákon méregeti másokkal a kardméretét, és az egyetlen beteljesülés számára az a néhány perc, amíg úgy érzi, hogy ő aztán valaki, nem pedig egy nyápic gyáva alak... vagy egy férfi, aki ételt hoz az asztalra, akinek van ideje törődni és figyelni rád, és aki hogyha ölni akar, akkor tisztában vagy vele, hogy biztos távolságból teszi, okosabban és ravaszabban, mint a többi kardforgató pojáca? * Persze Ishala nem ismeri a nőt, és nem tudhatja, hogy neki melyik imponálna jobban, ő a személyes tapasztalatai és gondolkodásmódja alapján részesíti előnyben a praktikusabb, és számára logikusabb opciót. *
- Szerintem ettől nemesebb az íj. * Vonja meg végül a vállát. *


2062. hozzászólás ezen a helyszínen: Kikötői erdőség
Üzenet elküldve: 2019-02-23 00:18:44
 ÚJ
>Relael Ellerin lae'Natar avatarja! Úgy tűnik a kép nem megjeleníthető.

Rang: Tapasztalt játékos
IC üzenetek: 292
OOC üzenetek: 50

Játékstílus: Vakmerő

//Második szál//
//Relish//

- Óóóó. Azért ez egy szempont.
*Sosem gondolt volna arra, hogy a fürdés ilyen szempontból milyen praktikus lehet, de sosem kellett vadásznia sem, és nem is szeretné elkezdeni.*
- Szagtalan szappan, miket nem tanulok ma.
*Ezen is hümmög egy kicsit, mert ő maga mindig a különlegesebb fajtát használta – ennek talán eléggé jól látszik az eredménye is – ami finom illatos és ápolja a bőrét. A szagtalan szappan miatt kissé ostobának érzi magát, meg úgy egyébként is rájön, hogy mennyire tudatlan. Ugyan tud olvasni, írni és elég magabiztosan számolni is, de Relaelt nem annyira az eszéért szokás szeretni, ahogy apja is azt súlykolta belé, hogy ez nem kell másképp legyen. De Relael szeretne több lenni, ha nem is feltétlen okos, de túllépni holmi csinos oldaldísznél egy vagyonos férfi oldalán. Nem is nagyon van lehetősége megrekedni ilyen téren, hiszen ez már nem a békés Arthenior, ahol elég, hogy naphosszat lógatja a lábait. Valójában nem is bánja.
Elmélyülten, szinte már csodálattal hallgatja Ishala elképzeléseit a levelekről és a fákról, és bár nem viseltetek olyan mély szeretettel a természet iránt, mint az elf férfi, de ez még őt is megérinti valahol. El is mosolyodik a szavak hallatán.*
- Ez... igazán tetszik. Költői.
*Csak hogy emlegesse korábbi szava járását, de nem is tudna ennél frappánsabbat mondani rá. Mindenesetre megjegyezte magának, egy újabb dolgot kapva, amin magányos óráiban elmélkedhet.*
- Tényleg, egészen olyanok.
*Ujjaival gyengéden végigsimít a kérges törzsön.*
- Vajon mennyit érzékelnek mindenből?
*Bár abban sem biztos, hogy érzékelnek, ami viszont szokatlan számára. Teljesen vakon lenni a világban, elképzelhetetlen Relaelnek. Természetesen tündérporos rózsaszín elképzelései nincsenek, és nem gondolja, hogy a fák értenék a szavaikat. Esetleg a szándékukat igen, az érintések milyenségét talán.*
- Igen, értem mit mondasz.
*Tetszik neki a párhuzam, tud is vele azonosulni, ami meglátjuk mosolyának jellegén. Szemmel talán nem látható, hogy miként rendeződnek át az apró izmok, de Ishala érezheti a szomorúságot benne.*
- Egyetértek.
*Nagyon többet nem is tud hozzáfűzni. Ha valaki, akkor Relael ismeri az emberi kegyetlenség skáláinak igen nagy részét, köztük saját maga által, Ishala pedig tapasztalt természetjáróként bizonyára jobban tud nyilatkozni ezekről. Szerencsére nem rekednek meg túlzottan a komorságban, amit valójában nem is nagyon bán, mert tartalmas, mégis jobban leköti figyelmét a nyilazás.*
- Legnemesebb kissé szokatlan jelző valamire, ami pont azt a célt hivatott szolgálni, hogy a biztonságos távolból végezz ki másokat.
*Bár ő maga rugalmas értékrenddel bír, de ez még neki is idegen meglehetősen.*
- Úgy sejtem, persze nem tudhatom, hiszen én csak egy nemes lány vagyok, de a lovagok és kardforgatók inkább talán gyávábbnak neveznék ezt a módot, szemben azzal, hogy ők közvetlen közelről, saját épségüket kockára téve próbálják földre vinni az ellenfelet. Az már megint más kérdés, hogyha mód van rá, akkor miért kéne szükségtelenül megsebesülni, miközben a végeredmény nagyjából ugyanaz?


1-20 , 21-40 , 41-60 , 61-80 , 81-100 , 101-120 , 121-140 , 141-160 , 161-180 , 181-200 , 201-220 , 221-240 , 241-260 , 261-280 , 281-300 , 301-320 , 321-340 , 341-360 , 361-380 , 381-400 , 401-420 , 421-440 , 441-460 , 461-480 , 481-500 , 501-520 , 521-540 , 541-560 , 561-580 , 581-600 , 601-620 , 621-640 , 641-660 , 661-680 , 681-700 , 701-720 , 721-740 , 741-760 , 761-780 , 781-800 , 801-820 , 821-840 , 841-860 , 861-880 , 881-900 , 901-920 , 921-940 , 941-960 , 961-980 , 981-1000 , 1001-1020 , 1021-1040 , 1041-1060 , 1061-1080 , 1081-1100 , 1101-1120 , 1121-1140 , 1141-1160 , 1161-1180 , 1181-1200 , 1201-1220 , 1221-1240 , 1241-1260 , 1261-1280 , 1281-1300 , 1301-1320 , 1321-1340 , 1341-1360 , 1361-1380 , 1381-1400 , 1401-1420 , 1421-1440 , 1441-1460 , 1461-1480 , 1481-1500 , 1501-1520 , 1521-1540 , 1541-1560 , 1561-1580 , 1581-1600 , 1601-1620 , 1621-1640 , 1641-1660 , 1661-1680 , 1681-1700 , 1701-1720 , 1721-1740 , 1741-1760 , 1761-1780 , 1781-1800 , 1801-1820 , 1821-1840 , 1841-1860 , 1861-1880 , 1881-1900 , 1901-1920 , 1921-1940 , 1941-1960 , 1961-1980 , 1981-2000 , 2001-2020 , 2021-2040 , 2041-2060 , 2061-2080 , 2062-2081