Külső területek - Kikötői erdőség
Karaktered neve: --- Rangod: Nem bejelentkezett felhasználó Pénzed: --- arany
Varázsitalaid: Neked nincsenek varázsitalaid!
Herbária: Neked nincsenek varázsnövényeid!
Varázsitalaid: Neked nincsenek varázsitalaid!
Herbária: Neked nincsenek varázsnövényeid!
Üdvözlünk!
Ez itt a www.Lanawin.hu weboldal játéktere. Egy fórumos szerepjáték. Te nem vagy bejelentkezett állapotban, ezért nincs jogod ténykedni a fórumon. Csak olvasni tudod a hozzászólásokat, semmi mást. Ha szeretnéd kipróbálni milyen is a fórum valójában, átélni izgalmas kalandokat, varázslatokat tanulni, bájitalokat vásárolni, egyedi karaktert létrehozni, felszereléseket kovácsoltatni, vagy küldetéseket végrehajtani, akkor regisztrálj bátran, ne habozz. Miután regisztráltál, és beléptél minden funkciót elérhetsz. Lehetőséged lesz részt venni a mesékben, vagy csak spontán játszani a megalkotott, mesés világban. Felkutathatod a város rejtélyeit, és részese lehet egy olyan fórumos szerepjátéknak, ahol a játékosok kényelme, és a játék élvezete a legfontosabb.
Vissza a főoldalra!
| Szántóföldek (új) Dokkok és kikötő (új) | Kikötői erdőség | Tharg birtokok (új) Krenkataur barlangrendszer (új) |  |
<< Előző oldal - Mostani oldal: 181 (3601. - 3608. üzenet) - Első olvasatlan beíráshoz >>Oldal váltása:
1-20 , 21-40 , 41-60 , 61-80 , 81-100 , 101-120 , 121-140 , 141-160 , 161-180 , 181-200 , 201-220 , 221-240 , 241-260 , 261-280 , 281-300 , 301-320 , 321-340 , 341-360 , 361-380 , 381-400 , 401-420 , 421-440 , 441-460 , 461-480 , 481-500 , 501-520 , 521-540 , 541-560 , 561-580 , 581-600 , 601-620 , 621-640 , 641-660 , 661-680 , 681-700 , 701-720 , 721-740 , 741-760 , 761-780 , 781-800 , 801-820 , 821-840 , 841-860 , 861-880 , 881-900 , 901-920 , 921-940 , 941-960 , 961-980 , 981-1000 , 1001-1020 , 1021-1040 , 1041-1060 , 1061-1080 , 1081-1100 , 1101-1120 , 1121-1140 , 1141-1160 , 1161-1180 , 1181-1200 , 1201-1220 , 1221-1240 , 1241-1260 , 1261-1280 , 1281-1300 , 1301-1320 , 1321-1340 , 1341-1360 , 1361-1380 , 1381-1400 , 1401-1420 , 1421-1440 , 1441-1460 , 1461-1480 , 1481-1500 , 1501-1520 , 1521-1540 , 1541-1560 , 1561-1580 , 1581-1600 , 1601-1620 , 1621-1640 , 1641-1660 , 1661-1680 , 1681-1700 , 1701-1720 , 1721-1740 , 1741-1760 , 1761-1780 , 1781-1800 , 1801-1820 , 1821-1840 , 1841-1860 , 1861-1880 , 1881-1900 , 1901-1920 , 1921-1940 , 1941-1960 , 1961-1980 , 1981-2000 , 2001-2020 , 2021-2040 , 2041-2060 , 2061-2080 , 2081-2100 , 2101-2120 , 2121-2140 , 2141-2160 , 2161-2180 , 2181-2200 , 2201-2220 , 2221-2240 , 2241-2260 , 2261-2280 , 2281-2300 , 2301-2320 , 2321-2340 , 2341-2360 , 2361-2380 , 2381-2400 , 2401-2420 , 2421-2440 , 2441-2460 , 2461-2480 , 2481-2500 , 2501-2520 , 2521-2540 , 2541-2560 , 2561-2580 , 2581-2600 , 2601-2620 , 2621-2640 , 2641-2660 , 2661-2680 , 2681-2700 , 2701-2720 , 2721-2740 , 2741-2760 , 2761-2780 , 2781-2800 , 2801-2820 , 2821-2840 , 2841-2860 , 2861-2880 , 2881-2900 , 2901-2920 , 2921-2940 , 2941-2960 , 2961-2980 , 2981-3000 , 3001-3020 , 3021-3040 , 3041-3060 , 3061-3080 , 3081-3100 , 3101-3120 , 3121-3140 , 3141-3160 , 3161-3180 , 3181-3200 , 3201-3220 , 3221-3240 , 3241-3260 , 3261-3280 , 3281-3300 , 3301-3320 , 3321-3340 , 3341-3360 , 3361-3380 , 3381-3400 , 3401-3420 , 3421-3440 , 3441-3460 , 3461-3480 , 3481-3500 , 3501-3520 , 3521-3540 , 3541-3560 , 3561-3580 , 3581-3600 , 3589-3608
3608. hozzászólás ezen a helyszínen: Kikötői erdőség
Üzenet elküldve: 2024-04-17 20:15:32
Üzenet elküldve: 2024-04-17 20:15:32
ÚJ
Rang: Haladó játékos
IC üzenetek: 202
OOC üzenetek: 7
Játékstílus: Vakmerő
IC üzenetek: 202
OOC üzenetek: 7
Játékstílus: Vakmerő
//Második szál//
//Memento mori//
//A hozzászólás 16+ jelenetet tartalmaz!//
- Nem mindenkinek olyan jó az emlékezete, mint neked!
*Nem kíván mélyebb magyarázatokba bocsátkozni saját identitás válságával kapcsolatban, ezért ezt a témát egyetlen mondattal meg is próbálja lezárni. Arra már egyébként is rájött, hogy a lány segítségét hiába kérné ezzel kapcsolatban. Egyedül kell kiderítenie, hogy ki volt ő, s most kivé is szeretne válni.
Viszont Nori ezt követő gondolataival ő is nagyon könnyen tud azonosulni. Saját eszmefuttatásai is oda vezették, hogy Sa'Tereth szemében ő egy senki, ki arra sem érdemes, hogy véráldozatként végezze az egyik neki ajánlott oltárnál. Az, hogy végre valamiben egyetértenek rögtön jobb kedvre deríti a férfit.*
- Igazad van, tényleg nem lehetek túl finom falat egy olyan ínyencnek, mint Sa'Tereth. Ha én lennék a te imádott istened, akkor én sem tartanám feláldozhatónak magam.
*Most már elhiszi a lánynak, hogy nem azért jött, hogy vérét vegye. Ez oda vezet, hogy egy apró mosoly is megjelenik a szája a szélén, amikor barátjára pillant. Talán most már képesek lesznek felnőtt emberek módjára beszélni egymással.*
- Hol is kellene kezdenem? Talán valahol azután, hogy felkoncoltad a hegyes fülűt. De még azelőtt…
*Leveszi a tűzről a nyulat, és a nyársat átnyújtja a feketeségnek, hogy ővé legyen az első falat. Valószínűleg nem a gasztronómia csúcsa vár rájuk, de arra jó lesz, hogy kitöltse az űrt korgó gyomrukban. Amíg Nori falatozik, ő belekezd a történet kurtított változatába.*
- Nekem is hagyj belőle, mert ma még semmit sem ettem! Na szóval! Azt biztosan sejtetted, hogy cseppet sem örültem, hogy Idyát és vele együtt Sa'Tereth-et választottad helyettem. Úgy éreztem magam, mint aki egy szál… khm… áll az esőben, mert még a gatyáját is ellopták tőle. A szirteknél épphogy csak megtűrtek, Rovéna, a társam eltűnt, és azt éreztem, hogy még te is elárultál engem. És tudom, hogy megígértem, hogy nem mászok bele az ügyeidbe, de valahogy be kellett bizonyítanom, hogy rosszul választottál. Felforgattam mindent, hogy megtaláljam, hogyan árthatok a legegyszerűbben a tolvajnak, aki elragadott tőlem. Még azt a retkes templomot is felforgattam Artheniorban. El tudod képzelni rólam, hogy önszántamból azok között az ájtatos barmok között olvasgassak mindenféle értelmetlen tanulmányt? Na, megtettem, bassza meg! Persze itt nem találtam semmit. De addigra lassan a mindennapjaim részévé vált Sa'Tereth. Egészen Pirtianesig mentem, hogy valamivel ártani tudjak neki. Akkoriban már vele keltem, és vele feküdtem. Ott persze nem tetszett nekik a kíváncsiságom, így onnan hamarosan menekülnöm kellett. Nem tudom meddig üldözhettek, de úgy láttam jónak, ha egyelőre visszatérek a Kikötőbe. De időközben újra rátaláltam Rovénára, és nem akartam ismét bajt hozni a fejére. Úgy éreztem, hogy nem ezt érdemli. Szóval leléptem, s így kötöttem ki végül itt, bujkálva mindenki elől. Mindezt miattad, Nori… legalábbis eddig úgy gondoltam, hogy miattad csinálom. Ma már ebben sem vagyok annyira biztos.
//Memento mori//
//A hozzászólás 16+ jelenetet tartalmaz!//
- Nem mindenkinek olyan jó az emlékezete, mint neked!
*Nem kíván mélyebb magyarázatokba bocsátkozni saját identitás válságával kapcsolatban, ezért ezt a témát egyetlen mondattal meg is próbálja lezárni. Arra már egyébként is rájött, hogy a lány segítségét hiába kérné ezzel kapcsolatban. Egyedül kell kiderítenie, hogy ki volt ő, s most kivé is szeretne válni.
Viszont Nori ezt követő gondolataival ő is nagyon könnyen tud azonosulni. Saját eszmefuttatásai is oda vezették, hogy Sa'Tereth szemében ő egy senki, ki arra sem érdemes, hogy véráldozatként végezze az egyik neki ajánlott oltárnál. Az, hogy végre valamiben egyetértenek rögtön jobb kedvre deríti a férfit.*
- Igazad van, tényleg nem lehetek túl finom falat egy olyan ínyencnek, mint Sa'Tereth. Ha én lennék a te imádott istened, akkor én sem tartanám feláldozhatónak magam.
*Most már elhiszi a lánynak, hogy nem azért jött, hogy vérét vegye. Ez oda vezet, hogy egy apró mosoly is megjelenik a szája a szélén, amikor barátjára pillant. Talán most már képesek lesznek felnőtt emberek módjára beszélni egymással.*
- Hol is kellene kezdenem? Talán valahol azután, hogy felkoncoltad a hegyes fülűt. De még azelőtt…
*Leveszi a tűzről a nyulat, és a nyársat átnyújtja a feketeségnek, hogy ővé legyen az első falat. Valószínűleg nem a gasztronómia csúcsa vár rájuk, de arra jó lesz, hogy kitöltse az űrt korgó gyomrukban. Amíg Nori falatozik, ő belekezd a történet kurtított változatába.*
- Nekem is hagyj belőle, mert ma még semmit sem ettem! Na szóval! Azt biztosan sejtetted, hogy cseppet sem örültem, hogy Idyát és vele együtt Sa'Tereth-et választottad helyettem. Úgy éreztem magam, mint aki egy szál… khm… áll az esőben, mert még a gatyáját is ellopták tőle. A szirteknél épphogy csak megtűrtek, Rovéna, a társam eltűnt, és azt éreztem, hogy még te is elárultál engem. És tudom, hogy megígértem, hogy nem mászok bele az ügyeidbe, de valahogy be kellett bizonyítanom, hogy rosszul választottál. Felforgattam mindent, hogy megtaláljam, hogyan árthatok a legegyszerűbben a tolvajnak, aki elragadott tőlem. Még azt a retkes templomot is felforgattam Artheniorban. El tudod képzelni rólam, hogy önszántamból azok között az ájtatos barmok között olvasgassak mindenféle értelmetlen tanulmányt? Na, megtettem, bassza meg! Persze itt nem találtam semmit. De addigra lassan a mindennapjaim részévé vált Sa'Tereth. Egészen Pirtianesig mentem, hogy valamivel ártani tudjak neki. Akkoriban már vele keltem, és vele feküdtem. Ott persze nem tetszett nekik a kíváncsiságom, így onnan hamarosan menekülnöm kellett. Nem tudom meddig üldözhettek, de úgy láttam jónak, ha egyelőre visszatérek a Kikötőbe. De időközben újra rátaláltam Rovénára, és nem akartam ismét bajt hozni a fejére. Úgy éreztem, hogy nem ezt érdemli. Szóval leléptem, s így kötöttem ki végül itt, bujkálva mindenki elől. Mindezt miattad, Nori… legalábbis eddig úgy gondoltam, hogy miattad csinálom. Ma már ebben sem vagyok annyira biztos.
3607. hozzászólás ezen a helyszínen: Kikötői erdőség
Üzenet elküldve: 2024-04-14 23:01:44
Üzenet elküldve: 2024-04-14 23:01:44
ÚJ
Rang: Haladó játékos
IC üzenetek: 353
OOC üzenetek: 6
Játékstílus: Vakmerő
IC üzenetek: 353
OOC üzenetek: 6
Játékstílus: Vakmerő
*Rorkir nem siet, habár dolga akad bőven. Nagy a kuszaság a fejében, de legalább látja már az utat az otthonához. Jóval gyorsabb az utazás lóháton, erre már rég rájött, habár nem kell hozzá túl sok ész. Valamiért mindig is szeretett sétálni. Valahogy jobban oda tud figyelni a környezetére, vagy éppen pont hogy elvonatkozatni attól, és belemerülni a gondolataiba, amíg a lábai szinte maguktól viszik előre testét. Árnyék már nagyon várja a gazdit, a farkát csóválva vakkant oda párszor az érkező férfinek, aki messziről szólítja a jószágot. Aki természetesen erre újabb izgatott vakkantással felel. Nem is rest két melső mancsával ráugrani az embere mellkasára, aki ezt széles vigyorral az arcán tűri. Termetes jószág, akárcsak a gazdája maga, így egyiküknek sem okoz gondot a másik szeretetének elviselése. Jól megöleli a kutyát, megvakarja a füle tövét és bőszen dicséri hogy milyen jó kutya is ő. Ahogy a hosszú távollét utáni öröm némileg enyhülni kezd és a hangulat visszatér a normálisnál csak kicsivel emeltebb mederbe, Rorkir is befészkelődik a kunyhóba. Lepakolja holmijait, a kardját a helyére teszi és nekilát egy kis tüzifát vágni, mielőtt besötétedne. Pár gyakorlott csapás, néhány percnyi matatás a tűzzel és máris ropognak a lángok. Megnyugtató hang ez, és bőven szán rá az idejéből a barbár hogy odaüljön egy rönkre és csak belerévedjen a táncoló lángokba. Egy kis hideg vízzel mossa meg az arcát és még néhány fontosabb testrészét, majd leveti az út porától piszkos holmijait és a szalmaágyába veti magát. Karját lelógatva hagyja, hogy Árnyék megnyalogassa azt, majd mindketten álomba szenderülnek. ~Holnap hosszú út vár rám. Talán először a világítótoronyba kéne mennem, úgy közelebb lesznek a szellemek. Igen.~ *
3606. hozzászólás ezen a helyszínen: Kikötői erdőség
Üzenet elküldve: 2024-04-13 12:25:55
Üzenet elküldve: 2024-04-13 12:25:55
ÚJ
Rang: Tapasztalt játékos
IC üzenetek: 484
OOC üzenetek: 16
Játékstílus: Vakmerő
IC üzenetek: 484
OOC üzenetek: 16
Játékstílus: Vakmerő
//Második szál//
//Memento mori//
//A hozzászólás 16+ jelenetet tartalmaz!//
- Mégis, hogy lehet nem emlékezni önmagadra? *Kérdezi pont ő, aki a legtöbbször azt sem tudja, hogy az elmúlt öt percben hogyan viselkedett, ha pedig arról kérdeznék, hogy ki ő valójában, akkor meg sem tudna nyikkanni, de hát ő már csak ilyen.
Azt valóban hallani akarja még párszor, hogy fontos a férfinek, mert ugyan minden második mondatából ki lehet ezt következtetni, de egyenesen kimondatni még nem sikerült vele. Most sem, de már majdnem. Viszont Rasdeher eleget szenvedett már ma, épp elég büntetés számára a saját elveszettsége, ezért Nori úgy dönt, hogy végre megkegyelmez neki.*
- Jól van, na! Igazad van. Elhiszem, hogy fontos vagyok neked.
*Egy megválaszolatlan kérdés azonban még felmerül barátja részéről, bár a feketeség kicsit sem érti, hogy miért van ennek egyáltalán létjogosultsága, mikor ennél véletlenebbül, ha akarnának sem tudnának egymásba botlani.*
- Ez mondjuk egy kifejezetten jó kérdés, nem tudom. *Ránt vállat, mert arra nem tud válaszolni, hogy miért lesz kannibál egy kannibál.* Valószínűleg ugyanazért, amiért nekem jól esett kinyírni azt a tündért, meg utána az idióta elfedet. Mindkettőnknek az az okra rá, hogy el vagyunk baszva, de ennek semmi köze az istenekhez.
*Most magának is hazudik, de sokkal jobban hangzik az, hogy Sa'Tereth azért szereti őt, mert van egy szörnyeteg énje, és nem azért létezik a szörnyeteg énje, mert Sa'Tereth szereti őt.*
- Nem kételkedek a hatalmában. Abban kételkedek, hogy ilyen állapotban bármit is akarna tőled. Sa'Tereth mindig az józan ész alapján hozza meg a döntéseit. Azokat gyűjti maga köré, akik jobbak a többinél, és… ~És te nem vagy jobb jelenleg saját magadnál sem…~ *Tényleg nem akarja ma már tovább bántani Clion-t, így nem fejezi be a mondatot, hanem egy sóhaj kíséretében elharapja a végét.*
- Nem. Nem küldött senki, ha ezt akarod hallani. *Végre valamiért most úgy érzi, hogy sikerül lezárni a vitájukat, így a pillangók is eltakarodnak a gyomrából.*
- Persze, hogy kíváncsi vagyok. Akkor talán jobban megértelek, mert, ha vitatkozunk, azzal nem jutunk sehová, amint látod… *Megnyugodva ül hát le újra az egyik farönkre, és innentől minden figyelme Rasdeher-é. Na meg a sült nyúlé, amire már csorog a nyála.*
//Memento mori//
//A hozzászólás 16+ jelenetet tartalmaz!//
- Mégis, hogy lehet nem emlékezni önmagadra? *Kérdezi pont ő, aki a legtöbbször azt sem tudja, hogy az elmúlt öt percben hogyan viselkedett, ha pedig arról kérdeznék, hogy ki ő valójában, akkor meg sem tudna nyikkanni, de hát ő már csak ilyen.
Azt valóban hallani akarja még párszor, hogy fontos a férfinek, mert ugyan minden második mondatából ki lehet ezt következtetni, de egyenesen kimondatni még nem sikerült vele. Most sem, de már majdnem. Viszont Rasdeher eleget szenvedett már ma, épp elég büntetés számára a saját elveszettsége, ezért Nori úgy dönt, hogy végre megkegyelmez neki.*
- Jól van, na! Igazad van. Elhiszem, hogy fontos vagyok neked.
*Egy megválaszolatlan kérdés azonban még felmerül barátja részéről, bár a feketeség kicsit sem érti, hogy miért van ennek egyáltalán létjogosultsága, mikor ennél véletlenebbül, ha akarnának sem tudnának egymásba botlani.*
- Ez mondjuk egy kifejezetten jó kérdés, nem tudom. *Ránt vállat, mert arra nem tud válaszolni, hogy miért lesz kannibál egy kannibál.* Valószínűleg ugyanazért, amiért nekem jól esett kinyírni azt a tündért, meg utána az idióta elfedet. Mindkettőnknek az az okra rá, hogy el vagyunk baszva, de ennek semmi köze az istenekhez.
*Most magának is hazudik, de sokkal jobban hangzik az, hogy Sa'Tereth azért szereti őt, mert van egy szörnyeteg énje, és nem azért létezik a szörnyeteg énje, mert Sa'Tereth szereti őt.*
- Nem kételkedek a hatalmában. Abban kételkedek, hogy ilyen állapotban bármit is akarna tőled. Sa'Tereth mindig az józan ész alapján hozza meg a döntéseit. Azokat gyűjti maga köré, akik jobbak a többinél, és… ~És te nem vagy jobb jelenleg saját magadnál sem…~ *Tényleg nem akarja ma már tovább bántani Clion-t, így nem fejezi be a mondatot, hanem egy sóhaj kíséretében elharapja a végét.*
- Nem. Nem küldött senki, ha ezt akarod hallani. *Végre valamiért most úgy érzi, hogy sikerül lezárni a vitájukat, így a pillangók is eltakarodnak a gyomrából.*
- Persze, hogy kíváncsi vagyok. Akkor talán jobban megértelek, mert, ha vitatkozunk, azzal nem jutunk sehová, amint látod… *Megnyugodva ül hát le újra az egyik farönkre, és innentől minden figyelme Rasdeher-é. Na meg a sült nyúlé, amire már csorog a nyála.*
3605. hozzászólás ezen a helyszínen: Kikötői erdőség
Üzenet elküldve: 2024-04-12 21:25:37
Üzenet elküldve: 2024-04-12 21:25:37
ÚJ
Rang: Haladó játékos
IC üzenetek: 202
OOC üzenetek: 7
Játékstílus: Vakmerő
IC üzenetek: 202
OOC üzenetek: 7
Játékstílus: Vakmerő
//Második szál//
//Memento mori//
//A hozzászólás 16+ jelenetet tartalmaz!//
- Kértelek, hogy segíts, mert én, veled ellentétben nem emlékszem arra, hogy milyen volt az a kikúrt Clion, akit a bátyjádként szerettél. Abban sem vagyok biztos, hogy valaha is létezett. Vajmi keveset láttál abból, hogy ki vagyok, amikor nem a gondoskodó bátyust kell játszanom. De nem, te helyette mit csinálsz? Olyanokat mondasz, hogy “Miért kellene?”, meg “Ez is csak a te szokásod, hogy rá akarod erőltetni az akaratod másokra”. Végül pedig tálalod ugyanazt a szaros kérdést, amit már többször is megrágtunk. Csak azért mert te újra és újra és újra hallani akarod, hogy fontos vagy nekem. Mi ez, ha nem az akaratod ráerőltetésre a másikra?
*Nem lenne meglepő, ha a halantékán kanyargó kajla ér lassan feladná a küzdelmet az agyába tóduló rengeteg vérrel szemben. Úgy megdagad, hogy most már szabad szemmel is jól nyomon követhető a testében hömpölygő vörös élet útja.
Egyszerűen csak kiszórja magából a szavakat, nem is igazán figyel arra, amit mond. Most egyedül csak arra tud koncentrálni, hogy a haragja ne artikulálatlan üvöltés formájában manifesztálódjon. Ez sajnos nem jelenti azt, hogy képes lenne magába fojtani minden indulatát. Minden kiejtett hangból, minden levegővételből kihallatszik az a keserűség, ami most áthatja egész lényét. Ez egészen addig így van, amíg fel nem fedezi végre kusza gondolatainak abszurditását, és kiszakad belőle a harsány kacaj, amitől még Nori is összerezzen.*
Hogy mi oka lenne rá? Nekem mi okom van megenni olyan értelmes lényeket, akiket még sosem láttam?
*Kérdésre csak kérdéssel tud felelni, viszont végre újra a lány barna szemeibe néz. Míg fel-alá járkált, addig végig a földet bámulva nyitotta szóra az ajkait. Most már viszont végre újra elég bátorságot érez magában ahhoz, hogy Nori lélektükreiben megpillantsa saját magát.*
- Vicces, hogy pont te kételkedsz a hatalmában kettőnk közül!
*Mégsem nevet. Az elmúlt időszakot azzal töltötte, hogy talán egy nem létező fenyegetés elől menekült. Elpocsékolt idő, amit akár valami, vagy valaki fontosabbal is tölthetett volna. De legalább most már belátja, mennyire idióta volt. Ha igaz is, hogy Sa'Tereth üldözi őt, akkor sem menekülhet örökké. Hisz azok, akiknek jobb nélküle, azok nem fogják megtalálni, de azok, akiknek szüksége van rá, ők igen.*
- Viszont a nyúl lassan kész van, a válaszodat pedig egy nem-nek veszem. Ha még kíváncsi vagy arra, hogy hogy jutottam ide… akkor ahogy ígértem, összefoglalom neked, miközben megesszük.
//Memento mori//
//A hozzászólás 16+ jelenetet tartalmaz!//
- Kértelek, hogy segíts, mert én, veled ellentétben nem emlékszem arra, hogy milyen volt az a kikúrt Clion, akit a bátyjádként szerettél. Abban sem vagyok biztos, hogy valaha is létezett. Vajmi keveset láttál abból, hogy ki vagyok, amikor nem a gondoskodó bátyust kell játszanom. De nem, te helyette mit csinálsz? Olyanokat mondasz, hogy “Miért kellene?”, meg “Ez is csak a te szokásod, hogy rá akarod erőltetni az akaratod másokra”. Végül pedig tálalod ugyanazt a szaros kérdést, amit már többször is megrágtunk. Csak azért mert te újra és újra és újra hallani akarod, hogy fontos vagy nekem. Mi ez, ha nem az akaratod ráerőltetésre a másikra?
*Nem lenne meglepő, ha a halantékán kanyargó kajla ér lassan feladná a küzdelmet az agyába tóduló rengeteg vérrel szemben. Úgy megdagad, hogy most már szabad szemmel is jól nyomon követhető a testében hömpölygő vörös élet útja.
Egyszerűen csak kiszórja magából a szavakat, nem is igazán figyel arra, amit mond. Most egyedül csak arra tud koncentrálni, hogy a haragja ne artikulálatlan üvöltés formájában manifesztálódjon. Ez sajnos nem jelenti azt, hogy képes lenne magába fojtani minden indulatát. Minden kiejtett hangból, minden levegővételből kihallatszik az a keserűség, ami most áthatja egész lényét. Ez egészen addig így van, amíg fel nem fedezi végre kusza gondolatainak abszurditását, és kiszakad belőle a harsány kacaj, amitől még Nori is összerezzen.*
Hogy mi oka lenne rá? Nekem mi okom van megenni olyan értelmes lényeket, akiket még sosem láttam?
*Kérdésre csak kérdéssel tud felelni, viszont végre újra a lány barna szemeibe néz. Míg fel-alá járkált, addig végig a földet bámulva nyitotta szóra az ajkait. Most már viszont végre újra elég bátorságot érez magában ahhoz, hogy Nori lélektükreiben megpillantsa saját magát.*
- Vicces, hogy pont te kételkedsz a hatalmában kettőnk közül!
*Mégsem nevet. Az elmúlt időszakot azzal töltötte, hogy talán egy nem létező fenyegetés elől menekült. Elpocsékolt idő, amit akár valami, vagy valaki fontosabbal is tölthetett volna. De legalább most már belátja, mennyire idióta volt. Ha igaz is, hogy Sa'Tereth üldözi őt, akkor sem menekülhet örökké. Hisz azok, akiknek jobb nélküle, azok nem fogják megtalálni, de azok, akiknek szüksége van rá, ők igen.*
- Viszont a nyúl lassan kész van, a válaszodat pedig egy nem-nek veszem. Ha még kíváncsi vagy arra, hogy hogy jutottam ide… akkor ahogy ígértem, összefoglalom neked, miközben megesszük.
3604. hozzászólás ezen a helyszínen: Kikötői erdőség
Üzenet elküldve: 2024-04-11 17:16:59
Üzenet elküldve: 2024-04-11 17:16:59
ÚJ
Rang: Tapasztalt játékos
IC üzenetek: 484
OOC üzenetek: 16
Játékstílus: Vakmerő
IC üzenetek: 484
OOC üzenetek: 16
Játékstílus: Vakmerő
//Második szál//
//Memento mori//
//A hozzászólás 16+ jelenetet tartalmaz!//
*Nori karba teszi a kezeit, forgatja a szemeit, és most már ingerülten toporog, ahogy hallgatja a saját árnyékában elveszett barátját. Hát a maradék kis esze is elment ? Pont az előbb kérte arra a most az egyszer teljesen ártatlan feketeséget, hogy mondja meg, mit tegyen, de úgy látszik, még az sem igazán tetszik neki, ha megkapja, amit kér.*
- Te jó ég, Clion! Te tiszta hülye vagy. *Nem tud erre már semmi magasztosat mondani, csak a puszta tények kívánkoznak ki belőle.*
- Az előbb azt kérted, hogy mondjam meg, mit tegyél. Elmondtam, hogy ÉN mit AKAROK, erre azt mondod, hogy leszarom, hogy TE mit akarsz. Hát az volt a kérdésed lényege, hogy ÉN mondjam meg, mit csinálj, és nem az, hogy azt mondjam meg, hogy TE mit akarsz.
*Most már tényleg a teljes letaglózottságtól idegesen, tehetetlenül tárja szét a karjait, majd engedi el őket, hogy utána tenyerei a combján csattanjanak.
Úgy látszik, hogy Rasdeher sem bírja már idegekkel ezt a tragikomédiát. Hirtelen feláll és ide-oda kezd mászkálni, Nori pedig csak követi őt barna szemeivel, mintha csak egy óra ingáját bámulná. Arra a borzalmasan fülsértő, túlviláginak tűnő kacajra nem számít most, így látványosan össze is rezzen, mikor a madaras felharsan. Ha Éjfél most közelebb lenne hozzá, talán még magához is ölelné ijedtében, de utána már csak nem tetsző grimaszokat vág, és várja, hogy véget érjen a madár gazdájára hirtelen jött ötperc.
Kabaré, ami most itt történik, és mindezt már csak Rasdeher ritka hülye kérdése teszi még lehetetlenebbé. Nori röviden fel is kacag, majd lemondóan a fejét csóválja.*
- Édes, drága, egyetlen, madaras barátom! Legalább egy egészen kicsit gondolkodj már baszd meg! A városban voltam, Nolie-t kerestem, most pedig teljesen ártatlanul gyalogoltam vissza a kikötő felé, mert ledobott az a pancser a szekeréről. Erre mi történik? Fogod magad, és rám rontasz egy bokorból, merthogy te útonálló lettél, és épp az jutott eszedbe, hogy az én utamat akarod állni. Hogy a jó büdös picsába' küldött volna akár az anyám kínja hozzád?! Honnan a fenéből kellett volna tudnom, hogy te a fűben lapulva bujkálsz arra várva, hogy ráugorhass a gyanútlan utazókra? *Ekkora sületlenséget már képtelen feldolgozni. Kedve támadna körberöhögni miatta a férfit, de akkora marhaság ez a feltételezés, hogy még azt is elfelejti, hogyan kell nevetni valamin.*
- Mi van, paranoiás lettél, és azt hiszed, hogy Sa'Tereth minden sarokról, az összes létező árnyékból, a nap minden percében figyel téged? Hát ez kurva jó… Ugyan mi oka lenne rá? *Csak komolytalanul mosolyog, és nem is jut eszébe, hogy mennyire beletrafált most a lényegbe.*
A hozzászólás írója (Norileina Vylrien) módosította ezt a hozzászólást, ekkor: 2024.04.11 17:17:50
//Memento mori//
//A hozzászólás 16+ jelenetet tartalmaz!//
*Nori karba teszi a kezeit, forgatja a szemeit, és most már ingerülten toporog, ahogy hallgatja a saját árnyékában elveszett barátját. Hát a maradék kis esze is elment ? Pont az előbb kérte arra a most az egyszer teljesen ártatlan feketeséget, hogy mondja meg, mit tegyen, de úgy látszik, még az sem igazán tetszik neki, ha megkapja, amit kér.*
- Te jó ég, Clion! Te tiszta hülye vagy. *Nem tud erre már semmi magasztosat mondani, csak a puszta tények kívánkoznak ki belőle.*
- Az előbb azt kérted, hogy mondjam meg, mit tegyél. Elmondtam, hogy ÉN mit AKAROK, erre azt mondod, hogy leszarom, hogy TE mit akarsz. Hát az volt a kérdésed lényege, hogy ÉN mondjam meg, mit csinálj, és nem az, hogy azt mondjam meg, hogy TE mit akarsz.
*Most már tényleg a teljes letaglózottságtól idegesen, tehetetlenül tárja szét a karjait, majd engedi el őket, hogy utána tenyerei a combján csattanjanak.
Úgy látszik, hogy Rasdeher sem bírja már idegekkel ezt a tragikomédiát. Hirtelen feláll és ide-oda kezd mászkálni, Nori pedig csak követi őt barna szemeivel, mintha csak egy óra ingáját bámulná. Arra a borzalmasan fülsértő, túlviláginak tűnő kacajra nem számít most, így látványosan össze is rezzen, mikor a madaras felharsan. Ha Éjfél most közelebb lenne hozzá, talán még magához is ölelné ijedtében, de utána már csak nem tetsző grimaszokat vág, és várja, hogy véget érjen a madár gazdájára hirtelen jött ötperc.
Kabaré, ami most itt történik, és mindezt már csak Rasdeher ritka hülye kérdése teszi még lehetetlenebbé. Nori röviden fel is kacag, majd lemondóan a fejét csóválja.*
- Édes, drága, egyetlen, madaras barátom! Legalább egy egészen kicsit gondolkodj már baszd meg! A városban voltam, Nolie-t kerestem, most pedig teljesen ártatlanul gyalogoltam vissza a kikötő felé, mert ledobott az a pancser a szekeréről. Erre mi történik? Fogod magad, és rám rontasz egy bokorból, merthogy te útonálló lettél, és épp az jutott eszedbe, hogy az én utamat akarod állni. Hogy a jó büdös picsába' küldött volna akár az anyám kínja hozzád?! Honnan a fenéből kellett volna tudnom, hogy te a fűben lapulva bujkálsz arra várva, hogy ráugorhass a gyanútlan utazókra? *Ekkora sületlenséget már képtelen feldolgozni. Kedve támadna körberöhögni miatta a férfit, de akkora marhaság ez a feltételezés, hogy még azt is elfelejti, hogyan kell nevetni valamin.*
- Mi van, paranoiás lettél, és azt hiszed, hogy Sa'Tereth minden sarokról, az összes létező árnyékból, a nap minden percében figyel téged? Hát ez kurva jó… Ugyan mi oka lenne rá? *Csak komolytalanul mosolyog, és nem is jut eszébe, hogy mennyire beletrafált most a lényegbe.*
A hozzászólás írója (Norileina Vylrien) módosította ezt a hozzászólást, ekkor: 2024.04.11 17:17:50
3603. hozzászólás ezen a helyszínen: Kikötői erdőség
Üzenet elküldve: 2024-04-10 21:24:22
Üzenet elküldve: 2024-04-10 21:24:22
ÚJ
Rang: Haladó játékos
IC üzenetek: 202
OOC üzenetek: 7
Játékstílus: Vakmerő
IC üzenetek: 202
OOC üzenetek: 7
Játékstílus: Vakmerő
//Második szál//
//Memento mori//
*Sorsuk fonalai hiába kapaszkodnak kibogozhatatlanul egymásba, az éteri szálak között létük kezdete ott növekedik az a fajta enyészet, amely képes teljesen megfertőzni a kapcsolatukat. Ennek a forrására Nori épp most ébreszti rá a férfit. Mindketten egy olyan világba születtek, amely megmásíthatatlanul rajta hagyja nyomát azon, ki bele meri vájni fogát az életnek nevezett, rothadó kenyérszeletbe. S mint minden reménytelen helyzetbe került, szánalomra méltó éhező, úgy ők ketten is csak újra meg akarják ízlelni azt a kenyérnek csúfolt mocskot, amit az orruk elé lógattak.
Ha ehhez az kell, hogy másokat fosszanak meg a saját adagjuktól, hát megteszik. Ebben a világban egy morzsa is többet ér, mint egy folyónyi kiontott vér. De az ára mindennek megvan. Attól tartva, hogy leomlik a lelkük köré épített áthatolhatatlan fal, egy pillanatra sem hajlandóak felfedni saját gyengeségeiket. Még egymás előtt sem. Pedig két ilyen, a társadalom által kitaszított korcs mégis kire támaszkodhatna, ha nem egymásra?*
- Legalább magadnak ne hazudj, Nori! Azt akarod, hogy újra olyan legyek, mint régen, és szarsz arra, hogy én mit akarok! Miért gondolod, hogy jobban éreztem magam akkoriban? Igazából le sem szarod, mert csak az a fontos, hogy neked mire van szükséged!
*Miután felszúrta a nyársra a nyulat a tűz mellé telepedett, de most már nem bírja tovább ülve. Ingerülten feltápászkodik és fel-alá kezd járkálni, miközben beszél. Korábban nem zavarta az arcába lógó gondozatlan lobonc, de most többször is ingerülten hátracsapja, amikor is az, a heves szócséplés közben újra és újra visszamászik az arcába. Olyan mintha saját haja is csak őt akarná bosszantani. Sőt, most már biztos benne! Mindenki csak azért létezik, hogy őt bosszantsa!
Hirtelen megtorpan és olyan éles, fülsértő kacaj tör fel a torkából, amire még az egyik közeli fán hangtalanul figyelő Éjfél is felborzolja a tollait. Annyira rég hallotta ennyire felszabadultan nevetni a gazdáját, hogy őt is újra érdekelni kezdi az eddig látszólag meddő cívódás. ~Ideje megfogadni a saját tanácsodat, bolondok királya, Rasdeher! Legalább magadnak ne hazudj tovább!~*
- Bocsáss meg, most tényleg nem rajtad nevettem! Fontos vagy nekem, Nori, és ezt komolyan is gondolom! Egy kérdést kell még feltennem, hogy megnyugtassam a saját lelkem, aztán elmondom neked, hogy mi történt velem azóta, hogy utoljára találkoztunk. Azután remélem jobban meg fogod érteni, hogy jutottam ide.
*Megnyalja az ajkait, mielőtt feltenné azt a kérdést, amit véletlen találkozásuk óta képtelen kiverni a fejéből. Láthatóan nehezen formálja meg a szavakat, de lassan mégis erőt vesz magán, és kinyögi.*
- Kérlek, válaszolj őszintén! Sa'Tereth küldött hozzám?
//Memento mori//
*Sorsuk fonalai hiába kapaszkodnak kibogozhatatlanul egymásba, az éteri szálak között létük kezdete ott növekedik az a fajta enyészet, amely képes teljesen megfertőzni a kapcsolatukat. Ennek a forrására Nori épp most ébreszti rá a férfit. Mindketten egy olyan világba születtek, amely megmásíthatatlanul rajta hagyja nyomát azon, ki bele meri vájni fogát az életnek nevezett, rothadó kenyérszeletbe. S mint minden reménytelen helyzetbe került, szánalomra méltó éhező, úgy ők ketten is csak újra meg akarják ízlelni azt a kenyérnek csúfolt mocskot, amit az orruk elé lógattak.
Ha ehhez az kell, hogy másokat fosszanak meg a saját adagjuktól, hát megteszik. Ebben a világban egy morzsa is többet ér, mint egy folyónyi kiontott vér. De az ára mindennek megvan. Attól tartva, hogy leomlik a lelkük köré épített áthatolhatatlan fal, egy pillanatra sem hajlandóak felfedni saját gyengeségeiket. Még egymás előtt sem. Pedig két ilyen, a társadalom által kitaszított korcs mégis kire támaszkodhatna, ha nem egymásra?*
- Legalább magadnak ne hazudj, Nori! Azt akarod, hogy újra olyan legyek, mint régen, és szarsz arra, hogy én mit akarok! Miért gondolod, hogy jobban éreztem magam akkoriban? Igazából le sem szarod, mert csak az a fontos, hogy neked mire van szükséged!
*Miután felszúrta a nyársra a nyulat a tűz mellé telepedett, de most már nem bírja tovább ülve. Ingerülten feltápászkodik és fel-alá kezd járkálni, miközben beszél. Korábban nem zavarta az arcába lógó gondozatlan lobonc, de most többször is ingerülten hátracsapja, amikor is az, a heves szócséplés közben újra és újra visszamászik az arcába. Olyan mintha saját haja is csak őt akarná bosszantani. Sőt, most már biztos benne! Mindenki csak azért létezik, hogy őt bosszantsa!
Hirtelen megtorpan és olyan éles, fülsértő kacaj tör fel a torkából, amire még az egyik közeli fán hangtalanul figyelő Éjfél is felborzolja a tollait. Annyira rég hallotta ennyire felszabadultan nevetni a gazdáját, hogy őt is újra érdekelni kezdi az eddig látszólag meddő cívódás. ~Ideje megfogadni a saját tanácsodat, bolondok királya, Rasdeher! Legalább magadnak ne hazudj tovább!~*
- Bocsáss meg, most tényleg nem rajtad nevettem! Fontos vagy nekem, Nori, és ezt komolyan is gondolom! Egy kérdést kell még feltennem, hogy megnyugtassam a saját lelkem, aztán elmondom neked, hogy mi történt velem azóta, hogy utoljára találkoztunk. Azután remélem jobban meg fogod érteni, hogy jutottam ide.
*Megnyalja az ajkait, mielőtt feltenné azt a kérdést, amit véletlen találkozásuk óta képtelen kiverni a fejéből. Láthatóan nehezen formálja meg a szavakat, de lassan mégis erőt vesz magán, és kinyögi.*
- Kérlek, válaszolj őszintén! Sa'Tereth küldött hozzám?
3602. hozzászólás ezen a helyszínen: Kikötői erdőség
Üzenet elküldve: 2024-04-08 20:00:20
Üzenet elküldve: 2024-04-08 20:00:20
ÚJ
Rang: Tapasztalt játékos
IC üzenetek: 484
OOC üzenetek: 16
Játékstílus: Vakmerő
IC üzenetek: 484
OOC üzenetek: 16
Játékstílus: Vakmerő
//Második szál//
//Memento mori//
//A hozzászólás 16+ jelenetet tartalmaz!//
*Ha voltak is vadak a környéken, azok mostanra már biztosan elmenekültek, mert Nori akkora bőgést rendez most, amekkorát még a világ nem látott. Kevés személy van, aki fontos még neki ezen a világon, de Rasdeher ezek közül az egyik, és ritka szarul esik neki, hogy bármit mond, a férfi nem veszi őt észre. Minden csak Sa'Tereth-ről szól, de ki a fenét érdekel most Sa'Tereth, mikor itt vannak egymásnak ők ketten? Borzalmasan érzi magát, amiért a kannibál őt most csak egy játékszernek tekinti a sötét isten árnyékában, pedig nem is tudja, hogy tényleg erről van szó.*
- Várj, mindjárt abbahagyom… *Szólal meg végül az igazi felszólítást egyelőre figyelmen kívül hagyva, és mocorogni kezd az ölelésben. A sírás abba marad, a kis test lassan megnyugszik, Nori pedig igyekszik visszavenni az irányítást az ösztöneitől. Teljesen elhallgat, és talán még tetszhalottnak is elmenne, annyira nem mozdul egy pár másodpercig, végül viszont hirtelen ugrik fel a helyéről és hátat fordít Clion-nak.*
- Oké, ezt most nem láttad. Én nem akarok gyengének látszani. *Még mindig nagyokat sóhajt, reszketve veszi a levegőt, de erőt vesz magán, kifújja magát, és végül visszafordul a férfihez.*
- Én mondjam meg, hogy mit tegyél? Miért kellene? Ez is csak a te szokásod, hogy rá akarod erőltetni az akaratod másokra. Én nem teszek ilyet. Azt viszont elmondhatom, hogy mit szeretnék. Egyszer egy választ, hogy mégis mi a jó életért akarsz ennyire eltaszítani engem magadtól? Mondd el, mit tettem, amiért ezt érdemlem? Másodszor egy döntést, amit meg kell hoznod. Azt mondtad, hogy már elfogadod, hogy felnőttem, akkor azt is el kell fogadnod, hogy néha hozok olyan döntéseket, ami szerintem nekem jó, még ha szerinted nem is az. Azt viszont neked kell eldöntened, hogy akarsz-e még engem?
*Tehetetlenül tárja szét a karjait, jelezve, hogy ő bizony nem fogja megmondani Clion-nak, hogy mit tegyen. Ez az ő döntése kell, hogy legyen. Az a feketére mocskolt, megkínzott szíve fog megszakadni, ha a bátyjaként tisztelt férfi úgy fog dönteni, hogy nem akarja őt többet látni, de akkor sem fogja arra kényszeríteni, hogy szeresse.*
- Nos, Clion. Mondd, jelentek én még neked bármit? Kellek én neked, vagy takarodjak és többet a közeledbe se merjek jönni? Én örültem neki, hogy beléd botlottam, de az ellenkezőjében már nem vagyok ennyire biztos. Ha utálsz, azt is mondd el, miért! Én azt hittem, végleg elveszítettelek. Már beletörődtem, hogy így van, erre most itt vagy. Ha tényleg el kell felejtenem téged örökre, legalább ne hagyj kétségek között! Tudnom kell, hol rontottam el.
*Neki is rossz, hogy csak egymást mardossák. Ez minden, csak nem az, amit régen jelentettek egymásnak. Ez így nem jó. Nori is érzi, hogy ennek így vagy úgy, de véget kell vetni.*
//Memento mori//
//A hozzászólás 16+ jelenetet tartalmaz!//
*Ha voltak is vadak a környéken, azok mostanra már biztosan elmenekültek, mert Nori akkora bőgést rendez most, amekkorát még a világ nem látott. Kevés személy van, aki fontos még neki ezen a világon, de Rasdeher ezek közül az egyik, és ritka szarul esik neki, hogy bármit mond, a férfi nem veszi őt észre. Minden csak Sa'Tereth-ről szól, de ki a fenét érdekel most Sa'Tereth, mikor itt vannak egymásnak ők ketten? Borzalmasan érzi magát, amiért a kannibál őt most csak egy játékszernek tekinti a sötét isten árnyékában, pedig nem is tudja, hogy tényleg erről van szó.*
- Várj, mindjárt abbahagyom… *Szólal meg végül az igazi felszólítást egyelőre figyelmen kívül hagyva, és mocorogni kezd az ölelésben. A sírás abba marad, a kis test lassan megnyugszik, Nori pedig igyekszik visszavenni az irányítást az ösztöneitől. Teljesen elhallgat, és talán még tetszhalottnak is elmenne, annyira nem mozdul egy pár másodpercig, végül viszont hirtelen ugrik fel a helyéről és hátat fordít Clion-nak.*
- Oké, ezt most nem láttad. Én nem akarok gyengének látszani. *Még mindig nagyokat sóhajt, reszketve veszi a levegőt, de erőt vesz magán, kifújja magát, és végül visszafordul a férfihez.*
- Én mondjam meg, hogy mit tegyél? Miért kellene? Ez is csak a te szokásod, hogy rá akarod erőltetni az akaratod másokra. Én nem teszek ilyet. Azt viszont elmondhatom, hogy mit szeretnék. Egyszer egy választ, hogy mégis mi a jó életért akarsz ennyire eltaszítani engem magadtól? Mondd el, mit tettem, amiért ezt érdemlem? Másodszor egy döntést, amit meg kell hoznod. Azt mondtad, hogy már elfogadod, hogy felnőttem, akkor azt is el kell fogadnod, hogy néha hozok olyan döntéseket, ami szerintem nekem jó, még ha szerinted nem is az. Azt viszont neked kell eldöntened, hogy akarsz-e még engem?
*Tehetetlenül tárja szét a karjait, jelezve, hogy ő bizony nem fogja megmondani Clion-nak, hogy mit tegyen. Ez az ő döntése kell, hogy legyen. Az a feketére mocskolt, megkínzott szíve fog megszakadni, ha a bátyjaként tisztelt férfi úgy fog dönteni, hogy nem akarja őt többet látni, de akkor sem fogja arra kényszeríteni, hogy szeresse.*
- Nos, Clion. Mondd, jelentek én még neked bármit? Kellek én neked, vagy takarodjak és többet a közeledbe se merjek jönni? Én örültem neki, hogy beléd botlottam, de az ellenkezőjében már nem vagyok ennyire biztos. Ha utálsz, azt is mondd el, miért! Én azt hittem, végleg elveszítettelek. Már beletörődtem, hogy így van, erre most itt vagy. Ha tényleg el kell felejtenem téged örökre, legalább ne hagyj kétségek között! Tudnom kell, hol rontottam el.
*Neki is rossz, hogy csak egymást mardossák. Ez minden, csak nem az, amit régen jelentettek egymásnak. Ez így nem jó. Nori is érzi, hogy ennek így vagy úgy, de véget kell vetni.*
3601. hozzászólás ezen a helyszínen: Kikötői erdőség
Üzenet elküldve: 2024-04-07 22:24:27
Üzenet elküldve: 2024-04-07 22:24:27
ÚJ
Rang: Haladó játékos
IC üzenetek: 202
OOC üzenetek: 7
Játékstílus: Vakmerő
IC üzenetek: 202
OOC üzenetek: 7
Játékstílus: Vakmerő
//Második szál//
//Memento mori//
//A hozzászólás 16+ jelenetet tartalmaz!//
*Ő tette ezt vele! Nori! Elvett tőle mindent. Az ambícióit, a hatalmát! Még Rovénától is elszakította! Most pedig eljött, hogy befejezze azt, amit elkezdett. Megfosztja végre az életétől is. De miért nem teszi már meg? Mikor ha nem most? Egy szúrás, és máris vége van. Ras teste élettelenül heverne a lábai előtt. Vajon fél? Ha ő a helyében lenne, rettegne! Már a gondolattól is forogni kezd körülötte a világ. Nem tudná megtenni! Az olyan lenne, mintha a saját húsából vágna ki egy darabot. A lánynak viszont nincs választása. Régóta nincs. De miért nem teszi már meg?
Mert még nem jött el az idő! Hisz Sa'Tereth olcsó játéka ez. Nori szavai valójában az ő szavai. Egy férget eltaposni könnyű! Bárki képes lenne rá anélkül, hogy bármilyen érzést kiváltana belőle a gyilkosság ténye. Ő pedig jelenleg csak egy unalmas csúszómászó. Fák tövében alszik, oda szarik, ahol eszik! Mégis ki lelné örömét az elpusztításában?
A felismerés nem könnyít a lelkén, de most már legalább mindent kristálytisztán lát. Nem hagyhatja el a halandó világot. Így biztosan nem. Újra magasra kell törnie, mint egy büszke hollónak, hogy még mielőtt elérné a célját, tépett szárnyakkal zuhanjon vissza a neki ásott, jelöletlen sírba.*
- Értem. Akkor segíts, és mondd meg, mit tegyek!
*Mondja ezt egyszerre Norinak, és az istenének is, akinek szavait véli látni a lány minden elejtett mondatában. Olybá tűnhet beletörődött a sorsába, de a valóság az, hogy újra felizott benne valami. Valami régről, amiről azt hitte már rég kiveszett belőle. Ha a Hamis Isten játszani akar, akkor Ras csenevész, gyermeki énje már csak dacból is elfogadja a kihívását!*
- Csak fejezd már be a bőgést, kérlek!
*Dühe nem szívódott csak úgy fel. Nem felejtette még el Nori kirohanását, s hogy mi mindent vágott a fejéhez. Ennek ellenére nem taszítja el magától a lányt, csak egyszerűen tűri, hogy a mellkasába fúrva fejét, teljesen eláztassa a ruháját.*
//Memento mori//
//A hozzászólás 16+ jelenetet tartalmaz!//
*Ő tette ezt vele! Nori! Elvett tőle mindent. Az ambícióit, a hatalmát! Még Rovénától is elszakította! Most pedig eljött, hogy befejezze azt, amit elkezdett. Megfosztja végre az életétől is. De miért nem teszi már meg? Mikor ha nem most? Egy szúrás, és máris vége van. Ras teste élettelenül heverne a lábai előtt. Vajon fél? Ha ő a helyében lenne, rettegne! Már a gondolattól is forogni kezd körülötte a világ. Nem tudná megtenni! Az olyan lenne, mintha a saját húsából vágna ki egy darabot. A lánynak viszont nincs választása. Régóta nincs. De miért nem teszi már meg?
Mert még nem jött el az idő! Hisz Sa'Tereth olcsó játéka ez. Nori szavai valójában az ő szavai. Egy férget eltaposni könnyű! Bárki képes lenne rá anélkül, hogy bármilyen érzést kiváltana belőle a gyilkosság ténye. Ő pedig jelenleg csak egy unalmas csúszómászó. Fák tövében alszik, oda szarik, ahol eszik! Mégis ki lelné örömét az elpusztításában?
A felismerés nem könnyít a lelkén, de most már legalább mindent kristálytisztán lát. Nem hagyhatja el a halandó világot. Így biztosan nem. Újra magasra kell törnie, mint egy büszke hollónak, hogy még mielőtt elérné a célját, tépett szárnyakkal zuhanjon vissza a neki ásott, jelöletlen sírba.*
- Értem. Akkor segíts, és mondd meg, mit tegyek!
*Mondja ezt egyszerre Norinak, és az istenének is, akinek szavait véli látni a lány minden elejtett mondatában. Olybá tűnhet beletörődött a sorsába, de a valóság az, hogy újra felizott benne valami. Valami régről, amiről azt hitte már rég kiveszett belőle. Ha a Hamis Isten játszani akar, akkor Ras csenevész, gyermeki énje már csak dacból is elfogadja a kihívását!*
- Csak fejezd már be a bőgést, kérlek!
*Dühe nem szívódott csak úgy fel. Nem felejtette még el Nori kirohanását, s hogy mi mindent vágott a fejéhez. Ennek ellenére nem taszítja el magától a lányt, csak egyszerűen tűri, hogy a mellkasába fúrva fejét, teljesen eláztassa a ruháját.*
3600. hozzászólás ezen a helyszínen: Kikötői erdőség
Üzenet elküldve: 2024-04-07 16:17:27
Üzenet elküldve: 2024-04-07 16:17:27
ÚJ
Rang: Tapasztalt játékos
IC üzenetek: 484
OOC üzenetek: 16
Játékstílus: Vakmerő
IC üzenetek: 484
OOC üzenetek: 16
Játékstílus: Vakmerő
//Második szál//
//Memento mori//
//A hozzászólás 16+ jelenetet tartalmaz!//
*Nori csak megpróbálta a maga módján kifejezni, hogy bármennyire is hiányzik a régi Clion, attól még fontos neki a férfi, és szüksége van rá. Nem gondolta volna, hogy mekkora lavinát fog elindítani a gondolataiban ezzel az egy aprócska, ártatlan mondattal. Azonban Nori semmit sem sejt abból, mi is folyik valójában Rasdeher fejében, mert ő csak egy sejtelmes mondattal válaszol. Egy olyan mondattal, amiről a lány már mióta próbálja meggyőzni, így röviden fel is kacag, mikor meghallja.*
- Nocsak, valóban? Mintha nem azért vergődnék már egy ideje, hogy végre kezelj felnőttként, és figyelj rám rendesen. Örülök, hogy ha nem is közvetlenül, de végre elérnek hozzád a szavaim.
*Tényleg kár, hogy ez az egész, a találkozás, minden, amit Nori mond, nem úgy csapódik le, ahogy annak kellene. Egyáltalán nem azért cseszteti a férfit, mert neki annyira számítana, hogy végre elfogadja-e az önállóan meghozott döntéseit vagy sem, hogy segít-e megszabadulni Sa'Tereth rabszolgaságából vagy, hogy úgy egyszerűen csak elbújhasson megint a háta mögé, ha kell. A feketeségnek ezek egyikére sincs szüksége, egyszerűen csak fáj ilyen szánalmasan gyengének látni őt. Azért bántja, hogy hátha a felszínre tudja rángatni a régi Rasdeher-t.
Ahogy a vörösen izzó lángok fölött a férfi szemeibe néz, észre véli venni bennük a fenyegetést, de, ahogy ígérte, egyelőre nem szól közbe, csak akkor, mikor a madaras önmagából kifordulva már nyíltan fenyegeti őt. Mikor Clion az évtizedekkel ezelőtt használt becenevén szólítja őt, épp csak egy pillanatra hasít végig Nori lelkén a félelem, de végül viszonylag nyugodtan hátra dől, háta mögött megtámaszkodik a karjain, és így felel.*
- Mert, mi lesz, ha mégis? Megölsz? Nem tudsz, de ha mégis, akkor igazam lesz. Ha a saját halálod nem tudta, akkor azt hiszed, hogy az enyém majd egycsapásra megoldja a problémádat? Nem, Clion, nem lesz így, de legalább akkor tudni fogom, hogy tényleg nem számított már neked az életem. Itt hagysz? Nem vágna földhöz, eddig sem voltál mellettem. Tudod, amikor az egyetlen személy, akiben csukott szemmel megbíztam, hátat fordít nekem, akkor kénytelen vagyok a magam módján túlélni. *Csillan meg halványan a kígyó szimbólum a karkötőjén, ahogy visszaveri a lángok fényét.*
- Esetleg megkínzol, ahogy most állítod? Akkor remélem, hogy ha közben sikítok, azt végre meghallod, és akkor visszakaplak. Kurva veszélyesnek gondolod most magad, Clion, de vajon rám vagy veszélyes vagy saját magadra? *Ellöki magát a tuskóról, feláll, és a tüzet megkerülve Rasdeher mellé lép, hogy míg eddig szemben foglalt vele helyet, most mellé üljön, ezzel is jelezve, hogy nem fél tőle. Azért nem fél tőle, mert nincs mit veszítenie.*
- Engem már nem érdekel, hogy mi történt régen, Clion. Azt hiszed, hogy a múltunk miatt „baszakodok” veled, pedig engem a jelen zavar. Kérem vissza a barátomat! A… a bátyámat! *Hirtelen szorosan átöleli a férfit. Az sem érdekli, ha Rasdeher tényleg bántani fogja vagy megpróbálja megölni. Nem számít. Csak az számít, hogy fejezzék be ezt a baromságot…*
- Clion, fejezd be ezt a kibaszott önmarcangolást, mert rohadtul semmi értelme, hallod?! Ha kell, én magam rángatlak ki a mocsokból, de meg foglak menteni, még akkor is, ha megutálsz érte. Szükségem van rád! Hallod?! Érted?! Clion! Szedd össze magad! *Vált át egyik pillanatról a másikra kontrollálatlan hisztériázásba, mert jobban fél attól, hogy elveszíti a másikat, mint a fenyegetésétől. Mondatai végére már legszívesebben újra minden erejével a férfi mellkasát püfölné, de most visszafogja magát. Helyette keservesen bőgni kezd egyre jobban elbújva az ölelésben, ha Rasdeher eddig nem lökte még el magától. Ha mégis, akkor most a földre rogyva húzza össze magát, és ott sír keservesen.*
//Memento mori//
//A hozzászólás 16+ jelenetet tartalmaz!//
*Nori csak megpróbálta a maga módján kifejezni, hogy bármennyire is hiányzik a régi Clion, attól még fontos neki a férfi, és szüksége van rá. Nem gondolta volna, hogy mekkora lavinát fog elindítani a gondolataiban ezzel az egy aprócska, ártatlan mondattal. Azonban Nori semmit sem sejt abból, mi is folyik valójában Rasdeher fejében, mert ő csak egy sejtelmes mondattal válaszol. Egy olyan mondattal, amiről a lány már mióta próbálja meggyőzni, így röviden fel is kacag, mikor meghallja.*
- Nocsak, valóban? Mintha nem azért vergődnék már egy ideje, hogy végre kezelj felnőttként, és figyelj rám rendesen. Örülök, hogy ha nem is közvetlenül, de végre elérnek hozzád a szavaim.
*Tényleg kár, hogy ez az egész, a találkozás, minden, amit Nori mond, nem úgy csapódik le, ahogy annak kellene. Egyáltalán nem azért cseszteti a férfit, mert neki annyira számítana, hogy végre elfogadja-e az önállóan meghozott döntéseit vagy sem, hogy segít-e megszabadulni Sa'Tereth rabszolgaságából vagy, hogy úgy egyszerűen csak elbújhasson megint a háta mögé, ha kell. A feketeségnek ezek egyikére sincs szüksége, egyszerűen csak fáj ilyen szánalmasan gyengének látni őt. Azért bántja, hogy hátha a felszínre tudja rángatni a régi Rasdeher-t.
Ahogy a vörösen izzó lángok fölött a férfi szemeibe néz, észre véli venni bennük a fenyegetést, de, ahogy ígérte, egyelőre nem szól közbe, csak akkor, mikor a madaras önmagából kifordulva már nyíltan fenyegeti őt. Mikor Clion az évtizedekkel ezelőtt használt becenevén szólítja őt, épp csak egy pillanatra hasít végig Nori lelkén a félelem, de végül viszonylag nyugodtan hátra dől, háta mögött megtámaszkodik a karjain, és így felel.*
- Mert, mi lesz, ha mégis? Megölsz? Nem tudsz, de ha mégis, akkor igazam lesz. Ha a saját halálod nem tudta, akkor azt hiszed, hogy az enyém majd egycsapásra megoldja a problémádat? Nem, Clion, nem lesz így, de legalább akkor tudni fogom, hogy tényleg nem számított már neked az életem. Itt hagysz? Nem vágna földhöz, eddig sem voltál mellettem. Tudod, amikor az egyetlen személy, akiben csukott szemmel megbíztam, hátat fordít nekem, akkor kénytelen vagyok a magam módján túlélni. *Csillan meg halványan a kígyó szimbólum a karkötőjén, ahogy visszaveri a lángok fényét.*
- Esetleg megkínzol, ahogy most állítod? Akkor remélem, hogy ha közben sikítok, azt végre meghallod, és akkor visszakaplak. Kurva veszélyesnek gondolod most magad, Clion, de vajon rám vagy veszélyes vagy saját magadra? *Ellöki magát a tuskóról, feláll, és a tüzet megkerülve Rasdeher mellé lép, hogy míg eddig szemben foglalt vele helyet, most mellé üljön, ezzel is jelezve, hogy nem fél tőle. Azért nem fél tőle, mert nincs mit veszítenie.*
- Engem már nem érdekel, hogy mi történt régen, Clion. Azt hiszed, hogy a múltunk miatt „baszakodok” veled, pedig engem a jelen zavar. Kérem vissza a barátomat! A… a bátyámat! *Hirtelen szorosan átöleli a férfit. Az sem érdekli, ha Rasdeher tényleg bántani fogja vagy megpróbálja megölni. Nem számít. Csak az számít, hogy fejezzék be ezt a baromságot…*
- Clion, fejezd be ezt a kibaszott önmarcangolást, mert rohadtul semmi értelme, hallod?! Ha kell, én magam rángatlak ki a mocsokból, de meg foglak menteni, még akkor is, ha megutálsz érte. Szükségem van rád! Hallod?! Érted?! Clion! Szedd össze magad! *Vált át egyik pillanatról a másikra kontrollálatlan hisztériázásba, mert jobban fél attól, hogy elveszíti a másikat, mint a fenyegetésétől. Mondatai végére már legszívesebben újra minden erejével a férfi mellkasát püfölné, de most visszafogja magát. Helyette keservesen bőgni kezd egyre jobban elbújva az ölelésben, ha Rasdeher eddig nem lökte még el magától. Ha mégis, akkor most a földre rogyva húzza össze magát, és ott sír keservesen.*
3599. hozzászólás ezen a helyszínen: Kikötői erdőség
Üzenet elküldve: 2024-04-06 20:48:14
Üzenet elküldve: 2024-04-06 20:48:14
ÚJ
Rang: Haladó játékos
IC üzenetek: 202
OOC üzenetek: 7
Játékstílus: Vakmerő
IC üzenetek: 202
OOC üzenetek: 7
Játékstílus: Vakmerő
//Második szál//
//Memento mori//
//A hozzászólás 16+ jelenetet tartalmaz!//
*Ahogy a lány ajkait elhagyják az erős szavak Ras szíve egy pillanatra elfelejt verni. Nori eszmefuttatása szerint tehát, akinek az ő személye jelent valamit, az elől nincs menekvés. Akár megszökhet a világ legvégére is, ott is utolérik őt a múlt árnyai. De ez egyben azt a súlyos tényt is magában hordozza, hogy mindenki más, akiknek valójában sosem volt annyira fontos, mint ahogy azt korábban gondolta, sosem fognak rátalálni. Csupán egyetlen mondat, s mégis mekkora hatalma van! A kétely iszonyú erővel ragadja meg a férfi torkát, amint megemészti a hallottakat.
Az imént még azzal győzködte magát, hogy mindenkinek jobb nélküle. Hisz így Rovéna is élhet egy boldog, nyugodt életet. Beutazhatja a világ összes fogadóját és pacsirta énekével kényeztetheti a barbár népek füleit. Most pedig már azon tűnődik, hogy vajon kis énekes madarának fontos volt-e valaha annyira, hogy újra rátaláljon. ~Baszódj meg, Nori!~
Talán nem ezt akarta mondani neki a másik. Talán csak éreztetni akarta vele, hogy neki mennyire fontos a jelenléte. De csak annyit ért el vele, hogy Ras most rögtön meg akarja keresni szabadjára engedett szerelmét, és visszazárni a kalitkájába, hogy újra csak neki daloljon.*
- Talán még most is igaz… *A tüdejéből felszökő, sóhajjá változó levegő most szokatlanul nehéznek, és száraznak érződik.* - Ijesztő, hogy mennyivel érettebbnek tűnsz most, mint amikor legutóbb találkoztunk. Vagy csak én kezeltelek eddig túlságosan kislányként?!
*A tűz már ég, a nyúl megnyúzva. Most már csak el kellene készíteni valahogy. Először egy ínycsiklandozó ragura gondolt, de ahogy rápillant az egyik erdei kunyhóból kölcsönvett ütött-kopott főzőedényre az az érzése támad, hogy ennél valami gusztusosabb módot is kereshetnének az állat feldolgozására. Végül nyársat készít a környéken található ágakból és arra húzza fel a pórul járt vadat.
Mindeközben Nori láthatóan nem unja meg a szapulását. Továbbra is úgy kritizálja ezt a mélabús Rasdehert, mintha vissza akarná kapni azt a férfit, aki egykoron volt. Ha pedig arra vágyik, hogy a kannibál újra megtalálja magában azt az undort és dühöt, amit a világ iránt érez, akkor a lehető legjobb úton halad. Sőt most, hogy a fa lángra kapott, nehezen megállapítható, hogy a szemében misztikus táncot járó lángok valódiak-e vagy a lelkének kivetülései.*
- Már hallottam ma tőled, hogy gyenge vagyok! Kifejezhetted azt is, hogy mennyire nem foglalkoztam veled. Azt is, hogy engem nem is érdekelne a halálod. Meg a gusztustalan istened tudja még, miket vágtál a fejemhez. Talán nem vagyok a régi önmagam, talán már sosem leszek az, aki voltam. De ha kell, még most is a saját kezemmel vágom ki belőled azt az átkozott kígyót akkor is, ha az utolsó csepp vér, amit megízlelhetek, a sajátom lesz. Szóval az első tanácsom egyben az utolsó is: Ne baszakodj velem, Rien!
//Memento mori//
//A hozzászólás 16+ jelenetet tartalmaz!//
*Ahogy a lány ajkait elhagyják az erős szavak Ras szíve egy pillanatra elfelejt verni. Nori eszmefuttatása szerint tehát, akinek az ő személye jelent valamit, az elől nincs menekvés. Akár megszökhet a világ legvégére is, ott is utolérik őt a múlt árnyai. De ez egyben azt a súlyos tényt is magában hordozza, hogy mindenki más, akiknek valójában sosem volt annyira fontos, mint ahogy azt korábban gondolta, sosem fognak rátalálni. Csupán egyetlen mondat, s mégis mekkora hatalma van! A kétely iszonyú erővel ragadja meg a férfi torkát, amint megemészti a hallottakat.
Az imént még azzal győzködte magát, hogy mindenkinek jobb nélküle. Hisz így Rovéna is élhet egy boldog, nyugodt életet. Beutazhatja a világ összes fogadóját és pacsirta énekével kényeztetheti a barbár népek füleit. Most pedig már azon tűnődik, hogy vajon kis énekes madarának fontos volt-e valaha annyira, hogy újra rátaláljon. ~Baszódj meg, Nori!~
Talán nem ezt akarta mondani neki a másik. Talán csak éreztetni akarta vele, hogy neki mennyire fontos a jelenléte. De csak annyit ért el vele, hogy Ras most rögtön meg akarja keresni szabadjára engedett szerelmét, és visszazárni a kalitkájába, hogy újra csak neki daloljon.*
- Talán még most is igaz… *A tüdejéből felszökő, sóhajjá változó levegő most szokatlanul nehéznek, és száraznak érződik.* - Ijesztő, hogy mennyivel érettebbnek tűnsz most, mint amikor legutóbb találkoztunk. Vagy csak én kezeltelek eddig túlságosan kislányként?!
*A tűz már ég, a nyúl megnyúzva. Most már csak el kellene készíteni valahogy. Először egy ínycsiklandozó ragura gondolt, de ahogy rápillant az egyik erdei kunyhóból kölcsönvett ütött-kopott főzőedényre az az érzése támad, hogy ennél valami gusztusosabb módot is kereshetnének az állat feldolgozására. Végül nyársat készít a környéken található ágakból és arra húzza fel a pórul járt vadat.
Mindeközben Nori láthatóan nem unja meg a szapulását. Továbbra is úgy kritizálja ezt a mélabús Rasdehert, mintha vissza akarná kapni azt a férfit, aki egykoron volt. Ha pedig arra vágyik, hogy a kannibál újra megtalálja magában azt az undort és dühöt, amit a világ iránt érez, akkor a lehető legjobb úton halad. Sőt most, hogy a fa lángra kapott, nehezen megállapítható, hogy a szemében misztikus táncot járó lángok valódiak-e vagy a lelkének kivetülései.*
- Már hallottam ma tőled, hogy gyenge vagyok! Kifejezhetted azt is, hogy mennyire nem foglalkoztam veled. Azt is, hogy engem nem is érdekelne a halálod. Meg a gusztustalan istened tudja még, miket vágtál a fejemhez. Talán nem vagyok a régi önmagam, talán már sosem leszek az, aki voltam. De ha kell, még most is a saját kezemmel vágom ki belőled azt az átkozott kígyót akkor is, ha az utolsó csepp vér, amit megízlelhetek, a sajátom lesz. Szóval az első tanácsom egyben az utolsó is: Ne baszakodj velem, Rien!
3598. hozzászólás ezen a helyszínen: Kikötői erdőség
Üzenet elküldve: 2024-04-04 10:24:03
Üzenet elküldve: 2024-04-04 10:24:03
ÚJ
Rang: Tapasztalt játékos
IC üzenetek: 484
OOC üzenetek: 16
Játékstílus: Vakmerő
IC üzenetek: 484
OOC üzenetek: 16
Játékstílus: Vakmerő
//Második szál//
//Memento mori//
//A hozzászólás 16+ jelenetet tartalmaz!//
*Kárhozott lelkek… kegyetlen végzet, de vajon mikortól? Ez a sors már születéskor eldől, vagy hibás döntések láncolata vezet ahhoz, hogy valaki egy legyen a megannyi eszüket vesztett, élettelenül bolyongó élőlényből? Elképzelhető vajon az is, hogy maga a bűnös lélek nem is tehet a bűneiről? Elképzelhető vajon, hogy egy szerencsétlen kislánynak már a kezdetektől esélye sem volt arra, hogy egy olyan életet kapjon, ami bármelyik kis életnek jár, pedig még nem is tett semmi rosszat?
Nori rengeteg kérdésre a mai napig nem tudja a választ. Nem tudja, hogyan került egészen kicsi korában a lelkét megmérgező társaságba, de a legfontosabb, hogy azt sem tudja, miért? Soha nem mondott neki senki semmit, csak azt, hogy a szüleinek ő nem kellett, de vajon miért nem? Mi veszi rá egy szülő, főleg egy anya lelkét arra, hogy saját gyermekének létezését megtagadva az örök sötétségbe vessen egy édes, szeretetre és boldog életre méltó, ártatlan kislányt? A kérdések élnek, de a válaszokat valószínűleg örökre magával ragadta a végtelen, sűrű sötétség.*
- Talán még most is igaz. Lehet, hogy azok, akiknek jobb nélküled, valóban nem találnak itt meg téged, de azok, akiknek szüksége van rád, ők igen. *Halványan viszonozza Rasdeher mosolyát. Sokáig tartott, de csak kicsúsznak a feketeség száján az első szavak, melyek azt igazolják, hogy bármennyire is próbálja őt hibáztatni minden rosszért, legbelül örül, hogy rátalált régi barátjára. Arra a személyre, akihez talán a legerősebb, mégis kimondatlan kötelék köti őt.
A nyúl… a nyúl tökéletesen szimbolizálja, hogy is kéne jól működni kettejük kapcsolatának Clion-nal. Ha Nori-n múlt volna, ő valószínűleg elevenen hántotta volna le a bőrt szerencsétlen állatról, s közben játékosan nevetgélt volna, ahogy az visítozva, tehetetlenül ficánkol az ölében. Rasdeher megakadályozta ezt, és még idejében elvette szerencsétlen pára életét, hogy kevesebbet szenvedjen. Nori lelkét talán már sohasem lehet megmenteni, de minimalizálni az általa okozott károkat azt igen. A férfi feladata az volna, hogy mindig egy lépéssel a feketeség előtt járjon, és áldozatok árán ugyan, mint a kis nyúl élete, de megakadályozza, hogy a lány nagyobb kárt okozzon, mint ami az elcseszett múlt következményeképp feltétlenül elkerülhetetlen. Ehhez viszont erősebbé kell válnia. Legalább olyan erőssé, mint amilyen gyengének tűnik most, de talán még annál is erősebbé, mint amilyen erős fénykorában volt.*
- Akkor sem lettünk volna vetélytársak, ha nem akadtak volna fontosabb dolgaid. Félúton magára hagytam Idyát, mert nem akartam rabszolga lenni. Igen, ő volt Ark, és még időben rájöttem, hogy én nem akarok mellette lenni. *A fekete tündér rabszolgaságából ugyan egyszerű volt elmenekülni, de sajnos nem mondható el ugyanez a sötét isten láncairól. Azokból nem tud, és látszólag nem is akar szabadulni, pedig talán nagyobb veszélyt és szenvedést jelent számára, mint Idya bármely kegyetlen büntetése.
Rasdeher következtetésén felnevet, de még nem válaszol rá. Egyelőre befejezi a nyúl megkopasztását, majd odaül a gyönyörűen lángoló, kellemes meleget árasztó tűzhöz, a húst pedig átnyújtja társának.*
- Kész. Süsd meg te! *Közben sejtelmesen elmosolyodik.* Lehet, hogy nem mondtál hülyeséget. Ha isten lennél, biztosan hallgatnék rád. Az vagy? Nem, a közelében sem vagy nemhogy egy istennek, de önmagad árnyékának sem. Viszont lásd, kivel van dolgod! Mondd csak, amit akarsz, én pedig hallgatok, mint a sír. Mondd bátran! Figyelek, van időnk. Előttünk az egész éjszaka. *Valamiféle cinizmus hallatszik a hangjában, de belül mégis kíváncsi arra, mik is lehetnek azok az intelmek, amire hallgatnia kellett volna. Valószínűleg hallotta már őket százszor vagy ezerszer, de az tény, hogy egyszer sem figyelt rájuk igazán.*
//Memento mori//
//A hozzászólás 16+ jelenetet tartalmaz!//
*Kárhozott lelkek… kegyetlen végzet, de vajon mikortól? Ez a sors már születéskor eldől, vagy hibás döntések láncolata vezet ahhoz, hogy valaki egy legyen a megannyi eszüket vesztett, élettelenül bolyongó élőlényből? Elképzelhető vajon az is, hogy maga a bűnös lélek nem is tehet a bűneiről? Elképzelhető vajon, hogy egy szerencsétlen kislánynak már a kezdetektől esélye sem volt arra, hogy egy olyan életet kapjon, ami bármelyik kis életnek jár, pedig még nem is tett semmi rosszat?
Nori rengeteg kérdésre a mai napig nem tudja a választ. Nem tudja, hogyan került egészen kicsi korában a lelkét megmérgező társaságba, de a legfontosabb, hogy azt sem tudja, miért? Soha nem mondott neki senki semmit, csak azt, hogy a szüleinek ő nem kellett, de vajon miért nem? Mi veszi rá egy szülő, főleg egy anya lelkét arra, hogy saját gyermekének létezését megtagadva az örök sötétségbe vessen egy édes, szeretetre és boldog életre méltó, ártatlan kislányt? A kérdések élnek, de a válaszokat valószínűleg örökre magával ragadta a végtelen, sűrű sötétség.*
- Talán még most is igaz. Lehet, hogy azok, akiknek jobb nélküled, valóban nem találnak itt meg téged, de azok, akiknek szüksége van rád, ők igen. *Halványan viszonozza Rasdeher mosolyát. Sokáig tartott, de csak kicsúsznak a feketeség száján az első szavak, melyek azt igazolják, hogy bármennyire is próbálja őt hibáztatni minden rosszért, legbelül örül, hogy rátalált régi barátjára. Arra a személyre, akihez talán a legerősebb, mégis kimondatlan kötelék köti őt.
A nyúl… a nyúl tökéletesen szimbolizálja, hogy is kéne jól működni kettejük kapcsolatának Clion-nal. Ha Nori-n múlt volna, ő valószínűleg elevenen hántotta volna le a bőrt szerencsétlen állatról, s közben játékosan nevetgélt volna, ahogy az visítozva, tehetetlenül ficánkol az ölében. Rasdeher megakadályozta ezt, és még idejében elvette szerencsétlen pára életét, hogy kevesebbet szenvedjen. Nori lelkét talán már sohasem lehet megmenteni, de minimalizálni az általa okozott károkat azt igen. A férfi feladata az volna, hogy mindig egy lépéssel a feketeség előtt járjon, és áldozatok árán ugyan, mint a kis nyúl élete, de megakadályozza, hogy a lány nagyobb kárt okozzon, mint ami az elcseszett múlt következményeképp feltétlenül elkerülhetetlen. Ehhez viszont erősebbé kell válnia. Legalább olyan erőssé, mint amilyen gyengének tűnik most, de talán még annál is erősebbé, mint amilyen erős fénykorában volt.*
- Akkor sem lettünk volna vetélytársak, ha nem akadtak volna fontosabb dolgaid. Félúton magára hagytam Idyát, mert nem akartam rabszolga lenni. Igen, ő volt Ark, és még időben rájöttem, hogy én nem akarok mellette lenni. *A fekete tündér rabszolgaságából ugyan egyszerű volt elmenekülni, de sajnos nem mondható el ugyanez a sötét isten láncairól. Azokból nem tud, és látszólag nem is akar szabadulni, pedig talán nagyobb veszélyt és szenvedést jelent számára, mint Idya bármely kegyetlen büntetése.
Rasdeher következtetésén felnevet, de még nem válaszol rá. Egyelőre befejezi a nyúl megkopasztását, majd odaül a gyönyörűen lángoló, kellemes meleget árasztó tűzhöz, a húst pedig átnyújtja társának.*
- Kész. Süsd meg te! *Közben sejtelmesen elmosolyodik.* Lehet, hogy nem mondtál hülyeséget. Ha isten lennél, biztosan hallgatnék rád. Az vagy? Nem, a közelében sem vagy nemhogy egy istennek, de önmagad árnyékának sem. Viszont lásd, kivel van dolgod! Mondd csak, amit akarsz, én pedig hallgatok, mint a sír. Mondd bátran! Figyelek, van időnk. Előttünk az egész éjszaka. *Valamiféle cinizmus hallatszik a hangjában, de belül mégis kíváncsi arra, mik is lehetnek azok az intelmek, amire hallgatnia kellett volna. Valószínűleg hallotta már őket százszor vagy ezerszer, de az tény, hogy egyszer sem figyelt rájuk igazán.*
3597. hozzászólás ezen a helyszínen: Kikötői erdőség
Üzenet elküldve: 2024-04-03 20:11:16
Üzenet elküldve: 2024-04-03 20:11:16
ÚJ
Rang: Haladó játékos
IC üzenetek: 202
OOC üzenetek: 7
Játékstílus: Vakmerő
IC üzenetek: 202
OOC üzenetek: 7
Játékstílus: Vakmerő
//Második szál//
//Memento mori//
//A hozzászólás 16+ jelenetet tartalmaz!//
*Az élet maga a lehetőségek végtelen tárháza. Mindig van más opció. Mindig van egy másik út. De a döntéseket emberek hozzák. Ras létezésének hajnala óta a kilátástalanság szorította bűnös kezeit, s kísérte végig azon az ösvényen, amely a halandó elme által elképzelhető legocsmányabb mélységekbe vezet. A kárhozott lelkek csapása ez, melyet karóra húzott testek erdeje szegélyez, és ártatlanok vére áztat. A karók között megtévelyedett emberek bolyonganak üveges tekintettel, összepiszkított ruhákban. Egyesek sikoltoznak, mások csak némán bámulnak maguk elé. Fel sem tudják fogni, hogy mi történhetett velük. Csak Rasdeher tudhatja. Számára mindegyik torz arc látványa felszakít egy-egy régi emléket. De mindezek semmit sem jelentenek számára ahhoz képest, amit az út végén vél látni. Szerettei hulla fehér, dermedt és vádló tekintetétől hányingere támad.
Tudja, hogy ez a sors vár rájuk, ha velük marad. Hisz az ő döntései mindenkivel ezt teszik. A végén ő is pontosan így fogja végezni. Ezért a menekülés tűnt a legjobb megoldásnak, s amikor először hajtotta le fejét az erdő aranyzöld bársonyára úgy érezte megtalálta azt amire szüksége van. Ahogy ott feküdt mozdulatlan, elernyedt tagokkal, lassan az az érzés kerítette hatalmába, hogy testét végre elhagyja az élet. Azóta ez az ő kis birodalma, ahol nem érhetik el a világ gondjai.*
- Szükségem volt egy kis magányra. Ennél a helynél pedig nem találtam alkalmasabbat arra, hogy egyedül legyek. Ráadásul itt elég nehezen találnak rám azok, akiknek jobb nélkülem. Illetve ez eddig a pontig volt igaz.
*A szavai keserűek, de a mosolya arról árulkodik, hogy annyira mégsem bánja Nori társaságát. A magány csak egy darabig képes elűzni a gondokat, s ha ez megtörtént, hamarosan ő válik a legnagyobb problémává. Utána már csak egy lépés, hogy teljesen feleméssze azt, aki egykoron voltál. Rasnak ugyan még nem jött el ez a pillanat, de a változás szele már így is felfedte előtte elméjének egy olyan zugát, aminek létezéséről eddig sejtelme sem volt.
Amíg a lány elkezd dolgozni a nyúlon, addig ő az ágya melletti holmik közül előássa azt az íjas tűzfúrót, amit tűzgyújtáshoz eszkábált. Egy egyszerű szerkezet, pár száraz fán és egy madzagon kívül nem igényel semmi különlegeset. Mielőtt nekilátna a kitartást igénylő művelethez, azelőtt gyűjt a környékről néhány szárazabb füvet, s lehántja az egyik közeli fa külső kérgét is. Ezeket érdes tenyerében alaposan összemorzsolja, és már meg is kezdődhet a tűz felélesztése. A korábbi tűzfészek mellé térdel, a madzagot áthurkolja a kihegyezett fúrón, s belekezd a parázs csiholásba. Miután a fa elég forró lett a súrlódástól és a lehulló darabjai izzani kezdenek, beleönti azokat a gyúlékony fakéreg és fű keverékbe. Itt még egy kis unszolásra van szüksége a tűznek, ezért a tenyerei közé szorítva a tüzelőt, a tüdejében tárolt összes levegőt felhasználva addig fújja a parazsat, amíg fel nem izzik tőle a tűz. Hamarosan mindketten megmelegedhetnek mellette.*
- Hmm, akkor azt hiszem majdnem vetélytársak lettünk! Egy nagyon hasonló munkát kaptam én is ismeretlen megbízóktól. Végül más fontosabb teendőim akadtak, ami miatt nem sikerült a megbízással foglalkoznom. Pedig érdekes lett volna veled és… azzal az Idyával versenyezni. Ő hívta magát Arknak, igaz?
*Sa'Tereth béklyójára csak egy kósza pillantást vet, s arcára rögtön kirajzolódik az az undor, amit az átkozott tárgy vált ki belőle. Továbbra sem érti Nori elköteleződését, de annyit már elért a lány fanatizmusa, hogy legalább elkezdte érdekelni a hollóst, hogy mit talál olyan vonzónak a rabszolgaságban.*
- Nem, nem gondolom! Mivel jobb ez, mint régen? Neked tényleg elég annyi, hogy aki rád kényszeríti az akaratát azt nevezzék mások istenségnek? Pff, akkor csak istenné kellene válnom és végre hallgatnál rám. Hogy eddig erre miért nem gondoltam?
//Memento mori//
//A hozzászólás 16+ jelenetet tartalmaz!//
*Az élet maga a lehetőségek végtelen tárháza. Mindig van más opció. Mindig van egy másik út. De a döntéseket emberek hozzák. Ras létezésének hajnala óta a kilátástalanság szorította bűnös kezeit, s kísérte végig azon az ösvényen, amely a halandó elme által elképzelhető legocsmányabb mélységekbe vezet. A kárhozott lelkek csapása ez, melyet karóra húzott testek erdeje szegélyez, és ártatlanok vére áztat. A karók között megtévelyedett emberek bolyonganak üveges tekintettel, összepiszkított ruhákban. Egyesek sikoltoznak, mások csak némán bámulnak maguk elé. Fel sem tudják fogni, hogy mi történhetett velük. Csak Rasdeher tudhatja. Számára mindegyik torz arc látványa felszakít egy-egy régi emléket. De mindezek semmit sem jelentenek számára ahhoz képest, amit az út végén vél látni. Szerettei hulla fehér, dermedt és vádló tekintetétől hányingere támad.
Tudja, hogy ez a sors vár rájuk, ha velük marad. Hisz az ő döntései mindenkivel ezt teszik. A végén ő is pontosan így fogja végezni. Ezért a menekülés tűnt a legjobb megoldásnak, s amikor először hajtotta le fejét az erdő aranyzöld bársonyára úgy érezte megtalálta azt amire szüksége van. Ahogy ott feküdt mozdulatlan, elernyedt tagokkal, lassan az az érzés kerítette hatalmába, hogy testét végre elhagyja az élet. Azóta ez az ő kis birodalma, ahol nem érhetik el a világ gondjai.*
- Szükségem volt egy kis magányra. Ennél a helynél pedig nem találtam alkalmasabbat arra, hogy egyedül legyek. Ráadásul itt elég nehezen találnak rám azok, akiknek jobb nélkülem. Illetve ez eddig a pontig volt igaz.
*A szavai keserűek, de a mosolya arról árulkodik, hogy annyira mégsem bánja Nori társaságát. A magány csak egy darabig képes elűzni a gondokat, s ha ez megtörtént, hamarosan ő válik a legnagyobb problémává. Utána már csak egy lépés, hogy teljesen feleméssze azt, aki egykoron voltál. Rasnak ugyan még nem jött el ez a pillanat, de a változás szele már így is felfedte előtte elméjének egy olyan zugát, aminek létezéséről eddig sejtelme sem volt.
Amíg a lány elkezd dolgozni a nyúlon, addig ő az ágya melletti holmik közül előássa azt az íjas tűzfúrót, amit tűzgyújtáshoz eszkábált. Egy egyszerű szerkezet, pár száraz fán és egy madzagon kívül nem igényel semmi különlegeset. Mielőtt nekilátna a kitartást igénylő művelethez, azelőtt gyűjt a környékről néhány szárazabb füvet, s lehántja az egyik közeli fa külső kérgét is. Ezeket érdes tenyerében alaposan összemorzsolja, és már meg is kezdődhet a tűz felélesztése. A korábbi tűzfészek mellé térdel, a madzagot áthurkolja a kihegyezett fúrón, s belekezd a parázs csiholásba. Miután a fa elég forró lett a súrlódástól és a lehulló darabjai izzani kezdenek, beleönti azokat a gyúlékony fakéreg és fű keverékbe. Itt még egy kis unszolásra van szüksége a tűznek, ezért a tenyerei közé szorítva a tüzelőt, a tüdejében tárolt összes levegőt felhasználva addig fújja a parazsat, amíg fel nem izzik tőle a tűz. Hamarosan mindketten megmelegedhetnek mellette.*
- Hmm, akkor azt hiszem majdnem vetélytársak lettünk! Egy nagyon hasonló munkát kaptam én is ismeretlen megbízóktól. Végül más fontosabb teendőim akadtak, ami miatt nem sikerült a megbízással foglalkoznom. Pedig érdekes lett volna veled és… azzal az Idyával versenyezni. Ő hívta magát Arknak, igaz?
*Sa'Tereth béklyójára csak egy kósza pillantást vet, s arcára rögtön kirajzolódik az az undor, amit az átkozott tárgy vált ki belőle. Továbbra sem érti Nori elköteleződését, de annyit már elért a lány fanatizmusa, hogy legalább elkezdte érdekelni a hollóst, hogy mit talál olyan vonzónak a rabszolgaságban.*
- Nem, nem gondolom! Mivel jobb ez, mint régen? Neked tényleg elég annyi, hogy aki rád kényszeríti az akaratát azt nevezzék mások istenségnek? Pff, akkor csak istenné kellene válnom és végre hallgatnál rám. Hogy eddig erre miért nem gondoltam?
3596. hozzászólás ezen a helyszínen: Kikötői erdőség
Üzenet elküldve: 2024-03-31 11:59:30
Üzenet elküldve: 2024-03-31 11:59:30
ÚJ
Rang: Tapasztalt játékos
IC üzenetek: 484
OOC üzenetek: 16
Játékstílus: Vakmerő
IC üzenetek: 484
OOC üzenetek: 16
Játékstílus: Vakmerő
//Az út végén hazatalálsz//
*Annak, hogy Nori most ennyire képes figyelni Mai-ra, két oka is lehet. Az egyik, hogy bármennyire is rosszul volt az elején, ebben az egy hatban úgy kipihente magát, mint ahogy azt rég nem tette már. Tele van energiával és a figyelme is élesebb így. A másik pedig az, hogy ennyi idő alatt sikerült valamelyest megismernie Mai általános viselkedését, így sokkal könnyebben feltűnik neki, ha épp nem olyan.*
- Erre megint csak azt tudom mondani, hogy nincs olyan, hogy nem önmagad, legfeljebb nem fogadod el… *Valóban érkeznek azok a mondatok, amiket várni lehetett tőle. Nem csak Nori-nak sikerült kiismernie Mai-t, hanem fordítva is. Azokat a helyzeteket pedig, ahol valakit meg kell győzni valamiről, Nori már ösztönösen Mai-ra bízza. El kell fogadni, hogy ő ebben jobb. Így sikerül most is hamar egy szekér hátulján találniuk magukat néhány zsák burgonya társaságában. Nori lecsatolja a hátáról a kardját, maga mellé teszi, aztán elfekszik párnának használva az egyik zsákot. Így kényelmesebb.
Várta már, hogy Mai mikor tér vissza a korábbi témához, halványan el is mosolyodik, mikor érkezik a kérdés.*
- Szerintem teljesen mindegy neked, mert úgysem fogsz beleegyezni. Varázslat, amit te annyira gyűlölsz. Én bármikor elő tudom csalogatni belőled azokat a rémálmokat úgy is, hogy ébren vagy. Nyilván szenvednél közben, de vigyáznék rád és nem esne bajod. Tanulmányozhatnánk, hogy mi történik veled olyankor. De hát… *Tárja szét a karjait tehetetlenül, miközben hunyorog párat, amikor a fa lombjai között néha-néha felbukkanó nap fénye amolyan merényletként próbálja meg kisütni azokat az édes barna szemeit.*
- Azt mondtad nekem drága úrnőm, hogy nincs varázslás. Én pedig jó kislány vagyok, és nem csinálok ilyet. Szenvedj csak, ha nem akarod, hogy segítsek. *Játssza a sértődött, duzzogó, meg nem értett jóakarót már akkor, mikor igazából Mai még nem is mondott semmit. Se nem egyezett bele, se nem utasította el az ajánlatát.
A szekér közben egyenletesen halad tovább, néha egy-egy kő megdobja, ami nem esik jól Nori gerincének, de legalább egyre közelebb a hőn áhított város. Közel, de még mindig oly' messze…*
*Annak, hogy Nori most ennyire képes figyelni Mai-ra, két oka is lehet. Az egyik, hogy bármennyire is rosszul volt az elején, ebben az egy hatban úgy kipihente magát, mint ahogy azt rég nem tette már. Tele van energiával és a figyelme is élesebb így. A másik pedig az, hogy ennyi idő alatt sikerült valamelyest megismernie Mai általános viselkedését, így sokkal könnyebben feltűnik neki, ha épp nem olyan.*
- Erre megint csak azt tudom mondani, hogy nincs olyan, hogy nem önmagad, legfeljebb nem fogadod el… *Valóban érkeznek azok a mondatok, amiket várni lehetett tőle. Nem csak Nori-nak sikerült kiismernie Mai-t, hanem fordítva is. Azokat a helyzeteket pedig, ahol valakit meg kell győzni valamiről, Nori már ösztönösen Mai-ra bízza. El kell fogadni, hogy ő ebben jobb. Így sikerül most is hamar egy szekér hátulján találniuk magukat néhány zsák burgonya társaságában. Nori lecsatolja a hátáról a kardját, maga mellé teszi, aztán elfekszik párnának használva az egyik zsákot. Így kényelmesebb.
Várta már, hogy Mai mikor tér vissza a korábbi témához, halványan el is mosolyodik, mikor érkezik a kérdés.*
- Szerintem teljesen mindegy neked, mert úgysem fogsz beleegyezni. Varázslat, amit te annyira gyűlölsz. Én bármikor elő tudom csalogatni belőled azokat a rémálmokat úgy is, hogy ébren vagy. Nyilván szenvednél közben, de vigyáznék rád és nem esne bajod. Tanulmányozhatnánk, hogy mi történik veled olyankor. De hát… *Tárja szét a karjait tehetetlenül, miközben hunyorog párat, amikor a fa lombjai között néha-néha felbukkanó nap fénye amolyan merényletként próbálja meg kisütni azokat az édes barna szemeit.*
- Azt mondtad nekem drága úrnőm, hogy nincs varázslás. Én pedig jó kislány vagyok, és nem csinálok ilyet. Szenvedj csak, ha nem akarod, hogy segítsek. *Játssza a sértődött, duzzogó, meg nem értett jóakarót már akkor, mikor igazából Mai még nem is mondott semmit. Se nem egyezett bele, se nem utasította el az ajánlatát.
A szekér közben egyenletesen halad tovább, néha egy-egy kő megdobja, ami nem esik jól Nori gerincének, de legalább egyre közelebb a hőn áhított város. Közel, de még mindig oly' messze…*
3595. hozzászólás ezen a helyszínen: Kikötői erdőség
Üzenet elküldve: 2024-03-31 11:25:36
Üzenet elküldve: 2024-03-31 11:25:36
ÚJ
Rang: Tapasztalt játékos
IC üzenetek: 261
OOC üzenetek: 0
Játékstílus: Megfontolt
IC üzenetek: 261
OOC üzenetek: 0
Játékstílus: Megfontolt
//Az út végén hazatalálsz//
*Beszélne ő sokkal többet is, ha lenne hozzá elég energiája, vagy tudná, hogy miről kell. Magát fejtegetni még mindig nem a kedvenc feladata, de szerencséjére itt van Nori, aki most sokkal jobban figyel rá, mint eddig. Talán ez egyfajta hála lehet azért, amiért ő is vele volt az elmúlt haton. Vagy csak kezdi megszokni, hogy igenis van mellette valaki.*
- Igen, minden éjjel. Lehet, hogy annyira aggódtam, hogy így jelent meg. Az álmok szerintem nem mindig csak úgy vannak. De nagyon fárasztó. Nem emlékszek tisztán az összesre, de általában nem önmagam voltam. *Pillanatra behunyja a szemét, mert sejti a következő mondatokat, miszerint az is ő és ne nyomja el, engedje szabadjára, mert a sötétség megvéd.
A lány következő szavai felébreszt benne valamit. Jól használja Mai-t saját maga ellen a feketeség, mert pontosan ezekkel tud elültetni valamit benne. Megtudni, megtapasztalni, kideríteni. Viszont semmi jóval nem kecsegtet, ha ezt a másik találta ki, mert az ő módszerei, nos... kegyetlenek. Időt nem hagy a válaszra, de el nem felejti.*
- Jó, bízd rám.
*Megint elő kell ásnia magából azt a lehengerlő Mai-t aki most mélyen szunnyad, vagy inkább szunnyadna benne. Ugyan van, akit elszalasztottak, de a következőt, ha rajta múlik, nem fogják. Már megszokott módon ölti fel a jelmezt, csak most egy kicsit elveszettebb úrinő ereszkedik rá, akinek még a legmarconább is segítene, hiszen ki engedné, hogy baja legyen egy ilyen teremtésnek, ezen a veszélyes úton? Valószínű sokan, de emberismeretére hagyatkozva nem is azt szólítaná le.
Közeleg egy újabb szekér amit kissé kétségbeesett tekintet kíséretében állít le, majd úgy tekint fel az azt hajtóra.*
- Uram, megtisztelne, ha a segítségünkre lenne.
*Kezd bele a bájolgásba, majd kékellő, mégis őzike szomorúságú és bájú szemekkel szövi köré láthatatlan lasszóját, aminek nem tud ellenállni, így hát hamar útra is kelnek, egyenesen a város felé. Mikor már utaznak egy jó ideje és a fák is árnyékot vetnek rájuk, s eléggé kiszipolyozta a sofőrjüket, aki elégedett mosollyal az arcán sütkérezik a hősiességben, akkor szól csak újra Nori-hoz.*
- Mi is az, amivel segíteni tudsz? *Eddig bírta, hogy ne kanyarodjon vissza a másik furcsán ködös felajánlásához.*
*Beszélne ő sokkal többet is, ha lenne hozzá elég energiája, vagy tudná, hogy miről kell. Magát fejtegetni még mindig nem a kedvenc feladata, de szerencséjére itt van Nori, aki most sokkal jobban figyel rá, mint eddig. Talán ez egyfajta hála lehet azért, amiért ő is vele volt az elmúlt haton. Vagy csak kezdi megszokni, hogy igenis van mellette valaki.*
- Igen, minden éjjel. Lehet, hogy annyira aggódtam, hogy így jelent meg. Az álmok szerintem nem mindig csak úgy vannak. De nagyon fárasztó. Nem emlékszek tisztán az összesre, de általában nem önmagam voltam. *Pillanatra behunyja a szemét, mert sejti a következő mondatokat, miszerint az is ő és ne nyomja el, engedje szabadjára, mert a sötétség megvéd.
A lány következő szavai felébreszt benne valamit. Jól használja Mai-t saját maga ellen a feketeség, mert pontosan ezekkel tud elültetni valamit benne. Megtudni, megtapasztalni, kideríteni. Viszont semmi jóval nem kecsegtet, ha ezt a másik találta ki, mert az ő módszerei, nos... kegyetlenek. Időt nem hagy a válaszra, de el nem felejti.*
- Jó, bízd rám.
*Megint elő kell ásnia magából azt a lehengerlő Mai-t aki most mélyen szunnyad, vagy inkább szunnyadna benne. Ugyan van, akit elszalasztottak, de a következőt, ha rajta múlik, nem fogják. Már megszokott módon ölti fel a jelmezt, csak most egy kicsit elveszettebb úrinő ereszkedik rá, akinek még a legmarconább is segítene, hiszen ki engedné, hogy baja legyen egy ilyen teremtésnek, ezen a veszélyes úton? Valószínű sokan, de emberismeretére hagyatkozva nem is azt szólítaná le.
Közeleg egy újabb szekér amit kissé kétségbeesett tekintet kíséretében állít le, majd úgy tekint fel az azt hajtóra.*
- Uram, megtisztelne, ha a segítségünkre lenne.
*Kezd bele a bájolgásba, majd kékellő, mégis őzike szomorúságú és bájú szemekkel szövi köré láthatatlan lasszóját, aminek nem tud ellenállni, így hát hamar útra is kelnek, egyenesen a város felé. Mikor már utaznak egy jó ideje és a fák is árnyékot vetnek rájuk, s eléggé kiszipolyozta a sofőrjüket, aki elégedett mosollyal az arcán sütkérezik a hősiességben, akkor szól csak újra Nori-hoz.*
- Mi is az, amivel segíteni tudsz? *Eddig bírta, hogy ne kanyarodjon vissza a másik furcsán ködös felajánlásához.*
3594. hozzászólás ezen a helyszínen: Kikötői erdőség
Üzenet elküldve: 2024-03-31 11:01:26
Üzenet elküldve: 2024-03-31 11:01:26
ÚJ
Rang: Tapasztalt játékos
IC üzenetek: 484
OOC üzenetek: 16
Játékstílus: Vakmerő
IC üzenetek: 484
OOC üzenetek: 16
Játékstílus: Vakmerő
//Második szál//
//Memento mori//
//A hozzászólás 16+ jelenetet tartalmaz!//
*Nori-ra tökéletesen illik a kiszámíthatatlan és veszélyes jelző. Míg az egyik pillanatban a legjobb barátját is képes lenne megfojtani azokért a bűnökért, amiket már a történelem is rég elfelejtett, de számára be nem gyógyítható, erős szenvedést okozó sérelmekként maradtak meg, utána pedig olyan esedezve kér bocsánatot ugyanezért, mintha az is az ő hibája lett volna, amiről egyáltalán nem is tehet.*
- Azért ne felejtsd el! Csak ne haragudj rám miatta… *Válaszolja csupán azért, hogy az övé legyen az utolsó szó, de utána már nem szól többet. Csak hallgatja, ahogy a faágak hangos reccsenéssel fogadják el a sorsukat, mikor a náluk nagyobb hatalmat birtokló emberi léptek kettétörik őket pont úgy, ahogy az istenek is képesek ugyanezt megtenni az emberek törékeny életével.
A táborhelyhez megérkezve Nori körbenéz, kicsit elmosolyodik. Otthonos kis kuckó. Pont olyan, mint amit a gyerekek szoktak építeni búvóhelyként az erdőbe. Milyen nosztalgikus. Kár, hogy ez nem csak egy játék, hanem a kőkemény valóság. Ki tudja hány éjszakát töltött már itt Clion ilyen körülmények között.*
- Nem, tényleg nem tűnik gnómnak, hacsak nem alakváltó, de azt viszont nem értem, hogy miért jó neked az erdőben aludni. Komolyan nem volt jobb opciód? Amúgy persze, enyém a nyuszi. *Vigyorog kicsit, mert ez valóban neki való feladat. Be is foglalja az egyik kidőlt fatuskót, leül rá a nyuszi társaságában, előveszi a csontból készült tőrét és elkezdi lefejteni szerencsétlen állatról a bundáját, közben pedig Rasdeher érdeklődése nyomán mesélni kezd.*
- Idya kapott egy megbízást. Sosem mondta el nekem pontosan, hogy miről van szó, csak annyit tudok, hogy Thargarod-ba készült és engem is vinni akart magával. Gondolom meg kellett volna ölnünk valakit. Azonban hatalmas felelőtlenség lett volna, ha felkészületlenül rontunk be a Tharg-ok odújába. Ezért indulás előtt a Vérkertbe mentünk, és Idya Sa'Tereth segítségét kérte a küldetésünkhöz. Azt hittem, hogy semmi nem fog történni, de végül megjelent előttünk egy női alak. Akkora csatabárd volt a kezében, amekkorát még egy óriás sem bírna el. Yillith-nek hívta magát, Sa'Tereth démona volt. Tőle kaptam ezt a karkötőt. Én is és Idya is kaptunk egyet. *Mutatja fel ismét a kígyó mintázatú ékszert.* Tartozik hozzá egy vipera, egy entitás, ami a Drasszéra Gorra névre hallgat. A testemben él. Ő képes megvédeni engem a haláltól. Csak annyit kér ezért, hogy tápláljam. Mások életét kéri tőlem cserébe. Ahogy a démon is mondta, a halhatatlanságot vérrel kell visszafizetnem. Egész barátságos üzlet a halhatatlanságért, nem gondolod? *Néz fel Clion-ra ismét, hogy szólhasson, ha van mondanivalója. Közben legalább azt is tudja ellenőrizni, hogy áll a tűz. A nyulat már sikerült félig megnyúznia.*
//Memento mori//
//A hozzászólás 16+ jelenetet tartalmaz!//
*Nori-ra tökéletesen illik a kiszámíthatatlan és veszélyes jelző. Míg az egyik pillanatban a legjobb barátját is képes lenne megfojtani azokért a bűnökért, amiket már a történelem is rég elfelejtett, de számára be nem gyógyítható, erős szenvedést okozó sérelmekként maradtak meg, utána pedig olyan esedezve kér bocsánatot ugyanezért, mintha az is az ő hibája lett volna, amiről egyáltalán nem is tehet.*
- Azért ne felejtsd el! Csak ne haragudj rám miatta… *Válaszolja csupán azért, hogy az övé legyen az utolsó szó, de utána már nem szól többet. Csak hallgatja, ahogy a faágak hangos reccsenéssel fogadják el a sorsukat, mikor a náluk nagyobb hatalmat birtokló emberi léptek kettétörik őket pont úgy, ahogy az istenek is képesek ugyanezt megtenni az emberek törékeny életével.
A táborhelyhez megérkezve Nori körbenéz, kicsit elmosolyodik. Otthonos kis kuckó. Pont olyan, mint amit a gyerekek szoktak építeni búvóhelyként az erdőbe. Milyen nosztalgikus. Kár, hogy ez nem csak egy játék, hanem a kőkemény valóság. Ki tudja hány éjszakát töltött már itt Clion ilyen körülmények között.*
- Nem, tényleg nem tűnik gnómnak, hacsak nem alakváltó, de azt viszont nem értem, hogy miért jó neked az erdőben aludni. Komolyan nem volt jobb opciód? Amúgy persze, enyém a nyuszi. *Vigyorog kicsit, mert ez valóban neki való feladat. Be is foglalja az egyik kidőlt fatuskót, leül rá a nyuszi társaságában, előveszi a csontból készült tőrét és elkezdi lefejteni szerencsétlen állatról a bundáját, közben pedig Rasdeher érdeklődése nyomán mesélni kezd.*
- Idya kapott egy megbízást. Sosem mondta el nekem pontosan, hogy miről van szó, csak annyit tudok, hogy Thargarod-ba készült és engem is vinni akart magával. Gondolom meg kellett volna ölnünk valakit. Azonban hatalmas felelőtlenség lett volna, ha felkészületlenül rontunk be a Tharg-ok odújába. Ezért indulás előtt a Vérkertbe mentünk, és Idya Sa'Tereth segítségét kérte a küldetésünkhöz. Azt hittem, hogy semmi nem fog történni, de végül megjelent előttünk egy női alak. Akkora csatabárd volt a kezében, amekkorát még egy óriás sem bírna el. Yillith-nek hívta magát, Sa'Tereth démona volt. Tőle kaptam ezt a karkötőt. Én is és Idya is kaptunk egyet. *Mutatja fel ismét a kígyó mintázatú ékszert.* Tartozik hozzá egy vipera, egy entitás, ami a Drasszéra Gorra névre hallgat. A testemben él. Ő képes megvédeni engem a haláltól. Csak annyit kér ezért, hogy tápláljam. Mások életét kéri tőlem cserébe. Ahogy a démon is mondta, a halhatatlanságot vérrel kell visszafizetnem. Egész barátságos üzlet a halhatatlanságért, nem gondolod? *Néz fel Clion-ra ismét, hogy szólhasson, ha van mondanivalója. Közben legalább azt is tudja ellenőrizni, hogy áll a tűz. A nyulat már sikerült félig megnyúznia.*
3593. hozzászólás ezen a helyszínen: Kikötői erdőség
Üzenet elküldve: 2024-03-30 17:22:31
Üzenet elküldve: 2024-03-30 17:22:31
ÚJ
Rang: Haladó játékos
IC üzenetek: 202
OOC üzenetek: 7
Játékstílus: Vakmerő
IC üzenetek: 202
OOC üzenetek: 7
Játékstílus: Vakmerő
//Második szál//
//Memento mori//
//A hozzászólás 16+ jelenetet tartalmaz!//
*Újabban Ras képtelen tartani azt a lepcses pofáját. A legkevésbé sem akarta bevonni Rovéna személyét ebbe a beszélgetésbe, de ahogy Nori folyamatosan egyre mélyebbre lökdöste az önsajnálatban, úgy a túlcsorduló érzései lassacskán a felszínre taszítottak más eltemetett emlékeket is. De a lány nem is tévedhetne nagyobbat akkor, amikor a kannibál számára oly becses kis kincsnek a létezését párhuzamba állítja a kettejük között zajló konfliktussal. Ras annak ellenére is mindig úgy gondolta, hogy Nori és Rové akár legjobb barátnők is lehetnének, hogy teljes ellentétei egymásnak. Míg szerelme maga az éltető napfény, addig Nori a hűvös sötétség. Kiszámíthatatlan és veszélyes. Ennek ellenére inkább most nem beszél neki egykori társáról, akit ugyanúgy magára hagyott, mint Norit.
Helyette némán követi az előttük elterülő csapást, amit saját csizmája vágott az erdő öreg testébe. Amikor pedig a rongyokba bugyolált barna szempár végre utoléri és a bocsánatát kéri csak könnyelműen legyint egyet, miközben a szája sarkában apró mosoly ráncok jelennek meg.*
- Már el is felejtettem amiket az imént a fejemhez vágtál!
*Az út a táborhelyig eseménytelenül telik. Ahogy a madaras megígérte, céljuk nincs messze az úttól, amit a kalmárok szekerei tapostak ki. Sőt Nori már távolabbról kiszúrhatja, hogy az ösvény hamarosan elér egy emelkedőhöz, aminek tövében egy vén fa terjesztette ki hatalmát. Úgy tűnhet, hogy a gyökerei már teljesen elszakadtak a törzsétől, s most önálló uradalmakat alakítottak ki az avarban. Közelebbről megszemlélve egy ilyen méretes gyökér alatt emberi kéz alkotta, levelekből és gallyakból összeeszkábált fekhelyre lehet figyelmes a lányka. Előtte a meleget adó tábortűzről emlékezik meg néhány elszenesedett faág, körötte pedig szétdobált étel maradványokat, főleg állati eredetű csontokat lehet látni.
Egy másik ágra kikötözve az a szerencsétlen nyuszi tetem lóg, amit még ma reggel Ras ejtett el. Arra az esetre tartogatta, ha az úton nem találkozik egyetlen finom falattal sem. A pórul járt állat alatt, a fának támasztva az az íj pihen, amelyet a férfi még az elf hullájától tulajdonított el. Ha nagyon fülel az erre tévedő, meghallhatja még a közelben csordogáló apró forrás neszezését is.*
- Most már te is el tudod dönteni, hogy gnóm-e a nyúl. Viszont valakinek meg is kellene nyúznia, mielőtt megfőzzük. Bevállalod, amíg én meggyújtom a tüzet?
*Ras úgy gondolja, hogy ennél testhezállóbb feladatot nehezen találhatna a másiknak, ezért reméli, hogy ennyiben ő is kiveszi a részét az előkészületekből.*
- És közben azt is elmesélhetnéd, hogy mi történt veled, mióta legutóbb találkoztunk. Igazán kíváncsi vagyok például arra, hogy hogyan váltál halhatatlanná!
//Memento mori//
//A hozzászólás 16+ jelenetet tartalmaz!//
*Újabban Ras képtelen tartani azt a lepcses pofáját. A legkevésbé sem akarta bevonni Rovéna személyét ebbe a beszélgetésbe, de ahogy Nori folyamatosan egyre mélyebbre lökdöste az önsajnálatban, úgy a túlcsorduló érzései lassacskán a felszínre taszítottak más eltemetett emlékeket is. De a lány nem is tévedhetne nagyobbat akkor, amikor a kannibál számára oly becses kis kincsnek a létezését párhuzamba állítja a kettejük között zajló konfliktussal. Ras annak ellenére is mindig úgy gondolta, hogy Nori és Rové akár legjobb barátnők is lehetnének, hogy teljes ellentétei egymásnak. Míg szerelme maga az éltető napfény, addig Nori a hűvös sötétség. Kiszámíthatatlan és veszélyes. Ennek ellenére inkább most nem beszél neki egykori társáról, akit ugyanúgy magára hagyott, mint Norit.
Helyette némán követi az előttük elterülő csapást, amit saját csizmája vágott az erdő öreg testébe. Amikor pedig a rongyokba bugyolált barna szempár végre utoléri és a bocsánatát kéri csak könnyelműen legyint egyet, miközben a szája sarkában apró mosoly ráncok jelennek meg.*
- Már el is felejtettem amiket az imént a fejemhez vágtál!
*Az út a táborhelyig eseménytelenül telik. Ahogy a madaras megígérte, céljuk nincs messze az úttól, amit a kalmárok szekerei tapostak ki. Sőt Nori már távolabbról kiszúrhatja, hogy az ösvény hamarosan elér egy emelkedőhöz, aminek tövében egy vén fa terjesztette ki hatalmát. Úgy tűnhet, hogy a gyökerei már teljesen elszakadtak a törzsétől, s most önálló uradalmakat alakítottak ki az avarban. Közelebbről megszemlélve egy ilyen méretes gyökér alatt emberi kéz alkotta, levelekből és gallyakból összeeszkábált fekhelyre lehet figyelmes a lányka. Előtte a meleget adó tábortűzről emlékezik meg néhány elszenesedett faág, körötte pedig szétdobált étel maradványokat, főleg állati eredetű csontokat lehet látni.
Egy másik ágra kikötözve az a szerencsétlen nyuszi tetem lóg, amit még ma reggel Ras ejtett el. Arra az esetre tartogatta, ha az úton nem találkozik egyetlen finom falattal sem. A pórul járt állat alatt, a fának támasztva az az íj pihen, amelyet a férfi még az elf hullájától tulajdonított el. Ha nagyon fülel az erre tévedő, meghallhatja még a közelben csordogáló apró forrás neszezését is.*
- Most már te is el tudod dönteni, hogy gnóm-e a nyúl. Viszont valakinek meg is kellene nyúznia, mielőtt megfőzzük. Bevállalod, amíg én meggyújtom a tüzet?
*Ras úgy gondolja, hogy ennél testhezállóbb feladatot nehezen találhatna a másiknak, ezért reméli, hogy ennyiben ő is kiveszi a részét az előkészületekből.*
- És közben azt is elmesélhetnéd, hogy mi történt veled, mióta legutóbb találkoztunk. Igazán kíváncsi vagyok például arra, hogy hogyan váltál halhatatlanná!
3592. hozzászólás ezen a helyszínen: Kikötői erdőség
Üzenet elküldve: 2024-03-29 17:57:57
Üzenet elküldve: 2024-03-29 17:57:57
ÚJ
Rang: Tapasztalt játékos
IC üzenetek: 484
OOC üzenetek: 16
Játékstílus: Vakmerő
IC üzenetek: 484
OOC üzenetek: 16
Játékstílus: Vakmerő
//Második szál//
//Memento mori//
//A hozzászólás 16+ jelenetet tartalmaz!//
*Nori-t teljesen kizökkenti a színpadias fenyegetőzésből az ismeretlen női név. Kíváncsian oldalra billenti a fejét, mikor meghallja.*
- Rowéna? *Nem a legkedvesebb dolgok jutnak most sem eszébe köztük azzal, hogy talán nem is azért akart ennyire megszabadulni tőle a férfi, mert valóban a halálra vágyott, hanem nem akarta, hogy ez a Rowéna féltékeny legyen rá. Mindig ez van, mikor egy férfi húga jobban néz ki, mint a párja. Nincs azonban ideje mélyebben kiakadni ezen, mert Clion csak folytatja a kifejezetten szar vicceit.*
- Művész ám a… *Végül is szürrealista szobrásznak valóban elmehetne, aki élő testekből készít groteszk szobrokat néhány testrész eltűntetésével és néhány jól irányzott vágással, hogy a vér úgy folyjon rajtuk végig, hogy valami felismerhető rajzot formázzon. A szükségtelen darabokat pedig még akár oda is adhatná kollégájának vacsorára.*
- Miért, mégis mivel kéne jönnöm? *Kérdez vissza végül meglepetten arra a fájdalmasan kijózanító kijelentésre, ami most az ő egoját támadja, ráadásul teljesen jogosan. Ő maga hangoztatja mindig, hogy Rasdeher-nek már el kellene felejtenie a múltat és hogy ő már nem az a kislány, aki régen volt, ennek ellenére mégis mindig Nori rángatja vissza magukat a régmúltba azzal, hogy az akkor elcseszett döntések súlyával próbálja kínozni és felelősségre vonni a férfit. Talán azt hiszi, hogy ezzel sakkban tarthatja, manipulálhatja és kötelezheti arra, hogy mindig segítsen rajta, mikor neki arra van szüksége. Azonban az, hogy ő most hátat fordít neki, tökéletes szimbólumként döbbenti rá Nori-t arra, hogy ez nem így van.
Pár pillanatra magába is roskad, és csak a földet bámulja, ahogy megérti, mennyire rosszul is viselkedett az elmúlt pár percben. Tudnia kellett volna, hogy bármi is történt nagyon régen vagy a közelmúltban, legyenek ők ketten bármilyen állapotban, az nem fog segíteni, ha bántják egymást.*
- Hé, várj meg, ne hagyj itt! *Ocsúdik fel akkor, mikor Rasdeher már távolabb jár, és sietős léptekkel követni kezdi, de megtorpan a faágra akasztott köpeny előtt.*
- Umm… köszönöm… *Bele is bugyolálja magát, még a csuklyát is felhúzza a fejére a sajátja mellett. A köpeny végét ugyan a földön húzza, mert túl nagy rá, de így legalább olyan érzés, mint egy finom, meleg takaró. Közben ismét megszaporázza a lépteit, hogy utolérje Clion-t. Mikor sikerül, akkor bocsánatkérőn pillant fel rá.*
- Ne haragudj! Nem foglak többet bántani, csak ne hagyj egyedül! *Kér tőle bocsánatot rövid időn belül másodszor, bár jogos kérdés, hogy ezúttal ezt most meddig gondolja komolyan.*
//Memento mori//
//A hozzászólás 16+ jelenetet tartalmaz!//
*Nori-t teljesen kizökkenti a színpadias fenyegetőzésből az ismeretlen női név. Kíváncsian oldalra billenti a fejét, mikor meghallja.*
- Rowéna? *Nem a legkedvesebb dolgok jutnak most sem eszébe köztük azzal, hogy talán nem is azért akart ennyire megszabadulni tőle a férfi, mert valóban a halálra vágyott, hanem nem akarta, hogy ez a Rowéna féltékeny legyen rá. Mindig ez van, mikor egy férfi húga jobban néz ki, mint a párja. Nincs azonban ideje mélyebben kiakadni ezen, mert Clion csak folytatja a kifejezetten szar vicceit.*
- Művész ám a… *Végül is szürrealista szobrásznak valóban elmehetne, aki élő testekből készít groteszk szobrokat néhány testrész eltűntetésével és néhány jól irányzott vágással, hogy a vér úgy folyjon rajtuk végig, hogy valami felismerhető rajzot formázzon. A szükségtelen darabokat pedig még akár oda is adhatná kollégájának vacsorára.*
- Miért, mégis mivel kéne jönnöm? *Kérdez vissza végül meglepetten arra a fájdalmasan kijózanító kijelentésre, ami most az ő egoját támadja, ráadásul teljesen jogosan. Ő maga hangoztatja mindig, hogy Rasdeher-nek már el kellene felejtenie a múltat és hogy ő már nem az a kislány, aki régen volt, ennek ellenére mégis mindig Nori rángatja vissza magukat a régmúltba azzal, hogy az akkor elcseszett döntések súlyával próbálja kínozni és felelősségre vonni a férfit. Talán azt hiszi, hogy ezzel sakkban tarthatja, manipulálhatja és kötelezheti arra, hogy mindig segítsen rajta, mikor neki arra van szüksége. Azonban az, hogy ő most hátat fordít neki, tökéletes szimbólumként döbbenti rá Nori-t arra, hogy ez nem így van.
Pár pillanatra magába is roskad, és csak a földet bámulja, ahogy megérti, mennyire rosszul is viselkedett az elmúlt pár percben. Tudnia kellett volna, hogy bármi is történt nagyon régen vagy a közelmúltban, legyenek ők ketten bármilyen állapotban, az nem fog segíteni, ha bántják egymást.*
- Hé, várj meg, ne hagyj itt! *Ocsúdik fel akkor, mikor Rasdeher már távolabb jár, és sietős léptekkel követni kezdi, de megtorpan a faágra akasztott köpeny előtt.*
- Umm… köszönöm… *Bele is bugyolálja magát, még a csuklyát is felhúzza a fejére a sajátja mellett. A köpeny végét ugyan a földön húzza, mert túl nagy rá, de így legalább olyan érzés, mint egy finom, meleg takaró. Közben ismét megszaporázza a lépteit, hogy utolérje Clion-t. Mikor sikerül, akkor bocsánatkérőn pillant fel rá.*
- Ne haragudj! Nem foglak többet bántani, csak ne hagyj egyedül! *Kér tőle bocsánatot rövid időn belül másodszor, bár jogos kérdés, hogy ezúttal ezt most meddig gondolja komolyan.*
3591. hozzászólás ezen a helyszínen: Kikötői erdőség
Üzenet elküldve: 2024-03-29 16:47:02
Üzenet elküldve: 2024-03-29 16:47:02
ÚJ
Rang: Haladó játékos
IC üzenetek: 202
OOC üzenetek: 7
Játékstílus: Vakmerő
IC üzenetek: 202
OOC üzenetek: 7
Játékstílus: Vakmerő
//Második szál//
//Memento mori//
//A hozzászólás 16+ jelenetet tartalmaz!//
- Oké, oké, tudom most mi jön! Próbáljam meg és levágod a tökeimet! Eunuchot csinálnál belőlem, na és? Azt hittem ennél kreatívabb vagy. Talán még egy szívességet is tennél nekem. Talán akkor nem sóvárognék tovább Rowéna után.
*Az utolsó mondatot szinte már csak magának fogalmazza meg szemrehányóan. Ha Norinak mesélt is valaha a nőről, aki teljesen elvette a maradék józan eszét, abban nem biztos, hogy a nevét is megemlítette. Arról pedig fogalma sem lehet, hogy mi történt kettejük között azóta, hogy újra egymásra találtak. Ami, ha nem hagyja cserben az emlékezete, pont nem sokkal azután történt, hogy Nori Sa'Tereth uralmát választotta Ras segítsége helyett. ~Vajon mi lehet most vele? Remélem nem keres azóta is engem!~*
- De gondolj bele abba, hogy te milyen nevetségesen néznél ki egy füllel! Mint valami elbaszott művész!
*Váratlanul érte a lány bosszúja, szüksége is volt néhány mély levegőre, hogy összeszedje magát, de ennél jóval több kell, hogy elijessze a kannibált a további kakaskodástól. Manapság úgyis kezdte már unni magát, és kevés szórakoztatóbb dolgot ismer Nori bosszantásánál. A lány akkor a legédesebb, mikor az arcába ordibálja azokat a sérelmeit, amik Ras részéről csak idióta viccnek indulnak.*
- Esküszöm, hogy rosszabb vagy, mint Éjfél. Ő ha eléggé erőlködik, képes valami újat is megtanulni. De te újra és újra ugyanazzal jössz. Nem kérem, hogy bocsáss meg nekem. Tudom mit tettem, és ma már tisztában vagyok azzal, hogy bármit is teszek, az nem fogja megmásítani a múltat. De ha ott szeretnéd folytatni, ahol legutóbb abbahagytuk, akkor abból nem kérek.
*Ezzel hátat fordít egykori pártfogoltjának és beveti magát az erdőbe. Nincs még kész arra, hogy ki is mondja azokat a dolgokat, amik már többször megfogalmazódtak az elméjében. Amikor rákényszerítik, hogy szembenézzen a tetteivel, továbbra is ugyanúgy menekül mint eddig bármikor.*
- Ha ennek ellenére is velem szeretnél jönni, akkor szedd a lábad, mert nem fogok rád várni! A nyúl meg majd biztosan megfő az én jóindulatom melegétől, mi? Még hogy tűz van-e?! Ilyen baromságot kérdezni!
*A sértett kannibál ugyan nem néz vissza a másikra, de csuklyás utazóköpenyét egy faágra akasztva hagyja ott az átfázott hollófióknak, hogy az magára terítve még egy réteget képezhessen a remegő teste körül.*
//Memento mori//
//A hozzászólás 16+ jelenetet tartalmaz!//
- Oké, oké, tudom most mi jön! Próbáljam meg és levágod a tökeimet! Eunuchot csinálnál belőlem, na és? Azt hittem ennél kreatívabb vagy. Talán még egy szívességet is tennél nekem. Talán akkor nem sóvárognék tovább Rowéna után.
*Az utolsó mondatot szinte már csak magának fogalmazza meg szemrehányóan. Ha Norinak mesélt is valaha a nőről, aki teljesen elvette a maradék józan eszét, abban nem biztos, hogy a nevét is megemlítette. Arról pedig fogalma sem lehet, hogy mi történt kettejük között azóta, hogy újra egymásra találtak. Ami, ha nem hagyja cserben az emlékezete, pont nem sokkal azután történt, hogy Nori Sa'Tereth uralmát választotta Ras segítsége helyett. ~Vajon mi lehet most vele? Remélem nem keres azóta is engem!~*
- De gondolj bele abba, hogy te milyen nevetségesen néznél ki egy füllel! Mint valami elbaszott művész!
*Váratlanul érte a lány bosszúja, szüksége is volt néhány mély levegőre, hogy összeszedje magát, de ennél jóval több kell, hogy elijessze a kannibált a további kakaskodástól. Manapság úgyis kezdte már unni magát, és kevés szórakoztatóbb dolgot ismer Nori bosszantásánál. A lány akkor a legédesebb, mikor az arcába ordibálja azokat a sérelmeit, amik Ras részéről csak idióta viccnek indulnak.*
- Esküszöm, hogy rosszabb vagy, mint Éjfél. Ő ha eléggé erőlködik, képes valami újat is megtanulni. De te újra és újra ugyanazzal jössz. Nem kérem, hogy bocsáss meg nekem. Tudom mit tettem, és ma már tisztában vagyok azzal, hogy bármit is teszek, az nem fogja megmásítani a múltat. De ha ott szeretnéd folytatni, ahol legutóbb abbahagytuk, akkor abból nem kérek.
*Ezzel hátat fordít egykori pártfogoltjának és beveti magát az erdőbe. Nincs még kész arra, hogy ki is mondja azokat a dolgokat, amik már többször megfogalmazódtak az elméjében. Amikor rákényszerítik, hogy szembenézzen a tetteivel, továbbra is ugyanúgy menekül mint eddig bármikor.*
- Ha ennek ellenére is velem szeretnél jönni, akkor szedd a lábad, mert nem fogok rád várni! A nyúl meg majd biztosan megfő az én jóindulatom melegétől, mi? Még hogy tűz van-e?! Ilyen baromságot kérdezni!
*A sértett kannibál ugyan nem néz vissza a másikra, de csuklyás utazóköpenyét egy faágra akasztva hagyja ott az átfázott hollófióknak, hogy az magára terítve még egy réteget képezhessen a remegő teste körül.*
3590. hozzászólás ezen a helyszínen: Kikötői erdőség
Üzenet elküldve: 2024-03-29 10:12:22
Üzenet elküldve: 2024-03-29 10:12:22
ÚJ
Rang: Tapasztalt játékos
IC üzenetek: 484
OOC üzenetek: 16
Játékstílus: Vakmerő
IC üzenetek: 484
OOC üzenetek: 16
Játékstílus: Vakmerő
//Második szál//
//Memento mori//
//A hozzászólás 16+ jelenetet tartalmaz!//
*A férfivel ellentétben Nori nem ismeri Rasdeher múltját, a gyerekkorát pedig főleg nem. Nem tud azokról a fájdalmas emlékekről, traumákról, amiket esetleg ő élt át, és aminek következtében jogában áll legbelül ugyanolyan gyengének lenni, mint amilyen gyenge az a kislány, aki valójában még ott van Nori lelkének legmélyén, csak az erősebb énjei védik őt a világ megpróbáltatásaitól.
Számára Clion mindig is egy magabiztos, erős, tekintélyt és tiszteletet érdemlő alak volt. Felnézett rá, és ha védelemre volt szüksége, mindig az ő háta mögé bújt el, mert mellette biztonságban érezte magát. Éppen ezért szólogat be neki, mert az nem lehet, hogy kettejük közül jelenleg ő legyen az erősebb. Fáj így látnia Rasdeher-t. Minden lány életében szükség van egy idősebb testvérre, egy bátyra, aki a menedéket jelenti, legyen a húgica bármekkora szarban. Még ha a vérük nem is köti össze őket, Nori számára Rasdeher tölti be azt a bizonyos bátyus szerepet.*
- Próbáld csak meg, de akkor én valami mást vágok le rólad, és esküszöm, hogy utána nem lesz ilyen szép mély hangod többé! *Válaszol csípősen a játékos fenyegetőzésre. Ami pedig a férfi hülye viccét és Nori ösztönös reakcióját illeti, a lány maga sem gondolta volna, hogy ilyen könnyedén sikerül kivégeznie őt. Ki is kerekednek azok a barna szemek, Nori pedig ártatlanul a kezét bámulja, amivel sikerült ilyen hatékonyan megmerényelnie a másikat.*
- Öhm, bocs! Nem tudtam, hogy tényleg ennyire sebezhető vagy. *Meg azt sem tudta, hogy a kis kezeibe ekkora erő szorult, de legalább Rasdeher most már tapasztalatból tudja, hogy Nori meg tudja magát védeni, ha arra van szükség.*
- Aranyos voltam, az, persze. Akkor miért gondoltad, hogy olyan kurva jó ötlet csendben maradni, és hagyni, hogy kihasználják azt az aranyos kislányt? Miért nem segítettél abban, hogy igazi hercegnő lehessek? Megbíztam benned! *Újabb kemény szavak, de most olyannyira kavarognak benne az emlékek, hogy nem tudja megkülönböztetni a múltat a jelentől, minden összefolyik a kis beteg agyában.*
- És még most is megbízok… *Teszi hozzá végül sokkal lágyabb hangsúllyal, és most már kettőt távolabb is lép a férfitől.*
- Nolie mindkettőnk életét megmentette, és most mégis ő halott. Látod? Ezért mondom, hogy szükségünk van a hatalomra. Amíg magán nem képes segíteni valaki, addig másokon mégis hogy akar? Gondolkozz ezen! *Csóválja kicsit a fejét, és bár Nolie elvesztése valóban szomorú, azért valószínűleg nem lesz nehéz túltennie magát rajta.*
- Menjünk, amúgy is megfagyok. Remélem tűz is van a táborodban. Meg azt is remélem, hogy az a nyúl tényleg nyúl és nem gnóm. *Azzal, ha Clion elindul, ő követi, és közben azok az emlékek jutnak eszébe a nyúlról, mikor még kedvenc szórakozása volt nyakon szúrni szerencsétlen bolyhos kis állatkákat a csonttőrével, mert szerinte úgy szebbek voltak.*
//Memento mori//
//A hozzászólás 16+ jelenetet tartalmaz!//
*A férfivel ellentétben Nori nem ismeri Rasdeher múltját, a gyerekkorát pedig főleg nem. Nem tud azokról a fájdalmas emlékekről, traumákról, amiket esetleg ő élt át, és aminek következtében jogában áll legbelül ugyanolyan gyengének lenni, mint amilyen gyenge az a kislány, aki valójában még ott van Nori lelkének legmélyén, csak az erősebb énjei védik őt a világ megpróbáltatásaitól.
Számára Clion mindig is egy magabiztos, erős, tekintélyt és tiszteletet érdemlő alak volt. Felnézett rá, és ha védelemre volt szüksége, mindig az ő háta mögé bújt el, mert mellette biztonságban érezte magát. Éppen ezért szólogat be neki, mert az nem lehet, hogy kettejük közül jelenleg ő legyen az erősebb. Fáj így látnia Rasdeher-t. Minden lány életében szükség van egy idősebb testvérre, egy bátyra, aki a menedéket jelenti, legyen a húgica bármekkora szarban. Még ha a vérük nem is köti össze őket, Nori számára Rasdeher tölti be azt a bizonyos bátyus szerepet.*
- Próbáld csak meg, de akkor én valami mást vágok le rólad, és esküszöm, hogy utána nem lesz ilyen szép mély hangod többé! *Válaszol csípősen a játékos fenyegetőzésre. Ami pedig a férfi hülye viccét és Nori ösztönös reakcióját illeti, a lány maga sem gondolta volna, hogy ilyen könnyedén sikerül kivégeznie őt. Ki is kerekednek azok a barna szemek, Nori pedig ártatlanul a kezét bámulja, amivel sikerült ilyen hatékonyan megmerényelnie a másikat.*
- Öhm, bocs! Nem tudtam, hogy tényleg ennyire sebezhető vagy. *Meg azt sem tudta, hogy a kis kezeibe ekkora erő szorult, de legalább Rasdeher most már tapasztalatból tudja, hogy Nori meg tudja magát védeni, ha arra van szükség.*
- Aranyos voltam, az, persze. Akkor miért gondoltad, hogy olyan kurva jó ötlet csendben maradni, és hagyni, hogy kihasználják azt az aranyos kislányt? Miért nem segítettél abban, hogy igazi hercegnő lehessek? Megbíztam benned! *Újabb kemény szavak, de most olyannyira kavarognak benne az emlékek, hogy nem tudja megkülönböztetni a múltat a jelentől, minden összefolyik a kis beteg agyában.*
- És még most is megbízok… *Teszi hozzá végül sokkal lágyabb hangsúllyal, és most már kettőt távolabb is lép a férfitől.*
- Nolie mindkettőnk életét megmentette, és most mégis ő halott. Látod? Ezért mondom, hogy szükségünk van a hatalomra. Amíg magán nem képes segíteni valaki, addig másokon mégis hogy akar? Gondolkozz ezen! *Csóválja kicsit a fejét, és bár Nolie elvesztése valóban szomorú, azért valószínűleg nem lesz nehéz túltennie magát rajta.*
- Menjünk, amúgy is megfagyok. Remélem tűz is van a táborodban. Meg azt is remélem, hogy az a nyúl tényleg nyúl és nem gnóm. *Azzal, ha Clion elindul, ő követi, és közben azok az emlékek jutnak eszébe a nyúlról, mikor még kedvenc szórakozása volt nyakon szúrni szerencsétlen bolyhos kis állatkákat a csonttőrével, mert szerinte úgy szebbek voltak.*
3589. hozzászólás ezen a helyszínen: Kikötői erdőség
Üzenet elküldve: 2024-03-28 22:43:37
Üzenet elküldve: 2024-03-28 22:43:37
ÚJ
Rang: Haladó játékos
IC üzenetek: 202
OOC üzenetek: 7
Játékstílus: Vakmerő
IC üzenetek: 202
OOC üzenetek: 7
Játékstílus: Vakmerő
//Második szál//
//Memento mori//
//A hozzászólás 16+ jelenetet tartalmaz!//
*Ras nem akar újra azzá a szerencsétlen kölyökké válni, akit félholtra rugdalhatnak, miközben a sárban próbálja annyira apróra összehúzni magát, hogy többé senki észre se vegye. Még kisebbre, még kisebbre! Talán ha azt hiszik, hogy meghalt, akkor befejezik. De valójában sosem fejezik be. A vérzés eláll, a törések összeforrnak, de ők sosem fogják abbahagyni. Nem is olyan régen még tisztában volt ezzel. Amíg nem elég erős ahhoz, hogy ő maga taszítsa a világot a mocsokba, addig mindig lesz aki addig rugdossa, mígnem össze nem hugyozza magát.
A szavak, amelyek elhagyják a lány feketére mázolt ajkait csak megerősítik ebben az érzésében. De ő az elmúlt pár évben megállás nélkül folytatta a zuhanást a sötétségbe. Most már nem biztos abban, hogy van elég ereje megkapaszkodni abban a satnya kis ágban, amit most Nori nyújt át neki. Sőt a fejében még mindig ott motoszkál a gondolat, hogy ez csak Sa'Tereth ócska játéka, s talán okkal mondja neki a másik azt amit. Így hiába sóvárog a hatalom után, mióta az ezerarcú világ megmutatta neki a legocsmányabb oldalát, úgy érzi már túl mélyre süllyedt a sárban ahhoz, hogy felálljon és az elnyomók arcába köpjön.
Az éles kritika ugyan bántja a füleit, néhol még szóra is nyitná a száját, hogy ellenkezzen, de végül nem érzi annyira fontosnak az egészet, hogy újabb heves vitába bonyolódjon Norival. Annyival legalább bölcsebb lett legutóbbi találkozásuk óta, hogy belássa, mindkettejük makacssága vezetett odáig, hogy útjaik elváltak egymástól. Most csak elrakja későbbre a hangokból formált késeket, amelyek a szívét célozták meg és ha újra találkozik legújabb barátjával, a magánnyal, majd ketten megvitatják a csípős szavak értelmét.*
- Esküszöm, hogy levágom az egyik füled és előtted eszem meg!
*Feleli a kíváncsi puhatolózásra kissé szórakozottan. A fellobbanó dühe amilyen gyorsan jött, olyan gyorsan ki is aludt, így némi gondolkodás után csak erre a komolytalan válaszra futja tőle. Ami ezután jön, arra nem számít. A kicsi karok olyannyira elaltatják korábbi óvatosságát, hogy a bordái közé érkező ütés egy pillanatra belé fojtja a levegőt. Háta meggörnyed és heves köhögésbe kezd az alattomos támadás hatására. Éjfél attól tartva, hogy ő is áldozatul esik egy hasonló orvtámadásnak, rögtön egy magasan ülő faágon keres inkább menedéket, és onnan figyeli tovább a páros civakodását.*
- Bazdmeg, Nori!
*Cifrábbnál cifrább átkok, és szitkozódások jutnak még eszébe, de végül csak ennyit tud kinyögni két mély levegővétel között. Most legszívesebben tényleg levágná a füleit. Csak egy ostoba viccnek indult, amire ez az indokolatlanul eltúlzott reakció érkezett. Igaz, hogy a másik mindig is lobbanékony természetű volt, de amíg a köldökéig alig ért fel, nem kellett tartania az efféle kegyetlen bosszúktól.*
- Aranyos voltál azokban a szaros göncökben! Azt hittem minden kislány habos-babos hercegnő akar lenni, a kurva életbe is! És egyébként sem mászkálhattál egész nap pucéran!
*Ahogy próbálja megmagyarázni saját tettei mögötti értelmet újra kényszeredetten nevetnie kell. Az előbb még majdnem kinyírták egymást, most meg szoknyákról veszekednek. Az egész annyira abszurdnak hat. De a jó kedvének hamar gátat szab a feketeség következő kijelentése.*
- Nolie… Nolie… *Ízlelgeti az ismerősen csengő nevet.* - Óh bazdmeg! Az apró termetű barátnőd! Pedig kedveltem őt. Ő mentette meg a seggemet a hegyes fülűtől! Sajnálom, kislány. Gondolom fontos volt neked. Nem messze innen vertem tábort, ha nem sietsz, akkor ott talán nyugodtabb körülmények között tudnánk beszélni, és elmesélhetnéd, hogy mi történt veled azóta. Van még egy nyulam is, ami csak arra vár, hogy megfőzzem.
*Nori, mint mindig úgy ugrál az érzések végtelen spektrumán, mint egy izgága béka a tavirózsákon. Rasnak össze kell magát szednie, hogy követnie tudja. Úgy hiszi, talán egy rotyogó, szaftos nyúlragu mellett sokkal több mindent meg fognak tudni beszélni, mint az erdő közepén végigszaladó poros úton.*
//Memento mori//
//A hozzászólás 16+ jelenetet tartalmaz!//
*Ras nem akar újra azzá a szerencsétlen kölyökké válni, akit félholtra rugdalhatnak, miközben a sárban próbálja annyira apróra összehúzni magát, hogy többé senki észre se vegye. Még kisebbre, még kisebbre! Talán ha azt hiszik, hogy meghalt, akkor befejezik. De valójában sosem fejezik be. A vérzés eláll, a törések összeforrnak, de ők sosem fogják abbahagyni. Nem is olyan régen még tisztában volt ezzel. Amíg nem elég erős ahhoz, hogy ő maga taszítsa a világot a mocsokba, addig mindig lesz aki addig rugdossa, mígnem össze nem hugyozza magát.
A szavak, amelyek elhagyják a lány feketére mázolt ajkait csak megerősítik ebben az érzésében. De ő az elmúlt pár évben megállás nélkül folytatta a zuhanást a sötétségbe. Most már nem biztos abban, hogy van elég ereje megkapaszkodni abban a satnya kis ágban, amit most Nori nyújt át neki. Sőt a fejében még mindig ott motoszkál a gondolat, hogy ez csak Sa'Tereth ócska játéka, s talán okkal mondja neki a másik azt amit. Így hiába sóvárog a hatalom után, mióta az ezerarcú világ megmutatta neki a legocsmányabb oldalát, úgy érzi már túl mélyre süllyedt a sárban ahhoz, hogy felálljon és az elnyomók arcába köpjön.
Az éles kritika ugyan bántja a füleit, néhol még szóra is nyitná a száját, hogy ellenkezzen, de végül nem érzi annyira fontosnak az egészet, hogy újabb heves vitába bonyolódjon Norival. Annyival legalább bölcsebb lett legutóbbi találkozásuk óta, hogy belássa, mindkettejük makacssága vezetett odáig, hogy útjaik elváltak egymástól. Most csak elrakja későbbre a hangokból formált késeket, amelyek a szívét célozták meg és ha újra találkozik legújabb barátjával, a magánnyal, majd ketten megvitatják a csípős szavak értelmét.*
- Esküszöm, hogy levágom az egyik füled és előtted eszem meg!
*Feleli a kíváncsi puhatolózásra kissé szórakozottan. A fellobbanó dühe amilyen gyorsan jött, olyan gyorsan ki is aludt, így némi gondolkodás után csak erre a komolytalan válaszra futja tőle. Ami ezután jön, arra nem számít. A kicsi karok olyannyira elaltatják korábbi óvatosságát, hogy a bordái közé érkező ütés egy pillanatra belé fojtja a levegőt. Háta meggörnyed és heves köhögésbe kezd az alattomos támadás hatására. Éjfél attól tartva, hogy ő is áldozatul esik egy hasonló orvtámadásnak, rögtön egy magasan ülő faágon keres inkább menedéket, és onnan figyeli tovább a páros civakodását.*
- Bazdmeg, Nori!
*Cifrábbnál cifrább átkok, és szitkozódások jutnak még eszébe, de végül csak ennyit tud kinyögni két mély levegővétel között. Most legszívesebben tényleg levágná a füleit. Csak egy ostoba viccnek indult, amire ez az indokolatlanul eltúlzott reakció érkezett. Igaz, hogy a másik mindig is lobbanékony természetű volt, de amíg a köldökéig alig ért fel, nem kellett tartania az efféle kegyetlen bosszúktól.*
- Aranyos voltál azokban a szaros göncökben! Azt hittem minden kislány habos-babos hercegnő akar lenni, a kurva életbe is! És egyébként sem mászkálhattál egész nap pucéran!
*Ahogy próbálja megmagyarázni saját tettei mögötti értelmet újra kényszeredetten nevetnie kell. Az előbb még majdnem kinyírták egymást, most meg szoknyákról veszekednek. Az egész annyira abszurdnak hat. De a jó kedvének hamar gátat szab a feketeség következő kijelentése.*
- Nolie… Nolie… *Ízlelgeti az ismerősen csengő nevet.* - Óh bazdmeg! Az apró termetű barátnőd! Pedig kedveltem őt. Ő mentette meg a seggemet a hegyes fülűtől! Sajnálom, kislány. Gondolom fontos volt neked. Nem messze innen vertem tábort, ha nem sietsz, akkor ott talán nyugodtabb körülmények között tudnánk beszélni, és elmesélhetnéd, hogy mi történt veled azóta. Van még egy nyulam is, ami csak arra vár, hogy megfőzzem.
*Nori, mint mindig úgy ugrál az érzések végtelen spektrumán, mint egy izgága béka a tavirózsákon. Rasnak össze kell magát szednie, hogy követnie tudja. Úgy hiszi, talán egy rotyogó, szaftos nyúlragu mellett sokkal több mindent meg fognak tudni beszélni, mint az erdő közepén végigszaladó poros úton.*
1-20 , 21-40 , 41-60 , 61-80 , 81-100 , 101-120 , 121-140 , 141-160 , 161-180 , 181-200 , 201-220 , 221-240 , 241-260 , 261-280 , 281-300 , 301-320 , 321-340 , 341-360 , 361-380 , 381-400 , 401-420 , 421-440 , 441-460 , 461-480 , 481-500 , 501-520 , 521-540 , 541-560 , 561-580 , 581-600 , 601-620 , 621-640 , 641-660 , 661-680 , 681-700 , 701-720 , 721-740 , 741-760 , 761-780 , 781-800 , 801-820 , 821-840 , 841-860 , 861-880 , 881-900 , 901-920 , 921-940 , 941-960 , 961-980 , 981-1000 , 1001-1020 , 1021-1040 , 1041-1060 , 1061-1080 , 1081-1100 , 1101-1120 , 1121-1140 , 1141-1160 , 1161-1180 , 1181-1200 , 1201-1220 , 1221-1240 , 1241-1260 , 1261-1280 , 1281-1300 , 1301-1320 , 1321-1340 , 1341-1360 , 1361-1380 , 1381-1400 , 1401-1420 , 1421-1440 , 1441-1460 , 1461-1480 , 1481-1500 , 1501-1520 , 1521-1540 , 1541-1560 , 1561-1580 , 1581-1600 , 1601-1620 , 1621-1640 , 1641-1660 , 1661-1680 , 1681-1700 , 1701-1720 , 1721-1740 , 1741-1760 , 1761-1780 , 1781-1800 , 1801-1820 , 1821-1840 , 1841-1860 , 1861-1880 , 1881-1900 , 1901-1920 , 1921-1940 , 1941-1960 , 1961-1980 , 1981-2000 , 2001-2020 , 2021-2040 , 2041-2060 , 2061-2080 , 2081-2100 , 2101-2120 , 2121-2140 , 2141-2160 , 2161-2180 , 2181-2200 , 2201-2220 , 2221-2240 , 2241-2260 , 2261-2280 , 2281-2300 , 2301-2320 , 2321-2340 , 2341-2360 , 2361-2380 , 2381-2400 , 2401-2420 , 2421-2440 , 2441-2460 , 2461-2480 , 2481-2500 , 2501-2520 , 2521-2540 , 2541-2560 , 2561-2580 , 2581-2600 , 2601-2620 , 2621-2640 , 2641-2660 , 2661-2680 , 2681-2700 , 2701-2720 , 2721-2740 , 2741-2760 , 2761-2780 , 2781-2800 , 2801-2820 , 2821-2840 , 2841-2860 , 2861-2880 , 2881-2900 , 2901-2920 , 2921-2940 , 2941-2960 , 2961-2980 , 2981-3000 , 3001-3020 , 3021-3040 , 3041-3060 , 3061-3080 , 3081-3100 , 3101-3120 , 3121-3140 , 3141-3160 , 3161-3180 , 3181-3200 , 3201-3220 , 3221-3240 , 3241-3260 , 3261-3280 , 3281-3300 , 3301-3320 , 3321-3340 , 3341-3360 , 3361-3380 , 3381-3400 , 3401-3420 , 3421-3440 , 3441-3460 , 3461-3480 , 3481-3500 , 3501-3520 , 3521-3540 , 3541-3560 , 3561-3580 , 3581-3600 , 3589-3608