Arthenior - Kalmárlak
Karaktered neve: ---       Rangod: Nem bejelentkezett felhasználó       Pénzed: --- arany     
Varázsitalaid: Neked nincsenek varázsitalaid!


Üdvözlünk!

Ez itt a www.Lanawin.hu weboldal játéktere. Egy fórumos szerepjáték. Te nem vagy bejelentkezett állapotban, ezért nincs jogod ténykedni a fórumon. Csak olvasni tudod a hozzászólásokat, semmi mást. Ha szeretnéd kipróbálni milyen is a fórum valójában, átélni izgalmas kalandokat, varázslatokat tanulni, bájitalokat vásárolni, egyedi karaktert létrehozni, felszereléseket kovácsoltatni, vagy küldetéseket végrehajtani, akkor regisztrálj bátran, ne habozz. Miután regisztráltál, és beléptél minden funkciót elérhetsz. Lehetőséged lesz részt venni a mesékben, vagy csak spontán játszani a megalkotott, mesés világban. Felkutathatod a város rejtélyeit, és részese lehet egy olyan fórumos szerepjátéknak, ahol a játékosok kényelme, és a játék élvezete a legfontosabb.

Vissza a főoldalra!
Wegtoreni Kalmár (új)
KalmárlakNincs "kisebb" helyszín
<< Előző oldal - Mostani oldal: 7 (121. - 130. üzenet) - Első olvasatlan beíráshoz >>Oldal váltása:

130. hozzászólás ezen a helyszínen: Kalmárlak
Üzenet elküldve: 2020-05-26 17:27:15
 ÚJ
>A'cron Aztyan al'Areen avatarja! Úgy tűnik a kép nem megjeleníthető.

Rang: Játékos
IC üzenetek: 203
OOC üzenetek: 3

Játékstílus: Vakmerő

*Újra betér a Kalmárlakba és a báró még mindig sehol. Kezd aggódni érte, mert általában nem szokott ilyen sokáig valami értesítés nélkül. Ha Arja visszatér, akkor a keresésére küldi, mert ez már nem a megszokott viselkedés tőle.
A kovácsműhellyel megsokasodott a kereskedőház munkája és a báró döntései szükségesek volnának, hogy tovább tudjanak lépni. Persze nem elégedetlen, egyszerűen csak vannak döntések, amelyekhez szükséges volna a wegtoreni nemes jelenléte.
Ráadásul most Yeza dolga is igényt tart a kapcsolataira és a nemeslevelére. Bár ő maga is ki tud deríteni egy-két információt, de lesznek ajtók, amelyeket csak a báró tud kinyitni.
A Kalmárlakba érve kinyitja a tárgyaló ajtaját és miután belépett, bezárja maga mögött. Újra előveszi a kereskedőház könyvelését és feljegyez jó pár új információt, kiadás-bevétel, nyersanyagkalkuláció. Mások számára talán száraz és monoton munka lehet a feljegyzések és kimutatások elkészítése, de a heges arcú kedveli az ilyen feladatokat. Jó látnia, hogyan alakulnak a számok és növekszik a kereskedőház anyagi helyzete. Persze az aranyak nagy részét azonnal beforgatják az üzletbe, de a valódi vagyon nem csak aranyban mérendő. A kovácsműhely, a fogadó és a raktárkészlet mind-mind növeli a valódi vagyont.
Amikor végzett, a megszokott úton indul el a pincébe, hogy ellenőrizze a kereskedőház ott tárolt javait és lerakhassa Morinak a piacon bevásárolt gyógynövények pakkját. Ott a félvér lány könnyedén megtalálhatja és megfelelő tárolást biztosít a növényeknek. Valószínűleg a gyógyításhoz kellenek majd a növények, de pontosan nem tudja még, mire szeretné hasznélni a félvér lány ezt a sok herbáriát. Visszateszi a könyvelést a kincstárba, majd gondosan bezár mindent és elindul kifelé a Kalmárlakból a pincébe.*


129. hozzászólás ezen a helyszínen: Kalmárlak
Üzenet elküldve: 2020-05-24 16:04:55
 ÚJ
>Garrikh Bathron avatarja! Úgy tűnik a kép nem megjeleníthető.

Rang: Játékos
IC üzenetek: 119
OOC üzenetek: 3

Játékstílus: Vakmerő

//Egy ital és egy dézsa//
//Latamie, Garrikh//
//A hozzászólás 16+ jelenetet tartalmaz!//

*A férfi kedvét nem szegi a szemérmetlenség, sőt, valójában csak már egyébként sem kis szenvedélyét korbácsolja fel. Egyetlen dilemmája akad csak, hogy a szinte lelkébe látó, igéző szempáron, vagy a keblek rózsás csodáján időzzön el jobban, ám az előbbi mellett dönt, mert, mit lát, csupán varázslatosnak nevezhető, s utóbbit sokkal inkább kezével illetné finoman a közeledésre, hogy érezze a másik forróságát. A habos pamacsok szerteszéjjel úsznak a vízben, akár jégsapkák, a habzó tenger felszínén, s ezúttal is hamar tovatűnnek a forróságban, mint, mikor a hideg évszak utolsó napját, meglepi a forró első, s marad csak a pára és a heveny nedvesség.*
- Ilyet? *Szalad fel szemöldöke miközben elrebegi a választ.* Azt gondolom meglehetősen egyedi és egyetlen... s számomra máris kettő akad belőle! *Igyekszik utóbbit már hangosabban kinyögni, elvégre apró pajzán humorról lett volna szó, de a lány szemeinek kereszttüzében nehézkes önuralmát megőrizni. Szó se róla, meglehetősen alárendelt szerepben tetszeleg, de nem bánja, gondoskodott ő eleget saját életéről, s annak irányításáról, cseppet sem érdekli, hogy jelen esetben, sikamlós és izmos combok söprik el a határt, mit még az intimség sugallhat, ahonnan lenne még visszaút. Nem akar visszafordulni, nem akart valójában sohasem, így csupán mondandója végén alsó ajkát harapja be, s jobb kézfeje simítja hátra a rőt hajzuhatagot a lány homlokáról, hogy arcát teljes fényében láthassa.*
- Te pedig gyönyörű, kalózlány, a legszebb, akit valaha láttam... *rebegi, bár szemei igazat ígérnek, de legyen akár csalfa kedves tagmondat, minek talán igaz tartalmát, ha féllel is elosztják lenne csak igaz, jelen helyzetben ezt érzi, s nem is akar másra gondolni... nem is tudna, másra gondolni, csak Latamiera.* Ami azt illeti... valahol reméltem, hogy nem... *Valamiért sikerül kiskutya tekintettel rebegnie, pedig a közelség már-már mámorító, s a lány által kimondott szavakat kísérő lélegzet, mellkasán fodrozódik, s csal arcára pírt, mellkasára pedig lúdbőr pettyeket. Keze szüntelen jár, már nem is igazán szándékkal, csupán ösztönösen. Ujjai könnyen siklanak a habzó szappantenger kellős közepén, s csusszannak tova a megfeszülő combok belső vonalán. Feje félrebiccen, mikor a lány lehunyt szempillái mögé próbál látni, s reménykedik benne, hogy egy ilyen lányt is tud kényeztetni, ki kimondatlanul is többet láthatott már mint ő és nem rossz értelemben. Persze lebukik. ~ Biztos az az átkozott pír az arcomon... ~ Rója fel magának, hiszen persze, hogy zavarban van, de egy ilyen nő mellett ki nem lenne? Messze nem az ő súlycsoportja, elég csak ezekbe a tekintetekbe belenézni, csak az nem vesz el bennük, ki vak, vagy ferde hajlamú. Garrikh, pedig egyik sem, Latamie fokozatosan szorítja ki belőle, amit valójában érez, s lába között megnyilvánuló fizikai valóságot letagadni, nevetségesen röhejes volna, hiszen lassan szemmel látható kényelmetlen mozdulatai, mellyel közeledni igyekszik, mellyel helyét keresi óvatosan, s mintha kezével segítené el a megfelelő utat, hogy aztán végre megmelegedhessen, hisz hűvös az este. Balja, egy apró habpamacsot simít ki a lány vállgödréből, tekintetével is követi, így tulajdonképpen, hacsak egy pillanatra is, de megszakítja a szemkontaktust, hogy aztán ijedten kapja vissza azt, mintha csak egy vásott kölyök volna, ki hibázott. Balja megindul lefelé, a jobb kar alá futva, s tenyerével csusszan lejjebb, hogy aztán megállapodjon a csípőn*
- Úgy van... francot! *Villan meg a tekintete szigorúbban, s ajka elnyílik, az arcára van írva, hogy "na végre már", felnyög. A közeledés váratlan és meglepő, de elemi erővel bír, akaratlan csúszik le jobbja is, hogy elhelyezkedjen az izmos combokat végigszántva felfelé, a kerekded fenék felső egyharmadán. ~ Kőkemény... ~ Sóhajt ellágyulva a gyönyörtől, majd kezeinek szorítása erősödik, s a szenvedélyes csókból romantikát nélkülözve veti bele magát, azonnal nyelvével keresve a másikét. Szemét lehunyja, agya megszűnik létezni, csupán a lány illata van, s a forró dézsa hullámzó tengere, miközben magára húzza a lányt, hogy annak keblei mellkasának préselődhessenek. Hogy megfizeti-e, vagy sem végül, hiszen ez a fajta módszer, csupán a végén láttatja meg valódi értékét, de ha igazak az istenek, akkor Garrikh ebbe minden erejét beleadja. Jobbja marad a csípőn, míg balja, ismét a tarkóra siklik fel, hogy abban kapaszkodjon meg, s húzza magára fent is a lányt, édes csókot keresni, s váltani.*
- Tudom... tudom... *leheli, ha sikerül a mozdulat* máris kölcsönkérek... de visszaadom! *Játékos mozdulatba kezd saját derekával, míg a két comb, oly pontosan nem illeszkedik sajátjaira, akárha egymásnak teremtették volna. Mígnem a bőrfelszín forrósága egymásnak adja át hevét, s mígnem öle, végül utat nem talál, ha teheti. Közben csókolna, hevesen és akaratosan, úgy, mint, aki már nem kapott évszakok óta, mint kit élete egyedüllétre kárhoztatva, most először tapasztalja meg évek után a gyengédséget. Jobbja ránt egyet a csípőn maga felé, s csak egy pillanatra fut végig elméjén, hogy előjátékot nélkülöző mozdulatokon vannak túl, igaz... a lány égető tekintete számára bőséggel felért azzal... így is nehéz volt megállnia, hogy pusztán amiatt ne végezzen időnek előtt. Az volna csak a szégyen! A nagypofájú Garrikh, kit Latamie tekintete elégített ki, egyetlen érintés nélkül... szerencsére nem így van. Felszisszen, ha útra talál, s óvatosan nyit... mint szoborátadás előtt a zenészek... csupán hangol, s keveset ád. A lányra bízza, hiszen eddig is ő volt az irányító, mennyit kér, s mikor. Garrikh oly tüzes már, olyannyira készen áll... fájdalmat nem akar okozni, bár tény... masszázs közben talán, egyetlen apró pici ujjai is od-odatalált olykor, így meggyőződhetett tán arról is, hogy a csodán kívül, mi minden vár még rá. A ritmust persze diktálja... fel, s le, miközben baljának ujja a gerincen is végigfut olykor, s ajka a lány nyakába harap, a csók végeztével.*
- Hosszú... még... az... este... *nyög fel hevesen, fejét hátrahajtva a dézsa peremére, s megmarkolva a lányt hátul, ha teljesen elhelyezkedhetne.*
- Eddig elégedett vagy velem, Latamie Partalle? *Kérdezi sandán, apró vigyort megengedve fátyolos tekintete alatt, mely ismét a lány gyönyörű szemeit keresi. ~ Ó! Azok a szemek... bár csak ezt láthatnám mindig... ~*


128. hozzászólás ezen a helyszínen: Kalmárlak
Üzenet elküldve: 2020-05-21 00:02:47
 ÚJ
>Latamie Partalle avatarja! Úgy tűnik a kép nem megjeleníthető.

Rang: Haladó játékos
IC üzenetek: 203
OOC üzenetek: 7

Játékstílus: Vakmerő

//Egy ital és egy dézsa//
//Latamie, Garrikh//
//A hozzászólás 16+ jelenetet tartalmaz!//

*Latamie szenvtelenül illegeti magát, és szemérmetlenül láttatja kebleit is, s bár nem csodálja, hogy Garrikh belecsuklik a látványba, nem tudja szó nélkül hagyni.*
- Ugyan. Nem kell dadogni ezek miatt. Nem először látsz ilyet *vonja szemöldökét felfelé, mert ha a válasz nemleges, akkor bizony ő maga is komolyan csuklásnak indul. Dús bájainak tudatában van, ellenben nem tekinti őket olyan nagyon egyedinek. Bőven akad hozzá hasonlóan áldott nő még a környéken, és Lanawin szerte.
A szemkontaktust rezzenéstelenül tartja, már-már kihívja Garrikhot, s ajkai arra a jellegzetes kissé gunyoros félmosolyra húzódnak, mikor a csöpögő tincseit hátra söpri a férfi.*
- Édes vagy. *S hogy ez dicséret, vagy sem, azt a hangsúlyból nehéz is volna eldönteni.* Gondolod hogy kiengednélek innen? *Közben pedig az ajtó felé biccenti fejét de a szemkontaktust továbbra sem veszti, hacsak a másik nem szakítja meg valamilyen oknál fogva.
Latamie amúgy nem gondolja magáról, hogy elbizakodott lenne, sosem gondolkodik ilyesmin, csak tesz, és mond dolgokat. Teszi amit szeretne és mondja ami a szívén van. Már ha van neki olyan, noha ezen sem gondolkodott még el soha.
Garrikh masszírozó mozdulatai kellemesen hatnak rá is, így engedi a férfit, hogy kedve szerint kényeztesse őt. *
- És akkor hogy lesz? *hunyja szemeit ahogy a mozdulatokba simul, mint a ravaszdi rókák gyöngyszeme, aki úgy sündörög, hogy pont a fölt orozza magának. * Te nem mennél ki, én nem engedlek ki. Akkor Chayss nem tudja meg hogy itt vagy. Ez volt a terved. Nem?
*Csupán a tiltakozásra pattannak fel szemei.*
- Nem hiszek neked. Mindenki zavarba tud jönni. *Ő magát ebbe ugyan nem veszi bele, de mindenki mást igen, és ezt szent meggyőződéssel halálosan higgadtan adja elő, mozdulataival meg is próbálja ezen igazát bizonyítani.*
- Trükk. Kíváncsi vagyok sikerül-e.*Még nem gyakorlott ebben, és könnyen lehet, hogy a nap végéhez közeledve már ereje sem lesz hozzá igazán, de egy próbát azért tenne.
Garrikh ügyesen megoldja az alkohol dolgát, így Latamie kezében landol egy könnyednek tetsző mozdulattal a kupica.*
- Nos. *Vigyora pedig az erősödő mozdulatoknak szól, melyet csípőjén érez, s melyre félrebiccenti fejét. Így aztán kapóra jön Garrikhnak, hogy lopjon egy csókot, s mint olyat, Latamie engedi is beteljesedni. Első mozzanataiban cicázva, ám egyre szenvedélybe hajón fizeti ki a fáradozásait, s ígéri az éjszaka hevét, még ebben a rövidke kóstolóban is.
Buja vörös ajka félmosolyba hajlik, amikor felszólítják a varázslatra, s ha már így összemelegedtek, kényelmesen elhelyezkedik. Érzi a vágyat, de nem hamarkodja el. Legalábbis a korábbi terv szerint. De Latamie borzasztó gyorsan tervez újra.*
- Francot. *Dobja be az italt a varázslat érthetetlen mormolása helyett, és löki ki a dézsából a kupicát egyértelműsítve, hogy valami megváltozott. A varázslat, mely bár komoly ötlet volt a vörös szirén részéről, most sutba dobva a kupica után hever. A lendülettel mar Garrikh tarkójára, s fonódik karja szorosabbra.*
- Fizess te! *Dorombolja. A tengerek zöldjei végtelen éjjelt ígérnek ettől a pillanattól a kék szemeknek, hacsak nem erőlteti a varázst Garrikh, egész más mágiában lehet része. *


127. hozzászólás ezen a helyszínen: Kalmárlak
Üzenet elküldve: 2020-05-17 09:12:09
 ÚJ
>Garrikh Bathron avatarja! Úgy tűnik a kép nem megjeleníthető.

Rang: Játékos
IC üzenetek: 119
OOC üzenetek: 3

Játékstílus: Vakmerő

//Egy ital és egy dézsa//
//Latamie, Garrikh//
//A hozzászólás 16+ jelenetet tartalmaz!//

*Talán, hogy Garrikh így megváltozott, saját maga nem is veszi észre, s ha akarna sem tudna ezen elgondolkodni, hiszen az előtte, cseppet sem kitakart, s felsejlő domborulatok, egy kicsit visszahozzák korábbi énjét. Halkan sóhajt minden egyes fészkelődésnél, mozdulatnál, néha egy-egy hosszabb rajta időző tekintet fejében szerényen hunyja le a szemét, nehéz tartani egy ilyen nővel a szemkontaktust, mert Latamie szó szerint ég a dézsában, a víz ellenére is. A forróság kapcsán halántékáról jótékony páracsepp indul meg lefelé.*
- Úgy van! *Nevet fel, s rámutat mutatóujjával a lányra, közben felsőtestén felejtődik tekintete, nyel egyet.*
- Ho-hogy?! *Hökken meg, de már veszi is azt az áldott levegőt, s közben arra gondol, hogy csak, ha látna legalább egy kissé a habok alatt, persze Latamie jótékony és játékos ujjainak aláveti magát, élvezettel tűri, hogy haját alaposan megmossák, s végre tisztaként tündököljön. Ki ne élvezné egy női gondoskodást, még, ha az ilyen határozott és erőteljes is, mert ettől függetlenül persze Latamie kezeinek érintései, jelenleg felérnek a legdrágább kincsekkel, melyben az utóbbi időben része mondani sem kell, hogy nem volt.*
- Heh! Aranykarika szépségem, az! *Nevet ismét miután szeméből kidörgölte a habot, néhány heves és gyors mozdulattal, s leköveti a könyök apró emelkedését, mely indokoltabb teret enged az amúgy sem csekélyke mennyiségű szépségek moccanásainak. Megint csak nyel, s elrévedő tekintete végül a lány szemein időzik el, kissé félrebiccentett fejjel.*
- Ami azt illeti nem tudom mit akarok... *Kezd bele nehézkesen.* Chayss... jó ember a maga módján, persze első az üzlet... jól tudom... de jelenleg... *sóhajt fel megint csak, s kezével hajába túrva söpri el azt arca elől* ki nem másznék innen, még, ha fizetnének akkor sem. *Meghökken magán, mert ilyen merész kijelentést sem tett még, talán, mikor fiatal volt, talán a leendő hitvesi ágyban juthatott eszébe korábban. Esze ágában sincs, hogy méltassa a lány gyönyörűségét, még a végén elbízná magát, bár ezen a gondolaton önkéntelenül is elmosolyodik, mely vehető következménye, akár Lati korábbi kijelentésének is. ~ Latamie és az elbizakodottság... lehetne ettől jobban? ~ Kérdezi meg magától, de szó mi szó ez a fajta határozottság jelenleg Lati előnyére válik, s minden apró porcikát kezd megmozgatni Garrikh esetében, főként, mikor a szűk dézsában megmártózó, nedves tagjaik olykor-olykor egymáshoz érnek, s kegyesen összesúrlódnak. Kezei immár finomabb mozdulatokra váltanak, s igyekszik nem talpakat csiklandozni, csupán (bár érteni nem ért hozzá) idegvégződéseket stimulálni. A talpakról, míg van rá ideje, áttér a feszes vádlira is, s a szappan kedves hatásának köszönhetően, igazán könnyedén csusszan tenyere, hogy forróságot eloszlatva, aprón, bőrbe mélyedjen.*
- Baaah... én sem szoktam zavarba jönni... *próbál kicsit keményebb felszínt mutatni a valóságnál, s még szemöldökét is összeráncolja, egészen a mozdulatig, mely valóban hirtelen éri. Egészen addig szélesedő, s kedvvel telt mosoly a dorombolásra azonnal arcára fagy, szemei elkerekednek, lába megmerevedik, persze nem ellenkezik.*
- Öhm... ez több, mint meglepő... *motyogja csak úgy, jobb nem jut eszébe, s a hozzá kényesen közel kerülő lányt nem taszítja el.* Trükk? *Kérdezi nem elszakítva szemét, aztán teljesíti a hozzá fűzött elvárásokat, s igyekszik megkeresni a bontott üveget, hogy tölteni tudjon. A pozíció nem kényelmetlen, s hazudnia kellene róla, hogy jelenleg hogyan érinti, még a végén a nő elbízza magát. Igazítania kell kicsit rajta, így a kecses derékra két tenyér szorul, hogy megtartsa azt, miközben fordul, persze akaratlan is a combok közé szorulhat, s combok által közrefogva, nehezebb minden tevékenység, minden szempontból, de megoldja. Garrikh ügyes... legalábbis jelenleg van, ami motiválja, még így harmad részegen is. Idióta vigyor nem ül ki az arcára, inkább kellemes meglepetés és kíváncsiság.*
- Ha így tervezel megfojtani, lehet szándékosan elkotyogom... *göcög fel, majd kezét a lány derekán felejtve, átnyújtja az italt. Ebből a szempontból Garrikh kevésbé tapasztalt és kreatív, legalábbis így feltételezi, azonban nem átall mocorgás közben közelebb férkőzni, s talán még keze is lejjebb vándorol, s immár nem gyengéd érintés az, mi ujjai közt játszik, inkább erőteljes kapaszkodás, ami fel, s le csusszan néha.*
- Tudod... ha azt mondják hónapokkal ezelőtt, hogy Latamie Partalleval egy dézsában fogok trükköket tanulni, minimum kiröhögöm. *Szélesedik a mosoly, s orra ismét a lányhoz ér, hogy a vöröslő ajkakon elidőzve, saját ajkával csak egy apró, nedves csókot próbáljon lopni, elvégre az jár neki, ennyi meló után. Ha sikerül, ha nem, jobb szemöldök enyhe emelkedését követően jegyzi meg.*
- A fizetségem... *nyögi ki, miközben fészkelődik ismét, s derekát feljebb helyezi a forróság felé. Vállát vonja meg.*
- Ennyi nekem is jár, nem? *Pimasz vigyor ül ki arcára.* No... varázsolj nekem. *Igyekszik tenni a keményet, de a fizikai elvárásokon felül, lelkileg sokkal nehezebb... a fizikai elvárásokat pedig már messze kielégítette, ami talán érezhető is lentebb.*


126. hozzászólás ezen a helyszínen: Kalmárlak
Üzenet elküldve: 2020-05-05 15:45:00
 ÚJ
>A'cron Aztyan al'Areen avatarja! Úgy tűnik a kép nem megjeleníthető.

Rang: Játékos
IC üzenetek: 203
OOC üzenetek: 3

Játékstílus: Vakmerő

*A kovácsműhelyből a szegénynegyeden át érkezik egyenesen, hisz haladnia kell. Ugyan nem jött össze a tündér csatlakozása, de a döntést elfogadja. A lehetőség adott volt, hogy nem élt vele, akkor az Sizpak dolga.
Újra a hátsó bejáratot használja és egyenesen az emeletre megy, hogy a Kalmár tagjai által használt szobák felé vegye az irányt. A folyosó végében áll Cha'yss szobája és a tárgyaló így egyenesen arra tart. Kinyitja kulcsával a súlyos zárat, majd belépve a tárgyalóba egyenesen a kör alakú asztalhoz lép.
A báró még láthatóan nem tért vissza. Aztyan elgondolkodik rajta, hogy hol maradhat el ennyire a wegtoreni. Mostanában annak a tharg örökösnek a társaságában tölti az ideje nagy részét és a heges arcú reméli, hogy nem sodorja veszélybe az egész kereskedőházat a kis játékai miatt. De a báró remekül keveri a lapjait, már Wegtorenben is remekül helyezkedett, talán most sem lesz másképp.
Az asztalnál megteszi a kötelezőket. Készletet ellenőriz, bevételeket és kiadásokat könyvel, csupa száraz papírmunka, amit ugyanúgy része a munkájának, mint az eladás és a vásárlás vagy a vásárlókkal való kommunikáció.
Amikor végzett, elteszi a könyvelést tartalmazó könyveket és a megrendelőlapokat. A kovácsműhellyel együtt a munkái megszaporodtak, de remekül érzi magát. Elindul, kilép a folyosóra és bezárja újra maga mögött az ajtót, hogy a pincearéna raktára felé induljon. Ha a pultosok jól vezetik a leltárt, akkor látni fogja, mit kell beszerezni.*


125. hozzászólás ezen a helyszínen: Kalmárlak
Üzenet elküldve: 2020-05-05 00:04:35
 ÚJ
>Latamie Partalle avatarja! Úgy tűnik a kép nem megjeleníthető.

Rang: Haladó játékos
IC üzenetek: 203
OOC üzenetek: 7

Játékstílus: Vakmerő

//Egy ital és egy dézsa//
//Latamie, Garrikh//
//A hozzászólás 16+ jelenetet tartalmaz!//

*Latamie lubickol. A vízen kívül a helyzetben is. Garrikh jóképű fickó, csak túl szelíd volt korábban, akin előszeretettel mosolyodott el, ám mára Latamie örömére egy igencsak megváltozott.
Lustán elmosolyodik a dézsa peremén pihentetve karjait, arcáról olvasható, hogy cseppet sem hisz a Garrikh csodálatos és hihetetlen kalandjaiban, de szívesen hallgatja a hantát.*
- És fürdőzött egy wegtoreni uzsorabáró lányával. Hehe. *röhécsel halkan toldva hozzá saját viccét, melyet ilyen esetekben süt el. Rádob a hülyeségre még egy lapáttal, csak az íze kedvéért. Ezt követően persze jön a*
- Levegőt *Javaslat, mely megakasztja Garrikhot a mondatban, bár ő szólt előre, s kezeit mossa is, egyetemben a kócos fürtökkel. Nem zavarja a szakáll, a kócos haj, ez mind előnyére válik már abban a pillanatban, amikor öblíti a habot, s víz alól bukkan a másik.*
- Mondtam, hogy levegőt *Hangja egyenletesen búgja a szoba párás levegőjét, érdesen rekedten, nyomán a habbuborékok pukkanhatnak a vízfelszínen, s elégedetten túrja lábát annak rendje és módja szerint a férfi két oldalára, amint visszafordul felé a diskurzushoz.*
- Nyálas. Nem nyálas* vonja vállát. Néha bosszantóan flegma tud lenni, de jelenleg a nyálasság mértéke nem izgatja annyira, mint a félrecsapott csöpögő haj, és az álláról leitatott szánkázó vízcsepp.* Szerintem, Chayss visszavenne. Visszavett volna hamarabb is, de persze. Fejem felett aranykarika *emeli ujját feje fölének irányába, mert azért nem fáradna a kelletánál nagyobb mozdulattal, de egy lusta kört azért tesz az ujja, mellyel a jóság végtelenségét igazítja koronának. ~Latamie a jótevő. Pfff... Apám kitagad.~ Persze magában jót röhög, s ennek a képtelenségnek derűje ki is ül az arcára.*
- Nem mondanám. Valóban. *Helyesel Garrikh megállapítására, mert a közelmúltban csupán egyetlen dolog ingatta meg önbizalmát, ez pedig a vörös fickó tetoválásai. Akkor a kis pipogya numera egészen más megvilágításba került, s talán a sors ujja kopogtatott azon az ajtón. Ki tudja, s ezen Latamie eddig nem is gondolkodott. *
- Ritkán jövök zavarba, mondjuk inkább így. Messze vagyok a pironkodó bakfisoktól, naés? *Szemöldökét húzza kérdőn, miközben a férfi mellkasára igazított lábai kényeztetése alatt lehunyja szemeit, mondandója pedig inkább már csak dorombolásba fúl.*
- Lehet *ismétli ugyan azzal a búgó dorombolással, mely a vörös cirmákosokat szégyeníti, félig hunyt pillái alól ravaszdin csillan a tengerek tekintete. Egyetlen szóval teszi egyértelművé, hogy a lehet inkább biztos, s gúnyolódik, mert látta amit mindketten láttak a félrebillenő párna képében.
Kivár mire lábait hajlítja, kezével a peremre fog, s fordul térdre Garrikh fölött olyan mozdulattal, mely hirtelenebb lehet a vártnál. Egy pillanat műve az egész.*
- Nem is megyek *Válaszol megnyugtatandó, ám egészen közelről, hogy az orruk majd összeér. Megtámaszkodik a túlsó peremen, így aztán már tényleg csak az orruk nem érhet össze.*
- Van egy trükköm. Megmutathatom, de nem árulhatod el senkinek.* Esketi, miközben szemtelenül mustrálja a férfi arcát, majd kinyúl a pohárért, melyből Garrikh ivott utoljára. *
- Főleg, mert talán nem sikerül. És ha kiderül, meg kell öljelek. *Persze viccel, de azért folytatja, amit a fejébe vett, a pikáns közelségben.*
- Töltsd félig. *Mert a trükk csak így működik, ha van benne egy kis ital. Elmélázva figyeli, ha Garrikh kinyúl az üvegért, hisz neki könnyebben elérhető, és van oly jó tölteni egy keveset. Vagy más utat választ, s ki tudja Latamie miben töri a fejét.*


124. hozzászólás ezen a helyszínen: Kalmárlak
Üzenet elküldve: 2020-04-28 22:40:21
 ÚJ
>Garrikh Bathron avatarja! Úgy tűnik a kép nem megjeleníthető.

Rang: Játékos
IC üzenetek: 119
OOC üzenetek: 3

Játékstílus: Vakmerő

//Egy ital és egy dézsa//
//Latamie, Garrikh//
//A hozzászólás 16+ jelenetet tartalmaz!//

*Olykor elréved. Persze nem magasröptű gondolatok mezsgyéjén, nem mélyen szántó filozófikus eszmék visszatükröződő képét látja viszont egy-egy elkapott pillanatban. Egy ilyen nő mellett ez meglehetősen nehézkes. Egy apró csepp útját figyeli szégyenlősen, mely a jobb váll gödréből indul meg lefelé, hogy nedves útján szánkázzon végig, gondtalan és kedvesen. Hallja Latamie hangját, de egyetlen pillanatig hirtelen teljesen másra gondol, minthogy, talán életében másodszor adatott meg az, hogy ne foglalkozzon mással, csak a perccel, ami rendeltetett. Halkan felsóhajt, s csak biccent a felszólításra, ha erősebben, akkor hát erősebben. Nem érez szégyent amiatt, mert éppen felszólítás éri, vagy, mert éppen egy szinte idegen lányt csutakol, aki ráadásul kedvét leli abban, hogy a helyzettel gátlástalanul visszaéljen. Gondolatban megvonja a vállát. ~ Ugyan... ki nem szarja le... ki az, aki nem használt már ki az életben? ~ Persze azt is tudni véli, vagy legalábbis reméli, hogy most nem csak pusztán erről lehet szó. Latamie is kedvét leli a pillanatokban, vagy sem, de ez már úgyis oly mindegy. A lúdbőr nem csak a lány testén szalad végig, rajta is. Hűvös van, s a dézsa melegen gőzölgő vize oly csábító, oly hívogató, legalább annyira, mint Latamie életet mutató, vadóc vonulatai, melynek domborulataiban, s mélyedéseiben a lélek is elveszik, ha hagyja magát. Nem szégyelli testének reakcióit, férfiból volna, s mely férfi az, ki ezt mindenféle fizikai jelenlét nélkül tűrné? Tán a herélt, vagy az elkorcsosult... Garrikh szerencsére egyik fajtából sem való, bár nincsenek előítéletei ezzel kapcsolatosan. Az úszó habpamacsok közé ereszkedve, már mindjárt kellemesebb, s engedi magát úsztatni az árral, engedelmeskedik, hisz vajh, mit tehetne? Elmorzsol ajkai között egy halk köszönömöt a szappanra, s alaposan bekeni magát. Valójában rettentő mód zavarta piszkossága, persze nem előző életének ártatlansága miatt. Ártatlansága elveszett az idővel, s a lába között ébredező erő, elfojtotta azt, persze általában csak a kívánság szintjén. Azóta sem lett sokkal tapasztaltabb, de legalább megtanulta leplezni ezt. Alaposan megmosd, s mocsoktól ragadós fürtjei lassan új életre kélnek, miképpen a vér is buzogni kezd, ahogyan sóhajokkal teljes, forró fürdő gőzébe burkolva, mosolya olykor a csipkelődő lányra villan. Megrázza magát, s haját, féloldalasra söpri, vágni kéne... vágni kellett volna már régen.*
- Ne törődj vele, emlékek a múltból. Egyszer talán majd hallasz róla! *Jelenti ki sérüléseire, válla felett kissé hátrafordulva, s kissé megdőlve, hogy a lányhoz simulhasson, már amennyire erre adódik lehetőség. Furcsa ellentét, erős férfi, a lány karjában... de most jól esik a támasz, s jól esik az érintés is, melyben, legalábbis normálisban hosszú ideje nem volt része, s azt sem bánja, ha csupán ennyi volt az este, s itt véget ér, már megérte. Érzi a lélegzetet, az emelkedő mellkast, s a süllyedő gyomrot, a ruganyos melleket, ha nem is fizikailag, legalább lelkileg. De akkor sem adja könnyen magát:*
- A hős Garrikról és történeteiről, midőn megmentett egy fél falut az elburjánzó húsevő növényektől! *Szavalja büszkén, akárha igaz lenne, bár egy elfojtott kuncogás elárulhatja.* És ezért pótolom, most belsőleg... *Biccent rá, miközben alaposan mosdatják, még prüszköl is rá néhányat, aztán csak kapkodva szív egy mélyet, mielőtt a víz felszíne alá merül, sajnos még Latamienek háttal. Legalábbis ez az első pajzán gondolata.*
- ... a szeszt!! Baszki! *Bukkan fel tágra nyílt tekintettel a szoba ablakára vetve első pillantását.* Remélem már elég tiszta... *S, tán valóban. Ahogy a mocsok eltűnik, ártatlan, s napbarnított bőr lát napvilágot, mi tán a tengerész lány hamvasságával vetekedhet, melyen a napsugarak harapása szintén nyomot hagyhattak.*
- Örömmel, szépségem... *Nyögi ki, még mindig kissé köpködve, s haját félresöpörve szeméből, fordul meg lassan Lati felé, hogy egy utolsó szemdörzsölés után nyissa rá, hozzá hasonlatos szeme világát.*
- És köszönöm... *Nem tudja mit. Nyilván a vízbe fojtás nem szerepelt a kedvelt cselekmények várakozási listáján.* Jobb így, tudod, kurvára zavart már, de nem volt hová mennem. *Szusszan fel szomorkásan, majd elneveti magát.*
- Ez most elég csöpögősre sikeredett, igaz? *Néz a lányra, majd tekintete megakad annak dacos nyaka ívén, s egy, az álláról lecseppenő vízcseppet pöccintene félre játékosan ujjával, ha teheti.*
- Téged, a világon semmi sem tud zavarni hozni, nem igaz? *Kérdezi, talán kissé csalódottan. Farkát lengeti, párnával takarózik, anyaszült meztelenül rohangál, de a lány szeme sem rezdül, sőt, partnerként társul hozzá. Ez olykor bosszantó lehetne, de nem most. Most csak megjegyzés, az üres gondolatok kitöltéséhez.*
- Cöh... *Csak ennyit fűz hozzá, fejét rázva, mikor a mellkasára nehezedő kecses lábat nem átallja két kezével illetni, s lassan mosdatni. Talpnál erősebben, nem csiklandozni akarja, s azt sem, hogy orrba rúgják idő előtt. A vádli alatt haladva a szivaccsal már jóval óvatosabb, s érzékibb, amennyire egy látszólag és hírből tapasztalatlan férfitől ez kitelik. A belső combhoz érve kihullik a szivacs kezéből, s csak ujjbegyeinek játéka az, mi tisztává varázsolhat. Nem kalandozik el, nem tér illetlen helyekre, s mikor már-már oda is érhetne, mielőtt még rendreutasítás lenne a vége, akár csak cinikus... a másik lábra tér át.*
- Miért álltál szóba velem? Az ember azt gondolná, hogy egy ilyen nő, mint te, pont két picsával fosik a világra. *Szusszan fel, Latamie háborgó mélység szín tekintetű szemébe nézve, mosdatás közben, s saját lábait is igazítja a lány dereka mellé, kvázi közrefogva azt.*
- Azt sem tudtad előbb ki vagyok, s mégis megálltál. *Szinte feddőn hangzik a kijelentés, egy pillanatra, mintha feszültebb lenne, legalábbis keze kissé a comb ívére szorul, s maga felé húzza azt.*
- Elbaszott egy nő vagy te... *Nevet fel, s Garrikh ártatlansága két szóval szökken a múltba vissza, vagy legalábbis látszólag.* amilyen a világ is az. *Fejezi be a mondatot, s fejét félrebiccentve, folytatná.*
- Ezért illő, s cseppet sem zavaró. *Vonja meg a vállát, egy utolsót simítva a szappanos és fürdőolajos víztől sikamlós combok belsején, körmeivel óvatosan.* Aki úgy ítél, ahogyan kell, s ahogyan látszik. Nem körmönfontan és hátsó szándékkal... bár van egy olyan gyanúm, hogy tán többet is akarsz a mosdatásnál... *röhög fel jóízűen, cseppet sem bántón, amolyan ártatlanul és vidékiesen, bár nagyon ne illik hozzá.*
- Lehet nem bánnám... *Vonja meg vállát ismételten.* de nem veszlek feleségül... *mutat feddőn a lányra szigorúan. A nagy pofája ó... az... az fogja egyszer a sírba vinni. Tán még gyakorolta is ezt a szöveget.*

A hozzászólás írója (Garrikh Bathron) módosította ezt a hozzászólást, ekkor: 2020.04.28 22:47:03


123. hozzászólás ezen a helyszínen: Kalmárlak
Üzenet elküldve: 2020-04-28 20:37:16
 ÚJ
>Balkócza Xavylari avatarja! Úgy tűnik a kép nem megjeleníthető.

Rang: Tapasztalt játékos
IC üzenetek: 254
OOC üzenetek: 9

Játékstílus: Megfontolt

//Kis kitérő//

*Mivel jelenleg odakint minden vendég az ételét fogyasztja, úgy feladat pedig nem mutatkozik, így megindul a folyosó felé, amelyen a kereskedőházban szolgálatot teljesítők szobái vannak. Nem igazán füllik a foga, hogy Mikarr távollétében megint azzal a furcsa gnóm férfival legyen kettesben a pultnál. ~A gnómok agyafurt népség. De talán tényleg nem mesérteni akart. ~ Gondolkodik útközben el, míg a mosodáig el nem ér, mert csak ezért tette meg ezt az utat, hogy lássa odabent mi folyik, na meg, hogy a pucér „G” betűvel kezdődő nevű férfi szennyese készen van-e már. Odabenn, nagyban folyik a munka, az abroszok fehérítése és a gőz beteríti a helyiségt. Alig lép be, már zavarják is kifelé, hogy most nem alkalmas, hogy ott lábatlankodjon, majd menjen vissza másnap. Ő meg csak legyint. ~Legalább nem nekem kell kimosni. ~ Sétál vissza komótosan a kocsmába, hogy megnézze, mivel tudná hasznossá tenni magát.*



122. hozzászólás ezen a helyszínen: Kalmárlak
Üzenet elküldve: 2020-04-26 15:04:47
 ÚJ
>Latamie Partalle avatarja! Úgy tűnik a kép nem megjeleníthető.

Rang: Haladó játékos
IC üzenetek: 203
OOC üzenetek: 7

Játékstílus: Vakmerő

//Egy ital és egy dézsa//
//Latamie, Garrikh//
//A hozzászólás 16+ jelenetet tartalmaz!//

*Latamie nyeregben érzi magát, ez kétségtelen, erre még rá is játszik, ha lúd legyen kövér. A játék persze átlátszó, még véletlenül sem álszenteskedik. Szélesedő elégedettsége villantja fogsorát is a mosolyból, ahogy elérni látszik minden apró lépcsőfokot, amihez éppen kedve szottyan. Nem szégyellős, a hajón sem azért kötötte le melleit.
A beszélgetés fonalában egyébként Gizulina csupán elhaló érdekesség volt Latamie palettáján. Ha Garrikhnak keserű pirula is, Latamie könnyen átlép a dolgon. Az ilyen szívügyekben sosem volt valami jó.*
- Egy kicsit jobban a szivaccsal *adja ki a feladatot, mikor már inkább csak simításokat érzékel. Persze vigyorog, várható volt Garrikh pillantásaiból, hogy elréved Latmie testén, ami a kikötői elcseszett este után különösen jól esik Latamienek, a figyelmeztetés meg csak amolyan természetéből fakadó csípés. Amúgy is maga mellé rendeli a fiút, ezt már a következő válasz előtt is tudja, csak jól esik cicázni.*
- Az. *Kontrázik a zavarra sokat sejtetőn. Kapva kap a félreértésen.*
- Hidd el, sokaknak ez nem okozna gondot egy szem párnával sem *S valahol megnyugvás hogy Garrikh azért nem fordult ki egészen önmagából.Kár volna érte. Mindig felnézett valahol az ilyen makulátlanokra, akiket ha meg is rág az élet, azért a tartásukból képtelenek veszíteni. Hitelesség? Talán. Vagy hogy Latamie feslettsége nem hat rá? Az is lehet. Bár ezen Latamie aligha enged meg holmi magasröptű gondolatokat. Csak ösztönösen az érzéseire hallgat, és ez most amolyan kellemesen hat.
Mint ahogy az engedelmesség, mikor behívja maga mellé a dézsába, minek előtte szemrebbenés nélkül tartotta a szemkontaktust.
~Jól meggondoltad, Csala? Tényleg mocskos.~
Régen gondolta magát Csalaként, pedig egy időben mindenki csak így ismerte. A Csalogány madara, s addig jó, míg a dallamát meg nem hallják.*
- Akkor ebben hasonlítunk. A csupasz valóságot én is jobban csípem. *S míg arcát mossa Garrikh szenvtelenül figyelik a tengereket idéző szemek. Kényelmesen elhelyezkedik, majd magához veszi a szappant a dézsa pereméről. Alaposan habosra keni a bőrén, minek következtében egyre több habsziget kezdi meg útját a vízfelszínen.*
- Nesze *nyújtja Garrikh felé csevegő hangon, hátha segít a szappan a fizimiskáján is.*
- Kösz. *Zsebeli be a bókot játszi természetességgel.* Nem szerencsém volt. Kurva nagy szerencsém volt. *Helyesbít* Az a disznó Horak majdnem leölt mint valami háztájit. Ha már mást nem engedtem annak a senkiházinak, akkor a pengét tolta belém.
*Régi história ez, amiből egyelőre ennyi elég is.* - Amúgy rossz pénz nem vész el. Apám fél szemmel veri kenterbe a többi portyázót.*Latamie szemei csillogó tengerek végtelenjét idézi ahogy rettegett hírnevükről beszél. * Nem haluk könnyen mi Patrallék.
- Az igen. Most mit csináljak veled. *Szalad ki a száján ahogy Garrikh megfordul, s feltárul a hátán a gyógyult s kevéssé gyógyult cakkos mintázat.*
- Jah. Rózsabokor. Csápjai is voltak, amivel még utánad küldött párat? *Gunyoros megjegyzésében ott dukál, hogy a nem hiszi a rózsaborkos mesét.* Ez jó szar lehetett, ölteni kellett volna. Jó ronda lett. Meg ez is *bök oda két here, aztán még egy kettőre amit a víz felett lát. *
- Mák, hogy nem fertőztek el.
*Amúgy Latamie tesz róla hogy alaposan habosra legyen suvickolva, ahol nincs sérülése. Ahol meg van azért érzéssel próbál tisztogatni, bármilyen hihetetlen.*
- Nem ártott volna a szesz. Külsőleg *Fontosnak érzi megjegyezni, flegma természetességgel.*
~Meg a szappan.~
*Nem mintha orvos volna, de a hajón neki volt a legügyesebb keze, s egy két trükköt megtanulni volt kénytelen a sebekről. Fércelt pár mélyebb vágást is és ami ezekkel együtt jár, noha legalább annyit okozott is, mikor hasonlóan ügyes ujja kioldotta a dallamot pendülő számszeríjat. A Csalogány dalát.
Mikor elkészült Garrikh hátával, megmarkolja a hajánál fogva, s csak addig vár, míg kiböki a lényeget.*
- Levegőt! *S ha Garrikh teleszívná a tüdejét, már tessékelné is a víz alá úgy ahogy van, hogy a haja is kapjon a vízből eleget, meg a többi habot is leöblítse. Amúgy nem moccan, lábai két oldalon, s az sem zavarja, hogy Garrikh időközben rajtuk felejti a kezét. A merítés után elengedi a férfit.*
- Most már visszafordulhatsz. Innen már egészen pofás a helyzet. *Persze nem árt hajat is mosni, de alapos szappannal az is sokat segít majd Latamie szerint.*
~Xavyka meg sem ismer majd.~
*Amúgy kényelmesen elhelyezkedik, fejét a dézsa falának veti, karjai két oldalt pihentetve. Kicsit sem szégyellős, ám ha Garrikh visszafordul, habkoronában hullámzó fedetlenséget láthat.*
- Aztán megmoshatod a lábamat is *feltörő röhögésének megálljt parancsol de nem átallja kiemelni lábait, s a férfi mellkasára támasztani őket, ha az végre megmosta a haját.*
- Kezdheted.


121. hozzászólás ezen a helyszínen: Kalmárlak
Üzenet elküldve: 2020-04-17 21:21:22
 ÚJ
>Garrikh Bathron avatarja! Úgy tűnik a kép nem megjeleníthető.

Rang: Játékos
IC üzenetek: 119
OOC üzenetek: 3

Játékstílus: Vakmerő

//Egy ital és egy dézsa//
//Latamie, Garrikh//
//A hozzászólás 16+ jelenetet tartalmaz!//

*Legyint rá, beszélni immár sokkal nehezebb, mint csak tekintetét a lányon tartani, bár, már az is néhány kényelmetlenebb pillanatokat okoz számára. Játszanak vele, ez nem kérdés, de még milyen játékot?! Persze magára öltött figurájából igyekszik nem kibújni, azonban tagadhatatlan, hogy korábbi személyiségének szöges ellentéte lenni, nem egyszerű, főként, ha ilyen leplezetlen pillantásokat kap, melyek még meztelenül is vetkőztetik... a lelkéig. Nem bánja, hogy így alakult, valójában tán keresve sem találhatott volna jó társaságot erre a napra, mint a szókimondó, Latamie Partallét, a kalózlányt, a kapitányt, a hódítót. Szinte az összes jelző igaz rá, ami Garrikhra nem, vagy legalábbis még nem tudta ennek igazát bizonyítani. A csizma után, néhány könnyedebb levegővétel, de csak a csípő ringásáig, ott inkább benn akad, s a lány jól sejti. A párna önáll életre kélve emelkedik fel egyik oldalán s a mosoly sem olyan őszinte már, mikor az igazság előtte feltárul. Garrikh feje egy kissé félrebiccen, s tekintetét elszakítani nem tudja, csak akkor, mikor a lány már a dézsában csobban.*
- Az. *Mondja a koccintás után, észre sem véve, hogy a lány nevét rosszul mondták utána. A szivacs immár bársonyosan halad nem sokkal később, s kedvtelve hallgatja a Wegtorent dicsőítő rövid ódát, jóllehet szemei inkább a lúdbőrző, barna bőrön függenek, szinte észre sem véve, hogy a szivacs olykor kissé szárazabb már, csak ritkán mártja meg, s néha sokkal inkább keze dolgozik, mint a szivacs, az csupán segédeszköz, kettejük játékában.*
- Egyszer elmegyek oda... *jegyzi meg halkan, majd kiegészíti* mármint Wegtorenbe, jó lehet. *Bár, lehet mondta már, de a vöröslő büszkeség egyre inkább közelebb készteti. Néha szemét is lehunyja, hogy alábbhagyjon a kísértés. ~ Játszanak veled, játszanak veled. ~ Fogát szorítja össze, miközben dobról le, s hegyre fel halad, a nőiesen izmos vállakon, mígnem meglepetés nem éri.*
- Hogy mi áll?! *Horkan fel, kissé kilépve szerepéből, s arcára a régi, meghazudtolhatatlan Garrikhos pír ül ki.* Jahogy... *Köhint egyet, miközben hátrébb lép, kezében a szerencsétlenül tartott szivaccsal, s irányíthatatlan tekintettel az illetlen helyekről mókásan aláhulló forró vízcseppekre. Csak néhány szót tud kinyögni, reflektálva az imént elhangzottakra:*
- Hát... ugye ha akarnék sem tudnék most köpönyeget forgatni... *Pillant le magára, s meztelen testére, majd elvigyorodva néz ismét fel.*
- Ami azt illet nem bánom, hogy egyikünk sem. *Vonja meg vállát, visszalépve iménti énébe kissé. Csobban a spongya, s egy határozott lépés, miközben a szemébe néz, akár még romantikusnak is mondható lenne a pillant, ha nem Latamie és nem Garrikh állna így egymással szemben.*
- Ez esetben, természetesen Garrikh segít! *Emeli fel kezét félmosollyal, s ereszkedik a lány elé a dézsába, cseppet sem kelletlen sóhajjal, szemeit lehunyva, mint, aki már hatok óta nem tapasztalt forró vizet... vagy úgy általában vizet.*
- Az istenekre... *merül el állig* én sem vagyok úrifiú, soha nem voltam... csak egy egyszer paraszt, s most még az sem vagyok. *Mondja csak úgy csukott szemmel.*
- Tudod... mint látod... a lecsupaszított valóságot immár sokkal inkább kedvelem, mint a színes pergamenbe csomagolt cukorsüveget... *Nyögi ki, miközben aprót masszíroz saját vállán, természetesen úgy helyezkedve, hogy Latamienek is bőséggel akadjon hely.*
- Durva... *Nyitja ki szemét hunyorogva, miután arcát mosta meg.* mint a nyakamon, bár én is csak magamat adtam, pontosabban nem adtam... akkor először. *Húzódik szende félmosolyra.* Szerencséd volt, bár, neked még ez is jól áll. *Vonja meg a vállát, majd ismét jön a felhördülés.*
- Mármint hogy... *persze eszébe sem jut tiltakozni.* de iszonyat retkes vagyok... *jegyzi meg, mintha nem lenne elég feltűnő. Valójában nem ez a legnagyobb baj. A háta nyakához hasonlatosan keresztül kasul van szabdalva. Néhol ostor, vagy bot, máshol késpenge, igazán aprók, nem is hosszúak, mint, akinél figyeltek arra, hogy nagyobb sérülést ne okozzanak.*
- Rózsabokorba estem. *Gyorsan kijelenti, akkor is, ha nem hívják rá fel a figyelmet, mindeközben nem átall a feltételesen maga mellé húzódó két lábat eligazgatni, hogy közéjük csusszanhasson háttal, persze csak úgy, hogy attól még kényelmesen lemosdathassák. Ha nem jön össze, az sem baj, akkor igyekszik testével kissé homorítani, talán a lábakon felejti kezét is, bár... valójában eszébe nem jutna kezdeményezni, úgyhogy ez igazából véletlen, már, ha lehet ilyen ebben a köpönyegforgató világban.*


120. hozzászólás ezen a helyszínen: Kalmárlak
Üzenet elküldve: 2020-04-16 18:09:06
 ÚJ
>Latamie Partalle avatarja! Úgy tűnik a kép nem megjeleníthető.

Rang: Haladó játékos
IC üzenetek: 203
OOC üzenetek: 7

Játékstílus: Vakmerő

//Egy ital és egy dézsa//
//Latamie, Garrikh//
//A hozzászólás 16+ jelenetet tartalmaz!//

- De működik nem? *Válaszol az önbecsülését méltató szavakra szinte vállt vonva. Nem szeret mellébeszélni, és ezt jelen esetben is megcsillantja. * Komoly hát.
*Mivel Garrikh mégiscsak megindul a csizmát levenni, vagy bármi is legyen amire elszánta magát várható, hogy a párna elkerül az útból. A manőverrel pedig Latamie közelebbről is szemügyre veheti amit amúgy sem szégyellt a fiú. S hogy a helyzeten Latamie kimondottan szórakozik, nem is rejti véka alá, mint ahogyan félmosolyában rejlő véleményét, hogy valóban nincs oka szégyenkezni.
Térül fordul kerekded formáival melyeket egyre kevesebb ruha takar. Az inge egy laza mozdulattal landol a másik szék karfáján, majd lazul az öve, s tolja le csípőjéről a nadrág korcát. Kicsit billegeti derekát, ring is aminek kell amikor oldalvást fordulva bokáig tolja a nadrágot. Nem véti el a pillantást Garrikh felé, s immár a szándékoltság egyértelművé is válik. Naná hogy próbára teszi azt a párnát, ha alkalma nyílik rá. Végül a fürdőbe fordul, s kényelmesen el is helyezkedik. Hunyt szemmel egy másodpercre élvezi a forró víz adta kényeztető érzést mire dézsa falának kocogtatott üveg hangjára felnyitja tengereket idéző szemeit.*
- Áh! Kösz. *Fogadja el a kínált italt, s dobja is be, majd megrázza magát tőle.*
- Ez igen. A wegtoreni pia tudja mi a dörgés. Nem úgy mint a Lyhanechi szörpök. *Az ital hatása még, melyet Garrikh borsózni lát Latamien, de a hatás végül is egy, mintha hűlne a víz. Apró pettyek a szeplős vállon, s mint ahogy lennie kell, másutt is hat a végigszántó érzés. *
- Szóval Gizuli. *Konstatálja érzelemmentesen.* Csak kíváncsi voltam *Vonja vállát. Legtöbbször ennyire sem érdeklődik, most is csak az időtöltés miatt kérdezi, s hogy nagyjából képet kapjon Garrikh eltűnéséről anno. Jópofának találta akkor a fickót, aki a csókot is pironkodva ismeri, s mégis menyecskéje van. Szavahihetősége mellett pedig klönösnek találta hogy eltűnt. Az ok pedig ezennel világos, s láthatóan fancsali fejet varázsol a fiúra, ami elronthatja az estét. Latamie sem szeretné, így aztán hajlandó elengedni a témát, s a fürdőzés kellemesebb iránya felé fordulni.*
- De van. Ott *Emeli ki víztől csöpögő kezét a kredenc felé intve.* egy rózsaolajos és egy szappan is. Amott meg a kefe. *Hátát tartja is a megfelelő irányba Garrikh felé. *
- Wegtoren fasza hely *S bár nem ott nőtt fel, mégis sokat hajóztak arrafelé, s ismeri a környéket.* Tudnak élni.
*Sóhajt, mert bár nem ott nőtt fel, mégis Wegtorent érzi a leginkább közel magához.*
- A legjobb kaják, a legjobb piák, a legfinomabb füstölni valók. Mind ott vannak. *Latamie szájízének persze.*
- Jól van, ha így áll. *Nem mintha zavartatta volna magát más esetben, s a vőlegény menyasszony dolog állna, csak éppen így jön ki a lépés.*
- Azzal a szappannal ideszállhatsz mögém *pillant hátra engedékenyen.*
- Kényelmetlen így *hamis az a pillantás és a rókákat szégyenítő vigyorkezdemény is, mely csak félig látszik.*
- Báj. *Vigyorodik a minden bizonnyal hátát dögönyöző fiú mozdulatai alatt.* Kevesektől hallom. De a tetű világ köpönyegforgató. Te még mindig kedvesebb vagy mint a legtöbbek. *Utal arra, hogy azért Garrikh mégsem változott gyökerestől, s valamiért ez jólesően hat.*
- Én nem árulok zsákbamacskát, ennyi az egész. Nem vagyok úrilány, felesleges úgy illegnem. A vére mindenkinek ugyan úgy folyik. Akinek nem tetszik a stílusom *Vonja vállát, majd kiemelkedik a vízből, s szembe fordul Garrikhkal akkor is ha beszállt mellé a vízbe.*
- Íme egy reklamáció *Mutat a félreérthetetlen vörös vágásra, mely valószínűleg nem is olyan régen volt, és csoda hogy Latamie halszagú világában életben tudott maradni. Meg valószínűleg kicsit nem tudta befogni a száját, de ez nem meglepő.*
- Na fordulj! Hadd sikáljalak meg! *vet véget a mustrának, ha van rá alkalma.*


119. hozzászólás ezen a helyszínen: Kalmárlak
Üzenet elküldve: 2020-04-12 15:34:06
 ÚJ
>Garrikh Bathron avatarja! Úgy tűnik a kép nem megjeleníthető.

Rang: Játékos
IC üzenetek: 119
OOC üzenetek: 3

Játékstílus: Vakmerő

//Egy ital és egy dézsa//
//Latamie, Garrikh//
//A hozzászólás 16+ jelenetet tartalmaz!//

*Homlokához szorított pohárra foglal végül helyet, s felröhögve kapja el a párnát, melyet végül ölébe rejt, takarva mi illetlen, s szabadon bocsátott terítékre. Mármint látszólag persze. Maga nem az a szégyenkezős típus, s, így, hogy elgondolkodva, s felkönyökölve Latamien tartja a tekintetét, látja, hogy a lány sem túlságosan. A buja félmosolyra maga egy vigyorral válaszol, s színlelt csalódott sóhajt hallat, mikor Lati hatalmas önállóságról tesz tanúbizonyságot, s vetkőzik egyedül.*
- Kár. *Biggyeszti le ajkait. Egészen addig a pillanatig, míg a csizmát nem ajánlják fel számára, akkor szemöldöke megugrik enyhén, de lenyeli a békát, persze nem szó nélkül.*
- Ez most komoly? Kivakarsz a mocsokból és csizmát húzatsz velem, te lány. Nagyobb... nagyobb... *Fejét megrázva szakad el a mellekről tekintetével.* az önbecsülésed, mint gondoltam. *Majd lassan feláll, s fél kézzel a párnát fogva sétál közelebb, majd azt közvetlenül a lány előtt hajítja el, ha tudja, s két kézzel ragadja meg a csizma sarkánál. Baljával a formás vádlit veszi kezébe óvatosan, s jobbjával ránt egyet-kettőt, míg a csizma kezében nem végzi, akkor elhajítja az egyik sarokba, s így tesz a másikkal is.*
- Ó, én köszönöm! *Kacsint a lányra, s megadólag felemeli két tenyerét a levegőbe és hátrál. Csak menet közben kapja fel a párnát, s helyezi helyére ismét, majd a fotelből nézi végig a további előadást, kedvtelve veszve el a tökéletes idomokban, melyek előbukkannak a ruha alól szenvtelenül. Biccent, s krákogva maga is iszik egyet, hogy aztán üveggel kezében lépdeljen közelebb, s foglalja el kijelölt helyét a dézsa mellett, majd tölt, s az üveget, a dézsa falának kocogtatva a már fürdőző lánynak kínálja töltésre. Így tesz, ha hagyják.*
- Gizurina... *Sóhajt fel, majd a pohárban lötyögő ugyan áttetsző, de mély színű rumra tekint.* Elvesztettem. *Von vállat, s mosolyogva emeli fel tekintetét, melyet a lányéra függeszt, majd előrehajolva támaszkodik meg két alkarján a dézsa falán fejét ráhelyezve.*
- Utána indultam, amikor eltűntem, de aztán a forgatagban nem leltem nyomát. Több napig kolbászoltam, de sehol nem találtam rá, a föld nyelte el, az én hibám. *Sóhajt fel.*
- De fátylat rá, oly rég volt, tán igaz sem volt. *Legyint, majd bosszúsan iszik egy kortyot.*
- Miért érdekel? *Pillant fel, némi haraggal tekintetében, mely azt súgja, nem kellett volna előhozni a témát. Megrázza a fejét, majd körbenéz.*
- Ez csak víz, nem akarsz bele valami fürdősót? *Pillant körbe a szobában. Immár nyugodtan járhat kellhet, az ajtó zárva, s csak ketten vannak, meg a kissé lehűlt víz, mely minden bizonnyal meg látszik Latamie testén is.*
- Hozok neked, ha van. Vagy olaj? Úgy tudom Wegtorenben egész habfürdő éjszakákat rendeznek illatos olajokkal... vajon igaz lehet? *Érdeklődik, s lassan feláll, majd körbenéz, de előtte, elgondolkodva iszik egy kortyot.*
- Nincs már menyasszonyom. *Vonja meg a vállát.* Kár beszélni róla, az az élet halott, ahogyan az a Garrikh is, ha még nem tűnt volna fel, Lati! *Szól kissé erélyesebben, s ugrik meg szemöldöke, s a lány mögé lép, majd szivacsot fogva a kezébe, lágyan végigsimít a meztelen vállakon.*
- Szóval? Van olaj, vagy fürdősó? *Kérdezi közelebb hajolva, s a szivacsot a vízbe ejtve, csak előkóstoló volt, semmi több. Hogy a vacsorából kérnek-e, az már nem rajta áll.*
- Ami azt illeti, te nem változtál semmit, sem a körítés, sem a báj, rajtad nem fog ez a tetű világ. *Kuncog fel, s a polcokhoz lép, ha teheti.*


118. hozzászólás ezen a helyszínen: Kalmárlak
Üzenet elküldve: 2020-04-08 11:00:12
 ÚJ
>Latamie Partalle avatarja! Úgy tűnik a kép nem megjeleníthető.

Rang: Haladó játékos
IC üzenetek: 203
OOC üzenetek: 7

Játékstílus: Vakmerő

//Egy ital és egy dézsa//
//Latamie, Xavy el, Garrikh//
//A hozzászólás 16+ jelenetet tartalmaz!//

*Kedvtelve figyeli a kibontakozó szócsatát, majd fesztelen röhög fel mikor váratlanul Xavy gyermeki csúfolódással tesz pontot az ügy végére.
~Galambbal sakkozni... ügyes.~ Bólint elismerően, majd még karcos hangján elköszön, mikor csukódik az ajtó a gnóm lány mögött.*
- Kösz, Xavy. *Kedve lenne meglapogatni a fejét, ám ezt a késztetést piszok könnyen el is hessenti magától. Sosem ragadtatta még magát ilyesmire, és nem most fogja elkezdeni.
Amellett a csukott ajtó mögött még a röhögéstől pihegő mellkassal kell visszatartania Garrikhot, hogy vízbe csobbanjon. Kedélye a derűsből könnyen csap át felháborodottba, s elszántsága tengereket idéző szemeiben is látszik. Ha kell, Garrikhot, bajszánál fogva köti az ágykerethez, csak hogy bele ne másszon a dézsába ő előtte. Egészen kisimul, amikor a fotelben talál helyet a férfi.*
- Nem zavar *s azért a párnát buja ajkainak flegma félmosolyával hajítja oda az ölébe.*
- Megoldom a vetkőzést *Oldja az ingének zsinórját. Módszeresen gombolgatja bőr pántjainak csatjait, egyiket a másik után. Kedvét leli hogy a fotelbe száműzött jövevényen tartja tengereket idéző szemeit, miközben ő kedvére gombolkozik. A pántokat a kis asztal másik oldalán pihenő székre ejti, akárcsak a tokot, mely a számszeríj vesszőit tartalmazza. Ide kerül letámasztva a számszeríj is, majd ő maga is a szék szélére ereszkedik. Csizmás lábát megemeli, kissé Garrikh felé közben fejével biccent a problémakör felé.*
- Segíts leszedni *Lábfejét még megingatja, miközben megtámaszkodik maga mögött. Emelné másik lábát az egyik után, ha Garrikh teljesíti a kérést s megszabadítja tőle. *
- Kösz. A többi megy gyedül is *Amúgy a csizmalevétel is megy, de néha jól esik csak az íze kedvéért kiutalni a feladatot, már ha van kinek. Ezek után első dolga a felkínált italt egy hajtásra meginni.*
- A találkozásra *Dönti le a rumot, majd koppintja az asztalra a poharat.*
- Azt mondod régen beszéltél. Akkor itt az idő. Szórakoztass. ~Ne csak én téged.~ *Gondolata persze arcára van írva, és cseppet sem igyekszik hogy takargassa. Derékszíját oldja, húzza ki alóla a betűrt inget, melyet aztán fején keresztül egy mozdulattal át is fordít, majd lendíti a kupac tetejére. Nem szégyellős, sosem volt az, így aztán valóan az ing alatt már nem takarja semmi a szövetben is dúsnak tetsző kebleket. Testén persze apróbb hegek akadnak, ám egy nagyobb vöröslik mely elvonhatja a figyelmet kerekded formákról. Minden bizonnyal nem olyan régi, és meglehetősen mélyre sikerült mielőtt összefércelték.*
- Mi lett a menyasszonyoddal? Hogyan is hívták... *Latamie nem gondolja hogy elevenébe találna a fiúnak. Sok idő eltelt, s jóval edzettebbnek tűnik, mint az akkori nebáncsvirág. Az egykori kalózlányt az sem zavarja, hogy a helyzetet kicsit üti a téma.*


117. hozzászólás ezen a helyszínen: Kalmárlak
Üzenet elküldve: 2020-04-07 23:08:38
 ÚJ
>A'cron Aztyan al'Areen avatarja! Úgy tűnik a kép nem megjeleníthető.

Rang: Játékos
IC üzenetek: 203
OOC üzenetek: 3

Játékstílus: Vakmerő

//A munka dandárja//

*Az emeletre érve egyenesen a Kalmárlak felé veszi az irányt, amely a folyosó végén, a személyzeti szállások mellett van. A folyosó elején a vendégek számára van fenntartva több szoba, míg a végén a kereskedőház tagjainak szobái sorakoznak, a legvégén pedig a megerősített ajtó mögött a báró szobája és a tárgyaló kapott helyet. Az erős, vasalással ellátott ajtóhoz csak neki és Cha'yssnak van kulcsa. Másnak nem is kell, hogy legyen.
Az ajtón kinyitja a zárat, majd belép a sötét Kalmárlakba. Gyertyát gyújt, majd mécsest, míg a fény be nem tölti a helyiséget. Az ajtót magára zárja, még az kellene, hogy egy eltévedt vendég benyisson ide, ahol csak a kereskedőház tagjai tartózkodhatnak.
Csatos könyvét a nagy, kerek asztalra teszi és legelsőként az egyik szekrényhez lép, ahol a báró az italait tartja. Kivesz egy üveg wegtoreni rumot, majd megnyitva az üveget tölt magának és leül az egyik székre. Nem használja a báró magasított támlájú, trónnak beillő székét az asztal főhelyén, az őt illeti meg.
A pohár rum mellett lekönyveli az aznap lebonyolított üzleteket, a kovácsműhely listáját és az elvégzendő feladatok sorát. Mesterembereket és alapanyagot kell szereznie, hogy minél előbb beindulhasson a termelés és a műhely elkezdje visszatermelni az árát. A műhely megvásárlásával, a felújítással és a mesterkardokhoz szükséges felszerelések és alapanyagokkal együtt igencsak borsos ár jön össze végül.
De, ahogy az mindig lenni szokott, az ilyen üzletek nem rövid távú befektetések nagy hozammal, hanem hosszú távú üzletek, amelyek biztos és folyamatos bevételt biztosítanak majd a kereskedőháznak. Mindenki elégedett lehet. A kovácsmesternek lesz munkája, műhelye és ami még fontos, otthona. A városnak lesz újra kovácsműhelye, nem is akármilyen, ahol újra lehet kapni a messze földön híres mesterkardokat és a kereskedőház értéke és befolyása is növekszik.
Mire végez, már késő lesz, a gyertyák leégtek, a mécsesek hasas edényeiben megcsappan az olaj és a rumosüvegből is jócskán fogyott. Viszont az éhség is megtalálja a heges arcút, gyomra követeli az egész nap nélkülözött élelmet. Aztyan úgy dönt, becsukja a csatos könyvet és elindul kifelé a kalmárlakból, hogy a konyhán utánanézzen valami élelemnek. Csak maradt valami, amit megehet. Egy cipóvég vagy kolbászdarab. Amikor feláll, meg kell kapaszkodnia az asztal szélében. Csak most érzi igazán, mennyi rumot ivott. Magában mosolyogva indul el, hogy egyen valamit, aztán mehet aludni, hisz másnap ugyanennyi vagy még több munka vár rá.*


116. hozzászólás ezen a helyszínen: Kalmárlak
Üzenet elküldve: 2020-04-02 18:20:14
 ÚJ
>Balkócza Xavylari avatarja! Úgy tűnik a kép nem megjeleníthető.

Rang: Tapasztalt játékos
IC üzenetek: 254
OOC üzenetek: 9

Játékstílus: Megfontolt

//Egy ital és egy dézsa//
//Latamie, Xavy, Garrikh//
//Xavy távozás//
//A hozzászólás 16+ jelenetet tartalmaz!//

*Miután teljesítette a dézsa megtöltését és magához vette a szennyes ruhával teli zsákot, az ajtóhoz araszol, ekkor éri Gar megjegyzés.*
-Hogy ne ítéljem meg csupán a külső alapján? Érdekes kérés… *Gondolkozik el a dolgon, vajon tényleg ezt tette volna az imént?*
-Rádumáltál… *Dörzsöli meg két ujjával az állát.*-Legközelebb a lifegődből fogok patkányhere pörköltet csinálni, hátha az íze jobb, mint, ahogy kinéz! BEEEE! *Húzza le a végén gúnyosan az alsó szemhéját és ölt nyelvet erőteljes hangeffekttel kísérelve.*
-Kellemes fürdést kapitány kisasszony. *Hadarja el, majd gyorsan pördül ki az ajtón, mielőtt még bárki is megtorolná az iménti viselkedését rajta. Már meg is jelent a sajnálat egy halovány szikrája benne, amiért az a szegény nő önként bezárkózik ezzel a férfival meg azzal a nemrég elvitt üveg rummal. ~Biztos az igricnek lesz! Az ilyeneket mással nem lehet lecsillapítani, csak ha jól kupán verik. ~ Csapja össze a két tenyerét többször is, mint aki jól végezte a dolgát, majd a karjára ráakasztja az üres vödröket és a hátára kapja a zsák szennyest, így kölcsönözve magának egy terebélyes málhás szamár kinézetet.*


115. hozzászólás ezen a helyszínen: Kalmárlak
Üzenet elküldve: 2020-04-02 13:48:41
 ÚJ
>Garrikh Bathron avatarja! Úgy tűnik a kép nem megjeleníthető.

Rang: Játékos
IC üzenetek: 119
OOC üzenetek: 3

Játékstílus: Vakmerő

//Egy ital és egy dézsa//
//Latamie, Xavy, Garrikh//
//A hozzászólás 16+ jelenetet tartalmaz!//

*Ha Xavy azt gondolná, hogy körbe-körbe fognak kergetőzni a dézsa körül, bizony, nem áll messze a valóságtól, ugyanis megfordul Garrikh fejében, csak a jó mulatság kedvéért, ám mégsem teszi. Tökéletes álca ez, s nem is kell túljátszani, a hatás már így sem maradt el. Szenvtelenül figyeli, amint a dézsa telik, majd jótékonyan bólint, mikor elveszik végre a zsákját. Csak akkor fittyed le a szája széle, mikor Xavy is nyilatkozik sajnos nem ő a harmadik:*
- Ez igazán sajnálatos. *Sóhajt fel, szempilláit rezegtetve kicsit, hogy aztán maradjon a teli vigyor, legyintés kíséretében Latamie felé. Csak akkor kapja vissza először tekintetét, még mindig mosolyogva, mikor másodszor ítéltetik meg:*
- Ne ítélj csak a külső alapján, kislány. *Kacsint egyet, majd illedelmesen, jó mélyen meghajol, párnástul mindenestül, a gnóm leány távozásakor, csak kuncogással megspékelve az utolsó mondatát. Nem sokkal ezt követően jönne a csukafejes, pucér popóval, azonban mily sértés, ezt testi kényszerrel azonnal megakadályozzák. Garrikh, ha akarná, sem tudná letagadni, hogy ez a fajta közelség milyen hatást vált ki szinte azonnal belőle, hisz férfiból volna, vagy mi, nem csoda, hogy a mutogató ujjakat bizony kiskutya tekintetét kapkodva követi mindenfelé, akár, az artheniori szegénynegyed jótékonysági koncertjén a karmester mozdulatait. Halkan felsóhajt.*
- Legyen... *gálánsan engedélyezi a fürdési előjogot* de kérlek ne koszold össze nagyon. *Legyint, bosszússágot imitálva, majd az asztalhoz sétálva, előbb halk kattintással zárja be az ajtót, majd a párnákat természetesen hanyag mozdulattal elhajítva az ágy felé, egy széket ragad meg, s a dézsa mellé teszi.*
- Segítsek levetkőzni? *Kérdezi elvigyorodva, majd a lány kívánságának megfelelően cselekszik, természetesen szemmel kísérve mindent.*
- Akkor gondolom nem opció, hogy beugrom melléd... *mondja fojtottan* de nem baj! Majd én töltögetek, legyen ez innentől a te napod... egy kicsit. *Bólogat, két ujját egymáshoz nagyon közel tartva, s felmutatva. Mielőtt még helyet foglalna, természetesen Lai reakcióitól függően, de kézhez ragad két poharat, meg egy háromnegyedig lévő rumos üveget.*
- Gondolom nem zavar, ha ideülök. Rég beszéltem már. *Mondja teljesen komolyan a dézsa mellé kiutalt székkel kapcsolatosan. Egyébiránt, bár Lati gondolataiba nem lát bele, nem csodálkozna, ha bolondnak néznék, vagy legalábbis kissé fogyatékosnak. Ugyan nem tulajdonít jelentőséget hangulatingadozásainak, de nem érett meg a pillanat, hogy kitárulkozzon ebből a szempontból. Talán majd két sóhaj közben, mi a fülét éri, akkor mindig olyan őszinte tud lenni. Persze ez irányba nem kalandozik el, hiszen máris bizseregni kezd minden porcikájában, s éhes tekintetét a lányra emeli. A régi Garrikh szégyenlősen mondaná, hogy "gyönyörű vagy", "minden porcikád tökéletesen van felépítve, s a teremtő az egyik legszebb pillanatában alkotott meg", de nem a régi Garrikhról van szó, az új meg nem fogja magát ennyire kiadni. Ha Latamie meztelen, ha nem, mert mindent feltételez, csak azt nem, hogy paraván mögé vonulna és gyapjúvászonba, lesütött szemmel óvatos léptekkel tipegne a dézsa felé, illedelmesen utat enged neki.*
- Tiéd, szépségem, türelmesen várok. *Biccent, s a poharakat teletöltve, a dézsára könyököl, miközben kezében tartja azokat.*
- A találkozásra. *Pillant a párlatok felé, akár felhívás keringőre, vagy legalábbis egy koccintásra.* Hozhatok még valamit a hölgynek? *Vigyorodik el szemöldökét megtáncoltatva.*


114. hozzászólás ezen a helyszínen: Kalmárlak
Üzenet elküldve: 2020-04-01 22:12:11
 ÚJ
>Latamie Partalle avatarja! Úgy tűnik a kép nem megjeleníthető.

Rang: Haladó játékos
IC üzenetek: 203
OOC üzenetek: 7

Játékstílus: Vakmerő

//Egy ital és egy dézsa//
//Latamie, Xavy, Garrikh//
//A hozzászólás 16+ jelenetet tartalmaz!//

~Jaj Garrikh ne lóbáld már!~
*Masszírozza meg orrnyergét, amikor a szórakozáson túl van. Csupán az a pillanatnyi gondolatfoszlány nyugtatja meg: ~Hát biztos senki nem hinné hogy ez Garrikh.~
Csípi, hogy a gnóm lányt nem kell félteni, hagyja is kibontakozni, amellett Garrikh viccből komolyba váltó pillanati Latamiet is csodálkozásra késztetik.*
~Lehet hogy megzápult az agya... igen, biztosan megzápult.~
~Milyen kár érte.~
- Értem, szóval vendég. *Konstatálja, hogy a víz miért is hűlt ki. Hát akkor annyi baj legyen, persze hamar kiderül, hogy tényleg így volt-e, de nincs oka kételkedni Xavyban. Legyen így, hordja egyedül a vizet, ha úgy szeretné.*
- Jól van, ahogy gondolod.
*Amúgy a szócsatát derülve hallgatja, csak egyszer szól fel, mikor Xavy megjegyzést tesz Garrikh ruhás fizimiskájára.*
- Nah, azt meghiszem *hogy fel sem ismerné a gnóm lány a kereskedő fiút. S ha korábban is ismerte volna, most is minden bizonnyal ezt érezné, csak Latamie nem olyan érzékeny, hogy ilyesmin fennakadjon. *
- Nono! Várjál csak, purdé! *kiált fel mielőtt Garrikh csobbanna, s meg is próbálja megakadályozni ha lehet.* Nem úgy van az! *Fordul is oda, amikor Xavy elhagyja a szobát.*
- Majd ha én végeztem, utána! *Emeli fel ujját, fenyegetően, majd bök saját dekoratív mellkasa irányába, mert felajánlja a dézsát, és szerez neki vizet, meg még rumot is, hisz Latamie fején ott dereng ismeretlen idők fényes karimája, de fürdeni bizony először akar.*



113. hozzászólás ezen a helyszínen: Kalmárlak
Üzenet elküldve: 2020-03-30 09:16:38
 ÚJ
>Balkócza Xavylari avatarja! Úgy tűnik a kép nem megjeleníthető.

Rang: Tapasztalt játékos
IC üzenetek: 254
OOC üzenetek: 9

Játékstílus: Megfontolt

//Egy ital és egy dézsa//
//Latamie, Xavy, Garrikh//
//Közjáték//

*A pucér férfi kérése, minthogy az ajtót húzza be maga mögött, teljesítetlen marad a részéről, még az kéne, hogy egy csukott szobában maradjanak így hármasban. Na meg aztán egy ilyen szemérmetlen alaknak nem fog engedelmeskedni. Miközben pedig körbe araszolja a dézsát, miközben vizet tölt bele, hogy a lehető legtávolabb kerüljön a férfitől, megtudja azt, amit nem is biztos, hogy akart. Gar már egy ideje nem fürdött, jól kiszőrösödött és lehet, hogy tetves. Immár az a legnagyobb félelme lesz úrrá rajta, hogy a kis állatkák esetleg még kedvet kapnak az ő hatalmas loboncába költözni. Mert ő már volt tetves, nem is egyszer és nagyon utálta.*
-Bizony! Én nem vagyok harmadik! *Erősíti meg maga is, mert nem igazán szeretné tudni mibe is csöppent, de az veszett biztos, hogy amint teheti itt is hagyja őket. Már a nagymamája figyelmeztette az ilyenekre, bár még személyesen egy ilyen pőre alakkal sem találkozott. *
-Azt meg végképp nem! *Fanyalodik el az arca az ital hallatán, azt a förmedvényt biztos senki le nem nyomja a torkán. Majd a vörös hajú talán maga se szeretné látni a teljes kitárulkozást, így megtámogatja a férfit egy díszpárnával, ami miatt a gnóm igazán hálás, bár a lincselést is támogatta volna.*
-Igen! Mint kisegítő, talán ez a legjobb szó rá. *Válaszol határozottan a kérdésre, amely az itt tartózkodásának a minőségét latolgatja. Eztán nagy megkönnyebbüléssel nyugtázza, hogy a pőre alakot a kapitány kisasszony majd elintézi, bár a csalódás is ott van a hangjában, mert kaviccsal szívesen megdobálta volna. Eddig még nyilvános lincselésen nem vett részt, de mindig is szeretett volna.*
-Gar, ruhában magára se ismernék. De ha mégis találkoznánk még, tudni fogom már miféle. *Szűkíti össze gyanakodva a tekintetét és közvetlen a másik szemeibe néz. A szagok nem igazán tudják meghatni, azokkal ő sem szokott foglalkozni, de itt nyilván törődnek vele, ha fontosnak tartják, hogy a személyzet fürödjön.*
-Értettem. *Húzza feljebb az üres vödröket, majd kifordul a szobából, hogy teljesítse végre a dézsa megtöltését. Lassan magára is talál a feladatban, többször is fordul, néhol még a folyosón ki is lötyköli azt a nagy igyekezetben, de a végeredményen ez sem változtat. Olyan forró a víz immár a dézsában, hogy még tyúkot is lehetne forrázni benne. Végül megragadja a zsákot is és maga után húzza, ha nem tartóztatják, el is köszön.*
-Kérem kisasszony, mosdassa meg alaposan. Sok szerencsét kívánok. *Biccent kifelé menet.*


112. hozzászólás ezen a helyszínen: Kalmárlak
Üzenet elküldve: 2020-03-29 20:49:17
 ÚJ
>Garrikh Bathron avatarja! Úgy tűnik a kép nem megjeleníthető.

Rang: Játékos
IC üzenetek: 119
OOC üzenetek: 3

Játékstílus: Vakmerő

//Egy ital és egy dézsa//
//Latamie, Xavy, Garrikh//
//Közjáték//
//A hozzászólás 16+ jelenetet tartalmaz!//

- Ki tudja, édes, ki tudja? *Nevet fel a horkanáson, s látszik szimpatikus számára, hogy Latamie nem rohan el hanyatt homlok, sőt, a helyzetet rendkívül jól kezeli, ellentétben azzal a szegény leánnyal, akinek ajtót tárt egyszeriben a rideg valóságra.
Azt mondani sem kell, hogy rendkívül jól szórakozik. Persze tisztában van a társas etikett és erkölcs írott és íratlan szabályaival, igaz, nem feltétlenül az iskolában tanulta, sokkal inkább Garrikh egy értelmes és elmés ifjú. Szándékosan olyan, amilyen, bár volt idő, mikor ettől jóval szerényebb módon élt, s negyed ennyitől kifordult volna az ajtón. Most azonban leplezetlen tekintettel méri végig az apró lánykát, kinek tán a világ összes kedvét is elvette most a felszolgálástól. Az ő baja és nem Garrikhé, aki Latamiere pillantva úgy látja, hogy nem is az övé. Felkacagva kapja hátra két kezét a felkiáltásra, mintha tűzbe nyúlt volna, ettől teste is összerezzen, s egy laza pördület után nyugszik meg csak minden végül, aminek meg kell.*
- Héj... nyugi kislány, csak segíteni akartam. De az ajtót csukd be... huzat van... *Vakarja meg vidoran állát, s hetykén csípőre vágja másik kezét, majd kilép kissé oldalra, hogy szemöldökét ugráltatva utat engedjen, s rögtön aztán elszontyolodjon.*
- Neeem? Ó be kár... *Csettintve rántja el maga előtt kezét, mire megint csak pördül egyet, aminek pördülnie kell, főként, hogy már keze is lendül, s mesteri ügyességgel kapja el a felé hajított díszpárnát.*
- Máris párnacsata?? Jippíííí! *Nevet fel, míg Xavy vélhetően reszketeg kezekkel és oldalazva próbál vizet tölteni, ki tudja mi járhat fejében szegénynek. Azonban szerencséje van, mert Garrikhnak is elég volt a játékból, mire megfordul, hogy elinduljon kifelé, információkkal tarkítva Nyikhajról, immár párnát tart maga előtt, sőt... még hátra is felvesz egyet.*
- Bocs Xavy... nem akartam rád ijeszteni, csak ezer éve nem fürödtem már egy jót. *Mondja vállával a falnak támaszkodva, majd a pohárért nyúlna, aztán eszébe jut, hogy foglalt mindkét keze.* Nem vagyok tetves... *vonja meg a vállát.* asszem... *Bár tény, hogy képe borostás.*
- De az utóbbi hatokban kiszőrösödtem, mint szar a pincében. *Veti oda flegmán, s némi bűnbánattal tekintetében Latamienek.* Hogy miii? *Na erre aztán felröhög.*
- Perverz a te, kárombütykös nagybátyád, kicsi! Na pucolj, mielőtt a képedbe tolom az egyik párnámat. *Röhög tovább, s Xavyra bízza a választást, hogy az elől lévőt, vagy a hátsót választaná esetleg, ha maradna, aztán csak legyint.*
- Csak vicceltem. *Mondja hirtelen komolysággal, kissé kedvesebben, de tekintetén látszik, hogy az imént korántsem viccelt. Hallott elég vádat az utcán is, rég nem tűri már el a szemtelenkedést, még akkor sem, mikor ő a kezdeményező. Nem csoda hát, hogy foltokkal tarkított teste jelzi, megsínylette már nem egyszer bátorságát.*
- Mosasd ki kérlek... olyan koszosak, mint én magam, ha nem jobban. *Az iménti párnás akció következtében a zsák immár a földre került, s tekintve, hogy Xavy lassan agyérgörcsöt kap, nem is kíván megszabadulni a párnáktól, így inkább csak biccent a zsák felé. Nem lép közelebb, s szigorú tekintettel tartja a párnákat maga előtt, s mögött.*
- Ha felöltözöm nem nézek ki ilyen szarul, elhiheted, bár gondolom nem érdekel. *Kacsint a kislányra, majd Latamiere fordul.*
- Gondolom ugorjak be, ha már könnyezel. *Vigyorodik el a dézsa felé biccentve.* Az utcai élet teszi, egyszerűen vonzom a szagokat. *Mert az látszólag meg sem fordul fejében, hogy esetleg belőle áradna, persze dehogynem. Még szégyenérzet is meglapul mélyen, főként Xavy előtt, Latamiet már ismeri. Kiválóan leplezi azonban, rátartiságával, nagy szájával, szemérmetlenségével és időnként meg megvillanó tekintetével. Míg a lány és Lati megegyezik, fütyörészve, majd valami népdalt danolva gondosan a dézsa mögé sétál, s egy alkalmas pillanatban nagy csobbanással veti bele magát, hogy minél kevesebb látszódjék belőle, aztán rögtön elterül, mint a béka. A beszélgetésbe immár nem szól bele, sokkal inkább próbál a dézsa szélén kinyúlva elérni egy rumos poharat, tök mindegy Latié, vagy Garrikhé, csak ihasson végre.*


111. hozzászólás ezen a helyszínen: Kalmárlak
Üzenet elküldve: 2020-03-29 20:22:12
 ÚJ
>Latamie Partalle avatarja! Úgy tűnik a kép nem megjeleníthető.

Rang: Haladó játékos
IC üzenetek: 203
OOC üzenetek: 7

Játékstílus: Vakmerő

//Egy ital és egy dézsa//
//Latamie, Xavy, Garrikh//
//Közjáték//

*Garrikh megspórolja Latamienek az időt, hogy vetkőzésre szólítsa, már mire felér anyaszülten széttárt karral üdvözli az egykori kalózlányt.*
~Fúbazz...~
*Persze látott már cifrábbat is, de így a szobába belépve azért sokkolja egy kicsit a dolog. Áll egy másodpercig, míg végigméri a legényt, ha már így elé tárulkozott. Immár csak a zsákot kell kilátásba helyeznie.*
- Nypsosra Garrikh! Ki akarsz csinálni? *horkan felröhögve. Karcos kacagás után nyitja az ajtót, melyet odakint Balkócza is hallhat az ajtó előtt.
Latamie amúgy nem törődik a lány zavarával. Inkább szórakoztatja a dolog, csekély gyerekes vidor a vörös szirén orcáján.*
- Mert *Kezdené, de Garrikh annyira belelovalja magát, hogy nagyjából szóhoz sem hagyja jutni, hogy helyesbítsen -Xavy nem harmadik- Latamie pedig jobbat vidul a helyzeten, minthogy erőlködjön a javításon.*
- Nem iszik! *Az ital kínálására már azért szót emel, meglehetős határozottsággal.* De takard már el magad, mert infarktust kap, és magyarázkodhatok Chayssnek. ~Azt meg semmi kedvem.~ Ahhoz meg semmi kedvem
*Ki is mondja a gondolatot, nem kertel, s nem bízza a véletlenre, az egyik fotel díszpárnáját löki Garrikh felé. Vagy sikerül elkapnia, vagy nem, de Latamie próbál egy nem reszkető gnóm lányt kiengedni az ajtón. Talán éppen ez a gondolat az, ami kissé megigazítja gondolatait, nehogy idő előtt kiderüljön a kereskedő fiú ittléte.*
- Szóval Xavy. Itt szolgál, mint... kisegítő? *kérdőn pillant a lányra, mert azt sem tudja mit is csinál. Legutóbb ugyan a pultban találkoztak, de ez ugye sosem készpénz. Karba font kézzel állja a vízzel való hadakozást is, s bár korábban próbálta volna takarni Garrikhot, ha ezek elmozdulnak, Latamie nem tart a "násztánccal". Annál jobban megveti a lábát kényelmében. *
- Nyikhaj nem kaja *javítja ki, aztán csak egy egyszerű*
- Értem *-mel konstatálja, hogy csupán véletlen egybeesés a hűvösebb víz. A következő már biztosan nem így lesz. Persze Balkócza élhet a felajánlással, de ezt tovább nem erőlteti.*
- Áh, hagyd csak. Elboldogulok vele. *Pillant laposan Garrikh felé, hangjában pedig mintegy legyint a helyzetre. Továbbra is karba font kézzel áll, mikor Xavy Garrikh eltávolítása felől intézkedne, nem sejtvén, hogy már sikítani szándékozik.*
~Amilyen kicsi, olyan karakán. Tetszik. ~
- Inkább hozz még vizet mert úgy bűzlik, hogy már könnyezik a szemem. *Azzal válla fölött Garrikh felé bök, hátha nem hűl ki az a maradék is jobban, ami már a dézsában pihen.*
- Tetveid nincsenek ugye? *Kapja oda szigorú pillantását, mert akkor még borotvát is kéret, vagy valamit, amivel lekopasztja a fiút. Vagy ő saját magát. *



1-20 , 21-40 , 41-60 , 61-80 , 81-100 , 101-120 , 111-130