Arthenior - Kalmárlak
Karaktered neve: ---       Rangod: Nem bejelentkezett felhasználó       Pénzed: --- arany     
Varázsitalaid: Neked nincsenek varázsitalaid!


Üdvözlünk!

Ez itt a www.Lanawin.hu weboldal játéktere. Egy fórumos szerepjáték. Te nem vagy bejelentkezett állapotban, ezért nincs jogod ténykedni a fórumon. Csak olvasni tudod a hozzászólásokat, semmi mást. Ha szeretnéd kipróbálni milyen is a fórum valójában, átélni izgalmas kalandokat, varázslatokat tanulni, bájitalokat vásárolni, egyedi karaktert létrehozni, felszereléseket kovácsoltatni, vagy küldetéseket végrehajtani, akkor regisztrálj bátran, ne habozz. Miután regisztráltál, és beléptél minden funkciót elérhetsz. Lehetőséged lesz részt venni a mesékben, vagy csak spontán játszani a megalkotott, mesés világban. Felkutathatod a város rejtélyeit, és részese lehet egy olyan fórumos szerepjátéknak, ahol a játékosok kényelme, és a játék élvezete a legfontosabb.

Vissza a főoldalra!
Kósza pinty (új)
KalmárlakNincs "kisebb" helyszín
Mostani oldal: 1 (1. - 6. üzenet) - Első olvasatlan beíráshoz >>

6. hozzászólás ezen a helyszínen: Kalmárlak
Üzenet elküldve: 2019-05-20 20:46:07
 ÚJ
>Cha'yss Cano Caldorcor avatarja! Úgy tűnik a kép nem megjeleníthető.

Rang: Haladó játékos
IC üzenetek: 217
OOC üzenetek: 2

Játékstílus: Vakmerő

//Nem a ruhat eszi az embert//
//Kis kitérő//

*Ruganyos léptekkel szalad fel a lépcsőn, szinte légiesen véve a fokokat. Elégedett és derűs, hisz Denjaar megjelenése igazán sokat lendített a terveken. Egy tanácsos látogatása és a leendő városőrség, az Őrizők ellátása kiváló táptalajt nyújthat minden elképzelésének. Ha sikerülnek a wegtoreni zsoldos tervei, akkor folyamatos megrendelések, így folyamatos bevétel várható a városi szervtől. Csodás.
Végigsétál a folyosón, kedve támadna fütyörészni, ha nem utálná a fütyörészést, majd a folyosó végében megáll az erősített ajtó előtt, hogy előhalássza kulcsát és kinyissa a zárakat.
Belépve a magában Kalmárlaknak elnevezett helyiségbe a széfhez lép és egy másik kulccsal azt is kinyitja, hogy a Denjaartól kapott aranyakat elhelyezze a WAK kincstárában.
Amikor végzett, mindent visszazár, ellenőrzi is, kétszer, aztán pedig visszaindul a fogadóba, hisz ott várja Garrikh, hogy ruhát vegyenek a tehetséges kölyöknek és eladják azt a pár árut, amely a városőrség hős katonáinak távozása után rajtuk maradt. Fel kell tölteni a készleteket, hisz a vendégek jönnek és áru nélkül nehezen generálnak bevételt.
Visszazárja a Kalmárlak ajtaját, majd végiglibben a folyosón, hogy visszatérjen a fogadóban lévőkhöz.*


5. hozzászólás ezen a helyszínen: Kalmárlak
Üzenet elküldve: 2019-05-12 08:32:35
 ÚJ
>Garrikh Bathron avatarja! Úgy tűnik a kép nem megjeleníthető.

Rang: Játékos
IC üzenetek: 56
OOC üzenetek: 1

Játékstílus: Vakmerő

//A ruha teszi//

*Lötykölget és lögybölget, kóstol és érez, szemlél és illatol, ahogyan kérik is tőle, olykor a fény felé tartva szemléli meg a bor gyöngyözését, bár ezt jelenleg még nem mondták számára, mintha már látta volna valahol.*
- Illata... értem. *Hagyja jóvá, s miközben a bor zamatát élvezi, erőteljesen figyel, hogy a hallottakat magáévá tudja tenni.* Gyorsan tanulok. *Vágja ki büszkén, nem szeretne csalódást okozni, ha anyja látná bizonyára büszke lenne rá, legalábbis most ezt gondolja. Homlokának érintésére összehúzza a szemöldökét, ezidáig csak azt gondolta, hogyha éhes ennie kell, ha szomjas, akkor innia. Eszébe sem jutott, hogy a lelkét is jól kell lakatnia.*
- Nekem mindig vidám a lelkem, bizonyára efér ide még egy kis tudomány is. *Vonja meg a vállát felnevetve, de már nem olyan harsányan, mint ahogyan érkezett.*
- No, de hát én azért olykor nézem a napot is, muszáj megtudni milyen idő lesz a kapáláshoz. *Szalad ki a száján, bár sejti, hogy Chayss nem feltétlenül erre gondolt, mikor a magok felszedegetésről beszélt. A szokatlan baráti gesztusra nem retten meg, a főnök ilyen, megszokhatta már, kissé teátrális, mint minden kereskedő. Az imázsának a része, bár Garrikh az imázs szót bizonyára nem is ismeri. Az új ruha említése viszont váratlan módon fel is villanyozza. Leteszi a poharat az asztalra, aztán felnéz.*
- Persze, hogy tudok olvasni, jártam oskolába. *Más talán felháborodna a kérdésen, de Garrikh nem a városban született, igazából sokkal inkább ő a különleges ebből a szempontból, nem pedig a falusiak elmaradottak.*
- Rendben. *Áll fel bizonytalanul emésztve a hallottakat.* De ugyanolyan ruhám lesz, mint neked? *Néz végig a férfin.* Mert az tetszik nagyon. *Próbálja elképzelni magát, amint Chaysshoz hasonló módon feszít új viseletében.*
- Szóval beszerző leszek. *Ismétli meg.* Üzleteket kötök, megrendeléseket veszek fel, járom a világot. *Mondja csendesen, miközben már kifelé indul, megvárva, míg Chayss elkészül.*
- Ez tetszik. *Önkéntelenül folytatja immár a közös nyelvvel.* Új ruha, messzemenő tervek, Garrikhnak ez tetszik. *Legszívesebben felrikkantana, persze nem teszi, ki tudja mennyi vendég gyűlt lent össze, nem akar kiabálni, hogy elijessze őket.*


4. hozzászólás ezen a helyszínen: Kalmárlak
Üzenet elküldve: 2019-05-11 17:02:05
 ÚJ
>Cha'yss Cano Caldorcor avatarja! Úgy tűnik a kép nem megjeleníthető.

Rang: Haladó játékos
IC üzenetek: 217
OOC üzenetek: 2

Játékstílus: Vakmerő

//Garrikh//

*Ha észre is veszi, hogy a kölyköt lenyűgözni a magában nagyképűen csak kalmárlaknak nevezett rezidencia, nem mutatja jelét. Hagyja kibámészkodni Garrikh-ot, addig úgyis a borral törődik.
Arra sem válaszol, hogy a legény indulna is, de most neki is kedve van beszélgetni valakivel és amúgy is megígérte neki, hogy tanítani fogja. Bár szinte fejest ugrottak a "leckébe", legalább kiderül az igric számára, hogy mennyire fogékony a tanulásra diákja.*
- Nem szaga, barátom. Hanem illata. *Inti meg Garrikh-ot a válasza után, majd elégedetten biccent a málna említésére.*
- Remek. *Konstatálja, majd folytatja a borkóstolás mechanikájának bemutatását. A savanyú említésére csak mosolyogni tud. Sokat kell még foglalkoznia a kölyökkel, ha azt szeretné, hogy rendes úriember váljon belőle.
A kóstolásnál látja a fiú zavarát, de hagyja, hogy magában rendezze le a dolgokat. Vannak kérdések, amelyekben csak az utat mutathatja meg, a kölyöknek magának kell végigmennie rajta. Eszébe jut egykori wegtoreni mestere, Eryon, aki ugyanígy tanította őt a borkóstolásra, mint ő most Garrikh-ot.
Arra, hogy a falun lehajtanák azonnal a finom nedűt, csak a fejét csóválja és belekortyol a borba. Forgatja a szájában a "falatot", hagyja, hogy az ízek kiteljesedjenek. A kérdésre pedig lesajnáló arccal válaszol előbb, aztán szólal meg.*
- Mert van különbség ivás és vedelés között, evés és étkezés között. Az vedelés és az evés csak a puritán, ösztönök kielégítésére irányuló cselekvés, míg az étkezés, ahogy a kóstolás is *mutat a poharára.*, egy szeánsz, egy valami magasabb elvet kiszolgáló cselekmény, ahol nem csak a test *simogatja meg a hasát, mint valami jóllakott paraszt.*, de a lélek is jól lakik. *Érinti meg Garrikh homlokát.*
- Ne érts félre, nem ítélem én el a földeken dolgozó parasztot, de egy úr, egy olyan személy, aki nem csak a hús börtönének, a test szükségleteinek kielégítésével törődik, magasabb célokat szolgál. Kiemelkedik a sárból és arcát fordítja a nap felé, hogy felragyogjon elméjében a fény. *Magyarázza átélve szavait.*
- Nem vagyunk mi ostoba baromfiak, hogy csak a földről felszedett magokkal törődjünk, folyamatost lentre bámulva, mi többre rendeltettünk, hogy felemelkedjünk és ha kell, utat mutassunk a tévelygőknek. Mint én és te. *Teszi jobbját Garrikh vállára.
A folytatást hallva elgondolkodva dől vissza kényelmesen a székébe és újra kortyol a borból. Minden korty új, teljesebb ízzel csiklandozza villás nyelvét.*
- Elkísérlek én, szívesen segítek neked hozzád való ruhákat venni. Hisz nem csak felöltözni kell, hanem viselni is azokat. Egy rendes úri öltöny gerincet, tartást ad az embernek. *Mosolyog a kölyökre.*
- Hagyd a tudományt a tudósokra, vannak könyveim, regények, legendák, amelyeket híres bárdok, köztük Eryon Krish, Nyugat Krónikása írt, amelyekben a szavak úgy sorakoznak, mint virágok a réten, oly gyönyörűen festve le a pillanatot, hogy szinte magad előtt látod. *Réved el az egyik fal felé, majd nosztalgikus mosollyal fordul vissza Garrikh felé.*
- Ugye tudsz olvasni? *Kérdi zavartan, már nem emlékszik, beszélt-e erről a fiúval korábban.*
- Próbáljuk meg. *Mosolyog végül, majd kiissza a bort és ledugózva visszateszi a szekrénybe. Összeszedi a holmiját, leövezi magát vívókardjával, felveszi a kalapkát és a köpenyét, végül pedig kinyitja Kathlyn dobozát, hogy kivegye belőle a számszeríjat. Amikor ez megtörtént, a vállára akasztja a köpeny alatt, az oldalára pedig felszíjazza a tenyérnyi acélvesszőket tartó tegzet.*
- Indulhatunk.


3. hozzászólás ezen a helyszínen: Kalmárlak
Üzenet elküldve: 2019-05-11 11:08:55
 ÚJ
>Garrikh Bathron avatarja! Úgy tűnik a kép nem megjeleníthető.

Rang: Játékos
IC üzenetek: 56
OOC üzenetek: 1

Játékstílus: Vakmerő

//Chayss//

*Természetesen azonnal belefojtják a szót, amit nem vesz rossz néven. Tisztában van vele, hogy kissé nagyobb hangú talán, mint az átlag, de mindig is az igényekhez igazodik. Biztosan az is közrejátszik, hogy egészen idáig a piacon üvöltözött, még az a hangszín bujkál torkában.*
- Elnézést. *Biccent mosolyogva és halkabban folytatná, ha nem indulnának tovább. Nyilván Chayssnak célja van, hogy nem a fogadótérben beszélgetnek, így Garrikh engedelmesen követi a kalmárlakba, hol igazából még nem is járt. Tátott szájjal nézelődik, s a hatalmas tárgyaló is lenyűgözi. Persze, talán csak neki hatalmas, valójában egy teljesen szokványos méretű helyiségről van szó. Ugyan menet közben is elhangzik néhány mondat, mely nem kerüli el bámészkodás közben a figyelmét.*
- Értem, Chayss úr. *Bólint a hallottakra, s gondosan elraktározza magában.* Köszönöm! *Mondja, majd kényelembe helyezi magát az asztalnál.*
- Akkor én igazából... *Egyenesedne fel, hisz egyértelmű utasítást kapott, azonban a férfinak még úgy látszik más céljai is vannak, érdeklődve figyeli a szeánsznak is beillő mozdulatokat, melyekkel a bort nyitja ki. Garrikh nem az a nagy szeszivó, ha iszik is, általában vidékiesen csak pálinkát. Persze bort is, de azt is csak amolyan falusi módra, bort csapolva, épp csak a murcit lefejtve róla. Jó alapos fejfájás is szokta gyötörni másnap, ha épp nem ismeri a határait. Meglepetten veszi át a poharat, s le nem véve Chayssról tekintetét, óvatosan beledugja az orrát és jó nagyokat szippant látványosan.*
- Bezony, finom szaga van. *Bólint.* Én a málnát érzem a heftémme'.
*Okoskodik bele, aztán még néhányszor megszagolja a bort. Tetszik neki a mutatván, sokszor elismétli, míg továbbhaladna.*
- Mos' má' a savanyút is! *Kapja fel a fejét büszkén, szagolgat tovább, miközben apró kortyot vesz a szájába. Kissé bután érzi magát, ahogy öblöget, de bizonyára ezt így illik, így csak csinálja, amit Chayss mond, sosem tanult hasonlót, de élvezettel műveli. A levegővétel ugyan kissé megköhögteti, de csak egészen apró módon, egyébiránt sikeres, amit csinál.*
- Ez valóban nagyon finom, falun lehajtanák, mint a pinty! *Kapja fel mosolyogva a fejét, aztán a vétlen elszólásra fel is nevet. Aztán ismétel és ismétel és ismétel, mígnem már szinte automatikus a mozdulat. Chayss jó lóra tett, Garrikh nem az iszákos, ellenben a tanulékony fajta. Ha még nem is érti, miért van szüksége új ruhákra, hiszen a régi is jó, azt már látja mire megy ki a játék. Urat faragnak belőle, aki a felajánlott árun kívül, saját magát is eladja. Érti a célt is, a kijelölt út pedig tetszik számára. Jó tanítvány lesz.*
- Szerinted ez mér' van így? *Kérdezi kíváncsian.* Mér érzik úgy az emberek, hogy a bort ízlelgetni kell, hogy szépen fel kell öltözni a kereskedőnek, hogy nem csak úgy, mint falun odaadjuk, fizetnek, aztán kész, hanem egész mutatvány kék hozzá? Miért kortyolják a bort és miért nem isszák meg egyszerűen? Ez már vidéken, a mifajtánknak úri szokás ám, bezony. *Magyarázza meg kérdését. A szokások gyökerét nem látja, de meg szeretné érteni.*
- Magam is örülnék a csenos ruhának. S, azt gondolom ez hamarosan meg is lesz. De hová menjek? A piacon mégsem vehetem meg. Nem kísérnél el? *Kérdezi bátortalanul, hisz, ha valóban egy úri szabót kell keresniük, Garrikh azt sem tudja hol keresse.*
- Emellett vennék, amolyan tudományos pergameneket, hogy szépen beszéljek, óvasnám szabadidőmben. Aszondod a szíp beszéd fontos. *Miközben beszél, zsebében is kotorászik, hogy Cha'yss Cano Caldorcor asztalára helyezze azt a 35 aranyat, amit a gyógyfűért kapott. Aztán felnéz*
- Akkor... induljak? Vagy jössz velem? *Kérdezi.* Az árut is megpróbálhatjuk eladni útközben. *Megpróbálná, hátha sikerül.*

A hozzászólás írója (Garrikh Bathron) módosította ezt a hozzászólást, ekkor: 2019.05.11 11:09:20


2. hozzászólás ezen a helyszínen: Kalmárlak
Üzenet elküldve: 2019-05-10 16:50:35
 ÚJ
>Cha'yss Cano Caldorcor avatarja! Úgy tűnik a kép nem megjeleníthető.

Rang: Haladó játékos
IC üzenetek: 217
OOC üzenetek: 2

Játékstílus: Vakmerő

//Garrikh//

- Kérlek, ne hangoskodj. *Inti le a kurjongatni kezdő legényt fájdalmas arckifejezéssel. Már el is felejtette micsoda csiszolatlan gyémánt ez a kölyök, bár egyelőre inkább csiszolatlan, mint gyémánt.*
- Gyere velem. *Emelkedik fel ültéből halk sóhajjal Garrikh beszámolója után és int neki, hogy kövesse.
Ha a legény így tesz, akkor elindul felfelé a lépcsőn, miközben beszélni kezd hozzá.*
- A mi fajtánkban az a jó, hogy sohasem veszít, mindig tanul. *Emeli fel mutatóujját okító mozdulattal.*
- Láttak, hallottak és ez éppen elég. Most már tudják, hogy itt vagyunk. Látták a portékádat és ha nem is vásároltak, már a fejükben vagyunk. *Érinti meg halántékát.
Az emeletre érve komótosan végigballag a folyosón egészen a folyosó végében álló utolsó ajtóig. Az ajtó erősített és komoly zár védi. Az igric kulcsot húz elő, majd kinyitja maguk előtt.*
- Parancsolj. *Mondja előzékeny mosollyal Garrikh-nak. Amint a fiú bement, követi a tárgyalóba és becsukja maguk mögött az ajtót.*
- Foglalj helyet. *Kínálja hellyel a nagy asztalnál.*
- A rendeléseket teljesítenünk kell, ha lesz rá módod, akkor indulj mihamarabb és szerezd be a szükséges árukat, természetesen a kereskedőház számlájára. *Mondja a rendelt áruk említésére reagálva. Az egyik szekrényből két poharat és egy poros üveget kerít, gyakorlottan kinyitja, majd áttölti egy másik, öblös hasú üvegbe a rubinvörös italt.*
- A jó bort szellőztetni kell, hagyni, hogy kiteljesedjen a sokévnyi bezártság után. Így lesz a legzamatosabb. *Magyarázza a hosszadalmas, de kifizetődő rituálét. S míg a bor szellőzik, visszafordul a legényhez.*
- Az áruval ne törődj, megoldom. Neked a beszerzés lesz a feladatod. A hasznot pedig számold le az asztalra, elintézem azt is. *Mondja, majd visszalépve a hasas üveghez, tölt mindkettőjüknek és az egyik poharat Garrikh-nak adja.*
- Előbb csak illatold meg, emeld az orrodhoz, de ne túl közel. *Magyarázza, majd a gyakorlatban meg is mutatja.*
- Képzeld el, miféle illatokat érzel. Málna, citrus, bogyós gyümölcsök. *Tűnődik és még a szemeit is lehunyja.*
- Aztán, amikor elképzeltél egy ízt az illatok mellé, akkor kóstold meg. De csak egy apró kortyot. *Mondja az instrukciókat.*
- Aztán vegyél egy kis levegőt a borra, de vigyázz, nehogy félrenyelj és ízleld meg újra a bort és ha az elképzelt íz és a valódi íz egyezik, akkor az egy kiváló vörösbor. *Mosolyog Garrikh-ra és a következőkben meg is cselekszi, amiről eddig beszélt. A wegtoreni bor pedig kiváló, a szellőztetéstől kiteljesedtek az ízek, régi nyarakat ízét idézve fel az igricben.*
- Mielőtt elindulsz, vegyél magadnak rendes ruhákat. A Wegtoren Aranya Kereskedőház kereskedője jelenjen meg rendesen, külseje tükrözzön magabiztosságot és eleganciát. *Tárja szét enyhén karjait, hogy róla a kölyök példát vehet öltözködés terén, majd leül mellé az egyik székre a nagy asztalnál.*


1. hozzászólás ezen a helyszínen: Kalmárlak
Üzenet elküldve: 2019-04-14 16:11:11
 ÚJ
>Cha'yss Cano Caldorcor avatarja! Úgy tűnik a kép nem megjeleníthető.

Rang: Haladó játékos
IC üzenetek: 217
OOC üzenetek: 2

Játékstílus: Vakmerő

*A lépcsőn felsétálva az asztalnál hagyja a két jómadarat Reenoval és Nyikhajjal. Felfelé tartva elgondolkodik, hogy hol lehetnek már a társai. Denjaar már a kipakolás után lelépett, Latamie és a kölyök pedig nem sokkal utána. Garrikhnak is lassan vissza kellene érnie a piacról. Reméli, hogy a fiatal kereskedő-palánta nem kótyavetyélte el az áruit a piacon. Ha mégis, Denjaarral kifordíttatja a bőréből.
Egy kicsit megáll a lépcső tetején, hogy kitisztuljon a feje, majd végigsétálva a folyosón az utolsó szobánál megáll, kihalássza a kulcsot a zsebéből, majd benyitva az egyik táskájából előhalász még egy üveggel a wegtoreni borból. Az utolsó palack, amelyet magával hozott otthonról. Kár ebbe a népségbe, de ha már megígérte, nincs mit tenni.
Hamar fel kellene tölteniük a készleteket, hogy ne kelljen elpazarolni a jó hazai bort. Amint végzett, megindul visszafelé. Bezárja maga mögött az ajtót, hogy visszasétáljon a kocsmarészre a vendégeihez.*


1-6