OOC - Játékon kívüli fórum
Karaktered neve: ---       Rangod: Nem bejelentkezett felhasználó       Pénzed: --- arany     
Varázsitalaid: Neked nincsenek varázsitalaid!


Üdvözlünk!

Ez itt a www.Lanawin.hu weboldal játéktere. Egy fórumos szerepjáték. Te nem vagy bejelentkezett állapotban, ezért nincs jogod ténykedni a fórumon. Csak olvasni tudod a hozzászólásokat, semmi mást. Ha szeretnéd kipróbálni milyen is a fórum valójában, átélni izgalmas kalandokat, varázslatokat tanulni, bájitalokat vásárolni, egyedi karaktert létrehozni, felszereléseket kovácsoltatni, vagy küldetéseket végrehajtani, akkor regisztrálj bátran, ne habozz. Miután regisztráltál, és beléptél minden funkciót elérhetsz. Lehetőséged lesz részt venni a mesékben, vagy csak spontán játszani a megalkotott, mesés világban. Felkutathatod a város rejtélyeit, és részese lehet egy olyan fórumos szerepjátéknak, ahol a játékosok kényelme, és a játék élvezete a legfontosabb.

Vissza a főoldalra!
Nincs "nagyobb" helyszínJátékon kívüli fórumArthenior főtere (új)
Amon Ruadh (új)
Füves puszta (új)
Dokkok és kikötő (új)
Játékon kívüli fórum >> Általános fórum >> Kreatív sarok >>
[NOVELLA]A kard szava 3.
Mostani oldal: 1 (1. - 2. üzenet) - Első olvasatlan beíráshoz >>

2. hozzászólás ezen a helyszínen: Játékon kívüli fórum
Üzenet elküldve: 2013-12-02 21:20:06
 ÚJ
>Torr Wyrad avatarja! Úgy tűnik a kép nem megjeleníthető.

Rang: Kezdő játékos
IC üzenetek: 78
OOC üzenetek: 19
Egyébként szívesen veszem az építő jellegű kritikákat :D


1. hozzászólás ezen a helyszínen: Játékon kívüli fórum
Üzenet elküldve: 2013-11-25 22:56:24
 ÚJ
>Torr Wyrad avatarja! Úgy tűnik a kép nem megjeleníthető.

Rang: Kezdő játékos
IC üzenetek: 78
OOC üzenetek: 19
A kard szava
(3.)


Illiana kétszer esett el futás közben, csúnyán lehorzsolva a térdét.Ugyan nem mert hangot adni fájdalmának, de nagyon rosszúl érezte magát.Hiszen reggel csak boltba indult, aztán két őr meg akarta erőszakolni, majd jött ez.El sem tudta volna hinni, ha úgy mesélték volna ezt neki, azonban ez nem mese volt.Kezdett szédülni, a kanyargós sikátorok egyre inkább csak elmosódott, sötét pacák voltak, de a férfi csak futott és nem állt meg.Ekkor elkapta a rosszullét, és elsötétült a világ...
-Hé!...-hallatszott egy távoli hang-HÉ!
A földön feküdt.A férfi pofozgatta kis erővel, arca már enyhén zsibbadt.Még mindig forgott a világ, s azzal együtt a gyomra is.Nem evett szinte semmit, így nem félt attól, hogy elhányja magát.Gyenge, szinte alig hallható hangon szólt vissza az ébresztgetésre.
-Ne...kérem...ne...
A pofozgatás abbamaradt.Kissé fájó arcát tapogatva felült, és körülnézett.Sötét volt.Nagyon is.Úgy tűnik, nagyon hosszú nap lesz ez a mai!
Egy betört ablakon fény szivárgott be, homályossá téve maga körül a sötétséget.Az ablak mellett egy kocsmapult körvonalazódott, törött illetve üres üvegekkel borítva.Széttört asztalok, és székek is látszódtak a sötétségen keresztül.Illetve az ajtóra belülről egy pentagramm szerű ábra volt felfestve, benne egy számára ismeretlen nyelven szóló írással.
Ekkor kapott észbe, hogy mi is történt eddig vele.Hogy egy gyilkos vitte el magával, aki a látszat szerint még a társát is megtámadta...És inkább megvédte őt.
-Maga meg ki a fene?Miért rabolt el?-hirtelen felpattant, felkapott egy törött asztallábat, és két kézzel maga előtt tartva a férfi felé kezdett hadonászni, miközben az ajtó felé hátrált.-Hagyjon elmenni! Ne közelítsen...
Az alak szinte észrevétlenűl előkapta kardját, és kiütötte az asztallábat Illiana kezéből.És a fura hogy nem is fájt neki, szinte nem is érezte.Mintha egy láthatatlan kéz fonta volna ki ujjai szorításából rögtönzött "fegyverét".

-------

Merdal sebészi pontossággal ismerte a sikátoros területet, és pontosan tudta, hol van a Rend óvóhelye a városban.Viszonylag hamar odaértek, de gyorsabbak is lehettek volna, ha a lány nem ájul el út közben.Ez kicsit megnehezítette a haladást, de szerencsére nem találkoztak egy őrrel sem, így zökkenőmentesen elértek a búvóhelyre...Ami egy lepukkant, elhagyatott kocsma volt egy épület oldalába építve.Egy órán belül a lány felébredt, és szinte azonnal kicsapta a hisztit.
-Az isten szerelmére maradj már csendben!-förmedt rá Merdal, okkal-Ha még így ordibálsz egy kicsit, a fél városőrség fog ránkrontani!Ugye nem szeretnéd, hogy ez megtörténjen?Mert ha öngyilkos hajlamaid vannak még most szólj, és én eltűnök.
Ezután elcsendesedett.Szerencsére a lány is felfogta a célzást, és vagy az ijedségtől, vagy az eszének köszönhetően elhallgatott.Merdal csendesen visszacsúsztatta a kardját hüvelyébe.Lassan kezdte érezni az oldalán ejtett vágást.Nem volt súlyos, de azért érezhetően ott volt...
Most, hogy Tőr és ő ellenségekké váltak, kétessé vált a helyzete a Rendben.Ugyan Tőr nem rendelkezett nagy befolyással, de mint kém, mégis sok mindent tudott irányítani.Ő volt a "Rend szeme".És sajnos úgy tűnik ez a szem most rátapad.Az egyetlen akire talán még számíthat, Hadrick a mágusuk.Ő legalább nem rendelkezik olyan elfajzott életfelfogással mint Tőr...Meg talán Pion, a gyógyító.De mindenkinél jobban tudta, hogy erre nem alaphozhat semmit.A hármak döntenek mindenről, és az ő véleményüket pedig nem lehet megkérdőjelezni.
A lány egy darabig mereven bámult ki a bedeszkázott ablak résein.Látszott, hogy nagyon nem érti, mi is történik vele.Merdal lehet, hogy a legjobb kardforgató, de a nők nyelvén annyit se értett, mint egy újszülött.Azért próbálkozott...
-És...mondd, hogy hívnak?Az én nevem Merdal...-apró hatásszünet-..A Kard.
A megszólított hölgyemény először mintha nem fogta volna fel, hogy hozzá szólt, de aztán rákapta a tekintetét a férfira, de olyan gyorsan, és annyira dühösen, hogy így méteres távolságból is hátra kellett lépnie egyet.
-Szóval te voltál...-könnyek gyűltek a szemébe, hangja elcsuklott, de aztán eszméletlen erővel tört ki belőle a zokogás, és az üvöltés-Te tetted!
Visítva rohant a férfira, és rá akarta vetni magát.Az azonban azonnal félrelépett, így a lány kezei csak a rothadó fapadlót érték el, amibe körmei mélyen belevágtak.
-Te meg mi a fenét csinálsz megint?-lepődött meg Merdal, de hangjában érezni lehetett a félelmet.Ha egy városőr meghallja, nagy bajban lesznek.-Mégis mit tettem én?!

-------

Kool éppen a papírjait bújta, és próbált kiigazodni a káoszon.
Csak a városban történő zavargások, és a nyomornegyed problémáiról szóló papirok befedték a hatalmas tölgyfa asztal felét.Ahogy a Tortuolok csúsztak lefelé, úgy növekedett a Teriton lovagrend hatalma.És ezzel az ő munkája is.A fél élete elmenne arra, hogy mindet elolvassa, így hát csak a jelentések témája szerint pecsételte le azokat.
"Henner Goof, kocsmájának illegális működtetése." Pecsét, gyanúsítottak őrizetbe vétele, vallatása.
"Konnor Mendeo, betörő és piaci szarka, jelenleg zárkában." Pecsét, kínvallatás, majd akasztás.
"Hanson Brigett, vagy ahogy magát hívja "A Tőr".Egy őrcsoport megölésével, illetve Nomitel szenátor meggyilkolásával gyanusítjuk." Pecsét...
Állj!Erről a férfiről már hallott.A Rendnek dolgozott, volt is már szerencséje találkozni vele.Habár az illető hamar megszökött az őrizetből, és csak egy véres tőr maradt utána a cellafalba állítva.
Most ismét megvan, és nem akarja elszalasztani a lehetőséget, hogy megtudjon tőle egyet s mást a Rendről.
A lepecsételt papírokat egy halomba rendezte, és egy külön polcra rakta.Felkapta a Teriton rendszeresített láncingjét, melynek mellén a címerük világított, az arany körben levő cédrussal.Oldalára csatolta egyszerű kardját, és már loholt is a zárkák felé.Út közben összeszedte Heinzet, illetve egy másik őrt is.Nem bízza a véletlenre a dolgot, és mégegyszer nem hagyja, hogy a Rend kutyái közül mégegy megszökjön.
-Kool már megbocsáss, de hová tartunk?-kérdezte némi kétellyel a hangjában-A főnök nem fog örülni, hogy nem vagyunk a helyünkön...
-Tojok a főnökre, ha összejön amit akarok, minden reggel tisztára fogja nyalni a talpam az a szemétláda!
Odaértek az említett zárkához.Vastag, szűkréses acélrács volt, bentről iszonyatos bűz, és enyhe szuszogás hallatszott.Heinzhez és a másik őrhöz fordult.
-Heinz, te velem jössz, maga pedig bezárja utánunk a rácsot, és csak akkor enged ki, ha...-és felmutatott 3 kézjelet, amit az őr megjegyzett.Persze ezt úgy, hogy se Heinz, se rácson túlról érkező szuszogás tulajdonosa ne láthassa.-Amikor ki akarok jönni, ezt fogom mutatni.Más esetben még magát a Jó Istent se engedheti se be, se ki.Világos?
Az őr némán bólintott, majd nyitotta, és zárta a rácsot.
Bent még büdösebb volt, mint ahogy azt Kool képzelte.De ő már nem újonc vallató volt, tudta jól, hogy ez csak a figyelmetlen piperkőcöket zavarja, na meg persze köszönhető a fürdés és a mellékhelység hiányának.A cella lakója a sarokban gubbasztott egy szál ágyékkötőben.Mocskos volt, beteges, de nem látszott rajta, hogy zavarná a környezete.A cellában félhomály uralkodott,igazán tisztán csak a rács előtt lehetett látni valamit is.Az alak halkan szuszogott tovább a sarokban, egészen addig, amíg Heinz lába fel nem riasztotta álmából.
-Felkelni kutya, ideje beszélgetnünk kicsit!-majd egy jól irányzott rúgással a rácson beszűrődő fényhez terelte.
A rab elfeküdt a fényen, egy ideig ott maradt, majd felállt, kiroppantotta a hátát, és mintha misem történt volna, beintett Heinznek.
-Kutya a jó édes apád volt esetleg.Nyomorult újoncok, megkapják a jelvényüket és máris azt hiszik ők találták fel a spanyolviaszt.-aztán a rács mellett álló láncingges alakra szegezte tekintetét, majd mintha egy régi barátot látna, elvigyorodott-Igaz-e Kool?
Heinz arcára kiült a meglepettség, a sértettség, és a düh igencsak vicces keveréke.Arcán megrándultak az izmok, és látszott, hogy csak Kool jelenléte tartja vissza attól, hogy nekimenjen a fickónak.A másik azonban innentől kezdve rá se hederített, ahogy Kool se.
-Tudod Tőr, nem vagy abban a helyzetben, hogy sértegess itt bárkit is.Már rég patkánykaja lennél, ha én nem lennék.Márpedig igencsak jószívű voltam a legutóbbi beszélgetésünk után...
A mocskos alak hangosan felröhögött, és Kool vállára tette csontos kezeit.
-Ugyan már barátom, tudod, hogy nem én öltem meg azt a bankárt...meg a feleségét...meg a gyerekeit...és a háztartását sem!Csupán egy véletlen félreértés vo...
Kool hirtelen elkapta a két kezet, és megtekerte őket két különböző irányba.A rab felvisított, és szabadulni próbált,de a két acélmarok meg se moccant.Heinz is becsatlakozot a mókába, és egy öklössel lehalkította a férfit.A kezek szorítása engedett, majd tovaszállt.Kool katonásan állt továbbra is a mostmár térdein siránkozó rab előtt.
-Hogy is mondjam neked, hogy ne sértselek meg...-mondta gunyoros hanglejtéssel-...Nem jelentesz semmit számomra.Egy levél vagy, ismeretlen nyelven, ami lehet, hogy érdekességet rejt.Ha megunom a fejtegetést, szíves örömest tépem ízekre...áztatom el, gyűröm egy gombócba, és hajítom be a sarokba.Nem érdekelnek a sületlenségeid, se az átkozott pofád, csak azok a dolgok, amiket tudsz!
Ezzel tett néhány lépést oldalra, majd vissza, miközben intett Heinznek, hogy maradjon most ki ebből.Az bólintva belemerült a sötétségbe.Kool folytatta beszédét.
-Ha esetleg mégis sikerülne megfejtenem ezt a bizonyos levelet, akkor van esély arra, hogy nem fogja megbánni azt a napot amikor kitalálták.Ha viszont nem...
Hatalmasat toppantott acélcsizmájával Tőr kezén.Az ismét felvisított, ha lehet még hangosabban, és hasztalan ütögette a csizmát.Közben sírt.Üvöltve.
-Két lehetőséged van drága Hanson...Az első az, hogy hallgatsz a drágalátos "Rendről", és kínok közepette éled le hátralévő idődet.Ne aggódj, gondoskodom róla, hogy ne halj meg...Hiszen ismersz, tudod, hogy ebben profi vagyok...Barátom!
Kicsit jártatta a lábát a rab kezén, majd odébb lépett.Amaz zokogva ölelte magához a kézre már nem emlékeztető testrészt, és félve a sarokba húzódott.A pánik eluralkodott rajta, innentől kezdve használhatatlanná vált.Egyenlőre.
-Heinz, mond meg az őröknek, hogy adjanak neki tiszta ruhát, és konyhai kosztot.Holnap felköltözik az irodám magán cellájába.Ha valamiben hiányt szenved, vagy több ütést-rúgást kap a kelleténél, akkor az illető "ellátását" a gondjaidra bízom.Holnap legkésőbb délre azt akarom, hogy egy jól öltözött, tiszta Úriembert lássak a cellák mögött.
Heinz bólintott, és szorgalmasan lejegyzetelte tennivalóit.Kool kedvelte ezt az embert, mert igencsak szorgalmas, és mindenekelőtt engedelmes volt.De semmiképpen sem olyan, akiben megbízott volna.Ahhoz túlságosan is ambíciózus volt.
A rácshoz lépett, és felmutatta a kézjeleket.Amaz kinyílt, de mielőtt kilépett volna, még hátranézett.
-Jut eszembe...Egyet jegyezz meg Hanson!-hangjának határozottságától még magát királyt is kiverte volna a víz.-Ha szökni próbálsz...Életed legvégéig bánni fogod a napot, amikor kihúztak anyádból.Ezt jól vésd az eszedbe!
Ezzel kilépett a cellából, Heinzel a nyomában.A rács becsukódott, majd az őr bezárta, és elment.A roncs, aki a cella sötétjében maradt, immár csendben, az idegességtől, és a fájdalomtól rázkódva pityergett a sarokban.*


1-2