OOC - Játékon kívüli fórum
Karaktered neve: --- Rangod: Nem bejelentkezett felhasználó Pénzed: --- arany
Varázsitalaid: Neked nincsenek varázsitalaid!
Herbária: Neked nincsenek varázsnövényeid!
Varázsitalaid: Neked nincsenek varázsitalaid!
Herbária: Neked nincsenek varázsnövényeid!
Üdvözlünk!
Ez itt a www.Lanawin.hu weboldal játéktere. Egy fórumos szerepjáték. Te nem vagy bejelentkezett állapotban, ezért nincs jogod ténykedni a fórumon. Csak olvasni tudod a hozzászólásokat, semmi mást. Ha szeretnéd kipróbálni milyen is a fórum valójában, átélni izgalmas kalandokat, varázslatokat tanulni, bájitalokat vásárolni, egyedi karaktert létrehozni, felszereléseket kovácsoltatni, vagy küldetéseket végrehajtani, akkor regisztrálj bátran, ne habozz. Miután regisztráltál, és beléptél minden funkciót elérhetsz. Lehetőséged lesz részt venni a mesékben, vagy csak spontán játszani a megalkotott, mesés világban. Felkutathatod a város rejtélyeit, és részese lehet egy olyan fórumos szerepjátéknak, ahol a játékosok kényelme, és a játék élvezete a legfontosabb.
Vissza a főoldalra!
| Nincs "nagyobb" helyszín | Játékon kívüli fórum | Arthenior főtere (új) Amon Ruadh (új) Füves puszta (új) Dokkok és kikötő (új) |  |
| Játékon kívüli fórum >> Általános fórum >> Kreatív sarok >> A Névtelen Legendája |
1. hozzászólás ezen a helyszínen: Játékon kívüli fórum
Üzenet elküldve: 2011-11-13 10:10:51
Üzenet elküldve: 2011-11-13 10:10:51
ÚJ
Rang: Játékos
IC üzenetek: 376
OOC üzenetek: 211
IC üzenetek: 376
OOC üzenetek: 211
Nos, mivel író beállítottságú vagyok gondoltam felrakok egy új darabot az írásaimból... aktuális szemem fényét. Ha valami érdekel a történettel kapcsolatban Pm-ben örömmel válaszolok...:)
A Névtelen Legendája
Kivonat az Északi legendák könyveiből
„Minden, egyszer réges-régen Észak rideg és istentelen vidékén kezdődött el. Ott ahol nem léteztek törvények és senki nem ismerte a kegyelem szavát. A Vidéket Háború, Halál, Járvány és Éhinség járta. Az emberek és északi tündék háborúztak az ott élő orkokkal és a Megszállókkal. Egy völgyben született a Legenda, mely a „Vonító völgy” nevet viselte. Ott élt a bátor és harcias Vérfolyó ork klán. Az utolsó az északi ork törzsekből akik talpon álltak és vállvetve harcoltak az előretörő emberek és szövetségeseik ellen. Ezekben az órákban született meg a Névtelen. A Legenda, az Ork aki megváltoztatta Észak Sorsát. Az igazság Ő benne volt. Az istenek és a Teremtő egy vad nép fiába vetették hitüket, egy olyanba aki képes helytállásával és bátorságával fényt hozni Északra, ahol a Gonosz már a Világ szívéig hatolt…
Harcos volt, nemesnek született de nem úgy élt. A Vadont járta és az Emberekkel harcolt mindég. Nyilai és pengéje célba találtak, ellenségei nem rejtőzhettek el előle. Nem ismert félelmet és legyőzhetetlent. Egészen a Pusztulás napjáig. Kiképzése, bátorsága és ereje mind hiábavalónak bizonyult. Kudarcot vallott. Az Emberek győzelmet arattak és megtorolták az orkok bűneit… A Névtelen mindent elveszített, még azt a keveset is amije csak volt…
Őt viszont elkerülte a Halál. A legsötétebb pillanatban jött a segítsége… Egy sárkány, jött a távoli Nyugatról megmentésére. De meghagyta Neki: „Békében őrködj. Háborúban győzz. Halálban… légy bátor.” A sárkány és a Névtelen alkut kötöttek. A sárkány megmentette és a Névtelen kezére égette az Északi Igazság kövével kivert vaskesztyűt. A Névtelen pedig megígérte harcolni fog Északért. Így lett Ő a „Holt Nép Bajnoka”. A Legenda azt mondja a Névtelen eltűnt hosszú évekre. Több mint két évszázadra. Mindenki elfelejtette mi történt Északon… senki nem zengte már Észak dalait, mert egy Új reménytelen és sötét korszak jött el. Az Egyháznak igaza lett… az Istenek megátkozták Északot. A Megszállók visszajöttek és sötét gonosz teremtmények járták a városokat meg az országutakat. Az erdőkben szörnyű dolgok történtek, a temetőkben a holtak nem nyugodtak és a nemesek kastélyairól sötét regék kezdtek terjengeni… erőszak, igazságtalanság és rettegés lett úrrá Észak városain. A Nap nem sütött többé, csak haloványan. Minden ködös és rideg volt, hideg szél süvített az utcákon… Az Egyház és a lovagok tehetetlenek voltak… Észak urai pedig háborúztak a Megszállókkal…
És a Legenda itt öltött testet… Az emberek nem értették Észak szelei mért nem búskomor dalokat zengnek… Reményről és hősiességről dúdoltak a bárdok és a szelek, azt mondták: „Visszatért…” A Névtelen beváltotta az ígéretét… A Remény egy ork arcát vette fel. Egy Halandóét aki nem félte a romlott nemeseket, a legsötétebb erdők vad teremtményeit és a Megszállókat sem. Önzetlenül segített az ártatlanokon. Az emberek akik látták csak úgy emlegették, „Észak Kísértete”, „A Holt Nép Utolsó Fia”. Ő volt a férfi, aki megmutatta van még remény. Az emberek nem rettegtek többé, látták van kiút a sötétség útvesztőiből…
Egyre többen kezdték kutatni ki ez a Névtelen. Lovagok, harcosok, mágusok és az Egyház is. De a kérdést senki nem tudta megválaszolni. Egyes helyeken úgy vélték egy Megtorló Angyal, akit a Háború Északi Istene küldött a földre. Mások úgy vélték egyszerűen megszállott… Ebben volt is igazság. A Névtelen megszállottan kötötte magát az Alkuhoz. Békességben Őrködött, Háborúban Győzedelmeskedett és Halálban Bátor volt. A szíve nem félt, mikor szembe nézett a temetők igazságával, a vért ivó nemesekkel és a megvadult farkasemberekkel. Azt regélik egy egész Megszálló portyát lemészárolt egy falu határában. Kardjai mindég a Gonosz és az Igazságtalan vérétől gyöngyöztek… Nyilai mindég megtalálták az Ellenség leggyöngébb pontját. Vasökle pedig lesújtott kegyelmet nem ismerve.
Fegyvere és ereje azoknak a leszármazottait óvta, akik egykoron kiirtották az Ő népét. De Ő nem révedt a múltba, csak a jelen pillanatból akarta a lehető legjobbat és legtöbbet kihozni. Soha nem állt meg. Nem volt otthona, nem volt senkije sem. Nem volt vele se Isten, se ember. Egy magányos hős aki nem nézett sose hátra. Folyton az utakat járta és mindég akkor bukkant fel, mikor a legsötétebb volt az Éjszaka…
A Hitetlenek és a Hívők azt mondják nem is létezett és ha létezett is már meghalt réges-régen. Szerintem a Névtelen él és addig élni is fog míg a Gonosz járja a Világot… Szolgál az idők legvégső határáig és ha kell… még utána is.
Ez hát a Névtelen Legendája… Számos történet regél még Észak Hőséről és annak tetteiről. A Névtelen soha nem fogja kitörölni az emberek emlékezetéből magát… és a Gonoszéból sem. Ő az aki megváltoztatott mindent Északon… De hová lett? Meghalt vagy még él? Arról már ez a Legenda nem mesél…”
A Névtelen Legendája
Kivonat az Északi legendák könyveiből
„Minden, egyszer réges-régen Észak rideg és istentelen vidékén kezdődött el. Ott ahol nem léteztek törvények és senki nem ismerte a kegyelem szavát. A Vidéket Háború, Halál, Járvány és Éhinség járta. Az emberek és északi tündék háborúztak az ott élő orkokkal és a Megszállókkal. Egy völgyben született a Legenda, mely a „Vonító völgy” nevet viselte. Ott élt a bátor és harcias Vérfolyó ork klán. Az utolsó az északi ork törzsekből akik talpon álltak és vállvetve harcoltak az előretörő emberek és szövetségeseik ellen. Ezekben az órákban született meg a Névtelen. A Legenda, az Ork aki megváltoztatta Észak Sorsát. Az igazság Ő benne volt. Az istenek és a Teremtő egy vad nép fiába vetették hitüket, egy olyanba aki képes helytállásával és bátorságával fényt hozni Északra, ahol a Gonosz már a Világ szívéig hatolt…
Harcos volt, nemesnek született de nem úgy élt. A Vadont járta és az Emberekkel harcolt mindég. Nyilai és pengéje célba találtak, ellenségei nem rejtőzhettek el előle. Nem ismert félelmet és legyőzhetetlent. Egészen a Pusztulás napjáig. Kiképzése, bátorsága és ereje mind hiábavalónak bizonyult. Kudarcot vallott. Az Emberek győzelmet arattak és megtorolták az orkok bűneit… A Névtelen mindent elveszített, még azt a keveset is amije csak volt…
Őt viszont elkerülte a Halál. A legsötétebb pillanatban jött a segítsége… Egy sárkány, jött a távoli Nyugatról megmentésére. De meghagyta Neki: „Békében őrködj. Háborúban győzz. Halálban… légy bátor.” A sárkány és a Névtelen alkut kötöttek. A sárkány megmentette és a Névtelen kezére égette az Északi Igazság kövével kivert vaskesztyűt. A Névtelen pedig megígérte harcolni fog Északért. Így lett Ő a „Holt Nép Bajnoka”. A Legenda azt mondja a Névtelen eltűnt hosszú évekre. Több mint két évszázadra. Mindenki elfelejtette mi történt Északon… senki nem zengte már Észak dalait, mert egy Új reménytelen és sötét korszak jött el. Az Egyháznak igaza lett… az Istenek megátkozták Északot. A Megszállók visszajöttek és sötét gonosz teremtmények járták a városokat meg az országutakat. Az erdőkben szörnyű dolgok történtek, a temetőkben a holtak nem nyugodtak és a nemesek kastélyairól sötét regék kezdtek terjengeni… erőszak, igazságtalanság és rettegés lett úrrá Észak városain. A Nap nem sütött többé, csak haloványan. Minden ködös és rideg volt, hideg szél süvített az utcákon… Az Egyház és a lovagok tehetetlenek voltak… Észak urai pedig háborúztak a Megszállókkal…
És a Legenda itt öltött testet… Az emberek nem értették Észak szelei mért nem búskomor dalokat zengnek… Reményről és hősiességről dúdoltak a bárdok és a szelek, azt mondták: „Visszatért…” A Névtelen beváltotta az ígéretét… A Remény egy ork arcát vette fel. Egy Halandóét aki nem félte a romlott nemeseket, a legsötétebb erdők vad teremtményeit és a Megszállókat sem. Önzetlenül segített az ártatlanokon. Az emberek akik látták csak úgy emlegették, „Észak Kísértete”, „A Holt Nép Utolsó Fia”. Ő volt a férfi, aki megmutatta van még remény. Az emberek nem rettegtek többé, látták van kiút a sötétség útvesztőiből…
Egyre többen kezdték kutatni ki ez a Névtelen. Lovagok, harcosok, mágusok és az Egyház is. De a kérdést senki nem tudta megválaszolni. Egyes helyeken úgy vélték egy Megtorló Angyal, akit a Háború Északi Istene küldött a földre. Mások úgy vélték egyszerűen megszállott… Ebben volt is igazság. A Névtelen megszállottan kötötte magát az Alkuhoz. Békességben Őrködött, Háborúban Győzedelmeskedett és Halálban Bátor volt. A szíve nem félt, mikor szembe nézett a temetők igazságával, a vért ivó nemesekkel és a megvadult farkasemberekkel. Azt regélik egy egész Megszálló portyát lemészárolt egy falu határában. Kardjai mindég a Gonosz és az Igazságtalan vérétől gyöngyöztek… Nyilai mindég megtalálták az Ellenség leggyöngébb pontját. Vasökle pedig lesújtott kegyelmet nem ismerve.
Fegyvere és ereje azoknak a leszármazottait óvta, akik egykoron kiirtották az Ő népét. De Ő nem révedt a múltba, csak a jelen pillanatból akarta a lehető legjobbat és legtöbbet kihozni. Soha nem állt meg. Nem volt otthona, nem volt senkije sem. Nem volt vele se Isten, se ember. Egy magányos hős aki nem nézett sose hátra. Folyton az utakat járta és mindég akkor bukkant fel, mikor a legsötétebb volt az Éjszaka…
A Hitetlenek és a Hívők azt mondják nem is létezett és ha létezett is már meghalt réges-régen. Szerintem a Névtelen él és addig élni is fog míg a Gonosz járja a Világot… Szolgál az idők legvégső határáig és ha kell… még utána is.
Ez hát a Névtelen Legendája… Számos történet regél még Észak Hőséről és annak tetteiről. A Névtelen soha nem fogja kitörölni az emberek emlékezetéből magát… és a Gonoszéból sem. Ő az aki megváltoztatott mindent Északon… De hová lett? Meghalt vagy még él? Arról már ez a Legenda nem mesél…”
1-1