*Fräd éppen kikászálódik a szilveszteri Sellőbulájról, mikor olyat lát, ami kissé felvillanyozta: Nimeril elveszítette a drága dombocskáját, Morw pedig egy nem-világhű porzsákban ragadt. Ezen mosolyog, rálép a takarító tokra, majd az morwostul-dombostul, szép palacsinta formát vesz fel. Nimri még mindig begombázva képzelődik a hamuemberével, így őket nem bántja. ~ Hát igen, megárt néha ez a Fradnarök. ~ Mindenesetre felmászik dombjának tetejére, ami még mindig szép, kietlen, kopár és a tűzvészt túlélve, kissé lángcsíkok nyaldossák még néhány ponton. Fricit ez persze a legkevésbé sem zavarja, ő köszöni szépen, egy halom pezsgős üveg és váza társaságában, helyet foglal a tetején, az óévben, no meg világvégében elpusztult tájat szemlélve.*
-Boldog Új Évet! Ja, és ENYÉM A DOMBOCSKA!