*Éppen kapóra jön egy kedves hölgy segítőkészsége, mikor Rolf kis útbaigazítást kér tőle. Leginkább arra kíváncsi, melyik irányba mi vezet, és megörül, mikor meghallja, hogy az istálló nagyon közel van a főtérhez. Mikor megkapja az irányt, újra felpattan a bakra, és kíváncsian közelíti a helyszínt, ahol lovának is adhat majd friss abrakot, és megpihentetheti kicsit.
Az istállónál egy széles kétszárnyú ajtó fogadja, amin még a szekere is könnyedén begurul. Megállítja a szekerét, majd leszáll, és körülnéz. Elég sokféle fajta ló van itt a boxokban, és biztosan jól gondozzák őket, mivel kifejezetten tisztának tűnnek, ráadásul érezni a friss széna illatát, amit a földműves semmivel a világon nem téveszt össze.*
-Segíthetek ? *szólal fel háta mögül egy hang, mire Rolf azonnal meg is fordul. Egy lovászfiú áll vele szemben munkásruhában, kezében seprűvel, másikban pedig egy vödör vízzel.*
-Igen. A lovamat szeretném elszállásolni, amíg körbenézek a környéken. Tudod most érkeztem. *magyarázza Rolf.* -Plusz szeretném itt hagyni a szekeremet is, nem tudom nagyon útban lenne ? *kérdezi, és körbenéz az istállón, hogy van e egyáltalán megfelelő hely.*
-Értem. Hát nézze. *néz körbe a lovászfiú is, megvakarja feje búbját, majd egy pontra mutat.* -Oda behúzhatja nyugodtan, ott bőven elfér, és ott is maradhat, hacsak egy griffet nem hoznak. *mosolyodik el a fiú, mire Rolf szívélyesen megköszöni, és leköti lovát a szekér mindkét rúdjáról. Aztán leveszi fejéről a kantárt, és eltávolítja szájából a zablát, mire a ló megrázza fejét, látszólag sokkal könnyedebbnek érzi magát.* -Menj be ide szépen pajtás úgy, ügyes. *vezetgeti be a lovat a boxba, aki rögtön rá is kap a friss takarmányra, és a lóitatóban lévő vízre.* -Aztán pihenj, igazán megérdemled. *paskolja meg erős oldalát, majd behúzza a box ajtaját.*
-Várj öcsém segítek. *mondja a fiúnak, aki éppen félretette a seprűt, és két nagy vödör vizet cipel, ami nagy falatnak tűnik, így Rolf el is kapja kezéből, és beleönti az üres lóitatóba.*
-Köszönöm szépen. *mosolyodik el, majd lapátot fog, és a trágyát kezdi kihordani. Rolf megfogja szekere rúdját, és elkezdi húzni befelé a kijelölt helyre. Mikor a fiú meglátja, rögtön ugrik is segíteni, így valamivel kevesebb erőfeszítéssel sikerül a helyére gurítani a szekeret.*
-Én is. *mosolyog Rolf.*
-Menjen nyugodtan uram, itt jó kezekben lesznek, ígérem vigyázok rájuk. *fogadkozik a fiú, akit Rolf máris megkedvelt.*
-Előre is köszönöm öcsém. Legkésőbb holnap itt vagyok. Van szükséged esetleg segítségre ?
-Nem köszönöm megoldom. *emeli meg lapátját, fújtat egy nagyot, aztán újra mosolyogni kezd.*
-Rendben. Akkor szervusz. *int búcsút Rolf, még egyszer ránéz a lovára, aztán elhagyja az istállót.*